Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-21 01:29:10
Üzenet elküldve: 2017-08-21 01:29:10
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*A nagyvezér először nagyon harcolni akar aztán meg nagyon nem. Az egyiket még értené de a kettő együtt a francért sem fér a fejébe. A bestia jelenleg félhalott. Persze ha tovább teremtik reá a vértet akkor azzal még gondjuk lehet, de semmi olyan amit ne lehetne feltétlenül megoldni. A történetnek is sokkal jobb befejezése lenne egy kivéreztetett démon és a felkoncolt boszorkány, mint a három vert vitéz aki hazasomfordál Thargarodra.
Igaz még pofont sem kapott ettől a bestiától, nem is szeretne, szóval a hátrálás talán előnyösebb is mint a hősies előretörés az ismeretlenbe.
Bólint és megkezdi a visszavonulást, ismét újratöltve kisebbik számszeríját, mert a nagyobbat jelen helyzetben szinte lehetetlen. Nem lenne elég ideje rá, és ezt tudja tartani a kerek pajzs mellett, hátha ráröppen még valami tűzgolyó, meg a bestiával szemben is tud így védekezni ha elér hozzá. A hátrálás közben megpróbálja térden találni a behemótot, reménykedik benne, hogy sikerül lesántítania, talán pofára is ejtheti, és akkor viszonylag könnyű egérutat nyerhetnek. Ezen a ponton a dögöt már annyit lőtték, hogy még egy jobb érzésű óriás is inkább beadná a kulcsot. Az idő és a távolság mellettük dolgozik, de szinte képtelen kiverni a fejéből a gondolatot, hogy bármelyik pillanatban a vérkert összes egyéb bestiája is rájuk ronthat. Van itt még hulla bőven, halomszámra, és az alapján amit ezek az "istenek" a Grombarnál vagy a kikötői és karavánpihenői csatáknál megoldottak nem lenne olyan nehéz feladat életre kelteni még néhányat.*
*A nagyvezér először nagyon harcolni akar aztán meg nagyon nem. Az egyiket még értené de a kettő együtt a francért sem fér a fejébe. A bestia jelenleg félhalott. Persze ha tovább teremtik reá a vértet akkor azzal még gondjuk lehet, de semmi olyan amit ne lehetne feltétlenül megoldni. A történetnek is sokkal jobb befejezése lenne egy kivéreztetett démon és a felkoncolt boszorkány, mint a három vert vitéz aki hazasomfordál Thargarodra.
Igaz még pofont sem kapott ettől a bestiától, nem is szeretne, szóval a hátrálás talán előnyösebb is mint a hősies előretörés az ismeretlenbe.
Bólint és megkezdi a visszavonulást, ismét újratöltve kisebbik számszeríját, mert a nagyobbat jelen helyzetben szinte lehetetlen. Nem lenne elég ideje rá, és ezt tudja tartani a kerek pajzs mellett, hátha ráröppen még valami tűzgolyó, meg a bestiával szemben is tud így védekezni ha elér hozzá. A hátrálás közben megpróbálja térden találni a behemótot, reménykedik benne, hogy sikerül lesántítania, talán pofára is ejtheti, és akkor viszonylag könnyű egérutat nyerhetnek. Ezen a ponton a dögöt már annyit lőtték, hogy még egy jobb érzésű óriás is inkább beadná a kulcsot. Az idő és a távolság mellettük dolgozik, de szinte képtelen kiverni a fejéből a gondolatot, hogy bármelyik pillanatban a vérkert összes egyéb bestiája is rájuk ronthat. Van itt még hulla bőven, halomszámra, és az alapján amit ezek az "istenek" a Grombarnál vagy a kikötői és karavánpihenői csatáknál megoldottak nem lenne olyan nehéz feladat életre kelteni még néhányat.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-20 19:34:40
Üzenet elküldve: 2017-08-20 19:34:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Ismételten rá kell döbbennie, hogy elme-roggyantakkal van körülvéve. Az, hogy Laor ugatni kezdett, nyilván a nyiladozó csipájának köszönhető - erről Kagan, ha túlélik, majd szót vált a Szellemjáróval, hogy vegye a fickót rövidebb pórázra, vagy Kagan fogja visszavágni a fattyúhajtásait. Aoneer viszont egyszerűen fogyatékos, legalábbis erre utal, hogy Kagan korábbi kifejezett parancsa ellenére is gyökér módon viselkedik.*
- Barom! *hördül fel, amikor Aoneer rálő a nőre, de már tudja, hogy innentől nincs visszaút. A lepattanó nyílvessző alapján mágikus védelmet, mana aurát sejt, így nem is törtet tovább a nő felé.*
~ Hogy is mondta a húgom... a kicsi a nyilak ellen, a közepes a kardok ellen, a teljes minden ellen... de az mind kifelé, mind befelé hat. ~ *persze az is lehet, hogy a démoni asszonyszemély másfajta mágiát használ.*
~ Többet nem indulunk el varázsló nélkül. Megfojtom Worenthet! ~ *volt sógorjelöltje nem tudja hozni a kellő kvótákat, de erről is beszélnek majd - ha élve visszaérnek.*
*Két nagy hatalmú varázstudóval a saját területükön nem fog megütközni, még akkor sem, ha ő maga jól el van látva mágikus védelemmel. Semerre nem masírozik, így még vagy 10 méterre van a szörnytől, tőle balra előre Aoneer, vele szemben a szörny, közvetlenül Kagannal szemben, a szörny mögött pedig a nő. Hogy mögötte mi lehet? Ki tudja?*
- Frászt! *szabad keze szinte követhetetlen gyorsasággal csap le fegyverövére, és Kagan, korának egyik legjobb harcosa gyors egymásutánban két jól kiegyensúlyozott, alig tenyérnyi dobótőrt indít meg a sisakot termő szörnyfej felé.*
~ Cél a nap. ~ *vagyis a szemek.*
- Vissza a lovakhoz! *mordul Aonerre, és gyors ütemben hátrálni kezd. Ha jön a városőr, jön, ha élete árán is jóvá akarja tenni hibáját, az is jó. Legszívesebben Laort is itt hagyná. Úgy mozog, hogy a szörny és Aoneer közé és Yillith közé kerüljön, majd ha addig nem támadja meg semmi, Laorhoz iramodik, hogy segítsen neki.*
- Idióta vagy. Még számolunk. *medálja és kardja, na meg a harmadik titkos dolog talán elegendő hozzá, hogy távol tartsa tőle a gonosz hatásokat.*
*Ismételten rá kell döbbennie, hogy elme-roggyantakkal van körülvéve. Az, hogy Laor ugatni kezdett, nyilván a nyiladozó csipájának köszönhető - erről Kagan, ha túlélik, majd szót vált a Szellemjáróval, hogy vegye a fickót rövidebb pórázra, vagy Kagan fogja visszavágni a fattyúhajtásait. Aoneer viszont egyszerűen fogyatékos, legalábbis erre utal, hogy Kagan korábbi kifejezett parancsa ellenére is gyökér módon viselkedik.*
- Barom! *hördül fel, amikor Aoneer rálő a nőre, de már tudja, hogy innentől nincs visszaút. A lepattanó nyílvessző alapján mágikus védelmet, mana aurát sejt, így nem is törtet tovább a nő felé.*
~ Hogy is mondta a húgom... a kicsi a nyilak ellen, a közepes a kardok ellen, a teljes minden ellen... de az mind kifelé, mind befelé hat. ~ *persze az is lehet, hogy a démoni asszonyszemély másfajta mágiát használ.*
~ Többet nem indulunk el varázsló nélkül. Megfojtom Worenthet! ~ *volt sógorjelöltje nem tudja hozni a kellő kvótákat, de erről is beszélnek majd - ha élve visszaérnek.*
*Két nagy hatalmú varázstudóval a saját területükön nem fog megütközni, még akkor sem, ha ő maga jól el van látva mágikus védelemmel. Semerre nem masírozik, így még vagy 10 méterre van a szörnytől, tőle balra előre Aoneer, vele szemben a szörny, közvetlenül Kagannal szemben, a szörny mögött pedig a nő. Hogy mögötte mi lehet? Ki tudja?*
- Frászt! *szabad keze szinte követhetetlen gyorsasággal csap le fegyverövére, és Kagan, korának egyik legjobb harcosa gyors egymásutánban két jól kiegyensúlyozott, alig tenyérnyi dobótőrt indít meg a sisakot termő szörnyfej felé.*
~ Cél a nap. ~ *vagyis a szemek.*
- Vissza a lovakhoz! *mordul Aonerre, és gyors ütemben hátrálni kezd. Ha jön a városőr, jön, ha élete árán is jóvá akarja tenni hibáját, az is jó. Legszívesebben Laort is itt hagyná. Úgy mozog, hogy a szörny és Aoneer közé és Yillith közé kerüljön, majd ha addig nem támadja meg semmi, Laorhoz iramodik, hogy segítsen neki.*
- Idióta vagy. Még számolunk. *medálja és kardja, na meg a harmadik titkos dolog talán elegendő hozzá, hogy távol tartsa tőle a gonosz hatásokat.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-19 18:18:47
Üzenet elküldve: 2017-08-19 18:18:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*Úgy tűnik egyesek képtelenek tanulni hibáikból és nem képesek felfogni, hogy mit nem érdemes megpróbálni újra. Na persze próba szerencse, ám ezúttal Aoneernek nincs szerencséje.
A kilőtt nyílvessző Yillith felé tart, ám mielőtt odaérne egyszerűen lepattan egy láthatatlan falról és gellert kapva elrepül teljesen más irányba. Egyébként nem egy nagy "varázslatra" kell gondolni, amolyan levegő páncél, mit egyszerű halandó mágusok, kik kicsit is konyítanak a levegőmágiához tudnak alkalmazni.*
-Arcátlan pondró! *vicsorít rá Aoneerre.
Innentől már nem igazán érdekli, hogy Kagan mit beszél. Az asszony kifejezés roppant sértő, Yillith ismét felfortyan, de ennek most látványos megjelenése nincs. A gúnyolódás és a sértegetés nem visz előrébb, sőt igazából emiatt húzták ki a gyufát Yillithnél. Ugyanis a démonok alapjáraton nem szállnak harcba senkivel, kivéve akkor, ha tisztességtelenül becsmérlik őket. Hogy miért démonok, és nem démon? Nos az energiagolyó, mi a sötétségből lövellt ki egyértelművé teszi, hogy Yillith nincs egyedül. Legalább ketten vannak. Ketten, kik egyesített erővel gyúrnak maguknak egy nagy szörnyet. Hogy ki az idegen, ki minden bizonnyal valahol a behemót és Yillith mögött lapul a sötétben az rejtély, de egyértelmű lehet a trió számára, hogy képes varázsolni.
Talán Kagan volt az, ki a legésszerűbben viselkedett. Igyekezett felmérni az erőviszonyokat, míg másik két társa ostobaságokat művelt. Az egyikőjük már korábban megkísérelte mindenféle ok nélkül lelőni álmai nőjét, ezt még lenyelték a démonok. Kagan noha gúnyos volt, de nem annyira, mint Laor, ki kikényszerítette azt, hogy a démonok lépjenek. Ezen sorozatos, súlyos hibák elkövetése könnyen az életükbe kerülhet, de az biztos, hogy egyszersmind megtanulják majd, hol a helyük.
Mivel Yillith a behemót mögött áll, így Aoneer nyílvesszője az átalakuló szörnyeteg oldalába fúródik. Az felnyög kicsit, a nyílvessző ott marad, de egyelőre egyéb következménye nincs.
Mivel tulajdonképpen Aoneer egyik nyila hozott némi eredményt, így simán kedvet kap hozzá, hogy a nagyobbik csúzlival lőjön. Az a bizonyos láthatatlan energiafal Yillithet védte ugye, a behemótot nem, így Aoneer nyílvesszője szabadon szállhat. Szerencséje, hogy ügyes lövő, majdnem olyan, mint egy íjász. Közben behemót barátunk folyamatosan alakul. Feje megnyúlik és egy az egyben olyanná válik, mint egy bika feje. Két vastag szarva is nő feje tetején. Lábai vége patákká alakul, teste viszont vastag izomtömegtől kezd roskadozni. Egyébként két lába van neki. Jelen állapota alapján így fekve a dög olyan tizennégy láb magasságra saccolható, súlyra pedig, noha még nincs kész teljesen, de közel háromszáz kilót kóstol.
