Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

840. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-19 03:53:02
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Mimóza)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

*Temeredec és Dsavlo mennek, mendegélnek, és a Vérkert impozáns látványán túl semmi különöset nem tapasztalnak. Úgy tűnik a Sötétség szolgái meglehetősen lusták aznap, vagy csak ügyet sem vetnek jelenlétükre. Keresgélésük viszont rövidesen kifizetődni látszik, ahogy a vékony leplet képező ködfátylon egy aprócska fekete pontra lesznek figyelmesek. Ez a pont pedig egészen emberszerű, ráadásul még mozog is.
Az ismeretlen alak éppen egy csontváz törött bordakosarán guggolva kuporog, onnan néz az sötétlő szemüregekbe, de az élők jelenléte felkelti figyelmét, ezért rájuk emeli tekintetét. A kislányt talán átlagosnak is nevezhetnénk, hiszen sötétszürke bőre, vállig érő fekete haja, és szintén ébenfekete egyszerű ruhácskája egészen hétköznapivá teszi, akár egy egyszerű sötételf gyermek is lehetne.
Ám nem egészen hétköznapi, ez főleg tekintetén látszik meg először. Szemei élénk narancssárgán izzanak, mintha a gyermek belsejében egy feneketlen forró katlan lappangana. Ahogy felegyenesedik, és megfordul, ruháján is átsejlik ugyanez a fény, amely törzsének belsejéből érkezik. Alaposabban szemügyre véve főleg gyomrából, ahol szentjánosbogarakhoz hasonló apró foltokban örvénylenek ezek az ismeretlen fénylő pontok, melyek bőrét annyira átvilágítják, hogy a ruhától nem fedett területeken jól láthatóvá válnak szervei, csontjai, és pinduri dobogó szíve.
A leány elindul feléjük, szökdécselve, ahogy egy kíváncsi gyermek tenné, egyelőre mindenféle fenyegető gesztust mellőzve. Szemei szomorúak, ajkai is búskomor módon kanyarodnak lefelé, de ahogy közelebb ér, mintha megörülne, hogy végre új barátokat láthat.*
- Kevesen jönnek ide.
*Mondja ahogy a két idegen elé toppan, és felpillant rájuk, hiszen egészen aprócska, éppen csak megüti a két láb magasságot.*
- Óóó, de szép. De szép csillagok.
*Szakad ki belőle ámulattal, és akárhányszor ajkai szétválnak, megmutatkozik a narancssárgás lángoló fény is, amely bevilágítja egész száját.
Ragyogó tekintetei hol Goontia íriszeiben, hol pedig Dsavlo zöldjeiben vész el, azok apró fehér szikráját kutatva, és mintha életük lángját kívánná egyetlen pillantással felfalni szivárványhártyáikon keresztül.*
- Miért jöttetek? Hoztatok nekem csillagokat?


839. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:09:57
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Volt ideje átgondolni egyet és mást, míg várakozni kényszerült. A szörnyű csak az, hogy eredményre nem nagyon tudott jutni. Egyrészt van benne egy nagyon erős késztetés, hogy azonnal menjen Aeane után, mert valahogy azt érzi, hogy a lánynak szüksége lenne rá. Másrészt viszont hasonló erős az az érzés is, hogy neki most itt van a helye Hanlorennel. Ez már csak azért is zavarba ejtő, mert az elfet se nem ismeri eléggé, se nem kedveli igazán. És mégis itt van. Mikor legközelebb felpillant a Vérkert mélye felé, olybá tűnik, mintha oszlott volna kissé a tejfehér gomolygás. Talpra kecmereg ültéből, elindul. Ismét csak a kezét nyújtja ki, de most nem érzi azt a furcsa, megfoghatatlan ellenállást ami eddig nem engedte beljebb. Megpróbál tovább haladni, sikerrel jár. Eleinte szinte csak érzésből halad, a köd még mindig elég sűrű ahhoz, hogy a látást erősen korlátozza. Aztán hangokat hall, mintha Hanlorené is köztük lenne. Arra veszi az irányt, amikor pedig hirtelen eltűnik szeme elől a köd fátyla, megpillantja a kis társaságot, köztük az ismerős elffel, aki nagyjából ebben a pillanatban teszi el pengéjét. Hacsak senki nem tesz ellene, Hanloren mellett áll meg. Különösebb figyelmet a vörös hajúnak szentel, akit éterien szépnek lát. Túlságosan is. De miért kéne bármi mást is belelátni más bája mögé? Legfeljebb kiszolgáltatottnak látszó helyzetet vethet fel újabb kérdéseket.*
- Lemaradtam valamiről? *áll meg Han mellett még mindig a vöröst nézve, és olyan stílusban szólal meg, mintha csak fertály órája hagytak volna abba valami kevésbé fontos dolgot.*


838. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:31:18
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Nem ölhetik meg a lányt. Pedig ez lett volna az első tippje, s az, hogy Leilith önszántából hagyta volna, igen csak megkönnyítette volna dolgukat.*
-Talán. Vagy a lelked örökre az oltárhoz lenne láncolva.
*Hunyorogva fürkészi a lányt egy darabig, majd visszadugja a pengét a helyére. Nem ölhetnek meg senkit, s mégsem törhetnek ki innen anélkül, hogy valamelyikük meg ne halna. Ki érti ezt?
Elhúzza száját, ahogy a maszkos férfit hallgatja. Nem tudja kárhoztatni érte, ha nem képes összerakni a képet. Összefüggéstelennek hat, s bármit is akarjon sugallni, ő bizony nem jön rá. Túl ködös, túl darabos.*
-Ennek semmi értelme. *Jelenti ki szárazon, miközben hátát egy összeaszott, kifacsart fatörzsnek veti. Az őz vére gyenge vérmágiához, a többi képet pedig egyáltalán nem tudja mire vélni. Maraenn magyarázata sincs ínyére különösebben, főleg az utolsó strófa, a karóba húzott, szőke lány képe.
A továbbiakra csak vállat von. Persze, hogy a Szolga elhallgat valamit. Különben nem lennének itt és törnék a fejüket a "játékon".*
-A sötétség ura sem avat be terveibe, csupán eszközök lehetünk kezében. *Szólal meg halkan, tekintetét Gordenre emelve.* -Eszközök, kiket jutalommal illet, ha elvégezzük, mit ránk bíztak. Én a helyedben óvatos lennék.
*Félrehajtja fejét kissé, pillantása pedig jelentőségteljesen a vöröshajú lányra kúszik. Akármit is mutatott meg neki a sötétség, jobb lesz, ha nyitva tartja a szemét, elvégre a jelenésben a férfit vette célba a bestia.
Nagyot sóhajt, miközben karba fonja kezeit. Az lesz a legegyszerűbb, ha megvárják a Szolga visszatértét, s tán az új jövevény esélyt ad rá, hogy megértsék vendéglátójuk szándékát.*




837. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 07:59:07
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Törpénk felhúzza szemöldökét a lány reakciójára.*
-Én csak azt mondom, hogy jobban ismered őket.
*Von vállat.*
-De ugye akinek nem szakállkötője, ne vegye magára.
*Küld utána egy általános megjegyzést, mielőtt újra nyugalomba helyezi a koponyákat, és mormol pár szót felettük. Gondolván, hogy elf, nem elf talán megérdemelnek egy utolsó szót.*
-Hát, akkor remélem a kárhozat vitt el benneteket, s mára Urunk szolgálatában nemesedik lelketek ónixszá!
*Innen pedig nincs más hátra, a két nem túl jó barát elindulhat még bentebb a Vérkert szíve után kutatva.*
-Höh, úgy nézünk ki? Mondok neked valamit egyetlenem... A magasak élnek sokáig, az alacsonyakra rövid lét vár. Na de legalább a lőcs mérete pont fordított. *Kicsit elhalkítja hangját.*
-Kivéve a szegény tündérlepkéket, ők madzagfaszúak.
*Jó pár percet mehetnek már, miközben az élet nagy dolgait beszélik ki, mire Goon kicsit elmélkedve újabb kijelentést tesz.*
-Olyan ez, mint valami egérfogó.
*Hümmög, bár elsőre talán nem érteni mire gondolt.*
-Valószínűleg nem a bejáratot, hanem a kijáratot őrzik.
*Mondja őszintén, hiszen már mostanra sem nagyon tudja, hogy hol keveredtek be a világnak ebbe az enyhén rothadó szegletébe.*
-Hagyjunk időt a kimenetelre is.


836. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-17 11:55:34
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

~Talán túl nyilvánvaló is~
*Jegyzi meg csak magában, mikor a hosszúfülű nő a szörnyszülött meggyilkolását szorgalmazza. Megosztaná ezt hangosan is persze, de már felesleges, a Szolga felcsattanva adja tudomásukra, hogy ez bizony nem járható út, s egyúttal azt is közli, Gorden vérszerződéses ötlete nem valószínű, hogy helytálló. Ez valahol persze sejthető is volt, de legalább volt valami, amin el tudtak indulni.
A látomásokat hallgatva erősen töri a fejét, gondolatait nem tartja magában.*
-"Mindenkinek van egy feladata, amit egyedül nem tud megoldani."
*Ismétli el Ura küldöttének korábbi szavai*
-Négy vízió, mindegyikben szerepel egy alak. Úgy lenne logikus, ha a pálcás látomásban Gorden feladata lenne elrejtve, a karóba húzott lányéban a szőke elfé, a bestia támadásának jelenésében pedig a vörösé.
*Persze az őz vérének csapolását nem hiába nem emlegeti, abban erősen bizonytalan, s ahogy kiderül, egy ötödik is érkezik közéjük, már egyre kevésbé tűnik kézenfekvőnek ötlete.
Ahogy a Szolga távozik, hogy idevezesse új sorstársukat, a szenvedő nőhöz térdelő maszkoshoz lép ő is, kinek úgy tűnik mondandója akad a számukra.*
-Nem hinném, hogy az Arctalan azért küldte volna, hogy nehezítse a dolgunk.
*Osztja meg a hallottakkal kapcsolatos véleményét. Sőt, egészen úgy tűnik számára, még segített is nekik a csuklyás, pedig vélhetőleg feladata mindössze annyi, hogy felügyelje a játékot.*


835. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:30:25
 ÚJ
>Dsavlo Atvidrov avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Temeredec Goontia //

* A törpét nem hagyja nyugodni az idegen csontváz (vagy csontvázak), úgyhogy Dsavlo sem indul még útnak. Nem csak, mert fél, hogy vacsora lesz belőle - habár az eddigiek alapján még az sem volna akkora meglepetés -, sokkal inkább, mert nem tudja, mit keresnek. Vagy kit, ugyebár. Ő csak Goon követője, persze kizárólag szó szerint értve. Úgyhogy a háttérben állva figyeli a régészmester elemzését, közben halovány mosollyal figyeli annak reakcióit. A kérdésen természetesen meglepődik. Aztán rájön, hogy miért épp az elfekről kérdezték - ezen a következtetésen láthatóan megsértődik.
~ Ó, hogy rohadna le a tököd, te beképzelt kis gnóm-fajzat! ~ Még az is átfut az agyán, hogy sarkon fordul és itt hagyja csirkéstül-mocsarastul a törpét, ám mire szóra nyílik a szája, egész nyugodt hangon sikerül megfogalmaznia problémáját. Így már az elfutás gondolata is felejtős. *
– Mondtam már, hogy nem vagyok egy azokkal az erdőjáró szukákkal, hagyjál ezzel! * Ekkor azonban egy lépéssel közelebb megy, újra végignéz a csontokon és meglátja, miről beszél a vörös. *
– Ja, hogy… * Gondolkodik egy kicsit és eszébe is jut egy történet bizonyos griffmadarakról, amik olyan nagyok és erősek, hogy egy embert is könnyedén elbírnak a hátukon. * Hallani hallottam már mesékben, de húsz év alatt eggyel sem találkoztam. Most már indulhatunk? * Kérdezi végül, jelezve, hogy egy hangyányit még mindig meg van sértődve és, hogy továbbra sem érdeklik igazán a csontok. Habár való igaz, úgy már egy fokkal izgalmasabb, ha az egyik fele értelmes lény volt. Ám épp ezzel a felfedezéssel elvesztette még azt a csekély rejtélyességét is az ügy, ami idáig rendkívülivé tette.
Egyből indulásukkor fel is tesz egy kérdést, ami még az előző mondatához kapcsolódik. *
– Tényleg… Igaz, hogy a törpék több száz évig is elélnek? Te hány éves vagy, Goon?


834. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-16 15:27:43
 ÚJ
>Gorden Eleffeul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*Tippje nem jön be, erre a szolga időben figyelmezteti. Tervének kudarca hallatán csak vállat von. Az már inkább irritálja, hogy Szolga a csuklyást jelöli ki mint tanár. A pálcájáról is többet tud meg, s a hallottak alapján először bizonyítania kell magát, hogy használhassa. Ugyan egyik tippje nem vált be, a másik pontosnak bizonyult; azon témában, hogy nem egymás lemészárlása a cél.
Egyelőre több ötlettel nem tud előrukkolni, szóval egy nagy sóhajtás keretein belül szigonyát a földbe szúrja. A fegyver nyele erős fából készült, a laza talajban pedig könnyen megáll így elfünk, szokásához híven, kényelmesen neki döntheti hátát.*
- Láttam egy csuklyás lányt, fekete hajjal vért csapolni egy őz teteméből. Láttam magamat a pálcáimmal, de csonkom helyén fekete tag nőtt ki, ezzel tartottam az egyiket. A pálcámmal suhintottam és utána látomásomban ez a ribanc rámvetődött. *mutat az eredarra.* Mondjuk vagy hatvanszor ocsmányabb volt. *vonja meg a vállát.* Végül urunk jelképe megelevenedve, a karón egy szőke hajú lány. Ezt mutatta az egyetlen igaz isten. *fejezi be mondandóját.
Reméli most már mindenki elégedett. Utoljára még arra pillant amerre a szolga eltűnt.*
- Valószínűleg idehoz még valakit, úgy ahogy veletek is tette. *sóhajt.* Kezdünk kicsit sokan lenni.

*Úgy véli Szolga távozása esélyt ad nekik, hogy kicsit átbeszéljék a dolgokat maguk közt. Még egyszer utoljára utánapillant az öregnek, majd int a két állónak. Letérdel az eredar mellé. Nem hiszi, hogy az most fel tudna állni, és nem akarja kihagyni. Még szükségük lehet rá. Ha mindenki odagyűlt suttogóra veszi hangját.*
- Ti is észrevettétek? Valamiről hazudik nekünk. Valamit vagy nem mond el vagy másít a valóságon. Túl kell járnunk az eszén, ha teljesíteni akarjuk a nagyúr tesztjét.
*Az egész szituáció olyan, mintha egy csapat pletykálkodó gyerek lennének, Gorden így is érzi magát. Maszkját megigazítja arcán, elvakíthatatlan szeme egy pillanatra felcsillanni látszik, így várja a másik három válaszát.*


833. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-16 13:04:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Szarkazmus) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*A Szolga rendkívül jól szórakozik, és jó játéktervezőként, nem reagál semmire. Sem arra, hogy jó ötlet e a vérivás, sem semmire. Amikor Gorden a pálcáival jön, akkor éles hangja csak megrebegteti a levegőt.*
-Nem tudnak semmit, amíg nem tűr meg téged az Úr.
*Mondja magához képest egyszerű, manír mentes módon. Aztán az események, és a szavak jönnek egymás után. A fekete köpenyes, koponya, még el is kezd kacarászni, mikor meg akarják ölni az eredart. És egészen addig élvezi a dolgot, amíg a vörös nem kezd el belemenni a dologba.*
-Hé!
*Csattan fel a Szolga hangosan, és közéjük siet.*
-Nem szabad megölni.
*Mondja mint egy hisztis gyerek.*
-Nem és kész! Akkor vége a játéknak és mindenki veszít.
*Mondja szomorúan, majd körbe néz.*
-Én játszani akarok.
*Teszi hozzá végül, és kicsit összeszedi magát. Elszabadultak az indulatai, és tényleg az látszik rajta, hogy nem jó neki, ha az eredar meghal, sőt. Amikor a vörösre néz, mintha arca egy enyhe szimpátiát tükrözne. Egy kisebb csendet tart, és csak aztán folytatja.*
-Mi ez a badarság egymás véréről? Hát ezt kaptad te feladatnak?
*Kérdezi miközben mérgesen üti a saját fejét, utalva, hogy rossz gondolatok vannak Gorden fejében.*
-Jól beszél a templomvédő.
*Mutat a lányra.*
-Légy készségesebb ha valaki okosabb nálad!
*Ez ugyan nincs a Sötét Úr tanai között, de kikövetkeztethető. Sóhajt a szolga egy nagyot, és oldalra néz egy pillanatra, mintha valami oda kapná a tekintetét.*
-Vendégünk van. Én megnézem ki az.
*Mondja mellékesen, majd hosszú, csontos, szürke ujjával mutogatva sorra vesz mindenkit.*
-Te! *Mutat Gordenre!* Kezdj el gondolkozni. És te! *Vándorol át körme vége Hanloren felé.* Tanítsd meg neki hogyan kell! A kopasz meg csináljon végre valamit.
*Mondja mérgesen, majd az eredarra néz. Közelebb lép hozzá. Egészen közel.*
-És te! *Mondja hangosan.* Szedd össze magad.
*A mondat vége a megfelelő, undorító, utálattal társul. Mintha egy szánalmas senkit nézne. Az üres szemekbe nézve azonban ismerős érzés járja át Leilith testét. Fejében matat a Szolga, de csak, hogy rövidre zárjon valamit.*
~Én kétszáz évet szenvedtem azért, hogy egyszer meghalhassak. Nem hagyom, hogy könnyű halálod legyen.~
*Hallja a sötét hangot a fejében a vörös lány, miközben a sötét szemüreg mintha felfalná. Megtörik a varázs, mert a Szolga elfordul, és idegesen körbe pillant.*
-Munkára.
*És azzal elindul az egyik irányba, a bura széle felé.*

