Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

900. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-05 12:47:54
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//

*A vélhetően költőinek szánt kérdésre mindössze felvont szemöldöke felel. Több figyelmet nem is szentel ezután a nőnek, sokkal inkább a rézrúd érdekli, melyet különös, sötét és ismerős aura leng körbe. Egy röpke pillanatra hatalmába keríti az a ködös, álomszerű érzet, mely oly sok időn át markában tartotta, a sötét kacajt hallva végigfut a hideg a gerincén. Pontosan tudja kinek a kínon és fájdalmon szórakozó kegyetlen nevetése ez.
A köpenytűt végül is hagyja, hogy amaz túrja ki kezével a sárból, ő közben arrébb lép, a másik különös tárgyat pedig nem ereszti ujjai közül. A pergament viszont közben átnyújtja, s némileg türelmetlenkedve várja, hogy az idegen átfusson az íráson, arcát fürkészve igyekszik megállapítani, mi szerepelhet benne, de a vonások kifejezéstelenek. Figyelmesen hallgat, mikor végre az üzenetet hangosan olvassa a kígyóhajú. A feladat egyértelmű, s úgy tűnik jól gondolta, fajtársa nem véletlenül keveredett épp most ide, Ura szent akarata csalta őt a Vérkert ködös földjére. Viszont valaki még hiányzik, a harmadik szolgáló, megemlítését hallva tekintetét körbehordozza maguk körül, de nem tud kivenni semmiféle alakot a homályban. Az aláíró neve bizony ismerősen csendül Mara számára, szája sarka rándul egyet felidézve maga előtt alakját.
Jól láthatóan elmélkedni kezd, nyakában lógó ujjpercekből fűzött láncát kezdi morzsolni koszos kezei között. Gondolatai folyamát nem osztja meg a másikkal, pár pillanatnyi némaság után a végeredménnyel szól.*
-Egy darabig kénytelenek leszünk élvezni egymás társaságát. Ez az Ő akarata.


899. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-04 20:40:32
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Papok csontjából//

*Maraenn megragadja a csont tartalmát. A rézdarab fényes lesz, a varjú mattfeketén csillog. A fémrúd aurája pedig... Nos az valami olyan, amitől majdnem vissza zuhan a katatóniába, melyben eddig is volt. A furcsa tárgy teljes sötétségérzetet sugároz magából, és ahogy hozzáér maga is elkezdeni hallani a halk, kacagást. Olyan öröm ez, melyet a tűz hallat, mikor felfalja az erdőt, vagy a sötét óceán, mikor elnyel egy matrózt. Ez az Ő hangja, Mara ezt kétségtelenül tudhatja. Asztéyriaa is ugyanezt élheti át, ha az ő kezébe kerül az eszköz.
A kígyók hajában idegesen, vagy talán izgatottan izegnek-mozognak, ahogy felveszi kezébe a szöveget, és olvasni kezdi.

"Halandó!
Küldetést kapsz Urunk akaratából, melyben a ló fejének tartalma és két másik szolga lesz segítségedre. A feladat egyszerű. Fejenként egy csonttőrt kell készíttetnetek. A Sötét Úr úgy kívánja, hogy egy morzsáért hatalmából, szolgáljátok őt! Bosszúra vágyik, jogos bosszúra, hogy elpusztuljanak azok, kik a gyengeséget éltetik, s hamisságban tartják az élőket, el nem ismerve a Halál egyeduralmát minden létező felett.
Sziritán falvába menjetek, ahol, miután urunknak a falu népének vérét áldozták, most az elhagyott templomba a fényfattyú papjai igyekeznek beférkőzni, és rátenni a markukat egy erődítményre Urunk felségterületén.
Négyen vannak, ebből hármat öljetek meg, belőlük egy-egy tőrt készítsetek! Használjátok a Rezet! A negyediket hozzátok Urunk színe elé, ő vérével fizet!
Vigyázzatok utatokon, a gyengeség hívei is rafináltak lehetnek. Az egyik oltárt épít, bizonyosan kiszívott némi erőt a némber csecséből, az egyik pedig harcosok fia, ezüstpengét hord. A másik kettő öreg.
Sziritán kihalt most, alig maroknyian élnek. A Rezet éjszaka vessétek be. A Réz hatalmas fegyver, de csak egyszer működik, csak olyanokon, akik éppen álmot látnak, éjjel csapjatok le!
A küldetést nem kértem, hanem kiadtam. Ugyanakkor a Sötét Úr a sikert bő kézzel jutalmazza. Egy hatotok van.