Éppen felülne fekvő helyzetéből, mikor pofán találja Aoneer számszeríjából leadott lövés. Yillith felrikolt, de inkább csak dühből, semmint azért, hogy nagyon megijedt volna. A behemót pofája szétroncsolódik, lényegében a fél feje szétszakad, így az egyik szarva is leesik fejéről. Eközben a feketés-sötétlilás anyag tör elő onnan, ahová a sebet kapta. Vérnek nyoma sincs, de a behemót hangosan felüvölt. Yillith hátra fordul, mintha várna valamit. És az a valami megtörténik. Hirtelen a semmiből egy vastag sisak kerül a dög fejére. Noha megsebezték, de ennyire egyszerűen nem szabadulhatnak meg tőle. Egyébként ami különös látvány, hogy a sisak alól halványzöld színű füst szivárog kifelé. Nem látványosan, de azért észre lehet venni. Vajon mi lehet?*
-Késő! *vigyorog rá Kaganra, aki folyamatosan közelít.* -Elpusztultok!
*Közben a behemót felül. Gerincéből három nagy szarv nő hátára, két vastag karja pedig kap két acél alkarvédőt. Halandókat bőven túlszárnyaló energiák munkálkodnak, nem kell meglepődni semmin.
Laor közben a hátasokkal bajlódik, és mintha... nehezebben menne. Mintha sokkal nagyobb erőt kellene kifejtenie, mint kellene. Ha lenéz a lába alá láthatja, amint a köd körülöleli a hátasok lábait, akiken lassan eluralkodik a pánik. A két ló nyerít, a gwuff meg fújtat. Vajon mit tesz Laor? Teljes mértékben koncentrál arra, hogy megtartsa a hátasokat, ezzel védtelenül hagyva magát, vagy elengedi őket, aztán lesz valami. Akárhogy is, fogytán az ideje. Gyorsan kell döntenie.
Kagan közben simán masírozik előre, a kisülések nem találják el. Aoneernek időre van szüksége, hogy a számszeríját újratöltse, vagy fegyvert váltson. Kérdés, hogy bajlódik e a számszeríjjal, vagy sem?
Kagan még nem sújthat le kardjával, de immáron csupán öt méterre kerül a dögtől, aki elfordítja sisakos fejét és egyenesen a barbárra tekint.*
-Ez a három ember az ellenségünk! *visítja Yillith.* -Öld meg őket! Nyomuk se legyen!
*Úgy tűnik egyesek képtelenek tanulni hibáikból és nem képesek felfogni, hogy mit nem érdemes megpróbálni újra. Na persze próba szerencse, ám ezúttal Aoneernek nincs szerencséje.
A kilőtt nyílvessző Yillith felé tart, ám mielőtt odaérne egyszerűen lepattan egy láthatatlan falról és gellert kapva elrepül teljesen más irányba. Egyébként nem egy nagy "varázslatra" kell gondolni, amolyan levegő páncél, mit egyszerű halandó mágusok, kik kicsit is konyítanak a levegőmágiához tudnak alkalmazni.*
-Arcátlan pondró! *vicsorít rá Aoneerre.
Innentől már nem igazán érdekli, hogy Kagan mit beszél. Az asszony kifejezés roppant sértő, Yillith ismét felfortyan, de ennek most látványos megjelenése nincs. A gúnyolódás és a sértegetés nem visz előrébb, sőt igazából emiatt húzták ki a gyufát Yillithnél. Ugyanis a démonok alapjáraton nem szállnak harcba senkivel, kivéve akkor, ha tisztességtelenül becsmérlik őket. Hogy miért démonok, és nem démon? Nos az energiagolyó, mi a sötétségből lövellt ki egyértelművé teszi, hogy Yillith nincs egyedül. Legalább ketten vannak. Ketten, kik egyesített erővel gyúrnak maguknak egy nagy szörnyet. Hogy ki az idegen, ki minden bizonnyal valahol a behemót és Yillith mögött lapul a sötétben az rejtély, de egyértelmű lehet a trió számára, hogy képes varázsolni.
Talán Kagan volt az, ki a legésszerűbben viselkedett. Igyekezett felmérni az erőviszonyokat, míg másik két társa ostobaságokat művelt. Az egyikőjük már korábban megkísérelte mindenféle ok nélkül lelőni álmai nőjét, ezt még lenyelték a démonok. Kagan noha gúnyos volt, de nem annyira, mint Laor, ki kikényszerítette azt, hogy a démonok lépjenek. Ezen sorozatos, súlyos hibák elkövetése könnyen az életükbe kerülhet, de az biztos, hogy egyszersmind megtanulják majd, hol a helyük.
Mivel Yillith a behemót mögött áll, így Aoneer nyílvesszője az átalakuló szörnyeteg oldalába fúródik. Az felnyög kicsit, a nyílvessző ott marad, de egyelőre egyéb következménye nincs.
Mivel tulajdonképpen Aoneer egyik nyila hozott némi eredményt, így simán kedvet kap hozzá, hogy a nagyobbik csúzlival lőjön. Az a bizonyos láthatatlan energiafal Yillithet védte ugye, a behemótot nem, így Aoneer nyílvesszője szabadon szállhat. Szerencséje, hogy ügyes lövő, majdnem olyan, mint egy íjász. Közben behemót barátunk folyamatosan alakul. Feje megnyúlik és egy az egyben olyanná válik, mint egy bika feje. Két vastag szarva is nő feje tetején. Lábai vége patákká alakul, teste viszont vastag izomtömegtől kezd roskadozni. Egyébként két lába van neki. Jelen állapota alapján így fekve a dög olyan tizennégy láb magasságra saccolható, súlyra pedig, noha még nincs kész teljesen, de közel háromszáz kilót kóstol.
Éppen felülne fekvő helyzetéből, mikor pofán találja Aoneer számszeríjából leadott lövés. Yillith felrikolt, de inkább csak dühből, semmint azért, hogy nagyon megijedt volna. A behemót pofája szétroncsolódik, lényegében a fél feje szétszakad, így az egyik szarva is leesik fejéről. Eközben a feketés-sötétlilás anyag tör elő onnan, ahová a sebet kapta. Vérnek nyoma sincs, de a behemót hangosan felüvölt. Yillith hátra fordul, mintha várna valamit. És az a valami megtörténik. Hirtelen a semmiből egy vastag sisak kerül a dög fejére. Noha megsebezték, de ennyire egyszerűen nem szabadulhatnak meg tőle. Egyébként ami különös látvány, hogy a sisak alól halványzöld színű füst szivárog kifelé. Nem látványosan, de azért észre lehet venni. Vajon mi lehet?*
-Késő! *vigyorog rá Kaganra, aki folyamatosan közelít.* -Elpusztultok!
*Közben a behemót felül. Gerincéből három nagy szarv nő hátára, két vastag karja pedig kap két acél alkarvédőt. Halandókat bőven túlszárnyaló energiák munkálkodnak, nem kell meglepődni semmin.
Laor közben a hátasokkal bajlódik, és mintha... nehezebben menne. Mintha sokkal nagyobb erőt kellene kifejtenie, mint kellene. Ha lenéz a lába alá láthatja, amint a köd körülöleli a hátasok lábait, akiken lassan eluralkodik a pánik. A két ló nyerít, a gwuff meg fújtat. Vajon mit tesz Laor? Teljes mértékben koncentrál arra, hogy megtartsa a hátasokat, ezzel védtelenül hagyva magát, vagy elengedi őket, aztán lesz valami. Akárhogy is, fogytán az ideje. Gyorsan kell döntenie.
Kagan közben simán masírozik előre, a kisülések nem találják el. Aoneernek időre van szüksége, hogy a számszeríját újratöltse, vagy fegyvert váltson. Kérdés, hogy bajlódik e a számszeríjjal, vagy sem?
Kagan még nem sújthat le kardjával, de immáron csupán öt méterre kerül a dögtől, aki elfordítja sisakos fejét és egyenesen a barbárra tekint.*
-Ez a három ember az ellenségünk! *visítja Yillith.* -Öld meg őket! Nyomuk se legyen!
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-18 16:19:53
Üzenet elküldve: 2017-08-18 16:19:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Tökéletesen tisztában van vele, hogy legtöbbször hajlamos sokat beszélni. Ennél csak arról van jobban meggyőződve, hogy legtöbbször igaza is van. Mint például most is. Elvégre ha Sa'tereth olyan kiválóan érzi magát az ingovány kétes eredetű kipárolgásai között, akkor ugyan miért próbálkozott volna élőholtakat szabadítani a világra? Valószínűleg még bizonygatná igazát, de úgy látszik, hogy a csinos hajadon kissé lelkére vette az elhangzottakat.*
- Nete ne! *hőköl hátra egy picit, ahogy a lány szeme természetellenes fényben izzik fel. Azt pedig - ahelyett, hogy lecsillapítaná az éledező dögöt - a teológiai vitát kétségtelenül hatásos demonstrációval igyekszik lezárni.
Mostanra rájött, hogy ennek fele sem tréfa és ezúttal jobb lett volna hallgatni, bár ez utóbbit úgysem fogja mások előtt beismerni. Mivel már akkor kardot húzott, amikor Yllith oldalába igyekeztek kerülni, most csuklóból fordít egyet rajta, ami egy látványos, de teljesen felesleges mozdulat. Viszont jól vezethet fel egy rohamot, mivel úgy gondolja, hogy egy mágiatudó torkát még akkor célszerű átvágni, mielőtt komolyabban kieresztené a hatalmát.
Hogy mégsem rugaszkodik neki, annak Kagan az oka, mivel vele nem szívesen szállna vitába. Így csak fújtat egyet, vet még egy dühös pillantást az orcátlan fehérnépre. Ha pedig úgy alakul és visszahátrál a jószágokhoz, muszáj lesz visszalöknie kardját a helyére, hiszen fél kézzel bajosan tarthatna meg három hátast. A két ló miatt nem is aggódik különösebben, de a lovag gwuffja kiszámíthatatlanabb.*
*Tökéletesen tisztában van vele, hogy legtöbbször hajlamos sokat beszélni. Ennél csak arról van jobban meggyőződve, hogy legtöbbször igaza is van. Mint például most is. Elvégre ha Sa'tereth olyan kiválóan érzi magát az ingovány kétes eredetű kipárolgásai között, akkor ugyan miért próbálkozott volna élőholtakat szabadítani a világra? Valószínűleg még bizonygatná igazát, de úgy látszik, hogy a csinos hajadon kissé lelkére vette az elhangzottakat.*
- Nete ne! *hőköl hátra egy picit, ahogy a lány szeme természetellenes fényben izzik fel. Azt pedig - ahelyett, hogy lecsillapítaná az éledező dögöt - a teológiai vitát kétségtelenül hatásos demonstrációval igyekszik lezárni.
Mostanra rájött, hogy ennek fele sem tréfa és ezúttal jobb lett volna hallgatni, bár ez utóbbit úgysem fogja mások előtt beismerni. Mivel már akkor kardot húzott, amikor Yllith oldalába igyekeztek kerülni, most csuklóból fordít egyet rajta, ami egy látványos, de teljesen felesleges mozdulat. Viszont jól vezethet fel egy rohamot, mivel úgy gondolja, hogy egy mágiatudó torkát még akkor célszerű átvágni, mielőtt komolyabban kieresztené a hatalmát.
Hogy mégsem rugaszkodik neki, annak Kagan az oka, mivel vele nem szívesen szállna vitába. Így csak fújtat egyet, vet még egy dühös pillantást az orcátlan fehérnépre. Ha pedig úgy alakul és visszahátrál a jószágokhoz, muszáj lesz visszalöknie kardját a helyére, hiszen fél kézzel bajosan tarthatna meg három hátast. A két ló miatt nem is aggódik különösebben, de a lovag gwuffja kiszámíthatatlanabb.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-18 11:11:16
Üzenet elküldve: 2017-08-18 11:11:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*A nővel valami baj van. Gondolkozik, nem mozdul, őszintén szólva pont úgy néz ki mint akinek most lett elege mindenből és nem tudja mit is csináljon, vagy aki épp elméjébe engedte átkos főnökét. Bármelyik is legyen, Aoneer nem bírja sokáig. Negyven idegőrlő, gyilkos, csendes, borzalmas és mérhetetlenül feszült másodperc után a férfi akinek a keze már a kezdetek óta viszketett előkapja kisebbik, töltött számszeríját és homlokon lövi a boszorkát. Mivel a célpont áll, és nincs is messze ezért a célzás nem tart sokáig, egyetlen hirtelen mozdulat az egész és már a látomás sem érdekli túlzottan, hisz ahogy az előbb kiderült az nem elég hosszú, hogy befolyásolja a cselekedeteit.*
*Ha a nő ezek után tovább folytatja a dumálást akkor mindenek előtt meglepődött lesz, de remélhetőleg lesz ideje újratölteni. És mikor az a behemótot kezdi el csitítgatni még egyszer van lehetősége nyilat ereszteni, ezúttal a halántékába.*
*Mikor a borzalmak megkezdődnek és a nagy dög rázkódni kezd a férfi ismét csak lőni tud. Ezúttal a nagyobbik számszeríjjal próbálja eltalálni a szörnyeteg fejét, még mielőtt átalakulna. Persze ha az előző két lövése nem talált, vagy nem hozott valós eredményt, még csak a rettentően unalmas szövegelést sem sikerült leállítania akkor lehet inkább hagyja a francba, mert ebben az esetben ez a nap szerencsétlen a lövések számára.
