Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:56:54
Üzenet elküldve: 2019-08-02 22:56:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*A nő és a férfi idegesen tekint körbe, mintha minden oldalról azt várnák, mikor csap le rájuk a borzalom. Persze arcukon csak árnyakban látszik az idegesség, jottányit sem akarják jelezni, hogy elárulták őket.*
- A Testvériség... *Súgja a lány, majd egy pillanatra hátrahőköl Han kirohanásától, aztán összeszedi magát.*
- Hát pedig jó lenne! Nagyobb elfet is ért már itt a vég, s fekszik a tenger alján azóta is, halak rágják a húsát! *Kiált látványosan, s a férfi bólogat. Ismét körbetekint, de nem feltűnően, csak szeme sugara fut végig a part mentén. Nem várják meg, míg Han közelebb lép, azonnal lépnek hátrébb.*
- Menj... csak arra várnak, míg megcsinálod a szertartást, addig nem árthatnak neked. Ha ránk hallgatsz, hagyod az egészet. *Sziszegi a férfi, majd egyik pillanatról a másikra összenéznek, s különböző irányba indulnak el, csak válluk felett hangzik fel a válasz.*
- Ezt nagyon jól tudjuk... nagyon is tudjuk, de a világ még nem érett meg uralmára... *Sziszegik vissza, s Hanloren is távozhat, immár nem tartja vissza semmi sem. Az ork itt marad, nem megy sehová, még csak bánatos képet sem vág, minek? Lehet sokkal rosszabb sorsa lesz, ha egyszer ismét megébred, s rácsodálkozik erre a förtelem világra. A kikötő lassan ébred, dokkmunkások lepik el a környéket, s nekiállnak a munkájuknak, mintha mi sem történt volna az éjjel. Jó néhány persze nyúzott, három napja nem aludtak rendesen. Nem tudják miért, de nem is firtatják, van, ami sokkal jobb, ha rejtve marad. Egy sirály vijjog az égen, s lassan körözve csap le a tenger felszínére, hogy egy ficánkoló halat emeljen ki a vízből. A hal még egyet csap, majd a csőr kettéroppantja a gerincét. Kiváló lakoma lesz.*
//Legsötétebb éj//
*A nő és a férfi idegesen tekint körbe, mintha minden oldalról azt várnák, mikor csap le rájuk a borzalom. Persze arcukon csak árnyakban látszik az idegesség, jottányit sem akarják jelezni, hogy elárulták őket.*
- A Testvériség... *Súgja a lány, majd egy pillanatra hátrahőköl Han kirohanásától, aztán összeszedi magát.*
- Hát pedig jó lenne! Nagyobb elfet is ért már itt a vég, s fekszik a tenger alján azóta is, halak rágják a húsát! *Kiált látványosan, s a férfi bólogat. Ismét körbetekint, de nem feltűnően, csak szeme sugara fut végig a part mentén. Nem várják meg, míg Han közelebb lép, azonnal lépnek hátrébb.*
- Menj... csak arra várnak, míg megcsinálod a szertartást, addig nem árthatnak neked. Ha ránk hallgatsz, hagyod az egészet. *Sziszegi a férfi, majd egyik pillanatról a másikra összenéznek, s különböző irányba indulnak el, csak válluk felett hangzik fel a válasz.*
- Ezt nagyon jól tudjuk... nagyon is tudjuk, de a világ még nem érett meg uralmára... *Sziszegik vissza, s Hanloren is távozhat, immár nem tartja vissza semmi sem. Az ork itt marad, nem megy sehová, még csak bánatos képet sem vág, minek? Lehet sokkal rosszabb sorsa lesz, ha egyszer ismét megébred, s rácsodálkozik erre a förtelem világra. A kikötő lassan ébred, dokkmunkások lepik el a környéket, s nekiállnak a munkájuknak, mintha mi sem történt volna az éjjel. Jó néhány persze nyúzott, három napja nem aludtak rendesen. Nem tudják miért, de nem is firtatják, van, ami sokkal jobb, ha rejtve marad. Egy sirály vijjog az égen, s lassan körözve csap le a tenger felszínére, hogy egy ficánkoló halat emeljen ki a vízből. A hal még egyet csap, majd a csőr kettéroppantja a gerincét. Kiváló lakoma lesz.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:22:30
Üzenet elküldve: 2019-08-02 19:22:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Enyhül kezének szorítása a tőr nyelén, miközben hallgatja a kettőst. Igen, tudta, hogy valakik a nyomában vannak s tudta, hogy a követőinek szándéka nem tiszta. De miért nem támadták hát meg, mikor még módjukban állt?*
-Kik ők?
*Suttogja, még mindig bizalmatlanul fürkészve a nőt, majd arcizmai megfeszülnek egy pillanatra és megrázza fejét.*
-Mit érdekel engem a nyamvadt Kikötő?! Egyetlen szerencsétek van...
*Lép közelebb, arcára finom mosoly kúszik.*
-Máshová is szólít a kötelesség.
*Semmi szín alatt nem ismerné el a kettősnek vagy akárkinek, aki épp hallgatja őket, de valóban nehezen bírná megvédeni magát. A sötétség mágiája nem erre van. Ugyanakkor nem kezdheti meg a Krenkataur felkutatását ily védtelen. Vissza kell térnie az orkért.*
-Mondjátok meg a barátaitoknak... Hogy a Vérúr nem az ellenségük. Még. Választhatnak, hogy segítik őt s így elnyerhetik jutalmuk, vagy szembe fordulnak vele és...
*Egy vigyorral jelzi a folytatást, majd elsétál a kettős mellett. Noha leplezni próbálja, de borzalmasan fáradt. Le kell pihennie...Azután elhagyni a Kikötőt minél előbb. Szerencsére van egy hely, ahova mehet.*
//Legsötétebb éj//
*Enyhül kezének szorítása a tőr nyelén, miközben hallgatja a kettőst. Igen, tudta, hogy valakik a nyomában vannak s tudta, hogy a követőinek szándéka nem tiszta. De miért nem támadták hát meg, mikor még módjukban állt?*
-Kik ők?
*Suttogja, még mindig bizalmatlanul fürkészve a nőt, majd arcizmai megfeszülnek egy pillanatra és megrázza fejét.*
-Mit érdekel engem a nyamvadt Kikötő?! Egyetlen szerencsétek van...
*Lép közelebb, arcára finom mosoly kúszik.*
-Máshová is szólít a kötelesség.
*Semmi szín alatt nem ismerné el a kettősnek vagy akárkinek, aki épp hallgatja őket, de valóban nehezen bírná megvédeni magát. A sötétség mágiája nem erre van. Ugyanakkor nem kezdheti meg a Krenkataur felkutatását ily védtelen. Vissza kell térnie az orkért.*
-Mondjátok meg a barátaitoknak... Hogy a Vérúr nem az ellenségük. Még. Választhatnak, hogy segítik őt s így elnyerhetik jutalmuk, vagy szembe fordulnak vele és...
*Egy vigyorral jelzi a folytatást, majd elsétál a kettős mellett. Noha leplezni próbálja, de borzalmasan fáradt. Le kell pihennie...Azután elhagyni a Kikötőt minél előbb. Szerencsére van egy hely, ahova mehet.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:34:44
Üzenet elküldve: 2019-08-02 11:34:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Felszaladó szemöldök és pökhendi oldalra köpés a válasz a férfitól, azonban Hanloren hátrálására mégsem közeledik, mintha némi félsz is megfogalmazódna tekintetében. Ellenben a nő hetykén és határozottan áll, tulajdonképpen akár Hanloren is lehetne, csak kikötői kiadásban.*
- Ki mondta, hogy meg akarom állítani? *Csattan fel a lány.* Csak érdeklődöm, nem látom, hogy nagyon haladnál bármerre is. *Nevet fel gúnyosan, eztán csak körbenéz.*
- Mindig is gyűlöltem ezt a helyet. *Mondja egyszerűen, az érdekes, hogy a férfira rá sem néz, akár ismerhetik is egymást, azonban a következő mondata mindenre fényt derít. Vagy Han határozottsága, vagy a zsebben forgolódó keze, nem lehet tudni, de változást idéz elő. A lány a férfira néz, aki továbbra sem mozdul, csak határozottan bólint, majd megszólal.*
- A balgák azt gondolták, hogy egy kikötőit mindenre meg lehet venni, még arra is, hogy választott uruk szolgálatát elárulják. *Mondja szintén körbefuttatott tekintettel a környéken, majd immár mindkét kezét elővéve, s feltartva maga elé, üresen, kissé közelebb lép.*
- Most is figyelnek... hát nem érzed?! *Suttogja úgy, hogy csak Hanloren hallja.* Mindenhol ott vannak, de ezúttal túl messzire merészkedtek... egyedül kevés vagy ahhoz, hogy megidézd Őt, s meg is védd magad. *Idegesen körbepillant, majd a nő is megszólal.*
- Mindvégig követtek, amióta csak feljöttél a csatornából. *Megköszörüli a torkát, majd fennhangon folytatja.* Szóval hord el magad innen, nemes kisasszony és a kétes üzelmeidet is!! A gyerekem nem tudott aludni tőled az éjjel! *A férfi megértve az üzenetet heves bólogatásba kezd.*
//Legsötétebb éj//
*Felszaladó szemöldök és pökhendi oldalra köpés a válasz a férfitól, azonban Hanloren hátrálására mégsem közeledik, mintha némi félsz is megfogalmazódna tekintetében. Ellenben a nő hetykén és határozottan áll, tulajdonképpen akár Hanloren is lehetne, csak kikötői kiadásban.*
- Ki mondta, hogy meg akarom állítani? *Csattan fel a lány.* Csak érdeklődöm, nem látom, hogy nagyon haladnál bármerre is. *Nevet fel gúnyosan, eztán csak körbenéz.*
- Mindig is gyűlöltem ezt a helyet. *Mondja egyszerűen, az érdekes, hogy a férfira rá sem néz, akár ismerhetik is egymást, azonban a következő mondata mindenre fényt derít. Vagy Han határozottsága, vagy a zsebben forgolódó keze, nem lehet tudni, de változást idéz elő. A lány a férfira néz, aki továbbra sem mozdul, csak határozottan bólint, majd megszólal.*
- A balgák azt gondolták, hogy egy kikötőit mindenre meg lehet venni, még arra is, hogy választott uruk szolgálatát elárulják. *Mondja szintén körbefuttatott tekintettel a környéken, majd immár mindkét kezét elővéve, s feltartva maga elé, üresen, kissé közelebb lép.*
- Most is figyelnek... hát nem érzed?! *Suttogja úgy, hogy csak Hanloren hallja.* Mindenhol ott vannak, de ezúttal túl messzire merészkedtek... egyedül kevés vagy ahhoz, hogy megidézd Őt, s meg is védd magad. *Idegesen körbepillant, majd a nő is megszólal.*
- Mindvégig követtek, amióta csak feljöttél a csatornából. *Megköszörüli a torkát, majd fennhangon folytatja.* Szóval hord el magad innen, nemes kisasszony és a kétes üzelmeidet is!! A gyerekem nem tudott aludni tőled az éjjel! *A férfi megértve az üzenetet heves bólogatásba kezd.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:35:53
Üzenet elküldve: 2019-08-01 22:35:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
-Hogy mered gúnyolni... Itt, az ő birodalmában?!