Sa'Tereth, az Egyetlen Szolgája, A Szolga"

Az aláírás is markáns. Hogy pontosan ki lehet ez a szolga, nos, erről Mara rendelkezhet ilyen-olyan fél emlékekkel még régről.*


898. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-03 10:30:51
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Kicsit megkönnyebbüléssel hallja, hogy célba ért a csipkelődés és nem azonnal a torkának ugrik a vélt sértés miatt a zavart tekintetű nő.*
-Miért sírjak, azt kéne? *Kérdez vissza, de nem vár rá választ, csak úgy elereszti a levegőben. Nagy szemekkel figyeli, ahogy a csontot kiemeli a fejből, majd abból két valami kiesik. A nagyobb darabért nyúl a nő, megtisztogatja, majd felé nyújtja, hogy ő is jobban meg tudja nézni. Így távolról nem igazán ismerős neki a tárgy, de azért közelebb lép egy nagyot, hogy jobban megfigyelhesse. A csuklyája széleit kicsit megemeli, hogy ne essen az arcába, miközben odahajol.*
-Nem is tudom…de van ott még valami, hadd nézzem azt… szabad? *Hesseget néhányat a kezével, hogy ha a nő úgy látja, arrébb állhat onnan, neki csak a tárgy kell. Ha odaengedi, akkor azt ő turkálja ki a sárból, bár már nem igazán látja, de tudja, hogy ott van valahol. Ha ki tudta emelni akkor megtörli.*
-Tudok olvasni. *Mondja, neki még mindig meglepő, hogy a kikötőben sokan nem tanultak meg vagy nem magabiztosan olvasni és írni. Nemes volt a lelkem, nem lehet felróni neki, viszont az ezzel való csipkelődésről már leszokott, megértette, hogy ez a tény igen bosszantó és van, aki nem is vállalja fel ilyen nyíltan.*
-Mutasd csak. *Veszi el, ha felé nyújtják és megpróbálja először csak magában elolvasni, hogy ismeri-e azt a nyelvet, amin íródott.*


897. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-01 19:39:34
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Kifejezetten irritálja az idegen nő jelenléte, s minden bizonnyal ez vonásain is tökéletesen látszik. Szíve szerint elküldené vagy vérét venné, de valami azt súgja neki, hogy nem véletlenül van itt. Elvégre jöhetett volna akármikor, s mégis épp akkor érkezett, mikor a Kölyök a lófejet hozta. Ura terve még nem világos előtte, de a torz fajtársának része lesz benne, ez szinte biztos.*
-Milyen szellemes.
*Emeli tekintetét egy pillanatra a másikra, de már sokkal inkább a csonttal van elfoglalva. Gondosan kirántva a húsból szemléli meg, valami egészen nagy lény része lehetett egykoron. A pergamen közepéből kicsúszó tárgy a sárban landol, kiemelve onnan a vékonyabbik végénél fogja gondosan megdörzsöli ruhájában, annak már úgyis mindegy. Fogalma sincs mi lehet. Az alakja egészen különös, nem tűnik fegyvernek, noha valószínűleg nagy erővel jól fejbe lehetne verni valakit.*
-Láttál már ilyet?
*Nyújtja a másik felé, noha kezei közül nem engedi a tárgyat. Jó lenne, ha látná is valami hasznát az idegennek, ha már az Egyetlen ideszólította. A varjat formázó köpenytűről hüvelykjével ledörzsöli a vöröses piszkot, ide-oda forgatva szemléli hátha talál rajta valamiféle írást.*
-Tudsz olvasni?
*Amennyiben igennel felel a másik, már nyújtja is a kezébe a papírost. Mara is tud egy kicsit, de meglehetősen lassan. Persze, ha amaz nemet mond, már görgeti is ki a pergament, hogy hangosan, nehézkesen olvassa a szavakat.*



896. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-01 18:33:54
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Jókora cuppanás jelzi a pillanatot, mikor Maraenn megfosztja ideiglenes lovas hüvelyétől a vaskos csontot. Alkarnyi széles, annál azonban kicsivel hosszabb lekerekített végű csont ez. Az egyik oldalán üreges. Belőle pergamen áll ki. Hogy fegyvernek jó lenne-e? Talán egy széklábnál rosszabb azért, de összezavarni, vagy hatást kelteni igenis hasznos lehet. Az üzenet belőle nem ugrik ki. A pergamen közepéből azonban két tárgy is kicsúszik egyenesen a vörös sárba. A nagyobbik, melynek hossza majdnem a csontéval vetekszik, egy fémes tárgy. Két sima részből áll. Kétharmada vékonyka, fényezett, egyharmada a végén majd kétszer olyan vaskos, és rajta lukak helyezkednek el. Rézből van. A másik tárgy apróbb, talán el is lehetne véteni szem elől, ha nem csendülne a rúdon és nem annak oldalán foglalna helyet. Ez egy köpenytű, mely varjat formáz. Mindkettőt lágyan öleli körbe a sár, a réz rúd vastagabbik végétől viszont mintha idegenkedne kicsit. Furcsa egy bot az, annyi biztos. A Kölyök szárnycsapásainak elhaltával a Vérkert ismét csendes, nyirkos, sötétes lesz, a két újonnan találkozón kívül más nincs itt.*


895. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-01 07:55:21
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Kissé zavartnak tűnik az egyén, akivel összeboronálta a sors, ha minden igaz ezen a különös órán. Az meg még inkább aggályos, hogy fegyvere is van.*
-Mondhatjuk. Csak úgy nem mászkálnék itt egyedül. *Persze ez nem igaz, legalábbis nem tudatosult még benne, hogy így lenne.*
-Különös dolog lóg a levegőben, gondolom ez miattad van. Már attól féltem történt itt valami, míg nem voltam a közelben. *Valahogy ma reggel már nem tűnt annyira hívogatónak a hely, sőt, egy teljesen sivár és hétköznapi kert is lehetne, ha a vér nem jelezné meg a csontok, hogy ide nem virágokat ültetni járnak a lakosok.*
-Jól van, jól van, nem kell idegeskedni kedves, már reggeliztem. *Ejt meg egy élcelődő tréfát, a szája sarkában pedig felfelé görbül a mondat vége. Mikor a nő kirántja a csontot a lófejből kicsit felhúzza az orrát, talán most örül igazán, hogy távolabb áll, a végén még ráfröccsenne a vér a köpenyére. Azért ad magára, nem szeretne úgy kinézni, mint a vele szemben álló nő.*
-Csak nem így üzengettek a barátoddal? *Csipkelődik tovább, hátha a nő többet is elárul ittléte okáról.*


894. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-29 10:12:02
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*A ködben nehézkesen veszi ki az érkező alakját. Óvatosan lop még egy kicsit a távolságból, s bár nem emeli fenyegetően a másik felé tőrét, szorosan markában tartja továbbra is. Végigméri a meglehetősen furcsa kinézetű nőt, közben tenyerével megdörzsöli arcát, a vér és sár keverékét pedig elkeni rajta. Vet egy gyors pillantást a kezére kerülő különös elegyre aztán acélszürke tekintetét ismét az ismeretlenre szegezi.*
-A Sötét Úr küldött?
*Teszi fel egy újabb kérdést, hátha végre felel már a másik. Az eddigiek alapján úgy tapasztalta, hitetlenek nem igazán mernek betérni erre a helyre, a fő kérdés tehát az, ittlétének mi lehet az oka. Egy pillanatra megfordul fejében, talán azért érkezett a torzszülött szerzet, hogy véget vessen az életének, de valahol érzi még, befejezetlen feladata van. Még nem vitte véghez az Egyetlen szent akaratát.*
-Maradj, ahol vagy!
*Hangja ellentmondást nem tűrő, az idegen biztos lehet benne, hogyha nem tesz eleget szavainak, s közelít, bizony Mara gondolkodás nélkül rátámad. Közben lassan leguggol a lófejhez, kezeit a beletuszkolt lábszárcsontra fonódnak, hogy egy határozott mozdulattal kirántsa a helyéről.*


893. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-29 07:41:38
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Nem igazán tudja egyértelműen megfigyelni az idegen vonásait vagy állapotát a körülöttük még mindig gomolygó furcsa ködben. Csak azt látja, hogy valami elf forma lehet, de még annyit se tud biztosan megfigyelni, hogy fiatal férfi vagy egyáltalán nő-e. A külseje neki se sokkal biztatóbb, mint a sajátja, ám a másik kezében hirtelen előkerül egy fegyver is. ~Valami miatt fél. Nem is csoda…~ Továbbá az is egyértelmű, hogy a nő előtt esett le a lófej annak a felettébb taszító külsejű lénynek a karmai közül.*
-Hátrább az agarakkal! *Emeli a két tenyerét fel, hogy a másik is lássa, nála kézben nincsen fegyver.*
-Mi a fene folyik itt? Nem nézel ki valami biztatóan … bár a ló még mindig viszi a prímet. ~Nehogy már kárba vesszen, hiszen még csorog belőle.~ *Teszi hozzá még, arra gondol, talán segítségre van szüksége a nőnek vagy azért, hogy végre valaki rendesen megszúrja végre, véget vetve a szenvedéseinek vagy esetleg egy félresikerült vagy nem sikerülő rituáléhoz, amiből természetesen ő is részesülhetne.*



892. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-28 19:37:53
 ÚJ
>Maraenn Elvarhis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

*Mintha éppen most ébredne. Hosszú ideje alszik már, talán napok, akár hatok vagy hónapok óta, ám ez az elhúzódó alvás a legkevésbé sem volt pihentető vagy nyugtató. Különös álmok kínozták, melyeket felidézni egyelőre nem képes, mindössze egy megmagyarázhatatlan érzésre lel elméjében kutatva.
Lassan tér magához. A látását elragadó homály finoman oszladozni kezd, bőrén hideg fuvallatot érez, fokozatosan újra birtokba veszi a saját testét. Körbepillantva hirtelen ugranak be neki képek, a csonka férfiról, a vörös démonról, az üreges szemű Szolgáról, emlékszik mindenre, ami a Vérkertbe érkezésekor történt. Tekintete a levágott lófejen állapodik meg, a látvány furcsa mód nem nyugtalanítja, még a levegőben esetlegesen keringő szagok sem undorítják. Ő tette, ez biztos, felidéződnek benne a csonkolás pillanatai, indíttatása még zavaros előtte, de tudja, érzi, hogy szent célt szolgált, Ura parancsát követte.
Ahogy a teremtmény elröppen fölötte egy pillanatra összerezzen, hallva egy idegen szavait botjáért nyúl, ám nem leli. Csonttőrét rántja elő helyette hát tokjából, ahogy lassan, megfontoltan lépdel előre, egészen addig, míg egy alak nem sejlik fel előtte a ködben.*
-Ki vagy?
*Hangja határozott, nem remeg, megtartja a tisztes távolságot. Jobb szeretne inkább a titokzatos pergamennel foglalkozni, ám előbb meg kell bizonyosodnia róla, nem valami hitetlen érkezett megzavarni őt egyelőre még homályosan derengő feladatában.*


891. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-28 07:34:03
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Papok csontjából//

*Miután felkel, mert az út fáradalmai ledöntötték a minap a lábáról és nem volt már ereje utána nézni annak a furcsa érzésnek, amely a hatalmába kerítette. Lassú léptekkel sétál be a vérkertbe, kicsit lehúzva a csuklyát a fejéről, hogy minden oldalra jól kilásson. Itt aztán nem fogja senki felróni neki, hogy a hüllők kikacsintgatnak rendszeresen. Amint néhány lépést tesz a kert belseje felé, a kis kedvencei szokatlan és nyugtalan zúgolódásba kezdenek, fickándoznak, neki pedig azaz érzése, mintha a feje alá akarnának elrejtőzni. A lehelete zabolátlan párafátylakat rajzol a levegőbe maga elé. Megtorpan, egyértelműen valami furcsa jelenlét van a közelben. Majd érkezik egy igazán titokzatos hang, egyre közeledve felé tart az egyik, majd a másik irányból. Szemeit összeszűkíti és rendesen visszahúzza a csuklyát magára. Mikor már közel ér hozzá, akkor látja meg a furcsa teremtményt, amit eddig még nem volt szerencséje errefelé megfigyelni. Hátrál néhány lépést, mikor közel ér, de csak lepottyant valamit a levegőből, majd távozik.*
-Aztán még azt hittem engem átkozott meg Eeyr furcsa külsővel. *Jegyzi meg, miután már biztonságban érzi magát. Közelebb sétál a tárgyhoz, amit elejtett az a valami, ha esetleg észlelheti a közelben a másik alakot, akkor tisztes távolságban meg is torpan, csak onnan szemléli a furcsa, megcsonkított és átalakított lófejet. Talán valami furcsa rituáléba csöppen, így szeretné tiszteletben tartani az ottaniakat. Amíg ezt megteszi, ők sem neheztelnek talán rá.*
-Van ott valaki? *Emeli fel a hangját.*



890. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-28 00:38:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Daidalos)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217

Játékstílus: Szelíd

//Papok csontjából//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//

//Asztéyriaa//
*A Vérkert csendes, mint mindig. A tengerparti tél beállta nem javított a helyzeten. Nem dermed meg a miazma, ami a földet átitatja szinte teljesen. A mélyvörös lé tócsái ugyanolyan folyékonyak. Éppen csak a hideg hatol még jobban csontig így, hogy a fagypontot közelíti a hőmérséklet. Kevesebb kell egy oltár letarolásánál ahhoz, hogy a Vérkert ilyen pompáját lerombolja. A sötétség most mintha jobban hullámozna, mint szokott. A ködből Asztéyriaa érezheti, hogy szinte figyelik. Haja nyugtalankodni kezd. Vagy inkább... izgul? A hangok tompák, nyirkosan vesznek bele az egyre gyűlő sötétségbe. A köd mintha egyre sűrűsödne, ahogy a nő halad befelé. Egyszer csak reccsen valami talpa alatt. Egy koponyára lépett rá, ami teljesen a sárba ágyazódott. Hogy kié lehet? Ránézésre emberé, vagy elfé. A homlok közepén hasadt szét úgy, hogy az állkapcsot már nem érinti a törés, az csak simán leszakadt az idők során. Talán fél perc telik el a csontig hatoló reccsenés után, mikor halk hangra lehet figyelmes a vérkertben tévelygő elf.*
-Fopp-fopp-fopp.
*Lassú, ütemes hang ez, elölről jön, a Vérkert mélyének irányából. Aztán irányt vált, egyre hangosodik, és megint irányt vált, végül háta mögül kezd az eddiginél is jobban erősödni. A ködből egy groteszk alak tűnik fel. Akár egy denevér, mely egy tíz éves kisfiúból nőtte ki magát, majd ezt az egész új lényt megnyúzták, érlelték pár évig egy pincében, és így kapták ezt a démoni rikoltással közeledő valamit.*
-Friiiiiii! Vrkhiii!
*Sipákolja reszelősen. Karmai között hoz valamit, valamit, aminek nagysága majdnem teljes felsőtestével vetekszik. Fején az erek csak úgy lüktetnek, szeme sárga. Asztéyriaa felé tart. Egy kicsit ereszkedik, aztán... csak elreppen felette, elengedve azt a valamit, amit tartott. A nő előtt placcsan a földön.
A fekete, nyakból levágott lófej oldalvást érkezik jó tíz láb esés után. Szeme ködös, ábrázata elnyűtt, de elég friss még ahhoz, hogy szőre fényes legyen, és nyakából ne csak a Vérkert miazmája, hanem gazdájának vére is lassan szivárogjon. A gerincet eltávolították, helyette jókora, vaskos lábszárcsontnak kinéző valami lóg ki belőle, a csont végén pedig valami furcsa... mintha egy pergamenben végződne.
A rikoltó lény ahogy jött, úgy most távolodni is kezd, emelkedve indul vissza a lány orra előtt, háttal az eddigre valószínűleg minimum döbbent jövevénynek.*

