Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-15 08:33:35
Üzenet elküldve: 2018-09-15 08:33:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//Grawok Hifeti //
*Meg se rezzen a válaszon, hisz megerősíti gyanúját. A hím keze így sértetlen marad, s a bűn nagyobbik része a nőstény vállára nehezedik. Egyik pillanatról a másikra rég nem érzett mértékű riadalom hasít a szívébe, tüdejéből kiszökik a levegő. Teste és elméje felett elveszti az uralmat, előbbi remegésbe, utóbbi értelmetlen kapkodásba kezd. Grawok előbb szedi össze magát, és így őt is, mikor a kezét megragadva segít megindulni arra, amerre szíve szerint már messze járna. Nem érdekli őt sem, hogy mocsokban kell gázolnia, igyekezetében majdnem el is botlik, de szerencsére fogják a kezét, amit onnantól kezdve erősebben szorít. Köpönyege félrecsúszik a vállán a rohanásban, így oldalvást lóg rajta, a mindig gondosan rendezett frizurának is vége.
A Vérkerttől távolodva tisztulni kezd a feje, lépteik lassabbá válnak, de a feszültség tartósabban megmarad a nőstényben. Arckifejezése sötét, mozgása inkább megfontolt, mint nőiesen könnyed, most nem ölti fel a simulékony lágyság szokásos maszkját. A hím dicséretére látszólag nem reagál, csókját is passzívan fogadja, mely egy röpke pillanatra kellemesebb emlékeket húz elő. Hogy nem hagyta ott a bajban, és tartotta a botladozásban, jó pont a szemében, de sok dologban neheztel rá. Ha nem fordulna vissza, szó nélkül engedné elsétálni a színről, és - jelenlegi lelkiállapotából adódóan - reményei szerint az életéből is.
Azonban a hímnek még akad mondanivalója, amit lehet, hogy később meg fog bánni. Zammiria tekintete megvillan, mikor a nőt említi, akinek a meglátogatásával próbálta egész este szédíteni. Még van mersze a képébe mondani, hogy annál is jobban átverte, mint ahogy sejtette. Ráadásul tovább hergeli a mágusokra oly gyakran jellemző fennhéjázással, s azt merészeli feltételezni, hogy majd ő fog kiskutyaként utánamenni, hogy engedelmes rabszolgája legyen. Ha nem állna már távolabb, az egész este összes frusztrációja keményen csattanna az arcán. És akkor még nőies volt. Így viszont csupán a félrecsúszott köpönyeg takarásában rejlő bal keze szorul ökölbe. Érzi, most jobb a hidegvérét visszanyerni. A hím különben is előzékenyen megadja, hol találhatja, ha később elszámolni valója lenne vele. Hacsak nem ez is olyan hazugság, mint a többi.*
- Jössz egy pár csizmával.
*Feleli szárazon, dühös tekintettel. Csupán ennyit, mást nem. Ha akarja, értheti úgy, hogy még van esélye, hogy valaha látják egymást. Tekintheti annak is, hogy tartozik neki. S nem feltétlenül csak a csizmával. Grawok tán tudomásul véve szegényesnek tűnő, ám annál többet rejtő válaszát távolodni kezd, s a még mindig indulataival küzdő nőstény tekintete fúródik a hátába.*
- Addig jó neked, míg nem szegődöm a nyomodba...
*Morogja maga elé, mikor már amaz elég távol jár, hogy ne hallja. Aztán vesz egy mély levegőt, és erőszakkal elnyomja érzelmeit, hogy visszazökkenjen a hideg logika felé. Talán a lányokkal töltött görbe este jobban hatott rá, mint gondolta. Megzavarhatta ítélőképességét. Kihúzza magát, majd végignéz viharvert külsején. Megigazítja elcsúszott köpönyegét a vállán és félresimítja zilált haját az arcából. Ruhája kevésbé érdekli, azt könnyen pótolja, de a csizmát tényleg sajnálja. Nagyon nehéz igazán jót találni. Talán még rendbe tudja hozni. Vagy csináltat egy hasonlót. Most viszont csak egy dézsa illatos, forró vízre vágyik, amivel lemoshatja az este minden mocskát, és kihúzhatja magából a feszültséget. Csendes léptekkel eltűnik ő is az éjszakában.*
//Grawok Hifeti //
*Meg se rezzen a válaszon, hisz megerősíti gyanúját. A hím keze így sértetlen marad, s a bűn nagyobbik része a nőstény vállára nehezedik. Egyik pillanatról a másikra rég nem érzett mértékű riadalom hasít a szívébe, tüdejéből kiszökik a levegő. Teste és elméje felett elveszti az uralmat, előbbi remegésbe, utóbbi értelmetlen kapkodásba kezd. Grawok előbb szedi össze magát, és így őt is, mikor a kezét megragadva segít megindulni arra, amerre szíve szerint már messze járna. Nem érdekli őt sem, hogy mocsokban kell gázolnia, igyekezetében majdnem el is botlik, de szerencsére fogják a kezét, amit onnantól kezdve erősebben szorít. Köpönyege félrecsúszik a vállán a rohanásban, így oldalvást lóg rajta, a mindig gondosan rendezett frizurának is vége.
A Vérkerttől távolodva tisztulni kezd a feje, lépteik lassabbá válnak, de a feszültség tartósabban megmarad a nőstényben. Arckifejezése sötét, mozgása inkább megfontolt, mint nőiesen könnyed, most nem ölti fel a simulékony lágyság szokásos maszkját. A hím dicséretére látszólag nem reagál, csókját is passzívan fogadja, mely egy röpke pillanatra kellemesebb emlékeket húz elő. Hogy nem hagyta ott a bajban, és tartotta a botladozásban, jó pont a szemében, de sok dologban neheztel rá. Ha nem fordulna vissza, szó nélkül engedné elsétálni a színről, és - jelenlegi lelkiállapotából adódóan - reményei szerint az életéből is.
Azonban a hímnek még akad mondanivalója, amit lehet, hogy később meg fog bánni. Zammiria tekintete megvillan, mikor a nőt említi, akinek a meglátogatásával próbálta egész este szédíteni. Még van mersze a képébe mondani, hogy annál is jobban átverte, mint ahogy sejtette. Ráadásul tovább hergeli a mágusokra oly gyakran jellemző fennhéjázással, s azt merészeli feltételezni, hogy majd ő fog kiskutyaként utánamenni, hogy engedelmes rabszolgája legyen. Ha nem állna már távolabb, az egész este összes frusztrációja keményen csattanna az arcán. És akkor még nőies volt. Így viszont csupán a félrecsúszott köpönyeg takarásában rejlő bal keze szorul ökölbe. Érzi, most jobb a hidegvérét visszanyerni. A hím különben is előzékenyen megadja, hol találhatja, ha később elszámolni valója lenne vele. Hacsak nem ez is olyan hazugság, mint a többi.*
- Jössz egy pár csizmával.
*Feleli szárazon, dühös tekintettel. Csupán ennyit, mást nem. Ha akarja, értheti úgy, hogy még van esélye, hogy valaha látják egymást. Tekintheti annak is, hogy tartozik neki. S nem feltétlenül csak a csizmával. Grawok tán tudomásul véve szegényesnek tűnő, ám annál többet rejtő válaszát távolodni kezd, s a még mindig indulataival küzdő nőstény tekintete fúródik a hátába.*
- Addig jó neked, míg nem szegődöm a nyomodba...
*Morogja maga elé, mikor már amaz elég távol jár, hogy ne hallja. Aztán vesz egy mély levegőt, és erőszakkal elnyomja érzelmeit, hogy visszazökkenjen a hideg logika felé. Talán a lányokkal töltött görbe este jobban hatott rá, mint gondolta. Megzavarhatta ítélőképességét. Kihúzza magát, majd végignéz viharvert külsején. Megigazítja elcsúszott köpönyegét a vállán és félresimítja zilált haját az arcából. Ruhája kevésbé érdekli, azt könnyen pótolja, de a csizmát tényleg sajnálja. Nagyon nehéz igazán jót találni. Talán még rendbe tudja hozni. Vagy csináltat egy hasonlót. Most viszont csak egy dézsa illatos, forró vízre vágyik, amivel lemoshatja az este minden mocskát, és kihúzhatja magából a feszültséget. Csendes léptekkel eltűnik ő is az éjszakában.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-14 20:40:04
Üzenet elküldve: 2018-09-14 20:40:04
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//Zammiria Rykoven//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
* Az ölébe pattanásban partner a Hifeti fiú. És engedi, hogy végre kicsit a lány irányítson. Szórakoztatónak érezte, hogy egy kétes kimenetelű kalandba rángatta és Zammiria igen csak jelesre vizsgázott. Most már egyértelmű számára, hogy nem csak vonzódik hozzá a véletlenül megismert fajtársnője, de vallás terén is hasonló az ízlésük.
Bár hagyja, hogy kicsit a lány kedve szerint alakuljanak a végtagok tánca, miközben bugyi nélkül a karjában tartja, ám valamiben nem csak a sötét istenség szemében ment túl egy határon.
Érteni véli, hogy a véráldozatot a rejtőzködő patrónusuk iránti tiszteletből akarta volna felajánlani, ám ez Grawok ellenkezését váltja ki. És a legkevésbé sem tudja rászánni magát, hogy ebben engedjen. Meglepő bejelentést tesz helyette.*
-Én már áldoztam vért neki. Máshol.
* Még mindig nem tudja, hogy a varázshatalmat megkapta-e a karjában tartott nőstény vagy csak ügyetlen módon próbálja utánozni a természetfölötti kapcsolatot pusztán materiális eszközökkel. Ismét vizsgálódó tekintettel tetőtől talpig végig méri.*
~ Valamiért nem tudom elképzelni, hogy most még elég erős lenne benne a lélek, hogy negyedik szintre emelje a szent helyet.
És az én lelkemet máskor kötjük hozzá. És egy másik oltárhoz.~
* Igyekszik nem kimutatni mekkora balgaságnak tartja, hogy egy senki által nem védett oltárba Sa'Tereth vágyával szemben nem áldozatokat raknak, hanem saját vérüket és lelkük egy kis darabját. Nem kapva több erőt, de annál több veszélyt.
És hol van az a kő kemény szekta, aki több száz szüzet vadászott össze és áldozott fel itt, mikor istenük megsebesült a csatában? Ha őket elsodorta az idő, akkor ez a pár kóborló szerzetes hogyan akarja megvédeni a szent helyet?*
~ Hogy is gondolhatják az ide tévedő kósza papok, hogy a Halál istenének erejét növelik ezzel és ők részesülnek bármi többől, amit előteremtettek.
Csupán kiszolgáltatottá teszik magukat és jó célpontot adnak a fény papjainak. Vagy épp Teysus követőinek, akik eme két hit oltárait csapolják meg.
Egyszer haragra fog gerjedni az istenünk és emezek halála lesz a példa, hogy térjen vissza mindenki az eredeti irányzathoz.~
* Zami akár valóban megcsinálta akár nem, a furcsa érzés elég egyértelmű. És nem tartja magát annyira babonásnak, hogy a hely miatti para okozna nála téveszmét.*
-Gyere, menjünk el! Ez a hely nem biztonságos.
* Kézen fogva igyekszik maga után húzni, lelohadva vágyai. És most nem tesz semmit a puha bőrcsizma megóvása érdekében. A lila ruhadarab ott marad a vérben ázva és ha rajta múlik, akkor végig szaladnak a kellemetlen hangulatú mocsáron. Az ő lábbelije és nadrágszárának alja már ide jövet is mocskos lett. Az, hogy felcsapják most egymásra az iszapos vért és társnőjének is bepiszkolódik féltett kincse, az már nem számít. Úgy is vérben hemperegtek volna, ha szándékában nem zavarja meg az az erő. És csak az az egy ruhadarab nem lett volna véres a végére. Ha ugyan sikerül figyelnie rá és nem tekergőzik a csizmás két láb is bele...*
-Bele való csaj vagy.