*Sziszegi a nőnek, de közben hátrál két lépést, mígnem dereka nekiütközik az oltárnak. Nem pazarolhatja a varázserejét, most nem. Gyenge és fáradt, más úton kell ezt megoldania.*
-Jobb, ha távoztok. S ez az utolsó figyelmeztetés.
*Dobbant egyet a bottal, szigorú arcot vágva bámulva a kettőst. Közben jobbja óvatosan a zsebébe csúszik, hogy kitapinthassa a tőr markolatát.*
-A setét éjszakáknak hamarosan vége. Türelem. Ti nem állíthatjátok meg ezt. Térjetek hát haza, míg megtehetitek.
*Szólal meg parancsolóan, keze pedig ráfonódik a tőr markolatára zsebében.
Számíthatott volna erre, már az első este után. De nem gondolta, hogy elmerészkednek ide... Már ha ez a kettő tényleg az, akinek mondja magát. Bárhogy is,
ő nem tágít.*
//Legsötétebb éj//
-Hogy mered gúnyolni... Itt, az ő birodalmában?!
*Sziszegi a nőnek, de közben hátrál két lépést, mígnem dereka nekiütközik az oltárnak. Nem pazarolhatja a varázserejét, most nem. Gyenge és fáradt, más úton kell ezt megoldania.*
-Jobb, ha távoztok. S ez az utolsó figyelmeztetés.
*Dobbant egyet a bottal, szigorú arcot vágva bámulva a kettőst. Közben jobbja óvatosan a zsebébe csúszik, hogy kitapinthassa a tőr markolatát.*
-A setét éjszakáknak hamarosan vége. Türelem. Ti nem állíthatjátok meg ezt. Térjetek hát haza, míg megtehetitek.
*Szólal meg parancsolóan, keze pedig ráfonódik a tőr markolatára zsebében.
Számíthatott volna erre, már az első este után. De nem gondolta, hogy elmerészkednek ide... Már ha ez a kettő tényleg az, akinek mondja magát. Bárhogy is,
ő nem tágít.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-01 21:41:57
Üzenet elküldve: 2019-08-01 21:41:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*A férfi meghökken, s látszólag egy fél lépést hátrál, pedig ő tűnt agresszívnak, nem a nő. Lecsúszott, alkoholista és célt vesztett kinézete sok mindenről árulkodik, de jelenlegi tette sokkal inkább a meglepetésé. Nem úgy a nő.*
- Kinek a temploma?! *Csattan fel.* Az uradé? Tán valami gazdag mágnás, hogy már templomokat vásárol? *Kérdezi szinte majdhogynem cserfesen. Meglett már, a kor látszik rajta, de nem túl idős asszony. Közelebb lép, s kíváncsian méregeti a Hanloren mögötti oltárt, majd Hant méri végig.*
- A vérúr papja, s te lennél az? *Kérdezi cinikusan.* A kikötőben vagy asszony, itt minden mindenkié... *Gonoszan villan meg a tekintet.* Pontsabban azé, aki megszerzi! *Néz körbe környezetén árnyaltan. A férfi is felbátorodik, s lassan közelít, jobb keze háta mögött, a ballal pedig hevesen, gesztikulálva kezd magyarázni.*
- Jobb ha eltűnsz innen! *Mutogat fenyegetőzve.* Mielőtt... mielőtt még baj lesz! Már így is épp elég kalamajkát csináltál! Még felhívod a kikötőre a figyelmet, pedig pont jó így! *Mondja. Hanloren számára nyilvánvaló lehet, hogy az éjszakákról beszél. A nuygtalan, átforgolódott, rémálmokkal teli éjszakákról. Mert bár lehet, hogy a lányt a révület hajtotta, olykor észrevehette lába alatt a dörgő talajt, a vibrálást, a felszakadó fénypászmát. Ez bizony felkelti sok kíváncsi figyelmét... vagy persze, az is lehet, célzottan érkezett e kettő és szándékaik nem csupán a kérdezősködés.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 22:40:55
//Legsötétebb éj//
*A férfi meghökken, s látszólag egy fél lépést hátrál, pedig ő tűnt agresszívnak, nem a nő. Lecsúszott, alkoholista és célt vesztett kinézete sok mindenről árulkodik, de jelenlegi tette sokkal inkább a meglepetésé. Nem úgy a nő.*
- Kinek a temploma?! *Csattan fel.* Az uradé? Tán valami gazdag mágnás, hogy már templomokat vásárol? *Kérdezi szinte majdhogynem cserfesen. Meglett már, a kor látszik rajta, de nem túl idős asszony. Közelebb lép, s kíváncsian méregeti a Hanloren mögötti oltárt, majd Hant méri végig.*
- A vérúr papja, s te lennél az? *Kérdezi cinikusan.* A kikötőben vagy asszony, itt minden mindenkié... *Gonoszan villan meg a tekintet.* Pontsabban azé, aki megszerzi! *Néz körbe környezetén árnyaltan. A férfi is felbátorodik, s lassan közelít, jobb keze háta mögött, a ballal pedig hevesen, gesztikulálva kezd magyarázni.*
- Jobb ha eltűnsz innen! *Mutogat fenyegetőzve.* Mielőtt... mielőtt még baj lesz! Már így is épp elég kalamajkát csináltál! Még felhívod a kikötőre a figyelmet, pedig pont jó így! *Mondja. Hanloren számára nyilvánvaló lehet, hogy az éjszakákról beszél. A nuygtalan, átforgolódott, rémálmokkal teli éjszakákról. Mert bár lehet, hogy a lányt a révület hajtotta, olykor észrevehette lába alatt a dörgő talajt, a vibrálást, a felszakadó fénypászmát. Ez bizony felkelti sok kíváncsi figyelmét... vagy persze, az is lehet, célzottan érkezett e kettő és szándékaik nem csupán a kérdezősködés.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.01 22:40:55
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:54:55
Üzenet elküldve: 2019-08-01 19:54:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Pihegve, hullámzó mellkassal szemléli az mozdulatlan orkot. Harmadszorra bukott el három éj alatt s nem leli az okát. Hatalmas tudást ruházott rá a sötétség, még sem képes használni. Fáradt... Nagyon is fáradt. Még arra sincs ereje, hogy dühöngjön. Megtámaszkodik a süppedős talajon háta mögött, s kinyújtja lábait ültében. Csendben nézi, ahogy a nap sugarai rávetülnek az oltárra s megcsillannak az obszidiánba vésett barázdák. Csuklójával törli végig verejtéktől gyöngyöző homlokát és felsóhajt. Vajon mit csinálhat rosszul? Meg kellene tudnia birkózni e varázslattal. Legalább tudná... Sok ideje nincs gondolkodni a dolgon, mert lépések zaja töri meg a Vérkert csendjét.
A botjára támaszkodva kászálódik fel lassan, fájdalomtól remegő lábakkal s fordul az érkezők felé hunyorogva. Talán a férfi követte az erdőben is? Még is mit jelent, hogy már figyeli egy ideje?*
-Kik vagytok, hogy be mertek lépni ide? Uram templomába?
*Kérdi rekedten, ujjával mutatva a kettős felé.*
-S számon meritek kérni a Vérúr papját?!
//Legsötétebb éj//
*Pihegve, hullámzó mellkassal szemléli az mozdulatlan orkot. Harmadszorra bukott el három éj alatt s nem leli az okát. Hatalmas tudást ruházott rá a sötétség, még sem képes használni. Fáradt... Nagyon is fáradt. Még arra sincs ereje, hogy dühöngjön. Megtámaszkodik a süppedős talajon háta mögött, s kinyújtja lábait ültében. Csendben nézi, ahogy a nap sugarai rávetülnek az oltárra s megcsillannak az obszidiánba vésett barázdák. Csuklójával törli végig verejtéktől gyöngyöző homlokát és felsóhajt. Vajon mit csinálhat rosszul? Meg kellene tudnia birkózni e varázslattal. Legalább tudná... Sok ideje nincs gondolkodni a dolgon, mert lépések zaja töri meg a Vérkert csendjét.
A botjára támaszkodva kászálódik fel lassan, fájdalomtól remegő lábakkal s fordul az érkezők felé hunyorogva. Talán a férfi követte az erdőben is? Még is mit jelent, hogy már figyeli egy ideje?*
-Kik vagytok, hogy be mertek lépni ide? Uram templomába?
*Kérdi rekedten, ujjával mutatva a kettős felé.*
-S számon meritek kérni a Vérúr papját?!
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-01 18:46:09
Üzenet elküldve: 2019-08-01 18:46:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Űzve, hajtva, szélben, forróságban, de töretlen halad előre, nem adja fel, elhivatott és céltudatos, ami minden bizonnyal egyszer majd meghálálja magát. Három éjszaka már. Ez a harmadik éjjel, melyet imával és koncentrációval tölt, s közben ráadásul megjárta a hadak útját. Nem sikerült. Csalódott. Az ork mozdulatalan, ahogyan kissé előrébb húzta, szemhéja zárva, agyara hegye jócskán földes, arcán az unalom közönye ül, a vérkert rázkódása ismét megáll, s nem történik semmi. Semmi! Ó, ily frusztráló, mily bosszantó lehet, mintha maga Sa'Thereth játszadozna a lánnyal, mintha maga a sötét úr hívná egy kerülgőre, hol bizony ő vezet. El lehet csigázva, elméje is kimerült, s ahogyan az oltár előtt utolsó szavai elhangzása után sem történik semmi, haragosan sóhajthat fel, de nem sokáig. Léptek hangoznak fel mögötte, céltudatos, határozott léptek. Van ideje rá, hogy fejét odakapja, s fáradt tekintetét a közeledő, mocskos és gonosz kinézetű fickóra fordítsa.*
- Figyellek egy ideje... mi a fenét csinálsz, ránk akarod hozni az istenek haragját?! *Kérdezi máris ellenségesen, szinte köpve a szavakat. Nem köszön, nem csodálja meg a napfelkeltét, pedig szép, tényleg szép, az oltárból feltörő fénycsóva csíkja húzódik vissza, s a földöntúli suttogás is elhal.*
- Igen, mit csinálsz? *Vékonyabb hang. Egy nőé, csak másik oldalról. Ketten vannak, imént egy szakadt koldusnak látszó tagbaszakadt férfi. A másik egy hétköznapi, szegény nő.*
//Legsötétebb éj//
*Űzve, hajtva, szélben, forróságban, de töretlen halad előre, nem adja fel, elhivatott és céltudatos, ami minden bizonnyal egyszer majd meghálálja magát. Három éjszaka már. Ez a harmadik éjjel, melyet imával és koncentrációval tölt, s közben ráadásul megjárta a hadak útját. Nem sikerült. Csalódott. Az ork mozdulatalan, ahogyan kissé előrébb húzta, szemhéja zárva, agyara hegye jócskán földes, arcán az unalom közönye ül, a vérkert rázkódása ismét megáll, s nem történik semmi. Semmi! Ó, ily frusztráló, mily bosszantó lehet, mintha maga Sa'Thereth játszadozna a lánnyal, mintha maga a sötét úr hívná egy kerülgőre, hol bizony ő vezet. El lehet csigázva, elméje is kimerült, s ahogyan az oltár előtt utolsó szavai elhangzása után sem történik semmi, haragosan sóhajthat fel, de nem sokáig. Léptek hangoznak fel mögötte, céltudatos, határozott léptek. Van ideje rá, hogy fejét odakapja, s fáradt tekintetét a közeledő, mocskos és gonosz kinézetű fickóra fordítsa.*
- Figyellek egy ideje... mi a fenét csinálsz, ránk akarod hozni az istenek haragját?! *Kérdezi máris ellenségesen, szinte köpve a szavakat. Nem köszön, nem csodálja meg a napfelkeltét, pedig szép, tényleg szép, az oltárból feltörő fénycsóva csíkja húzódik vissza, s a földöntúli suttogás is elhal.*
- Igen, mit csinálsz? *Vékonyabb hang. Egy nőé, csak másik oldalról. Ketten vannak, imént egy szakadt koldusnak látszó tagbaszakadt férfi. A másik egy hétköznapi, szegény nő.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-31 22:10:05
Üzenet elküldve: 2019-07-31 22:10:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Leveti fejéről a csuklyát, s haját szórakozottan hátrasimítva lép az oltárhoz. Harmadszorra kísérli meg, mibe az első két alkalommal beletört bicskája. Tán az ital hatása, tán a tapasztalaté, de nincs rajta az izgatott nyugtalanság, mi a legutolsó alkalmakkor megülte gondolatait. Az ork még mindig ott fekszik érintetlen, pofáján végtelen nyugalommal. Tán nem fog örülni, hogy felkeltették a Hosszú Éjszakából, de majd csak megbékél a ténnyel. Kénytelen lesz.