//Maraenn//
*Vannak elfszabású lények, akik erősek, akiknek a lelke sötéten sem roppan össze. Akik soha nem törnek meg. Maraenn nem ilyen. Egy szűk éve él látomások, téboly, és rémképek között. Olyan ez, mint egy lázálom. Nem rossz, nem is jó, de annál ziláltabb, annál vérszomjasabb. Maga sem tud róla, de ittléte alatt pusztakezével megannyi betévedő állatot pusztított el. Testét a vérszerű miazma, vagy talán tényleg odaszáradt vér fedi. Nyakában csontokból kirakott nyaklánc mely... mintha emberi ujjpercekből lenne. Nem egyedül volt képes erre. Valami mintha mozgatta volna. Valami sötét, valami nyughatatlan, valami óriási. És ez a valami most elengedi. Köd van, lábán oszladozik a lábbeli. Érzi arcán a sár húzását, a szél hűvösét. Látása egyre élesedik, de a köd azért még jócskán lekorlátozza. Valamit fog, valamit, amit így, magára hagyva egészen nehéznek érez. Némi szőrt lenget előtte a szél. Valami csöpög lábszárára. Gondolkodása egy nagy ugrással indul be, mint valami gnóm gépezet. Nem emlékszik mindenre pontosan, de már sejti mi hozta ide. Itt volt, másokkal. Aztán elkezdtek szétszéledni, és egyik percről a másikra valami elragadta. Valami, amiről érzi, hogy köze lehetett a Sötét Úrhoz.
A sörény mögött két háromszögecske áll még hetykén. Fekete az egész. Az oldalán csillan valami. Nem tudni mióta áll így, de Maraenn most rájön, már beugrik neki. Ez egy lófej. Valami arról is derenghet neki, hogy ő ölte meg őket. Aztán... a teljes fejlevágásra emlékszik, minden zsigerre. Arra is, hogy a gerinc helyére üreges, furcsa mód tiszta ork lábszárcsontot tettek. Az ork lábszárban pedig volt valami. Pergament kellett beletuszkolnia igen. Aztán volt ott valami árnyas, sistergő körvonalú alak. Egy mély hang, ami összehangolta őket, és... Nagyjából húsz-harminc lépésre maga előtt placcsanást hall.*
-Friiiiiii, Vkriiiiiii!
*A megnyúzott gyermek kinézetű denevérszárnyas förmedvény repül át felette. Valahonnan tudja, hogy úgy hívják "Kölyök". Csattogó szárnyakkal repül tova. Ha lenéz kezére az földöntúli látványt nyújt. Még körmei is hosszúak kicsit, de azért valamennyire le vannak rágva. A lófej pedig... nos, abban ott van a csont és a pergamen. A kérdés csak az, hogy miért?*


889. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-01-24 17:58:05
 ÚJ
>Asztéyriaa Llhuyniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Áthaladóban//

*A vérkert környékére már kevesebb szerencsétlen merészkedik, csak az, akinek erre van dolga, az is lapos kúszásban. Hiszen itt olyan gyülekezetek bújnak meg a bokrok rejtekén, akik szívesen fogadják a felkínált áldozati bárányt, főleg részeges matróz és eltévedt leány formájában. Ehhez mérten is néz ki a hely, a szagok, a csontok és a sok vért látott talaj, amely már szinte olyan természetességgel issza be, mintha csak ez volna a dolga. És talán így is van. Útja keresztülvisz ezen a jelentőségteljes helyen, a tyúk pedig szinte magától élénkül fel, hogy ellenkezzen a ketrecben.*
-Milyen érdekes. *Emeli fel, hogy láthassa azt a félelmet a szemeiben, amit az ösztön diktál számára. De elfutni immár nem tud.*
-Na de majd legközelebb. Most már lejártam a lábam és éhen pusztulok. *Sétál el az egyik fa előtt, ám valami furcsa megfogja legbelül. Nem tudja megmagyarázni, mi is az, de egyértelműen hiányérzete van. Mintha csak egy sima földdarab lenne, minden egyéb jelentőség nélkül, amire gyereke apró csontokat szórtak, meg disznóvért. ~Biztos csak fáradt vagyok. ~ Lép nagyokat, hogy elűzze a gondterhes képeket a fejéből, majd átjutva rajta az egyik kis utcába lefordul. ~Jót fog tenni az alvás, bárcsak ne lenne ez a rettenetes fejfájás. ~*



888. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-10-03 19:41:32
 ÚJ
>Xungjao Yarhasi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Isqeha, Xungjao//

* Isqhea olyanná változik, mint akit megszálltak. Ez kicsit megrémíti az öreget. Túlzottan válaszra sem méltatja, csak ostobán hadovál össze és vissza. Nem tetszik ez neki. Éppen ezért is örül, hogy nem kötelezte el magát egyik isten felé sem. Ráerőszakolják akaratukat az ostoba halandókra. Egymással csatáznak az élők, amíg ők meg nevetnek a markukba. A fiú is teljesen rendben volt, amíg az istene el nem kezdett neki sugallatokat küldözgetni. Egyszer mintha kicsit kitisztulna előtte a világ, de még így sem tud vele mit kezdeni. Továbbra is megszállottan keres valamit. Fejét csóválja a szerzetes, mert mást nem is nagyon tudna kezdeni.*
- Hé! Kölyök! Ébredj!* Kiált rá, hátha használ valamit, de kétli. Addig úgysem fog nyugodni, amíg meg nem találja azokat a valakiket.*
~ Vajon hány élet veszett már így oda? Csak azért, mert az istenük a fejükbe dumált valamit.~* Továbbra sincs ínyére ez, de magára most nem hagyhatja a füvészt.*


887. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-10-03 18:10:02
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 374
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Nirs//

-De nem voltál itt. *Jegyzi meg halkan, azonban hangja melegen cseng, miközben leveszi kezét Nirs válláról. Egy kicsit talán a saját lelkét is nyugtatja, hogy másokat is hibáztathat önmagán kívül. Persze, senki sem gondolná, hogy uruk szolgái majd az oltár körül szobroznak, de ő akkor is itt volt... Méghozzá egyedül.*
-A bogaras mágus néhány erszény aranyért oly tudásba enged betekintést, mivel mi nem bírunk... Nem hinném, hogy a magunkfajtának nehezére esne elsajátítani.
*Elfogadja felé nyújtott kezet s felkapaszkodik Nirs mögé a nyeregbe. Kezei finoman fonják körbe a férfi derekát, jelezve, hogy felőle akár indulhatnak is.*
-Elmondok mindent... Csak érjünk ki a innen. Érzem, hogy még a közelben ólálkodik. Ahh, lecsapnám a fejét, ha tehetném. *Egy színpadias sóhaj kíséretében dönti fejét a férfi hátának, s egy kis időre behunyja szemeit. Teste s szelleme is fáradt, elvégre megint csak kimaradt egy éjjel. Csak néhány perc múlva szólal meg újra, kissé talán szomorkásan.*
-Így az ork lelke is oda. Ezt a csorbát ki kell köszörülnünk. Miféle gondolatod támadt?
*Emeli fel fejét, majd arcába húzza a csuklyát. Nem kívánja a kéretlen tekinteteket, miközben átlovagolnak a Kikötő forgatagán.*



886. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-10-03 17:01:49
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Isqeha, Xungjao//

*Isq csak a fejét rázza, ahogy kívülről talán elborultnak tűnő, furcsa, befelé és egyben kifelé figyelő ábrázattal halad. Az kivehető, hogy ő maga sem tudja pontosan, merrefelé, mi felé is tart: minthogyha olyan fajta holdkóros lenne, aki éjjel mászkál. Éppen csakhogy nyitva van a szeme, bár ebben sincs sok köszönet. A tekintetéhez szinte lehetetlen kapcsolódni. Hogy nem tud, vagy nem akar többet mondani, nem igazán derülhet ki az apó számára a fejrázásokból. A füvész nem is veszi észre, hogy egyáltalán ezt teszi, annyira elmerül a bensőjében eluralkodó érzés, és az annak nyomán érzett, egyszerre vonzó és taszító hívás irányának követése feletti igyekezetében.*
- Itt van! A közelben! Érzem! *ismételgeti, leginkább magának, az apó is ezt kapja csupán válaszul, bár a szűnni nem akaró fejrázogatást is értelmezheti akár a kérdéseire adott válaszként.
Egy pillanatra azért Isqeha feleszmél.*
- Nem, nem! *mormolja.* - A lány... *de nem fejezi be.*
- Van itt még valami! Nem messze ide! Érzem, a csontjaimban, a zsigereimben! Az egész bensőmben! *rázkódik meg az undortól.*
- Hív engem... *suttogja, tehetetlenül, elszántan.*
- Valami, ami nem kedves a Fény úrnőjének! *néz egyetlen pillanatra egészen tiszta tekintettel, élesen, szigorúan az apó szemébe, de aztán visszazuhan a korábbi transzszerű, befelé figyelő állapotba.*


885. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-10-03 14:33:35
 ÚJ
>Xungjao Yarhasi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Isqeha, Xungjao//

