Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

540. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-17 20:48:03
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//A lányok, a lányok, a lányok angyalok...//

*Nagyon be tud nyalni bárkinek, ha kell, de örül, hogy Yillith erre nem tart igényt. Mégis csak egymás között vannak a sötét lelket, efféle halandó formaságok nélkül is tudják a hierarchiát. Nori is rögtön érzi, hogy itt már egész más a megítélése, mint a kikötőben vagy Are előtt, rögtön térdre is rogy a félisten előtt, amit a tündér egy halvány mosollyal nyugtáz. Talán nem az ő nevelése, de mégis csak az ő szolgája.
A kérése talán kissé pofátlan, mégis helyénvalónak érzi tekintve, mennyi mindent tett már Sa'Terethért, a sötétségért és magáért a démonnőért. Rezzenéstelen arccal tűri, hogy apró sebet ejtsen a homlokán, a kígyót látva pedig csak még jobban kiszélesedik a vigyora.*
-Csodálatos.
*Figyeli a bőre hullámzását, és habár fájdalmat nem érez, mintha egy különös erő járná át teste minden apró porcikáját. Érzi lüktetni az agyában, a karjaiban, de még a csontjaiban is. Maga elé nyújtja a kezét, végignéz a hófehér ujjakon.*
-Ha már így megkérdezted...
*A mosoly eltűnik. Érzi, hogy ezzel már feszegetheti a másik türelmének határát, de úgy gondolja, jár neki azok után, hogy felkutatott neki egy veszedelmes másvilági lényt. A kellemeset összeköti a hasznossal, a megbízás feltétele, hogy kivégezze az adott személyt, de ezzel együtt a Halál urának is áldozhat, bizonyítva a hűségét. A terve egyszerű, kérdés, Yillith partner-e benne. Röviden ismerteti, mit várna tőle, hogy ez pontosan miért is lenne jó nekik. Mert nem vár ingyen szívességet, csak kölcsönt, amit aztán vérben fog visszafizetni.*


539. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-16 16:04:29
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//Posványban//

*Khunezk nem tart kiselőadást arról, hogy egy óriás miért ne a gyorsaságát akarja kompenzálni olyan eszközzel, amiket a Fényhívek készítenek. A Sötétség megveti az áldást, ők átkoznak.
A szúrós pillantás már nincs ínyére a félistennek, akinek szemei résnyire szűkülnek.*
-Bölény, barátom. Mondd csak. Mióta is ismerjük egymást? *kérdezi egy ravaszkás félmosollyal, majd mikor az óriás belekezdne a válaszba, Khunezk leinti.* -Költői kérdés volt! Arra akartam kilyukadni, hogy ne vond kétségbe a szavamat, és akkor rendben leszünk. De majd megtapasztalod, ha összezúzol velük néhány testet!
*Nem vitás, hogy Bölény kezébe irdatlan erejű fegyverek kerültek. És, hogy miért? Mert Bölény azt csinálja, amivel a Sötét Isten megbízta. Gyilkol és toboroz, amit értékelnek a feljebbvalói.*
-Jobb ötletem van. Sokkal jobb! Ha meggyőzöl valakit, hozd színem elé. Rád és Vaszívra bízom, hogy eldöntsétek, ki méltó színem elé járulni! Addig is, tegyétek azt, amit az Istenetek elvár tőletek. Öljetek, pusztítsatok! *emeli a magasba ünnepélyesen mindkét kezét a félisten.* -Fröcsögjön a vér, törjenek a csontok, szabaduljatok rá a népre és tartsátok őket rettegésbe! Tapossátok el őket, mintha csak férgek lennének. Egyszer se habozzatok! Ne feledjétek. Ők csak eszközök ahhoz, hogy kiterjesszük hatalmunkat. Mindenkit, ki szembe jön, törjetek össze, kínozzatok meg, tekerjétek ki a nyakát, vágjátok félbe! Ahogy éppen gondoljátok.
*A kis monológja után leereszti kezeit.*
-Nos, barátaim. Indulhattok Sa'Tereth hírével!
*Khunezk célja tehát, hogy rászabadítsa a népre Bölényt, a brutális gyilkológépet és Vaszívot, a vértestvérét.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.16 16:07:21


538. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-16 14:56:14
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Posványban//

*A mohóságot meghagyja Nagylábnak, felőle aztán olyan mohó lehet, amennyire csak a bőr a képén vagy Khunezk engedi. Előbb szeretné feltérképezni a lehetőségeit, látni a határokat és kitapasztalni, mennyire lehet pofátlan. A mohóság jó, de a túlzása éppúgy a végzethez vezethet, mint túl sokáig kísérteni a sorsot. Melyik a jobb, egy mohó halott szolga vagy egy mértékletes élő? A kérdés persze költői, csak karba font kezekkel figyeli, ahogy Bölény megkapja az áldott - persze csak az óriás szemszögéből áldott, azoknak, akiket keresztülszúr vele, azoknak inkább átok - fegyvert. A neve említésére csak megrántja széles vállait. Neki is jól jönne egy ilyen fegyver, de kérdés, hogy valóban működik-e a varázs. De ahogy Bölényt sikerült megismernie, nem fér kétsége hozzá, hogy hamarosan ki fogja próbálni valami szerencsétlenen.
Halovány mosolyfélére húzza vaskos ajkait, amikor Nagyláb garanciát emleget Khunezknek, tényleg van bőr az óriás képén.
Aztán egy suhintással áttérnek a valódi kérdésekre, a hogyan továbbra, amelyre már az orkfajzat is ellöki magát attól, amelynek eddig támaszkodott, nem szeretne restnek tűnni a küldött szemében. Eddig nem nagyon tervezett, de most, hogy már "testvére" is van és láthatóan hatalmas isteni patrónusuk, így már el lehet kezdeni valamit.
Bölény kérdésére csak bólint megerősítésként, várva, milyen feladatot szán nekik a Véristen leghatalmasabb pártfogoltja.*


537. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-15 00:07:25
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Posványban//

*Meghökkenten áll, és bambán pislog, mert hogy ő gyorsaság kristályt várt. Nem pedig fegyver menedzsmentet.*
~ Az, reme' ~
*Erőltetett jópofát vág a fegyver mágiához, s kissé csalódott képpel veszi át őket.*
~ Akko' ezt a kristá' dógót intézhetöm egyedü' ~
*De hol a túróba fog ilyet szerezni? Talán, talán valami Eyr hívő nyakából. Azokat úgyis szabadon ölhetik.*
-De ő se éppe' egy kiköpött villá'.*Jegyzi meg, mikor Vaszív sebessége kerül szóba.
Aztán megrántja a vállát, s megforgatja újdonsült fegyvereit.*
-Reméle' garanciális'.*Morran, s szúrósan pillant félisteni kollégájára. Ha beletörik valakibe a lándzsa biztos hogy lesz pofája visszahozni.*
-Na jólva', hát akko', feladat ami eddig? Toborzá'?*Kérdi, s elméjében már kezd is összeállni egy kimondottan véres terv, de ezt egyelőre nem köti Khunezk orrára.
Elő kell még keríteniük valakit, az egyetlen veszélyeset az emberek fajából akivel csak össze akadt hosszú évei során.*


536. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-14 13:01:23
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//Posványban//

*Khunezk már nem röhög, mint a fakutya, ennél azért nehezebb őt megnevettetni. Nem tehet róla, de pocsék a humorérzéke, de lehet, hogy egyszerűen csak Bölény nem vicces.
Bölény mohósága már annál jobban tetszik Khunezknek, ugyanis a Sötétség tanaiban benne van a mohóság, ami elengedhetetlen a hatalomhoz vezető úton. Ámbár az óriásunk nem rendelkezik sajnos akkora intelligenciával, hogy mélyebben a dolgok mögé lásson, így ő csak a felszínt kapirgálja. Azért be kell vallani, hogy azt remekül teszi!*
-Nem kell neked gyorsabbnak lenned, barátom! A te erőd nem ebben rejlik, a termetedhez mérten meg nem is vagy te olyan lassú!
*Hiába adna neki olyan tárgyat, amitől gyorsabb lesz, egy hangyányit segítene csupán, hiszen az óriások nem a futásukról híresek. Na meg egy kis varázsitallal átitatott tárgy még nem tesz egy óriást elf gyorsaságúra.*
-Vagy olyan gyors, mint Vaszív.
*Az ork sokkalta mértékletesebb képet mutat, bár ő még igazából elég gyerekcipőben jár, Bölény meg már nem.*
-Jobbat találtam ki neked. Add ide a kalapácsodat és a lándzsádat!
*Ha Bölény átadja a fegyvereit, Khunezk kesztyűs kezével végigsimít rajtuk, majd vissza is adja. Ezúttal a látványos műsor elmarad.*
-Megerősítettem mindkét fegyveredet, innentől azok törhetetlenek és erősebbek! A kalapácsod ütőerejének és a lándzsád szúrásának fizikailag nincs vért, mi ellenáll.


535. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-14 12:42:35
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//A lányok, a lányok, a lányok angyalok...//

*Yillith egy laza kézmozdulattal jelzi a tündérnek, hogy hagyja el az udvariaskodást. Egész egyszerűen nincs rá szükség.*
-Nori. *bólint lassan Yillith, és sandán méregeti a lányt. A három név közül a félistennőnek az első tetszett a legjobban.*
-Igen-igen. Érzem a lelked mélyén lapuló kegyetlen és számító gyilkost. Ne akard becsapni magadat, a szelencét ki kell nyitni, hogy tomboljon a fenevad. Attól fogsz céltudatos lenni.
*Idya közelebb léphet a félistennőhöz, aki kicsit lehajtja fejét és hallgatja a nevet. A végén csak bólint, arcáról nem lehet leolvasni, hogy mit gondol az egészről.*
-A Sötétség mindig veletek lesz.
*Végighúzza ujját az obszidiántömbön, mire annak vércsatornájában fekete folyadék kezd csordogálni. Hogy mi az, azt csak Yillith tudja. Hüvelykujját megmártja benne, másik kezével pedig megemeli Idya fejét az állánál fogva, így a tündér kénytelen felnézni Yillithre.*
-Sa'Tereth ereje veled lesz. *nyomja Idya homlokára hüvelykét, amin a köröm felsebzi a lány bőrét. A feketés folyadékkal egy ikszet rajzol Idya homlokára, majd a "festék" pár másodperc múlva eltűnik, felszívódik. Eztán Yillith elővesz egy kígyó mintázatú karperecet és ráerősíti Idya kezére. Mikor ezt megteszi, a karperec felvillan és egy anyagtalan kígyó kúszik ki belőle, ami belemászik Idya bőrébe. Semmi fájdalmat, vagy kellemetlen érzetet nem érez, csupán látja, ami történik.*
-Nori, gyere közelebb!
*Ha Nori közelebb lép, neki is megcsinálja ugyanezt és nála is hasonló lesz a hatás.*
-Ez a Drasszéra Gorra, avagy halandók nyelvén, a fekete vipera. Egy ajándék. *húzza mosolyra száját, szinte már-már vicsorog.* -Ami megmentheti az életeteket, de ki is olthatja, ha nem Sötét céloktól vezérelve cselekedtek. Ha kissé megfáradtok, csak átmeneti állapot, majd helyrejöttök. A vipera ugyanis belőletek táplálkozik, a bennetek rejlő sötétséget falja. Minél több és erősebb a sötétség bennetek és a tetteitekben, annál tovább lakatjátok jól és ő nem zargat benneteket. Jól vigyázzatok! *emeli meg mutató ujját.* -Ha a karperec lekerül a kezetekről, vagy sérülés éri, a vipera elhagy benneteket. Elég sérülékenyek, óvjátok őket.
*Ez kicsit kétértelmű, ugyanis nemcsak arra céloz, hogy a karpereceket óvják, hanem a viperát is "táplálják". Nagy ajándék, de mindketten megérdemlik. Idya jobban, mint Nori, de utóbbi sem panaszkodhat éppen, azonfelül Idya a kezes érte, és ha valami balul sülne el Norival kapcsolatban, akkor Yillith tudni fogja, kit kell keresni.*
-Óhajtotok még valamit? *kérdezi nyájasan.*


534. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-14 00:07:25
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Posványban//

*Ettől a véresküs dologtól az orkfajzat is eltekintett volna, de nem tudhatta, hogy a félisteni küldött hogyan értelmezné, ha nem állt volna az óriás hőn áhított bajtársiassági kötelékéhez.
Úgy tesz, ahogy Khunezk mondja, nyújtja a tenyerét, csepeg a vére és végül kezet fognak Bölénnyel. Hát megköttetett az a véreskü, mindketten kimondták a szavakat és a küldött hókusz-pókuszának köszönhetően már biztos is benne, hogy úgy van, ahogy Khunezk mondja. Nem szeretné kipróbálni, hogy mi történik, ha az óriás ellen fordul. Talán semmi, talán igenis történik valami, valami rossz, valami pusztító.
Érzi Nagyláb csontropogtató kézfogását, de Khunezkért se mutatná bármi jelét a fájdalomnak. Jön még óriásra dér.
A nagy örömködésben nem vesz részt, de ezúttal is hagyja, hogy a másik kiröhögje magát, csak azután szólal meg.*
- Zöld voltál te mindig, testvér. *Villant farkasvigyort végül az óriásra, de savószín pillantásában egészen más fény vet lobot.
A további üzekedésben nem vesz részt, neki egy csoda egy napra elég lesz, még a végén megfekszi a gyomrát. Egy kidőlt fatörzsnek támasztja derekát, vagy valami olyannak, ami erre alkalmas, majd karba font kezekkel várja, hogy Bölény megkapja a jutalmát. Ő maga nem akar mohó lenni, de így legalább megtapasztalhatja, meddig lehet elmenni Khunezkkel szemben.*


533. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-13 13:41:51
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Posványban//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*A kis vágásra apró grimaszt vág. Nem szereti ha vagdalják. De némán tűri, hiszen tudja, hogy ez kell, hogy a varázs megfoganjon. S igen, azt ő is sejti, hogy ez nem sima halandó által kreált dolog, így talán még erősebb súlya van.
Nem hátrál ki, eszébe sincs. Ő elég őrült, és nem csak ehhez.
Keményen megropogtatja az ork mancsát, mikor vérük eggyé olvad, s áhítattal vegyes félelemmel nézi a kezeik körül burjánzó áttetsző varázst. Számít valami fájdalomra, de az elmarad. Így mikor a mágia befejeződik, s Khunezk engedélyt ad, bontja a szorítást. Villant egy farkas vigyort zöld bőrű komájára, ki vérrokonná lépett elő.*
-Komé'bó, testvé'. Chö. Beszará'.Höhhö.*Hangosan, és jóízűen kacag. Az élet, mindig meg tudja lepni. Mindig. Sose hitte volna, hogy pont egy orkkal köt majd ilyen szövetséget.*
-Akko' most félig ződség lette'?, ha-ha-ha.*Úgy röhög, hogy a térdét csapkodja, s még a könnye is kicsordul. Kimondottan tetszik neki a saját remek poénja.
Kiélvezi a helyzetet, majd könnyeit törölgetve fordul Khunezk felé.*
-Akko', lássuk a jutalma' Khunezk. Mit tartogato' neköm? Egy ilyen régi jó cimborá'nok, akit még a világ másik felérő' is kihúztá a szarbó'. Höh. A gyó'saság kristályt?*Szemében mohó tűz lángja lobban.*


532. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-13 12:52:50
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//A lányok, a lányok, a lányok angyalok...//

