Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-17 17:35:09
Üzenet elküldve: 2017-12-17 17:35:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//halottszemle//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamarosan ugyanolyan káprázatból riad, mint amilyenből már azelőtt is, hogy beléjük botlott az óriás és zöldbőrű társa. A sárban fekszik lihegve, a hasa is úgy hullámzik, mint talán még soha és ráadásul elég durva fájdalmat is okoz neki, többek között a hólyagján is táncot jár. Hogy a lépére lépés, vagy a halálmadarak okozta látomás-e a fájdalmasabb azt még nemigen tudta eldönteni. Mindenesetre lassan talpra kászálódik, és ingatag léptekkel, két kézzel a hasát fogva a csizma felé indul.
Oldalra pillantva látja, hogy Jaz még mindig szenved a látomástól, de mivel már ő maga is átélte kétszer, ezért nem siet a segítségére, mert úgyis magától eszmél majd.*
- ENNYI?!
*Megragadja a csizmát, amit amúgy nagyon jól ismer, hiszen számtalanszor látta a magáé mellé ledobva.*
- CSAK ENNYI?
*Erővel hajítja el a lábbelit, ami pár méterrel odébb belecuppan a sárba.*
- ADD VISSZA! ADD VISSZA BASZD MEG!
*Immáron meglehetősen hisztérikus bőgésben tör ki, majd térdre esve motyog maga elé a szerelméről meg az árván felnövekvő gyermekéről, maga mellett két keze is belemarkol a sárba, vállát vigasztalhatatlannak tűnő zokogás rázza.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamarosan ugyanolyan káprázatból riad, mint amilyenből már azelőtt is, hogy beléjük botlott az óriás és zöldbőrű társa. A sárban fekszik lihegve, a hasa is úgy hullámzik, mint talán még soha és ráadásul elég durva fájdalmat is okoz neki, többek között a hólyagján is táncot jár. Hogy a lépére lépés, vagy a halálmadarak okozta látomás-e a fájdalmasabb azt még nemigen tudta eldönteni. Mindenesetre lassan talpra kászálódik, és ingatag léptekkel, két kézzel a hasát fogva a csizma felé indul.
Oldalra pillantva látja, hogy Jaz még mindig szenved a látomástól, de mivel már ő maga is átélte kétszer, ezért nem siet a segítségére, mert úgyis magától eszmél majd.*
- ENNYI?!
*Megragadja a csizmát, amit amúgy nagyon jól ismer, hiszen számtalanszor látta a magáé mellé ledobva.*
- CSAK ENNYI?
*Erővel hajítja el a lábbelit, ami pár méterrel odébb belecuppan a sárba.*
- ADD VISSZA! ADD VISSZA BASZD MEG!
*Immáron meglehetősen hisztérikus bőgésben tör ki, majd térdre esve motyog maga elé a szerelméről meg az árván felnövekvő gyermekéről, maga mellett két keze is belemarkol a sárba, vállát vigasztalhatatlannak tűnő zokogás rázza.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:34:00
Üzenet elküldve: 2017-12-12 10:34:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Halottszemle//
*Nos a farkasszem talán egészen jól beválik kutyáknál, leginkább azoknál, amiket kakaót szürcsölő sötételfek nemesítenek maguknak, ám nem ezeknél a drágaságoknál.
A pokolkutya rezzenéstelen arccal, kígyópupilláját meg sem rebbentve, élvezettel tép bele Alyo nyakába, aki még utolsó pillanatában érezheti, ahogy gyermeke is összerándul méhében anyja fájdalmán osztozva.
Aztán az egésznek vége. Felébred.
Közben Jaz érzékei is tisztulnak, látja maga felett az agyaraktól és alvadt vértől elcsúfult kutyafejet, mely amúgy trófeaként egész jó áron kelne el, ám sokat már nem tud tenni, mert eddigre mindkét mancsával rajta támaszkodik a delikvens, engedni pedig nem akarja. Egész öntudata csak arra lesz jó, hogy átélhesse a halál fájdalmait.
Közben Alyo mai második, szellemmadarak okozta rémálmából kelhet fel. Ugyanúgy a cuppogós iszapban fekszik, ugyanúgy sajog mindene, harmincból ki tudja hány ilyen rémség találta el, érthető is. Ütemes cuppogásra lehet figyelmes, mely nem más, mint a mellette fekvő Jaz vad vonaglása. Ő még a látomás rabja, és láthatóan a terhes nő mellett is eléggé ki van csapkodva a környezet, ő is hasonlóan festhetett. Ám itt a Vérkert baljóslatúan csendes. Sehol egy pokolkutya, és most már vinnyogó rémségek sincsenek, csak az az egyetlen lábbeli van a sziklán, ami innen egyértelműen kivehetően Aoneeré volt egykoron.*
*Nos a farkasszem talán egészen jól beválik kutyáknál, leginkább azoknál, amiket kakaót szürcsölő sötételfek nemesítenek maguknak, ám nem ezeknél a drágaságoknál.
A pokolkutya rezzenéstelen arccal, kígyópupilláját meg sem rebbentve, élvezettel tép bele Alyo nyakába, aki még utolsó pillanatában érezheti, ahogy gyermeke is összerándul méhében anyja fájdalmán osztozva.
Aztán az egésznek vége. Felébred.
Közben Jaz érzékei is tisztulnak, látja maga felett az agyaraktól és alvadt vértől elcsúfult kutyafejet, mely amúgy trófeaként egész jó áron kelne el, ám sokat már nem tud tenni, mert eddigre mindkét mancsával rajta támaszkodik a delikvens, engedni pedig nem akarja. Egész öntudata csak arra lesz jó, hogy átélhesse a halál fájdalmait.
Közben Alyo mai második, szellemmadarak okozta rémálmából kelhet fel. Ugyanúgy a cuppogós iszapban fekszik, ugyanúgy sajog mindene, harmincból ki tudja hány ilyen rémség találta el, érthető is. Ütemes cuppogásra lehet figyelmes, mely nem más, mint a mellette fekvő Jaz vad vonaglása. Ő még a látomás rabja, és láthatóan a terhes nő mellett is eléggé ki van csapkodva a környezet, ő is hasonlóan festhetett. Ám itt a Vérkert baljóslatúan csendes. Sehol egy pokolkutya, és most már vinnyogó rémségek sincsenek, csak az az egyetlen lábbeli van a sziklán, ami innen egyértelműen kivehetően Aoneeré volt egykoron.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-11 21:31:57
Üzenet elküldve: 2017-12-11 21:31:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
*A rohamot kifejezetten sikeresnek könyveli el. Abban a fertály másodpercben még az annak tűnik, és amíg a halálmadarak nem viszonozzák a támadást. Onnantól már maga is átélheti mindezt, melyet Alyo a szeme előtt szenvedett végig. Hátsó fertályára érkezve dől az iszamós földre, fájdalom, kín, görcsök dobálják testét, vitustánca csak egy igen kicsike fertályát foglalja le a vérkertnek, nem úgy elméje, mely mindezek közben a rémálmok birodalmának összes mélységit bejárja.
