Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

340. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-27 14:55:00
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

* Csak pár másodperc kell ahhoz, hogy megbánja, hogy felszólalt. Miért nem lehetett volna egyszerűen csendben maradni? Bár Ord művész, s nem harcos, azért magánál tart némi védelmi eszközt az ehhez hasonló szituációk esetére. S bár nem tartja jó dolognak megsebesíteni valakit, de ebbe most nem gondol bele. Bepánikol és mindenféle elvet maga mögött hagyva ejti vissza festményét a földre és húz elő egy dobókeresztet. Azzal pedig rövid célzást követően, - hosszan nem akar ezzel bajlódni, mivel a félelf amúgy is futásban van, orkunk pedig nem akarja, hogy elérje őt - egyszerű dobómozdulatot végez, hogy eltalálja Ketát. Már, ha Ryrin nem előzi meg a beszaladással, hiszen bár nem látja, ki a fickó, de mivel az ellenfelét célozza be, így - legalábbis ideiglenesen - Ord szövetségese. Ha a lovag a gyorsabb, akkor Ord csak a földre veti magát, ha esetleg el akarja sütni a fegyverét az a lány, aki felé tart. *


339. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-24 20:53:22
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

*Készül a harcra, és pillanatokon belül bele is vetné magát, ám ekkor eredeti terve dugába dől -miszerint a szellemet megtámadja-, ugyanis a kövek közül kikiáltó ork magára csábít egy ellenfelet. A férfi először nem tudja, hogy honnan is jön a hang, de amint belehasít a felismerés, mérgelődik magában egy kicsit.*
~Ostoba lény! Még a végén elvesztem miattad a kezdeti előnyöm! Ráadásul immár két helyre kell figyelnem! Remek!~
*Az esemény egyébként önmagában nem tántorítaná el a szellem megtámadásától, hiszen a kettő közül az a veszélyesebb, lévén anyagtalan teste van. Csakhogy ismét nem várt esemény történik, amint megjelenik mellette a korábban látott főnix, és feltehetően annak fivére, egy másik, hogy segítsenek a lovagnak a harcban.*
-A szellemet én szeretném elpusztítani, mert a bajtársam volt egykoron! Kérlek, főnix, csak tartsd fel, védd a halandót! Ha megóvtam az orkot, én is segítek, s aztán mehetünk arra az izére...
*Bök a fejével Khunezkre, majd szinte választ sem várva kirobban a rejtekéből. Talán meglepő lehet a főnixek számára is, hogy a lovag mennyire jó viszonyt épített ki a Hetedikkel. Legalábbis ennek lehetnek tanúi, ha sikerül egy olyan fegyvert megidézni, ami egyértelműen Eeyrtől származik, s amely semlegesítheti akár Letrion anyagtalan testét is, sőt, talán magát Khunezket is. Sejtelmes félmosoly kúszik a lovag arcára, miközben mormolja a varázsigét, hogy szabadon maradt kezébe egy hosszú kard manifesztálódjon. Feltéve, ha a Vérkert nem áll Sa'Tereth mágikus védelme alatt, mert akkor, nos, kissé nevetséges lesz a hős lovag rohama, egyetlen szál fegyver nélkül.
Ha a varázslat összejön, akkor a hosszú karddal a kezében támadja meg az ork felé rohanó Ketát, akit egyébként oldal irányból közelít meg. Ha odaér, akkor egészen egyszerűen a fényből álló fegyverrel fejmagasságból indítva a támadást, átlós irányban a lovaghoz képest jobbról bal irányba sújt le, a lány teljes testhosszában, ami jellegénél fogva és a meglepetés erejét kihasználva meglehetősen nehezen lesz védhető.
Ha mégsem jön össze a varázslat, akkor a pajzsot maga elé emeli, és testi erejét, valamint lendületét kihasználva talán fejbe vágja a nőt. Gyakorlatilag ez egy öklelés, ami ha jól sikerül, nem csak, hogy fellöki, de eszméletlenné is teheti a Sa'Tereth hívőt.*

A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.

338. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-24 17:30:52
 ÚJ
>Waia Syunddar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

*No még csak az kéne! Még hogy Waia kínzásnak legyen alávetve.*
- De én sosem értettem az ilyet *jegyzi meg, miközben próbálja tartani a távolságot Letriontól* Szóval ilyen rohadt egyszerű lenne neked engem legyőzni, akkor mit szarozol itt a szolgáid idomításával? Ha legyőztél volna azonnal, mostanra mindenki hazamehetett volna.
*Persze Waia éppenséggel nem siet sehová, arról viszont halvány lila gőze sincs, hogy fogja megoldani a szellemkérdést.*
- Hogy mi? *hirtelen ne is tudja, ki üvöltözik neki, ki tud parancsolni és milyen köveknek. Első kérdésére hamar választ kap, mikor meglátja a zöldet. A fűben talán jól el tudnak bújni, de itt a vérkertben elég feltűnő jelenség. Kövek... hát azok rohadtul mindenütt vannak, szóval legjobb esetben is simán csak a szellemtől tud távolságot tartani, mint eddig. Ellenben arról a szándékáról lemond, hogy köveket dobáljon a rémnek, sőt, a csontokról és koponyákról is, mivel láthatóan értelmetlen.*
- Ez nem ér, ennek nincs teste, hogyan bántsam? Szórakozol itt velem *közben a szellem és a bárd által kifeszített szakaszról oldalirányban tér ki, mintegy félkörben, próbálván kerülni a szellemet, így kicsit a sötételftől is távolodik, noha tudtán kívül. Közben láthatóan az orknak is akad hamarosan társasága, legalább ennyivel is redukálódnak a potenciális ellenféljelöltek Waia számára.*


337. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-22 20:39:05
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//
//Waia, Ord//

*A sötételf csalódik istene csatlósában, aki ilyen hamar lemondana róla, csak mert egy ütéssel elintézte őt ez a szemtelen szerzetes. Mikor hátat fordítanak neki, előrántja fegyverét. Persze ez sok ideig tart neki, mert a torkát ért ütéstől lassan tér magához.*
-Jegyezd csak meg, leendő kínzód nevét! Khunezknek hívnak. *Kiadja az utasítást és a szellem meg is indul, hogy ráijesszen ellenfelére. A koponya átesik az áttetszős testen és fel is nevet Letrion. Felkap a földről pár csontot és koponyát. Sokra nem megy velük, na de figyelemelterelésnek jó, amíg a 'colos' sötételf kezd magával valamit és hátba támadja Waiát. Eközben áll fel az ork és kiált a szerzetesnek, hogy vigyázzon a szellemmel.*
-Menj Keta és öld meg a zöld nyomorultat! *Adja ki az utasítást a félisten, ha már belepofázik a nagyok dolgába, akkor cserébe kapjon egy kis figyelmet. Ord támadója egy sápatag, gizda kis bogár szemű félvér lány. Körülbelül tizenhat esztendős forma lehet, ránézésre azonban még az istenek se jönnének rá, hogy megvan annyi. Ruhája jól kivehetően nem új, valószínűleg másod esetleg harmadkézből szerzett darab, s emiatt látszik, hogy nem is az ő adottságaihoz varródott, vállairól a durva anyag lecsusszan, lapos mellkasánál eláll, derekánál megkopott fűzővel lett hasához szorítva. Palástként egyedül hosszú, éjfekete fürtjei szolgálnak, melyek egészen lekígyóznak csípője alá, még inkább megfiatalítva és báránybőrbe öltöztetve ezzel gazdájukat.*
-Megyek és befejezem, amit félbehagytunk! *Keta a félelf így futva indul meg az ork felé fúvócsövével a kezében, amibe kis nyilat helyez másik kezével.*

//Ryrin//

*Mindeközben Ryrin imádkozására megjelenik mellette két főnixmadár, akik a földön ugrálnak oda hozzá. Nem szeretnének feltűnést kelteni és még időben érkeznek meg. A búvóhely mögött alakulnak át, hogy emberibb mivoltjukat mutassák. Elf szerű kinézetük van, kecses test, ami magabiztosságot mutat, öltözetük is ehhez igazítják, ami arany színben pompázik. Hajuk hosszú és aranyszőke fürtjeiket összekötve hordják. Fülük hegyes, de viszont tollas, ettől függetlenül jól hallanak velük, ami kell is, mert fütty-szavakkal kommunikálnak egymással, amit csak ők értenek. Kezükön hosszú kesztyű van, ami segít akaratukkal elrejteni a szárnyukat, hogy ne látszódjon, ha leszállnának a halandók közé. Amikor az eget szelik lángba borul a testük és leginkább a főnixmadárra emlékeztetnek, innen ered a nevük is. Testük több ponton tollas és lábuk is madárszerű.
A nőnél egy bot látható, amivel a varázslatait tudja erősebbé tenni, de nem utolsó a harctudása sem az eszközzel. A férfinél pedig mind két kezében ugyanazt a fegyvert lehet látni, ami jelenleg kettő rövid kard.*
-Enyém Khunezk a félisten. *Szólal meg a férfi Ryrin felé, hogy ecsetelje a tervet.*
-Te kérlek az orkot mentsd meg, majd a szerzetesnek segíts, ha jön a többi Sa'Tereth hívő, akkor ne egyedül nézzen szembe velük. *A szellem miatt, jobb ha testvérét küldi oda a szerzeteshez előbb.*
-A testvérem pedig elintézi a szellemet addig, hogy békére lelhessen végre. *Nem lesz könnyű harc ez a félisteneknek sem.*
-Indulj és mi követünk majd! *Szól a női tagja a főnix párosnak, előre küldve Ryrint, hisz ők gyorsabban közlekednek és nem kéne egyből az ellenfél orra alá dörgölni, hogy más félistenek is vannak itt.*




336. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-22 00:56:32
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