Megérinti az oltárt, ajkai pedig formálni kezdik a az ősöreg szavakat. Hamarabb csap le rá a furcsa érzés, mint eddig bármikor. Nem ura már testének, csupán egy báb, s a szavak, mik elhagyják ajkát, nem az övék. Most s itt, a sötétség ura harmadszor kéri fel táncra a halált s velük táncol ő is. A harmadik a leghosszabb éj, de lehet, hogy mindhárom kísérlete egy éjjel történt, nem tudná már megmondani. Tán a saját nevét sem tudná. Egyet tud, addig nem hagyhatja abba a kántálást, míg a nap első sugarai nem világítják meg az oltárt.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Legsötétebb éj//
*Leveti fejéről a csuklyát, s haját szórakozottan hátrasimítva lép az oltárhoz. Harmadszorra kísérli meg, mibe az első két alkalommal beletört bicskája. Tán az ital hatása, tán a tapasztalaté, de nincs rajta az izgatott nyugtalanság, mi a legutolsó alkalmakkor megülte gondolatait. Az ork még mindig ott fekszik érintetlen, pofáján végtelen nyugalommal. Tán nem fog örülni, hogy felkeltették a Hosszú Éjszakából, de majd csak megbékél a ténnyel. Kénytelen lesz.
Megérinti az oltárt, ajkai pedig formálni kezdik a az ősöreg szavakat. Hamarabb csap le rá a furcsa érzés, mint eddig bármikor. Nem ura már testének, csupán egy báb, s a szavak, mik elhagyják ajkát, nem az övék. Most s itt, a sötétség ura harmadszor kéri fel táncra a halált s velük táncol ő is. A harmadik a leghosszabb éj, de lehet, hogy mindhárom kísérlete egy éjjel történt, nem tudná már megmondani. Tán a saját nevét sem tudná. Egyet tud, addig nem hagyhatja abba a kántálást, míg a nap első sugarai nem világítják meg az oltárt.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:10:44
Üzenet elküldve: 2019-07-31 18:10:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Úgy néz ki Ralast, nem hatja meg az a sok borzalom. Mondjuk tehetetlenek ez ügyben. A saját magában való hitre bólint.*
– Lehet abban is valami.* Mint ma már kiderült, az sem haszontalan. Ma már hallotta többször is és mégis minden egyes alkalommal meglepi a férfi szerettette a hely iránt. Magáért nem, de a helyért képes fohászkodni. De legalább veszi a lapot a poénkodásra és még meg is toldja. Végül is az válik nyilvánvalóvá a fiú számára, hogy Ralas is hisz a három isten tanaiban, csak annyira nem köti ezeket hozzájuk. Mindenki maga dönti el, hogy miben hisz. Örül neki, hogy nem kell sokáig itt maradnia, teljes mértékben viszolyog a helytől.*
– Hol ebben a hideg logika?* Nem mer mást mondani, mivel nem akarja megbántani a sötét istent a saját területén. Úgy látszik a férfit is zavarja a hely. Végre elhagyhatja a helyet. Gyorsabb tempóra vált amíg kiér a helyről.*
– Szívesen megnézem a helyet, bár csak ott lennénk már. Ennél a helynél bármi jobb lehet.* Mormogja az orra alatt. Látszik rajta, hogy nagyon megviselte a hely. Ilyen borzalmat még soha nem látott és nem is akar. Talán az, hogy magáról mesél egy kicsit eltereli a figyelmét.*
– Nem gondolkodtam még rajta. Tizennyolc nyarat láttam eddig még csak. Nem voltam még nővel. *Vallja be a másiknak. Mivel elég kényelmetlenül érzi magát a téma kapcsán, gyorsan visszakérdez.*
– És te hány éves vagy? * Kérdezi, mivel azt már tudja, hogy a férfinak van valakije. Most, hogy már majdnem elhagyták a Vérkertet, kezd felengedni. El is kezd érdeklődni az úti céljuk után.*
– Kíváncsi vagyok, hogy milyen körülmények között éltél meg élnek most itt az emberek.
* Úgy néz ki Ralast, nem hatja meg az a sok borzalom. Mondjuk tehetetlenek ez ügyben. A saját magában való hitre bólint.*
– Lehet abban is valami.* Mint ma már kiderült, az sem haszontalan. Ma már hallotta többször is és mégis minden egyes alkalommal meglepi a férfi szerettette a hely iránt. Magáért nem, de a helyért képes fohászkodni. De legalább veszi a lapot a poénkodásra és még meg is toldja. Végül is az válik nyilvánvalóvá a fiú számára, hogy Ralas is hisz a három isten tanaiban, csak annyira nem köti ezeket hozzájuk. Mindenki maga dönti el, hogy miben hisz. Örül neki, hogy nem kell sokáig itt maradnia, teljes mértékben viszolyog a helytől.*
– Hol ebben a hideg logika?* Nem mer mást mondani, mivel nem akarja megbántani a sötét istent a saját területén. Úgy látszik a férfit is zavarja a hely. Végre elhagyhatja a helyet. Gyorsabb tempóra vált amíg kiér a helyről.*
– Szívesen megnézem a helyet, bár csak ott lennénk már. Ennél a helynél bármi jobb lehet.* Mormogja az orra alatt. Látszik rajta, hogy nagyon megviselte a hely. Ilyen borzalmat még soha nem látott és nem is akar. Talán az, hogy magáról mesél egy kicsit eltereli a figyelmét.*
– Nem gondolkodtam még rajta. Tizennyolc nyarat láttam eddig még csak. Nem voltam még nővel. *Vallja be a másiknak. Mivel elég kényelmetlenül érzi magát a téma kapcsán, gyorsan visszakérdez.*
– És te hány éves vagy? * Kérdezi, mivel azt már tudja, hogy a férfinak van valakije. Most, hogy már majdnem elhagyták a Vérkertet, kezd felengedni. El is kezd érdeklődni az úti céljuk után.*
– Kíváncsi vagyok, hogy milyen körülmények között éltél meg élnek most itt az emberek.
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-31 16:44:14
Üzenet elküldve: 2019-07-31 16:44:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Nem zavartatja magát, hanyag eleganciával, immár zsebre dugott kézzel, majdnem, hogy kissé unottan figyeli a környéket. Nyilvánvaló, hogy rengetegszer járt erre, s a szeret ellenére van, ami sohasem változik. Kissé elhúzza a száját a látványra, sohasem átallta, ha a gyengébbeket bántják, azonban egyet már megtanult, míg nem elég erős, a lelket vissza kell fogni. Biccent az ifjú szavaira, melyet nem az istenektől való félelemnek tud be, sokkal inkább egyfajta biztosítéknak hangzik, ami számára is tökéletesen megfelelő.*
- Igazad lehet. *Szólal meg csendesen.* Bár jobb szeretem a magamba vett hitet erősíteni, ez minden bizonnyal pökhendi és egoista látásmódra utalna, amilyen pedig nem szeretnék lenni. *Bólint.* Alkalomadtán fohászkodom... a kikötőért. *Elgondolkodik, hogy vajon miért köthető ennyire Teysushoz? Talán ösztönösen érez rá dolgokra, vagy hatalomvágyónak tartják? Esetleg az egyensúlyt teremtené meg? Tény, hogy amikor az istenségekkel kapcsolatos tanokról olvasott, merthogy ilyen pergamenjei is akadtak, valahol mindhárom istenséget magáénak érezte kicsit. Az nem lehet, hogy valójában csak egy egész hatalom létezik többféle arccal? Az ifjú közben már megvillantja humorát is, ami különösen jól áll neki, s Ralas el is kuncogja magát.*
- Az biztos, Wrexan, az biztos, de előtte fel is négyelnének! *Toldja meg még egy adalékkal, majd legyint.* Tisztelem az élőt és tisztelem a holtat is, tisztelem mások gondolatait, s összemérem az enyémmel. Én ebben hiszek, a kölcsönös megértésben, az üzletben és a kompromisszumokban... a hideg logikában? *Mosolyodik el, feltekintve a már fohászkodó Wrexanra.* Ez inkább sa'therethi gondolkodásmód, nem igaz? *Persze nem akarja megzavarni, sőt, maga is fejet hajt egy pillanatra, de inkább csak kötelességből. A látvány magát is elborzasztja. Látja az ifjú tekintetén az érzelmeit.*
- Nem kell sokáig maradnunk. *Bólint.* Akartam, hogy lásd a kikötőnek ezen arcát is, mely talán még szörnyűbb a fosztogatás és zsebesek nyomaitól. Ez itt nem zsarolás, sokkal inkább már kényszerítés. Vért áldoznak ezen a helyen, s a lelküket láncolják a sziklához. *Mutat rá a kettéhasadt kőtömbre, melyet bőséggel borít az alvadt vér.*
- Rengeteg halálkártyát kijátszottak itt... s sokan eldobták lapjaikat... örökre. *Arca elkomorodik, majd fejével int.*
- Induljunk, nem szívlelem én sem az erőszakot... csak, ha feltétlenül szükséges. *Villan meg tekintete, de nem pillant az ifjúra, a lakónegyed felé indul el.*
- Megmutatom, hogy hol éltem gyermekkorom óta. Van egy lakásom, nem szívesen válnék meg tőle. Egyszerű, de kellemes lak, sok mindent tanultam ott a szegénységről, a szánalomról, az alázatról és a kirekesztettségről, magányról. Hasznos lecke volt. *Tárja szét kezét, s egy tapodtat sem vár.*
- Családot soha nem szerettél volna, Wrexan? Hány éves is vagy? Asszonyod, gyermekeid? *Kérdezi, hiszi, hogy eljutottak már arra a szintre, hogy kissé személyesebb kérdéseket is feltehessen, persze azért megjegyzi.*
- Ha nem szeretnél, ne válaszolj, nem kötelező és szükséges. *Kezét hátrateszi, s komótosan sétál tovább, igyekezve elkerülni a veszélyesebb részeket.*
- A lakónegyed már nem olyan vészes, s közeledik a végcél is, talán néhány fertályóra és ott is vagyunk, ahol elkezdődhet az életed.