* Csókot nyom ismét az ajkára, mikor jócskán a Vérkerten túl, már a lakóházak között megállnak. Ám a pitypangos rét nem jön el. Az udvarló úgy szívódik fel hamarosan, mintha tényleg az lett volna a terve, hogy magáévá teszi a lányt és feláldozza istenének. Vagy csak újabb hamiskás játék ez tőle, amivel szórakozik? Ki láthat bele valaki olyan fejébe, aki az oltáron tette volna magáévá a nőt? Csak egy gyors búcsúhoz hasonló az, amiért félúton még visszafordul, mielőtt beleveszne az éjszakába nyomtalanul.*
-Még látnom kell téged sokszor. Nem foglak tudni kiverni a fejemből. Találkozzunk Synmirában, A Mágusok Városában Nellel hármasban! Tetszeni fog, ameddig a szem ellát, az utcák teli vannak a varázslók és boszorkányok boltjaival. Több napig sétálhatsz és nem érsz át az egyik végéből a másikba.
Több tízezren lakják, akik a földi javakon túl mást is birtokolni akarnak.
És én téged is birtokolni akarlak.
* Már elmúlt az oltárnál rátelepedett rémület. Felhőtlen mosollyal az arcán mondta ezeket, majd megfordult.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-14 16:04:52
Üzenet elküldve: 2018-09-14 16:04:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Zammiria Rykoven, Grawok Hifeti//
*Egy ideig csendes a hely, s ez nem is változik, csak az illetlen páros fülledt sóhajai hallatszanak néha, de szerencsére még nem melegedtek bele túlságosan. Ez a kellemes érzés egészen addig fennállhat, míg a lány felültetésre nem kerül, illetve míg kezét meg nem sebzi a kis tőrrel, hogy aztán túlzó és illogikátlan kényszerképzet kapcsán véres tenyerét az oltárba dörgölje, ezzel adva át magát a várva várt kéjes gyönyöröknek. Szándékában bár a sötételf ezidáig nem erősítette meg, közvetve viszont azzal, hogy maga emeli piedesztálra, egészen pontosan a sötét úr oltárára a lányt, már az elején bűnrészessé válik. Azonban semmi különleges nem történik, egészen addig az érzésig, mely mindkettejük tarkóján hűvös érintésként kúszik fel. Egyik pillanatról a másikra jeges rémület borítja el testüket és lelküket, egymással sem tudnak foglalkozni, mert az eleinte görcsös és bénító érzés mellkasukba markol. Az érzés erős és leküzdhetetlen, aztán rövidesen azt érzik menniük, menekülniük kell innen kell, azonnal és nagyon gyorsan. Ennek ellenállni lehetetlen, így vélhetően mindketten iszonyatos tempót diktálva indulnak el, csak el a Vérkertből, messze, ahol talán ismét önmaguk lehetnek, hogy ezúttal egy kényelmesebb helyszínen teljesedjen be álmuk, talán egy apró, pici sárga pitypangokkal borított mezőn.*
//Zammiria Rykoven, Grawok Hifeti//
*Egy ideig csendes a hely, s ez nem is változik, csak az illetlen páros fülledt sóhajai hallatszanak néha, de szerencsére még nem melegedtek bele túlságosan. Ez a kellemes érzés egészen addig fennállhat, míg a lány felültetésre nem kerül, illetve míg kezét meg nem sebzi a kis tőrrel, hogy aztán túlzó és illogikátlan kényszerképzet kapcsán véres tenyerét az oltárba dörgölje, ezzel adva át magát a várva várt kéjes gyönyöröknek. Szándékában bár a sötételf ezidáig nem erősítette meg, közvetve viszont azzal, hogy maga emeli piedesztálra, egészen pontosan a sötét úr oltárára a lányt, már az elején bűnrészessé válik. Azonban semmi különleges nem történik, egészen addig az érzésig, mely mindkettejük tarkóján hűvös érintésként kúszik fel. Egyik pillanatról a másikra jeges rémület borítja el testüket és lelküket, egymással sem tudnak foglalkozni, mert az eleinte görcsös és bénító érzés mellkasukba markol. Az érzés erős és leküzdhetetlen, aztán rövidesen azt érzik menniük, menekülniük kell innen kell, azonnal és nagyon gyorsan. Ennek ellenállni lehetetlen, így vélhetően mindketten iszonyatos tempót diktálva indulnak el, csak el a Vérkertből, messze, ahol talán ismét önmaguk lehetnek, hogy ezúttal egy kényelmesebb helyszínen teljesedjen be álmuk, talán egy apró, pici sárga pitypangokkal borított mezőn.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-14 10:12:31
Üzenet elküldve: 2018-09-14 10:12:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//Grawok Hifeti //
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
*A szavak pusztán szavak. Az elhangzottak ismerős elemeket tartalmaztak, a szóbeszédre az ő hegyes kis fülei különösen érzékenyek, de míg Grawok tettei nem bizonyítják másképp, egy cseppet sem fog bízni benne. Talán utána sem, de legalább nem fogja éreztetni. Miért marad mégis? Annak több magyarázata van, ésszerűek és kevésbé megfontoltak is. Nem maga a Vérkert borzongatja, kérése praktikus okokra támaszkodik, s nem holmi sötétben bujkáló, arctalan támadóktól tart, hanem az előtte álló viselkedése inti óvatosságra. Ha végül üveges szemmel kiterítve végzi az oltáron, szólhatna-e egyetlen felháborodó szót a túlvilágiak felé, mikor a férfi ennyire gyanúsan viselkedik?
Sok szó nem esik köztük a megállapodás körül, a térdei felé nyúló kezek egyértelmű választ adnak, így a nőstény átkarolja Grawok nyakát, hogy segítsen megtartani a súlyát. Vannak még fokozatok, de ezúttal önként ad át egy további szeletet a szabadságából, és legalább erre az időre megbánás nélkül.
Partner a csókokban, mi több, jut belőlük a hím nyakára és hegyes bal fülének érzékeny peremére is, miután félresodorja fehér hajfürtjeit az útból és orrhegyével megcirógatja. A másik oldalon a vállak fölött átvetett jobb kezével csak kapaszkodik, de baljával simogat. Még ha vesztőhelyére cipelik is, ebben a néhány pillanatban nagyon izgalmasnak találja a történéseket, a hím közelségét és bőrének illatát. Nyilván azért nem szeretné, ha utolsó emlékei lennének ezek, még ha nem is olyan rosszak.
Megközelítik az oltárkövet, ekkor abbahagyja a csókok osztását, és félig leeresztett pillái mögül méri fel a látványt. Eddig sem hunyta le a szemét, neki új még a terep, így szemlélődött. Most a veszélyérzet visszalopakodik, vele együtt a józanság, ám az izgalom sem múlik el, mikor a vércsatornákkal átszőtt, kemény, de sima felületű, hideg kőtömbre ültetik. Igaz, köpönyege alatta van, viszont megtámaszkodó tenyerével érzi a hűvösséget, és borzongás fut végig rajta.
~Sa'Tereth…~
Bár Grawok azt állította, hogy az oltárt kívánja megvizsgálni, ennek egyelőre nem sok jele látszik, ami egyfelől érthető, hiszen maga Zammiria is táplálta benne az érdeklődést, másfelől viszont nem szolgál bizonyítékkal szavahihetőségét illetően. A nőstény egyszerre többféle feszültséggel várja a fejleményeket, felvéve a szemkontaktust a hímmel. Szemeiben nincs félelem, de nem csak vágy csillan benne, hanem egy ragadozó összpontosítása is. Kissé elmosolyodik, de ettől sem változik meg a tekintete.*
- Csaló...
*Suttogja a felhívás után. Nem állja útját a leskelődésnek, sem a jóleső simogatásnak, amivel egyidejűleg sóhajszerű mély levegőt vesz, és résnyire nyílt ajkakkal egy kissé hátra billenti a fejét. El nem szakítja viszont a pillantását a férfi szemeitől, hiszen bármelyik pillanatban fordulhat a kocka. A fellebbentett szoknya alatt kecses ívű, vékonyka, lila alsónemű tűnik fel, melyre fekete csipke varázsol érdekes rajzolatot. Ha Grawok keze húzni kezdené a finom, eredetileg szárazon felvett anyagot, csípőjét emelve segédkezik. Ha ezután vagy akár rögtön elindul felé, akkor jobb karjával megkapaszkodik a vállain, ballal azonban segíti ellökni magát oldalra, Grawokkal együtt. Célja csupán annyi ezzel, hogy az ölébe ülhessen. Reméli, hogy a váratlan és erős lendület elég hozzá.
Ha ezt sikerül elérnie, akkor kárpótlásul mohón kap az ajkai után és törleszkedőn simul hozzá. Mindenütt. Ha Grawok partnernek tekinti, akkor engednie kell, hogy egy kicsit ő is irányíthasson. Különösen ebben a fenyegető, bizonytalan helyzetben. Amennyiben megteszi, úgy Zammiria tovább feszegeti a határokat. Elszakad a csókból, és a hím tekintetét keresi.*
- Mielőtt a Csuklyás ágyába fektetnél, nem ártana elnyerni a jóindulatát, nem gondolod?
*Amilyen merészen használni kívánja a férfi az oltárt, kíváncsivá teszi viszonyulását az istenséghez. Ha még mindig nem húzza keresztül semmi a számításait, sem eddig, sem azután, akkor sietség nélkül előhúz jobbjával egy illatos, hímzett kendőt, majd a tőrét is, nem téve semmilyen fenyegető mozdulatot, aztán átveszi mindkettőt a baljába, és egy kisebb vágást ejt saját jobb tenyerén, hogy vér fakadjon. Ha még ez sem túl sok a mélységinek, várakozón ránéz, és jobb kezét új tartja, hogy ujjait támaszul kínálja az ő kezének, ha hajlandó felkínálni. Amennyiben igen, úgy egy hasonló vágást ejt az ő tenyerén is. A pengét aztán megtörli, majd elteszi a tokjába. Vérző tenyerét végül a fekete kőre támasztja, felajánlásul az Arctalannak, és szükség esetén a férfi kezét is odavezeti szabad baljával. A maga részéről nem hangzik el egyetlen szó sem. Amint végeznek, a hím tenyerét az arcához húzza és a még bizonyára fájdalmas sebre óvatos csókot hint, megízlelve vérét. Aztán letörölgeti mindkét vágást.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.14 10:40:21
//Grawok Hifeti //
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
*A szavak pusztán szavak. Az elhangzottak ismerős elemeket tartalmaztak, a szóbeszédre az ő hegyes kis fülei különösen érzékenyek, de míg Grawok tettei nem bizonyítják másképp, egy cseppet sem fog bízni benne. Talán utána sem, de legalább nem fogja éreztetni. Miért marad mégis? Annak több magyarázata van, ésszerűek és kevésbé megfontoltak is. Nem maga a Vérkert borzongatja, kérése praktikus okokra támaszkodik, s nem holmi sötétben bujkáló, arctalan támadóktól tart, hanem az előtte álló viselkedése inti óvatosságra. Ha végül üveges szemmel kiterítve végzi az oltáron, szólhatna-e egyetlen felháborodó szót a túlvilágiak felé, mikor a férfi ennyire gyanúsan viselkedik?
Sok szó nem esik köztük a megállapodás körül, a térdei felé nyúló kezek egyértelmű választ adnak, így a nőstény átkarolja Grawok nyakát, hogy segítsen megtartani a súlyát. Vannak még fokozatok, de ezúttal önként ad át egy további szeletet a szabadságából, és legalább erre az időre megbánás nélkül.
Partner a csókokban, mi több, jut belőlük a hím nyakára és hegyes bal fülének érzékeny peremére is, miután félresodorja fehér hajfürtjeit az útból és orrhegyével megcirógatja. A másik oldalon a vállak fölött átvetett jobb kezével csak kapaszkodik, de baljával simogat. Még ha vesztőhelyére cipelik is, ebben a néhány pillanatban nagyon izgalmasnak találja a történéseket, a hím közelségét és bőrének illatát. Nyilván azért nem szeretné, ha utolsó emlékei lennének ezek, még ha nem is olyan rosszak.
Megközelítik az oltárkövet, ekkor abbahagyja a csókok osztását, és félig leeresztett pillái mögül méri fel a látványt. Eddig sem hunyta le a szemét, neki új még a terep, így szemlélődött. Most a veszélyérzet visszalopakodik, vele együtt a józanság, ám az izgalom sem múlik el, mikor a vércsatornákkal átszőtt, kemény, de sima felületű, hideg kőtömbre ültetik. Igaz, köpönyege alatta van, viszont megtámaszkodó tenyerével érzi a hűvösséget, és borzongás fut végig rajta.
