Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-08 06:08:36
Üzenet elküldve: 2022-11-08 06:08:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az oltárszentelés a kispapok mindennapi feladatai közé tartozik a Föld Városában. Wruzto hati beosztás szerint, számtalanszor csinálta, mielőtt inkvizítor lett volna. Valószínűleg ezért megy neki a vérveszteségtől lassan elhomályosuló aggyal is. Otthon azonban soha olyan elemi erővel nem mutatta meg magát az isten, mint ebben a halálszagú kertben. Mihelyt a vér a hasadásba ömlik, morogni kezd a föld, és az oltárkő szörnyű robajjal összeforr. Az orkot nem bírják el tovább a lábai. Kis híján elzuhan, de a fekete kőtömbben valahogy még meg tud kapaszkodni, hogy leüljön.
A Király ekkor érkezik, és a korsóból újabb adag vérrel tölti meg az obszidiánban húzódó barázdákat. Wruzto túl kába ahhoz, hogy az ember szavait teljesen felfogja, csak az utolsó mondat üti meg a fülét: "Azután is, hogy a halálból visszahoztad." Míg az oltár magába fogadja az áldozatot, az agyaras suta - és egyre sutább - mozdulatokkal a zsebébe lapátolja az ember aranyát. Érzi, ahogy fázni kezd, és a feje egyre nehezebb. Aztán mint egy rossz tömlőből az utolsó csepp lőre, kifolyik a testéből az erő. Ragaszkodna az élethez, de már nincs mivel. A legidősebb fia, Chatmokz arca ködlik fel a szeme előtt.*
~Jó, hogy nem kell így látnia...~
*Majdnem elmosolyodik. Aztán végigvág rajta a kín.
Sa'Tereth minden hívének készen kell állnia, hogy a magasabb rangúak, vagy akár maga az isten eszközei legyenek. Testükkel, lelkükkel, szellemükkel. Arról azonban nem szólt a fáma, hogy ez ennyire fáj. Mintha az ork összes pórusán egyszerre akarná kiszívni valami rettenetes erő a vért, a velőt meg a nyirkot. Szemei kiguvadnak, száját akkorára tátja, hogy szinte kiakad az állkapcsa - ám nem jön ki rajta egy árva hang sem. Némán vonaglik, fogalma sincs meddig. Az eszméletét pedig egy pillanatra sem veszti el.*
*A gyötrelem elmúltával talán fél percig is fekszik mozdulatlanul, fennakadt szemekkel, mire megmoccan. Ólmos lassúsággal hasra fordul, aztán a baljára támaszkodva négykézlábra küzdi magát.*
~Baszki...~
*Nem tudja, hogy ezt kimondta-e, vagy csak gondolta. Hirtelen a sebéhez kap, és érzi, hogy összeforrt. A feje rohamosan tisztul ki a sokkból. Megkeresi a kőszilánkot, amivel az áldozat torkát felvágta. Bizonytalanul feláll, oldalával az oltárnak dől, hogy állva is maradjon. Előbb Znekre, majd az emberre néz. Lenyalja a kőről a vért, és mialatt feltűri bal karján az inget, csikorognak belőle a szavak:*
Vedd a vérem,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*Az obszidián belemar a szürke bőrbe. A seb nem mély, de elég egy újabb áldozatra. Wruzto a kezét hol ökölbe szorítja, hol kiengedi, hogy a vér könnyebben az oltárra folyhasson. Akár elfogadta Sa'Tereth az áldozatot, akár nem, az agyaras ezután újra a többiekre emeli a tekintetét. Már azon van, hogy elkéri a karjukat: adják meg az istennek, ami az övé, utána pedig ünnepelnek, a legszebb ork hagyományok szerint. Be kell azonban látnia, hogy valószínűleg sem a Király, sem Znekke nem vállalná a lélekkötés kockázatát, neki magának meg alig maradt jártányi ereje. Az obszidiánszilánkot tisztára nyalja azért, míg a fához támolyog, ami alatt korábban ült. Fölveszi a kabátját, felmarkolja a lámpást.*
- Veled még beszélni akarok. *mondja az embernek* Keress meg a Boszorkánykonyhán.
*Elindul kifelé, de a kolléganője előtt még megáll.*
- Neked meg... *a zsebébe nyúl, és találomra Znekke Leeradr kezébe nyom 241 aranyat.
Szándékra a felét annak, amit Őfelsége adott.* ...jó éjszakát!
*Ha a nő hagyja, szabad kezével megpaskolja a nyakát, ork módra arcon nyalja, aztán ha nincs más, kibotorkál a Vérkertből.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az oltárszentelés a kispapok mindennapi feladatai közé tartozik a Föld Városában. Wruzto hati beosztás szerint, számtalanszor csinálta, mielőtt inkvizítor lett volna. Valószínűleg ezért megy neki a vérveszteségtől lassan elhomályosuló aggyal is. Otthon azonban soha olyan elemi erővel nem mutatta meg magát az isten, mint ebben a halálszagú kertben. Mihelyt a vér a hasadásba ömlik, morogni kezd a föld, és az oltárkő szörnyű robajjal összeforr. Az orkot nem bírják el tovább a lábai. Kis híján elzuhan, de a fekete kőtömbben valahogy még meg tud kapaszkodni, hogy leüljön.
A Király ekkor érkezik, és a korsóból újabb adag vérrel tölti meg az obszidiánban húzódó barázdákat. Wruzto túl kába ahhoz, hogy az ember szavait teljesen felfogja, csak az utolsó mondat üti meg a fülét: "Azután is, hogy a halálból visszahoztad." Míg az oltár magába fogadja az áldozatot, az agyaras suta - és egyre sutább - mozdulatokkal a zsebébe lapátolja az ember aranyát. Érzi, ahogy fázni kezd, és a feje egyre nehezebb. Aztán mint egy rossz tömlőből az utolsó csepp lőre, kifolyik a testéből az erő. Ragaszkodna az élethez, de már nincs mivel. A legidősebb fia, Chatmokz arca ködlik fel a szeme előtt.*
~Jó, hogy nem kell így látnia...~
*Majdnem elmosolyodik. Aztán végigvág rajta a kín.
Sa'Tereth minden hívének készen kell állnia, hogy a magasabb rangúak, vagy akár maga az isten eszközei legyenek. Testükkel, lelkükkel, szellemükkel. Arról azonban nem szólt a fáma, hogy ez ennyire fáj. Mintha az ork összes pórusán egyszerre akarná kiszívni valami rettenetes erő a vért, a velőt meg a nyirkot. Szemei kiguvadnak, száját akkorára tátja, hogy szinte kiakad az állkapcsa - ám nem jön ki rajta egy árva hang sem. Némán vonaglik, fogalma sincs meddig. Az eszméletét pedig egy pillanatra sem veszti el.*
*A gyötrelem elmúltával talán fél percig is fekszik mozdulatlanul, fennakadt szemekkel, mire megmoccan. Ólmos lassúsággal hasra fordul, aztán a baljára támaszkodva négykézlábra küzdi magát.*
~Baszki...~
*Nem tudja, hogy ezt kimondta-e, vagy csak gondolta. Hirtelen a sebéhez kap, és érzi, hogy összeforrt. A feje rohamosan tisztul ki a sokkból. Megkeresi a kőszilánkot, amivel az áldozat torkát felvágta. Bizonytalanul feláll, oldalával az oltárnak dől, hogy állva is maradjon. Előbb Znekre, majd az emberre néz. Lenyalja a kőről a vért, és mialatt feltűri bal karján az inget, csikorognak belőle a szavak:*
Vedd a vérem,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*Az obszidián belemar a szürke bőrbe. A seb nem mély, de elég egy újabb áldozatra. Wruzto a kezét hol ökölbe szorítja, hol kiengedi, hogy a vér könnyebben az oltárra folyhasson. Akár elfogadta Sa'Tereth az áldozatot, akár nem, az agyaras ezután újra a többiekre emeli a tekintetét. Már azon van, hogy elkéri a karjukat: adják meg az istennek, ami az övé, utána pedig ünnepelnek, a legszebb ork hagyományok szerint. Be kell azonban látnia, hogy valószínűleg sem a Király, sem Znekke nem vállalná a lélekkötés kockázatát, neki magának meg alig maradt jártányi ereje. Az obszidiánszilánkot tisztára nyalja azért, míg a fához támolyog, ami alatt korábban ült. Fölveszi a kabátját, felmarkolja a lámpást.*
- Veled még beszélni akarok. *mondja az embernek* Keress meg a Boszorkánykonyhán.
*Elindul kifelé, de a kolléganője előtt még megáll.*
- Neked meg... *a zsebébe nyúl, és találomra Znekke Leeradr kezébe nyom 241 aranyat.
Szándékra a felét annak, amit Őfelsége adott.* ...jó éjszakát!*Ha a nő hagyja, szabad kezével megpaskolja a nyakát, ork módra arcon nyalja, aztán ha nincs más, kibotorkál a Vérkertből.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-06 21:45:57
Üzenet elküldve: 2022-11-06 21:45:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Znekke nem különösebben hatódott meg a társa sebétől. Vérzik, persze, de ilyen karcolásba nem szokás belehalni. Vagy mégis? Wruzto kezd igen szarul kinézni. ~ A végén még elpatkol nekem... ~ Jobb híján abban segít, amire megkérik: lefejti az inget a leendő áldozatról, és próbálja ott és úgy megkötni a szokásosnál is szürkébb hím karján, ahol ő mutatja. Nem mintha különösebben értene hozzá, de két kéz mégis csak ügyesebb, mint egy.
Az immár félmeztelen testet is a kolléga útmutatása szerint fekteti az oltárra. Aztán hátralép, és síri csendben figyeli az eseményeket. Wruzto hangja félig eltemetett emlékeket ás elő. A szökése óta nem hallott hasonló kántálást, ám a nosztalgiaroham nem tart sokáig. Sa'Tereth papjának szavai nyomán minden megváltozik. Az oltár életre kel, és nagyon... nagyon szomjas. Znekben szemernyi kétség sem marad az Arctalan jelenlétét illetően.
A világ legtermészetesebb dolga, hogy az amulettje is vért akar, és be is hajtja azt. A lány vajmi keveset törődik a fájdalommal ~ Sa'Tereth elveszi, ami jár neki. ~, sokkal inkább büszkeség tölti el, mert úgy érzi, hogy az isten ez egyszer az ő létéről is tudomást vett.
