Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-12 00:44:21
Üzenet elküldve: 2019-06-12 00:44:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
//Vége//
-Nem szorulok a tanácsodra, kölyök. ~Legközelebb talán nem leszek ilyen kegyes hozzád.~
*Fordít hátat a fiúnak, hogy még mindig a nyakát masszírozva az oltárt vegye szemügyre. Ugyanolyan hidegen, makulátlanul és kegyetlenül magasodik, ahogy eddig. Van benne valami megigézően gyönyörű, mivel bámulatba ejti a szemlélőt.*
-Végtére is... Mind ugyanazt az urat szolgáljuk.
*Suttogja inkább csak magának, mint akárki másnak. Elvégre most már egyedül van. Oly egyedül, mint még soha. Megnyugtató a magány, ha az ember a sötétséggel osztozik lelkében. Egyedül vagy és még sem. Mert sosem hagy igazán magadra.
Neki viszont dolga van. Vet egy pillantást még a sírhelynek csúfolt hantra, mi az orkot fedi, majd maga is elindul ki a Vérkertből. Ideje körbenézni új otthonában. Nem mehet vissza még a városba, itt kell erőt gyűjtenie. Az pedig, hogy ismerje a helyi viszonyokat, elengedhetetlen annak, ki oly nagyratörő álmokat kerget, mint ő.*
//Vége//
-Nem szorulok a tanácsodra, kölyök. ~Legközelebb talán nem leszek ilyen kegyes hozzád.~
*Fordít hátat a fiúnak, hogy még mindig a nyakát masszírozva az oltárt vegye szemügyre. Ugyanolyan hidegen, makulátlanul és kegyetlenül magasodik, ahogy eddig. Van benne valami megigézően gyönyörű, mivel bámulatba ejti a szemlélőt.*
-Végtére is... Mind ugyanazt az urat szolgáljuk.
*Suttogja inkább csak magának, mint akárki másnak. Elvégre most már egyedül van. Oly egyedül, mint még soha. Megnyugtató a magány, ha az ember a sötétséggel osztozik lelkében. Egyedül vagy és még sem. Mert sosem hagy igazán magadra.
Neki viszont dolga van. Vet egy pillantást még a sírhelynek csúfolt hantra, mi az orkot fedi, majd maga is elindul ki a Vérkertből. Ideje körbenézni új otthonában. Nem mehet vissza még a városba, itt kell erőt gyűjtenie. Az pedig, hogy ismerje a helyi viszonyokat, elengedhetetlen annak, ki oly nagyratörő álmokat kerget, mint ő.*
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-10 23:18:56
Üzenet elküldve: 2019-06-10 23:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
//Vége//
- Milyen szerencsés vagy, hogy hatokig ilyen kínokat élhettél át. Ha szenvedsz akkor érzed legjobban az életed.
*Lófarokba köti a loboncos haját. Láthatóan nagyobb figyelmet fordít a kinézetére, mint a hozzáintézett kérdésnek.*
- Sajnálom a nyakad, gondolom én tettem.
*Ujjával Hanloren felé bök. Egy újabb illemből jött bocsánatkérés empátia legkisebb jelenléte nélkül és folytatja az igazgatást.*
- Nem egyértelmű a kérdés? Kiirtom a Bestiát és rendes hívő leszek. Köszönöm a segítséged, egyelőre jóllakott, végre nyugodtan élhetek egy keveset.
*Leveri magáról a port.*
- Lassan indulok vissza Artheniorba. Sok dolgom van még. Rendbe kell tennem egy várost.
*Amint útra kész állapotba hozta a ruháját a kijárat felé fordul.*
- Te kit fogsz szolgálni? Az isteneket vagy önmagad? Találd meg a helyed a világon! Más tanácsot nem tudok adni. Legközelebb találkozunk, Úrnőm.
~ Most bármi lesz is, nem fogsz megállítani. Gondolkoznom kell. Egyedül. ~
*Sietve elhagyja a Vérkertet, amíg még az a kósza gondolat ott cikázik a fejében. Ha nem fogja meg most, akkor lehet, hogy sose lesz rá alkalma.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 23:24:32
//Vége//
- Milyen szerencsés vagy, hogy hatokig ilyen kínokat élhettél át. Ha szenvedsz akkor érzed legjobban az életed.
*Lófarokba köti a loboncos haját. Láthatóan nagyobb figyelmet fordít a kinézetére, mint a hozzáintézett kérdésnek.*
- Sajnálom a nyakad, gondolom én tettem.
*Ujjával Hanloren felé bök. Egy újabb illemből jött bocsánatkérés empátia legkisebb jelenléte nélkül és folytatja az igazgatást.*
- Nem egyértelmű a kérdés? Kiirtom a Bestiát és rendes hívő leszek. Köszönöm a segítséged, egyelőre jóllakott, végre nyugodtan élhetek egy keveset.
*Leveri magáról a port.*
- Lassan indulok vissza Artheniorba. Sok dolgom van még. Rendbe kell tennem egy várost.
*Amint útra kész állapotba hozta a ruháját a kijárat felé fordul.*
- Te kit fogsz szolgálni? Az isteneket vagy önmagad? Találd meg a helyed a világon! Más tanácsot nem tudok adni. Legközelebb találkozunk, Úrnőm.
~ Most bármi lesz is, nem fogsz megállítani. Gondolkoznom kell. Egyedül. ~
*Sietve elhagyja a Vérkertet, amíg még az a kósza gondolat ott cikázik a fejében. Ha nem fogja meg most, akkor lehet, hogy sose lesz rá alkalma.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 23:24:32
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:19:02
Üzenet elküldve: 2019-06-10 22:19:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Nyaka és arcizmai megfeszülnek, ujjai pedig elfehérednek, miközben tovább igyekszik megszabadulni a nyakát szorongató kezektől. Érzi, hogy új lélegzethez már nem jut, kénytelen lesz lépni... De hirtelen végeszakad.
A leány félreáll, ő pedig megtántorodva kapaszkodik meg az oltárba és próbálja lenyelni az ingert a köhögésre. Több-kevesebb sikerrel ez sikerül is, de vérvörös ábrázatát nehéz lenne elfednie.*
-Hallucináltál.
*Ad rövid magyarázatot a történtekre fojtott hangon.*
-Hatokig éltem át hasonló látképeket, míg a sötétség ura felnyitotta a szemem.
*Fürkészi Iktát összehúzott szemekkel.*
-Amit pedig láttál... Az nem csodálatos, hanem a legbelső félelmeid tükrözete. Szóval...
*Tesz egy lépést lassan a sötételf felé, finoman dörzsölve meg pirosló nyakát. Meg kell hagyni, veszélyes a kis mélységi.*
-Kit fogsz követni? Az istenünk, vagy a kis Bestiádat?
*Nyaka és arcizmai megfeszülnek, ujjai pedig elfehérednek, miközben tovább igyekszik megszabadulni a nyakát szorongató kezektől. Érzi, hogy új lélegzethez már nem jut, kénytelen lesz lépni... De hirtelen végeszakad.
A leány félreáll, ő pedig megtántorodva kapaszkodik meg az oltárba és próbálja lenyelni az ingert a köhögésre. Több-kevesebb sikerrel ez sikerül is, de vérvörös ábrázatát nehéz lenne elfednie.*
-Hallucináltál.
*Ad rövid magyarázatot a történtekre fojtott hangon.*
-Hatokig éltem át hasonló látképeket, míg a sötétség ura felnyitotta a szemem.
*Fürkészi Iktát összehúzott szemekkel.*
-Amit pedig láttál... Az nem csodálatos, hanem a legbelső félelmeid tükrözete. Szóval...
*Tesz egy lépést lassan a sötételf felé, finoman dörzsölve meg pirosló nyakát. Meg kell hagyni, veszélyes a kis mélységi.*
-Kit fogsz követni? Az istenünk, vagy a kis Bestiádat?
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:04:27
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:04:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Dögölj meg!
- Csináld még! Minél jobban tagadsz engem, annál közelebb kerülök hozzád.
*Szorítja a hasonmása torkát amennyire fás kezeitől telik.
Szíve egyre hevesebben ver, ami lassan az egész mellkasára átterjed. Hullámok egyre nagyobbak, majd hirtelen vége szakad.*
- Most már késő!
*Vigyorog a Bestia az arcába immáron egy új fejjel, ami az előbbi hullámok forrásából nőtt ki.*
- Mi a fasz ez?
*Hátra tántorodik az új jelenségtől, elengedi az oltárnál álló nyakát és az újat próbálja kitépni a testéből.
Egy rövid szélmalomharc után a látomások ködhöz hasonlóan eloszlanak és a hangjuk lassan követi őket a semmibe.
