Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

780. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-24 17:02:00
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lazyar//

*A lány szavait hallva először meglepődik, majd testét elégedettség tölti el.*
~Nocsak.~
*Eddig ígéretesnek tűnik a lány, még ha talán nem különösebben eszes, mindenképpen kíváncsi a világra és magyarázatokat keres, ez már egy remek kezdet.*
- Nem feszélyez *bólint.* Nincs miért.
*Bár a Vérúr tanait követi, nem olyan félreértelmezett módon, mint a legtöbben. Mióta Ernuss találkozott velük, és rájött, hogy mennyire félreértelmezik, és emiatt ráhúzzák Sa'Tereth híveire a gonosz jelzőt, kötelességének érzi, hogy változtasson ezen. A sötétség nem lesz feltétlen gonosz, a fény is ugyan úgy lehet hamis és önző.*
- Nem, nem látogatom gyakran *rázza meg a fejét.* De ismertem, mikor még Tündérkert volt. Lenyűgöző változás. Engem is ugyan úgy érdekel az energiák mozgása és annak miértje, mint téged.
*Nem tudja, hogy elmondja-e a nevét, vagy sem, ám végül rájön, ahhoz, amit el akar érni, bizalom kell, a lány pedig érdekesnek tűnik. Legalábbis eddig.*
- Ernuss Drushreic vagyok. Szerzetes *teszi hozzá az utolsó szót a félreértések elkerülése végett.*


779. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-23 00:30:00
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*A hely különösségéről mind a ketten egyet értenek. Egy gyönyörű okfejtést tart a mélységi, amire a lány alig várja, hogy válaszolhasson.*
-Én abba a csoportba akit nem nagyon izgat. Mágikus, és vallási hely ugyan, de ez csak az energiák térbeli áramlásának az oka. Kizárólag természetfizikai szempontból találom érdekesnek.
*Álltatja magát is a lágy hang, de egészen őszintének tűnik. Annak ellenére, hogy most tapasztalta meg az első vallási élményt életében, még mindig úgy beszél mint egy elementarista.*
-De látom téged sem feszélyez a környezet.
*Mondja egy kellemes mosollyal. A második kérdés azonban bátorítja.*
~Ha két kérdést is feltesz akkor azt hiszem, valóban érdekli a dolog, és nem csak udvariasság.~
*Gondolja magában, így a finom hang bőlére ereszti a szót.*
-A Lihanechi egyetemen olvastam a tündérkertről amíg volt, és értesültem a...
*Rövid szünetet tart, majd lágyan körbe mutat maga körül.*
-Megváltozásáról. Kíváncsi voltam, és kellett egy hely ahol összeszedhetem a gondolataimat. Aztán. Valami megfogott itt. Valami erő.
*Észreveszi magán, hogy eljárt a szája. Abba is hagyja, és gyors tématerelést kezdeményez.*
-És te? Mi járatban?
*A teljesen ide nem illő kérdés, kicsit fura ebben a kontextusban, szóval tovább magyarázza gyorsan.*
-Úgy értem, a szavaidból: Jobban ismered ezt a helyet. Gyakran látogatod?
*Ilyen egyenesen még sosem kérdezte meg valakitől: Te a sötét istenben hiszel? De egyelőre, nem látja okát, hogy miért lenne ez baj.*


778. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-22 19:55:58
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Lazyar//

*A vak tekintet és a sebhely nem ijeszti nem vált ki belőle különösebb reakciót, látott már érdekes dolgokat és szerencsétlen sorsú személyeket - maga Ernuss is közéjük tartozott egykor.
Állítólag jól van az idegen, ennek hallatán Ernuss biccent. A mesterével tartó sok, hosszú út alatt megpróbáltak minél több rászorulón segíteni, ez a szokás talán sosem múlik majd ki belőle - nem is szeretné.*
- Valóban különös *bólint.* Megvan a maga... hangulata. Kinek kellemes, kinek hátborzongató. Te melyik közé tartozol?
*Nem nehéz kitalálni, hogy Ernuss melyik tábort erősíti: olyan nyugodtan és higgadtan áll, mintha csak a Sellőházi szobájában lenne, és mesterének jegyzetelné az élményeit és gondolatait következő találkozásuk alkalmához.*
- Miért jöttél ide?
*Talán a lány nem lesz ellenséges, és válaszol neki. Ernuss megtanulta, hogy mindenhol nyitott szemekkel kell járnia, mert sosem tudhatja, mikor találkozik azzal, akit keres.*


777. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-22 12:06:02
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Ernuss//