Lélegzetvisszafojtva nézi végig a régi Wruzto haláltusáját, és valódi áhítattal, ahogy az új felemelkedik. Átsuhan a fején, hogy megkérdezze, egyben van-e, de értelmetlen kérdés lenne: valószínűleg soha életében nem érezte magát ennyire élőnek. Még ha a szokottnál gyűröttebb és mocskosabb is, az előtte álló alak már nem az a füstölgő, káromkodó szerencsétlenség, akivel idejött.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Znekke nem különösebben hatódott meg a társa sebétől. Vérzik, persze, de ilyen karcolásba nem szokás belehalni. Vagy mégis? Wruzto kezd igen szarul kinézni. ~ A végén még elpatkol nekem... ~ Jobb híján abban segít, amire megkérik: lefejti az inget a leendő áldozatról, és próbálja ott és úgy megkötni a szokásosnál is szürkébb hím karján, ahol ő mutatja. Nem mintha különösebben értene hozzá, de két kéz mégis csak ügyesebb, mint egy.
Az immár félmeztelen testet is a kolléga útmutatása szerint fekteti az oltárra. Aztán hátralép, és síri csendben figyeli az eseményeket. Wruzto hangja félig eltemetett emlékeket ás elő. A szökése óta nem hallott hasonló kántálást, ám a nosztalgiaroham nem tart sokáig. Sa'Tereth papjának szavai nyomán minden megváltozik. Az oltár életre kel, és nagyon... nagyon szomjas. Znekben szemernyi kétség sem marad az Arctalan jelenlétét illetően.
A világ legtermészetesebb dolga, hogy az amulettje is vért akar, és be is hajtja azt. A lány vajmi keveset törődik a fájdalommal ~ Sa'Tereth elveszi, ami jár neki. ~, sokkal inkább büszkeség tölti el, mert úgy érzi, hogy az isten ez egyszer az ő létéről is tudomást vett.
Lélegzetvisszafojtva nézi végig a régi Wruzto haláltusáját, és valódi áhítattal, ahogy az új felemelkedik. Átsuhan a fején, hogy megkérdezze, egyben van-e, de értelmetlen kérdés lenne: valószínűleg soha életében nem érezte magát ennyire élőnek. Még ha a szokottnál gyűröttebb és mocskosabb is, az előtte álló alak már nem az a füstölgő, káromkodó szerencsétlenség, akivel idejött.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-06 16:48:39
Üzenet elküldve: 2022-11-06 16:48:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagy csorba esett anno Sa'Tereth nevén, mikor a fény bajnokai megszentségtelenítették legfőbb oltárát ebben a régióban. A meghasadt oltárt ezidáig is többen próbálták helyreállítani, de sikerrel nem járt senki, mintha maga a Sötét Isten utasítaná el a sok áldozatot, vagy talán a Eeyr mágiájának bűze miatt vallottak sorra kudarcot, ezidáig mindannyian. Most viszont fordult a kocka. Ironikus, hogy egy félholt orknak végül sikerül az, ami ezidáig senki másnak. Annak a szerencsétlen bolondnak a vérét gyorsan nyeli el az oltár közepén lévő mély repedés. A kántálás közepette pedig a föld mélyéről morajlás hangja kezd el erősödni. A repedés, pedig mint egy órási seb, szépen lassan összehúzódik, amíg végül csak egy vörös csík marad a rés helyén. Wruztot nagyon kifárasztja a rituálé, kénytelen leülni, amíg Mero az oltára tölti saját áldozatát. A fekete szikla pedig mohón nyeli el kiválasztottja felajánlását. Rögtön érezheti, hogy átjárja őt a sötét erő. Teste megtelik tiszta, lüktető életenergiával, amíg Wruztoból kivész a maradék is. Hamar kidől, egyenesen bele a mocskos iszapba, ami hideg szeretőként öleli körbe. Mégse érezi az elmúlás súlyát, inkább valami mást. Az iszapban átjárja valami különös erő, ami oly erőteljes, hogy egész teste megfeszül. Pokoli fájdalmakat él át, de üvölteni képtelen. Időérzéke elvész, olyan mintha órák óta szenvedne, pedig ez csupán néhány percig tart. A körülötte lévők megbénulnak a látványtól, egyszerűen képtelenek bármit csinálni. Néma tanúi lehetnek az új próféta születésének. A percekig tartó tusa hirtelen véget is ér. Néhány mozdulatlan pillant elteltével saját maga tápászkodik fel a földről. Sártól és vértől bűzlik, de szemei előtt új célok lebegnek. Istene kiválasztotta, ami keveseknek adatik meg. Új képességeit még meg kell tapasztalnia, de ez számára bizonyosan nem fog problémát okozni, amint kipihente magát, mert bár teste teljesen felépült abból a sérülésből, a fáradság ólom súlyként nehezedik vállaira. Ha valaki rápillant majd a sebére, akkor egy hasonló forradást láthat rajta, mint amilyen az oltáron is. Znekke az akivel ezidáig semmi különös nem történt, de most a talizmánja megmozdul. Az ököl szétnyílik és a lány bőre után kap, amin fájdalmas sebet ejt. Az ork vér bemocskolja talizmánját, de az rögtön magába is szívja azt, hogy rögtön ezután újra ökölbe ránduljon a fém marok. Olyan, mint régen látszólag, de a lány elméjében hallhat egy hangot, ami azt suttogja, hogy vérezze be. Gépiesen teljesíti is a parancsot, és láss csodát az ököl vörös fénnyel kezd izzani, amint a vér rákerül. Nagyjából egy fáklyának megfelelő mennyiségű fényt bocsájt ki magából. A vért letörölve róla újra kialszik. Apró ajándék ez szolgáltatásaiért cserébe.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nagy csorba esett anno Sa'Tereth nevén, mikor a fény bajnokai megszentségtelenítették legfőbb oltárát ebben a régióban. A meghasadt oltárt ezidáig is többen próbálták helyreállítani, de sikerrel nem járt senki, mintha maga a Sötét Isten utasítaná el a sok áldozatot, vagy talán a Eeyr mágiájának bűze miatt vallottak sorra kudarcot, ezidáig mindannyian. Most viszont fordult a kocka. Ironikus, hogy egy félholt orknak végül sikerül az, ami ezidáig senki másnak. Annak a szerencsétlen bolondnak a vérét gyorsan nyeli el az oltár közepén lévő mély repedés. A kántálás közepette pedig a föld mélyéről morajlás hangja kezd el erősödni. A repedés, pedig mint egy órási seb, szépen lassan összehúzódik, amíg végül csak egy vörös csík marad a rés helyén. Wruztot nagyon kifárasztja a rituálé, kénytelen leülni, amíg Mero az oltára tölti saját áldozatát. A fekete szikla pedig mohón nyeli el kiválasztottja felajánlását. Rögtön érezheti, hogy átjárja őt a sötét erő. Teste megtelik tiszta, lüktető életenergiával, amíg Wruztoból kivész a maradék is. Hamar kidől, egyenesen bele a mocskos iszapba, ami hideg szeretőként öleli körbe. Mégse érezi az elmúlás súlyát, inkább valami mást. Az iszapban átjárja valami különös erő, ami oly erőteljes, hogy egész teste megfeszül. Pokoli fájdalmakat él át, de üvölteni képtelen. Időérzéke elvész, olyan mintha órák óta szenvedne, pedig ez csupán néhány percig tart. A körülötte lévők megbénulnak a látványtól, egyszerűen képtelenek bármit csinálni. Néma tanúi lehetnek az új próféta születésének. A percekig tartó tusa hirtelen véget is ér. Néhány mozdulatlan pillant elteltével saját maga tápászkodik fel a földről. Sártól és vértől bűzlik, de szemei előtt új célok lebegnek. Istene kiválasztotta, ami keveseknek adatik meg. Új képességeit még meg kell tapasztalnia, de ez számára bizonyosan nem fog problémát okozni, amint kipihente magát, mert bár teste teljesen felépült abból a sérülésből, a fáradság ólom súlyként nehezedik vállaira. Ha valaki rápillant majd a sebére, akkor egy hasonló forradást láthat rajta, mint amilyen az oltáron is. Znekke az akivel ezidáig semmi különös nem történt, de most a talizmánja megmozdul. Az ököl szétnyílik és a lány bőre után kap, amin fájdalmas sebet ejt. Az ork vér bemocskolja talizmánját, de az rögtön magába is szívja azt, hogy rögtön ezután újra ökölbe ránduljon a fém marok. Olyan, mint régen látszólag, de a lány elméjében hallhat egy hangot, ami azt suttogja, hogy vérezze be. Gépiesen teljesíti is a parancsot, és láss csodát az ököl vörös fénnyel kezd izzani, amint a vér rákerül. Nagyjából egy fáklyának megfelelő mennyiségű fényt bocsájt ki magából. A vért letörölve róla újra kialszik. Apró ajándék ez szolgáltatásaiért cserébe.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-05 23:05:48
Üzenet elküldve: 2022-11-05 23:05:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olybá tűnik, nincs ellenvetés és a Király akarata érvényesül. Csak elégedetten szusszan egyet, ahogy hátát ismét a göcsörtös kőtömbnek veti. Onnan követi szemmel, ahogy az orkok megközelítik az oltárt.
A fickó nekikezd, ő pedig érdeklődve fordul egész testével az obszidiántömb irányába. Eleinte kezeit karba fonva szemlélődik, de csakhamar megkapaszkodik a kőtömbben. Úgy tűnik, az ork mégsem hazudott.*
-Hohó! *Bólogat serényen, ujjával az oltár felé mutogatva. Nem rémlik, hogy szemtanúja volt valaha efféle műveletnek.*
-Ezt nevezem!
*Mohón magához ragadja a kancsót, és maga is hevesen közelít az oltár felé. Szabad kezével közben zsebei között kutat, hogy néhány marék aranyat szórjon Wruzto mellé. Amennyiben az ork begyűjti, úgy 550 arany ütheti Wruzto Molzichygk markát. * Közben nem rest maga is az oltárhoz lépni a kancsóval. Az átvágott torkú pacákot szimplán legurítja onnan egy erőteljes lökéssel, hogy lassan az oltár barázdáiba önthesse a kancsó tartalmát.
