Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-11 19:54:29
Üzenet elküldve: 2017-01-11 19:54:29
ÚJ
![>Arhius Dequitra [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/607_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Idya//
*Arhius ma is a Megtestesült Sötétség otthonában töltte az éjszakát. A nap itt ugyan ritkán emelkedik a sziklaperemen túlra, főleg az évnek ebben a szakában, azonban most, hogy reggel lett, Arhius mégsem húzódik az árnyasabb részekbe pihenni. Ma nem.*
~A könyv, igen. Hogyan fogom a könyvet lerajzolni?~
*Arra gondol, hogy a csillagtérképekhez ért. Egy konstellációt méretarányosan papírra tud vetni, még ha sötét is van, vagy percek kellenek hozzá, de az ábra, nem méltó dísz.
Fokosával gondolkodásra szánt oktáriót skiccel fel egy személyre, aztán áhítattal beláll, arcára a gondolkozás pedig olyan kifejezést fest, mint egy faragott halotti maszk.*
-Uram, vetítsd elmémbe Tekergő Csápod ügyességét, hogy méltó képed Horan könyvében díszeleghessen, Akhan!
*Rebeg egy imát, és szemét lehunyva, rezzenéstelen arccal áll arccal északnak, csontos kezeit pedig maga mellett nyugtatja, baljában fokosát tartván. Tudja, hogy el fog rendeződni minden körülmény, és ezért egy gyilkos hideg nyugalmával várja, hogy végre elérje a felismerés.*
//Idya//
*Arhius ma is a Megtestesült Sötétség otthonában töltte az éjszakát. A nap itt ugyan ritkán emelkedik a sziklaperemen túlra, főleg az évnek ebben a szakában, azonban most, hogy reggel lett, Arhius mégsem húzódik az árnyasabb részekbe pihenni. Ma nem.*
~A könyv, igen. Hogyan fogom a könyvet lerajzolni?~
*Arra gondol, hogy a csillagtérképekhez ért. Egy konstellációt méretarányosan papírra tud vetni, még ha sötét is van, vagy percek kellenek hozzá, de az ábra, nem méltó dísz.
Fokosával gondolkodásra szánt oktáriót skiccel fel egy személyre, aztán áhítattal beláll, arcára a gondolkozás pedig olyan kifejezést fest, mint egy faragott halotti maszk.*
-Uram, vetítsd elmémbe Tekergő Csápod ügyességét, hogy méltó képed Horan könyvében díszeleghessen, Akhan!
*Rebeg egy imát, és szemét lehunyva, rezzenéstelen arccal áll arccal északnak, csontos kezeit pedig maga mellett nyugtatja, baljában fokosát tartván. Tudja, hogy el fog rendeződni minden körülmény, és ezért egy gyilkos hideg nyugalmával várja, hogy végre elérje a felismerés.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-11 00:22:33
Üzenet elküldve: 2017-01-11 00:22:33
ÚJ
![>Rakrenor, a Megtért [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10786_1481039350_orias_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők//
*Már belekezdenének, amikor pár dolog a feje tetejére áll. Megjelennek alakok a semmiből, meg egy szellem. Rakrenor oldalra billenti a fejét, úgy vizsgálja a teremtést, és biztonság kedvéért azért hátrál egy-két lépést, ha az közeledne felé. A szellemeket nem lehet karddal megölni... vagy de, csak ő nem így tudja. Jobb hát, ha van köztük pár lépés távolság.
Úgy látszik viszont, hogy a sötételf kezeli a kicsit kavarodott helyzetet. Rakrenor úgy érzi, mintha valami isteni erő vagy feljebbvaló entitás irányítaná testét. Még meg sem itta a vért, de már tudja, hogy mi fog történni. Hát ezután csak nem fogja visszautasítani azt, vagy mi a szösz. Pedig érdekes lenne, ha megtenné, mert visszacsinálná a visszacsinálhatatlant.
De még ezelőtt, mikor rászól a sötételf, engedelmesen letérdel, a szellemet még mindig méregetve picit, aki láthatóan az áldozattal van elfoglalva szerencsére. Mikor ránéz a sötételf, egy gyors torokköszörülés, és mondja is a rászabott szöveget.*
- Dicsőséget az Igazságnak, Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan! *Reméli nem rontotta el. Még mindig nem egészen van tisztában az Akhan szó vagy név miértjével és jelentésével, de nem mer rákérdezni. Nem itt és nem most. Mikor hozzá kerül a vérrel teli edény, picit habozik. A fején ott a sisak, aminek csupán kisebb szájnyílása van, így elég nehézkes inni belőle. Elég viccesen nézhet ki, ahogy a lyukon át próbál a szájába tölteni egy keveset a kehelyből.
Úgy látszik, egyelőre messze nem ő az ész és az irányító a csapatban, de valahol bent nagyon örül, hogy sikerült egy vezetőre találnia. Egy prófétára, egy olyanra, aki ismeri és megosztja a tanokat. Még ha Rakrenor picit idétlen is néhány szempontból.
Ezután pedig jön a látomás. Kellemes érzés fogja el, miközben egyre kevesebbet lát. A sisakban amúgy sem olyan bő a látómezeje, de oda kell raknia a kezét, hátzha el tudja hessegetni a ködöt. Úgy tűnik, mintha sikerülne, de utána hamar kiderül, hogy nem a hessegetéstől tűnt el, hanem valami alak jelenik meg belőle. Beszél is. A látvány... leírhatatlan. Borzongás fut végig gerincén. Megfagy. Megszólalni vagy mozdulni sincs ereje vagy kedve.*
*Már belekezdenének, amikor pár dolog a feje tetejére áll. Megjelennek alakok a semmiből, meg egy szellem. Rakrenor oldalra billenti a fejét, úgy vizsgálja a teremtést, és biztonság kedvéért azért hátrál egy-két lépést, ha az közeledne felé. A szellemeket nem lehet karddal megölni... vagy de, csak ő nem így tudja. Jobb hát, ha van köztük pár lépés távolság.
Úgy látszik viszont, hogy a sötételf kezeli a kicsit kavarodott helyzetet. Rakrenor úgy érzi, mintha valami isteni erő vagy feljebbvaló entitás irányítaná testét. Még meg sem itta a vért, de már tudja, hogy mi fog történni. Hát ezután csak nem fogja visszautasítani azt, vagy mi a szösz. Pedig érdekes lenne, ha megtenné, mert visszacsinálná a visszacsinálhatatlant.
De még ezelőtt, mikor rászól a sötételf, engedelmesen letérdel, a szellemet még mindig méregetve picit, aki láthatóan az áldozattal van elfoglalva szerencsére. Mikor ránéz a sötételf, egy gyors torokköszörülés, és mondja is a rászabott szöveget.*
- Dicsőséget az Igazságnak, Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan! *Reméli nem rontotta el. Még mindig nem egészen van tisztában az Akhan szó vagy név miértjével és jelentésével, de nem mer rákérdezni. Nem itt és nem most. Mikor hozzá kerül a vérrel teli edény, picit habozik. A fején ott a sisak, aminek csupán kisebb szájnyílása van, így elég nehézkes inni belőle. Elég viccesen nézhet ki, ahogy a lyukon át próbál a szájába tölteni egy keveset a kehelyből.
Úgy látszik, egyelőre messze nem ő az ész és az irányító a csapatban, de valahol bent nagyon örül, hogy sikerült egy vezetőre találnia. Egy prófétára, egy olyanra, aki ismeri és megosztja a tanokat. Még ha Rakrenor picit idétlen is néhány szempontból.
Ezután pedig jön a látomás. Kellemes érzés fogja el, miközben egyre kevesebbet lát. A sisakban amúgy sem olyan bő a látómezeje, de oda kell raknia a kezét, hátzha el tudja hessegetni a ködöt. Úgy tűnik, mintha sikerülne, de utána hamar kiderül, hogy nem a hessegetéstől tűnt el, hanem valami alak jelenik meg belőle. Beszél is. A látvány... leírhatatlan. Borzongás fut végig gerincén. Megfagy. Megszólalni vagy mozdulni sincs ereje vagy kedve.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-10 21:09:55
Üzenet elküldve: 2017-01-10 21:09:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Sötét erők//
*Arhius elkezdi a szeánszot, és az egyetlen, amit jól csinál, az a megállapítása, miszerint valaki a fellegek irányából figyeli őket. Az ősi nyelven való szólás, a vér, a szertartásos keret és a Vérkert fontos helye elegendőnek bizonyul, hogy a Sötét Úr figyelmét magára vonja. Már csak az a kérdés, hogy jó lesz-e nekik ez a tény, vagy sem.
Amint a vérből isznak, a hűvös időben köd kezd el kavarogni körülöttük, méghozzá sárgás, sejtelemes köd. Először még biztonságban érzik magukat, noha a látótávolság rohamosan csökken.
Egy kevés idő elteltével, amikor már egy fél méterre sem látnak el, gyengén, de egyre erősödő ütemben remegni kezd a föld. Ha valaki nem elkötelezett, akkor azért most igencsak inába száll a bátorsága, különösképpen igaz ez Ketára, aki szegény ártatlanként csöppent az eseményekbe.
A köd viszont nem tart örökké, hamarosan felszáll, és a föld rengése is alábbhagy. Mikor ez megtörténik, a társaságtól úgy tizenöt méterre egy démoni alak álldogál.*
-A Vér Istene meghallotta szavaidat halandó! Mi célból érkeztél hát erre a földre?
*Sötét tekintetét Arhiusra vezeti, s mélyről jövő éteri hangja van. Mindezek mellett a látvány sem bizalomgerjesztő. Kivéve persze Keta számára, aki egy álomférfit lát a szeme előtt. Hangja is bizalomgerjesztő, kellemesen csengő.