* A fűben lapító zöldbőrű nem tudhatja, hogy a beljebb lévők kiszúrták-e már őt, vagy abban hisznek, hogy elfutott (mármint még ennél is messzebb). Ám mivel egyelőre minden jel arra utal, hogy megfeledkeztek róla, ezért próbál mozdulatlanul figyelni az eseményeket. Szájharc, énekszó, ökölharc, majd az alak, aki nemrég még illedelmesen kérte, hogy térjen vissza a szertartáshoz és kavicsokkal piszkálta. Kavicsok! Remegés lesz úrrá az orkon, mert bár segíteni akarna a szerzetesnek, de nem tudja hogyan kéne megtenni. Fél, hiszen az előbb is éppen, hogy megmenekült, így inkább nem kísértené a szerencsét azzal, hogy újabb próbálkozást tegyen ez ügyben. Akkor mégis mit tegyen? Lapuljon tovább és amikor a démon tekintete teljes mértékben másra szegeződik, akkor rohanjon el végleg? Ösztönei ezt preferálják, ugyanakkor nem biztos benne, hogy utána együtt tudna élni a tudattal, hogy miatta halt meg valaki. Vagy hát nem miatta, de mindenesetre ő volt az, aki nem segített neki, mikor kellett volna. Fogai összeütköznek, orrlyukai minden levegővételnél tágra nyílnak, szíve mint sebes dobpergés, úgy dobog. Végül nagyot nyel és reménykedve abban, hogy még nem nagyon késett el, feláll és hangosan kiált a küzdők felé. *
- Az tud parancsolni a köveknek, vigyázz! * Ha sokat nem is ér ezzel a felkiáltással - hiszen előbb, vagy utóbb úgyis kiderült volna -, ráadásul ezzel fel is fedi magát a nagyközönség előtt, mégis némileg megkönnyebbülten érzi magát. Így már legalább nem mondhatják, hogy nem tett semmit. Ha nem is mindent, de valamit már tett. Most pedig... Vagy utána jön valaki, vagy nem. Mindenesetre felkészül arra, hogy talán ő is harcba fog keveredni és elővesz egy dobókeresztet, azzal várakozik tovább. Ha meg senki nem érzi úgy, hogy Ordot meg kéne közelíteni, abban az esetben bizonyára menekülőre fogja inkább, de ez még a jövő zenéje. *


335. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-21 10:33:15
 ÚJ
>Ryrin Bessin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

*A sziklák takarásában úgy fest, hogy egészen meg tudja közelíteni a kiszűrődő hang forrását. Az első, amit a szeme befogad, az nem más, mint a vezérdémon alakja, akinek förtelmes kinézetétől csak a szavai undorítóbbak.*
~Sistergős Mennykő!~
*Régen ismert szitkozódása jut csak eszébe a látványtól, ám a látnivalók sora még nem ért véget. Lebegő rémalak szálldos a lelketlen tájon, és egyértelmű célpontja egy fegyvertelennek tűnő halandó. Aztán van ott még néhány olyan személy is, aki első ránézésre teljesen hús-vér lénynek tűnik, ami egyáltalán nem baj, hiszen legalább fogja a penge.*
~A szellemmel, meg a démonnal így is jelentős a túlerő!~
*Rázza meg a fejét, miközben elrakja az időközben előkotort tőrét, melyre ráizzadt már a tenyere. Ide valami más kell, ami képes kárt tenni a szellemben is, illetve a démonban is! Valami nem e világi. Lehet, hogy az lesz az egyedüli megoldás, ha kimenti a halandót, és elfutnak?*
~Letrion!~
*Őszinte döbbenet telepedik az arcára, amint felismeri egykori lovagtársát, immáron halálon túli ábrázattal.*
~Mivé lettél, ember!?~
*Szívére mély gyász telepszik, és ez meggátolja az azonnali támadásban. Néhány másodperc is eltelik, mire megrázza a fejét, és újra észhez tér.*
~Megszabadítalak a szenvedésedtől, cimbora, hogy lelked nyugodni térhessék! Ha túlélem a harcot, méltóképp megemlékezem rólad!~
*Nem sokat küzdött a férfi oldalán, de az összetartozást ilyenkor az is megalapozza, hogy mind a ketten életben voltak, és a thargok harcoktól viseletes zászlaját hordták. Addig a bizonyos napig...*
~Elsőnek Letriont kell megállítanom, mielőtt szellem testével árt valakinek! Az élet védelme a legfontosabb! Aztán a démon következik, ki méltó ellenfél lesz, életem legnagyobb küzdelme! Ezt csakis a Hetedik segítségével győzhetem le!~
*Egy pillanatra becsukja a szemét, de nagyon jól tudja, hogy sietnie kell, mert felaprítják a halandó társát. Az orkot egyébként nem látja, noha az is a sziklák között bujkál, bár egészen más céllal, mint a lovag.*
~Drága Eeyr! Úgy tűnik, hogy a megérzés, mi idevezetett, tőled származott! Szükség van rám, hogy nyugalmat adjak egykori bajtársamnak, és erősítésül szolgáljak a fegyvertelen halandónak.~
*Kezd bele egy nagyon rövid, ám de velős imába, s ez pedig nagyjából egybeesik azzal a pillanattal, amikor is Waia koponyát hajít a szellem felé -ha talál persze-.*


334. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-20 22:48:25
 ÚJ
>Waia Syunddar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