Kimerítő tusa ez, mint testnek, mint léleknek, az eszmélés ugyan közel, valahol már annak határán kódorog, ám még mindig kába fejjel, bénult tagokkal csak a mellkasára nehezedő nyomást, és arcán valami igen bűzös csapadékot észlel.*
*A rohamot kifejezetten sikeresnek könyveli el. Abban a fertály másodpercben még az annak tűnik, és amíg a halálmadarak nem viszonozzák a támadást. Onnantól már maga is átélheti mindezt, melyet Alyo a szeme előtt szenvedett végig. Hátsó fertályára érkezve dől az iszamós földre, fájdalom, kín, görcsök dobálják testét, vitustánca csak egy igen kicsike fertályát foglalja le a vérkertnek, nem úgy elméje, mely mindezek közben a rémálmok birodalmának összes mélységit bejárja.
Kimerítő tusa ez, mint testnek, mint léleknek, az eszmélés ugyan közel, valahol már annak határán kódorog, ám még mindig kába fejjel, bénult tagokkal csak a mellkasára nehezedő nyomást, és arcán valami igen bűzös csapadékot észlel.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-11 21:22:25
Üzenet elküldve: 2017-12-11 21:22:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
*Az imént, még az óriás és ork cimborája érkezése előtt, Alyo már megtapasztalhatta, hogy ezek a halálmadarak valami roppant rosszat hoznak ki belőle. Az imént is görcsökben rángatózott a földön, a tetejében még hallucinált is, most sincs ez másként. Az eszmélés is ugyanolyan pocsék, kiegészítve azzal, hogy ezúttal valami rusnya jószág áll a mellkasán, a tetejében pedig rácsorgatja a nyálát.
Igazából mostanra megszállta egyfajta sztoikus nyugalom, így aztán nem kapálózik, nem sikoltozik, sőt semmit sem csinál, csak a kutya szemeibe néz. Nem ért különösebben a kutyákhoz, pláne az ilyen démonoid példányokhoz, de úgy hallotta, hogy határozottan kell a szemükbe nézni egészen addig míg az állat félre nem néz. Hát Alyo ilyesmivel próbálkozik. Ha bejön, akkor talán kicsit később hal csak meg. Elszántan néz, és elhatározza, hogy akkor sem néz félre, ha mondjuk leszakad a lába.*
*Az imént, még az óriás és ork cimborája érkezése előtt, Alyo már megtapasztalhatta, hogy ezek a halálmadarak valami roppant rosszat hoznak ki belőle. Az imént is görcsökben rángatózott a földön, a tetejében még hallucinált is, most sincs ez másként. Az eszmélés is ugyanolyan pocsék, kiegészítve azzal, hogy ezúttal valami rusnya jószág áll a mellkasán, a tetejében pedig rácsorgatja a nyálát.
Igazából mostanra megszállta egyfajta sztoikus nyugalom, így aztán nem kapálózik, nem sikoltozik, sőt semmit sem csinál, csak a kutya szemeibe néz. Nem ért különösebben a kutyákhoz, pláne az ilyen démonoid példányokhoz, de úgy hallotta, hogy határozottan kell a szemükbe nézni egészen addig míg az állat félre nem néz. Hát Alyo ilyesmivel próbálkozik. Ha bejön, akkor talán kicsit később hal csak meg. Elszántan néz, és elhatározza, hogy akkor sem néz félre, ha mondjuk leszakad a lába.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-11 19:12:13
Üzenet elküldve: 2017-12-11 19:12:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Halottszemle//
*A szellemarcok raja tompán lüktet, kavarog, míg nem Alyo elég közel ér, és a raj kitör. Mind a harminc lény szétrebben, és elkezd a páros felé surrogni enyhén dobhártyaszaggató rikoltás mellett. Az égő szeszes fadarab úgy tűnik nem utolsó démonűző eszköz, talán életüket is ennek köszönhetik, noha így sem ússzák meg kisebb-nagyobb veszteségek nélkül. A surrogó, vijjogó raj egyesével csapódik a két támadóba védtelen tagjaikon egyre súlyosabb görcsöket, rángásokat, míg végül a látás elhomályosulását okozva. Aztán egyensúlyukat is elvesztik, hanyatt vágódva csengő füllel figyelhetnek önkéntelen belső rándulások, sajgó szív, és borzalmas gondolatok között gyötrődve, míg talán percek, vagy órák múlva, végül két röfögő, sziszegő hang, és valami barnás-vörösség nem tölti be látóterüket és hallásuk határait.
A hullámzó világból először Alyo tudja kivenni, hogy ami felette éppen nyálát csorgatja rá, az bizony egy démonkutya, míg útitársa mellett is hasonlókat láthat, a baj csak az, hogy a mázsás állat már így is egyikk karmos mancsával rajta támaszkodik. Sajnos Jaz még ennyit sem tud felfogni az egészből neki csak a mellkasát nyomó fájdalom, és a bűzos arcára csepegő folyadék érzete marad.*
*A szellemarcok raja tompán lüktet, kavarog, míg nem Alyo elég közel ér, és a raj kitör. Mind a harminc lény szétrebben, és elkezd a páros felé surrogni enyhén dobhártyaszaggató rikoltás mellett. Az égő szeszes fadarab úgy tűnik nem utolsó démonűző eszköz, talán életüket is ennek köszönhetik, noha így sem ússzák meg kisebb-nagyobb veszteségek nélkül. A surrogó, vijjogó raj egyesével csapódik a két támadóba védtelen tagjaikon egyre súlyosabb görcsöket, rángásokat, míg végül a látás elhomályosulását okozva. Aztán egyensúlyukat is elvesztik, hanyatt vágódva csengő füllel figyelhetnek önkéntelen belső rándulások, sajgó szív, és borzalmas gondolatok között gyötrődve, míg talán percek, vagy órák múlva, végül két röfögő, sziszegő hang, és valami barnás-vörösség nem tölti be látóterüket és hallásuk határait.
A hullámzó világból először Alyo tudja kivenni, hogy ami felette éppen nyálát csorgatja rá, az bizony egy démonkutya, míg útitársa mellett is hasonlókat láthat, a baj csak az, hogy a mázsás állat már így is egyikk karmos mancsával rajta támaszkodik. Sajnos Jaz még ennyit sem tud felfogni az egészből neki csak a mellkasát nyomó fájdalom, és a bűzos arcára csepegő folyadék érzete marad.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-09 21:18:43
Üzenet elküldve: 2017-12-09 21:18:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hát miért is kérné az okosító italt? ~A hülye picsa!~ Inkább fontolgat hosszasan.*
-Na?