Ikta azon kapja magát, hogy a szeretett haját fojtogatja. Ide-oda forgatja a fejét, amíg megérti a történéseket.*
- Ez lenyűgöző! A mágia csodálatos! A halottak feltámadtak, itt voltam meg ott is és a kezeim... *Felkapja őket, forgatja, nézi és megmozgatja az ujjait.* fává változtak, de most jók.
*Magyarázza a látottak a holtaknak és Hanlorennek.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 22:46:38
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Dögölj meg!
- Csináld még! Minél jobban tagadsz engem, annál közelebb kerülök hozzád.
*Szorítja a hasonmása torkát amennyire fás kezeitől telik.
Szíve egyre hevesebben ver, ami lassan az egész mellkasára átterjed. Hullámok egyre nagyobbak, majd hirtelen vége szakad.*
- Most már késő!
*Vigyorog a Bestia az arcába immáron egy új fejjel, ami az előbbi hullámok forrásából nőtt ki.*
- Mi a fasz ez?
*Hátra tántorodik az új jelenségtől, elengedi az oltárnál álló nyakát és az újat próbálja kitépni a testéből.
Egy rövid szélmalomharc után a látomások ködhöz hasonlóan eloszlanak és a hangjuk lassan követi őket a semmibe.
Ikta azon kapja magát, hogy a szeretett haját fojtogatja. Ide-oda forgatja a fejét, amíg megérti a történéseket.*
- Ez lenyűgöző! A mágia csodálatos! A halottak feltámadtak, itt voltam meg ott is és a kezeim... *Felkapja őket, forgatja, nézi és megmozgatja az ujjait.* fává változtak, de most jók.
*Magyarázza a látottak a holtaknak és Hanlorennek.*
A hozzászólás írója (Ikta Crouren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.10 22:46:38
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-10 17:38:37
Üzenet elküldve: 2019-06-10 17:38:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Izgatottan, már-már mohón szemléli áldozata szenvedését. Működött a varázslat. Sosem használta még és lám, mily könnyű volt végrehajtani így is. Valóban a sötétség fejedelmének kegyeltje, most már bizonyos.
Tudja, hogy nem tart sokáig a varázs, így igyekszik mágiája eredményének minden pillanatát kiélvezni. Elképzelni sem meri, mi zajlódhat le a sötételf képzeletében... Bár láthatná. Egészen addig jól is megy minden, míg a kis mélységi meg nem fordul.
Áldozata hamar ott terem, ő pedig érzi, hogyan próbálnak az ujjak a nyaka köré tekeredni. Hátrálna, de az oltár mögötte, a fiú pedig előtte. Ahogy a fegyveres harcban, úgy a közelharcban sem jeleskedik igazán, ráadásul nem is akar túl nagy kárt tenni áldozatában. Szüksége lesz még rá, felesleges vér pedig nem folyhat... Főleg nem az oltár előtt.*
~Még néhány perc és vége.~
*Biztatja inkább Iktát, mint saját magát. Időt kell nyernie. Először csak reflexből próbálja arcon csapni támadóját, majd jobbjával az arcánál fogva igyekszik távol tartani magától Iktát.
Arca eltorzul az erőlködéstől, de a támadójában lángoló haragot nem oltja ki a hallucináció okozta félelem. Oly hévvel támad, mint egy sarokba szorított eb. Két kézzel nyúl a nyakát egyre inkább szorongató ujjak után, hogy lefejthesse őket magáról.*
-Elég, Te kis mocsok!
*Sziszegi. Hiába pörgeti végig mágiájának repertoárját, nem jut eszébe épkézláb megoldás. Tudja, a varázslat bármikor véget érhet, csak ki kell bírnia.*
*Izgatottan, már-már mohón szemléli áldozata szenvedését. Működött a varázslat. Sosem használta még és lám, mily könnyű volt végrehajtani így is. Valóban a sötétség fejedelmének kegyeltje, most már bizonyos.
Tudja, hogy nem tart sokáig a varázs, így igyekszik mágiája eredményének minden pillanatát kiélvezni. Elképzelni sem meri, mi zajlódhat le a sötételf képzeletében... Bár láthatná. Egészen addig jól is megy minden, míg a kis mélységi meg nem fordul.
Áldozata hamar ott terem, ő pedig érzi, hogyan próbálnak az ujjak a nyaka köré tekeredni. Hátrálna, de az oltár mögötte, a fiú pedig előtte. Ahogy a fegyveres harcban, úgy a közelharcban sem jeleskedik igazán, ráadásul nem is akar túl nagy kárt tenni áldozatában. Szüksége lesz még rá, felesleges vér pedig nem folyhat... Főleg nem az oltár előtt.*
~Még néhány perc és vége.~
*Biztatja inkább Iktát, mint saját magát. Időt kell nyernie. Először csak reflexből próbálja arcon csapni támadóját, majd jobbjával az arcánál fogva igyekszik távol tartani magától Iktát.
Arca eltorzul az erőlködéstől, de a támadójában lángoló haragot nem oltja ki a hallucináció okozta félelem. Oly hévvel támad, mint egy sarokba szorított eb. Két kézzel nyúl a nyakát egyre inkább szorongató ujjak után, hogy lefejthesse őket magáról.*
-Elég, Te kis mocsok!
*Sziszegi. Hiába pörgeti végig mágiájának repertoárját, nem jut eszébe épkézláb megoldás. Tudja, a varázslat bármikor véget érhet, csak ki kell bírnia.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:11:12
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:11:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Néhány pillanatig vár, de nem érez semmi változást.*
- Ennyi lenne a tudományod és a fájdalmad? Kiábrándító.
*Hátranyúl az oltárra, hogy visszavegye a fegyverét, de a hideg obszidián érintése helyett nem érez semmit, csak fás koppanást hall és padlóra eső csonttőrt.
Tenyerét ijedten maga elé kapja. Az ujjpercei néhány friss, zöld hajtással rügyezni kezdenek és elfásodni, ami egyre csak feljebb mászik.*
- Mi a franc ez?
*Hátra fordul, hogy megkérdezze... önmagát. A másik bestiális vigyorral teszi egyértelművé a kilétét.*
- A Bestia.
*Ijedten motyogja és elszalad a barátai, a hallgatag sírok közé tőlük várva a megnyugvást.
A hantok lassan megnyílnak és kikelnek belőlük a holtak.
Ikta elképedve nézi a történéseket és egy fajta gyönyört érez. Visszatérnek azok, akik megtapasztalták a halál valóját. Annyi mindent kérdezne tőlük.*
- Rohadt a lelked. Az életed csak szenvedés és gyötrődés!
- Állandóan menekülsz, de nem tudsz elfutni, mert magadat üldözöd.
*A testek, akiknek eddig a hallgatásukban oly hűen megbízott most a fejére olvassák az élete titkait.
Az oltárnál lévő Bestia élvezi a szenvedést.*
- Ne nevess! Az egész miattad van!
*Szegezi rá a fává vált kezét. Az a kéz, amire olyan büszke volt. Kézügyessége most fává meredve áll az oltár felé és ellent mond minden akaratnak.*
- Ne nevess!
*Ráront a mására és ha tudja akkor fojtogatja.*
//a hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Néhány pillanatig vár, de nem érez semmi változást.*
- Ennyi lenne a tudományod és a fájdalmad? Kiábrándító.
*Hátranyúl az oltárra, hogy visszavegye a fegyverét, de a hideg obszidián érintése helyett nem érez semmit, csak fás koppanást hall és padlóra eső csonttőrt.
Tenyerét ijedten maga elé kapja. Az ujjpercei néhány friss, zöld hajtással rügyezni kezdenek és elfásodni, ami egyre csak feljebb mászik.*
- Mi a franc ez?
*Hátra fordul, hogy megkérdezze... önmagát. A másik bestiális vigyorral teszi egyértelművé a kilétét.*
- A Bestia.
*Ijedten motyogja és elszalad a barátai, a hallgatag sírok közé tőlük várva a megnyugvást.
A hantok lassan megnyílnak és kikelnek belőlük a holtak.
Ikta elképedve nézi a történéseket és egy fajta gyönyört érez. Visszatérnek azok, akik megtapasztalták a halál valóját. Annyi mindent kérdezne tőlük.*
- Rohadt a lelked. Az életed csak szenvedés és gyötrődés!
- Állandóan menekülsz, de nem tudsz elfutni, mert magadat üldözöd.
*A testek, akiknek eddig a hallgatásukban oly hűen megbízott most a fejére olvassák az élete titkait.
Az oltárnál lévő Bestia élvezi a szenvedést.*
- Ne nevess! Az egész miattad van!
