Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-01-12 17:51:40
Üzenet elküldve: 2024-01-12 17:51:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az egyensúly kérdése//
*Nem azért jött, hogy megölje az idegent, esze ágában sincs. Tényleg csak a vipera kívánságának akar megfelelni, aki látni akarta a helyet, ezért van itt. Azon kicsit meglepődik, hogy az eddigi viszonylag erős szél miért szűnik meg egycsapásra. Még az is megfordul a fejében, hogy a gnóm csinálta, aki közben egy örökkévalóságnak tűnő ideje papírokat bámul.*
- Bizonyítania? Miről beszélsz? Neked kell bizonyítanod!
*Ahogyan ezt ő tette annakidején, ezért is kapta az ajándékot. Választ azonban nem kap, helyette egy egy furcsa versike hangzik el, amit Nori oldalra billentett fejjel, nagyokat pislogva, csendben hallgat végig.*
- Umm, értem. Nem értem *válaszolja furcsán a vers végén. Ő valahogy az efféle kántálásokat nem tudja komolyan venni. Sa'Terethet egyáltalán nem érdekli a hízelgés. Csak az, hogy te ki vagy legbelül, és mennyire vagy képes elfogadni azt a hatalmat, amit ő felajánl, ha érdemesnek találtatik rá valaki.*
- Drun *ismétli a nevét, bólint.* Az én nevem Norileina. A társamat hoztam el ide. Már nagyon szerette volna újra látni azt a helyet, ahol ebbe a világba költözött, és ahol engem választott. Vagy őt választották nekem, ezt nem tudom. *Mesél konkrétumok nélkül, így Drunnak nem biztos, hogy érthető lesz a dolog, de nem is feltétlenül akarja, hogy minden szavát értse a másik, hisz valójában nincs is vele senki, aki megfelelő volna a társ szerepre. Teljesen egyedül érkezett… Látszólag…*
*Nem azért jött, hogy megölje az idegent, esze ágában sincs. Tényleg csak a vipera kívánságának akar megfelelni, aki látni akarta a helyet, ezért van itt. Azon kicsit meglepődik, hogy az eddigi viszonylag erős szél miért szűnik meg egycsapásra. Még az is megfordul a fejében, hogy a gnóm csinálta, aki közben egy örökkévalóságnak tűnő ideje papírokat bámul.*
- Bizonyítania? Miről beszélsz? Neked kell bizonyítanod!
*Ahogyan ezt ő tette annakidején, ezért is kapta az ajándékot. Választ azonban nem kap, helyette egy egy furcsa versike hangzik el, amit Nori oldalra billentett fejjel, nagyokat pislogva, csendben hallgat végig.*
- Umm, értem. Nem értem *válaszolja furcsán a vers végén. Ő valahogy az efféle kántálásokat nem tudja komolyan venni. Sa'Terethet egyáltalán nem érdekli a hízelgés. Csak az, hogy te ki vagy legbelül, és mennyire vagy képes elfogadni azt a hatalmat, amit ő felajánl, ha érdemesnek találtatik rá valaki.*
- Drun *ismétli a nevét, bólint.* Az én nevem Norileina. A társamat hoztam el ide. Már nagyon szerette volna újra látni azt a helyet, ahol ebbe a világba költözött, és ahol engem választott. Vagy őt választották nekem, ezt nem tudom. *Mesél konkrétumok nélkül, így Drunnak nem biztos, hogy érthető lesz a dolog, de nem is feltétlenül akarja, hogy minden szavát értse a másik, hisz valójában nincs is vele senki, aki megfelelő volna a társ szerepre. Teljesen egyedül érkezett… Látszólag…*
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-01-11 22:31:57
Üzenet elküldve: 2024-01-11 22:31:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az egyensúly kérdése//
* A hirtelen támadt hangra felemeli fejét és a válla fölött hátranéz. Végtelen nyugalommal tekint a mögötte álló személyre. Ha meg kell halnia, ettől kevésbé találhatna jobb helyet. Elcsendesedik a szél, egy pillanatra síri csönd támad. Semmi sem mozdul. Majd visszafordul a jegyzetei felé. Végül egy végtelennek tűnő pillanat után megszólal. *
- Nem kell, hogy megjelenjen, elég, ha érzem közelségét. Nem kell, hogy bizonyítson, hogy elfogadjam tanait.
Hangom halk, suttogása szél tombolás.
A test törékeny az út végén az összeomlás.
Árnyak rejtenek, hogy én is arctalanná váljak,
Más nem kell csak, hogy várjak.
Vérem folyik, szívem lüktet.
Jöjj közelebb áldott lélek.
Vágyod márt a halált, éltél hát igazán?
Ugye már te is érzet tudatod határán
Hamis utakon át a látásod homályos,
A lét cél nélkül válságos.
Akaratod elég, hogy kiálld a próbát?
Hallod már a holtaknak atyját?
Holdtalan éjszakán téged keres már,
Kinyújtott kézzel elér hozzád.
Karjaiba sodor ösztönöd.
Véreddel mosd le most a bűnöd!
* Lassan felkel és szembe fordul a jövevénnyel. Végig néz rajta, majd folytatja.*
-Ugyan mit csinálnék itt egyedül. Elmélkedem tanításai igazságán. Bemutattam áldozatom, majd visszatértem, hogy ismét lássam eszenciájának megtestesülését. Drun vagyok, téged mi hozott ide?
* A hirtelen támadt hangra felemeli fejét és a válla fölött hátranéz. Végtelen nyugalommal tekint a mögötte álló személyre. Ha meg kell halnia, ettől kevésbé találhatna jobb helyet. Elcsendesedik a szél, egy pillanatra síri csönd támad. Semmi sem mozdul. Majd visszafordul a jegyzetei felé. Végül egy végtelennek tűnő pillanat után megszólal. *
- Nem kell, hogy megjelenjen, elég, ha érzem közelségét. Nem kell, hogy bizonyítson, hogy elfogadjam tanait.
Hangom halk, suttogása szél tombolás.
A test törékeny az út végén az összeomlás.
Árnyak rejtenek, hogy én is arctalanná váljak,
Más nem kell csak, hogy várjak.
Vérem folyik, szívem lüktet.
Jöjj közelebb áldott lélek.
Vágyod márt a halált, éltél hát igazán?
Ugye már te is érzet tudatod határán
Hamis utakon át a látásod homályos,
A lét cél nélkül válságos.
Akaratod elég, hogy kiálld a próbát?
Hallod már a holtaknak atyját?
Holdtalan éjszakán téged keres már,
Kinyújtott kézzel elér hozzád.
Karjaiba sodor ösztönöd.
Véreddel mosd le most a bűnöd!
* Lassan felkel és szembe fordul a jövevénnyel. Végig néz rajta, majd folytatja.*
-Ugyan mit csinálnék itt egyedül. Elmélkedem tanításai igazságán. Bemutattam áldozatom, majd visszatértem, hogy ismét lássam eszenciájának megtestesülését. Drun vagyok, téged mi hozott ide?
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:52:00
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:52:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az egyensúly kérdése//
*A Vérkertet egyre jobban megközelítve érzi, ahogy a vipera mocorogni kezd a testében. Norit még mindig kirázza a hideg, mikor ezt csinálja, de bájos kedvességgel mosolyog el, ahogy végigsimít saját karján, majd a Sa'Tereth félistenétől kapott karkötőre néz.*
- Örülsz, hogy újra eljöttünk ide, igaz? Olyan, mintha hazahoztalak volna. Vajon tényleg halhatatlanságot adsz nekem? Nem akarom kipróbálni. Az útitársammá váltál, és nem akarom, hogy elhagyj.
*Így szól Nori a tetsében lakozó entitáshoz. Sokszor szokott vele beszélgetni, amire épeszű ember rögtön rávágná, hogy őrült, de nem, egyáltalán nem az. Azon a napon valóban megjelent nekik a sötét nagyúr küldöttje, erre a tőle kapott ajándékok a bizonyíték.
