Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

740. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-19 20:14:08
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//1. katona ájult//
//Nirs - karizmapróba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- UUUÁÁÁÁRGHH! WÁÁÁÁÍÍÍÍ!!!! *Ordít, mint, aki megveszett, mint akinek a bőrét nyúzzák apránként, apró, feslett, életlen bicskával fejtve le szépen a csíkokat lassan. Iszonyatosan néz már ki az arca, borzasztóan elintézte magát, s előre hátra hintázva sarkain térdel a földön, mit sem törődve semmivel. Nirsnek szerencséje van. A hasonló varázslatok következményei, gyakran pont az ellenfelet találják meg, azonban ezúttal nem. A másik katona lefagyott, s ebből csak a varászlónő kiáltása téríti észre, azonban zavarodottsága szembetűnő. Nem tudni, hogy azért-e, mert nem látott még ilyet, vagy csupán a hatás, esetleg a sorban kiabált utasítások, de egyelőre tétovázni látszik, így Nirst semmi nem akadályozza meg abban, hogy az önkívületi állapotban lévő katona tarkójára sújtson egyet, tőrének markolatgombjával. Talált... a katonának a harc, hamarabb véget ért, mint, ahogyan azt valójában gondolhatta volna, egy alacsony, fehéres bőrű, látszólag gyenge testfelépítésű, átlagos emberrel szemben. Ájultan rogy össze, bár valójában hálás, az arcáról pettyeződő vér, halvány és vékonyka patakban indul meg a földön, hogy aztán feligya a por. Nirs nem tétlenkedik, s am ásik felé fordul, aki még mindig nem tér magához, először a felébökő kéztől visszahőköl, aztán meg dühös arccal rázza meg fejét.*
- Hülyének nézel, kölyök? *Nyilvánvaló, hogy a Testvériség paplovagjai harcedzettek mind mentálisan, mind fizikálisan, jóllehet egy olyan alattomos varázslatot, mint, amit Nirs produkált, még ők sem tudnak kivédeni. Az eredmény, mit Nirs elér, hogy Hanlorenről és a varázslónőről elterelődik a figyelem, Nirs felé indul, s amint buzogánytávolságba ér, s oldalasan suhint, pajzsát feltartva.
Hanloren hisztérikus felkiáltására a varázslónő egy lépést hátrál, s igyekszik összeszedni magát. A lánynak van ideje ezért felállni, s a bottal támadást kezdeményezni, mely, a lány képességeihez képest villámgyorsan suhan a nő felé, majd, az ismét egy lépést hátrál, így Hanloren csupán a levegőt találja el. Még mindig nincs fegyvere, így nem támad vissza, csak dühösen hátrál sietősen, így megfogni nem sikerül a karját.*
- Ezt még megbánod, te vérfattyú! Még találkozunk! *Sziszegi, s erejét nem pazarolja további varázslatokra, vértje lassan el-eltűnik testéről már, de még kitart.*
- Gyere már, te szerencsétlen, visszajövünk... sokkal többen! *Rivall a katonának.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.19 20:14:56


739. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-15 20:00:51
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Vicsorral arcán fordul meg a földön, kezében még mindig a tőrt szorongatva. Nem veszíthetnek. Pontosan tudja, hogy nem fogják megölni, helyette megpróbálják majd kiűzni a lelkében lapuló sötétséget. Most úgy érzi, utóbbi a rosszabb, de vajon nem lenne-e jobb azt az utat választani?
"Érzi arcán a nap melegét, a lágy szellő simogatását. Érzi a fű, a virágok illatát... A táborban van, ott a város melletti erdőben. Vidám énekszó üti meg fülét, s lepillantva látja, ahogy egy fiúcska húzza-vonja a kezét, ő pedig másik kezével húz maga után egy elf leányt. Körjáték. Csilingelve nevet fel, s vele nevet a lányka is... De a napsugarak mintha sosem lettek volna, elolvadnak. Az énekszó elhalkul, felettük pedig beborul az ég. Sötétség honol, ahogy lelkében sem engedi e erő feltörni a fényt..."
Látva, hogy Nirs eközben mit vitt végbe, a vicsor furcsa mosolyba húzódik, s ajkát végignyalva tápászkodik fel a földről olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tud.*
-NEM! Itt maradnak! Gyertek csak, mutassátok meg, mit is ér az Úrnőtök!
*Kiáltja Nirs tanácsát hallva. Nem fogja átvágni a mágiával idézett vértet a tőrével, ez is biztos. Hamar elteszi hát a szúrófegyvert, s a botot leoldva
a hátáról siet a nő felé. Erős lélek, szüksége van rá és meg is fogja szerezni...*
-Gyere, Te szuka, mutatok valamit.
*Lendíti meg a botot és igyekszik vele alaposan képen vágni a nőt. A csapás eredményétől függetlenül csimpaszkodik bele aztán a nő karjába, hogy húzni-vonni kezdje az oltár felé.*


738. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-15 19:06:59
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//1. katona látomások: ezzel együtt még 2 körig//

