Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-06 18:11:20
Üzenet elküldve: 2017-08-06 18:11:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Majdnem elvigyorodik, nem igazán a helyzethez illőn. Mert az első gondolata valamiféle féltékenység, amiért ez az elbűvölő teremtés a Hadúrral cseverészik és nem őt tünteti ki figyelmével. A második viszont az az érdekes háromszög, aminek egyik csúcsában Kagan áll, másikban Lea, harmadikban pedig ő maga. Ennek fényében fura lenne, ha jelenetet rendezne vagy csak pofákat vágna.
Erre most amúgy sem lenne ideje, leköti figyelmét a környék és bár meresztgeti a szemét, a lány mögötti homályból sokat nem tud kivenni. Ez nem túl megnyugtató, de legalább a hullák nem tűnnek túl virgoncnak. Most megint a szépséget nézné, de valami rendkívül nyugtalanítót vesz észre. Egy báván ácsorgó Aoneert és - mivel nagyjából egy vonalban állnak egymással szemben, köztük a lánnyal - egy felé szegezett számszeríjat. Fogalma sincs, hogy mi történhetett a lovaggal, miért áll ott úgy, mintha valami látomása lenne, de inkább nem kiált oda neki. Csak az kéne, hogy megriadjon és merő véletlenségből keresztül lője. Óvatosan arrébb sasszézik, hogy kikerüljön a lővonalból, csak akkor csóválja meg a fejét. Nincs nagy véleménnyel a lovagról, de nem gondolná, hogy annyira ostoba lenne, hogy itt bambulna el. Akkor viszont valami más állhat a dolog hátterében, hát jó lesz vigyázni. Nem mintha sokat tudna tenni mágikus praktikák ellen.
A Hadúr és a látszólag temetkezési vállalkozóvá avanzsált leány közti beszélgetés továbbra is kedélyesnek tűnik, de Kagan már a fegyverét emlegeti, talán csak miheztartás végett.
A továbbiakban igyekszik kevésbé figyelni a lányra, inkább a Vérkert közelebbi részeit próbálja szemmel tartani. Valahogy van egy olyan érzése, hogy ez a tündérke nem egyedül bóklászik itt.*
*Majdnem elvigyorodik, nem igazán a helyzethez illőn. Mert az első gondolata valamiféle féltékenység, amiért ez az elbűvölő teremtés a Hadúrral cseverészik és nem őt tünteti ki figyelmével. A második viszont az az érdekes háromszög, aminek egyik csúcsában Kagan áll, másikban Lea, harmadikban pedig ő maga. Ennek fényében fura lenne, ha jelenetet rendezne vagy csak pofákat vágna.
Erre most amúgy sem lenne ideje, leköti figyelmét a környék és bár meresztgeti a szemét, a lány mögötti homályból sokat nem tud kivenni. Ez nem túl megnyugtató, de legalább a hullák nem tűnnek túl virgoncnak. Most megint a szépséget nézné, de valami rendkívül nyugtalanítót vesz észre. Egy báván ácsorgó Aoneert és - mivel nagyjából egy vonalban állnak egymással szemben, köztük a lánnyal - egy felé szegezett számszeríjat. Fogalma sincs, hogy mi történhetett a lovaggal, miért áll ott úgy, mintha valami látomása lenne, de inkább nem kiált oda neki. Csak az kéne, hogy megriadjon és merő véletlenségből keresztül lője. Óvatosan arrébb sasszézik, hogy kikerüljön a lővonalból, csak akkor csóválja meg a fejét. Nincs nagy véleménnyel a lovagról, de nem gondolná, hogy annyira ostoba lenne, hogy itt bambulna el. Akkor viszont valami más állhat a dolog hátterében, hát jó lesz vigyázni. Nem mintha sokat tudna tenni mágikus praktikák ellen.
A Hadúr és a látszólag temetkezési vállalkozóvá avanzsált leány közti beszélgetés továbbra is kedélyesnek tűnik, de Kagan már a fegyverét emlegeti, talán csak miheztartás végett.
A továbbiakban igyekszik kevésbé figyelni a lányra, inkább a Vérkert közelebbi részeit próbálja szemmel tartani. Valahogy van egy olyan érzése, hogy ez a tündérke nem egyedül bóklászik itt.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-04 21:08:19
Üzenet elküldve: 2017-08-04 21:08:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Igazából sem Laorral, sem Aoneerrel nincs érkezése foglalkozni, azért küldte őket a szélekre, hogy neki, Kagannak, ne kelljen a perifériás látását túráztatnia, és fókuszálni tudjon a nőre. Így sem a tharg hadmérnök felhorgadó kanossága, sem a vert hátú fenevad menetrendszerű erőszakossága nem tűnik fel neki.*
- Thargok vagyunk. *húzza meg a vállát satnya mosoly keretében, ekként válaszolva az eltúlzás vádjára. Egy évvel ezelőtt még hat, két évvel ezelőtt még tucatnyi harcost hozott volna.*
*Első körben válasz nélkül hagyja a céljaikra vonatkozó kérdést, és a sóhajt megelőző szavakat rágja meg magában. A melák hullája neki is feltűnik, és nincs oda azért, hogy öklelőzzön valamivel, ami ki tudott fektetni egy ilyen döhert.*
- Kegyelnek az istenek... *húzódik ezúttal őszintébb mosolyra az ajka, majd félrebillenti fejét és felparázslik topázszín szeme.*
- Pontosabban... az istenek keresik kegyeim. *ez így pontosabb, jobban lefesti a helyzetet. Három nagy hatalmú entitás is ígéretekkel és adományokkal kereste fel, néha csak azért, hogy továbbra is "semleges" maradjon.*
- Különös az ékszerem, különös a kardom. Kagan Thargodar vagyok... és azt keresem, ki e vidék urának mondja magát. *ha nem is tűnne fel neki a haragos pillantás, attól még tudja: a Fény Istenének ajándéka meglehetősen nagy feltűnést kelt errefelé - ám legalább olyan nagy ereje lehet Argath éjfekete mesterkardjának is.*
*Igazából sem Laorral, sem Aoneerrel nincs érkezése foglalkozni, azért küldte őket a szélekre, hogy neki, Kagannak, ne kelljen a perifériás látását túráztatnia, és fókuszálni tudjon a nőre. Így sem a tharg hadmérnök felhorgadó kanossága, sem a vert hátú fenevad menetrendszerű erőszakossága nem tűnik fel neki.*
- Thargok vagyunk. *húzza meg a vállát satnya mosoly keretében, ekként válaszolva az eltúlzás vádjára. Egy évvel ezelőtt még hat, két évvel ezelőtt még tucatnyi harcost hozott volna.*
*Első körben válasz nélkül hagyja a céljaikra vonatkozó kérdést, és a sóhajt megelőző szavakat rágja meg magában. A melák hullája neki is feltűnik, és nincs oda azért, hogy öklelőzzön valamivel, ami ki tudott fektetni egy ilyen döhert.*
- Kegyelnek az istenek... *húzódik ezúttal őszintébb mosolyra az ajka, majd félrebillenti fejét és felparázslik topázszín szeme.*
- Pontosabban... az istenek keresik kegyeim. *ez így pontosabb, jobban lefesti a helyzetet. Három nagy hatalmú entitás is ígéretekkel és adományokkal kereste fel, néha csak azért, hogy továbbra is "semleges" maradjon.*
- Különös az ékszerem, különös a kardom. Kagan Thargodar vagyok... és azt keresem, ki e vidék urának mondja magát. *ha nem is tűnne fel neki a haragos pillantás, attól még tudja: a Fény Istenének ajándéka meglehetősen nagy feltűnést kelt errefelé - ám legalább olyan nagy ereje lehet Argath éjfekete mesterkardjának is.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-08-03 07:49:53
Üzenet elküldve: 2017-08-03 07:49:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*Mivel Kagan az, ki először szólítja meg Yillithet, hozzá szól először.*
-Úgy tűnik, valaki fontos lehet. *néz el először jobbra, majd balra, aztán sejtelmesen elmosolyodik.* -Szerintem enyhén túlzásba viszitek, de ti tudjátok. *vonja meg enyhén vállait egyértelműen utalva arra, hogy tökéletesen tisztában van a másik kettő sompolygásával.*
-Azt mondják, néha e leglehetetlenebb, legvigasztalanabb helyen lelhetjük meg a vigaszt. *mondja szomorúan sóhajtva, miközben folyamatosan gyűjti befelé a hamvakat. A csodanő mellett pár lépésnyire egy méretesebb, feltűnőbb hulla fekszik. Nem látszik rajta semmi különös azt leszámítva, hogy méretesebb mint a többi, mintha éltében óriások vére csörgedezett volna ereiben.*
-Ki lenne hát, kit oly buzgón kutattok?
*Laor éberen figyeli a hullákat, mindhiába. Egyikőjük sem tűnik úgy, mintha bármelyik pillanatban rávetné magát a harcosra. Persze ez itt a Vérkert, szóval bármi megeshet, ám ezzel tisztában van. Nincs olyan szerencséje sem, hogy a sötétből bármit is kivegyen, látszólag nem bujkál ott senki és semmi.
Aoneer nem csapkodja le a holtak fejét, ami igen bölcs döntés. Mielőtt azonban nagyon belejönne a lövöldözésbe, célzáskor érdekes dolgot tapasztalhat. Yillith eltűnik a szeme elől, sőt mi több, maga a Vérkert is. A következő kép, mi szemei elé tárul egy csatajelent. Lovak százai rohannak egymás felé, miközben a lovasok hangos csatakiáltásokat üvöltenek a levegőbe és előreszegezik lándzsáikat. Mielőtt összecsapnának pár másodpercre néma csend lesz, majd következik két-három szívdobbanás, és paff! Füst és korom lesz úrrá a tájon, Aoneer szinte semmit nem lát, csak a lábai előtt tömegekben fekvő hullákat. Ló és lovasa egyaránt halott. Végül egy emberi alak képe kezd kirajzolódni sűrű feketeségből, és ennyi.