- Kifogások... *csóválja a fejét. A beszari ork mondjuk segíthetett volna, ha azt a piszok gyors és erős lábát, amivel így képes tekerni a porban, rugdosásra használná, már két-három ellenfelet leterített volna. A dalpárbajt kiütéssel nyeri meg, legalábbis... mi is volt a neve? Szóval Colos enyhén harcképtelenné vált, és Nem-Sa'Tereth szerint meg kéne ölnie. Eeyr azonban kegyelemre tanítja híveit, és ha ez nem is, az erősen visszafogott eszköztára útját állja abban, hogy kioltsa az életet. Elvégre nincsenek fegyverei, és csak nem állhat neki fojtogatni valakit, mikor harc dúl.*
- Menj, csatlakozz az orkhoz, légy szabad! *int a sötételfnek, aztán vagy megfogadja a tanácsot, vagy hátba támadja első adandó alkalommal a szerzetest, ám Waiában ez természetesen fel sem merül.*
- Tudsz valamit *bólint Nem-Sa'Tereth szavaira* Ilyen hülye hosszú nevet megjegyezni... te biztos valami írnokféle lehetsz itt. Megtudhatnám a neved? Véreddel írom alá csatánk félbehagyott krónikáját!
*Azzal összeüti az ökleit. Lelkesedése kitart egészen addig, míg egy szellem nem kezd közeledni felé. Egy igazi, valódi szellem.*
- Hát ez meg mi a bozótbarittyentés? Nem igaz... *azzal felkap néhány koponyát a földről, ha módjában áll, majd megkíséreli megdobálni velük a közeledő szellemet, hogy lássa, átmennek-e rajta a dolgok* Ez egy igazi szellem? Hát ez hulla jó! Mondjuk ez nem érhet hozzám... ugye? *majd végighordozza tekintetét a jelenlévőkön* Ugye?
*Azért felveszi a küzdőállást, nem mintha bármit is tehetne egy anyagtalan lénnyel szemben. Viszont nem rettyintett még be, mivel az sem fordul meg a fejében, hogy egy emberformájú enyhén látható fuvallat esetleg árthatna neki.*


333. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-20 21:32:03
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//

*Megvakarja az állát, nem ezt a szót kereste, még jó hogy nem érti a némber, majd sértegeti más szóval, ha talál jót.*
-Talán több büszkeség van, mint hogy magadfélével küzdjek, nem vagy ellenfél számomra. *Nem enged a provokációnak, gyors halála lenne az embernek, amiben nem szerepel a lassú kínzó halál, szóval nem érdekes a dolog.*
-Pfhm. *Ennyi reakció jön a colos megszólításra, majd dalra fakad a sötételf. Szerencsétlenségére Wairának leesik, hogy milyen fajta ármányban mesterkedik, így megszakítja a dalt és a bűbájt is. A colos erre meglepődik és a bal horogtól köhécselni kezd. A kezeit a torkához emeli és hörögve veszi a levegőt. Khunezknek nem tetszik csatlósa vesztesége. Megrázza a kezeit, majd a karkötője felvillan és a szárnyai kinőnek, miközben beszél.*
-Gyerünk szerzetes, öld meg Arhiusrat! Nem méltó, hogy engem képviseljen! *Valamivel nehezebb ellent kéne küldenie, talán a szellem jó lesz.*
-Menj te az ember ellen! *Mutat Letrionra, aki valaha ember volt, most már csak egy szellem, semmi több, de a külső tárgyakkal még okozhat meglepetéseket. Az illetőn az első, amit észreveszel, hogy átlátsz rajta. Nem azért, mert olyan jól kiismered, hanem szó szerint, haloványan látod, ami mögötte folyik. Összességében úgy fest, mintha egy lovag szelleme lenne, egyenes tartásából, vagy az acélból ami talptól nyakig fedi étertestét, köpennyel, sisak nélkül, mindennek nagyja halála napján volt rajta, ám ugyanannyira átlátszó, és nem valós, mint ő maga. Hogy öt centivel a föld fölött lebeg, azt nem örömében, vagy fennhéjazásképpen teszi, ismételten szó szerint van így. Ábrázata részben megmaradt olyan ifjasnak, mint éltében, rövid bajusszal, és kecskeszakállal keretezett kiszáradtnak tűnő dús ajkak, valamint pirosas karikákkal díszített, színtelennek tűnő szemek tarkítják ovális arcát. Amúgy bőre, vagy ami annak az emlékképe, sápadt világosszürke árnyalatú, haja barna szín hiányában majdhogynem feketének látszik, minden más pedig eredeti színének megfakult látszata, tehát a zöld köpeny az fakó zöld, az acél, amit visel, az... csak szürke. Akkori sűrűn előtűnő vigyorgása ma is gyakran fellelhető, ám ez már nem jó kedélyű, sokkal inkább egy gunyoros, lenéző, utálkozó vigyor, amivel volt szerelmünket szokás szakadékba taszítani, és integetni utána. Fenn hordott álla alatt, a nyaka körül lehet még észrevenni egy mély, vöröses barázdát, mintha valami átvágta volna azt, a fojtóhurok nyoma.*


332. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 20:23:55
 ÚJ
>Waia Syunddar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//
//Aktív: képességtörés//