//Nirs//

*Ahogy leül, egy kis időt tényleg várnia kell, mire azt kezdi tapasztalni, hogy a tej sűrű köd, és az az erő, ami eddig taszította, az most kezd feloszlani. Szabad az útja. Még egy valamit érezhet a férfi, méghozzá azt, hogy valaki figyeli. De egészen máshogy. Mintha a lelkét olvasnák ki belőle. Hangokat hall az obszidián oltár irányából. Az útja szabad, csak a köz érzete különös.*


832. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:31:24
 ÚJ
>Leilith Eredonys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//

*Újfent kinyitja szemét. Ahogy körbenéz, a helyzet még mindig változatlannak tetszik, legalábbis őt egyelőre még nem ölték meg.
Nagyon nem ezt tervezte. Nem így kívánt idejönni, és nem is így kívánt távozni, bár a hallottak alapján egyhamar innét nem fogja elhúzni a csíkot. Büszkesége, mint egy mély, begennyedt seb csügg a lelkében. Nem gondolta volna, hogy valami semmirekellő asztrállény így helyben fogja hagyni, s ez mégis megtörtént, eme tény pedig minduntalan erősíti törékeny, gyenge halandóteste iránt érzett utálatát.
Keze belemarkol a cuppogós, nedves mohába, felszántva az.*
- Chh. *Szisszen fel gunyorosan.* - Idekényszerít egy csapat őrült ebbe a velejétől rothadó, gennyes kurva világba... Belekényszerítenek egy mocskos halandó testébe... *Itt hangosan, szárazan felköhög, kinézetéhez képest egyáltalán nem elegánsan alvadt vért köpve maga elé.* - És még hagynom is kell, hogy valami mágikus lény a kibaszott játékának nézzen?
*Néz ezzel szúrósan a Szolga irányába, bár az elmosódott látása nem engedi láttatni, hogy amaz ott van-e vagy sem. Mélyet sóhajt, majd lélegzete megakad, újabb adag alvadt vért köhögve fel.*
- Talán még hasznomra is válna a halálom. Talán szabad lehetnék vele. Talán visszakapnám a hatalmam, és akkor én lennék az, akinek véráldozatokat mutattok, kedvesem.
*Mosolyog ezzel az új jövevényre, ki a megölését szorgalmazza.*
- Talán... A probléma itt, hogy ezt én magam sem tudom.
*Megpróbál feltápászkodni, csakhamar vissza is ül. Túlságosan szédül, belseje pedig túlságosan fáj efféle mozdulatokhoz, ámbár immár nem olyan vészesen, mint annak előtte. Úgy dönt, pihen még egy kicsit ültében.*
- Szánalmas egy látványt nyújthatok...
*Motyogja maga elé a levegőbe, majd újabb köhögőroham kapja el, sokkal durvább, mint az előzőek, s gyorsan elfordul a csapattól ültében, kevés vért öklendezve.*
- Csináljatok amit akartok. Remélem kiszabadulok ebből a börtönből.
*Mondja utoljára mély zihálások közepette.*


831. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-15 07:24:10
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*A vöröske kissé lemarad, amit a törpe lapos oldalpillantásokkal nyugtáz, egyrészt mert szerinte a lány a gyengébb láncszem a csapatban, és ugye ha bárkiből is vacsora lesz, akkor vele kezdik, másrészt pedig nem akarja magát egyedül elunni itt a sártengerben. A harmadik lehetőség, miszerint az a késféléje a hátában is landolhat csak nagyon enyhén fordul meg fejében, főleg mert minden pillantásnál látja, hogy a vöröske csak simán követi.*
~Jön ez, mint szájszag az okádás után.~
*A csontváz viszont nagyobb falat. A kezdeti csodálkozádok után a félvér már menne is tovább. Elakadó szavára Goon csak mosolyogva felel.*
-Semmi gond, ha nem bírod, majd nézem én.
*Mormogja, noha nem is biztos, hogy ez a helyzet. Amit viszont a lány mond, abban lehet ráció. Goon kezébe veszi feltekert ostorát, és annak nyelével feszegeti ki a két koponyát a sárból.*
~Az kéne még, hogy egy törpe kalapácsa ezt a szutykos földet érje.~
*Aztán ahogy kifordulnak a fejformák, Goon kicsit elcsodálkozik. Az egyiknek ugyanis csőrszerű nyúlványban végződik a vége, a másiknak pedig itt-ott van még egy foga.*
-Ez vagy valami nagyon furcsa lény volt, vagy...
*Kicsit lehajol a gerincek találkozásához, aminek szintjén vékony sárréteg alatt még néhány ujjcsontot talál.*
-Te, Dsavlo, az elfek lovagolnak óriás csirkén?
*Kérdezi szinte őszinte döbbenettel, hiszen senki másról nem tudja elképzelni, hogy ilyet tenne. Feláll a csontváz mellől, és gatyájába törli ostora nyelét. Kicsit még mindig hüledezik magában, de ha a lány már nagyon indulna, akkor megy vele ő is.*
-Csak arra kell menni, amerre a vér bő.
*Ez nem valami tág kifejezés, de most kivételesen nem is valami pajzán megjegyzés ez, csupán ezzel az életbölcsességgel akarja segíteni a haladást.*


830. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-14 00:59:13
 ÚJ
>Dsavlo Atvidrov avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Temeredec Goontia //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