Újra a Vérkertben van, azonban ez a kis képzelgése kellően kizökkenti annyira, hogy ellehetetlenítse számára a lövést, legalábbis ebben a körben. A következőben már talán sikerülhet.
Yillith elpillant a fa felé, ahol Aoneer bujkál, majd visszanéz, leginkább Kaganra.*
-Különös ékszert hordozol. *mondja sejtelmesen, és egy pillanat erejéig mintha nem oly kedvesen, hanem inkább haragosan, bosszúsan meredne a barbárra. Tényleg csak egy pillanat, talán semmi jelentősége nincs.*
*Mivel Kagan az, ki először szólítja meg Yillithet, hozzá szól először.*
-Úgy tűnik, valaki fontos lehet. *néz el először jobbra, majd balra, aztán sejtelmesen elmosolyodik.* -Szerintem enyhén túlzásba viszitek, de ti tudjátok. *vonja meg enyhén vállait egyértelműen utalva arra, hogy tökéletesen tisztában van a másik kettő sompolygásával.*
-Azt mondják, néha e leglehetetlenebb, legvigasztalanabb helyen lelhetjük meg a vigaszt. *mondja szomorúan sóhajtva, miközben folyamatosan gyűjti befelé a hamvakat. A csodanő mellett pár lépésnyire egy méretesebb, feltűnőbb hulla fekszik. Nem látszik rajta semmi különös azt leszámítva, hogy méretesebb mint a többi, mintha éltében óriások vére csörgedezett volna ereiben.*
-Ki lenne hát, kit oly buzgón kutattok?
*Laor éberen figyeli a hullákat, mindhiába. Egyikőjük sem tűnik úgy, mintha bármelyik pillanatban rávetné magát a harcosra. Persze ez itt a Vérkert, szóval bármi megeshet, ám ezzel tisztában van. Nincs olyan szerencséje sem, hogy a sötétből bármit is kivegyen, látszólag nem bujkál ott senki és semmi.
Aoneer nem csapkodja le a holtak fejét, ami igen bölcs döntés. Mielőtt azonban nagyon belejönne a lövöldözésbe, célzáskor érdekes dolgot tapasztalhat. Yillith eltűnik a szeme elől, sőt mi több, maga a Vérkert is. A következő kép, mi szemei elé tárul egy csatajelent. Lovak százai rohannak egymás felé, miközben a lovasok hangos csatakiáltásokat üvöltenek a levegőbe és előreszegezik lándzsáikat. Mielőtt összecsapnának pár másodpercre néma csend lesz, majd következik két-három szívdobbanás, és paff! Füst és korom lesz úrrá a tájon, Aoneer szinte semmit nem lát, csak a lábai előtt tömegekben fekvő hullákat. Ló és lovasa egyaránt halott. Végül egy emberi alak képe kezd kirajzolódni sűrű feketeségből, és ennyi.
Újra a Vérkertben van, azonban ez a kis képzelgése kellően kizökkenti annyira, hogy ellehetetlenítse számára a lövést, legalábbis ebben a körben. A következőben már talán sikerülhet.
Yillith elpillant a fa felé, ahol Aoneer bujkál, majd visszanéz, leginkább Kaganra.*
-Különös ékszert hordozol. *mondja sejtelmesen, és egy pillanat erejéig mintha nem oly kedvesen, hanem inkább haragosan, bosszúsan meredne a barbárra. Tényleg csak egy pillanat, talán semmi jelentősége nincs.*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-31 20:49:40
Üzenet elküldve: 2017-07-31 20:49:40
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Kagan parancsot ad és Aoneer ennek megfelelően cselekszik el is indul balra, az ismeretlen terepen, próbálva távol maradni a hulláktól. A maga részéről szívesen lefejezne minden útjába kerülő halottat, hisz amelyiknek nincs feje az már nem kel fel, ami elégett az már nem kel fel. Ennyit tanult a háborúból és igazán bánja, hogy ezeknek a szerencsétleneknek még minden tagja megvan. A halottgyalázásra viszont nincs idő, hisz parancsot kapott azt pedig teljesíteni kell.
A nőhöz közeledve a férfi megpróbál egy mocsári fa mellett helyet foglalni, hogy legalább egyik oldaláról védve legyen. A mögötte levő terepet ismeri, azon biztos nem fog elsüllyedni, tehát a menekülési út adott. Sajnos az oltártól továbblépve csak egy amit az ellenség könnyen elzárhat.
A trió tehát sikeresen körbevette a lányt három irányból, az viszont kérdés ezek után ki veszi körbe majd őket, és miféle teremtmények kerülnek még elő.
Aoneer szemei előtt egy Alyohoz igen hasonlatos nő képe tárulkozik fel, kreol, elf vonásokat hordoz, de a barbár lánynál valamivel nemesebb, direktebb teremtés, és inkább tűnik a pallos és a bárd mesterének mintsem íjásznak.
Delejező szépség egy elátkozott helyen, páratlan illúzió démoni szertartások közepette és ki tudja szerencséjére, vagy szerencsétlenségére, de már nem először lát hasonlót. Persze némileg a kép is különbözik. Grombar menti második látogatásakor meg akarták rémíteni, most pedig a szépséggel hatnak a kis társaságra. Nem mondhatnánk persze, hogy Aoneer átlát a praktikán, szimplán épp elég kőagyú ahhoz, hogy ne értsen a szép szóból és a szép keblekből. Ők most az istenektől vert vérkertben vannak. Akit lát ellenség, akit még nem lát az is. Amíg a jelenés Kagannal beszélget, Aoneer előveszi kisebbik számszeríját, megcélozza a lány egyik formás combját és lő.
Nagyobbik fegyverét készenlétben tartja. Egy pillanatra felpillant shicukra, vajon kiszúrt e valamit, körbepásztázza ismét a környéket, és természetesen, ha a holtak nyugalmat adnak neki akkor újratölt.
Őszintén nem látja értelmét mozogni hagyni a jelenséget. Ha az aminek mutatja magát akkor Tharg módra úgyis haza vihetik és meghághatják, ő ebből a szempontból, csak könnyebbé tette a dolgot. A környék minden döge tud róla, hogy itt vannak más szóval nem riaszthat már fel senkit, és ha nem az akinek mutatja magát akkor az most majd talán kiderül.
A volt katona lelkiekben továbbra is arra vár amire eddig, a pontra amikor a démoni sík minden borzalma az ő fejükre szakad.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.31 21:05:20
*Kagan parancsot ad és Aoneer ennek megfelelően cselekszik el is indul balra, az ismeretlen terepen, próbálva távol maradni a hulláktól. A maga részéről szívesen lefejezne minden útjába kerülő halottat, hisz amelyiknek nincs feje az már nem kel fel, ami elégett az már nem kel fel. Ennyit tanult a háborúból és igazán bánja, hogy ezeknek a szerencsétleneknek még minden tagja megvan. A halottgyalázásra viszont nincs idő, hisz parancsot kapott azt pedig teljesíteni kell.
A nőhöz közeledve a férfi megpróbál egy mocsári fa mellett helyet foglalni, hogy legalább egyik oldaláról védve legyen. A mögötte levő terepet ismeri, azon biztos nem fog elsüllyedni, tehát a menekülési út adott. Sajnos az oltártól továbblépve csak egy amit az ellenség könnyen elzárhat.
A trió tehát sikeresen körbevette a lányt három irányból, az viszont kérdés ezek után ki veszi körbe majd őket, és miféle teremtmények kerülnek még elő.
Aoneer szemei előtt egy Alyohoz igen hasonlatos nő képe tárulkozik fel, kreol, elf vonásokat hordoz, de a barbár lánynál valamivel nemesebb, direktebb teremtés, és inkább tűnik a pallos és a bárd mesterének mintsem íjásznak.
Delejező szépség egy elátkozott helyen, páratlan illúzió démoni szertartások közepette és ki tudja szerencséjére, vagy szerencsétlenségére, de már nem először lát hasonlót. Persze némileg a kép is különbözik. Grombar menti második látogatásakor meg akarták rémíteni, most pedig a szépséggel hatnak a kis társaságra. Nem mondhatnánk persze, hogy Aoneer átlát a praktikán, szimplán épp elég kőagyú ahhoz, hogy ne értsen a szép szóból és a szép keblekből. Ők most az istenektől vert vérkertben vannak. Akit lát ellenség, akit még nem lát az is. Amíg a jelenés Kagannal beszélget, Aoneer előveszi kisebbik számszeríját, megcélozza a lány egyik formás combját és lő.
Nagyobbik fegyverét készenlétben tartja. Egy pillanatra felpillant shicukra, vajon kiszúrt e valamit, körbepásztázza ismét a környéket, és természetesen, ha a holtak nyugalmat adnak neki akkor újratölt.
Őszintén nem látja értelmét mozogni hagyni a jelenséget. Ha az aminek mutatja magát akkor Tharg módra úgyis haza vihetik és meghághatják, ő ebből a szempontból, csak könnyebbé tette a dolgot. A környék minden döge tud róla, hogy itt vannak más szóval nem riaszthat már fel senkit, és ha nem az akinek mutatja magát akkor az most majd talán kiderül.