* A megjelenő orkra hajazó nem e világi rémalak végül nem ront rájuk, mint ahogyan azt várta volna az apó. Egyszerűen csak felizzik és eltűnik. Xungjao is nagyon megkönnyebbül ennek hatására, mert az ilyesmi ellen abban se volt biztos, hogy a fegyver hatásos lett volna. A fojtogató csend üli meg a tájat. Az öreg amikor már úgy érzi, hogy minden csendes leül egy sziklára.*
- Szerintem is se kell már tőle tartanunk. Nem szívesen harcoltam volna ellene.* Az oltár ott hever törötten, amit nem is olyan régen kocogtatott meg botjával. Ő nem érez már mást, nem úgy, mint társa. Nem is sejti, hogy miféle sötét erők lehetnek még itt. Isqhea érzi és nyugtalanná is válik.*
- Mit? Mit érzel?* Kérdezi és közben benne is elkezd nőni a nyugtalanság. Furcsaságokat beszél meg cselekszik az úrfi, de nincs oka rá, hogy ne higgyen neki. Ő úgy tudta, hogy rajtuk kívül csak az a lány volt itt. Így aztán rá is kérdez?*
- A lány az? Aki itt volt, de elszaladt? Mintha azt mondta volna, hogy az oltár pusztulásával ő is szabad lesz. Ráadásul azt emlegette, hogy egykor egy volt a te istened híveivel? Vagy más szörnyeket érzel, akik hasonlóak ahhoz az előbbi micsodához?* Teljesen megkavarodik az apóka, de ha menni kell, akkor kész indulni tovább. Csak ugye ő nem érez semmit és ez az ami nagyon is zavarja.*


884. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-10-02 19:06:27
 ÚJ
>Nirs Thargodrym avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Han//

*Valószínű, hogy Han soha nem fogja megtudni, hogy e percekben milyen közel állt hozzá, hogy Nirs megpróbálja betörni az orrát. Ökölbe is szorul a fiú keze, de csak közelebb hajol az elfez és úgy sziszegi oda neki.*
- Ha én vagyok itt, nem hagyom elpusztítani az Ő oltárát. Vagy vele halok én is.
*Közben pedig egyre csak erősödik az a nyugtalanító érzés, ami az imént is környékezte. Az a szégyenletes alak még a közelben van. És mintha közeledne is. Ez akár jó hír is lehetne, hiszen Nirs ebben a pillanatban semmire sem vágyik jobban, mint eltörölni a bugrist Lanawin színéről. Szerencsére a bosszúvágy nem uralja teljesen az elméjét és kénytelen belátni, hogy Hanlorennek igazsága van. Összeszűkült szemekkel mered arra amerre a fényszuka hívét sejti (hiszen ki más vetemedne ilyesmire?) aztán dühödten mordul egyet mielőtt újra megszólalna.*
- Attól félek, hogy igazad van.
*Nem tesz semmit az érintés ellen, csak szemével kíséri Han keze útját.*
- Nem látom be, hogy az a bogaras mágus mit segíthetne nekünk. *néz fel az elf szemébe, aztán kettőt csettint a nyelvével* De mivel jobb ötletem nincs, egy próbát megér.
*Amikor lova odaoldalog mellé, fellendül a nyeregbe és kezét nyújtja Han felé.*
- Menjünk! Támadt egy gondolatom, de az kell hozzá, hogy erőt gyűjthessünk és kezünk közé kaparintsuk azt, aki meggyalázta Őt. Útközben pedig azt is elmondhatod, hogy ki is volt az.


883. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-09-29 17:31:53
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Isqeha, Xungjao//

*Ahogy hátrálnak, az oltár fölé emelkedő visszataszító, dühöngő szellem egyszer csak felfénylik, azután pedig (Isqeha meghőköl a látványra) eltűnik, alakja feloldódik a Vérkertet átható ködben.
Isq észre sem veszi, hogy addig szinte visszatartotta a levegőt, és szinte nem is lélegzett. Csak ekkor engedi ki, lassan, döbbenten az utolsó lélegzetvételnyi éltető leheletet a tüdejéből, a jelenés után bámulva. Lassan előre lépdel néhányat, jelentőségteljesen az apóra pillantva.*
- Azt hiszem, már nem kell tőle tartanunk.
*mondja halkan, egy pillanatig sem titkolva csodálkozó megkönnyebbülését, bár még mindig készen áll arra, hogy azonnal mozduljon, hogy ha mégis előtörne valami újabb rettenet a kettébe tört oltárból.
A rémalak eltűnését követően a Vérkertre hirtelen nyomasztó csönd telepedik. Isqeha súlyosnak, fojtónak érezné, ha nem látná a saját szemével azt, ami a Fény úrnőjének igaz híveként mély megnyugvással tölti el: a kettétört, erejét vesztett valahai Sötétség oltárt.
De a megnyugvást lassan felváltja ugyanaz a furcsa, jeges érzet. A tarkóján érzi szinte, mint hideg, matató ujjakat.
Az előbb is érezte már! Amikor Eeyr igéjének végére érve a mágia ereje (az úrnő kegyelméből!) győzedelmeskedett a Sötétségnek emelt visszataszító, csillogó fekete obszidián oltár felett.*
- Apó! Érzek... még valamit! *mondja az öreghez fordulva. Szinte megszállottan kezd viselkedni, ahogy megpróbálja követni az irányt.*
- Érzek még valamit!! Itt, nem messze! Valamit, ami... ami rettenetes!
*Lépdel, egyik lábával a másik után, nem törődve azzal, merre megy, csak követi az irányt, ami egyszerre mélyen taszítja és egyszerre ellenállhatatlanul vonzza őt. A bensőjében, mélyen egyetlen hang uralkodik: Nem és nem!! Pusztulnia kell!*
- Nem is egy... *mormolja tovább, furcsán meg-megrázva a fejét, miközben lépked, mélyen koncentrálva elméjében a soha eddig nem érzett, fogva tartó hívásra. De azt is érzi, hogy bár több irány is kavarog elméjében, de az egyik, az egyikük itt van valahol! Itt, egészen közel!!*


882. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-09-29 13:27:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Hádész)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Szelíd

//Míg van benne élet//
//Isqeha, Xangjao//

*Hogy a föld remeg meg az oltártól vagy az oltár a Vérkert mérges miazmát eregető földjétől, nem tudni pontosan. De a sötétség oltár, Sa'Tereth, a Vérúr e világi mementója elpusztulni látszik. A belőle kiemelkedő fertelmes szellemalak, a torz, egykor orkra hajazó szellem vagy entitás pedig dühösen kiáltja némán a kert ködös levegőjébe dühét. Sárga tekintete a tetteseket kutatja, azokat, akik az oltár vesztét okozták.
Ám a jelenés alakja csak felizzik, nem is érezhető izzással és a következő pillanatban feloldódik a ködben, mintha sosem létezett volna. Csak az utolsó holt lélek lehetett, amit sötét mágiával zártak az oltár kövébe, míg lehetőséget nem kap egy mágus által, hogy újra a Kárpit ezen felére léphessen. Ám az oltár pusztulása az ő létezés nélküli létének is a végét jelentette. A kötése felszakadt, láncaival együtt e világi pályafutását is elvesztette és visszatért oda, ahol talán egy új életben majd új testben kap lehetőséget egy hasznosabb életre.
Így Isqehának és Xangjaonak nincs mitől tartania. Az istenek ezen világban leginkább híveik által képesek akaratukat közvetíteni. Ahogy oltáraikat is híveiknek kellene megvédeniük, ha támadás éri. A sok küldött, entitás és szellem, amelyek az istenek akaratából léphetnek e világra, tűnjön erejük bármilyen nagynak is, a hívek erején nem tehetnek túl.
A szellemalak eltűnése után súlyos csend telepszik a Vérkertre, a kettétört oltár némán, erőtlen ül a középpontban. Isqeha valóban érez valamit, amelynek forrását nem igazán tudja megállapítani. Egy érzet, hideg verejték múló emléke a gerincén, jeges érintés a tarkóján. Pontos helyét nem, irányát érezheti csupán, de ott van, ott vannak.*

//Nirs, Hanloren//

*A Vérkertbe érő Nirset a megszokott látvány fogadja, mintha semmi sem változott volna azóta, hogy itt járt. Pedig érzi, tudja, hogy minden megváltozott. A környék ugyanaz, az ingovány, a szagos permetet lélegző mocsaras talaj, a holt-eleven növények és a köd is ugyanúgy üli meg helyeken a kertet.
A hely nem vesztette el az erejét, még mindig az, ami, az egykori Tündérkert megfertőzött utódja. De az oltár, az oltár, amely miatt kitűnt, most már nem létezik. De ki volt oly botor, hogy egy védtelen helyre emelet oltárt? Ki gondolta, hogy nem jönnek el érte és nem pusztítják el? Nem lett volna jobb helyen magas falak mögött, híveinek védelmét élvezve, ahol vérrel moshatták volna kövét?
Most már nem tudni a választ. Csak azt, hogy Hanloren és Nirs homloka mögött különös érzés kezd motoszkálni. Az érzés nem írja le pontosan, de tudják, hogy az Ő ellensége ott van valahol. Mint vakító fény fájdalma, úgy hasít homlokuk mögé az érzet. Nem tudják milyen messze vagy pontosan hol, de ott, ott van.*


881. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-09-25 20:12:50
 ÚJ
>Xungjao Yarhasi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Va bene, élet!//

* Isqhea nem igazán van beszédes kedvében. Az öregnek sincs már semmi kedve itt ücsörögni tovább. Igazából nem gondolta volna, hogy ilyen hihetetlen dolognak lesz még életében szemtanúja. Valószínűleg most szerzet öreg fejére jó pár ellenséget, bár végül is csak az a nő látta, aki elvileg mostanra megszabadult a rabláncaitól. Bár a fene tudja, hogy végül is mi lett vele. Majd kifaggatja erről a nőről a férfit, ha már biztonságosabb közegbe értek. Egyelőre még van itt egy égetőbb probléma is. A gonosz szellemlény személyében. Az öreg mozgásával igyekszik másolni a füvészt, hogy egyformán tudjanak haladni.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906