*Igyekszik sürgetni Jaz a műveletet, hiába. Közben a fáklyát lobogtatja. Baromira sajnálja az ütőt, hiszen azzal mentette húgát egykor. Végül is most sem különbözik sokban a helyzet, sandít újra Alyora, szinte máris testvérként gondolva a lányra. Egy irgalmatlanul ostoba, és meggondolatlan testvérként.*
-Az csak egy csizma.
*Végül döntés születik, és Jaz egy pillanatig még állva, szemét forgatva küldi el a búsba saját istenét, szerencséjét, majd indul meg trappolva, sebesen Alyo után, a célja szinte ugyanaz. Mielőbb odaérni, és a lángokkal elriasztani a lényeket.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hát miért is kérné az okosító italt? ~A hülye picsa!~ Inkább fontolgat hosszasan.*
-Na?
*Igyekszik sürgetni Jaz a műveletet, hiába. Közben a fáklyát lobogtatja. Baromira sajnálja az ütőt, hiszen azzal mentette húgát egykor. Végül is most sem különbözik sokban a helyzet, sandít újra Alyora, szinte máris testvérként gondolva a lányra. Egy irgalmatlanul ostoba, és meggondolatlan testvérként.*
-Az csak egy csizma.
*Végül döntés születik, és Jaz egy pillanatig még állva, szemét forgatva küldi el a búsba saját istenét, szerencséjét, majd indul meg trappolva, sebesen Alyo után, a célja szinte ugyanaz. Mielőbb odaérni, és a lángokkal elriasztani a lényeket.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-09 19:17:57
Üzenet elküldve: 2017-12-09 19:17:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Halottszemle//
*Alyo komolyan tipródik azon, hogy mit is csináljon. Eddig nagyjából mákuk volt, és nagyon nagy kérdés, hogy vajon kitart-e a szerencséjük, ha tovább kísértik azt? A baj az, hogy ő továbbra is bizonyosságot akar. Ennyivel tartozik Aoneernek, a gyermeküknek és önmagának is. Vet egy pillantást Jazre, meg arra, hogy az mit is művel azzal az ütővel. Aztán hirtelen gondolattól vezérelve kézbe veszi egyik dobótőrét, majd a halálmadarak felé kezd rohanni. A célja az, hogy minél gyorsabban leküzdje a távolságot, és hogy talán felzavarja őket.*
*Alyo komolyan tipródik azon, hogy mit is csináljon. Eddig nagyjából mákuk volt, és nagyon nagy kérdés, hogy vajon kitart-e a szerencséjük, ha tovább kísértik azt? A baj az, hogy ő továbbra is bizonyosságot akar. Ennyivel tartozik Aoneernek, a gyermeküknek és önmagának is. Vet egy pillantást Jazre, meg arra, hogy az mit is művel azzal az ütővel. Aztán hirtelen gondolattól vezérelve kézbe veszi egyik dobótőrét, majd a halálmadarak felé kezd rohanni. A célja az, hogy minél gyorsabban leküzdje a távolságot, és hogy talán felzavarja őket.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-09 13:16:38
Üzenet elküldve: 2017-12-09 13:16:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Halottszemle//
*Akkor hát úgy tűnik minden készen áll arra, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. Az ismeretlen emberszerű kupac felett ott kering a vinnyogó szellemalakok hada, továbbra is sirályként a döghal felett lengedezve.
A közeledőkre csupán közelebb húzódnak egymáshoz, szinte már csak egy kis csomóban gomolyog a nagyjából harmincas nagyságrendű rémség, kik nem tűnnek megszeppentnek az égő fütykös látványától sem. Alattuk viszont nagyjából hét lépés távból már kivehető, hogy min is rajzottak annyian. Nem más van ott, mint egy szikla, rajta pedig két elnyűtt lábbelinek nem feltétlen nevezhető csizmaféle. A kérdés már csak az, hogy azt a maradék hét lépést érdemes-e megtenni a behatóbb vizsgálat érdekében?*
*Akkor hát úgy tűnik minden készen áll arra, hogy ott folytassák, ahol abbahagyták. Az ismeretlen emberszerű kupac felett ott kering a vinnyogó szellemalakok hada, továbbra is sirályként a döghal felett lengedezve.
A közeledőkre csupán közelebb húzódnak egymáshoz, szinte már csak egy kis csomóban gomolyog a nagyjából harmincas nagyságrendű rémség, kik nem tűnnek megszeppentnek az égő fütykös látványától sem. Alattuk viszont nagyjából hét lépés távból már kivehető, hogy min is rajzottak annyian. Nem más van ott, mint egy szikla, rajta pedig két elnyűtt lábbelinek nem feltétlen nevezhető csizmaféle. A kérdés már csak az, hogy azt a maradék hét lépést érdemes-e megtenni a behatóbb vizsgálat érdekében?*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-12-07 10:16:57
Üzenet elküldve: 2017-12-07 10:16:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A lakónegyeden átvágva végül eléri a vérkertet. Annak idején, amikor még a háború közelében sem volt a világnak, akkor ez a hely egy kis tündér mese volt. A doktort ez soha nem nyűgözte le és így inkább a csatornák sötét világát választotta. Az akkor ott élő lények azóta, felszívódtak és egy sokkal szimpatikusabb mocsár vette át a helyét.
Alludrin viszont nem felejtette el a kis lényeket, és ha információi alaposak, akkor meglelheti a szántók egyik elhagyatott romjai között. Érdekes repülő lények a tündérek szívesen vágna fel párat, hogy utána újra összerakhassa őket más módon.
A vérkertbe érkezve nagyot szippant a mocsaras bűzből és amikor a jól eső illat átjárja tüdejét, már tudja is, hogy ide tartozik. Habár nem hívő és nem is megszállott fanatista, akik követi a sötét istenséget, mégis tudósként lenyűgözi a helyből áradó hatalom. Amint feltöltődött máris elindul visszafele a kikötőbe, hogy utána járjon a láncoknak.*
Alludrin viszont nem felejtette el a kis lényeket, és ha információi alaposak, akkor meglelheti a szántók egyik elhagyatott romjai között. Érdekes repülő lények a tündérek szívesen vágna fel párat, hogy utána újra összerakhassa őket más módon.