Egy ekkora erejű nyílnak normális esetben szét kéne loccsantania a bestia koponyáját, de jelenlegi helyzetük minden csak nem normális.
Ha ez nem jön be, mert miért is jönne, akkor mélyen elhelyezkedő védelmi állást vesz fel, alabárdját előre tartja két kézzel, miközben a pajzsát maga elé irányítja. Most végre kiderül mennyire jó a lidérc Pirtianesi acélja a mágia ellen.
Ha van lehetősége a teljes átalakulás előtt belevágni és mondjuk megkísérelni egy láb eltörését akkor mindenképp megteszi. Ha nincsenek egyben a csontjai akkor a földön marad, de egy efféle "bajnokkal" szemben már óvatos.*
*A nővel valami baj van. Gondolkozik, nem mozdul, őszintén szólva pont úgy néz ki mint akinek most lett elege mindenből és nem tudja mit is csináljon, vagy aki épp elméjébe engedte átkos főnökét. Bármelyik is legyen, Aoneer nem bírja sokáig. Negyven idegőrlő, gyilkos, csendes, borzalmas és mérhetetlenül feszült másodperc után a férfi akinek a keze már a kezdetek óta viszketett előkapja kisebbik, töltött számszeríját és homlokon lövi a boszorkát. Mivel a célpont áll, és nincs is messze ezért a célzás nem tart sokáig, egyetlen hirtelen mozdulat az egész és már a látomás sem érdekli túlzottan, hisz ahogy az előbb kiderült az nem elég hosszú, hogy befolyásolja a cselekedeteit.*
*Ha a nő ezek után tovább folytatja a dumálást akkor mindenek előtt meglepődött lesz, de remélhetőleg lesz ideje újratölteni. És mikor az a behemótot kezdi el csitítgatni még egyszer van lehetősége nyilat ereszteni, ezúttal a halántékába.*
*Mikor a borzalmak megkezdődnek és a nagy dög rázkódni kezd a férfi ismét csak lőni tud. Ezúttal a nagyobbik számszeríjjal próbálja eltalálni a szörnyeteg fejét, még mielőtt átalakulna. Persze ha az előző két lövése nem talált, vagy nem hozott valós eredményt, még csak a rettentően unalmas szövegelést sem sikerült leállítania akkor lehet inkább hagyja a francba, mert ebben az esetben ez a nap szerencsétlen a lövések számára.
Egy ekkora erejű nyílnak normális esetben szét kéne loccsantania a bestia koponyáját, de jelenlegi helyzetük minden csak nem normális.
Ha ez nem jön be, mert miért is jönne, akkor mélyen elhelyezkedő védelmi állást vesz fel, alabárdját előre tartja két kézzel, miközben a pajzsát maga elé irányítja. Most végre kiderül mennyire jó a lidérc Pirtianesi acélja a mágia ellen.
Ha van lehetősége a teljes átalakulás előtt belevágni és mondjuk megkísérelni egy láb eltörését akkor mindenképp megteszi. Ha nincsenek egyben a csontjai akkor a földön marad, de egy efféle "bajnokkal" szemben már óvatos.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-18 10:49:19
Üzenet elküldve: 2017-08-18 10:49:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Nem monthatná, hogy örül. Egyáltalán nem.*
- Persze, hogy nem. Ez csak martalék. *legyint ő is, hiszen tudja. A háború gyalujának forgácsa. Ő sem akar fecserészni tovább, bár kérdéseire alig kapott választ, és ez alig változik.*
- Ezt ismerem. "Jutalmad nem marad el". Ennél már csak a "megkapod, amit megérdemelsz" a jobb... *gúnyolódik összehúzott szemmel.*
- Elfelejted, hogy épp elég régóta üzletelek városiakkal, hogy ne hagyjam magam megvezetni, asszony! *arra, hogy hol keressen Eeyr-híveket, nem is reagál. Tudja ő is pontosan.*
- Hah... *nem tudja, hogy Aoneer éppen delírál mellette, de Laor épp most érzi szükségesnek, hogy megszólaljon. Bár jobbára egyetért a fickóval, nem véletlenül nem provokálta a nőstényt; Laorral ellentétben Kagan tisztában van az erőviszonyokkal.*
*Ezt kezdi el bizonyítani Yillith is, Kagan kezében pedig rutinos, sima mozdulattal terem a penge.*
- És akkor innentől kussolj kérlek. *mordul hátra Laorra, miközben az éjpengét előre szegezi.*
- Fékezd magad, leány, és fékezd átkos bűzlényeid is! *ha ez láthatóan nem történik meg, folytatódik a parancs.*
- Laor, a lovakhoz! Aoneer, tartsd a földön a behemótot! *ő maga pedig határozott léptekkel a nő felé indul.*
- Fékezd magad, leány!
*Nem monthatná, hogy örül. Egyáltalán nem.*
- Persze, hogy nem. Ez csak martalék. *legyint ő is, hiszen tudja. A háború gyalujának forgácsa. Ő sem akar fecserészni tovább, bár kérdéseire alig kapott választ, és ez alig változik.*
- Ezt ismerem. "Jutalmad nem marad el". Ennél már csak a "megkapod, amit megérdemelsz" a jobb... *gúnyolódik összehúzott szemmel.*
- Elfelejted, hogy épp elég régóta üzletelek városiakkal, hogy ne hagyjam magam megvezetni, asszony! *arra, hogy hol keressen Eeyr-híveket, nem is reagál. Tudja ő is pontosan.*
- Hah... *nem tudja, hogy Aoneer éppen delírál mellette, de Laor épp most érzi szükségesnek, hogy megszólaljon. Bár jobbára egyetért a fickóval, nem véletlenül nem provokálta a nőstényt; Laorral ellentétben Kagan tisztában van az erőviszonyokkal.*
*Ezt kezdi el bizonyítani Yillith is, Kagan kezében pedig rutinos, sima mozdulattal terem a penge.*
- És akkor innentől kussolj kérlek. *mordul hátra Laorra, miközben az éjpengét előre szegezi.*
- Fékezd magad, leány, és fékezd átkos bűzlényeid is! *ha ez láthatóan nem történik meg, folytatódik a parancs.*
- Laor, a lovakhoz! Aoneer, tartsd a földön a behemótot! *ő maga pedig határozott léptekkel a nő felé indul.*
- Fékezd magad, leány!
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-18 09:33:16
Üzenet elküldve: 2017-08-18 09:33:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*Yillith szóra nyitná száját, de valami megállítja benne, majd összevonja szemöldökét és bő egy percig úgy is marad. Hogy mi történt azt senki sem tudhatja, de a végén vonásai ismét meglágyulnak és az a mosolygós lány néz a három férfira, aki eddig.*
-Ezek itt nem hívek. *pillant körbe.* -Csupán holtak, kik épp várakoznak. De elég a bájcsevejből! *szegezi tekintetét Kagannak.* -Ha ajánlatra vágytál Sa'Terethtől, hát megkapod. Hozz neki ajándékot! Három fejet! Három hű Eeyr hívő fejét hozd el ide, és dobd az oltár elé. *biccent oda az oltárhoz.* -Ha megteszed, nem marad el jutalmad. A városban, a templom környékén keresgélj.
*Aoneer kérdését válaszra sem méltatja, Laor viszont azzal, hogy bekapcsolódik a beszélgetésbe sok mindent megváltoztat. Kiderül majd, hogy jól tette e, vagy inkább maradt volna csendben.
Az első mondata után Yillith arcáról lefagy a mosoly, szemei pedig vöröses árnyalatot kapnak. Ezzel egy időben a behemót lába megmozdul és felemelkedik olyan hirtelen, mintha egy áramütés következménye lenne. Hangos morranás kíséri mindezt, méghozzá olyan, ami semmiféle bestiáéhoz nem hasonlítható össze. Yillith odalép, leguggol a behemóthoz és homlokára teszi puha kezét.*
-Csssss. *csitítja, mint anya a gyermekét.* -Nyugalom, kedvesem. Ez csak egy buta, ostoba kölyök. *néz fel Laorra.* -Nem tudja, mit beszél.
*A behemót kicsit megnyugszik, de viszont folyamatosan mozgolódik a földön. Yillith feláll és kihúzza magát.*
-Bolond! *förmed rá Laorra.* -Ostoba bolond! Szerinted a sötétségnek mi kell? Giccses palota, szobrok, festmények, ezüstkanalak, étkészletek, csicsás göncök? A sötétség a posványból terjeszkedik! A Kikötő erős! Ó, csakugyan? *nevet fel hangosan, miközben kezeit karba teszi. Nagyjából ekkor tűnik el szemeiből a vöröses folt.* -Hát akkor hagy mutassam meg nektek, mi is az igazi hatalom!
*Még mielőtt a három férfi közül bármelyik is reagálhatna, Yillith kezéből feketés-méregzöldes színű energiagolyó lövell ki és csapódik bele a behemót testébe. Mindeközben a háttérből, valahonnan mélyen a sötétségből egy második energiagolyó lövell ki, ami feketés-sötétlilás színű és az is ugyanott csapódik be, mint az első. A kettő között alig pár másodperc telik el. A behemót hevesen vonaglani és reszketni kezd, morranása pedig átvált üvöltésbe. Az eddigi hulla kezd átalakulni. Legszembetűnőbb benne az, hogy teste kezd megnyúlni és megvastagodni. A folyamat közben a behemót testéből erős kisülések keletkeznek, mintha aprócska villámok csapnának ki folyamatosan átalakuló testéből.
Mivel mindennek idő kell, így a társaságnak most lesz ideje cselekedni valamit. Ha az a valami feláll, akkor bizony baj lesz. Viszont kétséges, hogy vajon érdemes e megközelíteni a behemótot, aki kicsit olyan, mint egy tomboló vihar. Yillith mögüle kegyetlenül vigyorog. Ő már tudja, hogy mi fog történni. A harmadik opció a trió számára az, hogy megvárják, míg végbemegy a folyamat addig meg felkészülnek arra, ami aztán fog várni rájuk. Náluk a döntés.*
*Yillith szóra nyitná száját, de valami megállítja benne, majd összevonja szemöldökét és bő egy percig úgy is marad. Hogy mi történt azt senki sem tudhatja, de a végén vonásai ismét meglágyulnak és az a mosolygós lány néz a három férfira, aki eddig.*
-Ezek itt nem hívek. *pillant körbe.* -Csupán holtak, kik épp várakoznak. De elég a bájcsevejből! *szegezi tekintetét Kagannak.* -Ha ajánlatra vágytál Sa'Terethtől, hát megkapod. Hozz neki ajándékot! Három fejet! Három hű Eeyr hívő fejét hozd el ide, és dobd az oltár elé. *biccent oda az oltárhoz.* -Ha megteszed, nem marad el jutalmad. A városban, a templom környékén keresgélj.
*Aoneer kérdését válaszra sem méltatja, Laor viszont azzal, hogy bekapcsolódik a beszélgetésbe sok mindent megváltoztat. Kiderül majd, hogy jól tette e, vagy inkább maradt volna csendben.
Az első mondata után Yillith arcáról lefagy a mosoly, szemei pedig vöröses árnyalatot kapnak. Ezzel egy időben a behemót lába megmozdul és felemelkedik olyan hirtelen, mintha egy áramütés következménye lenne. Hangos morranás kíséri mindezt, méghozzá olyan, ami semmiféle bestiáéhoz nem hasonlítható össze. Yillith odalép, leguggol a behemóthoz és homlokára teszi puha kezét.*
-Csssss. *csitítja, mint anya a gyermekét.* -Nyugalom, kedvesem. Ez csak egy buta, ostoba kölyök. *néz fel Laorra.* -Nem tudja, mit beszél.
*A behemót kicsit megnyugszik, de viszont folyamatosan mozgolódik a földön. Yillith feláll és kihúzza magát.*
-Bolond! *förmed rá Laorra.* -Ostoba bolond! Szerinted a sötétségnek mi kell? Giccses palota, szobrok, festmények, ezüstkanalak, étkészletek, csicsás göncök? A sötétség a posványból terjeszkedik! A Kikötő erős! Ó, csakugyan? *nevet fel hangosan, miközben kezeit karba teszi. Nagyjából ekkor tűnik el szemeiből a vöröses folt.* -Hát akkor hagy mutassam meg nektek, mi is az igazi hatalom!