Szemmel kíséri, ahogy az oltár számtalan, faragott sávja megtelítődik vérrel.*
-Vedd magadhoz, sötétség ura. Mindnek Tied a lelke. Lássad, a Király még mindig téged szolgál. Azután is, hogy a halálból visszahoztad. *Motyogja a szakálla alatt. Ő se nem pap, se nem szószólója Sa'Terethnek, ékes szavakat kár lenne várni tőle.
A csurgó vér felett tekint a vérző orkra. Nem, míg nem bizonyosodik meg afelől, hogy sikerrel járt, nem törődhet a problémával. Máskülönben bolond lenne hagyni, hogy a szürkebőrű itt fűbe harapjon. Sa'Tereth vagy Khunezk, a félisten sem akarná ezt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Olybá tűnik, nincs ellenvetés és a Király akarata érvényesül. Csak elégedetten szusszan egyet, ahogy hátát ismét a göcsörtös kőtömbnek veti. Onnan követi szemmel, ahogy az orkok megközelítik az oltárt.
A fickó nekikezd, ő pedig érdeklődve fordul egész testével az obszidiántömb irányába. Eleinte kezeit karba fonva szemlélődik, de csakhamar megkapaszkodik a kőtömbben. Úgy tűnik, az ork mégsem hazudott.*
-Hohó! *Bólogat serényen, ujjával az oltár felé mutogatva. Nem rémlik, hogy szemtanúja volt valaha efféle műveletnek.*
-Ezt nevezem!
*Mohón magához ragadja a kancsót, és maga is hevesen közelít az oltár felé. Szabad kezével közben zsebei között kutat, hogy néhány marék aranyat szórjon Wruzto mellé. Amennyiben az ork begyűjti, úgy 550 arany ütheti Wruzto Molzichygk markát. *
Közben nem rest maga is az oltárhoz lépni a kancsóval. Az átvágott torkú pacákot szimplán legurítja onnan egy erőteljes lökéssel, hogy lassan az oltár barázdáiba önthesse a kancsó tartalmát. Szemmel kíséri, ahogy az oltár számtalan, faragott sávja megtelítődik vérrel.*
-Vedd magadhoz, sötétség ura. Mindnek Tied a lelke. Lássad, a Király még mindig téged szolgál. Azután is, hogy a halálból visszahoztad. *Motyogja a szakálla alatt. Ő se nem pap, se nem szószólója Sa'Terethnek, ékes szavakat kár lenne várni tőle.
A csurgó vér felett tekint a vérző orkra. Nem, míg nem bizonyosodik meg afelől, hogy sikerrel járt, nem törődhet a problémával. Máskülönben bolond lenne hagyni, hogy a szürkebőrű itt fűbe harapjon. Sa'Tereth vagy Khunezk, a félisten sem akarná ezt.*
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-05 19:00:41
Üzenet elküldve: 2022-11-05 19:00:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szürke ork egy árva szó nélkül végighallgatja az embert, és még azt is megállja, hogy köpjön. Mégis mi gátolja meg Őfelségét, hogy lecserélje a kötést a karján? Fél, hogy elszalad? Amennyi vért vesztett, örülhet, ha haza bírja vonszolni magát a Boszorkánykonyháig. Láthatóan Zneket se érdekli, él-e vagy megdöglik. Az oltárt még újra tudja szentelni, a nő meg majd nyilván elrakja az érte kapott pénzt. Wruztónak se fegyvere, se ereje nincs, hogy megküzdjön vele a jussáért. Tanulságos este ez.
Az oltár viszont nem maradhat így. A Vérkertet birtokba vette az isten, és a gyalázatot, amit a Hetedik kutyái elkövettek, helyre kell hozni. A hajdani inkvizítoron kívül pedig ehhez momentán nincs más eszköze Sa'Terethnek.*
- Remélem, ér annyit a szavad, mint amilyen sok van belőle. *feleli a Király ajánlatára komoran. Nincsenek illúziói. Ha megkapta, amit akart, Őfelségét semmi nem akadályozza meg benne, hogy itt hagyja őket, mint eb a szarát. Minden adu nála van, és amennyit keménykedik, se az ötszáz aranyat, se a gyógyítót nem gondolja komolyan.*
- A kezemet segíts átkötni. *kaffantja oda a koleganőjének, miközben a fának támaszkodva talpra kecmereg. Az oltárhoz megy, és elkezd a lepattogott szilánkok közt keresgélni. Egy szablya vagy egy csatabárd nem a legalkalmasabb eszköz a véráldozathoz. Az obszidiánnak viszont jobb éle lehet a borotvánál is.
Ha talál egy majdnem ujjnyi hosszú darabot, az ájult dokkmunkáshoz ballag, és megszabadítja az ingétől. Fél kézzel sokáig tart, de ha a másik szürke segít, hamar megvan. Az ing legtisztábbnak tűnő részéből hasít magának egy darabot, és lecseréli vele a kötést a balján.
Amikor kész, megkéri Znekkét, hogy vigye a fickót az oltárhoz. Csak a felsőtestét fektesse rá, a fejét emelje meg a homlokánál fogva, hogy könnyű legyen a torkát elmetszeni. A fejnek az oltár harmadánál kell lennie, és előre néznie. Ha kell, Wruzto be is állítja, aztán a kőtömb másik oldalához megy, és az obszidiánszilánkkal - vagy ha nem talált megfelelőt, fajtársa kardjával - a kezében szembehelyezkedik az áldozattal. Lehunyja a szemét. Kezdődhet a varázslat.*
*Hogyan tudná halandó elme befogadni a Sötét Semmit, ami Sa'Tereth legbenső lényege? Csak úgy, ha valami fogódzót ad neki. A sivatag némaságát. A tengeri éjszakát, ahol a fekete ég alatt fekete víz háborog. Pirtianes kibelezett tárnáinak vaksötétjét. Vagy ennek a megfoghatatlan, végtelenül idegen valaminek a lélek mélyébe hatoló zúgását:*
- Vóóóóóóóóóóóó...
*Nem tudni, mekkora erőfeszítésébe kerül, de a szürke ork rozsdás, mély hangja betölti a tisztást.*
- VÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ...!
*Zneknek, és ha járt Pirtianesben, a Királynak ismerős lehet ez a nyitány. Ha akarnak, a hangjukkal csatlakozhatnak is a paphoz, ahogy áldozatkor szokás.*
- VÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!
*A levegő vibrál a feszültségtől, ahogy a dallamtalan zengés abbamarad. Wruzto sárga szemei lassan felnyílnak. A másik agyarasra néz, de a szelleme máshol jár. Szavai csontokként kopognak a csendben:*
Oltárt adok
Neked, Vérúr, ki
magad vagy a Végtelen.
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*És ha az isten úgy akarja, papja piros virágot nyit áldozatuk torkán - obszidiánnal vagy acéllal - amiből sugárban ömlik a vér a meghasadt oltárra.*
Vezérlő Értelem
Vég és Kezdet Közt Lakozó
Mesterek Mestere
Titkokat Tudó
Láncok Leverője
Halál Legyőzője
Sa'Tereth - üdv Neked!
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szürke ork egy árva szó nélkül végighallgatja az embert, és még azt is megállja, hogy köpjön. Mégis mi gátolja meg Őfelségét, hogy lecserélje a kötést a karján? Fél, hogy elszalad? Amennyi vért vesztett, örülhet, ha haza bírja vonszolni magát a Boszorkánykonyháig. Láthatóan Zneket se érdekli, él-e vagy megdöglik. Az oltárt még újra tudja szentelni, a nő meg majd nyilván elrakja az érte kapott pénzt. Wruztónak se fegyvere, se ereje nincs, hogy megküzdjön vele a jussáért. Tanulságos este ez.
Az oltár viszont nem maradhat így. A Vérkertet birtokba vette az isten, és a gyalázatot, amit a Hetedik kutyái elkövettek, helyre kell hozni. A hajdani inkvizítoron kívül pedig ehhez momentán nincs más eszköze Sa'Terethnek.*
- Remélem, ér annyit a szavad, mint amilyen sok van belőle. *feleli a Király ajánlatára komoran. Nincsenek illúziói. Ha megkapta, amit akart, Őfelségét semmi nem akadályozza meg benne, hogy itt hagyja őket, mint eb a szarát. Minden adu nála van, és amennyit keménykedik, se az ötszáz aranyat, se a gyógyítót nem gondolja komolyan.*
- A kezemet segíts átkötni. *kaffantja oda a koleganőjének, miközben a fának támaszkodva talpra kecmereg. Az oltárhoz megy, és elkezd a lepattogott szilánkok közt keresgélni. Egy szablya vagy egy csatabárd nem a legalkalmasabb eszköz a véráldozathoz. Az obszidiánnak viszont jobb éle lehet a borotvánál is.
Ha talál egy majdnem ujjnyi hosszú darabot, az ájult dokkmunkáshoz ballag, és megszabadítja az ingétől. Fél kézzel sokáig tart, de ha a másik szürke segít, hamar megvan. Az ing legtisztábbnak tűnő részéből hasít magának egy darabot, és lecseréli vele a kötést a balján.
Amikor kész, megkéri Znekkét, hogy vigye a fickót az oltárhoz. Csak a felsőtestét fektesse rá, a fejét emelje meg a homlokánál fogva, hogy könnyű legyen a torkát elmetszeni. A fejnek az oltár harmadánál kell lennie, és előre néznie. Ha kell, Wruzto be is állítja, aztán a kőtömb másik oldalához megy, és az obszidiánszilánkkal - vagy ha nem talált megfelelőt, fajtársa kardjával - a kezében szembehelyezkedik az áldozattal. Lehunyja a szemét. Kezdődhet a varázslat.*
*Hogyan tudná halandó elme befogadni a Sötét Semmit, ami Sa'Tereth legbenső lényege? Csak úgy, ha valami fogódzót ad neki. A sivatag némaságát. A tengeri éjszakát, ahol a fekete ég alatt fekete víz háborog. Pirtianes kibelezett tárnáinak vaksötétjét. Vagy ennek a megfoghatatlan, végtelenül idegen valaminek a lélek mélyébe hatoló zúgását:*
- Vóóóóóóóóóóóó...
*Nem tudni, mekkora erőfeszítésébe kerül, de a szürke ork rozsdás, mély hangja betölti a tisztást.*
- VÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ...!