A vérkertbe érkezve nagyot szippant a mocsaras bűzből és amikor a jól eső illat átjárja tüdejét, már tudja is, hogy ide tartozik. Habár nem hívő és nem is megszállott fanatista, akik követi a sötét istenséget, mégis tudósként lenyűgözi a helyből áradó hatalom. Amint feltöltődött máris elindul visszafele a kikötőbe, hogy utána járjon a láncoknak.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-22 08:34:10
Üzenet elküldve: 2017-11-22 08:34:10
ÚJ
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Posványban //
*A hasztalan támadások után Bölény felhagy a dologgal és átmegy verbális üzemmódba, de nem elégszik meg ennyivel és egy sokkal gusztustalanabb módszerrel igyekszik kellemetlenséget okozni az orkfajzatnak. Szerencsére a nyálgyűjtés és az orr szívogatása elég tisztán mutatja, hogy mire is készül, ezért a zöldbőrű máris tesz hátrafelé pár lépést és igyekszik elépni a köpés hatósugarából, miközben oldalt fordul, hogy minél kisebb célpontot mutasson az óriásnak.*
- Ez undorító. *Dörmögi, ahogy összehúzott szemekkel koncentrál a köpés pillanatára, hogy sikerüljön elkerülni az orrváladékkal keveredett habos rettenetet. Az ork se egy túl tiszta lény, de azért ami sok, az sok.
A köpet száll, de sikerül ellépni az útjából, így az ártalmatlan csattan a Vérkert talaján. Aztán csak áll és nézi a hahotázó Bölényt. Eddig is tudta, de most már világossá vált, hogy egy hatéves érzelmi szintjével rendelkezik az óriás, aki képes a vérszomjas bömbölésből egyetlen pillanat alatt hisztérikus nevetésbe átváltani.
Még akkor is megkövülten mered Nagylábra, mikor az megindul kifelé a Vérkertből, maga után rángatva szerencsétlen hátasát.*
- Legközelebb azt kérem Khunezktől, hogy adjon neked egy kis észt, ha meg akar engem jutalmazni! *Szól utána, majd fejcsóválva megindul az óriás után.
Mire kiérnek a Vérkertből, már az orkfajzat is mosolyog.*
- Agyonköplek. *Motyogja maga elé vigyorogva.*
*A hasztalan támadások után Bölény felhagy a dologgal és átmegy verbális üzemmódba, de nem elégszik meg ennyivel és egy sokkal gusztustalanabb módszerrel igyekszik kellemetlenséget okozni az orkfajzatnak. Szerencsére a nyálgyűjtés és az orr szívogatása elég tisztán mutatja, hogy mire is készül, ezért a zöldbőrű máris tesz hátrafelé pár lépést és igyekszik elépni a köpés hatósugarából, miközben oldalt fordul, hogy minél kisebb célpontot mutasson az óriásnak.*
- Ez undorító. *Dörmögi, ahogy összehúzott szemekkel koncentrál a köpés pillanatára, hogy sikerüljön elkerülni az orrváladékkal keveredett habos rettenetet. Az ork se egy túl tiszta lény, de azért ami sok, az sok.
A köpet száll, de sikerül ellépni az útjából, így az ártalmatlan csattan a Vérkert talaján. Aztán csak áll és nézi a hahotázó Bölényt. Eddig is tudta, de most már világossá vált, hogy egy hatéves érzelmi szintjével rendelkezik az óriás, aki képes a vérszomjas bömbölésből egyetlen pillanat alatt hisztérikus nevetésbe átváltani.
Még akkor is megkövülten mered Nagylábra, mikor az megindul kifelé a Vérkertből, maga után rángatva szerencsétlen hátasát.*
- Legközelebb azt kérem Khunezktől, hogy adjon neked egy kis észt, ha meg akar engem jutalmazni! *Szól utána, majd fejcsóválva megindul az óriás után.
Mire kiérnek a Vérkertből, már az orkfajzat is mosolyog.*
- Agyonköplek. *Motyogja maga elé vigyorogva.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-22 00:02:12
Üzenet elküldve: 2017-11-22 00:02:12
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Posványban //
*Nem tud ártani a másiknak, de a nyála eléri. Ez is valami.*
-TE ZŐDBŐ'RŰ MOCSADÉ!!!!!!*Bömböli tele szájjal, kicsit sem foglalkozva azzal mit dörmög a másik az orra alatt. Bölény nem a józan eszéről vagy a vérmérsékletéről várt ismerté.*
~ Szétszede' ezt a rohadt kötés't ~
*De egyelőre nem sokat tehet, így kénytelen elfogadni a másik békülési ajánlatát. Pontosabban, összegyűjti a taknyát, jól felszívja, s kollégája azon megnyilatkozását díjazandó, hogy következőleg test nedv ügyi védelemért folyamodna, a megtermelt nyál mennyiséget számszeríjakat megszégyenítő sebességgel indítja meg újdonsült testvérének pofázmánya felé.*
-AGYO' KÖPLEK, ÉRTE? AGYO' köple'!!!!*Bömböli.*
-Höhhö.*Tör fel belőle először csak az apró nevetés, majd hangos hahotázásban tör ki, de úgy hogy az egész vérkert remeg tőle.* Ha-ha-ha-ha, höh.*Térdét csapkodja, és teli pofából kacag. Átkozottul tetszik neki az agyon köpési ötlete.*
-Höö, na jóva', akko mennyün', testvérke.*És újra szakad a röhögéstől, miközben maga után rángatva a kissé zavarodott Bütyök névre hallgató hátast, megindítja magukat a Kikötő felé.*
*Nem tud ártani a másiknak, de a nyála eléri. Ez is valami.*
-TE ZŐDBŐ'RŰ MOCSADÉ!!!!!!*Bömböli tele szájjal, kicsit sem foglalkozva azzal mit dörmög a másik az orra alatt. Bölény nem a józan eszéről vagy a vérmérsékletéről várt ismerté.*
~ Szétszede' ezt a rohadt kötés't ~
*De egyelőre nem sokat tehet, így kénytelen elfogadni a másik békülési ajánlatát. Pontosabban, összegyűjti a taknyát, jól felszívja, s kollégája azon megnyilatkozását díjazandó, hogy következőleg test nedv ügyi védelemért folyamodna, a megtermelt nyál mennyiséget számszeríjakat megszégyenítő sebességgel indítja meg újdonsült testvérének pofázmánya felé.*
-AGYO' KÖPLEK, ÉRTE? AGYO' köple'!!!!*Bömböli.*
-Höhhö.*Tör fel belőle először csak az apró nevetés, majd hangos hahotázásban tör ki, de úgy hogy az egész vérkert remeg tőle.* Ha-ha-ha-ha, höh.*Térdét csapkodja, és teli pofából kacag. Átkozottul tetszik neki az agyon köpési ötlete.*
-Höö, na jóva', akko mennyün', testvérke.*És újra szakad a röhögéstől, miközben maga után rángatva a kissé zavarodott Bütyök névre hallgató hátast, megindítja magukat a Kikötő felé.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-21 20:27:07
Üzenet elküldve: 2017-11-21 20:27:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Posványban //
*Nem nehéz elhinni, hogy túllőtt a célon. De ez is volt a cél, hogy kiderüljön, hogy Khunezk csak a bolondját járatta vele vagy valóban működik az a mágia, amelynek hatására egymásra teljesen ártalmatlanok lesznek.
