Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 38 (741. - 760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

760. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-02 20:15:27
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nirs talán önző volt, hiszen nem gondolt rá, hogy Hanloren is pont ugyanolyan fáradt lehet, mint ő. Mire végiggondolhatná, már alszik is. És valóban csodás álmot lát. Abban a kis házban nem ketten vannak, de hárman. A totyogó kislány hullámos, szöszke fürtjeit anyjától örökölte, szemeinek színe pedig egyértelművé teszi származását. Most éppen apját nyúzza, a hajával játszik néha megcibálva azt, és csengőn felkacag valahányszor apja, bosszúságot mímelve, oda-odakap a szájával, mint ha meg akarná harapni a kezét. Amikor felpillant, Aenae-t látja az ajtóban, amint őket figyeli mosolyogva. Közelebb lép, karjaiba veszi a kislányt és megcsókolja hites urát. Nirs persze mohón visszacsókol, amire neje kicsit elhúzódik.
"Ssssh. Még nem nyugodott le a nap."
Sejti, hogy mire gondolt hiszen kislányuk előtt egymásnak esni mégsem lenne helyénvaló, de azért kaján vigyorral lehunyja a szemét és csücsöríti az ajkát, mintha újabb csókot követelne. Hűvös, kellemetlenül hideg fuvallat legyinti meg. Alighanem nyitva maradt az ablak. Oldalt fordítja a fejét és kinyitja a szemét, hogy megbizonyosodjon felőle. Egy csenevész, leveleit vesztett bokrot lát. Összehúzza a szemöldökét és visszakapja a fejét. Most már érti. Szó sincs otthonról, tündéri kislányról, Aenae-ről. A Vérkertben van, és a csók... ahogy Hanlorent nézi, az is megtörténhetett. Ha pedig az elf lejjebb mozdul, hogy mégse szorítson ki mindent Nirs gyomrából, érezheti, hogy hatással volt a fiúra. Ahogy Hanloren ficánkol rajta egy kicsit, szusszan is egyet, aztán csak néz és lassan elsötétül a tekintete. Átfogná a lány derekát, hogy letolja magáról, de csak bal keze mozdul. Ha nem is durván, de azért határozottan megpróbálja arrébb lökni.*
- Eressz! *morogja, és ha sikerül feltápászkodnia, egy ideig csak nézi az oltárt, mintha tanácsot várna. Aztán szinte megperdül a sarkán, és most valóban dühösnek látszik.*
- Hogy merészeled? Mit tudsz rólam? Mit tudsz arról, miként szolgálom az uramat? Ha méltatlannak ítélt volna, már rég nem élnék és ne feledd: nemcsak hozzád, hozzám is szólt. És semmi ilyesmit nem vár tőlem. Nem gondolod, hogy Sa'Tereth-nek nincs szüksége hírvivőre? Ha ez kívánná, velem közölné.
*Az egészben az a legszörnyűbb, hogy Hanloren leginkább elborzasztó szavaiban még Nirs is érez némi igazságot.
~Felejtsd hát el, ahogy ő is elfelejt téged...~
Elvégre Aenae bármelyik nap világra hozhatja gyermekük, ő pedig itt van, felesége pedig... nem is tudja, hogy hol. Ez pedig végső soron Aenae óhaja volt. Akárhogy is, ezt a kételyt biztosan nem fogja megosztani az elffel, inkább szabadjára engedett dühvel palástolja azt. Közelebb lép, és ha Hanloren még nem állt fel, megragadná a karját, hogy felrántsa.*
- Légy nyugodt, tudom, hogy mi a kötelességem. *sziszegi a másik arcába* És azt is, hogy mi akadályozhat ebben. Ezért ha még egyszer ilyen szavakat hallok tőled, azt is tudni fogom, hogy kinek kell halnia.
*Pedig Hanloren terve jó volt. Csupán két dolgot nem vett számításba, talán nem is tudott róluk. A Thargodrymekről az a rút és természetesen igaztalan pletyka járja, hogy csak ork szukákkal közösködnek. Ha ez rágalom is, az igaz, hogy északon nem szívlelik az elfeket. Ha pedig Nirs érzett is vágyat, akár csak kíváncsiságból is, azt Hanlorennek sikerült zárójelbe tennie. A másik pedig az, hogy Nirs őszintén szereti Aenae-t. A logika és a szerelem persze ritkán egyeztethető össze, de Nirs még nem is került olyan helyzetbe, hogy ezt meg kellett volna tennie. Az pedig egy másik, egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogy mit tenne ha ez a helyzet mégis előállna.
Most inkább a nyugati horizont felé fordul és vesz egy mély lélegzetet, hogy valamelyest lenyugodjon.*
- Nemsokára itt az éjszaka. Készen állsz?


759. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-01 22:45:55
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//Nirs//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Szemével kíséri Nirset, majd az oltár felé fordul. Fáradt, olyan nagyon fáradt... Nem is csoda, hisz két napja le sem hunyta a szemét. Feje szinte zúg a megannyi gondolattól, s csak egy mód van rá, hogy rendbe szedje őket. Letérdel hát, s kezeit az oltáron összekulcsolva fog neki az imának. Egy perc sem telik el, s az obszidiántömb mellett találja magát, lecsúszva a kőlapról. Nincs ereje felkelni, hagyja hát, hogy a fáradtság ereje lecsukja szemhéjait, hogy átadja őt a sötét, álomtalan álomnak.