~Sa'Tereth…~
Bár Grawok azt állította, hogy az oltárt kívánja megvizsgálni, ennek egyelőre nem sok jele látszik, ami egyfelől érthető, hiszen maga Zammiria is táplálta benne az érdeklődést, másfelől viszont nem szolgál bizonyítékkal szavahihetőségét illetően. A nőstény egyszerre többféle feszültséggel várja a fejleményeket, felvéve a szemkontaktust a hímmel. Szemeiben nincs félelem, de nem csak vágy csillan benne, hanem egy ragadozó összpontosítása is. Kissé elmosolyodik, de ettől sem változik meg a tekintete.*
- Csaló...
*Suttogja a felhívás után. Nem állja útját a leskelődésnek, sem a jóleső simogatásnak, amivel egyidejűleg sóhajszerű mély levegőt vesz, és résnyire nyílt ajkakkal egy kissé hátra billenti a fejét. El nem szakítja viszont a pillantását a férfi szemeitől, hiszen bármelyik pillanatban fordulhat a kocka. A fellebbentett szoknya alatt kecses ívű, vékonyka, lila alsónemű tűnik fel, melyre fekete csipke varázsol érdekes rajzolatot. Ha Grawok keze húzni kezdené a finom, eredetileg szárazon felvett anyagot, csípőjét emelve segédkezik. Ha ezután vagy akár rögtön elindul felé, akkor jobb karjával megkapaszkodik a vállain, ballal azonban segíti ellökni magát oldalra, Grawokkal együtt. Célja csupán annyi ezzel, hogy az ölébe ülhessen. Reméli, hogy a váratlan és erős lendület elég hozzá.
Ha ezt sikerül elérnie, akkor kárpótlásul mohón kap az ajkai után és törleszkedőn simul hozzá. Mindenütt. Ha Grawok partnernek tekinti, akkor engednie kell, hogy egy kicsit ő is irányíthasson. Különösen ebben a fenyegető, bizonytalan helyzetben. Amennyiben megteszi, úgy Zammiria tovább feszegeti a határokat. Elszakad a csókból, és a hím tekintetét keresi.*
- Mielőtt a Csuklyás ágyába fektetnél, nem ártana elnyerni a jóindulatát, nem gondolod?
*Amilyen merészen használni kívánja a férfi az oltárt, kíváncsivá teszi viszonyulását az istenséghez. Ha még mindig nem húzza keresztül semmi a számításait, sem eddig, sem azután, akkor sietség nélkül előhúz jobbjával egy illatos, hímzett kendőt, majd a tőrét is, nem téve semmilyen fenyegető mozdulatot, aztán átveszi mindkettőt a baljába, és egy kisebb vágást ejt saját jobb tenyerén, hogy vér fakadjon. Ha még ez sem túl sok a mélységinek, várakozón ránéz, és jobb kezét új tartja, hogy ujjait támaszul kínálja az ő kezének, ha hajlandó felkínálni. Amennyiben igen, úgy egy hasonló vágást ejt az ő tenyerén is. A pengét aztán megtörli, majd elteszi a tokjába. Vérző tenyerét végül a fekete kőre támasztja, felajánlásul az Arctalannak, és szükség esetén a férfi kezét is odavezeti szabad baljával. A maga részéről nem hangzik el egyetlen szó sem. Amint végeznek, a hím tenyerét az arcához húzza és a még bizonyára fájdalmas sebre óvatos csókot hint, megízlelve vérét. Aztán letörölgeti mindkét vágást.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.14 10:40:21
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-14 00:28:43
Üzenet elküldve: 2018-09-14 00:28:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//Zammiria Rykoven//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
* Úgy tűnik, hogy a nő valamiért nem nyugszik meg a magyarázat után. Igen feszült pillanatok ezek. És sajnos sem az óvónak szánt ölelés, sem a csók nem hoz áttörést. No, nem kell hamis glória mögé bújni! A nyugtatónak szánt karolásnak legalább annyira szándéka, hogy Zammiria ne rohanjon el és a problémát végig tudják beszélni. És érzi az udvarlója, hogy ez már aggasztóan korlátozza őt, de még mindig jobb választás, mint hagyni elrepülni. Nem is kockáztatja meg.
Már-már drasztikus törésre készülődne az események menete, de szerelme lassan előadva feltételeit végül mégis csak rááll. Hátborzongató a tudat a Vérkertnek pusztán a közelsége, de mégsem rohan haza.*
~ Ezek szerint tudja, hogy mi van ott, és mégis velem jönne oda. Szemlátomást tart tőle és főleg rólam sok rosszat gondol, ha nem nyugodott meg a beismerésem után.
De mégis bízik bennem, hiszen tisztában van a veszéllyel és mégsem fordul vissza. És sokkal inkább a vérpapok cseleitől tart, mint sem a vallás zarándokhelyétől. Hiszen ha félne, akkor inkább azt kérte volna, hogy máshová vigyem.~
* A térde környékén mögé nyúl és egy hirtelen mozdulattal felveszi a karjaiba.*
~ Ugyan hogy nézne ki az, ha a hátamba kapaszkodna én meg görnyednék?~
* Elég jó erőben van ahhoz, hogy ölében vigye és Grawokot nem zavarja, hogy mocskos lesz a lábbelije. Komótos tempóban indul el és az úton igyekszik többször is csókot tapasztani a leányzó ajkára. Ki tudja, még talán elégedettségére is van, hogy a másik nő újabb említésénél érzelmek futottak végig a ma este megismert idegenen.
Egyenesen az oltárhoz megy. Már járt itt korábban. És erről a másiknak sem lehet sok kétsége. Nem bámészkodik, a táj nem érdekli.
Ahogy odaérnek, felteszi az oltárkő szélére és mélyen a szemébe néz.*
-Akkor lássuk azt az alsóneműt!
* Ha eddig nem történt semmi, ami megakadályozta volna, hogy az események idáig jussanak, megfogja a mellét és lassan végig simít egészen addig a pontig, amíg a megkímélt csizmából kibukkannak a karcsú lábak. Utána vissza a combokon, hogy a szoknyát felhajtsa.
A test és a ruha tanulmányozása után ismét a szemeibe néz, hogy vajon inkább szeretne most megszabadulni a nők keze által készített ruhadarabtól, vagy nem lenne ellene, ha azonnal hozzásimulva hátra döntené és testével maga alá temetve vakon próbálná meg kiügyeskedni a féltett puha bőrből készült csizmán át?
Eközben az obszidián vércsatornáiban zavartalanul csörgedezik a vér továbbra is.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-13 19:50:38
Üzenet elküldve: 2018-09-13 19:50:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//Grawok Hifeti //
*Gr furcsa kérdését a gyakorlásról nem tudja hova tenni. Ha csak a szavait nézné, akkor arra gondolna, hogy valakit be akar vonni harmadiknak, de mintha nem társulna kellő pajzán felhang vagy vigyorgás a dologhoz, ezért az az érzése támad, hogy valami másra gondol. Nincs meg köztük a kellő közös nyelv, ezért ilyen esetben inkább visszakérdez. Még akkor is, ha esetleg eltalálta a gondolatát.*
- Ezt meg hogy érted?
*Ha nagyon kekeckedni akarna – és mivel a hím túlzottan domináns viselkedése természetszerűleg előhozza belőle szurkálódó oldalát, legalább gondolatban beleköt a válaszba – a szívrablás az ő fejében először szó szerinti értelemben fordul meg, ezért sötéten mosolyog. Még nincs meggyőzve.
Igen nagy kockázatot vállalt Grawok, hogy pattanásig feszítette a nőstény idegeit. Ha nem lenne olyan jó Zammiria önuralma, az imént gyorsan elfajulhattak volna a dolgok. Még a csinos pofi se mentette volna meg a hímet a biztosra vett erőszakos, ártó szándék okozta haragtól. Nem is tűnik el egy ideig a nőstény tekintetéből a sötét csillogás, szemöldöke szokatlan, apró ráncot vet, feszülten figyeli a magyarázatot, hibákat keresve benne. S nem csak a magyarázatot, hanem a gesztusokat, a hanglejtést, a testbeszédet is alapos elemzésnek veti alá. Gyorsan kihűl a pezsgés a véréből, annak ellenére, hogy a férfi a karjában tartja még.
Megrebben a tekintete az elvétett néven, de nem teszi szóvá. Amikor Grawok bevallja, hogy hazudott, viszont meg sem rezzen, ebből sejtheti a férfi, hogy Zammiria kezdettől fogva tudta. Csak azt nem, hogy mit hallgat el. Az elhintett csókra zavartan pislog, és arra a pillanatra a szigorú arckifejezés is megenyhül. Utána viszont visszaköltözik a bosszúság, mert ráébred, mennyire könnyen manipulálja a másik. Nem tetszik neki, hogy fordult az asztal.
Feszülten szusszan egyet, és elfordítja a tekintetét, hogy átgondolja a hallottakat. Egészen eddig úgy érezte, hogy üresfejű, akarat nélküli libaként kezelik, akit csak úgy el lehet csalni és bármit meg lehet tenni vele. És ami a legszörnyűbb, hogy egy kicsit tényleg olyan is volt. Viszont ha az imént nem kapott volna érdemleges választ, már félúton lenne hazafelé. Most mégsem érzi úgy, hogy el akarna menni. Ez valahol elkedvetleníti, mert tudja az okát.
Vesz egy mély levegőt, és a gondterheltség nagy része elpárolog az arcáról, kisimulnak a vonásai. Magabiztosan feltekint megint a hímre.*
- Jövök, de egy feltétellel.
*Lenéz az iszamos talajra, ami már egészen közel esik hozzájuk.*
- Abba nem vagyok hajlandó belelépni a kedvenc csizmámban.
*Immár könnyedebben, felvont bal szemöldökkel, de mosoly nélkül fordul vissza.*
- Eldöntheted, hogy a karod vagy a hátad az erősebb.
//Grawok Hifeti //
*Gr furcsa kérdését a gyakorlásról nem tudja hova tenni. Ha csak a szavait nézné, akkor arra gondolna, hogy valakit be akar vonni harmadiknak, de mintha nem társulna kellő pajzán felhang vagy vigyorgás a dologhoz, ezért az az érzése támad, hogy valami másra gondol. Nincs meg köztük a kellő közös nyelv, ezért ilyen esetben inkább visszakérdez. Még akkor is, ha esetleg eltalálta a gondolatát.*
- Ezt meg hogy érted?
*Ha nagyon kekeckedni akarna – és mivel a hím túlzottan domináns viselkedése természetszerűleg előhozza belőle szurkálódó oldalát, legalább gondolatban beleköt a válaszba – a szívrablás az ő fejében először szó szerinti értelemben fordul meg, ezért sötéten mosolyog. Még nincs meggyőzve.
Igen nagy kockázatot vállalt Grawok, hogy pattanásig feszítette a nőstény idegeit. Ha nem lenne olyan jó Zammiria önuralma, az imént gyorsan elfajulhattak volna a dolgok. Még a csinos pofi se mentette volna meg a hímet a biztosra vett erőszakos, ártó szándék okozta haragtól. Nem is tűnik el egy ideig a nőstény tekintetéből a sötét csillogás, szemöldöke szokatlan, apró ráncot vet, feszülten figyeli a magyarázatot, hibákat keresve benne. S nem csak a magyarázatot, hanem a gesztusokat, a hanglejtést, a testbeszédet is alapos elemzésnek veti alá. Gyorsan kihűl a pezsgés a véréből, annak ellenére, hogy a férfi a karjában tartja még.
Megrebben a tekintete az elvétett néven, de nem teszi szóvá. Amikor Grawok bevallja, hogy hazudott, viszont meg sem rezzen, ebből sejtheti a férfi, hogy Zammiria kezdettől fogva tudta. Csak azt nem, hogy mit hallgat el. Az elhintett csókra zavartan pislog, és arra a pillanatra a szigorú arckifejezés is megenyhül. Utána viszont visszaköltözik a bosszúság, mert ráébred, mennyire könnyen manipulálja a másik. Nem tetszik neki, hogy fordult az asztal.
Feszülten szusszan egyet, és elfordítja a tekintetét, hogy átgondolja a hallottakat. Egészen eddig úgy érezte, hogy üresfejű, akarat nélküli libaként kezelik, akit csak úgy el lehet csalni és bármit meg lehet tenni vele. És ami a legszörnyűbb, hogy egy kicsit tényleg olyan is volt. Viszont ha az imént nem kapott volna érdemleges választ, már félúton lenne hazafelé. Most mégsem érzi úgy, hogy el akarna menni. Ez valahol elkedvetleníti, mert tudja az okát.
