Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

380. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-21 18:50:22
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Vérkertészkedés//

*Elgondolkozva követi tekintetével Aoneert, majd előhalászik egy kis szárított húst, amit rágcsálni kezd. A volt városőr lassan eléri az oltárt és Kagannak meggyőződése, hogy nem kéne piszkálnia, legalábbis híres lándzsája nélkül semmiképpen. Mindazonáltal valószínű, hogy anélkül is történni fog hamarosan valami... kellemetlen.*
- Ühüm. Hátrahagyott egy thargot a bajban? Vagy mi? *nem teljesen tiszta előtte a téma, mert bár nincs oda a volt őrmesterért, de már harcoltak egy csatában, és nem tűnt gyávának. Kicsit hülyének igen, de gyávának nem.*
- Az a ti dolgotok. Ha nem tudod lerendezni, szólsz, és megöljük. *mindig van erősebb kutya, de egy falka mindig erősebb a kivert, magányos egyednél.*
- De a cirkuszotoktól megfájdul a fejem. *iszik egy korty vizet, bár sem éhes, sem szomjas nem volt. Hiányzik neki az Isuriitól tanult trükkök halmaza.*
- Az. *hagyja helyben, majd elmosolyodik. Jó a duma.*
- Igen, valóban. Ziana teljesen odáig lehet, hogy végre megszabadult tőle... a terv pedig az, hogy... várunk. *aki akart, már úgyis felfigyelt rájuk, valószínűleg csak akaratot vagy bátorságot gyűjt. Tehát várnak.*


379. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-20 22:12:46
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 958
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Vérkertészkedés//

*Tehát marad a lován, ami nincs igazán ínyére. De ha ez Kagan döntése, akkor nem fogja megkérdőjelezni. Legfeljebb egy értetlen pillantást vet rá. Nem igazán érti, hogy miért tették meg ezt az utat, ha be sem mennek? Egy könnyed túrázáshoz pedig kellemesebb vidéket is el tudott volna képzelni. Amikor pedig Kagan a kikötőbeli kis incidensről érdeklődik, megvakarja a tarkóját.*
- Az előzményekről én sem tudok sokat. Az a fickó *int az ingoványban lassan egyre beljebb araszoló Aoneer után* azzal jelent meg a Vashegyen, alaposan megtépázott állapotban, hogy Syoud lányával valami balhéba keveredtek abban a késdobálóban és segítségre van szüksége.
*Fanyar mosoly jelenik meg a képén, ahogy megrántja a vállát.*
- Bár nem igazán értem, hogy mi szüksége volt rá. Úgy tűnt, hogy sziklaszilárd meggyőződése: egyedül is végzett volna a csőcselékkel. Minddel. És én csak hátráltatom, továbbá minden rosszért én vagyok a felelős. Azóta van meg ez a rögeszméje, mióta valami piszlicsáré ügyben akart látni titeket a Szellemjáróval, amikor a tharg istenséggel egyezkedtetek és Dharrennel nem engedtük be hozzátok az erődbe. Érdekes. *mélázik el egy kicsit* Dharrenre mintha nem neheztelt volna ezért. Mindegy. Mire visszaértünk, Alyo már kiverekedte magát a csehóból, igazán talpraesett lány. Aztán összefutottunk pár szektással, de nem okoztak különösebb gondot.
*Még mindig Aoneer után bámul.*
- Veszélyes figura. A barátaira épp csak kicsivel jobban, mint az ellenségeire.
*Aztán kérdőn néz a Hadúrra, mert csak fúrja az oldalát a kíváncsiság.*
- Mi a terv?


378. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-20 18:48:59
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Vérkertészkedés//

*A kikötő csalódást okozott, a vérkert csalódást okozott, az orgyilkosok csalódást okoztak, a sötét istenek csalódást okoztak. Már abban is kételkedik, hogy van e itt egyáltalán valami háború, vagy bármerre is megy mindenfelé csak fontoskodó embereket talál akik a maguk módján igyekeznek majd kiosztani azt akivel találkoznak. Szavakkal, és ijesztgetéssel.
Helyzetét és feladatkörét tekintve nem igazán van módja, vagy oka beszélni senkivel, és úgy mellesleg a körülötte lévő csontokat sem tartja túl érdekesnek ahhoz, hogy hazavigyen egyet vagy kettőt magával. Talán ha majd itt végeztek. Aoneer mint mindig most is különös késztetést érez bármiféle istenség meggyalázására, és csak Kagan miatt fogja vissza magát. Ha esetleg sikerül kiprovokálnia egy ütközetet köztük és a rejtőzködő démonok között az valószínűleg csak az ő ízlését szolgálná.
A hosszú séta következményeként lassan megtalálja az utat amin keresztül eljuthat az oltárig. Ez az út nincs különösebben elrejtve, hisz valószínűleg hatonta, ha nem naponta járnak be ide a kultisták és fanatikusok, hogy tiszteletüket tegyék elembeteg istenségük előtt.
Az oltár egy megtermett obszidiánlap. Ha legközelebb eljönnek pár csákánnyal akkor akár szét is verhetik az egészet, és egyel kevesebb szent hely lesz ezen a világon, ami összességében máris előrelépést jelent. Már ha ez a vacak nincs valamiféle mágiával védve mint Drenule átokverte szobra.*


377. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-20 18:02:32
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Vérkertészkedés//

*Határozottan kezd nyűgössé válni a helytől, utitársaitól, meg az egész szituációtól. Ráadásul hiába érzi a mágia erejét, az is kezd világossá válni előtte, hogy itt bizony Sátorlap talpát kell nyalni, hogy bármi is jusson belőle.*
- Talán nem. *mordul vissza Laornak, némi "hallgassmost" felhanggal.*
- Nem biztos, hogy bemegyünk. Csak meg akartam nézni... mivé lett. De sehol egy szektás, egy halál-kultusz, csak ez a rohadt mocsár. *mormolja vissza, de erősödik benn egy érzés, miszerint itt nem talál választ.*
- Hogy volt az a balhé a helyi kocsmában? Mit tudsz róla?


376. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-20 17:40:06
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 958
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Vérkertészkedés//

*Még el sem érnek a tündérek egykori kis édenkertjéhez, orrát megcsapja egy semmihez sem hasonlítható bűz. Fintorog egyet, de amíg a szag nem erősödik annyira, hogy felkavarja a gyomrát, addig nincs vele különösebb baj.
Ahogy Kagan megállítja lovát a fák mentén, ő sem megy tovább, hanem némi kíváncsisággal pislog be a kert mélye felé. Érdekes dolog, hogy Artheniorban, pontosabban annak egyes részein már szépen kiismeri magát, ugyanez a helyzet a Vasheggyel, illetve a két helyet összekötő úttal és annak környékével, de más egyébként nem túl messzi vidékeket csak hallomásból ismeri. A Tündérkertben sem járt soha, csak elbeszélésekből tudja, hogy milyen lenyűgöző hely volt. Amiből semmi sem maradt. Kicsit sajnálja is, hogy csak ilyen meggyalázott állapotban láthatja azt, amit mostanában csak Vérkertnek neveznek. Ahogy azt sem tudná megmagyarázni, hogy miért van rosszul az orkoktól, arra sincs épkézláb indok, hogy miért kedveli a kis szárnyas teremtményeket.
Nem filozofálgathat sokáig, Kagan leparancsolja a gwuffról Aoneert, hogy végezzen némi felderítést.*
- Martalék? *vigyorog maga elé félhangosan, ahogy a lovag távolabb botorkál az ingoványos talajon, de nem vár választ a kérdésre. Most már a Hadúr felé fordulva folytatja.*
- Talán jobb lenne, ha én is gyalog folytatnám. Úton csak elboldogulok a lóval, de azt nem szeretném, ha lóháton érne valami meglepetés.
*Sohasem volt lovas katona, a harc igazán csak gyalogosan megy neki. Ebben épp az ellentettje egy lovagnak. Azt pedig bizonyos berögzült reflexek nem hagyják, hogy engedély nélkül szálljon lóról.*


375. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-20 14:24:14
 ÚJ
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Vérkertészkedés//

*Elérve céljukat Aoneer arca eltorzul a hely bűzétől, és undorodó grimaszba hajlik a sisak alatt. A hadúr parancsa hamar érkezik, hamarabb mielőtt lehetősége lett volna megszemlélni ennek a helynek minden túlvilági iszonyatát. Biccent és leszáll a gwuff hátáról, hogy beléphessen a mocsárba. Bármennyire is kedveli az állatot, ez a nagy jószág nem ide való, és nem azért fizetett érte egy vagyont, hogy aztán elnyelje valami feneketlen mocsár. A tündérkertet egyébként nem volt alkalma megcsodálni eredeti állapotában, és sosem járt itt a vér és csontok megjelenése óta. Természetesen aggódik, hogy a föld egyszer csak eltűnik a lába alatt, és valami magával ragadja a mélybe.
Óvatosan indul meg, egyik lábát a másik után téve mindig készen arra, hogy ha a talaj túlságosan veszélyesnek mutatkozik akkor visszaléphessen. Normális tempóval halad. Alabárdja a kezében, számszeríjai övén, szeme jobbra balra jár a borzalmak között, lába nyomán vér és köd tör elő a földből. Valóban tökéletes hely ez valamiféle szörnyetegnek. Egyedüli társa ebben az egész őrületben az égen szárnyaló madár, de az is csak arra figyelmezteti ha emberforma bujkál az egyik fa mögött. Azt ami az ingoványban lapul nem láthatja.
És mindezek ellenére a legnagyobb félelme most az, hogy a hadúr és Laor gondolnak egyet, majd lelépnek a hátasával, így az esetleges teremtmények mellett még e miatt is fülelnie kell.*


374. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-20 14:02:15
 ÚJ
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Vérkertészkedés//

*Hamar elérnek az egykori Tündérkert posványos maradványai közé, ám Kagant - még ha számított is valami ilyesmire - meglepi a hely látványa. Nem mellesleg azért, mert nemrég még küzdelem dúlt itt, nem is akármilyen. Ő maga pedig tudván tudja, hogy valószínűleg úgy lobog a mágikus szférák asztrál-síkján, mint valami éj-fekete máglya, és akkor még medáljáról, vértjéről és kardjáról nem is beszéltünk.*
- Mmm... *enyhe zavarában megállítja lovát a kert szélénél, még a fák takarásában, elgondolkozva pillant körbe.*
- Menj. Nézz körül a kertben. *biccent Aoneernek. A fickóért nem igazán kár, ha valami szörnyűség várja őket.*


373. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-16 19:24:20
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*A két főnix egyesült erővel támad, a férfi tag az erőt adja, amíg a női a mágikus erejét veti be. Khunezk viszont ezt a támadást is elég jól levédi, ami nem véletlen, hiszen már ő sincs egyedül, megjelenik húga Lilith, aki megváltoztatja a csata állását, amint meghal a Colos mélységi, aki kegyvesztett lett és senkiként halt meg. Még a hívás előtt érkezett, mert megérezhette, hogy valami nem stimmel az ő kis birodalmukban. Mikor Ryrin az erejét és a fénykardot a démoni férfira fordítaná, akkor álmai női ideálja jelenik meg előtte a gonosz oldalán. Elméje küzdeni kezd az ellen, hogy ez a valóság vagy csak álmodik, mert ahogy kinéz és ahogy mozog az elbűvölő, viszont amit tesz a sötétség oldalán, az elfogadhatatlan és ellentmond az ideáljának. Lilith miután kivédték fivérével a támadást, a női tagot veszi kezelésbe, a fegyvere markolatával jól fejbe vágja és a hajánál megragadva hajítja félre a lovag felé, aki a hirtelen jött súlytól, ami a mellkasához csapódik meginog egy pillanatra a lábain. A főnix férfi segítségére indulna testvérének, de Khunezk megakadályozza ebben és hangosan felnevet.*
-De rég öltünk már komolyabb ellenfelet. *Nem hangzik túl jól a kijelentés. A főnix lány eszméletlen még, de amint hozzáér Ryrin akkor megváltozik a férfi számára Lilith és már nem az elbűvölő nőt látja benne, hanem démoni alakját, ami a fivérének a női kinézete. Kétoldalt megfogják a főnix férfit a karmaikat a mellkasába belemélyesztve és kétfelé húzzák, amíg az ketté nem szakad és hamuvá nem lesz. Amikor meghal, akkor tér magához a főnix női tagja egy sikollyal, érezte a testvére halálát és érzi mekkora bajban vannak, ha itt maradnak.*
-Mennünk kell! Csukd be a szemed! *Magához öleli Ryrint és fénysebesen elrepül a vérkertből. Az utazás lehet kikezdi kicsit a lovag gyomrát, de ha az életükről van szó, akkor csak nem fog megharagudni ezért. Nem repülnek túl messzire viszont, hisz nincs jó erőben még a félisten, sok erejét adta a mágiákba a csatatéren.*
-Ne aggódj, fel fog támadni a hamvaiból, amíg én élek. *Biztos nem lehetett szép látvány egy ilyen halált látni, na de a sötétség szolgáitól nem is várhattak mást.*


372. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-14 22:34:07
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Gorden szellemének a sorsa megpecsételődik, ahogyan a fénykard a testébe hatol, és az eggyé válik a semmivel. Tisztán, gyorsan, pontosan indult a szúrás, és be is végezte a feladatát. Akárhogy is alakul a harc, fájó pillanat lesz ez Sa'Tereth számára. A főnix női tagja megfogadja a lovag szavait, és becsatlakozik a Khunezk elleni harcba, és a lovag egyedül marad a sötételf kolosszussal. A pánikba eső ellenfél egészen más, mint az, aki a tudatánál van, sokkal nehezebb, sokkal fájdalmasabb.*
~Kétségbeesés ült az arcára! Sistergős Mennykő!~
*Így nem olyan egyszerű végezni vele, mint bárki mással, aki egyértelműen az ellen oldalon áll.*
~Ez így nem jó, nagyon nem!~
*A lovag hezitál, hiszen lelke komoly dilemmát vív, hogy öljön-e, vagy sem.*
~Elméje fertőzött, a lelke sötét! Tudod, hogy meg kell tenned, Ryrin! Nem lehetsz ennyire töketlen idióta!~
*Vesz egy mély levegőt, és miközben tudatában van annak, hogy hosszú napokon, heteken át fogja gyötörni a lelkiismeret, előre szúr. Egyértelmű célpontja az ellenség torka, a légcsöve. Ahogy a penge behatol, a kicsapódó vér ráfröccsen a férfi arcára, s íves csíkot húz a mellkasára is. Az újdonsült páncél először lát vérmocskot, egyszersmind megbélyegezve azt. A kard mozgatója gyilkolt, noha azért, hogy később ne támadhasson fel az ellenfele, s hogy ne okozza a bukásukat, de attól még ez tény.*
~Bocsáss meg, Hetedik! Talán lett volna másik út!~ˇ
*Talán egy könnycsepp is végiggördül az arcán, ám a harc heve miatt nem tud túlzottan elmerülni a lelkiismeret-furdalásban. Időnként ölnie kell, hogy más élhessen. Ezt már lassan megszokja, eggyé válik a lovagi jellemével.*
~Ez a te hibád Sa'Thereth! Megfizetsz, te nyomorult!~
*Szorul ökölbe a pajzsot tartó keze, majd a félistenek felé fordul. A kezében van Eyre fényfegyvere, és elfogyott az összes ellenfele. Ostoba lenne, ha nem használná ki ezt az erőt, s nem fordítaná a harcot azelőtt a javukra, mielőtt az emlegetett Lilith meg nem jelenik. Az vélhetően nem lenne túl jó a Hetedik követői számára.*
~Eyre, te vagy az igaz isten! Szolgállak, míg csak vér folyik az ereimben! Ne hagyd, kérlek, hogy oda jussak, ahová Letrion! Inkább ölj meg, mint hogy a gonosz szolgálatába álljak! Megbocsátok, megengedem, csak tőled függhessek, ne mástól!~
*Vesz egy mély, átszellemült levegőt, majd támadásba lendül. Szándéka az, hogy Khunezkbe döfhesse a Hetedik fényes fegyverét. Lehet, hogy nem öli meg vele, ám megsebesítheti a félistent annyira, hogy Lilith érkezése előtt a főnix fivérek végezhessenek a démonnal, vagy hogy legyengítse egy időre. Ha csak a nevét megjegyzi, és számon tartja, a lovag számára az is megfelelő, még akkor is, hogy egy későbbi ellentámadásra nincs még felkészülve. Most nincs, akkor viszont fel lesz! Hősként fog harcolni, és ha kell, hősként is hal meg! A rohamot úgy időzíti, hogy a főnixek közé érkezzen, s a Fény Istenének a fegyverét ajándékul hagyhassa Khunezk hasában, a gyomrának a tájékán. Ha az nem hal meg tőle, csak megbetegszik, legyengül, már akkor is nyer a lovag, méghozzá időt. Nem fertőz a gonosz démon meg több ártatlan lelket, s nem tipor sárba több ártatlant! Ha megerősödik, akkor pedig a lovag Eyre segítségével készen fog állni a harcra. Készen fog állni arra, hogy méltó ellenfele legyen, s ha nem is győzi le, példát mutasson, hogy nem lehetetlen megverni azt, ki a vérből meríti az erejét! Ha szúrás sikerül, akkor nem késlekedik, gyorsan üt is a bal kezében tartott pajzzsal, hogy ha nem is vonja ki a félistent a harcból, megszédítse, teret adva a Hetedik szolgálatában álló félisteneknek.*


371. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-13 21:52:05
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//

*A főnix nő elmosolyodik, elvégre igaza van a harcosának, szövetségesre nem támadunk, főleg ha nem tudja, hogy mennyire halhatatlan.*
-Jó igazad van, bocsánat. *Ennyit mond, majd odarepül az ellenfeleik felé. A szellemalakot sikeresen kiiktatják a csapatmunkával, így máris kiegyenlítődik ismét a harcmezőny. Ez a szellem is szertefoszlik ugyanúgy, mint Letrion, csak ő nem tért jobb útra és fekete porszemként válik eggyé a semmivel.*
-Rendben! *Válaszol a nő, miután ránéz a colosra, aki még mindig a csodára vár, de nem történik semmi, csak a torkán ejtett sebből egyre több vért veszít. Nem ütőeret talált el, így nem gyors a folyamat. Talán nem okoz nagy fáradságot Ryrinnak végezni vele. A gonosz kacaj abba marad és kezd kétségbeesni, hogy az istene elpártolt tőle, mivel már kétszer is csalódást okozott neki. A lovagnak van ideje lecsapni és ha megteszi, akkor sikeresen végezhet is ellenfelével.
Testvére mellé lép a főnix és együttes erővel támadnak rá a félisten démonra Khunezkre, aki már feltápászkodott és hangosan szólít, valami Lilithet, hogy hol a francba van mikor szükség lenne rá.*


370. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-13 20:38:36
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

*Gorden helyezkedik, forog, nem egyértelmű célpont. A csata az ő javukra látszik billenni, de ezeket az esélyeket az idő elhúzása egyre csak rontja.*
-Harc közben nem érek rá mérlegelni, főnix, hogy halhatatlan vagy-e, vagy sem! Szövetségesre nem támadok!
*Rázza meg a fejét, mert bizony még az időhúzást is vállalja annak érdekében, hogy ne okozzon fájdalmat a nőnek. Vagy tán azt képzeli, hogy a csata megnyerése érdekében leszúrja? Az élet sokkalta többet ér a lovag számára, mint holmi csata. Azt meg lehet vívni újra és újra, de valakit visszahozni az életbe már korántsem ilyen egyszerű.
Ám, amíg bájcseveg a nővel, a harc kiegyensúlyozottabb irányba terelődik. Gorden felébreszti az eszméletlen kolosszust, amire Ryrin arcára aggodalom telepszik.*
~Ostoba harcművész és ork! Csak ennyi feladatok lett volna! Hisz megsebeztem!~
*Más hibája és az oly nagyra tartott "Élet Szentsége" most lehet, hogy életeket fog követelni. Nem elég, hogy a lény páncélban van, még erősebb alakért is fohászkodik. A főnix támadásba lendül, és tüzes madár formájában indul meg a páros felé. Ryrin nem különben, vesz egy mély levegőt, és csatakiáltást hallatva megindul az ellenség felé.*
-Wááárrrgh!
*Az oldalán harcoló nőnek éppen annyi ideje van, hogy lefogja Gordent, Ryrin pedig nem késlekedik megtenni a kötelességét. Átszúrja a Szellem testén a fényes fegyvert. Vélhetően az majd a semmivé válik, akár csak Letrion, ám ha nem, akkor a beszúrás helyétől bal oldali irányba végig is hasítja a lovag.*
-Szabadulj meg te is, végre!
*Mondja, de ekkor éktelen nagy robajjal csapódik be mellettük Khunezk, a démon. A lovag pedig egy pillanatra elmélázik a másik főnix arcán, kezein. Egyetlen pillanat alatt rátelepedik a fáradtság. Húzza a vállát, legszívesebben a démon mellé rogyna a talajra, hogy elpihenjen. Mióta a csata megkezdődött, lényegében folyamatosan küzdött, és nem hiányzott a repertoárból a tigrisugrás sem. A karjai is folyamatosan mozogtak, most pedig nehéznek érzi őket, akár csak egy mázsás kősziklát tartana bennük. Hirtelen minden olyan nagynak tűnik, olyan erősnek, olyan mélységesen sötétnek.*
~Mi jöhet még!?~
*Kérdezi, miközben a szabadon maradt kezét a homlokára helyezi. Talán erőt kap egy kis varázslattól. A művelet után -akár így, akár úgy sikerül-, megrázza a fejét, és ezzel a mozdulattal vissza is tér a csatamezőre.*
-Menj! Segíts a démon ellen, ezt meg bízd rám!
*Szembefordul a colossal és felkészül a harcra. Nem lesz egyszerű, ezzel tisztában van, ám a harcnak az tenne jót, ha a főnixek összevonnák az erejüket. Bármi is jön létre a lovag orra előtt, állnia kell a sarat!*
~Állni fogom a sarat!~
*Vesz egy mély levegőt, majd felkészül -helyzettől függően- a védekezésre, vagy a támadásra.*

