Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

160. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-10-31 19:01:50
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

-Ha tudnád, hogy az utóbbi időben mennyire üresek is voltak... *Néz el oldalra unottan, mert hát nem csinált túl sok mindent, edzett, heverészett, napozgatott és aludt körülbelül. Csak teltek a napok és szinte azt sem tudja, hogy most hol járnak milyen nap is van.*
-Igazi vércse én? *Felnevet és érződik belőle, hogy hát ez közel sem áll őhozzá.*
-Én csak annyit tudok, hogy amikor megtámadott az az eszement orgyilkos utána elmentél az este és azóta haza sem tértél. *Közli azt amiről még tud ő is.*
-Szóval találtál egy sokkal kellemesebb helyet és te is otthagytad a szervezetet? *Teszi meg az első tippjét, ami elég ködös, de egyelőre csak ki kéne tapogatózik, Myna ráér és nem siet sehová kivételesen. Azért a választ direkt úgy adja meg, hogy további kérdések merüljenek fel Svirben is, így legalább lekötik egymást egy darabig. Nem lép a férfi közelébe sem, csak tisztes távolban áll vele szemben és jobb kezét a csípőjére téve pihenteti.*


159. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-10-31 18:50:28
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1573
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A játék wargból csak annyit vesz észre, hogy az egyik pillanatban még úgy szorongatja a lány, a másikban pedig már a táskában rejtőzik. Azzal nem törődik, hogy miért rejti el a lány, Svir szerint biztos van rá valami teljesen hétköznapi, nem bonyolult oka. Ha persze többet tudna arról a játékról, akkor máris jobban érdekelné a dolog.*
~ Á igen, a hang az ismerős!~
*Gondolja még mielőtt Myna feltápászkodna és leporolná a csinos hátsó felé, amit bizonyára nem egy férfi és nő fogott már meg. De most nem azért jött, hogy mások erkölcsére tegyen megjegyzést.*
- Ebben az esetben elnézésed kell kérjem, hogy olyan sok üres napod volt nélkülem. *Ezt mondja, de jobban meggondolva a legtöbb Myna nélkül töltött napot a maga részéről nem érezte különösebben üresnek, nem bánkódott miatta.*
- hát nem tudod? Pedig azt hittem, egy igazi vércsének hamar elcsicsergik a madarak az ilyen híreket. Nos, hármat találhatsz! *Mondja nagy kegyesen. Ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem fogja végül elárulni a helyes választ, csak kíváncsi, mit tud, mit sejt a lány.*


158. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-10-31 18:31:51
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Észreveszi a tükörből, hogy megindul felé a vándor és ezért a táskájába gyömöszköli gyorsan Svirikét, a kis wargot, nem számított arra, hogy márki erre fog járni és az éles szemével már biztos kiszúrta Svir a kis plüsst, de talán nem ismerte fel. Myna felöltöztette, hogy ne koszolja össze nagyon mikor csak úgy előkapja a szabadban alvásnál például.*
-Szép napot! *Köszön vissza egy kis torokköszörülés után. A következő kérdés alapján még nem ismerte fel őt a férfi, de csak idő kérdése, így minek fogja vissza magát.*
-Ó, de még mennyire hogy Rád vártam! Nélküled nem lenne teljes a napom. *Áll fel beszéd közben és laza mozdulatokkal porolja le hátsó felét, nincs benne semmi csábos, semmi kirívó. Felhagyott azzal az élettel. Ahogy végez szembe fordul a férfival és a már jól ismert zöld szemeivel kedvesen néz rá.*
-Örülök tényleg, hogy újra látlak Svir! Mondd, hol töltöd az időd nagy részét? *Érdeklődik, persze tudja jól, hogy választ úgy sem fog kapni, ha nem rá tartozik, képtelenség válaszokat kicsikarni a férfiból.*


157. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-10-31 18:08:01
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1573
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Volt a kikötőben, hiszen Kalácsfalva felől másképpen meglehetősen nehéz ide, a Tündérkertbe eljutni, ezért most kétszeresen is értékelni tudja a hely kellemes, nyugodt szépségét. Sehol egy halgerinc vagy egy borzas kóbormacska, halaskofák sem kínálják torkuk szakadtából a portékájukat. Minden együtt van ahhoz, hogy egy kicsit egyedül legyen és összeszedje a gondolatait. Minden, kivéve egy igen fontos dolgot: nincs egyedül. A magát nézegető, játékát ölelgető kisasszonyra sandít. A babázáshoz már kissé túlkorosnak ítéli, de ahhoz, hogy a tükörben illegesse magát pont jó korban van így első ránézésre. És mintha lenne benne valami ismerős is!*
- Szép napot! *Monjda miközben közelebb lép Myna ülőhelyéhez.*
- Csak nem rám vár itt, kedves kisasszony? *Kérdi kíváncsian. Mi másra várna itt egy kisasszony, mint őrá, ugye?*


156. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-10-31 17:42:08
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Hosszasan gyönyörködik a hely gyönyörű virágaiban és szinte érzi, hogy átjárja valami varázslat az egész kertet. Kicsit meglapulva ül a földön a táskája a felhúzott térdei alatt lapul, de szinte üresen, mert természetesen nála van Svirike, a warg plüssjátéka, amit a Kalapos nyert neki a nyári forgatagon. Ezt ölelgeti és tudja, hogy nagyon megbántotta akkor a nagy tündérmentőt és a többi címet kiérdemelt Svirt. Utoljára azon az estén látta, amikor orgyilkos barátját felbérelte Amallie meggyilkolására, vajon merre lehet most a kalandor. Úgy hallotta, hogy azóta nem tért vissza az Adal házba. Megsimogatja a plüss fejét és a táskájába kezd el turkálni egy tükörért. Mikor megnézi magát benne, akkor szúrja ki az érkező alakot. ~Hát ilyen a mesében sincs!~ Nem más az, mint akin épp elmélkedett Svir és ahogy elnézi új köpenyben van és kevésbé borostásan állít be. Kitett magáért és a kalap sincs a fején, mert fekete hajába látja, ahogy bele kap a szél. Nagy dilemmába van, hogy megzavarja e, de még ne mer felállni és odasétálni. Hátulról a vörös haja miatt amúgy sem túl feltűnő, főleg, hogy újabban nem ilyen kis semmi ruhákban járkál, hanem rendesen felöltözik. Egy fekete nadrág van rajta és egy szürke ing, amin egy fekete bővebb pulóver található.*


155. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-10-31 17:28:51
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1573
OOC üzenetek: 312

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Nem is tudja, hogy mikor járt itt utoljára! Sőt abban sem biztos, hogy járt már itt valaha, de ezt úgyse árulja majd el senkinek, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy csorba essen a világjárta kalandor képén, amit felépített magának. De még csak nem is bitorolja a címet, teljes joggal követeli magának, tényleg járt már itt, ott, meg amott máshol is, ahol olyan kevesen még.*
~Az idő remek, a hely remek, micsoda csodás nap!~
*Nem szokott bús képet vágni, de ma szokatlanul vidámnak és felszabadultnak tűnik, ahogy átvág a kertet szegélyező sekély pocsolyán. Még azt sem bánja, hogy a feltámadó őszi szél összeborzolja kicsit fekete haját. Belefúj egy sárga levelet a szél, de könnyedén a földre söpri azt, majd partot érve megáll, hogy szusszanjon kicsit. Nincs rajta semmi különös, mégis van benne valami szokatlan. A köpenye új, az tény, de a fegyverei még a régiek. Talán a szokásosnál szebben nyírt arcszőrzet teszi? Nem, kell lennie itt még valami másnak is!*



154. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-10-31 17:15:33
 ÚJ
>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*A szabadsággal és a rengeteg idejével nem tud túl sok mindent kezdeni, így Myna tervez egy kis kiruccanást a tündérkertbe. Csak hallott róla hogy ez egy nagyon szép kis hely a kikötő környékén, ahol új élményeket és emlékeket szeretne szerezni, hogy Morfiuszt végleg kitörölje az elméjéből. Annyira haragszik rá, hogy csak ajánlja, hogy soha, de soha ne kerüljön a szeme elé a férfi.
Le is ül a földre és élvezi a kis szellőt, ami a hajába csap és felfrissíti. Kivételesen jól esik neki egy kis magány. Túl sok időt töltött mások társaságában, hogy bizonyítson mennyire jó úton halad, hogy tisztességes polgár legyen, persze mikor magára hagyták az első dolga volt csábítás nélkül meglopni a gazdagabbnak kinéző embereket. Akinek sok van úgy sem hiányzik annyira, neki meg jól jön, hogy meg tudjon élni. Nem nagyon talált még rendes munkát, de nem is keresett annyira elkeseredetten, majd ha innen hazatér lehet.*


153. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-27 20:18:52
 ÚJ
>Iraya Rynu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Az első jegyzetek//