*Zneknek, és ha járt Pirtianesben, a Királynak ismerős lehet ez a nyitány. Ha akarnak, a hangjukkal csatlakozhatnak is a paphoz, ahogy áldozatkor szokás.*
- VÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!!!
*A levegő vibrál a feszültségtől, ahogy a dallamtalan zengés abbamarad. Wruzto sárga szemei lassan felnyílnak. A másik agyarasra néz, de a szelleme máshol jár. Szavai csontokként kopognak a csendben:*
Oltárt adok
Neked, Vérúr, ki
magad vagy a Végtelen.
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*És ha az isten úgy akarja, papja piros virágot nyit áldozatuk torkán - obszidiánnal vagy acéllal - amiből sugárban ömlik a vér a meghasadt oltárra.*
Vezérlő Értelem
Vég és Kezdet Közt Lakozó
Mesterek Mestere
Titkokat Tudó
Láncok Leverője
Halál Legyőzője
Sa'Tereth - üdv Neked!
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-04 17:33:49
Üzenet elküldve: 2022-11-04 17:33:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
*A nőstény meglehetősen hülyének érzi magát, amiért eddig nem sikerült összeraknia az amúgy eléggé kézenfekvő megfejtést. ~ Hát persze! Pap a marhája! ~ Mégis ki a franc akarna újraszentelni egy oltárt, ha nem egy pap? Mire eljut odáig a gondolatmenet, hogy megpróbálja leplezni a dolgot, már késő: hasonlóan hülye kifejezés ül ki az ábrázatára. Legalább a "király" nem akadékoskodik különösebben. Idegesítő egy alak, de úgy tűnik, egy oldalon állnak. ~ Remélem, lesz annyi esze, hogy ne legyen útban... Akárhogy is megy ez az áldozat dolog. ~ Wruztóra néz, aztán az eszméletlen pasasra, aki kitartóan támasztja a fát, ahová Znekke ültette.*
- Na mi legyen? *Szünet.* Odarakjam? *Bök az oltár maradványai felé. Lehet, hogy a nagyhangú benga teszi, de most egyáltalán nem ragadja magával a hely szelleme. Ám a meló az meló, és úgy néz ki, most még pénzt is kereshetnek rajta.*
*A nőstény meglehetősen hülyének érzi magát, amiért eddig nem sikerült összeraknia az amúgy eléggé kézenfekvő megfejtést. ~ Hát persze! Pap a marhája! ~ Mégis ki a franc akarna újraszentelni egy oltárt, ha nem egy pap? Mire eljut odáig a gondolatmenet, hogy megpróbálja leplezni a dolgot, már késő: hasonlóan hülye kifejezés ül ki az ábrázatára. Legalább a "király" nem akadékoskodik különösebben. Idegesítő egy alak, de úgy tűnik, egy oldalon állnak. ~ Remélem, lesz annyi esze, hogy ne legyen útban... Akárhogy is megy ez az áldozat dolog. ~ Wruztóra néz, aztán az eszméletlen pasasra, aki kitartóan támasztja a fát, ahová Znekke ültette.*
- Na mi legyen? *Szünet.* Odarakjam? *Bök az oltár maradványai felé. Lehet, hogy a nagyhangú benga teszi, de most egyáltalán nem ragadja magával a hely szelleme. Ám a meló az meló, és úgy néz ki, most még pénzt is kereshetnek rajta.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-02 08:36:12
Üzenet elküldve: 2022-11-02 08:36:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy Sa'Tereth papja lenne? Volt már dolga olyannal, aki az volt, habár ez itt ránézésre cseppet sem hasonlít őhozzá.*
-Az lennél? *Elrúgja magát a kődarabtól, s immáron érdeklődés csillan szemében. Persze könnyen lehet, hogy az ork hazudik. Bárhogy álljon is a helyzet: addig nem fogja elhagyni a Vérkertet, míg be nem végzi azt, amiért idejött.*
-Na nem a'! Ha szanitécet keresel, rossz helyen kopogtatsz, barátom! *Óvatosan biztonságba helyezi a girbe-gurba szikla egy kiszögellésében a kancsót, majd keze ügyébe helyezi a csatabárdot. Terpeszbe helyezkedik, mosoly pedig már nem játszik ábrázatán.*
-Mondom, mi lesz. Helyrepofozod az oltárt és ötszáz arany üti a markod, itt helyben. Lássad, a Király bőkezű testvér. *Itt azért megenged egy vigyort.*
-Aztán foglalkozunk a bajoddal is. Tudom is, hogyan. De előbb kifaszázod ezt itt. A Királynak szüksége van az oltárra. Ezért vagyok itt. *Biccent a megrepedt obszidiántömb felé.*
-A másik lehetőség, hogy megdeglesz. A barátod meg eldöntheti, csatlakozik-e. *Csak egy pillanatra kúszik tekintete Znekkére.*
-Na, én azt hiszem, mindahányan akik itt vagyunk, ugyanarra gondolunk. "De... Király úr... Itt csak egy elfogadható megoldás van!" És ez PONTOSAN így van. *Jelzésértékűen vágja a földbe a csatabárdot, majd fókuszálja be a párost ismét.*
-Szóval ha már itt vagy, Sa'Tereth papja. Hozd ezt itt rendbe a Király kedvéért. *Szelíd mosollyal toldja meg szavait.* -Aztán helyrehozzuk azt a karcolást ottan. Van rá orvosság. Még.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hogy Sa'Tereth papja lenne? Volt már dolga olyannal, aki az volt, habár ez itt ránézésre cseppet sem hasonlít őhozzá.*
-Az lennél? *Elrúgja magát a kődarabtól, s immáron érdeklődés csillan szemében. Persze könnyen lehet, hogy az ork hazudik. Bárhogy álljon is a helyzet: addig nem fogja elhagyni a Vérkertet, míg be nem végzi azt, amiért idejött.*
-Na nem a'! Ha szanitécet keresel, rossz helyen kopogtatsz, barátom! *Óvatosan biztonságba helyezi a girbe-gurba szikla egy kiszögellésében a kancsót, majd keze ügyébe helyezi a csatabárdot. Terpeszbe helyezkedik, mosoly pedig már nem játszik ábrázatán.*
-Mondom, mi lesz. Helyrepofozod az oltárt és ötszáz arany üti a markod, itt helyben. Lássad, a Király bőkezű testvér. *Itt azért megenged egy vigyort.*
-Aztán foglalkozunk a bajoddal is. Tudom is, hogyan. De előbb kifaszázod ezt itt. A Királynak szüksége van az oltárra. Ezért vagyok itt. *Biccent a megrepedt obszidiántömb felé.*
-A másik lehetőség, hogy megdeglesz. A barátod meg eldöntheti, csatlakozik-e. *Csak egy pillanatra kúszik tekintete Znekkére.*
-Na, én azt hiszem, mindahányan akik itt vagyunk, ugyanarra gondolunk. "De... Király úr... Itt csak egy elfogadható megoldás van!" És ez PONTOSAN így van. *Jelzésértékűen vágja a földbe a csatabárdot, majd fókuszálja be a párost ismét.*
-Szóval ha már itt vagy, Sa'Tereth papja. Hozd ezt itt rendbe a Király kedvéért. *Szelíd mosollyal toldja meg szavait.* -Aztán helyrehozzuk azt a karcolást ottan. Van rá orvosság. Még.
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-11-01 09:41:14
Üzenet elküldve: 2022-11-01 09:41:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto szótlanul hallgatja, ahogy az ember előadja magát. Nehézkesen elkezdi lehámozni magáról a kabátot, közben pedig azon gondolkodik, vajon a Kikötő Királyának, a Fekete Isten Első Kardjának hogy a picsába nem volt két poroszlója, hogy vigyázzon az oltárra. Végigméri őfelségét, aztán a kőtömb mögé pillant, ahol a karcsú alak állt az előbb. Még látni véli, ahogy nesztelenül beleveszik a sötétségbe.*
- Sa'Tereth papja vagyok. Azért jöttünk, hogy újraszenteljük az oltárt. *feleli hűvösen az embernek. Jobbjával átnyúl maga előtt, hogy a rossz kezével rá tudjon fogni a kabát mandzsettájára, aztán óvatosan kihúzza belőle a karját. A bal bicepszén iszamós, barna kötés.* Lássa el valamelyiktek a sebemet, és megcsinálom. *A hangja a vérveszteségtől gyenge, reszelős, mint a száraz avar, mégis szörnyű, hideg akarat munkál benne. Sárga szemeit Meronnanéba mélyeszti* Neked mi dolgod itt?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto szótlanul hallgatja, ahogy az ember előadja magát. Nehézkesen elkezdi lehámozni magáról a kabátot, közben pedig azon gondolkodik, vajon a Kikötő Királyának, a Fekete Isten Első Kardjának hogy a picsába nem volt két poroszlója, hogy vigyázzon az oltárra. Végigméri őfelségét, aztán a kőtömb mögé pillant, ahol a karcsú alak állt az előbb. Még látni véli, ahogy nesztelenül beleveszik a sötétségbe.*
- Sa'Tereth papja vagyok. Azért jöttünk, hogy újraszenteljük az oltárt. *feleli hűvösen az embernek. Jobbjával átnyúl maga előtt, hogy a rossz kezével rá tudjon fogni a kabát mandzsettájára, aztán óvatosan kihúzza belőle a karját. A bal bicepszén iszamós, barna kötés.* Lássa el valamelyiktek a sebemet, és megcsinálom. *A hangja a vérveszteségtől gyenge, reszelős, mint a száraz avar, mégis szörnyű, hideg akarat munkál benne. Sárga szemeit Meronnanéba mélyeszti* Neked mi dolgod itt?