Vesz egy mély levegőt, és a gondterheltség nagy része elpárolog az arcáról, kisimulnak a vonásai. Magabiztosan feltekint megint a hímre.*
- Jövök, de egy feltétellel.
*Lenéz az iszamos talajra, ami már egészen közel esik hozzájuk.*
- Abba nem vagyok hajlandó belelépni a kedvenc csizmámban.
*Immár könnyedebben, felvont bal szemöldökkel, de mosoly nélkül fordul vissza.*
- Eldöntheted, hogy a karod vagy a hátad az erősebb.
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-13 17:31:10
Üzenet elküldve: 2018-09-13 17:31:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//Zammiria Rykoven//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
* A hölgy társa nem áll rá olyan könnyen, hogy ő legyen a "sablon", amivel hősünk a szabó mesterség első lépéseit eltanulhatja. Ám egy borzasztóan furcsa kérdést vet ez fel benne. Amitől nem tud szabadulni, ezért felteszi.*
-Ki lenne az, akit javasolnál, hogy gyakoroljak rajta, Mester? Van már kiszemetelted?
* Olyan hangsúllyal mondja, mintha természetes és számukra tudott lenne, hogy mind a ketten nem mennek bele ilyen beszélgetésbe, ha még nincs megtervezve minden alaposan jó előre. Mint tanító és tanítvány régi, jól összehangolt kapcsolata lenne kettejük között.
Kutakodása rövid elutasításba ütközik, ám meggyőzi a Hifeti fiút arról, hogy esetleg újabb szemtelen próbálkozás sem fog heves, merev elutasítást sugalló ellenállásba ütközni, csak legfeljebb az eseményeket lassítják majd a nő válaszai.
Újabb próbát nem tesz a ruhadarab színére, egyelőre megtartja magának ezt a lehetőséget a későbbiekre.*
-A szívüket elraboltam. A testük és lelkük többi részét kiszabadítottam. Nem vagyok szörnyeteg, inkább vadászom őket.
* A legkisebb sértettség vagy félreértés sem érződik az utolsó mondatban, inkább mintha csak valami jövőbeli félelemtől akarná kicsit előre megnyugtatni vele.
Kellemes csókváltás után a másik mélységinél eljött az a pont, ahol a vészcsengők már úgy csilingelnek a hely hatására és a Hifeti fiú viselkedése láttán, hogy határozottan megszakítja ezt az édes szórakozást és felteszi azt a kérdést, melyre mindeddig nem akart válaszolni a férfi.*
-Régen ez Tündérkert volt. És itt élt Nellara is. De nem ezért jöttem ide most.
Szóbeszéd járja, hogy Sárga Tót ébredése idején nem csak az élőholtak jártak a Kikötőben. *Nem tudja, miért tévesztette el a nevet, még csak észre sem veszi, annyira elmélyül Zami szemeibe* A közhiedelem szerint nőket áldoztak fel egy oltáron és utána a Patkányok átvették az uralmat a városban. És azóta alig történik megrázó esemény.
Nem régen egy gnóm saját vérét áldozta fel Arthenior templomának oltárán. Azóta nem tudni honnan vér bugyog folyamatosan a kőből és a padlón szétterülve nyomtalanul elvész.
Nem mondtam igazat neked. Nem csak karddal ölöm a szörnyeket. Nelhez hasonlóan én is mágus vagyok. *csókot nyom a lány szájára egy pillanatra* Meg akarom vizsgálni az oltárt.
Te is jössz?
* Bár törekedett a nő a teljes kibújásra is, de elég határozottan tartja a Hifeti fiú. Engedi neki, hogy picit eltolja és beszélgessenek, de nem engedi teljesen szabadon. És arcát figyelmesen kutatja.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-13 16:41:22
Üzenet elküldve: 2018-09-13 16:41:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
//Grawok Hifeti //
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
*Nyilván másoknak is eszébe jutott már a név hangutánzó jellege, így néhányan szóvá tehették ő előtte. A szembetűnő dolgokkal már csak így szokott lenni. De ha tudná az előzményeket, akkor is kötekedne vele egy leheletnyit. Nehezen áll rá a nyelv, legalábbis Zammiria úgy képzeli, szóval ha ragaszkodik hozzá, még páran biztosan elmondják ő utána is.
Második kötekedésének élét – merthogy a felszínen mutatott komolyság ellenére szándékosan magyarázta félre a dolgot – visszafordítja Gr, s már az újabb kötekedő válasz is várja.*
- No de azt nem tőlem tanulnád, hanem saját tapasztalatból. Ahhoz bárki megteszi próbababának.
*Felvont szemöldökkel szemléli a kicsavarodást. Csiklandozón csusszannak a hím ujjai köpönyege alá, no de ennyi idő alatt legfeljebb a szoknya szövetét simíthatják végig, mert Zammiria bal kezével eltolja az ő jobbját.*
- Ne bohóckodj... és nem.
*Feleli lágyan, de komolyan. Nem veszi zokon a próbálkozást, de nem is engedélyezi. Az ügyek felsorolása, és az iménti szemtelen megmozdulás újabb kötekedésre ingerli, de ezt már feloldja egy halvány mosoly.*
- Komolyan? És raboltad vagy mentetted őket?
*Nem nyugtatja meg a „ritka” jelző, tudatában folyamatosan ott motoz a gyanú, hogy túlságosan gyorsan történnek körülötte az események, ezért ő sem annyira oldott, mint amennyire szívesen lenne.
Zammiria nem kíván csak úgy belépni a Vérkertbe, hiszen még a bejáratnál megállítja párosukat. Hallott az iszamos talajról, és nem sok kedve van abban tapicskolni, ezért kívánja idejében megszabni a továbbiakat. Az persze megeshet, hogy az ingoványosabb rész beljebb kezdődik, és a határ nem olyan erősen meghatározott, de Zammiria számára fontos, hogy még szárazon legyenek, mikor megtorpan.
Az első fél lépést ő tette meg, így nem lepi meg annyira a hím közeledése, mint egyébként jogos lenne, bár néhány pillanatra kiül arcára a döbbenet, mintha nem hinné el, hogy tényleg szó nélkül ilyen messzire megy. A kérdésére viszont jobban szeretett volna olyan választ kapni, amiből nem csak egy határozott igent szűrhet le. Figyelemelterelésnek sem rossz, legyen bármilyen kemény edzésben a külsejével kiharcolt érdeklődés kezelésében, azért ő sem marad érzéketlen egy vonzó külsejű fajtárssal szemben. A csókot nem csak viszonozza, de a hím nyakát is lassan átkulcsolja, balja pedig a tarkója fölött a hajába túr. Először még az agresszív léptetést is izgalmasnak találja, de mikor négy-öt lépés után a háta nem ér sem fát, sem falat, a varázs megtörik, közbeszól a józan ész és a veszélyérzet. Kitámasztja a lábát, és megpróbálja eltolni vagy ellökni magától a férfit. Ha lehet, akkor egészen kiszabadulna a karjaiból, ha nem, akkor legalább a haladást és az összesimulást kívánja megakadályozni.*
- Várj!
*Pillant sötéten a szemébe.*
- Ne hidd, hogy nem tudom, mi van arra... jobb lenne, ha elmondanád, mire készülsz, mielőtt nagyon komolyan félreértem.
*Persze, hogy elhiszi-e, amit hall, az más kérdés. Ha tovább próbálná magával hurcolni, azt szintén nem hagyná annyiban. Most csak megkapja az utolsó esélyt, hogy megnyerje magának, ha jól felel. Mert végül is neki is voltak tervei.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 16:43:56
//Grawok Hifeti //
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
*Nyilván másoknak is eszébe jutott már a név hangutánzó jellege, így néhányan szóvá tehették ő előtte. A szembetűnő dolgokkal már csak így szokott lenni. De ha tudná az előzményeket, akkor is kötekedne vele egy leheletnyit. Nehezen áll rá a nyelv, legalábbis Zammiria úgy képzeli, szóval ha ragaszkodik hozzá, még páran biztosan elmondják ő utána is.
Második kötekedésének élét – merthogy a felszínen mutatott komolyság ellenére szándékosan magyarázta félre a dolgot – visszafordítja Gr, s már az újabb kötekedő válasz is várja.*
- No de azt nem tőlem tanulnád, hanem saját tapasztalatból. Ahhoz bárki megteszi próbababának.
*Felvont szemöldökkel szemléli a kicsavarodást. Csiklandozón csusszannak a hím ujjai köpönyege alá, no de ennyi idő alatt legfeljebb a szoknya szövetét simíthatják végig, mert Zammiria bal kezével eltolja az ő jobbját.*
- Ne bohóckodj... és nem.
*Feleli lágyan, de komolyan. Nem veszi zokon a próbálkozást, de nem is engedélyezi. Az ügyek felsorolása, és az iménti szemtelen megmozdulás újabb kötekedésre ingerli, de ezt már feloldja egy halvány mosoly.*
- Komolyan? És raboltad vagy mentetted őket?
*Nem nyugtatja meg a „ritka” jelző, tudatában folyamatosan ott motoz a gyanú, hogy túlságosan gyorsan történnek körülötte az események, ezért ő sem annyira oldott, mint amennyire szívesen lenne.
Zammiria nem kíván csak úgy belépni a Vérkertbe, hiszen még a bejáratnál megállítja párosukat. Hallott az iszamos talajról, és nem sok kedve van abban tapicskolni, ezért kívánja idejében megszabni a továbbiakat. Az persze megeshet, hogy az ingoványosabb rész beljebb kezdődik, és a határ nem olyan erősen meghatározott, de Zammiria számára fontos, hogy még szárazon legyenek, mikor megtorpan.
Az első fél lépést ő tette meg, így nem lepi meg annyira a hím közeledése, mint egyébként jogos lenne, bár néhány pillanatra kiül arcára a döbbenet, mintha nem hinné el, hogy tényleg szó nélkül ilyen messzire megy. A kérdésére viszont jobban szeretett volna olyan választ kapni, amiből nem csak egy határozott igent szűrhet le. Figyelemelterelésnek sem rossz, legyen bármilyen kemény edzésben a külsejével kiharcolt érdeklődés kezelésében, azért ő sem marad érzéketlen egy vonzó külsejű fajtárssal szemben. A csókot nem csak viszonozza, de a hím nyakát is lassan átkulcsolja, balja pedig a tarkója fölött a hajába túr. Először még az agresszív léptetést is izgalmasnak találja, de mikor négy-öt lépés után a háta nem ér sem fát, sem falat, a varázs megtörik, közbeszól a józan ész és a veszélyérzet. Kitámasztja a lábát, és megpróbálja eltolni vagy ellökni magától a férfit. Ha lehet, akkor egészen kiszabadulna a karjaiból, ha nem, akkor legalább a haladást és az összesimulást kívánja megakadályozni.*
- Várj!
*Pillant sötéten a szemébe.*
- Ne hidd, hogy nem tudom, mi van arra... jobb lenne, ha elmondanád, mire készülsz, mielőtt nagyon komolyan félreértem.
*Persze, hogy elhiszi-e, amit hall, az más kérdés. Ha tovább próbálná magával hurcolni, azt szintén nem hagyná annyiban. Most csak megkapja az utolsó esélyt, hogy megnyerje magának, ha jól felel. Mert végül is neki is voltak tervei.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 16:43:56
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-13 15:30:10
Üzenet elküldve: 2018-09-13 15:30:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
//Zammiria Rykoven//
//A hozzászólás 16+ elemet is tartalmaz.//
* Nem válaszol a morgásra, csupán jókedvűen elmosolyodik. A legkisebb jelét sem mutatja, hogy zavarná. Úgy tűnik, nem először teszik fel neki ezt a kérdést. És titok övezi a miértet. Hogy mégis mi célból használja mégis?*
-A másik nemről vett méretről beszéltünk. Veled azt gyakorolhatnám, hogyan tudok egy hölgyről bugyi méretet venni.
* Miközben baljával továbbra is belekarol Zammiriába, testét teljesen hátra feszíti és térdét egy kicsit megrogyasztja, jobb kezét pedig maga mögött átdugva megtapogatja az érintett területet jó alaposan, hogy ujjaival hátha kideríti a kérdéses bugyi szabását.*
-Rózsaszín?