*Ez a szeánsz, ima, meditáció, vagy sámánizmus vagy valami össze hoz neki egy jó órácskát majdnem. A kis... Hát nevezzük bárminek, szóval ez a kis valamije kellős közepén egy hangot vél hallani. Érzékszerveiben, és tapasztalataiban annyira megrengett a hite, hogy elsőre azt gondolja ez a különös érzés okozza a hangot. Egy pár pillanat eltelik, mire kinyitja a szemét, és a görcsös tartásán is lazít. Amint a hang forrásaként egy sötételfet pillant meg kihúzza magát. Csak az önkéntelen reflex miatt, hogy társaságban mégis így illik. ez a beidegződés annyira természetes számára, hogy észre sem veszi, az a mágikus, különös érzés már nincs is. Éppen a végére ért a dolognak. Sárgászöld szemét ráemeli, amíg a másik üresen átnéz rajta. Kedvesen elmosolyodik.*
-Igen... Azt hiszem.
*Mondja azon az egyáltalán nem hihető hangnemben mint mikor valakit rajta kapnak valamin. Haját is kicsit megigazítja, és nyel egy nagyot.*
-Különös hely nem igaz?
*Lágy hangja szinte eltűnik egy ilyen helyen. Lazyarnak éppen nem annyira furcsa immár. Az is sokat segít, hogy immáron nem egyedül van itt, és ha a másik ártó szándékkal közeledne, már akkor megölhette volna mikor azt sem tudta hol van.*
-Tudja... Én először vagyok ilyen helyen.
*Mondja finoman, egy zavart mosoly keretében.*

A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.

776. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-22 00:16:41
 ÚJ
>Ernuss Kronee Drushreic avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6

Játékstílus: Vakmerő

//Árva Lazyra//

*Tudja, hogy még mindig nem áll készen, ám kötelességének érezte, hogy eljöjjön ide, és tiszteletét tegye. Pontosan tudja, hogy a sötétség istene miért ezt a helyet választotta: visszataszító. Ráadásul a mendemondák, hogy a követői gonoszak, a saját rossz híre miatt nem merészkednek ide azok, akik komolyan elhivatottak. Ernuss nem ilyen, ő céltudatosan lép a Vérkertbe, és sétál az oltár felé. Meditálni akar, imádkozni, magába szívni a rezgéseket, ám úgy tűnik, nincs egyedül. Ez átértékeli magában a programot, ám úgy tűnik, hogy az idegen nincs jól. Vagy csak nagyon átszellemült? Nem tudja, és úgy dönt, ez esetben megtöri a hagyományait, és egyszerűen csak megkérdezi.*
- Minden rendben?


775. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 20:16:57
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Menne, ha ugyan nem állnának meg a lábai. Ugyan a misztikus környezet eltárgyiasodott, valami mégis itt tartja. Össze van zavarodva. Kérdőn felhúzott szemöldöke alatt vizsgálódó sárgászöld szemek pásztázzák a tájat. Ennek ellenére semmi. Lép egyet. A különös érzés ami itt tartja nem izmaira, vagy lényére inkább a szellemére hat. Mintha a tudatát láncolná ide valami. Egyre közelebb húzva az oltárhoz. Ez a furcsa kapocs lassan oldódó érzést kelt a lányban, és szinte el is felejteti vele az előbbi lidércnyomás szerű közeget.*
~Nem hittem volna, hogy ilyen létezik.~
*Gondolja magában, és komoly arccal, keresi a titok nyitját, de nem találja. A tudomány, a tapasztalat, és a tények embere, most megragad egy szavakkal leírhatatlan érzés miatt. Teste, és gondolatai is szabadok, mégis mintha a mellkasából egy napmelegítette langyos lánc folyna a földre, hogy a finom szivacs szerű érhálózat idekösse egy időre.*
~Tiszta képzavar.~
*Gondolatai mintha visszhangoznának a fejében. Egyre kapkodja sárga szembogarát, és izgatottabb állapotba kerül.*
-Mi lehet ez?
*Kérdezi magától zavart hangon. Szavai akár tekintete szinte lepottyannak a talajra. Nem lát semmit, és légzése egyre gyorsul. Válla fel-le jár, akár egy szélmalom kereke egy, egyre erősödő viharban. Hirtelen kétségbe esik. Nem tudja mi történik vele. Egyszerre csak, mintha hányingere is lenne. Lassan megrázza fejét, és az ajkára harap. Próbálja visszaszerezni a pánik uralta test fölött az irányítást. Légvételeit módszeresen nagy, és lassú taktusokra cseréli, és csukott szemmel koncentrál, hogy minden tagja mozog e. Lassan mozgatja meg minden izmát. Mire kinyitja a fejét, újra tisztán gondolkozik, és lát. Gondolatai úgy ostromolják az elméjét, mint ez az érzés egész lényét.*
~Mi a franc! Ha az izmaim, és a gondolataim szabadok, miért nem tudok innen mozdulni? Nem lehet varázslat, ha minden létező fizikai és mentális síkon szabad vagyok. Mi lehet ez?~
*Hirtelen kipattannak szemei, mint aki rájött egy évezredes igazságra, szinte sóhajt is egyet.*
~Talán ez az? A hit ajándéka? Ilyen a szakralitás? Ez maga a hit?~
*Gondolatit immáron nem lehet szavakba önteni. A lehető legfurcsább helyen, de megpróbál megnyugodni. Teljesen nyugodtnak lenni. Egy ilyen természetű lánytól nem várhatjuk el, hogy megfogalmazzon egy imát, pusztán rutinból kinevetné magát. Meditál. Mondhatni megpróbál egyé válni ezzel az érzéssel. Elfogadni, és nem harcolni ellene.*


774. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 20:10:37
 ÚJ
>Maydeleine Rhywayers avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 49

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

*Ahogy a nő elé tárja a lehetséges magyarázatot, felettébb érthetővé válik a dolog. Persze az ő fejében ez még mindig sokkal több hűhó, mivel a vizet is nyilván fel kell hordani, na meg, ha mennek látogatók, micsoda tortúra lehet oda felcaplatni.*
-Van benne valami. *Hagyja ennyiben, aztán lassan megérkeznek és Drey elárulja, hogy akár még mellé is állhat, ha van hozzá gyomra.*
-Akkor jó… Már… mármint hogy mondod? *Nyílnak tágra a szemei.*
-Eeegészen pontosan mire is számítsak? *Kezdi úgy érezni, mégis csak a lónál kéne maradnia. Amint a talpa a földet éri, mindjárt a táskájához nyúl és elkezd matatni benne. Valóban kicsit szétcsúszott a rakomány, de talán még nem vészes, ki is emel egy fiolát, hogy megbizonyosodjon arról, az nem törött. Sajnos ügyetlenségében úgy esik, hogy a dugója pont beakad a táskája szélébe és lepattan, kicsit kilöttyintve az italból, majd a sötétben szépen elgurul, valahol a ló alatt utat találva a bozótosba.*
-Oh! *Bosszankodva néz utána, de annyit nem ér meg, hogy mindenét összekoszolja, meg kiszakítsa a tüskés bozót a ruháját is, inkább lehúzza a tartalmát, hiszen az pont egy elmefrissítő, ami bármikor jól jöhet, csak pazarolni lenne kár. Eztán kicsit távolabb az oltártól áll meg és nézi, ahogy a nő megsebzi magát. Szinte már szólna is, amint a tőr érintkezik a bőrével, de inkább csak zavartan félrenéz. Nem tetszik neki a dolog. Viszont mivel úgy tűnik, a mélységi életét nem veszélyezteti, így ráhagyja. ~Ez meg mire volt jó? ~ Nyel egy nagyot, már a környék levegője is felkavarja a gyomrát, nem kell, ahhoz még a vért is látnia, ahogy lassan, ütemesen csepegve elhagyja a testet, aminek éltetésére létrejött.*
-Most sebes a kezed. *Jegyzi meg halkan és mogorván.*
-Csak menjünk. *Látszik rajta, nagyon nyugtalanítja a hely, ahol vannak és akármilyen módot választ a mélységi a távozásra, most nem mond ellent.*
-Egy kis séta, lehet… tényleg jót fog tenni. *Teszi a szája elé a kezét, csupán a biztonság kedvéért.*



Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

773. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:40:21
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Menjünk végre haza//

- Nem. Nem azok. Azért mentek fel oda, hogy könnyen védhető legyen, és ha megtámadnák, őket jócskán megizzasszák a támadóikat. Teljesen biztonságosnak tűnik az egész hely.
*Az út amúgy csendesen telik, csak a ló patája hallatszik, na meg a tócsák cuppanása, ahogy a lova belelép. Mady további kérdésekkel bombázza.*
- Miért ne állhatnál mellettem? Azért mert a lovat csak látó, és halló távon belül kötöm ki. Te még simán jöhetsz mellém. Persze, ha akarod miért ne, bár nem egy tiszta dolog. Csak el ne ájulj közben.
*Ahogy megérkeznek, kiköti a lovat, de azt már sejti, hogy nehéz pillanatok elé néz a közeljövőben. Ha Mady a táskájával foglalkozik, azt megvárja. Ha nem akkor egyenesen az oltárhoz lép, előhúzza a tőrét és enyhe felszíni sebet ejt a tenyerén, nem súlyosan csak hogy pár csepp vér folyjon az oltárra. Majd csendes imába fog, hisz a lány itt áll mellette. Nem kéne nyíltan kiteregetnie, miért is van az oltárnál. Amint végez, a kezét azért beköti, nem mintha elvérezhetne egy ekkora sebtől, de jobb a békesség. A lányra néz és türelmesen megvárja, míg mellé lép.*
- Szerintem sétálhatunk is visszafelé, ha gondolod.



772. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-21 00:31:38
 ÚJ
>Árva Lazyar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A hullaszag erősödik, és egy olyan elementarista beállítottságú lány mint Lazyar, aki éppen, hogy egy isten tanait tudja megfogadni, és azt is csak amolyan kedvtelésből, az nem képes teljesen felfogni a hely szakrális értékét. Számára ez első soron egy büdös, és ronda mocsár. Az északi egyetemen amikor korbonctant tanultak, hasonló volt a szag a csírátalanítóban. A leírtakkal ellentétben valóban nem hasonlít a könyvek tündérkertjére.*
~Sokkal inkább mondanám egy természeti életkörnyezetnek, apróbb kétéltűk számára.~
*Gondolja magában, a teljes képtelenséget. Egészen addig míg egyszer mintha egy erősebbet verne a szíve. Mintha megfagyna az ereiben a vér, és a jeges fuvallat csontjait zörgetve fújna át rajta, mint csipkefüggönyön a huzat. Megborzong. Ahogy a hely felé közeledett, nem érezte ezt az energiát ami itt van, de nem is kellett rá sokat várnia. Most egyben, szinte a lelkét támadva kebelezi a sötétség. A sebhelye sajog. Eddig keresztbe font karjával vállát dörzsölve melegítette magát, de most bal kezével odakap, és egy halk szisszentéssel kicsit meggörnyed.*
-Franc!
*Szűrődik ki halkan fogai közül, és mintha... egy furcsa, és megmagyarázhatatlan dolog történne. Az egész hely, mintha nem történne semmi, egyszerre átváltozik ugyanazzá a mocsárrá, amiben semmi érdekes nincs. Megszűnik a hideg szél a csontok között, a heg fájó égése, és mintha még a szag is eltűnne egy pillanatra. Értetlenül néz körbe fejét kapkodva. Hátrál. Finoman, de biztosan, majd megfordul, és közepesen sietősen elindul vissza ahogy tervezte. Vissza a béke, és az önazonosság szigetére, a Sellőbe.*


771. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-11-03 20:01:48
 ÚJ
>Clud Crarde avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Maga sem tudja, mi szél sodorta a Vérkertbe. Amilyen undorító, sötét és átlagember számára szokatlan egy hely, talán nem túl nagy meglepetés, hogy a hideg futkos a hátán tőle. Nem is a vér és a csontok szürreális látványa (vagy annak illúziója?) taszítja teljesen, hanem inkább a hely elhagyatottsága. Szinte senki sem jár errefelé, ami azt jelenti, hogy egy rakás rosszarcú bandita itt vadászhat magányos, és nem túl intelligens utazókra. Ő pedig egy lehet közülük, ha nem vigyáz magára. Elvégre mi (avagy ki) is lehetne jobb préda az útonállóknak, akik aranyra és vérre, meg ki tudja még mire éheznek, mint egy ember, aki egyedül van a sötétségben? Ugyan nem gyakran jár errefelé, azt sem lehet mondani, hogy egyáltalán ne ismerné a helyet. De mi lehet az, ami időnként ide csalja? Az obszidián oltár, amit mindig meglátogat, amikor erre jár, hogy lerója kegyeletét az ő istenének. Nem lehetne azzal megvádolni, hogy túlbuzog vallásos hite, mindenesetre a sötétség istene a legszimpatikusabb számára, kimaradni meg nem akar a hívek csatározásaiból, elvégre úgy unalmas lenne az élet. Túlzás lenne azt állítani, hogy minden alkalommal szívesen jön tehát ide, de végtére is kötelességének érzni. Óvatosan közelíti meg az oltár, majd mikor már csak pár lépésnyi a távolság, térdre borul előtte. Nem intéz szavakat sem magához, sem istenéhez, inkább afféle meditáció ez, mintsem szertartás. Mély lélegzetvételek ismétlődő moraja hallatszik csak a síri csöndben és az éjszaka fekete leple alatt, de ez is csak nagyjából tíz percig, vagy addig sem talán. Miután végez szokásos, de nem elég ritkán megejtett gyakorlatával, felkerekedik, hogy elhagyja ezt a számára ellenszenves, vagy legalábbis ambivalensnek tetsző helyet. Visszafele már könnyebb dolga van, hisz korábbi léptei nyomán kirajzolódik az az ösvény, ahol többé-kevésbé viszontagságok nélkül ki tud jutni a posványból, csak a bokájáig süppedve a sárba. Hirtelen megbotlik valamiben, és apróbb roppanást hall. Sikerült egy csontra rálépnie, ami kettétört a lába alatt. Apróbb, egyenes csont ez, ahhoz túl kicsi és vékony, hogy emberé legyen. Valamilyen kisebb emlősre gyanakszik, de nem orvos, úgyhogy nem is agyal túl sokat a dolgon. Kietlen egy hely a Vérkert, akár csak a lelke.*

A hozzászólás írója (Clud Crarde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 20:02:50


770. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-15 15:40:51
 ÚJ
>Sywerna Cruelitia Divrine [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A fekete, alvadt vér szerű maszlag, nyugodtan folyodgál a rések közül. Sywernát ez nem zavarja, sőt: kifejezetten a természet egyik arculatának hiszi. Nem kíván most világhírű mágus lenni, bár szívesen formálná ő is ezt az arcot. ~ Talán az ima után tanulok is. ~ Gondolja. Corvenus fekete szárnyai feje felett szálldogállnak, persze köztük van a madár is. Egyben. Gondolkozott rajta, hogy feláldozza e, bár szükségtelennek véli. Egyelőre. Most csupán az oltár elé térdel és teljes egészében átengedi magát istenének. Kifejezetten kedveli az ilyen túrákat: sok mindent tanulhat alatta az ember (pontosabban, itt elf). Kezeivel a maszlagos, de néhol kopár földet simogatja, közben egyre gyorsabban kántálni kezd. A gyorsaság nincsen összefüggésben a hangerővel: nem kezd el nőni a tónus. Talán meglepődésére, de még halkul is. Mintha egy másik síkba szánná a szavakat, ahová a gondolat is elég. Hogy ebben igaza van e a Divrine lánynak, vagy nincs, talán senki sem tudja; még esetleg maga Sa'Tereth, a Sötét Isten sem. Amint végzett ezzel, nagyot sóhajt a fekete fátyol alatt. A zöld szemek kifejezetten tündökölnek itt, főleg a holdak fénye alatt. Sétálgatni fog még a számára kellemes helyen, hiszen olyan hely ez tényleg neki, mint egy különleges kert.*


769. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-08 21:50:21
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-Kivéve, ha az érzelmek elterelnek a logika ösvényéről.
*Szélesedő mosollyal hunyorog a férfire, de a következőkre csakhamar lebiggyed ajka.*
-Azt mondtad, meg tudod csinálni. Ne merj nevetni!
*Persze tudja, hogy Nirs igazat beszél. Valóban könnyebb az embert hibáztatnia... Bár az imént elhangzott szavaira sok replika nem maradt tarsolyában. Az pedig, hogy a férfi kifigurázza, csak a megfeszülő arcizmok válaszolnak.*
-Talán akkora erő azért rejlik benne, hogy oltárt emeljen Urának... Vagy a Thargodrymek fia csupán gyáván sunnyog a Vashegyen, így kénytelen a Kikötőig vonszolnia magát.
*Sziszegi, bár ezúttal oldalra lépve egyet igyekszik kartávolságon kívül maradni a férfinak. Ahogy a szavak elhagyják ajkait, ha igazak, ha nem, legszívesebben vissza is szívná. Továbbra is ügyelnie kell a fiúra... Ehhez pedig vissza kell fognia magát és talán többet nyelni. A forrófejűségre azonban kevés gyógyír van.*
-Az artheniori erdő mellett felszenteltek egy fát... Gyanítom, oltárként működik és különleges erővel bír.
*Magyarázza a férfinek immáron melegebb hangszínen. Szándékosan felejti ki belőle, hogy ő maga is részt vett a fa felszentelésében. Ezt a részletet végképp nem osztaná meg az amúgy is csípős hangulatban lévő férfival.*



768. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-08 19:48:34
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Hanloren nem először veszi magának a bátorságot, hogy gúnyos szavakkal illesse Aenae-t. Igazán szerencse, hogy az iménti jókedv még nem enyészett el egészen, így Nirs viszonylag könnyedén lendül túl ezen. Annál is inkább, mert számára mindennél világosabbnak kezd látszani, hogy az elf egyszerűen csak féltékeny a feleségére. Ami egyébként teljesen érthető.*
- Nem mintha bármi közöd is lenne hozzá, de igen, pontosan azért. *kezdi fennhéjázón, gondosan tagolva a szavakat* Azért is. Egyébként pedig úgy hiszem, hogy elég jól ismerem Sa'Tereth tanításait. Márpedig nem emlékszem olyasmire, hogy híveitől önmegtartóztatást követelne meg, vagy tiltaná a szerelmet. Márpedig ha neki nincsenek ellenére ezek, akkor neked sem lehet.
*Amikor Hanloren a kudarcról beszél, Nirs először csak lassít a léptein, aztán meg is áll, és gyakorlatilag leesett állal néz az elfre. Ezután pár pillanatnyi süket szünet következik, amit Nirs kuncogása tör meg. A végén már olyan jóízűn nevet, hogy könnye is kicsordul.*
- Ez nagyon jó! Fogadd elismerésem, igazán mesteri módon csavarod a szavakat. Bár a bűvös igékkel is ilyen tökéletesen bánnál, s most hárman távozhatnánk az Ő oltára elől.
*Bal kézfejével megtörli a szemeit, és kicsit megcsóválja a fejét.*
- Nem szívesen javítalak ki, de ez nem az én kudarcom. Ez a mi kudarcunk. *A hangsúly a mi szócskán van.* Mindketten próbát tettünk, külön is, együtt is, de tudásunk vagy hitünk csekélynek bizonyult. Együtt buktunk el. Az pedig, hogy álságosan vigasztalónak szánt szavakba burkolva rovod fel ezt nekem... nem mondhatok rá mást, mint azt, hogy ez ügyes.
*Az ilyesmit igazságtalanságnak is lehet venni, méltatlan vádaskodásnak vagy a felelősség sunyi elhárításának, de Nirsnek valóban tetszik ahogy Hanloren elérné, hogy egyedüli bűneként érezze mindezt. Hiszen Sa'Tereth is ezt tanítja: használj másokat céljaid eléréséhez.*
- A Thargodrymek fia úgy tudja, hogy e vidéken kevés a neki szentelt oltár.
*Próbálja utánozni az elf hanghordozását ahogy egyes szám harmadik személyben beszél magáról.*
- Hova menne hát, hogy kifejezze ura előtt hódolatát és fohászkodjon hozzá?
*A következő megjegyzést valóban nem érti, de most már nem áll meg, ha újból elindultak kifelé a Vérkerttől. Csak értetlenül pislog oldalt.*
- Fa? Miféle fa?


767. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-07 21:39:34
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

-A Vashegyre.
*Visszhangozza a fiút, s ugyan hangjában csendül némi gúny, arca kifejezéstelen marad.*
-Miért mennél oda? Csak nem szeretett asszonyod karjaiba bújni?
*Karba fonja kezeit, s kaján kis mosollyal arcán fürkészi a fiút.*
-A Rumos Rókalyuk tényleg nincs messze. Ott feltűnést sem igazán keltünk. Meg akarod próbálni újra, igaz?
*Indul el kifelé a Vérkertből. Tényleg fáradt s tényleg erőt kell gyűjtenie. Hogy a Rumos erre most a legjobb hely számukra, afelől nincs kétsége.*
-Nem hagy nyugodni téged a tudat... A kudarcod. Ne hagyd, hogy felemésszen. Jóval nagyobb mágusoknak is beletört már a bicskája az effajta varázslatokba. Visszahozni valakit a halálból... Ez a mágia magasiskolája.
*Magyarázza lassan, talán saját lelkét is nyugtatva némileg. Valamiért ugyanakkor az is némi örömmel tölti el, hogy Nirsnek sem sikerült. Lám, még sem gyenge, vagy legalábbis nincs egyedül.*
-A Fény most erősebben világít északon, mint eddig bármikor. Tennünk kell ellene. A fa...
*Mint a villámcsapás, úgy dördül fejébe az emlékkép. Az általa is felszentelt fa, Pyctáék...*
-Égnie kell.
*Mered a távolba a séta közben, s nem törődik vele, hogy Nirsnek talán zagyvaságnak tűnik, amit ő itt beszél.*
-Egyébként mit keres a Kikötőben a Thargodrymek fia?
*Pillant kíváncsian a fiúra, hisz ez a kérdés furcsa mód még eszébe sem jutott. Tán azért jött el idáig egyenesen a Vashegyről, hogy lerója hódoloatát a sötétségnek?*


766. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-07 19:48:54
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Erős túlzás lenne azt állítani, hogy ismeri az elfet, de azt sejti, hogy nem puszta szívjóságból hozná vissza az orkot az életbe. Vagy akár Sa'Tereth-be vetett megingathatatlan hite okán. Úgy véli, hogy más indíték is lehet amit Hanloren egyelőre nem akar az orrára kötni. Ezen nem bosszankodna fel, de az elf pillantásán és az ezt kísérő szavakon már inkább. Nem nehéz félreérteni, hogy Hanloren mire gondol. Az pedig eszébe sem jut, hogy az elf esetleg pont ezt a hatást akarta elérni.*
- Biztosan akad nálam különb védelmező is. *színpadiasan alaposan körülnéz* De éppen egyet sem látok a közelben. Egyelőre kénytelen leszel velem is beérni. De csak egy szavadba kerül, és indulok...
*Majdnem azt mondta, hogy haza, de valahol érzi, hogy az elf ezt gyengeségnek venné. Márpedig nem akar ilyen érzetet kelteni.*
- A Vashegyre.
*Most rajta a sor, hogy végigmustrálja a lányt, aki szemmel láthatóan fáradtnak és nyúzottnak tűnik. Sóhajt egyet. Most pont olyannak látszik, mint aki épp kegyet gyakorol azzal, hogy felajánlja segítségét. Legalábbis ezt szeretné láttatni. De persze az is ott van, hogy nehezen tudja elviselni a kudarcot. És bár az nemrég még úgy gondolta, hogy Sa'Tereth akaratával dőreség lenne dacolni, de arra jut, hogy talán ez is egy próba. Az akarat próbája. Ha pedig az első akadálynál feladja, már el is bukott.*
- Azt hiszem nincs messze az a Rumos. Ott meghúzhatnánk magunk estig.
*Kis mosollyal rántja meg a vállát.*
-Talán csak az volt a baj, hogy fáradtan vágtunk neki. Rendes pihenés után akár sikerülhet is.
*Megpróbálja ismét megmozdítani a jobb karját, ezúttal sem sikerül. Ezzel is kezdeni kéne valamit. Talán nem a kikötő a legalkalmasabb hely arra, hogy erre megoldást találjanak, de a Vérkerthez képes nagyobb az esély rá.*


765. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-06 18:10:34
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Elfogadja a felé nyújtott kezet és feltápászkodik a földről. Már nem vihog, ám szemében még ott a kacagás okozta könny, s annak fátylán keresztül vizslatja Nirset.*
-Ha visszajönnek, végeznek velünk.
*Suttogja, ám jóval komorabban. A fiú kérdésére csak egy pillantást vet az orkra, mielőtt folytatná.*
-Nem tudom. Urunk egy szolgája. A sötétség hatalmával beleláttam fejébe, láttam az utolsó másodperceit... Túl kevés az élő közöttünk ahhoz, hogy engedjük elmenni a mieink.
*Sóhajt nagyot, a jókedvnek már nyoma sincs arcán. Vajon miért vallott kudarcot megint? Belefáradt a próbálkozásokba, az ereje pedig a végét járja.*
-Feladatom van. De a küldetés gyötrelmes, védelmező nélkül aligha bírnám végigcsinálni. Te hova mennél?
*Méri végig a férfit szenvtelenül. Látta, hogy nem harcosból faragták, aligha bírná megvédeni őt. Talán már vissza akar térni otthonába... Távol a megpróbáltatásoktól, a puha ágyba asszonya mellé.*
-Pihennünk kellene.
*Jegyzi meg s való igaz. Szinte remegnek a lábai, napok óta alig hunyta le a szemét. Az örök veszélyérzet sem javít sokat a dolgon.*


764. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-05 16:06:32
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Zihálva hajol előre, combjára támaszkodva. Sejtette, hogy siker erőt kivesz majd belőle ez a varázslat, de arra azért mégsem számított, hogy szó szerint remegni fognak a térdei. Most pedig csend van, nagy csend. Csak a zihálásuk hallatszik. Nem gondolta, hogy fanfárok fognak harsanni, ha sikerrel járnak, de ez a csönd zavaró. Már csak azért is, mert egyértelműen jelzi, hogy elbuktak. Erre közben Hanloren is rájöhetett, és amikor hátrafordulva nevetni kezd, Nirst természetesen elönti a düh. Éppen elég, hogy ura előtt nem bizonyult méltónak. Semmi szükség nincs rá, hogy egy senki elf is rajta mulasson. És a legszörnyűbb az, hogy ő maga is pontosan ezt hitte. Hogy képes rá. Kicsit összeszűkülnek a szemei ahogy kiegyenesedik, és arcából kisöpör egy verejtéktől nedves hajtincset. Nézi a négykézláb nevető lányt és arra gondol, hogy semmi értelme nem lenne újra felpofozni. Ha már a helyzet így hozta, akkorát rúgna bele amekkorát csak bír. Amikor megmozdul mégsem a lába lendül, hanem kezét nyújtja az elfnek, hogy belekapaszkodva felkecmereghessen a földről. Mert mostanra már Nirs is vihog. Ha Hanloren feláll, még támogatja is amennyiben erre szükség van. A hisztérikus jókedv érthetetlen még akkor is, amikor a keleti, már vöröslő horizont felé néz.*
- Mi legyen? Menjünk vagy maradjunk?
*Néha csuklik egyet, hiszen nevetés közben nehéz beszélni.*
- Ha a szuka hívei visszatérnének, sok gondjuk nem lenne velünk.
*Ha jobban belegondol, előző nap is nagy szerencséjük volt, de két éjszakai kialvatlanság után aligha úsznák meg a revansot. Aztán az oltárra pillant és az előtte fekvő ork élettelen testére. Ha lehet, még jobban nevetni kezd, mert eszébe jut az a kérdés amit a legelején kellett volna feltennie.*
- Tulajdonképpen ki a fene ez?


763. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-04 00:18:48
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Pihegve térdepel a süppedős talajon, mellkasa szaporán hullámzik a sűrű levegővételtől. Az elmúlt éj emlékei sötétségbe vésznek, pont úgy, ahogy az azelőtti és azelőtti alkalmakkor is. Most pedig izzadt, éhes, de mindenekelőtt fáradt. Hátrasöpri arcából a szemébe lógó tincseket, majd felpillant az oltárra. Érzi, hogy nem sikerült. Tudja, még csak az ork hullájára sem kell ránéznie hozzá. Foghatnák a sötétség urának akaratára, vagy igazából bármi másra... Az igazság az, hogy nem tudták véghezvinni a varázslatot. Bármennyire is érezték magukat késznek rá, bármekkora erő is lakozik bennük és bármenyire is dolgoztak össze a siker érdekében... Gyengének bizonyultak. S most is pontosan az történik, mint legutóbb. Semmi. Hátrapillant válla felett, megkeresve Nirs borostyánsárga tekintetét.*
-Azt hittem, képes vagy rá.
*Vigyorodik el lassan, majd nevetni kezd. Felszabadultan, őszintén. Bármi is a sötét úr terve Nirsel, nem erősebb nála, legalábbis a varázslat bizony egyiküknek sem jött össze, hiába az összmunka.*
-Azt hittem... Azt hittem...
*Négykézláb görnyed a nagy kacarászás közepette, minek valószínűleg inkább a fáradtság tudható be, semmint a felismerés. Hatok óta hiába próbálkozik, önnön kudarca pedig igen csak megüli gyomrát.*




762. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-03 19:23:39
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Számított valami ellenkezésre vagy felháborodásra az alig burkolt fenyegetés miatt, így a beletörődő szavak meglepik. Nem ilyennek ismerte meg az elfet. Bár lehet, hogy ez csak a látszat, mert ahogy Hanloren kitépi magát a kezéből, az rácáfolni látszik a szavaira. Nirsnek pedig uralkodnia kell magán, nehogy elmosolyodjon. Valami módon kedvére is való, hogy a lányt esetleg nem sikerült ilyen könnyen "betörni". Amikor Hanloren jelzi, hogy felkészült, megfordult és először veszi jobban szemügyre a holttestet. Nem túl szívderítő látvány és csak remélni tudja, hogy jobban fog festeni ha sikerrel járnak. Természetesen fogalma sincs, hogy ki fia lehet, de a lánynak valamiért nagyon fontos, hogy visszahozza az életbe. Ez kicsit furcsa lehet, hiszen az elfek és az orkok hagyományosan nem szívlelik egymást, és ez még csak egy finom körülírása a tényeknek.*
- Ha Sa'Tereth úgy akarja, nem bukunk el. *lép az elf mellé és megint megszorítja a karját, de most bátorítóan* Ez a nap a miénk volt, hiszen mellénk állt a szuka híveivel szemben. Ha éjszaka is velünk lesz, újra élni fog.
*Fejével az ork felé biccent, azután Hanlorenre néz.*
- Ha mégsem... akkor el kell fogadnunk, hogy ez kedve ellen való lenne. Hiszen olyasmire készülünk amivel talán senki sem próbálkozott. Egyesítjük az erőink egy olyan varázslatban ami talán a leghatalmasabb minden mágiaforma között.
*Nirs ugyan sohasem próbálkozott még ezzel, de tisztában van vele, hogy csak azok számíthatnak sikerre akik mágikus hatalma kimagasló és közel állnak sa'Tereth-hez. Külön-külön talán kevesek lennének. Együtt akár sikerülhet is.*
- Ha pedig Ő velünk van, akkor ki lehet ellenünk?
*Elmosolyodik, aztán pillantását az orkra szegezi, majd szemét lehunyva koncentrál. Nincs közönségük mely elismeréssel adózhatna produkciójuknak, és a mágia révületében talán ők sem veszik észre, hogy a mozdulatok tökéletes összhangban történnek, a kántálás uniszónója is hibátlan. Tudásuk legjavát adják bele az egész éjszakát igénybe vevő varázslatba, és most már valóban csak az a kérdés, hogy uruk kegyeli-e őket annyira, hogy jutalmazza őket? A jutalom pedig nem lenne más, mint amiről minden élő álmodik, kiváltképp elmúlásuk előtt: a halál kijátszása.*

Nirs Thargodrym megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

761. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-10-02 23:47:47
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A mély gyomrában//

*Nirs karjánál fogva rángatja fel, neki pedig csak szeme rebben egy pillanatra a fenyegetésre. Kifejezéstelen arccal fürkészi egy darabig a férfit, majd jól láthatóan bólint.*
-Ahogy kívánod, uram.
*Válaszolja színtelen hangon, majd kitépi karját a szorításból. Frusztráló, de nem tud a fiú fölé kerekedni, se befolyásolni őt. Így nehéz lesz azon az úton tartani, amit kijelöltek számukra. Egyáltalán nincs ínyére, hogy Nirs ily odaadással viseltetik az asszonya iránt... De ezzel a problémával ráér még foglalkozni.
Egy ideig merengve bámul a távolba karba font kezekkel, majd a fiú szavaira az oltár felé fordul.*
-Készen. Látod az orkot?
*Biccent az oltár közelében fekvő ork felé. Hangjába visszatér az élet, mintha az iménti kis jelenet meg sem történt volna.*
-Idehurcolták, hogy mentsék a bőrét. Láttam.
*Nem ecseteli, hogyan s mikor volt tanúja az esetnek. Talán Nirs kitalálja maga is.
Szerencséjükre szükségtelen kiásni a hullát a sárból, már megtette rég. Ott fekszik az oltár tövében, kiterülve, háborítatlan. Négyszer fogott bele a varázslatba, négyszer bukott bele... De most, talán a fiúval sikerülhet. Igen.*
-Ez az ork lesz a mementója a hatalmunknak, ha sikerrel járunk. Ha sikerrel járunk...
*Visszhangozza magát, majd Nirs felé fordul.*
-Már szürkül a világ. Tudod a dolgod, Nirs Thargodrym.
*Lép az oltár mellé, majd kezét kinyújtja a férfi felé.*
-Láttál engem az előző éjjel, s Te is tudod, mi a módja. Keljenek táncra a holtak ma éjjel s jöjjön, aminek jönnie kell végre.
*A sötétülő égboltra pillant, majd behunyja szemét és újra elismétli az ősi szavakat. Ezen az éjen is ugyanúgy cselekszik, mint az előző próbáin... Ám ezúttal Nirsel maga mellett.*

Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906