Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-30 22:21:59
Üzenet elküldve: 2020-03-30 22:21:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*A fájdalom ami egy fertályórával ezelőtt beléhasított semmi ahhoz képest amit most érez. Mintha minden szervébe egyenként kést állítottak volna. Majd csend. Egy pillanatnyi csend. Az Úr megérkezett. A vérmágus testje megadja magát a nála felfoghatatlanul nagyobb hatalomnak. Elméje nyitott könyvvé válik. Valahol mélyen gyanítja, hogyha a Semmi olvasni akarna az elméjében, megtehetné. Amint megszűnik a kontroll Gorden felett az összeesik. Egyszer azért mert a tudat, hogy a számára egyetlen igaz isten, ha csak egy pillanatra is, a testét használta kommunikációra, perverz izgalmakat indít meg benne. Vonzódik ő a női test szépségéhez is, de ehhez az érzeshez hasonlót még a tőle nem messze álló eredar szépség se tudna kiváltani. Ha valaki figyel még egy halk kacagást is hallhat felőle, de gyorsan uralmat vesz magán. A második ok, amiért így a földre került az nem más mint a szégyen. A szégyen, hogy az Úr haragját kivívta szánalmas tevékenységével. Az öröm és a bánat groteszk elegyévé válik. Ám a Semminek válaszolni kell, parancsa halandó számára megtagadhatatlan.*
- Sajnálom, hogy ilyen sokáig távol maradtam! *rebegi. Igaz, miután Sa'Tereth megölte a sokat fecsegő Sa'argathotot az elf is eltűnt a színről, bár a kettőnek egymáshoz nem volt sok köze. Az ok elméjének ingatag állapotat, mely sokszor viszi olyan útra amely mások számára érthetetlen. Mesterével, Sa'argathottal, való találkozása csak ráerősített erre.*
- A-azért jöttem, ó egyetlen isten, hogy kérdéssel forduljak hozzád. Útmutatást sz-szeretnék kérni a jövőbeli cselekedeteimhez s s-segítséget ezekkel a pálcákkal. *veszi elő a két eszközt. Keze is remeg, nem csak hangja, ahogy az oltár felé nyújta őket. Elméje elfogadta a lehetőséget: lehet bűnéért az életével fizet.*
*A fájdalom ami egy fertályórával ezelőtt beléhasított semmi ahhoz képest amit most érez. Mintha minden szervébe egyenként kést állítottak volna. Majd csend. Egy pillanatnyi csend. Az Úr megérkezett. A vérmágus testje megadja magát a nála felfoghatatlanul nagyobb hatalomnak. Elméje nyitott könyvvé válik. Valahol mélyen gyanítja, hogyha a Semmi olvasni akarna az elméjében, megtehetné. Amint megszűnik a kontroll Gorden felett az összeesik. Egyszer azért mert a tudat, hogy a számára egyetlen igaz isten, ha csak egy pillanatra is, a testét használta kommunikációra, perverz izgalmakat indít meg benne. Vonzódik ő a női test szépségéhez is, de ehhez az érzeshez hasonlót még a tőle nem messze álló eredar szépség se tudna kiváltani. Ha valaki figyel még egy halk kacagást is hallhat felőle, de gyorsan uralmat vesz magán. A második ok, amiért így a földre került az nem más mint a szégyen. A szégyen, hogy az Úr haragját kivívta szánalmas tevékenységével. Az öröm és a bánat groteszk elegyévé válik. Ám a Semminek válaszolni kell, parancsa halandó számára megtagadhatatlan.*
- Sajnálom, hogy ilyen sokáig távol maradtam! *rebegi. Igaz, miután Sa'Tereth megölte a sokat fecsegő Sa'argathotot az elf is eltűnt a színről, bár a kettőnek egymáshoz nem volt sok köze. Az ok elméjének ingatag állapotat, mely sokszor viszi olyan útra amely mások számára érthetetlen. Mesterével, Sa'argathottal, való találkozása csak ráerősített erre.*
- A-azért jöttem, ó egyetlen isten, hogy kérdéssel forduljak hozzád. Útmutatást sz-szeretnék kérni a jövőbeli cselekedeteimhez s s-segítséget ezekkel a pálcákkal. *veszi elő a két eszközt. Keze is remeg, nem csak hangja, ahogy az oltár felé nyújta őket. Elméje elfogadta a lehetőséget: lehet bűnéért az életével fizet.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-30 21:56:04
Üzenet elküldve: 2020-03-30 21:56:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*A Vérkert halott. A mocsár dögszagot áraszt. Az obszidián oltáron, mintha valakit kizsigereltek volna, vértócsa terül el, akár a köd a tájon. A Sötétség Urának leple lehet, ami eltakarja, és egyszerre szétoszlatja a fényt. A madarak a vándor üvöltésére nem repülnek föl, ahogyan azt várná. Az óriás keselyűk, mintha a vacsorát néznék, tekintenek le az imádkozóra. A Rituálé kezdetét veszi. A közben érkezők, csak nehezen pillanthatják meg Gorden alakját, a mindent takaró köd miatt. Az, hogy rituálé folyik az bizonyos, akár avatatlan szem számára is. A mágia átverhetetlen. Szinte üvölt a csend, egészen a lélekkötés végéig. Az elf lelke, mintha testéből szakadna ki, óriási fájdalommal karöltve végzi be a varázslatot. A lány szóra nyitná a száját közben, de nem jön ki hang a torkán, csak mikor már a varázslat véget ért. A hívők érzik. Egy olyan szervvel, ami nem nő a lényben, csak bennük van. Az Uruk itt van. A Semmi fekete tekintete a Vérkertre, és a három alakra tekint. A meg-meg induló hideg szellő a csontokig hatolva jelzi a hamis isten jelenlétét, szem mégsem látja. A vérmágus szája megremeg. Elméje érzi, hogy nem ő irányítja a testét egy pillanatra. Az ő szája mozog, mégis mintha valaki más fülével hallaná a szavakat.*
-Hol voltál?
*Érkezik a mély, nemtelen hörgésnek a hangja.*
-Mit akartok?
*Zárja le a Sötétség Ura a maga részét a beszélgetésből, egyértelműen számon kérve szolgáit. A mágikus hang dühös, mint a méreg, és hideg mint a halál.*
*A Vérkert halott. A mocsár dögszagot áraszt. Az obszidián oltáron, mintha valakit kizsigereltek volna, vértócsa terül el, akár a köd a tájon. A Sötétség Urának leple lehet, ami eltakarja, és egyszerre szétoszlatja a fényt. A madarak a vándor üvöltésére nem repülnek föl, ahogyan azt várná. Az óriás keselyűk, mintha a vacsorát néznék, tekintenek le az imádkozóra. A Rituálé kezdetét veszi. A közben érkezők, csak nehezen pillanthatják meg Gorden alakját, a mindent takaró köd miatt. Az, hogy rituálé folyik az bizonyos, akár avatatlan szem számára is. A mágia átverhetetlen. Szinte üvölt a csend, egészen a lélekkötés végéig. Az elf lelke, mintha testéből szakadna ki, óriási fájdalommal karöltve végzi be a varázslatot. A lány szóra nyitná a száját közben, de nem jön ki hang a torkán, csak mikor már a varázslat véget ért. A hívők érzik. Egy olyan szervvel, ami nem nő a lényben, csak bennük van. Az Uruk itt van. A Semmi fekete tekintete a Vérkertre, és a három alakra tekint. A meg-meg induló hideg szellő a csontokig hatolva jelzi a hamis isten jelenlétét, szem mégsem látja. A vérmágus szája megremeg. Elméje érzi, hogy nem ő irányítja a testét egy pillanatra. Az ő szája mozog, mégis mintha valaki más fülével hallaná a szavakat.*
-Hol voltál?
*Érkezik a mély, nemtelen hörgésnek a hangja.*
-Mit akartok?
*Zárja le a Sötétség Ura a maga részét a beszélgetésből, egyértelműen számon kérve szolgáit. A mágikus hang dühös, mint a méreg, és hideg mint a halál.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-30 01:16:09
Üzenet elküldve: 2020-03-30 01:16:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Itt van hát. Végre szemben állhat vele, és megbizonyosodhat igazáról.
Kecses, immár ráérős léptekkel kanyarodik be a múltbéli szépséges kertbe. Az, amire emlékszik, nincs többé, csupán ez a mohos, ködös, bűzös rejteke annak, akiért idejött. Rezzenéstelen arccal figyel körbe, minden léptével a táj újabb szegmensét felmérve. Nem taglózza le a látvány, viszont meg sem rémíti, mondhatni, teljesen közömbösen fogadja. Az nem félhet, akitől félni kell. Helyesebben fogalmazva, ő nem tud félni, hiszen úgy hiszi, tőle kell félni.
Lassan kirajzolódik a szeme előtt valami sötét tömb, és két alak. Az egyik a tömbnél, a másik nem messze tőle. Lelki gyomra hirtelen megkordul, és késztetést érez arra, hogy lakmározzon az ő félelmükből, de amikor elmerül az érzelmek kavalkádjában, csalódottan tér onnan vissza; csupán örömöt, imádatot, és nyűgözöttséget érzett. Értetlenül néz a két alak irányába, léptei ritmusából is kirázódik egy pillanatra.
Csupán egy pillanatra. Hirtelen lelkébe hasít a fájdalom okozta szenvedés érzése, mely kellemesen csiklandozza őt. Erre várt, ez kellett neki. Ez még a félelemnél is jobb, viszont még mindig keserédes; továbbra is úgy érzi, ez a fájdalom még mindig örömmel viseltetik. Mindenesetre, jobb, mint a semmi, így halovány mosollyal fürdőzik az érzelmekben, midőn lépteit a két ismeretlen felé irányítja. Talán tudnak valamit erről a valakiről, akit felkutatni jött ide.
A fájdalom forrása, étke, ha úgy tetszik, annál a sötét kőtömbnél csinál valamit, a másik pedig jó néhány lépésnyire figyeli őt. Hagyja, hadd csinálja az étke, amit csinál, talán éppen a keresendő felet hívja magához, így még hasznára is lehet.
Figyelme most inkább a másik alak felé terelődik, aki magányosan ácsorog. Kecses, már-már földöntúlian elegáns, kimért léptekkel suhan mellé, mígnem közvetlenül mellette megáll, s rátekint.*
- Itt tanyázik hát az a bizonyos isten, akit a Sötétség Urának is neveznek?
*Kérdezi a rituálét figyelő alakot negédes mosollyal, s egy pillanatra sárgán villannak fel mohó macskaszemei.*
*Itt van hát. Végre szemben állhat vele, és megbizonyosodhat igazáról.
Kecses, immár ráérős léptekkel kanyarodik be a múltbéli szépséges kertbe. Az, amire emlékszik, nincs többé, csupán ez a mohos, ködös, bűzös rejteke annak, akiért idejött. Rezzenéstelen arccal figyel körbe, minden léptével a táj újabb szegmensét felmérve. Nem taglózza le a látvány, viszont meg sem rémíti, mondhatni, teljesen közömbösen fogadja. Az nem félhet, akitől félni kell. Helyesebben fogalmazva, ő nem tud félni, hiszen úgy hiszi, tőle kell félni.