*Nem zavartatja magát, hanyag eleganciával, immár zsebre dugott kézzel, majdnem, hogy kissé unottan figyeli a környéket. Nyilvánvaló, hogy rengetegszer járt erre, s a szeret ellenére van, ami sohasem változik. Kissé elhúzza a száját a látványra, sohasem átallta, ha a gyengébbeket bántják, azonban egyet már megtanult, míg nem elég erős, a lelket vissza kell fogni. Biccent az ifjú szavaira, melyet nem az istenektől való félelemnek tud be, sokkal inkább egyfajta biztosítéknak hangzik, ami számára is tökéletesen megfelelő.*
- Igazad lehet. *Szólal meg csendesen.* Bár jobb szeretem a magamba vett hitet erősíteni, ez minden bizonnyal pökhendi és egoista látásmódra utalna, amilyen pedig nem szeretnék lenni. *Bólint.* Alkalomadtán fohászkodom... a kikötőért. *Elgondolkodik, hogy vajon miért köthető ennyire Teysushoz? Talán ösztönösen érez rá dolgokra, vagy hatalomvágyónak tartják? Esetleg az egyensúlyt teremtené meg? Tény, hogy amikor az istenségekkel kapcsolatos tanokról olvasott, merthogy ilyen pergamenjei is akadtak, valahol mindhárom istenséget magáénak érezte kicsit. Az nem lehet, hogy valójában csak egy egész hatalom létezik többféle arccal? Az ifjú közben már megvillantja humorát is, ami különösen jól áll neki, s Ralas el is kuncogja magát.*
- Az biztos, Wrexan, az biztos, de előtte fel is négyelnének! *Toldja meg még egy adalékkal, majd legyint.* Tisztelem az élőt és tisztelem a holtat is, tisztelem mások gondolatait, s összemérem az enyémmel. Én ebben hiszek, a kölcsönös megértésben, az üzletben és a kompromisszumokban... a hideg logikában? *Mosolyodik el, feltekintve a már fohászkodó Wrexanra.* Ez inkább sa'therethi gondolkodásmód, nem igaz? *Persze nem akarja megzavarni, sőt, maga is fejet hajt egy pillanatra, de inkább csak kötelességből. A látvány magát is elborzasztja. Látja az ifjú tekintetén az érzelmeit.*
- Nem kell sokáig maradnunk. *Bólint.* Akartam, hogy lásd a kikötőnek ezen arcát is, mely talán még szörnyűbb a fosztogatás és zsebesek nyomaitól. Ez itt nem zsarolás, sokkal inkább már kényszerítés. Vért áldoznak ezen a helyen, s a lelküket láncolják a sziklához. *Mutat rá a kettéhasadt kőtömbre, melyet bőséggel borít az alvadt vér.*
- Rengeteg halálkártyát kijátszottak itt... s sokan eldobták lapjaikat... örökre. *Arca elkomorodik, majd fejével int.*
- Induljunk, nem szívlelem én sem az erőszakot... csak, ha feltétlenül szükséges. *Villan meg tekintete, de nem pillant az ifjúra, a lakónegyed felé indul el.*
- Megmutatom, hogy hol éltem gyermekkorom óta. Van egy lakásom, nem szívesen válnék meg tőle. Egyszerű, de kellemes lak, sok mindent tanultam ott a szegénységről, a szánalomról, az alázatról és a kirekesztettségről, magányról. Hasznos lecke volt. *Tárja szét kezét, s egy tapodtat sem vár.*
- Családot soha nem szerettél volna, Wrexan? Hány éves is vagy? Asszonyod, gyermekeid? *Kérdezi, hiszi, hogy eljutottak már arra a szintre, hogy kissé személyesebb kérdéseket is feltehessen, persze azért megjegyzi.*
- Ha nem szeretnél, ne válaszolj, nem kötelező és szükséges. *Kezét hátrateszi, s komótosan sétál tovább, igyekezve elkerülni a veszélyesebb részeket.*
- A lakónegyed már nem olyan vészes, s közeledik a végcél is, talán néhány fertályóra és ott is vagyunk, ahol elkezdődhet az életed.
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:17:45
Üzenet elküldve: 2019-07-31 14:17:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas //
* Szépen távolodnak a vámháztól. Most már beindult a nyüzsgés a helyen. Jól végigjáratja a szemét, hogy lássa, amit még eddig nem. Lenyűgözi a környék. Szinte lüktet az élettől a környék. Nem tudja, hogy miért mondják veszélyesnek. Jobban körbenéz és csak most kezdi el felfedezni, hogy nem minden az aminek látszik. Amott ketten vernek egy alakot. A másik irányba nézve egy embernek látszó véres ruha csomó landol a vízben. Egy rozoga istálló mellett elhaladva fém és hús találkozásának hangja üti meg a fülét. Igyekszik nem bámulni a kétes eseményeket. Beleborzong a dolgokba. Inkább arra koncentrál, amiről Ralas beszél. A másik tudás utáni vágya nem lepi meg. Annak örül, hogy a munka dolgában egyetért vele. A nevelője nem kívánatos téma, szóval nem firtatja tovább. Úgy néz ki az istenek dolgában nagyjából, azért megegyeznek az elveik.*
– Hát azt nem vonom kétségbe, hogy léteznek. Erősebbek nálunk, tehát félni kell őket. Én így gondolom.* Fejti ki az álláspontját. Végig hallgatja amit a férfi mond. Érdekesnek találja amit mond, de azért add neki egy tanácsot.*
– Talán azért néha mormolj el valami kis imát vagy hasonlót az isteneknek. Főleg Teysusnak, mert ahogy látom rajtad tartja a szemét.* Ezen szavakat teljes komolysággal mondja. Felfogta amit magáról mondott, hogy valamilyen szinten mind a három isten megtalálható benne. De úgy véli az egyensúly istene figyel rá. Arra elvigyorodik, hogy az istenek kártyáznak. Eddig még soha nem hallotta még így elmondva a dolgot. Azon viszont gondolkodóba esik, hogy ő hasonlatos Eeyrrel. Soha nem osztotta a tanait és mégis javarészt aszerint él. Bár ennek ahhoz is lehet köze, hogy nem egy tanult illető. A logikája elég hamar kimerül. Bár mióta Ralas önti belé az okosságokat, mintha kezdene logikusabban gondolkodni. A vállveregetés gyorsan visszazökkenti a valóságba.*
– Egy bizonyos, ha vallásos személyek hallanák amiket mondunk, akkor rövid úton megégetnének minket.* Mondja kissé vicces hangon, bár lehet benne némi igazság is. A segítségnek örül, de azt nem érti, hogy utána, miért segítene neki.*
– Köszönöm előre is! * Közben beérnek a Vérkertbe. A látványtól egy pillanatra visszahőköl a fiú. Olyan mintha egy véres mocsárba keveredett volna. Szerteszét emberi és állati maradványokat vél felfedezni. A szag se túl kellemes.*
– Ez borzalmas. * Ejti ki a szavakat. Gyorsan nekilát halkan elmormolni egy fohászt a sötét istennek.*
– Sa'Thereth kérlek halld fohászom és irgalmaz nekem. Segíts, hogy ésszerű döntéseket tudjak hozni. * Kérdőn tekint Ralasra, hogy mennyire óhajt bemerészkedni a helyre. Meg persze arra is kíváncsi, hogy milyen érzelmeket lehet látni az arcán.*
* Szépen távolodnak a vámháztól. Most már beindult a nyüzsgés a helyen. Jól végigjáratja a szemét, hogy lássa, amit még eddig nem. Lenyűgözi a környék. Szinte lüktet az élettől a környék. Nem tudja, hogy miért mondják veszélyesnek. Jobban körbenéz és csak most kezdi el felfedezni, hogy nem minden az aminek látszik. Amott ketten vernek egy alakot. A másik irányba nézve egy embernek látszó véres ruha csomó landol a vízben. Egy rozoga istálló mellett elhaladva fém és hús találkozásának hangja üti meg a fülét. Igyekszik nem bámulni a kétes eseményeket. Beleborzong a dolgokba. Inkább arra koncentrál, amiről Ralas beszél. A másik tudás utáni vágya nem lepi meg. Annak örül, hogy a munka dolgában egyetért vele. A nevelője nem kívánatos téma, szóval nem firtatja tovább. Úgy néz ki az istenek dolgában nagyjából, azért megegyeznek az elveik.*
– Hát azt nem vonom kétségbe, hogy léteznek. Erősebbek nálunk, tehát félni kell őket. Én így gondolom.* Fejti ki az álláspontját. Végig hallgatja amit a férfi mond. Érdekesnek találja amit mond, de azért add neki egy tanácsot.*
– Talán azért néha mormolj el valami kis imát vagy hasonlót az isteneknek. Főleg Teysusnak, mert ahogy látom rajtad tartja a szemét.* Ezen szavakat teljes komolysággal mondja. Felfogta amit magáról mondott, hogy valamilyen szinten mind a három isten megtalálható benne. De úgy véli az egyensúly istene figyel rá. Arra elvigyorodik, hogy az istenek kártyáznak. Eddig még soha nem hallotta még így elmondva a dolgot. Azon viszont gondolkodóba esik, hogy ő hasonlatos Eeyrrel. Soha nem osztotta a tanait és mégis javarészt aszerint él. Bár ennek ahhoz is lehet köze, hogy nem egy tanult illető. A logikája elég hamar kimerül. Bár mióta Ralas önti belé az okosságokat, mintha kezdene logikusabban gondolkodni. A vállveregetés gyorsan visszazökkenti a valóságba.*
– Egy bizonyos, ha vallásos személyek hallanák amiket mondunk, akkor rövid úton megégetnének minket.* Mondja kissé vicces hangon, bár lehet benne némi igazság is. A segítségnek örül, de azt nem érti, hogy utána, miért segítene neki.*
– Köszönöm előre is! * Közben beérnek a Vérkertbe. A látványtól egy pillanatra visszahőköl a fiú. Olyan mintha egy véres mocsárba keveredett volna. Szerteszét emberi és állati maradványokat vél felfedezni. A szag se túl kellemes.*
– Ez borzalmas. * Ejti ki a szavakat. Gyorsan nekilát halkan elmormolni egy fohászt a sötét istennek.*
– Sa'Thereth kérlek halld fohászom és irgalmaz nekem. Segíts, hogy ésszerű döntéseket tudjak hozni. * Kérdőn tekint Ralasra, hogy mennyire óhajt bemerészkedni a helyre. Meg persze arra is kíváncsi, hogy milyen érzelmeket lehet látni az arcán.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-31 09:27:42
Üzenet elküldve: 2019-07-31 09:27:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*Ezúttal nem bízza el magát. Lehajtott fejjel, csuklyáját alaposan arcába húzva lép a Vérkert barátságtalan, ködös földjére. Bolond volt, hogy oly tűzzel és hévvel kezdett bele a minap. Az érzelmek börtönébe zárta magát ahelyett, hogy kinyitotta volna elméjét a rideg logika előtt. Lassan lépdelve teszi meg a távot az oltárig, óvatosan, gyengéden érintve meg azt ujjaival. Hosszan szemléli az obszidiántömb rovátkáit, mielőtt megszólalna.*
-Nem vallok kudarcot, Uram. Én nem adom fel, míg a nap felkél reggelente.