* Természetesen a további történések sokban függnek attól, hogyan reagál erre a másik. Ám hősünk úgy tervezi, hogy mintha mi sem történt volna, tovább mennek.*
-Mostanában elég sok nőrablós ügyem volt. A Kikötő környékén ritka. De fentebb, északon valamiért mostanában gyakrabban rabolják el a gyengébb nem tagjait a szörnyek, banditák és a vérszekták.
Régebben inkább a fele-fele arány volt jellemző. A mágusok talán segíteni tudnak kideríteni, hogy miért és mi változott meg.
* Szinte észre sem vette a Hifeti fiú, hogy mikor lépték át a Vérkert határát. Megváltozik lassan a táj, de ő csak továbbra is ugyan abban a tempóban gyalogolt és élvezte a másik fehér hajú közelségét.
Egészen addig, amíg meg nem állította. És az arcát fürkészve aggodalmainak hangot nem adott. Valami miatt nyugtalan, ám a megannyi információt felfedő mimika vizsgálatát nem sokáig van ideje elvégezni. És abban a két, hosszú másodpercben, amíg egymás szemébe néznek sem változnak meg a mélységi vonásai.
Lassan közelebb hajol és megcsókolja. Karjaival átkarolja a derekát, ha ki nem csúszik áldozata a puha csapdából, akkor enyhén hátra felé tolja, a hely belseje felé.
Ha hagyja magát Zami, akkor legalább fél perc, ha nem több bele fog telni.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-08-20 13:11:07
Üzenet elküldve: 2018-08-20 13:11:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Undokul cuppan csizmája a vizenyős talajon, ő pedig undorodva emeli fel egy pillanatra. Hátán végigborsódzik egy hideg, rideg érzés, de amint kiszúrja az oltárt, határozott léptekkel indul meg afelé. Le sem veszi szemét az oltárról, mely magasztos csillogással emelkedik ki a földből.
Letérdel az oltár előtt, jobb tenyerét ráhelyezve az obszidiánlapra. Bal tenyere a bűzös talajba téved, belemarkolva az iszapos földbe. Talán soha életében nem volt ennyire elszánt, mint most.*
-Uram.
*Szólal meg elcsukló hangon, de a felelet csak síri csend.*
-Neked ajánlom magam és életem, rendelkezz velem.
*Hangja remeg, ő maga nemkülönben, de ahogy a szavak elhagyják ajkát, úgy önti el szívét a nyugalom.*
-Erőt kérek cserébe, hogy szolgálhassalak. Hadd bírjak oly erővel, mint senki más e világon! Legyek oly hatalmasság, mely a Te igéd visszhangozza! Legyek oly gyönyörű, akár a fekete éjszakán feltűnő holdvilág!
*Hangja egyre erősebben és határozottabban cseng, majd elhalkul. A válasz ezúttal is síri csönd, de tudja, sőt érzi, hogy meghallották.
Felegyenesedve, óvatos gondoskodással simítja végig a kőoltárt, majd fordít hátat annak. Ezzel megvolna.*
Letérdel az oltár előtt, jobb tenyerét ráhelyezve az obszidiánlapra. Bal tenyere a bűzös talajba téved, belemarkolva az iszapos földbe. Talán soha életében nem volt ennyire elszánt, mint most.*
-Uram.
*Szólal meg elcsukló hangon, de a felelet csak síri csend.*
-Neked ajánlom magam és életem, rendelkezz velem.
*Hangja remeg, ő maga nemkülönben, de ahogy a szavak elhagyják ajkát, úgy önti el szívét a nyugalom.*
-Erőt kérek cserébe, hogy szolgálhassalak. Hadd bírjak oly erővel, mint senki más e világon! Legyek oly hatalmasság, mely a Te igéd visszhangozza! Legyek oly gyönyörű, akár a fekete éjszakán feltűnő holdvilág!
*Hangja egyre erősebben és határozottabban cseng, majd elhalkul. A válasz ezúttal is síri csönd, de tudja, sőt érzi, hogy meghallották.
Felegyenesedve, óvatos gondoskodással simítja végig a kőoltárt, majd fordít hátat annak. Ezzel megvolna.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-19 01:48:25
Üzenet elküldve: 2018-07-19 01:48:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
* A tündérek egykori otthona valóban megváltozott. Talán eme település minden szeglete közül messze a legjobban. Alvilág mindig is volt, ahogy másfelé is. És ma sincs másként egyetlen nagyvárosban sem.
Ám ilyen megrendítő látvány alig ha akad a közelben másik. A tájra köd borul, de ez nem kell zavarnia a mélységit. Különleges szeme sokkal jobban lát félhomályban vagy sötétben.
Ami viszont szokatlan érzést vált ki belőle, az a vérrel itatott talaj, melyen megáll. Nem akar közelebb menni. Nem akarja, hogy még jobban hozzá tapadjon az itteni borzalom bűnjele. Nem akar ennek részese lenni. Hosszas időzésével elfogadhatóvá tenni azt, ami itt történt annak idején.
Menekülne. Gyorsan felugrik a paripája hátára, de egy magasabb létforma megállítja. Mintha a hely közölne vele valamit. Mintha a Pegazus alkoholtól büdös levegőjű estéin hallott rémtörténetek megelevenednének.*
~ Nincs kétség afelől, hogy hatalmat kértem a démonoktól, és most megadták nekem. Megadta nekem Ő.~
* Nehéz szavakba önteni, hogy mi történik most vele. Régen fohászkodott magában, hogy egy eredar megszállja a testét, csak hogy hatalmasabb legyen. Imái sosem találtak meghallgatásra. Pedig végletekig hitt abban, hogy jó úton jár a spirituális erők érzékelésében és meg volt róla győződve, hogy közel a nap, mikor spontán kifejleszti magában a varázslás képességét.
És ez lenne az? Amikor végre megkapja a várva várt hatalmat?*
~ Vajon valóság, vagy megbomlott elmém hallucinációja, mely szétfoszlik, amint ki akarom próbálni?~
* Érdekes kérdés, de a válasz még várat magára.*
Ám ilyen megrendítő látvány alig ha akad a közelben másik. A tájra köd borul, de ez nem kell zavarnia a mélységit. Különleges szeme sokkal jobban lát félhomályban vagy sötétben.
Ami viszont szokatlan érzést vált ki belőle, az a vérrel itatott talaj, melyen megáll. Nem akar közelebb menni. Nem akarja, hogy még jobban hozzá tapadjon az itteni borzalom bűnjele. Nem akar ennek részese lenni. Hosszas időzésével elfogadhatóvá tenni azt, ami itt történt annak idején.
Menekülne. Gyorsan felugrik a paripája hátára, de egy magasabb létforma megállítja. Mintha a hely közölne vele valamit. Mintha a Pegazus alkoholtól büdös levegőjű estéin hallott rémtörténetek megelevenednének.*
~ Nincs kétség afelől, hogy hatalmat kértem a démonoktól, és most megadták nekem. Megadta nekem Ő.~
* Nehéz szavakba önteni, hogy mi történik most vele. Régen fohászkodott magában, hogy egy eredar megszállja a testét, csak hogy hatalmasabb legyen. Imái sosem találtak meghallgatásra. Pedig végletekig hitt abban, hogy jó úton jár a spirituális erők érzékelésében és meg volt róla győződve, hogy közel a nap, mikor spontán kifejleszti magában a varázslás képességét.
És ez lenne az? Amikor végre megkapja a várva várt hatalmat?*
~ Vajon valóság, vagy megbomlott elmém hallucinációja, mely szétfoszlik, amint ki akarom próbálni?~
* Érdekes kérdés, de a válasz még várat magára.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-17 22:25:13
Üzenet elküldve: 2018-07-17 22:25:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várakozás//
*A kimenőt hallva eleinte rá akar förmedni a másikra, hogy nincs szüksége kimenőre, akkor megy el amikor úgy gondolja. De aztán csak egy félmosoly kíséretében bólint, megköszönve, hogy elmehet.*
- Visszajövök. *Horkant fel.* Nem azért hagytam, hogy majdnem kinyiffants, hogy eltűnjek. *Int Meronnannak, feltápászkodva ültéből. Az életben maradáshoz nem fűz hozzá semmi, ő is úgy gondolja, nem ártana, ha nem halna meg. A bajszos forgolódni kezd, majd úgy hallani, hamar elnyomj az álom. Dra'ana indultából fordul vissza és csak áll, méterekre az alvó embertől. Közelebb lépdel hozzá, de ügyel, hogy szemeire ne vessen árnyékot. Nem tesz semmit, csak áll fölötte és nézi egy darabig. A vérkertben a horkoláson kívül semmit sem hallani.*
- Elég egy magadnak való vagy. *Mormogja, mintha a másik meghallhatná. Igazából szívesen megismerte volna Meronnt, csak amaz ezt nem így gondolta. Szívesen inna meg vele pár korsó sört egy kocsmában, csak úgy. Nem is akart, nem is tesz semmit a másikkal, körbenéz, jár-e erre valaki, vagy valami, hogyha megtámadják itten álmában, ne az ő lelkén száradjon. Aztán csak néma léptekkel elhúzza a csíkot, a csontokon kívül semmit sem hallani.*
*A kimenőt hallva eleinte rá akar förmedni a másikra, hogy nincs szüksége kimenőre, akkor megy el amikor úgy gondolja. De aztán csak egy félmosoly kíséretében bólint, megköszönve, hogy elmehet.*
- Visszajövök. *Horkant fel.* Nem azért hagytam, hogy majdnem kinyiffants, hogy eltűnjek. *Int Meronnannak, feltápászkodva ültéből. Az életben maradáshoz nem fűz hozzá semmi, ő is úgy gondolja, nem ártana, ha nem halna meg. A bajszos forgolódni kezd, majd úgy hallani, hamar elnyomj az álom. Dra'ana indultából fordul vissza és csak áll, méterekre az alvó embertől. Közelebb lépdel hozzá, de ügyel, hogy szemeire ne vessen árnyékot. Nem tesz semmit, csak áll fölötte és nézi egy darabig. A vérkertben a horkoláson kívül semmit sem hallani.*
- Elég egy magadnak való vagy. *Mormogja, mintha a másik meghallhatná. Igazából szívesen megismerte volna Meronnt, csak amaz ezt nem így gondolta. Szívesen inna meg vele pár korsó sört egy kocsmában, csak úgy. Nem is akart, nem is tesz semmit a másikkal, körbenéz, jár-e erre valaki, vagy valami, hogyha megtámadják itten álmában, ne az ő lelkén száradjon. Aztán csak néma léptekkel elhúzza a csíkot, a csontokon kívül semmit sem hallani.*
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-17 21:42:34
Üzenet elküldve: 2018-07-17 21:42:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Várakozás//
-Csinálni?
*Ocsúdik mélázásából és fordul meghökkenve a nő felé. Ezen egyáltalán nem gondolkodott eddig, de a válasz igen csak egyszerű számára.*
-Alszom egyet. Csak néhány órára lehunyom a szemem.
*Keres egy szárazabb placcot magának a földön és leheveredik. Nincs ellenére sem a környezet, sem a szag. Igen sok időt töltöttek a Vérkertben az elmúlt időben, nem először alszik itt. Összekulcsolja hasán a kezét és gondolotaiba merülve bámulja a nő ténykedését. Furcsa.*
-Kimenőt kapsz.
*Szól leereszkedően, miközben ásítva fordul át a másik oldalára.*
-De visszagyere. Különben...
*Nem fejezi be a mondatot, maga sem igazán tudja, mit is akart ide behelyettesíteni. De végül talán így hangzott a legijesztőbben. Baromi fáradt és reméli, hogy nem újdonsült banyájuk dobott rá valami átkot. Akármi lehet, a Vérkert sem a régi már, mióta a vén Khunezk megtagadta tőle a hullatámasztást.*
-Ne halj meg.
*Némi forgolódás után hamar hortyogás hallható, ő pedig szabad akaratából merül alá a vészterhes álomba.*
-Csinálni?
*Ocsúdik mélázásából és fordul meghökkenve a nő felé. Ezen egyáltalán nem gondolkodott eddig, de a válasz igen csak egyszerű számára.*
-Alszom egyet. Csak néhány órára lehunyom a szemem.