Felül. Úgy érzi magát, mint akit egy végtelen mély kútból rántottak ki. Nincs még sötét, de a napkorong szép lassan narancsszínbe torkollik a horizonton. Van még egy kis idejük. Nagyot húz a vizesflaskából, majd végignyalva cserepes ajkait feltápászkodik a földről. Nem állíthatná, hogy kipihent, de határozottan jobban érzi magát, mint az alvás előtt. Tekintete Nirset keresi, aki még mindig a földön durmol. Közelebb lép, merengve szemlélve a férfit. Szinte mosolyog álmában.
Kettőség. Ezt érzi Nirsben, s talán feladatuk múlik ezen. Az asszonya iránt érzett gyengéd érzelmek meggyengítik a fiút, alattomos védőburkot képezve elméjében a sötétség ellenében. Netán egyszer választania kell majd asszonya és sötétség között... Ő pedig sejti, melyik mellett fogja letennie a fiú a voksát. Az elme rideg, számító logikájában nincs helye ily képletnek.
Ügyelnie kell rá... Ezek voltak urának szavai, s talán pont erre célzott. Hát ügyelni fog. Elég időt töltött férfiak között ahhoz, hogy tudja, kívánatos. Az embereknek pedig különösen gyengéje az elf faj. Hányan is próbálták megkörnyékezni, mióta Artheniorba érkezett? Talán Nirs borostyántekintetében is hasonló vágyat vél felfedezni olykor.
Óvatosan ereszkedik térdre, majd kúszik fel hangtalan Nirs teste felett, figyelve annak sérült karjára. Feje mellé támaszkodik kezeivel, egy ideig pedig elnézi a finom vonásokat s a dús hajat, melybe korán kapott a dér. Érzi arcán a férfi lassú, forró lélegzetét, alighanem mélyen jár álomországában.
Nem érez semmit. Sem kívánalmat, sem mást. Ridegen pillant végig még egyszer fiún, majd lehunyt szemmel hajol annak arcához, hogy puha ajkaival csókot leheljen Nirsére. Csak egy pillanat. Ennyit ad, mielőtt jobbjával az alighanem ébredező férfi arcát simítja végig.*
-Ssssh. Még nem nyugodott le a nap.
*Duruzsolja, bár hangjába nem sok érzelem vegyül. Ha Nirs fekve marad és nem dobja le magáról, tenyerét annak mellkasára helyezve támaszkodik meg a hasán ülve, majd felegyenesedve végigsimít a férfi testén.*
-Ha véghez vittünk mindent... Tiéd a világ. Urunk bőkezű, ha hű szolgáiról van szó. De az asszonyodnak halnia kell ott.
*Mutat a Nirs homlokára, miközben ficánkolva húzza hátra magát hangyányit, hogy igazán érezhesse őt a férfi ott, ahol kell.*
-Felejtsd hát el, ahogy ő is elfelejt téged, hagyd el a fiút és legyél végre férfi.
*Suttogja, majd ajkai széle megrándul egy pillanatra. Eszébe sincs odaadnia magát Nirsnek. Inkább csak gondolatot ébreszt, s vele együtt össze kívánja törni a hamis álmok burkát.
Fogalma sincs, hogyan reagál majd Nirs, azonban tartva a szemkontaktust a borostyánsárga szempárral, megkísérel lekászálódni a férfiről. Hosszú éj előtt állnak, ő pedig már megcselekedte, mit eltervezett. Egész sor teendő várja még őket a szertartás előtt, ő pedig készen kell áljon.*

A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.01 23:01:08


758. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:54:08
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nirs először nem érti, hogy Hanloren miről beszél, de emlékezteti magát, hogy a lány egykor tévutakon bolyongott és a hamis istennőnek adózott tisztelettel. És úgy tartják, hogy Eeyr a hozzá hű varázslóknak megadja a gyógyítás lehetőségét. Ami most valóban jól jöhetne. Más kérdés, hogy Nirs nem merné megsérteni urát azzal, hogy ilyen segítséget fogadjon el.*
- Feljebb. *morogja ahogy Hanloren a karját nyomkodja, amiből nem érez semmit. Közben félrenéz, igyekszik nem vetni pillantást a fedetlen vállakra vagy a zöld szemekbe. Erre nem kell sokáig koncentrálnia, mert amikor Hanloren a vállához ér vicsorít egyet, és megrándul a fájdalomtól. Az pedig furcsa lehet, hogy a vicsor az arcára fagy a megkönnyebbüléstől. Az elf szavai szerint Sa'Tereth nem mondott le róla. Sőt. Ha pedig így van - mert Hanloren akár hazudhat is, bár ebben Nirs nem találna logikát - csak megerősíti a fiú döntését abban, hogy egyensúlyra csak a gyengék törekednek. Az egyensúly szürke, unalmas és statikus. Sohasem lehet állandó. A fény hamis, megfosztja az egyént céljai elérésétől azzal, hogy mások érdekeit kell előtérbe helyeznie. Tehát csak a sötétségben bízhat. Nem tudni, hogy meddig nézne a semmibe, de a lány érintését érzi az arcán és hagyja, hogy szembe fordítsa vele a fejét. Kínzóan kellemes dolog ez. Mert a világoszöld szemeket igen szépnek találja, mint ahogy azok gazdáját is a maga, elfekre jellemző sápatag módján. Amikor pedig érzi a másik testének melegét ahogy közelebb húzódik hozzá alig leküzdhető vágyat érez, hogy a karjaiba, pontosabban az egyik karjába ragadja. De hogy tehetne amikor mást szeret? Már a vágynak sem szabadna felhorgadnia, és dühíti, hogy ennek nem tud parancsolni.*
- Soha nem térnék le róla. *sziszegi tettetett bosszúsággal. Bűnbakra van szüksége összezavaró érzései miatt, e szerepre pedig Hanloren tökéletes. Ezért is dörgöli az orra alá, hogy nem ő az aki sehová sem vezető ösvényeken is járt életében. De csak a hangja dühös, a szemében mintha szikrák táncolnának jelezvén, hogy az elf incselkedése minden akarata ellenére is megmozdított benne valamit. Azután csak sziszeg tovább, de most már a fájdalomtól, ahogy a lány rögzíti sérült karját. Szemében is a kín könnyei csillognak, de inkább tépné ki a nyelvét, mintsem felüvöltsön a másik előtt. Arra pedig nem kell sokat noszogatni, hogy pihenjen. Leroskad a fa tövébe, hátát annak törzsének vetve.*
- Ma este bizonyítani fogunk neki. Nem fogunk elbukni.
*Az eltökélt szavak után hevenyészve bepólyált karjára pillant, utána vissza az elfre és halványan elmosolyodik.*
- És... köszönöm.
*Ezután még cseverészhetnek, mert Nirs elhatározta, hogy aludni nem fog. Nem lenne értelme, hogy Hanloren ellene cselekedjen, de mit lehet tudni.
Nem is veszi észre amikor elbóbiskol. Álmában pedig egy kis házban van egy sötétszőke, hullámos hajú lánnyal. És boldog.*


757. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-30 20:13:54
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*A fiú kínjára csak elmosolyodik.*
-Régebben talán ment volna mágiával is. De még így is én vagyok a legjobb esélyed. Hol érzel fájdalmat?
*Lép oda Nirshez, hogy kezével óvatosan nyomkodja végig annak béna karját. Nem figyelmességből és nem is kedvességből teszi azt, amit tesz.*
-Urunk választottja vagy, szüksége van rád. Az én dolgom az, hogy ügyeljek rád és a kijelölt úton tartsalak. Engedelmességgel tartozom.
*Tapogatja végig a férfi karját egészen a válláig, majd felszegi állát és megkeresi a borostyánsárga tekintetet. Talán téved, ő még is ezt olvasta ki az üzenetből, mit urától kapott. Hát ezt fogja tenni, míg Nirs és az ő céljaik egyek.*
-Nagy dolgokra vagy hivatott, Thargodrymek fia. Csak ne térj le az útról.
*Duruzsolja, miközben gyengéden a fiú álla alá nyúl, hogy maga felé fordítsa annak arcát. Egészen közel állnak, szinte hozzásimul az északihoz.*
-Bármit megkaphatsz majd, amit csak akarsz és még többet is. Sokkal többet, mint amit egy asszony nyújtani tud.
*Mosolyodik el, keze pedig végigkúszik Nirs mellkasán.*
-Talán eltört.
*Vált hirtelen hangnemet, műértő szemmel véve kézbe ismét a férfi karját. Zsebéből túr elő egy rongycsomót, mi talán a régi, hófehér szoknya maradéka. Óvatosan hajtja át a férfi karja alatt majd áll lábujjhegyre, hogy átkösse Nirs nyakán a csomót.*
-Most pedig pihenj.
*Simít végig Nirs arcán, ha az nem húzza el fejét az érintéstől.*
-Keress egy fekhelyet. Ébresztelek majd, ha lenyugodott a nap.




756. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:18:01
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Hanloren nem mutatkozik bőbeszédűnek a kérdés után, de ezen nincs mit csodálkozni. A pofont teljesen helyénvalónak érzi, bár valószínűleg nagyobbra sikeredett, mint szerette volna. A fájdalom szülte hang és az, hogy ujjainak vöröslő lenyomata meglátszik az elf arcán, erre utal. Egy pillanatra meg is sajnálja, de ez az érzés gyorsan elmúlik. Inkább azon gondolkodik el, hogy Sa'Tereth mit mondhatott Hanlorennek, de nem kérdez rá. Ez nem tartozik őrá. Annál is inkább, mert az elf mintha eltökéltebbnek látszana, mint azelőtt, őt viszont csak elbizonytalanította a szózat. Soha nem gondolt még arra, hogy a fénynek és a sötétségnek egyensúlyban kéne lennie, márpedig az iménti sugallatot nehéz lenne másként értelmezni. Ez nem vall az istenére vagy arra, ahogy vele megismertették. Arra jut, hogy ha mégsem az ura hangja volt, akkor nem kell törődnie vele. Úgy okoskodik, hogy ha Hanloren kapta útmutatásban ő is szerepet kap, akkor az csak Sa'Tereth-től származhat, hiszen a sápadt istenségnek aligha telne kedve abban a rituáléban, amire készülnek. És ha így van, akkor ura továbbra is pártfogolja. Más pedig nem számít.*
- Együtt. Még csak nem is hallottam róla, hogy ezt ketten, egymást támogatva is végbevihetik.
*Szinte tanácsot kérőn néz az oltárra, aztán bólint egyet.*
- De ha ő így akarja, akkor így is lesz.
*A következő kérdésre csak megvonja a vállát. Csak a balt, persze. Jobb karja továbbra sem engedelmeskedik, csak az a furcsa bizsergést érzi benne. Baljával megemeli jobb karját, és amikor elengedi az ernyedten esik le teste mellé. Nirs pedig felszisszen, ahogy ismét végigömlik benne a fájdalom.*
- Nem. De legalább érzem, hogy fáj. Ez jó jel lehet, nem igaz? Amennyire bármi jó jel lehet most.
*Fanyar mosoly terül el a képén, mert arra gondol, hogy ha jobb karja béna marad, Aenae vajon tudja-e majd úgy szeretni, mint eddig? Sőt, lehet-e egyáltalán a férje? Kripliként. Kicsit elpirul amikor ismét Hanlorennre néz. Gyűlöl szívességet kérni, pláne attól akit az imént pofozott fel. De a muszáj nagy úr, úgyhogy csak kiböki.*
- Tudsz valahol egy gyógyítót?


755. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-29 19:34:26
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Érzi, ahogy a sötétség lelkéhez férkőzik, ahogy kitölti őt... Kéjes érzés. Erősebbnek érzi magát, s szellemileg valahogy frissebbnek is. Ledobja magáról a fájdalmat, a fáradtságot, nincs már más, csak ő.
Szenvtelenül figyeli Nirset, s ajkai széle még rándul is egy aprót, ahogy az meghajol. Azután a férfi képen törli.
Fájdalmas, meglepett nyögés kíséretében kap arcához, majd villámló tekintettel mered az emberre, de nem szól egy árva szót sem. Nem tehet a fiú ellen, s nem csak Ura akaratából, vagy mert szüksége van rá. Egyszerűen nincs módja rá. A kettejük között húzódó, különös erőviszony mérlege most Nirs felé billen, s talán nem csak a testi erő miatt. Frusztráló érzés, de ez a helyzet.*
-Hozzámszólt.
*Visszhangozza suttogva, miközben kezét leveszi vöröslő arcáról, s igyekszik feleveníteni a hangot.* ~Igen. Hogy ne térjek le az útról... Hideg fej. És a fiú. Ügyeljek rá? Mit jelent ez?~
-A következő éjjel folytanunk kell, amit elkezdtünk. S most együtt próbáljuk meg majd visszahozni őt. Te és én.
*Hunyorog az emberre, majd összeszedi botját a földről és derekát egy girbe-gurba, kiszáradt fa törzsének támasztja.*
-Megsérültél. A karod... Tudod használni?
*Érdeklődik színtelen hangon, de fejében egymást kergetik a gondolatok.* ~Vajon mennyire erős? A rimánkodása a lovagnak... Mennyire volt színjáték?~

A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.29 21:18:13


754. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-29 16:11:48
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

