//Halottszemle//
//Házigazdák//
*Követi a nyomot, ameddig tudja, egy ponton azonban elveszti. A talaj gyorsan változó természete nem teszi épp könnyűvé a nyomolvasást. Viszont ha egyszer bele kezdett, most már nem visszakozhat. Tudja jól, hogy figyelik, fentről. Khunezk és nő tudják, hogy itt van. És okkal nem avatkoznak be. Legalábbis ő így gondolja. És a teleportálás esete, plusz ami a tisztáson történt, csak megerősíti ebbéli hitében.*
~ Jóva' akko' knyirom őke' ~
*Rezzenésre lesz figyelmes maga mögött, s lendületből fordul 180 fokot. A lándzsa hegye pedig Vaszív nyaki artériája felé mutat, ha biztos távolságból is. Már amennyire egy óriás esetében van olyan hogy biztos távolság. A lándzsa maga 3,5 méter, és az óriás kar hosszúsága sem elhanyagolható. A fegyvert hátrahúzva tartja, szúrásra készen, a pajzs fölött, így nehéz megmondani, hol is húzódik a fegyver ölési zónája. Nem beszélve arról, hogy hajítani is tudja, s akkor az ork mindenképp hatósugáron belül van.*
-Behatoló'k*Mondja fagyosan, s a lábnyomok felé int, melyek idáig vezetnek.
Nincs felvezetés, sem bevezetés, sem semmi egyéb formaság, a zöldbőrű hím itt van, a nőstény nincs. Ez többet mond minden szónál. Hogy a másik esti ivó cimbora kereket oldott, vagy épp csak átvágott torokkal fekszik valahol, őt nem érdekli.
Ha a dolgok rend szerint alakulnak, este testvérekként üdvözlik majd egymást.
A fontos az, hogy Vaszív eljött, ez pedig elhivatottságot jelent. Hisz csak egy bolond lépne be a Vérkertbe, ha nem gondolná komolyan azt amit csinál.*
-Nem juthtna' ki é've.*Morran, hisz jól tudja, ez az amit elvárnak tőle, s most hogy itt van, és helyre pályázik a csapatan, már az orktól is.*
-Itte' evesztettem.*Biccent afelé a pont felé ahol az ő számára értelmezhetetlenné vált a nyom.*
-Vezetsz?*Kérdi, s a figyelmes szemlélő észreveheti, hogy a lándzsa még mindig a magasban van, szúrásra készen, a pajzs magasan.
Most jött el a bizalom próbája, ha az ork az élre áll, ezáltal maga mögé engedve a fegyveres óriást, az bizony még többet mond, mint a puszta tény, hogy ő is itt van. Ugyanis az itt léte elszántságot sugall, és elkötelezettséget, de azt nehéz belőle megmondani, hogy kinek az oldalán is áll.
Óriásunk hátra lép, hogy helyet adjon a másiknak az élen.*
~ No lássuk kómé' ~