Ahogy egyre beljebb lépked, az obszidián tövében megpillant egy még nála is alacsonyabb alakot. Kíváncsian húzza fel szemöldökét, és léptein gyorsítva, hátulról közelíti meg az idegent.*
- Nem jelenik ám meg akárkinek. Azt ki kell érdemelni. *Ismétli a szavakat, amiket neki is mondtak, mikor ugyanitt állt, és várták, hogy megjelenjen Ő maga. Nori kiérdemelte ezt a kiváltságot, amire örök életében büszke marad, még akkor is, ha már nem követi a fekete tündért.*
- Mondd, mit csinálsz itt egyedül? *Abban szinte biztos, hogy Sa'Tereth miatt van itt. Aki nem próbál meg az úr bizalmába férkőzni, az nem is meri megközelíteni még a vérkertet sem, nemhogy az obszidián tömböt.*
*A Vérkertet egyre jobban megközelítve érzi, ahogy a vipera mocorogni kezd a testében. Norit még mindig kirázza a hideg, mikor ezt csinálja, de bájos kedvességgel mosolyog el, ahogy végigsimít saját karján, majd a Sa'Tereth félistenétől kapott karkötőre néz.*
- Örülsz, hogy újra eljöttünk ide, igaz? Olyan, mintha hazahoztalak volna. Vajon tényleg halhatatlanságot adsz nekem? Nem akarom kipróbálni. Az útitársammá váltál, és nem akarom, hogy elhagyj.
*Így szól Nori a tetsében lakozó entitáshoz. Sokszor szokott vele beszélgetni, amire épeszű ember rögtön rávágná, hogy őrült, de nem, egyáltalán nem az. Azon a napon valóban megjelent nekik a sötét nagyúr küldöttje, erre a tőle kapott ajándékok a bizonyíték.
Ahogy egyre beljebb lépked, az obszidián tövében megpillant egy még nála is alacsonyabb alakot. Kíváncsian húzza fel szemöldökét, és léptein gyorsítva, hátulról közelíti meg az idegent.*
- Nem jelenik ám meg akárkinek. Azt ki kell érdemelni. *Ismétli a szavakat, amiket neki is mondtak, mikor ugyanitt állt, és várták, hogy megjelenjen Ő maga. Nori kiérdemelte ezt a kiváltságot, amire örök életében büszke marad, még akkor is, ha már nem követi a fekete tündért.*
- Mondd, mit csinálsz itt egyedül? *Abban szinte biztos, hogy Sa'Tereth miatt van itt. Aki nem próbál meg az úr bizalmába férkőzni, az nem is meri megközelíteni még a vérkertet sem, nemhogy az obszidián tömböt.*
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:22:28
Üzenet elküldve: 2024-01-10 21:22:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az egyensúly kérdése//
*Vissza le a lépcsőn, ki az ajtón. Távolodva a Hét Varjútól ismét. Lassan kezdi megszokni ezt a szeles időjárást és az éjszakát. A lakónegyeden keresztül viszi az útja. Újra a vérkert felé tartva. Útközben senki más érdekessel nem hozza össze a sors. A vérkert kipárolgásai, baljós hangulata és azt ott felbukkanó lények mind távol tartják az okvetlenedőket. Mindentől függetlenül zavartalanul mélyedhet el gondolataiba és jegyzeteibe. Az obszidián tömböt körül sétálva elmélkedik tovább. *
~ Itt bolyongok a ködben, de mit is keresek? Vagy lehet, hogy nem is mit, hanem kit? A logika úgy szól az idő múlásával, a szükséges utak így vagy úgy, de keresztezni fogják egymást. A türelem erény, mert csak a megfelelő pillanatban végrehajtott cselekedet hozza meg a valódi áhított eredményt. Mások erényeinek felhasználása a közös cél érdekében. Az irányítás és irányítva levés illúziója. Teysus tanítása is megerősíti a hatalom és az odavezető út nem minden lépcsőfokát kell, hogy egyedül megtegye egy gnóm. Szerezd meg mind azt, ami az álmaid megvalósításához szükséges. Néha Teysus sokkal kegyetlenebbnek tűnik, mint Sa'Tereth. Az egyik azt monda működj együtt és tudd hol a helyed, a másik azt mondja csak te számítasz. De így vagy úgy az egyensúly fontos szempont. És az egyensúly eléréséhez legalább két elem kell. ~
* Egy pillanatra megáll, hogy megérintse az obszidiánra felrajzolt jelét. Majd leül a tömb tövébe előveszi bőrkötéses jegyzet könyvét és elkészíti feljegyzéseit. *
*Vissza le a lépcsőn, ki az ajtón. Távolodva a Hét Varjútól ismét. Lassan kezdi megszokni ezt a szeles időjárást és az éjszakát. A lakónegyeden keresztül viszi az útja. Újra a vérkert felé tartva. Útközben senki más érdekessel nem hozza össze a sors. A vérkert kipárolgásai, baljós hangulata és azt ott felbukkanó lények mind távol tartják az okvetlenedőket. Mindentől függetlenül zavartalanul mélyedhet el gondolataiba és jegyzeteibe. Az obszidián tömböt körül sétálva elmélkedik tovább. *
~ Itt bolyongok a ködben, de mit is keresek? Vagy lehet, hogy nem is mit, hanem kit? A logika úgy szól az idő múlásával, a szükséges utak így vagy úgy, de keresztezni fogják egymást. A türelem erény, mert csak a megfelelő pillanatban végrehajtott cselekedet hozza meg a valódi áhított eredményt. Mások erényeinek felhasználása a közös cél érdekében. Az irányítás és irányítva levés illúziója. Teysus tanítása is megerősíti a hatalom és az odavezető út nem minden lépcsőfokát kell, hogy egyedül megtegye egy gnóm. Szerezd meg mind azt, ami az álmaid megvalósításához szükséges. Néha Teysus sokkal kegyetlenebbnek tűnik, mint Sa'Tereth. Az egyik azt monda működj együtt és tudd hol a helyed, a másik azt mondja csak te számítasz. De így vagy úgy az egyensúly fontos szempont. És az egyensúly eléréséhez legalább két elem kell. ~
* Egy pillanatra megáll, hogy megérintse az obszidiánra felrajzolt jelét. Majd leül a tömb tövébe előveszi bőrkötéses jegyzet könyvét és elkészíti feljegyzéseit. *
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-12-22 13:47:58
Üzenet elküldve: 2023-12-22 13:47:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
* A lakónegyed romos épületei közül kiérve a gnóm egy „elveszett” kertben találja magát. A hideg szélben érződik a mocsaras hely rothadó bűzlő szaga. Az ingoványos talajon lépdelve halad Drun egyre beljebb. Az elmúlás lengi körül a helyt, a talajmentén még a ködpára is megmarad. Itt-ott elpusztult lények maradványai. Az egészben nem is ez az ami igazán vonzza, hanem a „kert” közepén található derékmagas obszidián kőtömb közepén egy nagy vöröslő mélyedéssel. Közelebb lép, ekkor már látható, hogy a vöröses részek nem csak az obszidián részei, hanem rászáradt folyadék.
~ Ez vér? Ez biztosan vér! Hát tényleg igaz lenne, egy áldozati oltár? Szinte érzem Sa'Tereth jelenlétét. ~
Megérinti és kissé bele is borzong. Előveszi csont tőrét és kezén sebet ejtve az oltár felé tartja cseppenként mutatva be áldozatát. Véréből az oltárra fel is rajzolja Sa'Teret egyik jelét két élére állított négyszög egymás alatt egy csúcsban összefutva, majd fentről lefelé középen áthúzva. *
- Fogadd áldozatom halálnak ura. Véremet adom, kegyelmed kérem. Adj hát hatalmadból, hogy szolgálhassalak!
~ Ez vér? Ez biztosan vér! Hát tényleg igaz lenne, egy áldozati oltár? Szinte érzem Sa'Tereth jelenlétét. ~
Megérinti és kissé bele is borzong. Előveszi csont tőrét és kezén sebet ejtve az oltár felé tartja cseppenként mutatva be áldozatát. Véréből az oltárra fel is rajzolja Sa'Teret egyik jelét két élére állított négyszög egymás alatt egy csúcsban összefutva, majd fentről lefelé középen áthúzva. *
- Fogadd áldozatom halálnak ura. Véremet adom, kegyelmed kérem. Adj hát hatalmadból, hogy szolgálhassalak!
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-17 16:29:14
Üzenet elküldve: 2023-09-17 16:29:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Ha másban nem is, a gazban a fák között a gróf úr mély nyomot hagy maga után. Wruzto egyszerűen ott hagyja a testet a dögevőknek, majd visszatér az oltárhoz. Lélekkötés nélkül nem akar elindulni.