*A botot ezúttal az oltárra fekteti, majd tekintetével megkeresi az ork tetemét, s míg percekkel később le nem bukik a nap a horizonton, meredten bámulja. Tudja a varázslat módját s a hulla sem ment sehova reggel óta. Nekikezd hát. Leveti fejéről a csuklyát, ismét kántálni kezd a furcsa, ősi nyelven, átadva testét és lelkét a sötétségnek. Hol az oltárt érintve fohászkodik, hol heves táncba kezd a holttest körül, néha pedig mintha az orkhoz beszélne. Hogy kérleli vagy parancsol-e neki, nehéz lenne megmondani. Tán mindkettő, tán egyik sem, de valószínűleg ő maga sem tudná megmondani. Az éjszaka csendjét újra átjárja a dal, a feltámadó szél pedig messzire viszi a sötétségben.
Mikor a nap első sugarai kibukkannak a horizonton, hirtelen elnémul. Megtántorodva esik a földre, az éjszaka összes fáradalma egyszerre zuhan rá. Elhagyja ereje, csak bágyadtan bámul az ork irányába. Vajon sikerült a varázs, vagy ismét cserbenhagyta önnön mágiája? *
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Legsötétebb éj//
*Ezúttal nem bízza el magát. Lehajtott fejjel, csuklyáját alaposan arcába húzva lép a Vérkert barátságtalan, ködös földjére. Bolond volt, hogy oly tűzzel és hévvel kezdett bele a minap. Az érzelmek börtönébe zárta magát ahelyett, hogy kinyitotta volna elméjét a rideg logika előtt. Lassan lépdelve teszi meg a távot az oltárig, óvatosan, gyengéden érintve meg azt ujjaival. Hosszan szemléli az obszidiántömb rovátkáit, mielőtt megszólalna.*
-Nem vallok kudarcot, Uram. Én nem adom fel, míg a nap felkél reggelente.
*A botot ezúttal az oltárra fekteti, majd tekintetével megkeresi az ork tetemét, s míg percekkel később le nem bukik a nap a horizonton, meredten bámulja. Tudja a varázslat módját s a hulla sem ment sehova reggel óta. Nekikezd hát. Leveti fejéről a csuklyát, ismét kántálni kezd a furcsa, ősi nyelven, átadva testét és lelkét a sötétségnek. Hol az oltárt érintve fohászkodik, hol heves táncba kezd a holttest körül, néha pedig mintha az orkhoz beszélne. Hogy kérleli vagy parancsol-e neki, nehéz lenne megmondani. Tán mindkettő, tán egyik sem, de valószínűleg ő maga sem tudná megmondani. Az éjszaka csendjét újra átjárja a dal, a feltámadó szél pedig messzire viszi a sötétségben.
Mikor a nap első sugarai kibukkannak a horizonton, hirtelen elnémul. Megtántorodva esik a földre, az éjszaka összes fáradalma egyszerre zuhan rá. Elhagyja ereje, csak bágyadtan bámul az ork irányába. Vajon sikerült a varázs, vagy ismét cserbenhagyta önnön mágiája? *
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-31 07:32:40
Üzenet elküldve: 2019-07-31 07:32:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
//Legsötétebb éj//
*A tetem nem köszöni meg, amit tesz. Lezárt, szemhéja mögötti hideg tekintet minden bizonnyal értetlenül meredne a ködpárás és szokatlanul hűvös éjszakára. A kikötő több lakóján is nyugtalanság lesz úrrá, kik már alszanak, nyögve forgolódni kezdenek, kik éjszakai portyán vannak, dermedten merednek a Vérkert feletti égbolt felé, hol lassan, az éjszakai égen vörös fellegek kezdenek gyűlni. Hanloren, bár a test hatalmas, nagy nehézségek árán, de megtisztítja természetes takarójától, s, mit az idő próbált eltüntetni, azt most holdvilágra húzza. Csend van. Néhány villámló szempár cikázik az éjszakában, s a lány zavaró érzései nem csökkennek, még mindig valaki, vagy valakik pontosan figyelik minden mozdulatát. Olykor száraz avar zizzen, s némely alkalmakkor, halk léptek után madár riad meg, s repül fel hirtelen az égbe, a halott fák száraz ágairól. Mikor Hanloren rekedten megszólal, többen hirtelen felülnek ágyukban a lakónegyedben. Nem olyan érzés ez, mint mikor a földek hívását hallják, attól különbözőbb, attól teljesen más. Ha azt nem tudják behatárolni, ezt a dermesztő hideget és remegést még kevésbé.*
- Rosszat álmodtam, anya... *Apró kisfiú, ki ágyából az ablakon át figyel, s anyját hívja, ki zavartan és bizonytalanul takarja be.*
- Nem lesz semmi... *Felkapja a fejét, a Vérkert feletti vérvörös fellegek egy helyre csoportosulnak, s hirtelen fizikailag érezhető módon is megrázkódik egy pillanatra a talaj. Mindenhol a kikötőben, nem csak a néhai Tündérkert helyén. Csóva csap fel az oltárból, még csak vékony pászma, de a belőle kivágódó szálak nagyobb erőket sejtetnek. Hanloren hangja erősödik, s az éjszakai dal messze száll. Néhány részeg dokkmunkás észhez térve, hanyatt-homlok menekül a dokkok eddig nyugodtnak tűnő rejtekéből.
Néhány pillanattal később a csóva halványulni kezd, a Hanlorent környező sövények mögül alig hallható sóhaj száll az ég felé. A remegés megszűnik, s a vörös fellegek foszlani látszanak az oltár felett. A lány még mindig érezheti, hogy figyelik, ámbár már azt is tudja, a varázs nem sikerült.*
- ...semmi baj, anya? *Kérdezi a kisfiú, majd párnára teszi a fejét.*
- Nem lesz semmi baj, aludj! *Simítja szelíden meg homlokát az anya.* Csak rosszat álmodtál. *Halkan csukódik az ajtó, de résnyire nyitva marad, mert az anyából a kellemetlen érzések nem távoznak. Még nincs vége... azt érzi.
Az erősödő és folytonos fohász kitart egészen reggelig, a kikötői emberek és egyéb szerzetek meglehetősen nyúzottan és fáradtan ébrednek. Valami megzavarta álmukat, de az a valami, talán nincs már többé.*
//Legsötétebb éj//
*A tetem nem köszöni meg, amit tesz. Lezárt, szemhéja mögötti hideg tekintet minden bizonnyal értetlenül meredne a ködpárás és szokatlanul hűvös éjszakára. A kikötő több lakóján is nyugtalanság lesz úrrá, kik már alszanak, nyögve forgolódni kezdenek, kik éjszakai portyán vannak, dermedten merednek a Vérkert feletti égbolt felé, hol lassan, az éjszakai égen vörös fellegek kezdenek gyűlni. Hanloren, bár a test hatalmas, nagy nehézségek árán, de megtisztítja természetes takarójától, s, mit az idő próbált eltüntetni, azt most holdvilágra húzza. Csend van. Néhány villámló szempár cikázik az éjszakában, s a lány zavaró érzései nem csökkennek, még mindig valaki, vagy valakik pontosan figyelik minden mozdulatát. Olykor száraz avar zizzen, s némely alkalmakkor, halk léptek után madár riad meg, s repül fel hirtelen az égbe, a halott fák száraz ágairól. Mikor Hanloren rekedten megszólal, többen hirtelen felülnek ágyukban a lakónegyedben. Nem olyan érzés ez, mint mikor a földek hívását hallják, attól különbözőbb, attól teljesen más. Ha azt nem tudják behatárolni, ezt a dermesztő hideget és remegést még kevésbé.*
- Rosszat álmodtam, anya... *Apró kisfiú, ki ágyából az ablakon át figyel, s anyját hívja, ki zavartan és bizonytalanul takarja be.*
- Nem lesz semmi... *Felkapja a fejét, a Vérkert feletti vérvörös fellegek egy helyre csoportosulnak, s hirtelen fizikailag érezhető módon is megrázkódik egy pillanatra a talaj. Mindenhol a kikötőben, nem csak a néhai Tündérkert helyén. Csóva csap fel az oltárból, még csak vékony pászma, de a belőle kivágódó szálak nagyobb erőket sejtetnek. Hanloren hangja erősödik, s az éjszakai dal messze száll. Néhány részeg dokkmunkás észhez térve, hanyatt-homlok menekül a dokkok eddig nyugodtnak tűnő rejtekéből.
Néhány pillanattal később a csóva halványulni kezd, a Hanlorent környező sövények mögül alig hallható sóhaj száll az ég felé. A remegés megszűnik, s a vörös fellegek foszlani látszanak az oltár felett. A lány még mindig érezheti, hogy figyelik, ámbár már azt is tudja, a varázs nem sikerült.*
- ...semmi baj, anya? *Kérdezi a kisfiú, majd párnára teszi a fejét.*
- Nem lesz semmi baj, aludj! *Simítja szelíden meg homlokát az anya.* Csak rosszat álmodtál. *Halkan csukódik az ajtó, de résnyire nyitva marad, mert az anyából a kellemetlen érzések nem távoznak. Még nincs vége... azt érzi.
Az erősödő és folytonos fohász kitart egészen reggelig, a kikötői emberek és egyéb szerzetek meglehetősen nyúzottan és fáradtan ébrednek. Valami megzavarta álmukat, de az a valami, talán nincs már többé.*
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-31 01:06:23
Üzenet elküldve: 2019-07-31 01:06:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A legsötétebb éj//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Lassú pára hagyja el ajkát, miközben a holttest fölé hajol. Tán szolgáit konzerválja jobban a Vérkert, talán az ork fajtája ilyen, de egész szép állapotban vészelte át a hosszú éjszakát. Végtére is, ez teljesen mindegy. Ha sikerül a varázslat, újfent a régi lesz. Még egyszer végighúzza az ork pofáján a nedves rongydarabot, habár már minden mocskot letakarított róla.