A többiek viszont a valódi énjét látják, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy démont. Bőrszíne vöröses, a szeme fekete, míg a fején hatalmas szarvak éktelenkednek. Villásan áll fölfelé, akár egy bikának, és villás a farka is, ami a gerince meghosszabbításaként lóg éjfekete színben. Természetesen hord ruhát is, már amennyiben lehet ruhának nevezni azt a foszlányt, ami rajta van az altestén. Bőrpáncélt visel, valamint vöröslő rúnákkal kirakott bőrkesztyűt. Fegyvere látszólag nincs, de talán a kinézete is elegendő lesz arra, hogy eltántorítsa a támadóit, nem is beszélve az esetleges fizikai erejéről.*
*Arhius elkezdi a szeánszot, és az egyetlen, amit jól csinál, az a megállapítása, miszerint valaki a fellegek irányából figyeli őket. Az ősi nyelven való szólás, a vér, a szertartásos keret és a Vérkert fontos helye elegendőnek bizonyul, hogy a Sötét Úr figyelmét magára vonja. Már csak az a kérdés, hogy jó lesz-e nekik ez a tény, vagy sem.
Amint a vérből isznak, a hűvös időben köd kezd el kavarogni körülöttük, méghozzá sárgás, sejtelemes köd. Először még biztonságban érzik magukat, noha a látótávolság rohamosan csökken.
Egy kevés idő elteltével, amikor már egy fél méterre sem látnak el, gyengén, de egyre erősödő ütemben remegni kezd a föld. Ha valaki nem elkötelezett, akkor azért most igencsak inába száll a bátorsága, különösképpen igaz ez Ketára, aki szegény ártatlanként csöppent az eseményekbe.
A köd viszont nem tart örökké, hamarosan felszáll, és a föld rengése is alábbhagy. Mikor ez megtörténik, a társaságtól úgy tizenöt méterre egy démoni alak álldogál.*
-A Vér Istene meghallotta szavaidat halandó! Mi célból érkeztél hát erre a földre?
*Sötét tekintetét Arhiusra vezeti, s mélyről jövő éteri hangja van. Mindezek mellett a látvány sem bizalomgerjesztő. Kivéve persze Keta számára, aki egy álomférfit lát a szeme előtt. Hangja is bizalomgerjesztő, kellemesen csengő.
A többiek viszont a valódi énjét látják, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag egy démont. Bőrszíne vöröses, a szeme fekete, míg a fején hatalmas szarvak éktelenkednek. Villásan áll fölfelé, akár egy bikának, és villás a farka is, ami a gerince meghosszabbításaként lóg éjfekete színben. Természetesen hord ruhát is, már amennyiben lehet ruhának nevezni azt a foszlányt, ami rajta van az altestén. Bőrpáncélt visel, valamint vöröslő rúnákkal kirakott bőrkesztyűt. Fegyvere látszólag nincs, de talán a kinézete is elegendő lesz arra, hogy eltántorítsa a támadóit, nem is beszélve az esetleges fizikai erejéről.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-10 20:03:19
Üzenet elküldve: 2017-01-10 20:03:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sötét erők//
*Testvére megért mindent, és sikerrel hajt végre minden reászabott feladatot. Arhius kimérten bólint. Ezt szereti, ha engedelmeskednek szavának, így Uruk szolgálatában hatékonyak lehetnek. A lány pedig felkelni látszik. Valamit remeg, de Arhius az egész látványtól csak undorodik.*
-Gusztustalan vagy leány.
*Jelenti ki, és oldalra köp.*
-Nem fogunk hát megölni. De hidd el. Ez sokkal jobban fog fájni. A beavatás végére pedig már Urunk szolgája leszel.
*Sokat olvasott Horantől arról, hogyan is kell lezajlania ennek a szertartásnak. Vér, minden jelenlévő vére, az oktárió, valamint a fájdalom. A fájdalom a kulcs a megtisztuláshoz. Ezt okozhatja méreg, betegség, vagy egy kés is.*
-Kezdjük veled leány!
*Kezdene máris a litániákba, amikor megszólítja valaki.*
-Kotr...
*Magasodik reflexből a furcsa jelenés fölé. Aztán csak nézi. Kifolyt szemek, és egyéb sebek tarkítják a torz alakot, aki így nem lehet más...*
-Sa'Tereth, átkoztassék a neved, Akhan! Elküldted a Szemtanút beavatásunkhoz, ezzel jelezvén, hogy ügyünk sötét terveid pókhálójának része.
*Mormol a csillagokra nézve. A reggel említésére nem is figyel, szektájukat pedig meg sem hallja.*
~Szektája a fényes nimfomán ribancnak van.~
*Aztán, ha ennyi nem lenne elég.*
-Üdvözlégy Setét Lélek!
*Biccent a túlvilági jelenés felé. Nem éppen így tervezte ezt. A hit leginkább addig jó, míg vak, és csak az ember hasznára van, nem meglepetésszerűen lebeg elő a sötétből.*
-Adjátok erőtöket, hogy testvérem és én, valamint a leány beszennyezhessük lelkünket, s ezzel elérjük Urunk örök kegyét, Akhan!
*Szól a jelenlévőkhöz, és ha már itt vannak, akkor el fogja végezni a szertartást. Ketára pillant. Megpróbálja megragadni kezét.*
-Nos, ha nem szeretnél meghalni...
*Az oktárió közepére rángatja. Az apró edényt, melyben vére van előveszi, és saját tenyerét megvágva csurgat bele egy keveset ő is.
Végül Rakrenorhoz fordul, átadja az áldozótőrt, és rápillant, úgy, mint az előbb, hogy értse, most ő jön.*
-Térdelj le Testvérem!
*Szól a monstrumhoz, majd a lányra pillant, és idegesen, élesen rikolt.*
-Térdre!
*Aztán belekezd a szertartásba.*
-Sa'! Holenki, formen, abandel, khos vrakath fardur, Akhan!
*Kezd az imádságba az Uruknak kedves nyelven. Ha valaki érteni véli ezt, ilyesmit hallhat. "Magasságos Sa' Te, ki szűz nők megrontója, trónok ledöntője és árvák lefejezője vagy figyelmezz reánk, Akhan!"*
-Fukhor, va'lakimin karaburho, gurdoni koro-bassradax.
*"Lelkünket tisztítsd meg a jóság minden gyűlöletes csápjától, áldj meg minket ádázsággal és haszonleséssel!"
Itt Rakrenor kap egy pillantást. Most kell mondania az előre begyakorolt szöveget.*
-Horu, vegi pafassahas, fed'yuno, parin!
*"Áldd meg vérünket, különösen eme leányét."*
-Akhan!
*Zárja szavait, majd kortyol egyet a vérből. Szereti a szeánsz-vér ízét. Jóérzéssel tölti el. Ajkait összepréseli. Elindul az egybegyűlteknek is kiosztani az átkos nedűt. A szellem előtt csak meglibbenti, Gorden azonban egy korty erejéig megkaphatja a tálat. Így Rakrenor is. Végezetül pedig Keta jön.*
-Idd ki!
*Parancsol rá a leányra is. Ugyanis ez fog kelleni ahhoz, hogy a romlás szívébe költözhessen.*
*Testvére megért mindent, és sikerrel hajt végre minden reászabott feladatot. Arhius kimérten bólint. Ezt szereti, ha engedelmeskednek szavának, így Uruk szolgálatában hatékonyak lehetnek. A lány pedig felkelni látszik. Valamit remeg, de Arhius az egész látványtól csak undorodik.*
-Gusztustalan vagy leány.
*Jelenti ki, és oldalra köp.*
-Nem fogunk hát megölni. De hidd el. Ez sokkal jobban fog fájni. A beavatás végére pedig már Urunk szolgája leszel.
*Sokat olvasott Horantől arról, hogyan is kell lezajlania ennek a szertartásnak. Vér, minden jelenlévő vére, az oktárió, valamint a fájdalom. A fájdalom a kulcs a megtisztuláshoz. Ezt okozhatja méreg, betegség, vagy egy kés is.*
-Kezdjük veled leány!
*Kezdene máris a litániákba, amikor megszólítja valaki.*
-Kotr...
*Magasodik reflexből a furcsa jelenés fölé. Aztán csak nézi. Kifolyt szemek, és egyéb sebek tarkítják a torz alakot, aki így nem lehet más...*
-Sa'Tereth, átkoztassék a neved, Akhan! Elküldted a Szemtanút beavatásunkhoz, ezzel jelezvén, hogy ügyünk sötét terveid pókhálójának része.
*Mormol a csillagokra nézve. A reggel említésére nem is figyel, szektájukat pedig meg sem hallja.*
~Szektája a fényes nimfomán ribancnak van.~
*Aztán, ha ennyi nem lenne elég.*
-Üdvözlégy Setét Lélek!
*Biccent a túlvilági jelenés felé. Nem éppen így tervezte ezt. A hit leginkább addig jó, míg vak, és csak az ember hasznára van, nem meglepetésszerűen lebeg elő a sötétből.*
-Adjátok erőtöket, hogy testvérem és én, valamint a leány beszennyezhessük lelkünket, s ezzel elérjük Urunk örök kegyét, Akhan!
*Szól a jelenlévőkhöz, és ha már itt vannak, akkor el fogja végezni a szertartást. Ketára pillant. Megpróbálja megragadni kezét.*
-Nos, ha nem szeretnél meghalni...
*Az oktárió közepére rángatja. Az apró edényt, melyben vére van előveszi, és saját tenyerét megvágva csurgat bele egy keveset ő is.
Végül Rakrenorhoz fordul, átadja az áldozótőrt, és rápillant, úgy, mint az előbb, hogy értse, most ő jön.*
-Térdelj le Testvérem!
*Szól a monstrumhoz, majd a lányra pillant, és idegesen, élesen rikolt.*
-Térdre!
*Aztán belekezd a szertartásba.*
-Sa'! Holenki, formen, abandel, khos vrakath fardur, Akhan!
*Kezd az imádságba az Uruknak kedves nyelven. Ha valaki érteni véli ezt, ilyesmit hallhat. "Magasságos Sa' Te, ki szűz nők megrontója, trónok ledöntője és árvák lefejezője vagy figyelmezz reánk, Akhan!"*
-Fukhor, va'lakimin karaburho, gurdoni koro-bassradax.
*"Lelkünket tisztítsd meg a jóság minden gyűlöletes csápjától, áldj meg minket ádázsággal és haszonleséssel!"
Itt Rakrenor kap egy pillantást. Most kell mondania az előre begyakorolt szöveget.*
-Horu, vegi pafassahas, fed'yuno, parin!