*Persze nem sikerül meggyőzniük sem a mágust, sem fegyvereseit. Ezen nem is lepődik meg különösebben, fordított helyzetben hasonló lenne az eredmény. Amikor pedig az ellenséges varázstudó véget vetne a szópárbajnak, és újabb varázslatra készül, Nirs úgy érzi, hogy hibázott amikor a felé induló katonára összpontosított. Szerencsére elf társa sem habozik, és nekilendül. Annyira, hogy a szuka istennő varázslóját ki is billenti a mágia megkövetelte nyugalomból. Nirs erre csupán annyiból következtet, hogy bár varázslathoz készült, nem történt semmi. Ennyit is épp csak a szeme sarkából figyelhet meg, hiszen a katona már igen közel van hozzá. Szinte minden idegszálával arra összpontosít, hogy végbevihesse amit eltervezett. Ahogy a pajzsnak csak a szele csapja meg úgy érzi, hogy sikerülhet is. Amikor pedig a fegyveres mellé táncolva sikerül megérintenie annak homlokát, legszívesebben megkönnyebbülten felsóhajtana.
Nirs szereti azt gondolni, hogy jól ismeri azt a mágiát amit elsajátított. Ha így is van, ez csak az elméletre vonatkozik. A gyakorlat viszont egészen más. Még őt magát is meglepi, hogy egy ilyen, aránylag egyszerű varázslatnak milyen borzalmas hatása lehet. Annyira, hogy kicsit meg is esik a szíve a szerencsétlenen. És akkor itt tegyünk egy kis kitérőt, hogy valamelyest megismerhessük Nirs vallásfelfogását. Az ő olvasatában Sa'Tereth nem maga a megtestesült gonosz, és híveitől sem azt várja el, hogy napjaikat sötét tervek kiagyalásával töltsék és minden tőlük különbözőt romlásba döntsenek. Meggyőződése szerint istene a kiemelkedettséget várja el, és amennyiben ezt elérte, úgy azt, hogy nemcsak saját, mások sorsát is kezébe vegye. Hogy ehhez milyen eszközöket használ, abban nem köti meg a kezét. Így pedig, igen, tehet olyasmit amit a hamis utakon járok gonoszságként fognak fel, de ez csak eszköz. Nem a cél.
Mivel az előbbi áldozat után tőre még mindig a kezében van - valószínűleg a fentiek miatt is - úgy érzi, hogy véget kell vetnie a harcos szenvedéseinek. Most könnyen vághatja el a torkát. Aztán mást gondol. Az összegörnyedő, arcát marcangoló férfi tarkójára igyekszik lesújtani a tőr markolatgombjával.
Ezután alkalma lehet a többiekre is figyelni. Hanloren a varázstudónak indul neki, a másik fegyveres pedig e pillanatban döbbenten mered előre, valószínűleg a varázslata okozta döbbenet uralkodott el rajta. Nirs pedig úgy dönt, hogy blöffölni próbál. Szabad kezét megemeli a katona felé mintha varázsolni készülne, és egy vicsornak is beillő mosolyra húzza a száját.*
- Menekülj, ostoba! *veti oda neki. Ha bejön a csel, úgy már csak egy ellenfelük maradt és így övék az előny. Ha mégsem, akkor mást kell kitalálnia.*

A hozzászólás írója (Nirs Thargodrym) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.15 19:08:41


737. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-13 21:52:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//1. katona látomások: ezzel együtt még 2 körig//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az egyik katona nyelvét is kidugja igyekezetében, amint megindul. Pajzsát előretartva és könyörtelenül. Tekintetére nincs semmi írva, csupán átszellemült, vélhetően úrnőjéhez fohászkodik. A másik már másfajta színezetet ölt. A varázs végbemegy, s a megszilárduló miazma hamarosan szokványos vértezet ölt, az addig hagyományos talárban és ruházatban álló nőre.*- Nem számít a hely. *Szorul ökölbe mindkét keze, a levegőbe lendülőt immár lassan visszahúzza maga mellé.* Elég ebből az istenkáromló beszédből! *Rivall immár idegesen, s keze ismét a levegőbe lendül, hogy egy újabb varázslatot kezdeményezzen. Ökölbe szorított markában egy nyél kezd alakot ölteni.
Hanloren, nem fecsérli további mondandóra idejét és meglódul. Gyorsabb, mint a vértezetben és pajzzsal rohanó másik katona, ettől függetlenül annak látható képzettsége, erőt sejtet, nem fullad ki egyhamar, jóllehet nem is kergeti feleslegesen. Az elf lánynak, mindentől függetlenül, mielőtt még a katonával érintkezésbe kerülne, van ideje a varázstudóhoz elérni, s nekilendülni, azonban csak a puszta levegőnek ugrik, s szégyenszemre hullik a porba. A varázslót megzavarta ezzel, így a varázslata nem jön létre, megtörte azt, azonban ugrásával arra kényszeríti, hogy félrelépjen, ennyi egyelőre elegendő.*
- Gyere már ide!! *Rivall a nő, a lassan közeledő katonára. Jelenleg fegyvertelen, mert azon kívül, hogy vértet varázsolt magára, láthatóan nincs más, csupán a varázstudománya. Nem készült harcra, ezidáig vélhetően katonái megoldották nélküle, ő pedig a távolból használta mágikus képességeit. A katona gyorsít léptein, de addig Hanloren össze tudja szedni magát, egyelőre támadás nem éri, csupán a földön fekve láthatja a felé robogó férfit, valamint a tőle három lépésre álló varázstudót. Nirs sem tétlen, s merész húzásra szánja el magát. Okosan kivár, míg a rátámadó paplovag a közelébe ér, majd egy hirtelen fordulattal vágódik ki útjából, s érkezik be mellé. Sikeres a mozdulat, s keze a támadó homlokát érinti meg. A hatás pillanatok alatt bekövetkezik és szinte leírhatatlan. A katona előbb térdre hull, majd kardját, pajzsát elejtve körmeit vájja az arcába, hogy kiserken a vére, úgy szántja végig szemétől, egészen álláig. Borzalmas kínokat élhet át, mert rövidesen felüvölt, szakadatlan, ahogyan csak tud, bár a vége már inkább hörgés, mint kiáltás. A Hanloren felé siető katona meglepetten fagy le egy pillanatra, Eeyr hívőként hasonló varázslatot még nem biztos, hogy láthatott. Hanloren és Nirs, nyertek egy kis időt.*


736. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-11 21:50:51
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Óvatosan lépdel a tőrrel kezében, igyekezvén nem közel kerülni a felé tartó katonához. Csak egy pillantást vet Nirsre, hogy a fiú nem rezelt-e be, de nagyon úgy fest, hogy ő sem lesz rest, ha harcra kerül a sor.*
-Csak a bolondok remélnek... Te pedig bolond vagy, hogy idejöttél!
*Kacag fel, s közben futásnak ered, nagy ívben próbálván elkerülni a felé tartó harcost, lehetőleg kar és fegyvertávolságon kívül. Elég fürgének tartja magát, legalábbis népe mértékével mérve. Nem óhajtja megvárni, hogy milyen mágiával rukkol elő a Fény szolgája, cselekedni akar. Rémíti a gondolat, hogy a nő esetleg valóban képes arra, amit mond... Senki sem űzheti ki belőle a sötétséget.
Ha sikerül, széles vigyorral arcán ugrik neki vállal a fénylő páncélba bújt nőnek, hogy földre vigye. Ahogy viszi előre a lendület, kezében a tőrrel nem rest gyomor tájt döfni is. Meg akarja törni Eeyr szolgáját, el akarja tiporni, amiért be mert lépni a Vérkertbe, amiért a Fény kristálytiszta mágiáját merte használni e szent helyen. Pusztulniuk kell, méghozzá az oltáron lehelve ki utolsó leheletüket.*


735. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-11 19:33:26
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Csak a szemeit forgatja Hanloren hevességére. Mert az igaz, hogy a Vérkertben vannak, úgyszólván hazai pályán, de ellenfeleik mégis túlerőben vannak. Ráadásul két harcos is áll a varázsló mellett, márpedig ha nem téved, az elf is a mágiában jeleskedik, és nem a fegyverforgatásban. De nem tud változtatni a dolgok állásán, és úgy fest, hogy most már késő is lenne.*
- Eeyr híveként a Sötét Úr birodalmában szónokolsz túlzott önbizalomról? *felesel vissza* Nem logikus.
*A hamis isten szolgája varázsolni kezd, és Nirs már annik is örül, hogy egyelőre csak saját védelmében teszi ezt. Az már kevésbé ad okot az örömre, hogy a két harcos megindul feléjük. Most pedig gyorsan kell döntenie. Úgy tanulta, hogy mindig a varázstudó a veszélyesebb, de ebben a pillanatban úgy érzi, hogy egy buzogány is lehet olyan veszedelmes, mint egy jól megválasztott varázslat. És gyorsabb is. Ezért egyelőre arra a katonára koncentrál aki őt nézte ki prédának. A kissé nehézkes mozgástól eszébe jut valami. Próbál úgy mozdulni, hogy elkerülje a kivágódó pajzsot, és ha ez sikerül, megpróbál a harcos mellé ugrani és keze annak feje felé lendül. Nem hinné, hogy képes lenne akkorát ütni rá, hogy ez akár megzavarja vagy akár földre is küldje, de nem is ez a célja. Elég lenne egy apró érintés, és szabadjára engedhetné ura hatalmát. Tudja, hogy ha ez sikerül is, abban az esetben is kétélű fegyverhez nyúlt. De az inkvizítor amúgy is rájuk támadna, és ha sikerrel jár - valamint egy kis szerencséjük is van - harcostársa vagy az ellenséges varázsló ellen is fordulhat. Szeme sarkából látja, hogy a másik fegyveres Hanloren felé tart, de a lánynak ezt ebben a pillanatban magának kell megoldania. Nirs most azon igyekszik, hogy olyan távolságba kerülhessen a rátámadó ellenségtől, hogy legyen majd alkalma és helye a kezében tartott tőrt használni.*

A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.

734. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-11 13:59:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//

*Ahogy a páros megfordul, a lassan közeledő hármas kapcsán egyre több részletet figyelhet meg. Nem rejtik véka alá származásukat és hitüket sem, mely pont ellentétes azzal, amit Nirs és Hanloren képvisel. A két férfi egymás mellett elöl helyezkedik el, mintegy párban közelednek, kezük lassan nyúl oldalukon függő buzogányok felé, míg a másik a pajzsot markolva kapják maguk elé. A nő mögöttük ballag, s láthatóan ő a szószóló. Élesen csengő utasítása messzire száll a Vérkert felett, hangával a kuncogás is erősödik Hanloren fejében, de a sötét úr egyelőre nem felel.*
- Nem félünk, Eeyr velünk van. *Mondja csendesedve a nő, majd megálljt parancsol csatolósainak és alig tíz lépésre megáll a kettőstől. Nirs és Hanloren alaposabban megfigyelheti a hármast, gondolatmenete helyesnek látszik. A két férfi sokkal inkább katona, fejük szerzetesekhez hasonlóan kopaszra borotvált, szemöldökük marcona ábrázatot kölcsönöz számukra, mozgásuk és alapállásuk szakértelmet sejtet. A nő már kissé másabb. Ugyanúgy megtalálható homlokán a jel, mely felismerté teszi őket, azonban hófehér, sárgás anyaggal szegélyezett talárt visel, kezének mozgása sokkal inkább művi és tartózkodó. Nirs felszólítására nem reagálnak, csupán a két katona teste feszül meg, s a pajzsot feljebb húzzák. A pajzsok lekerekített sarkú, fejére fordított háromszög alakúak. Test elé húzva combközéptől nyakig védelmet nyújtanak. Csak jobb oldalukat hagyják kissé fedetlenül, ahonnan kezükben tartott tüskételen buzogányuk látszik ki.*
- Hatalmunk bárhol van, ahol a hit elég erős bennünk, önhittek! Túlságos önbizalmatok lesz a vesztetek, de még van remény a fordulatra! *Csendül fel ismét a nő hangja. A hirtelen kacajra a két katona megfeszül, s a lány csalódottan rázza meg fejét:*
- Szánlak benneteket! *Kezét ökölbe szorítva, s a magasba emelve mormolni kezd, hamarosan tetőtől talpig világos kéken szikrázó vért formálódik testére.* Az úrnő elég erőt ad a megtérítésetekre. Ne habozzatok bocsánatért esedezni! *Próbálja meg ismét, bár hangjába nem sok remény szorul, s Hanloren utolsó mondataira végleg elhal, csak acélos tekintet marad utána.*
- Támadjatok... *Szól halkan, de még be sem fejezi a két katona máris indul, egyikük Nirs felé, akit pajzsával akar eltaszítani. Mozgása felszerelése és fegyverzete miatt kissé darabos, nem fürge, mint egy elf, sokkal inkább a páncélban lévő gyalogosok sebességéhez hasonlatos, de kevésbé hatékony védelemmel. A másik Hanloren felé indul, hasonló felépítéssel tán kissé gyorsabban, s közvetlenül Nirs mellett néhány lépéssel kíván elhaladni, hogy elérje a lányt. Ő buzogányát lendíti. A nő láthatóan révületbe esik, s ismét kezét löki az ég felé, hogy varázsoljon, de a folyamat még nem fejeződik be, közelebb nem lép.*


733. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-09 20:07:23
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//Nirs, Hanloren, Mesélő//