Lesöpri a maradék földet is a hulla lábairól, majd a testet kisebb nehézségek árán az oltár tövébe húzza. Szíve vadabbul zakatol, mint eddig bármikor. Olyan dolgot vihet véghez, mire soha sem lett volna képes korábban... A Fény nem ád ilyen ajándékot szolgáinak, ellenben a Sötétség hatalmával bármire képes lehet. Jobbá teheti e szörnyű világot, s közben azon sem kell aggódnia, milyen áron is teszi mindezt.
Ez az ork pedig újdonsült hatalmának jele s megmondója lesz. A Sötétség Bajnoka, ki új királynőnek engedelmeskedik majd. Nem érdekli, kik ölték meg s miért. Átélte az ork utolsó emlékeit s azok, akik idehozták a Vérkert posványába, okkal tették.
Egy pillanatra elfogja kezét a remegés, baljával markol rá tenyerére és emeli ajkához.*
-Ma éjjel a sötétség ura kéri táncra a halál királynőjét. S csak mi fogjuk látni ezt, ork.
*Szólal meg végül rekedten, majd felegyenesedik. Tán meg sem éli a reggelt, de egész életében erre vágyott. Hát most úgy gyógyít majd, mint előtte talán még senki sem.
Az oltárhoz lép, nekitámasztja botját az oldalának majd jobbját a hideg kőlapra helyezve térdre rogy. Ajkai suttogva, lassan formálják a titkos szavakat, mit kevesen érthetnek az ég alatt. Így telik el jó néhány perc, majd a csuklyába markol és ledobja fejéről. A suttogás szép lassan beszéddé erősödik. Minden izma megfeszül egy pillanatra, majd elengedi az oltárt és az orkhoz kúszik. kezei közé veszi a busa orkfejet, majd arcát az ég felé emelve kántálni kezd. A Fekete Dal messzire száll az éjszaka csöndjében, tán az egész környék hallja majd. A legsötétebb éjjel ez, mit valaha átélt. Ő azonban csak kántál tovább, egész éjen át. Hol koldusként könyörögve kushadva a földre, hol az oltár és az ork teteme körül táncolva s pörögve vadul, akár ara a menyegzőjén. Nem hall, nem lát s nem érez, utat enged a sötétségnek, hogy átjárhassa egész valóját. Zubognia kell a vérnek, verni a szívnek, látni a szemnek... Kardot kell markoljon újra a kéz vagy maradjon porhüvely mindörökké. Kántál, míg fel nem kel a nap. Mert a nappal együtt a holt is felkél majd.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Lassú pára hagyja el ajkát, miközben a holttest fölé hajol. Tán szolgáit konzerválja jobban a Vérkert, talán az ork fajtája ilyen, de egész szép állapotban vészelte át a hosszú éjszakát. Végtére is, ez teljesen mindegy. Ha sikerül a varázslat, újfent a régi lesz. Még egyszer végighúzza az ork pofáján a nedves rongydarabot, habár már minden mocskot letakarított róla.
Lesöpri a maradék földet is a hulla lábairól, majd a testet kisebb nehézségek árán az oltár tövébe húzza. Szíve vadabbul zakatol, mint eddig bármikor. Olyan dolgot vihet véghez, mire soha sem lett volna képes korábban... A Fény nem ád ilyen ajándékot szolgáinak, ellenben a Sötétség hatalmával bármire képes lehet. Jobbá teheti e szörnyű világot, s közben azon sem kell aggódnia, milyen áron is teszi mindezt.
Ez az ork pedig újdonsült hatalmának jele s megmondója lesz. A Sötétség Bajnoka, ki új királynőnek engedelmeskedik majd. Nem érdekli, kik ölték meg s miért. Átélte az ork utolsó emlékeit s azok, akik idehozták a Vérkert posványába, okkal tették.
Egy pillanatra elfogja kezét a remegés, baljával markol rá tenyerére és emeli ajkához.*
-Ma éjjel a sötétség ura kéri táncra a halál királynőjét. S csak mi fogjuk látni ezt, ork.
*Szólal meg végül rekedten, majd felegyenesedik. Tán meg sem éli a reggelt, de egész életében erre vágyott. Hát most úgy gyógyít majd, mint előtte talán még senki sem.
Az oltárhoz lép, nekitámasztja botját az oldalának majd jobbját a hideg kőlapra helyezve térdre rogy. Ajkai suttogva, lassan formálják a titkos szavakat, mit kevesen érthetnek az ég alatt. Így telik el jó néhány perc, majd a csuklyába markol és ledobja fejéről. A suttogás szép lassan beszéddé erősödik. Minden izma megfeszül egy pillanatra, majd elengedi az oltárt és az orkhoz kúszik. kezei közé veszi a busa orkfejet, majd arcát az ég felé emelve kántálni kezd. A Fekete Dal messzire száll az éjszaka csöndjében, tán az egész környék hallja majd. A legsötétebb éjjel ez, mit valaha átélt. Ő azonban csak kántál tovább, egész éjen át. Hol koldusként könyörögve kushadva a földre, hol az oltár és az ork teteme körül táncolva s pörögve vadul, akár ara a menyegzőjén. Nem hall, nem lát s nem érez, utat enged a sötétségnek, hogy átjárhassa egész valóját. Zubognia kell a vérnek, verni a szívnek, látni a szemnek... Kardot kell markoljon újra a kéz vagy maradjon porhüvely mindörökké. Kántál, míg fel nem kel a nap. Mert a nappal együtt a holt is felkél majd.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-29 23:07:32
Üzenet elküldve: 2019-07-29 23:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A talaj menti pára végtelennek tűnik, talán lassan a kés is megállna benne, de egyszer vége szakad. Egy foghíjas kerítés rozsdásodik, túloldalán tisztán látható a láp és hantolt-hantolatlan tetemek, amin nyoma sincs kinti ködnek. Bebújik az otthoniasan az ismerős helyre, majd mélyet szippant a szagos levegőből, de égett illat színesíti azt. Folyamatos léptekkel halad a középen ülő obszidiánhoz.*
~Jön a szolgád. Rendelkezz velem!~
*Az úton több kisebb állat áll kört. Az égen kúszó egyetlen felhő ide veti az árnyékát. Vajon az Ura hívja vagy a képzelete?*
- TAKARODJATOK!
*Földről felkap egy követ és közéjük dobja. Hangosan kiabál és trappol, hogy az állatokat elijessze.
A holttesthez lépve szemrevételezi a vörös rongyot és maradványt, de nem sokat lát.*
- Ezért hívtál?
*Marokkal kezdi szórni a földet, hogy megadja a végtisztességet.*
~Ilyen nagy híved volt?~
*Két marék föld után lehajtja a csuklyát, ami az arcot takarja. Az arcon megannyi égés fut gyökerekhez hasonlatosan.*
- Egy mágus ölt meg? Legalább urunkért haltá...
*Lassan leveszi az égett ruhát és szeme elé terül a test.
Ha egy villám belecsap valakibe az bemegy egy ponton, máshol távozik és útja során beleég a testbe.
Elkerekedett szemekkel számolja a ki- és belépési pontokat, de húsznál megáll. Mintha a villám cél nélkül szaladgálna, ki-be ugrálva, minden alkalommal százvégű csíkokat maga után húzva.*
-TE ISTENTENTELEN! Sa'Tereth tette veled, igaz?
*Rivall rá a néma fekvőre. Dühödt ábrázattal tőrt ránt és újabb majd újabb alkalommal nyomja markolatig a pengét. Hátradől, és egy Ikta formát nyom a sárba.*
- A halottakat tisztelni kell, de az ilyen alantasokat is? Mindenkinek megvan a maga élete és az életük során felhalmozott okok is. Miért nem azokat sújtja a sors, akik eddig vezették a meggondolatlan tetteikkel? Miért őt bűntették az istenek?
*Rövid ideig fetreng a sárban és hosszabbra kötögeti a gondolatai láncát. Hosszúnak tűnő percek után felül, és nagy fáradsággal közli az eltemetett hallgatósággal eszmefuttatása eredményeit.*
- Fontosak a körülmények is. Talán úgy beszorítják, hogy nincs más választása, de minden alkalommal ott van az ember. Minden döntésénél ott van, ezért Ő válik a legfontosabb tényezővé, ami az életét alakítja.
*Halott tömeg néma bölcsességgel ad igazat a fiatalnak.*
- Érdekes történeted lehet. Szeretnél a gyűjteményem részéve válni? *Kérdezi mókásan.* Nem ellenkezel? Remek! *Kirántja a mellkasban maradt pengét és a tetem fölé tartja.* Melyikkel kezdjem? A kézzel, ami cselekedett Sa'Tereth ellen? *Átszúrja a kezet.* Vagy a lábat, ami megtaposta szent földet? A romlott szemet, ami illetlenül ránézett? *A Bestia minden mondattal a felszínre mászik és élvezi a helyzetet. Elégedetten dorombol az agya elülső részén. Minden alkalommal felemeli a csontból készült eszközt és minden alkalommal átszúrja az említett részt. Lassan, olyan hangon mintha nyugtatná.* Vagy a nyelvet, ami ellene szólt? Neeem. Az elmét, ami a tettek kigondolták? Nem. A szívet, ahol a szándék megfogant? IGEN! *Nagyot vág a markolat gombjával és reccsennek a bordák.
Halkan énekelni kezd.*
- Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj.
*Az utolsó sor végeztével, nekiáll kifeszíteni a lengőbordát és az egyik szütyőbe rejti a többi csont közé.*
~ A csont megmarad, a szív nem. A borda áll legközelebb a szívhez.~
*Feláll, és a lábánál fogva kifelé hurcolja a szentségtelen testet a szentelt földről.
Ha valaki megszólítja, akkor megáll megnézni a hangforrását, de ha nem akkor folytatja az útját, hogy eltakarítsa a szemetet.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.30 22:52:56, a következő indokkal:
A fejlécezés továbbra sem a reag közepén dalok címének kiírására van kitalálva, az erre vonatkozó szabályrészt olvasd át újra. Illetve visszatérő probléma „A játékban a technika kvázi-középkorszerűen megragadt, ne forduljanak elő modern tárgyak, ruhák, illetve a valóságban lévő valláshoz kapcsolható szavak. b) jézusom, pokol, menny, angyal, Isten, cigaretta stb.” Tehát karaktered bármennyire is eltökélt hívő, Sa'tereth továbbra sem „Az Isten”, hanem egyszerűen csak egy istenség Lanawin világában. De ha már mindenképp istenezel, legalább a névelőket használd helyesen, ami magánhangzóval kezdődő szó esetén _az_ lesz, így tehát „az Isten” és nem „a Isten”. Nem mellesleg a lengőborda egybeírandó.
*A talaj menti pára végtelennek tűnik, talán lassan a kés is megállna benne, de egyszer vége szakad. Egy foghíjas kerítés rozsdásodik, túloldalán tisztán látható a láp és hantolt-hantolatlan tetemek, amin nyoma sincs kinti ködnek. Bebújik az otthoniasan az ismerős helyre, majd mélyet szippant a szagos levegőből, de égett illat színesíti azt. Folyamatos léptekkel halad a középen ülő obszidiánhoz.*
~Jön a szolgád. Rendelkezz velem!~
*Az úton több kisebb állat áll kört. Az égen kúszó egyetlen felhő ide veti az árnyékát. Vajon az Ura hívja vagy a képzelete?*
- TAKARODJATOK!