A volt katona lelkiekben továbbra is arra vár amire eddig, a pontra amikor a démoni sík minden borzalma az ő fejükre szakad.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.07.31 21:05:20
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-31 17:42:29
Üzenet elküldve: 2017-07-31 17:42:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Még ha nem is arra számított ezen a helyen, hogy vidáman csacsogó tündérkék fognak virágkoszorúkat aggatni a nyakukba, de az oltár mögött ízlésesen elrendezett holttestek azért a meglepetés erejével érik. A látvány több kérdést is felvethet: miért csak itt vannak, a kert többi részén nem? Miért ilyen frissek és harmatosak? Ki vette a fáradtságot, hogy mindent lemeztelenítse? Sajnos nincs idő ezen töprengeni, valószínűleg egyszerre figyelnek fel a neszezésre. Kagan gyorsan reagál és utasítására Laor elengedi lova kantárát és jobbra kezd kerülni. Oldalazva halad, időről időre a hullák felé sandítva, mert a közelmúltban történtek elégszer bizonyították, hogy még ezek is meglepően fürgék tudnak lenni. Közben lassan, hogy külön zajt ne csapjon, előhúzza a kardját, mert ezen az átkos helyen bármi is motoszkál, nem valószínű, hogy túl barátságos lenne.
És ekkor, az egykori Tündérkert kellős közepén megpillant egy tündért. Persze nem az, annak túl megtermett lenne, de ha egyszer ez a jelenés is pont olyan gyönyörű... Kis híján a kard is kihull kezéből, eltátja a száját és csak egyetlen gondolat marad a fejében.
~Kell!~
Persze ez csak egy röpke pillanat és bár továbbra is le van nyűgözve, igyekszik jobbról a lány hátába, de legalább oldalába kerülni. Meg persze meresztgeti a szemét, ezúttal nem a formás fenékre, hanem annak mögötte elterülő, furcsán sötétbe burkolózó részére a Vérkertnek. Vagy egy olyan sanda gyanúja, hogy ez nem természetes és ha nem az, akkor még meglepetésekkel is szolgálhat.
Természetesen hallja, hogy a Hadúr szót vált az ismeretlen leánnyal és bár módfelett tiszteli Kagant, némileg jogtalannak tartja, hogy ő válaszolt a kérdésre. Hiszen ez a szépség jóvágású férfiakról beszélt. Tehát Laor joggal gondolhatja, hogy őt szólította meg. De a hirtelen fellobbant birtoklási vágy és féltékenység nem veszi el az eszét annyira, hogy ne tudja hol a helye, és mi a dolga.*
*Még ha nem is arra számított ezen a helyen, hogy vidáman csacsogó tündérkék fognak virágkoszorúkat aggatni a nyakukba, de az oltár mögött ízlésesen elrendezett holttestek azért a meglepetés erejével érik. A látvány több kérdést is felvethet: miért csak itt vannak, a kert többi részén nem? Miért ilyen frissek és harmatosak? Ki vette a fáradtságot, hogy mindent lemeztelenítse? Sajnos nincs idő ezen töprengeni, valószínűleg egyszerre figyelnek fel a neszezésre. Kagan gyorsan reagál és utasítására Laor elengedi lova kantárát és jobbra kezd kerülni. Oldalazva halad, időről időre a hullák felé sandítva, mert a közelmúltban történtek elégszer bizonyították, hogy még ezek is meglepően fürgék tudnak lenni. Közben lassan, hogy külön zajt ne csapjon, előhúzza a kardját, mert ezen az átkos helyen bármi is motoszkál, nem valószínű, hogy túl barátságos lenne.
És ekkor, az egykori Tündérkert kellős közepén megpillant egy tündért. Persze nem az, annak túl megtermett lenne, de ha egyszer ez a jelenés is pont olyan gyönyörű... Kis híján a kard is kihull kezéből, eltátja a száját és csak egyetlen gondolat marad a fejében.
~Kell!~
Persze ez csak egy röpke pillanat és bár továbbra is le van nyűgözve, igyekszik jobbról a lány hátába, de legalább oldalába kerülni. Meg persze meresztgeti a szemét, ezúttal nem a formás fenékre, hanem annak mögötte elterülő, furcsán sötétbe burkolózó részére a Vérkertnek. Vagy egy olyan sanda gyanúja, hogy ez nem természetes és ha nem az, akkor még meglepetésekkel is szolgálhat.
Természetesen hallja, hogy a Hadúr szót vált az ismeretlen leánnyal és bár módfelett tiszteli Kagant, némileg jogtalannak tartja, hogy ő válaszolt a kérdésre. Hiszen ez a szépség jóvágású férfiakról beszélt. Tehát Laor joggal gondolhatja, hogy őt szólította meg. De a hirtelen fellobbant birtoklási vágy és féltékenység nem veszi el az eszét annyira, hogy ne tudja hol a helye, és mi a dolga.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-31 11:33:12
Üzenet elküldve: 2017-07-31 11:33:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Kagan nagyon is tisztában van vele, hogy tilosban járnak. Meg hogy mocsárban, ám ez a mocsár különbözik az északi völgyekben megtapasztaltaktól.*
- Laor... *villan a szeme a társára figyelmeztetőleg, majd int Aoneernek is, bár a fickó már biztosan tudja azt, amit ő is.*
~ Hullák. ~ *ebben csak annyi a meglepő, hogy Kagan valahogy több... rendszerességet feltételezett a papokról és egyebekről, akik nem hagyják szanaszét a dolgaikat. Elhúzza a száját, amikor is valami halk nesz üti meg a fülét.*
- Lovak itt. Aonner balra, Laor jobbra. *hangzanak el a tőszavak, miközben ő nyílegyenesen megindul a zaj forrása felé. Lassan, nem sietve, figyelve a talajra. Megint csak szomorkodik egy kicsit, hogy mágikus trükkjeinek tárháza bezárult.*
~ Kellene ide egy Szilánk. ~ *így gondban lehetnek.*
*A tőlük kőhajításnyira feltűnő, és igencsak feltűnő nő vagy fél percre megtorpanásra készteti. Nem csak az, hogy itt próbál füvészkedni, hanem hogy feltűnően Leandana... meg egy kicsit Nabii... és egy kicsit Riq... Kagan megrázza a fejét, de a "látomás" nem tűnik el.*
- Az. Jó. *bár embereit kerülő úton küldte, a nő képességeit már azzal elkezdi felderíteni, hogy az a létszámukat pontosan belövi. Persze a leány nem tökéletes, hiszen csak egy jóvágású férfi van a trióban, és az Kagan. Aoneer meg főleg rusnya.*
- Keresünk valakit. *elpillant a lány mellett, majd maga mögé, aztán újra a lányra.*
- És neked mi dolgod ily vigasztalan helyen?
*Kagan nagyon is tisztában van vele, hogy tilosban járnak. Meg hogy mocsárban, ám ez a mocsár különbözik az északi völgyekben megtapasztaltaktól.*
- Laor... *villan a szeme a társára figyelmeztetőleg, majd int Aoneernek is, bár a fickó már biztosan tudja azt, amit ő is.*
~ Hullák. ~ *ebben csak annyi a meglepő, hogy Kagan valahogy több... rendszerességet feltételezett a papokról és egyebekről, akik nem hagyják szanaszét a dolgaikat. Elhúzza a száját, amikor is valami halk nesz üti meg a fülét.*
- Lovak itt. Aonner balra, Laor jobbra. *hangzanak el a tőszavak, miközben ő nyílegyenesen megindul a zaj forrása felé. Lassan, nem sietve, figyelve a talajra. Megint csak szomorkodik egy kicsit, hogy mágikus trükkjeinek tárháza bezárult.*
~ Kellene ide egy Szilánk. ~ *így gondban lehetnek.*
*A tőlük kőhajításnyira feltűnő, és igencsak feltűnő nő vagy fél percre megtorpanásra készteti. Nem csak az, hogy itt próbál füvészkedni, hanem hogy feltűnően Leandana... meg egy kicsit Nabii... és egy kicsit Riq... Kagan megrázza a fejét, de a "látomás" nem tűnik el.*
- Az. Jó. *bár embereit kerülő úton küldte, a nő képességeit már azzal elkezdi felderíteni, hogy az a létszámukat pontosan belövi. Persze a leány nem tökéletes, hiszen csak egy jóvágású férfi van a trióban, és az Kagan. Aoneer meg főleg rusnya.*
- Keresünk valakit. *elpillant a lány mellett, majd maga mögé, aztán újra a lányra.*
- És neked mi dolgod ily vigasztalan helyen?
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-28 08:46:28
Üzenet elküldve: 2017-07-28 08:46:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Vérkertészkedés//
*A három mindenre elszánt férfi legelőször is azt érezheti, hogy az ingoványos talaj mintha a kelleténél erőteljesebben igyekezné odaszögezni azt, ki elég merész ahhoz, hogy rálépjen. Ha itt-ott bele is süppednek kicsit, attól még persze kilépnek, csak érezhetően valamivel nagyobbacska erőkifejtés árán. Nem árt erre a későbbiekben figyelni, ugyanis jelentős hátrányba kerülhet az, kinek lába földbe gyökerezik.
Másodsorban ott van a levegő, ami fojtogató és orrfacsaró, ráadásul imitt-amott ködfátyol, vagy sűrű árnyék zavarja a tisztánlátást.
Az obszidián kőtömb mögött végre a szokványos Vérkert képén kívül megpillanthatják a... hullákat! Ha közelebb mennek láthatják, hogy a hullák egészen frissek, pucérak és igen választékosak, szóval akad benne mindenfajta. Ők azok, kiket egyelőre nem vittek el és nem is lettek szellemek. Egyelőre. A hullákon semmiféle különleges jelet nem vélnek felfedezni, teljesen átlagosak.
Ekkor ütheti meg a fülüket valami halk neszezés, ami még beljebbről érkezik.