*Még mielőtt a három férfi közül bármelyik is reagálhatna, Yillith kezéből feketés-méregzöldes színű energiagolyó lövell ki és csapódik bele a behemót testébe. Mindeközben a háttérből, valahonnan mélyen a sötétségből egy második energiagolyó lövell ki, ami feketés-sötétlilás színű és az is ugyanott csapódik be, mint az első. A kettő között alig pár másodperc telik el. A behemót hevesen vonaglani és reszketni kezd, morranása pedig átvált üvöltésbe. Az eddigi hulla kezd átalakulni. Legszembetűnőbb benne az, hogy teste kezd megnyúlni és megvastagodni. A folyamat közben a behemót testéből erős kisülések keletkeznek, mintha aprócska villámok csapnának ki folyamatosan átalakuló testéből.
Mivel mindennek idő kell, így a társaságnak most lesz ideje cselekedni valamit. Ha az a valami feláll, akkor bizony baj lesz. Viszont kétséges, hogy vajon érdemes e megközelíteni a behemótot, aki kicsit olyan, mint egy tomboló vihar. Yillith mögüle kegyetlenül vigyorog. Ő már tudja, hogy mi fog történni. A harmadik opció a trió számára az, hogy megvárják, míg végbemegy a folyamat addig meg felkészülnek arra, ami aztán fog várni rájuk. Náluk a döntés.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-15 20:11:49
Üzenet elküldve: 2017-08-15 20:11:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Bár azóta fixírozza a behemótot mióta Aonner szólt, hogy mocorog, az nem mozdul többet. De hogy mégsem a lovag képzelődött, azt bizonyítja a szemrevaló leányzó megjegyzése. Fogalma sincs, hogy miféle háziállatka lehet, de véleménye szerint a halottaknak legrosszabb esetben is pár lábnyival a föld alatt a helyük, hogy ne okozhassanak problémát. Ennél persze sokkal jobb a tharg módszer, elvégre néhány marék hamu már igazán nem árthat senkinek. A társalgásba egészen eddig nem óhajtott bekapcsolódni, mert igazán semmi köze, hogy a Hadúr miként egyezkedik, de a lány egy megjegyzésére odakapja a fejét.*
- Hamis istenek? *kuncog fel és megcsóválja a fejét.
Ahogy az lenni szokott, ha valaki végre rálel egy istenre akit sajátjának el tud fogadni, úgy onnantól a vallási tolerancia nem tartozik az erényei közé.*
- Csak óvatosan kedvesem! Hiszen ha egy hamis isten meg tudta fékezni az urad és azt a Sa'argathot nevű cafkáját, akkor Sa'Tereth sem sokkal több ennél. Sőt, éppen kevesebb.
*Persze járnak olyan szóbeszédek, hogy az az entitás, aki Drenule néven mutatkozott be a Vashegyen, csupán egy imposztor, de ezt förtelmes eretnekségnek tartja. Ráadásul Sa'Tereth-re nézve nem túl hízelgő, ha egy kókler is megálljt tudott neki parancsolni.*
- Mert mi maradt a sötét istennek Lanawinból? Egy lepukkant mocsár *baljával körbeint a Vérkerten* és az a patkányfészek délen, amit Kikötőként emlegetnek, meg az a... valami. *bök a melák testére* Márpedig ez nem az a hatalom, amit még osztogathatna is.
*Határozottan kezdi bosszantani a nő kimértsége. Bár továbbira is vonzónak és kívánatosnak tartja, most már egyáltalán nem biztos benne, hogy a pocsíkolás után életben is hagyná. Persze ez csak ábránd marad. A Szellemjáró lábtörlője nem merne más nővel kikezdeni.*
*Bár azóta fixírozza a behemótot mióta Aonner szólt, hogy mocorog, az nem mozdul többet. De hogy mégsem a lovag képzelődött, azt bizonyítja a szemrevaló leányzó megjegyzése. Fogalma sincs, hogy miféle háziállatka lehet, de véleménye szerint a halottaknak legrosszabb esetben is pár lábnyival a föld alatt a helyük, hogy ne okozhassanak problémát. Ennél persze sokkal jobb a tharg módszer, elvégre néhány marék hamu már igazán nem árthat senkinek. A társalgásba egészen eddig nem óhajtott bekapcsolódni, mert igazán semmi köze, hogy a Hadúr miként egyezkedik, de a lány egy megjegyzésére odakapja a fejét.*
- Hamis istenek? *kuncog fel és megcsóválja a fejét.
Ahogy az lenni szokott, ha valaki végre rálel egy istenre akit sajátjának el tud fogadni, úgy onnantól a vallási tolerancia nem tartozik az erényei közé.*
- Csak óvatosan kedvesem! Hiszen ha egy hamis isten meg tudta fékezni az urad és azt a Sa'argathot nevű cafkáját, akkor Sa'Tereth sem sokkal több ennél. Sőt, éppen kevesebb.
*Persze járnak olyan szóbeszédek, hogy az az entitás, aki Drenule néven mutatkozott be a Vashegyen, csupán egy imposztor, de ezt förtelmes eretnekségnek tartja. Ráadásul Sa'Tereth-re nézve nem túl hízelgő, ha egy kókler is megálljt tudott neki parancsolni.*
- Mert mi maradt a sötét istennek Lanawinból? Egy lepukkant mocsár *baljával körbeint a Vérkerten* és az a patkányfészek délen, amit Kikötőként emlegetnek, meg az a... valami. *bök a melák testére* Márpedig ez nem az a hatalom, amit még osztogathatna is.
*Határozottan kezdi bosszantani a nő kimértsége. Bár továbbira is vonzónak és kívánatosnak tartja, most már egyáltalán nem biztos benne, hogy a pocsíkolás után életben is hagyná. Persze ez csak ábránd marad. A Szellemjáró lábtörlője nem merne más nővel kikezdeni.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-15 12:00:42
Üzenet elküldve: 2017-08-15 12:00:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Kagan és az alvilág szép szemű szajhája tovább fecsegnek. Neki továbbra is csak az jár a fejében miként tehetné próbára a mocsadékot, avagy az milyen módon akarja próbára tenni őket. Lelőni csak úgy nem lehet ez az előbb világossá vált, és ha a behemóttal és a látomásokkal egyszerre kellene harcolniuk akkor elég nehéz dolguk lesz a sötét és szerencsétlen vérkerti mocsárban. Arról nem is beszélve, hogy mostanra talán lovakat is ellopták a kapuból.*
-Ha te mondod. *Egyezik bele. Tényleg, olyan kis aranyosnak tűnik innen fentről.*
-Hol kaphatok egy ilyet? *Kérdezi, mert már nem kicsit unja a nagyvezér és a lányka egysíkú filozofálgatását. A sötét isten mindent elvár, semmit nem ajánl, hülyeségeket tesz, és a szolgái még nagyobb hülyeségeket beszélnek. Messzemenőkig elege van ebből az egészből. Valami olyasmit vár válaszként, hogy "ne kísértsd az urat", vagy egyéb degradálást, de már azzal is előrébb lennének. Ha ez az utolsó senkiházi istenke még arra sem képes, hogy egy élőholt behemótot áruba bocsásson akkor nincs értelme vele tárgyalni, ha meg tűzne egy ártáblát mellé fejekben, és véres korsókban akkor még ő lenne a legszimpatikusabb az összes közül. Persze Aoneer már az elején sem hitte, hogy bármi hasznuk lesz ebből a kis beszélgetésből.
Alig fejezi be, hirtelen ismét visszazuhan az álomba. Ő nem nevezné fájdalmasnak. Hullák halma, vérszag, fegyverek és még használható felszerelések hevernek szanaszét, és persze minden hulla barbár. A háború alatt egy rosszul sikerült hatvégének volt hasonló eredménye.
Aoneer elmosolyodik sisakja alatt. Sok halott barbárt látni még mindig megdobogtatja a szívét pláne ha ennyire ostoba módon döglöttek ki. Így, hogy nem igazán tud törődni a pusztulás mértékével és szereplőivel inkább egy kifejezetten jól elsült Tarun estére emlékezteti amiben sajnos már jó ideje nem volt része.
Nevetés. Ő is nevet, nem tudja miért de ez a találkozás egy ennyire nagy erővel szinte kiált érte, hogy az ember a képébe röhögjön. Menne feléje, de nem tud. A lába lecövekelt. A sötétből lassan kiválik egy arc. ~Drenule?~ Gondolja magában. A barbárokról, és a Kaganéhoz hasonlatos sörényről elsőre ez ugrik be neki, az alak egyáltalán nem úgy néz ki mint Sa'Thereth egyik híve. Se gyíkpofa, se csontok, se feszes fenék, ez neki valami egészen más hatalomnak érződik, így pedig talán jobb ha nem regél róla a nőnek, mert a végén még a miatt uszítaná rájuk az összes hullát ebben a semmirekellő mocsárban.
A látomás végén, gyorsan összekapja magát, már ha elmozdult volna, vagy ha a valóságban is nevetni kezdett volna. Erre elviekben nincs ideje, hisz az egész hülyeség alig egy pillanatig tartott. Ugyan felvetett pár kérdést, de legalább azt megmutatta, hogy a látomás nem jár időveszteséggel. Tehát, pusztán e miatt nem lesz lassabb, és ha le akarja lőni a szajhát akkor meg fogja tudni tenni. Már csak alkalom kéne rá, mert ha most cselekszik akkor lehet azért a hadúr orrba vágja.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.15 12:01:28
*Kagan és az alvilág szép szemű szajhája tovább fecsegnek. Neki továbbra is csak az jár a fejében miként tehetné próbára a mocsadékot, avagy az milyen módon akarja próbára tenni őket. Lelőni csak úgy nem lehet ez az előbb világossá vált, és ha a behemóttal és a látomásokkal egyszerre kellene harcolniuk akkor elég nehéz dolguk lesz a sötét és szerencsétlen vérkerti mocsárban. Arról nem is beszélve, hogy mostanra talán lovakat is ellopták a kapuból.*
-Ha te mondod. *Egyezik bele. Tényleg, olyan kis aranyosnak tűnik innen fentről.*
-Hol kaphatok egy ilyet? *Kérdezi, mert már nem kicsit unja a nagyvezér és a lányka egysíkú filozofálgatását. A sötét isten mindent elvár, semmit nem ajánl, hülyeségeket tesz, és a szolgái még nagyobb hülyeségeket beszélnek. Messzemenőkig elege van ebből az egészből. Valami olyasmit vár válaszként, hogy "ne kísértsd az urat", vagy egyéb degradálást, de már azzal is előrébb lennének. Ha ez az utolsó senkiházi istenke még arra sem képes, hogy egy élőholt behemótot áruba bocsásson akkor nincs értelme vele tárgyalni, ha meg tűzne egy ártáblát mellé fejekben, és véres korsókban akkor még ő lenne a legszimpatikusabb az összes közül. Persze Aoneer már az elején sem hitte, hogy bármi hasznuk lesz ebből a kis beszélgetésből.
Alig fejezi be, hirtelen ismét visszazuhan az álomba. Ő nem nevezné fájdalmasnak. Hullák halma, vérszag, fegyverek és még használható felszerelések hevernek szanaszét, és persze minden hulla barbár. A háború alatt egy rosszul sikerült hatvégének volt hasonló eredménye.
Aoneer elmosolyodik sisakja alatt. Sok halott barbárt látni még mindig megdobogtatja a szívét pláne ha ennyire ostoba módon döglöttek ki. Így, hogy nem igazán tud törődni a pusztulás mértékével és szereplőivel inkább egy kifejezetten jól elsült Tarun estére emlékezteti amiben sajnos már jó ideje nem volt része.
Nevetés. Ő is nevet, nem tudja miért de ez a találkozás egy ennyire nagy erővel szinte kiált érte, hogy az ember a képébe röhögjön. Menne feléje, de nem tud. A lába lecövekelt. A sötétből lassan kiválik egy arc. ~Drenule?~ Gondolja magában. A barbárokról, és a Kaganéhoz hasonlatos sörényről elsőre ez ugrik be neki, az alak egyáltalán nem úgy néz ki mint Sa'Thereth egyik híve. Se gyíkpofa, se csontok, se feszes fenék, ez neki valami egészen más hatalomnak érződik, így pedig talán jobb ha nem regél róla a nőnek, mert a végén még a miatt uszítaná rájuk az összes hullát ebben a semmirekellő mocsárban.