Némi szerencsétlenkedés árán kibontja a balján a flastromot, és újranyitja a sebet a tőrével. Megvillan a holdfény a pengén. Összeharapja a fogát, mikor a húsába mar.*
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*A hangja rekedten csikorog a kert némaságában. Vékony, vörös patak fut végig az alkarján, hogy halk cseppekben hulljon az oltárra. Az est folyamán megivott vérnek köszönhetően az ork elméjét az isten teremtő üressége tölti ki, amit Pirtianesben a két lélegzet közti állapothoz hasonlítanak. A végtelen pillanat a vég és a kezdet között. A fekete kövön sorra pattannak szét a cseppek. Ez az egyetlen zaj e szent helyen.
Ha az isten elfogadja az áldozatot, Wruzto újra bekötözi a karját. A nyelvével letisztogatja a tőrét, majd a koponyatálat magához véve elindul a lakónegyed felé. A csizmáinak zaja lassan belevész a feltámadó szél zúgásába. A gróf úr körül gyülekeznek a hollók.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
Némi szerencsétlenkedés árán kibontja a balján a flastromot, és újranyitja a sebet a tőrével. Megvillan a holdfény a pengén. Összeharapja a fogát, mikor a húsába mar.*
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*A hangja rekedten csikorog a kert némaságában. Vékony, vörös patak fut végig az alkarján, hogy halk cseppekben hulljon az oltárra. Az est folyamán megivott vérnek köszönhetően az ork elméjét az isten teremtő üressége tölti ki, amit Pirtianesben a két lélegzet közti állapothoz hasonlítanak. A végtelen pillanat a vég és a kezdet között. A fekete kövön sorra pattannak szét a cseppek. Ez az egyetlen zaj e szent helyen.
Ha az isten elfogadja az áldozatot, Wruzto újra bekötözi a karját. A nyelvével letisztogatja a tőrét, majd a koponyatálat magához véve elindul a lakónegyed felé. A csizmáinak zaja lassan belevész a feltámadó szél zúgásába. A gróf úr körül gyülekeznek a hollók.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-16 22:23:01
Üzenet elküldve: 2023-09-16 22:23:01
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Vérkerti vércsék//
//zárás//
*Honnan indult és hova jutott? Alon emlékszik még arra a kis régi viseletes kertes házra amiben a testvéreivel éltek. Arra ahogy gyűlölte az apját amiért magukra hagyta őket. Arra, hogy ez tanította őt meg senkiben se lehet megbízni. Aern hamar kirepült egyedül az a naiv Arsenor maradt gyámkodni az anyjuk mellett. Talán ő is így tesz ha neki nem hullik az ölébe a lehetőség. Megkeresték és megtudta ő legidősebb gyerek egy kihalóban lévő nemesi család rég elfeledett ágáról. Nem hagyhatta, hogy ezt elvegyék tőle. Megszakított minden kapcsolatot az anyjával és a testvéreivel, elhagyta az otthonát, eltűnt mintha mi se történt volna, hogy egy idegen, rideg és elsőre érthetetlen környezetben megtalálja önmagát. És megtette. Írni olvasni tudott. Azt, használta ki, hogy falja a könyveket és megtudja mit jelent irányítani egy várost, mire van szükség ahhoz a pozícióhoz amibe beleszületett, hogy működik az a rendszer amiben az átlag csak él és amit neki kell mozgatnia. Megtanult létezni ebben az új világban. Átvette a szokásokat, a gesztusokat, a megannyi szabályt amiket tudni kell, hogy ne üssön ki a származása és még valamit megtanult. Rájött mi az ő feladata. Uralkodni, vezetni, többnek lenni. Ahogy pedig az ismeretei gyarapodtak átlátta, azt is, hogy Arthenior hanyatlik. Az egykor büszke nemesi réteg azzal van elfoglalva, hogy minél feltűnőbben unatkozzon, többen egymás torkát marták a hatalomért és nem látták ahogy közben, azt a hatalmat, ami jogosan illette volna őket ellopták előlük. Kocsmárosok, egykori kalózok, kufárok döntöttek a város ügyeiben ami az ő feladatuk. Még egy barbár csürhe is idetelepedett a város mellé és egy erődöt is felhúztak, de ők nem tettek semmit. Alon tudta, hogy itt az idő. Az ő ideje. Ki kell rángatni Arthenior-t a posványból, visszahozni a nemesség egykori tündöklését és a család nevét ismét feléleszteni. Nagy tettekre volt hivatott. De hála azoknak a barbároknak egy névtelen úton, mint valami vadállatot mészárolták le. Az új világ pedig amibe visszatért ridegebb és kegyetlenebb volt mint ami előző életében kijutott neki. Nem volt már az a korcs nemesség se mint az ő idejében, nem volt meg az örökölt vagyon, mikor haza ment a házukban idegenek laktak, nem volt családja és szó szerint a ruháit is lopnia kellett, hogy ne fagyjon halálra. Az a sötét isten pedig aki visszahozta nem segítette. Végignézte ahogy kuncsorognia kell a pénzért, ahogy megalázzák, megfenyegetik, mint egy kivert kutyát elkergetik. De szembe nézett vele. Azzal, aki ezt tette és hozzá szólt. Hallotta a ha nem is a szavakat, de a gondolatokat. Hatalmat ígért neki vérért cserébe. Egy lehetőség ami talán kivezeti őt ebből a mocsokból. És jött ez a félállat. Egyáltalán komolyan gondolta egy percig is, hogy segít neki? Dehogy. A volt nemes ennek a szemében csak a beteg vágyai kielégítésére szolgáló eszköz volt. Küzdött, hogy a kapott lehetőséget kihasználja, hogy az őt illető helyét ismét elfoglalja a világban és újra ugyan az lett a vége. Ahogy a penge átjárja a testét nem fáj. Ez az egyetlen kegyes dolog amit kap. Gyors halál. Érzi ahogy a hideg átjárja a tagjait, majd fáradtan lehunyja a szemeit. Dongnor Alonuard, az egykori dicső Dongnor család sarja ismét távozott erről a világról. Nem tudott senki a visszatéréséről és az eltűnésének se marad semmi nyoma. Mikor Wruzto Molzichygk átkutatja a kihűlő testét 20 aranyat találhat a zsebeiben
még 2 Világoskék varázsitalt találhat nála Wruzto Molzichygk. *
//zárás//
*Honnan indult és hova jutott? Alon emlékszik még arra a kis régi viseletes kertes házra amiben a testvéreivel éltek. Arra ahogy gyűlölte az apját amiért magukra hagyta őket. Arra, hogy ez tanította őt meg senkiben se lehet megbízni. Aern hamar kirepült egyedül az a naiv Arsenor maradt gyámkodni az anyjuk mellett. Talán ő is így tesz ha neki nem hullik az ölébe a lehetőség. Megkeresték és megtudta ő legidősebb gyerek egy kihalóban lévő nemesi család rég elfeledett ágáról. Nem hagyhatta, hogy ezt elvegyék tőle. Megszakított minden kapcsolatot az anyjával és a testvéreivel, elhagyta az otthonát, eltűnt mintha mi se történt volna, hogy egy idegen, rideg és elsőre érthetetlen környezetben megtalálja önmagát. És megtette. Írni olvasni tudott. Azt, használta ki, hogy falja a könyveket és megtudja mit jelent irányítani egy várost, mire van szükség ahhoz a pozícióhoz amibe beleszületett, hogy működik az a rendszer amiben az átlag csak él és amit neki kell mozgatnia. Megtanult létezni ebben az új világban. Átvette a szokásokat, a gesztusokat, a megannyi szabályt amiket tudni kell, hogy ne üssön ki a származása és még valamit megtanult. Rájött mi az ő feladata. Uralkodni, vezetni, többnek lenni. Ahogy pedig az ismeretei gyarapodtak átlátta, azt is, hogy Arthenior hanyatlik. Az egykor büszke nemesi réteg azzal van elfoglalva, hogy minél feltűnőbben unatkozzon, többen egymás torkát marták a hatalomért és nem látták ahogy közben, azt a hatalmat, ami jogosan illette volna őket ellopták előlük. Kocsmárosok, egykori kalózok, kufárok