Elfordul, de felkészül a támadásra, viszont jóformán nem sok esélyt hagyott magának. A pajzs a hátára szíjazva, alatta a pallos, egyedül az oldalán viselt csatacsákányt képes leakasztani az oldaláról, úgy érzi, hogy csiga-lassan.
Fordul, keresztben elindítja maga előtt a csákányt, hogy ha találna is Nagyláb, ne tudjon olyan mélyre szúrni. Ha túléli, visszatámadhat.
Elég lassú ahhoz, hogy ne tudja teljesen levédeni a szúrást, ám valami olyan történik, amire nagyon is számított. Az óriás fegyvere megáll a levegőben, még mielőtt az orkfajzat testébe mélyedhetne. Nincs is szükség a csákányra, mert a szúrás nem éri el.
Diadalittas vicsor terül el az ork csúfos képén, ami valószínűleg csak olaj lesz Bölény dühének lángjára.
Jönnek is a támadások, ám hatástalanul vásnak el a küldött mágiájának láthatatlan pajzsán, amire az óriás üvöltve bömböli bele dühét a zöldbörű képébe.*
- Legalább most már azt is tudjuk, hogyan működik. *Dörmögi maga elé összeszűkített szemekkel, hogy az ordítástól kifröccsenő nyálcseppek a legkevésbé zavarják.*
- Legközelebb azt kérem Khunezktől, hogy ne is köphess le. *Tréfálkozik, de hogy csak a gyomrában gombóccá gyűrődött félelmet oldja. Kockáztatott, de nyert és ezt már senki sem veheti el tőle.*
- Elég! *Rivall az óriásra.*
- A Testvéred vagyok, víz folyik az ereidben, hogy rám támadsz? Ha tetszik, ha nem, nem árthatsz nekem és én sem neked! Te akartad! Te akartál véresküt! Most meg átharapnád a torkom? *Szegezi neki a kérdést vicsorogva.*
- Ha nem árthatunk egymásnak, ártsunk másoknak! Halálhörgés és siralom járjon a nyomunkban és rettegje mindenki Sa'Tereth nevét és az ő harcosait. Nyugodj meg, testvérem, találunk valakit, akin kitöltheted a dühöd! *Az utolsó szavakat már farkasvicsorral ejti ki, szinte látja szemei előtt a vérben és zsigerekben tomboló óriást. A kikötő rettegni fogja a nevüket!*
*Nem nehéz elhinni, hogy túllőtt a célon. De ez is volt a cél, hogy kiderüljön, hogy Khunezk csak a bolondját járatta vele vagy valóban működik az a mágia, amelynek hatására egymásra teljesen ártalmatlanok lesznek.
Elfordul, de felkészül a támadásra, viszont jóformán nem sok esélyt hagyott magának. A pajzs a hátára szíjazva, alatta a pallos, egyedül az oldalán viselt csatacsákányt képes leakasztani az oldaláról, úgy érzi, hogy csiga-lassan.
Fordul, keresztben elindítja maga előtt a csákányt, hogy ha találna is Nagyláb, ne tudjon olyan mélyre szúrni. Ha túléli, visszatámadhat.
Elég lassú ahhoz, hogy ne tudja teljesen levédeni a szúrást, ám valami olyan történik, amire nagyon is számított. Az óriás fegyvere megáll a levegőben, még mielőtt az orkfajzat testébe mélyedhetne. Nincs is szükség a csákányra, mert a szúrás nem éri el.
Diadalittas vicsor terül el az ork csúfos képén, ami valószínűleg csak olaj lesz Bölény dühének lángjára.
Jönnek is a támadások, ám hatástalanul vásnak el a küldött mágiájának láthatatlan pajzsán, amire az óriás üvöltve bömböli bele dühét a zöldbörű képébe.*
- Legalább most már azt is tudjuk, hogyan működik. *Dörmögi maga elé összeszűkített szemekkel, hogy az ordítástól kifröccsenő nyálcseppek a legkevésbé zavarják.*
- Legközelebb azt kérem Khunezktől, hogy ne is köphess le. *Tréfálkozik, de hogy csak a gyomrában gombóccá gyűrődött félelmet oldja. Kockáztatott, de nyert és ezt már senki sem veheti el tőle.*
- Elég! *Rivall az óriásra.*
- A Testvéred vagyok, víz folyik az ereidben, hogy rám támadsz? Ha tetszik, ha nem, nem árthatsz nekem és én sem neked! Te akartad! Te akartál véresküt! Most meg átharapnád a torkom? *Szegezi neki a kérdést vicsorogva.*
- Ha nem árthatunk egymásnak, ártsunk másoknak! Halálhörgés és siralom járjon a nyomunkban és rettegje mindenki Sa'Tereth nevét és az ő harcosait. Nyugodj meg, testvérem, találunk valakit, akin kitöltheted a dühöd! *Az utolsó szavakat már farkasvicsorral ejti ki, szinte látja szemei előtt a vérben és zsigerekben tomboló óriást. A kikötő rettegni fogja a nevüket!*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-21 17:56:52
Üzenet elküldve: 2017-11-21 17:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Posványban //
*Eldurran az agya, olyan gyorsan nyúl a lóra szíjazott lándzsáért, hogy végig se gondolja. Emel, céloz, és szúr, a nyakra. Legalábbis ez a terv. Minden jól is megy. De valahogy mégse sikerül. A fegyver megáll a kezében. Sehogy se tudja nyakon szúrni a másikat. Megpróbálja dühödten újra. De nem megy. Megpróbálja más merre. Arra megy. Mindenfelé tud szúrni. De az ork nyüves nyakára nem. Idegesesen dobbant a lábával, s újra igyekszik lesújtani a zöld bőrűre. De, nem megy. Egyszerűen nem, mintha lenne valami ami miatt képtelen ártani neki.*
-WÁÁÁÁÁÁGHHHHH!!!!!!!*Üvölt bele végül a másik pofájába, minden haragját és dühét beleadva a dologba.*
-WÁÁÁGHHRRRRR!!!!!!!!!!*Tombol, teljesen eszét vesztve akarja kibelezni az orkot, aki felidegesítette. De sehogy nem tudja nyakon szúrni az átkozottat.*
*Eldurran az agya, olyan gyorsan nyúl a lóra szíjazott lándzsáért, hogy végig se gondolja. Emel, céloz, és szúr, a nyakra. Legalábbis ez a terv. Minden jól is megy. De valahogy mégse sikerül. A fegyver megáll a kezében. Sehogy se tudja nyakon szúrni a másikat. Megpróbálja dühödten újra. De nem megy. Megpróbálja más merre. Arra megy. Mindenfelé tud szúrni. De az ork nyüves nyakára nem. Idegesesen dobbant a lábával, s újra igyekszik lesújtani a zöld bőrűre. De, nem megy. Egyszerűen nem, mintha lenne valami ami miatt képtelen ártani neki.*
-WÁÁÁÁÁÁGHHHHH!!!!!!!*Üvölt bele végül a másik pofájába, minden haragját és dühét beleadva a dologba.*
-WÁÁÁGHHRRRRR!!!!!!!!!!*Tombol, teljesen eszét vesztve akarja kibelezni az orkot, aki felidegesítette. De sehogy nem tudja nyakon szúrni az átkozottat.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-21 01:07:21
Üzenet elküldve: 2017-11-21 01:07:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Posványban //
*Az orknak halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy miféle gondolatok játszódnak le épp most az óriásban. Ha tudná, bizonyosan nem hagyná szó nélkül. Így hát mennek kifelé a Vérkertből, elől megy a zöldbőrű, mögötte meg Nagyláb és az ő mágikus fegyvere, Bütyök. Az ork, mivel nincs tisztában azzal, hogy a lovat az óriás Khunezktől kapta, ezért csak egy hátast lát.*
- Nem mondod. *Dörmögi az odaböffentett válaszra, de rájön, hogy ő várt túl sokat Bölénytől. Még meg kell szoknia, hogy a legritkább esetben kap kielégítő választ tőle. Az óriás valahogy nem képes tovább látni a pillanatnál, de nem is azért vannak együtt, hogy gondolkodásra bírja, az nem az ő profilja.