A látomás végén, gyorsan összekapja magát, már ha elmozdult volna, vagy ha a valóságban is nevetni kezdett volna. Erre elviekben nincs ideje, hisz az egész hülyeség alig egy pillanatig tartott. Ugyan felvetett pár kérdést, de legalább azt megmutatta, hogy a látomás nem jár időveszteséggel. Tehát, pusztán e miatt nem lesz lassabb, és ha le akarja lőni a szajhát akkor meg fogja tudni tenni. Már csak alkalom kéne rá, mert ha most cselekszik akkor lehet azért a hadúr orrba vágja.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.15 12:01:28
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-15 09:37:35
Üzenet elküldve: 2017-08-15 09:37:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Elhúzza a száját, egyre kevésbé tartja hasznosnak a beszélgetés irányát.*
- Sosem elég. *dörmögi csak úgy általánosan, majd ő is az óriás hulláját kezdi méregetni.*
- Ühüm. *hát neki eddig nem úgy tűnt, mintha a "hívek" jobban tudnák, merre mennek, mint mondjuk ő, sőt. Inkább egy rakás, jobbára fejetlen csirkének látszik az egész banda, akiket néhány gonosz gyerek kínoz hegyes botokkal.*
- Oh, apróságokat. *húzza össze a szemét.*
~ Ha nem tudod, kisanyám, nem tőlem fogod megtudni. Ajh, de nehéz, amikor a rossz emberrel tárgyalsz... ~ *már ha ez ember, vagy legalább az volt valaha.*
- Egen. Erősebb kutya toszik. *ebben semmi új nincs, legalábbis Kagan számára.*
- És azokat a híveket... élve kell toborozni, vagy... jó lesz így is? *biccent az óriás teteme felé, csak hogy biztos legyen a dologban.*
*Elhúzza a száját, egyre kevésbé tartja hasznosnak a beszélgetés irányát.*
- Sosem elég. *dörmögi csak úgy általánosan, majd ő is az óriás hulláját kezdi méregetni.*
- Ühüm. *hát neki eddig nem úgy tűnt, mintha a "hívek" jobban tudnák, merre mennek, mint mondjuk ő, sőt. Inkább egy rakás, jobbára fejetlen csirkének látszik az egész banda, akiket néhány gonosz gyerek kínoz hegyes botokkal.*
- Oh, apróságokat. *húzza össze a szemét.*
~ Ha nem tudod, kisanyám, nem tőlem fogod megtudni. Ajh, de nehéz, amikor a rossz emberrel tárgyalsz... ~ *már ha ez ember, vagy legalább az volt valaha.*
- Egen. Erősebb kutya toszik. *ebben semmi új nincs, legalábbis Kagan számára.*
- És azokat a híveket... élve kell toborozni, vagy... jó lesz így is? *biccent az óriás teteme felé, csak hogy biztos legyen a dologban.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-15 08:39:38
Üzenet elküldve: 2017-08-15 08:39:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
-Nem elég? *kérdezi vissza Yillith, persze nem vár rá választ, de láthatóan nincs ellene a fecsegésnek.*
-Jó döntés. És hogy tetszik, amit látsz? *mutat körbe teátrálisan.* -Így képzeltétek el a hajdani Tündérkert új irányvonalát? A Vashegy... *kezd bele, de nem fejezi be. Egyébként még mindig nem érti, hogy mi a csudának kellett volna Sa'Terethnek meglátogatnia a Vashegyet csak azért, mert a másik két hamis isten járt ott.
Aoneer suttogására mintha Yillith is felfigyelt volna, mert tekintete a földön fekvő behemótra vándorol. A halott behemótra, ami úgy fest, mintha kezdene visszatérni az élők sorába.*
-Ó, miatta ne aggódjatok! *mosolyog lágyan Yillith.* -Jámbor a lelkecském, mint a ma született bárány.
*Kivéve mikor nem, ámbár ezt nem teszi hozzá.
Aoneer abban a szerencsés (vagy éppen szerencsétlen) helyzetbe kerül, hogy ismételten érkezik a látomás! A másodperc törtrésze alatt zuhan vissza az álomba, mi oly valósnak tűnik, hogy szinte már fájdalmas. Az elhullott népek ruházatán semmit nem vél felfedezni, ugyanis a szimbólumok és címerek ismeretlenek számára. Annyit viszont tud, hogy eme jelképek nem a lovagokhoz, vagy nemes emberekhez illenek, mert annál sokkalta... durvábbak. Barbár népekhez már annál inkább illik! Régi, talán már elfeledett barbár népekéhez, hegyi vagy pusztai nemzetségekhez. Nincs ideje ezen agyalni, mert az árny, mi egyre jobban bontakozik ki a sötétből egyre csak közelít. Topáz sárga szemek izzanak a homályban, majd hangos, dölyfös röhögés, ami betölti az egész teret, még Aoneer fülét is sérti kicsit. Az alak nagyjából akkora lehet, mint maga Aoneer, aki egyébként ha mozdulni akarja, nem teheti, ugyanis mintha a lábai odaragadtak volna a földhöz. Az ismeretlen arc kezd láthatóvá válni. Hosszú, végénél göndör, búzasárga haj, ehhez illő sűrű, dús szakáll. Illő, de mégsem, hiszen a búzasárga, vastag arcszőrzet kimondottan különleges. Aoneer ennyiből még nem ismerheti fel az alakot, viszont ami fontosabb, hogy ismét visszazökken a valóságba! Ekkor döbbenhet rá, hogy midőn az álomvilágba kerül, mintha a valóságban megállna az idő, hiszen az események nem haladtak előrébb, amíg ő a látomásban járt. Vagy a látomása valójában egyetlen pillanat csupán, csak számára hosszabb?*
-Ebben tévedsz. A követők és a hű hívek mindig tudják a következő lépést, ugyanis az isteneik megosztják velük. Kikről te beszélsz, csupán hamis hívek, kik elnyerik majd méltó büntetésüket.
*Közben Yillith leül egy a mögötte lévő kőre, az üveget pedig leteszi a lába mellé.*
-Tegyük fel, hogy én vagyok az, akit kerestek. Fogalmam sincs, hogy mit adtak neked elő azok, kiket te isteneknek nevezel. Talán ha felvilágosítanál... *tekint rá kíváncsian Yillith.*
-Csak azt, mint bárki más. *vonja meg a vállát.* -Híveket, követőket toborozni maga mellé és minél nagyobb létszámúra duzzasztani őket. Hogy ő legyen a legerősebb. De hisz mindenki erre hajt, vagy tévedek? *kacsint Kaganra, de a másik két férfi is nyugodtan magára veheti.*
-Nem elég? *kérdezi vissza Yillith, persze nem vár rá választ, de láthatóan nincs ellene a fecsegésnek.*
-Jó döntés. És hogy tetszik, amit látsz? *mutat körbe teátrálisan.* -Így képzeltétek el a hajdani Tündérkert új irányvonalát? A Vashegy... *kezd bele, de nem fejezi be. Egyébként még mindig nem érti, hogy mi a csudának kellett volna Sa'Terethnek meglátogatnia a Vashegyet csak azért, mert a másik két hamis isten járt ott.
Aoneer suttogására mintha Yillith is felfigyelt volna, mert tekintete a földön fekvő behemótra vándorol. A halott behemótra, ami úgy fest, mintha kezdene visszatérni az élők sorába.*
-Ó, miatta ne aggódjatok! *mosolyog lágyan Yillith.* -Jámbor a lelkecském, mint a ma született bárány.
*Kivéve mikor nem, ámbár ezt nem teszi hozzá.
Aoneer abban a szerencsés (vagy éppen szerencsétlen) helyzetbe kerül, hogy ismételten érkezik a látomás! A másodperc törtrésze alatt zuhan vissza az álomba, mi oly valósnak tűnik, hogy szinte már fájdalmas. Az elhullott népek ruházatán semmit nem vél felfedezni, ugyanis a szimbólumok és címerek ismeretlenek számára. Annyit viszont tud, hogy eme jelképek nem a lovagokhoz, vagy nemes emberekhez illenek, mert annál sokkalta... durvábbak. Barbár népekhez már annál inkább illik! Régi, talán már elfeledett barbár népekéhez, hegyi vagy pusztai nemzetségekhez. Nincs ideje ezen agyalni, mert az árny, mi egyre jobban bontakozik ki a sötétből egyre csak közelít. Topáz sárga szemek izzanak a homályban, majd hangos, dölyfös röhögés, ami betölti az egész teret, még Aoneer fülét is sérti kicsit. Az alak nagyjából akkora lehet, mint maga Aoneer, aki egyébként ha mozdulni akarja, nem teheti, ugyanis mintha a lábai odaragadtak volna a földhöz. Az ismeretlen arc kezd láthatóvá válni. Hosszú, végénél göndör, búzasárga haj, ehhez illő sűrű, dús szakáll. Illő, de mégsem, hiszen a búzasárga, vastag arcszőrzet kimondottan különleges. Aoneer ennyiből még nem ismerheti fel az alakot, viszont ami fontosabb, hogy ismét visszazökken a valóságba! Ekkor döbbenhet rá, hogy midőn az álomvilágba kerül, mintha a valóságban megállna az idő, hiszen az események nem haladtak előrébb, amíg ő a látomásban járt. Vagy a látomása valójában egyetlen pillanat csupán, csak számára hosszabb?*
-Ebben tévedsz. A követők és a hű hívek mindig tudják a következő lépést, ugyanis az isteneik megosztják velük. Kikről te beszélsz, csupán hamis hívek, kik elnyerik majd méltó büntetésüket.
*Közben Yillith leül egy a mögötte lévő kőre, az üveget pedig leteszi a lába mellé.*
-Tegyük fel, hogy én vagyok az, akit kerestek. Fogalmam sincs, hogy mit adtak neked elő azok, kiket te isteneknek nevezel. Talán ha felvilágosítanál... *tekint rá kíváncsian Yillith.*
-Csak azt, mint bárki más. *vonja meg a vállát.* -Híveket, követőket toborozni maga mellé és minél nagyobb létszámúra duzzasztani őket. Hogy ő legyen a legerősebb. De hisz mindenki erre hajt, vagy tévedek? *kacsint Kaganra, de a másik két férfi is nyugodtan magára veheti.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-11 20:08:58
Üzenet elküldve: 2017-08-11 20:08:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Azért a beste kézmozdulatára nyel egyet. Nehéz meghatározni, hogy ki, mit és miért tart voonzónak vagy izgalmasnak. Vannak vidékek, ahol a vörös haj és a szeplős arc ilyen, máshol a terebélyes fenék és van ahol a kecske szarvának bizonyos formája, de ebbe belegondolni is rossz. Tehát nyel egyet, ahogy a leányzó az ajka elé emeli az ujját, aztán gyorsan elfordul, mielőtt legendás hűségét kikezdi Yillith, akiről nem tudja biztosan, hogy Sa'Tereth szolgája lenne, de sejti, hogy közel állhat hozzá.
Miközben a Hadúr mögötti teret fürkészi - és szerencsére semmi fenyegetőt nem lát - ő is elvigyorodik, bár más okból, mint Aoneer. Neki a lány hevenyészett jellemzése tetszik, ami szerinte találó és még csak nem is sértő. Egy olyan emberhez, mint Kagan, ezek passzolnak.*
- Hm? *sandít Aoneerre annak szavai után, aztán oldalt fordulva szemügyre veszi a földön fekvő melákot is. Aki vagy ami alig mutat több életet, mint némely örömlány, akin végigment egy hajó kiéhezett, teljes legénysége.
Majdnem odaveti a lovagnak, hogy képzelődik, de ezúttal csöndben marad, ami a részéről nem kis teljesítmény. Egyrészt úgy találja, hogy a hely és az idő nem alkalmas szívbéli barátja froclizására, másrészt e helyütt nagyon is könnyen lehetséges, hogy Aoneernek kivételesen igaza van. Mindenesetre több figyelmet nem szentel a földön heverő alaknak, arra most már biztosan figyel a lovag, és ha a Hadúr is meghallotta amit mondott, akkor ő is. Inkább arra figyel, hogy ha ezen kívül más mozgás is lenne a környéken, azt észrevehesse.*
*Azért a beste kézmozdulatára nyel egyet. Nehéz meghatározni, hogy ki, mit és miért tart voonzónak vagy izgalmasnak. Vannak vidékek, ahol a vörös haj és a szeplős arc ilyen, máshol a terebélyes fenék és van ahol a kecske szarvának bizonyos formája, de ebbe belegondolni is rossz. Tehát nyel egyet, ahogy a leányzó az ajka elé emeli az ujját, aztán gyorsan elfordul, mielőtt legendás hűségét kikezdi Yillith, akiről nem tudja biztosan, hogy Sa'Tereth szolgája lenne, de sejti, hogy közel állhat hozzá.
Miközben a Hadúr mögötti teret fürkészi - és szerencsére semmi fenyegetőt nem lát - ő is elvigyorodik, bár más okból, mint Aoneer. Neki a lány hevenyészett jellemzése tetszik, ami szerinte találó és még csak nem is sértő. Egy olyan emberhez, mint Kagan, ezek passzolnak.*
- Hm? *sandít Aoneerre annak szavai után, aztán oldalt fordulva szemügyre veszi a földön fekvő melákot is. Aki vagy ami alig mutat több életet, mint némely örömlány, akin végigment egy hajó kiéhezett, teljes legénysége.