*Első körben a Tündérkertet látogatja meg, amiről már eleget olvasott könyvekben. A legenda úgy szól, hogy az első tündérek itt látták meg a napvilágot és a régi időkben a csodás virágokból ezen a helyen születtek. Sokat ülve ezen a szép helyen még néha, ha nagyon fülelnek az ide látogatók hallani lehet a tündérek szellemeinek az énekét, akik a helyet védik.
Iraya megállva a kis kertben gyönyörködve néz szét. A helyet magasodó sziklák veszik körbe, szinte védve mindentől és a napfénytől. Azonban van itt egy kis bokáig érő tavacska, ami táplálja a mesésebbnél mesésebb virágokat. Le is ül és rajzolni kezd a könyvébe. Nem egy mestermű, de úgy érzi muszáj megörökíteni ezt a csodálatos látványt. Érzi, hogy átjárja a varázs a helyet és szinte hallja is a szellemek énekét is.* ~Ez hihetetlenül gyönyörű.~


152. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-14 21:04:23
 ÚJ
>Dryrron Jaeckrun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Toronyiránt //

*A tündér válaszán megütközik. Pedig már azt hitte, most megtudja az igazi szándékait. Persze lehet, hogy Däl valóban nem csak kiránduláson van és valóban valamilyen nagyobb cél felé tart, csupán ezt nem egy idegennel fogja megosztani. Ám a fiú nyílt szemeibe nézvén nem tartja valószínűnek, hogy hazudna neki vagy szánt szándékkal elhallgatna valamit. Az elmondottak alapján a tündérek falva is hasonló lehetett a sajátjához, ahol egyszerű falusi népek életek mindennapjaikat növénytermesztéssel és állattenyésztéssel tengetve. Jobban belegondolva nem csoda, hogy valaki világot akar látni. Bár maga Dryrron sosem volt igazán kalandvágyó típus. Általában úgy volt vele, hogy meg kell próbáljon a legtöbbet kihozni magából ott, ahol van. Élete első huszonöt évében alig fordult meg a fejében, hogy nem ott lenne, ahová rendeltetett -hiába nem volt felhőtlen élete.
Persze, most más a helyzet... Azonban most sem indulna neki egy hosszú, veszélyes útnak csak azért, hogy megnézzen egy tornyot. A hasadékból hátranézve legelteti szemét még egy darabig a félhomályos, virágba borult kerten. Lehet eddig rosszul gondolta.*


151. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-14 18:00:56
 ÚJ
>Däl Seor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Toronyiránt//

*Biztosan nem könnyű egy félelf élete, de azért derékmagasság körül sem fenékig tejfel. Dryrron gyermeknek nézte, de az se jobb, akik pedig megtudják, hogy tündér, azok sem bánnak jobban vele, mint egy gyerekkel tennék. A világban az erőszak és az agresszió az úr, azok érvényesülnek, akik erősebbek, nagyobbak és féktelenebbek, akik gondolkodás nélkül eltaposnak másokat. Egy tündér örülhet, ha nem kötnek belé minden sarkon. Dälnak nincs fegyvere, nem is tud harcolni vele és sosem érzett késztetést rá, hogy megtanulja a forgatását. Olyan helyen nőtt fel, ahol béke volt, az eldugott kis faluba ritkán jutottak el idegenek, ha mégis, akkor igyekeztek gyorsan megszabadulni tőlük, még akkor is, ha ez azzal járt, hogy élelmet, bort vagy aranyat kellett odaadni érte.
A tündérek békés népség, jóhiszeműek és kedvesek, barátságosak alapvetően, de nem ostobák. Jóságosak, így nevezik őket.
A kis tündér is ilyen, kedves és jóságos, de nem szereti, ha a bolondját járatják vele. Dryrron viszont rendes félelfnek tűnik, örömmel segít neki és tart vele a Mágustorony keresésére.*
- Sajnos nincs, csak ez az egy van.
*Pillant fel szomorú felemás szemekkel a félelfre. Amikor elindult, csak magára gondolt, vagyis nem sejtette, hogy kelleni fog egy második kulacs is.*
- De ebből szívesen osztozom veled. Ha beosztjuk, biztosan elég addig, amíg találunk egy patakot vagy forrást. És út közben hátha összefutunk valakivel, akitől vehetünk egy kulacsot vagy vizes tömlőt neked is.
*Mosolyodik el biztatóan.
A kurta válaszra csak még szélesebb mosoly a válasz. Úgy tűnik, Dryrron még nem bízik annyira a tündérben, hogy beavassa mélyebb gondolataiba. Däl nem is bánja, ha a másik úgy érzi majd, hogy elmondhatja távolabbi terveit, majd megteszi. Kár volna erőltetni.*
- De.
*Nevet fel halkan a kérdésre. Ő bizony csak azért indult el, hogy megkeresse a tornyot.*
- Nem éreztem jól magam otthon, hiába voltak ott a szeretteim. Úgy éreztem, többre rendeltettem, minthogy egy faluban kukoricát törjek és kecskéket tereljek. Világot akartam látni, mintha valami bennem arra késztetett volna, hogy induljak el és a saját szememmel lássam azt, amit ez a világ kínál. Azokat a helyeket, amelyekről addig csak az öreg tündér meséiben hallottam. Látni akartam őket.
*Meséli, miközben elindulnak kifelé a kis szigetről. A parton megtorpan, hogy teljes képében nézhessen vissza a csodás helyre.*
- Látod, máris gazdagodtam egy gyönyörű élménnyel, amit soha nem láttam volna, ha nem indulok el.
*Le se lehet törölni szép arcáról a mosolyt, úgy indul kifelé a hasadékon, melyen ide jutottak. Most már biztosan nem fogja eltéveszteni az idevezető irányt. Ha a tündérek itt születtek, ezekből a virágokból, akkor ő tényleg hazaérkezett.*


150. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-12 13:12:31
 ÚJ
>Dryrron Jaeckrun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Toronyiránt //

*Nem csodálkozik. A könyökéig érő fiú bizonyára gyenge célpont a tengeren utazó haramiáknak és az útonállóknak egyaránt. Megpakolva úti felszerelésével csábító áldozat lehet. Sajnos ő is kivívja az akaratlan figyelmet. Félvérként eleve gyűlöletre van kárhoztatva sok faj képviselői iránt, s habár magas, testfelépítésben és fizikai erejét illetőleg nem kelhet harcra egy jól megedzett emberrel vagy orkkal. Az óriásokról nem is beszélve. A segítségére pedig senkinek nem akaródzik sietni. Nem mintha elvárná, félreértés ne essék. Azért ő sem teljesen védtelen. De ahogy a dulakodásban batyuja a vízbe esett, a matrózok és a többi utas undorító vihogása nem tette könnyebbé a veszteséget. Örül, hogy Däl könnyebben megúszta a dolgot, ráadásul látható sérülés nélkül.
A tündér hangjából megérzi a keserűséget és rájön, valószínűleg fájó pontra tapintott. Nem folytatja hát az eszmefuttatást, bár ami őt illeti, ha lehetséges is volna növényekből születni... Nem cserélné föl rá a jó öreg módszert.*
- Igen. Szép ez a hely, de jobb lesz ha indulunk, amennyiben belátható időn belül meg akarjuk találni a tornyot. *helyesel, majd a Däl oldalán lógó kulacsra néz.*
- Úgy sejtem nincs egy fölösleges rossz kulacsod... *kezd bele, bár szörnyen együgyűnek érzi a kérdést. Ha lenne, a tündér azt is megtöltötte volna vízzel. Nagyot sóhajt inkább a mondatot be nem fejezve, és visszaindul a hasadékhoz a vízen át, ahol a Tündérkertbe érkeztek. Muszáj lesz minél előbb találnia egy kereskedőt. A fiú kérdésére megtorpan, nem is tudja mit válaszoljon. Valószínűleg túl feltűnően kapott az alkalmon, hogy megkeresse az amúgy megtalálhatatlannak tűnő építményt a benne élő varázslóval. Annak ellenére, hogy nincs egy napja sem, hogy tudomást szerzett a toronyról. Lebukott hát. Gondolkodik egy pillanatig, majd úgy ítéli, semmi értelme elhallgatnia a dolgot.*
- Talán. *hagyja annyiban, hangsúlyából inkább merengést lehet kihallani, mintsem titkolózást. Eddig sosem próbálkozott mágiával, így csak reménykedik benne, hogy van tehetsége hozzá, s nem hiába utazott ennyit. Ha minden erőfeszítése ellenére kiderülne, hogy nem jó a dologban, akkor valami mást kell keresnie.*
- És Te? Kötve hiszem, hogy több napot töltenél egy turisztikai látványosság felkutatásával, hacsak nincsenek egyéb szándékaid. *néz hátra kérdőn a kis tündérre. Nehezen hiszi benne, hogy a fiú csak azért pakolt föl, keveredett kalamajkába a tengeren, majd vándorolt több napon át a sűrű erdőben, hogy pusztán a kíváncsiságát elégítse ki egy torony iránt.*


149. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-12 08:43:59
 ÚJ
>Däl Seor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Toronyiránt //

*Amit nem lehet elmondani Dälról, hogy tolakodó akarna lenni. Jóérzésű, kedves és barátságos tündér, ami eddig is kiderülhetett róla, mióta összetalálkoztak Dryrronnal. Kérdései csupán érdeklődések, időtöltés, míg a sziklákon haladnak céljuk, a Tündérkert felé.
Tündérkert. Milyen jó lenne, ha a kis tündér tudná, hogy milyen helyen jár, de sajnos azt sem tudja, hogy a kis szigetet a fajáról nevezték el. Így csak az az érzés marad meg, mely azt érezteti vele, hogy hazaérkezett.
A kurta válaszból arra következtet, hogy a félelf nem akar beszélni a múltjáról, de a hajós incidenst meghallgatja figyelmesen.*
- Nekem is hasonló dologban volt részem.
*Áll meg szuszogva az egyik sziklaplatón, visszafordulva Dryrron felé.*
- De engem megvédett egy titokzatos fickó, úgyhogy utána békén hagytak.
*Teszi hozzá mosolyogva, majd érezve, hogy a félelf nem akar tovább beszélgetni a múltjáról, nem is erőlteti tovább a témát. Már csak azért sem, mert elérik a kis szigetet.
Gyermeki izgatottság lesz úrrá Dälon, így minden baját feledi. Mosolyogva akasztja a kulacsot az oldalára, ahogy felemelkedik a víztől.*
- Ugye mondtam.
*Áll meg a sziget látványán csodálkozó Dryrron mellett.*
- Biztosan valami varázslat.
*Mondja már a túlparton, ahol a félelf felhozza a legendát, miszerint a tündérek ilyen virágokból születtek. Előbb elmosolyodik, majd szép arcáról leolvad a mosoly, ahogy újra a gyönyörűen ragyogó növények felé fordul.*
- Jó lett volna. De sajnos nem.
*A hely szépsége viszont nem hagyja szomorkodni, a gondok mintha maguktól szállnának tova, újra derűs hangulat keríti hatalmába.*
- Most már van vizünk, úgyhogy kicsit pihenhetünk és indulhatunk, hogy megkeressük azt a tornyot.
*Csap az oldalára akasztott kulacsra, hisz valójában ezért jöttek, majd elgondolkodva néz fel Dryrronra.*
- Biztosan mondtad már, de lehet, hogy nem figyeltem. Te miért is keresed a tornyot? Varázslatokat akarsz tanulni?
*Kérdi őszinte csodálkozással. Számára a mágia elég elérhetetlennek tűnik, az pedig, hogy ő maga valaha is képes legyen varázsolni, szinte lehetetlennek hat számára.*


148. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-11 14:15:38
 ÚJ
>Dryrron Jaeckrun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Toronyiránt //

*És máris témánál vannak -a tündér az otthonáról kérdez. Dryrron nagyot fúj. A dolog elkerülhetetlen, ha utazik az ember. Ő pedig nem szívesen beszél a múltjáról. Hiszen azért indult útnak, hogy mindazt maga mögött hagyja ami eddig történt. Nem mintha gyűlölné, vagy szégyellné. Egyszerűen úgy döntött, nincs már ami a kis faluhoz kösse. A földet szuggerálva megy előre, vigyázva, hogy nyakát ne szegje az éles köveken és hatalmas sziklákon, amiken haladnak. Hosszabb szünet után szólal csak meg.*
- Egy kis faluból. A déli szigeteken. *Tudja, hogy a tündér nem akar tolakodó lenni, és ő sem akarja megbántani, de egyszerűen nincs mit mondania. A kis, zárt falu mindennapjai végtelenül unalmasak, ő pedig családi okok miatt került oda. Jobban mondva egy ok, az apja miatt. Aki honnan is származott? Lihanechből? Vagy Pirtianesből? Az biztos, hogy a lehető legmesszebb tőle és anyjától. De ezek a dolgok már rég történtek, nagyon rég. Próbálja hát elterelni a szót.*
- Egy darabig vaktában utaztam, nem figyelve melyik hajóra szállok. *egy darabig, na persze. Igazából gőze sincs egyáltalán a kikötőbe melyik hajóval érkezett.*
- Ez nem volt túl szerencsés, mivel az egyiken összefutottam néhány rossz arcú fickóval. Így végezte a tengerben a málhám... *így kimondva nagyon bután hangozhat a dolog, na de mit lehet tenni. Szerencsére az erszénye melyben a pénzét tartja megmaradt, szintúgy a számszeríja és tőre. A zsákban nem voltak túl értékes dolgok, csak egyszerű utazóholmik. Pótolhatóak, amint összefut egy kereskedővel. Mindenesetre itt meg is áll a meséléssel, nem áll szándékában többet beszélni az incidensről. Némán követi Dält a sziklákon, a sziget felé vezető úton.