*"Áldd meg vérünket, különösen eme leányét."*
-Akhan!
*Zárja szavait, majd kortyol egyet a vérből. Szereti a szeánsz-vér ízét. Jóérzéssel tölti el. Ajkait összepréseli. Elindul az egybegyűlteknek is kiosztani az átkos nedűt. A szellem előtt csak meglibbenti, Gorden azonban egy korty erejéig megkaphatja a tálat. Így Rakrenor is. Végezetül pedig Keta jön.*
-Idd ki!
*Parancsol rá a leányra is. Ugyanis ez fog kelleni ahhoz, hogy a romlás szívébe költözhessen.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-06 01:06:56
Üzenet elküldve: 2017-01-06 01:06:56
ÚJ
![>Letrion Wandar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/144_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló; majd Valahol a kert szélén, előkészületek a Nagy Szeánszhoz//
*Önhipnózisából feleszmél, méghozzá a vörös asszony hangjára. A kavics passziválódik, és visszavonul. Árnybábos pedig, rosszalkodáson rajtakapott kisgyerekként hallgatja felettese feddését, ha nem lenne majdnem egyszínű, és átlátszó, még az arca is elvörösödne. Habár az asszonyság veszített tökéletes külcsínéből, még mindig egy vad démoni szépség jellemzi.
~De muszáj volt, hogy... tudnom kellett, hogy...~ formálódik a ki nem mondott mentegetőzés éterfejében, majd elcsitítja őket. ~Nyugi, lesz még alkalmad kísérletezni.~ És megindul Gorden nyomában, az indikált szertartás felé. Sértődötten nem néz vissza, igen; a ritka, és talán soha vissza nem térő alakalom az orknak és a sötételfnek, hogy megpattanjanak Sa'tereth kartávolságából. A szektások sem látnak rájuk innen. Senki nem akadályozza őket.
Mialatt a szertartás felé suhog, megpróbál ismét felnőni (Vagy úgy negyedjére összesen), és teljes lovagias, és szellemies méltóságában érkezik meg a készülődő elftorra.*
- Khmm. Uhaim! Köszöntelek titeket e csodás vidéken! *Üdvözli az egybegyűlteket ünnepélyes szellemhangon. Egy szép tiszteletadást rendezett Sa'tereth számára ez a két hű szektás. A szende leányzó első szavaira figyel csak fel annak jelenlétére. Nem állhatja meg, hogy ne válaszoljon.*
- Ugyan, nem fogsz meghalni!
*Mondja széles vigyorral, közel hajolva, asztráljobbjával egy picit átnyúlva az elf bal arcocskáján. Aki egy pici hideget érezhet, amúgy bántódása nem esik ettől, ráadásul még csak nem is hazudott neki sokat. Bármi is a két szektás szándéka vele, (akkor még nem volt itt, hogy hallja) közismert lehetőség egy halott lélek visszarángatása a testbe. Vagy csak visszarángatása, nyersen. Ám de szellemünk csak a leány félelmét próbálgatja, semmi esetre sem szólna bele a szeánsz menetébe; hiszen ez a másik kettős prédája, ők döntik el, miként használják fel. A szépen megrajzolt körbe se trappolt volna bele, ha nem lenne amúgy is anyagtalan talpa centikre a föld fölött. A szertartások ilyenek; tisztelni kell őket. Már persze, csak ha Urunknak és Megmentőnknek, az egyetlen Sa'terethnek dedikáljuk őket.*
- Gyönyöhű példány, elismehésem!
*Biccent a szektásoknak. Bár nem egyértelmű, de nem az áldozat fizikai szépségre utal itten, nem. Ahhoz több vér kellene rá, egy kis rothadás, esetleg transzparencia. A gyönyör szemeinek a lány rémülete, amely ékkőnek számít Lanawin táján; úgy tűnik, a többségből kihalt, sokan már meg sem ijednek ilyesmitől, hogy sötétség, fájdalom, netán szellemek. Egyébként csak a jelenlétével tud hozzájárulni az egészhez, tehát abban sem tud segíteni, ha mégis átdeportálnák a szeánszot a vérkert sziklájára. Csak visszavonul, a közelben lerakott kavicstestvérekre pillant, majd kíváncsian várja a folytatást.*
*Önhipnózisából feleszmél, méghozzá a vörös asszony hangjára. A kavics passziválódik, és visszavonul. Árnybábos pedig, rosszalkodáson rajtakapott kisgyerekként hallgatja felettese feddését, ha nem lenne majdnem egyszínű, és átlátszó, még az arca is elvörösödne. Habár az asszonyság veszített tökéletes külcsínéből, még mindig egy vad démoni szépség jellemzi.
~De muszáj volt, hogy... tudnom kellett, hogy...~ formálódik a ki nem mondott mentegetőzés éterfejében, majd elcsitítja őket. ~Nyugi, lesz még alkalmad kísérletezni.~ És megindul Gorden nyomában, az indikált szertartás felé. Sértődötten nem néz vissza, igen; a ritka, és talán soha vissza nem térő alakalom az orknak és a sötételfnek, hogy megpattanjanak Sa'tereth kartávolságából. A szektások sem látnak rájuk innen. Senki nem akadályozza őket.
Mialatt a szertartás felé suhog, megpróbál ismét felnőni (Vagy úgy negyedjére összesen), és teljes lovagias, és szellemies méltóságában érkezik meg a készülődő elftorra.*
- Khmm. Uhaim! Köszöntelek titeket e csodás vidéken! *Üdvözli az egybegyűlteket ünnepélyes szellemhangon. Egy szép tiszteletadást rendezett Sa'tereth számára ez a két hű szektás. A szende leányzó első szavaira figyel csak fel annak jelenlétére. Nem állhatja meg, hogy ne válaszoljon.*
- Ugyan, nem fogsz meghalni!
*Mondja széles vigyorral, közel hajolva, asztráljobbjával egy picit átnyúlva az elf bal arcocskáján. Aki egy pici hideget érezhet, amúgy bántódása nem esik ettől, ráadásul még csak nem is hazudott neki sokat. Bármi is a két szektás szándéka vele, (akkor még nem volt itt, hogy hallja) közismert lehetőség egy halott lélek visszarángatása a testbe. Vagy csak visszarángatása, nyersen. Ám de szellemünk csak a leány félelmét próbálgatja, semmi esetre sem szólna bele a szeánsz menetébe; hiszen ez a másik kettős prédája, ők döntik el, miként használják fel. A szépen megrajzolt körbe se trappolt volna bele, ha nem lenne amúgy is anyagtalan talpa centikre a föld fölött. A szertartások ilyenek; tisztelni kell őket. Már persze, csak ha Urunknak és Megmentőnknek, az egyetlen Sa'terethnek dedikáljuk őket.*
- Gyönyöhű példány, elismehésem!
*Biccent a szektásoknak. Bár nem egyértelmű, de nem az áldozat fizikai szépségre utal itten, nem. Ahhoz több vér kellene rá, egy kis rothadás, esetleg transzparencia. A gyönyör szemeinek a lány rémülete, amely ékkőnek számít Lanawin táján; úgy tűnik, a többségből kihalt, sokan már meg sem ijednek ilyesmitől, hogy sötétség, fájdalom, netán szellemek. Egyébként csak a jelenlétével tud hozzájárulni az egészhez, tehát abban sem tud segíteni, ha mégis átdeportálnák a szeánszot a vérkert sziklájára. Csak visszavonul, a közelben lerakott kavicstestvérekre pillant, majd kíváncsian várja a folytatást.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-05 20:46:13
Üzenet elküldve: 2017-01-05 20:46:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
* Már egészen közel van a festmény befejezéséhez, mikor a démoni asszony felfedi valódi énét, ekkor pedig Ord rájön, hogy miféle szemfényvesztés áldozata lett! Pislog párat, majd lehajol a képért, hogy elinduljon erről a helyről, ám valami zavarni kezdi az orrát. Persze reflexből odanyúl, hogy kipiszkálja orra környékéről a zavaró tényezőt. Azonban a kavics nagyobb, mint gondolta volna és Ord igencsak meglepődik a dolgon. *
- Ez meg mi a fészkes borzoi-segg?! * Fakad ki, miközben megpróbálja elpofozni a kavicsot maga elől, miközben hátrálva halad a Vérkert kijárata felé. *
- Elnézést uraim, de én azt hiszem jobban teszem, ha elindulok vissza... * S nem is cselekszik másként, hacsak valaki vagy valami meg nem akadályozza ebben. Nem akarja megvárni, míg összefutnak itt egy gyilkos szektával, akiknek ráadásul szükségük van ennek a démonnak a kegyére. Ord ebből a kegyből inkább nem kérne. Úgyhogy elindul. *
* Már egészen közel van a festmény befejezéséhez, mikor a démoni asszony felfedi valódi énét, ekkor pedig Ord rájön, hogy miféle szemfényvesztés áldozata lett! Pislog párat, majd lehajol a képért, hogy elinduljon erről a helyről, ám valami zavarni kezdi az orrát. Persze reflexből odanyúl, hogy kipiszkálja orra környékéről a zavaró tényezőt. Azonban a kavics nagyobb, mint gondolta volna és Ord igencsak meglepődik a dolgon. *
- Ez meg mi a fészkes borzoi-segg?! * Fakad ki, miközben megpróbálja elpofozni a kavicsot maga elől, miközben hátrálva halad a Vérkert kijárata felé. *
- Elnézést uraim, de én azt hiszem jobban teszem, ha elindulok vissza... * S nem is cselekszik másként, hacsak valaki vagy valami meg nem akadályozza ebben. Nem akarja megvárni, míg összefutnak itt egy gyilkos szektával, akiknek ráadásul szükségük van ennek a démonnak a kegyére. Ord ebből a kegyből inkább nem kérne. Úgyhogy elindul. *
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-03 23:54:11
Üzenet elküldve: 2017-01-03 23:54:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol a kert szélén, előkészületek a Nagy Szeánszhoz//
*Fájdalom hasít a sötétségbe, amiben a gyermek álldogál. Elméje lassan tisztul, először homályos, majd egyre tisztább képet kap a valódi világ árnyairól. Rémülten ül fel, ha nem nyomják a talajhoz és kezét is kitépi nem törődve a vérrel, ha nem akadályozzák meg. Halálra van rémülve, kicsiny szíve úgy dobog, hogy talán az egész kert reng belé. A pofonok égetik arcát, a kezek nyomán kipirult a sápadt bőr.