*Szegezi rá a fává vált kezét. Az a kéz, amire olyan büszke volt. Kézügyessége most fává meredve áll az oltár felé és ellent mond minden akaratnak.*
- Ne nevess!
*Ráront a mására és ha tudja akkor fojtogatja.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-09 14:32:54
Üzenet elküldve: 2019-06-09 14:32:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
-Ez nem egy csapda.
*Jelenti ki kifejezéstelen hangon. meg akarja törni a fiút. Ha mégsem... Hát valóban erős.*
-Bátor vagy. ~Vagy épp botor.~
*Szólal meg, miközben a sötételf lerakja fegyvereit és eléáll. Gyengéden ragadja meg a kis mélységi vállait és fordítja meg, hogy háttal álljon neki. A füléhez hajol, hogy ajkai szinte érintik azokat.*
-Szörnyű lesz. Tán bele is halsz. Én hatokig éreztem ezt. De egy olyan nagy harcosnak, mint Te, biztosan meg sem kottyan.
*Indulnak el ujjai, végigsimítva a halántékon, majd megállnak a sötételf homlokán. Behunyja szemét, erősen koncentrál, hogy aztán levéve kezét a fiúról nagyot taszajtson annak hátán és hátrébb lépjen egyenesen az oltárig. Tudja, ha a mélységi esetleg megfordul, talán őt magát fogja célba venni. Fegyvertelenül ugyan, de nincs kétsége afelől, hogy így is tud a kis Bestia károkat okozni. Ezt a kockázatot azonban vállalni kell, ha meg akarja mutatni, erősebb, mint a mélységi.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
-Ez nem egy csapda.
*Jelenti ki kifejezéstelen hangon. meg akarja törni a fiút. Ha mégsem... Hát valóban erős.*
-Bátor vagy. ~Vagy épp botor.~
*Szólal meg, miközben a sötételf lerakja fegyvereit és eléáll. Gyengéden ragadja meg a kis mélységi vállait és fordítja meg, hogy háttal álljon neki. A füléhez hajol, hogy ajkai szinte érintik azokat.*
-Szörnyű lesz. Tán bele is halsz. Én hatokig éreztem ezt. De egy olyan nagy harcosnak, mint Te, biztosan meg sem kottyan.
*Indulnak el ujjai, végigsimítva a halántékon, majd megállnak a sötételf homlokán. Behunyja szemét, erősen koncentrál, hogy aztán levéve kezét a fiúról nagyot taszajtson annak hátán és hátrébb lépjen egyenesen az oltárig. Tudja, ha a mélységi esetleg megfordul, talán őt magát fogja célba venni. Fegyvertelenül ugyan, de nincs kétsége afelől, hogy így is tud a kis Bestia károkat okozni. Ezt a kockázatot azonban vállalni kell, ha meg akarja mutatni, erősebb, mint a mélységi.*
A varázsló megérinti a célpont homlokát, melynek hatására a célpontot két körig borzalmas, szörnyű látomások gyötrik. Folyamatos illúziók kavarognak a fejében, a legrosszabb rémálmai válnak valósággá. Ha van kiemelkedően negatív élménye, újra és újra átéli az időtartam alatt. Környezetét pokoli helynek, minden élőt ellenséges szörnyetegnek lát, és ha képes rá, gondolkodás nélkül meg is támadja őket, minden erejével arra koncentrálva, hogy elpusztítsa ezeket az élőlényeket.
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-09 10:29:33
Üzenet elküldve: 2019-06-09 10:29:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
~ Igazam volt. Próbálhatsz akármilyen nyugodtnak tűnni, de a bizonyítási vágyad elárul. ~
- Vered a melled hogy milyen nagy kegyelt vagy, de ez nem több, mint egy magadtól kapott szép jelző. ~... Mint nekem.~ Ismét csak irányítani akarsz, de legyen. Egy alkalommal megpróbálhatod, de a csapdádat belülről fogom széttörni, hogy érezd milyen gyenge vagy.
~ Tudok varázsolni? Nem. Több harci tapasztalatom van mint neki? Nem. Meg fog ölni? Már megtette volna. Miért vállaljam el? Hogy bizonyítsak a Bestiának. ~
*Kihúzza a tőreit. Az egyszerű tőrét leejti a földre ami jelzőtábla módjára az élével a földbe áll. Hátraarcot vesz és elhelyezi a csonttőrt a másik fegyverei mellett.
Már most győztesnek érzi magát, pedig a próbát még meg sem ejtették.*
- Kezdheted.
*Most Hanloren bármit akar vele csinálni nem fog ellenkezni. Kivétel, ha megakarják támadni.*
~ Igazam volt. Próbálhatsz akármilyen nyugodtnak tűnni, de a bizonyítási vágyad elárul. ~
- Vered a melled hogy milyen nagy kegyelt vagy, de ez nem több, mint egy magadtól kapott szép jelző. ~... Mint nekem.~ Ismét csak irányítani akarsz, de legyen. Egy alkalommal megpróbálhatod, de a csapdádat belülről fogom széttörni, hogy érezd milyen gyenge vagy.
~ Tudok varázsolni? Nem. Több harci tapasztalatom van mint neki? Nem. Meg fog ölni? Már megtette volna. Miért vállaljam el? Hogy bizonyítsak a Bestiának. ~
*Kihúzza a tőreit. Az egyszerű tőrét leejti a földre ami jelzőtábla módjára az élével a földbe áll. Hátraarcot vesz és elhelyezi a csonttőrt a másik fegyverei mellett.
Már most győztesnek érzi magát, pedig a próbát még meg sem ejtették.*
- Kezdheted.
*Most Hanloren bármit akar vele csinálni nem fog ellenkezni. Kivétel, ha megakarják támadni.*
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-09 01:08:57
Üzenet elküldve: 2019-06-09 01:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Halovány mosoly kúszik arcára, miközben a fiatal mélységit hallgatja. Nem mozdul ültéből, még a szeme sem rebben. Nem mentegeti magát, de még csak nem is vág vissza haragosan. Hadd tomboljon a kicsike, ha kedve tartja. Viszont nem mutatkozhat gyávának a Vérúr előtt.*
-Nézel, de nem látsz. A sötétség urának kegyeltjével beszélsz, kis ostoba.
*Szól halkan, szinte már mézes-mázosan kedves hangon.*
-Tedd le a fegyvereid ott a földre és gyere ide.
*Susogja lágyan, miközben feltápászkodik a földről.*
-Meglátjuk, mennyit tudsz rólam, vagy éppenséggel saját magadról.
*Húzza elő a kést, oldja le hátáról a fabotot és helyezi óvatosan mindkettőt az oltár mellé. Fegyvertelen.*
-Mert eddig úgy tűnik, semmit.
*Csap át a mosoly széles vigyorba.*
-Gyere. Megmutatom neked, mit álltam ki, megmutatom, hogyan fojt a sötét.
*Halovány mosoly kúszik arcára, miközben a fiatal mélységit hallgatja. Nem mozdul ültéből, még a szeme sem rebben. Nem mentegeti magát, de még csak nem is vág vissza haragosan. Hadd tomboljon a kicsike, ha kedve tartja. Viszont nem mutatkozhat gyávának a Vérúr előtt.*
-Nézel, de nem látsz. A sötétség urának kegyeltjével beszélsz, kis ostoba.
*Szól halkan, szinte már mézes-mázosan kedves hangon.*
-Tedd le a fegyvereid ott a földre és gyere ide.
*Susogja lágyan, miközben feltápászkodik a földről.*
-Meglátjuk, mennyit tudsz rólam, vagy éppenséggel saját magadról.
*Húzza elő a kést, oldja le hátáról a fabotot és helyezi óvatosan mindkettőt az oltár mellé. Fegyvertelen.*
-Mert eddig úgy tűnik, semmit.
*Csap át a mosoly széles vigyorba.*
-Gyere. Megmutatom neked, mit álltam ki, megmutatom, hogyan fojt a sötét.
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-09 00:45:10
Üzenet elküldve: 2019-06-09 00:45:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Lemászik az elfről és remegő kézzel elteszi a tőrt.*
- Talán legközelebb nem ajánlom fel az életem egy olyannak, akivel csak aznap találkoztam.