A varázsló végigsimít a célpont homlokán, melynek hatására a lázat vagy fájdalmat langyos víz érzete mossa el. A tünetek jelentősen enyhülnek.

369. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-12 22:23:22
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//

*Gorden kihasználja, hogy a főnix takarásában lehet és megpróbál úgy mozogni, hogy Ryrint habozásra kényszerítse. Kockázatos lenne egy általa annyira tisztelt félistent megsebeznie, azért, hogy a gonosz egy kis szolgáját megölje. Úgy trükközget, hogy muszáj legyen a kántálás közben akkor a társa megzavarni a nőt. Mintegy, hogy most Gorden sebzi meg és azért hagyja abba vagy azért, mert a kis pártfogoltja aggódik épsége miatt. A főnix egy pillanatra abbahagyja a kántálást és gyorsan kitér a támadás elől.*
-Ryin, legközelebb ne félj, hogy megsebzel, inkább szúrd át rajtam a kardot, amit kaptál, mint sem élve hagyd ezt a sötét teremtményt. *Parancsol a férfira a nő, nem kell őt félteni, a hamvaiból éled újjá úgyis. Miközben beszélnek a szellem kiszabadul és a coloshoz repül, aki a földön fekszik. Beleszúrja a pengéjét, az meg felriad tőle. A szerzetes nem ölte meg, szóval így ismét van társasága. A mélységi keres egy szilánkot a földön és a torkához emeli, hogy ő is kérjen Sa'Tereth kegyéből és újjáéledhessen valami rémségként.*
-Kérlek istenem, adj nekem erősebb alakot! *Ezzel meg is sebzi magát és gonosz nevetésben tör ki. A főnix nő lángolni kezd és gyorsan odarepül ellenfeleikhez, de sajnos nem elég gyors ahhoz, hogy közbeavatkozzon. Egy dolgot tud csak tenni, megfogni a szellemet, amíg Ryrin végez vele, majd jöhet a másik ellenfél, akinek a fohásza még nem hallgatott meg, így tőle még nem kell tartani.
Odafenn az égből becsabódik Khunezk nem messze tőlük a földbe egy kis krátert csinálva maga alatt. A főnix férfi párján már látszik pár karcolás, jó ideje páholják egymást a másik félsitennel, de úgy néz ki elég jól haladnak, bár ő inkább csak feltartja a másikat, hisz nem olyan egyszerű végezni egy szinte halhatatlannal, ahhoz kellene testvérpárja is.*


368. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-11 19:42:41
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

*Az útja egyenesen ide vezet. Hallott már a régebben Tündérkertként ismert Vérkertről. Eddig nem volt sem oka, sem kedve Artheniortól idáig gyaloglnia, de most, hogy a közelben van, muszáj megnéznie magának ezt a helyet. Azt mondják Sa'Tereth itt vette meg a lábát, és a környéken mindenhol érezni a jelenlétét. Nagyon kíváncsi, mit is értettek ezalatt, de mikor megpillantja a most már Vérkertnek nevezett helyet, nem marad több kérdése.
Elsőként az szag csapja meg az orrát, ami majdnem olyan, mint amit egy tömegsír tetején ücsörögve érezne. Mintha ezerenyi hulla lenne a föld alá temetve, ami máig áraztja magából ezt az orrfacsaró bűzt. A sziklák groteszk alakot vesznek fel körülötte, a mocsárban óvatosan lépkedve pedig úgy érzi, mintha valami mindjárt örökre a mélybe rántaná. Néhány lépésnél csontokba rúg bele, amikről inkább nem is akarja tudni, mihez tartoztak egykoron. A szóbeszédek tehát nem túloztak. Teljesen úgy érzi, mintha egyről a kettőre egy másik világba csöppent volna.
A terület közepén egy kőtömböt vesz észre, ami azonnal felkelti az érdeklődését. Átgázol a mocsáron, remélve, hogy csak a természet szórakozik vele, és nem a talaj vérzik, ahogy lépked rajta. Megközelíti az obszidiánból készült követ, persze neki fogalma sincs arról, miből készült. Egy ideig csak nézi. Van benne valami különleges, valami ijesztő. Annak ellenére, hogy egy teljesen természetes kőként viselkedik, Nori biztos benne, hogy ez a valami hatalmas erőt rejt. Talán választ is adhatna néhány kérdésére...
Óvatosan megérinti a követ, végigsimít rajta. Semmi nem történik igazából, de Nori valami olyasmit érez, ami miatt ismét fejvesztett rohanásba kezd, és meg sem áll, míg el nem hagyja ezt az átkozott területet.*


367. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-10 09:34:34
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

*Az üdvözítő csapás nem kerülte el Letriont, aki látszólag megkönnyebbülten kényszerült jobb létre. Végre a másik létsíkon pihenhet, oda, ahová a halálakor kerülnie kellett volna. Nem nagyon van idő Letrionnal bájcsevegnie, így a szavaira csak egy kósza pillantással reagál, miközben tekintetét már át is vezeti a másik célpontra. Gorden a látványtól, és talán a félelemtől is megrészegülve szálldosni kezd, ám minduntalan visszapattan a buráról. Nem túlzottan sokáig várakozik, s máris felismeri, hogy az egyetlen lehetősége a menekülésre a támadás maga. Mint egy sarokba szorult eb, ki válogatás nélkül megtámadja a közelében lévőt, úgy szemeli ki magának a főnixet, Ryrin agyán pedig egy pillanatra átfut, hogy mivel is fékezhetné meg. Varázslat most nincs a repertoárjában, mi hasznos lehetne, marad a fegyvere.
Ha a főnix közte, és Gorden között van, akkor a szellem teste többé-kevésbé takarásban van. Szerencsére elég magas a rémalak, így van esélye, hogy a főnix feje, vagy oldala mellett elszúrva célba tudja venni a szellem fejét, vagy testét úgy, hogy ne sértse meg a társát. Ha nincs a szellem takarásban, akkor egészen egyszerűen megpróbál egy lépéssel közelebb lépni, és elhárítani a szúró mozdulatot, vagy lehetőségeihez mérten keresztülbökni a szellemalak testét. Ha egyikre sincs lehetősége, akkor viszont jobb híján figyelmezteti a nőt.*
-Vigyázz! Mögötted!
*Ha valamiképp kitér a főnix (talán kántálás közben ez nem is olyan egyszerű), akkor Ryrin az előző mozdulatok egyikével próbálja hatástalanítani a szellemet. Azaz vagy fejbe, vagy pedig oldalba, mellkasba szúrja majd.*


366. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-06 09:53:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//

*Az új karddal a kezében támadja meg újra Letriont, akit szinte kettéhasít. Az felkiált egy pillanatra ijedségében, hisz nem csatlakozik össze szellemteste ismét, valami feketeség távozik belőle és szertefoszlik, majd megszilárdul a teste és apró kis homokszemekbe kezd foszladozni.*
-Köszönöm barátom! *Mondja Letrion könnyes szemekkel, úgy néz ki megszabadította a gonosztól és jóként hallhat meg.
Ezt látva a másik szellem menekülne, de valami akadályba ütközik, mintha egy burába lennének zárva, ide oda repül a falnak, próbál menekülni, de nincs kiút, ezért maradt itt a főnix női párja. Erre azonban hamar rájön az ellenfél is, és így a kántálóra szegeződik a figyelme és tőrével támadásra készül, hátulról akarja a félistennőt megszúrni vele. A sötétség erejében bízik, hogy az fájni fog ennek a jóságos lénynek.*


365. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-03 21:16:18
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

*A csata folytatódik, és Ryrin egy pillanatig patthelyzetbe kerül. A vállába hatoló jeges hideg meglepi, és a maga konklúzióját is levonja.*
~Ha ez hideg, akkor a tűz talán az ellenfele lehet!~
*Tüzet csiholni a semmiből nem tud sajnos, de ha a csata következtetéseivel kapcsolatban készít egy feljegyzést, ezt a feltételezést nem fogja kihagyni belőle.
A helyzetet egyébként a főnix oldja meg, ahogy ő is becsatlakozik a harcba. Ryrin ismeri azt a varázslatot, amit a félisten mormog, de a látvány mégis lenyűgöző. Szinte vakítóan fényes penge manifesztálódik a kezében, olyan, hogy a lovag egy pillanatra el is fordítja a fejét, mert a Vérkert sötétében nem szokott hozzá a szeme az ilyen erős fényhez. Nem akar egy fél percig úgy harcolni, hogy vakfolt keletkezik a szemében a hirtelen fényhatás következtében.
A főnix átadja neki ezt a fegyvert, és a lovag nem habozik. Vakon bízik a félistenben, így a saját kezében lévő kardot beleszúrja a földbe, s elengedi, hogy megragadhassa a fényesebbiket, erősebbiket. Hogy azonnal szertefoszlik-e a földbe szúrt fegyver, azt nem tudja, de nem is igazán érdekli. Elveszi a kardot, s ismét támadóállásba helyezkedik.*
~Nem tudom, mit tervezel, de időt nyerek hozzá!~
*Gondolja, majd támadásba lendül. A célpontja Letrion, az egykori lovagtársa, ugyanis az ő sorsát minden esetben rövidre akarja zárni, s megszabadítani a szenvedéstől. A másik alak kevésbé érdekli, nem viselné szívén a sorsát, ha a Vérkertben bolyongana egy darabig, de az egykori lovagtárs más. Nagyon más.
A támadás az előbbi csapáshoz hasonlónak készül, lévén a szellem pajzzsal nem igazán tud védekezni. A penge a lebegő rémalak testébe a nyakánál hatolhat be, míg csípőtájékon távozhat.*
-Köszönöm a kardot, ezeket bevégzem! Segíthetsz a démon ellen, ha szeretnél!
*Valamiféle burkot is von a félisten köréjük, amiről Ryrin nem tudja, hogy mi célt szolgál. Ha érdeke van maradni a főnixnek, akkor nyilván nem zavarja el, csak úgy gondolkodik, hogy legyen bármilyen nehéz dolga is a szellemek ellen, az nem mérhető a tűzmarár testvérének a dolgához, aki hasonló szintű ellenféllel küzd, csak éppen az ellenfél van hazai pályán.*


364. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-02 09:05:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//
//Ord és Waia//

*Waia és Ord távoznak az egyik sötétség szolgájával, aki rókavigyorral a képén hagyja magát elcipelni, itt esélye sincs és meghalni sem szeretne. Az elméjét megfertőzte valami, mert már jobb ragaszkodik az élethez és minél messzebb szeretne innen elkerülni, viszont nem akar ottmaradni az ork vállán sem, így ha messzire érnek, akkor biztos kapálózni kezd és ha elengedik elfut valamerre, messze tőlük és a vérkerttől is.*

//Ryrin//

*A lovag vállát érő támadás nem okoz fájdalmat, nem sikerül szellemként a csonttőrt beleszúrni Ryrin vállába, nem csak a páncél miatt, hanem mert az is egyesült a szellemi megjelenésével, így látszatra megvolt a hatása. Valami hideget érez a vállában, de hamar elmúlik, így a pajzsos kezét továbbra is tudja rendesen használni.
Amíg leköti a szellemeket, a mellé érkező főnix varázsolni kezd és megidéz egy fényes kardot, ugyanaz a varázslat, amit a lovag is elvégzett, csak jóval fényesebb és erősebb fegyvert hozott létre, ami nem csoda, hisz jóval nagyobb a varázsereje és persze félisten is, ami szintén megérthető.*
-Ryrin, vedd el a kardot, ezzel megtisztíthatod őket. *Miután megtörténik az átadás, újabb kántálásba kezd, méghozzá egy burokba akarja magukat bezárni, ahonnan nincs menekvés a szellemeknek, nekik itt és most vagy tovább kell lépniük a fénybe vagy meg kell halniuk.*



363. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-28 17:03:00
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Waia//

- Oda. A városba. * Erősíti meg a másikat röviden. Orkunk kitart véleménye mellett, miszerint rossz ötlet volt ez az egész kiruccanás a városból dolog és nem is venné rossz néven, ha a másik amiatt nevetné ki, amiért ilyen hülye. Ellenben mikor amaz nyeszlettnek nevezi, akármilyen szelíd ork is ő, elönti a méreg. No, nem úgy, mint ahogy általában az orkokat - nem áll fel és veri agyon a szerzetest -, annál finomabb módon. *
- Höh? Ehrm! * Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egy határozott ütéssel kiüti áldozatát - ha elsőre nem megy, hát üt újra, és így tovább, amíg az eszméleténél van. Az érdekes rész azonban csak ezután kezdődik, ugyanis Ord megpróbálja felemelni a remélhetőleg ekkorra már élettelennek tűnő testet. Megmutatja ő, hogy nem holmi nyeszlett ork ő, hanem erős és méltó a fajára. Maga a felemelés lesz bizonyára a dolog legnehezebb része, hiszen ha sikerül a vállára dobni a fiatal lányt, akkor már biztosan el tudja cipelni egy darabig. Gyorsabban fog elfáradni, mintha nem vinne a vállán még egy embernőt is, de ez igazán megéri, ha a becsületéről van szó. *
- Viszem magammal, simán elbírom! * Vigyorog a másikra, noha látszik rajta, hogy jobban érezné magát, ha nem ezt a fanatikus Sa'Tereth hívőt, hanem a sárban maradt festményét vihetné magával inkább. Arról azonban majdnem teljesen megfeledkezik időközben. El is ázhatott már és nem is volt remekmű. Arról nem is beszélve, hogy nem tudta teljesen befejezni, mivel a démoni asszonyság idő előtt megunta a pózolást és sértődötten elröppent.
Ha minden jól megy, most már kettesben - illetve Ketával együtt hármasban - haladhatnak el a vérkert közeléből. Idáig sem voltak a kellős közepén, így ezzel igen hamar végezniük kell - pár perc múlva talán már a kikötő sötét utcáin járhatnak. Ennek örömére csevegni is van idejük. A szószóló inkább Waia, míg Ord többnyire csendben hallgatja a másikat. Neki közel sem jött le ilyen sok minden ebből a tapasztalásból. Neki sokkal inkább tűnik továbbra is gonosznak Sa'Tereth és a bandája és jóságosnak Eeyr és... És az a két félisten. Ryrinről inkább nem mondana véleményt, mindenesetre a lovag nem férkőzött az ork bizalmába. *
- Festeni jöttem. * Közli egyszerűen, majd néhány másodperces csendet követően - amikor már azt lehetne hinni, hogy ennyi volt minden hozzáfűznivalója -, ismét megszólal. *
- Találkoztam egy csodaszép ork asszonnyal - azt mondta, fessem le, hát lefestettem. * Morogva próbál visszaemlékezni, hogy hogyan is folytatódott. Nem tervezi hosszúra fogni a történetet, így leegyszerűsítve mondja csak el. *
- De kiderült, hogy valami démon és elrepült. Utána jött az a másik, amelyikkel a félistenek harcoltak, aztán... Aztán ezt az embernőstényt feláldozták, vagy mi. * Bök állával a vállán lévő potyautasra. * Azóta hisz ő is ebben a Sa'Terethes hülyeségben! * Mondja, még maga is meglepődve a végső részen. Ebbe igazából nem is nagyon gondolt bele eddig. *
- Höh. * Rosszallóan megrázza a fejét, majd elgondolkodva dobja vissza a labdát. *
- Hát te honnét tudtad, hogy bajban vagyok?



362. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-28 01:47:51
 ÚJ
>Waia Syunddar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Ord//

*Minthogy mindketten (sőt, mindhárman a félistennel együtt) egyetértenek abban, hogy kettőjüknek itt már semmi keresnivalója. A félisten érve az égszakadás, Waiáé a hit megrendülése, Ordé pedig láthatóan a jó öreg "ide se kellett volna jönni".*
- Te a városba mész vissza, nem? Hát nem is tudom... *néz végig az orkon* Elég nyeszlett vagy orkhoz képest. Az első ötletem az lett volna, hogy vidd el a városba, és keress neki egy jó elmeorvost. De nem vagyok róla meggyőződve, hogy bírnád. Inkább üsd le, és hagyd itt. Majd a félistenek kezelésbe veszik az elméjét, ha a lovag meg nem öli.
*Jegyzi meg rosszallóan. Kezdi észlelni, hogy igazából az oldalak elég torzak ahhoz képest, ahogy ő elképzelte. Sa'Tereth a gonosz isten, mégis a szolgái nem ölték meg Waiát, pedig tengernyi lehetőségük lett volna rá. Inkább bevárták az erősítést, majd pedig szépen megkezdték a visszavonuló fújását. Szemben Eeyr hívével, aki az egyetlen itt, aki gyilkolt. Nevetséges, mivé tud válni a világ. Vagy az istenek fogják túl puhányul a gyeplőt, vagy a hívek kanászodtak el nagyon ennek ellenére, de láthatóan nem olyan hatalmas entitásokról van szó, mint amilyennek képzelte őket. A maga részéről eleget látott a gyerekzsúrból, ideje elhagynia a vérkertet. Meg is indul szépen, azért az orkot bevárja, akár a nővel, akár a nő nélkül követi, utána viszont már ő diktálja a tempót. Minél hamarabb el akar szabadulni innen, és valami nyugodt helyen átgondolni mindazt, ami a fejében kavarog.*
- Egyszerűen nevetséges, nevetséges ez az egész... én meg már azt hittem, hogy az istenek eljövetele jelent valamit, de... sajnos láthatóan tévedtem, barátom *pillant az orkra* De azért nem teljes kudarc ez a nap, legalább téged kihúztalak a híg fosból, amiben nyakig voltál. Hogy kerültél te oda?


361. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-24 20:37:27
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

* Bár az ork figyelmét nagyrészt leköti az, hogy ügyeljen Ketára, azt mégis hallja, hogy a háttérben szó- és kardpárbajok zajlanak a többiek részéről - egyedül Waia az, aki egészen nyugodtan álldogál a helyén. Így kicsit meg is lepődik, mikor meghallja, hogy véget ért a harcuk és összeráncolja homlokát. Nem teljesen érti, miért, azonban ez legyen a legkevesebb. Ő igazából egy percig sem akart harcolni senkiért sem - magát leszámítva -, így még jól is jön neki, amikor közlik vele, hogy vége. Na, meg még jutalmat is fog kapni elvileg. Ez aztán a remek ajánlat, szinte már kész zsoldos vált belőle. Mondjuk dobókeresztjeit elvesztette - ő legalábbis biztos nem fog tovább itt időzni, hogy még azokat is előkeresse -, tehát, ha lesz még ilyen harcolós alkalom, akkor már nem biztos, hogy ilyen könnyen megússza. Már csak azért sem, mert ezek a félistenek sem túl gyakori jelenségek csak úgy a világban; nem röppennek fáról fára, hogy ügyeljenek minden és mindenki jólétére. *
- Ehrm... * Mindössze ennyi a válasza Waia szavaira. Se őt, se a lovagot nem ismerte még meg eléggé, így a szerzetesben sem tud teljességgel megbízni. Szavaira mégis közelebb kerül egy kicsit Ord szívéhez, hiszen úgy néz ki, ugyanazon a gondolatmeneten vannak a felesleges öldöklések kapcsán. Az ork ugyan nem látta, hogy miként történt az a Ryrin-féle gyilkosság, de jobb forrás híján vakon hisz az előtte álló embernek. *
- Tényleg menjünk, otthon akarok már lenni. * Bólint egyet, de aztán rájön, hogy még mindig egy tőrt tart Keta nyakához. * De vele mi legyen? * Bök Ketára állával. Kötél nincs ugye egyiküknél sem, de csak úgy nem is hagyhatják itt, mert még veszélyes lehet. Na, de akkor vigyék magukkal, vagy mi? Ordnak személy szerint semmi szüksége nincs egy fiatal emberlányra, aki ráadásul azt hiszi, hogy az a gonoszabbik isten jóságos.
Természetesen leszúrni sem akarja, de ha Waia nem kínál fel más módot, akkor tervei egy határozott jobbossal fogja végleg harcképtelenné tenni a nőt. Csak nehogy addig történjen valami váratlan! *


A hozzászólás írója (Pihekezű Ord) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.24 20:38:07


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906