Nagyokat pislog a férfi szavain. Nem érti a dolgot. Atya és anya, akár egy család, de mégsem hisz az efajta huncutságokban. A sötétség sem tetszik neki, a furcsa szimbólum se, aminek a közepén éppen csücsül. Rossz érzése van, hátán a hideg szaladgál, apró piheszőreit felállítja a libabőr. *
- Én...Én csak nem akarok meghalni. -* suttogja, remegő hangon, hatalmas, csillogó szemei nedvesek a könnycsatornáját gyötrő cseppektől. Ezen elhatározásában megingathatatlan és foggal-körömmel küzdene is érte, a túlélést akarja, bármi áron. Kerüljön akármibe.
Csakhogy mire ezen döntésre jut, már nincsenek maguk között. Hárman találnak rájuk. Alaposabban is megnézné magának a férfiakat, ha a könnyek nem homályosítanák látását, de így is tisztán látja azt az alakot, akinek csupán az egyik keze van meg. Remek kilátások a jövőre.
Amíg amaz beszél, ő csak próbál elbújni ruhái alatt, nem moccan, nem sipákol és iparkodik lassan lélegezni. Mintha ott se lenne. Hátha akkor el is tűnik.*
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.03 23:59:17
*Fájdalom hasít a sötétségbe, amiben a gyermek álldogál. Elméje lassan tisztul, először homályos, majd egyre tisztább képet kap a valódi világ árnyairól. Rémülten ül fel, ha nem nyomják a talajhoz és kezét is kitépi nem törődve a vérrel, ha nem akadályozzák meg. Halálra van rémülve, kicsiny szíve úgy dobog, hogy talán az egész kert reng belé. A pofonok égetik arcát, a kezek nyomán kipirult a sápadt bőr.
Nagyokat pislog a férfi szavain. Nem érti a dolgot. Atya és anya, akár egy család, de mégsem hisz az efajta huncutságokban. A sötétség sem tetszik neki, a furcsa szimbólum se, aminek a közepén éppen csücsül. Rossz érzése van, hátán a hideg szaladgál, apró piheszőreit felállítja a libabőr. *
- Én...Én csak nem akarok meghalni. -* suttogja, remegő hangon, hatalmas, csillogó szemei nedvesek a könnycsatornáját gyötrő cseppektől. Ezen elhatározásában megingathatatlan és foggal-körömmel küzdene is érte, a túlélést akarja, bármi áron. Kerüljön akármibe.
Csakhogy mire ezen döntésre jut, már nincsenek maguk között. Hárman találnak rájuk. Alaposabban is megnézné magának a férfiakat, ha a könnyek nem homályosítanák látását, de így is tisztán látja azt az alakot, akinek csupán az egyik keze van meg. Remek kilátások a jövőre.
Amíg amaz beszél, ő csak próbál elbújni ruhái alatt, nem moccan, nem sipákol és iparkodik lassan lélegezni. Mintha ott se lenne. Hátha akkor el is tűnik.*
A hozzászólás írója (Keta Na Canis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.03 23:59:17
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-01-01 10:56:49
Üzenet elküldve: 2017-01-01 10:56:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
//Valahol a kert szélén, előkészületek a Nagy Szeánszhoz//
-Sa'Terethre! *kiált fel az elf majd szemével végigköveti a démon elröppenését.*
-Na, ez furcsa volt. *pillant a szellemre aki épp egy követ gyömöszölne a festő szaglószervébe. Az ork felháborodásával mit sem törődve, int a másik kettőnek, hogy kövessék. Valahol a gyönyörű Vérkert szélén bukkannak rá a két fickóra, egy óriásra és egy sötételfre, akik épp egy nőszeméllyel babrálnak.*
-Jó reggelt! Maguk az a szekta akiről tudomást szereztünk? *teszi keresztbe karjait kérdő pillantást vetve a látogatókra. Vagyis csak keresztbe tenné de csak fél karral rendelkezik.*
-Miért itt akarjátok feláldozni az urunknak? Van ott egy nagy kő a tiszteletére. *mutat maga mögé.* Ha akarjátok elviszünk oda titeket.
//Valahol a kert szélén, előkészületek a Nagy Szeánszhoz//
-Sa'Terethre! *kiált fel az elf majd szemével végigköveti a démon elröppenését.*
-Na, ez furcsa volt. *pillant a szellemre aki épp egy követ gyömöszölne a festő szaglószervébe. Az ork felháborodásával mit sem törődve, int a másik kettőnek, hogy kövessék. Valahol a gyönyörű Vérkert szélén bukkannak rá a két fickóra, egy óriásra és egy sötételfre, akik épp egy nőszeméllyel babrálnak.*
-Jó reggelt! Maguk az a szekta akiről tudomást szereztünk? *teszi keresztbe karjait kérdő pillantást vetve a látogatókra. Vagyis csak keresztbe tenné de csak fél karral rendelkezik.*
-Miért itt akarjátok feláldozni az urunknak? Van ott egy nagy kő a tiszteletére. *mutat maga mögé.* Ha akarjátok elviszünk oda titeket.
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-31 09:39:29
Üzenet elküldve: 2016-12-31 09:39:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A gonosz csatlósai: háló//
*Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szerette volna, ezek a szerencsétlenek mindenkit meg akarnak csonkolni, na de mit ér ő egy csonka hadsereggel? Semmit sem... Ahogy félbemarad az alkotás is róla felizzanak fekete szemei és egy pillanatra mindenki előtt igazi valójában villan be.*
-Unalmasak vagytok és van itt a közelben más, aki jobban megérdemli a figyelmem! *Aki rá figyel, az most kivételesen nem a megszokott női ideállt látja és nem is annak a hangját. Démoni nőnemű teremtmény áll előttük, teljes fekete lemezes páncélzatban és egy hatalmas csatabárd van mögötte. Bőrszíne vöröses, szeme fekete, fején szarvak láthatóak, és hátul a gerince folytatásaként vékony hegyes villás farka van.*
-Te azért vágtad le a kezed, hogy láss, majd ez a drága ork is levágja valamijét, ha kérni akar valamit, ha szolgálni akarjátok a sötétséget, akkor itt a közelben van egy szekta, csatlakozzatok hozzájuk. *Ezzel összeüti a kezein a karperecét, amitől szárnya nő és elrepül a sötétségbe.*
*Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan ő azt szerette volna, ezek a szerencsétlenek mindenkit meg akarnak csonkolni, na de mit ér ő egy csonka hadsereggel? Semmit sem... Ahogy félbemarad az alkotás is róla felizzanak fekete szemei és egy pillanatra mindenki előtt igazi valójában villan be.*
-Unalmasak vagytok és van itt a közelben más, aki jobban megérdemli a figyelmem! *Aki rá figyel, az most kivételesen nem a megszokott női ideállt látja és nem is annak a hangját. Démoni nőnemű teremtmény áll előttük, teljes fekete lemezes páncélzatban és egy hatalmas csatabárd van mögötte. Bőrszíne vöröses, szeme fekete, fején szarvak láthatóak, és hátul a gerince folytatásaként vékony hegyes villás farka van.*
-Te azért vágtad le a kezed, hogy láss, majd ez a drága ork is levágja valamijét, ha kérni akar valamit, ha szolgálni akarjátok a sötétséget, akkor itt a közelben van egy szekta, csatlakozzatok hozzájuk. *Ezzel összeüti a kezein a karperecét, amitől szárnya nő és elrepül a sötétségbe.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-29 23:42:42
Üzenet elküldve: 2016-12-29 23:42:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
*A szétnézni a környéken, nem egy időigényes dolog, ám kis utak néha valószerűtlenül hosszúnak képesek tűnni. Pláne hogy nem lassúlkodott, nem is időzött el sehol. De gyakran elkapják a filozófusrohamok mostanában, s ez saját szellemlétének köszönhető. Saját maga volt az első szellem, amit látott – igen, ezen már rég túltette magát – és ezzel abban a kiváltságban részesült, hogy immár nem csak elmélkedhet róla, hanem saját magán érzékelheti ennek az állapotnak a valódi minőségét. Visszaérve tehát azt tapasztalhatja, hogy fellendült a turizmus (magától értetődő, hiszen szép hely ez, és valódi csodákat rejt).
Vagyis tapasztalhatná, ám szeme egy lyukon akad meg. Eme zöld lyukra fókuszál, hiszen ez a lyuk nem lenne lyuk a benne lévő üres tér nélkül, ám akkor sem lenne, ha a körülötte lévő zöldes fal hiányozna. Talán ezen összefüggés lehet a nyitja a saját létének is; nincs ott, de ez alkotja a létét. És talán mások szelleme is ilyesmikben található meg? Ezt közelebbről csak egyképpen vizsgálhatja meg: szondát küld a lyukba. Küldi is az egyik hűséges Kő-kövön testvért. Óvatosan, ámde a lyuk elég kicsi, ezért egyre erősebben. Ezt a kísérletet egyébként Ord érzékelheti közelről, ahogy az átszellemült szellem tág pupillájától kísérve egy kavics próbál a festő orrlyukába fészkelődni. A kavics kisebb ökölnyi méretű, tehát egyértelmű a siker eredménye alap igyekezeten, valamint az is valószínűsíthető, mi következhet ennek az igyekezetnek a növelésével. A mi árnybábosunk pedig szeret erőltetni dolgokat, most pedig nem is lát mást, csak a kavicsot, egyé lényegült vele. Hogy el lehet-e téríteni szándékától, nos, akiknek ez az érdeke, azok akár neki is láthatnak.*
*A szétnézni a környéken, nem egy időigényes dolog, ám kis utak néha valószerűtlenül hosszúnak képesek tűnni. Pláne hogy nem lassúlkodott, nem is időzött el sehol. De gyakran elkapják a filozófusrohamok mostanában, s ez saját szellemlétének köszönhető. Saját maga volt az első szellem, amit látott – igen, ezen már rég túltette magát – és ezzel abban a kiváltságban részesült, hogy immár nem csak elmélkedhet róla, hanem saját magán érzékelheti ennek az állapotnak a valódi minőségét. Visszaérve tehát azt tapasztalhatja, hogy fellendült a turizmus (magától értetődő, hiszen szép hely ez, és valódi csodákat rejt).