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:19:33
Üzenet elküldve: 2022-10-31 19:19:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
~ Király... Az... ~ *Az idegen nem olyannak tűnik, akivel érdemes kötekedni, de első blikkre ő sem akar balhét. A bemutatkozására Znekke vállat von, ami okoz némi kihívást a rajta cipelt tesstel. Megfogja, leülteti egy fa tövébe, tisztes távolságra az oltártól. Bár eszméletlennek tűnik, az ork lány nem tágít a közeléből. Ha magához térne és eszébe jutna kereket oldani, a fogvatartója résen lesz.*
*Érzi, hogy válaszolnia kellene valamit, de nem nagyon akaródzik. A duma Wruzto dolga lenne. ~ Különben is, mit mondjak neki? Én meg Pirtianes királynője vagyok? ~ Az is az ő dolga lenne, hogy kezdjen valamit az oltárral. Zneknek tulajdonképpen halvány gőze sincs, hogyan működik ez az egész, de egyelőre nem kételkedik benne, hogy a hím terve beválhat. Ha nem, és fölöslegesen cipelte ide az áldozatot, akkor morcos lesz.*
- Szép darab. *Végigmérei a benga fickó csatabárdját. A hangja halk és reszelős, semmi kellemes nincs benne. További szöveg helyett azonban Wruztóhoz fordul, majd kérdőn felvonja a szemöldökét. ~ Vázold, amit tenni akarsz vagy mit tudom én. Én megtettem a részemet. ~*
~ Király... Az... ~ *Az idegen nem olyannak tűnik, akivel érdemes kötekedni, de első blikkre ő sem akar balhét. A bemutatkozására Znekke vállat von, ami okoz némi kihívást a rajta cipelt tesstel. Megfogja, leülteti egy fa tövébe, tisztes távolságra az oltártól. Bár eszméletlennek tűnik, az ork lány nem tágít a közeléből. Ha magához térne és eszébe jutna kereket oldani, a fogvatartója résen lesz.*
*Érzi, hogy válaszolnia kellene valamit, de nem nagyon akaródzik. A duma Wruzto dolga lenne. ~ Különben is, mit mondjak neki? Én meg Pirtianes királynője vagyok? ~ Az is az ő dolga lenne, hogy kezdjen valamit az oltárral. Zneknek tulajdonképpen halvány gőze sincs, hogyan működik ez az egész, de egyelőre nem kételkedik benne, hogy a hím terve beválhat. Ha nem, és fölöslegesen cipelte ide az áldozatot, akkor morcos lesz.*
- Szép darab. *Végigmérei a benga fickó csatabárdját. A hangja halk és reszelős, semmi kellemes nincs benne. További szöveg helyett azonban Wruztóhoz fordul, majd kérdőn felvonja a szemöldökét. ~ Vázold, amit tenni akarsz vagy mit tudom én. Én megtettem a részemet. ~*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-10-29 15:50:07
Üzenet elküldve: 2022-10-29 15:50:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szórakozottan sercegteti szakállát, miközben maga elé mered. Talán már egy jó órája is itt van már, de ötlet egy sem született fejében. Nem várhat sokáig: a vér a kancsóban elveszíti frissességét, a mészárszék a Szántóföldeken pedig mit sem ért.
Ekkor toppan be a két ork. Csak akkor figyel fel rájuk, mikor a nőstény megszólítja. Az, amelyik a vállán egy testet cipel. Rögtön kiszúrja, a másik, amelyik a lámpást szorongatja, alaposan megsérült.
Az árnyak között ő maga nem szúrta ki eleddig a sötételfet, s tán jól is van ez így. Akik az árnyak szolgálatában állnak, gyakorta közöttük is akarnak maradni.*
-Ti kik a faszok vagytok?! *Feleli meg a kérdést kérdéssel, s feltápászkodván rántja ki a földből a méretes csatabárdot. Kikötői ténykedése során több alkalommal is volt alkalma orkokkal cimborálni. Nincsenek aggályai a fajt illetően. Azzal sincs gondja, hogyan üsse meg a közös hangot velük.
Hamar felméri a szituációt. Orkok. Az egyikük szemmel láthatóan sérült. Bizonyára segítségért jöttek ide. A Ahogy ők maguk is tették ezt számtalan alkalommal.*
-A Kikötő Királya vagyok. *Válaszolja meg végül a kérdést profán vigyorral arcán, a csatabárd nyele pedig vállán landol.*
-És a Fekete Isten első kardja. *Nincs benne félsz a párost illetően. Egyrészről tökéletesen tisztában van saját képességeivel, másrészről pedig ez a páros - kiegészülve a hullajelölttel - aligha azért jött, hogy lerombolja, ami még maradt a kőtömbből.*
-Rábasztatok. Az oltár nincs többé. *Bök jelentőségteljesen a nőstény cipelte test felé. Noha ez a saját pechje is, azért a vigyor még szélesebbre húzódik arcán szavai nyomán. Elvégre megoszthatja másokkal balszerencséjét.*
-Amé'k a köcsöghöz nyúl, levágom a karját. *Jelenti ki, miközben szabad kezével a kancsó után nyúl. Látszik, komolyan gondolja. Hóna alá öleli, majd tesz két lépést oldalra.*
-Bár ahogy elnézem, neked ez már mindegy. *Biccent Wruzto felé kifejezéstelenül.*
-Mit sem ér a véred. Vagy azé ott.
*Hátát egy girbe-gurba sziklának veti, továbbra is gondosan ölelve a kancsót. Várakozva pillant fel a Vérkert újdonsült vendégeire. Haraggal vegyes csalódásra számít, már az oltár állapotából kifolyólag. Ennyi öröme legalább lesz a napban.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.29 15:54:14
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szórakozottan sercegteti szakállát, miközben maga elé mered. Talán már egy jó órája is itt van már, de ötlet egy sem született fejében. Nem várhat sokáig: a vér a kancsóban elveszíti frissességét, a mészárszék a Szántóföldeken pedig mit sem ért.
Ekkor toppan be a két ork. Csak akkor figyel fel rájuk, mikor a nőstény megszólítja. Az, amelyik a vállán egy testet cipel. Rögtön kiszúrja, a másik, amelyik a lámpást szorongatja, alaposan megsérült.
Az árnyak között ő maga nem szúrta ki eleddig a sötételfet, s tán jól is van ez így. Akik az árnyak szolgálatában állnak, gyakorta közöttük is akarnak maradni.*
-Ti kik a faszok vagytok?! *Feleli meg a kérdést kérdéssel, s feltápászkodván rántja ki a földből a méretes csatabárdot. Kikötői ténykedése során több alkalommal is volt alkalma orkokkal cimborálni. Nincsenek aggályai a fajt illetően. Azzal sincs gondja, hogyan üsse meg a közös hangot velük.
Hamar felméri a szituációt. Orkok. Az egyikük szemmel láthatóan sérült. Bizonyára segítségért jöttek ide. A Ahogy ők maguk is tették ezt számtalan alkalommal.*
-A Kikötő Királya vagyok. *Válaszolja meg végül a kérdést profán vigyorral arcán, a csatabárd nyele pedig vállán landol.*
-És a Fekete Isten első kardja. *Nincs benne félsz a párost illetően. Egyrészről tökéletesen tisztában van saját képességeivel, másrészről pedig ez a páros - kiegészülve a hullajelölttel - aligha azért jött, hogy lerombolja, ami még maradt a kőtömbből.*
-Rábasztatok. Az oltár nincs többé. *Bök jelentőségteljesen a nőstény cipelte test felé. Noha ez a saját pechje is, azért a vigyor még szélesebbre húzódik arcán szavai nyomán. Elvégre megoszthatja másokkal balszerencséjét.*
-Amé'k a köcsöghöz nyúl, levágom a karját. *Jelenti ki, miközben szabad kezével a kancsó után nyúl. Látszik, komolyan gondolja. Hóna alá öleli, majd tesz két lépést oldalra.*
-Bár ahogy elnézem, neked ez már mindegy. *Biccent Wruzto felé kifejezéstelenül.*
-Mit sem ér a véred. Vagy azé ott.
*Hátát egy girbe-gurba sziklának veti, továbbra is gondosan ölelve a kancsót. Várakozva pillant fel a Vérkert újdonsült vendégeire. Haraggal vegyes csalódásra számít, már az oltár állapotából kifolyólag. Ennyi öröme legalább lesz a napban.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.10.29 15:54:14
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-10-28 15:49:14
Üzenet elküldve: 2022-10-28 15:49:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hosszú az út a Vérkertig. A kötés Wruzto karján segít ugyan valamit, de kevés ahhoz, hogy a vérzést teljesen elállítsa. Exhajcsárunk időnként kénytelen megállni pihenni, aztán nem sokkal a kert előtt áldozatuk cipelése már teljesen Znekkére marad.
A bejáratnál szerencsétlenkedik egy darabig, mire meggyújtja a lámpást. A tűzcsiholás tudniillik kétkezes művelet, ám amikor megpróbálja behajlítani a balját, leveri a víz a fájdalomtól. Az acélt szerencsére meg tudja fogni vele. Mire a szikrák nagy nehezen megtalálják a kanócot, érzi, hogy a kötés kezd átvérezni a karján.
Bent az oltárnál pedig tényleg várják őket. Egy kibaszott nagydarab ember, akkora, hogy az anyja talán óriás volt.*
~Fölépülök bazmeg, nekiállok fogadni a Rókalyukban...~
*Mivel kolléganője felteszi a kéttalléros kérdést helyette is, úgy dönt, inkább takarékoskodik az erejével, és szó nélkül leroskad a legközelebbi fa tövébe. Ekkor veszi észre a köcsögöt az oltáron. Aztán sárga szemei egy hosszú árnyékra tévednek az obszidiántömb mögött. Filigrán termet, talán elf lehet, vagy kormos, a sötétben nem tudja kivenni. Fontosabb kérdés, hogy együtt vannak-e ezzel a melákkal. Legfontosabb pedig: mi a faszt keresnek itt...*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hosszú az út a Vérkertig. A kötés Wruzto karján segít ugyan valamit, de kevés ahhoz, hogy a vérzést teljesen elállítsa. Exhajcsárunk időnként kénytelen megállni pihenni, aztán nem sokkal a kert előtt áldozatuk cipelése már teljesen Znekkére marad.
A bejáratnál szerencsétlenkedik egy darabig, mire meggyújtja a lámpást. A tűzcsiholás tudniillik kétkezes művelet, ám amikor megpróbálja behajlítani a balját, leveri a víz a fájdalomtól. Az acélt szerencsére meg tudja fogni vele. Mire a szikrák nagy nehezen megtalálják a kanócot, érzi, hogy a kötés kezd átvérezni a karján.