döntöttek a város ügyeiben ami az ő feladatuk. Még egy barbár csürhe is idetelepedett a város mellé és egy erődöt is felhúztak, de ők nem tettek semmit. Alon tudta, hogy itt az idő. Az ő ideje. Ki kell rángatni Arthenior-t a posványból, visszahozni a nemesség egykori tündöklését és a család nevét ismét feléleszteni. Nagy tettekre volt hivatott. De hála azoknak a barbároknak egy névtelen úton, mint valami vadállatot mészárolták le. Az új világ pedig amibe visszatért ridegebb és kegyetlenebb volt mint ami előző életében kijutott neki. Nem volt már az a korcs nemesség se mint az ő idejében, nem volt meg az örökölt vagyon, mikor haza ment a házukban idegenek laktak, nem volt családja és szó szerint a ruháit is lopnia kellett, hogy ne fagyjon halálra. Az a sötét isten pedig aki visszahozta nem segítette. Végignézte ahogy kuncsorognia kell a pénzért, ahogy megalázzák, megfenyegetik, mint egy kivert kutyát elkergetik. De szembe nézett vele. Azzal, aki ezt tette és hozzá szólt. Hallotta a ha nem is a szavakat, de a gondolatokat. Hatalmat ígért neki vérért cserébe. Egy lehetőség ami talán kivezeti őt ebből a mocsokból. És jött ez a félállat. Egyáltalán komolyan gondolta egy percig is, hogy segít neki? Dehogy. A volt nemes ennek a szemében csak a beteg vágyai kielégítésére szolgáló eszköz volt. Küzdött, hogy a kapott lehetőséget kihasználja, hogy az őt illető helyét ismét elfoglalja a világban és újra ugyan az lett a vége. Ahogy a penge átjárja a testét nem fáj. Ez az egyetlen kegyes dolog amit kap. Gyors halál. Érzi ahogy a hideg átjárja a tagjait, majd fáradtan lehunyja a szemeit. Dongnor Alonuard, az egykori dicső Dongnor család sarja ismét távozott erről a világról. Nem tudott senki a visszatéréséről és az eltűnésének se marad semmi nyoma. Mikor Wruzto Molzichygk átkutatja a kihűlő testét 20 aranyat találhat a zsebeiben
még 2 Világoskék varázsitalt találhat nála Wruzto Molzichygk. *
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-14 09:10:11
Üzenet elküldve: 2023-09-14 09:10:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkerti vércsék//
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A küzdelem olyan gyorsan ér véget, amilyen hirtelen elkezdődött: Wruzto ledöfi a gróf urat, aki rongybabaként csuklik össze az oltár tövében. Az ork lenyalogatja a vért a tőréről. Végtelen, süket csönd veszi körül, mint a lelkigyakorlatokon, Pirtianes vaksötét tárnáiban. Egy másik időben. Egy másik életben.*
~Úgy haltál, ahogy éltél.~
*Hátára fordítja a hullát, és felvágja a ruhát a mellén. A szúrásból patakzik a vér, valószínűleg elérte a szívet. A Vég és Kezdet Közt Lakozónak sajnos már nem tud áldozni belőle, de magának még jó lesz a szomját oltani. Rátapasztja a száját a sebre, és nagy, vonagló kortyokban szívni kezdi a vörös nektárt.
Mikor már nem fér bele több, átkutatja a koldust. Ha esetleg talál nála pénzt, varázsitalt vagy más értéket, magához veszi.*
~Mi volt az a harang? Mi volt az a harang, bazmeg…?~
*Csak a hallgatás felel a ki nem mondott gondolatra. Az orknak eszébe jut egy passzus a sivatagiak szent könyvéből:
"A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját. Nem gyötör kétely, ha a távolságot látom. Nem foglalkoztat a kihívás, ha a cél ily közel. Nem lökhet le semmi, pusztán a felsőbb karja. Cél, cél után."
Letörölve elrakja a tőrét, aztán elkezdi levonszolni Alon földi maradványait az oltárszigetről, be a fák közé.*
//zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A küzdelem olyan gyorsan ér véget, amilyen hirtelen elkezdődött: Wruzto ledöfi a gróf urat, aki rongybabaként csuklik össze az oltár tövében. Az ork lenyalogatja a vért a tőréről. Végtelen, süket csönd veszi körül, mint a lelkigyakorlatokon, Pirtianes vaksötét tárnáiban. Egy másik időben. Egy másik életben.*
~Úgy haltál, ahogy éltél.~
*Hátára fordítja a hullát, és felvágja a ruhát a mellén. A szúrásból patakzik a vér, valószínűleg elérte a szívet. A Vég és Kezdet Közt Lakozónak sajnos már nem tud áldozni belőle, de magának még jó lesz a szomját oltani. Rátapasztja a száját a sebre, és nagy, vonagló kortyokban szívni kezdi a vörös nektárt.
Mikor már nem fér bele több, átkutatja a koldust. Ha esetleg talál nála pénzt, varázsitalt vagy más értéket, magához veszi.*
~Mi volt az a harang? Mi volt az a harang, bazmeg…?~
*Csak a hallgatás felel a ki nem mondott gondolatra. Az orknak eszébe jut egy passzus a sivatagiak szent könyvéből:
"A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját. Nem gyötör kétely, ha a távolságot látom. Nem foglalkoztat a kihívás, ha a cél ily közel. Nem lökhet le semmi, pusztán a felsőbb karja. Cél, cél után."
Letörölve elrakja a tőrét, aztán elkezdi levonszolni Alon földi maradványait az oltárszigetről, be a fák közé.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-13 19:21:37
Üzenet elküldve: 2023-09-13 19:21:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Vérkerti vércsék//
*Dongnor megpróbálta, lelke rajta. Ám ő se nem fakír szerzetes, kinek meg sem kottyan a fájdalom, se nem ügyes kardforgató, ki felvehetné a versenyt a nálánál hatalmasabb orkkal.
Wruztónak végül nem kell az időre hagyatkoznia, mint segítség; a szúrása talál, s ez végképp megpecsételi a szőke férfi sorsát. Dongnornak nem adatik meg, hogy fegyver vagy segítség után nézzen, netalán az oltárt használja védelmül. A döfés pontos és erős. Még akkor is nehezére esett volna kivédekeznie e támadást, ha nem puszta kézzel próbálkozik és nem ömlik belőle vér.
Véletlenek, netalán a sors fintora, de a férfi, kit Sa'Tereth hozott vissza az életbe, most istene kertjében leheli ki lelkét. Noha ő talán hosszú időnek véli, csupán másodpercek telnek el számára, míg lepereg eddigi élete. Megannyi artheniori emlék sejlik fel előtte, mielőtt a fekete mélység megnyugvást kínáló karjai körbeölelik. Itt már nincs se fájdalom, se riadalom.
Wruzto egyedül áll immár a Vérkertben, kezében a még véres pengével. Dongnor Alonuard teste néhány lépésre fekszik tőle az oltár tövében. Azt ork harangszót immáron nem hall, csend honol körülötte. Legfeljebb a saját zihálása töri meg a némaságot.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.13 20:26:21
*Dongnor megpróbálta, lelke rajta. Ám ő se nem fakír szerzetes, kinek meg sem kottyan a fájdalom, se nem ügyes kardforgató, ki felvehetné a versenyt a nálánál hatalmasabb orkkal.
Wruztónak végül nem kell az időre hagyatkoznia, mint segítség; a szúrása talál, s ez végképp megpecsételi a szőke férfi sorsát. Dongnornak nem adatik meg, hogy fegyver vagy segítség után nézzen, netalán az oltárt használja védelmül. A döfés pontos és erős. Még akkor is nehezére esett volna kivédekeznie e támadást, ha nem puszta kézzel próbálkozik és nem ömlik belőle vér.
Véletlenek, netalán a sors fintora, de a férfi, kit Sa'Tereth hozott vissza az életbe, most istene kertjében leheli ki lelkét. Noha ő talán hosszú időnek véli, csupán másodpercek telnek el számára, míg lepereg eddigi élete. Megannyi artheniori emlék sejlik fel előtte, mielőtt a fekete mélység megnyugvást kínáló karjai körbeölelik. Itt már nincs se fájdalom, se riadalom.