- Sosincs vége. *néz vissza hasonló arckifejezéssel a lovagra, és amíg botladozó társával a varázslót támogatják fel, megpróbálkozik sérült jobb karjával. Hiába. Az elméjében ismét felcsendülő szavakra aztán megdermed. Ha ura előbbi szavai elbizonytalanították, mostaniak össze is zavarják. Döntenie kell fény és sötétség között? Miért? Úgy hiszi, hogy soha életében egyetlen pillanatra sem ingott meg a hite, ahogy most sem amikor farkasszemet nézett a halállal. Most pedig csak megfogalmazódik fejében a gondolat, amitől az előbb még rettegett.
~Egyensúly? Ki vagy te?...~
Képtelen lenne elfogadni, hogy az mentette meg, akit Északon amolyan se hús, se hal istenségként emlegetnek, és nem az, akiben hitt egész életében. Ebben a pillanatban biztosan nem. De a furcsa és ijesztő gondolat ott marad a fejében. Hanloren hangja ragadja ki ebből a kis révületből, és a lány mellé sétálva figyeli, ahogy a hármas alakja eltűnik a szemük elől. Csak azután fordul szembe vele egy meghajlással*
- Az urunk általad látta jónak megmenteni az életem, és nem haboztál. Köszönöm.
*Aztán felegyenesedik és már lendül a bal keze, hogy szándéka szerint felképelje az elfet. Ha ez sikerül, minden neheztelés vagy harag nélkül szólal meg újra.*
- Ezt pedig azért, mert ellentmondtál nekem.
*Utána pedig az oltárra pillant. Nem végezték be amit elterveztek, és Nirs ebben a pillanatban tanácstalan. Talán Hanloren is kapott sugallatot Sa'Tereth-től.*
- Ő hozzád is szólt? Hogyan tovább?


753. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-29 14:15:56
 ÚJ
>Ikta Crouren avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Vakmerő

*Süpped a talaj a lába alatt, miként reszketeg tagokkal halad a nőhöz. Messziről látja a kis dombocskát, aminél utoljára találkoztak. Gondolatai egyre kuszálódnak. Minden előre letisztázott terve visszavonulót fúj, magára hagyva a mélységit a csokorral.*
- Szabad ez a hely?
*Mutat a földre, hogy lefeküdjön mellé.*
- Hoztam neked virágot. Remélem meg tudsz bocsátani a múltkoriért. Nem voltam önmagam.
*Szánalmasan fest miközben a szavakat makogja. Végén csak sóhajt egy nagyot, hogy...*
- Sajnálom.
*Leteszi a virágot a sírra.*
- Szerény ajándék, de remélem tetszik. Nem értek ilyenekhez, ezért segítséget kellett kérjek. Kedvesen kiszolgáltak.
*Nem szekálták a faja miatt, sem a kinézetéért. Nem kapott semmi többet, mint egy átlagos betérő. Nem is tartja sokra, de a hölgy füleit hátha jobban nyugtatja ez a kis kegyes hazugság.*
- Reggel egy aranyos gyerekbe botlottam.
*Letelepedik a földhalom mellé.*
- Nem rossz gyerek, csak... Fura. Picit magamra emlékeztet. Egy kart szorongatott, ugye milyen furcsa?
*Megfogja a mellette fekvő kart.*
- Hideg a kacsód. Pont ahogy szeretem.
*Törődését kifejezve gyengéden szorít a kezében lévő elhunyt elf kezén.*
- Sajnálom, hogy akkor szétvágtalak...
*Hosszasan beszél, társa hallgat mint a sír. Reményei szerint sikerül nem zavarja meg senki őket, amíg kettesben cseverésznek a múlt történéseiről.*



752. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:18:21
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*~ Áldozat, áldozat... a természetes ésszerűség uralta lét, a logika által kikövezett egyenes ösvény, az ostorcsapás vágta, elágazás nélküli út... ez az én utam! Az áldozat, csupán eszköz, de ne hidd, hogy anélkül nem jutalmazom a hűséget, dacos lány... ne hidd! ~ Súlyos szavak, s recsegve, ropogva törnek utat az elmébe, míg Hanloren végső döntését meghozza.*
- Ne hidd, hogy ezzel vége! *Sziszegi dühös arccal a lovag, úgy Nirsnek, mint Hanlorennek, míg a fiú lábra segíti társát, aki hirtelen nem érti mi történik.*
- Megyünk! *Jelenti ki az ép, határozott hangon.* Üzlet köttetett. *Vicsorodik el, majd szinte kiköpne oldalra.* Hozd a nőt! *A feltápászkodó, a varázslónőért megy, s kellő távolságba húzódva ketten vezetik el, majd lassan elnyeli őket a dokkok sűrű fabódé rengetege. Nirs fejében apró pendülés, mintha elszakadt volna valami. Kezét próbálja, de mozgatni azt nem tudja, külső vizsgálat szükséges hozzá, azonban a fejében felcsendülő hang ismét megszólal, mély hangján, néha lágyan, néha pedig erélyesen. ~ Döntened kell hát, jutalmad mi légyen, a fény, avagy a sötétség! Vigyázz, fiú, hogy a mérleg serpenyőjében ugyanazon súly legyen, vesztened, vagy nyerned kell! Áldozattal jár a sötét, tán olyannal, mire nem is gondolsz... sz... sz... sz... ahogy a fény is... s... s... s... ~ *Visszahangzik elméjében tovább, mígnem végleg elhal. Választania kell. Hanloren ezzel szemben mást érezhet. Erős lesz, tagjainak fáradtsága elmúlik, energia tölti fel, mintha áldozott volna, máris érzi, hogy kapott valamit, valami fontosat, mire tán szüksége van. ~ Rászolgáltál... haladj hát utadon... lépésben és megfontoltan, nem elvakultan... mindig okosan dönts, ahogy a józan ész diktálja! A fiúra ügyelj, fontos hogy... ~ *A hang elhal, mielőtt még befejezte volna a mondatot. Tán a sérülésre utalt, talán másra, mindenesetre az ajándék megfogant, már csak okosan kel használni... és logikusan.*


751. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-24 21:30:43
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-Áldozatra van szükség, uram...
*Rebegi válaszul a szavakra fejében, tekintete pedig elkalandozik a lovagról, meredten bámulva a semmibe. Ajkai egy pillanatra megremegnek, a sírás kerülgeti, de sikerül lenyelnie és eltemetni magában. Nem mutatkozhat gyengének.*
-Takarodjatok.
*Suttogja hullámzó mellkassal, miközben elereszti a nő haját és ellöki magától.*
-Tegyétek be még egyszer a lábatokat ide és többé nem látjátok a nappalt. Az Úrnőtök nem fog megvédeni... Ahogy engem sem védett meg.
*Még mindig kezében a késsel, de immáron Nirsen járatja zöldjeit szenvtelenül, felszegett állal. Itt volt a lehetőség, hogy megerősítsék lelkükben a sötétséget, de gyengék voltak és elbuktak...* ~A fiú volt gyenge.~
-Gyere ide!
*Szólal meg színtelen hangon, de főleg azért, hogy Nirs minél messzebb kerüljön a lovagtól, mielőtt az meggondolná magát.
A fiú talán olyan útra tévedt, amire egyáltalán nem akart. De itt van, s noha az imént még az életéért rimánkodott, még is megvédte őt és eleget tett ígéretének. Egyedül aligha bírt volna a három csuhással.*




750. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:17:35
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nagyjából azzal egy időben kiált fel, hogy a lovag meglendíti a buzogányát. Nirs lehunyja a szemét és szinte kíváncsian várja, hogy bekövetkezzék az amiről beszélnek. Állítólag amikor az ember a halál küszöbén áll, felvillannak előtte élete leginkább említésre méltó momentumai. Azt is rebesgetik, hogy ilyenkor megállni látszik az idő, és egy szívdobbanásnyi pillanat is hosszú perceknek tűnik. Ebben lehet valami. Nirs úgy érzi, hogy órák óta könyököl ott, de ami a másik pletykát illeti, hamisnak bizonyul. Csak azért látja lelki szemei előtt Aenae arcát, mert arra koncentrál. Ezt akarja magával vinni ura elé. De nem érzi a fájdalmat amit bizonyára okoz a buzogány, ahogy szétzúzza a fejét. Talán nem is fáj, és már meghalt. Akárhogy is, megpróbálja kinyitni az egyik szemét. Sikerül. Kell egy rövid idő míg felismeri, hogy amit lát, az a buzogány feje az arca előtt. Ezek szerint valóban nyert egy kis időt, és ezt ki is használja. Gyorsan hadarni kezd, amivel sikerül elbizonytalanítania ellenfelét. Amikor a lovag hátrább lép és megszólal, oldalt pislog. Hanloren legyőzte ellenfelét, és a jelek szerint a mágus életét ajánlotta fel az övéért cserébe. Ez egy újabb pofon a fiú büszkeségének, de önérzetét nyalogatni ráér később is. Nehézkesen talpra kecmereg, és a fájdalom, mo meg az, hogy jobb karja nem engedelmeskedik ráébreszti, hogy csak annak örülhet, hogy él, másnak nem. Ha a másik harcos mostanra magához tért, igyekszik felrángatni fél kézzel és ha ez sikerül, nem túl barátságosan a másik lovag felé löki, akire most már szikrázó szemekkel néz. Neki nem tartozik semmivel, most vannak egálban. Már éppen mondana valamit, amikor egy hang csendül a fejében. Egy eltéveszthetetlen hang. Pár pillanatig báván áll.
~Egyensúly? De hiszen az...~
Még a gondolatot sem meri befejezni. Inkább az elfre néz és a lábainál nyüszítő varázslóra.*
- Engedd el!
*Színtelen a hangja, nem érezhető utasításnak amit mond.*
- Hadd... *Majdnem odaköpi, hogy "kotródjanak", de talán nem lenne okos ismét próbára tenni a szerencséjét vagy ura kegyét* Hadd menjenek!
*Talán Han is felismeri a patthelyzetet, amiből csak kompromisszumokkal szabadulhatnak. Közben pedig valami furcsa zsibongást érez bénán lógó jobb karjában, a tompán nyilalló fájdalom mellett. Próbát is tesz, hogy megmozdul-e, alighanem sikertelenül.*


749. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-23 18:00:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
//Nirs - Karizmapróba//
//Hanloren - Karizmapróba//

*A paplovag karja megfeszül, s még vért alatt is dagadni látszanak az izmok, ahogyan nyakán is erek játszanak szabadon és feszülten. Érezni a tomboló vért, s a dühöt, mely megkörnyékezte, a vélhetően ártatlanok védelmére és a fény követésére felesküdött gyalogost, ki társának látványára talán azt is elfelejtette, hogy valójában, mi szent kötelessége. A buzogány elindul lefelé, becélozva a hátán fekvő kölyök fejét. Nirs sikolya hasítja ketté a levegőt, s a lesújtó buzogány arasznyira áll meg az arcától, Nirs érezheti a tömör vas, hűvös, hideg, néhol rozsdálló fém szagát. A fegyver ott marad, s a katona csupán kitekintve mögüle hallgatja végig a fiú mondanivalóját, belül viaskodni látszik, oly közel lenne, csupán el kéne engednie a súlyos fegyvert és vége lenne, de tétovázik, majd hirtelen Hanloren kiáltására kapja félre a fejét. A nő, összeomlik Han lába alatt, nem is akar menekülni, nem is tudna, bár Hanloren nem nehéz, de az őrület láthatóan eszét vette. Tekintetét váltogatja a nő és a varázsló között, majd egy pillanatnyi biccentés után, egy fél lépést hátrál, s a buzogány eltávolodik Nirs fejétől.*
- Engedd el... vagy a fiú meghal. *Szól csendesen válaszul, s fél szemét Nirsen tartja.* Elmegyünk, de viszem őt is, nem bízom rád. *Néz a varázslónőre, aki felsikolt Han érintésétől, s szűkölve próbálna távolodni tőle.*
- Ez csak a kezdet, sötét mágusok, ez csak a kezdet volt... *Sziszegi fogai között. Időközben a másik, eddig földön fekvő katona nyögdécselve kezd magához térni.*
- Segítsd fel, fiam! *Néz Nirsre szigorúan, s a katona felé biccent.* A karoddal nem sokra mész, ha kekeckedni próbálsz. *Pillant Nirs jobb karjára, melyet mozdítani sem bír, mindenféleképpen vizsgálat szükséges a sérülés mibenlétének megállapításához. Hanloren mindeközben a fejében felkuncogó hangra lehet figyelmes. ~ Engedd el a varázslót, célodhoz nem szükséges... bizonyítottál eleget, ahogy a kis beszervezetted is. Ha most megölöd százával jönnek rád, ha életben marad, lesz még időtök felkészülni. ~ Sercegi a hang, akár a mélyen pattogó tűz, a hideg logikát, s azt sejteti hosszútávra rendezkedik be, nem pillanatnyi apró győzelmeket kíván. ~ Ez a nő egy senki, nem méltó a kezed érintésére. ~ Köpi a szavakat. Tervez, gondolkodik, s több irányt feltételez, melynek most nem része a varázslónő feláldozása, ami talán Nirs életébe is kerülne, a katona elkötelezett hangja alapján
Nirs fejében is hang csendül. ~ Szedd össze magad, fiú... megjelöllek, hogy emlékezz rám, s ne felejtsd el sosem, valójában kit szolgálsz. A világnak egyensúly kell, most a fény romlása terjeng, s hamis papok éltetik az igét, árnyék nélkül. ~
Bizsergést érez jobb karjában, ujja végeitől egészen vállig. Érdemes lesz majd megnéznie, hiszen úgyis vizsgálat kell majd.*


748. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-21 23:10:15
 ÚJ
>Milhen Raeymoor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//

*Hevesen dobog a szíve, és csak is támogatni tudja Reyraa abbéli ötletét, hogy nem kell bemenniük az átokverte, bűzös mocsárba. Eleget hallott már róla, nem kívánja a saját bőrén is megtapasztalni e hely varázslatosságát.
Így karba font kezekkel várakozik tisztes távolságra a Vérkerttől, míg Reyraa elintézi a dolgát, legyen az bármi is. Inkább nem kíván belegondolni. A tengeren megannyi bolondot látott, ki Sa'Terethnek hódol... A praktikáiktól pedig a hideg rázza most is.
Elhúzza a száját, mikor az elf kisasszony is beszambázik. Neki már nagyon mehetnékje van, már akkor az volt, mikor idejöttek.
Mikor Reyhaa visszatér, megkönnyebbülten simítja hátra haját kalapját levéve. Túl fiatal még ahhoz, hogy utolérje a halál és pláne nem egy ilyen helyen kívánja kilehelni a lelkét. Reyraa, a jó ötletek ontója a Sellőházat javasolja. Ő pedig reménykedve emeli a méretes férfire tekintetét.*
-Irány a Sellő.
*Hunyorog a férfire, miközben mélyen nyomja a kalapot fejébe. Elindul, amilyen gyorsan csak lehet, nem bánja, hova, csak ennek az átkozott helynek a közeléből el.*


747. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-21 22:52:44
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*Rideg mosollyal arcán szemléli a nő szenvedését, majd a hajába markol és húzni kezdi az oltár felé.*
-Most majd megkapod, Fény kur...
*Sikítás. Könyörgés, rimánkodás üti meg fülét, odapillantva pedig láthatja, ahogy a hatalmas férfi Nirs fölé tornyosul. Szeme rebben csak, szinte felkészül rá, hogy a következő pillanatban látja majd Nirs fejét szétloccsanni. Esélye sem lenne odaérni, így nem is próbálkozik ilyesmivel.*
-Állj!
*Kiált fel, miközben bal lábával a földön vonszolt nő tarkójára vagy arcába lép. Nem szeretne kellemetlen meglepetéseket lentről. Zsebébe túr a késért, majd hideg tekintetét a lovagra emeli, ha amaz felé fordul.*
-Dobd el a fegyvert és lépj el onnan, vagy a fényszukád rögtön a fiú után döglik.
*Szólal meg kimérten, csak egy pillantást vetve a vergődő testre.*
-Eredj. Mondd meg a társaidnak, mi történik azzal, aki a Vérkertbe lép közületek. Meséld el az őrületet, meséld el, mi vár rájuk itt. Gyerünk, vagy Te is ilyen sorsra jutsz.
*Mosolyodik el, majd ismét a nő hajába túr.*
-Elengedem, ha eltakarodtál. Gyerünk!
*Az utolsó szót alaposan megnyomja, miközben nagyot ránt a földön fekvőn. Nem szívesen kelne birokra ezzel a melákkal...*


746. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-21 21:06:13
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Próbált volna hátrálni a lovag elől, de nem volt elég fürge vagy ügyes. Látja a buzogány villanását a levegőben, a következő pillanatban pedig borzalmas fájdalom robban jobb karjában. Abban a minutában el is ernyed a keze, azt sem érzi, hogy a tőrt elejti. Utána már zuhan is hanyatt ahogy a kétségbeesett hátrálás közben sarka megakad valamiben. Nagyot puffan a Vérkert talaján, egy pillanatra a lélegzete is elakad. Felkiált a fájdalomtól, de az életösztöntől vezérelve bal könyökére támaszkodva próbál talpra kecmeregni. A fájdalma is nehezen bírható, de ennél sokkal rosszabb a hang ami a fejében visszhangzik. Hiszen tudja, hogy ki szól hozzá. Márpedig az ember okozhat csalódást szinte bárkinek, akár többször is. Rendszerint mindig van lehetősége jóvá tenni a hibáját. De Sa'Tereth kivétel. Az ő szemében csak egyszer válhat méltatlanná. Több esély nem jár. Pislog, hogy kitisztítsa látását, és most már látja a pajzsát elhajító lovag gyűlölettől eltorzult arcát, és a fenyegetően lendített buzogányt.*
- Várj! *sikoltja kétségbeesetten. Tulajdonképpen egyiket sem kell színlelnie. A hang a fájdalom számlájára írható, a rémület pedig azzal magyarázható, hogy szó szerint érzi a halál szelét. Próbál a lovaggal szembe fordulni a földön, jobb lábát összehúzva és jobb karját is megpróbálja védekezőn felemelni, hiába. Hirtelen ötlettel folytatja, mert Ura szózata eszébe juttatott valamit.*
- Megkíméltem a társad életét, és megölsz? Ezt tanítja Eeyr? Gonosszal fizetni a jóságért?
*Ezt akár számonkérésnek is lehetne venni, de a hang sokkal inkább könyörgő. Időt akar nyerni, akár csak pár pillanatnyit is. Annyit, hogy a buzogányt lendítő kar megakadjon ha a lovag elgondolkodik egy kicsit a szavain. Ha nem sikerül, akkor úgyis mindegy minden. Ha igen, akkor még talán lehet alkalma, hogy megpróbáljon akkorát rúgni behúzott lábával ellenfele térdébe amekkorát csak bír. Közben egy sikítás is eljut a füléhez, de azt most nem tudja megállapítani, hogy ez Hanlorentől származik-e vagy a varázslótól. Arra pedig végképp nincs ideje, hogy odapillantva kiderítse ezt.*