*Keres egy szárazabb placcot magának a földön és leheveredik. Nincs ellenére sem a környezet, sem a szag. Igen sok időt töltöttek a Vérkertben az elmúlt időben, nem először alszik itt. Összekulcsolja hasán a kezét és gondolotaiba merülve bámulja a nő ténykedését. Furcsa.*
-Kimenőt kapsz.
*Szól leereszkedően, miközben ásítva fordul át a másik oldalára.*
-De visszagyere. Különben...
*Nem fejezi be a mondatot, maga sem igazán tudja, mit is akart ide behelyettesíteni. De végül talán így hangzott a legijesztőbben. Baromi fáradt és reméli, hogy nem újdonsült banyájuk dobott rá valami átkot. Akármi lehet, a Vérkert sem a régi már, mióta a vén Khunezk megtagadta tőle a hullatámasztást.*
-Ne halj meg.
*Némi forgolódás után hamar hortyogás hallható, ő pedig szabad akaratából merül alá a vészterhes álomba.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-17 07:33:08
Üzenet elküldve: 2018-07-17 07:33:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Várakozás//
*A kínosan mély nyelésre nem szól semmit, mindössze megfagy egy pillanatra mozdulatsora.*
- Szavak, Meronnan. *Szemöldöke felsiklik homlokára, közben leül az oltár mellé, annak nekidőlve. Szíve szerint a mocsok helyett arra a sziklára tenni pihenteti a fenekét, de a Bajszosnak elég fontos lehet, így nem akarja megsérteni. Követi a férfi tekintetét, ami valamiféle sírhelyre vezet. Legelteti rajta a szemét, eltöprengve, milyen története lehet a másiknak, de továbbra sem szól semmit. Letép ruhájából egy darabot és a még félig-meddig friss vért a lehető legalaposabban törli le magáról.* ~Nos, ha bujkálni kell mindenki elől, nem lenne jó feltűnést kelteni véres mellekkel meg egy nagy F betűvel a nyakamon.~ *Amint kész a törölgetéssel, hajából két oldalt külön vesz egy-egy hengeres gumóvá nőtt tincset, hogy feje búbján a kontyot legyen mivel összekötni. Legalább amíg itt vannak (és várnak) szabadon hagyhatja a sebet.*
- Naa, és *Vonja meg a vállát egy ajakbiggyesztés kíséretében.* Addig mit akarsz csinálni? *Hátradönti a fejét és az eget bámulja. Nem mintha arra számítana, hogy Meronnan majd leül és eljut három mondat erejéig. Arra már rájött, hogy nem a szavak embere. Illetve olyan sokat nem szól. Ha viszont szóra nyitja a száját, keveset de értékeset mondd. Mondjuk imádkozni nem akarja meghallani, örül, hogy most ezt így gondolja. Igazából csak azért kérdezte, hogy megtörje a csendet. Ha a másik viszont arra vágyik, a reakciójából úgyis venni fogja a lapot és akkor csendben marad. Percekre hunyja le a szemét, részben a napfény miatt, részben mert elég fárasztó dolgok történtek. Mellőle mocorgást hall, egész csöndeset, amitől szinte égnek áll a füle. Meronnan valószínűleg még előtte áll, így kinyitja szemét, hogy a hang irányába nézzen. Nem hagy magának sok időt, amint felfedezi a mocorgás helyét, hosszú tőrét pengéjénél fogva dobja utána. A mocorgás abbamarad. Nem tudja, azért tette, mert idegen helyen jár, az imént vágták meg éppen-hogy-nem a torkát és kissé átcsapott a hangulata paranoiásba, vagy azért, mert egyszerűen idegesítette a hang. Talán mindkettő vegyesen. Felkel, hogy meglesse, mi lett a dologból, már csak azért is, mert kell vissza a tőr. Talán két-három métert kell csak mennie a bokorig, ahol aztán a pengén való fényvisszaverődést kutatja. Hamar megtalálja és leguggol hozzá. Valami apró dög liheg átszúrva a mocsokban. Ami azt illeti, jobban is irányulhatott volna a dobás, az állat már lehetne halott is, ha mondjuk eltalálja a fejét, vagy a szívét. Nem ismeri ezt a mocsaras helyet, de nem itt élő lénynek tűnik, inkább valami elkeveredett, esetleg elkergetettnek.* ~Megijedtél egy kis dögtől. Szuper.~ *Elfintorodik, majd kihúzza a tőrt az állatból, aki még mindig szuszog. Ahhoz képest, hogy szinte akkora az egész, mint maga a fegyver, van benne akarat.
Nem fűz a dologhoz semmit, inkább szégyelli magát, hogy feltűnően kihozták annyira a sodrából, hogy ledobjon egy ártatlan állatot.
Csak letörli a tőrt, aztán visszaül előbbi helyére, megpróbálni összeszedni a gondolatait, az elmúlt egyetlen hétből.* ~Hulla, menekülés, megszúrás~ *Oldalához kap, ami szerencséjére remekül el lett látva és lassan már eltűnik a vele járó fájdalom.* ~Még több hulla, kikötő, hajó, éneklő gnóm, bajszos hívő, vérző F.~ *Mindenesetre nem bánta meg. Ezt egy szóval sem mondaná. Csak hirtelen túl sok. Visszahunyja a szemét. Azt tudja, hogy a bujkálásban és a leszámolásban jó. De a várakozásban...*
*A kínosan mély nyelésre nem szól semmit, mindössze megfagy egy pillanatra mozdulatsora.*
- Szavak, Meronnan. *Szemöldöke felsiklik homlokára, közben leül az oltár mellé, annak nekidőlve. Szíve szerint a mocsok helyett arra a sziklára tenni pihenteti a fenekét, de a Bajszosnak elég fontos lehet, így nem akarja megsérteni. Követi a férfi tekintetét, ami valamiféle sírhelyre vezet. Legelteti rajta a szemét, eltöprengve, milyen története lehet a másiknak, de továbbra sem szól semmit. Letép ruhájából egy darabot és a még félig-meddig friss vért a lehető legalaposabban törli le magáról.* ~Nos, ha bujkálni kell mindenki elől, nem lenne jó feltűnést kelteni véres mellekkel meg egy nagy F betűvel a nyakamon.~ *Amint kész a törölgetéssel, hajából két oldalt külön vesz egy-egy hengeres gumóvá nőtt tincset, hogy feje búbján a kontyot legyen mivel összekötni. Legalább amíg itt vannak (és várnak) szabadon hagyhatja a sebet.*
- Naa, és *Vonja meg a vállát egy ajakbiggyesztés kíséretében.* Addig mit akarsz csinálni? *Hátradönti a fejét és az eget bámulja. Nem mintha arra számítana, hogy Meronnan majd leül és eljut három mondat erejéig. Arra már rájött, hogy nem a szavak embere. Illetve olyan sokat nem szól. Ha viszont szóra nyitja a száját, keveset de értékeset mondd. Mondjuk imádkozni nem akarja meghallani, örül, hogy most ezt így gondolja. Igazából csak azért kérdezte, hogy megtörje a csendet. Ha a másik viszont arra vágyik, a reakciójából úgyis venni fogja a lapot és akkor csendben marad. Percekre hunyja le a szemét, részben a napfény miatt, részben mert elég fárasztó dolgok történtek. Mellőle mocorgást hall, egész csöndeset, amitől szinte égnek áll a füle. Meronnan valószínűleg még előtte áll, így kinyitja szemét, hogy a hang irányába nézzen. Nem hagy magának sok időt, amint felfedezi a mocorgás helyét, hosszú tőrét pengéjénél fogva dobja utána. A mocorgás abbamarad. Nem tudja, azért tette, mert idegen helyen jár, az imént vágták meg éppen-hogy-nem a torkát és kissé átcsapott a hangulata paranoiásba, vagy azért, mert egyszerűen idegesítette a hang. Talán mindkettő vegyesen. Felkel, hogy meglesse, mi lett a dologból, már csak azért is, mert kell vissza a tőr. Talán két-három métert kell csak mennie a bokorig, ahol aztán a pengén való fényvisszaverődést kutatja. Hamar megtalálja és leguggol hozzá. Valami apró dög liheg átszúrva a mocsokban. Ami azt illeti, jobban is irányulhatott volna a dobás, az állat már lehetne halott is, ha mondjuk eltalálja a fejét, vagy a szívét. Nem ismeri ezt a mocsaras helyet, de nem itt élő lénynek tűnik, inkább valami elkeveredett, esetleg elkergetettnek.* ~Megijedtél egy kis dögtől. Szuper.~ *Elfintorodik, majd kihúzza a tőrt az állatból, aki még mindig szuszog. Ahhoz képest, hogy szinte akkora az egész, mint maga a fegyver, van benne akarat.
Nem fűz a dologhoz semmit, inkább szégyelli magát, hogy feltűnően kihozták annyira a sodrából, hogy ledobjon egy ártatlan állatot.
Csak letörli a tőrt, aztán visszaül előbbi helyére, megpróbálni összeszedni a gondolatait, az elmúlt egyetlen hétből.* ~Hulla, menekülés, megszúrás~ *Oldalához kap, ami szerencséjére remekül el lett látva és lassan már eltűnik a vele járó fájdalom.* ~Még több hulla, kikötő, hajó, éneklő gnóm, bajszos hívő, vérző F.~ *Mindenesetre nem bánta meg. Ezt egy szóval sem mondaná. Csak hirtelen túl sok. Visszahunyja a szemét. Azt tudja, hogy a bujkálásban és a leszámolásban jó. De a várakozásban...*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-16 20:19:45
Üzenet elküldve: 2018-07-16 20:19:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Dra'ana//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Harsányan felnevet a leány szavaira és derűsen hunyorogva lép hátra. Nem kerülte el a figyelmét a sápadó ujjak szorította tőr, de meghagyta Dra'anának. Pontosan érti, milyen megnyugvást jelent az embernek az érzés, hogy nincs teljesen kiszolgáltatva mások kénye-kedvének. Végigpillant a lányon és ismét elégedetten bólint.*
-Na. Ezzel megvolnánk.
*Nem fejti ki, hogy az iménti kis közjáték mennyire felajzotta. Máshol, más körülmények között rávetette volna magát a kiszolgáltatott lányra, de a sötétségnek szövetségesek kellenek. És neki is. Most pedig már életveszélyes kísérlet lenne. Nagyot nyel csupán és függeszti tekintetét a leányéba.*
-Mondtam, hogy bízhatsz bennem. A Királyban lehet bízni.
*Enged meg magának még egy rövidke kacajt, majd tekintete az ork sírja felé téved. Ő megpróbálta, minden erejét beleadta, a francba is. Senki nem kérheti számon őrajta, hogy az ork miért nem él.*
~A két marha most már aztán visszaérhetne.~
-Nos.
*Húzza végig ujjait szakállán.*
-Nem mondtam még, de sajnos hírnevünk van a Kikötőben. Kerülni kell a patkányokat, a Fény Rendjének lovagjait, meg úgy nagyjából mindenkit. Ha eljő az idő, leszámolunk velük. De most...
*Tárja szét a kezét.*
-Most várunk.
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Harsányan felnevet a leány szavaira és derűsen hunyorogva lép hátra. Nem kerülte el a figyelmét a sápadó ujjak szorította tőr, de meghagyta Dra'anának. Pontosan érti, milyen megnyugvást jelent az embernek az érzés, hogy nincs teljesen kiszolgáltatva mások kénye-kedvének. Végigpillant a lányon és ismét elégedetten bólint.*
-Na. Ezzel megvolnánk.
*Nem fejti ki, hogy az iménti kis közjáték mennyire felajzotta. Máshol, más körülmények között rávetette volna magát a kiszolgáltatott lányra, de a sötétségnek szövetségesek kellenek. És neki is. Most pedig már életveszélyes kísérlet lenne. Nagyot nyel csupán és függeszti tekintetét a leányéba.*
-Mondtam, hogy bízhatsz bennem. A Királyban lehet bízni.
*Enged meg magának még egy rövidke kacajt, majd tekintete az ork sírja felé téved. Ő megpróbálta, minden erejét beleadta, a francba is. Senki nem kérheti számon őrajta, hogy az ork miért nem él.*
~A két marha most már aztán visszaérhetne.~
-Nos.
*Húzza végig ujjait szakállán.*
-Nem mondtam még, de sajnos hírnevünk van a Kikötőben. Kerülni kell a patkányokat, a Fény Rendjének lovagjait, meg úgy nagyjából mindenkit. Ha eljő az idő, leszámolunk velük. De most...