Wruzto egyedül áll immár a Vérkertben, kezében a még véres pengével. Dongnor Alonuard teste néhány lépésre fekszik tőle az oltár tövében. Azt ork harangszót immáron nem hall, csend honol körülötte. Legfeljebb a saját zihálása töri meg a némaságot.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.13 20:26:21
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-13 10:55:37
Üzenet elküldve: 2023-09-13 10:55:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Vérkerti vércsék//
*Megpróbálta. Belekapaszkodott a másikba mikor látta a lehetőséget és igyekezett megszerezni, azt a kést, de nem érzi magát túl jól. Sőt! Határozottan olyan érzése van mintha az a rongy lenne amit a szolgák felmosáshoz használtak annak idején. Így erőlködése ellenére le lesz rázva. Épp annyi lehetősége van, hogy a felé szúró penge elől hátrahúzódjon. Nem jött be és most már hivatalosan is vége mindkét részről a taktikázásnak. A másik erősebb nála amúgy is, míg ő egyre gyengébb méghozzá a fegyver is a félállatnál van. Semmi esélye, de mint múltkor most se akarja megadni az örömet a gyilkosának, hogy birkaként hagyja magát megölni. Míg a másik igyekezne tartani a távolságot ő pont, hogy ki akarna kerülni a kés közeléből és elhajolni a következő szúrás elől is. Próbálna az oltár körül maradni valahogy úgy, hogy kettejük közé kerüljön az a kő. Egy fegyverre volna szüksége. A csontok nem alkalmasak maximum, ha úgy törtek, hogy szúrni lehessen velük. Ha egy fát találna az is valószínűleg olyan állapotban van a víztől és a helyi férgek miatt, ami talán el is törne ennek a lénynek a fején. Arról nem is beszélve, hogy mit keresne itt fa? Mielőtt a halálisten ide költözött az előtt ez egy rét volt. A csontokat is jobb nem tudni honnan vannak. Egyelőre ő nem is próbál mást tenni. Hátrálni, távol maradni a késtől és valami olyasmit keresni amivel reménytelennek tűnő helyzetén egy hajszálnyit is javíthat.*
*Megpróbálta. Belekapaszkodott a másikba mikor látta a lehetőséget és igyekezett megszerezni, azt a kést, de nem érzi magát túl jól. Sőt! Határozottan olyan érzése van mintha az a rongy lenne amit a szolgák felmosáshoz használtak annak idején. Így erőlködése ellenére le lesz rázva. Épp annyi lehetősége van, hogy a felé szúró penge elől hátrahúzódjon. Nem jött be és most már hivatalosan is vége mindkét részről a taktikázásnak. A másik erősebb nála amúgy is, míg ő egyre gyengébb méghozzá a fegyver is a félállatnál van. Semmi esélye, de mint múltkor most se akarja megadni az örömet a gyilkosának, hogy birkaként hagyja magát megölni. Míg a másik igyekezne tartani a távolságot ő pont, hogy ki akarna kerülni a kés közeléből és elhajolni a következő szúrás elől is. Próbálna az oltár körül maradni valahogy úgy, hogy kettejük közé kerüljön az a kő. Egy fegyverre volna szüksége. A csontok nem alkalmasak maximum, ha úgy törtek, hogy szúrni lehessen velük. Ha egy fát találna az is valószínűleg olyan állapotban van a víztől és a helyi férgek miatt, ami talán el is törne ennek a lénynek a fején. Arról nem is beszélve, hogy mit keresne itt fa? Mielőtt a halálisten ide költözött az előtt ez egy rét volt. A csontokat is jobb nem tudni honnan vannak. Egyelőre ő nem is próbál mást tenni. Hátrálni, távol maradni a késtől és valami olyasmit keresni amivel reménytelennek tűnő helyzetén egy hajszálnyit is javíthat.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-13 07:23:47
Üzenet elküldve: 2023-09-13 07:23:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Vérkerti vércsék//
*A gróf úrban minden hányattatás ellenére dolgozik még az életösztön, és mielőtt Wruzto megihatná a vérét, rátámad. Az ork morogva küzd a tőréért, egy-kétszer alighanem meg is pördíti Alont, mire levakarja magáról. A szúrása azonban rövid lesz, és most ott állnak lihegve, egymástól bő egy lépésre. Az ember karjából továbbra is folyik a vér. A távolból a szél harangzúgást hoz. Wruzto feje hátuljában kaparászni kezd a gondolat, hogy a Kikötőben nincs akkora harang, ami ezt a hangot kiadhatná magából, de most nem ér rá foglalkozni vele. Fölemeli a mancsait, hogy védje a fejét, aztán elindul az ember felé. Egyetlen gyors döféssel próbálkozik mellkasra, aztán kilép kartávolságból. Több támadást egyelőre nem indít, csak védi magát a tőrével, és ügyel rá, nehogy Alon fegyverhez jusson, vagy olyan messze kerüljön tőle, ahol egy-két lépéssel már nem érné el a tőrrel.
Az idő alapvetően neki dolgozik. A koldusnak gyorsabban fogy az ereje, mint neki. Ha pedig menekülni próbálna, csak a vérnyomot kell követnie. Már ha Alon átjut az oltárszigetet körülvevő ingoványon…*
*A gróf úrban minden hányattatás ellenére dolgozik még az életösztön, és mielőtt Wruzto megihatná a vérét, rátámad. Az ork morogva küzd a tőréért, egy-kétszer alighanem meg is pördíti Alont, mire levakarja magáról. A szúrása azonban rövid lesz, és most ott állnak lihegve, egymástól bő egy lépésre. Az ember karjából továbbra is folyik a vér. A távolból a szél harangzúgást hoz. Wruzto feje hátuljában kaparászni kezd a gondolat, hogy a Kikötőben nincs akkora harang, ami ezt a hangot kiadhatná magából, de most nem ér rá foglalkozni vele. Fölemeli a mancsait, hogy védje a fejét, aztán elindul az ember felé. Egyetlen gyors döféssel próbálkozik mellkasra, aztán kilép kartávolságból. Több támadást egyelőre nem indít, csak védi magát a tőrével, és ügyel rá, nehogy Alon fegyverhez jusson, vagy olyan messze kerüljön tőle, ahol egy-két lépéssel már nem érné el a tőrrel.
Az idő alapvetően neki dolgozik. A koldusnak gyorsabban fogy az ereje, mint neki. Ha pedig menekülni próbálna, csak a vérnyomot kell követnie. Már ha Alon átjut az oltárszigetet körülvevő ingoványon…*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-12 17:29:42
Üzenet elküldve: 2023-09-12 17:29:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Vérkerti vércsék//
*Dulakodás hangjai verik fel az amúgy néma csöndbe burkolódzó Vérkertet. Dongnor ugyanis jól ítél, mikor megválasztja az egyetlen lehetséges mozzanatot. Egymásnak feszül a két férfi, a harcuk pedig nem csak az ork kezében szorongatott késért zajlik, de olybá tűnik, az életükért is.
Valahonnan a távolból mély harangzúgást hoz a lágy, nyárvégi szellő. Dongnor rengeteg vért veszített, érzi, ereje fogytán, de az adrenalin még pumpál agyában, ahogy a túlélőösztön is.
Sa'Tereth prófétája végül sikeresen magához rántja a kést, Dongnort pedig magával rántja a lendület. El nem esik ugyan és még ahhoz is van lélekjelenléte, hogy Wruzto szúrása elől hátrébb tántorodjon. Gyenge. Gyors segítség nélkül talán a Vérkertet sem hagyja el. Helyzetéért az ork után leginkább magát okolhatja, de e gondolat talán nem is fészkel most be tudatába. Mentsvára úgy tűnik csak az lehet, ki most életére tör, s ott áll tőle jó egy lépésnyire. Hogy mire mennek egymással, az most a pároson áll. A Vérkert pedig némán figyel.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.12 17:32:41
*Dulakodás hangjai verik fel az amúgy néma csöndbe burkolódzó Vérkertet. Dongnor ugyanis jól ítél, mikor megválasztja az egyetlen lehetséges mozzanatot. Egymásnak feszül a két férfi, a harcuk pedig nem csak az ork kezében szorongatott késért zajlik, de olybá tűnik, az életükért is.
Valahonnan a távolból mély harangzúgást hoz a lágy, nyárvégi szellő. Dongnor rengeteg vért veszített, érzi, ereje fogytán, de az adrenalin még pumpál agyában, ahogy a túlélőösztön is.