A hasadékon keresztül megpillantja a Tündérkertet. Däl gyerek módjára szalad előre az édesvízhez. Ő pedig csak áll és gyönyörködik. Nem erre számított. Az ezer színben pompázó kis oázis gyönyörű üde folt a kopár és kegyetlen sziklák közt. Lassú léptekkel követi a tündért aki a kulacsát tölti, közben forgatva fejét jobbra-balra, a különleges növényeket véve szemügyre. A fiúra mosolyogva a vízhez lép, s a felé nyújtott kulacsra ügyet sem vetve letérdel, fejét a vízbe meríti, s úgy nyeli a tiszta édesvizet. Dolga végeztével egy nagy sóhaj kíséretében egyenesedik föl. Kezeivel végigsimít haján, a szakállát is megtörli, s csak azután szólal meg.*
- Egyáltalán hogyan virágozhatnak ilyen félhomályban? *int fejével a színpompás virágok felé, melyből tucatnyi található a szigeten. A fiú után indul, ügyesen kelve át a kis köveken. A sziget közepén lévő fához sétál, kezét a törzsére teszi. Érdes, mégis jó érzés.*
- Lehet, hogy Te is egy ilyenből pattantál elő. *vigyorog a tündérre, célozva a hiedelemre amelyről még gyerekkorában olvasott, mi szerint a tündérek virágokból születnek. Hogy valóban igaz lenne, abban egy pillanatig sem hisz.* Mit is mondtál, honnan jöttél?

A hozzászólás írója (Dryrron Jaeckrun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.11 14:16:38


147. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-11 10:40:59
 ÚJ
>Däl Seor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Toronyiránt - Újra a szigeten//

*Talán pár órát bandukoltak csak a sziklák között, mire Däl megtalálta azt a hasadékot, amelyiken keresztül már egyszer megtalálta a nyugodt kis szigetet, mely annyira megtetszett neki.
Szinte szalad előre Dryrron, a tengerparton talált félelf, előtt, hogy minél hamarabb elérje a kis tavat, mely a szigetet öleli körül. A sziklák miatt ide nem süt be a nap, sejtelmes homály lengi be az egész szigetet, a varázslatos ragyogást mintha maga a sziget árasztaná magából.
A kis tündér megáll a tavacska előtt, megvárva, míg Dryrrnon megérkezik mögötte, szép arcán ámuló, boldog kifejezéssel gyönyörködik az elé táruló látványban.*
- Ugye, milyen gyönyörű?
*Kérdi halkan, ösztönösen halkítja le a hangját, nem akarja összetörni a szigetet átható nyugalmat hangoskodással.*
- Te is úgy érzed, mintha hazatértél volna?
*Fordul széles mosollyal a félelf felé, majd egészen a tavacskáig sétál, lecsatolva oldaláról a kulacsot a hűs víz alá meríti. A bőrrel vont kulacs mohón nyeli magába az édes, tiszta vizet. Az ivóalkalmatosságot Dryrron felé nyújtja, hadd igyon előbb a félelf, majd ha visszakapta, maga is beleiszik, hogy utána azonnal újratöltse.*
- Nézd, olyan, mintha a növények ragyognának.
*Mutat a sziget felé, majd a vízből kiálló sziklákon átugrálva megindul a sziget felé.
Amint a lába talajt ér odaát, megáll és mélyet szív a tiszta levegőbe, újra az a megfoghatatlan nyugalom és csendesség szállja meg, mint amikor legelőször talált a rejtett kis szigetre. Lehunyja a szemét és hagyja, hogy ez a nyugalom átjárja és magába fogadja.*


146. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-09-03 20:50:12
 ÚJ
>Chiari Issanser avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