Lassan kirajzolódik a szeme előtt valami sötét tömb, és két alak. Az egyik a tömbnél, a másik nem messze tőle. Lelki gyomra hirtelen megkordul, és késztetést érez arra, hogy lakmározzon az ő félelmükből, de amikor elmerül az érzelmek kavalkádjában, csalódottan tér onnan vissza; csupán örömöt, imádatot, és nyűgözöttséget érzett. Értetlenül néz a két alak irányába, léptei ritmusából is kirázódik egy pillanatra.
Csupán egy pillanatra. Hirtelen lelkébe hasít a fájdalom okozta szenvedés érzése, mely kellemesen csiklandozza őt. Erre várt, ez kellett neki. Ez még a félelemnél is jobb, viszont még mindig keserédes; továbbra is úgy érzi, ez a fájdalom még mindig örömmel viseltetik. Mindenesetre, jobb, mint a semmi, így halovány mosollyal fürdőzik az érzelmekben, midőn lépteit a két ismeretlen felé irányítja. Talán tudnak valamit erről a valakiről, akit felkutatni jött ide.
A fájdalom forrása, étke, ha úgy tetszik, annál a sötét kőtömbnél csinál valamit, a másik pedig jó néhány lépésnyire figyeli őt. Hagyja, hadd csinálja az étke, amit csinál, talán éppen a keresendő felet hívja magához, így még hasznára is lehet.
Figyelme most inkább a másik alak felé terelődik, aki magányosan ácsorog. Kecses, már-már földöntúlian elegáns, kimért léptekkel suhan mellé, mígnem közvetlenül mellette megáll, s rátekint.*
- Itt tanyázik hát az a bizonyos isten, akit a Sötétség Urának is neveznek?
*Kérdezi a rituálét figyelő alakot negédes mosollyal, s egy pillanatra sárgán villannak fel mohó macskaszemei.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-29 12:44:48
Üzenet elküldve: 2020-03-29 12:44:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat a hamis isteneknek//
*Csuklyás alak érkezik az egykori Tündérkert dágványos földjére. Széléhez érkezvén egy pillanatra megáll, ezen rövid idő alatt mély levegőt véve szívja magába a láp jellegzetes bűzét, s közben elégedetten szemléli az elé táruló látványt. Épp olyan, mint amilyennek elképzelte.
Lassú, ráérős léptekkel folytatja útját az ingoványos talajon, immáron feleslegesnek érzi sietni, hisz végre több napnyi fárasztó utazás után megérkezett. Sőt, talán már egy hata is meg van annak, hogy álmában ide szólította őt Ura, s hívását meghallva indult útnak éjnek évadján. A Magasztos tervét ugyan nem közölte vele, de tudta, nem kételkedhet szent akaratában, bizonyára jó oka van arra, hogy őt a Sötétség Oltárának áldott helyszínére küldte.
A legszentebb hely felé igyekezvén kellemes borzongás járja át, orra alatt halkan, ismeretlen nyelven mormolja imáit. Tekintete néha megakad pár kósza csonton, sajnálja, hogy az itt nyugvóknak talán fogalma sincs micsoda megtiszteltetés érte őket, elvégre testük ezen az áldott helyen várhatja a Sötétség Harmadik Eljövetelét.
Apránként ugyan, de eléri hát az obszidián tömböt. Megpillantva a félkarú alakot tisztes távolságban áll meg, s kíváncsi szemekkel figyeli a rituálét. Talán éppen miatta kellett idezarándokolnia?
A mágiában nem jártas ugyan, de nyilvánvaló számára, hogy az idegen az ő Urának sötét varázslatát gyakorolja. Nem áll szándékában megzavarni a férfit, így nem szólítja meg vagy lép közelebb, csak csendben, türelmesen várja, hogy befejezze. Érzi, hamarosan fény derül ittlétének okára.*
*Csuklyás alak érkezik az egykori Tündérkert dágványos földjére. Széléhez érkezvén egy pillanatra megáll, ezen rövid idő alatt mély levegőt véve szívja magába a láp jellegzetes bűzét, s közben elégedetten szemléli az elé táruló látványt. Épp olyan, mint amilyennek elképzelte.
Lassú, ráérős léptekkel folytatja útját az ingoványos talajon, immáron feleslegesnek érzi sietni, hisz végre több napnyi fárasztó utazás után megérkezett. Sőt, talán már egy hata is meg van annak, hogy álmában ide szólította őt Ura, s hívását meghallva indult útnak éjnek évadján. A Magasztos tervét ugyan nem közölte vele, de tudta, nem kételkedhet szent akaratában, bizonyára jó oka van arra, hogy őt a Sötétség Oltárának áldott helyszínére küldte.
A legszentebb hely felé igyekezvén kellemes borzongás járja át, orra alatt halkan, ismeretlen nyelven mormolja imáit. Tekintete néha megakad pár kósza csonton, sajnálja, hogy az itt nyugvóknak talán fogalma sincs micsoda megtiszteltetés érte őket, elvégre testük ezen az áldott helyen várhatja a Sötétség Harmadik Eljövetelét.
Apránként ugyan, de eléri hát az obszidián tömböt. Megpillantva a félkarú alakot tisztes távolságban áll meg, s kíváncsi szemekkel figyeli a rituálét. Talán éppen miatta kellett idezarándokolnia?
A mágiában nem jártas ugyan, de nyilvánvaló számára, hogy az idegen az ő Urának sötét varázslatát gyakorolja. Nem áll szándékában megzavarni a férfit, így nem szólítja meg vagy lép közelebb, csak csendben, türelmesen várja, hogy befejezze. Érzi, hamarosan fény derül ittlétének okára.*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-28 18:07:58
Üzenet elküldve: 2020-03-28 18:07:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat a hamis isteneknek//
*A Vérkert ingoványos talajában nem sok fa tudta megverni gyökerét, amelynek mégis sikerült az most csak még borzasztóbbá teszi a helyet. Ugyanúgy mint a környező sziklák, a fák is kicsavarodtak, mintha lebilincselt őrültek lennének. Az egyik ilyen fa törzsénél áll Gorden Eleffeul, Sa'Tereth követője, vérmágus. Fokosával ütemesen bele-belevág a törzsbe. A fegyver pengéje nyomán lassan kialakul egy jól ismert ábra. Egy karóra húzott ember, lábánál saját vére tengerré válik. Ahhoz képest, hogy milyen eszközzel dolgozik, s hogy csak egy kézzel, egész szép lett groteszk alkotása. Végezvén kihúzza a földből szigonyát, ami eddig egy nagyobb fűcsomóba volt állítva.
Lassan elindul a Vérkert közepe felé. Célja az obszidián oltár. Elérvén azt leül mellé, kezébe veszi a két pálcát amellyel mestere megáldotta. A mai napig nem jött rá a használatuk módjára. Ahogy ujjai között forgatja őket hirtelen éles fájdalom fúrja át jobb kezének csonkját s bal világtalan szemét. Ahogy a fájdalom erősödik úgy görnyed össze a varázsló, míg eléri a tűréshatárát s egy iszonyatos üvöltést hallat. Az a kevés madár is, ami eddig a környéket rótta most heves szárnycsapásokkal távozik. Csönd van.
Az elf nagy nehezen talpra áll, bal kezével megérinti az oltárt, majd lassú rituáléba kezd. Ezt már rég meg kellett volna tennie. Most csak reméli, hogy sikerül.*
A varázsló egy fertályórás rituálét hajt végre egy Sötétség Oltár előtt, melynek hatására lelkét hozzáköti ahhoz az oltárhoz. Annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű az oltár. Ha az oltárhoz már hozzá van kötve annyi lélek, ahányadik szintű, akkor közülük a leggyengébb (legkevesebb sötétség ponttal rendelkező) lélekkötése felszakad, ha a varázsló lelke erősebb (több sötétség pontja van). Ha a varázslónak korábban volt oltárhoz kötve lelke, a lélekkötés felszakad, és az új lesz érvényes.
*A Vérkert ingoványos talajában nem sok fa tudta megverni gyökerét, amelynek mégis sikerült az most csak még borzasztóbbá teszi a helyet. Ugyanúgy mint a környező sziklák, a fák is kicsavarodtak, mintha lebilincselt őrültek lennének. Az egyik ilyen fa törzsénél áll Gorden Eleffeul, Sa'Tereth követője, vérmágus. Fokosával ütemesen bele-belevág a törzsbe. A fegyver pengéje nyomán lassan kialakul egy jól ismert ábra. Egy karóra húzott ember, lábánál saját vére tengerré válik. Ahhoz képest, hogy milyen eszközzel dolgozik, s hogy csak egy kézzel, egész szép lett groteszk alkotása. Végezvén kihúzza a földből szigonyát, ami eddig egy nagyobb fűcsomóba volt állítva.
Lassan elindul a Vérkert közepe felé. Célja az obszidián oltár. Elérvén azt leül mellé, kezébe veszi a két pálcát amellyel mestere megáldotta. A mai napig nem jött rá a használatuk módjára. Ahogy ujjai között forgatja őket hirtelen éles fájdalom fúrja át jobb kezének csonkját s bal világtalan szemét. Ahogy a fájdalom erősödik úgy görnyed össze a varázsló, míg eléri a tűréshatárát s egy iszonyatos üvöltést hallat. Az a kevés madár is, ami eddig a környéket rótta most heves szárnycsapásokkal távozik. Csönd van.
Az elf nagy nehezen talpra áll, bal kezével megérinti az oltárt, majd lassú rituáléba kezd. Ezt már rég meg kellett volna tennie. Most csak reméli, hogy sikerül.*
A varázsló egy fertályórás rituálét hajt végre egy Sötétség Oltár előtt, melynek hatására lelkét hozzáköti ahhoz az oltárhoz. Annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű az oltár. Ha az oltárhoz már hozzá van kötve annyi lélek, ahányadik szintű, akkor közülük a leggyengébb (legkevesebb sötétség ponttal rendelkező) lélekkötése felszakad, ha a varázsló lelke erősebb (több sötétség pontja van). Ha a varázslónak korábban volt oltárhoz kötve lelke, a lélekkötés felszakad, és az új lesz érvényes.
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-21 08:24:34
Üzenet elküldve: 2020-03-21 08:24:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
*A bizonygatás, hogy nem részeg igazolja, hogy az. Ez utáni szavaira legszívesebben egy pofont kapna a fiú, de akkor vélhetően megint a sárba esne. Még egyszer pedig nincsen kedve felrángatni.*
- Mégis hány éves vagy? *akad fenn. Szinte biztos, hogy egy kamaszodó suhanc.*
- Megszöktél a szüleidtől? *kérdezgeti, egyelőre nem fenyíti meg. Hiszen a fiú teljesen ártalmatlannak tűnik.*
- Na látod, ebben biztos vagyok. Inkább szájhősnek tűnsz. *erre egyetlen egy erősebb szúrást kap a hegébe. Ezt nem tudja mire vélni, de nagyon fura.