*Ez a hely még mindig hátborzongató. Mindig is úgy gondolta, hogy nem fél már semmitől, de ez a hely újra és újra rácáfol. Talán a bizonytalanságtól, a kételyektől tart csak igazán, a Vérkert pedig pont ezeket az érzéseket erősíti fel benne. Úgy érzi, mintha a következő pillanatban szinte bármi megtörténhetne, vagy mintha jéghideg karok ölelnék át, hogy magukkal rántsák a lelkét a végtelen sötétségbe.
Idya egy nevet suttog, a ködfátyol pedig abnormálisan kezd viselkedni, nem véletlenül. Magának tekintélyt parancsoló női alakot pillant meg kisétálni a ködből, kezében azzal a bizonyos csatabárddal, amit emberi lény talán el sem bírna saját erejéből. Ahogy a földön húzza a méretes fegyvert, Nori szinte érzi, milyen lenne, ha az útjába kerülne. Lopva saját hátán lógó kardjára pillant, amit eddig nagynak gondolt, de ahhoz a gyilkos fegyverhez képest olyan, mint hangya az elefánthoz képest. Talán ez igaz a közte és a démon között fennálló hierarchiára is. Mert bizony démont lát maga előtt. Nem, nem olyat, mint az a szerencsétlen a szegénynegyedben, annál sokkal... démonibb. Hangja kellemesen cseng Nori számára, mégis egyre jobban erősíti benne a már kezdetek óta jelenlévő félelmet.
Nem igazán nyeri el a tetszését, ahogy Idya bemutatja őt, de most az egyszer képtelen megnyikkanni. Sőt, mintha erős kezek nyomnák a földre, úgy térdel le a félistennő előtt, miközben minden porcikájában remeg. Sokszor képzelte már el, milyen a találkozó egy igazi démonnal, vagy talán magával a sötétség urával, de a valóság nyomába sem ér képzeleteinek. Idyától fél, Yillithtől retteg, a tündérnek engedelmes, a démont tiszteli.*
- Hihetetlen...
*Ennyit tud végül mondani, miközben már a sárban térdelve pillant fel az Idya által bájosnak nevezett hamvakra. Azt nehéz lenne megmondani, hogy Nori valóban képben van-e a történésekkel, vagy teljesen elveszett félelmeinek labirintusában.*


531. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-13 10:57:04
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//Posványban//

*Lehet, hogy Khunezk képes megérezni a hőn áhított vágyakat, mint amilyen Bölényé is, de vagy nem foglalkozik vele, vagy egyszerűen mégsem érzi.
Sokat akar a szarka... csak nehogy ne bírja el a farka!
Igazság szerint nem sejtette a félisten, hogy ezek ketten máris véresküt kötnek itt és most. Azért dobta fel a lehetőséget, hogy érezzék, nekik együtt kell működniük. Na de, hogy ennyire elszántak legyenek, az még a nagy Khunezket is meglepi.
Vaszív szavaira figyel Khunezk, ám a vége felé látszik rajta, hogy unja. Jó a beszéd, csak kicsit sok.*
-A Nagyúr hallja szavaid, Vaszív, és rendkívül elégedett.
*Ha vérköteléket akarnak, hát meg is kapják.*
-Mielőtt kezet fogtok. *szakítja őket félbe Khunezk, és közvetlen közel lép hozzájuk.* -Egy kis sebet ejtek a tenyereteken. Nektek ez bolhacsípés lesz.
*Kesztyűs kezének mutató ujjával végigsimít előbb Bölény, majd Vaszív tenyerén, mire egy-egy apró bemetszés képződik a két férfi tenyerén, mintha csak szikével metszették volna meg bőrüket. Helyén máris vér serken, amely lassan kezd csordogálni kifelé a sebből.*
-Most emeljétek kezeteket az oltár fölé és a véres kezetekkel fogjatok kezet!
*A Vérkötelék varázslat a halandók számára is elérhető, a félisten viszont egy fokkal magasabb szinten űzi, hiszen ő két másik félnek is képes megcsinálni, míg a halandóknál az egyik félnek a mágusnak kell lennie.
Amint kezet fognak a férfiak, vérük összetapad, néhány csepp pedig az oltár tetejére hull, és vörösre festi az obszidiánt. Hogy egy kis látványa is legyen a dolognak, néhány áttetsző színű, vékony fonál kezd burjánzani a két férfi tenyere körül, mígnem a végén összecsomósodnak, majd eltűnnek.*
-Az egyességetek innentől kezdve felbonthatatlan és megszeghetetlen. Ne is próbáljátok meg az ellenkezőjét, mert képtelenség.
*Főleg így, hogy a félisten csinálta a ceremóniát.*


530. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-12 21:59:33
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//A lányok, a lányok, a lányok angyalok...//

*Yillith az első szót követően megjelenik, ám kicsit másképpen fest, mint legutóbbi találkozásukkor. Az öltözéke ugyanaz, de külseje megváltozott. Biztosan megszokott a félistenek köreiben, hogy kedvükre változtatják bőr- vagy szemszínüket.*
-Enyém a megtiszteltetés.
*Vigyorodik el a démon köszöntését hallva. Emlékszik rá, pedig talán már hat hónapja is annak, hogy elbúcsúztak, és akkor még nem tett semmit. Most viszont valami igazán maradandóra készül, amivel szeretne még jobban az istenség kegyeibe férkőzni. Kezét elemeli a kőről, és lassan Nori felé fordítja, és mintha lakáj lenne egy előkelő estélyen, bemutatja a másiknak.*
-Nori, alias Lil, alias a csöcsös lány. Sa'Tereth, és szerény személyem hűséges követője, a sötétség hódolója, és nem utolsó sorban kegyetlen gyilkos. Még ha ezt tagadja is... *Küld felé lesújtó pillantásokat.* Ő fog segíteni nekem egy fontos feladatban.
*Közben előkerül egy üvegcse, ami egy pillanatra belé fojtja a szót.*
-Bájos. *Vigyorodik el.* Mi is éppen ezt tervezzük, hogy a fény híveit megtizedeljük, nem is akárhogyan. Ám félő, hogy ehhez ketten kevesek lennénk, ezért járultunk a Gonosz színe elé abban a reményben, hogy az előéletünkre való tekintettel megtisztelsz minket a segítségeddel.
*Közelebb lép Yillith-hez, és ha az nem tesz semmit, hogy megakadályozza, lábujjhegyre emelkedik mellette, és halkan a fülébe súgja a nevet, aki ellen harcba mennek. Bízik a kert biztonságában és a sötétség híveinek esküjében, mégis rettentően elővigyázatos. Ötezer arany a tét, nem akar egyetlen apró hibát sem elkövetni, ami vakvágányra terelheti a megbízást.*
-Szükségünk van a sötétség áldására, hogy sikerre vigyük kegyetlen tervünk.
*Hajtja le a fejét tisztelettudóan a démon előtt. Nem néz a feketeségre, de nagyon reméli, hogy ő is tiszteletét adja a félistennek. Tudja, milyen érzékeny lények ezek, egy pillanatig sem szabad megfeledkeznie arról, hogy tudatosítsa Yillithben, feljebbvaló náluk, még ha ezt a tündér nem is érzi így. Egyszerű halandóként már messze többet tett le az asztalra, mint bármelyik másik hívő, aki hatalomért és dicsőségért veri a mellét. De most bizonyíthat, és ezzel Norinak is segíthet, habár ez nem áll szándékában.*


529. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-12 00:50:22
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*Mikor belép ide úgy érzi, hogy kezd igazán azzá válni, aki sosem akart lenni. A két személyiség, a két lélek szörnyű harcokat vívott, s most az egyik nyert. Az emberi énje még jelen van, belülről sikít, de a sötételf kegyetlenül elnyomja, és uralma alá hajtja. Végigvágtat az ingoványon, szürke kezét végighúzza a kicsavarodott sziklákon, átgázol a csontokon, és semmi negatívat nem érez. Földre borul, és a kezével a mocsokba markol.*
- Taníts! Taníts engem, kérlek!
*A hangja határozott és erős, hiszen pontosan tudja, hogy mit akar.*
- Taníts engem, úgy, mint a múltkor!


528. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-12 00:28:09
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Posványban//

*A Nagylábbal eltöltött idő arra nem volt elég, hogy összekovácsolja őket, de az orkfajzatnak sikerült némileg kiismernie az agresszív óriást. Nem a legokosabb, de nem is a legbutább nagytestű, akivel eddigi élete során összehozta a balsors. Fanatikus és kegyetlen hívője a Vérúrnak, aki úgy hiszi, az ellentábor vérén és zsigerein át vezet az út az isteni lényeg felé, aki azzal igyekszik nagyobb hatalmat kicsikarni magának Sa'Tereth-ből és küldötteiből, hogy kérdés és meggondolás nélkül nekimegy mindennek, amiről úgy gondolja, hogy hasznot hajt a Sötét Úrnak.
Míg Bölényt talpra szólítja Khunezk, addig az ork nem mozdul, marad térden, maga elé nyújtott pallossal. Amikor viszont elhangzik a neve, kínjában nyel egy szárazat, a pillanat tört része alatt fut át agyán a gondolat, hogy a küldött előtt az elméje nyitott könyv, vagy ha nem is az, bizonyos dolgokkal tisztában van.*
- Igen, mester. *Emelkedik fel, miközben a pallost gyakorlott mozdulattal a hátán lévő hevederre akasztja. Számító logikával szövi tovább az előbb megkezdett gondolatfonalat, ráeszmélve, hogy felesleges tovább alakoskodnia, ám mindezt akár a javára is fordíthatja.*
- Hittem én mindenben már. *Emeli fel busa fejét, hogy Khunezk perzselő tekintetébe nézhessen.*
- Hittem, ha kellett, mert úgy maradtam életben. Hamis istenben, szellemben, hadvezérben. Ostobák voltak mind, elárultak vagy meghaltak és én új hitet húztam magamra, mint más a gúnyát. *Őszinték a szavai, ha belenéz a küldött, igazat talán csak szavai magvai közt.*
- Most viszont látom a valódi erőt, a hatalmat, bőrömön érzem a hevét. Acélozd meg lelkem, adj nekem erőt és ellenségeid vérükben fulladnak majd meg, a Sötét Úr engem úgy segéljen! *Emeli meg vaskos állkapcsát, hogy most valódi erőt, pusztító fegyvert vár-e az orkfajzat, mellyel ígéretét beválthatja az Khunezk-en múlik.
Amikor az együttműködés kérdésére terelődik a szó, az orkfajzat pofáját az óriás felé fordítja. A véreskü egy cseppet sem tetszik neki első hallásra, majd amikor az óriás lelkesen az oltár másik oldalára lép, hogy jobbját nyújtsa át felette az ork felé, összeszűkülnek savószín szemei.
Tisztában van vele, hogy a tétovázás most nem a legmegfelelőbb tevékenység, ezért mozdul is, tekintetét végig Nagylábon tartja, de gondolatai zakatolnak.
Azzal, ha most nemet mond, aláírja a halálos ítéletét, ha Bölény nem csapja agyon azonnal, akkor a küldött teszi meg, most viszont valahogy a zsigereiben érzi, hogy nem valami vásári komédiát lát. A hely, a környezet, Khunezk. Ez az egész valóságos és igaz. Meg az is, hogy ezzel tetemes mennyiségű ellenséget szerez magának, de mellé egy óriást, aki utolsó leheletéig fog küzdeni érte és soha nem szúrja hátba, plusz egy erős félistent, meg az ő Sötét Urát. A mérleg serpenyője egy szívdobbanás tört része alatt dől a szolgálat felé.*
- A Sötét Úr átka szálljon ránk, ha valaha egymás ellen fordulunk. Hús a húsból, vér a vérből. Mert vízzé nem válik a vér, testvér marad, aki egyszer testvér! *Savószín tekintete szinte fogva tartja az óriás pillantását, ahogy jobbjával megszorítja a másik kezét. Egyetlen tiszta dolog csillog az előreugró homlokcsont árnyékában izzó szemekben.
Diadal.*