Vagyis tapasztalhatná, ám szeme egy lyukon akad meg. Eme zöld lyukra fókuszál, hiszen ez a lyuk nem lenne lyuk a benne lévő üres tér nélkül, ám akkor sem lenne, ha a körülötte lévő zöldes fal hiányozna. Talán ezen összefüggés lehet a nyitja a saját létének is; nincs ott, de ez alkotja a létét. És talán mások szelleme is ilyesmikben található meg? Ezt közelebbről csak egyképpen vizsgálhatja meg: szondát küld a lyukba. Küldi is az egyik hűséges Kő-kövön testvért. Óvatosan, ámde a lyuk elég kicsi, ezért egyre erősebben. Ezt a kísérletet egyébként Ord érzékelheti közelről, ahogy az átszellemült szellem tág pupillájától kísérve egy kavics próbál a festő orrlyukába fészkelődni. A kavics kisebb ökölnyi méretű, tehát egyértelmű a siker eredménye alap igyekezeten, valamint az is valószínűsíthető, mi következhet ennek az igyekezetnek a növelésével. A mi árnybábosunk pedig szeret erőltetni dolgokat, most pedig nem is lát mást, csak a kavicsot, egyé lényegült vele. Hogy el lehet-e téríteni szándékától, nos, akiknek ez az érdeke, azok akár neki is láthatnak.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-27 21:19:44
Üzenet elküldve: 2016-12-27 21:19:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Valahol a kert szélén, előkészületek a Nagy Szeánszhoz//
*A lány elhallgattatása elég jól sikerül. Rakrenor ez után sem ereszti azért el a biztonság kedvéért, egyik karjával mell-nyak tájékán karolja át és szorítja magához az apróságot - hozzá képest - a karajait is megpróbálván odafogni. Így lódulnak meg a vérkert felé.
Miután odaértek, sok minden történik, és kissé talán kavarognak benne a képek. De mindenképpen erős hitében, és ezért kész szinte bármit megtenni... kivéve tán az öncsonkítást. De szerencsére ilyesmire nem kell, hogy sor kerüljön.
A sötételf utasításainak megfelelően cselekszik. Felrajzolja a nyolcszöget is, a lányt is odarakja, ahova mondják neki, aztán arrébb lép, és magában elismételgeti párszor azt, amit a másik mondott neki, hogy jegyezzen meg: "Dicsőséget az Örök Igazságnak, dicsőséget Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan!" - ezt kell akkor mondania, ha hasonló pillantást kap majd, mint az előbb. Ami... furcsa volt leginkább.*
- Rendben. *Mondja. Nem nagyon a beszédek embere - vagy óriása -, ennyi is megteszi pár dologra, ebből legalább lehet tudni, hogy felfogta, hogy mit kell tennie.
Ez után furcsa nyelven való beszéd következik, a lány felébresztgetése, és a kérdés felé. Mikor a sötételf rá pillant, biccent egyet, jelezvén, hogy követi az eseményeket, és figyel.*
*A lány elhallgattatása elég jól sikerül. Rakrenor ez után sem ereszti azért el a biztonság kedvéért, egyik karjával mell-nyak tájékán karolja át és szorítja magához az apróságot - hozzá képest - a karajait is megpróbálván odafogni. Így lódulnak meg a vérkert felé.
Miután odaértek, sok minden történik, és kissé talán kavarognak benne a képek. De mindenképpen erős hitében, és ezért kész szinte bármit megtenni... kivéve tán az öncsonkítást. De szerencsére ilyesmire nem kell, hogy sor kerüljön.
A sötételf utasításainak megfelelően cselekszik. Felrajzolja a nyolcszöget is, a lányt is odarakja, ahova mondják neki, aztán arrébb lép, és magában elismételgeti párszor azt, amit a másik mondott neki, hogy jegyezzen meg: "Dicsőséget az Örök Igazságnak, dicsőséget Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan!" - ezt kell akkor mondania, ha hasonló pillantást kap majd, mint az előbb. Ami... furcsa volt leginkább.*
- Rendben. *Mondja. Nem nagyon a beszédek embere - vagy óriása -, ennyi is megteszi pár dologra, ebből legalább lehet tudni, hogy felfogta, hogy mit kell tennie.
Ez után furcsa nyelven való beszéd következik, a lány felébresztgetése, és a kérdés felé. Mikor a sötételf rá pillant, biccent egyet, jelezvén, hogy követi az eseményeket, és figyel.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-22 21:22:53
Üzenet elküldve: 2016-12-22 21:22:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Valahol a kert szélén, előkészületek a Nagy Szeánszhoz//
-A Vér Földje, igen!
*Biccent kimérten, és méltósággal letérdel. A levegőben felrajzol egy oktáriót baljának csontos mutatóujjával, s imát mormol.*
-Urunk, Sa'Tereth, eljövénk szolgálatodba, Szent Földed mesgyéjén pedig imát mormolánk! Irtsd ki meddő jóság és remény piszkát átkozott szívünkből, s vezess minket a Megromlásba, mely az Egyetlen Igazság. Romlásunk Szeánszára pedig vetüljék Szemed Setét Árnya!
Add, hogy sok vétkezőt Országodba küldhessek, s Rakrenor testvérem karjába a Te Tekergő Csápjaid költözzenek, Akhan!
*Rögtönzött imádsága végén feláll, s magasabb testvérére pillant.*
-Ismerem Horan összes taníását, Testvérem! A Véráldozat pedig különösképp Urunk kedvére van, Akhan.
Ezért dilemmázom, mert ez a leány sok vért hozhatna még Urunk szolgálatában.
*Picit megcsóválja fejét, kihúzta magát, és belenéz a fényesen ragyogó Sa'Szeme csillagképbe, mely Uruk szemét jelképezi.*
-Ám legyen, döntsön a balga leány, ez Urunk akarata!
*Nyilatkoztatja ki kezeit kitárva.*
-Most pedig. Kezdjünk bele Rakrenor! Az Ő Oktárióját kell felrajzolnunk, ebben fog zajlani a Szeánsz.
*Kis agyag edénykét vesz elő*
-Ebbe pedig a leány vére fog folyni, függetlenül döntésétől. Végezetül Urunk kedvére, ha így nézek rád.
*Itt jelentőségteljes, sokaknak talán vérfagyasztó pillantást vet az óriásra.*
-Mondd velem együtt, hogy "Dicsőséget az Örök Igazságnak, dicsőséget Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan!"
*Idézi a litániák lezárásául szolgáló szöveget, melyet belátása alapján minden hithű Fattynak ismernie kell.*
-Rajzoljunk!
*Berajzolja fokosával a csillagot egy arasz mélyen szántva a lucskos talajba. Int az óriásnak, hogy a nyolcszög az övé.*
-A lányt tedd le középre!
*Int arra. S oda is lép hozzá.
Mélységi nyelvre vált.*
-Freh'krospe, hakrain gurjilmi Sa'Tereth, Akhan!
*Hangja vészjóslóan zeng, arcán megjelennek a karikák, ajka pedig egy cseppnyi gonosz félmosollyal gazdagodik.
Ruhaujjából áldozótőre villan elő, s az apró edénybe, a lány tenyerén sebet ejtve, egy kis vért csurgat.*
-Ébredj leány!
*Pofozgatja sürgetve a balgát, ki eszméletét se volt képes megtartani.*
-Döntés előtt állsz. Véredet Urunknak szenteljük ma este, Akhan. A kérdés már csak az, hogy véreddel az Ő elégedettségét szolgálod majd, vagy Urunk Fattyainak testvériségébe térsz meg, s befogadod az Ő Sötétségét, hogy erre az esendő világra is kiterjeszthessük Urunk, Atyánk és Anyánk vigyázó csápjait, s az Ő Magasztos igazságát?
*Fél szemével Rakrenorra pillant. Hiszen ők maguk is részesei lesznek a szertartásnak. Tudni akarja a monstrum készen áll-e.*
-A Vér Földje, igen!
*Biccent kimérten, és méltósággal letérdel. A levegőben felrajzol egy oktáriót baljának csontos mutatóujjával, s imát mormol.*
-Urunk, Sa'Tereth, eljövénk szolgálatodba, Szent Földed mesgyéjén pedig imát mormolánk! Irtsd ki meddő jóság és remény piszkát átkozott szívünkből, s vezess minket a Megromlásba, mely az Egyetlen Igazság. Romlásunk Szeánszára pedig vetüljék Szemed Setét Árnya!
Add, hogy sok vétkezőt Országodba küldhessek, s Rakrenor testvérem karjába a Te Tekergő Csápjaid költözzenek, Akhan!
*Rögtönzött imádsága végén feláll, s magasabb testvérére pillant.*
-Ismerem Horan összes taníását, Testvérem! A Véráldozat pedig különösképp Urunk kedvére van, Akhan.
Ezért dilemmázom, mert ez a leány sok vért hozhatna még Urunk szolgálatában.
*Picit megcsóválja fejét, kihúzta magát, és belenéz a fényesen ragyogó Sa'Szeme csillagképbe, mely Uruk szemét jelképezi.*
-Ám legyen, döntsön a balga leány, ez Urunk akarata!
*Nyilatkoztatja ki kezeit kitárva.*
-Most pedig. Kezdjünk bele Rakrenor! Az Ő Oktárióját kell felrajzolnunk, ebben fog zajlani a Szeánsz.
*Kis agyag edénykét vesz elő*
-Ebbe pedig a leány vére fog folyni, függetlenül döntésétől. Végezetül Urunk kedvére, ha így nézek rád.
*Itt jelentőségteljes, sokaknak talán vérfagyasztó pillantást vet az óriásra.*
-Mondd velem együtt, hogy "Dicsőséget az Örök Igazságnak, dicsőséget Sa'Terethnek, a Pusztulásnak, Akhan!"