Bent az oltárnál pedig tényleg várják őket. Egy kibaszott nagydarab ember, akkora, hogy az anyja talán óriás volt.*
~Fölépülök bazmeg, nekiállok fogadni a Rókalyukban...~
*Mivel kolléganője felteszi a kéttalléros kérdést helyette is, úgy dönt, inkább takarékoskodik az erejével, és szó nélkül leroskad a legközelebbi fa tövébe. Ekkor veszi észre a köcsögöt az oltáron. Aztán sárga szemei egy hosszú árnyékra tévednek az obszidiántömb mögött. Filigrán termet, talán elf lehet, vagy kormos, a sötétben nem tudja kivenni. Fontosabb kérdés, hogy együtt vannak-e ezzel a melákkal. Legfontosabb pedig: mi a faszt keresnek itt...*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-10-28 10:46:44
Üzenet elküldve: 2022-10-28 10:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ki várna? Döglött hely. *Ilyen távol az oltártól, Znek nem érzi magán a hely auráját. A leendő hullával is csak azért nyűglődik, mert egyszer már beleegyezett. Ami Sa'Tereth-et illeti, a lány szerint túl nagy feneket kerítenek neki. Ha tényleg olyan hatalmas, amilyennek mondják, biztos van jobb dolga is, mint a halandók ügyes-bajos dolgaival foglalkozni.*
*Az út csendesen telik. Ha Wruzto nem kérdez, Znekke sem szól. A gondolataiba merülve baktat a pusztulás kertje felé. Legfeljebb annyira ügyel, hogy a forgalmasabb ~ Mi forgalmas éjnek évadján? ~ utcák helyett a sötétség leplére rásegítő, szűkebb sikátorok felé menjenek. Ha egyszer-egyszer egyedül kell cipelnie a jobb sorsra érdemes tengerészt ~ Remélem, él még... ~, hát abból sem csinál gondot.*
*Jellegzetes szag, a halál és a rothadás bűze jelzi, amit pillanatokkal később a szemükkel is láthatnak: a Vérkert kerítése áll előttük. Eljátszik a gondolattal, hogy akár át is mászhatnának rajta, bár a társa sincs olyan állapotban, hogy cirkuszi majomnak álljon, és az áldozatul szánt ipse se biztos, hogy túlélné, ha áthajítanák a kerítésen, meghalnia pedig egy kicsit odébb kell majd.*
*A furcsa trió végül civilizált orkokhoz és ~ Mi vagy te? ~ emberhez méltón, a kapun át lép be. Znekkét egycsapásra megszállja a hely aurája. A korábbi, kételkedő énje a múlté. Itt egészen más színben látja a világot. Sa'Tereth itt járt, és egyszer talán vissza is jön... Bár eddig sem beszélt sokat, a lány némasága súlyosabb lesz, mint eddig. Már-már kézzelfogható a csend. Csak az oltár közelébe érve töri meg a hallgatását. Egy alak ül az oltár mellett a földön. ~ Egy kancsóval? Mi a... ~*
- Te meg ki a fasz vagy? *Meglepetésében majdnem leejti a szerencsétlen tengerészt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Ki várna? Döglött hely. *Ilyen távol az oltártól, Znek nem érzi magán a hely auráját. A leendő hullával is csak azért nyűglődik, mert egyszer már beleegyezett. Ami Sa'Tereth-et illeti, a lány szerint túl nagy feneket kerítenek neki. Ha tényleg olyan hatalmas, amilyennek mondják, biztos van jobb dolga is, mint a halandók ügyes-bajos dolgaival foglalkozni.*
*Az út csendesen telik. Ha Wruzto nem kérdez, Znekke sem szól. A gondolataiba merülve baktat a pusztulás kertje felé. Legfeljebb annyira ügyel, hogy a forgalmasabb ~ Mi forgalmas éjnek évadján? ~ utcák helyett a sötétség leplére rásegítő, szűkebb sikátorok felé menjenek. Ha egyszer-egyszer egyedül kell cipelnie a jobb sorsra érdemes tengerészt ~ Remélem, él még... ~, hát abból sem csinál gondot.*
*Jellegzetes szag, a halál és a rothadás bűze jelzi, amit pillanatokkal később a szemükkel is láthatnak: a Vérkert kerítése áll előttük. Eljátszik a gondolattal, hogy akár át is mászhatnának rajta, bár a társa sincs olyan állapotban, hogy cirkuszi majomnak álljon, és az áldozatul szánt ipse se biztos, hogy túlélné, ha áthajítanák a kerítésen, meghalnia pedig egy kicsit odébb kell majd.*
*A furcsa trió végül civilizált orkokhoz és ~ Mi vagy te? ~ emberhez méltón, a kapun át lép be. Znekkét egycsapásra megszállja a hely aurája. A korábbi, kételkedő énje a múlté. Itt egészen más színben látja a világot. Sa'Tereth itt járt, és egyszer talán vissza is jön... Bár eddig sem beszélt sokat, a lány némasága súlyosabb lesz, mint eddig. Már-már kézzelfogható a csend. Csak az oltár közelébe érve töri meg a hallgatását. Egy alak ül az oltár mellett a földön. ~ Egy kancsóval? Mi a... ~*
- Te meg ki a fasz vagy? *Meglepetésében majdnem leejti a szerencsétlen tengerészt.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-10-21 14:25:56
Üzenet elküldve: 2022-10-21 14:25:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy trappol be a Vérkertbe a kancsóval kezében, mintha mi sem lenne természetesebb. Vad mozdulattal tépi le fejéről a csuklyát, miközben megközelíti az oltárt. Itt már biztonságban van. Aligha merészkedik ide patkány, hogy esetlegesen fejét vegye.
Nem dolgozik benne különösebb félsz vagy alázat az oltárt látván. Épp elégszer járt már itt. Tekintete azonban rászegeződik a faragott kőasztalra, s nem is tekint körbe. Miért is tenné, a Vérkert rendszerint üres. Élő itt csak ritkán fordul meg.*
-Meghoztam a jussod! *Harsogja, miközben széles vigyorral emeli magasba a vérrel teli kancsót. Ennyi áldozatért igazán fejére emelhetnék a Vér Koronáját.*
-A Vérúr Első Kardja, a Szántók Mészárosa, a Kikötő Királya visszatért! *Széttárva kezeit, töretlen vigyorral köszönti "gazdáját", s közelíti meg az oltárt. Néhány, tétova lépés után azonban megtorpan. Meredten szemléli a repedt kőlapot és az élettelen obszidiántömböt. Nem is mozdul néhány pillanatig, még a vigyor is leolvad arcáról. Csak a kancsót rakja remegő kezekkel a kőtömbre. Mert jelen állapotában ez nem több annál.*
-NEM! *Kapja le hátáról a méretes csatabárdot, hogy beleállíthassa a földbe maga mellett. Tajtékzik.*
-Hogy a bolondisten rúgja a tetves rohadékok szajha anyjába az EGÉSZET! *Jókorát rúg a levegőbe, kis híján pofára is esik közben.*
-KI VOLT EZ?! *Dülledő szemekkel keresi a tettest, de körbe sem fordul hozzá. Nem úgy tűnt, mintha a véroltár az imént hűlt volna ki.
Néhány perc tombolás után támaszkodik meg a földbe vájt csatabárd nyelébe, majd roskad le az egykori oltár tövébe. A Királynak gondolkodnia kell.*
Nem dolgozik benne különösebb félsz vagy alázat az oltárt látván. Épp elégszer járt már itt. Tekintete azonban rászegeződik a faragott kőasztalra, s nem is tekint körbe. Miért is tenné, a Vérkert rendszerint üres. Élő itt csak ritkán fordul meg.*
-Meghoztam a jussod! *Harsogja, miközben széles vigyorral emeli magasba a vérrel teli kancsót. Ennyi áldozatért igazán fejére emelhetnék a Vér Koronáját.*
-A Vérúr Első Kardja, a Szántók Mészárosa, a Kikötő Királya visszatért! *Széttárva kezeit, töretlen vigyorral köszönti "gazdáját", s közelíti meg az oltárt. Néhány, tétova lépés után azonban megtorpan. Meredten szemléli a repedt kőlapot és az élettelen obszidiántömböt. Nem is mozdul néhány pillanatig, még a vigyor is leolvad arcáról. Csak a kancsót rakja remegő kezekkel a kőtömbre. Mert jelen állapotában ez nem több annál.*
-NEM! *Kapja le hátáról a méretes csatabárdot, hogy beleállíthassa a földbe maga mellett. Tajtékzik.*
-Hogy a bolondisten rúgja a tetves rohadékok szajha anyjába az EGÉSZET! *Jókorát rúg a levegőbe, kis híján pofára is esik közben.*
-KI VOLT EZ?! *Dülledő szemekkel keresi a tettest, de körbe sem fordul hozzá. Nem úgy tűnt, mintha a véroltár az imént hűlt volna ki.