*Tárja szét a kezét.*
-Most várunk.
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-16 14:55:00
Üzenet elküldve: 2018-07-16 14:55:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajszos//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a karjáért nyúlnak, egy laza mozdulattal tér ki a másik marka elől, így azok maximum a levegőt szoríthatják meg. Fejét rázva néz Meronnanra. ~Tudok járni egyedül is.~ Követi a másikat az oltár felé. ~Azt remélem is.~ Pislog aljasan a férfire, majd jobb kezét észrevétlenül a tőrén tartva az oltár fölé hajol. A rongyai előre esnek, ezzel kebleire adva kilátást. ~Remek, újabb humbug.~ Sóhajt, de meglepődöttségére nem jön semmi ima, vagy kántálás. Ez egy pillanatnyi megkönnyebbüléshez engedi őt, aztán szólnak, hogy nyugodtan sikítson. Még mondana valami frappáns beszólást, de a tőr azonnal vörös vonalat húz a nyakán. Fogait összeszorítja, ahogy a markát is a tőrén. Félni fél egy parányit, mert meg kell vallani, baromi kiszolgáltatott ebben a helyzetben. Sikítani nem sikít, ám a második vágásnál halkan felnyög. Pillanatnyi ideje van a tükörképét szemügyre venni, már dobják is vissza a haját, ami szálanként beleragad a vörös lébe. Nyaka minden egyes mozdulatnál fáj, kezét oda is teszi reflexszerűen, amit rögtön meg is bán. A hajszálak odaragadásával égető érzést kölcsönöznek az új sebnek, melyhez egy halk szisszenés társul. Ahogy kihúzza belőle a barna szálakat, olyan, mintha ezernyi új apró vágás keletkezne helyükön.*
- Rohadj meg! *Nevet keservesen, közben felegyenesedik.* A picsába! Nem tudom melyik a rosszabb, a vágás, vagy, hogy meg is ölhettél volna. *Nem néz a férfire, elveszi kezét a tőréről, ami már kifehéredett a szorítástól, lepillant a mellére, a vér a kettő között folyik le. Fintorog, de nem szól semmit.*
- Az életemet is... *Meronnan felé fordul, jelezve, hogy meg van, indulhatnak, ha gondolja. Érdekes emberek vannak errefelé, de valahogy jó érzéssel tölti el, hogy a sima szavakban nem hisznek az itteniek. Jó, jó, meg is halhatott volna, hamar lezárva ezzel a kis kalandját, de valamiért ennek az embernek megadta azt a bizalmat. Eltekintve attól, hogy tőrét szorongatva állt készen, ha esetleg a másik gyanúsabb mozdulatot tenne a kelleténél.*
A hozzászólást Mátrix (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.07.16 22:09:34, a következő indokkal:
Korhatárjelző fejléc javítása
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mikor a karjáért nyúlnak, egy laza mozdulattal tér ki a másik marka elől, így azok maximum a levegőt szoríthatják meg. Fejét rázva néz Meronnanra. ~Tudok járni egyedül is.~ Követi a másikat az oltár felé. ~Azt remélem is.~ Pislog aljasan a férfire, majd jobb kezét észrevétlenül a tőrén tartva az oltár fölé hajol. A rongyai előre esnek, ezzel kebleire adva kilátást. ~Remek, újabb humbug.~ Sóhajt, de meglepődöttségére nem jön semmi ima, vagy kántálás. Ez egy pillanatnyi megkönnyebbüléshez engedi őt, aztán szólnak, hogy nyugodtan sikítson. Még mondana valami frappáns beszólást, de a tőr azonnal vörös vonalat húz a nyakán. Fogait összeszorítja, ahogy a markát is a tőrén. Félni fél egy parányit, mert meg kell vallani, baromi kiszolgáltatott ebben a helyzetben. Sikítani nem sikít, ám a második vágásnál halkan felnyög. Pillanatnyi ideje van a tükörképét szemügyre venni, már dobják is vissza a haját, ami szálanként beleragad a vörös lébe. Nyaka minden egyes mozdulatnál fáj, kezét oda is teszi reflexszerűen, amit rögtön meg is bán. A hajszálak odaragadásával égető érzést kölcsönöznek az új sebnek, melyhez egy halk szisszenés társul. Ahogy kihúzza belőle a barna szálakat, olyan, mintha ezernyi új apró vágás keletkezne helyükön.*
- Rohadj meg! *Nevet keservesen, közben felegyenesedik.* A picsába! Nem tudom melyik a rosszabb, a vágás, vagy, hogy meg is ölhettél volna. *Nem néz a férfire, elveszi kezét a tőréről, ami már kifehéredett a szorítástól, lepillant a mellére, a vér a kettő között folyik le. Fintorog, de nem szól semmit.*
- Az életemet is... *Meronnan felé fordul, jelezve, hogy meg van, indulhatnak, ha gondolja. Érdekes emberek vannak errefelé, de valahogy jó érzéssel tölti el, hogy a sima szavakban nem hisznek az itteniek. Jó, jó, meg is halhatott volna, hamar lezárva ezzel a kis kalandját, de valamiért ennek az embernek megadta azt a bizalmat. Eltekintve attól, hogy tőrét szorongatva állt készen, ha esetleg a másik gyanúsabb mozdulatot tenne a kelleténél.*
A hozzászólást Mátrix (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.07.16 22:09:34, a következő indokkal:
Korhatárjelző fejléc javítása
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-15 17:40:06
Üzenet elküldve: 2018-07-15 17:40:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Dra'ana//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Megdermedve hallgatja a csontleányt. Nem számított ilyen mértékű őszinteségre a másiktól.*
-Aha.
*Reagálja le a hallottakat kifejezéstelen ábrázattal. Gyilkolni bárki tud, kinek fegyver van a kezében. De érteni hozzá... Az már sokat érő kincs.*
-Nem mind hülye, aki gazdag.
*Igyekszik megragadni a lány karját és az oltár felé húzni.*
-Nem próbállak meg feláldozni.
*Villant farkasmosolyt a leány felé. Nincs benne szándék hasonlóra, hisz értelme sem lenne sok. De a vér még hasznos lehet.
Elő is húzza a kését annak rendje és módja szerint.
Ha Dra'ana engedi, akkor az oltárhoz vezeti és tarkóját megragadva kicsit fölé dönti, majd hátrasöpri haját, hogy ne legyen útban.*
-Ne félj.
*Nem is gondolt benne, micsoda bizalmi helyzet lehet ebből. Elvégre egy mozdulattal elvághatná a lány torkát. Ő maga bizonyára nem tenné ki magát hasonlónak. De a lány jobban a veséjébe lát, mint azt ő gondolná. E gondolat egy pillanatra megreked fejében, de hamar továbblép. A pengét a lány füle mögé helyezi. Csupán a visszafojtott lélegzetvételük hallható a kihalt Vérkertben.*
-Sikíthatsz, ha fáj. Csak én fogom hallani.
*Vigyorodik el és a penge élét végighúzza a bőrön. Vér csordul, ő pedig bal kezét a leány fejére helyezi, hogy amaz ne mozduljon bele.
Továbbhúzza a kést lefelé, az oltárra pedig vér cseppen. Néhány végtelen hosszúnak érződő perce elteltével felegyenesedik és elégedetten bólint. A pengenyom egy fordított F betűt mintáz fejjel lefelé, ám a betű felső (ebben az esetben alsó), vízszintes szára a függőleges vonal túloldalán is folytatódik. sokkal jobban sikeredett, mint az övé. Csinos.*
-Mostantól az életemet is.
*Biccent, ujjával pedig a tükörsima oltárra mutat, ahol a leány láthatja a jelet füle mögött. Visszasöpri a sötét haját, mely jól takarja a még vérvörös billogot.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Megdermedve hallgatja a csontleányt. Nem számított ilyen mértékű őszinteségre a másiktól.*
-Aha.
*Reagálja le a hallottakat kifejezéstelen ábrázattal. Gyilkolni bárki tud, kinek fegyver van a kezében. De érteni hozzá... Az már sokat érő kincs.*
-Nem mind hülye, aki gazdag.
*Igyekszik megragadni a lány karját és az oltár felé húzni.*
-Nem próbállak meg feláldozni.
*Villant farkasmosolyt a leány felé. Nincs benne szándék hasonlóra, hisz értelme sem lenne sok. De a vér még hasznos lehet.
Elő is húzza a kését annak rendje és módja szerint.
Ha Dra'ana engedi, akkor az oltárhoz vezeti és tarkóját megragadva kicsit fölé dönti, majd hátrasöpri haját, hogy ne legyen útban.*
-Ne félj.
*Nem is gondolt benne, micsoda bizalmi helyzet lehet ebből. Elvégre egy mozdulattal elvághatná a lány torkát. Ő maga bizonyára nem tenné ki magát hasonlónak. De a lány jobban a veséjébe lát, mint azt ő gondolná. E gondolat egy pillanatra megreked fejében, de hamar továbblép. A pengét a lány füle mögé helyezi. Csupán a visszafojtott lélegzetvételük hallható a kihalt Vérkertben.*
-Sikíthatsz, ha fáj. Csak én fogom hallani.
*Vigyorodik el és a penge élét végighúzza a bőrön. Vér csordul, ő pedig bal kezét a leány fejére helyezi, hogy amaz ne mozduljon bele.
Továbbhúzza a kést lefelé, az oltárra pedig vér cseppen. Néhány végtelen hosszúnak érződő perce elteltével felegyenesedik és elégedetten bólint. A pengenyom egy fordított F betűt mintáz fejjel lefelé, ám a betű felső (ebben az esetben alsó), vízszintes szára a függőleges vonal túloldalán is folytatódik. sokkal jobban sikeredett, mint az övé. Csinos.*
-Mostantól az életemet is.