* Tarisznyájában azzal a pár növénnyel lovagol a többiek után. Néhány gyökér, magvak. Reméli, hogy ha talál megfelelő talajt a számukra, akkor kinőnek majd. Nem ártana egy kisebb gyógynövényes kert, hogy ne kelljen mindenért az erdőket, mezőket járni. A mocsári növényekkel van gond ugye, meg amik a sziklásabb területeken nőnek. Eh. Valamit ki kellene találni erre is. De mit? Hordjon össze egy rakat követ, mintha sziklás rész lenne és próbálkozzon úgy? Na és a mocsár? Persze folyó az van, de az nem mocsár ugye. Ha elkerítene egy kis részt, amit alig érne a víz, épp csak nedves lenne mindig a talaj. Egy próbát mindenképp megérne. Végül is nem lehet biztos abban, hogy nem sikerül, ahogy abban sem, hogy sikerülni fog. Muszáj megpróbálni. Nagy hasznát vennék ennek. Sokkal önellátóbbak lennének és nem kellene folyton menni és gyűjtögetni. Nem is beszélve arról, hogy az egyik alkalommal majdnem ráfázott a dologra. Mikor attól a fura növénytől elájult, vagy elaludt. Szerencséje volt, hogy Niana kihúzta. Igen, az óriáslány. Sajnálja, hogy elment ő is, meg még páran a törzsből. Megkedvelte őket. Kicsit elkalandoztak a gondolatai, de tartja a tempót.*


145. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-08-29 09:27:48
 ÚJ
>Däl Seor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Toronyiránt//

*Nem tudja, mennyi idő telt el azóta, hogy lehunyta a szemét, de amikor kinyitja, soha nem tapasztalt kipihentséget érez, olyat, melyet talán gyermekkora óta nem. Nem csak a lelke, de a teste is kipihent, fájdalmai elmúltak és még a kedve is mérföldekkel jobb, mint azelőtt.
Nem találta meg ugyan a Mágustornyot, de ez a hely egyelőre kárpótolja mindenért. Keres egy kis tisztást a kertben, de nem szeretné nagyon felverni a kert áhítatos csendjét, ezért csak körbejárja a helyet és eldönti, hogy ide vissza fog még térni.
De ideje megkeresnie azt a tornyot, hisz azért jött. Még kicsit pihen, szárított húsból és kevés sajtból reggelit készít magának és csendben megeszi.
Amikor végzett, összeszedi a holmiját, kicsit nézelődik még, majd megindul, hogy a sziklaszirtek felé vegye újra az irányt és megkeresse azt az erdőt, mely a Mágustornyot rejti előle. Hosszú utat tett meg és nem fog úgy továbbállni, hogy nem találta meg azt, amiért jött.
Átvág a sekély tavacskán, ami a kertet körbeveszi, majd újult erővel áll neki a keresésnek. Jó volna találkozni valakivel, aki útba tudja igazítani a torony felé.*


144. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-08-28 07:21:52
 ÚJ
>Däl Seor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Toronyiránt//

*A nagy keresés közepette kicsit el is téved, az erdőt és a sziklaszirteket már maga mögött hagyta, de valami olyasmire bukkant a Mágustorony kutatása közben, ami kárpótolja mindenért.
Egy sziklaszirtekkel ölelt területre bukkan, ahová a nap nemigen süt be, mert árnyékot vetnek rá a sziklák, egy sekély tószerű víz ölel körbe egy apró szigetfélét, melyhez foghatót Däl még sohasem látott. Olyan érzés keríti hatalmába, mintha hazatért volna, pedig innen igencsak messze van az a hely, melyet eddig otthonának nevezett.
Szájtátva bámulja a különös, gyönyörű virágokkal ékes fákat és bokrokat, szinte a lába elé sem nézve gyönyörködik felemás tekintete a látványban, melyet biztos, hogy soha nem fog elfelejteni. Nem a fáradtság az, ami megállásra bírja, hanem a hely szépsége, leül hát egy vastag fa törzsének mohaszőnyegére, hogy tovább forgathassa a fejét a varázslatos erdőben.
Mély nyugalom szállja meg, kedve volna lehunynia a szemét és aludni egyet. De nem is aludni, inkább csak gondolkodni, magába szívnia az apró növénysziget nyugalmát és lélektöltő harmóniáját.
Így is tesz, lelassítja lélegzetét, hátát kényelmesen a fa törzsének veti és behunyja kétszínű szemeit, hagyva, hogy a kert gondolkodjon helyette, s gondolatainak irányt szabjon.*


143. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-07-13 14:02:23
 ÚJ
>Malon Do'Rhal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Arima Nissot//

*Végül csak erőt vesz magán, s elhúzódik a lánytól, kezét finoman húzza ki fogásából, feláll, s talpra segíti Arimát is.*
-Jó volt veled találkozni, de most már mennem kell.
*Néz a nőstény szemeibe, közelebb lépve egy apró csókot lehel még annak ajkaira, aztán gyorsan összeszedi pokrócát, megragadja lova kantárját, s már indul is.
Félúton az ösvény felé, még visszafordul.*
-Úgyis találkozunk, még, s hangulatodtól függően, vagy ezt folytatjuk, vagy a múltkorit.
*Kacsint egyet mosolyogva Arimára majd háttatfordit, és elsétál a szirtek felé.*


142. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-07-12 14:58:58
 ÚJ
>Chadim Iloin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

*Mélyen, tudata legalja felé halad, a külvilágból szinte semmit nem érzékel már. Az emlékeiben jár, mélyen, az elmúlt egy év minden pillanatát felidézi. Linanechben a frissen fogott halak mindent betöltő szagát, a friss vizet, a hajnali hűvös levegőt. A pirtinaesi hegyek látványát, a friss hegyi patakokat, a földmágusok tanításait. A wegtoreni perzselő forróságot, a szinte sivatagos tájat, majd a hazatérés örömét. Emlékei örvényként kavarognak gondolataiban, lassan állnak rendszerbe. Majd még mélyebbre merül. Gondolatainál, emlékeinél is mélyebbre, ahol már csak a lét, a puszta létezés fogadja. Boldogan lebeg a semmiben, távol a világ zajától, az emberrabló gnómoktól, teljes nyugalomban. Néhány óra múlva, lassan emelkedik vissza az anyagi világba. Újra átsiklik az emlékein, néha egyet-egyet megragad, utazik vele, visszatér a gondolataihoz, majd újra a testéhez is. Még mindig csukott szemmel érzi a fű cirógatását, hallja a madarak énekét, a néha-néha megszólaló csilingelő hangokat, amik olyan halkak, hogy akár képzelhetné is őket, érzi a virágok illatát, és ahogy kinyitja a szemét, látja a sejtelmes fényt, amely a lágyan fénylő növényekből érkezik. Már este van, annyi fény sem jut be a szirtek közé, mint napközben. Chadim újra összeszedi mindenét, felhúzza cipőjét, és lassú mozdulatokkal indul el a kertből kifelé. A gyomra is megkordul közben, így már biztos, hogy amint visszaér a toronyba a konyha felé vezet az útja. Aztán a szobájába, hogy tanuljon még, hiszen nem érez fáradtságot. Ha kijön ide a tündérkertbe, még jobban tud pihenni meditálva mint alvás közben.*


141. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2015-07-06 16:02:30
 ÚJ
>Malon Do'Rhal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Arima Nissot//

~Csodálkozol, hogy távolságot tartok~
-Sajnálom, rég találkoztunk, s valljuk be nem volt felhőtlen a búcsúzás.
*Szinte fel fel villannak szeme előtt az utolsó napok emlékei, nem hibáztathatja csak a nőstényt a történtekért, mindketten ostobán viselkedtek, hagyták, hogy fajuk előítéletei, s távolságtartása, befurakodjon kettőjük közé is, és megrontsa a kapcsolatukat.
Vajon most is ezt teszi, Arima, tényleg őszintének tűnik, ő pedig folyamatosan távolodik tőle.*
~Nem tudom okos dolog volna-e megint közel engedni.~
*Amikor a lány a felszíniekről beszél, csak aprókat bólint helyeslésképpen.
Tekintete elveszik a nőstényében, valahol a tudatában még vészriadót fúj, ahogy elkezd közeledni hozzá, amikor megmarkolja csuklóját, megpróbálhatna ugyan elhúzódni, vagy visszatartani őt, de nem igen akad férfi aki ellentudna állni Arimának, tudatában egyre halkabbak csak az óvatosságra intő gondolatok, s mikor ajkaik összeérnek, újra ugyanaz az érzés fut át rajta mint évekkel ezelőtt, akarja, kívánja a nőstényt.*
-A vonzalom nem csökkent egy percre sem, csak más dolgok is közbejöttek, de ezt te is jól tudod.
*Vonzalma tényleg meg volt mindig is, még amikor csókjaik helyett pengéik csattantak. Most viszont előtörni kezdenek az erősebb érzelmek is.
Szabad kezét lassan a lány dereka köré fonja, majd hirtelen mozdulattal rántja magához, hogy testük egymásnak simuljon, arcát Arima hajába temeti, s nagy lélegzettel szívja magába a nőstény illatát, s már-már a lány nyakát érintik ajkai, mikor kicsit visszább húzódik elengedve a lány derekát, kezét ha még mindig fogja azt nem próbálja elhúzni, annyira nem távolodik.*
-Tudod, nehéz neked ellenállni.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906