Nem a szúrós pillantásra torpan meg és néz vissza, hanem a hangnemre, amit Nagyláb újra alkalmaz vele szemben.*
- Mi vagy te, kerítőnő vagy a Véristen lesújtó ökle? *Szegezi neki a kérdést kivillantva agyarait. Azok az idők elmúltak, amikor Bölény bármit is akarhatott az orkfajzattól. Nem, nem azt várja, hogy könyörögjön vagy talpat nyaljon neki, de a véreskü után, amit az isteni küldött előtt tettek, kicsit közvetlenebb és nem ilyen követelőző stílust várna.*
- Figyelj, ha már vértestvérek lettünk, sokkal gördülékenyebb volna, ha úgy is viselkednél. Nem a szolgád vagyok, akinek szolgálattal tartozok, az Khunezk és a Vérúr. Mi pedig *Bök rá az óriás mellkasára.* Testvérek vagyunk, bajtársak, emlékszel. *A savószín szemek a másik tekintetét fürkészik.*
- Nem az altatódajkád vagyok, hogy meséljek neked, ha eljön az ideje, majd meglátod, mire vagyok képes. Addig meg ne várd, hogy mutatványos bohócként produkáljam magam. Ha csődöt mondok, akkor a Vérúr majd ítélkezik felettem! *Vicsorog az óriásra. Láthatóan megelégelte a hangnemet és a parancsolgatást. Nem sima állú kölyökork, aki a gatyájába vizel, ha rákiáltanak és nem is tart az óriás haragjától, mivel bízik Khunezk vérmágiájában, amely szerint nem emelhetnek egymásra kezet. Ha Nagyláb ezt elfelejti és esetleg neki akarna esni, jobb, ha előbb kiderül, hogy csak vásári mutatvány volt az egész, mint éles helyzetben, amikor szükség volna rá.*
- Csihadj és bízz bennem, testvérem. Ha odakerülünk, nem fogsz csalódni sem bennem, sem a fegyveremben. *Fordul vissza, miközben rácsap az oldalán lógó csatacsákány fejére.
Veszélyes játékot játszik, de torkig van az utasítgatással. Ha ezeket nem látja be az óriás, akkor jobb, ha még most kiderül, melyikük maradna életben egy összecsapás után.*
*Az orknak halvány lila segédfogalma sincs arról, hogy miféle gondolatok játszódnak le épp most az óriásban. Ha tudná, bizonyosan nem hagyná szó nélkül. Így hát mennek kifelé a Vérkertből, elől megy a zöldbőrű, mögötte meg Nagyláb és az ő mágikus fegyvere, Bütyök. Az ork, mivel nincs tisztában azzal, hogy a lovat az óriás Khunezktől kapta, ezért csak egy hátast lát.*
- Nem mondod. *Dörmögi az odaböffentett válaszra, de rájön, hogy ő várt túl sokat Bölénytől. Még meg kell szoknia, hogy a legritkább esetben kap kielégítő választ tőle. Az óriás valahogy nem képes tovább látni a pillanatnál, de nem is azért vannak együtt, hogy gondolkodásra bírja, az nem az ő profilja.
Nem a szúrós pillantásra torpan meg és néz vissza, hanem a hangnemre, amit Nagyláb újra alkalmaz vele szemben.*
- Mi vagy te, kerítőnő vagy a Véristen lesújtó ökle? *Szegezi neki a kérdést kivillantva agyarait. Azok az idők elmúltak, amikor Bölény bármit is akarhatott az orkfajzattól. Nem, nem azt várja, hogy könyörögjön vagy talpat nyaljon neki, de a véreskü után, amit az isteni küldött előtt tettek, kicsit közvetlenebb és nem ilyen követelőző stílust várna.*
- Figyelj, ha már vértestvérek lettünk, sokkal gördülékenyebb volna, ha úgy is viselkednél. Nem a szolgád vagyok, akinek szolgálattal tartozok, az Khunezk és a Vérúr. Mi pedig *Bök rá az óriás mellkasára.* Testvérek vagyunk, bajtársak, emlékszel. *A savószín szemek a másik tekintetét fürkészik.*
- Nem az altatódajkád vagyok, hogy meséljek neked, ha eljön az ideje, majd meglátod, mire vagyok képes. Addig meg ne várd, hogy mutatványos bohócként produkáljam magam. Ha csődöt mondok, akkor a Vérúr majd ítélkezik felettem! *Vicsorog az óriásra. Láthatóan megelégelte a hangnemet és a parancsolgatást. Nem sima állú kölyökork, aki a gatyájába vizel, ha rákiáltanak és nem is tart az óriás haragjától, mivel bízik Khunezk vérmágiájában, amely szerint nem emelhetnek egymásra kezet. Ha Nagyláb ezt elfelejti és esetleg neki akarna esni, jobb, ha előbb kiderül, hogy csak vásári mutatvány volt az egész, mint éles helyzetben, amikor szükség volna rá.*
- Csihadj és bízz bennem, testvérem. Ha odakerülünk, nem fogsz csalódni sem bennem, sem a fegyveremben. *Fordul vissza, miközben rácsap az oldalán lógó csatacsákány fejére.