* Nem kell sokáig győzködni a törpét, el is indul befelé a ködbe. Dsavlo pedig nem sokkal lemaradva követi. Ahogy haladnak befelé, valószínűleg a láp is egyre nehezebben járható lesz, már csak ezért is szeretne a biztos, járt ösvényen menni és nem amellett. Azonban úgy tűnik, ha a törpén múlik, egy komplett csontvázba is belegázolnak, nemhogy egy alig észrevehető mélyedésbe, amiben hírt sem hagyva magukról elsüllyednének.
~ Én aztán ki nem húznám, ha elnyelné a láp! ~ Elmélkedik magában, bár ezúttal nem a szándék, hanem a fizikai erő hiányára gondol. Szerencsére azonban egy ilyen mélyedés sem keresztezte még a szakállas útvonalát. Ellenben csontvázat talál és rá is lép. A nő felkapja fejét a reccsenésre, kissé meg is ijed, de megnyugszik, mikor meglátja a fosszíliát - aztán mikor közelebb ér, a nyugodtság meglepettségbe csap át. Elsőre ő sem tudja visszafogni magát. *
– Mi a halál fasza ez?! * Viszont káromkodások terén meg sem próbálja felvenni a versenyt egy kocsmákban edződött törpével, úgyhogy itt abba is hagyja és ész érveket keres a látottak megmagyarázására. Leguggol a csontok mellé és végignéz rajtuk. Nem szakértő, de bízik benne, hogy egy kutya csontvázát meg tudná különböztetni egy mocsári trollétól. De a két koponya és hat végtag sehogy sem illik be egyik általa ismert, e világi faj leírásába. *
– Talán nem is egy, hanem két… Példány. * Rukkol elő egy elsőre logikusnak tűnő lehetőséggel, aztán eszébe jut a végtagok száma és megvonja vállát. * És… ~ Félig elsüllyedtek volna? ~ * Ekkor viszont feltűnik neki, hogy egy ismeretlen és hátborzongató mocsárban ücsörög egy ismeretlen és félnótás törpe mellett. Beleborzong annak gondolatába is, hogy a méretes kalapácsot ellene használja a férfi, ráadásul ilyen sebezhető pillanatában. Hirtelen felegyenesedik és hátralép nagyjából oda, ahol azelőtt állt, hogy meglátta a csontvázat. *
– Inkább menjünk. Azt mondtad, kell lennie egy szívnek és bármit is jelentsen ez, így nem fogjuk megtalálni. * Javasolja és próbál nem a maradványokra nézni, hanem maguk elé, a tejfehér ködbe. *


829. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:51:57
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Az illedelmes köszöntőre térdepelve Goon csak biccent Dsavlonak. Úgy érzi ennyi bemutatkozás biztosan elég.*
~A helyében amúgy is szégyellném a felmenőimet. Egy elf, meg egy félnótás aki felcsinálta.~
*Úgy tűnik erről a tényről még sokáig ódákat fog zengeni magában. Végez a festéssel is, aztán ő, és a vöröske is várnak egy kicsit, mielőtt egyértelmű lesz. Az ajtónállók itt nem elég éberek ahhoz, hogy két halandót személyesen eresszenek be.*
-Hát legyen. Mi megpróbáltuk. Ahol vér van. Ott van szív is... Tegyük tiszteletünket ott is.
*Piszkálja meg lábával a vörös sarat, majd elindul befelé a ködben. Egy biztos, ez egy olyan hely, ahol a madár se jár.*
~Lucskosabb, mint nagyanyám lába köze egy nyári forró napon.~
*Jegyzi meg magának, és figyeli a sziklák, valamint a környezet változását, aztán egyik lépésénél "reccs".*
-Hogy verje ki a lepra!
*Káromkodik egyet, és megnézi mibe lépett. A lába előtt egy igen furcsa csontváz van a sárba szinte belerohadva. Két koponya, két gerinc, és hat végtag jellemzi. Méretére pedig a törpe duplája lehet. Itt-ott hiányzik belőle egy darab, Goon úgy tűnik, hogy az egyik lábfejére taposott.*
-Azt a picsa! Ezt nézd meg tüzeske!
*Mutat oda, mintha a másik eddigre ne vehette volna észre már vagy kétszer.*
-Mi a sziklafasza ez?
*Kérdezi őszintén hüledezve, ahogy elkezdi körbejárni a csontvázat.*
-És mi a retkespite öl ilyeneket?
*Bár Goon fejében egy pillanatra megfordul, hogy éhen pusztulhatott ez a valaha volt dicső lény, de nem szeretne komolyabb találgatásokba bonyolódni. Kalapácsán kifehérednek ujjai, ahogy rámarkol, és készül arra, hogyha egy látomásából előmászott lény lesz az, aminek a zsákmányát itt látják, akkor telerakott gatyával felvegye a nyúlcipőt.*


828. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-13 16:48:32
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//

*Valahogy megkönnyebbül amikor kikeveredik a kikötő sikátorai közül. Biztos sokan vannak akik számára nyomasztó a Vérkert közelsége, az ő esetében az lenne furcsa, ha így lenne. Lassan változik a táj, egyre bizonytalanabb a talaj, sűrű pára üli meg a vidéket. Talán kicsit sűrűbb, mint egyébként szokásos. Nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a dolog, hiszen eddig szint csak ködbe burkolózva látta a Vérkertet. Viszont most valami mégsem stimmel. Lassan az orráig sem lát a tejfehér gomolygásban és mintha az előrehaladás is egyre nehézkesebb lenne, ahogy az Vérkert belseje felé igyekezne. Nem is csak mintha. Eljön az a pont amikor úgy érzi, valami fal állja útját. Nem kemény és szilárd, hogy kőből épült volna. Nyirkos, puhán süppedősnek hat, talán a karját is át tudná dugni ha nagyon akarná. De tovább haladni nem engedi. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot. A fényszuka híveinek mesterkedése nemigen állhat a rejtély mögött. Okuk persze lenne rá, hogy valamit forraljanak a Vérkert ellen, de amennyire Nirs tudja, efféle praktikák nem rejtőznek mágikus tarsolyukban. Hízelgőbbnek és könnyebben elfogadhatónak hathat az az esteőség, hogy maga Sa'Tereth akarná valamiért távol tartani a helytől. De ebben nem lenne sok logika. Egyelőre nem tud mást tenni, keres egy aránylag száraz helyet ahol letelepedhet, és gondolataiba valamint imáiba merülve várhat addig, míg az akadály szertefoszlik. Hiszen aligha lehet természetes, a mágikus eredetű dolgok pedig ritkán maradandók.*


827. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-13 14:49:43
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//Indul a játék//

*Rezignált arccal, de még mindig mosollyal arcán figyeli Leilith szenvedését. Nem reagál a lány szavaira, helyette hallgatja a Szolga ködös útmutatását. Csak akkor esik le pillantása a földön fekvőről, mikor Gorden a tervét kezdi ecsetelni.*
-Ez nem tűnik logikusnak. *Pillant a férfire, majd tesz egy lépést a sebesült lány felé.*
-Valakinek meg kell halnia. Nyilvánvaló, hogy annak a vére kell. *Folytatja hűvösen.
Ő maga nem mutatkozik be, helyette tőréért nyúl, majd kérdőn pillant Gordenre.*
-Van, aki értékesebb holtan, mint élve.
*Szól még, de nem hajol le, míg a többség rá nem bólint a dologra. Ami a félkarú férfi tervét illeti, nem szívesen kötne semmiféle vérszerződést az idegenekkel, hisz egy efféle kapocs akár az életébe is kerülhet a későbbiekben.*
-Add elő, amit tudsz, Gorden úr, mert félek, nem tudunk minden részletet. *Beszéd közben szeme rebben Maraennre, ki már neki is látott a kehely megtalálásának. Fogalma sincs, a fajtárs és a férfi között miféle kapcsolat van, nem árt az óvatosság. Noha Gorden magára öltötte a vezér szerepét, a bizalmát nem nyerte el.*




826. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-12 22:43:53
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//Indul a játék//

*A kérdésére érkezett válasz nem igazán segít neki a játékszabályok megértésében, de nem esik kétségbe. Először is a szolga említi, hogy a kripli tudja mit kell tenniük, másrészről nem fél a Sötétség gondjaira bízni magát, egész életében ezt tette. Sokkal nehezebb lesz bízni azonban az ittlévőkben. Hisz az egyikük egy hitetlen torzszülött, fajtársai pedig, bár elszánt hívőknek tűnnek, már legalább egyszer hátat fordítottak a Tanoknak.
Kifejezéstelen arccal néz végig a jól láthatóan remekül szórakozó Szolgán majd a vörös nő tócsává összegyűlt véréhez lépve féltérdre ereszkedik. Ujjaival a még szinte meleg folyadékba nyúlva fest fel állára három függőleges vonalat Nővérei tiszteletére, s Urának egy kevésbé ismert jelképét a homlokára majd felegyenesedve fordul is vissza a férfi felé, aki megosztja velük látomását. Egyszerűnek tűnik a feladat, kicsit talán túlontúl is, biztos benne, hogy az Egyetlen nem adja ily könnyen kezükre a megoldásokat, de nem igazán van jobb ötlete. Halványan bólint csak tudomásul véve a hallottakat.*
-Mara.
*Árulja el nevét ő is, s egyből önként jelentkezik a nem épp izgalmas feladatra*
-Majd én.
*Tekintetét lassan hordozza körbe a helyen, keresve merre is lenne érdemes elindulni először majd találomra kiválasztva egy irányt lépdel előre, szemeivel szorgosan a földet vizsgálva. Nem hinné, hogy valódi kelyhet fog lelni itt, a Vérkertben, de úgy véli legrosszabb esetben akár egy arra alkalmas csont is megteszi. Abból meg itt bizony nincs hiány.*


825. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-10 23:56:35
 ÚJ
>Dsavlo Atvidrov avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Temeredec Goontia //

* Míg társa a földet tanulmányozza, Dsavlo unottan néz maguk elé, hátha lát valakit vagy valamit a ködből kisétálni. Aztán nem kis meglepetésére a törpe letérdel a lucskos talajba és őt is erre utasítja.
~ Az egy dolog, hogy ha látok valami nem e világit, nem kezdem el sárral dobálni… De arról nem volt szó, hogy minden bokornál megállunk imádkozni az istenekhez. ~ Összeráncolt szemöldökkel néz le a törpére, aki épp előtte térdel, ezért bizonyára nem nagyon érdekli, hogyan grimaszol mögötte a leányzó. Ezután újra maga elé tekint, hátha most már lát valami nem odaillőt a ködben, de még mindig semmi. Ellenkezne, de Goon máris belekezd a mondókájába, úgyhogy sóhajt egyet, keres egy kissé szárazabb pontot és letérdel.
~ Sötétség urai, asszonyai… Ez idehívja az egész pereputtyot. ~ Értékeli cinikusan a hallottakat, ám mivel át lett adva neki a szó, a sötétség-gyerekeknél abba is hagyja a gondolatmenetet. Először kérdőn néz a törpére. ~ Ez most komoly? ~ Mivel azonban hamar túl akar esni a sárban térdelésen, ő is bemutatkozik a ködnek. *
– Valamint Dsavlo Atvidrov. * Szeme sarkából ismételten a törpére pillant. ~ Ugye ennyi elég lesz? ~ Ha egy mód van rá, kerülné az ősök nevének kurjongatását, de ha másként nem elég hivatalos a bemutatkozás, természetesen könnyen meggyőzhető. Nem tudja, a törpe meddig tervez még a mocsárban dagonyázni, de úgy látja, hogy még csak most kezd igazán belejönni. Nem hinné, hogy a Köd (vagy, ha tényleg létezik a "Sötétség Ura", akkor ő) válaszra méltatna két halandót, de azért ő is vár egy darabig - ha már idáig eljött, egy próbát megér. Ha viszont a törpén kívül más nem töri meg a nyomasztó csendet, óvatosan feltápászkodik és megszólal. *
– Talán több szerencsénk lesz, ha beljebb megyünk. * Viszont egyelőre nem indul. Lesöpri a szoknyájára ragadt sár nagy részét, mégis csalódottan nyugtázza, hogy ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy két folt maradjon térde helyén. *


824. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-10 19:22:09
 ÚJ
>Temeredec Goontia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Dsavlo Atvidrov//

*A rőt szakállú törpe csak egyet morranva biccent helyeslése jeléül, aztán hátat fordít a vöröskének és kidüllesztett mellkassal körbenéz a tájon. Ez az a lágy, de mindent végigpásztázó pillantás, amit a gazda vet a disznóira.*
~Rothadás, genny, még a sziklák is véreznek. Itt biza' járt valami.~
*Goon kísértetiesen otthon érzi magát ebben ezen a túlvilági helyen.*
-Nem rothad az... Ez csak... valami más.
*Azzal odalép, ahol a talaj először lesz lucskos, és kicsit megkocogtatja csizmája orrával a kissé kocsonyás latyakot, aztán letérdel. Eszébe jutnak egyik látomásából a kámzsás alakok, akik valamiféle könyvvel és két arccal masíroztak fel-le.*
-Térdelj.
*Morran minden indulat nélkül a lányra, aztán felnéz, bele a ködbe a Vérkert legszélén térdelve.*
-Sötétség Urai, Hercegei, Nagyasszonyai! Tárnátok elé lépve színetek elé igyekszik járulni Temeredec Goontia, Nartreho és Kintekra fia, valamint...
*Itt a lányra néz, majd szemöldökét felvonva biccent a semmibe, hogy most bizony ő jön a bemutatkozással. Aztán pedig vár, miközben a sáros földből pontosan azokat a jeleket keni magára, amiket látomásaiban is látott. Stilizált nyolcágú csillagokat kézfejétől egészen könyökéig, sőt, homlokára is jut egy. Ha nem jön azonnal válasz, a lányra néz.*
-Ezt... ezt is láttam, jó ötletnek tűnik. Mindig a vendéglátó törzsnek színét kell felölteni, törpe szokás.
*Magyarázza a hét jelre mutatva, melyeket magára pingált a vérszín sárral, aztán csak vár, hátha történik valami, és kémleli a messzeséget.*


823. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-10 04:18:14
 ÚJ
>Gorden Eleffeul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//Indul a játék//

*Testén átfut a Szolgából áradó mágia. Mintha egy csordányi bika alá szorult volna egy sík medrű folyóban. Az aura megkülönböztethetetlen.*
- Jól szolgálhattál ha ezt mind kiérdemelted. *biccent, majd egy pillanatra elfordul a másik három felé. Egy fuvallatnyi ideig eljátszadozik a gondolattal, hogy elmondja nekik itt és most a megérzését az öreggel kapcsolatban, de végül másképp dönt. ~Ha van eszük, ők is észrevették, hogy valami sántít.~ Elmélkedésével végezvén szóra nyitja száját:*
- Amit mondott a Szolga, az igaz. Elhagytam a legnemesebb szolgálatot pont amikor szükség volt rám. Aki akar, ítéljen el miatta, megérdemlem. *pillant a kopasz elf felé.* Az is igaz, hogy látomásom volt. Ebből a látomásban láttam egy rituálét amit még régebben itt is végrehajtottak. A fejleményeket ellenben nem láttam. *ismeri el. Igen, ez volt az a pillanat amikor először unalomból majd később tébolyból elsunnyogott a Vérkertből.* Vért kell vennünk mindannyiunktól, töltsük azt kupába, majd igyunk. *mondja, felettébb tárgyilagosan. Sajnos a rituálé részletei nem tiszták előtte. Látta ahogy egy vérrel teli kupából megitattak valakit, de tovább nem maradt. Előző mondata nagy része csak találgatás.
Egy percig hagyja, hogy a társaságban ülepedjen a gondolat, majd végre válaszol Hanloren kérdésére.*
- Nem ölünk meg senkit. Egyelőre mindenki hasznosabb élve. *Kétli, hogy az lenne a feladat, hogy egymást lemészárolják. Abban is kételkedik, hogy a halál egyáltalán szükséges-e a játék megnyeréséhez, hisz tudja, hogy a Szolga hazudik.*
- A nevem Gorden. *pótolja be az elmaradt bemutatkozást.*
- Te meg gondolom tudod, hogy hogyan működnek a pálcáim, de nem fogod elmondani. *fordul enyhén szarkasztikus hanggal a Szolga felé. Örülne ha eltűnne, bár kétli, hogy nem létező szemei elöl meg tudnának szökni. Valószínűleg hallaná még azt is amit suttognak.*
- Aki unatkozik az szerezzen valahonnan egy kelyhet, ha megvan levezetjük a rituálét. Persze csak ha nincs valakinek jobb ötlete. *fejezi be beszédét. Egyértelműen ő rendelkezik innen a legtöbb információval a helyzetet illetően, így jó ötletnek tartja átvenni a vezető szerepet.*

A hozzászólás írója (Gorden Eleffeul) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.10 04:20:42


822. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-09 23:36:13
 ÚJ
>Dsavlo Atvidrov avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Temeredec Goontia //