*Földről felkap egy követ és közéjük dobja. Hangosan kiabál és trappol, hogy az állatokat elijessze.
A holttesthez lépve szemrevételezi a vörös rongyot és maradványt, de nem sokat lát.*
- Ezért hívtál?
*Marokkal kezdi szórni a földet, hogy megadja a végtisztességet.*
~Ilyen nagy híved volt?~
*Két marék föld után lehajtja a csuklyát, ami az arcot takarja. Az arcon megannyi égés fut gyökerekhez hasonlatosan.*
- Egy mágus ölt meg? Legalább urunkért haltá...
*Lassan leveszi az égett ruhát és szeme elé terül a test.
Ha egy villám belecsap valakibe az bemegy egy ponton, máshol távozik és útja során beleég a testbe.
Elkerekedett szemekkel számolja a ki- és belépési pontokat, de húsznál megáll. Mintha a villám cél nélkül szaladgálna, ki-be ugrálva, minden alkalommal százvégű csíkokat maga után húzva.*
-TE ISTENTENTELEN! Sa'Tereth tette veled, igaz?
*Rivall rá a néma fekvőre. Dühödt ábrázattal tőrt ránt és újabb majd újabb alkalommal nyomja markolatig a pengét. Hátradől, és egy Ikta formát nyom a sárba.*
- A halottakat tisztelni kell, de az ilyen alantasokat is? Mindenkinek megvan a maga élete és az életük során felhalmozott okok is. Miért nem azokat sújtja a sors, akik eddig vezették a meggondolatlan tetteikkel? Miért őt bűntették az istenek?
*Rövid ideig fetreng a sárban és hosszabbra kötögeti a gondolatai láncát. Hosszúnak tűnő percek után felül, és nagy fáradsággal közli az eltemetett hallgatósággal eszmefuttatása eredményeit.*
- Fontosak a körülmények is. Talán úgy beszorítják, hogy nincs más választása, de minden alkalommal ott van az ember. Minden döntésénél ott van, ezért Ő válik a legfontosabb tényezővé, ami az életét alakítja.
*Halott tömeg néma bölcsességgel ad igazat a fiatalnak.*
- Érdekes történeted lehet. Szeretnél a gyűjteményem részéve válni? *Kérdezi mókásan.* Nem ellenkezel? Remek! *Kirántja a mellkasban maradt pengét és a tetem fölé tartja.* Melyikkel kezdjem? A kézzel, ami cselekedett Sa'Tereth ellen? *Átszúrja a kezet.* Vagy a lábat, ami megtaposta szent földet? A romlott szemet, ami illetlenül ránézett? *A Bestia minden mondattal a felszínre mászik és élvezi a helyzetet. Elégedetten dorombol az agya elülső részén. Minden alkalommal felemeli a csontból készült eszközt és minden alkalommal átszúrja az említett részt. Lassan, olyan hangon mintha nyugtatná.* Vagy a nyelvet, ami ellene szólt? Neeem. Az elmét, ami a tettek kigondolták? Nem. A szívet, ahol a szándék megfogant? IGEN! *Nagyot vág a markolat gombjával és reccsennek a bordák.
Halkan énekelni kezd.*
- Halott virágok illatát nyögik a fák
És megrázkódik a táj
Valami véget ért, valami fáj.
*Az utolsó sor végeztével, nekiáll kifeszíteni a lengőbordát és az egyik szütyőbe rejti a többi csont közé.*
~ A csont megmarad, a szív nem. A borda áll legközelebb a szívhez.~
*Feláll, és a lábánál fogva kifelé hurcolja a szentségtelen testet a szentelt földről.
Ha valaki megszólítja, akkor megáll megnézni a hangforrását, de ha nem akkor folytatja az útját, hogy eltakarítsa a szemetet.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.30 22:52:56, a következő indokkal:
A fejlécezés továbbra sem a reag közepén dalok címének kiírására van kitalálva, az erre vonatkozó szabályrészt olvasd át újra. Illetve visszatérő probléma „A játékban a technika kvázi-középkorszerűen megragadt, ne forduljanak elő modern tárgyak, ruhák, illetve a valóságban lévő valláshoz kapcsolható szavak. b) jézusom, pokol, menny, angyal, Isten, cigaretta stb.” Tehát karaktered bármennyire is eltökélt hívő, Sa'tereth továbbra sem „Az Isten”, hanem egyszerűen csak egy istenség Lanawin világában. De ha már mindenképp istenezel, legalább a névelőket használd helyesen, ami magánhangzóval kezdődő szó esetén _az_ lesz, így tehát „az Isten” és nem „a Isten”. Nem mellesleg a lengőborda egybeírandó.
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:49:29
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:49:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A mély gyomrában//
*Nem zavarja semmi szemlélődését. Néma csend, csupán a zörgő haraszt és a kirohadt, száraz fű zizegése. Ajkáról lustán elsuttogott száraz ima a környezetbe vegyül, s megüli azt. Lustán terpeszkedik a madár karján is, éneke, sem szárcsattogása nem hallik most, holott nem is oly rég, még a templomban szinte násztáncát járta ragyogva. Nem tudni, hogy lesz-e még hasonló, bár a sötétség ereje sem kevés, egyelőre még a fénnyel nehezen ér fel, az út viszont megválasztatott. Nem sokat időz, a régi Tündérkert posványos és elátkozott halmai már korántsem vonzó látvány. Pihenni tér, a lakónegyed felé. Azonban, egy érzés lepheti meg, mi lassan indul, s egy idő után, pont, mikor körülbelül negyven lábnyira az oltártól eltávolodik, elhatalmasodik hátán. Figyelik. A lapos sötétben kúszó, indák közt megbúvó szemek, lustán pislantanak az éjben, szúrnak és égetnek, de amint odapillant, ismét csak a rég elkorhadt, égbe nyúló, könyörgésre csavarodott vén fákat látja, semmi mást. Útját folytathatja, de ezzel az érzéssel, ami csak erősödik, mikor már tompa lépteket is hall maga mögött, mintha lopakodnának utána. Megfordulhat. De csak az üres hodály, s a távolság látványa, azonban a vérkert távoli kőtömbjén, mintha egy vércsepp szaladna le szomorúan, akárha sírna. Nincs jelentősége, nem érdemes visszamenni. Lehet, csak egy intő jel. Hanloren nincs egyedül, azonban ez mégsem töltheti el megnyugvással, mint másokat általában.*
*Nem zavarja semmi szemlélődését. Néma csend, csupán a zörgő haraszt és a kirohadt, száraz fű zizegése. Ajkáról lustán elsuttogott száraz ima a környezetbe vegyül, s megüli azt. Lustán terpeszkedik a madár karján is, éneke, sem szárcsattogása nem hallik most, holott nem is oly rég, még a templomban szinte násztáncát járta ragyogva. Nem tudni, hogy lesz-e még hasonló, bár a sötétség ereje sem kevés, egyelőre még a fénnyel nehezen ér fel, az út viszont megválasztatott. Nem sokat időz, a régi Tündérkert posványos és elátkozott halmai már korántsem vonzó látvány. Pihenni tér, a lakónegyed felé. Azonban, egy érzés lepheti meg, mi lassan indul, s egy idő után, pont, mikor körülbelül negyven lábnyira az oltártól eltávolodik, elhatalmasodik hátán. Figyelik. A lapos sötétben kúszó, indák közt megbúvó szemek, lustán pislantanak az éjben, szúrnak és égetnek, de amint odapillant, ismét csak a rég elkorhadt, égbe nyúló, könyörgésre csavarodott vén fákat látja, semmi mást. Útját folytathatja, de ezzel az érzéssel, ami csak erősödik, mikor már tompa lépteket is hall maga mögött, mintha lopakodnának utána. Megfordulhat. De csak az üres hodály, s a távolság látványa, azonban a vérkert távoli kőtömbjén, mintha egy vércsepp szaladna le szomorúan, akárha sírna. Nincs jelentősége, nem érdemes visszamenni. Lehet, csak egy intő jel. Hanloren nincs egyedül, azonban ez mégsem töltheti el megnyugvással, mint másokat általában.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-29 19:59:31
Üzenet elküldve: 2019-07-29 19:59:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Az újdonsült holttestre csak egy lusta pillantást vet, mielőtt átlépné. A vörös köd, mi a Vérkerten ül most talán még áthatolhatatlanabbnak, még erősebbnek tűnik, mint előtte bármikor. Lépjen be bárki fia is ide, higyjen bármiben, érezni fogja e hely erejét. Átjárja a földet, átjárja a levegőt és most már átjárja őt is.
Megfordul tengelye körül s hunyorogva a nap felé tekint. A vörösen izzó korong még messze nem bukott le a horizonton, nincs még itt az idő.
Az ork félig kiásott tetemét is csak egy pillantásra méltatja. Most csupán csont és rothadó hús, de reggelre talán itt lesz teljes valójában... Mintha egy mély és sötét álomból ébredne. Mert a sötétség igaz szolgái nem halnak meg igazán, lelküket megőrzi az oltár.*
-S majd sebük begyógyul, tüdejükbe újra levegő kerül.
*Dünnyögi halkan botjára támaszkodva, üveges tekintettel meredve az oltárra. Ezer s egy gondolat cikázik fejében, de a jövő terveit most igazán félre kell tennie. Egyetlen egy feladata lesz ma éjjel... Lekapja tekintetét az obszidiántömbről, majd megfordulva ismét a Lakónegyed felé veszi az irányt. Azt a néhány órát, mi még hátra van, nem a holtak társaságában kívánja tölteni.*
*Az újdonsült holttestre csak egy lusta pillantást vet, mielőtt átlépné. A vörös köd, mi a Vérkerten ül most talán még áthatolhatatlanabbnak, még erősebbnek tűnik, mint előtte bármikor. Lépjen be bárki fia is ide, higyjen bármiben, érezni fogja e hely erejét. Átjárja a földet, átjárja a levegőt és most már átjárja őt is.
Megfordul tengelye körül s hunyorogva a nap felé tekint. A vörösen izzó korong még messze nem bukott le a horizonton, nincs még itt az idő.
Az ork félig kiásott tetemét is csak egy pillantásra méltatja. Most csupán csont és rothadó hús, de reggelre talán itt lesz teljes valójában... Mintha egy mély és sötét álomból ébredne. Mert a sötétség igaz szolgái nem halnak meg igazán, lelküket megőrzi az oltár.*
-S majd sebük begyógyul, tüdejükbe újra levegő kerül.
*Dünnyögi halkan botjára támaszkodva, üveges tekintettel meredve az oltárra. Ezer s egy gondolat cikázik fejében, de a jövő terveit most igazán félre kell tennie. Egyetlen egy feladata lesz ma éjjel... Lekapja tekintetét az obszidiántömbről, majd megfordulva ismét a Lakónegyed felé veszi az irányt. Azt a néhány órát, mi még hátra van, nem a holtak társaságában kívánja tölteni.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:07:34
Üzenet elküldve: 2019-07-28 23:07:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nem fog senkit se bántani… de az oltár igen//
*Esős, nyári éjszaka.