*Az arannyal megrakott szütyőjét előveszi a köpenye alól, onnan ahol a penge hegye volt, és párszor a levegőbe dobja mutatóba.*
- Természetesen felkészültem arra is hogyha... a dolgok nem jól alakulnának. *Izgatottan beszél az öngyilkos akciójáról, de ismét letörik a hangulata.* De teljesen igazad van... "Urunk nem szereti, ha feleslegesen pazaroljuk az életet." Annyi módon tagadtam meg az Istenemet. A saját élvezeteim rátereltem, mintha az ő tanai lennének. *Szemeit vádlón Hanlorenre szegezi.* Úgy nézel rám, mintha csak egy kínzó lennék, de mi van veled? Száz meg száz halált láttál, de mégsem öltél? Azt mondom, hogy nem tudnál ölni, képtelen vagy rá. *Hangszíne és a teste fokozatosan emelkedik.* Gyáván megbújtál a hátsó vonalban és ha lehetőséged volt rá akkor másra hagytad. Miért követed az Vérurat? Egy férfiért! Nem vagy más csak egy ártatlan hajadon, aki próbál erősnek tűnni! Azt akarod, hogy szolgáljanak, de itt egyedül Te szolgálsz a saját érzelmeidnek. Egy megragadt lélek vagy, aki képtelen túllépni. *Már az arca is vörösödni kezd és dühödten gesztikulál.* Kétségbeesetten rohansz egyik istentől a másikhoz a problémáddal. Nem hitre vágysz, csak segítségre! EZ VAGY TE! Egy kutya, ami azt a kezet nyalja, ami enni ad, a másikra pedig csak morogni tud.
*A kapu felé fordul, néhány ütemezett levegővétellel lenyugtatja magát. Habozik.*
- Elmegyek.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:45:40, a következő indokkal:
Kérésre.
*Lemászik az elfről és remegő kézzel elteszi a tőrt.*
- Talán legközelebb nem ajánlom fel az életem egy olyannak, akivel csak aznap találkoztam.
*Az arannyal megrakott szütyőjét előveszi a köpenye alól, onnan ahol a penge hegye volt, és párszor a levegőbe dobja mutatóba.*
- Természetesen felkészültem arra is hogyha... a dolgok nem jól alakulnának. *Izgatottan beszél az öngyilkos akciójáról, de ismét letörik a hangulata.* De teljesen igazad van... "Urunk nem szereti, ha feleslegesen pazaroljuk az életet." Annyi módon tagadtam meg az Istenemet. A saját élvezeteim rátereltem, mintha az ő tanai lennének. *Szemeit vádlón Hanlorenre szegezi.* Úgy nézel rám, mintha csak egy kínzó lennék, de mi van veled? Száz meg száz halált láttál, de mégsem öltél? Azt mondom, hogy nem tudnál ölni, képtelen vagy rá. *Hangszíne és a teste fokozatosan emelkedik.* Gyáván megbújtál a hátsó vonalban és ha lehetőséged volt rá akkor másra hagytad. Miért követed az Vérurat? Egy férfiért! Nem vagy más csak egy ártatlan hajadon, aki próbál erősnek tűnni! Azt akarod, hogy szolgáljanak, de itt egyedül Te szolgálsz a saját érzelmeidnek. Egy megragadt lélek vagy, aki képtelen túllépni. *Már az arca is vörösödni kezd és dühödten gesztikulál.* Kétségbeesetten rohansz egyik istentől a másikhoz a problémáddal. Nem hitre vágysz, csak segítségre! EZ VAGY TE! Egy kutya, ami azt a kezet nyalja, ami enni ad, a másikra pedig csak morogni tud.
*A kapu felé fordul, néhány ütemezett levegővétellel lenyugtatja magát. Habozik.*
- Elmegyek.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:45:40, a következő indokkal:
Kérésre.
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-08 23:53:51
Üzenet elküldve: 2019-06-08 23:53:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Egy pillanatra összerezzen, mikor Ikta fölé mászik. Nyúlna a tőréért, de ha meg is tenné, alighanem már késő lenne. Meglepi, mikor a fehérhajú saját mellkasának szegezi a tőrt, de ez arcára nem ül ki. Ridegen néz fel a kis mélységi szemeibe, majd le a késre.*
-Ne légy ostoba. Urunk nem szereti, ha feleslegesen pazaroljuk az életet.
*Suttogja. Nem löki el a fiút, csupán összeszűkült szemekkel fürkészi annak tekintetét.*
-Szükségem van rád. A varázserőm napról napra nagyobb de harcolni... Azt nem tudok. A gyilkolás művészete sosem volt épp az asztalom.
*Kezével továbbra is magát támasztja háta mögött, nem nyúl a késért. Finoman rándul csak jobb szemöldöke a szituációra, amiben vannak.*
-Talán rövidesen lesz, ki tanítson fegyverforgatásra.
*Siklik szeme az ork felé. Biztos, hogy a sötétség harcosa. Kérdés, hogy ha már itt ásták el a vérkertben, miért nem próbálta senki feltámasztani... Vagy miért nem tette éppen a sötétség helytartója maga.*
-Nem lennél hasznomra, ha elvenném az életed.
*Egy pillanatra összerezzen, mikor Ikta fölé mászik. Nyúlna a tőréért, de ha meg is tenné, alighanem már késő lenne. Meglepi, mikor a fehérhajú saját mellkasának szegezi a tőrt, de ez arcára nem ül ki. Ridegen néz fel a kis mélységi szemeibe, majd le a késre.*
-Ne légy ostoba. Urunk nem szereti, ha feleslegesen pazaroljuk az életet.
*Suttogja. Nem löki el a fiút, csupán összeszűkült szemekkel fürkészi annak tekintetét.*
-Szükségem van rád. A varázserőm napról napra nagyobb de harcolni... Azt nem tudok. A gyilkolás művészete sosem volt épp az asztalom.
*Kezével továbbra is magát támasztja háta mögött, nem nyúl a késért. Finoman rándul csak jobb szemöldöke a szituációra, amiben vannak.*
-Talán rövidesen lesz, ki tanítson fegyverforgatásra.
*Siklik szeme az ork felé. Biztos, hogy a sötétség harcosa. Kérdés, hogy ha már itt ásták el a vérkertben, miért nem próbálta senki feltámasztani... Vagy miért nem tette éppen a sötétség helytartója maga.*
-Nem lennél hasznomra, ha elvenném az életed.
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-07 23:50:13
Üzenet elküldve: 2019-06-07 23:50:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Egy arannyal játszik. Újra meg újra kedvetlenül a hideg kőre ejti és elkapja. A szeme a csengés forrását követi.*
- Valahogy fáj, hogy ezek után is csak ennyit látsz bennem.
*Nem kell néznie mit csinál a másik, pontosan tudja.*
- Száz meg száz embernek okoztam kínokat és nem vágyom rá újra. Minden élvezetem csak engem rombol, egyre közelebb ránt egy vadállat szintjére.
*Mosolyra gördül a szája széle.*
- Hogy te milyen nagy hazug vagy... *Suttogja halkan magában.* Fegyvert forgatok, *A lábain kezdi elemelni magát a talajtól.* de közel sem úgy, mint szeretném. *Leporolja magát.* De rajtad segíthetek.
*Lecsatolja pénzes szütyőjét, belerakja a pénzt és rövid köpenye bal oldalába rejti. Szótlan odasétál hozzá és rámászik, ha le nem löki. Egyenes háttal, hideg szemmel tartja a lábai között lányt. Baljával megigazítja a vállán a köpenyt és jobb kezébe varázsolja a tőrét, amit a szíve fölé helyez. A másiktól várja a végzetes mozdulatot.
Ha odébb löki, akkor mellette a földön térdelve ugyan ezt csinálja.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.09 16:49:51, a következő indokkal:
Elgépelés. Köpenye egy P.
*Egy arannyal játszik. Újra meg újra kedvetlenül a hideg kőre ejti és elkapja. A szeme a csengés forrását követi.*
- Valahogy fáj, hogy ezek után is csak ennyit látsz bennem.
*Nem kell néznie mit csinál a másik, pontosan tudja.*
- Száz meg száz embernek okoztam kínokat és nem vágyom rá újra. Minden élvezetem csak engem rombol, egyre közelebb ránt egy vadállat szintjére.
*Mosolyra gördül a szája széle.*
- Hogy te milyen nagy hazug vagy... *Suttogja halkan magában.* Fegyvert forgatok, *A lábain kezdi elemelni magát a talajtól.* de közel sem úgy, mint szeretném. *Leporolja magát.* De rajtad segíthetek.
*Lecsatolja pénzes szütyőjét, belerakja a pénzt és rövid köpenye bal oldalába rejti. Szótlan odasétál hozzá és rámászik, ha le nem löki. Egyenes háttal, hideg szemmel tartja a lábai között lányt. Baljával megigazítja a vállán a köpenyt és jobb kezébe varázsolja a tőrét, amit a szíve fölé helyez. A másiktól várja a végzetes mozdulatot.