A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.21 21:09:24


745. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-21 20:27:07
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Olykor megfolyik az árnyék, s egybeolvad egy másikkal, s nem tudhatjuk, melyik a miénk, sötétlő örvénye együttesen kavarog a porban. Egy katona arccal a földön, ájultan hever, csak lassú pihegése hallik, de az is elenyészőn. Egy darabig nem lesz vele gond, s a beállt némi csendet a varázslónő visítása töri meg. Hátrálni akar! Menekül! Tán a Vérkert ereje? Vagy a két sötét hívőben megnyilvánuló erő az, mi erre a döntésre juttatja? Nem tudni. Nirsnek furcsa még ez a helyzet, kevés csatát élt meg, s azok sem ilyenek voltak, mint ez. A Testvériség nem akart vért, tagadást akart, mit egyikük sem volt hajlandó megadni nekik, s lám, mi lett a következménye? A másik katona dübörgő léptei már-már szinte karnyújtásnyira hallatszanak, hatalmas, öles mozdulatokkal érkezik, akár egy felbőszült bika, az sem kizárt, hogy társához rokoni szálak is fűzték:*
- Meghalsz hitetlen! *Üvölti, s a nyál fröcsög sisakja alól, miközben buzogányát féloldalasan lendíti meg a hátráló Nirs felé. Nem lehet tudni, hogy a kiálló kődarab volt előbb, vagy a találat, de Nirs fegyverforgató karjába borzasztó fájdalom hasít, ahogy a lekerekített tüskék belemarnak. A felsőruházat nem tompít semmit, de vér sem serken, ez a fájdalom nem olyan. Azonnal elzsibbad a karja, s nem is érzi, csupán a fájdalmat, mely hirtelen borítja el, aztán már csak az esés marad hátrafelé, melyet csupán baljával bír tompítani. Nem ájul el, de szemébe könny kúszik, ezért csupán homályosan lát. Csak reménykedni lehet benne, hogy karja nem tört. Ahogyan felnéz, csupán a felkelő napot kitakaró paplovagot látja, amint eltorzult tekintete, undorral vegyes haraggal néz le a fiúra, majd egy lassú mozdulattal hajítja el pajzsát, hogy a buzogány nyelét két kézre fogja. Nirs, bőséggel le tudja követni mozdulatot könnyfátylas szemén keresztül, s a buzogány a katona feje fölé lendül, pillanatokon belül megindul lefelé, hogy fejét loccsantsa szét. ~ Ébredj, fiú... azt hittem ebből több van benned... ~ A hang, akárha torz mélységből szólna. ~ Hát ez a hit? Nézd meg az arcát? Torz, dühös, haragvó, mely megmételyezi minden ártatlanságát... ez a hit? Fiam... EZ A HIT??! ~ Az utolsó mondattól szinte kettéhasad feje, oly hangos és oly bántó. Csalódott, lenéző és valahogy hidegen logikus.
Amikor felszakad a düh, olyan akár egy friss sebhely, vér önti el a helyet, ez esetben az elmét, s a test adrenalint pumpál, nyomja, űzi, hajtja. Hanloren már nem az a nő, ki egykoron volt, torolni akar, s bizonyítani. Bizonyítani önmagának, urának, egójának, a világnak, a vérnek, mely oly nagy elánnal buzog. Gyorsabb, mint a varázslónő, ezért hirtelen kirohanását az megakadályozni nem tudja. Keze hihetetlen erővel szorít rá a nő fejére, mintha szétroppantani akarná, s az energiák azonnal felszabadulnak, hogy kezén át, a sötét ima, a nő fejébe vándoroljon, mérgezve annak elméjét, s robbanásszerű hatást váltson ki. Nirhsez hasonlóan, Hanloren is szerencsés, mert a varázslónő démonai, Hanlorennél és Nirsnél erősebb félelmet váltanak ki. A nő először csak elernyed, aztán kisebb dülöngélés után omlik össze, s dől el tompítás nélkül. Feje koppan a porban, majd azonnal hisztérikus sikításba kezd, mely megfagyasztja a levegőt. Szeméből a könny, orrából a földes takony ömlik, keze természetellenes módban tekereg, lábát maga alá húzza, mint, akit megszálltak.*
- Menj... menj in... men i... MENJ INNEEEEN!!!! ÉÉÉGEEEK!!! *Sikoltja, s üti vágja a földet, majd egy halk reccsenéssel törik el a csuklója az egyik mozdulatnál. Hanloren akár mosolyogva nézheti is, de könnyedén hajába markolhatva kezdheti húzni is az oltár felé. Azonban feltűnhet neki a tompa puffanás is, mely két sikoly között hallik fel, melyet követ egy harmadik is, mikor Nirs a földre omlik. Hanloren oldalra kaphatja tekintetét, s láthatja a katonát, ahogyan a fiú fölé tornyosul. Döntenie kell.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.21 20:30:01


744. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-21 15:39:07
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Dühödten kiált fel, ahogy a második kísérlete is célt téveszt. Nem, az nem lehet, hogy ezek élve elhagyják a Vérkertet... A némbernek pusztulnia kell, tudtára kell adni a Testvériségnek, hogy ki ide betéved közülük, többé nem jut ki élve.
Nem törődik a szorongatott Nirsel, az ő dolga most a fénymágus. A botot a földre dobva a nőhöz ugrik, s kihasználva annak fegyvertelenségét, két kézzel szorít rá annak fejére, ha sikerül elkapnia. Dühtől eltorzult arccal mered annak szemébe, miközben hüvelykujja a homlokra vándorol. Ha fegyverrel nem, hát mágiával állítja meg... Még akkor is, ha esetleg a nő tébolyultságában nekiugrik.
Amennyiben sikerül elkapnia, körmei szinte belemélyednek a nő homlokába, ő pedig hátrálva húzza-vonja a Véroltár felé.*
-Bűzlesz a Fénytől.
*Sziszegi, nem is tudván, hogy a Csatornában búvó banya szavait visszhangozza. Csak egy dolog érdekli, hogy a a fény szolgája az oltáron lehelje ki lelkét... Méghozzá a zsebében rejlő késtől vérezve el. Teljes erejével húzza-vonja az nőt, ha sikerül a varázslat, ha nem.*

A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.

743. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-20 16:43:15
 ÚJ
>Aranyfattyú Vyliassa avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//

*Végre rátalál a többiekre a Vérkertben. Nyomasztónak ható hely, még nem igazán látott hasonlót. Mire megérkezik, csappantnak látszik a létszám.*
-Rey hol van? *Kérdezi aggódóan. Ha választ kap, úgy utána indul. Ha senki semmit nem mond, úgy ijedtében a kert belső része felé sietne, a lányt oda helyezné el fejben. Kivont karddal indulna, ki tudja, mi történhet útközben. Most a ledérségének semmi nyoma sincsen. Vyliassa összeszedett, céltudatos, szilaj jellemét mutatja ki, önkéntelenül. A csizmák halkan koppannak a folyadékkal átitatott talajon, ahogy az aggódó lány keresi a mélységit. Közben csak remélni tudja, hogy semmi baj nem történt. Ha találkozik Reyjel, akkor valahol középtájon eshet sor a találkára. Amennyiben elkerülik egymást, lehet, hogy eltévedne és utána kéne menni.*


742. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-19 22:10:25
 ÚJ
>Reyraa Drae'nna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Legsötétebb éj - másnap reggel//
//Őrjárat//
//Vyl, Milhen, Khul, Rey//

-Akkor mindenki jön.
*Nyugtázza semleges hangon a mélységi. Nem így akarta, biztos van, akinek nagyon nincs kedve azt a helyet látogatnia. De Khul rövidre zárta, pedig igazán tekintettel lehetne a lányokra, ki tudja, milyen erős az idegzetük.
Megkerüli a férfit, és előre megy, hogy ő léphessen be először a területre. Van ugyanis egy olyan enyhe sejtése, hogy a többiek nem túl gyakran járnak ide, lehet, nem is ismerik az egykori szépséges Tündérkert ezen sötét, nem e világi arcát. Ő viszont szereti, gyakran lejár ide meditálni. Talán pont azért szereti, mert kevesen merészkednek ide. Sötét hely, tökéletes a magányra vágyakozó lelkeknek. Rey számára van itt valami különlegesen megnyugtató erő, ami kísértetiesen belengi a levegőt. Csak lélegeznie kell, mélyen a tüdejébe szívni a hely auráját, és máris tisztábban tud gondolkodni, valahogy minden értelmet nyer, logikus lesz. Talán Sa'Tereth jelenlétét érzékeli ily módon, legalábbis ezt akarja hinni. A tudat, hogy nincs teljesen egyedül a legnyomorúságosabb helyzeteiben sem, erőt adott neki a túléléshez, most, hogy erősnek és sebezhetetlennek érzi magát, hálából többször visszajár ide.*
- Nyugodtan itt maradhattok, nem kell beljebb jönnötök.
*Fordul a többiek felé a kert szélén. Ha már itt van, körülnéz az oltárnál.
Ahogy a szent földre lép, megcsapja valami eddig ismeretlen, furcsa érzés. Mintha valami más lenne, nem a régi ez a hely. Talán történt valami. Határozottan lépked az ingoványos talajon, nem érdekli a repedésekből szivárgó, vérszerű anyag, sem a bűz, már rég megtanult elvonatkoztatni az ilyen külső tényezőktől.
Az obszidián tömb mellett megáll, kezével megsimítja a hideg követ. Ha utána jönnek a többiek, talán szája mozgásából észreveszik, hogy elmormolt egy imát. Nem kíván sokat időzni, hamar hátat is fordít istene oltárának, és gyors léptekkel megindul kifelé. Majd máskor, ha több ideje lesz, visszajön meditálni.*
- Van itt valami idegen.
*Csak ennyit mond a többieknek, ezt is félig az orra alatt mormolva. Nem akarja feszegetni ezt a témát, a végén még elítélnék hite miatt.*
~Történt valami. Csak tudnám, mi, istenem...~
- Akkor irány a Sellő. Vagy meg akarsz még valamit nézni?
*Tekint Khulra, ugyanolyan stílusban feltéve a kérdést, ahogy a férfi kérdezte őt nem olyan sokkal ezelőtt.*


741. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:51:20
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//1. katona ájult//
//Nirs - karizmapróba//

*Megrándul az arca, ahogy a varázslat hatása alatt szenvedő katonára pillant. Nem szívderítő látvány. Persze ennek a hármasnak számolnia kellett azzal, hogy a Vérkertbe merészkedve megtapasztalhatják Sa'Tereth hatalmát. Akárhogy is, Nirs most úgy érzi, hogy ura kegyeli őt. A varázslat sikerült, az egyik lovag öntudatlanul hever mellette. Így aztán szinte természetes, hogy kissé vérszemet kap. Megpróbálja kihasználni pillanatnyi előnyét, a hatást amit varázslata gyakorolt a szemlélőre. Valószínűleg elszámíthatta magát, alábecsülte ellenfele felkészültségét, esetleg hitét abban a szuka istennőjében. Akárhogy is, nem az történik amit el szeretett volna érni. A másik lovag nem dobálja el fegyvereit és nem ered futásnak. Ellenkezőleg, meg is indul felé alighanem azért, hogy megakadályozza Nirst abban, hogy újfent varázsolhasson. Ezzel pedig szorult helyzetbe hozza a fiút. Az világos számára, hogy fegyveres tudásban nem mérheti magát egy lovaghoz, és mivel ellenfele nem tűnik osotbának, aligha fogja hagyni, hogy Nirs érintésnyi távolságba kerüljön. Azon pedig nem nagyon van ideje, hogy újabb varázslaton törje a fejét. Ahogy a lovag lendíti a buzogányát, kétségbeesetten kezd hátrálni és szinte hallani is véli a lendülő fegyver suhogását.
Nagyjából ezzel egy időben jut el a füléig a nő kiáltása amivel visszavonulót akar fújni. Hanloren valószínűleg szorongatja már. A parancs későinek látszik, a támadó lovagot valószínűleg nem fogja már vissza. Nirs pedig hátrálni próbál, amikor a második lépés után megakad a sarka valamiben. Lehet az egy nagyobb göröngy, kiálló gyökér, akármi. A lényeg az, hogy megakad benne, és a lendülettől egyensúlyát vesztve hanyatt esik. Zuhanás közben a tőrét is elejti ahogy kezeit reflexszerűen löki hátra, hogy a becsapódás erejét tompítsa. Így legfeljebb csak abban bízhat, hogy a mellmagasságban elindított buzogány elkerüli őt.*

A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.19 20:53:11


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906