- Po... gány? *ismétli meg. Életében nem hallotta még ezt a szót* Nem gányoltam én semmit.
*Őszintén nem érte, mire céloz Sa'Tereth, és... ki hitte volna, hogy ilyen alacsony. A feltételezés mellesleg megnevetteti, a szerzetes meg hiszi is, és nem is, hogy ő nem a sötétség démoni istene. Alárendeltnek kicsit túl van cicomázva Waia ízlése szerint, de persze nem mond semmi rosszat, ha már jót nem tud.*
- Ugyan, nincs benned büszkeség? *kérdezi, noha valószínűleg pont azért küldi inkább a szolgáját a félisten, mert van benne büszkeség, és nem áll le csatározni minden halandóval* Na jól van colos...
*Emeli pillantását a sötételfre, akitől nem sajnálták a zöldséget kiskorában, jó nagyra nőtt. És aztán amaz... énekelni kezd.*
- Tehát nem vagy a pusztakezes harc híve, inkább dalpárbajban mérkőznél meg? *teszi fel a kérdést, azonban ahogy az ének egyre inkább átitatja a levegőt, Waia egyre tehetetlenebbnek érzi magát* Mi a...
*Halvány lila sejtelme támad arról, hogy itt talán valami rejtett ármányos furmány, vagy furmányos ármány folytán megkísérelik lebénítani. Azt viszont már Waia sem hagyhatja annyiban, ha más nem, az ösztön, és a vér, amely benne csörgedez, na az készteti rá, hogy mozduljon. Az átkos ének hatását ha képes megtörni, azonnal el fog rugaszkodni, hogy gigán pöckölje a danolászó mélységit, méghozzá egész öklével. Bal keze kapja a megtisztelő feladatot, hogy megöklözze a sötételf nyakát, jobbját azért félig felemelt állapotban tartja, hátha amaz reagálna valamit arra, hogy nem működik a dal, és ellentámadásba kezdene. Amennyiben ez a mozdulat sikeres, úgy a mélységi egy darabig nem fog énekelni, meg talán mást se a köhécselésen kívül. Amennyiben nem, úgy Waia viszonylag kiszolgáltatott állapotba kerül az elbénázott bal horognak hála.*


331. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:21:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

//Sötét erők meg egy szívesség//

*A pimasz ember még mindig felesel és pimaszkodik. Khunezk ökölbe szorítja a kezeit és próbál nyugodt maradni, úgy is kínok kínjával fog meglakolni ezért.*
-Csak mert bántja a fülemet a pogány beszéded... *Válaszol Waianak, majd hangos gonosz nevetésben tör ki a démon, mikor istennek nézik.*
-Ha Sa'Tereth itt lenne már nem élnél te ostoba! *Fordul komolyba, majd már elég sok a szöveg, ezért Arhiusra mutat.*
-Menj és intézd el! *Közli a szolgájával, majd a többit a szerzetesnek szánja.* Bizonyítsd be, hogy méltó vagy velem megküzdeni! *Az ork után néz és kiszúrja, hogy nem menekül el végleg, ott lapul a fűben és az eseményeket nézi. Hát legyen, legalább hírét viszi, hogy milyen veszélyes ez a környék.*
-Megyek és helyreteszem! *Halandó szolgája megindul hát a szerzetes felé. Arhius átlagos, hatvanas éveiben járó sötételf. Szikár, jó két méteres egyenes termetével majd mindenkit felülről néz. Arcán jókora ráncok húzódnak a bölcsességét jelezvén. Hórihorgas orra alatt pedig pengényi szája húzódik, mely legtöbbször merev közönybe burkolódzik. Szeme csillog a hittől, és balját nyolc vörös folt, a Nyers Igazság Hordozójának jele veszi körbe. Mellkasán egy tenyérnyi nyolc ágú csillagot nyolcszögben ábrázoló sebhely van. Kezei, és egész teste csontos. Viselete pedig magasztos mély fekete szinte bársonyos csillogású élére vasalt ruhákból áll. Ezen kívül mindig nála van dísztőre, és csontból faragott fejű fokosa, melyet sétapálcaként használ.*
-Nem vagyok a pusztakezed harc híve. *Rá kezd egy Sa'Terehtnek szánt sötét dalba. Orgánuma mélyen zengő, ugyanakkor egészen a tenorig fel tud vele kapaszkodni. Áhítatos énekei a maguk kategóriájában igen kimunkáltnak mondhatók. A daltól Waia úgy érezheti, hogy elbűvölik őt és így csak tehetetlenül állnak egymással szemben ellenfelével. Időhúzásnak tökéletes, de lehet a többiek ezt nem fogják annyiban hagyni.*




330. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-17 18:01:58
 ÚJ
>Pihekezű Ord avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