Néhány perc tombolás után támaszkodik meg a földbe vájt csatabárd nyelébe, majd roskad le az egykori oltár tövébe. A Királynak gondolkodnia kell.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-10-06 20:08:38
Üzenet elküldve: 2022-10-06 20:08:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Szerencséjére hamar megszabadul a korcstól, így nyugodtan folytathatja útját a Vérkertbe, ami nem ismeretlen a számára bár egy jó ideje nem tette tiszteletét a Fekete Istennek szent földjén. Sokat úgy tűnik nem mulasztott el, jelentős változást nem vél felfedezni a vidéken, s ez mindaddig így van, míg az oltárhoz nem ér. Döbbenten torpan meg valamivel távolabb tőle, majd oda sietve közelebbről is szemügyre veszi, igen alaposan. Próbálja felmérni, hogy mi okozhatta ezt a becstelen cselekedetet, s vajon hány hithű táruk vesztette életét a rajtaütés során.*
*Szerencséjére hamar megszabadul a korcstól, így nyugodtan folytathatja útját a Vérkertbe, ami nem ismeretlen a számára bár egy jó ideje nem tette tiszteletét a Fekete Istennek szent földjén. Sokat úgy tűnik nem mulasztott el, jelentős változást nem vél felfedezni a vidéken, s ez mindaddig így van, míg az oltárhoz nem ér. Döbbenten torpan meg valamivel távolabb tőle, majd oda sietve közelebbről is szemügyre veszi, igen alaposan. Próbálja felmérni, hogy mi okozhatta ezt a becstelen cselekedetet, s vajon hány hithű táruk vesztette életét a rajtaütés során.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-21 12:21:51
Üzenet elküldve: 2022-09-21 12:21:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szeme sarkából figyeli az oltárt tanulmányozó orkot. ~ Ha felváglak tokától bokáig, az megteszi? ~ Gőze sincs, hogyan kell áldozni, de Sa'Tereth nem lehet túl válogatós. Legalábbis ami a lakberendezést illeti, biztosan nem. ~ Lefogadom, hogy neked is megfordult a fejedben, hogy az én véremmel szenteld fel... ~*
- Azok nem járnak egyedül. *Amikor a tengerjárók kiszabadulnak a hajóikból, csapatostul lepik el a kikötői kocsmákat, vagy ha elég pénzzel tömték ki őket, akár a Sellőházat is. Magányos matrózt ritkán látni a kikötő környékén. Ráadásul a lelőhelyek sincsenek a Vérkert közelében, és Znekkének esze ágában sincs olyan messziről cipelni a szerencsés nyertest.* Hozunk egy koldust... ~ Bár lehet, hogy az nem üti meg a mércét. ~ Vagy egy kurvát. *Szórakoztatja a gondolat, hogy mit szólna az az éjszakai pillangó, akit két ork vinne el egy pásztorórára. Persze van biztos van az a pénz, ráadásul vissza is vehetik tőle, amint végeztek.*
~ Több mint csodás. Mikor már azt hinném, hogy lehet belőlem valaki, visszavedlek egyszerű torokmetszővé... ~ *Borsódzik a háta ettől a helytől.*
- Menjünk.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szeme sarkából figyeli az oltárt tanulmányozó orkot. ~ Ha felváglak tokától bokáig, az megteszi? ~ Gőze sincs, hogyan kell áldozni, de Sa'Tereth nem lehet túl válogatós. Legalábbis ami a lakberendezést illeti, biztosan nem. ~ Lefogadom, hogy neked is megfordult a fejedben, hogy az én véremmel szenteld fel... ~*
- Azok nem járnak egyedül. *Amikor a tengerjárók kiszabadulnak a hajóikból, csapatostul lepik el a kikötői kocsmákat, vagy ha elég pénzzel tömték ki őket, akár a Sellőházat is. Magányos matrózt ritkán látni a kikötő környékén. Ráadásul a lelőhelyek sincsenek a Vérkert közelében, és Znekkének esze ágában sincs olyan messziről cipelni a szerencsés nyertest.* Hozunk egy koldust... ~ Bár lehet, hogy az nem üti meg a mércét. ~ Vagy egy kurvát. *Szórakoztatja a gondolat, hogy mit szólna az az éjszakai pillangó, akit két ork vinne el egy pásztorórára. Persze van biztos van az a pénz, ráadásul vissza is vehetik tőle, amint végeztek.*
~ Több mint csodás. Mikor már azt hinném, hogy lehet belőlem valaki, visszavedlek egyszerű torokmetszővé... ~ *Borsódzik a háta ettől a helytől.*
- Menjünk.
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-21 09:24:58
Üzenet elküldve: 2022-09-21 09:24:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kívülről sokkal nagyobbnak tűnt ez a kert, mint amekkora valójában - talán az elvadult állapota miatt. Tíz perc óvakodás után megkeményedik a lábuk alatt a sár, és ha lehet, még mélyebb lesz a csönd. A talaj emelkedni kezd, a fű az eddigi vörösesből fakószürkére válik. Néhol csontok. Nem biztos, hogy mind állatoké.
Az emelkedő tetején derékmagas, fekete kőtömb áll. Szépen faragott vércsatornák futnak rajta a földig, mintegy kiegészítve az anyag természetes, pókhálószerű repedéseit. A lámpa rőt fénye és a két ork alakja visszatükröződik az üvegszerű felületen. Nem pont olyan, mint otthon, de Sa'Tereth oltára, semmi kétség.*
- Kurva anyátokat... *sziszegi Wruzto válasz helyett. A monolit középen kettétört, és több helyről szilánkok pattantak le róla. Az egykori inkvizítor vészjósló tekintettel pillant körül.*
- Varázslattal rombolták le. *az arca ökölbe szorul az elfojtott haragtól* Besétált ide egy Eeyr-pap, kettépisálta az oltárt... és egy se akadt, aki a vérét kifolyatta volna! Egy se! *szabad kezével végigsimít a hideg obszidiánon* Várj csak... nem. *a szemei összeszűkülnek* Valaki megpróbálta újraszentelni. De alig érezni a manát. Mintha az isten nem fogadta volna el az áldozatot... *Znekre emeli a tekintetét* Rendbe kell hoznunk. Egy matróz elég hozzá.
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.21 11:38:31
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kívülről sokkal nagyobbnak tűnt ez a kert, mint amekkora valójában - talán az elvadult állapota miatt. Tíz perc óvakodás után megkeményedik a lábuk alatt a sár, és ha lehet, még mélyebb lesz a csönd. A talaj emelkedni kezd, a fű az eddigi vörösesből fakószürkére válik. Néhol csontok. Nem biztos, hogy mind állatoké.
Az emelkedő tetején derékmagas, fekete kőtömb áll. Szépen faragott vércsatornák futnak rajta a földig, mintegy kiegészítve az anyag természetes, pókhálószerű repedéseit. A lámpa rőt fénye és a két ork alakja visszatükröződik az üvegszerű felületen. Nem pont olyan, mint otthon, de Sa'Tereth oltára, semmi kétség.*
- Kurva anyátokat... *sziszegi Wruzto válasz helyett. A monolit középen kettétört, és több helyről szilánkok pattantak le róla. Az egykori inkvizítor vészjósló tekintettel pillant körül.*
- Varázslattal rombolták le. *az arca ökölbe szorul az elfojtott haragtól* Besétált ide egy Eeyr-pap, kettépisálta az oltárt... és egy se akadt, aki a vérét kifolyatta volna! Egy se! *szabad kezével végigsimít a hideg obszidiánon* Várj csak... nem. *a szemei összeszűkülnek* Valaki megpróbálta újraszentelni. De alig érezni a manát. Mintha az isten nem fogadta volna el az áldozatot... *Znekre emeli a tekintetét* Rendbe kell hoznunk. Egy matróz elég hozzá.
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.21 11:38:31
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-20 09:51:55
Üzenet elküldve: 2022-09-20 09:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
*Znek csak a szemét forgatja, ahányszor Wruzto útbaigazítást kér. ~ Persze, mondd csak el mindenkinek, hogy mire készülünk... ~ Mielőtt végleg hülyét csinálna a mindkettejükből, inkább mutatja az utat. Igaz, hogy a Vérkertben még nem járt, de a környékén többször is, így nem esik nehezére megtalálni az oda vezető utat.
A csendet szinte vágni lehet. Wruzto sem szól egy szót sem, amitől csak még kísértetiesebb az egész. A két orkot csak a lépteik zaja kíséri; hol szárazon koppan, hol loccsan, attól függően, hogy szilárd talajt érintenek-e. A lány hagyja, hogy az exhajcsár vezesse. Sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy a környezetüket figyeli. A sötét és a posványból felszálló pára sok mindent el tud rejteni, de a legkisebb nesz is jól hallható ebben a közegben. Legalábbis Znekke bízik a fülében.
Szinte pontosan a Vérkert közepén járnak, amikor elmaradnak a loccsanások, és állandósulnak a koppanások: a mocsárból alacsony dombocska emelkedik ki, melynek tetején egy fekete kőtömb trónol. Büszkén, baljósan, várakozóan. Még a ragadozó is megtorpan, és tátott szájjal bámul rá. ~ Bármi legyen is az, van jelenléte... ~*
- Megjöttünk? *Alig hallhatóan suttog, mint aki attól tart, hogy megzavar valakit. Vagy valamit.*
*Znek csak a szemét forgatja, ahányszor Wruzto útbaigazítást kér. ~ Persze, mondd csak el mindenkinek, hogy mire készülünk... ~ Mielőtt végleg hülyét csinálna a mindkettejükből, inkább mutatja az utat. Igaz, hogy a Vérkertben még nem járt, de a környékén többször is, így nem esik nehezére megtalálni az oda vezető utat.
A csendet szinte vágni lehet. Wruzto sem szól egy szót sem, amitől csak még kísértetiesebb az egész. A két orkot csak a lépteik zaja kíséri; hol szárazon koppan, hol loccsan, attól függően, hogy szilárd talajt érintenek-e. A lány hagyja, hogy az exhajcsár vezesse. Sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy a környezetüket figyeli. A sötét és a posványból felszálló pára sok mindent el tud rejteni, de a legkisebb nesz is jól hallható ebben a közegben. Legalábbis Znekke bízik a fülében.
Szinte pontosan a Vérkert közepén járnak, amikor elmaradnak a loccsanások, és állandósulnak a koppanások: a mocsárból alacsony dombocska emelkedik ki, melynek tetején egy fekete kőtömb trónol. Büszkén, baljósan, várakozóan. Még a ragadozó is megtorpan, és tátott szájjal bámul rá. ~ Bármi legyen is az, van jelenléte... ~*
- Megjöttünk? *Alig hallhatóan suttog, mint aki attól tart, hogy megzavar valakit. Vagy valamit.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-19 14:42:22
Üzenet elküldve: 2022-09-19 14:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahány járókelőtől Wruzto útbaigazítást kér, mind gyanakodva néz rá: minek megy valaki éjnek évadján a Vérkertbe? Nappal se szép... az ork azonban nem tágít, és ha Znek nem lép közbe, egy idő után talál is olyat (természetesen egy másik agyarast) aki elkalauzolja őket posvány határáig.
A hely szagok egész kavalkádja: mocsár, tenger, pára, rothadó növények, halak, és valahol halványan a halál édeskés bűze. Kapunak, kerítésnek nincs nyoma. Állati neszeket nem hallani, csak a hullámok sekély loccsanásait. Ha jár itt bárki hőseinken kívül, csöndben teszi. Az egykori hajcsár életet csihol a lámpájukba, megigazítja a csizmáját, aztán elindul befelé.
A talaj süppedős, utak nincsenek, csak szélesebb és keskenyebb ösvények. A gaz meg a pókhálók alapján hónapok óta nem járt erre senki. Az egyik pókhálóban egy egész énekesmadár hullája lóg. Az egész helyet ritkás köd takarja, tíz-tizenkét lépésnél nem látni messzebb.