* Nem mondhatná, hogy a törpe meggyőzte jó szándékáról rövid ismertségük alatt. De úgy látszik, félreértelmezte a mutogatást és még nincs itt az ideje, hogy egymásnak essenek. Azért nem felejt olyan gyorsan a fél-elf, de nincs ellenére, hogy a továbbiakat útközben tárgyalják meg.
Ámulatba ejti, ahogy Goon látszólag őszinte átérzéssel képes összekapcsolni az élet célját a hatalommal és az ivással. Lerí róla, hogy sokkal gyakrabban issza le magát más világokig, mint Dsavlo - hiszen vele ellentétben a nőnek nincsenek bizarr elképzelései az élet értelméről, ő egyszerűen csak éli azt. Persze nincs azzal baj, hogy a haláltól félő szerzetek értelmet akarnak adni az értelmetlennek, ahogy a sűrű erdőben eltévedt vándorok is formát próbálnak erőltetni a formátlan sötétségre. Úgy talán egy kicsivel elviselhetőbb félni, ha tudod, mitől félsz - és bizonyára jobb úgy élni, hogy tudod, miért élsz. Természetesen olykor Dsavlo is tart a végzettől, bár ő még túl kevés rumos pohár aljára nézett ahhoz, hogy ideákat alkosson létezésének lényegéről. Ellenben hisz a túlvilágban, az már egész hasonló. *
– Te tudod. Én, mint már mondtam, veled tartok. ~ Amíg tartod a szavad. ~ * Ezután sem beszél sokat. Némán veszi tudomásul, hogy a szakállas veszélyszagot érez - legalábbis erre következtet kalapácsa markolászásából. Ő is ellenőrzi, hogy helyén van-e még a tőre, noha tudja, hogy előbb bökné meg az ujját a szorongatása közben, minthogy az ezen a környéken járatos haramiákat elijesztené - úgyhogy nem is játssza a hősnőt, elég, ha egyiküknél van eszköz. Mikor Goon megáll, ő is így tesz és türelmesen figyeli a rászegeződött zöldesbarna szempárt.
~ Mi tagadás, apró termete ellenére meggyőzően tud szónokolni a tökmag. ~ Vallja be, egyelőre inkább csak önmagának, majd ezen felismerése után el is kapja tekintetét a szempárról.
~ Meg akar babonázni? Csak nem… Túl ostoba egy törpe ahhoz, hogy ilyenekhez értsen. ~ Útjuk kezdete óta most először fut át komolyan az agyán, hogy talán valami nagyobb erő is munkálkodhat a háttérben, amitől nem hiába inti óva a vörös. Nehezen nyílik szóra szája, de aztán nagyot szippant a bűzös levegőből és biztosítja társát arról, hogy nem forral fejében kettős öngyilkosságot. *
– Értettem. * Válaszol katonás tömörséggel és bár ott motoszkál elméje peremén egy-egy enyhébb fajta beszólás, megjegyzés vagy grimasz, mindezeket magában hagyja. Amennyiben Goon továbbindul, ő megint csak így tesz, habár a nehézkes terepviszony miatt jobbnak látja másfél lépéssel lemaradni, így a törpe mögött folytatja útját - már amennyiben ez ellen a másiknak nincs ellenvetése. Bárhogy is folytatódjon kalandjuk, a "nagy levegővétel" óta enyhe hányinger kerülgeti, ezt pedig kénytelen valamilyen formában a törpe tudtára adni. *
– Mintha a levegő is rohadna, nem csak a környezet. * Halkan beszél, tényleg nem akarja magára haragítani azt (vagy azokat) az ismeretlen teremtményt, ami befészkelte magát ide. *


821. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-09 22:42:40
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Szarkazmus) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Szelíd

//Sírfelirat hamis isteneknek//
//Emberismeret próba: Csak Gordennek sikeres//

*A Szolga szinte élvezve nézi végig a szenvedését, meg azt a suta véráldozatot amit összetákolnak két kérdés között.*
-Itt félre értések vannak.
*Kacag fül éles hangján, miközben az oltárnak támaszkodva figyeli a rituálét.*
-"Nem hagyhatjátok el egymást, kivéve ha valaki meghal."
*Idézi vissza az elhangzott szabályt.*
-Azt jelenti, csak akkor hagyhattok el valakit amíg nem ér véget a játék, ha az illető teste már lélektelen. Azaz! Hal-ott.
*Minden szavát mímeli mint egy rendkívül furcsa bohóc. Aki első pillantásra meglátná, nem is mondhatná azt hogy ő a Sötétség Urának egy közeli szolgája. Inkább valami torzszülött bolond. Ám ezt a képet hamar szétoszlatja a fejekben az erős mágia ami körbelengi. Fele olyan erős mint amit akkor éreztek, mikor maga az Arctalan látogatott el ide, de ugyan az az érzés. Csak egy tűrhető dózisban.*
-Hát hogy ki kell találni a játékot! Ezt jelenti!
*Rázza a fejét össze vissza, miközben sötéten tátongó szemgödreivel háromszögeket rajzol.*
-A véráldozós...
*Mutat Gordenre.*
-Az ő már tudja a próbákat. Az ő feladata, hogy levezesse azokat, ha már lusta volt az elmúlt években.
*Mondja egyre rosszallóbban majd megemeli fejét.*
-Az én dolgom, hogy felügyeljem... És kicsit szórakozzam.
*Teszi hozzá, és mint mikor a szegény asszony konyhán beletorkol a gazdagok borába, úgy teszi hozzá.*
-Kétszáz év rabmunka, és szenvedés után megérdemlem.
*Vágott szája szinte a füléig szalad önteltségében. Csupán Gordennek tűnik fel valami a beszédében. A teljes kiszámíthatatlanság, és a kényes őrület mellet is meglátja, hogy a gyerekesen viselkedő emberfeletti lény valamit titkol, valamit hazudik. A Többiek is sejthetik, de Gorden biztos tudomást szerzett róla, ha bízik megérzéseiben. Nem tudja mit, vagy miben. Természetesen butaság lenne számon kérni a Szolgát. Mindenképpen ártana az egészségének.*
-A játék egyébként nem teljesíthető, hogy a jelenlévők közül valaki ne haljon meg.
*Mondja hátborzongató kacajjal, és egy kis csorgó nyállal a szája sarkában.*
-De inkább a pálcást faggassátok. Neki mutatott képeket az Úr.

//Leilith fokozatosan, két reag múlva lesz cselekvésképes. Beszélni és aprókat mozogni már tud. Tünetek: Szédülés, fájdalom, fejfájás, köhögés, hányinger.//
//Gorden apró fájdalmon, és az oltár kötelékén kívül a következő körre felépül//


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906