~Jó lenne találni valakit, aki tudhatna felelni pár kérdésemre.~ Sóhajt fel gondolatai között.*
- Örülök Nazron a megismerkedésnek. *mondja, bár az érzéssel most vitába tudna szállni önmagával. A fiú rém idegesítő, és ezt tetézi, hogy ismét a hevesebben reagál. Sőt gyorsabban akar távozni a kertből.*
- Ha minden ketten pofára esünk, nagyon dühös leszek rád. *mondja és megpróbálja kicsit lassítani a lépteiket. Azonban ennek a hatása nagyjából nem az, amit várt. Esés helyett a fiú okádni kezd.*
- Fúj, de gusztustalan vagy. *fintorog, és próbálja az orrát a köpenye prémes szegélyébe nyomni.*
- Erre szintén nem voltam kíváncsi. *Az hogy a fiúnak nem sok pénze van azon nincsen meglepődve. De közösen kiegyeznek a Rumos Rókában. ~Legalább a közös cél megvan.~ gondolja magában. Nagyot sóhajt, ahogy jobban a fiú hóna alá nyúl, mert úgy érezte kicsit mintha össze akarna csuklani. De lehet a hányás miatt, a hányást is kikerülik, aztán már tényleg eléggé közel kerülnek a kertből kivezető ösvényhez. ”Visszaaah” Na, ez a bizarr szó, ami a széllel érkezik, most Lisé szaporázza meg a lépteit. Minél hamarabb a háta mögé akarja tudni a kertet egy időre. Azonban igaza lesz a szélben süvítő hangnak vissza fog jönni. Erre ismét egyetlen egy erős szúrás éri a hegét. Azt pedig már most nem érti, miért történik ez vele.*
- Gonosz ez az isten? Mesélj már róla, én még csak soha nem is hallottam róla. Mit képvisel? *érdeklődik, bár lehet nem egy részeg fiút kéne erről faggatnia, de jelenleg nincsen más lehetősége erre.*
*A bizonygatás, hogy nem részeg igazolja, hogy az. Ez utáni szavaira legszívesebben egy pofont kapna a fiú, de akkor vélhetően megint a sárba esne. Még egyszer pedig nincsen kedve felrángatni.*
- Mégis hány éves vagy? *akad fenn. Szinte biztos, hogy egy kamaszodó suhanc.*
- Megszöktél a szüleidtől? *kérdezgeti, egyelőre nem fenyíti meg. Hiszen a fiú teljesen ártalmatlannak tűnik.*
- Na látod, ebben biztos vagyok. Inkább szájhősnek tűnsz. *erre egyetlen egy erősebb szúrást kap a hegébe. Ezt nem tudja mire vélni, de nagyon fura.
~Jó lenne találni valakit, aki tudhatna felelni pár kérdésemre.~ Sóhajt fel gondolatai között.*
- Örülök Nazron a megismerkedésnek. *mondja, bár az érzéssel most vitába tudna szállni önmagával. A fiú rém idegesítő, és ezt tetézi, hogy ismét a hevesebben reagál. Sőt gyorsabban akar távozni a kertből.*
- Ha minden ketten pofára esünk, nagyon dühös leszek rád. *mondja és megpróbálja kicsit lassítani a lépteiket. Azonban ennek a hatása nagyjából nem az, amit várt. Esés helyett a fiú okádni kezd.*
- Fúj, de gusztustalan vagy. *fintorog, és próbálja az orrát a köpenye prémes szegélyébe nyomni.*
- Erre szintén nem voltam kíváncsi. *Az hogy a fiúnak nem sok pénze van azon nincsen meglepődve. De közösen kiegyeznek a Rumos Rókában. ~Legalább a közös cél megvan.~ gondolja magában. Nagyot sóhajt, ahogy jobban a fiú hóna alá nyúl, mert úgy érezte kicsit mintha össze akarna csuklani. De lehet a hányás miatt, a hányást is kikerülik, aztán már tényleg eléggé közel kerülnek a kertből kivezető ösvényhez. ”Visszaaah” Na, ez a bizarr szó, ami a széllel érkezik, most Lisé szaporázza meg a lépteit. Minél hamarabb a háta mögé akarja tudni a kertet egy időre. Azonban igaza lesz a szélben süvítő hangnak vissza fog jönni. Erre ismét egyetlen egy erős szúrás éri a hegét. Azt pedig már most nem érti, miért történik ez vele.*
- Gonosz ez az isten? Mesélj már róla, én még csak soha nem is hallottam róla. Mit képvisel? *érdeklődik, bár lehet nem egy részeg fiút kéne erről faggatnia, de jelenleg nincsen más lehetősége erre.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 23:07:46
Üzenet elküldve: 2020-03-20 23:07:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
* Valahogy felhúzzák a földről, bár nem kis munka árán történik ez meg. Aztán egy zöldes kékes szempár belebámul a képébe.*
- Nem vagyok részeg. * Bizonygatja miközben a Lisé letapizza a testét.*
- Oh valaki nagyon beindult. Lentebb is tapizhatsz ám nyugodtan.* Egész jó kedve lett, hogy tapizták a testét, bár ma már élvezte a hús örömeit. Még az se veszi a kedvét, hogy le vigyázták.*
- Én nem vagyok hős, de nem ám.* Egyre álmosabb lesz, ahogy haladnak előre. Ez addig tart, amíg meg nem pillantja az oltárt, akkor rögvest felélénkül.*
- Nazron vagyok!* Nyögi ki mielőtt elkapná a pánikroham az oltár miatt. A lány kapcsol és irányt vált. Aztán megint kiejti azt a nevet, amitől a hideg futkos Naz hátán. Ilyenkor még a ködöt is fojtósabbnak érzi.*
- Mondtam, hogy ne emlegesd!* Mordul rá és összeszedi maradék erejét. Sokkal gyorsabban kezd el botorkálni, mert minél hamarabb szeretne távozni ebből a pokoli kertből. Menet közben szóba kerülnek a szállás lehetőségek.*
- Róka, róka rókáznom kell.* Böki ki, de már jön is a rum ízű áldás kifelé. Gyomra nem örült neki, hogy ilyen sokat mozog, mert ezzel felkavarja kevés tartalmát. Mondjuk már mostanra szinte teljesen üres.*
- Rum íze volt. Van még egy kevés pénzem. Jó lesz a Rumos, mert az közel van.* Nyöszörgi fáradtan*
* Valahogy felhúzzák a földről, bár nem kis munka árán történik ez meg. Aztán egy zöldes kékes szempár belebámul a képébe.*
- Nem vagyok részeg. * Bizonygatja miközben a Lisé letapizza a testét.*
- Oh valaki nagyon beindult. Lentebb is tapizhatsz ám nyugodtan.* Egész jó kedve lett, hogy tapizták a testét, bár ma már élvezte a hús örömeit. Még az se veszi a kedvét, hogy le vigyázták.*
- Én nem vagyok hős, de nem ám.* Egyre álmosabb lesz, ahogy haladnak előre. Ez addig tart, amíg meg nem pillantja az oltárt, akkor rögvest felélénkül.*
- Nazron vagyok!* Nyögi ki mielőtt elkapná a pánikroham az oltár miatt. A lány kapcsol és irányt vált. Aztán megint kiejti azt a nevet, amitől a hideg futkos Naz hátán. Ilyenkor még a ködöt is fojtósabbnak érzi.*
- Mondtam, hogy ne emlegesd!* Mordul rá és összeszedi maradék erejét. Sokkal gyorsabban kezd el botorkálni, mert minél hamarabb szeretne távozni ebből a pokoli kertből. Menet közben szóba kerülnek a szállás lehetőségek.*
- Róka, róka rókáznom kell.* Böki ki, de már jön is a rum ízű áldás kifelé. Gyomra nem örült neki, hogy ilyen sokat mozog, mert ezzel felkavarja kevés tartalmát. Mondjuk már mostanra szinte teljesen üres.*
- Rum íze volt. Van még egy kevés pénzem. Jó lesz a Rumos, mert az közel van.* Nyöszörgi fáradtan*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:18:12
Üzenet elküldve: 2020-03-20 22:18:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Teljesen kiakassza a férfi. A vigyorát már nem látja, de hallja a szavait.*
- Nem vagyok rá kíváncsi. *csattan fel Lisé. Aztán végre elcsitulnak a részegedés fázisai. A vörös visszafordul, és bizonygatás veszi kezdetét.*
- Aha, látom ám mennyire. *a nem részeg kijelentésre szemöldökét felvonja, és ezt alátámasztja a hanyatt vágódás a mocsaras kertbe.
~Hát persze akkor én meg nagy harcos vagyok, mint az apám.~ Gondolja ironikusan. Sosem lesz olyan nagy harcos, mint az apja. ”Halál” hát már megint ez szellőbe kavarodott suttogás. Kezdi idegesíteni. Jobb volt, mikor ez a hang csak az álmában szövegelt neki, és nem így szavakban süvített a széllel.
~Szállást kell találni.~
Odalép a férfi mellé, és felhúzza. Legalábbis a szándéka meg van, mert ugyan nem olyan magas a fiú mint ő, de mégis valahogy izmosabb, ha nem is nagyon. Azonban Lisé kitartó, és felhúzza a fiút. Ekkor nézi meg az arcát közelebbről. A kék szemeit a fiatalos vonásait. Nehéz belőni a korát, de húsznál biztos nem látott telet. Vagyis Lisétől csak fiatalabb lehet, vagy egy korúak. Von vállat a vörös hajú.*
- Na, gyere te részeg gyáva hős. *mosolyodik el. Aztán a fiú egyik kezét átveti a vállán, és hóna alá nyúlva amennyire tudja, talpra rántja. Kicsit görnyednie kell, mert vagy hét nyolc centivel magasabb a fiúnál.*
- Közben elárulhatnád a neved, vagy gyáva hősnek szólítsalak? * kérdezgeti a másikat. Ezután jön az a heves tiltakozás, hogy majdnem Lisé is vág egy hátast a cuppanós mocsárba.*
- Jólvaannnaa! * kiáltja túl a fiút.*
- Nem arra megyünk, de ha nem hagyod abba és lerántasz, esküszöm Sa'Terethre hogy szét rúgom a segged. *ezt most csak azért mondja így, hogy ezzel is felidegesítse, vagy jól megfenyítse a fiút. Nagyon reméli, abba hagyja ezt az idióta viselkedést. De a név megint megpendít benne valamit. A fiú karja alatt a hege ismét szurkálni kezdi. Ezúttal olyan erősen, hogy felszisszen, ajkába harapva nyomja el a hangtani jelét ennek.*
- Van a Sellő, az egy kicsit drága hely. Nem hiszem, hogy lesz rá pénzem. *itt a fiúra néz. *
- Te meg már elittad a tiédet. *mondja halkan motyogva.*
- Azonban van a Rókalyuk, nem olyan jó, mint a Sellő, de talán megfelel egy éjszakára. *mondja hosszan. Közben gondosan hosszabb útvonalon megkerüli az oltárt. Így aztán lassan haladnak a Lakónegyedek felé.*
- Szerinted melyikbe menjünk? *kérdezi meg a fiút.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Teljesen kiakassza a férfi. A vigyorát már nem látja, de hallja a szavait.*
- Nem vagyok rá kíváncsi. *csattan fel Lisé. Aztán végre elcsitulnak a részegedés fázisai. A vörös visszafordul, és bizonygatás veszi kezdetét.*
- Aha, látom ám mennyire. *a nem részeg kijelentésre szemöldökét felvonja, és ezt alátámasztja a hanyatt vágódás a mocsaras kertbe.