Ha rászánják magukat arra, hogy beljebb menjenek és ne forduljanak vissza, akkor körülbelül harminc méter megtétele után valami egészen csodálatos látvány szemtanúi lehetnek. Álmaik nőjét látják, amint éppen egy üvegbe szed össze valamit. Elsőre talán pornak tűnhet, de inkább hamvak azok, ha jobban megnézik. Álmaik nője mindhármójuk szemében inkább egy barbár amazon, semmint egy hófehér ruhában tündöklő, aranyhajú királylányka, bár ha ez az esetük, akkor igen. Hosszú combok, feszes fenék, szolid kannák. Egyszóval éppen olyan, amire mindig is vágytak függetlenül attól, hogy kibe szerelmesek éppen. Az isteni teremtés pedig inkább olyan, mint aki színes, szépséges virágokat szed a vázájába, hogy aztán az ablakába tehesse és ott illatozhasson, pompázhasson. Az álomnő mögötti terület árnyékos, sötét, de semmi mozgolódást nem hallani. Végül lassan felemeli tekintetét a hamvakról és a férfiakra tekint, majd egy aprócska mosoly után ismét a földre szegezi tekintetét.*
-Jó nap ez a mai. *mondja angyalian simogató hangján.* -Három férfi, ráadásul mind ilyen jóvágású! Mi hozott ide benneteket?
*A három mindenre elszánt férfi legelőször is azt érezheti, hogy az ingoványos talaj mintha a kelleténél erőteljesebben igyekezné odaszögezni azt, ki elég merész ahhoz, hogy rálépjen. Ha itt-ott bele is süppednek kicsit, attól még persze kilépnek, csak érezhetően valamivel nagyobbacska erőkifejtés árán. Nem árt erre a későbbiekben figyelni, ugyanis jelentős hátrányba kerülhet az, kinek lába földbe gyökerezik.
Másodsorban ott van a levegő, ami fojtogató és orrfacsaró, ráadásul imitt-amott ködfátyol, vagy sűrű árnyék zavarja a tisztánlátást.
Az obszidián kőtömb mögött végre a szokványos Vérkert képén kívül megpillanthatják a... hullákat! Ha közelebb mennek láthatják, hogy a hullák egészen frissek, pucérak és igen választékosak, szóval akad benne mindenfajta. Ők azok, kiket egyelőre nem vittek el és nem is lettek szellemek. Egyelőre. A hullákon semmiféle különleges jelet nem vélnek felfedezni, teljesen átlagosak.
Ekkor ütheti meg a fülüket valami halk neszezés, ami még beljebbről érkezik.
Ha rászánják magukat arra, hogy beljebb menjenek és ne forduljanak vissza, akkor körülbelül harminc méter megtétele után valami egészen csodálatos látvány szemtanúi lehetnek. Álmaik nőjét látják, amint éppen egy üvegbe szed össze valamit. Elsőre talán pornak tűnhet, de inkább hamvak azok, ha jobban megnézik. Álmaik nője mindhármójuk szemében inkább egy barbár amazon, semmint egy hófehér ruhában tündöklő, aranyhajú királylányka, bár ha ez az esetük, akkor igen. Hosszú combok, feszes fenék, szolid kannák. Egyszóval éppen olyan, amire mindig is vágytak függetlenül attól, hogy kibe szerelmesek éppen. Az isteni teremtés pedig inkább olyan, mint aki színes, szépséges virágokat szed a vázájába, hogy aztán az ablakába tehesse és ott illatozhasson, pompázhasson. Az álomnő mögötti terület árnyékos, sötét, de semmi mozgolódást nem hallani. Végül lassan felemeli tekintetét a hamvakról és a férfiakra tekint, majd egy aprócska mosoly után ismét a földre szegezi tekintetét.*
-Jó nap ez a mai. *mondja angyalian simogató hangján.* -Három férfi, ráadásul mind ilyen jóvágású! Mi hozott ide benneteket?
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-27 21:11:00
Üzenet elküldve: 2017-07-27 21:11:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Bizalmatlanul méregeti azt a nyavalyás kőtömböt, amit Kagan oltárnak vél, aztán ismét körülnéz. Elengedi a lova kantárszárát is, és a jól idomított tharg jószág nem rohan neki a vakvilágnak, hogy minél hamarabb menekülhessen a nyugtalanító helyről. Ő maga nem vizsgálja meg a követ, hozzá sem ér. Nem annyira a sötét istentől való félelme akadályozza meg ebben, elvégre ha Kagan parancsba adja, habozás nélkül segít ledönteni azt, egyszerűen csak nem tudna újat hozzátenni az eddig elhangzottakhoz. Igaz, Aoneer példájára már a nyelvén van egy csípős replika, miszerint a szerencsés hívő remek üzletet kötött, hiszen új szemével naponta gyönyörködhet karja csonkjában.*
- Gondoljátok, hogy egyedül vagyunk? *néz el inkább a kőtömb fölött, bár a Vérkert torz formáin kívül mást egyelőre nem lát* Lehet, csak azért hagyták látszólag védtelenül, hogy csapdába csalják az óvatlanokat.
*A csapda szónál egy félmosollyal a lovagra sandít, akinek fixa ideája volt, hogy a Kikötőben hasonló esett meg. Aztán a Hadúr kérdésére megrázza a fejét.*
- Nem. Ahogy észrevettem, Artheniorban nem téma Sa'Tereth vagy legalábbis nem szerencsés emlegetni.
*Aztán megvonja a vállát. Az egyszerűbb megoldásokat kedveli.*
- De talán nem is kell ide semmi hókuszpókusz, csak egy masszívabb zúzófegyver. Ha pedig ledöntjük, ez a mocsár csak elnyeli, hogy élő többé rá ne akadhasson.
*Bizalmatlanul méregeti azt a nyavalyás kőtömböt, amit Kagan oltárnak vél, aztán ismét körülnéz. Elengedi a lova kantárszárát is, és a jól idomított tharg jószág nem rohan neki a vakvilágnak, hogy minél hamarabb menekülhessen a nyugtalanító helyről. Ő maga nem vizsgálja meg a követ, hozzá sem ér. Nem annyira a sötét istentől való félelme akadályozza meg ebben, elvégre ha Kagan parancsba adja, habozás nélkül segít ledönteni azt, egyszerűen csak nem tudna újat hozzátenni az eddig elhangzottakhoz. Igaz, Aoneer példájára már a nyelvén van egy csípős replika, miszerint a szerencsés hívő remek üzletet kötött, hiszen új szemével naponta gyönyörködhet karja csonkjában.*
- Gondoljátok, hogy egyedül vagyunk? *néz el inkább a kőtömb fölött, bár a Vérkert torz formáin kívül mást egyelőre nem lát* Lehet, csak azért hagyták látszólag védtelenül, hogy csapdába csalják az óvatlanokat.
*A csapda szónál egy félmosollyal a lovagra sandít, akinek fixa ideája volt, hogy a Kikötőben hasonló esett meg. Aztán a Hadúr kérdésére megrázza a fejét.*
- Nem. Ahogy észrevettem, Artheniorban nem téma Sa'Tereth vagy legalábbis nem szerencsés emlegetni.
*Aztán megvonja a vállát. Az egyszerűbb megoldásokat kedveli.*
- De talán nem is kell ide semmi hókuszpókusz, csak egy masszívabb zúzófegyver. Ha pedig ledöntjük, ez a mocsár csak elnyeli, hogy élő többé rá ne akadhasson.