*Idézi a litániák lezárásául szolgáló szöveget, melyet belátása alapján minden hithű Fattynak ismernie kell.*
-Rajzoljunk!
*Berajzolja fokosával a csillagot egy arasz mélyen szántva a lucskos talajba. Int az óriásnak, hogy a nyolcszög az övé.*
-A lányt tedd le középre!
*Int arra. S oda is lép hozzá.
Mélységi nyelvre vált.*
-Freh'krospe, hakrain gurjilmi Sa'Tereth, Akhan!
*Hangja vészjóslóan zeng, arcán megjelennek a karikák, ajka pedig egy cseppnyi gonosz félmosollyal gazdagodik.
Ruhaujjából áldozótőre villan elő, s az apró edénybe, a lány tenyerén sebet ejtve, egy kis vért csurgat.*
-Ébredj leány!
*Pofozgatja sürgetve a balgát, ki eszméletét se volt képes megtartani.*
-Döntés előtt állsz. Véredet Urunknak szenteljük ma este, Akhan. A kérdés már csak az, hogy véreddel az Ő elégedettségét szolgálod majd, vagy Urunk Fattyainak testvériségébe térsz meg, s befogadod az Ő Sötétségét, hogy erre az esendő világra is kiterjeszthessük Urunk, Atyánk és Anyánk vigyázó csápjait, s az Ő Magasztos igazságát?
*Fél szemével Rakrenorra pillant. Hiszen ők maguk is részesei lesznek a szertartásnak. Tudni akarja a monstrum készen áll-e.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-21 19:34:41
Üzenet elküldve: 2016-12-21 19:34:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
* Húzza a vonalakat, néha egészen gyakorlott mozdulatokkal. Olykor valamelyik vonalat többször is megerősít, valamelyiket csak haloványan húzza végig egy rövid ideig. A festékkészlet egyelőre kitart, így nem kell azért aggódnia, hogy nem tudja befejezni a művet. A háttér elsősorban feketés árnyalatot kap, míg a centrumban álló asszony - mily meglepő módon - zöld. Persze az sem mindegy, hogy milyen zöld, hiszen ennyi év alatt azért már egy kicsit megtanult árnyékolni is - ennek hatására hol sötétebb (helyenként már-már a háttérhez hasonlít inkább), máshol azonban jóval világosabb. A mű meglepően gyorsan készül, az alak már szinte teljesen kész van, csak részletkérdés már az egész. Az utolsó állomás pedig a fej kivitelezése, ami mindig is a legnagyobb problémát jelentette Ord számára. Bár keze az okrok közt valóban nem véletlenül kapta a "pihe" jelzőt, azért van benne kivetnivaló, mozdulatai kicsit gépiesek és olykor meg is csúszik, így a kelleténél hosszabb csíkokat húz. Épp ezért a fej egy kényes téma, hacsak nem egy közeli portrét fest éppen. Ez azonban egy teljes alakos kép lesz, ezáltal a fej csak egy jóval kisebb teret foglal el, mégsem hagyhat hibát a festményben, ugyanis azt nem bocsátaná meg magának, ha nem tudná képességeihez mérten a legjobban visszaadni a látottakat. *
- Kitűnő, néhány perc és kész vagyok. * Szólal meg, épp csak pár másodperccel azelőtt, hogy feltűnne a (fél)sötételf - a fényviszonyok miatt és mivel nem nézi meg jobban, egyszerű sötételfnek gondolja - a Vérkert bejáratánál - ezzel az események egészen más hangsúlyt vesznek fel.
Először a másik ork szólítja közelebb, aztán a félkezű fickó kezd el nagyon furcsán viselkedni. Most gyakrabban pillantgat fel a festményről és nem is feltétlenül azért, hogy a szemkápráztató női alakot figyelje, hanem hogy a kibontakozó történetről se maradjon le. A félkarú neki címzett szavaira azonban másodpercekig megáll az ecset a kezében és érdeklődve nézi a fokost, illetve próbálja értelmezni az elhangzottakat. Némi gondolkodás után azonban leesik neki a poén és egy halkabbra fogott kuncogás kíséretében visszatér a vászonhoz, illetve a hölgyeményre. *
- Elnézést, azonnal folytatom is. * Nyugtatja meg az ork asszonyt, ha amaz esetleg kételkedni kezdett benne. Ha meg nem kezdett, akkor is, ugyanis nem gondolatolvasó, hogy ezt kitalálja.
Már húzza is a vonalakat - ezúttal jóval aprólékosabbra fogva a dolgot, mint idáig. Ám fejéből nem tud szabadulni az előbb elhangzott mondat, miszerint vágja le a lábát. Az persze pár másodperces gondolkodás után leesett neki, hogy csak valami fura tréfa volt, ám mégis olyan valóságosan tudta mondani ezt a figura, hogy az már szinte ijesztő. Tovább ecsetel hát, mígnem azt nem veszi észre, hogy a félkarú ork nősténnyel folytatott dialógusa után előbbi valami ötödik teremtményt nem kezd el kaszabolni. Ekkor aztán tágra nyílnak szemei, leteszi az ecsetet egy kőre - a festményt meg egy másikra -, felpattan és Gorden felé kiált. *
- Hé, mit művelsz?! Hagyd azt a szerencsétlent! * Nem számít komolyabb ellenállásra, így fegyvert nem is vesz elő (annál is inkább, mivel nem is nagyon tudja őket használni). Ha mégis harcra kerülne a sor - amit ő semmiképpen nem pártolna, de ha nincs más út, akkor azért megvédené magát -, akkor ökleivel védekezne. *
- Elnézést Hölgyem, csak egy percet kérek. * Pillant a másik orkra, majd vissza a matrózzal küzdő félkarúra. *
- Mit ártott önnek az az ember? * Ezt persze már ismét Gordentől kérdezi. *
* Húzza a vonalakat, néha egészen gyakorlott mozdulatokkal. Olykor valamelyik vonalat többször is megerősít, valamelyiket csak haloványan húzza végig egy rövid ideig. A festékkészlet egyelőre kitart, így nem kell azért aggódnia, hogy nem tudja befejezni a művet. A háttér elsősorban feketés árnyalatot kap, míg a centrumban álló asszony - mily meglepő módon - zöld. Persze az sem mindegy, hogy milyen zöld, hiszen ennyi év alatt azért már egy kicsit megtanult árnyékolni is - ennek hatására hol sötétebb (helyenként már-már a háttérhez hasonlít inkább), máshol azonban jóval világosabb. A mű meglepően gyorsan készül, az alak már szinte teljesen kész van, csak részletkérdés már az egész. Az utolsó állomás pedig a fej kivitelezése, ami mindig is a legnagyobb problémát jelentette Ord számára. Bár keze az okrok közt valóban nem véletlenül kapta a "pihe" jelzőt, azért van benne kivetnivaló, mozdulatai kicsit gépiesek és olykor meg is csúszik, így a kelleténél hosszabb csíkokat húz. Épp ezért a fej egy kényes téma, hacsak nem egy közeli portrét fest éppen. Ez azonban egy teljes alakos kép lesz, ezáltal a fej csak egy jóval kisebb teret foglal el, mégsem hagyhat hibát a festményben, ugyanis azt nem bocsátaná meg magának, ha nem tudná képességeihez mérten a legjobban visszaadni a látottakat. *
- Kitűnő, néhány perc és kész vagyok. * Szólal meg, épp csak pár másodperccel azelőtt, hogy feltűnne a (fél)sötételf - a fényviszonyok miatt és mivel nem nézi meg jobban, egyszerű sötételfnek gondolja - a Vérkert bejáratánál - ezzel az események egészen más hangsúlyt vesznek fel.
Először a másik ork szólítja közelebb, aztán a félkezű fickó kezd el nagyon furcsán viselkedni. Most gyakrabban pillantgat fel a festményről és nem is feltétlenül azért, hogy a szemkápráztató női alakot figyelje, hanem hogy a kibontakozó történetről se maradjon le. A félkarú neki címzett szavaira azonban másodpercekig megáll az ecset a kezében és érdeklődve nézi a fokost, illetve próbálja értelmezni az elhangzottakat. Némi gondolkodás után azonban leesik neki a poén és egy halkabbra fogott kuncogás kíséretében visszatér a vászonhoz, illetve a hölgyeményre. *
- Elnézést, azonnal folytatom is. * Nyugtatja meg az ork asszonyt, ha amaz esetleg kételkedni kezdett benne. Ha meg nem kezdett, akkor is, ugyanis nem gondolatolvasó, hogy ezt kitalálja.