*Megrezzen a hirtelen hangra, összehúzott szemekkel pördül meg tengelye körül. Hátát az oltárnak vetve bámul a három érkezettre, majd fagyosan megszólal.*
-Eljöttetek hát, de hiába. Itt nincs hatalmatok.
*Szinte sziszegi a szavakat, miközben kezével gyengéden végigsimít az oltáron háta mögött. Ha tudnák ezek, ki volt ő azelőtt...*
~A testvériség.~ *Tehát nem hazudott neki a két küldönc.* ~De vajon hajlandóak-e vért ontani Eeyr birkái?~
*Nirs szavaira egy pillanatra meghökken, majd hangosan, velőtrázóan felkacag. A vérfagyasztó nevetést visszaveri a sötétségbe burkolódzó Vérkert, százszorosra nagyítva hangjának erejét.*
-Ők nem mennek innen sehova. Hát nem hallottad?
*Nyalja végig ajkát, majd még mindig vigyorral arcán fordul a hármas felé.*
-Térdre, és végetek könnyű lesz... Habár rosszabb sors vár rátok a halálnál.
*Teszi hozzá bujkáló mosollyal, miközben kezében megvillan a tőr. Szeme rebben csak Nirsre, egyedül kevés lesz ehhez. A férfi most eleget tehet ígéretének és bizonyíthat is Uruk előtt. Hisz itt vannak, a Sötét úr kertjében s vele a hátuk mögött... Nem bukhatnak el.
Tesz egy lépést a hármas felé, kezében a felemelt tőrrel. Nincs oly mágikus képessége, minek most hasznát vehetné, de rejt néhány trükköt a tarsolyában, ez pedig némileg megnyugtatja.*
-Többé nem látod majd a fényt, tested s lelked egyaránt elnyeli az éj.
*Sziszegi a hozzá legközelebb állónak, arcára pedig gúnyos vigyor húzódik. Ugyan hárman vannak ellenük, de ennél jobb terepet keresve sem találhattak volna a harcra.*


732. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-09 19:32:23
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//
//Nirs, Hanloren, Mesélő//

*Nem lepi meg, hogy Hanloren milyen hevesen reagál, elég temperamentumosnak ismerte meg. Ezzel együtt a nő engedelmeskedik a nem túl barátságos felszólításnak, amit Nirs megelégedéssel nyugtáz. Nekifoghat az áldozatnak, és öröm tölti el amikor látja, hogy istene nem fordította el tőle tekintetét. Szinte érzi a varázs ízét a nyelvén, a szagát a levegőben és amikor meglebben a haja a hirtelen támadt szélben, tudja, hogy Sa'Tereth elfogadta az áldozatot. Ilyen alkalommal egy ing igazán nem nagy ár, és mikor a tőrével levágja az ujját, hogy a sebet bekötözhesse, Hanloren új ötlettel áll elő. Bólint egyet, kedvére való az ötlet. Olyasmiről ugyanis még nem hallott, hogy bármely istennek is elege lett volna az áldozatokból. Mielőtt szólhatna, a lány az oltárhoz lép, Nirs pedig prüszköl egy furcsát, mint amikor valaki egy tüsszentést akar visszafojtani.
~Hogy legnagyobb földi helytartó? Amikor Sa'Tereth még egy varázslatot sem engedélyez neki?~
Gúnyosan elhúzza a száját, és csak félszívvel ismeri be, hogy Hanloren olyasmivel próbálkozott ami a legnagyobb hatalmú mágusok erejét is próbára tenné, tehát a kudarc nem teljesen a lány szégyene. Ezzel együtt tetszik neki a fohász, az elf mellé is lép, hogy kezét az övé mellé téve az oltáron, csatlakozhasson. Erre azonban nem kerülhet sor, dühödten perdül a hang irányába. Az már önmagában megbocsáthatatlan bűn, hogy meg merészelték zavarni őket akkor, amikor oly közel voltak az urukhoz, de hogy mindezt annak a szukának a nevében teszik... jobb helyeken kevesen élik túl ezt az arcátlanságot. És ha már így alakult, Nirs forrón reméli, hogy a Vérkert egy jobb hely.*
- Itt *mutat az oltárra, és saját maga számára is meglepően higgadtan szólal meg* Eeyr hatalma vajmi csekély. A helyetekben nem hivatkoznék rá. Hovatovább botorság a Legnagyobb Úr haragját magatok ellen fordítanotok.
*Persze tökéletesen biztos benne, hogy szavainak nem lesz foganatja. Vén mesterétől hallott a szuka istennő híveiről, és azok kis, fanatikus csoportjáról, akik inkvizítoroknak szeretni neveztetni magukat és fő céljuknak az igaz hit tűzzel-vassal való irtását tekintik. Az öltözékük, no meg ostobasággal határos merészségük miatt az idegenekben ezeket sejti. Tehát hamar világossá válik számára, hogy a nem várt találkozás után a Vérkertet vagy Eeyr követői hagyják el élve, vagy ők. Harmadik megoldást nem nagyon lát. Így a rövid szónoklatot is csak amolyan időhúzásnak szánja. Hogy kicsit jobban kiismerhesse ellenfeleiket, mielőtt egymásnak ugranának. Mestere szerint az inkvizítorok mindig csapatban ténykednek, és mindig akad köztük varázstudó. Első megérzése szerint ebből a hármasból a nő lehet az. Ha pedig így van, jelen pillanatban ő lehet a legveszélyesebb.*
- Távozzatok! Amíg megtehetitek.


731. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-09 18:24:49
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 913
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//A mély gyomrában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Nirs, Hanloren, Mesélő//

*Ahogy leszáll az est, a lelkek is hűvösödnek, s az oltár kerül mászkos halmokba gyűlnek az árnyékok, egymásba folyva, tekeregve, körbefonva a két alakot. Hanloren az oltárhoz sétál, s szája halk fohászra fordul. Az esemény, mint mindig most is robbanásszerű, s az ork teteme alig észrevehetően, egészen picit megmozdul... de aztán nem történik semmi, csupán a Vérkert feletti fénycsóva vágja ketté az eget, morajló robaj rázza meg a környéket, s elnyújtott üvöltésbe kezdenek a kutyák. Aztán csend lesz, s mire a hajnal első sugarai a tájra vetülnek, immár minden néma, csak penetráns bűze marad a varázsnak, mint egy fekély, a föld kérgén... úgy terpeszkedik az oltár továbbra is változatlanul. Csalódás. Méreg. Feszültség. Elkeseredettség. Úgy hagyja el Hanloren ajkát a kiáltás, mint korábban már néhányszor, csak ezúttal szemtanúja is akad sikertelenségének. Nirs Thargodrym, a fattyú, a messziről jött sehonnai, a lehetséges trónbitorló, a kitagadott. Egyszer vállrándítással intézné el az egészet, persze nem annyira egyszerű az élet, s a kíváncsiság az ő esetében is sokat játszik. Ahogyan a környező házak mögül figyelő szemek is rettentő kíváncsiak, már napok óta. A páros nem tudja, de egyre feszültebben súgnak össze, s néhányuk keze ökölbe szorul. Suttogás, pillanatnyi egyeztetés... még nem.

A diskurzus csupán rövid ideig tart, talán a hajnalban horizontot feltépő immár hűvös nap negyedik sugarára Nirs, lépésekre szánja el magát. Hanloren nincs immár egyedül... még, ha a férfi nem is úgy szánja... akaratlanul a nő "életének" részévé válik. Az oltár már akkor derengeni kezd, mikor vérét folyatja rá, vékony kis patakban, sötétlő aura és pattogás szerű hang veszi kezdetét, Nirs és Hanloren haja észrevehetően lebegni kezd, mely hatás, Hanloren szavaira azonnal erősödni kezd, azonban a mondatot, a nő befejezni nem tudja.*
- EEYR NEVÉBEN ELÉG! ELÉG EBBŐL GONOSZ LELKEK! *Hangzik az üvöltés, s a figyelő tekintetek immár felfedik magukat. Két férfi és egy nő, talpig hófehér ruhában, oldalukon buzogány és pajzs, homlokukon napszimbólum. Nirs és Hanloren fülébe kúszó, mérgezett kuncogás csak egyetlen dolgot közöl kettejükkel:*
- Öljetek.


730. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-08 01:43:38
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Újabb próba//

*Mielőtt azonban a férfi válaszolhatna, maga is az oltárhoz lép. Nirs vére még meg sem száradt az obszidiántömb tükörsima lapján, mikor szemét behunyva tenyerét ráhelyezi a kőre.*
-Uram, én szólok hozzád, legnagyobb földi helytartód.
*Alaposan megnyomja a megfelelő szót, de nem néz a férfire. Azzal, hogy Nirs is h ozzákötötte a lelkét a kőhöz, talán megfosztotta őt a biztonságtól, amit addig élvezett. Persze ha kiderül, hogy az északi érdemesebb uruk szemében, mint ő, nincs más hátra, behódol. De elpusztulni a világért sincs kedve egy kőoltár miatt, az életbe kapaszkodik, míg lehet.*
-Erősíts meg, acélozd meg lelkem sötétségeddel, hogy szolgálhassalak tovább. A tiéd vagyok.
*Suttogja, miközben két tenyerét is a kőtömbre helyezi. Sosem kért még a sötétség urától, ki lelkét rontotta. Szolgálja, amíg bírja, s talán most visszakérhet valamit. Végső soron minden az ő akarata szerint történik. Akkor is, ha esetleg Nirst szolgálja s akkor is, mikor eszement vénasszonyoknak engedelmeskedik a Csatorna mélyén. De akkor sem lenne másképp, ha főmágus vagy úrnő lenne... Akkor sem lenne több a sötétség szolgájánál. Most azonban segítségre van szüksége és ezt csak egy valakitől kaphatja meg.*



729. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-06 23:06:24
 ÚJ
>Zrinanda Reender avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Felfedező út//

* Legalább szorult humorérzék a barbárba. Újabb nevetést vált ki belőle a gyenge lökése is, ami vajmi keveset ér. Aztán neki kezd a magyarázatnak, amit saját bevallása szerint Rokir megértett. Közben közel érnek a lila ködhöz. A fegyver elővételét elveti, egyelőre.*
– Te tudod. Viszont nagyon remélem, hogy gyorsan elő tudod kapni.* Óvatosan lépnek be a területre. Ahogy behatolna a ködbe láthatóvá válik a bűz kiváltó oka. Minden felé rohadó tetemek borítják a földet. Sőt mintha a föld is vérezne. Zrinanda gyomra nem szokott hozzá az efféle látványhoz meg szagokhoz.*
– Teysusra mi a … * Mondana valami csúnyát, de nem jut a végére, mert minden ami eddig a pocakjában volt az most a felszínre tőr. Egy oszlopba kapaszkodva hányja ki mindazt, amit ma meg evet. Az arca fal fehér és kövér veríték cseppek ülnek ki rá. Émelyeg is egy kicsit. Mivel úgy látja, hogy lemaradt a barbártól, ezért gyorsan megpróbálja utolérni.*
– Vááárj meg!* Kiált utána és szaladni kezd felé, bár a távolság nem nagy kettőjük között. Erre a futkározásra ráfarag, mert megbotlik egy kiálló gyökérdarabban és egy nagy puffanással elvágódik. Szerencse vagy sem, de nem a földre esik, hanem egy oszladozó emberi holtestre. Az arca pont egy vonalba kerül az övével. Az eséstől halott arcán lévő maradék bőr is leválik. Na ez már sok szegény óriásnak és felsikolt. Gyorsan lehengeredik róla. Megpróbál talpra állni valahogy. Ha kap segítséget, azt igénybe is veszi.*
– Fúj! Ez a nyomorult hely!* Kezd bele, de megpillantja a nagy fekete kőtömböt, ami belé fojtja a szót. Bár mindene tiltakozik mégis úgy érzi, mintha hívná az a kőkocka. Lassan el is indul felé. Az elméje ködös, mintha a lila füst ráült volna. Odaérve látja meg, hogy ez bizony egy oltár lehet. Egy elég véres oltár. Végig simítja a kezét a hideg kövön. A fejében kósza gondolatok kezdenek el cikázni arról, hogy szerezzen valami éleset és vágja meg a csuklóját. Aztán vegye a vérét Rokirnak is. A gondolatok erősödni kezdenek, de ekkor Zrinanda végre össze szedi magát. Talán a rosszullét miatt gyengült el és ezért tudtak utat törni ezek a gondolatok. Ahogy jobban lesz, máris gyengülni kezdenek. Gyorsan elmormol egy rövid imát a saját istenéhez és ezzel végleg eltűnnek a fejéből.*
– Teysus kérlek óvj meg ettől a borzalomtól! * Bár a sötét gondolatok eltűnnek, azért a hely még mindig nyomja az elméjét. Talán azért is képes könnyedén megszabadulni ezektől a gondolatoktól, mert nem túl eszes. Mint a fajtája legtöbb tagja kissé bárgyú, de roppant barátságos. A logika távol áll tőlük. Ő maga megelégelte a helyet és szívesen távozna is, de egyedül tanult az előzőekből és inkább Rokir mellet marad.*


728. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-06 22:21:13
 ÚJ
>Vérgőzös Rorkir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 213
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Felfedező út//

*Bár nem túl szemrevaló a látvány, jócskán dob rajta Zrinanda jelenléte, ami szinte teljesen elveszi a figyelem központját, de persze, csak szinte. Talán már ötször is meghalt volna Rorkir, ha egy csinos nő elvette volna a figyelmét a környezetről, vagy talán lenne az 6 is, ki tudja.*
-Jobb lenne, ha könnyeket ejtenék?
*Majd egy amolyan fél mosoly ül ki a szájára, majd újabb nevetés tör ki belőle, amint a lány megpróbálja meglökni, de szilárd, mint egy hullámtörő szikla. Bár van egy olyan sejtése, hogyha teljes erejéből akarná ellökni őt a nő, akkor talán komolyabban bele kellene, hogy álljon a dologba, hogy talpon maradjon. A kérdésére választ kap, és teljes mértékben megérti a dolgot, jobban mondta inkább csak érti.*
-Értem, köszönöm, hogy válaszoltál. Teljesen világos.
*Hangjában semmiféle rosszallás, vagy felsőbbrendűség nincs. Tekintete azonban hamar elvándorol afelé a furcsa ködszerű valami felé, amire láthatóan a lány is felfigyelt.*
-Nem jó ötlet. Nem szeretek fegyvert rántani csak úgy. Csak akkor veszem a kezembe, ha szándékomban áll ölni, és ehhez nem kell sok idő, sőt. Addig meg.. Még valaki félreértené. Hehe.
*De azért figyel, és óvatosan lépked be a területre. Orrfacsaró bűz, sokkal másabb, mint korábban. Ez nem mocsok, ez a halál szaga. Dögszag. Nem ismeretlen ez a szag a barbárnak, de nincs élő ember, vagy bármilyen élőlény, akiben nem keltene rossz érzéseket az efféle szag. A talaj mocsaras, furcsa, mintha valami fekete mágia, vagy démoni erő vette volna át itt a hatalmas, vagy talán eleve ezzel az aurával született meg ez a terület, ki tudja. Bár Rorkir ezt erősen kétli, hisz a föld nem teremt magában ilyen förtelmes dolgokat. Lassan és óvatosan lépked előre, félni ugyan nem fél, de óvatos. Ha a nő máshogy nem cselekszik, a maga közelében igyekszik tartani. Minden rezzenésre és mozgásra pattan a szeme, és enyhén rándulnak izmai, hogyha esetleg bármi olyasmi tűnne fel, ami veszélyt jelent kettejükre, azonnal reagálhasson. Viszont megpillant valamit a szeme sarkából, valami kőféleség lehet, de fogalma sincs, hogy vajon mi lehet az, vagy egyáltalán milyen anyagból készülhetett.*
-Nézd csak! Mi lehet az ott?
*Kérdi a társától halkan, mintha félne, hogy valaki meghallja a szavait.*

A hozzászólás írója (Vérgőzös Rorkir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.06 22:22:51


727. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-05 21:41:47
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Nirs//
//Újabb próba//

*Összehúzott szemekkel állja a borostyántekintetet, de nem szól egy árva szót sem. Talán tényleg lebecsülte a fiút, s ha ez igaz, a szájalással igen csak megnehezíti a maga dolgát. Így nem próbálja még inkább magára haragítani, helyette kitépi karját a szorításból és ugyan még mindig jéghideg szemekkel kapaszkodva Nirs tekintetébe, de némán bólint.
Karba font kezekkel kíséri figyelemmel Nirs útját. Pontosan tudja, mit csinál, s nem szól egy árva szót sem. Csak ajkai széle rándul aprót, mikor kibuggyan a vér és végigfut az obszidiántömb redőin. Az ő lelke is hozzákötődött, ezzel pedig valahol sorsuk is összefonódott. Immáron mindketten függnek az oltár sorsától.
Azonban azt sem feledi, hogy a kőtömb sajátos tulajdonságokkal bír... Míg a hozzá kötött lelkek elé pajzsot emel, a gyengéket a mélybe taszítja. Megöli, s a feneketlen szakadékból már nem hozza vissza semmi. Neki a mágia sem sikerült... Mi van, ha nem elég erős, az oltár pedig magával rántja?*
-Talán nem ártana megacélosítani a lelked. Na meg az enyémet is.
*Kezd bele lassan. Nirs erősnek tűnik, de a hiúsága bizony még fejtörést okozhat. Most is dönthet úgy, hogy megkísérli a feketemágia magasiskoláját... Ha pedig felszakítja a kapocsokat, könnyen lehet, hogy őt pusztítja el vele. Ezt pedig nem engedheti.*


726. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-04 22:19:35
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Hanloren//
//Újabb próba//