Ha odébb löki, akkor mellette a földön térdelve ugyan ezt csinálja.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.09 16:49:51, a következő indokkal:
Elgépelés. Köpenye egy P.
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-07 21:58:48
Üzenet elküldve: 2019-06-07 21:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Egy rövid ideig hallgat és kissé oldalra döntött fejjel, némán fürkészi a mélységit.*
-Egyikünk sem méltó hozzá. A méltatlanságod tesz téged fegyverré.
*Hunyorog Iktára, majd elkalandozik tekintete, egyenesen az ork hullája felé. Hallotta és látta a szakállast, miközben az orkot támogatta. Nem vitás, a sötét isten szolgája volt. Hamarosan pedig hatalmában áll majd újra életet lehelni belé. De ha megteszi...*
-Nem vagy gyenge.
*Fókuszálja be újra a sötételfet.*
-Mindenkinek megvan a maga szerepe. Te vagy a Kétszemű Nemezis, a Sötétség Hóhéra. Amit a holttestel tettél és amit meséltél...
*Húzódnak mosolyra ajkai, tekintete különösen élénken vizslatja a fiút.*
-Élvezted, amit csinálsz. Szeretsz másoknak fájdalmat okozni, látni rajtuk a rettegést és a kínt. Az az elf örülhet, hogy nem érez már.
*Vándorol tekintete a meggyalázott, félig betemetett holttest felé. Vajon mit látna, ha az ő homlokát érintené?*
-Száz meg száz halált láttam már, de sosem öltem még. Hát nem furcsa?
*Támaszkodik meg maga mögött, kéjes élvezettel szemlélve a szemben ülő kis gyilkost.*
-De ami késik, nem múlik. Nem, mintha vágynék rá. De a cél mindig szentesíti az eszközt. És a mi célunkért ölni kell.
*Nedvesíti meg nyelvével cserepesre száradt ajkát, majd folytatja.*
-Legendás harcosokat ismerek, kik a Fényt szolgálják. Oly hűen, mint senki a nap alatt. Szeretném látni, ahogy elbuknak. De a haláluknak is célt kell szolgálnia. Mocskolódjanak be vagy szűköljenek a félelemtől... Lássa a világ, ahogy a Fény megtörik. Jól forgatod a pengét?
*Biccent fejével a tőr felé. Látta, hogy mesterien nyúz velük, de ez még nem tesz harcossá senkit.*
*Egy rövid ideig hallgat és kissé oldalra döntött fejjel, némán fürkészi a mélységit.*
-Egyikünk sem méltó hozzá. A méltatlanságod tesz téged fegyverré.
*Hunyorog Iktára, majd elkalandozik tekintete, egyenesen az ork hullája felé. Hallotta és látta a szakállast, miközben az orkot támogatta. Nem vitás, a sötét isten szolgája volt. Hamarosan pedig hatalmában áll majd újra életet lehelni belé. De ha megteszi...*
-Nem vagy gyenge.
*Fókuszálja be újra a sötételfet.*
-Mindenkinek megvan a maga szerepe. Te vagy a Kétszemű Nemezis, a Sötétség Hóhéra. Amit a holttestel tettél és amit meséltél...
*Húzódnak mosolyra ajkai, tekintete különösen élénken vizslatja a fiút.*
-Élvezted, amit csinálsz. Szeretsz másoknak fájdalmat okozni, látni rajtuk a rettegést és a kínt. Az az elf örülhet, hogy nem érez már.
*Vándorol tekintete a meggyalázott, félig betemetett holttest felé. Vajon mit látna, ha az ő homlokát érintené?*
-Száz meg száz halált láttam már, de sosem öltem még. Hát nem furcsa?
*Támaszkodik meg maga mögött, kéjes élvezettel szemlélve a szemben ülő kis gyilkost.*
-De ami késik, nem múlik. Nem, mintha vágynék rá. De a cél mindig szentesíti az eszközt. És a mi célunkért ölni kell.
*Nedvesíti meg nyelvével cserepesre száradt ajkát, majd folytatja.*
-Legendás harcosokat ismerek, kik a Fényt szolgálják. Oly hűen, mint senki a nap alatt. Szeretném látni, ahogy elbuknak. De a haláluknak is célt kell szolgálnia. Mocskolódjanak be vagy szűköljenek a félelemtől... Lássa a világ, ahogy a Fény megtörik. Jól forgatod a pengét?
*Biccent fejével a tőr felé. Látta, hogy mesterien nyúz velük, de ez még nem tesz harcossá senkit.*
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-07 01:56:18
Üzenet elküldve: 2019-06-07 01:56:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!
*Hátára dőlve figyelmesen hallgatja az élő könyv félkész regényét.
A mondandója előtt felül, mély levegőt vesz, benntartja és kifújja.*
- Pirtianesből származom legjobb tudásom szerint, de nem tudom biztosra. Szüleim hívők voltak, de elbuktak a feladatuk közben, így a Rendre maradtam. Egyedül voltam, mint a vakbél. Nincs senki, aki hasonló és senki sincs, aki kötődik hozzám. Sa'Terethnek neveltek, az ő tanait tanultam, még a szemeim is neki áldoztam. *Ujját lassan lehúzza a tetoválásán.* Kínzás, lopás, boncolás. Ezek alkották a mindennapjaim, élveztem és mindig megdicsértek. Amikor elég idős lettem a Rend saját lábaimra állított. "A legjobbakat", "várjuk a sikered", ilyeneket mondtak, pedig valójában örültek, hogy nincs már rám gondjuk. Az első hatom a valóságban sokkolt. Rájöttem, hogy más vagyok, ezért változnom kell. Olyan akartam lenni, mint ők, de már elkéstem. *Fáradt sóhajtás.* A Bestia én vagyok. "Ikta meg akarja ölni a barátait", vagy "A Bestia akarja megölni Ikta barátait". Gyáván kivágtam azt a részem, eldobtam és más névvel illetem, mintha más lenne. Ugye milyen értelmetlen? *Fáradt nevetés.* De túl sok ideje a részem, túl nehéz. Azóta is tudatlan vagyok és gyenge. Nem tudom mit kéne tennem. Csak a szüleim álmát viszem tovább, a sajátomról mit sem sejtek. *A komoly hanglejtést egy komolytalanabbal váltja fel.* Bocsánat, amilyen rövid volt a tied, az enyém annál hosszabb. Nem szoktam beszélni másokkal erről, általában csak a holtakkal beszélek. Nem undorodnak tőlem. Régen mindig csak munkaként tekintettem, de utána megszerettem őket. Régen utáltam a testem, elkezdtem magam vágni, hátha a hegek segítenek, de rájöttem, hogy vannak előnyei.
~Remélem érti a párhuzamot.~
*Hátradől és ismét elterül az oltár padlóján.*
- Ennyi lenne az én történetem. Szánalmas minden, mégis büszke vagyok rá. Nem vagyok méltó Sa'Tereth-hez.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:53:45, a következő indokkal:
Kérésre. + Világidegen kifejezés. „(...) ne forduljanak elő modern tárgyak, ruhák, illetve a valóságban lévő valláshoz kapcsolható szavak. b) jézusom, pokol, menny, angyal, Isten, cigaretta stb.”
A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!
*Hátára dőlve figyelmesen hallgatja az élő könyv félkész regényét.
A mondandója előtt felül, mély levegőt vesz, benntartja és kifújja.*
- Pirtianesből származom legjobb tudásom szerint, de nem tudom biztosra. Szüleim hívők voltak, de elbuktak a feladatuk közben, így a Rendre maradtam. Egyedül voltam, mint a vakbél. Nincs senki, aki hasonló és senki sincs, aki kötődik hozzám. Sa'Terethnek neveltek, az ő tanait tanultam, még a szemeim is neki áldoztam. *Ujját lassan lehúzza a tetoválásán.* Kínzás, lopás, boncolás. Ezek alkották a mindennapjaim, élveztem és mindig megdicsértek. Amikor elég idős lettem a Rend saját lábaimra állított. "A legjobbakat", "várjuk a sikered", ilyeneket mondtak, pedig valójában örültek, hogy nincs már rám gondjuk. Az első hatom a valóságban sokkolt. Rájöttem, hogy más vagyok, ezért változnom kell. Olyan akartam lenni, mint ők, de már elkéstem. *Fáradt sóhajtás.* A Bestia én vagyok. "Ikta meg akarja ölni a barátait", vagy "A Bestia akarja megölni Ikta barátait". Gyáván kivágtam azt a részem, eldobtam és más névvel illetem, mintha más lenne. Ugye milyen értelmetlen? *Fáradt nevetés.* De túl sok ideje a részem, túl nehéz. Azóta is tudatlan vagyok és gyenge. Nem tudom mit kéne tennem. Csak a szüleim álmát viszem tovább, a sajátomról mit sem sejtek. *A komoly hanglejtést egy komolytalanabbal váltja fel.* Bocsánat, amilyen rövid volt a tied, az enyém annál hosszabb. Nem szoktam beszélni másokkal erről, általában csak a holtakkal beszélek. Nem undorodnak tőlem. Régen mindig csak munkaként tekintettem, de utána megszerettem őket. Régen utáltam a testem, elkezdtem magam vágni, hátha a hegek segítenek, de rájöttem, hogy vannak előnyei.