Sa'Tereth prófétája végül sikeresen magához rántja a kést, Dongnort pedig magával rántja a lendület. El nem esik ugyan és még ahhoz is van lélekjelenléte, hogy Wruzto szúrása elől hátrébb tántorodjon. Gyenge. Gyors segítség nélkül talán a Vérkertet sem hagyja el. Helyzetéért az ork után leginkább magát okolhatja, de e gondolat talán nem is fészkel most be tudatába. Mentsvára úgy tűnik csak az lehet, ki most életére tör, s ott áll tőle jó egy lépésnyire. Hogy mire mennek egymással, az most a pároson áll. A Vérkert pedig némán figyel.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.09.12 17:32:41
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-12 03:11:01
Üzenet elküldve: 2023-09-12 03:11:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Alon egyáltalán nincs jó helyzetben azzal tisztában van. Ahogy azzal is, hogy pusztán szavakkal ebből nem fog kimászni. És bár az eddigiek alapján nem tűnhetett fel, de azért teljesen nem ostoba. A másik alapból eljátszotta már a volt nemes bizalmát aki jelenleg szökni akar és csak a lehetőséget keresi amit a félállat meg is ad neki. Ugyanis mikor a karját odaadja akkor az megragadja és azzal tölti újra a tálat. Gyomorforgató látvány, de most a rettegés jobban lefoglalja a volt nemest mint az undor. Ezért is veszi észre a lehetőséget mikor az ork a szájához emeli a koponyatálat. Egyik kezével őt fogja, másikkal iszik, hol a kés? Eltette, abban a kezében amivel a tálat is fogja, az oltárra helyezte? Akárhogy is, de Alon ebben látja az egyetlen lehetőséget. A kés után kap, hogy a páncélt nem viselő félállatra támadjon vele. Ha a mancsában tartja addig is míg iszik akkor igyekszik meglepetésből kicsavarni belőle, ha letette az oltárra vagy az övébe akkor onnan megszerezni. Most nincsenek ravasz szavak vagy tervezgetés. Ha megvan a fegyver akkor szúr. Lehetőleg minél többször. A másik testére. Kimerült. A vérveszteség, az utazás, az éhezés? Talán ezek összessége? Viszont ki kell tartania. Neki élnie kell! Nem halhat meg újra!*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-06 21:29:54
Üzenet elküldve: 2023-09-06 21:29:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A gróf úr összeadja magában a kettő meg kettőt, és kihozza, hogy neki is jobb, ha együttműködik. Az ork rámarkol a feléje nyújtott csuklóra, kiissza, ami még az áldozati tálkában még maradt, aztán levágja a kötést Alon sebéről, és a kifolyó vérrel újratölti az edényt. Mikor megtelik, legurítja ezt is. A művelet közben egy pillanatra sem ereszti el az ember karját.
Az üres koponyatálat ezután félreteszi. Szemébe néz az egykori nemesnek.*
- És most áldozunk. *A hangja higgadt, az előbbi hideg haragnak alig érezni rajta nyomát.* Hunyjad le a szemed. Nyisd ki az elmédet. Itt kertben az isten mindig jelen van: a zajok mögött, a hallgatásban. A fák közt, ahova nem hatol el a holdfény. A halálban és az új életben. A kettő között sorsukra váró lelkekben. Mondd utánam:
Neked adom ezt az életet -
végy belőle, amennyit akarsz.
Neked adom ezt a halandót -
végbe visz mindent, amit akarsz.
Neked adom ezt a halottat -
azt teszel vele, amit akarsz.
*Alon csuklóját végig szorosan fogja, és semmi áron nem ereszti. Ha a koldus megakad a fohászban, türelemmel kisegíti. Lassan kifolyik annyi vér belőle, hogy elkezdjen fázni. Amikor a fohász véget ér, az ork elmond egy másikat is:*
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*A következő mozdulattal pedig megpróbálja leszúrni az egykorvolt nemest. Ha elsőre nem talál, újra próbálkozik, míg van benne élet, és az isten el nem fogadta az áldozatot.
Amennyiben az ember a fentiek során bármikor szabadulni próbálna, vagy a fenti szertartás menetét megzavarná, az ork ugyanígy fog cselekedni. Mivel a karját fogják, Alonnak nincs sok esélye a menekülésre. Ha engedelmesen behunyta a szemét, valószínűleg hamar utol fogja érni a vég. Egy isten táplálékául szolgálni azonban nem olyan rossz halál.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
*A gróf úr összeadja magában a kettő meg kettőt, és kihozza, hogy neki is jobb, ha együttműködik. Az ork rámarkol a feléje nyújtott csuklóra, kiissza, ami még az áldozati tálkában még maradt, aztán levágja a kötést Alon sebéről, és a kifolyó vérrel újratölti az edényt. Mikor megtelik, legurítja ezt is. A művelet közben egy pillanatra sem ereszti el az ember karját.
Az üres koponyatálat ezután félreteszi. Szemébe néz az egykori nemesnek.*
- És most áldozunk. *A hangja higgadt, az előbbi hideg haragnak alig érezni rajta nyomát.* Hunyjad le a szemed. Nyisd ki az elmédet. Itt kertben az isten mindig jelen van: a zajok mögött, a hallgatásban. A fák közt, ahova nem hatol el a holdfény. A halálban és az új életben. A kettő között sorsukra váró lelkekben. Mondd utánam:
Neked adom ezt az életet -
végy belőle, amennyit akarsz.
Neked adom ezt a halandót -
végbe visz mindent, amit akarsz.
Neked adom ezt a halottat -
azt teszel vele, amit akarsz.
*Alon csuklóját végig szorosan fogja, és semmi áron nem ereszti. Ha a koldus megakad a fohászban, türelemmel kisegíti. Lassan kifolyik annyi vér belőle, hogy elkezdjen fázni. Amikor a fohász véget ér, az ork elmond egy másikat is:*
Vedd el a vért,
Verd le láncaim,
Vezess a vaksötétben.
*A következő mozdulattal pedig megpróbálja leszúrni az egykorvolt nemest. Ha elsőre nem talál, újra próbálkozik, míg van benne élet, és az isten el nem fogadta az áldozatot.
Amennyiben az ember a fentiek során bármikor szabadulni próbálna, vagy a fenti szertartás menetét megzavarná, az ork ugyanígy fog cselekedni. Mivel a karját fogják, Alonnak nincs sok esélye a menekülésre. Ha engedelmesen behunyta a szemét, valószínűleg hamar utol fogja érni a vég. Egy isten táplálékául szolgálni azonban nem olyan rossz halál.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-06 05:35:13
Üzenet elküldve: 2023-09-06 05:35:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Átverték. Ez egy csapda. A másik hazudott neki. Kár volt egyáltalán megbízni egy ilyen félállatban. Ez is volt az utolsó alkalom az már biztos. Dögölne meg a halálistenével együtt, aki valószínűleg azért hozta vissza és nézi végig érdektelenül, hogy azt tesznek vele amit akarnak mert egy ostoba barom, aki ilyesmikkel szórakozik. Nem is érti, hogy aki erre pazarolja a hatalamát, az, hogy tudta leigázni a kikötőt. Viszont tény, hogy egyértelműen vérzik és a másik nem hagy neki sok opciót. Ha az átok meséje nem is teljesen ment át neki, de a neki szegezett kés egyértelmű fenyegetés. A fejében forognak a fogaskerekek, hogy mit tudna tenni az ellen, hogy az a dög megölje, de semmi nem jut eszébe. A szavak nem hatolnának át az állati intelligenciáján, a volt nemes fizikailag gyengébb nála méghozzá fegyvertelen. Nem tud mit tenni. Összeszorítja a fogait és felé nyújtja a kezét. Közben figyeli a másik kezében lévő kést. Egyáltalán nem tetszik ez neki.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-04 13:43:28
Üzenet elküldve: 2023-09-04 13:43:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// karizmapróba: sikeres //
*A koldus nem fogja fel, mennyire fogy az ideje, és megint akadékoskodik. Wruzto jóformán fölnyársalja a sárga szemeivel.*
- EL VAGY ÁTKOZVA, EMBER! A sebed addig fog vérezni, míg le nem szedem rólad az átkot. MOST PEDIG ADD IDE A KIBASZOTT KEZEDET!
*A véres agyarai kivillannak a pofájából, a nyakán megfeszülnek az inak. Balját a továbbra is a koldus felé tartja, a jobbjában döfésre kész a tőr. Ez már nem a többé-kevésbé udvarias vállalkozói hangnem, hanem az inkvizítoré, amitől megfagy a vér a vallatottakban.