~Hát persze akkor én meg nagy harcos vagyok, mint az apám.~ Gondolja ironikusan. Sosem lesz olyan nagy harcos, mint az apja. ”Halál” hát már megint ez szellőbe kavarodott suttogás. Kezdi idegesíteni. Jobb volt, mikor ez a hang csak az álmában szövegelt neki, és nem így szavakban süvített a széllel.
~Szállást kell találni.~
Odalép a férfi mellé, és felhúzza. Legalábbis a szándéka meg van, mert ugyan nem olyan magas a fiú mint ő, de mégis valahogy izmosabb, ha nem is nagyon. Azonban Lisé kitartó, és felhúzza a fiút. Ekkor nézi meg az arcát közelebbről. A kék szemeit a fiatalos vonásait. Nehéz belőni a korát, de húsznál biztos nem látott telet. Vagyis Lisétől csak fiatalabb lehet, vagy egy korúak. Von vállat a vörös hajú.*
- Na, gyere te részeg gyáva hős. *mosolyodik el. Aztán a fiú egyik kezét átveti a vállán, és hóna alá nyúlva amennyire tudja, talpra rántja. Kicsit görnyednie kell, mert vagy hét nyolc centivel magasabb a fiúnál.*
- Közben elárulhatnád a neved, vagy gyáva hősnek szólítsalak? * kérdezgeti a másikat. Ezután jön az a heves tiltakozás, hogy majdnem Lisé is vág egy hátast a cuppanós mocsárba.*
- Jólvaannnaa! * kiáltja túl a fiút.*
- Nem arra megyünk, de ha nem hagyod abba és lerántasz, esküszöm Sa'Terethre hogy szét rúgom a segged. *ezt most csak azért mondja így, hogy ezzel is felidegesítse, vagy jól megfenyítse a fiút. Nagyon reméli, abba hagyja ezt az idióta viselkedést. De a név megint megpendít benne valamit. A fiú karja alatt a hege ismét szurkálni kezdi. Ezúttal olyan erősen, hogy felszisszen, ajkába harapva nyomja el a hangtani jelét ennek.*
- Van a Sellő, az egy kicsit drága hely. Nem hiszem, hogy lesz rá pénzem. *itt a fiúra néz. *
- Te meg már elittad a tiédet. *mondja halkan motyogva.*
- Azonban van a Rókalyuk, nem olyan jó, mint a Sellő, de talán megfelel egy éjszakára. *mondja hosszan. Közben gondosan hosszabb útvonalon megkerüli az oltárt. Így aztán lassan haladnak a Lakónegyedek felé.*
- Szerinted melyikbe menjünk? *kérdezi meg a fiút.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:47:26
Üzenet elküldve: 2020-03-20 21:47:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
- Pedig lenne mit mesélnem.* Vigyorog rá a lányra, ami még nagyobb vigyorra vált át, amikor az eltakarja a szemét. Még nem volt lehetősége közelről megszemlélni a hölgyeményt. Bár egyelőre nem is áll szándékában. Máról viszont elég volt már a nőkből.*
- Az én érzékeim csalhatatlanok. Mondom csalhatatlan. Na meg már részeg sem vagyok.* Állításaiban teljes mértékben biztos. Nazron biztosan értékelte volna, ha hallotta volna, hogy kijavítottam magát a nő és végül nem ejtette ki azt az átkozott nevet. Eléggé kellemetlen lenne a helyzete, ha józan teljesen józan volna. Viszont nem az így egyelőre annyira nem fáj ez még a büszkeségének. Talán majd később fog neki. Most inkább joggal félhet, mert így kiszolgáltatottan ha kultista a nő, akkor könnyedén elbánhat vele. És meg is érkezik hóhéra, de úgy látszik, hogy nincs szándékában, hogy végezzen a fiúval. Semmiféle fegyvert sem lát nála, ami okot adhatna a félelemre. Mit tehetne hát, mint azt, hogy abba hagyja a kalimpálást és megragadja a segítő kezet. Biztosan hangos cuppanás közepette fog kikerülni a sárból. Nem fogja megköszönni a segítséget. Még biztosan nem. Talán ha kijutottak erről az ocsmány helyről. Ha végül talpra állítják és még kifelé is kezdik vezetni a helyről, akkor mindaddig együttműködik, amíg a kőoltár felé nem indulnak. Ha abba az irányba fordulnak, akkor hevesen tiltakozni kezd, hogy ő bizony a közelébe sem megy annak a kőnek. Széles ívben kell megkerülni, majd az oltárt.*
- Pedig lenne mit mesélnem.* Vigyorog rá a lányra, ami még nagyobb vigyorra vált át, amikor az eltakarja a szemét. Még nem volt lehetősége közelről megszemlélni a hölgyeményt. Bár egyelőre nem is áll szándékában. Máról viszont elég volt már a nőkből.*
- Az én érzékeim csalhatatlanok. Mondom csalhatatlan. Na meg már részeg sem vagyok.* Állításaiban teljes mértékben biztos. Nazron biztosan értékelte volna, ha hallotta volna, hogy kijavítottam magát a nő és végül nem ejtette ki azt az átkozott nevet. Eléggé kellemetlen lenne a helyzete, ha józan teljesen józan volna. Viszont nem az így egyelőre annyira nem fáj ez még a büszkeségének. Talán majd később fog neki. Most inkább joggal félhet, mert így kiszolgáltatottan ha kultista a nő, akkor könnyedén elbánhat vele. És meg is érkezik hóhéra, de úgy látszik, hogy nincs szándékában, hogy végezzen a fiúval. Semmiféle fegyvert sem lát nála, ami okot adhatna a félelemre. Mit tehetne hát, mint azt, hogy abba hagyja a kalimpálást és megragadja a segítő kezet. Biztosan hangos cuppanás közepette fog kikerülni a sárból. Nem fogja megköszönni a segítséget. Még biztosan nem. Talán ha kijutottak erről az ocsmány helyről. Ha végül talpra állítják és még kifelé is kezdik vezetni a helyről, akkor mindaddig együttműködik, amíg a kőoltár felé nem indulnak. Ha abba az irányba fordulnak, akkor hevesen tiltakozni kezd, hogy ő bizony a közelébe sem megy annak a kőnek. Széles ívben kell megkerülni, majd az oltárt.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 16:59:59
Üzenet elküldve: 2020-03-20 16:59:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
*A bocsánat kérés letudva, innentől nem ejti ki ezt a szót a száján az is biztos. A férfi lehet amúgy se fog emlékezni erre a beszélgetésre. Próbál nem tudomást venni a férfi kutató tekintetéről. Hiszen úgy követi minden mozdulatát, mintha valami vérszomjas gyilkos lenne. ”Halál” Ismét ez a hang, ami nem ismeretlen. Egyre többször sodorja felé a szél. Igazán teljesen olyan, mintha a szél süvítene, amibe nagyon könnyű belehallani bizonyos szavakat. Megköszörüli a torkát. Eltalálta hát. A férfi berúgott, ráadásul nem is kicsit. Emellett megemlít még valamit. Sőt inkább kiket.*
- Óh azért minden részletre nem vagyok kíváncsi. *Túl élénk a fantáziája, és már többet lát lelki szemei előtt, mint szeretne. Szemét eltakarja, mintha most elevenedne meg előtte a férfi részegedés közben a két nővel. Elfordul, az oltárt látja. Ismét a hegébe szúr valami. Már kezdi egyre erősebb sejtése lenni, hogy összefügg a hellyel.*
- Igen? *kérdez és vissza fordul. A férfi nagyon dülöngél a kő tetején álldogálva. Ahogy beszél meg hevesen gesztikulál, kicsit murisnak tartja Lisé.*
- Lehet, részegen megcsalnak az érzékeid. *mondja nagy okosan. Hallott már olyanról, hogy részegen az ember nem igazán tudja, merre van a fent és a lent, nem hogy a jobb és a bal irány. És akkor már az égtájakról ne is beszéljünk. *
- De hát miért ne? Ez a Sa… ez az isten ez gonosz? *kérdezi. Az nagyon megijesztené. Ám ebbe nem lesz lehetősége belemélyedni, hiszen a férfi elveszti az egyensúlyát, és egy klasszikus hátast dob a sáros véres masszába. A nevét még eltudta mondani, de a mondata végére a férfi már vízszintesben kalimpál a hátán. Lisé ajkába harap, hogy ne hogy felnevessen hangosan. Aztán megkerüli a követ és a férfi mellé lép.*
- Ha abbahagyod a hadonászást felhúzlak, és kivezetlek innen. Ígérem, semmi rosszat nem akarok, csak segíteni. *mondja jelentőségteljesen. A kezét közben a férfi felé nyújtja, és kéri, kihúzza a cuppanós mocsaras talaj fogságából.*
- Na, még választhatsz is, hogy a Sellőbe vagy a Rókába menjünk? *teszi még hozzá. Bár szerinte az egyik drágább, és lehet a vörösnek arra nem lesz pénze. Egy magányosan élő fiatal lány, akinek nincsen, munkája nem sok pénze akad. Az erdőben éléshez nem kellett sok pénz amúgy sem. De a város már drágább, és erre most kezd rájönni.*
*A bocsánat kérés letudva, innentől nem ejti ki ezt a szót a száján az is biztos. A férfi lehet amúgy se fog emlékezni erre a beszélgetésre. Próbál nem tudomást venni a férfi kutató tekintetéről. Hiszen úgy követi minden mozdulatát, mintha valami vérszomjas gyilkos lenne. ”Halál” Ismét ez a hang, ami nem ismeretlen. Egyre többször sodorja felé a szél. Igazán teljesen olyan, mintha a szél süvítene, amibe nagyon könnyű belehallani bizonyos szavakat. Megköszörüli a torkát. Eltalálta hát. A férfi berúgott, ráadásul nem is kicsit. Emellett megemlít még valamit. Sőt inkább kiket.*
- Óh azért minden részletre nem vagyok kíváncsi. *Túl élénk a fantáziája, és már többet lát lelki szemei előtt, mint szeretne. Szemét eltakarja, mintha most elevenedne meg előtte a férfi részegedés közben a két nővel. Elfordul, az oltárt látja. Ismét a hegébe szúr valami. Már kezdi egyre erősebb sejtése lenni, hogy összefügg a hellyel.*
- Igen? *kérdez és vissza fordul. A férfi nagyon dülöngél a kő tetején álldogálva. Ahogy beszél meg hevesen gesztikulál, kicsit murisnak tartja Lisé.*
- Lehet, részegen megcsalnak az érzékeid. *mondja nagy okosan. Hallott már olyanról, hogy részegen az ember nem igazán tudja, merre van a fent és a lent, nem hogy a jobb és a bal irány. És akkor már az égtájakról ne is beszéljünk. *
- De hát miért ne? Ez a Sa… ez az isten ez gonosz? *kérdezi. Az nagyon megijesztené. Ám ebbe nem lesz lehetősége belemélyedni, hiszen a férfi elveszti az egyensúlyát, és egy klasszikus hátast dob a sáros véres masszába. A nevét még eltudta mondani, de a mondata végére a férfi már vízszintesben kalimpál a hátán. Lisé ajkába harap, hogy ne hogy felnevessen hangosan. Aztán megkerüli a követ és a férfi mellé lép.*
- Ha abbahagyod a hadonászást felhúzlak, és kivezetlek innen. Ígérem, semmi rosszat nem akarok, csak segíteni. *mondja jelentőségteljesen. A kezét közben a férfi felé nyújtja, és kéri, kihúzza a cuppanós mocsaras talaj fogságából.*