~Remélem érti a párhuzamot.~
*Hátradől és ismét elterül az oltár padlóján.*
- Ennyi lenne az én történetem. Szánalmas minden, mégis büszke vagyok rá. Nem vagyok méltó Sa'Tereth-hez.
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.30 03:53:45, a következő indokkal:
Kérésre. + Világidegen kifejezés. „(...) ne forduljanak elő modern tárgyak, ruhák, illetve a valóságban lévő valláshoz kapcsolható szavak. b) jézusom, pokol, menny, angyal, Isten, cigaretta stb.”
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-07 01:02:18
Üzenet elküldve: 2019-06-07 01:02:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Merengve bámulja az arcot, fürkésző pillantása végigfut a szemeken, az orron, az ajkakon.*
-Tiszteled a halált.
*Pillant félre. Ő leginkább féli, ahogy a sötétséget is. A következőre csak felhorkan, hitetlenkedő pillantást vetve a kis mélységire.*
-Szimbólum. A madár miatt, amit a fény hálátlan szukája belém égetett? Mit vársz, hogy álljak ki Arthenior főterére prédikálni? Karóba húznának, mihelyst elhagyja a szám a sötétség istenének neve.
*És valóban. Megpróbálhatná megtéveszteni őket. Megpróbálhatná a fény nevében terjeszteni az igaz igét... De lebukna. Amint átlépné a templom küszöbét. Amint az atya a szemébe nézne... Vagy úgy igazából bárki.*
-Ha lenne bajnoka urunknak, már előlépett volna. Csak mi vagyunk.
*Pillant a lányra, aki kézen ragadja és az oltár felé húzza. Ráncolja homlokát a kérdésre, nem válaszol azonnal. Leül a földre hátát az oltárnak vetve, merengve bámulva tenyerét kutat emlékei között.*
-Emlékszem... Egy bolondra. Egész életemben a Fényt szolgáltam. Gyógyító voltam. Egy a Fény Nővérei közül és közel sem a legnagyobb. Délre jöttem, kiűztem a templomból a sötétséget... Visszaállítottam a fényt. De a küzdelemben a sötétség ura megtalált. Sokáig gyötört, képzetekkel és álmokkal kínzott. Emlékszem.
*Vigyorodik el lassan.*
-De felnyitotta a szemem. Megmutatta, miként vakított el a Fény, milyen bolond voltam és naiv... Sokkal többet tehetek a világért ő oldalán. Már most érzem, milyen hatalmat adott ő nekem.
*Tekintetét Iktára emeli, a zöld szemekben vad tűz gyúl.*
-Utolsó mágiámmal felszenteltem egy fát az artheniori erdőben. Égnie kell, míg nem ereszt lombot. Érted?
*Dől előre hullámzó mellkassal, majd derűsen Iktára mosolyog.*
-Rövidre fogtam, de tartozol. Ki az a Bestia és ki vagy Te?
*Merengve bámulja az arcot, fürkésző pillantása végigfut a szemeken, az orron, az ajkakon.*
-Tiszteled a halált.
*Pillant félre. Ő leginkább féli, ahogy a sötétséget is. A következőre csak felhorkan, hitetlenkedő pillantást vetve a kis mélységire.*
-Szimbólum. A madár miatt, amit a fény hálátlan szukája belém égetett? Mit vársz, hogy álljak ki Arthenior főterére prédikálni? Karóba húznának, mihelyst elhagyja a szám a sötétség istenének neve.
*És valóban. Megpróbálhatná megtéveszteni őket. Megpróbálhatná a fény nevében terjeszteni az igaz igét... De lebukna. Amint átlépné a templom küszöbét. Amint az atya a szemébe nézne... Vagy úgy igazából bárki.*
-Ha lenne bajnoka urunknak, már előlépett volna. Csak mi vagyunk.
*Pillant a lányra, aki kézen ragadja és az oltár felé húzza. Ráncolja homlokát a kérdésre, nem válaszol azonnal. Leül a földre hátát az oltárnak vetve, merengve bámulva tenyerét kutat emlékei között.*
-Emlékszem... Egy bolondra. Egész életemben a Fényt szolgáltam. Gyógyító voltam. Egy a Fény Nővérei közül és közel sem a legnagyobb. Délre jöttem, kiűztem a templomból a sötétséget... Visszaállítottam a fényt. De a küzdelemben a sötétség ura megtalált. Sokáig gyötört, képzetekkel és álmokkal kínzott. Emlékszem.
*Vigyorodik el lassan.*
-De felnyitotta a szemem. Megmutatta, miként vakított el a Fény, milyen bolond voltam és naiv... Sokkal többet tehetek a világért ő oldalán. Már most érzem, milyen hatalmat adott ő nekem.
*Tekintetét Iktára emeli, a zöld szemekben vad tűz gyúl.*
-Utolsó mágiámmal felszenteltem egy fát az artheniori erdőben. Égnie kell, míg nem ereszt lombot. Érted?
*Dől előre hullámzó mellkassal, majd derűsen Iktára mosolyog.*
-Rövidre fogtam, de tartozol. Ki az a Bestia és ki vagy Te?
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-06 22:01:47
Üzenet elküldve: 2019-06-06 22:01:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Kíváncsian nézi a varázslatot.*
~ Egy halott életének a vége. Ennél közelebb aligha tapasztalhatja meg egy élő a halált. Vajon mit látnak ilyenkor? A valóságot, ahogy kihűlnek és elhagyja a lélek? Vagy ahogy lepörög a szemük előtt az életük? ~
*Meglepődik, amikor megfogják a kezét, majd elengedik. Először látja, hogy fél. Végre valami emberi reakció.*
- Holtak nagyon szépek, mert éltek. Megnézed a bőrüket elolvashatod az igazságot róluk. Nem hazudnak, nem vernek át és egy élet tárul fel előtted, mint egy könyv. Többet érnek bármely élőnél, akiben csak a harag dolgozik. Az élet ad értelmet a halálnak. Egy üres fájdalom az olyan üres. Ha még tanulni akarsz az oltártól, akkor maradj, de a pitiáner áldozatok nem viszik előre a célunkat. Fontos leszel a legvégéig. Te lehetsz a szimbólum, aki megtért az Igaz Istenhez. Neked élned kell. *Fejével biccent az előbbi sír felé.* Több vagy, mint egy katlan fortyogó düh, ez tesz téged alkalmatlan vezérré, engem is. Szívesen elolvasnám a te regényed, de nem lesz rá lehetőségem.
*Szemei eláznak, jobbjával kitöröli az érzelmeket belőlük és hidegen folytatja.*
- A legfontosabb feladatunk nem az öldöklés, hanem a készülődés és a legfontosabb személy megkeresése. Meg kell találnunk a Földi Helytartót, aki győzelmet hoz. Közeledik a háború, de nincs vezérünk. Toborozni kell a sereget, hogy átadhassuk neki. Még nem tudom ki az, de Sa'Tereth szemei biztos meglátják.
*Megfogja a Hanloren kezeit és elkezdi az oltárfelé húzni.*
- Elmesélnéd a te tudatlan öcsédnek, hogy az idő milyen történetet írt beléd?
*Ha engedi, akkor húzza és leülnek az oltárnál.*
*Kíváncsian nézi a varázslatot.*
~ Egy halott életének a vége. Ennél közelebb aligha tapasztalhatja meg egy élő a halált. Vajon mit látnak ilyenkor? A valóságot, ahogy kihűlnek és elhagyja a lélek? Vagy ahogy lepörög a szemük előtt az életük? ~
*Meglepődik, amikor megfogják a kezét, majd elengedik. Először látja, hogy fél. Végre valami emberi reakció.*
- Holtak nagyon szépek, mert éltek. Megnézed a bőrüket elolvashatod az igazságot róluk. Nem hazudnak, nem vernek át és egy élet tárul fel előtted, mint egy könyv. Többet érnek bármely élőnél, akiben csak a harag dolgozik. Az élet ad értelmet a halálnak. Egy üres fájdalom az olyan üres. Ha még tanulni akarsz az oltártól, akkor maradj, de a pitiáner áldozatok nem viszik előre a célunkat. Fontos leszel a legvégéig. Te lehetsz a szimbólum, aki megtért az Igaz Istenhez. Neked élned kell. *Fejével biccent az előbbi sír felé.* Több vagy, mint egy katlan fortyogó düh, ez tesz téged alkalmatlan vezérré, engem is. Szívesen elolvasnám a te regényed, de nem lesz rá lehetőségem.