Majdnem odaveti a lovagnak, hogy képzelődik, de ezúttal csöndben marad, ami a részéről nem kis teljesítmény. Egyrészt úgy találja, hogy a hely és az idő nem alkalmas szívbéli barátja froclizására, másrészt e helyütt nagyon is könnyen lehetséges, hogy Aoneernek kivételesen igaza van. Mindenesetre több figyelmet nem szentel a földön heverő alaknak, arra most már biztosan figyel a lovag, és ha a Hadúr is meghallotta amit mondott, akkor ő is. Inkább arra figyel, hogy ha ezen kívül más mozgás is lenne a környéken, azt észrevehesse.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-10 21:19:24
Üzenet elküldve: 2017-08-10 21:19:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Nem tudja megállni szemtelen vigyorgás nélkül. A lány szavai tökéletesen megmagyarázzák Sa'Thereth hívei miért egy rakás semmirekellő vadmarha, akik rendezetlenül rohangálnak fel alá, fanatikus vallásuk szavait rikoltozva. Egy zsoldosnak nem hite és hűsége van hanem erszénye, és abba az erszénybe, szereti előre ott tudni a pénzét, nem sejtelmes jóslatok után áldozatokat gyűjteni veszélyes utazásokon. Ami miatt Sa'Theret veszélyes az épp a Kagan fajták és a hatalmon lévők. Ők a maguk javaiból olyan vérzuhatagot tudnak kreálni ami minden bizonnyal melengeti a sötétség istenének szívét.
Szerencsére a sisakrostély alatt senki nem látja milyen képet vág. Részben ezért is szereti annyira ezt az öltözéket. Másrészt azt sem látja ilyenkor senki merre veti a tekintetét, bár a sötétség szukája talán kivétel ez alól.
El sem hiszi, hogy ezt kell gondolnia, de Kagan beszéde végre elnyerte a tetszését, még ha ezerszer burkoltabb is annál mint amit ő szokott elmondani. Mivel neki nincs három vashegye amiket általánosságban szidhat így kénytelen újra és újra az öreggel beérni. Aztán jön egy színpadias megmozdulás a vezér hátralépésével. Ha szükséges akkor vele szinkronban Aoneer is tesz egy lépést, persze azt szem előtt tartva, hogy ne ütközzenek egymáshoz, és hogy a végén egymás közvetlenül mellé érhessenek.*
-A behemót mozog. *Suttogja, kiszámított hanggal melyet próbál elrejteni a boszorkányasszony elől. Sejtése szerint ez nem fog sikerülni. A viselkedésében viszont nem áll be változás. Egy lovagi vértezetről meg ritka nehéz reakciókat olvasni. Ha most ezzel a mocsadék óriással kell megverekednie, az neki még mindig ezerszer jobb mint még egy kör a gyíkemberrel, sötétben és esőben.*
*Nem tudja megállni szemtelen vigyorgás nélkül. A lány szavai tökéletesen megmagyarázzák Sa'Thereth hívei miért egy rakás semmirekellő vadmarha, akik rendezetlenül rohangálnak fel alá, fanatikus vallásuk szavait rikoltozva. Egy zsoldosnak nem hite és hűsége van hanem erszénye, és abba az erszénybe, szereti előre ott tudni a pénzét, nem sejtelmes jóslatok után áldozatokat gyűjteni veszélyes utazásokon. Ami miatt Sa'Theret veszélyes az épp a Kagan fajták és a hatalmon lévők. Ők a maguk javaiból olyan vérzuhatagot tudnak kreálni ami minden bizonnyal melengeti a sötétség istenének szívét.
Szerencsére a sisakrostély alatt senki nem látja milyen képet vág. Részben ezért is szereti annyira ezt az öltözéket. Másrészt azt sem látja ilyenkor senki merre veti a tekintetét, bár a sötétség szukája talán kivétel ez alól.
El sem hiszi, hogy ezt kell gondolnia, de Kagan beszéde végre elnyerte a tetszését, még ha ezerszer burkoltabb is annál mint amit ő szokott elmondani. Mivel neki nincs három vashegye amiket általánosságban szidhat így kénytelen újra és újra az öreggel beérni. Aztán jön egy színpadias megmozdulás a vezér hátralépésével. Ha szükséges akkor vele szinkronban Aoneer is tesz egy lépést, persze azt szem előtt tartva, hogy ne ütközzenek egymáshoz, és hogy a végén egymás közvetlenül mellé érhessenek.*
-A behemót mozog. *Suttogja, kiszámított hanggal melyet próbál elrejteni a boszorkányasszony elől. Sejtése szerint ez nem fog sikerülni. A viselkedésében viszont nem áll be változás. Egy lovagi vértezetről meg ritka nehéz reakciókat olvasni. Ha most ezzel a mocsadék óriással kell megverekednie, az neki még mindig ezerszer jobb mint még egy kör a gyíkemberrel, sötétben és esőben.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-10 13:51:25
Üzenet elküldve: 2017-08-10 13:51:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Gőg és hatalomvágy. Természetesen, így jár a biccentés. Mellé közepes nárcisztikus hajlam, erős kontrollmánia, dühkezelési problémák és késztetés tündérek Gödörben való megégetésére.*
- Oh, szóval csak ennyi? *mosolyog vissza, de szemében veszedelmes szikrák villognak.*
- Értem én. De nem számon kérni jöttem... csak körbenézni. *enyhén gúnyos kis meghajlás.*
- Hiszen ha Sa'Tereth nem jön a Vashegyhez, hát a Vashegy jön el Sa'Terethhez. *ő maga a nőre koncentrál inkább, nem érdeklik a hullák, azért vannak ott Laorék.*
*Egyet mindenesetre hátralép, és ha nem ütközik bele Aoneerbe, akkor széttárt karral mutat körbe. Kissé teátrális, de ez van.*
- Mégis miért jöttünk volna? Nem tudom, mit terveznek az istenek, de nem tudja más sem. Pletykák, suttogások, babonák keringenek széltében a vidéken, mint öregasszony szájában az utolsó falat kenyér, de mindenki csak találgat. Idióták rohangálnak fel s alá, bizonygatva, hogy övék az egyetlen igazság, miközben a saját alfelüket sem találják a szektás csuha alatt. *hunyorogva pislog a nőre.*
- Azért jöttem, hogy Sa'Therettől vagy szolgálólányától is meghallgassam azt, amit a Fény Istene és az a széltoló harmadik már előadott. *és ajándékkal támogatott meg.*
- És hogy meghallgassam újra, mit ajánl. És hogy mit akar Amon Ruadhdal és Artheniorral.
*Gőg és hatalomvágy. Természetesen, így jár a biccentés. Mellé közepes nárcisztikus hajlam, erős kontrollmánia, dühkezelési problémák és késztetés tündérek Gödörben való megégetésére.*
- Oh, szóval csak ennyi? *mosolyog vissza, de szemében veszedelmes szikrák villognak.*
- Értem én. De nem számon kérni jöttem... csak körbenézni. *enyhén gúnyos kis meghajlás.*
- Hiszen ha Sa'Tereth nem jön a Vashegyhez, hát a Vashegy jön el Sa'Terethhez. *ő maga a nőre koncentrál inkább, nem érdeklik a hullák, azért vannak ott Laorék.*
*Egyet mindenesetre hátralép, és ha nem ütközik bele Aoneerbe, akkor széttárt karral mutat körbe. Kissé teátrális, de ez van.*
- Mégis miért jöttünk volna? Nem tudom, mit terveznek az istenek, de nem tudja más sem. Pletykák, suttogások, babonák keringenek széltében a vidéken, mint öregasszony szájában az utolsó falat kenyér, de mindenki csak találgat. Idióták rohangálnak fel s alá, bizonygatva, hogy övék az egyetlen igazság, miközben a saját alfelüket sem találják a szektás csuha alatt. *hunyorogva pislog a nőre.*
- Azért jöttem, hogy Sa'Therettől vagy szolgálólányától is meghallgassam azt, amit a Fény Istene és az a széltoló harmadik már előadott. *és ajándékkal támogatott meg.*
- És hogy meghallgassam újra, mit ajánl. És hogy mit akar Amon Ruadhdal és Artheniorral.
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-10 12:43:43
Üzenet elküldve: 2017-08-10 12:43:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*Nem akarja tovább simogatni Kagan egóját, maradhatnak annyiban, hogy híres e földön a Vashegy ura. Sőt, még az égiek körében is, ami nem kis érdem.*
-Gőg és mérhetetlen hatalomvágy. *teszi hozzá Yillith, megfűszerezve a már jól megszokott mosolyával. Tulajdonképpen Kagannak mindene megvan ahhoz, hogy Sa'Tereth elkötelezett híve legyen. Cserébe olyan hatalmat kaphatna, amilyet el sem tud képzelni. Persze nyilván akármennyit el tud képzelni, talán meg is kapná.
Aoneer és Laor előjönnek, Yillith pedig mutató ujjával a szájához nyúl, majd összecsapja két kezecskéjét.*
-Ó, hát megkerültek a fiúk! Csodás.
*Yillith figyelmesen hallgatja Kagant.*
-Kis butus. *csóválja meg fejét a leány.* -Láthatóan fogalmad sincs, hogyan is működik a sötét oldal. Ha azt várod, hogy Sa'Tereth felfigyeljen rád, tégy érte! Érd el, hogy felfigyeljen rád! Erre számtalan módszer van, gondolom nem kell kiokítsalak, mik is ezek. Sértettnek érzed magad, hiszen nagyobbra tartod magad bárkinél. Ami persze nem baj, ne mentegetőzz. Ha valaki, hát te megteheted.
*Kagan azért nem akárki, maradjunk annyiban. Laor meg Aoneer sem egyszerű kaliberek, de azt még Yillith is látja, hogyha két ilyen fickó a hadúr egyetlen kézmozdulatára ugrik, akkor utóbbinál van valami, és nem csak a szája jár.*
-Számít ez? *kérdezi vissza úgy, ahogyan Kagan tette az elején.* -Mondd csak. Azért jöttél talán, hogy számon kérd Sa'Terethet, vagy a hírnökét? Bátor és erős szíved van, ugyanakkor engedj meg egy jó tanácsot, ha ilyesmi járna a fejedben. Jusson eszedbe, amit te magad mondtál az imént. Tudod, a porszemes dolgot. *kacsint szenvtelenül.* -Itt ti csak vesztesek lehettek! *mondja kicsit keményebben, belefúrva tekintetét mindhárom férfiéba.* -Ám végső célotokról még mindig nem beszéltetek.
*Közben a nagydarab hulla, ami a földön nyugszik mintha megmozdulna. Nem ám az egész teste, csupán az ujjai vége görbül be kicsit, majd kimerevedik vissza. Ha nem figyelnek eléggé, észre sem veszik, főként Laor, aki hátrafelé tekintget, teljesen eredménytelenül.*
*Nem akarja tovább simogatni Kagan egóját, maradhatnak annyiban, hogy híres e földön a Vashegy ura. Sőt, még az égiek körében is, ami nem kis érdem.*
-Gőg és mérhetetlen hatalomvágy. *teszi hozzá Yillith, megfűszerezve a már jól megszokott mosolyával. Tulajdonképpen Kagannak mindene megvan ahhoz, hogy Sa'Tereth elkötelezett híve legyen. Cserébe olyan hatalmat kaphatna, amilyet el sem tud képzelni. Persze nyilván akármennyit el tud képzelni, talán meg is kapná.
Aoneer és Laor előjönnek, Yillith pedig mutató ujjával a szájához nyúl, majd összecsapja két kezecskéjét.*
-Ó, hát megkerültek a fiúk! Csodás.
*Yillith figyelmesen hallgatja Kagant.*
-Kis butus. *csóválja meg fejét a leány.* -Láthatóan fogalmad sincs, hogyan is működik a sötét oldal. Ha azt várod, hogy Sa'Tereth felfigyeljen rád, tégy érte! Érd el, hogy felfigyeljen rád! Erre számtalan módszer van, gondolom nem kell kiokítsalak, mik is ezek. Sértettnek érzed magad, hiszen nagyobbra tartod magad bárkinél. Ami persze nem baj, ne mentegetőzz. Ha valaki, hát te megteheted.
*Kagan azért nem akárki, maradjunk annyiban. Laor meg Aoneer sem egyszerű kaliberek, de azt még Yillith is látja, hogyha két ilyen fickó a hadúr egyetlen kézmozdulatára ugrik, akkor utóbbinál van valami, és nem csak a szája jár.*
-Számít ez? *kérdezi vissza úgy, ahogyan Kagan tette az elején.* -Mondd csak. Azért jöttél talán, hogy számon kérd Sa'Terethet, vagy a hírnökét? Bátor és erős szíved van, ugyanakkor engedj meg egy jó tanácsot, ha ilyesmi járna a fejedben. Jusson eszedbe, amit te magad mondtál az imént. Tudod, a porszemes dolgot. *kacsint szenvtelenül.* -Itt ti csak vesztesek lehettek! *mondja kicsit keményebben, belefúrva tekintetét mindhárom férfiéba.* -Ám végső célotokról még mindig nem beszéltetek.