*Lebiggyesztett szájjal megrántja a vállát, mint akinek teljesen mindegy, hogy a másik hisz-e neki vagy sem. Persze ez csak a látszat, mert azért piszkálja az önérzetét a dolog. Mégis hogy jön hozzá egy elf, hogy kétségbe vonja egy Thargodrym szavát.*
- Rendben. Nem vagyok képes erre.
*Ellép az elftől aki mostanra mintha kiszakadna önmarcangoló állapotából, és el is fordul tőle. A testtartásáról lerí, hogy most kellene következnie a könyörgésnek. Hanlorennek most kell térdre rogynia előtte és rimánkodnia a segítségért. Erre mi történik? Az elf újfent kétségbe vonja a szavait. Dühösen szisszen fel, megperdül és szinte ugrik az elfhez. Hacsak Hanloren nem védi ki a dolgot, megragadja a karjánál.*
- Jól gondold meg, hogy mit beszélsz! *suttogja szikrázó szemekkel a másik arcába, és az oltár felé bök szabad kezével* Nem tudom, ki fia az akit vissza akarsz hozni az életbe, de az nyilvánvaló, hogy az urunk nem segített neked. Csak abban bízhatsz, hogy hozzám kegyesebb lesz. Ha pedig így történnék, akkor Őt is gyalázod ostoba szavaiddal. Már azért is véred kellene vennem, amiért megsértettél, nem beszélve az istenkáromlásról... de ennek most nem lenne értelme. Azt javallom hát, hogy hallgass és fohászkodj buzgón! A saját érdekedben is.
*Talán a Vérkert miliője teszi, hogy a mostanában meglehetősen jámbor Nirs úgy érzi, hogy mindezekért valóban meg tudná ölni az elfet. De ennek most tényleg nincs itt az ideje. Már csak azért is, mert kíváncsi rá, hogy mire képes a hatalma. Igaz, ha kudarcot vall, annak egy meglehetősen kritikus teremtés lesz a tanúja. Viszont ha sikerrel jár...
Ha eddig így volt, most már elereszti Hanlorent, majd felgyűrí bal karján az ing ujját, előhúzza a tőrét és az oltár elé lép, hogy áldozatot mutasson be. Nem tudhatja, hogy mekkora az oltár ereje, és nem szeretné ha egy ilyen apróságon múlna a következő éjszaka sikere. Arról már nem is beszélve, hogy Sa'Tereth-nek áldozni mindenkor bölcs és kívánatos dolog. Imádkozni kezd, a tőrrel egy vágást ejt a karján. Nem mélyet ahhoz, hogy később egy hevenyészett kötéssel elvérezzen, hiszen a Legnagyobb Úr sem kívánhatja ezt, de elegendőt ahhoz, hogy vére bőven csorogjon az obszidián kőre. Már csak az a kérdés marad, hogy Sa'Tereth elfogadja-e az áldozatot?*

A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.

725. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-04 21:30:56
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Nirs//
//Újabb próba//

*Bambán mered a még mindig élettelen holttestre. Hullámzó mellkassal fekszik a földön, karja szinte belesüpped a talajba, miközben támasztja magát. A kudarc okozta harag szép lassan önti el és száll fejébe, arcát torzítva széles vicsorral.*
-Nem, nem, NEM!
*Körmei belevájnak a földbe, de legszívesebben saját arcáról húzná le velük a bőrt. Az ork lett volna az élő mementója hatalmának, s csak róla tudja, hogy valóban az oltárhoz köti valami... Vagy legalábbis a Vérkerthez biztosan. A tudat, hogy kevés e mágiához s az ismétlődő kudarc szinte megőrjíti.*
-Nem vagyok méltó. Nem vagyok méltó rá.
*Kisöpri az arcába lógó, csapzott szőke tincseket, majd felülve magához öleli térdeit. Nem tudja megtenni, képtelen rá. Hiába minden erőfeszítés, minden akarat.
Gondolatai pusztító örvényében nem figyel Nirs szavaira, csak az utolsó mondatra kapja fel fejét.*
-Hogyan?
*Réved fel önmarcangolásából, majd elfogadja a segítő kezet és feltápászkodik. Hitetlenkedve mered a fiatal férfira, majd tesz egy tétova lépést irányába.*
-Te nem vagy képes erre.
*Suttogja összehúzott szemekkel, de valami nem stimmel. Ugyan miért hazudna ilyet bárki is? Haragját felváltja az óvatos kíváncsiság, de a férfit még mindig rideg szemekkel fürkészi.*
-Nem hiszek neked. De ha valóban képes vagy rá és sikerül...
*Hamiskás mosoly kíséretében hajtja félre fejét, jelezvén, hogy maga sem hiszi, amit mond.*
-Fejet hajtok, rendelkezz velem. Ha kéred szolgállak s követlek, hisz Te lennél e ég alatt a legnagyobb közülünk. De nem vagy.
*Suttogja gunyorosan, majd karba tett kézzel oldalra lép. Így már nincs élő Nirs és az oltár között.*


724. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-04 19:45:00
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Hanloren//
//Újabb próba//

*Úgy érzi, hogy ezért a mosolyért minden további nélkül át tudná vágni Hanloren torkát. Az elf biztosan nem sejti, de nagyon érzékeny pontra tapintott rá. Nirs is pontosan úgy gondolja, hogy kis felesége mellett kellene lennie. Már a kurta-furcsa esküvőt is nehezen nyelte le, azt pedig még nehezebben, hogy az úgynevezett mézesheteket sem töltik együtt. És azóta valószínűleg megszülethetett a fia is. Így tehát az iménti megjegyzést és a hamis mosolyt úgy veszi mintha Hanloren felhánytorgatná ezt neki. Úgyhogy most haragot érez, és az a legfurcsább, hogy ennek célpontja nem az elf, hanem Aenae.*
- Nevezd ahogy akarod! *veti oda durcásan* Tudom, hogy mi a tiszta elme, és milyen ha valami miatt elhomályosul.
*Bizonyára ellentmond ennek a kijelentésnek az, hogy gyakorlatilag egész addigi életét sutba dobta szerelméért, és ezt valahol érzi, tudja is, de az egészen bizonyos, hogy ezt most nem fogja kifejteni Hanlorennek. Inkább figyeli, hogy az elf mire készülődik. Hamarosan kiderül, hogy olyasmit tervez, amit csak kevesen mernek megkockáztatni. Nagy energiabefektetéssel jár, a mágikus hatalmat erősen megapasztja, és sikerre csak azok számíthatnak akik varázstudománya kiemelkedő és közel állnak a Legnagyobb Úrhoz. Ismeri a varázslatot. Elméletben, hiszen sohasem próbálta. Nem úgy az elf lány, aki elmondása szerint már többször is felsült. Nem is tudja eldönteni, hogy tisztelje kitartásáért vagy szánalmasnak érezze próbálkozásait az újabb bukások után. Arra jut, hogy a halott valamiért nagyon fontos lehetett neki. Talán annyira, mint neki Aenae. Így pedig már meg tudja érteni konok elszántságát.*
- Nem fogja megzavarni senki az éjszakád. *dünnyögi, mert itt fog maradni és vigyázni fogja Hanlorent a mágia szülte révület alatt. Közben pedig figyelheti a másik varázslót is, már csak ebből is tanulhat.*
- Pihenj! Akár holnap este újra megpróbálhatod.
*Nirs ugyan nem látott hibát a rituáléban, de Sa'Tereth biztosan. Hiszen a halott halott marad. Hanloren pedig esetleg kifáradt a szertartás során, akkor pedig Nirs nyújt neki segítő kezet. Szó szerint. Később pedig, hogy ő is hamiskásan mosolyodhasson el, átvitt értelemben is.*
- Vagy ma este én. De ha sikerrel járnék, úgy tényleg az adósom leszel.
*A hangsúly a tényleg szón van, hiszen Nirs az éjszaka alatt többször is érezte, hogy valóban nem a Vérkertben kéne virrasztania egy idegennel, hanem szerető hitvese karjaiban elaludni. Hogy nem így van, arról nem ő tehet. Ha pedig így van, és neki ez meggyőződése, akkor igazán megérdemel... valamit. Tulajdonképpen még ő sem tudja, hogy mit.*


723. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-09-04 18:20:41
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Nirs//
//Újabb próba//

-Tehát asszonyod van. Te még is itt vagy, s nem vele.
*Mosolyodik el hamiskásan, miközben tovább indulnak a Vérkert felé. El fogja kezdeni, legalábbis megpróbálja. Hogy hol sül majd el, annak nincs megmondója e nap alatt.*
-Ó, ez nagyon szépen hangzik. Honnan tudod, hogy nem homályosítja el-e az elméd mindvégig? Megélni az érzelmeket... Hmm. Talán inkább az ösztönöket, nem?
*Pillant hátra a válla felett vigyorogva, miközben belépnek a nyirkos, sötét kertbe. Egy nesz, annyi sem hallatszik, halálos a csend.*
-Várj itt.
*Engedi el a fiú karját, mikor már a sűrűjében járnak a Vérkertnek. Tesz néhány tétova lépést az oltár felé, majd hátrafordul Nirshez.*
-Tudod, már próbáltam. Nem egyszer s nem kétszer. Ki a sötétség mágiáját űzi, készüljen fel rá, hogy nem minden megy karikacsapásra. Reggel találkozunk.
*Hunyorog még a fiúra, majd ismét az oltár felé fordulva leveszi fejéről a csuklyát. Ha Nirs megvárja vele a reggelt, olyat láthat, mint még talán soha életében. Esetleg tanúja lehet az újabb bukásának, ez rövidesen elválik. Hátrasimítja a piszkosszőke tincseket, majd az oltár tövében fekvő holttesthez lép.*
-Ne hagyj cserben.
*Suttogja Vaszív tetemének, majd felegyesedve, gyengéden végigsimít az oltáron. Vet még egy utolsó pillantást kísérőjére, majd az obszidiántömbre függesztve tekintetét mormolni kezd. Már gondolkodnia sem kell, ajkai úgy formálják a szavakat, mintha csak betanult szöveget mondana fel.
Hogy mi zajlódik le reggelig, annak Nirsen kívül eleven szemtanúja nincs. A groteszk tánc a tetem körül, az önkívület, a kántálás s az ének addig tart, míg a nap első sugarai el nem érik Vérkert vöröslő földjét.*

Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

722. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-15 12:40:50
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Túl a nehezén//

*A hulla végre méltó helyére kerül: el Ernuss szeme elől. Kezdett egészen lehangoló lenne a szerencsétlen, öngyilkos nő látványa.*
~Gyenge volt.~
*Éppen elindulnak a Vérkert felé, mikor földrengés rázza a környéket, a Vérkerti oltárból pedig hatalmas csóva tör fel az ég felé.*
- Fogalmam sincs *válaszolja. Így már nem kell sok, hogy mind a ketten sokkal jobban igyekezzenek a Vérkertbe, ám mire odaérnek, minden csendessé válik.*
~Mi a fene történ itt?~
*Amíg Dreyia meditál, Ernuss az oltárhoz megy. Végigsimít a kezével a masszív kőtömbön, majd mély levegőt vesz, leakasztja az egyik tőrét, apró vágást ejt a tenyerén, majd a vérző kezét a kőlapra helyezi.*
- Tudom, hogy még nem vagyok méltó hozzád, de már nem kell sokáig várnod. Megteszek mindent, ami szükséges, hogy méltó legyek rá. Erős vagyok, az erősek élnek, a gyengék pedig meghalnak.
*Ha Dreyia befejezte az akármit, amiért idejött, akkor Ernuss követi őt, vissza a Sellőházba.*


721. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-08-14 16:08:33
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Túl a nehezén//

*A kedve egyre vidámabb, hisz a kötelességét letudta és végre úton van az úti célja felé. Az utat csendesen teszik meg, vélhetően az összes tolvaj kikerüli őket hisz ki a halál kötne bele két baljóslatú kisugárzással rendelkező sötételfet. Senki épeszű nem tenné. De nem is törődik velük. Mielőtt az végére érnének, fura események zajlanak le. Amint oda érnek egy földrengés veri le a lábáról, és vélhetően az oltárból hatalmas fénycsóva tör az égre. Mire odaérnek a környék csendesen és baljósan sugározza Satereth hatalmát. Ernussra néz.*
-Szerinted mi a fene volt ez? Azon kívül, hogy valaki bajt kevert a környéken.
*Körül néz, de nem lát problémát így amint Ernuss a dolgához lát Dreyia is könnyű meditációba kezd. Az elkövetkező, időket figyelembe véve, keres megoldást a terveire, noha egyelőre a másnapi utazásra kell koncentrálnia. Ernusst előbb utóbb elkapja, de egyelőre nem zavarja a sötételfet, hisz nem igazán akar még barátkozni. Amint a férfi befejezte, amit eltervezett, jó eséllyel visszatérnek a Sellőbe. *



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906