*Szemei eláznak, jobbjával kitöröli az érzelmeket belőlük és hidegen folytatja.*
- A legfontosabb feladatunk nem az öldöklés, hanem a készülődés és a legfontosabb személy megkeresése. Meg kell találnunk a Földi Helytartót, aki győzelmet hoz. Közeledik a háború, de nincs vezérünk. Toborozni kell a sereget, hogy átadhassuk neki. Még nem tudom ki az, de Sa'Tereth szemei biztos meglátják.
*Megfogja a Hanloren kezeit és elkezdi az oltárfelé húzni.*
- Elmesélnéd a te tudatlan öcsédnek, hogy az idő milyen történetet írt beléd?
*Ha engedi, akkor húzza és leülnek az oltárnál.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-06 20:47:00
Üzenet elküldve: 2019-06-06 20:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Karba font kézzel, talán kissé dacosan szemléli, ahogy a földön fekvő nevetésben tör ki.* ~No lám, nem is volt túl nehéz visszahozni Bestiát... Már csak egy lánc hiányzik a nyakából.~
-Bosszút állni. Inkább hálásnak kellene lenned.
*Feleli, de a következőkre elsápad.*
-Hogy hova? Tudod, mit tesznek a Vérúr szolgáival Artheniorban?
*Bárhová szívesebben menne, mint Artheniorba. Látta, miként kaszabolják le a sötétség szolgáit, látta, hogy lesz vége az éjjelnek... Az átokverte fényoltár pedig erős. Tudja, hisz ő maga erősítette meg.*
-A mi dolgunk itt van.
*Mutat az oltárra. Tekintete végigpásztázza a Vérkertet és megakad az oly gyakran kerülgetett hanton, mit Ikta nem is oly rég rúgott szét. Már nem csak a kéz látszik, de az arc is.*
~Tehát ork.~
*Lassan lép hozzá, megigézve bámulva a halottat. Leguggol a sír mellé, ajkai pedig halkan kezdik formálni az ősi szavakat, miközben ujja hegyét óvatosan az ork homlokára helyezi.
Ernuss téved. Ő látta a fékeveszett tébolyt és káoszt, mit a sötétség istene okozott Artheniorban. A hideg, számító logika azokat illeti, kik a zsinórt rángatják. Ők a sötét úr teremtményei és a zsinór rossz végén vannak. De ő fel fog mászni azon a zsinóron.
Hirtelen szakad vége a mormolásnak, pupillái felakadnak, szeme tejfehéren világít. Csak néhány másodpercig tart ez az állapot, majd behunyja szemeit és megborzong.*
-Veled megyek, de néhány hat múlva visszatérünk. Táncra perdítem a holtakat, ha elég erőm lesz hozzá.
*Zárkózik fel a mélységi mögé, majd hirtelen megragadja a csuklóját.*
-Bármi jobb, mint Arthenior. A bizalom már rég kiveszett belőlük.
*Sziszegi, majd elengedi a kezét. Követi Iktát, bár titkon gyűlöli ezt tenni. A kis mélységinek kellene követnie őt, nem pedig fordítva. Elhúzza a száját, de nem szól semmit, csak követi a fehér hajzuhatagot és reméli, nem Arthenior felé tartanak.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
*Karba font kézzel, talán kissé dacosan szemléli, ahogy a földön fekvő nevetésben tör ki.* ~No lám, nem is volt túl nehéz visszahozni Bestiát... Már csak egy lánc hiányzik a nyakából.~
-Bosszút állni. Inkább hálásnak kellene lenned.
*Feleli, de a következőkre elsápad.*
-Hogy hova? Tudod, mit tesznek a Vérúr szolgáival Artheniorban?
*Bárhová szívesebben menne, mint Artheniorba. Látta, miként kaszabolják le a sötétség szolgáit, látta, hogy lesz vége az éjjelnek... Az átokverte fényoltár pedig erős. Tudja, hisz ő maga erősítette meg.*
-A mi dolgunk itt van.
*Mutat az oltárra. Tekintete végigpásztázza a Vérkertet és megakad az oly gyakran kerülgetett hanton, mit Ikta nem is oly rég rúgott szét. Már nem csak a kéz látszik, de az arc is.*
~Tehát ork.~
*Lassan lép hozzá, megigézve bámulva a halottat. Leguggol a sír mellé, ajkai pedig halkan kezdik formálni az ősi szavakat, miközben ujja hegyét óvatosan az ork homlokára helyezi.
Ernuss téved. Ő látta a fékeveszett tébolyt és káoszt, mit a sötétség istene okozott Artheniorban. A hideg, számító logika azokat illeti, kik a zsinórt rángatják. Ők a sötét úr teremtményei és a zsinór rossz végén vannak. De ő fel fog mászni azon a zsinóron.
Hirtelen szakad vége a mormolásnak, pupillái felakadnak, szeme tejfehéren világít. Csak néhány másodpercig tart ez az állapot, majd behunyja szemeit és megborzong.*
-Veled megyek, de néhány hat múlva visszatérünk. Táncra perdítem a holtakat, ha elég erőm lesz hozzá.
*Zárkózik fel a mélységi mögé, majd hirtelen megragadja a csuklóját.*
-Bármi jobb, mint Arthenior. A bizalom már rég kiveszett belőlük.
*Sziszegi, majd elengedi a kezét. Követi Iktát, bár titkon gyűlöli ezt tenni. A kis mélységinek kellene követnie őt, nem pedig fordítva. Elhúzza a száját, de nem szól semmit, csak követi a fehér hajzuhatagot és reméli, nem Arthenior felé tartanak.*
A varázsló elmormol egy bonyolultabb igét, melynek hatására az általa megérintett elhunyt élőlény által utoljára látott vagy hallott pillanatok (5 másodperc) megjelennek a varázshasználó elméjében.
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-06 19:26:38
Üzenet elküldve: 2019-06-06 19:26:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Az édes fájdalom odébb rúg mindenféle fölösleges érzelmet és csak a logika meg bosszú marad.
A kegyes bosszú a fülébe suttogja a mézédes szavakat.*
~ Bosszuld meg! Kínozd! Uralkodj felette! Mást ismerjek el uralkodómnak? Egy ilyen felelőtlen némbert? ~
*Megint a férfinak van igaza, a szavaiból merít erőt a Sötétség visszazáráshoz. Az elején tartott tőle, de végső soron örül, hogy elkísért őket eddig.
A sárban fekszik és nevetésben tör ki.*
- Csodálom a szerencsédet! Más jót nem látok benned.
*Kattan az első lakat a Bestia zárán. Feltápászkodik a földről.*
- Nem fogok most bosszút állni.
*Kattan a második lakat és megindul az oltár felé.*
- Ha kell adhatok néhány tippet, ha az önbecsülésed engedi.
*Harmadik zár is visszakerül. Odadőlöngél az oltárhoz.*
- Mindig is csak a távolból néztem, nem vagyok méltó hozzá.
*Elmerül az obszidián dicsőségében. *
- Ha egy gyalogot mozdítani akarsz, akkor először a vezérnek kell lépnie.
*Fejet hajt az oltárnak, kihúzza magát és tekintete visszamegy Hanlorenre.*
- Elmegyek Artheniorba.
~ Remélem érti a célzást. ~
*Elindul a kijárat felé Ernuss után.*
- Rád itt csak a saját halálod vár. Az a stigma itt nem hoz szerencsét. Az nem Eeyr billogja, hanem Sa'Tereth fegyvere, ha meglátják megbíznak benned. Ott van rád szükség. Ikta vagyok, a többit majd elmondom.
*Az édes fájdalom odébb rúg mindenféle fölösleges érzelmet és csak a logika meg bosszú marad.
A kegyes bosszú a fülébe suttogja a mézédes szavakat.*
~ Bosszuld meg! Kínozd! Uralkodj felette! Mást ismerjek el uralkodómnak? Egy ilyen felelőtlen némbert? ~
*Megint a férfinak van igaza, a szavaiból merít erőt a Sötétség visszazáráshoz. Az elején tartott tőle, de végső soron örül, hogy elkísért őket eddig.