A hozzászólás írója (Vaszív Utorkh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.12 00:33:43


527. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-11 20:01:59
 ÚJ
>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

//Posványban//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz!//

*Nagyot néz, mikor az ork dumálni kezd. Ezt nem nézte volna ki belőle.*
~ Úgy van, szépen fényesre, chö...~
*Magába fojt egy apró nevetést, melyből így csak apró köhögés lesz.*
-Khm, khm.*Felemelkedik, s rendkívüli büszkeséget mímelve néz az orkra. Hisz a fickó jelenti a jutalmat. Persze tény és való, van benne pusztítási potenciál, de kétely is bőséggel.*
-Kösz'*Biccent mikor elhangzik a tény, hogy nem kell térdelnie megint. Nem szívleli a dolgot. S ami azt illeti, ő valóban hűséges. Ha valaki kihúzza a nyakig érő szarból, akkor azzal megnyeri magának az óriást. Ilyen egyszerű.*
-Derék legény öz' .*Erősíti meg amit Khunezk is mondott.
A jutalom kérdésével egyelőre nem foglalkozik, de említésére biccent egyet köszönetként. Jó félistennel kezdett, a vörös tartja a szavát. S ez jó dolog. Bölény szíve vágya mit sem változott az eltelt hetekben, ugyan arra vágyik mint mikor először kérdezték. Nem kell neki különleges páncél, fegyver, vagy több erő. Az ő álma a sebesség, a kristály, vagy medál, mely gyorsabbá teszi az embereknél. Ez volt az első gondolata akkor is, mikor először szóba került a dolog, s ugyanez most is. Pedig volt ideje gondolkodni. A varázs italokkal csak rövid időre lehet gyorsabb, de tudja jól, hogy ennél egy félisten többet is tehet, sokkal többet. Neki ez a vágya. A gyorsaság, hogy ne táncolhassák körbe játszva, hogy ne ránthassanak fegyvert sebesebben, hogy ne térjenek ki oly könnyen lassú csapásai elől. Ereje van, de a sebessége hibádzik. Ha meglenne, Bögre még mindig élne.*
-Hátt, öööö.*Mondja mikor az együtt működés kérdése kerül sorra.* Hát', azon még dógozgatun'*És akkor még egészen finoman fogalmazott. A Bögrével való együttműködési nehézségei mondhatni eltörpülnek a Vaszívvel kapcsolatosokhoz képest. Kezdjük mindjárt azzal, hogy egyikük se bízik a másikban.*
-Vé'eskü.*Ízleli meg a szót, mely rögtön meg is ragadja képzeletét*
~ Ez az komé' ~
*Szemében őrült fény villan, s a mellettük álló oltárhoz lép, alkarját átnyújtja a sötét felület felett, az ork felé.*
-Kösd össze a vérünk Khunezk, ha nem tett minkö' testvérré szül'é anyán'k, hát tegyé' te. Gondoskodojj ról' hogy örökké vált vá'nak vetve harcójjunk, anékü' hogy fé'nénk, hogy a mási' hátba szúr.*Mondja, s tekintete egyenesen az ork savószín szemeibe fúródik.* 'Míg csak dobog a szívün'.*Hatalmas, nyitott, lapát mancsa a levegőben vár. Vaszíven múlik, van e mersze belecsapni. És innen már tényleg nem lesz visszaút. Ez vérmágia, amit csak a halál téphet el.*

A hozzászólás írója (Bölény Grindwullf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.11 20:03:06


526. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-11 11:45:36
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//A lányok, a lányok, a lányok angyalok...//

*Érintésre az obszidiántömb hidegebb, mint Idya Rotan teste, sőt, a vércsatornákban lassacskán csordogáló vér is jéghideg annak ellenére, hogy még viszonylag friss, így pedig még melegnek kellene lennie. Itt azonban minden más, mint elsőre tűnik.*
-Itt vagyok.
*Yillith lép ki a ködös, sűrű fátyolból. Teljes lemezes fekete páncélzatában érkezik, egy hatalmas csatabárddal a kezében, ami némileg felszántja a felszínt, mikor a félistennő húzza maga mögött. Vöröses bőrszín, fekete szempár, fején szarvakkal. Kezein szép, cikornyás karkötő látható, ami a fekete, vörös és méregzöld árnyalataiban játszik.*
-Örülök, hogy látlak, Idya. Kedvenc kis tündérkém. *mosolyog egy picikét, majd a csatabárdot fél kézzel megemeli és a fejével lefelé a földbe állítja, ami innentől kezdve nem mozdul. Olyan, mintha egy láthatatlan fegyvertárolóba állította volna bele, ami tökéletesen passzol a fegyver méreteihez.*
-Látom nem egyedül érkeztél. Bemutatnád kérlek a barátnédat?
*Yillith végigméri a fekete hajú embert, akiből egyértelműen érződik a sötétség, szinte lerí róla.*
-Miben lehetek a segítségetekre?
*Közben elővesz egy üveget, amiben egy nagy marék hamu pihen.*
-Az egyik főnix hamvai. *vonja meg a vállát.* -Nagy fogás. *kacsint.* -Hamarosan minden fényhívőből ez lesz... egy marék hamu.


525. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-11 11:24:23
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 268
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Úgy látszik, hogy Aregeort illetően Idya egyetért vele, mert ugyanazt elismétli, mint amit ő mondott. Megint levegőnek van nézve, de most már megszokhatná, hogy ez mindig így is marad. Felesleges bármit is mondania, ha igaza van, ha nem, a tündér úgyis úgy fogja beállítani az egészet, mintha az ő briliáns ötlete lett volna.
A továbbiakban kissé duzzogva követi úrnőjét, de nem csak az előbbiek miatt. Még hogy rühes dög, ez azért már több a soknál. Feltétel nélkül ajánlotta fel magát Idyának, legalább egy kicsit megbecsülhetné, ehelyett úgy bánik vele, mint egy állattal. Nem tetszik neki, de nem teszi szóvá, mert a végén még valóban az udvaron köt ki éjszaka, persze nemtetszését nem tudja leplezni.
Útjuk a Vérkert baljós mocsarai felé vezet. Nori egyszer már járt itt, emléke mélyen a fejébe vésődött. Aznap éjszaka borzalmas rémálmai voltak, ébredés után pedig úgy érezte, látnia kell ezt a helyet. Akkor nem talált itt semmit, ami bármi természetfeletti entitás jelenlétét bizonyítaná, mégis olyan félelem hatolt elméjébe, ami menekülésre késztette. Ahogy akkor, néhány lépését követően most is csontok ropognak a lába alatt, és az a furcsa kőtömb is még ugyanott áll, ahol legutóbb. Kissé ijedten veszi tudomásul, hogy Idya pont ahhoz a kőtömbhöz sétál. Mikor odaérnek hozzá, Idya megérinti a követ, pont úgy, ahogy ő is tette előző látogatása alkalmával. Ekkor érezte azt a valamit, ami elviselhetetlen félelmet ébresztett benne.*
~Ő nem ijedt meg. Nem történik vele semmi. Yillith?~
*Próbálja magában gondolkodva megérteni, hogy mi történik körülötte. A nevet még nem hallotta, azonban az, hogy Idya látszólag minden probléma nélkül meg tudta érinteni a követ egyfajta bizonyítékul szolgálhat, hogy a tündér valóban közelebbi kapcsolatban áll a sötétség urával.
Nori nem mer közelebb menni. Néhány lépéssel hátrébb áll meg, szemei ide-oda mozognak, minden pillanatban veszélyforrás után kutatva.*


524. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-11 10:44:27
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Szelíd

//Posványban//

*Khunezk aligha foglalkozik azzal, hogy Bölénynek mi tetszik és mi nem. Kedveli az óriást, igazán impozáns a pályafutása, amit egy őrjöngő, emberevő szörnyetegként művel. Ugyanakkor elvárja legalább egyszer, hogy letérdeljenek előtte. Ilyenek ezek a fránya félistenek, szeretik éreztetni a feljebbvalósságukat.*
-Állj fel, Bölény! *szól az óriásra.* -Hűséged vitathatatlan és töretlen. Többé nem kell térdelned előttem, barátom! Hű szövetségese vagy a Sötét Úrnak.
*Némi vigasz ez az óriásnak, aki tényleg többet érdemel annál, hogy sokáig csicskáztassák.
Vaszív eltökéltsége és beszéde széles mosolyt csal a démon arcára.*
-Jól van, jól van. *mondja ezt a két szót hosszan elnyújtva, tagoltan.*
-Emelkedj fel, Halálosztó Vaszív! *tesz egy lentről-felfelé mozdulatot egyik ujjával a démon, aki előtt a nevek sem maradnak lepel alatt.* -Sa'Tereth dicső szolgálója! Többé nem kell térdet hajtanod, barátom! Ámde. Érzek még benned némi vívódást. Eddig nem hittél az istenekben, tagadtad létezésüket. Vagy tévedek? Nem csak fizikailag, de mentálisan is a sötétség útjára kell lépned. *mondja az elején majdnem szó szerint ugyanazt, mint amit Bölénynek mondott, csak Vaszívnak a végén egészíti ki egy kis meglátással. Khunezk elégedetten néz végig a két férfin.*
-Ti ketten megállíthatatlanok lesztek! Együtt elsöpritek az ellenséget. Bölény! *fordul az orkhoz.* -Jutalmat ígértem neked, ha jól emlékszem, ha őszinte hívet és erős harcost hozol. Nagy tervei vannak veletek a Nagyúrnak. Mennyire tudtok az orkkal együttműködni? Véresküt is mernétek kötni? *kérdezi, ám a második kérdésnél Vaszívra is rápillant, mert kíváncsi az ő véleményére is.*


523. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-10 19:48:01
 ÚJ
>Jaz Loghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Vakmerő

//Halottszemle//

*Jó, maga is meglepődik a végeredményen. Azt azért tudja, hogy szavakkal sokat elérhet, de remélni se merte, hogy ennyire könnyű lesz, így most ledöbbenve bámul a távolodó páros után. Már-már gyanúsan jól ment. Révületéből Alyo hangja szakítja ki, biccent a hálára, majd vigyorogva szúr közbe.*
-Ez előbb is eszedbe juthatott volna. Mondjuk mikor javasoltam, hogy ne jöjjünk ide.
*Épp csak picit megrovó hangja, számonkérés, vád nincs benne. A továbbiakra csak elszántan bólint.*
-Én sem akarom, hogy bajod essen.
*Hisz ezért kísérte el.*
-Talán itt az ideje, hogy megidd azt a varázsitalt, azok a dögök nem fognak hallgatni a szóra.
*Suhint kettőt az ütőjével, a teljesen használhatatlan ütőjével, illetve! Rövid tanakodás, gyors fintor, majd térdel le. Elvégre volt egy ötlete mielőtt megzavarták. Kabátja zsebébe matat, készíti elő a pálinkás flaskát, kovaköveket, valami papírost. Locsolja a szeszt az ütőre. A drága, megszokott ütőre. És a maradék holmi segítségével próbálja lángra lobbantani azt. Elvégre mit veszíthet? Az ütőjén, és az életén kívül.*


522. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-10 15:35:45
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Are, majd csak Nori//

*A férfi önelégült szavaira csak egy lesajnáló mosollyal válaszol. Kezdi megszokni a pöffeszkedő stílusát, még imponálna is neki, ha nem dumálna ennyit feleslegesen. Noriból már kezdi kinevelni, hogy mindenbe beleüsse azt a pisze orrocskáját, Arén viszont csak vigyorog, mikor ilyen sajnálni való módon próbál kibugyogni belőle az értelmetlen önajnározás.*
-Te akartad megnézni, nem én dugtam az orrod alá. *Vonja meg a vállát, mintha a feketeséget nem is hallaná.* Bukás esetén te is ugyanúgy üldözött leszel, mint mi, de siker esetén pedig részesedsz. Valamit valamiért.
*Mikor visszafordul a páros felé, fejét kissé oldalra billentve elgondolkodik.*
-Szóval semmit nem tudsz, amiért érdemes lenne eljönnöd. *Bólint.* Ezt hamarabb is közölhetted volna, de jobb később, mint soha.
*Mosolyodik el kedvesen, majd vészjóslóan édes pillantását Norira emeli.*
-Ne hisztizz, vagy ma este az udvaron alszol kikötözve, mint egy rühes dög.
*Azzal elindul kifelé. Már csak egy állomásuk van hátra a mai napra, a Vérkert. Elsősorban nem is segítség reményében szeretne Yillith elé járulni, hanem hogy küldetésének sikerét, és az általa ontott vért a Sötétség urának kínálja, ezzel remélve bebocsátást a kegyeibe.
Végigsietnek a mocskos, szűk utcákon, lépteik zaja visszhangot ver az omladozó falak között. Hamar elérik a kertet, Idya már meg sem próbálja leplezni a kegyetlen vigyort, ami percek óta próbálta átvenni az uralmat arcizmai felett. Régen érezte már a Halál és sötétség kesernyés ízét a szájában, egész elszokott tőle. Mintha hazaért volna, egyszerre megnyugvás költözik örökké tomboló, jeges szívébe. Az egyetlen hely, ahol hazugság, intrika és gyűlölködés nélkül igazán önmaga lehet. Kár, pedig szereti megfúrni az arra érdemeseket, őrületbe taszítani a gyengéket, és kegyetlenül kivégezni az életre is érdemteleneket. Egész a posvány közepéig menetelnek, a véráztatta obszidiántömb mellett áll meg, kezét a fényes ásványra helyezi.*
-Yillith.
*Súgja bele a ködös távolba. Ha a félisten igazat mondott, akkor elvileg bármikor és bárhol szólíthatja, ha szüksége van rá. Akár a raktárban is megtehette volna, de ott nagy eséllyel hallgathatták volna ki a beszélgetésüket. Amik itt elhangzanak, az nem csak avatatlan, valószínűleg halandó fülnek sem valók.*


521. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-10 13:36:38
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Posványban //

*Ha el kellene képzelnie egy gonosz istent vagy egy démont, akkor pont ilyennek képzelné el. Az obszidián kőtömb mögül előlépő alakban ugyan nem magát a Véristent, hanem annak leghatalmasabb segítőjét tisztelheti, de az orkfajzatnak aztán tökéletesen megfelel ez a felállás is. Savószín szemeiben egy pillanatra felcsillan a félelemmel vegyes tisztelet szülte életösztön, hogy azonnal hagyja maga mögött ezt az egész fekélyes helyet, de most aztán már tényleg túl mélyen van ahhoz, hogy ezt megtehesse.
Viszont, ha eddig kételkedett is a Véristen létezésében vagy Nagyláb szavaiban, akkor mostanra bizonyossá vált, hogy Bölény nem ferdített, amikor isteni patronáltságot emlegetett.
Az ork lehajtott fejjel hajt térdet harcosmód Khunezk előtt a tétovázás legkisebb jele nélkül. Tesz arra magasról, hogy ez formalitás vagy bármi, ha egy démon azt mondja, térdre, akkor ő térdel.
Letérdelve leakasztja hátáról a méretes pallost, hogy két karmos mancsában tartva vízszintesen a fegyvert maga előtt, emelje a démon felé.*
- Khunezk, Sa'Tereth leghatalmasabb segítője, fogadd el fegyverem, hogy a Véristen lesújtó kardja lehessek, emelj szolgáid közé, hogy hirdethessem hatalmad és halált oszthassak ellenségeid között a te dicsőségedre! *Peregnek a szavak vaskos ajkáról, mintha betanulta volna őket.
Nem ez az első eset, hogy esküt mond. Hitt már ő totemekben, magukat legyőzhetetlennek mondó hadvezérekben, sötét entitásokban, de ez az első alkalom, hogy egy valódi démonnak tehet esküt. Lehajtott feje miatt nem látható a vaskos ajkán végigkúszó, elégedett mosoly.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906