* Rendkívüli lehetősége adódik a menekülésre, mikor is egy kicsivel arrébb egy újabb öngyilkos-jelölt tűnik fel, magára vonva nem csak Ord, hanem a démoni teremtmény tekintetét is. Mivel orkunknak ezzel egérutat adnak, így nem tétovázik: felkapja az időközben némileg elázott festményt a földről és szalad, ahogy csak tud. Ám valami ismét megállásra készteti. Egyre csak távolabb sikerül jutnia a Vérkert közepéről, de sosem teljesen kívülre; mintha valamiféle mágikus erő térítené folyton vissza. Persze valójában csak a kíváncsiság az, ami már az előbb is arra késztette, hogy egy kő mögül figyelje tovább a szeánszot és most is ilyesmit tesz. Annyi a különbség csupán, hogy most leguggol a bőrszínéhez passzoló fűbe és miután szétnéz a tájon, hogy kergeti-e valaki, aszerint dönt. Nyilván, ha követik, akkor nem fog tovább bízni a kíváncsiságában, de ha úgy látszik, nyugodt helyről tudja nézni a fejleményeket, akkor marad. Nem valószínű, hogy az esetlegesen bajba jutó szerzetes számíthat Ord segítségére, de hősi tettéről talán majd mások is hallani fognak egykor - már, ha orkunk eljut a városig és nem kapja el addig semmi és senki. *


329. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-17 14:27:09
 ÚJ
>Waia Syunddar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Sötét erők meg egy szívesség//

*Élete során sokszor próbálkozott már azzal, hogy parancsával kiűzze a démonokat, de mentségére szóljon, eddig még soha nem történt semmi ezekre. Most viszont, hogy parancsba adja a megjelenést, megjelennek néhányan. Aztán közlik, hogy nekik nem parancsolhat.*
- Hát... ahhoz képest előjöttetek... *jegyzi meg értetlenül, hiszen azzal, hogy idejött a lény, és közölte, hogy nem teljesíti a parancsokat, gyakorlatilag óhatatlanul is teljesítette a parancsot. Mindenesetre a szerzetes nem firtatja, hisz sokkal nagyobb felfedezés van számára a küszöbön...*
- Te vagy Sa'Tereth, nem igaz? Te... te kis... te! *lóbálja meg öklét indulatosan a remekbe szabott provokatív sértéshalmaz után* Engedd hát el ezeket a szánalmas megvezetett halandó szolgákat, hadd fussanak szabadon, mint az ott *bök ujjával a rohanó ork felé. Hát nem csodás, amikor az orkok természetes életkörülményeik közt boldogan futkározhatnak? A természet csodája...*
- Ez csak rád, és rám tartozik, hagyjuk ki ebből a halandó szolgákat! *majd kicsit elbizonytalanodik* Mármint, engem ne. Mert én is halandó szolga vagyok... *rövid gondolkozás* De nem megvezetett, mint a tieid! Szóval... hagyjuk ki ebből a halandókat, engem kivéve, és rendezzük le férfiak módjára. Puszta kézzel!
*Könnyen teszi az ajánlatot, lévén semmi fegyvere nincs a világon, leszámítva persze az ökleit, melyek legalább olyan halálosak, mint a tűzköves függő a nyakában. Ellenben hite szerint amit megölhet bármily módon, azt megölheti puszta kezeivel is, a fegyver pedig a gyengék fegyvere. Ha mindeddig nem halt volna meg, akkor szándékait jelezvén felveszi a küzdőállást.*


328. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-17 13:44:59
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Szelíd

// Sötét erők meg egy szívesség//

*Khunezk elmérgesedik, ahogy ezek itt szenvednek neki az áldozattal, na meg érkezik valami bátor Eeyr hívő, aki kihívja maga ellen a halált.*
-Hagyjátok a zöldséget! Gyertek és tanítsátok móresre a betolakodó rossz vallásút! *Sokkal jobb áldozatot talált most, akinek halálával el is érhetnek valamit. ~Imádkozzál csak, a gyávák nem mernek idejönni, bolond emberi lény!~ Meg is jelenik négy halandóval az oldalán remélhetőleg és egy szellemmel, hogy kínzó halálban részesítse a betolakodót. Pihekező Ord jobbnak láthatja menekülőre fogni, hiszen jobb alkalma nem lesz rá valószínűleg.*
-Nekünk te nem parancsolhatsz hitvány kutya! *Démoni teremtmény jelenik meg előtte az ottmaradt koponyákat végigtördelve lép elő a homályból. Bőrpáncélt visel és lába patában végződnek. Bőrszíne vöröses, szeme fekete, és fején szép nagy szarvak találhatóak. A gerince folytatásaként vastag hegyes villás végű farka van, amit szintén pikkelyes bőrvért díszít.*
-Amíg gondolkozom milyen kínok közt haljon meg, addig valamelyikőtök nekieshetne. *Néz a kis hívőire, hátha valakiben van elég kurázsi megmutatni, mennyire feltörekvő híve Sa'Terethnek.*


327. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-14 01:45:14
 ÚJ
>Waia Syunddar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