A sárban fekszik és nevetésben tör ki.*
- Csodálom a szerencsédet! Más jót nem látok benned.
*Kattan az első lakat a Bestia zárán. Feltápászkodik a földről.*
- Nem fogok most bosszút állni.
*Kattan a második lakat és megindul az oltár felé.*
- Ha kell adhatok néhány tippet, ha az önbecsülésed engedi.
*Harmadik zár is visszakerül. Odadőlöngél az oltárhoz.*
- Mindig is csak a távolból néztem, nem vagyok méltó hozzá.
*Elmerül az obszidián dicsőségében. *
- Ha egy gyalogot mozdítani akarsz, akkor először a vezérnek kell lépnie.
*Fejet hajt az oltárnak, kihúzza magát és tekintete visszamegy Hanlorenre.*
- Elmegyek Artheniorba.
~ Remélem érti a célzást. ~
*Elindul a kijárat felé Ernuss után.*
- Rád itt csak a saját halálod vár. Az a stigma itt nem hoz szerencsét. Az nem Eeyr billogja, hanem Sa'Tereth fegyvere, ha meglátják megbíznak benned. Ott van rád szükség. Ikta vagyok, a többit majd elmondom.
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-06 12:04:54
Üzenet elküldve: 2019-06-06 12:04:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
- Félreértelmeztétek a Vérúr tanait. A sötétség nem egyenlő az őrült kaszabolással és a mocsokkal. A sötétség a legalapvetőbb és legtisztább dolog, ami létezik. Az egyedüli, ami mindent kitölt, és ami mindig ott lesz, mikor minden más meghal. A legerősebb, egyedüli elpusztíthatatlan elem, a fény sosem végezhet vele. A sötétség a legszebb, legnemesebb és legtisztább energia, a hideg logika képviselője. A logikáé, nem pedig az őrültségé, a hatalomvágyé és az elmét elkábító alávalóságoké.
*Szépen hátrálni kezd.*
- Az olyanok miatt üldöznek minket, amilyen tik is vagytok. Ez lesz majd a vesztetek *mondja, majd ha nem történik más, feldúltság nélkül, harag és bármi egyéb, negatív érzelem nélkül, mintha csak egy darab jég lenne a lelke, úgy hagyja el a Vérkertet.*
- Félreértelmeztétek a Vérúr tanait. A sötétség nem egyenlő az őrült kaszabolással és a mocsokkal. A sötétség a legalapvetőbb és legtisztább dolog, ami létezik. Az egyedüli, ami mindent kitölt, és ami mindig ott lesz, mikor minden más meghal. A legerősebb, egyedüli elpusztíthatatlan elem, a fény sosem végezhet vele. A sötétség a legszebb, legnemesebb és legtisztább energia, a hideg logika képviselője. A logikáé, nem pedig az őrültségé, a hatalomvágyé és az elmét elkábító alávalóságoké.
*Szépen hátrálni kezd.*
- Az olyanok miatt üldöznek minket, amilyen tik is vagytok. Ez lesz majd a vesztetek *mondja, majd ha nem történik más, feldúltság nélkül, harag és bármi egyéb, negatív érzelem nélkül, mintha csak egy darab jég lenne a lelke, úgy hagyja el a Vérkertet.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-06-05 22:35:48
Üzenet elküldve: 2019-06-05 22:35:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Elv elf ellen//
*Egész felkúszik a szemöldöke a férfi szavaira.*
-Jobb, ha keresel olyanokat.
*Rándul ajka széle. A kis mélységire van szüksége, sokkal inkább, mint a férfira. Gyomor kell, vérszomj és eltökéltség. Vannak, kik a szerencsét várják, vannak, akik a lehetőséget. Nekik egyikből sincs sok. Szemmel követi a férfi hátát, ha az távozik a Vérkertből, majd immáron minden figyelme Iktára irányul.*
-Bestia.
*Ismétli a szót suttogva, majd lassan elindul a kis mélységi felé. Él benne valami. Látott ő már ilyet, tomboló, gyilkos szándékot, mélyen a lélek alá temetve. Umon. De a kis sötételfének nagyon is a lelkén ül e Átok, mi úgy tör a felszínre, mint heves zápor után az útját találó forrás.
Ha itt lenne még a férfi, megtenné. Hallucinációkkal és szörnyű képzelgésekkel gyötrené e törékeny lelket, hogy előhozhassa a szörnyet újra. De egyedül van és pontosan tudja, mivel jár a varázslat. Mint a sarokba szorított állat, támadná meg őt a káprázat közepette, ennek pedig nem teheti ki magát. Még.
Lassan kúsznak ujjai a fehér hajzuhatagba, hogy belemarkolva húzhassák, emelhessék fel az elgyengült sötételf fejét.*
-Ez Te vagy. Te tetted... És milyen ügyes voltál!
*Duruzsolja széles mosollyal a kis mélységi fülébe. Vajon hol találkozhatott ezzel a Bestiával és mióta lakozik benne? A végére fog járni, de várnia kell még.*
-Ti egyek vagytok. Segítek kontrollálni őt, megmutatom neked, mi rejlik a sötétben.
*Susogja halkan, majd elengedi a földön térdeplő haját, felegyenesedik és tesz fordultában egy tétova lépést. Hirtelen dühvel fordul vissza és rúg egy jókorát Ikta oldalába.*
-A hazugságért.
*Szól fojtott indulattal, majd jólesően végignyalja ajkát, mielőtt folytatja, immáron nyugodtabban.*
-Hanloren Duunelar a nevem, de szólíthatsz Úrnőmnek, Duunelar úrnőnek... Vagy ahogy akarsz.
*Nevet fel halkan, hátát megint csak az oltárnak vetve támaszkodik meg.*
-Neked mi a neved, fiú?
*Nyomja meg alaposan az utolsó szót. Nem utolsó ötlet leánynak álcáznia magát valakinek, ha sötételf. Nem mintha különösebb baja lenne az elborult hierarchiájukkal, amivel a nőstényeik tisztelik.*
*Egész felkúszik a szemöldöke a férfi szavaira.*
-Jobb, ha keresel olyanokat.
*Rándul ajka széle. A kis mélységire van szüksége, sokkal inkább, mint a férfira. Gyomor kell, vérszomj és eltökéltség. Vannak, kik a szerencsét várják, vannak, akik a lehetőséget. Nekik egyikből sincs sok. Szemmel követi a férfi hátát, ha az távozik a Vérkertből, majd immáron minden figyelme Iktára irányul.*
-Bestia.
*Ismétli a szót suttogva, majd lassan elindul a kis mélységi felé. Él benne valami. Látott ő már ilyet, tomboló, gyilkos szándékot, mélyen a lélek alá temetve. Umon. De a kis sötételfének nagyon is a lelkén ül e Átok, mi úgy tör a felszínre, mint heves zápor után az útját találó forrás.
Ha itt lenne még a férfi, megtenné. Hallucinációkkal és szörnyű képzelgésekkel gyötrené e törékeny lelket, hogy előhozhassa a szörnyet újra. De egyedül van és pontosan tudja, mivel jár a varázslat. Mint a sarokba szorított állat, támadná meg őt a káprázat közepette, ennek pedig nem teheti ki magát. Még.
Lassan kúsznak ujjai a fehér hajzuhatagba, hogy belemarkolva húzhassák, emelhessék fel az elgyengült sötételf fejét.*
-Ez Te vagy. Te tetted... És milyen ügyes voltál!
*Duruzsolja széles mosollyal a kis mélységi fülébe. Vajon hol találkozhatott ezzel a Bestiával és mióta lakozik benne? A végére fog járni, de várnia kell még.*
-Ti egyek vagytok. Segítek kontrollálni őt, megmutatom neked, mi rejlik a sötétben.
*Susogja halkan, majd elengedi a földön térdeplő haját, felegyenesedik és tesz fordultában egy tétova lépést. Hirtelen dühvel fordul vissza és rúg egy jókorát Ikta oldalába.*
-A hazugságért.
*Szól fojtott indulattal, majd jólesően végignyalja ajkát, mielőtt folytatja, immáron nyugodtabban.*
-Hanloren Duunelar a nevem, de szólíthatsz Úrnőmnek, Duunelar úrnőnek... Vagy ahogy akarsz.
*Nevet fel halkan, hátát megint csak az oltárnak vetve támaszkodik meg.*
-Neked mi a neved, fiú?
*Nyomja meg alaposan az utolsó szót. Nem utolsó ötlet leánynak álcáznia magát valakinek, ha sötételf. Nem mintha különösebb baja lenne az elborult hierarchiájukkal, amivel a nőstényeik tisztelik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046