Veszélyes játékot játszik, de torkig van az utasítgatással. Ha ezeket nem látja be az óriás, akkor jobb, ha még most kiderül, melyikük maradna életben egy összecsapás után.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-21 00:34:27
Üzenet elküldve: 2017-11-21 00:34:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
// Posványban //
*Nem egészen tudja hova tenni ezt az utolsó megjegyzést Khunezk részéről. De nem különösebben izgatja rajta magát.*
~ Majd szóna' ha testvérök vagyun', de attó még elkönhetöm a szájuka' ~
*Félisteni patrónusuk kedélyesen felszívódik a ködben. Így pedig ketten maradnak a mocsár kellős közepén. Vagyis hárman, mert hát ott van Bütyök is. Az eddig nem túl zseniális, ámde roppantul jól hasznosítható apró termetű ló, mely félisteni cimborája előző ajándéka volt.
Óriásunknak szent meggyőződése hogy a nagyobb póni méretű hátas jól álcázott titkos fegyver, mely hatalmas erejű, csak még nem jött rá forgatásának titkára. Ezt azonban nem osztja meg zöld bőrű vértestvérével, mert hogy móhó, és ezt a fegyvert is magának akarja. Mármint a ló titkos hatalmát, amire még nem jött rá.*
-A Kikötőbe'.*Morran válaszként, s el is indul, miután minden holmit felszerelt Bütyökre. Nehogy már ő cipekedjen. Erre van a Bütyök.*
-Mosta' pedig hogy Vértestévérködünk, meséjjed csak e' milye hadurakró rizsáztá te össze meg vissza.*Néz szúrósan a másikra. Hisz most már kimondottan érdekli mire is képes a másik valójában, és mire nem.*
-Jártá má' csatába' meeg ilyenök? Lóró harcótá vagy gyalogosa? Oszt milye törzsbő számazó? Ki tanított ki a fegyverrö?*Így hirtelen ezek azok a dolgok amikre azonnali hatállyal választ vár, a többivel várhatnak addig amíg kiérnek a Vérkertből.*
*Nem egészen tudja hova tenni ezt az utolsó megjegyzést Khunezk részéről. De nem különösebben izgatja rajta magát.*
~ Majd szóna' ha testvérök vagyun', de attó még elkönhetöm a szájuka' ~
*Félisteni patrónusuk kedélyesen felszívódik a ködben. Így pedig ketten maradnak a mocsár kellős közepén. Vagyis hárman, mert hát ott van Bütyök is. Az eddig nem túl zseniális, ámde roppantul jól hasznosítható apró termetű ló, mely félisteni cimborája előző ajándéka volt.
Óriásunknak szent meggyőződése hogy a nagyobb póni méretű hátas jól álcázott titkos fegyver, mely hatalmas erejű, csak még nem jött rá forgatásának titkára. Ezt azonban nem osztja meg zöld bőrű vértestvérével, mert hogy móhó, és ezt a fegyvert is magának akarja. Mármint a ló titkos hatalmát, amire még nem jött rá.*
-A Kikötőbe'.*Morran válaszként, s el is indul, miután minden holmit felszerelt Bütyökre. Nehogy már ő cipekedjen. Erre van a Bütyök.*
-Mosta' pedig hogy Vértestévérködünk, meséjjed csak e' milye hadurakró rizsáztá te össze meg vissza.*Néz szúrósan a másikra. Hisz most már kimondottan érdekli mire is képes a másik valójában, és mire nem.*
-Jártá má' csatába' meeg ilyenök? Lóró harcótá vagy gyalogosa? Oszt milye törzsbő számazó? Ki tanított ki a fegyverrö?*Így hirtelen ezek azok a dolgok amikre azonnali hatállyal választ vár, a többivel várhatnak addig amíg kiérnek a Vérkertből.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-20 12:18:31
Üzenet elküldve: 2017-11-20 12:18:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//A lányok, a lányok, a lányok angyalok...//
*Mindkét halandó hölgyike megkapja a karperecet és a kígyót is, egyikőjük sem ellenkezik, sőt, kimondottan örülnek neki.
Váltanak még bizalmasan pár szót Idyaval, majd Yillith bólint.*
-Add csak.
*Miután átveszi a kis fiola vegyszert, Yillith belenyúl az obszidiántömbben futó vércsatornába, ujja végére vesz egy pár cseppet a jéghideg vérből és hozzácsöpögteti a vegyszerhez. Ráteszi vissza a kupakot, majd megrázza párszor és átnyújtja a tündérnek.*
-Idya, drágám, ennyi az egész, már kész is van. Ámde a titka maradjon hármunk között.
*Röviden felvázolja, hogy mit is babrált a vegyszeren, így annak további hatásait csak Idya és Yillith fogja tudni, na meg esetleg Nori, ha Idya elmondja neki!*
-Nagy ajándékokkal kelhettek útra, barátnéim! Vérrel fizessétek vissza! *villannak meg démoni szemei, majd egy pillanat múlva kihuny belőlük a láng.*
-Most menjetek. *inti őket tova Yillith, mert azért neki sem végtelen az ideje.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.20 12:29:46
*Mindkét halandó hölgyike megkapja a karperecet és a kígyót is, egyikőjük sem ellenkezik, sőt, kimondottan örülnek neki.
Váltanak még bizalmasan pár szót Idyaval, majd Yillith bólint.*
-Add csak.
*Miután átveszi a kis fiola vegyszert, Yillith belenyúl az obszidiántömbben futó vércsatornába, ujja végére vesz egy pár cseppet a jéghideg vérből és hozzácsöpögteti a vegyszerhez. Ráteszi vissza a kupakot, majd megrázza párszor és átnyújtja a tündérnek.*
-Idya, drágám, ennyi az egész, már kész is van. Ámde a titka maradjon hármunk között.
*Röviden felvázolja, hogy mit is babrált a vegyszeren, így annak további hatásait csak Idya és Yillith fogja tudni, na meg esetleg Nori, ha Idya elmondja neki!*
-Nagy ajándékokkal kelhettek útra, barátnéim! Vérrel fizessétek vissza! *villannak meg démoni szemei, majd egy pillanat múlva kihuny belőlük a láng.*
-Most menjetek. *inti őket tova Yillith, mert azért neki sem végtelen az ideje.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.20 12:29:46
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-20 10:48:17
Üzenet elküldve: 2017-11-20 10:48:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Posványban//
*Valamit még feltétlenül mondani akar Khunezk a két halandónak, mielőtt távoznának.*
-Gondolom világos, de ha nem, akkor inkább elmondom, nehogy az legyen, hogy nem szóltam. Azért lehetőleg a Testvéreiteket ne gyilkoljátok le, ha egy mód van rá! Ha eljő az idő, tudni fogjátok, hogy kik azok!