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-27 18:48:47
Üzenet elküldve: 2017-07-27 18:48:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*A barbár a sajátjához hasonló ellenszenvvel vizsgálja az idegen és kegyetlen emlékművet. Aoneer pedig már lassan nem azon gondolkozik vajon a kikötőiek hisznek e Sa'Terethben, hanem hogy vajon az istenek hisznek e az általuk vezetett emberekben. Amit most ők művelnek az szentséggyalázás, méghozzá nem is a szerényebb fajta. Ha bárkinek bármit jelentene ez az oltár akkor már egy hadsereg lenne a nyakukon.*
-Sa'Theret egy vérkufár. *Válaszolja Kagannak rövid gondolkodás után, mert pontosan ő maga sem tudja mit kéne mondania erre a kérdésre. Kevés olyan információval bír amiről a nagy ember ne értesült volna. Mármint amiről szerinte ne kellett volna értesülnie, és ezt a keveset is csak bizonytalanul bányássza elő elméjének zugaiból, szóval ha Laor előbb akar szólni, hát megteheti.*
-Az őrségnek tilos itt kutakodnia. De a népek azt pletykálják ez az isten bármit megad ha elég vérrel táplálják. *És ahogy a környék mutatja itt bizony elég vér folyt az ő tiszteletére. Az efféle üzlet őt sosem vonzotta, és messze nem érti mi köze van ennek a rituálénak bármihez, de a mágia legtöbbször értelmetlen. Ha a hadúr érdeklődést mutat még hozzáteszi.*
-Azt mondják egy vak zarándok a fél karját itt új szemre cserélte. *De ha közhelyeket mondott hát nem szól többet. A beszélgetés puszta kedvéért amúgy sem vette le a tekintetét a tájról. A különös nyugalom ellenére, vagy talán éppen azért még mindig nem hiszi, hogy ezt a kis kalandot ennyire egyszerűen megúszhatják. Ez nem félelem a részéről, inkább remény. Remény, hogy a világ visszaáll a helyére és még visszatérnek a kedves napok amikor papírtologatók helyett a sötétség bestiái jelentették a legnagyobb veszélyt.*
*A barbár a sajátjához hasonló ellenszenvvel vizsgálja az idegen és kegyetlen emlékművet. Aoneer pedig már lassan nem azon gondolkozik vajon a kikötőiek hisznek e Sa'Terethben, hanem hogy vajon az istenek hisznek e az általuk vezetett emberekben. Amit most ők művelnek az szentséggyalázás, méghozzá nem is a szerényebb fajta. Ha bárkinek bármit jelentene ez az oltár akkor már egy hadsereg lenne a nyakukon.*
-Sa'Theret egy vérkufár. *Válaszolja Kagannak rövid gondolkodás után, mert pontosan ő maga sem tudja mit kéne mondania erre a kérdésre. Kevés olyan információval bír amiről a nagy ember ne értesült volna. Mármint amiről szerinte ne kellett volna értesülnie, és ezt a keveset is csak bizonytalanul bányássza elő elméjének zugaiból, szóval ha Laor előbb akar szólni, hát megteheti.*
-Az őrségnek tilos itt kutakodnia. De a népek azt pletykálják ez az isten bármit megad ha elég vérrel táplálják. *És ahogy a környék mutatja itt bizony elég vér folyt az ő tiszteletére. Az efféle üzlet őt sosem vonzotta, és messze nem érti mi köze van ennek a rituálénak bármihez, de a mágia legtöbbször értelmetlen. Ha a hadúr érdeklődést mutat még hozzáteszi.*
-Azt mondják egy vak zarándok a fél karját itt új szemre cserélte. *De ha közhelyeket mondott hát nem szól többet. A beszélgetés puszta kedvéért amúgy sem vette le a tekintetét a tájról. A különös nyugalom ellenére, vagy talán éppen azért még mindig nem hiszi, hogy ezt a kis kalandot ennyire egyszerűen megúszhatják. Ez nem félelem a részéről, inkább remény. Remény, hogy a világ visszaáll a helyére és még visszatérnek a kedves napok amikor papírtologatók helyett a sötétség bestiái jelentették a legnagyobb veszélyt.*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-27 16:19:29
Üzenet elküldve: 2017-07-27 16:19:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Befejezi az unott rágcsálást, aztán beljebb léptet, de egy idő után ő maga is leszáll a nyeregből. Kardját nem vonja elő, de buzogányát magához veszi. Óvatosan, környezetére és útjára egyként ügyelve halad előre, majd hamarosan Aoneerhez csatlakozik.*
- Átkos vajákolás. *köp ki, miközben az oltárt méregeti. Óvatosan megkocogtatja a felszínét a buzogánnyal, aztán szabad kezének ujját végighúzza az egyik csatornán. Megszagolja ujja végét, majd újfent kiköp.*
- Vércsatorna. Áldozóoltár lehet. *lehetne más is, de ez a legidevágóbb gondolat.*
- Hallottál bármi használhatót Artheniorban ezekről a dolgokról? *fordul Aoneer felé, hiszen a városi népek nagyon pletykásak.*
- Vagy te, Laor? *végső soron akár el is pusztíthatják, ha erejükből telik; de legalábbis kellően magukra vonhatják a figyelmet.*
- Nem hiszem, hogy védtelenül hagyták volna... bár lehetséges, hogy a híveknek kellene őrizni. Hah.
*Befejezi az unott rágcsálást, aztán beljebb léptet, de egy idő után ő maga is leszáll a nyeregből. Kardját nem vonja elő, de buzogányát magához veszi. Óvatosan, környezetére és útjára egyként ügyelve halad előre, majd hamarosan Aoneerhez csatlakozik.*
- Átkos vajákolás. *köp ki, miközben az oltárt méregeti. Óvatosan megkocogtatja a felszínét a buzogánnyal, aztán szabad kezének ujját végighúzza az egyik csatornán. Megszagolja ujja végét, majd újfent kiköp.*
- Vércsatorna. Áldozóoltár lehet. *lehetne más is, de ez a legidevágóbb gondolat.*
- Hallottál bármi használhatót Artheniorban ezekről a dolgokról? *fordul Aoneer felé, hiszen a városi népek nagyon pletykásak.*
- Vagy te, Laor? *végső soron akár el is pusztíthatják, ha erejükből telik; de legalábbis kellően magukra vonhatják a figyelmet.*
- Nem hiszem, hogy védtelenül hagyták volna... bár lehetséges, hogy a híveknek kellene őrizni. Hah.
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-26 10:44:02
Üzenet elküldve: 2017-07-26 10:44:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Az. *bólint egyet lassan.* -Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy kiknek a csontjain lépkedünk. Nem okvetlen konkrét nevekre, csak arra, hogy tündérek, emberek, vagy egyéb faj csontjai e.
*Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, csak maga az érzés változna.*
-Rendben. A menedékben majd találkozunk, bár igazán adhatnál hozzá egy kulcsot.
*Anélkül elég bajos lesz bemenni. Pedig okosabb lett volna a tündér részéről, ha Aret is bevonja a játékba. Vagy lehet arra készülnek, hogy megbuktatják az elfet közös erővel, mielőtt túlságosan nagyra nőne a hatalma.*
-Ahogy mondod.
*Idya kérdésén kicsit elgondolkodik. Tulajdonképpen megvolt a nagy megbeszélésük, meglátta a Vérkertet is, szóval elégedett. A továbbiakban viszont más programja akad.*
-Együtt semmit. *pillant le a tündérre.* -Most elválnak útjaink. Van pár dolog, aminek a végére szeretnék járni. Amolyan mágusos dolgok. *szalad végig arcán egy mosoly.* -Nem akarlak vele untatni, meg abban egyébként sem lennél hasznomra. Találkozunk majd. *bök egyet fejével, majd nemes egyszerűséggel faképnél hagyja Idyat és elindul kifelé a Vérkertből.*
~Vigyázz magadra.~
-Az. *bólint egyet lassan.* -Csak arra lettem volna kíváncsi, hogy kiknek a csontjain lépkedünk. Nem okvetlen konkrét nevekre, csak arra, hogy tündérek, emberek, vagy egyéb faj csontjai e.
*Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, csak maga az érzés változna.*
-Rendben. A menedékben majd találkozunk, bár igazán adhatnál hozzá egy kulcsot.
*Anélkül elég bajos lesz bemenni. Pedig okosabb lett volna a tündér részéről, ha Aret is bevonja a játékba. Vagy lehet arra készülnek, hogy megbuktatják az elfet közös erővel, mielőtt túlságosan nagyra nőne a hatalma.*
-Ahogy mondod.
*Idya kérdésén kicsit elgondolkodik. Tulajdonképpen megvolt a nagy megbeszélésük, meglátta a Vérkertet is, szóval elégedett. A továbbiakban viszont más programja akad.*
-Együtt semmit. *pillant le a tündérre.* -Most elválnak útjaink. Van pár dolog, aminek a végére szeretnék járni. Amolyan mágusos dolgok. *szalad végig arcán egy mosoly.* -Nem akarlak vele untatni, meg abban egyébként sem lennél hasznomra. Találkozunk majd. *bök egyet fejével, majd nemes egyszerűséggel faképnél hagyja Idyat és elindul kifelé a Vérkertből.*
~Vigyázz magadra.~
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-25 18:09:33
Üzenet elküldve: 2017-07-25 18:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagy elméknek mindig kitűnő ízlése van, ez már csak ilyen. Sa'Terethet nem gyötrik vagy gátolják földi érzelmek, tisztán képes meglátni azt, ami kell. A Tündérkert tele volt vidámsággal, szeretettel, csupa olyan dologgal, aminek semmi értelme. Nem is bírta megtartani a pompáját, erejét vette rajta a halál, a sötétség.*
-Senkit nem lehet beazonosítani. *Vizsgálja meg az egyik fél koponyatöredéket.* Ismeretlenek százai hulltak el, és a túlélők rajtuk taposva érhetik el saját vágyaikat. Milyen ironikus.
*Járt már itt, többször is látta a csontokat, de sosem gondol még bele, hogy ez milyen gyönyörű. Ha nem is volt megtervezve, akkor a véletlennek lehet bűbájos humora.*
-Ahogy gondolod. Én majd a Riennel való találkozás után fogok eltűnni egy kis időre. Nem megyek messze, de beszélnem kell valakivel.
*A fontos dolgokat Arével is tervezi megosztani, de nem szeretné, hogy ott legyen a beszélgetésnél, csak belezavarna az eddig szépen felépített képbe. Hosszú ujjai végigfutnak a simára csiszolt kövön.*
-Az obszidián különös kőzet. Pattintással, töréssel könnyű megmunkálni, viszont pont a törések miatt nehéz lecsiszolni. Nem lenne meglepő, ha kedvelné, tetszetős. Fekete, sötétzöld, kékes fény. Hangulatos lehet obszidiánnal kikövezni a világuralomra törő lények útját.
*Ezt már csak úgy mellékesen teszi hozzá, mert jól hangzik.*
-És? Most mit csinálunk?
*Fordul a férfi felé. Ő akarta mindenképpen megnézni a kertet, hát megnézték.*
*Nagy elméknek mindig kitűnő ízlése van, ez már csak ilyen. Sa'Terethet nem gyötrik vagy gátolják földi érzelmek, tisztán képes meglátni azt, ami kell. A Tündérkert tele volt vidámsággal, szeretettel, csupa olyan dologgal, aminek semmi értelme. Nem is bírta megtartani a pompáját, erejét vette rajta a halál, a sötétség.*
-Senkit nem lehet beazonosítani. *Vizsgálja meg az egyik fél koponyatöredéket.* Ismeretlenek százai hulltak el, és a túlélők rajtuk taposva érhetik el saját vágyaikat. Milyen ironikus.