*Közben a nagydarab hulla, ami a földön nyugszik mintha megmozdulna. Nem ám az egész teste, csupán az ujjai vége görbül be kicsit, majd kimerevedik vissza. Ha nem figyelnek eléggé, észre sem veszik, főként Laor, aki hátrafelé tekintget, teljesen eredménytelenül.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-08 22:00:04
Üzenet elküldve: 2017-08-08 22:00:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Persze, hogy meresztgeti a szemeit, hiszen nem túl barátságos vidékre tévedtek és semmi sem szeretne kevésbé, mintsem rajtuk üssenek azok, akik mostanában a Vérkertben tanyáznak. A közelmúlt eseményei bizonyították, hogy ronda meglepetésekre képesek. De hiába, semmi aggasztót nem vesz észre és reméli, hogy ez nem felületességét bizonyítja. Közben Kagan eldiskurálgat a bájos leányzóval, aki hirtelen jelét adja, hogy bizony nem olyan egyszerű őt meglepni.*
- A beste. *suttogja maga elé és egy vigyorral nyugtázza, hogy lebuktak. A Hadúr jelére aztán elindul visszafelé, most is inkább oldalazva, hátrálva, semmint hátat fordítva annak a szentségtelen oltárnak és annak, ami mögötte terül el. Szeme sarkából látja, hogy Aoneer is megértette Kagan szándékát és örül, hogy a lovag egyelőre letett a lövöldözésről. Az ilyesmi nem túl egészséges, amíg ő a lővonalban van.
Remélhetőleg különösebb események nélkül él a Hadúr mellé, aztán néhány lépéssel megáll mögötte és hátat fordít neki és ezzel sajnos a szemrevaló teremtésnek is. Mivel Aoneer a jobb oldalt választotta, ő inkább a balra elterülő tájat szemléli és kajánul vigyorog a gondolatra, hogy az alászálló Sa'Tereth előtt a Vashegy ura térdre borul és hűséget esküszik neki. Ezt legalább akkora képtelenségnek érzi, mint azt, hogy idővel Aoneerrel kenyeres komák legyenek.*
*Persze, hogy meresztgeti a szemeit, hiszen nem túl barátságos vidékre tévedtek és semmi sem szeretne kevésbé, mintsem rajtuk üssenek azok, akik mostanában a Vérkertben tanyáznak. A közelmúlt eseményei bizonyították, hogy ronda meglepetésekre képesek. De hiába, semmi aggasztót nem vesz észre és reméli, hogy ez nem felületességét bizonyítja. Közben Kagan eldiskurálgat a bájos leányzóval, aki hirtelen jelét adja, hogy bizony nem olyan egyszerű őt meglepni.*
- A beste. *suttogja maga elé és egy vigyorral nyugtázza, hogy lebuktak. A Hadúr jelére aztán elindul visszafelé, most is inkább oldalazva, hátrálva, semmint hátat fordítva annak a szentségtelen oltárnak és annak, ami mögötte terül el. Szeme sarkából látja, hogy Aoneer is megértette Kagan szándékát és örül, hogy a lovag egyelőre letett a lövöldözésről. Az ilyesmi nem túl egészséges, amíg ő a lővonalban van.
Remélhetőleg különösebb események nélkül él a Hadúr mellé, aztán néhány lépéssel megáll mögötte és hátat fordít neki és ezzel sajnos a szemrevaló teremtésnek is. Mivel Aoneer a jobb oldalt választotta, ő inkább a balra elterülő tájat szemléli és kajánul vigyorog a gondolatra, hogy az alászálló Sa'Tereth előtt a Vashegy ura térdre borul és hűséget esküszik neki. Ezt legalább akkora képtelenségnek érzi, mint azt, hogy idővel Aoneerrel kenyeres komák legyenek.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-08 17:54:08
Üzenet elküldve: 2017-08-08 17:54:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Életében először a Grombar kastély mellett kapták el víziók. Valószínűleg az akkor ott tanyázó Sargatoth egyik helytartójának köszönhetően. Ez a mostani eset sem különbözik az akkoritól, és mivel ugyanaz a sötét isteni csapat áll ennek is a hátterében lelkiekben legalábbis fel van készülve ilyesmire. Noha nem tudja mit tudna tenni, ha egy vízió Kagant és Laort vérkerti szörnyetegeknek láttatnák, vagy ha a sötétség ivadékai végre rájönnének hogyan is kell ezt a fajta hatalmat használni, mert látható módon hiányzik belőlük némi kreativitás, és kezdeményezőkészség. Ha annyira gyengék, hogy nem képesek komolyabb képeket közvetíteni, akkor Aoneer nagyon is túlbecsüli a bandát, részben ez az oka annak, hogy nem próbálkozik újabb lövéssel.
Az embereket és egyéb fajokat úgy tűnik folyamatosan áldozzák fel a vérkertben. Ez valahol jó hír, hisz még a kikötő népessége sem képes eltartani egy ekkora méretű mészárszéket, és az első nagy eltűnések óta nem jelentettek emberrablást a közeli falvakból. A legjobb esetben ez a kultusz szépen felzabálja magát amíg az utolsó megmaradt hívő az éhhalál előtt elcseréli a bal lábát egy sonkás szendvicsre.
Kagan jelére a férfi közelebb megy. Követi a parancsot, hisz amíg követi azokat addig legalább biztos lehet benne, hogy a nagyvezér marad az első sorban. Így bármekkora is a baj legalább nem őt éri el legelőször. Jelenleg három nagyobb problémája van.
Félti a lovakat, undorítja, hogy úgy tesznek ahogy az entitás kérte, és aggódik amiért Kagan tárgyal egy effajta döggel.
Ha sikerül eljutnia a vezérhez akkor annak jobbján foglal helyet, hisz eddig is ezen az oldalon volt. Egy lépéssel a vezér mögött állva, várja az eredményeket, meg azt rajtuk üt e végre valaki. Azok után micsoda hírneve van ennek a kertnek a végén kiderül, hogy csak valami kéjbarlang ahol egy csinos lány táncol Sa'Tereth híveinek a vérerdőben. Talán vetkőzik is, ha kap valamit.*
*Életében először a Grombar kastély mellett kapták el víziók. Valószínűleg az akkor ott tanyázó Sargatoth egyik helytartójának köszönhetően. Ez a mostani eset sem különbözik az akkoritól, és mivel ugyanaz a sötét isteni csapat áll ennek is a hátterében lelkiekben legalábbis fel van készülve ilyesmire. Noha nem tudja mit tudna tenni, ha egy vízió Kagant és Laort vérkerti szörnyetegeknek láttatnák, vagy ha a sötétség ivadékai végre rájönnének hogyan is kell ezt a fajta hatalmat használni, mert látható módon hiányzik belőlük némi kreativitás, és kezdeményezőkészség. Ha annyira gyengék, hogy nem képesek komolyabb képeket közvetíteni, akkor Aoneer nagyon is túlbecsüli a bandát, részben ez az oka annak, hogy nem próbálkozik újabb lövéssel.
Az embereket és egyéb fajokat úgy tűnik folyamatosan áldozzák fel a vérkertben. Ez valahol jó hír, hisz még a kikötő népessége sem képes eltartani egy ekkora méretű mészárszéket, és az első nagy eltűnések óta nem jelentettek emberrablást a közeli falvakból. A legjobb esetben ez a kultusz szépen felzabálja magát amíg az utolsó megmaradt hívő az éhhalál előtt elcseréli a bal lábát egy sonkás szendvicsre.
Kagan jelére a férfi közelebb megy. Követi a parancsot, hisz amíg követi azokat addig legalább biztos lehet benne, hogy a nagyvezér marad az első sorban. Így bármekkora is a baj legalább nem őt éri el legelőször. Jelenleg három nagyobb problémája van.
Félti a lovakat, undorítja, hogy úgy tesznek ahogy az entitás kérte, és aggódik amiért Kagan tárgyal egy effajta döggel.
Ha sikerül eljutnia a vezérhez akkor annak jobbján foglal helyet, hisz eddig is ezen az oldalon volt. Egy lépéssel a vezér mögött állva, várja az eredményeket, meg azt rajtuk üt e végre valaki. Azok után micsoda hírneve van ennek a kertnek a végén kiderül, hogy csak valami kéjbarlang ahol egy csinos lány táncol Sa'Tereth híveinek a vérerdőben. Talán vetkőzik is, ha kap valamit.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-07 20:23:11
Üzenet elküldve: 2017-08-07 20:23:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Nem tudja és nem is akarja magát teljesen kivonni a "nő" hatása alól, mert hát mivé lesz az élet, ha valaki olyan fafejű baka csupán, mint Aoneer? A nevetésre ő is elmosolyodik.*
- A fél világ? Nem. Csak az a része, amelyik ismer. *már majdnem kacsint is, de aztán ezt mégis későbbre hagyja.*
- Hadizsákmány. *simítja végig kesztyűbe bújtatott kezével a kard markolatát.*
- Valakitől, aki keményen küzdött, mert azt hitte, elveheti, ami az enyém, mert azt hitte, nyámnyila, hitetlen városiakkal áll szemben. *persze már tudja, hogy a Fekete Lovag nem bukott el végleg, de a kardja jelenleg Kagan fegyvertárának része. Látja, hogy Yillith komoly érdeklődést tanúsít mindkét ereklye iránt, ezért a harmadikat titokban tartja, nem teszi közszemlére. Jól jöhet még.*
*Emberei lebuktak, így Kagan balja felemelkedik és int: "mögém, hátra biztosíts". Laor biztosan érti a jelzést, de talán Aoneerre is ragadt annyi katonaérzék, hogy felismeri. Az ilyen jelzések a térben és időben szűk határok között tudnak változni, és a thargok kézjeleinek némelyik alig tér el a Városőrségétől.*
- Nem egészen. *húzza el a száját.*
- Eddig minden isten ígért, és kettő belőlük gyors lábú szolgáit küldte, hogy kegyem keresse. Különösen a városiak Fényistene törte magát, hogy hadaim híveitől távol tartsa. Azonban a "Vérkert" ura, úgy tűnik nekem, alábecsüli a thargok szerepét. Persze... *emeli fel kezét.*
- Tudjuk mi is, hogy porszemek vagyunk az istenek ege alatt. *sandán mosolyog, álnokul.*
- És mégis... és mégis... de hát tudod te is, nem igaz? *szinte biztos a dolgában, de azért rákérdez.*
- Hiszen te vagy a Vérkert szolgálólánya, SaTheret hírnöke, az egyetlen, ki nem jött el, hogy a Vashegy urával szót váltson... nemde?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.07 20:23:48
*Nem tudja és nem is akarja magát teljesen kivonni a "nő" hatása alól, mert hát mivé lesz az élet, ha valaki olyan fafejű baka csupán, mint Aoneer? A nevetésre ő is elmosolyodik.*
- A fél világ? Nem. Csak az a része, amelyik ismer. *már majdnem kacsint is, de aztán ezt mégis későbbre hagyja.*
- Hadizsákmány. *simítja végig kesztyűbe bújtatott kezével a kard markolatát.*
- Valakitől, aki keményen küzdött, mert azt hitte, elveheti, ami az enyém, mert azt hitte, nyámnyila, hitetlen városiakkal áll szemben. *persze már tudja, hogy a Fekete Lovag nem bukott el végleg, de a kardja jelenleg Kagan fegyvertárának része. Látja, hogy Yillith komoly érdeklődést tanúsít mindkét ereklye iránt, ezért a harmadikat titokban tartja, nem teszi közszemlére. Jól jöhet még.*
*Emberei lebuktak, így Kagan balja felemelkedik és int: "mögém, hátra biztosíts". Laor biztosan érti a jelzést, de talán Aoneerre is ragadt annyi katonaérzék, hogy felismeri. Az ilyen jelzések a térben és időben szűk határok között tudnak változni, és a thargok kézjeleinek némelyik alig tér el a Városőrségétől.*
- Nem egészen. *húzza el a száját.*
- Eddig minden isten ígért, és kettő belőlük gyors lábú szolgáit küldte, hogy kegyem keresse. Különösen a városiak Fényistene törte magát, hogy hadaim híveitől távol tartsa. Azonban a "Vérkert" ura, úgy tűnik nekem, alábecsüli a thargok szerepét. Persze... *emeli fel kezét.*
- Tudjuk mi is, hogy porszemek vagyunk az istenek ege alatt. *sandán mosolyog, álnokul.*
- És mégis... és mégis... de hát tudod te is, nem igaz? *szinte biztos a dolgában, de azért rákérdez.*
- Hiszen te vagy a Vérkert szolgálólánya, SaTheret hírnöke, az egyetlen, ki nem jött el, hogy a Vashegy urával szót váltson... nemde?
