// Halottszemle //
*Ahogy az óriás belekezd a beszédbe - vagy inkább fenyegetésbe -, az orkfajzat is lop egy keveset a távolságon, bár biztos benne, hogy mozgása nem maradhat észrevétlen, Nagyláb vehemens viselkedése nem vonja el a két szerencsétlen teljes figyelmét. Továbbra sem emelgeti a csákányt, semmiféle agresszív mozdulatot nem csinál, egyszerűen közelebb sétál, tartva az oldalsó távolságot az óriástól.
Valamiért nem érzi úgy, hogy tartania kellene a másik kettőtől és ha Bölény nem csinál valami ostobaságot, akkor egész nyugodtan is meg tudják majd oldani a helyzetet. Ám Nagyláb hozza a formáját és térítésbe fog, amire a zöldbőrű legszívesebben összekarmolná a pofáját. Ám mindezen gondolatokból semmi sem látszik rajta, csak kicsit feljebb emeli a pajzsot, mintha a súlyát próbálgatná.
A parancsolgatásra csak a bozontos szemöldök szalad összébb a savószín szemek felett. Nincs ehhez szokva, legalábbis ismeretlenektől nem. Márpedig Nagyláb egyelőre még csak az agresszivitásával és a nagy hangjával bizonyított. Nem vonja kétségbe, hogy jól forgatja a fegyvert, de ahhoz, hogy feltétel nélkül engedelmeskedjen, ahhoz ez még kevés.
Szinte érezhető a helyzet lehetetlensége, mintha patthelyzet alakulna ki, amely kényelmetlen és izzadtságszagú, mint egy goblinbőrből varrt felöltő.*
- Szerintem húzzatok el. *Mordul az orkfajzat, savószín tekintetében nincs semmi támadó, inkább jó tanács, mint fenyegetés. A valódi fenyegetés itt az óriás.
Nem tudja, mi okozta az óriás hirtelen döntését, hogy hagyja futni a két simabőrűt, de magában hálát ad a Vérúrnak, mert épp az ő földjén jár.
Tekintetével követi még a két másikat, ahogy elhaladnak mellettük, majd amikor eltűnnek a szeme elől, csak akkor fordul figyelme az óriásra.*
- Miért, ha azt mondom, hogy rám bízhatod az életed, akkor onnantól puszipajtások leszünk? *Dörmög vissza, miközben az oldalára akasztja a csákányt.*
- Ahhoz egy kicsit több kell, hogy bajtársak legyünk egy eltöltött táborozásnál. Nem akarok városőr lenni, soha nem is akartam, de nem viszem vásárra a bőröm két idióta miatt. *Int maga mögé, amerre a két embert sejti.*
- A Vérúr hatalma nem fog megdőlni, ha ez a kettő nem esküdik fel. Értéktelen az életük, de nem mocskolom be a kezem alattomosak vérével. *Hogy valóban komolyan gondolja vagy alakoskodik, az rejtve marad az óriás előtt, de végül megérkeznek valahova, ahol Nagyláb újra óbégatni kezd.
A seszínű szemek elkerekednek a megfogalmazott hívás hallatán, valahogy nem hiszi el, hogy így kellene kommunikálni egy véristennel, de Bölény biztosan tudja, hogy mit csinál, ha ezt a hangnemet megengedi magának.*
- Te így szoktál beszélgetni a Vérúrral? *Motyogja a kérdést, amikor Nagyláb befejezte a monológját.*