*Járt már itt, többször is látta a csontokat, de sosem gondol még bele, hogy ez milyen gyönyörű. Ha nem is volt megtervezve, akkor a véletlennek lehet bűbájos humora.*
-Ahogy gondolod. Én majd a Riennel való találkozás után fogok eltűnni egy kis időre. Nem megyek messze, de beszélnem kell valakivel.
*A fontos dolgokat Arével is tervezi megosztani, de nem szeretné, hogy ott legyen a beszélgetésnél, csak belezavarna az eddig szépen felépített képbe. Hosszú ujjai végigfutnak a simára csiszolt kövön.*
-Az obszidián különös kőzet. Pattintással, töréssel könnyű megmunkálni, viszont pont a törések miatt nehéz lecsiszolni. Nem lenne meglepő, ha kedvelné, tetszetős. Fekete, sötétzöld, kékes fény. Hangulatos lehet obszidiánnal kikövezni a világuralomra törő lények útját.
*Ezt már csak úgy mellékesen teszi hozzá, mert jól hangzik.*
-És? Most mit csinálunk?
*Fordul a férfi felé. Ő akarta mindenképpen megnézni a kertet, hát megnézték.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-25 14:04:11
Üzenet elküldve: 2017-07-25 14:04:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megint valami hasonlóra gondolhatnak Idyaval. Egy alapjáraton sötét hely még sötétebbé, borúsabbá és pöcegödrösebbé tétele nem kelt olyan hatást, mint egy egykori meseország bemocskolása.*
-Lenyűgöző a stílusa. *mondja mosolyogva Idyanak, egyértelműen Sa'Terethre utalva.*
-Ahogy mondod.
*Érezhető, hogy itt minden megtanulható. Sa'Tereth mágiája olyan erőteljesen van jelen, hogy szinte mellbe vágja az érkezőt. Csodálatos érzés, ami másoknak eretnek.*
-Az. És már nem is fogják.
*Az biztos, hogy komoly kalandozásokat és kutatásokat lehetne itt végezni, csak ehhez talán nem ártana némi jártasság szerzése a sötét mágiában. Are számára ez pofonegyszerű lesz, hiszen mindig is érezte magában a hajlamot, a különleges vibrálást, ami most még erősebb.*
-Utánajárok majd pár dolognak. Kérdéseknek, amik válaszra várnak. De oda nem jöhetsz majd velem.
*Ő már pontosan tudja, nagyjából öt másodperc alatt kirajzolódott elméjében, hogy minek is szeretne utána nézni.*
-Ha tippelnem kellene azt mondanám, kőformázással rásegítettek. Annak kell lennie. Itt minden az. *néz körül. Jól érzi itt magát, nem azért nézelődik, mert fél. Ha valakinek itt nem kell félnie, akkor az ő és Idya.*
-Gondolod, hogy az obszidián Sa'Tereth Nagyúr egyik kedvelt anyaga lehet?
*Megint valami hasonlóra gondolhatnak Idyaval. Egy alapjáraton sötét hely még sötétebbé, borúsabbá és pöcegödrösebbé tétele nem kelt olyan hatást, mint egy egykori meseország bemocskolása.*
-Lenyűgöző a stílusa. *mondja mosolyogva Idyanak, egyértelműen Sa'Terethre utalva.*
-Ahogy mondod.
*Érezhető, hogy itt minden megtanulható. Sa'Tereth mágiája olyan erőteljesen van jelen, hogy szinte mellbe vágja az érkezőt. Csodálatos érzés, ami másoknak eretnek.*
-Az. És már nem is fogják.
*Az biztos, hogy komoly kalandozásokat és kutatásokat lehetne itt végezni, csak ehhez talán nem ártana némi jártasság szerzése a sötét mágiában. Are számára ez pofonegyszerű lesz, hiszen mindig is érezte magában a hajlamot, a különleges vibrálást, ami most még erősebb.*
-Utánajárok majd pár dolognak. Kérdéseknek, amik válaszra várnak. De oda nem jöhetsz majd velem.
*Ő már pontosan tudja, nagyjából öt másodperc alatt kirajzolódott elméjében, hogy minek is szeretne utána nézni.*
-Ha tippelnem kellene azt mondanám, kőformázással rásegítettek. Annak kell lennie. Itt minden az. *néz körül. Jól érzi itt magát, nem azért nézelődik, mert fél. Ha valakinek itt nem kell félnie, akkor az ő és Idya.*
-Gondolod, hogy az obszidián Sa'Tereth Nagyúr egyik kedvelt anyaga lehet?
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-25 11:43:27
Üzenet elküldve: 2017-07-25 11:43:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Habár a lakónegyednek is tetszetős, kedves hangulata van, a Vérkert mégis csak más. Itt még a nem beavatottak, a laikusok is érezhetik a sötét energiát, ami lassan bekúszik az elmédbe, a gondolataidba, és ha túl sokáig maradsz itt, az egész testedet behálózza.*
-Én inkább azt mondanám, tökéleteset.
*Mi lenne ennél gyönyörűbb. A tündérkert giccses, erőltetetten idilli környezetét a természetesen szép romlás és bűz váltotta fel. Sa'Terethnek mindig is volt érzéke az ilyen mesterművekhez.*
-Én nem értek a mágiához, de még én is érzem. Szinte vibrál a levegő.
*Talán majd egyszer ő is megismerheti azt az erőt, ami körbeveszi őket, és lesz elég hatalma ahhoz, hogy irányítani tudja.*
-Hát nem bájos?
*Kérdez vissza a földet csodálva.*
-Amúgy nem tudom, pontosan kikhez vagy mikhez tartozhattak. Gondolom a háború áldozatai lehetnek, akiknek nyoma veszett, és sosem találták meg őket.
*Ez persze csak egy tipp, lehet a sötét nagyúr vacsorájának maradékában taposnak.*
-Hogyan készíthették ezt a hatalmas tömböt? *Kérdezi inkább magától, mintsem a mágustól.* Az obszidiánt nehéz és időigényes ilyen tökéletesre csiszolni. Talán valami mágia ez is...
*Habár a lakónegyednek is tetszetős, kedves hangulata van, a Vérkert mégis csak más. Itt még a nem beavatottak, a laikusok is érezhetik a sötét energiát, ami lassan bekúszik az elmédbe, a gondolataidba, és ha túl sokáig maradsz itt, az egész testedet behálózza.*
-Én inkább azt mondanám, tökéleteset.
*Mi lenne ennél gyönyörűbb. A tündérkert giccses, erőltetetten idilli környezetét a természetesen szép romlás és bűz váltotta fel. Sa'Terethnek mindig is volt érzéke az ilyen mesterművekhez.*
-Én nem értek a mágiához, de még én is érzem. Szinte vibrál a levegő.
*Talán majd egyszer ő is megismerheti azt az erőt, ami körbeveszi őket, és lesz elég hatalma ahhoz, hogy irányítani tudja.*
-Hát nem bájos?
*Kérdez vissza a földet csodálva.*
-Amúgy nem tudom, pontosan kikhez vagy mikhez tartozhattak. Gondolom a háború áldozatai lehetnek, akiknek nyoma veszett, és sosem találták meg őket.
*Ez persze csak egy tipp, lehet a sötét nagyúr vacsorájának maradékában taposnak.*
-Hogyan készíthették ezt a hatalmas tömböt? *Kérdezi inkább magától, mintsem a mágustól.* Az obszidiánt nehéz és időigényes ilyen tökéletesre csiszolni. Talán valami mágia ez is...
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-25 07:48:38
Üzenet elküldve: 2017-07-25 07:48:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lehet egyébként, hogy akit burokban neveltek az nem is akar abból kimászni, hanem jó ott neki. Mindenesetre a tapasztalatos dologban egyetértenek, ami már haladás. És itt nem áll meg a dolog, ugyanis a csodálatos összhang folytatódik, méghozzá erőteljes egyetértés formájában. Hát nem nagyszerű?*
-Furcsa helyet választott magának Sa'Tereth. Talán épp azért, hogy a legszebb, legmeghittebb és leggyönyörűbb helyet alakítsa át a sötétség posványának? Ha igen, elismerésem, hiszen remekül érzékelteti a sötétség terjedését.
*Ha a legszebb hely is átalakul a förtelem posványává, akkor a többivel mi lesz? Akkor az vajon hogy fog kinézni? Jogos kérdések, de addig, amíg a baj nem az ajtókon kopogtat, erre kevesen fognak gondolni.
Most először jár a Vérkertben és örül, hogy Idyaval teszi ezt meg.*
-Különös... *morogja, miközben a talajt kémleli, amiből tényleg olyan, mintha vér szivárogna. Egészen megkapó!* -Valami egészen különös érzés kerített hatalmába. *nézelődik tovább, majd leguggol.* -Csontok vannak a földben, Idya.
*A haláltündérnek ez aligha lesz nagy felfedezés.*
-Vajon kié lehetnek?
*Talán többesszámban okosabb lenne kérdezni, de hátha Idya így is megmondja. Egészen átszellemül a hely pompáján.*
-Jól mondták. *pillant a tündérre, majd tekintetét az obszidián kőtömbre szegezi.* -Sa'Tereth mágiája itt a legerősebb. Érzem minden porcikámban. Teysus is jelen van, de kevésbé.
*Odasétál a kőtömbhöz, majd ujjait finoman húzza végig a vércsatornákon.*
-Ezek mágia jelei. Nem mondom biztosra, de szerintem azok. Hatalmas erők szunnyadhatnak a mélyben.
*Lehet egyébként, hogy akit burokban neveltek az nem is akar abból kimászni, hanem jó ott neki. Mindenesetre a tapasztalatos dologban egyetértenek, ami már haladás. És itt nem áll meg a dolog, ugyanis a csodálatos összhang folytatódik, méghozzá erőteljes egyetértés formájában. Hát nem nagyszerű?*
-Furcsa helyet választott magának Sa'Tereth. Talán épp azért, hogy a legszebb, legmeghittebb és leggyönyörűbb helyet alakítsa át a sötétség posványának? Ha igen, elismerésem, hiszen remekül érzékelteti a sötétség terjedését.