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.07 20:23:48
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-07 16:13:33
Üzenet elküldve: 2017-08-07 16:13:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*Yillith számára ez a válasz nem jelent sokat, sőt lényegében semmit. De ezek alapján annyit megtud, hogy a Thargok ily módon túlozzák el a dolgokat. Egyébként alaposak meg minden, szóval egészen ügyesen mozognak, csak kérdés, hogy minderre vajon szükség van e?*
-Tényleg? *kacag fel kicsit a hölgyemény.* -Akkor bizonyára a fél világ irigykedve tekint reád!
*Mikor a barbár bemutatkozik, a hölgy mintha gondolkodóba esne, majd felcsillannak szemei.*
-Áh, igen, hát persze! Kagan Thargodar. Így már értem, hogy miért mondtad az imént azt, amit. Kérlek, nézd el nekem, de nem hittem neked.
*Yillith tekintetet oda siklik, ahol a Fekete Lovag mesterkardja pihen Kagan fegyvertokjában.*
-Igen, bár a kettő, mintha nem illene egymáshoz. Az egyik oly becses, oly nemes, oly fényes. Míg a másik. *kap szájához és hangja fojtott lesz.* -Oly sötét, oly hűvös, oly zord.
*Vajon okos döntés volt e Kagan Thargodartól, hogy magával hozott egy olyan fegyvert éppen ide, aminek korábbi gazdája a sötétség istenének szolgálatában állt? Vajon az éjfekete mesterkard nem e húzna vissza oda, ahová való? Vajon nem e kelt fel több kíváncsi szemet, mint kellene? Akárhogy is, az a bizonyos éjfekete mesterkard hazatért! Hiszen hová illene jobban, mint ide? Lesz még jelentősége Argath kardjának a történet során.
Laor úgy fest hajthatatlan és eltökélte, hogy a bájos hölgyemény nincsen egyedül. Egyelőre nem lát semmit, de van egy olyan erős érzése, hogy nincsenek egyedül és valaki figyeli őket. Méghozzá minden egyes mozdulatukat.
Aoneer nem először találkozik már elmemanipulációval, illúziókeltéssel, tudatbefolyással. Jól gondolja azt, hogy ez a zavarás, minek egy töredékét érzékelte az imént, most más. Nem véletlen, hiszen a Vérkertben vannak, ahol nem holmi utcai mutatványosok és sarlatán mágusok formálják az energiákat. Azonban még egy erős entitásnak sem (feltéve, ha valóban erről van szó) könnyű egy egészen új képet felvázolni a célpont elméjébe, talán éppen ezért lehet az, hogy a kis történet nem folytatódott tovább és vége szakadt. Kérdés, hogy mennyi időre és egyáltalán lesz e folytatása. Jól jön most városőrségi tapasztalata, hiszen pár dologról megvilágosodik. A hullák teljesen különböző időpontokban haltak meg. Van olyan, ami alig egy hetes és olyan is, ami már hónapok óta halott, viszont ahhoz mérten kifejezetten jól van tartósítva. Mintha a talaj "táplálná"...*
-Megkérdezhetem, hogy miért keresitek a Vérkert urát? Eldöntötted talán, hogy előtte borulsz térdre? Apropó... *pillant körbe és kicsit hangosabbra veszi a figurát.* -Héj, fiúk! Nem akarnátok esetleg előbújni? Tőlem maradhattok, ti tudjátok, de hasztalan, amit csináltok. Visszatérve... *pillant ismét Kaganra, mivel eddig ő az egyetlen, aki nyíltan kiáll és beszél.* -Ha igen, biztosan nem marad el a jutalmad.
*Közben az üveg megtelik a hamvakkal és Yillith feláll. Egy pillanat erejéig lepillant a nagydarab hullára, akiről már szó volt, majd újra Kagant figyeli.*
*Yillith számára ez a válasz nem jelent sokat, sőt lényegében semmit. De ezek alapján annyit megtud, hogy a Thargok ily módon túlozzák el a dolgokat. Egyébként alaposak meg minden, szóval egészen ügyesen mozognak, csak kérdés, hogy minderre vajon szükség van e?*
-Tényleg? *kacag fel kicsit a hölgyemény.* -Akkor bizonyára a fél világ irigykedve tekint reád!
*Mikor a barbár bemutatkozik, a hölgy mintha gondolkodóba esne, majd felcsillannak szemei.*
-Áh, igen, hát persze! Kagan Thargodar. Így már értem, hogy miért mondtad az imént azt, amit. Kérlek, nézd el nekem, de nem hittem neked.
*Yillith tekintetet oda siklik, ahol a Fekete Lovag mesterkardja pihen Kagan fegyvertokjában.*
-Igen, bár a kettő, mintha nem illene egymáshoz. Az egyik oly becses, oly nemes, oly fényes. Míg a másik. *kap szájához és hangja fojtott lesz.* -Oly sötét, oly hűvös, oly zord.
*Vajon okos döntés volt e Kagan Thargodartól, hogy magával hozott egy olyan fegyvert éppen ide, aminek korábbi gazdája a sötétség istenének szolgálatában állt? Vajon az éjfekete mesterkard nem e húzna vissza oda, ahová való? Vajon nem e kelt fel több kíváncsi szemet, mint kellene? Akárhogy is, az a bizonyos éjfekete mesterkard hazatért! Hiszen hová illene jobban, mint ide? Lesz még jelentősége Argath kardjának a történet során.
Laor úgy fest hajthatatlan és eltökélte, hogy a bájos hölgyemény nincsen egyedül. Egyelőre nem lát semmit, de van egy olyan erős érzése, hogy nincsenek egyedül és valaki figyeli őket. Méghozzá minden egyes mozdulatukat.
Aoneer nem először találkozik már elmemanipulációval, illúziókeltéssel, tudatbefolyással. Jól gondolja azt, hogy ez a zavarás, minek egy töredékét érzékelte az imént, most más. Nem véletlen, hiszen a Vérkertben vannak, ahol nem holmi utcai mutatványosok és sarlatán mágusok formálják az energiákat. Azonban még egy erős entitásnak sem (feltéve, ha valóban erről van szó) könnyű egy egészen új képet felvázolni a célpont elméjébe, talán éppen ezért lehet az, hogy a kis történet nem folytatódott tovább és vége szakadt. Kérdés, hogy mennyi időre és egyáltalán lesz e folytatása. Jól jön most városőrségi tapasztalata, hiszen pár dologról megvilágosodik. A hullák teljesen különböző időpontokban haltak meg. Van olyan, ami alig egy hetes és olyan is, ami már hónapok óta halott, viszont ahhoz mérten kifejezetten jól van tartósítva. Mintha a talaj "táplálná"...*
-Megkérdezhetem, hogy miért keresitek a Vérkert urát? Eldöntötted talán, hogy előtte borulsz térdre? Apropó... *pillant körbe és kicsit hangosabbra veszi a figurát.* -Héj, fiúk! Nem akarnátok esetleg előbújni? Tőlem maradhattok, ti tudjátok, de hasztalan, amit csináltok. Visszatérve... *pillant ismét Kaganra, mivel eddig ő az egyetlen, aki nyíltan kiáll és beszél.* -Ha igen, biztosan nem marad el a jutalmad.
*Közben az üveg megtelik a hamvakkal és Yillith feláll. Egy pillanat erejéig lepillant a nagydarab hullára, akiről már szó volt, majd újra Kagant figyeli.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-06 18:30:54
Üzenet elküldve: 2017-08-06 18:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Aoneer megemeli a fegyverét, céloz és... Lovasok. Már nem először történt, hogy a holtak játszadozni kezdtek az elméjével, de ilyen erőteljes képeket még soha nem látott. Nemcsak az ellenségnek tartott nő tűnik el, de maga a táj is, és lovasok, és háború és halál és egy ember a sötétségben. Korábban az illúziók nem gátolták meg a harcban, ez most más, nagyon is más. Egy az erre fogékony ember talán elgondolkodna azon mit is jelent az üzenet, ám Aoneer úgy véli addig van jó világ amíg mindent figyelmen kívül hagy amit az ellenség mutatni próbál neki. Amíg mindezt nem veszi figyelembe addig nem tudják manipulálni. Legalábbis neki az a mentsvára.
Amit viszont nem tud nem megfigyelni az a lovasoknak a hadrendje. Egy Laorféle hatökör számára lovag és lovag között semmi különbség nincs. De annak aki már ismeri ezt a harcmodort, lovas és lovas között ég és föld a különbség. Páncélkialakítás, lovak típusa, címerpajzsok, zászlók, hadrend, formáció, parancsszavak, felszereltség, a két oldal által használt színek, még a lándzsával való ütközésnek is külön technikái vannak. Ha egyszer egy csatát lát nem tud közömbössé válni vele szemben, bármennyire is próbálkozik, és ha később megkérdezik, mit is látott akkor előbb fogja a látott pajzsok fajtáit felsorolni minthogy megemlítené miként érezte magát a látomás alatt.
Elrakja a számszeríjat, és alabárdra vált amíg a látomásnak vége szakad ugyanis kissé fél attól, hogy esetleg valaki megpróbálja ledöfni amíg nem képes észlelni a környezetét. Aztán a környezet kitisztul, és Kagan Thargoddar továbbra is a nővel fecseg.
Kíváncsi vajon ez a boszorkány egyszerre több embert is képes e ártalmatlanná tenni, vagy a hatalmát csupán egy főre terjesztheti ki. Ez az információ sokat segítene, de ahhoz Laor, vagy a nagyvezér közreműködése kellene, így ezzel kapcsolatban inkább nyugton marad.*
~Nyugalom.~ *Inti le aggályait, és hogy hasznossá tegye magát, inkább körbe forgatja tekintetét, városőri tapasztalataival megpróbálja megbecsülni az itt látott holtak életkorát. Mármint azt mennyi ideje lehetnek halottak, és hogy mind egy időben haltak e meg. Valószínűleg ez az információ nem lesz fontos ha egyszer felkelnek és leharapják a fejüket, de most nincs semmi dolga.*
*Aoneer megemeli a fegyverét, céloz és... Lovasok. Már nem először történt, hogy a holtak játszadozni kezdtek az elméjével, de ilyen erőteljes képeket még soha nem látott. Nemcsak az ellenségnek tartott nő tűnik el, de maga a táj is, és lovasok, és háború és halál és egy ember a sötétségben. Korábban az illúziók nem gátolták meg a harcban, ez most más, nagyon is más. Egy az erre fogékony ember talán elgondolkodna azon mit is jelent az üzenet, ám Aoneer úgy véli addig van jó világ amíg mindent figyelmen kívül hagy amit az ellenség mutatni próbál neki. Amíg mindezt nem veszi figyelembe addig nem tudják manipulálni. Legalábbis neki az a mentsvára.
Amit viszont nem tud nem megfigyelni az a lovasoknak a hadrendje. Egy Laorféle hatökör számára lovag és lovag között semmi különbség nincs. De annak aki már ismeri ezt a harcmodort, lovas és lovas között ég és föld a különbség. Páncélkialakítás, lovak típusa, címerpajzsok, zászlók, hadrend, formáció, parancsszavak, felszereltség, a két oldal által használt színek, még a lándzsával való ütközésnek is külön technikái vannak. Ha egyszer egy csatát lát nem tud közömbössé válni vele szemben, bármennyire is próbálkozik, és ha később megkérdezik, mit is látott akkor előbb fogja a látott pajzsok fajtáit felsorolni minthogy megemlítené miként érezte magát a látomás alatt.
Elrakja a számszeríjat, és alabárdra vált amíg a látomásnak vége szakad ugyanis kissé fél attól, hogy esetleg valaki megpróbálja ledöfni amíg nem képes észlelni a környezetét. Aztán a környezet kitisztul, és Kagan Thargoddar továbbra is a nővel fecseg.
Kíváncsi vajon ez a boszorkány egyszerre több embert is képes e ártalmatlanná tenni, vagy a hatalmát csupán egy főre terjesztheti ki. Ez az információ sokat segítene, de ahhoz Laor, vagy a nagyvezér közreműködése kellene, így ezzel kapcsolatban inkább nyugton marad.*
~Nyugalom.~ *Inti le aggályait, és hogy hasznossá tegye magát, inkább körbe forgatja tekintetét, városőri tapasztalataival megpróbálja megbecsülni az itt látott holtak életkorát. Mármint azt mennyi ideje lehetnek halottak, és hogy mind egy időben haltak e meg. Valószínűleg ez az információ nem lesz fontos ha egyszer felkelnek és leharapják a fejüket, de most nincs semmi dolga.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046