- Na, még választhatsz is, hogy a Sellőbe vagy a Rókába menjünk? *teszi még hozzá. Bár szerinte az egyik drágább, és lehet a vörösnek arra nem lesz pénze. Egy magányosan élő fiatal lány, akinek nincsen, munkája nem sok pénze akad. Az erdőben éléshez nem kellett sok pénz amúgy sem. De a város már drágább, és erre most kezd rájönni.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 12:42:32
Üzenet elküldve: 2020-03-20 12:42:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
* A bocsánat kérésre nem reagál, mivel továbbra sem hiszi, hogy tiszta szándékok vezérelték a nőt. Talán a forduló pont ebben a bizalmi helyzetben akkor történik meg, amikor a szarkasztikus tündéri hasonlatát magára veszi a lány. Ráadásul úgy tűnik, hogy teljes komolysággal beszélt a dologról. ~ Ez most komolyan vette, amit mondtam róla? Lehet, hogy mégse az akinek gondolom? ~ A további csevegés majd biztosan megválaszolja ezen kérdést. A lány saját bevallás szerint még soha nem járt itt, ami szintén a kultistaság ellen szól. Sőt így még hihetőbbé válik a története. Amikor az elkezd a táskájában kutakodni, meg törölgetni magát akkor nagyon figyeli ám a mozdulatait, bár látása az jelenleg is korlátozva. Csak annyit lát, hogy valamit piszkál egy darabig. Lassan a sziklán ácsorgás kezd terhessé válni számára. Rendesen megküzd testével, hogy ne zuhanjon bele a dágványba. Aztán jól a fejéhez vágják a csúf igazságot.*
- Nagyon. A fenébe azzal az olcsó rummal meg a két szukával.* Átkozódik egy keveset, ha már szóba került a téma.*
- Én is tudom, hogy merről jöttem be ide. És meg mernék esküdni rá, hogy nem arról.* Mutat abba az irányba, amerre a másik célozgat. Mondjuk a mutogatásra igyekszik figyelni. Próbálná a fák körvonalait kivenni a sötétben, de hát ez neki most nem igazán jön össze. Csak a gomolygó lila ködöt látja. Elvileg az ismeretlen nőszemély messziről érkezett ide. Ez is magyarázná, hogy miért is ennyire tudatlan. Mikor Naz kiejti a sötét isten nevét, még bele is borzong.*
- Ne emlegesd feleslegesen a nevét! Főleg itt ne!* Dorgálja meg, mert nem szeretné akaratlanul is jobban magára vonni ennek a helynek a figyelmét. Így is eléggé nyomasztó ez a környezet. Éppen a bemutatkozásnál tart a hölgyemény, amikor a férfi kicsit jobban meg borul és elveszti a maradék egyensúlyát is. Csizmája alapból sáros, szóval esélye sincs rá, hogy meg vesse a lábát. Lebucskázik az oszlop mellé a földre. Pont a hátára érkezik. Fájdalmas kiáltás hallatszik, majd aztán ocsmány szitkozódás. Ha valaki látná annak biztosan egy hátára borult bogár jutna eszébe, mert a férfi éppen úgy kalimpál végtagjaival. Viszont a felállás az nem nagyon akar neki össze jönni.*
* A bocsánat kérésre nem reagál, mivel továbbra sem hiszi, hogy tiszta szándékok vezérelték a nőt. Talán a forduló pont ebben a bizalmi helyzetben akkor történik meg, amikor a szarkasztikus tündéri hasonlatát magára veszi a lány. Ráadásul úgy tűnik, hogy teljes komolysággal beszélt a dologról. ~ Ez most komolyan vette, amit mondtam róla? Lehet, hogy mégse az akinek gondolom? ~ A további csevegés majd biztosan megválaszolja ezen kérdést. A lány saját bevallás szerint még soha nem járt itt, ami szintén a kultistaság ellen szól. Sőt így még hihetőbbé válik a története. Amikor az elkezd a táskájában kutakodni, meg törölgetni magát akkor nagyon figyeli ám a mozdulatait, bár látása az jelenleg is korlátozva. Csak annyit lát, hogy valamit piszkál egy darabig. Lassan a sziklán ácsorgás kezd terhessé válni számára. Rendesen megküzd testével, hogy ne zuhanjon bele a dágványba. Aztán jól a fejéhez vágják a csúf igazságot.*
- Nagyon. A fenébe azzal az olcsó rummal meg a két szukával.* Átkozódik egy keveset, ha már szóba került a téma.*
- Én is tudom, hogy merről jöttem be ide. És meg mernék esküdni rá, hogy nem arról.* Mutat abba az irányba, amerre a másik célozgat. Mondjuk a mutogatásra igyekszik figyelni. Próbálná a fák körvonalait kivenni a sötétben, de hát ez neki most nem igazán jön össze. Csak a gomolygó lila ködöt látja. Elvileg az ismeretlen nőszemély messziről érkezett ide. Ez is magyarázná, hogy miért is ennyire tudatlan. Mikor Naz kiejti a sötét isten nevét, még bele is borzong.*
- Ne emlegesd feleslegesen a nevét! Főleg itt ne!* Dorgálja meg, mert nem szeretné akaratlanul is jobban magára vonni ennek a helynek a figyelmét. Így is eléggé nyomasztó ez a környezet. Éppen a bemutatkozásnál tart a hölgyemény, amikor a férfi kicsit jobban meg borul és elveszti a maradék egyensúlyát is. Csizmája alapból sáros, szóval esélye sincs rá, hogy meg vesse a lábát. Lebucskázik az oszlop mellé a földre. Pont a hátára érkezik. Fájdalmas kiáltás hallatszik, majd aztán ocsmány szitkozódás. Ha valaki látná annak biztosan egy hátára borult bogár jutna eszébe, mert a férfi éppen úgy kalimpál végtagjaival. Viszont a felállás az nem nagyon akar neki össze jönni.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-20 08:18:23
Üzenet elküldve: 2020-03-20 08:18:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
*Teljesen összezavarja a férfi. Egészen fura kettősséget érez, hiszen amúgy se érezte magát túl egységesnek, mióta a kertbe lépett. Mintha valami figyelné, és itt lenne mellette. Tetejébe még az a nyamvadt tőr általi szúrás a bal lapockája felett is viszket. Megvakarja, bár szerinte már lehet ismét véresre kaparta. Kár hogy nem igazán ért a gyógyításhoz. Igazából fogalma sincsen mihez ért, de valami fura érzések kerítik hatalmába.*
- Hát ne haragudj, nem szándékos volt. *kér bocsánatot utoljára. Többször nem fog, még ha a férfi nem is reagál rá. Mindennek van azért határa, nem fog senki előtt meghunyászkodni. Nagyot sóhajt, mert a férfi is furcsa, ha nem úgy, mint Lisé, de az.*
- Nem találtam ki semmit se. *felel az első kérdésre, mire a férfi tündérnek nevezi.*
- Micsoda? Hogy lennék már tündér. Nem látod, milyen magas vagyok? *újabb sóhaj hagyja el a vörös hajú ajkait. Kicsit fárasztó a férfi. Úgy sejti nagyon berúghatott, ha ilyen sületlenségeket beszél.*
- Nem viccelek, most járok itt életemben először. *osztja meg, hogy mennyire új számára ez a hely.
~Új mégis ismerős.~ A heg viszketni kezd megint. Ismét megvakarja, ezúttal megnézi a körmét véres. ”Vér” A feltámadó szélben hallja a szót süvíteni.
~Nyilván hallucinálok.~ Magyarázza meg magának. Közben ujjaival saját vérét tapintja meg, majd a táskájából egy kendőt vesz elő és letörli.*
- Na, még ez is. *motyogja magának. Felvont szemöldökkel figyeli a férfit, ahogy megszólal. Bizonygatva merre rejlik a kivezető út. Homlokát ráncolva nézi, sőt méregeti.*
- Nagyon berúgtál igaz? *kérdezi, csak a részegek ilyen magabiztosak a butaságokban is. Felsóhajt, és tesz egy lépést a férfi által mutatott irányba.*
- Tudom merről jöttem a kertbe, a lakónegyedek felől vezet ide egy kis út. Az arra van. *Mutat az épületek felé.*
- Arra az erdő. Nézd, ott vannak a fák, igaz sötét van, de látni arra a fákat. Szerintem arra van az erdő. A Kikötői erdőség, de ijesztő és sötét. Nem mennék arra a helyedben. *mondja. Újabb elképedés jön a férfi felől.*
- Mondjuk olyan, aki még sosem járt erre? Én messze északon éltem eddig a hegyek között. *A férfi közben kimondja a hely nevét. Sejtette, hogy valami ilyen bizarr neve lehet. ~Vérkert.~ Aztán megnevezi azt, akinek itt áldoznak. Nagyon különös érzés keríti hatalmába, egy része teljesen úgy éli meg a kert felfedezését, és az isten nevének kiejtését, mintha végre meglelte volna a nagyon kedvelt és elvesztett csecsebecséjét. Talán helyére kerülnek a dolgok az elméjében, ha még egy kicsit marad. Avagy nem, mert a másik része teljesen el akar zárkózni ettől. Idegenek a gondolatok az érzések. Mintha nem ő lenne.*
- Szóval Sa'Tereth oltára ez itt. *mondja és az oltár felé néz. Ismét megcsapja a szél, és vele egy szó. ”Vér” Inkább vissza fordul a férfi felé.*
- Lisé vagyok, és csak egy fiatal lány, aki a Kikötő városba jött valami munkát keresek. *mondja halkan csevegő hangnemben.*
- Na meg szállást. Kíváncsi voltam, hova vezet ez az út, és kertbe így érkeztem.*próbálja eloszlatni a férfi alaptalan gyanúját.
~Azt még sem mondhatom, hogy valami belső megérzés hozott ide, és a vállamon ért heg viszketése.~ Gondolja magában. Mindenesetre nagyon reméli, hogy a férfi felhagy ezzel az ijesztő vádaskodásával. Különben kénytelen lesz egyedül szállást keresni, és nem segíthet a férfinek, ahogy az elején akart.*
*Teljesen összezavarja a férfi. Egészen fura kettősséget érez, hiszen amúgy se érezte magát túl egységesnek, mióta a kertbe lépett. Mintha valami figyelné, és itt lenne mellette. Tetejébe még az a nyamvadt tőr általi szúrás a bal lapockája felett is viszket. Megvakarja, bár szerinte már lehet ismét véresre kaparta. Kár hogy nem igazán ért a gyógyításhoz. Igazából fogalma sincsen mihez ért, de valami fura érzések kerítik hatalmába.*
- Hát ne haragudj, nem szándékos volt. *kér bocsánatot utoljára. Többször nem fog, még ha a férfi nem is reagál rá. Mindennek van azért határa, nem fog senki előtt meghunyászkodni. Nagyot sóhajt, mert a férfi is furcsa, ha nem úgy, mint Lisé, de az.*
- Nem találtam ki semmit se. *felel az első kérdésre, mire a férfi tündérnek nevezi.*
- Micsoda? Hogy lennék már tündér. Nem látod, milyen magas vagyok? *újabb sóhaj hagyja el a vörös hajú ajkait. Kicsit fárasztó a férfi. Úgy sejti nagyon berúghatott, ha ilyen sületlenségeket beszél.*
- Nem viccelek, most járok itt életemben először. *osztja meg, hogy mennyire új számára ez a hely.