Alon persze megpróbálhat elmenekülni, de akkor biztos lehet benne, hogy az ork utána veti magát, és nem lesz irgalom. Ha meg tovább húzza az időt, akkor kockáztatja, hogy elájul, és Wruzto azt csinál vele, amit akar…*
// karizmapróba: sikeres //
*A koldus nem fogja fel, mennyire fogy az ideje, és megint akadékoskodik. Wruzto jóformán fölnyársalja a sárga szemeivel.*
- EL VAGY ÁTKOZVA, EMBER! A sebed addig fog vérezni, míg le nem szedem rólad az átkot. MOST PEDIG ADD IDE A KIBASZOTT KEZEDET!
*A véres agyarai kivillannak a pofájából, a nyakán megfeszülnek az inak. Balját a továbbra is a koldus felé tartja, a jobbjában döfésre kész a tőr. Ez már nem a többé-kevésbé udvarias vállalkozói hangnem, hanem az inkvizítoré, amitől megfagy a vér a vallatottakban.
Alon persze megpróbálhat elmenekülni, de akkor biztos lehet benne, hogy az ork utána veti magát, és nem lesz irgalom. Ha meg tovább húzza az időt, akkor kockáztatja, hogy elájul, és Wruzto azt csinál vele, amit akar…*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-03 16:29:26
Üzenet elküldve: 2023-09-03 16:29:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Alon kezébe lesz nyomva az a tál. Ennek se örül. Annak meg főleg nem, hogy meg lesz ragadva a karja és nem túl finom mozdulatokkal elkezdi a másik kirángatni a sárból. Hogy az a szörnyeteg hozzá ér egyáltalán nem tetszik neki. Csak a félelem akadályozza meg abban, hogy megpróbálja kitépni magát a bestia karmai közül. Aztán újra ott áll az oltár előtt a dög pedig úgy parancsolgat neki, az egykori Arthenior-i nemesnek mint valami kiskatonának. De jelen helyzetben azért nem tud mit mondani Alon se. Leteszi a tálat a kőre és végignézi ahogy folyik bele az ork vére. Ha evett volna rendesen és nem lenne üres akkor talán már felfordult volna a gyomra rég. Így se érzi magát túl jól. A karja is fáj és érzi ahogy nedvesen tapad rá az a kötés.*
~Normális, ha ennyire vérzik? Biztos csak ez a hely kezd játszani az idegeimmel.~
*Ezek után néz arra a tálkára és vár. Felidézi magában azt a szöveget amit a oltár suttogott a fülébe, de nem érez semmi hatalmat azokban a szavakban. Ki kéne mondania? A kő most nem beszél hozzá. Amúgy sincs túl sok kedve ahhoz a bordó folyadékkal teli tálkához hozzáérni. A fémes szag, ami keveredik a mocsárbűzzel újabb támadást indít a józan esze ellen és nehéz, azt is megállnia, hogy ne rogyjon össze mint egy rongybaba és hagyja eluralkodni magán a pánikot és az undort és a kétségbeesést. A vörös kő pedig csak nézi szótlanul a szenvedését és nem segít most se. Belső monológjaiból és küszködéséből az ork zökkenti ki. Elsőre fel se fogja mit mondott a másik. Csak utólag kapcsol.*
-Mi?
*Kapja felé a fejét és egyértelműen látszik rajta, hogy leforrázta ez a dolog. Elárulták. Kihasználták. Ez csak egy csalás és most ki tudja mit akar tőle az a dög. Az eddigiek alapján a legrosszabbakra tud csak gondolni. Mikor a másik a kezét kéri akkor nem nyújtja neki. Ha erővel próbálná magához húzni most már igyekezne elrántani és az ork kezében tartott fenyegető tőrrel nem is foglalkozna. "Ez egy csapda." Csak ez jár az eszében.*
~Normális, ha ennyire vérzik? Biztos csak ez a hely kezd játszani az idegeimmel.~
*Ezek után néz arra a tálkára és vár. Felidézi magában azt a szöveget amit a oltár suttogott a fülébe, de nem érez semmi hatalmat azokban a szavakban. Ki kéne mondania? A kő most nem beszél hozzá. Amúgy sincs túl sok kedve ahhoz a bordó folyadékkal teli tálkához hozzáérni. A fémes szag, ami keveredik a mocsárbűzzel újabb támadást indít a józan esze ellen és nehéz, azt is megállnia, hogy ne rogyjon össze mint egy rongybaba és hagyja eluralkodni magán a pánikot és az undort és a kétségbeesést. A vörös kő pedig csak nézi szótlanul a szenvedését és nem segít most se. Belső monológjaiból és küszködéséből az ork zökkenti ki. Elsőre fel se fogja mit mondott a másik. Csak utólag kapcsol.*
-Mi?
*Kapja felé a fejét és egyértelműen látszik rajta, hogy leforrázta ez a dolog. Elárulták. Kihasználták. Ez csak egy csalás és most ki tudja mit akar tőle az a dög. Az eddigiek alapján a legrosszabbakra tud csak gondolni. Mikor a másik a kezét kéri akkor nem nyújtja neki. Ha erővel próbálná magához húzni most már igyekezne elrántani és az ork kezében tartott fenyegető tőrrel nem is foglalkozna. "Ez egy csapda." Csak ez jár az eszében.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-09-01 12:54:05
Üzenet elküldve: 2023-09-01 12:54:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A sebkötözés alatt fel-felpillant, hogy lássa, mi történik az oltárnál. Percek múlnak el, de mire végez, az obszidián még mindig száraz, az ember meg csak áll előtte, mint fasz a lakodalomban. Wruzto a kőtömb másik oldalához megy, szemben a gróf úrral, és némán várja, hogy amaz méltóztassék felajánlani a vért az istennek. Semmi nem történik.
Az ork bal szeme gyanakvóan szűkül össze. Körbetekint a holdfényben fürdő kerten. Lélekben már azt latolgatja, Alon milyen trükkel akar megint próbálkozni, de amikor a pillantása visszatér az emberhez, arra jut, hogy semmilyennel. Egyszerűen megdermedt a rémülettől.*
~Belőled is csak tepertő lenne, bazmeg… még asse, mer' vézna vagy.~
*Ezen a vidéken Sa'Tereth csak a mindenre elszántakra tart igényt - bizonyára a Vérkert is emiatt néz ki úgy, ahogy. A gyávák, a puhányok nem képesek betölteni a rájuk osztott feladatot, ha nem törik át a saját korlátaikat. A gróf úrnak meg már attól inába szállt a bátorsága, hogy egy tálka vért az oltárra öntsön. Az ilyet Wruzto nem fogja a thargokhoz küldeni, hiába tűnt korábban jó ötletnek. Majd használja arra, amire lehet.*
- A karodon csak én tudom a vérzést elállítani. Ha élni akarsz, csináld, amit mondok.
*Semmilyen más zaj nem hallatszik az egész kertben az ork rekedt, mély hangján kívül. Természetesen az ember megpróbálhat akadékoskodni. Wruzto most már nagyon szívesen diskurál vele a semmiről. Minél több időt basznak el, Alon annál gyengébb lesz. Akkor sem jár jobban, ha menekülni próbál. Az ork kinyújta felé a balját:*
- Add ide a kezed.
*Megpróbál ráfogni az ember csuklójára, aztán kiissza a koponyatálat. A koldus karján mostanra valószínűleg teljesen átázott a kötés. Wruzto a tőrével levágja róla, és szándéka szerint újra megtölti az áldozati tálkát Alon vérével. Ha a másik szabadulni próbálna, beledöfi a tőrt. Teli erőből, mindegy, hová. Legalábbis ez a terv.*
*A sebkötözés alatt fel-felpillant, hogy lássa, mi történik az oltárnál. Percek múlnak el, de mire végez, az obszidián még mindig száraz, az ember meg csak áll előtte, mint fasz a lakodalomban. Wruzto a kőtömb másik oldalához megy, szemben a gróf úrral, és némán várja, hogy amaz méltóztassék felajánlani a vért az istennek. Semmi nem történik.