*Ha a legszebb hely is átalakul a förtelem posványává, akkor a többivel mi lesz? Akkor az vajon hogy fog kinézni? Jogos kérdések, de addig, amíg a baj nem az ajtókon kopogtat, erre kevesen fognak gondolni.
Most először jár a Vérkertben és örül, hogy Idyaval teszi ezt meg.*
-Különös... *morogja, miközben a talajt kémleli, amiből tényleg olyan, mintha vér szivárogna. Egészen megkapó!* -Valami egészen különös érzés kerített hatalmába. *nézelődik tovább, majd leguggol.* -Csontok vannak a földben, Idya.
*A haláltündérnek ez aligha lesz nagy felfedezés.*
-Vajon kié lehetnek?
*Talán többesszámban okosabb lenne kérdezni, de hátha Idya így is megmondja. Egészen átszellemül a hely pompáján.*
-Jól mondták. *pillant a tündérre, majd tekintetét az obszidián kőtömbre szegezi.* -Sa'Tereth mágiája itt a legerősebb. Érzem minden porcikámban. Teysus is jelen van, de kevésbé.
*Odasétál a kőtömbhöz, majd ujjait finoman húzza végig a vércsatornákon.*
-Ezek mágia jelei. Nem mondom biztosra, de szerintem azok. Hatalmas erők szunnyadhatnak a mélyben.
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:33:33
Üzenet elküldve: 2017-07-24 21:33:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Úgy látszik, hogy ő többre tartja a lovagot, mint a Hadúr. Persze ezen nem bánkódik különösebben, főleg úgy, hogy amit mondott azt nem is gondolta komolyan. Kagan szavai után kicsit elhúzza a száját és úgy nézi Aoneert, mintha most látná először. Van benne valami, néha tényleg úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek. Néha. Vagy annál kicsit gyakrabban.
Nem illik a helyzethez, de egy rövid kuncogás csak kicsúszik belőle. Kevés ember van, aki joggal engedheti meg magának, hogy így beszéljen az istenekről. Ami pedig Laort illeti, sohasem volt ateista. Nem kételkedett a létezésükben, azt csak kivételesen ostobák vagy tudományuk birtokában mérhetetlen gőgre szert tett bölcsek teszik. Egyszerűen csak nem fordult egyikhez sem imáival, nem hitte, hogy úgy lenne, ahogy a papok tanítják: a halandók vannak a halhatatlanokért. Valahogy úgy érezte, hogy ez fordítva igaz, vagy legalább annyira igaz. Egyszer azt hallotta valakitől, hogy egy isten hatalma semmivé foszlik, ha nem marad senki aki fohászkodna hozzá. Ezt el tudja képzelni, és ha igaz ez, akkor az egymásra utaltság kölcsönös. Drenule persze más kérdés. Őt saját valójában látta, hatalmát is megtapasztalhatta, még ha csak közvetve is, így a tharg isten az első, akit el tud fogadni sajátjának. Egyesek szerint ugyan az a figura, aki felbukkant a Vashegyen csupán egy imposztor, de ezt csacskaságnak tartja. Ezt megindokolni ugyan nem tudná, de a hit pont erről szól: elfogadni azt is, amit nem lehet megmagyarázni.
Ahogy Kagan kiadja a parancsot, indulásra nógatja a lovát, de pár lépés után le is száll az állat hátáról. Nem jó jel, hogy már a Vérkert szélén szinte csüdig süpped az ingoványba. Így bal kézzel a szárat tartva lépked beljebb óvatosan, figyelve arra, hogy hova és mire lép. Noha a lovag már felderítette a terepet és nincs oka rá, hogy kételkedjen abban, hogy jó munkát végzett, igyekszik figyelni, hogy az első gyanús jelre fegyvert ránthasson.*
*Úgy látszik, hogy ő többre tartja a lovagot, mint a Hadúr. Persze ezen nem bánkódik különösebben, főleg úgy, hogy amit mondott azt nem is gondolta komolyan. Kagan szavai után kicsit elhúzza a száját és úgy nézi Aoneert, mintha most látná először. Van benne valami, néha tényleg úgy viselkedik, mint egy durcás kisgyerek. Néha. Vagy annál kicsit gyakrabban.
Nem illik a helyzethez, de egy rövid kuncogás csak kicsúszik belőle. Kevés ember van, aki joggal engedheti meg magának, hogy így beszéljen az istenekről. Ami pedig Laort illeti, sohasem volt ateista. Nem kételkedett a létezésükben, azt csak kivételesen ostobák vagy tudományuk birtokában mérhetetlen gőgre szert tett bölcsek teszik. Egyszerűen csak nem fordult egyikhez sem imáival, nem hitte, hogy úgy lenne, ahogy a papok tanítják: a halandók vannak a halhatatlanokért. Valahogy úgy érezte, hogy ez fordítva igaz, vagy legalább annyira igaz. Egyszer azt hallotta valakitől, hogy egy isten hatalma semmivé foszlik, ha nem marad senki aki fohászkodna hozzá. Ezt el tudja képzelni, és ha igaz ez, akkor az egymásra utaltság kölcsönös. Drenule persze más kérdés. Őt saját valójában látta, hatalmát is megtapasztalhatta, még ha csak közvetve is, így a tharg isten az első, akit el tud fogadni sajátjának. Egyesek szerint ugyan az a figura, aki felbukkant a Vashegyen csupán egy imposztor, de ezt csacskaságnak tartja. Ezt megindokolni ugyan nem tudná, de a hit pont erről szól: elfogadni azt is, amit nem lehet megmagyarázni.
Ahogy Kagan kiadja a parancsot, indulásra nógatja a lovát, de pár lépés után le is száll az állat hátáról. Nem jó jel, hogy már a Vérkert szélén szinte csüdig süpped az ingoványba. Így bal kézzel a szárat tartva lépked beljebb óvatosan, figyelve arra, hogy hova és mire lép. Noha a lovag már felderítette a terepet és nincs oka rá, hogy kételkedjen abban, hogy jó munkát végzett, igyekszik figyelni, hogy az első gyanús jelre fegyvert ránthasson.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-24 20:52:28
Üzenet elküldve: 2017-07-24 20:52:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Az intés, és Kagan rövid válasza után Aoneer befoglalja a kis dombot és az oltárt, mint a bűzös és véres mocsár közepén álló egyetlen "védhető" pozíciót. Ez a hely kicsit magasabban van mint bármi más, az oltár valamelyest védi az egyik oldalát, és ha akar még rá is felállhat, bár jelen helyzetben még mindig az a nagy büdös kérdés mi elől kéne oda felállnia, mert közel s távol csak a rombolás eredményét látja a rombolót, vagy rombolókat nem. Mindenesetre a férfi kezében tartja az alabárdot, és szemével a kapuban álló páros helyett a mocsarat pásztázza. Kagan és Laor tudnak vigyázni magukra. Pontosabban szólva kissé sem kell őt érdekelnie tudnak e vigyázni magukra, részben azért mert még mindig irgalmatlanul unatkozik.
Úgy érzi a kikötő népei komolyabb ellenállást tudnának tanúsítani mint ez az isteni alak akinek épp a dolgait piszkálják. És úgy érzi egy darab obszidián jó emléktárgy lenne, ha egyszer elmennek innen, de ezt még előbb meg kell kérdeznie a nagy szakállú nagyfőnöktől. Nem egészen ismeri a Thargok istenekkel való kapcsolatát, talán már az is baj, ha a férfi valami idegen démonfajzat "szent" ereklyéjét rongálja.*
*Az intés, és Kagan rövid válasza után Aoneer befoglalja a kis dombot és az oltárt, mint a bűzös és véres mocsár közepén álló egyetlen "védhető" pozíciót. Ez a hely kicsit magasabban van mint bármi más, az oltár valamelyest védi az egyik oldalát, és ha akar még rá is felállhat, bár jelen helyzetben még mindig az a nagy büdös kérdés mi elől kéne oda felállnia, mert közel s távol csak a rombolás eredményét látja a rombolót, vagy rombolókat nem. Mindenesetre a férfi kezében tartja az alabárdot, és szemével a kapuban álló páros helyett a mocsarat pásztázza. Kagan és Laor tudnak vigyázni magukra. Pontosabban szólva kissé sem kell őt érdekelnie tudnak e vigyázni magukra, részben azért mert még mindig irgalmatlanul unatkozik.
Úgy érzi a kikötő népei komolyabb ellenállást tudnának tanúsítani mint ez az isteni alak akinek épp a dolgait piszkálják. És úgy érzi egy darab obszidián jó emléktárgy lenne, ha egyszer elmennek innen, de ezt még előbb meg kell kérdeznie a nagy szakállú nagyfőnöktől. Nem egészen ismeri a Thargok istenekkel való kapcsolatát, talán már az is baj, ha a férfi valami idegen démonfajzat "szent" ereklyéjét rongálja.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-24 11:57:34
Üzenet elküldve: 2017-07-24 11:57:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Némán várakoznak, Kagan időnként fülel és más érzékszerveit is használja arra, hogy kiszúrja az esetleges veszélyeket. Vár valamire, de maga sem tudja, mire. Ösztönei halkan súgják fülébe: épp eleget időztek itt, de ő még vár egy kicsit.*
*Aoneer int, hogy tiszta a levegő, Kagan pedig visszaint, hogy vette az üzenetet. Örömteli, hogy az őrmester legalább erre alkalmas, de végül is másra nem is kapott kiképzést, így több nem is várható tőle.*
- Ez? *biccent Laor szavaira az oltár felé.*
- Satherettel? Na persze. *vagy inkább nem. Aoneer jól láthatóan a relikvia-harácsolók közé tartozik, kik a valahol félúton vannak a hullarablók és az ereklyevadászok között.*
- Mmmm. Nem tudom. Nekem inkább irigynek tűnik. *persze a legtöbb harcos irigyli a thargokat életükért, jogaikért és lehetőségeikért. Aoneer viszont saját sikertelensége miatt irigykedik mindenfelé.*
- Nézzük meg azt az oltárt magunknak. Eddig két isten is elküldte a csicskáit, hogy tárgyaljanak velem, de Sátorlap adós még a vizittel.