- Átalakítottad ezt a helyet, nemde? Hmm... *pillant körbe elmélyülten* Nem tetszik.
*Legyint egyet, hogy jelezze, nem csak nem tetszik neki, de még csak egy egészen rövid pillanatra sem fogja meg az egyébként fenséges látvány. Számára az egykor csodálatos és életvidám vidám kertből lett posvány nem több, mint valami kifejezetten visszatetsző, bűzölgő mocsár.*
- Eeyr, ha most hallod a szavam *kezd bele, ahogy bizonytalan léptekkel trappol a kísérteties vidéken* Eljöttem, hogy beteljesítsem akaratod, és elűzzem a világból Sa'Terethet. Egyelőre úgy látszik, máris elijesztettem...
*Ha valaki hallaná a szavait, az még provokációnak, vagy gúnyolódásnak is felfoghatná, pedig Waia a maga részéről tényleg komoly jelentőséget tulajdonít annak, hogy a sötét isten elmenekült, mivel megtudta előre, hogy érkezik. Viszonylag rövid csatangolás után arra jut, hogy ez így nem vezet sehová, és ha eddig élve eljutott, most nem átall megkísérelni valami újat.*
- Parancsolom minden démonnak, minden förtelmes másvilági rosszakarónak, hogy azonnal mutassa meg és adja meg magát! Eeyr, a fény istennőjének, valamint a Sárkánytűz szerzetesrend nevében! Én, Waia Syunddar, a rám ruházott hatalomnál fogva, melyet a Sárkánytűz szerzetesrend hagyott jóvá, mikor mesterjelöltjei közé emelt, és melyet Medve ismert el, mikor Sárkánytanoncnak nevezett el, követelem, hogy távozzatok ebből a világból! *picit sem fogja vissza a hangját, olyan hangosan üvölt, ahogy csak a torka bírja. Ez a végére köhögésbe is fullad picit. Innentől már nincs más hátra, mint feszülten várni, ameddig megteheti. Ő persze cseppet sem érzi veszélyben magát, eszébe sem jut, hogy amit csinál, az talán öngyilkosság. Szerinte teljesen helyesen jár el, mi több, nagylelkű, hogy megengedte a démonoknak, hogy maguktól hagyják el a vidéket, és nem alkalmaz azonnal erőszakot, amire - természetesen saját véleménye szerint - képes lenne.*


326. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-11 20:45:55
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Nézi-nézi a nő szenvedését, de a végére már megunja. Szerencsére nemsokára abbahygja, a félvér pedig kíváncsian nézi, hogy most az ork mire készül. Szinte szétrobban a méregtől, amit Atehaner nem is csodál, valószínűleg ilyen helyzet ő is ugyan így érezne. Belül, a sötételf énje viszont úgy gondolja, hogy nem kapott eleget a nő. Az barátai mindig azt mondták, hogy amit kapnak, azt kétszeresen adják vissza, vagy fogják visszaadni.
Összeszedi a földről a tőrét, majd mielőtt még a nő túl messzire szaladhatna egy újabb átokkal próbálja meg megszerencsétleníteni, ami ha sikerül, akkor tényleg sikeresnek érezheti magát a félvér, mármint ha a bosszút nézzük.
Megtisztogatja a tőrét, majd csendben nézi, hogy sikerül-e a varázslat.*

Atehaner Nemarek megpróbált varázsolni egy Vérzékenység nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

325. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-11 18:02:28
 ÚJ
>Assag Rugia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

*Az átkozott démonfajzat, aki a testét felfalni tervezi, aki egy pillantásával rabul ejti a kósza elszabadult lelkét és örök fogságra kárhoztatja, most elugrik előle, a méreteihez képest meglepő sebességgel. Ám egy ilyen túlvilági teremtménytől ez a minimum elvárás. Ekkor azonban az eszeveszett nő célpont nélkül marad, s csak a fém páncélok zörgését hallja, ahogy a körülötte lévő lovagsereg ütemre lépdel felé, a dobogástól eltérően azonban a kardok hüvelyből való előrántásának jellegzetes hangja rendezetlenül szólal fel a fekete mocsár tengerén összegyűlt hadseregből. A nőnek egyetlen mozzanata maradt hátra ebből az életéből, ezt már elkönyvelte magának. Terpeszbe áll, ökölbe szorítja kezét, összeráncolja a szemöldökét és az ég felé fordított fejjel bármelyik északi barbár hangját elnyomó rivallást hallat, majd felméri a vele szemben közeledő vörös csíkos pajzzsal felszerelt páncélos, és rögtön nekiront gondolkodás nélkül. A becsapódást a feleszmélés tompítja, majd a szivacsos, különösen áztatott föld, ahogy a semmivé vált áldozata helyett a levegőt ölelte magához Assag. Fogai összekoccantak, szemfogának vége le is pattant a hirtelen ért ütéstől, de ezzel most nem foglalkozik. Ahogy kitisztul a világ előtte, azonnal ráeszmél, hogy minek lett áldozata. A mélységi viszonozta az aljasságot, az ork is megtapasztalhatta az átok, amit az imént tanult. Haragtól reszkető kézzel markol bele a rothadó gyökerek által átszőtt földbe, de mint életének néhány évében, most is nagyon észnél kell legyen, ha nem akarja elveszteni ezt a kissé visszás ajándékot. Hangosan felmorran, de nem tervezi megvárni, hogy a mélységi újabb támadásba lendüljön. Bénázásához mérten gyorsan talpra pattan, a tőrt pedig, ami az oldalába fúródott - szerencsére nem túl mélyen - kirántja egy szisszenéssel, és Atehaner felé dobja, majd hátat fordít és gyors léptekben próbálja elhagyni a helyszínt.*


324. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-10 21:14:01
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Nem számít arra, hogy ilyen mértékű sebet ejt a nőn. Atehaner emberi fele megsajnálja őt, de darabokra omlott elméjének másik fele, a sötételf bizony nem, és ilyen az állapotokban mindig ő dominál. Elnyomja az emberi részt, mint egy gonosz kígyó, sőt teljességgel képes ki is használni azt. Hátrébb lép néhány lépést és úgy bámulja, ahogyan az ork nő szenved, és ugyan azokat éli át, amit nem olyan régen Atehaner. Egészen addig, amíg ő maga is elő nem veszi a fegyverét, és ront rá a félvérre. Alig bír elugrani, beleesik a sárba, a szerencséje csak az, hogy egész végig szemmel tartotta az orkot. Gyorsan felpattan, arrébb megy, és bosszúból a sötételf újabb terven kezd el gondolkozni. Persze előbb el kell futnia a felé rohanó ork nőtől, ugyanis nem akar megsérülni, sebet szeretni, és egyebeket.*


323. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-09 19:10:05
 ÚJ
>Assag Rugia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

*Ideje sincs reagálni, a mélységi meglepetéssel készült, máris repül felé a dobótőr. Ebből a távolságból nincs mit tenni, ijedtében csak újra maga elé tudja kapni a kezét, de ez túl sokat nem számít, hisz vajmi kevés esélye van az ő reflexeivel pontosan a tőr útját állni, így az a bőrvértjét átütve néhány centi mélyen az oldalába fúródik. Nincs különösebben hozzászokva a fájdalomhoz, kifejezetten jó volt ez idáig a konfliktusok elkerülésében, de főleg inkább abban, hogy egy falnyi orkot manipuláljon a saját védelme érdekében. Most azonban nincs itt sem Hagrar, sem Gravak, sem Zirrah vagy Gworash, akik kiállnának az ork imposztorért, így mire fájdalmából újra észhez tér, és előre fordul, hogy felmérje a támadót, az már testközelben van, homloka felé nyúló kézzel. A következő amit észrevesz, hogy a férfi egy óriási csápos démon ork, aki gúnyosan nevetve tesz kénye kedve szerint bármit a nővel, körben minden lángokban áll, páncélos katonák veszik körül és kántálva közelednek. Nem látott még eredar vadászokat, az sem biztos, hogy léteznek, lévén a létezésük hét pecsétes titok ebben a világban, mégis valamiért tudja, hogy a közeledő lovagok csak ezért akarják őt karóra tűzni, ezt pedig nem hagyhatja. Retteg, de nem fogja egy helyben kucorogva várni a halált, így a legközelebbi mozgó lény felé irányítja a gyomrát rázó rettegést és dühöt, neki ront a démonnak, akivel az imént viaskodni vélt.*
-DÖGÖLJ MEG!
*Kiáltja artikulálatlanul, és minden különösebb technikát vagy cselt mellőzve előrántja a tőrét, s csípő tájékán meglendíti felé, a fájdalmát a benne kavargó minden eddigi érzését elnyomó rettegéstől szinte tökéletesen figyelmen kívül hagyva.*


322. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-09 18:30:34
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Úgy érzi, hogy bizony ez a kis csíny egyáltalán nem volt vicces. Meg akarja bosszulni azt, ami vele tettek, a haragos tekintete viszont nem elég. Előkap a kabátja alól egy dobótört és elhajítja a nő felé. Ha szerencséje van az annyira lefoglalja majd őt, hogy ne legyen ideje Atehanerrel törődni. A félvér ekkor megpróbál minél közelebb lépni az orkhoz, és ha sikerül, akkor megérinti a homlokát, és ugyan azt az átkot tudja rá szórni, amit ő maga is kapott. Mert a nő igazán megérdemli, hogy ő is átélje.*

A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusz

321. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-09 18:08:24
 ÚJ
>Assag Rugia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

*Alkarját kötözi épp menet közben egy fáslinak nehezen nevezhető rongy darabbal, amihez hasonlóval korábban az ork hordát látta el, mikor a bokorból előugrik a mélységi figura, aki az imént áldozatául esett a nő indokolatlan támadásának. Gúnyos vigyorra húzza a száját, majd meghúzza a csomót, amivel rögzíti a karjára tekert ruhadarabot. Megáll egy pillanatra, megvárja, hogy a fickó tovább kóricáljon mindenféle rémképek kíséretében, de valami más. Már nem azt érzi felőle, amit a hallucináció okozott, sokkal inkább dühöt és bosszúvágyat. A lényeget vajmi keveset változtat, még mindig jó érzés ha a közelében valaki ilyen intenzív és negatív érzelmeket táplál, az egyetlen különbség, hogy talán a fickó, józan eszénél lévén nekiront, amire a nő már készül, és első körben csak szavakkal igyekszik hárítani, biztos ami biztos alapon viszont jobb lábát maga mögé teszi, hogy ezúttal ne kerüljön a földre.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906