~Új mégis ismerős.~ A heg viszketni kezd megint. Ismét megvakarja, ezúttal megnézi a körmét véres. ”Vér” A feltámadó szélben hallja a szót süvíteni.
~Nyilván hallucinálok.~ Magyarázza meg magának. Közben ujjaival saját vérét tapintja meg, majd a táskájából egy kendőt vesz elő és letörli.*
- Na, még ez is. *motyogja magának. Felvont szemöldökkel figyeli a férfit, ahogy megszólal. Bizonygatva merre rejlik a kivezető út. Homlokát ráncolva nézi, sőt méregeti.*
- Nagyon berúgtál igaz? *kérdezi, csak a részegek ilyen magabiztosak a butaságokban is. Felsóhajt, és tesz egy lépést a férfi által mutatott irányba.*
- Tudom merről jöttem a kertbe, a lakónegyedek felől vezet ide egy kis út. Az arra van. *Mutat az épületek felé.*
- Arra az erdő. Nézd, ott vannak a fák, igaz sötét van, de látni arra a fákat. Szerintem arra van az erdő. A Kikötői erdőség, de ijesztő és sötét. Nem mennék arra a helyedben. *mondja. Újabb elképedés jön a férfi felől.*
- Mondjuk olyan, aki még sosem járt erre? Én messze északon éltem eddig a hegyek között. *A férfi közben kimondja a hely nevét. Sejtette, hogy valami ilyen bizarr neve lehet. ~Vérkert.~ Aztán megnevezi azt, akinek itt áldoznak. Nagyon különös érzés keríti hatalmába, egy része teljesen úgy éli meg a kert felfedezését, és az isten nevének kiejtését, mintha végre meglelte volna a nagyon kedvelt és elvesztett csecsebecséjét. Talán helyére kerülnek a dolgok az elméjében, ha még egy kicsit marad. Avagy nem, mert a másik része teljesen el akar zárkózni ettől. Idegenek a gondolatok az érzések. Mintha nem ő lenne.*
- Szóval Sa'Tereth oltára ez itt. *mondja és az oltár felé néz. Ismét megcsapja a szél, és vele egy szó. ”Vér” Inkább vissza fordul a férfi felé.*
- Lisé vagyok, és csak egy fiatal lány, aki a Kikötő városba jött valami munkát keresek. *mondja halkan csevegő hangnemben.*
- Na meg szállást. Kíváncsi voltam, hova vezet ez az út, és kertbe így érkeztem.*próbálja eloszlatni a férfi alaptalan gyanúját.
~Azt még sem mondhatom, hogy valami belső megérzés hozott ide, és a vállamon ért heg viszketése.~ Gondolja magában. Mindenesetre nagyon reméli, hogy a férfi felhagy ezzel az ijesztő vádaskodásával. Különben kénytelen lesz egyedül szállást keresni, és nem segíthet a férfinek, ahogy az elején akart.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-19 21:03:14
Üzenet elküldve: 2020-03-19 21:03:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
* A vélhetően kultista nő szépen végig néz magán. Ez kicsit furcsának tűnik Naz számára. ~ Ez most mi a fenét csinál? ~ Hát akármi is legyen az, amit művel a fiú azt árgus szemekkel figyeli. Úgy néz ki, hogy semmi olyasmi, ami veszélyes lenne rá nézve, de ettől függetlenül továbbra is marad a kövecskéjén. Aztán megszólal az ismeretlen és mentegetőzésbe kezd.*
- Attól még, hogy nem akartad sikerült.* A vádaskodások célba érhettek, mert megbicsaklik a másik beszéde közben. Elégé rosszul játssza a értetlen szerepét a nő. Naz egyből átlát ám a szitán, amit rögtön szóvá is tesz.*
- Ennél jobbat nem találtál ki? Azt állítod, hogy te vagy a helyi jó tündér, aki kivezeti innen a bajbajutottakat. Ráadásul fogalmad sincsen, hogy miféle hely ez. Aha jó vicc.* Még indig szentül hiszi, hogy előtte egy kultista ácsorog. Ráadásul még el is akarják tántorítani a helyes iránytól. Vagyis a férfi által helyesnek gondolt iránytól.*
- Szerintem meg pont AZ a helyes irány. Mondom, hogy nem csapsz be. Hiába próbálkozol. Biztosíthatlak, hogy arrafelé fogok távozni erről az átkozott helyről. * Mondjuk, azért odapillant, hogy biztosan az-e a helyes irány, de a köd miatt nem képes megállapítani semmit. Amikor a nő egy pillanatra félre kapja a fejét, akkor Naz is rögvest arra tekint, de semmit sem lát. ~ Vajon többen is vannak? Mi késztette arra, hogy oda nézzen? ~ Újabb logikátlan kérdések irányulnak felé. Egy pillanatra felötlik benne a gondolat, hogy talán mégis csak egy ártalmatlan nőről van, de aztán gyorsan elhessegeti ezen gondolatát. ~ Marha vagy Nazi. Pont azt akarja, hogy bedőlj a kis játékának. ~*
- Ezt a helyet ki nem ismerné? A Vérkertnek önmagában is elég rossz a híre, hogy elkerüljék. A legtöbb ember nem szívesen áldozná önként életét Sa'Tereth oltárán. Kétlem, hogy csak úgy kirándulni érkeztél ide.* Kíváncsi, hogy milyen mesével fog ezek után előállni nő.*
* A vélhetően kultista nő szépen végig néz magán. Ez kicsit furcsának tűnik Naz számára. ~ Ez most mi a fenét csinál? ~ Hát akármi is legyen az, amit művel a fiú azt árgus szemekkel figyeli. Úgy néz ki, hogy semmi olyasmi, ami veszélyes lenne rá nézve, de ettől függetlenül továbbra is marad a kövecskéjén. Aztán megszólal az ismeretlen és mentegetőzésbe kezd.*
- Attól még, hogy nem akartad sikerült.* A vádaskodások célba érhettek, mert megbicsaklik a másik beszéde közben. Elégé rosszul játssza a értetlen szerepét a nő. Naz egyből átlát ám a szitán, amit rögtön szóvá is tesz.*
- Ennél jobbat nem találtál ki? Azt állítod, hogy te vagy a helyi jó tündér, aki kivezeti innen a bajbajutottakat. Ráadásul fogalmad sincsen, hogy miféle hely ez. Aha jó vicc.* Még indig szentül hiszi, hogy előtte egy kultista ácsorog. Ráadásul még el is akarják tántorítani a helyes iránytól. Vagyis a férfi által helyesnek gondolt iránytól.*
- Szerintem meg pont AZ a helyes irány. Mondom, hogy nem csapsz be. Hiába próbálkozol. Biztosíthatlak, hogy arrafelé fogok távozni erről az átkozott helyről. * Mondjuk, azért odapillant, hogy biztosan az-e a helyes irány, de a köd miatt nem képes megállapítani semmit. Amikor a nő egy pillanatra félre kapja a fejét, akkor Naz is rögvest arra tekint, de semmit sem lát. ~ Vajon többen is vannak? Mi késztette arra, hogy oda nézzen? ~ Újabb logikátlan kérdések irányulnak felé. Egy pillanatra felötlik benne a gondolat, hogy talán mégis csak egy ártalmatlan nőről van, de aztán gyorsan elhessegeti ezen gondolatát. ~ Marha vagy Nazi. Pont azt akarja, hogy bedőlj a kis játékának. ~*
- Ezt a helyet ki nem ismerné? A Vérkertnek önmagában is elég rossz a híre, hogy elkerüljék. A legtöbb ember nem szívesen áldozná önként életét Sa'Tereth oltárán. Kétlem, hogy csak úgy kirándulni érkeztél ide.* Kíváncsi, hogy milyen mesével fog ezek után előállni nő.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:48:16
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:48:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hangulatos esti csevej a Vérkertben //
*Érdeklődve és kicsit unottan figyeli a férfit. Megijed, felsikolt, és a kőre mászik a szavaitól. Elsőre lenéz magára. Megtapogatja a fejét. A zöld ruhája van rajta, melynek alját megfogta az itt nedvedző vöröses mocsárszerűség. Fejét is megtapogatja, és hát ott is minden a megszokott. Vörös hosszú hullámos lobbonca van, az arcán sem nőtt semmi csúnya kinövés. Teljesen hétköznapian nézhet ki. A kinézetére eddig senki nem panaszkodott, csúnyának mondjuk még nem nevezték, vörös boszorkának már igen, de azt amúgy is mindig bóknak szokta venni. Megnézi hány madár tolla van még meg. Kettő sötétebb barna a van a fülében, négy különféle barna árnyalat pedig a hajában. Mind megvan. Nyugtázza magában.*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. *szólal meg a férfire nézve. A kőre felvonja a szemöldökét.*
- Kérlek tedd le, nem akarlak bántani. ~Tudnám egyáltalán?~*fogan meg elméjében a gondolat.*
- Segíteni szeret…* elakad a szava. Szemei ki kerekednek. ~Mégis minek neveztél?~ Az utolsó már egyenesen megdöbbenti.*
- Mégis mihez kezdenék a véreddel? Ne haragudj, fogalmam sincs, miket hadoválsz itt össze vissza. *Magyarázza, kezével még gesztikulál is hozzá, hogy magától értetődik.*
- Csak azt szerettem volna közölni veled, ha arra mész valami sötétebb helyre kerülsz, és nem ki jutsz a kertből. *Nos hogy ezt honnan tudja, nem sejti. Valami azt súgja neki, hogy ott arra sötét van.
”Arra” Az eddig álmodott hang az most mintha a háta mögött szólna. Odakapja a fejét, de senki nincsen ott. Fellélegzik, és hát igazán megkönnyebbül, hogy mögötte üres az oltár környéke. Biztos a hely bizarr hangulata, és az élénk fantáziája játszik vele. A férfire néz megint.*
- Te ismered ezt a helyet? Tudod, hogy kinek áldoznak itt? *érdeklődik ártatlanul. Egyáltalán nem fenyegetően áll a férfi előtt. Sőt mint inkább egy tudatlan fiatal lány.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 20:50:28
*Érdeklődve és kicsit unottan figyeli a férfit. Megijed, felsikolt, és a kőre mászik a szavaitól. Elsőre lenéz magára. Megtapogatja a fejét. A zöld ruhája van rajta, melynek alját megfogta az itt nedvedző vöröses mocsárszerűség. Fejét is megtapogatja, és hát ott is minden a megszokott. Vörös hosszú hullámos lobbonca van, az arcán sem nőtt semmi csúnya kinövés. Teljesen hétköznapian nézhet ki. A kinézetére eddig senki nem panaszkodott, csúnyának mondjuk még nem nevezték, vörös boszorkának már igen, de azt amúgy is mindig bóknak szokta venni. Megnézi hány madár tolla van még meg. Kettő sötétebb barna a van a fülében, négy különféle barna árnyalat pedig a hajában. Mind megvan. Nyugtázza magában.*
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni. *szólal meg a férfire nézve. A kőre felvonja a szemöldökét.*
- Kérlek tedd le, nem akarlak bántani. ~Tudnám egyáltalán?~*fogan meg elméjében a gondolat.*
- Segíteni szeret…* elakad a szava. Szemei ki kerekednek. ~Mégis minek neveztél?~ Az utolsó már egyenesen megdöbbenti.*
- Mégis mihez kezdenék a véreddel? Ne haragudj, fogalmam sincs, miket hadoválsz itt össze vissza. *Magyarázza, kezével még gesztikulál is hozzá, hogy magától értetődik.*
- Csak azt szerettem volna közölni veled, ha arra mész valami sötétebb helyre kerülsz, és nem ki jutsz a kertből. *Nos hogy ezt honnan tudja, nem sejti. Valami azt súgja neki, hogy ott arra sötét van.