Már húzza is a vonalakat - ezúttal jóval aprólékosabbra fogva a dolgot, mint idáig. Ám fejéből nem tud szabadulni az előbb elhangzott mondat, miszerint vágja le a lábát. Az persze pár másodperces gondolkodás után leesett neki, hogy csak valami fura tréfa volt, ám mégis olyan valóságosan tudta mondani ezt a figura, hogy az már szinte ijesztő. Tovább ecsetel hát, mígnem azt nem veszi észre, hogy a félkarú ork nősténnyel folytatott dialógusa után előbbi valami ötödik teremtményt nem kezd el kaszabolni. Ekkor aztán tágra nyílnak szemei, leteszi az ecsetet egy kőre - a festményt meg egy másikra -, felpattan és Gorden felé kiált. *
- Hé, mit művelsz?! Hagyd azt a szerencsétlent! * Nem számít komolyabb ellenállásra, így fegyvert nem is vesz elő (annál is inkább, mivel nem is nagyon tudja őket használni). Ha mégis harcra kerülne a sor - amit ő semmiképpen nem pártolna, de ha nincs más út, akkor azért megvédené magát -, akkor ökleivel védekezne. *
- Elnézést Hölgyem, csak egy percet kérek. * Pillant a másik orkra, majd vissza a matrózzal küzdő félkarúra. *
- Mit ártott önnek az az ember? * Ezt persze már ismét Gordentől kérdezi. *
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:55:45
Üzenet elküldve: 2016-12-14 21:55:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
*Egy matrózt kap célpontnak. Gorden nem nagyon tudja hogy kezdje. Valahonnan el kell indulni, pálcájával különböző mozdulatokat végez a haramia felé. Akárcsak az ecsetvonások.*
-Ellenben nekik is le kéne vágniuk valamijüket. Nekem a karom nincs meg, neked az egész tested hiányzik... *morfondírozik.* Azért ha végeztetek valamitektől szabaduljatok ám tényleg meg! *kiált a másik kettőnek.* Ha kérhetem... *suttog halkan. Egy sunyi mosoly fut végig az arcán. Egy rossz szó vagy lépés és gondoskodik arról, hogy élőholtként szolgálják a mestert. Persze előbb jó lenne tudni, hogy hogy használja a pálcáit.*
*Egy matrózt kap célpontnak. Gorden nem nagyon tudja hogy kezdje. Valahonnan el kell indulni, pálcájával különböző mozdulatokat végez a haramia felé. Akárcsak az ecsetvonások.*
-Ellenben nekik is le kéne vágniuk valamijüket. Nekem a karom nincs meg, neked az egész tested hiányzik... *morfondírozik.* Azért ha végeztetek valamitektől szabaduljatok ám tényleg meg! *kiált a másik kettőnek.* Ha kérhetem... *suttog halkan. Egy sunyi mosoly fut végig az arcán. Egy rossz szó vagy lépés és gondoskodik arról, hogy élőholtként szolgálják a mestert. Persze előbb jó lenne tudni, hogy hogy használja a pálcáit.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:39:51
Üzenet elküldve: 2016-12-06 22:39:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A gonosz csatlósai: háló//
*A festmény készül és magában jót nevet Yillith előre, hogy a többiektől mit fog kapni szegény festője, na de talán akkor lebomlik a mágiája és akik méltók rá, megláthatják valódi énjét is, nem csak a maguknak fantáziált tökéletességet. Újabb jövevény érkezik, aki félig fajbéli, legalábbis halandó mélységi életében az lett volna. Most csak egy cseppnyi szimpátiát érez, a legkönnyebb faj, akiket maguk mellé állíthatnak.*
-Szia, ne csak nézz, hanem gyere közelebb! *Parancsol rá a jövevényre és invitálja be köreikbe. Az egyikük már nagyon ölne, így sóhajt egyet, majd füttyent, amire egy kóbor matróz indul meg feléjük, elég mámoros állapotában.*
-Ezen gyakorolhatsz! De ajánlom, hogy tetszetős kínhalála legyen! *Neveti el magát és miközben modellt áll, arra figyel, hogy szórakozik el a félkarú a szerencsétlennel, akit elbájolt és a sötétségnek, Sa'Tereth akart feláldozni.*
*A festmény készül és magában jót nevet Yillith előre, hogy a többiektől mit fog kapni szegény festője, na de talán akkor lebomlik a mágiája és akik méltók rá, megláthatják valódi énjét is, nem csak a maguknak fantáziált tökéletességet. Újabb jövevény érkezik, aki félig fajbéli, legalábbis halandó mélységi életében az lett volna. Most csak egy cseppnyi szimpátiát érez, a legkönnyebb faj, akiket maguk mellé állíthatnak.*
-Szia, ne csak nézz, hanem gyere közelebb! *Parancsol rá a jövevényre és invitálja be köreikbe. Az egyikük már nagyon ölne, így sóhajt egyet, majd füttyent, amire egy kóbor matróz indul meg feléjük, elég mámoros állapotában.*
-Ezen gyakorolhatsz! De ajánlom, hogy tetszetős kínhalála legyen! *Neveti el magát és miközben modellt áll, arra figyel, hogy szórakozik el a félkarú a szerencsétlennel, akit elbájolt és a sötétségnek, Sa'Tereth akart feláldozni.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-06 18:47:52
Üzenet elküldve: 2016-12-06 18:47:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még egy alak lép a Vérkert színpadára és Gorden felettébb áttetsző társát vizsgálgatja.*
-Mi van? Nem láttál még kísértetet?! *horkan föl, majd jön az ötlet! Kérdő pillantást vet álmai asszonyára ki egy félkarú, hosszú fehér hajú elf képét öltötte magára.*
-Úrnőm! Rajta gyakorolhatok? *pillant a jövevényre és felemeli pálcáit. Ha megkapja a gyakorlatra az engedélyt akkor pálcáival különböző mozdulatokat végez. Ha nem, akkor kénytelen lesz kedvesnek lenni.*
-Üdvözletem! Félkarú Gorden Eleffeul vagyok! A sötét oldal lovagja...! Vagy inkább mágusa? *gondolkodik el. A pálcákat nem tudja használni és ezen ismeret hiányában nem tudja eldönteni kilétét. Végül csak sóhajt.*
-Festőkém! Ha végeztél csapd le a lábad! A kezeidre még szükség lesz a további festmények okán. *dobja a művész elé a fokost.* Te pedig a szerszámodtól szabadulsz meg! *dobja a fél-elf elé a szigonyát.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Még egy alak lép a Vérkert színpadára és Gorden felettébb áttetsző társát vizsgálgatja.*
-Mi van? Nem láttál még kísértetet?! *horkan föl, majd jön az ötlet! Kérdő pillantást vet álmai asszonyára ki egy félkarú, hosszú fehér hajú elf képét öltötte magára.*
-Úrnőm! Rajta gyakorolhatok? *pillant a jövevényre és felemeli pálcáit. Ha megkapja a gyakorlatra az engedélyt akkor pálcáival különböző mozdulatokat végez. Ha nem, akkor kénytelen lesz kedvesnek lenni.*
-Üdvözletem! Félkarú Gorden Eleffeul vagyok! A sötét oldal lovagja...! Vagy inkább mágusa? *gondolkodik el. A pálcákat nem tudja használni és ezen ismeret hiányában nem tudja eldönteni kilétét. Végül csak sóhajt.*
-Festőkém! Ha végeztél csapd le a lábad! A kezeidre még szükség lesz a további festmények okán. *dobja a művész elé a fokost.* Te pedig a szerszámodtól szabadulsz meg! *dobja a fél-elf elé a szigonyát.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-05 22:19:21
Üzenet elküldve: 2016-12-05 22:19:21
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
*Végezetül a vérkertben találja magát. Akkor volt itt utoljára, mikor Tündérkertnek hívták, és a környék gyönyörű, s egyben csodálatos látványt nyújtott. De nem is baj, hogy ez történt, minden változik, lehet, hogy azok a területek, amik régen csúnyák voltak, ma már fenségesek. Igazság szerint most inkább lenne egy finom, puha ágyban, valamilyen üde szeszt kortyolgatva, de hát a félvér nem válogathatja meg az ilyesmit. Főleg akkor, ha éppen bujkál.
Nincs egyedül, amire nem nagyon számított, de egyenőre messziről figyeli a nőt, a festést.*
~Ki akarna lefesteni egy ilyen helyet?~
*De egy különösebb alak is feltűnik neki, aki... átlátszó? Szellem lenne? Vagy valamilyen mágus? Vagy mégis kin lehet átlátni?
Kicsit közelebb sétál, hogy megnézze magának azt a furcsa embert. Még sosem látott ilyesmit, szinte kiesik a szeme a helyéről.
Ott van még egy ork is, csak hogy teljes legyen az összkép. Hát mégis miféle lényeket hozott össze a sors egymás mellé? Egyedül az a csinos nő nem illik a képbe de sehogyan sem.*
~Miért van itt?~
*Erre a kérdésre nem talál választ. Azt sem tuja eldönteni, hogy elszólítsa-e a csapatot, vagy csak sétáljon tovább, hátha észreveszik. Melyik lenne a jobb? Végül a "csendben áll és megfigyel" stratégia mellett dönt.*
*Végezetül a vérkertben találja magát. Akkor volt itt utoljára, mikor Tündérkertnek hívták, és a környék gyönyörű, s egyben csodálatos látványt nyújtott. De nem is baj, hogy ez történt, minden változik, lehet, hogy azok a területek, amik régen csúnyák voltak, ma már fenségesek. Igazság szerint most inkább lenne egy finom, puha ágyban, valamilyen üde szeszt kortyolgatva, de hát a félvér nem válogathatja meg az ilyesmit. Főleg akkor, ha éppen bujkál.
Nincs egyedül, amire nem nagyon számított, de egyenőre messziről figyeli a nőt, a festést.*
~Ki akarna lefesteni egy ilyen helyet?~
*De egy különösebb alak is feltűnik neki, aki... átlátszó? Szellem lenne? Vagy valamilyen mágus? Vagy mégis kin lehet átlátni?
Kicsit közelebb sétál, hogy megnézze magának azt a furcsa embert. Még sosem látott ilyesmit, szinte kiesik a szeme a helyéről.
Ott van még egy ork is, csak hogy teljes legyen az összkép. Hát mégis miféle lényeket hozott össze a sors egymás mellé? Egyedül az a csinos nő nem illik a képbe de sehogyan sem.*
~Miért van itt?~
*Erre a kérdésre nem talál választ. Azt sem tuja eldönteni, hogy elszólítsa-e a csapatot, vagy csak sétáljon tovább, hátha észreveszik. Melyik lenne a jobb? Végül a "csendben áll és megfigyel" stratégia mellett dönt.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-05 07:19:08
Üzenet elküldve: 2016-12-05 07:19:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
* Az idegenek egyelőre igencsak rokonszenvesnek tűnnek. Bár még nem ismeri őket, ám az épp elegendő, hogy kérésére hamar kiállnak a képből és beszélgetni is kezdenek a művésszel. *
- Hallottam ezt-azt, de nem vagyok benne biztos. Legjobb tudásom szerint köztulajdon. * Ennek értelmében pedig nem kell utólagos elnézést, vagy előleges engedélyt kérnie senkitől, hogy lefesthesse a követ. *
- A nevem Ord. Mindig is a városban éltem, az ottaniak szerint egy hordóból kerültem elő. Igazából nincs túl izgalmas történetem... Elkezdtem festeni, hát festettem. Aztán hallottam, hogy történt valami a tündérkerttel és így kerültem erre a baljós helyre. * Szétnéz a koponyák és egyéb csontok halmazán, s szája kicsit lekanyarodik. *
- Szörnyű dolgok történhettek itt. * S nagyjából ekkor jelenik meg az asszony. Egy zöldbőrű, afféle "szülő alkatú" gömbölyded ork asszony. Kerek idomokkal egyből elkápráztatja orkunkat, kinek ezáltal fel sem tűnik, hogy a múzsai szépségű nő konkrétan a semmiből tűnt fel és, hogy egy koponyát dobál a kezében. Hangja mélyebb, mint egy átlagos (ork)nőé és bár látott már ork nőt életében és beszélt is vele, ám eddig egynek sem volt ennyire ideális hangja. Bár szavai kedvesnek mondhatók, Ord mégis parancsnak veszi a kérését. Ilyen ajánlatot nem utasíthat vissza.