Az ork bal szeme gyanakvóan szűkül össze. Körbetekint a holdfényben fürdő kerten. Lélekben már azt latolgatja, Alon milyen trükkel akar megint próbálkozni, de amikor a pillantása visszatér az emberhez, arra jut, hogy semmilyennel. Egyszerűen megdermedt a rémülettől.*
~Belőled is csak tepertő lenne, bazmeg… még asse, mer' vézna vagy.~
*Ezen a vidéken Sa'Tereth csak a mindenre elszántakra tart igényt - bizonyára a Vérkert is emiatt néz ki úgy, ahogy. A gyávák, a puhányok nem képesek betölteni a rájuk osztott feladatot, ha nem törik át a saját korlátaikat. A gróf úrnak meg már attól inába szállt a bátorsága, hogy egy tálka vért az oltárra öntsön. Az ilyet Wruzto nem fogja a thargokhoz küldeni, hiába tűnt korábban jó ötletnek. Majd használja arra, amire lehet.*
- A karodon csak én tudom a vérzést elállítani. Ha élni akarsz, csináld, amit mondok.
*Semmilyen más zaj nem hallatszik az egész kertben az ork rekedt, mély hangján kívül. Természetesen az ember megpróbálhat akadékoskodni. Wruzto most már nagyon szívesen diskurál vele a semmiről. Minél több időt basznak el, Alon annál gyengébb lesz. Akkor sem jár jobban, ha menekülni próbál. Az ork kinyújta felé a balját:*
- Add ide a kezed.
*Megpróbál ráfogni az ember csuklójára, aztán kiissza a koponyatálat. A koldus karján mostanra valószínűleg teljesen átázott a kötés. Wruzto a tőrével levágja róla, és szándéka szerint újra megtölti az áldozati tálkát Alon vérével. Ha a másik szabadulni próbálna, beledöfi a tőrt. Teli erőből, mindegy, hová. Legalábbis ez a terv.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-08-13 20:28:00
Üzenet elküldve: 2023-08-13 20:28:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Fogjad. *mordul az emberre, és a kezébe nyomja az időközben tisztára nyalt koponyatálat. Ezután megpróbálja a csuklójánál fogva kihúzni Alont a sárból, és int neki a fejével, hogy kövesse. Az oltárhoz indul, és mire odaér, megtisztogatja a nyelvével a tőr pengéjét is.
Az obszidiántömb egyik rövid oldalához áll. Balján felgyűri a kabátja ujját, majd szertartásosan az ingét is. A tőr hegyével előbb a tálka felé bök, aztán megkocogtatja az oltárt.*
- Tedd oda.
*A koldus remélhetőleg nem akarja jobban tudni. Amennyire be van gyulladva, még elejti a tálat, mielőtt az áldozatot elvégezné. Wruzto meg nyilván nem fogja odaadni neki a fegyverét, hogy maga vágjon eret az orkon. Ki tudja, mivel próbálkozna be utána.
Mikor a tálka a fekete kőre kerül, az agyaras bemetszi a karját, és az edénybe folyatja a vért. Az öklét hol kinyitja, hol összeszorítja, hogy gyorsabban menjen a dolog. A szél fel-feltámad, ahogy telnek a percek. Lentebb, a fák között reccsenés hallik, amit tompa puffanás követ. Talán egy vastagabb ág törhetett le.
Az agyaras nem törődik a zajokkal. Mikor a koponyatál már majdnem megtelt, elrakja a tőrét, és egy lapos üveget vesz elő a kabátja zsebéből. Fogával kihúzza a dugóját. Elveszi a karját a tál fölül, kicsit meglocsolja a sebet az üvegből, aztán hátrább lépve nekiáll egy másik zsebkendővel bekötözni.
Alon előtt, az oltáron, színültig telve a koponyatál. Már csak fel kell ajánlania a Halál Legyőzőjének.*
- Fogjad. *mordul az emberre, és a kezébe nyomja az időközben tisztára nyalt koponyatálat. Ezután megpróbálja a csuklójánál fogva kihúzni Alont a sárból, és int neki a fejével, hogy kövesse. Az oltárhoz indul, és mire odaér, megtisztogatja a nyelvével a tőr pengéjét is.
Az obszidiántömb egyik rövid oldalához áll. Balján felgyűri a kabátja ujját, majd szertartásosan az ingét is. A tőr hegyével előbb a tálka felé bök, aztán megkocogtatja az oltárt.*
- Tedd oda.
*A koldus remélhetőleg nem akarja jobban tudni. Amennyire be van gyulladva, még elejti a tálat, mielőtt az áldozatot elvégezné. Wruzto meg nyilván nem fogja odaadni neki a fegyverét, hogy maga vágjon eret az orkon. Ki tudja, mivel próbálkozna be utána.
Mikor a tálka a fekete kőre kerül, az agyaras bemetszi a karját, és az edénybe folyatja a vért. Az öklét hol kinyitja, hol összeszorítja, hogy gyorsabban menjen a dolog. A szél fel-feltámad, ahogy telnek a percek. Lentebb, a fák között reccsenés hallik, amit tompa puffanás követ. Talán egy vastagabb ág törhetett le.
Az agyaras nem törődik a zajokkal. Mikor a koponyatál már majdnem megtelt, elrakja a tőrét, és egy lapos üveget vesz elő a kabátja zsebéből. Fogával kihúzza a dugóját. Elveszi a karját a tál fölül, kicsit meglocsolja a sebet az üvegből, aztán hátrább lépve nekiáll egy másik zsebkendővel bekötözni.
Alon előtt, az oltáron, színültig telve a koponyatál. Már csak fel kell ajánlania a Halál Legyőzőjének.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2023-08-12 05:16:21
Üzenet elküldve: 2023-08-12 05:16:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Magára hagyják. Alon örülne ennek ha nem most beszélték volna meg, hogy megcsapolják. Nem ismeri a véristen rituáléit még, de egyáltalán nem nyugtatja meg ez az egész helyzet. Az ügyködő ork látványa határozottan rossz hatással van a megviselt idegeire. Főleg mivel fogalma sincs mire kéne számítania. Úgy képzelte el ezt a dolgot, hogy megvágják és az oltárkőre folyatják a vérüket vagy valami. Rosszabb. A koponya láttán határozott émelygés fogja el, de visszatartja a rosszullétét és bizonytalanul előre tartja a kezét amin a kérésnek megfelelően felgyűri a ruhaujjat.*
~Beteg démonimádó.~
*Nem szokta a fájdalmat. Fel is jajdul mikor megvágják. Bele se mer gondolni, hogy mit fog ezzel kezdeni az a félállat. Annak a mormolása csak ront a helyzeten. Alon nem biztos benne, lehet csak képzelődik, de mintha még a vére is jobban ömlene a másik zagyva szövege hallatán. Olyan ez az egész mintha egy megelevenedett rémálmot élne meg. Mikor kap egy kendőt előbb értetlenül nézi majd elkezdi bekötni a sebet. Míg ezzel foglalkozik csak a szeme sarkából látja mit tesz a másik az ő értékes több generációs artheniori nemes vérével. Az most tökéletesen kiül az arcára, hogy erre nem számított. Ép eszű ember ilyesmire nem számít talán még a vérkertben se. A volt nemes arcára egyértelműen kiül az undor és a rettenet keveréke. Valami sokkal komolyabb gond lehet a másikkal mint amit ő eddig gondolt arról a félállatról. A kérdés és ahogy az elhangzik ez után is olyan groteszk, hogy nehéz reagálni rá.*
-Azt, hiszem igen.
*Nyögi ki végül.*
~Beteg démonimádó.~
*Nem szokta a fájdalmat. Fel is jajdul mikor megvágják. Bele se mer gondolni, hogy mit fog ezzel kezdeni az a félállat. Annak a mormolása csak ront a helyzeten. Alon nem biztos benne, lehet csak képzelődik, de mintha még a vére is jobban ömlene a másik zagyva szövege hallatán. Olyan ez az egész mintha egy megelevenedett rémálmot élne meg. Mikor kap egy kendőt előbb értetlenül nézi majd elkezdi bekötni a sebet. Míg ezzel foglalkozik csak a szeme sarkából látja mit tesz a másik az ő értékes több generációs artheniori nemes vérével. Az most tökéletesen kiül az arcára, hogy erre nem számított. Ép eszű ember ilyesmire nem számít talán még a vérkertben se. A volt nemes arcára egyértelműen kiül az undor és a rettenet keveréke. Valami sokkal komolyabb gond lehet a másikkal mint amit ő eddig gondolt arról a félállatról. A kérdés és ahogy az elhangzik ez után is olyan groteszk, hogy nehéz reagálni rá.*
-Azt, hiszem igen.
*Nyögi ki végül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046