”Arra” Az eddig álmodott hang az most mintha a háta mögött szólna. Odakapja a fejét, de senki nincsen ott. Fellélegzik, és hát igazán megkönnyebbül, hogy mögötte üres az oltár környéke. Biztos a hely bizarr hangulata, és az élénk fantáziája játszik vele. A férfire néz megint.*
- Te ismered ezt a helyet? Tudod, hogy kinek áldoznak itt? *érdeklődik ártatlanul. Egyáltalán nem fenyegetően áll a férfi előtt. Sőt mint inkább egy tudatlan fiatal lány.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.18 20:50:28
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:11:37
Üzenet elküldve: 2020-03-18 19:11:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Naz és Lisé //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Egy másnapos teljes erőbedobásával igyekszik kijutni erről a borzalmas helyről. Érzék szervei alapból elég tompák voltak az alkoholtól, de ez a köd még jobban eltompítja. A surrogó hangra fel se figyel nagyon. A saját trappolása, amúgy is elég nagy zajt kelt. Éppen egy különösen tésztaszerűre vált sárkupacból tépi ki cuppogva a csizmáját, amikor hátulról valaki csak úgy úgy megszólítja. Állapotát meghazudtoló gyorsasággal ugrik fel ijedtében. Na megy egy nem túl férfias kiáltást is hallat. Egy szempillantás alatt mászik fel az egyik kidőlt kőoszlopra.*
- Bassza meg! Ne ijesztget!* Nem jellemző rá, hogy csak így ijedezzék, de jelen helyzetében roppant feszült. Ráadásul még fegyvere sincsen, amivel megvédhetné magát. Egy követ, azért kézbe vesz, hogy tudjon védekezni, ha esetleg az ismeretlen rátámadna. Tisztes távolságban veszi szemügyre az alakot. Ahogy látja egy nő az, de ebben a ködben nem igazán tudja rendesen kivenni az arcát. Na meg inkább a kezeit fürkészi fegyver nyomát kutatva. A felé intézet kérdés nem jutott el a tudatához.*
- Ki vagy te és mit keresel itt? Valamiféle szekta tag vagy? A véremre pályázol?* Kérdezi gyanakodva dobásra emelt kővel a kezében. Valószínűleg a legtöbb átlag ember így reagálna jelen helyzetben. Akik ide betévednek, azok javarészt a sötét istenhez jönnek imádkozni, vagy áldozni. És itt nem ételeket vagy tárgyakat ajánlanak fel. Vért. Ennek az istennek vérre van szüksége. Nazron meg igazán ragaszkodik a véréhez. Gyanakvó tekintettel figyeli a másik minden mozdulatát. Általában a férfi szokott vadászni, de most úgy tűnik felcserélődött a szerep. Kiszolgáltatottan áll egy sötét és idegen terepen. Ha a nő fegyvert rántana és barátaival rátámadna nem biztos, hogy megúszná a dolgot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Egy másnapos teljes erőbedobásával igyekszik kijutni erről a borzalmas helyről. Érzék szervei alapból elég tompák voltak az alkoholtól, de ez a köd még jobban eltompítja. A surrogó hangra fel se figyel nagyon. A saját trappolása, amúgy is elég nagy zajt kelt. Éppen egy különösen tésztaszerűre vált sárkupacból tépi ki cuppogva a csizmáját, amikor hátulról valaki csak úgy úgy megszólítja. Állapotát meghazudtoló gyorsasággal ugrik fel ijedtében. Na megy egy nem túl férfias kiáltást is hallat. Egy szempillantás alatt mászik fel az egyik kidőlt kőoszlopra.*
- Bassza meg! Ne ijesztget!* Nem jellemző rá, hogy csak így ijedezzék, de jelen helyzetében roppant feszült. Ráadásul még fegyvere sincsen, amivel megvédhetné magát. Egy követ, azért kézbe vesz, hogy tudjon védekezni, ha esetleg az ismeretlen rátámadna. Tisztes távolságban veszi szemügyre az alakot. Ahogy látja egy nő az, de ebben a ködben nem igazán tudja rendesen kivenni az arcát. Na meg inkább a kezeit fürkészi fegyver nyomát kutatva. A felé intézet kérdés nem jutott el a tudatához.*
- Ki vagy te és mit keresel itt? Valamiféle szekta tag vagy? A véremre pályázol?* Kérdezi gyanakodva dobásra emelt kővel a kezében. Valószínűleg a legtöbb átlag ember így reagálna jelen helyzetben. Akik ide betévednek, azok javarészt a sötét istenhez jönnek imádkozni, vagy áldozni. És itt nem ételeket vagy tárgyakat ajánlanak fel. Vért. Ennek az istennek vérre van szüksége. Nazron meg igazán ragaszkodik a véréhez. Gyanakvó tekintettel figyeli a másik minden mozdulatát. Általában a férfi szokott vadászni, de most úgy tűnik felcserélődött a szerep. Kiszolgáltatottan áll egy sötét és idegen terepen. Ha a nő fegyvert rántana és barátaival rátámadna nem biztos, hogy megúszná a dolgot.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:00:22
Üzenet elküldve: 2020-03-18 18:00:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Egyik kőtől a másik felé halad. A ruhája halk surrogó hanggal adja tudtára az itt lévőknek, hogy éppen erre jár. A második kő mögött sem bújt el senki. Egészen furán érzi magát, leginkább azt, hogy valaki a bolondját járatja vele. Nem feltétlen gondolná azt, hogy valaki kézzel fogható ember vagy más faj képviselője. Inkább úgy gondolja, hogy ezek a képességei, amik egyre határozottabban mutatkoznak meg, az ami elérte, hogy ide jöjjön. Kissé magához térve eléggé bizarr ez a Vérkert, de mégis valahol belül mikor meglátta megmozdult valami érzés benne. Talán egy szimpátia, a bal lapockájánál a hege is szúrni kezdett, amit azóta se hagyott abba. Meg is vakarja megint. Összekapcsolja, a kertnek köze van valami módon a sérüléséhez. Nos, azt tudta, hogy ami megsebezte az nem valami hétköznapi penge volt, és hogy nem igazán gyógyult be rendesen soha. Felsóhajt. Mire összerezzen, szinte megugrik, és mozdulatlanná dermed. Még a levegőt is bent tartja.
Aztán az érkező első szavak után zajosabb mozdulatok következnek. Megfordul, a másik hangja alapján egy férfi. Fintorog, ahogy hallja a másikat okádni.*
- Egy részeg matróz lehet. *mondja magának halkan. Elindul felé, aztán megtorpan mikor megint hányás hangját hallja. Most már úgy fintorog mintha a szagát is érezné. Fejét oldalra biccentve figyeli a férfit, és próbálja kitalálni, hogy kivel beszéli meg mindezt? Kiút viszont nem nagyon kifelé fogja vinni a férfit. Ezért határozottabban lép mögé.*
- Nem igazán jó irányba tartasz. * Mondja halkan. A férfi szavaiból indul ki, hogy ki akar innen jutni. Nos, jelenleg nem a kifelé tart. Igazán elgondolkodik Lisé, hogy ha arra tart, akkor az az irány hova viszi. Ismét a hege szúrni kezd, és az elméjébe valami ismerős benyomás furakodik be. Kezeit két oldalról a halántékára támassza, és homlokát ráncolva várja, hogy elmúljon ez az érzés.
Jó pár másodperc múltán eltűnik.
Közelebb lépdel a férfihez, csak óvatosan, nehogy megijessze, aztán rosszra forduljon az egész találkozás.*
- Ha szeretnéd, segítek kijutni? *ajánlja fel a segítségét. Közelebb érve viszont megérzi a tömény alkohol és izzadság szagot. A száját eltátva akad fenn a szeme.*
- A ma…~Sötétre.~ A sötétségre, egy hideg zuhanyra van szükséged. *Zavartan néz maga elé, nem azt akarta mondani. Kedve lenne ismét megpróbálni a szót kimondani, de a férfi előtt úgy dönt, nem kísérletezget most. Nagy levegőt vesz, és a sötétségre való tekintettel inkább később fejti meg ezt a sok új felfoghatatlan érzést magával kapcsolatban.*
- Milyen jó hogy, ide jöttem és válaszok helyett újabb kérdéséket kaptam. *zsörtölődik magának, de akár a férfi válaszolhat rá. Egyébiránt még mindig vár rá, hogy kér-e a férfi a segítségéből.*
Aztán az érkező első szavak után zajosabb mozdulatok következnek. Megfordul, a másik hangja alapján egy férfi. Fintorog, ahogy hallja a másikat okádni.*
- Egy részeg matróz lehet. *mondja magának halkan. Elindul felé, aztán megtorpan mikor megint hányás hangját hallja. Most már úgy fintorog mintha a szagát is érezné. Fejét oldalra biccentve figyeli a férfit, és próbálja kitalálni, hogy kivel beszéli meg mindezt? Kiút viszont nem nagyon kifelé fogja vinni a férfit. Ezért határozottabban lép mögé.*
- Nem igazán jó irányba tartasz. * Mondja halkan. A férfi szavaiból indul ki, hogy ki akar innen jutni. Nos, jelenleg nem a kifelé tart. Igazán elgondolkodik Lisé, hogy ha arra tart, akkor az az irány hova viszi. Ismét a hege szúrni kezd, és az elméjébe valami ismerős benyomás furakodik be. Kezeit két oldalról a halántékára támassza, és homlokát ráncolva várja, hogy elmúljon ez az érzés.
Jó pár másodperc múltán eltűnik.