*Biccent, ujjával pedig a tükörsima oltárra mutat, ahol a leány láthatja a jelet füle mögött. Visszasöpri a sötét haját, mely jól takarja a még vérvörös billogot.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-13 14:27:18
Üzenet elküldve: 2018-07-13 14:27:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bajszos//
*Egészen a vérkertig követi a fickót, ahol aztán szájtátva torpan meg. Lábaira szegezi tekintetét, ahogy szinte minden lépése vérrel volna átitatva. Mellette a földön egy érdekes csontvázhoz guggol, rongyai beleérnek a vörös folyékony talajba. Ujjaival végigsimít a bordákon és a koponyán. ~Mégis milyen lény ez?~ Fejét bedöntve próbálja felfedezni, elképzelni hogyan is nézhetett ki éltében.*
- Mi, mit mondtál? *Áll fel és fordul vissza Bajszoshoz. Ruhája aljáról csöpög a vörös anyag, csillogó szemekkel pillant hol a férfire, hol a terepre.*
- Nincs... *Suttogja szinte, teljesen elragadta őt a hely atmoszférája.* Remek ez a hely. *Lép közelebb egy újabb kérdést hallva partneréhez.*
- Nos, tudod... *Pillant körbe, no nem mintha a csontokon kívül bármi kifülelhetné azt, amit mond.*
- Messziről jöttem ide. *Ezt persze, hogy tudja a másik, hiszen már mondta. Dra'ana szemöldökét ráncolva süti le a szemét.* Odahaza volt egy családom, még évekkel ezelőtt. Elvettek tőlem valami fontosat. *Meron szemébe néz, most szinte egy fejni távolság van kettejük között.* Meghaltak, én pedig elbújtam. Találkoztam egy férfivel, aki befogadott. Fiatal voltam, így tanultam a mesterségét. Abból élt, hogy embereket ölt, így én is ezt tettem. *Valami reakcióra vár, bármilyen apró rezzenésre az arcon.* Nem egy nagy dolog, ha belejön az ember... *Vonja meg a vállát.* Idővel olyanná vált, mintha csak egy mészáros volnék egy rakás birkával körülvéve. *Horkan fel, visszaemlékezve mások botorságaira.* Hihetetlen, hogy van aki felbérel egy orgyilkost, csak, mert a szomszédnak túl korán szól a kakasa és mindenki fel ébred rá. *Keresztbe fonja a kezét, a csontok csörögnek.* De a legbutábbakból lehet a legtöbb pénzt kiszedni. Miért az idióták a leggazdagabbak? *Kérdi hunyorogva, amolyan költői kérdésnek szánva.* Szóval ennyi. Az, hogy miért kellett eljönnöm, nem tartozik ahhoz, hogy mihez értek. *Reméli, eleget tett a másik kérdéseinek, ahogy azt is, nem unta el magát a kis történeten. Dra'ana szemében kíváncsiság bújt meg, a válaszra várva. A története közben viszont semmi sem látszódott a tekintetében. Hidegvérűség, esetleg. Nem érez semmi azok iránt, akiket megölt. Nem ismerte őket. Ha ismerte is valamelyiket, van az a mondás, hogy a munkát nem keverjük bele a magánéletbe, így nem volt mit tenni.*
*Egészen a vérkertig követi a fickót, ahol aztán szájtátva torpan meg. Lábaira szegezi tekintetét, ahogy szinte minden lépése vérrel volna átitatva. Mellette a földön egy érdekes csontvázhoz guggol, rongyai beleérnek a vörös folyékony talajba. Ujjaival végigsimít a bordákon és a koponyán. ~Mégis milyen lény ez?~ Fejét bedöntve próbálja felfedezni, elképzelni hogyan is nézhetett ki éltében.*
- Mi, mit mondtál? *Áll fel és fordul vissza Bajszoshoz. Ruhája aljáról csöpög a vörös anyag, csillogó szemekkel pillant hol a férfire, hol a terepre.*
- Nincs... *Suttogja szinte, teljesen elragadta őt a hely atmoszférája.* Remek ez a hely. *Lép közelebb egy újabb kérdést hallva partneréhez.*
- Nos, tudod... *Pillant körbe, no nem mintha a csontokon kívül bármi kifülelhetné azt, amit mond.*
- Messziről jöttem ide. *Ezt persze, hogy tudja a másik, hiszen már mondta. Dra'ana szemöldökét ráncolva süti le a szemét.* Odahaza volt egy családom, még évekkel ezelőtt. Elvettek tőlem valami fontosat. *Meron szemébe néz, most szinte egy fejni távolság van kettejük között.* Meghaltak, én pedig elbújtam. Találkoztam egy férfivel, aki befogadott. Fiatal voltam, így tanultam a mesterségét. Abból élt, hogy embereket ölt, így én is ezt tettem. *Valami reakcióra vár, bármilyen apró rezzenésre az arcon.* Nem egy nagy dolog, ha belejön az ember... *Vonja meg a vállát.* Idővel olyanná vált, mintha csak egy mészáros volnék egy rakás birkával körülvéve. *Horkan fel, visszaemlékezve mások botorságaira.* Hihetetlen, hogy van aki felbérel egy orgyilkost, csak, mert a szomszédnak túl korán szól a kakasa és mindenki fel ébred rá. *Keresztbe fonja a kezét, a csontok csörögnek.* De a legbutábbakból lehet a legtöbb pénzt kiszedni. Miért az idióták a leggazdagabbak? *Kérdi hunyorogva, amolyan költői kérdésnek szánva.* Szóval ennyi. Az, hogy miért kellett eljönnöm, nem tartozik ahhoz, hogy mihez értek. *Reméli, eleget tett a másik kérdéseinek, ahogy azt is, nem unta el magát a kis történeten. Dra'ana szemében kíváncsiság bújt meg, a válaszra várva. A története közben viszont semmi sem látszódott a tekintetében. Hidegvérűség, esetleg. Nem érez semmi azok iránt, akiket megölt. Nem ismerte őket. Ha ismerte is valamelyiket, van az a mondás, hogy a munkát nem keverjük bele a magánéletbe, így nem volt mit tenni.*
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-07-03 20:28:59
Üzenet elküldve: 2018-07-03 20:28:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Kimászva a Csatornából a Vérkert felé veszi az irányt. Hova máshova? Egyedül be nem tenné a lábát a Rumosba, pedig milyen jó lenne legurítani valami erősebb itókát ez után a borzalmas nap után! Idővel. Megismeri még a Kikötő a Rhaavos nevet.
Egykedvűen sétafikál át a Vérkerten, Vaszív "sírjára" már ügyet sem vet.* ~Nem jött össze haver. Elcseszted.~
*Leülepszik egy girbe-gurba sziklára, majd unott szemlélődésbe kezd. Itt az ideje kezébe venni a dolgokat. Bölény, a patkányok, a csatornalakó marhák mind hátráltatták. De ennek vége.
Feltápászkodik a szikláról és az obszidián tömbhöz sétál. Lehajol mellé és végigsimítja kezét a szinte groteszk mód sima felületen. Ilyet emberkéz nem tud faragni. Mintha egy sötét tükörbe nézne, látja magát benne. Elfordítja fejét, kezét végighúzza nyakán.
Hirtelen felindulásból előhúzza kését, majd fejét jobbra fordítva, a pengét füle mögé helyezi.
A penge lassan karcol a bőrbe, vörös csíkot hagyva maga után. Fájdalmas szisszenés hagyja el ajkát, de a mozdulatot nem hagyja abba. Vér csordul és cseppen a földre, de ügyet sem vet rá.*
-Úgy.
*Dörmögi sötéten, mikor elkészült műve. A pengenyom egy fordított F betűt mintáz fejjel lefelé, ám a betű felső (ebben az esetben alsó), vízszintes szára a függőleges vonal túloldalán is folytatódik.*
-Uram.
*Törli le a vért füle mögül és felegyenesedve ráteszi véres kezét az oltárra.*
-A Fekete Légió szolgálatodra áll. Nem leszek egyedül a harcban, jönni fognak még. Meglásd.
*Vigyorodik el sötéten. Korábbi dühe rég elpárolgott már, nem maradt benne más, csak a tiszta vágy.*
*Kimászva a Csatornából a Vérkert felé veszi az irányt. Hova máshova? Egyedül be nem tenné a lábát a Rumosba, pedig milyen jó lenne legurítani valami erősebb itókát ez után a borzalmas nap után! Idővel. Megismeri még a Kikötő a Rhaavos nevet.
Egykedvűen sétafikál át a Vérkerten, Vaszív "sírjára" már ügyet sem vet.* ~Nem jött össze haver. Elcseszted.~
*Leülepszik egy girbe-gurba sziklára, majd unott szemlélődésbe kezd. Itt az ideje kezébe venni a dolgokat. Bölény, a patkányok, a csatornalakó marhák mind hátráltatták. De ennek vége.
Feltápászkodik a szikláról és az obszidián tömbhöz sétál. Lehajol mellé és végigsimítja kezét a szinte groteszk mód sima felületen. Ilyet emberkéz nem tud faragni. Mintha egy sötét tükörbe nézne, látja magát benne. Elfordítja fejét, kezét végighúzza nyakán.
Hirtelen felindulásból előhúzza kését, majd fejét jobbra fordítva, a pengét füle mögé helyezi.
A penge lassan karcol a bőrbe, vörös csíkot hagyva maga után. Fájdalmas szisszenés hagyja el ajkát, de a mozdulatot nem hagyja abba. Vér csordul és cseppen a földre, de ügyet sem vet rá.*
-Úgy.
*Dörmögi sötéten, mikor elkészült műve. A pengenyom egy fordított F betűt mintáz fejjel lefelé, ám a betű felső (ebben az esetben alsó), vízszintes szára a függőleges vonal túloldalán is folytatódik.*
-Uram.
*Törli le a vért füle mögül és felegyenesedve ráteszi véres kezét az oltárra.*
-A Fekete Légió szolgálatodra áll. Nem leszek egyedül a harcban, jönni fognak még. Meglásd.
*Vigyorodik el sötéten. Korábbi dühe rég elpárolgott már, nem maradt benne más, csak a tiszta vágy.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-06-24 00:22:30
Üzenet elküldve: 2018-06-24 00:22:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Otthonosan lépked a ködben, kiismeri már magát itt, olyannyira gyakran jár erre. Bár egy-két hatja elmúlt talán, hogy nem látogatta meg.
A talaj tompán tocsog csizmája alatt, ahogy higanymozgásával halad előre. Errefelé van egy szikla, arra szokása letelepedni, és átgondolni, mit tegyen a nap elkövetkezendő részében.
Útközben azonban édeskés szagra lesz figyelmes, arra a tipikusan édeskés, az orrba erőszakosan behatoló szagra, amit a szakavatott hangok dögszagnak neveznek. Nem ritka jelenség, hogy a Vérkertben ilyen érezzen az ember fia, ez teljes mértékben igaz, de ez most annál sokkal erősebb, és közelibbnek hat.
Nem egy vadászkopó ő, de ilyen közelről nevetségesen könnyen tudja követni ezt, csupán kíváncsiságtól vezérelve, mi vagy ki lelte itt halálát, és miképp.
Ritmusosan tocsog a talaj, mire a Vér Melódiája hirtelen abbamarad; Belrigor megérkezett a célhoz.
Termetes valami lehetett, az bizony szent, de hogy kiféle-miféle, azt nem lehet tudni. Talán ork, az agyaraiból ítélve. Csak a feje, meg a nyaka látszik ki a föld alól, teste is itt-ott egy foltban, de a fejrészhez visszatérve, eléggé mulatságos látszatot nyújt. Talán újra kiásták, mert szó szerint elég nyakatekert pózban fekhetett, mielőtt a rothadás felbontotta volna teste kötelékét, és feje elvált volna nyakától. Most kukacok által rágva, két darabban mered szemgödrein át a nagy semmibe.
A fekete alak kérdőn mered a tetemre.*
- Veled meg vajon mi történhetett? Nagyon szét vagy esve, szedd össze magad!
*Hangosan felnevet, szívesen kivallatná szegényt, ha ismerni azon varázslat mivoltát. Ellenben ő inkább az átkokat preferálja, amiket az élőkön lehet elvégezni. A holtak nem az ő világába tartoznak.
Ahogy szertenéz, csak akkor veszi észre, hogy nincs is messze a központtól, az oltártól. Régen merészkedett már be ilyen mélyre.
Újra a hullára nézve megcsóválja fejét, rálegyint, és lassacskán eltűnik a ködben, magányosan hagyva az orkot, az oltárt, és minden mást, ami a környéken megtalálható. Ez a kert mindig tele van meglepetésekkel.*
A talaj tompán tocsog csizmája alatt, ahogy higanymozgásával halad előre. Errefelé van egy szikla, arra szokása letelepedni, és átgondolni, mit tegyen a nap elkövetkezendő részében.
Útközben azonban édeskés szagra lesz figyelmes, arra a tipikusan édeskés, az orrba erőszakosan behatoló szagra, amit a szakavatott hangok dögszagnak neveznek. Nem ritka jelenség, hogy a Vérkertben ilyen érezzen az ember fia, ez teljes mértékben igaz, de ez most annál sokkal erősebb, és közelibbnek hat.
Nem egy vadászkopó ő, de ilyen közelről nevetségesen könnyen tudja követni ezt, csupán kíváncsiságtól vezérelve, mi vagy ki lelte itt halálát, és miképp.
Ritmusosan tocsog a talaj, mire a Vér Melódiája hirtelen abbamarad; Belrigor megérkezett a célhoz.
Termetes valami lehetett, az bizony szent, de hogy kiféle-miféle, azt nem lehet tudni. Talán ork, az agyaraiból ítélve. Csak a feje, meg a nyaka látszik ki a föld alól, teste is itt-ott egy foltban, de a fejrészhez visszatérve, eléggé mulatságos látszatot nyújt. Talán újra kiásták, mert szó szerint elég nyakatekert pózban fekhetett, mielőtt a rothadás felbontotta volna teste kötelékét, és feje elvált volna nyakától. Most kukacok által rágva, két darabban mered szemgödrein át a nagy semmibe.
A fekete alak kérdőn mered a tetemre.*
- Veled meg vajon mi történhetett? Nagyon szét vagy esve, szedd össze magad!
*Hangosan felnevet, szívesen kivallatná szegényt, ha ismerni azon varázslat mivoltát. Ellenben ő inkább az átkokat preferálja, amiket az élőkön lehet elvégezni. A holtak nem az ő világába tartoznak.
Ahogy szertenéz, csak akkor veszi észre, hogy nincs is messze a központtól, az oltártól. Régen merészkedett már be ilyen mélyre.
Újra a hullára nézve megcsóválja fejét, rálegyint, és lassacskán eltűnik a ködben, magányosan hagyva az orkot, az oltárt, és minden mást, ami a környéken megtalálható. Ez a kert mindig tele van meglepetésekkel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046