Hamar el is kezdi a festményt. Először nehány ecsetvonással vöröses színűre varázsolja a hátteret, majd nekilát a lényegnek. Néha fel-felnéz ugyan a nőre, ám valójában csak azért, hogy gyönyörködhessen a látványban. Igazából már első látásra "beleégett" agyába az ideális nő látványa, már ha ezelőtt még nem volt ott. Valahogy nem tud kifejezetten figyelni a festésre, de azért megpróbálja visszaadni, amit lát. Egy - számára - gyönyörű ork nőt. *
* Az idegenek egyelőre igencsak rokonszenvesnek tűnnek. Bár még nem ismeri őket, ám az épp elegendő, hogy kérésére hamar kiállnak a képből és beszélgetni is kezdenek a művésszel. *
- Hallottam ezt-azt, de nem vagyok benne biztos. Legjobb tudásom szerint köztulajdon. * Ennek értelmében pedig nem kell utólagos elnézést, vagy előleges engedélyt kérnie senkitől, hogy lefesthesse a követ. *
- A nevem Ord. Mindig is a városban éltem, az ottaniak szerint egy hordóból kerültem elő. Igazából nincs túl izgalmas történetem... Elkezdtem festeni, hát festettem. Aztán hallottam, hogy történt valami a tündérkerttel és így kerültem erre a baljós helyre. * Szétnéz a koponyák és egyéb csontok halmazán, s szája kicsit lekanyarodik. *
- Szörnyű dolgok történhettek itt. * S nagyjából ekkor jelenik meg az asszony. Egy zöldbőrű, afféle "szülő alkatú" gömbölyded ork asszony. Kerek idomokkal egyből elkápráztatja orkunkat, kinek ezáltal fel sem tűnik, hogy a múzsai szépségű nő konkrétan a semmiből tűnt fel és, hogy egy koponyát dobál a kezében. Hangja mélyebb, mint egy átlagos (ork)nőé és bár látott már ork nőt életében és beszélt is vele, ám eddig egynek sem volt ennyire ideális hangja. Bár szavai kedvesnek mondhatók, Ord mégis parancsnak veszi a kérését. Ilyen ajánlatot nem utasíthat vissza.
Hamar el is kezdi a festményt. Először nehány ecsetvonással vöröses színűre varázsolja a hátteret, majd nekilát a lényegnek. Néha fel-felnéz ugyan a nőre, ám valójában csak azért, hogy gyönyörködhessen a látványban. Igazából már első látásra "beleégett" agyába az ideális nő látványa, már ha ezelőtt még nem volt ott. Valahogy nem tud kifejezetten figyelni a festésre, de azért megpróbálja visszaadni, amit lát. Egy - számára - gyönyörű ork nőt. *
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-12-05 02:09:52
Üzenet elküldve: 2016-12-05 02:09:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//A gonosz csatlósai: háló//
- Éhdekes. Vajon egyedül jött?
*Egyszerre ork, él, és még követelőzik is. Valóban, tökéletes karomélesítő. Vagyis lenne, ám de az árnyékasszony újból előjön, és lefoglalja magának. Talán belül még neheztelne is rá, ha nem kavarná fel a látvány. Eddig csak szépen csengő hangját hallatta, most alakját is kinyilvánítja: És mitől lehet szebb egy lány, aki áttetsző, akár csak ő, és hullaszerű fehér arcát fakóvörös haj keretezi? Természetesen a vértől, amit vastagon ruhaként visel, s ami apadatlanul folydogálni sem átall karcsú alakján; csöpögni ujjai, és lábujjai végéről, látszólagos szellem léte ellenére. Bár a dobált koponyához valamiképp nem tapad vér. Árnybábosunk húsa hiányában már csak szemének szépérzékét tudja kápráztatni a látvány. Éppenséggel továbbra sem látja, miért is ne kísérletezhetnének az orkon; Elvégre van e jobb alapanyag a vörös asszonyság lefestésére, mint végtelen mennyiségű vér? És ebből, mit ad Sa'tereth, az orknál van a legtöbb. Gorden már kiszenvedte saját tartalékainak felét, ráadásul ő a kaszás eszközének a markolati oldalára állt. És épp nála van a játékszer, mellyel ezt az alapanyagot a legegyszerűbben kitermelhetik a művész úrból. S amit amúgy is ki akarnak már próbálni. Ám de egyértelmű volt a feljebbvaló parancsa.*
- Hajta hát, ez lehet életed alkotása!
*Noszogatja az orkot, mégsem teszi hozzá, hogy az utolsó. Elvégre maga is műkedvelő lenne, kár hogy a sötét oldal eddig nem alkalmazott művészeket. Ha beválik, talán életben is hagyják. Elvégre Gorden is elevenként szolgál, okos módon megtért az igaz hitre. S mivel hogy egy festés időigényes dolog, ő addig körbelebegi a vérkert közvetlen környezetét, ha egy ork észrevétlenül végigtrappolt a kapujáig, ezt bárki más is megtehetné. Miért ne mondjuk egy kevésbé érdekes élő, netán több is belőle. Persze ha nem talál senkit, vissza is suhan a remélhetőleg már serénykedő orkhoz.*
- Éhdekes. Vajon egyedül jött?
*Egyszerre ork, él, és még követelőzik is. Valóban, tökéletes karomélesítő. Vagyis lenne, ám de az árnyékasszony újból előjön, és lefoglalja magának. Talán belül még neheztelne is rá, ha nem kavarná fel a látvány. Eddig csak szépen csengő hangját hallatta, most alakját is kinyilvánítja: És mitől lehet szebb egy lány, aki áttetsző, akár csak ő, és hullaszerű fehér arcát fakóvörös haj keretezi? Természetesen a vértől, amit vastagon ruhaként visel, s ami apadatlanul folydogálni sem átall karcsú alakján; csöpögni ujjai, és lábujjai végéről, látszólagos szellem léte ellenére. Bár a dobált koponyához valamiképp nem tapad vér. Árnybábosunk húsa hiányában már csak szemének szépérzékét tudja kápráztatni a látvány. Éppenséggel továbbra sem látja, miért is ne kísérletezhetnének az orkon; Elvégre van e jobb alapanyag a vörös asszonyság lefestésére, mint végtelen mennyiségű vér? És ebből, mit ad Sa'tereth, az orknál van a legtöbb. Gorden már kiszenvedte saját tartalékainak felét, ráadásul ő a kaszás eszközének a markolati oldalára állt. És épp nála van a játékszer, mellyel ezt az alapanyagot a legegyszerűbben kitermelhetik a művész úrból. S amit amúgy is ki akarnak már próbálni. Ám de egyértelmű volt a feljebbvaló parancsa.*
- Hajta hát, ez lehet életed alkotása!
*Noszogatja az orkot, mégsem teszi hozzá, hogy az utolsó. Elvégre maga is műkedvelő lenne, kár hogy a sötét oldal eddig nem alkalmazott művészeket. Ha beválik, talán életben is hagyják. Elvégre Gorden is elevenként szolgál, okos módon megtért az igaz hitre. S mivel hogy egy festés időigényes dolog, ő addig körbelebegi a vérkert közvetlen környezetét, ha egy ork észrevétlenül végigtrappolt a kapujáig, ezt bárki más is megtehetné. Miért ne mondjuk egy kevésbé érdekes élő, netán több is belőle. Persze ha nem talál senkit, vissza is suhan a remélhetőleg már serénykedő orkhoz.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:59:28
Üzenet elküldve: 2016-11-30 21:59:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//A gonosz csatlósai: háló//
*Kissé érdekes figura jelenik meg, hogy lefesse, hogyan fest a tündérkertből átalakult vérkert. Nem túl szép látvány tárul elé, na de a név hallatán sem várhatott volna mást. Megjelenik előtte egy női alak, a múzsai szépség maga, aminél tökéletesebbet álmodni sem tudna magának az ork. A szellem és társa felé néz, a számukra ismerős nőszemély. Mindenki a maga módján látja álmai nőének a képét benne. Elmosolyodik miközben körbenéz, majd megszólal olyan hangon és kiejtéssel, ami szintén egyénekre lebontva csábító.*
-Hagyjuk az orkot, hadd fessen le engem, hadd lássák meg a képein, hogy mi van itt és féljék a gyávák a helyet, ahol vérük fog folyni! *Fel is nevet és közelebb sétál az ingoványos véres talajon, a csontok között. A kezébe vesz egy koponyát és azt dobálgatja a kezében.*
-Lefestesz hát engem Ord ebben a szép környezetben? *Kinek mi a szép ugye, neki ez, ahol vannak.*
*Kissé érdekes figura jelenik meg, hogy lefesse, hogyan fest a tündérkertből átalakult vérkert. Nem túl szép látvány tárul elé, na de a név hallatán sem várhatott volna mást. Megjelenik előtte egy női alak, a múzsai szépség maga, aminél tökéletesebbet álmodni sem tudna magának az ork. A szellem és társa felé néz, a számukra ismerős nőszemély. Mindenki a maga módján látja álmai nőének a képét benne. Elmosolyodik miközben körbenéz, majd megszólal olyan hangon és kiejtéssel, ami szintén egyénekre lebontva csábító.*
-Hagyjuk az orkot, hadd fessen le engem, hadd lássák meg a képein, hogy mi van itt és féljék a gyávák a helyet, ahol vérük fog folyni! *Fel is nevet és közelebb sétál az ingoványos véres talajon, a csontok között. A kezébe vesz egy koponyát és azt dobálgatja a kezében.*
-Lefestesz hát engem Ord ebben a szép környezetben? *Kinek mi a szép ugye, neki ez, ahol vannak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046