Közelebb lépdel a férfihez, csak óvatosan, nehogy megijessze, aztán rosszra forduljon az egész találkozás.*
- Ha szeretnéd, segítek kijutni? *ajánlja fel a segítségét. Közelebb érve viszont megérzi a tömény alkohol és izzadság szagot. A száját eltátva akad fenn a szeme.*
- A ma…~Sötétre.~ A sötétségre, egy hideg zuhanyra van szükséged. *Zavartan néz maga elé, nem azt akarta mondani. Kedve lenne ismét megpróbálni a szót kimondani, de a férfi előtt úgy dönt, nem kísérletezget most. Nagy levegőt vesz, és a sötétségre való tekintettel inkább később fejti meg ezt a sok új felfoghatatlan érzést magával kapcsolatban.*
- Milyen jó hogy, ide jöttem és válaszok helyett újabb kérdéséket kaptam. *zsörtölődik magának, de akár a férfi válaszolhat rá. Egyébiránt még mindig vár rá, hogy kér-e a férfi a segítségéből.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-18 16:04:49
Üzenet elküldve: 2020-03-18 16:04:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Lassan, de biztosan halad. Érzék szervei kezdek újra üzemelni, bár azért még nem teljesen tökéletesek. Az első dolog, amit elkezd érezni az a tömény bűz. A falak elfogynak és a keze egy rácsos kerítést érint. Most már erőszakkal ráveszi magát, hogy végre felemelje nehéz fejét.*
- A büdös francba! Az összes hely közül pont ide kellett kilyukadnom? Ilyen nincs.* Az ocsmány szag hányingert kelt elgyengült gyomrában. Aztán rögvest meggörbül, hogy némi epét kiadjon magából a földre. Tanácstalanul körbefordul, hogy meglelje a kiutat, de a köd szemét módon körbefogta. Cipője csak úgy cuppog a véres sárban. Valami tetembe bele is lép, amit átkozódva igyekszik lerugdalni magáról.*
- Hogy a rosseb vinné el ezt az egész helyet!* Köp ki egye kis keserű epés nyálat oldalra, miközben tovább halad a ködben előre. Időnként rövid szünetet tartva az egyik kőnek támaszkodva. ~ Már csak a hiányzik, hogy valami őrült kultistára akadjak itt. Túl szép vagyok ahhoz, hogy feláldozzanak.~ Csak rá kellett gondolni az áldozó kőre és az rögvest előtte is terem. Szinte belebotlik a nagy fekete obszidián tömbbe.*
- Te most szívatsz engem he? Nem fogom itt a vérem ontani.* Mondja a kőnek, de aztán az agya egyik szegletében elkezd nőni egy gondolat, hogy miért is ne tenné? Habozni kezd, majd tesz egy bizonytalan lépést a kő felé. Szerencsére még egy hányós roham tör rá. A hányással együtt ez a kósza gondolat is távozik a fejéből. Talán saját istene küldte ezt, hogy megoltalmazza.*
- Na jól van ideje eltűnni innét. Ha a kő itt van, akkor a kijárat valahol arra lesz.* Fordul abba az irányba amerre a kutat sejti. Volt már itt korábban szétnézni, mikor józanabb volt, ezért mer ilyen következtetést levonni. Botladozva el is indul kifelé, de azért sűrűn beiktat pár pihenőt is.*
* Lassan, de biztosan halad. Érzék szervei kezdek újra üzemelni, bár azért még nem teljesen tökéletesek. Az első dolog, amit elkezd érezni az a tömény bűz. A falak elfogynak és a keze egy rácsos kerítést érint. Most már erőszakkal ráveszi magát, hogy végre felemelje nehéz fejét.*
- A büdös francba! Az összes hely közül pont ide kellett kilyukadnom? Ilyen nincs.* Az ocsmány szag hányingert kelt elgyengült gyomrában. Aztán rögvest meggörbül, hogy némi epét kiadjon magából a földre. Tanácstalanul körbefordul, hogy meglelje a kiutat, de a köd szemét módon körbefogta. Cipője csak úgy cuppog a véres sárban. Valami tetembe bele is lép, amit átkozódva igyekszik lerugdalni magáról.*
- Hogy a rosseb vinné el ezt az egész helyet!* Köp ki egye kis keserű epés nyálat oldalra, miközben tovább halad a ködben előre. Időnként rövid szünetet tartva az egyik kőnek támaszkodva. ~ Már csak a hiányzik, hogy valami őrült kultistára akadjak itt. Túl szép vagyok ahhoz, hogy feláldozzanak.~ Csak rá kellett gondolni az áldozó kőre és az rögvest előtte is terem. Szinte belebotlik a nagy fekete obszidián tömbbe.*
- Te most szívatsz engem he? Nem fogom itt a vérem ontani.* Mondja a kőnek, de aztán az agya egyik szegletében elkezd nőni egy gondolat, hogy miért is ne tenné? Habozni kezd, majd tesz egy bizonytalan lépést a kő felé. Szerencsére még egy hányós roham tör rá. A hányással együtt ez a kósza gondolat is távozik a fejéből. Talán saját istene küldte ezt, hogy megoltalmazza.*
- Na jól van ideje eltűnni innét. Ha a kő itt van, akkor a kijárat valahol arra lesz.* Fordul abba az irányba amerre a kutat sejti. Volt már itt korábban szétnézni, mikor józanabb volt, ezért mer ilyen következtetést levonni. Botladozva el is indul kifelé, de azért sűrűn beiktat pár pihenőt is.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:27:51
Üzenet elküldve: 2020-03-12 23:27:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lisé se számított bárkire is pont itt. Azt hitte egyedül lesz, hogy elmélkedhet a sorsáról. Hogy talán válaszokat kap. A válaszok azonban most sem találják meg ébren.*
- Tehát szállást keresek és alszom. *jut döntésre. Akkor lehet, kap valami válasz félét. Álmosnak ugyan nem az, de igazán sokat utazott, így lehet, tudna aludni. Homlokát dörzsöli meg, majd lehúzza fejéről a köpenyének a csuklya részét. Hosszú láng vörös hullámos hajzata szabadon omlik vállaira így. Kutató zöld szemei, háta mögé lesnek, hogy mégis ki jár mögötte? A kert azonban csak bizarr, de üresnek tűnik. Valami halk búja benyomás azt súgja ez nem így van, s a vállán lévő heg is aljas viszketésbe kezd. ~Miért most?~ tajtékzik gondolatban, mert baj, ha most a figyelmetlensége miatt megtámadják. Mégis úgy érzi a Vérkert erőt, és védelmet nyújt. Ismét szemeit dörzsölve hessegeti el ezeket a gondolatokat. Mintha nem is Lisé lenne. Nagy levegőt vesz, és próbál úrrá lenni ezen az egész késztetésen. ~Még mindig nem akarom, ezt a fajta változást. ~ A megfigyelés érzete azonban nem múlik el. Ideje hát utána járni mindennek. Talán a titokzatos idegen az álmaiból, aki idecsalta, talán ő figyeli éppen. Megérzései tévedhetetlen, ahogy elindul a fura kövek mögé belesni. Az egyik mögött ~lennie kell valakinek.~ gondolja. Az első kő üres, ~jöjjön a következő.~ Léptei halk, szinte alig adnak neszt. Azonban ruhája halk ritmikus suhanó neszezéssel tudatja közeledtét.*
- Tehát szállást keresek és alszom. *jut döntésre. Akkor lehet, kap valami válasz félét. Álmosnak ugyan nem az, de igazán sokat utazott, így lehet, tudna aludni. Homlokát dörzsöli meg, majd lehúzza fejéről a köpenyének a csuklya részét. Hosszú láng vörös hullámos hajzata szabadon omlik vállaira így. Kutató zöld szemei, háta mögé lesnek, hogy mégis ki jár mögötte? A kert azonban csak bizarr, de üresnek tűnik. Valami halk búja benyomás azt súgja ez nem így van, s a vállán lévő heg is aljas viszketésbe kezd. ~Miért most?~ tajtékzik gondolatban, mert baj, ha most a figyelmetlensége miatt megtámadják. Mégis úgy érzi a Vérkert erőt, és védelmet nyújt. Ismét szemeit dörzsölve hessegeti el ezeket a gondolatokat. Mintha nem is Lisé lenne. Nagy levegőt vesz, és próbál úrrá lenni ezen az egész késztetésen. ~Még mindig nem akarom, ezt a fajta változást. ~ A megfigyelés érzete azonban nem múlik el. Ideje hát utána járni mindennek. Talán a titokzatos idegen az álmaiból, aki idecsalta, talán ő figyeli éppen. Megérzései tévedhetetlen, ahogy elindul a fura kövek mögé belesni. Az egyik mögött ~lennie kell valakinek.~ gondolja. Az első kő üres, ~jöjjön a következő.~ Léptei halk, szinte alig adnak neszt. Azonban ruhája halk ritmikus suhanó neszezéssel tudatja közeledtét.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:21:37
Üzenet elküldve: 2020-03-12 20:21:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Stappy lassan, óvatosan lépked a mocsárban, vigyázva, hogy lehetőleg ne nyelje őt el a sár. Undorodik a szagtól. A rothadó hullák félreismerhetetlen bűze facsarja az orrát. Nem szereti a sötét helyeket, de most kifejezetten örül, hogy nem látja egészen pontosan, hogy mi veszi őt körül, még elképzelni is bőven sok neki. Hallja, ahogy a bizarr alakú kövekről vér csepeg le. Egy biztos: a hely neve találó. Egyáltalán nem számított rá, hogy egy ilyen kietlen helyen bárkivel is találkozna, mégis mintha egy emberi alakot látotna nem messze. Elbújik egy kő mögé, és onnan figyeli, mert nem mer közelebb menni.*
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.17 15:02:30, a következő indokkal:
Igeidő javítása
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.03.17 15:02:30, a következő indokkal:
Igeidő javítása
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-03-08 23:27:05
Üzenet elküldve: 2020-03-08 23:27:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Lisé enged a régóta tiszta hívó késztetésnek. Szálláskeresést elengedve indul, inkább amerre az ösztönei vezetik. Nem tudja, hogy ennek a kertnek mi volt az elődje. Valószínű nem igazán nyerné el a tetszését, ha megtudná, hogy milyen néven ismerték régebben. Mostani neve, a Vérkert sokkalta találóbb. Még az sem zavarja, hogy a ruhája alját valamiféle sötétebb anyag festi meg. A fura pózba tekeredő kövek az álmában megjelenő ködön átsejlő sziluettekre emlékezteti. Nagy levegőt vesz, itt valahogy erősebben érzi azt, amit vérszagnak azonosított. Valami más lehet, nem tudja beazonosítani, de mégis ismerős. Különösen úgy érzi, mintha ismerné ezt a helyet. Vajon hogyan érezhet így. Az oltárhoz közeledik, egyelőre nem érinti meg, csak megáll a közelében és figyeli. Elméjében most először nem csaponganak a gondolatok, hanem lecsendesülten tisztán csak az oltárra és az a mögött húzódó erőre gondol.*
~Bennem is ez van vajon?~ *Nem érti, csak valami ösztönösség kergette ide, így nem lehet benne biztos. Ennyi volt az egész, hogy ide kellett jönnie. Az pedig, hogy tetszetős számára ez a hely, hogy ismerős, mert álmodott róla, az még nagyon nem jelent semmit sem. Így tanácstalan kicsit. Lassan távoznia kell, szállást keresni, ám még kicsit maradhat itt. Talán valami ihletet kap, és kiderül mi is űzte el ennyire messze az otthonától.*
~Bennem is ez van vajon?~ *Nem érti, csak valami ösztönösség kergette ide, így nem lehet benne biztos. Ennyi volt az egész, hogy ide kellett jönnie. Az pedig, hogy tetszetős számára ez a hely, hogy ismerős, mert álmodott róla, az még nagyon nem jelent semmit sem. Így tanácstalan kicsit. Lassan távoznia kell, szállást keresni, ám még kicsit maradhat itt. Talán valami ihletet kap, és kiderül mi is űzte el ennyire messze az otthonától.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 303-322