Villámok cikáznak az égen és mennydörög, mintha égi háborút vívnának az istenek odafent a fekete, esőtől terhes fellegek felett, vagy éppen az oktalan, hibáikból tanulni képtelen halandók okozták haragjukat, nem tudni.
A sötételf megtalálja a vérkerti oltárt, mely oly sokak életének menetét befolyásolta. De természetesen több halált látott, mint bármelyik másik hozzá hasonló.
Az oltárt egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik fekete kövén, mivel próbálkoznak felette a halandók, megtörhetetlennek és sötétnek látszik, ha úgy tetszik, gonosznak.
A közelben egy sziklába vágó ménkű, szikraesőt zúdít a levegőbe, sisteregve hullik a felizzó kőre a nyári eső. Ytárá szinte azonnal megsüketül az égzengéstől, csak csilingelést hall, de valójában azt sem, csak ez marad meg neki a villámlás dobhártyát repesztő hangjából. Egy pillanatra megvilágítja őt a villámlás, majd a köpenyes alak ahelyett, hogy elslattyogna a lápba, eszméletlenül terül el a fekete kőoltár mellett.
Ruhája mohón szívja magába a sáros esőlevet, a kövek alól alkarnyi méretű patkányok és egyéb húsevő bogarak, csigák másznak elő, hogy a sárban fekvő, eszméletlen mélységi felé kezdjenek kúszni. Friss hús, friss vér.
Az véroltár nem tűri az okvetlenkedőket.*
*Esős, nyári éjszaka.
Villámok cikáznak az égen és mennydörög, mintha égi háborút vívnának az istenek odafent a fekete, esőtől terhes fellegek felett, vagy éppen az oktalan, hibáikból tanulni képtelen halandók okozták haragjukat, nem tudni.
A sötételf megtalálja a vérkerti oltárt, mely oly sokak életének menetét befolyásolta. De természetesen több halált látott, mint bármelyik másik hozzá hasonló.
Az oltárt egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik fekete kövén, mivel próbálkoznak felette a halandók, megtörhetetlennek és sötétnek látszik, ha úgy tetszik, gonosznak.
A közelben egy sziklába vágó ménkű, szikraesőt zúdít a levegőbe, sisteregve hullik a felizzó kőre a nyári eső. Ytárá szinte azonnal megsüketül az égzengéstől, csak csilingelést hall, de valójában azt sem, csak ez marad meg neki a villámlás dobhártyát repesztő hangjából. Egy pillanatra megvilágítja őt a villámlás, majd a köpenyes alak ahelyett, hogy elslattyogna a lápba, eszméletlenül terül el a fekete kőoltár mellett.
Ruhája mohón szívja magába a sáros esőlevet, a kövek alól alkarnyi méretű patkányok és egyéb húsevő bogarak, csigák másznak elő, hogy a sárban fekvő, eszméletlen mélységi felé kezdjenek kúszni. Friss hús, friss vér.
Az véroltár nem tűri az okvetlenkedőket.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-28 20:21:07
Üzenet elküldve: 2019-07-28 20:21:07
ÚJ
![>Árnytörő Ytárá [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/703_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nem fog senkit se bántani…//
*Esős, nyári éjszaka van. Az esőfellegek eltakarják a holdakat és a csillagokat, vaksötétségbe borítva ezt a rothadó, saras vidéket. Köd nem ül az egykori Tündérkerten, szél süvít keresztül a kietlen tájon, az eső pedig csak zuhog. Olykor egy-egy mennydörgést, morajlást hallani, de a vastag felhőkön még a villámok fénye sem sejlik át. Egy alak mozdul a sötétben, slattyogó hangok hallatszanak, valaki jár a posványban. Egy vörös csuklyás sötételf, tűnhet fel azoknak, akik látnak a sötétben. Az alak járása bicegős, fél lába miatt. Lánccsörgés társul lépteihez. Enyhén sípolva, hörögve veszi a levegőt, elgyötört, ruhája átázott, de eltökélten halad egyenesen előre. A Vérkert közepe felé tart, amikor a mélységi megpillantja maga előtt a szigetet, a rajta lévő kőtömbbel, egy lélegzetvételnyi pillanatra megáll. Ökölbe szorulva, megremegnek kezei, majd hirtelen, egy olyan karlendítést tesz, mintha egy mozdulattal szét akarná zúzni és kitépni a sötét oltárt a földből.*
//Aktív képesség: Oszlatás//
*Úgy tűnik, nem történik semmi. A mélységi ezután ismét megindul a sötét oltárhoz. Felsétál a szigetdombra. A derékmagasságú obszidián tömbhöz lépve, a vörös ruhás mélységi megingatja fejét, kámzsájáról víz csöpög a sötét oltárra. Egyik kezével végigsimítja a tükörsima felületet, fekete körmei hallhatón karistolják a kőtömböt. Hirtelen rácsap, végighúzva rajta körmeit, velőtrázóan beleordítva a fekete űrbe. Aztán megint csak a szelet, és az esőt hallani.
A sötételf benyúl a ruházata alá, melynek belső zsebéből egy vadgalamb tetemét veszi elő. Még meleg a tollas test, feje ernyedten lóg, vér csöpög a csőréből. Ytárá leteszi a sötét oltárra. Nagyot csattan, a közelben egy sziklába vág egy ménkű. A mélységi nyugodtan lehunyja méregzöld szemeit, két keze a fekete kőtömbön és hangtalan egy varázsstrófát mond el.*
~ Elszegetlen szál, véred a véréből
Megtalál, mikor az Irbisz fényfüzér
Újra a földön jár, eljön a baljós Árny. ~
*Az ige végére érve, hörögve nagy levegőt vesz, kinyitja mélyzöld szemeit a halott galamb tetemére pillant. A szakadó eső, már a madár tollait is átáztatták, merev és kihűlt, szemei üvegesen merednek a semmibe.*
~ Itt világ végén… ~
*A sötételf elfordul a fekete obszidián tömbtől, lebiceg a dombon, majd elslattyog a lápba, bele a vakvilágba.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.28 22:49:43, a következő indokkal:
Floodolás.
*Esős, nyári éjszaka van. Az esőfellegek eltakarják a holdakat és a csillagokat, vaksötétségbe borítva ezt a rothadó, saras vidéket. Köd nem ül az egykori Tündérkerten, szél süvít keresztül a kietlen tájon, az eső pedig csak zuhog. Olykor egy-egy mennydörgést, morajlást hallani, de a vastag felhőkön még a villámok fénye sem sejlik át. Egy alak mozdul a sötétben, slattyogó hangok hallatszanak, valaki jár a posványban. Egy vörös csuklyás sötételf, tűnhet fel azoknak, akik látnak a sötétben. Az alak járása bicegős, fél lába miatt. Lánccsörgés társul lépteihez. Enyhén sípolva, hörögve veszi a levegőt, elgyötört, ruhája átázott, de eltökélten halad egyenesen előre. A Vérkert közepe felé tart, amikor a mélységi megpillantja maga előtt a szigetet, a rajta lévő kőtömbbel, egy lélegzetvételnyi pillanatra megáll. Ökölbe szorulva, megremegnek kezei, majd hirtelen, egy olyan karlendítést tesz, mintha egy mozdulattal szét akarná zúzni és kitépni a sötét oltárt a földből.*
//Aktív képesség: Oszlatás//
*Úgy tűnik, nem történik semmi. A mélységi ezután ismét megindul a sötét oltárhoz. Felsétál a szigetdombra. A derékmagasságú obszidián tömbhöz lépve, a vörös ruhás mélységi megingatja fejét, kámzsájáról víz csöpög a sötét oltárra. Egyik kezével végigsimítja a tükörsima felületet, fekete körmei hallhatón karistolják a kőtömböt. Hirtelen rácsap, végighúzva rajta körmeit, velőtrázóan beleordítva a fekete űrbe. Aztán megint csak a szelet, és az esőt hallani.
A sötételf benyúl a ruházata alá, melynek belső zsebéből egy vadgalamb tetemét veszi elő. Még meleg a tollas test, feje ernyedten lóg, vér csöpög a csőréből. Ytárá leteszi a sötét oltárra. Nagyot csattan, a közelben egy sziklába vág egy ménkű. A mélységi nyugodtan lehunyja méregzöld szemeit, két keze a fekete kőtömbön és hangtalan egy varázsstrófát mond el.*
~ Elszegetlen szál, véred a véréből
Megtalál, mikor az Irbisz fényfüzér
Újra a földön jár, eljön a baljós Árny. ~
*Az ige végére érve, hörögve nagy levegőt vesz, kinyitja mélyzöld szemeit a halott galamb tetemére pillant. A szakadó eső, már a madár tollait is átáztatták, merev és kihűlt, szemei üvegesen merednek a semmibe.*
~ Itt világ végén… ~
*A sötételf elfordul a fekete obszidián tömbtől, lebiceg a dombon, majd elslattyog a lápba, bele a vakvilágba.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.28 22:49:43, a következő indokkal:
Floodolás.
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:04:01
Üzenet elküldve: 2019-07-24 22:04:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Ha a Vérkert Sa'Tereth birodalma, akkor nem lenne félnivalója. ÉS mégis, bizonytalanul lépdel a süppedős, nyálkás talajon. Megáll, sóhajt egyet. Aztán még egyet. Szép lassan megnyugszik, kételyei szertefoszlóban vannak. Szinte érzi istene jelenlétét, ez erővel és elszántsággal tölti el. Miközben halad tovább, épp csak egy pillanatra gondol arra, hogy Aenae-t ide biztosan nem fogja elhozni. Nem nagyon feszegették ezt, de tudja, hogy Sa'Tereth hite a Vashegy környékén nem népszerű, még megtűrtnek sem nagyon lehet nevezni. De ha másért nem, hát azért van itt, mert a cél szentesíti az eszközt. Ez pedig a sötét isten egyik alapvetése.
Végül elér a Vérkert közepén terpeszkedő fekete oltárhoz, és csendes áhítattal áll meg előtte. Óvatosan érinti meg, mintha attól tartana, hogy puszta érintésével is beszennyezhetné. Jól ismert, rég elmormolt fohászaiba mélyed, kérve az urát, hogy adjon neki iránymutatást, erősítse meg abban, hogy jó úton jár vagy épp ellenkezőleg: nyissa fel a szemét, ha eltévelyedett volna.*
Végül elér a Vérkert közepén terpeszkedő fekete oltárhoz, és csendes áhítattal áll meg előtte. Óvatosan érinti meg, mintha attól tartana, hogy puszta érintésével is beszennyezhetné. Jól ismert, rég elmormolt fohászaiba mélyed, kérve az urát, hogy adjon neki iránymutatást, erősítse meg abban, hogy jó úton jár vagy épp ellenkezőleg: nyissa fel a szemét, ha eltévelyedett volna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046