//A hatalom útján//
*Nem tudja megmagyarázni, miért, de mostanában mintha egyszerűen vonzaná őt a vérkert, és biztos benne, hogy nem csak a vipera készteti arra, hogy minél gyakrabban meglátogassa a helyet.
Mióta első körben megízlelte, hogy Sa'Tereth erejéből egy parányi morzsát ő is birtokolhat, azóta megrészegült a tudásvágytól. Egyre többet és többet akar, hogy minél erősebbé, minél hatalmasabbá váljon.*
~Nem, nem fogok soha többé behódolni senkinek, nem hagyom, hogy irányítsanak. A magam ura leszek.~
*Szajkózza magának a gondolatokat, amit szeretne elhinni. Egy egész gyermekkornyi szolgaság, majd Idya vakon történő követése után megelégelte az ilyesféle életet. Szabad akar lenni mind testben és lélekben. Azt akarja, hogy rajta ne foghasson semmilyen törvény és féljenek tőle annyira, hogy ne is próbáljanak meg ujjat húzni vele. Nos, ez a komolyan hangzó, menő része a dolgoknak, de talán úgy is fogalmazhatnánk, hogy nem szeretné, ha valaki újra bánthatná őt. Túl sok rosszat élt át, és csupán annyira vágyik, hogy szeressék. Különös lehet a szeretetet és Sa'Terethet egy mondatban említeni, de Nori szerint a kettő nem zárja ki egymást.*
- Ne érzelgősködj, gondolkozz! Ha nem veszíted el a fejed, tiéd lehet a válasz. Ha valaki jobb nálad, hagyd, hogy vezessen, de ahhoz, hogy te irányíts, neked kell túlnőnöd rajtuk. Válj hát jobbá! A saját életedről csak te dönthetsz, de a jogot meg kell szerezned, hogy dönts felette.
*Ismétli magának hangosan azokat a szavakat, melyeket az éjszaka sötétjében elmélkedve megannyiszor hallott már. Ha gyenge vagy, a társadalom tönkretesz, ha erős, te magad lehetsz a társadalom élén. Ekkor pedig nincs, aki szabályokat alkothat helyetted, amiket neked be kell tartanod.*
- Nem utolsó sorban pedig… nem mindegy, kivel veszed körül magad. A haszontalan barátok mit sem érnek, a hasznosak annál inkább. Meg kell találnod mindenkiben, hogy miért van rá szükséged az életedben. Ha nem találsz ilyet, nincs szükséged rá.
*Ez utóbbi gondolatokat is akkor hallotta, mikor álmában megjelent előtte az arctalan. Ugyan nem látta a sötétben, de érezte, hogy ő volt, és azóta sem tudja kiverni a fejéből a hallottakat. Hisz ez mind magyarázatot adhat arra, hogy miért van most egyedül. Nincs már szüksége sem Idyára, sem Clionra de még Noliera sem. Most már csak magában kell bíznia és menni előre a hatalom útján. Hogy kik kísérhetik el ezen az úton… arról ő maga fog dönteni.*
- Készen állok, Uram. *Suttogja az obszidián elé érve. Egyszerre húzza le a nála lévő varázsitalok egyikét, majd letérdel a szobor elé, kezeit a combjain pihenteti, szemeit lehunyja, és csak hallgatja mindazt, amit a csend mesél…*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.