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-21 21:08:26
Üzenet elküldve: 2017-07-21 21:08:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
- Úgy valahogy. *fojt el egy kaján vigyort Kagan kérdésére, ami Aoneer nem túl dicsőséges érkezésére vonatkozik, miután a lovag hátrahagyta Alyot a kikötőben. Mondhatná azt is, hogy bátran futott egészen a Vashegyig, de hát nem ez történt.* Azt mondják, hogy egyik pillanatban még a Kikötőben volt, a másikban a Vashegyen. Valami szentségtelen mágiát használhatott. Csak tudnám, hogy mi módon? Könnyen lehet, hogy Sa'Tereth-tel cimborál.
*Azon harcosok közé tartozik, akik számára a mágia minden formája idegen és gyanús, továbbá azt sem feltételezné, hogy a szegény bolond konyít hozzá valamit. Az utolsó mondat persze inkább csak hatásvadász fordulat, de miért ne ragadná meg az alkalmat, hogy kicsit eláztassa Aoneert?*
- Csak játék. *vigyorodik el a civódásukat érintő megjegyzésre, bár érti és nem is hagyja figyelmen kívül az alig burkolt figyelmeztetést.* Úgy tűnik, hogy szórakoztatja. Azt pedig nem gondolnám, hogy komolyabban elmaradnék mögötte. Csak az a fényes kardja okozhat valami gondot.
*Nem arról van szó, hogy alábecsülné Aoneert, inkább ennek ellenkezője lehet igaz: a lovag ül túl magas lovon. De ez nem baj, onnan szép nagyot lehet esni.
A terv pedig egészen egyszerű, bár néha van az úgy, hogy pont a türelemből mutatkozik legnagyobb hiány. Egyelőre azonban nyugodtan nézi az ingoványban botladozó és lelkesen integető lovagot, akinek barátságosan vissza is int. Egy kis figyelmesség igazán nem kerül semmibe és nem is esik nehezére. Főleg, hogy lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy valami túlvilági rettenet bukkan elő a mélyből és ragadja magával a sikoltozó vitézt. Lehet, hogy a Vérkert bűzös kipárolgásának van némi hallucinogén hatása is?*
- Úgy valahogy. *fojt el egy kaján vigyort Kagan kérdésére, ami Aoneer nem túl dicsőséges érkezésére vonatkozik, miután a lovag hátrahagyta Alyot a kikötőben. Mondhatná azt is, hogy bátran futott egészen a Vashegyig, de hát nem ez történt.* Azt mondják, hogy egyik pillanatban még a Kikötőben volt, a másikban a Vashegyen. Valami szentségtelen mágiát használhatott. Csak tudnám, hogy mi módon? Könnyen lehet, hogy Sa'Tereth-tel cimborál.
*Azon harcosok közé tartozik, akik számára a mágia minden formája idegen és gyanús, továbbá azt sem feltételezné, hogy a szegény bolond konyít hozzá valamit. Az utolsó mondat persze inkább csak hatásvadász fordulat, de miért ne ragadná meg az alkalmat, hogy kicsit eláztassa Aoneert?*
- Csak játék. *vigyorodik el a civódásukat érintő megjegyzésre, bár érti és nem is hagyja figyelmen kívül az alig burkolt figyelmeztetést.* Úgy tűnik, hogy szórakoztatja. Azt pedig nem gondolnám, hogy komolyabban elmaradnék mögötte. Csak az a fényes kardja okozhat valami gondot.
*Nem arról van szó, hogy alábecsülné Aoneert, inkább ennek ellenkezője lehet igaz: a lovag ül túl magas lovon. De ez nem baj, onnan szép nagyot lehet esni.
A terv pedig egészen egyszerű, bár néha van az úgy, hogy pont a türelemből mutatkozik legnagyobb hiány. Egyelőre azonban nyugodtan nézi az ingoványban botladozó és lelkesen integető lovagot, akinek barátságosan vissza is int. Egy kis figyelmesség igazán nem kerül semmibe és nem is esik nehezére. Főleg, hogy lelki szemei előtt megjelenik a kép, ahogy valami túlvilági rettenet bukkan elő a mélyből és ragadja magával a sikoltozó vitézt. Lehet, hogy a Vérkert bűzös kipárolgásának van némi hallucinogén hatása is?*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-07-21 19:57:39
Üzenet elküldve: 2017-07-21 19:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkertészkedés//
*Aoneer bár sértett a barakkban történtek miatt, most kezdi úgy érezni lehet, nem ártana ha egyéb fejlesztések mellett a régi lándzsát is újraalkothatná valamilyen formában. Az istenpusztító ereje nem lenne már meg, hisz azt az alapot, azt a fekete fegyvert egyszerűen nem lehet újraalkotni. Abból valószínűleg csak egy volt, és valószínűnek tartja, hogy egyedül ezen végzet elkerülésére alkották meg.
A lándzsa pedig nem teljesítette a feladatát ahogy senki más sem a világon. Viszont pusztán a mesterkard is nagy kincs, mert áttöri a vérteket, és elpusztítja a lidérceket. Akiknek a nagyja már eltűnt, de talán még akad egy vagy kettő valamerre. Hisz a rosszat sosem árt ha valószínűként kezeli.
Az útja lassan elér az oltárig, és Aoneer feljut arra a kicsiny dombra.* ~Hozhattunk volna egy áldozatot.~
*Sa'Tereth nyilván nem haragudna meg ha tanaihoz hűen iderángatnak valami gyenge és gyáva alakot és a saját javukra feláldoznák. Igazából ennek az istenség bír a leginkább önpusztító tanokkal. Amíg Eeyr szépen elaltatta a még meglévő Arthenioriak harckészségét és létrehozott egy fanatikus csoportot ellenségének elpusztítására, addig ez az istenség mást se csinált mind semmirekellő és egymással küzdő bandákból még inkább semmirekellő és még kevésbé egységes bandákat hozott létre.
Aoneer körbejárja az oltárt. Egyelőre sehol semmi. A környék véres, bűzös és rothadó, de legalább kihalt. És ezt ő nem tudja értékelni. Az istenség vagy nem bújik elő nekik, vagy ami még bosszantóbb nem tartja őket elégnek ahhoz, hogy megjelenjen.
Int Kagannak és Laornak, jelezve, hogy tiszta a levegő, és várja vajon az a kettő bejön e ebbe a mocsadék pöcegödörbe, vagy csak megkenik a homlokukat a földből szivárgó vérrel és a hazaúton összedobnak valami hőstörténetet, ami majd tovább folytatja a Tharg hatalom ostoba mítoszát. Itt egyelőre minden unalmas és piszkosul lehangoló.*
*Aoneer bár sértett a barakkban történtek miatt, most kezdi úgy érezni lehet, nem ártana ha egyéb fejlesztések mellett a régi lándzsát is újraalkothatná valamilyen formában. Az istenpusztító ereje nem lenne már meg, hisz azt az alapot, azt a fekete fegyvert egyszerűen nem lehet újraalkotni. Abból valószínűleg csak egy volt, és valószínűnek tartja, hogy egyedül ezen végzet elkerülésére alkották meg.
A lándzsa pedig nem teljesítette a feladatát ahogy senki más sem a világon. Viszont pusztán a mesterkard is nagy kincs, mert áttöri a vérteket, és elpusztítja a lidérceket. Akiknek a nagyja már eltűnt, de talán még akad egy vagy kettő valamerre. Hisz a rosszat sosem árt ha valószínűként kezeli.
Az útja lassan elér az oltárig, és Aoneer feljut arra a kicsiny dombra.* ~Hozhattunk volna egy áldozatot.~
*Sa'Tereth nyilván nem haragudna meg ha tanaihoz hűen iderángatnak valami gyenge és gyáva alakot és a saját javukra feláldoznák. Igazából ennek az istenség bír a leginkább önpusztító tanokkal. Amíg Eeyr szépen elaltatta a még meglévő Arthenioriak harckészségét és létrehozott egy fanatikus csoportot ellenségének elpusztítására, addig ez az istenség mást se csinált mind semmirekellő és egymással küzdő bandákból még inkább semmirekellő és még kevésbé egységes bandákat hozott létre.
Aoneer körbejárja az oltárt. Egyelőre sehol semmi. A környék véres, bűzös és rothadó, de legalább kihalt. És ezt ő nem tudja értékelni. Az istenség vagy nem bújik elő nekik, vagy ami még bosszantóbb nem tartja őket elégnek ahhoz, hogy megjelenjen.
Int Kagannak és Laornak, jelezve, hogy tiszta a levegő, és várja vajon az a kettő bejön e ebbe a mocsadék pöcegödörbe, vagy csak megkenik a homlokukat a földből szivárgó vérrel és a hazaúton összedobnak valami hőstörténetet, ami majd tovább folytatja a Tharg hatalom ostoba mítoszát. Itt egyelőre minden unalmas és piszkosul lehangoló.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046