Ha a testőrnek nincs jobb ötlete, Wruzto arra megy, amerre a legkönnyebb a járás. Ha a Kikötőben van kultusza Sa'Terethnek, ettől jobban aligha fogják rejtegetni. Az áldozatokat is oda kell valahogy vinni az oltárhoz, utána pedig ünnepelnek. Itt helyben, nem a kibaszott Rókalyukban.*
~Remélem...~
*Nem igazán tetszik neki a hely. Az isten a Föld Városából nem csinált dögkutat, itt meg minden a rothadásról szól. Kinek van kedve idejönni, hogy a Vérúrnak vérrel adózzon?*
~Talán ez az első próba. A gyávák nem jutnak el a kert szívéig.~
*Jobb magyarázat legalábbis nem jut eszébe. Ha így van, ezen aztán kurvára nem fog múlni...*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahány járókelőtől Wruzto útbaigazítást kér, mind gyanakodva néz rá: minek megy valaki éjnek évadján a Vérkertbe? Nappal se szép... az ork azonban nem tágít, és ha Znek nem lép közbe, egy idő után talál is olyat (természetesen egy másik agyarast) aki elkalauzolja őket posvány határáig.
A hely szagok egész kavalkádja: mocsár, tenger, pára, rothadó növények, halak, és valahol halványan a halál édeskés bűze. Kapunak, kerítésnek nincs nyoma. Állati neszeket nem hallani, csak a hullámok sekély loccsanásait. Ha jár itt bárki hőseinken kívül, csöndben teszi. Az egykori hajcsár életet csihol a lámpájukba, megigazítja a csizmáját, aztán elindul befelé.
A talaj süppedős, utak nincsenek, csak szélesebb és keskenyebb ösvények. A gaz meg a pókhálók alapján hónapok óta nem járt erre senki. Az egyik pókhálóban egy egész énekesmadár hullája lóg. Az egész helyet ritkás köd takarja, tíz-tizenkét lépésnél nem látni messzebb.
Ha a testőrnek nincs jobb ötlete, Wruzto arra megy, amerre a legkönnyebb a járás. Ha a Kikötőben van kultusza Sa'Terethnek, ettől jobban aligha fogják rejtegetni. Az áldozatokat is oda kell valahogy vinni az oltárhoz, utána pedig ünnepelnek. Itt helyben, nem a kibaszott Rókalyukban.*
~Remélem...~
*Nem igazán tetszik neki a hely. Az isten a Föld Városából nem csinált dögkutat, itt meg minden a rothadásról szól. Kinek van kedve idejönni, hogy a Vérúrnak vérrel adózzon?*
~Talán ez az első próba. A gyávák nem jutnak el a kert szívéig.~
*Jobb magyarázat legalábbis nem jut eszébe. Ha így van, ezen aztán kurvára nem fog múlni...*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-23 23:03:29
Üzenet elküldve: 2022-07-23 23:03:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
*A mosolya nem melegítette fel a nő szívét, ahogy a tréfa sem barátságuk esélyét. Hiába hitte az ellenkezőjét az elf. Hiszen nem holmi gyilkosságon járt éppen a feje. Nem úgy, mint a még mindig frusztrált szőkének. ~Csak fog ez jóféle haladni~ gondolja magában és tisztelettel telt szívvel hagyja el a helyet, szinte fel sem fogva mi történt erre. Mindazt, hogy itt járt és konkrétan, csak nézelődtek, ám hanem is fogta fe még teljesen a dolgot, az a sok vörös örökre a vörös fejben ragadt, mellette egy csipetnyivel több hálával az életért. Azért a sorsért amire Nix még mindig, csak köpdös. Az a fürdő azonban igencsak jól hangzik még vagy talán ponthoz inkább külön- külön is*
- Rendben, menjünk. *ha úgy adódik jo lezárása is lesz az ismeretségüknek, ha már egy fürdőben kezdték*
*A mosolya nem melegítette fel a nő szívét, ahogy a tréfa sem barátságuk esélyét. Hiába hitte az ellenkezőjét az elf. Hiszen nem holmi gyilkosságon járt éppen a feje. Nem úgy, mint a még mindig frusztrált szőkének. ~Csak fog ez jóféle haladni~ gondolja magában és tisztelettel telt szívvel hagyja el a helyet, szinte fel sem fogva mi történt erre. Mindazt, hogy itt járt és konkrétan, csak nézelődtek, ám hanem is fogta fe még teljesen a dolgot, az a sok vörös örökre a vörös fejben ragadt, mellette egy csipetnyivel több hálával az életért. Azért a sorsért amire Nix még mindig, csak köpdös. Az a fürdő azonban igencsak jól hangzik még vagy talán ponthoz inkább külön- külön is*
- Rendben, menjünk. *ha úgy adódik jo lezárása is lesz az ismeretségüknek, ha már egy fürdőben kezdték*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:39:37
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Átvergődnek a mocskon egészen az oltárként szolgáló kőig. Valakik voltak olyan bátrak és merészek, hogy egészen idáig eljöjjenek, hogy megszentségtelenítsenek egy szentségtelen dolgot. Láthatóan viszont nem sok minden történt, azon kívül, hogy a kő immáron nem egész. A hely változatlan maradt. Hát ez is megvan. Most már látta ezt a helyet személyesen is. Híres hely, mert a világ több pontján is ismerik, szóval ennyit megért, de nem szívesen időzne itt sokat. Azért még ráijesztene a vörösre, de nem egy jó színész. Dalaf egy pillanat erejéig még partner is ebben, de aztán hamar kineveti a lány szánalmas próbálkozását. Arca pedig ennek hatására már nem megjátszott torzs fintorba fordul. Legszívesebben tényleg keresztül döfné, hogy az oltár repedt kövére hajítsa a nyegle elf testet. Ebben a nyomasztó ködben pedig ezen vérszomja erősebb késztetésként tör rá, mint valaha. Bosszúsan köp ki félre, hogy aztán öles léptekkel induljon el kifelé.*
- Menjünk mielőtt tényleg engedelmeskedem a hangnak.* Másfajta késztetés ez, mint ami korábban a toronyban tört rá haragjában. Ez gonosz, alattomos, az elméje hátuljában rágcsál, viszont még van annyi tartás meg dac a lányban, hogy holmi parancsolgatásnak nem engedelmeskedjen. Neki aztán senkije ez az isten. Benne Wylnurana istennő tüze lobog, és ebből meríti a lelki erejét. Kifelé menet, azért soha nem veszi le fél szemét Dalafról. Ha benne ott rejlik a gyilkolási vágy, akkor a másikban is feltámadhatott, ahhoz pedig semmi kedve, hogy a saját buzogánya csapódjon a hátába. Nyegle kis elf, de azért az öléshez még érthet. Alig várja, hogy a cuppogó sáros talaj helyet végre szilárd kavicson taposson. A gyilkolási vágya is csillapodik ezzel egyenesen arányosan, de még el nem tűnik.*
- Keressünk egy fogadót. Le kell fürdenem ez után a mocsok után. Bele ivódott a holmimba a szaga.* Köp ki megint félre bosszúsan. A vörös dolgok oly könnyen el tudják rontani az ember napját, legyen az haj vagy egy kert. Eloldozza az állatokat, hogy aztán a ménre hágjon. Nem kell noszogatni őket, hogy tűnjenek innen. A kikötő felé veszi az irányt, mert most még a Sellőház giccséhez sincs kedve. Most különösen mogorva, szótlan és bosszús, de már nem is tudja, hogy konkrétan miért is. Ez amolyan nő ügy.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Átvergődnek a mocskon egészen az oltárként szolgáló kőig. Valakik voltak olyan bátrak és merészek, hogy egészen idáig eljöjjenek, hogy megszentségtelenítsenek egy szentségtelen dolgot. Láthatóan viszont nem sok minden történt, azon kívül, hogy a kő immáron nem egész. A hely változatlan maradt. Hát ez is megvan. Most már látta ezt a helyet személyesen is. Híres hely, mert a világ több pontján is ismerik, szóval ennyit megért, de nem szívesen időzne itt sokat. Azért még ráijesztene a vörösre, de nem egy jó színész. Dalaf egy pillanat erejéig még partner is ebben, de aztán hamar kineveti a lány szánalmas próbálkozását. Arca pedig ennek hatására már nem megjátszott torzs fintorba fordul. Legszívesebben tényleg keresztül döfné, hogy az oltár repedt kövére hajítsa a nyegle elf testet. Ebben a nyomasztó ködben pedig ezen vérszomja erősebb késztetésként tör rá, mint valaha. Bosszúsan köp ki félre, hogy aztán öles léptekkel induljon el kifelé.*
- Menjünk mielőtt tényleg engedelmeskedem a hangnak.* Másfajta késztetés ez, mint ami korábban a toronyban tört rá haragjában. Ez gonosz, alattomos, az elméje hátuljában rágcsál, viszont még van annyi tartás meg dac a lányban, hogy holmi parancsolgatásnak nem engedelmeskedjen. Neki aztán senkije ez az isten. Benne Wylnurana istennő tüze lobog, és ebből meríti a lelki erejét. Kifelé menet, azért soha nem veszi le fél szemét Dalafról. Ha benne ott rejlik a gyilkolási vágy, akkor a másikban is feltámadhatott, ahhoz pedig semmi kedve, hogy a saját buzogánya csapódjon a hátába. Nyegle kis elf, de azért az öléshez még érthet. Alig várja, hogy a cuppogó sáros talaj helyet végre szilárd kavicson taposson. A gyilkolási vágya is csillapodik ezzel egyenesen arányosan, de még el nem tűnik.*
- Keressünk egy fogadót. Le kell fürdenem ez után a mocsok után. Bele ivódott a holmimba a szaga.* Köp ki megint félre bosszúsan. A vörös dolgok oly könnyen el tudják rontani az ember napját, legyen az haj vagy egy kert. Eloldozza az állatokat, hogy aztán a ménre hágjon. Nem kell noszogatni őket, hogy tűnjenek innen. A kikötő felé veszi az irányt, mert most még a Sellőház giccséhez sincs kedve. Most különösen mogorva, szótlan és bosszús, de már nem is tudja, hogy konkrétan miért is. Ez amolyan nő ügy.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046