*Vaszív engedelmessége és elszántsága máris egy nagy piros pont a félisten szemében, és idővel neki is meglesz a jutalma.
Miután ezt elmondta Khunezk, visszalép a sötétségbe és eggyé válik a köddel, teljesen láthatatlan lesz, mintha csak elnyelte volna a köd.*
*Valamit még feltétlenül mondani akar Khunezk a két halandónak, mielőtt távoznának.*
-Gondolom világos, de ha nem, akkor inkább elmondom, nehogy az legyen, hogy nem szóltam. Azért lehetőleg a Testvéreiteket ne gyilkoljátok le, ha egy mód van rá! Ha eljő az idő, tudni fogjátok, hogy kik azok!
*Vaszív engedelmessége és elszántsága máris egy nagy piros pont a félisten szemében, és idővel neki is meglesz a jutalma.
Miután ezt elmondta Khunezk, visszalép a sötétségbe és eggyé válik a köddel, teljesen láthatatlan lesz, mintha csak elnyelte volna a köd.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-20 10:35:34
Üzenet elküldve: 2017-11-20 10:35:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Posványban//
*Amíg Khunezk és Bölény családiasan elvitatkoznak egymással, az orkfajzat nemigen szól közbe. Ez a kettőjük ügye, intézzék el egymás közt. Már érti, miért kedveli annyira a küldött Nagylábot. Az óriás agresszív, kegyetlen és ha valamit a fejébe vesz, akkor azt csatacsákánnyal se nagyon lehet kiverni onnan. Najó, azzal talán igen. Kíváncsi rá, hogy meddig bírná Khunezk, ha amaz folytatná ezt az akaratos rossz-kisgyerek stílust.
Aztán érkezik a valóban fontos információ, azaz a dolguk, amelyet el kell végezniük. A zöldbőrűnek minden világos, bár abban is biztos, hogy eltérően gondolkodnak a munka végrehajtásáról, de bízik a vérmágia kötötte kapocsban és meggyőzőerejében.
A meló amúgy egyszerű, térítés és toborzás, egy kis extrával. Tetszik az orknak.*
- Úgy lesz, Mester. *Nincs is szükség szóvirágokra, meg hálálkodásra, Khunezk nem azt várja tőlük, hanem tetteket és cselekvést.
Kurtán biccent Bölénynek, hogy indulhatnak, majd megindul kifelé az átokülte helyről. Hátára akasztja a pallos elé a pajzsot, majd az övére aggatott csatacsákány fejével babrálva lépked előre.*
- Hol kezdjük? *Kérdi kivillantva agyarát farkasvigyorral Bölény felé.*
*Amíg Khunezk és Bölény családiasan elvitatkoznak egymással, az orkfajzat nemigen szól közbe. Ez a kettőjük ügye, intézzék el egymás közt. Már érti, miért kedveli annyira a küldött Nagylábot. Az óriás agresszív, kegyetlen és ha valamit a fejébe vesz, akkor azt csatacsákánnyal se nagyon lehet kiverni onnan. Najó, azzal talán igen. Kíváncsi rá, hogy meddig bírná Khunezk, ha amaz folytatná ezt az akaratos rossz-kisgyerek stílust.
Aztán érkezik a valóban fontos információ, azaz a dolguk, amelyet el kell végezniük. A zöldbőrűnek minden világos, bár abban is biztos, hogy eltérően gondolkodnak a munka végrehajtásáról, de bízik a vérmágia kötötte kapocsban és meggyőzőerejében.
A meló amúgy egyszerű, térítés és toborzás, egy kis extrával. Tetszik az orknak.*
- Úgy lesz, Mester. *Nincs is szükség szóvirágokra, meg hálálkodásra, Khunezk nem azt várja tőlük, hanem tetteket és cselekvést.
Kurtán biccent Bölénynek, hogy indulhatnak, majd megindul kifelé az átokülte helyről. Hátára akasztja a pallos elé a pajzsot, majd az övére aggatott csatacsákány fejével babrálva lépked előre.*
- Hol kezdjük? *Kérdi kivillantva agyarát farkasvigyorral Bölény felé.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-19 20:02:18
Üzenet elküldve: 2017-11-19 20:02:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Posványban//
*Vannak dolgok amiket jobb nem kimondani, jelen esetben például azt, hogy óriásunk alaposan a fejébe vette ezt a gyorsaság növelő kristályt, és van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha Khunezk húzza is a száját, de képes lenne rá hogy alkosson egyet. Márpedig ha így áll a helyzet, akkor ő addig fogja erőltetni az ügyet amíg meg nem kapja amit akar, vagy amíg túl nem nő a félistenen.*
-Meglösz főnö'*Biccent, mikor az eligazítást tart rombolsi szak kérdés körben.
Ilyen ügyekben ő rendkívül megbízható. Törni fognak a csontok.*
-Na, akko' megyünk is.*Morran, s int újonnan lett vértestvérének, hogy kezdjen el búcsúzkodni, mert amíg nem fognak valami nagyot, nem jönnek megint. Ha csak nem történik valami hatalmas gubanc. Mert akkor úgy is ide eszi őket a fene.
Amennyiben nem jön közbe semmi, úgy kezet ráz Khunezkel, s megvárja míg az ork is elmondja a magáét, aztán elindulnak kifelé a Vérkertből.*
*Vannak dolgok amiket jobb nem kimondani, jelen esetben például azt, hogy óriásunk alaposan a fejébe vette ezt a gyorsaság növelő kristályt, és van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha Khunezk húzza is a száját, de képes lenne rá hogy alkosson egyet. Márpedig ha így áll a helyzet, akkor ő addig fogja erőltetni az ügyet amíg meg nem kapja amit akar, vagy amíg túl nem nő a félistenen.*
-Meglösz főnö'*Biccent, mikor az eligazítást tart rombolsi szak kérdés körben.
Ilyen ügyekben ő rendkívül megbízható. Törni fognak a csontok.*
-Na, akko' megyünk is.*Morran, s int újonnan lett vértestvérének, hogy kezdjen el búcsúzkodni, mert amíg nem fognak valami nagyot, nem jönnek megint. Ha csak nem történik valami hatalmas gubanc. Mert akkor úgy is ide eszi őket a fene.
Amennyiben nem jön közbe semmi, úgy kezet ráz Khunezkel, s megvárja míg az ork is elmondja a magáét, aztán elindulnak kifelé a Vérkertből.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-11-18 14:35:50
Üzenet elküldve: 2017-11-18 14:35:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//A lányok, a lányok, a lányok angyalok...//
*Szegény lány nagyon elveszettnek érzi magát, legalábbis egyelőre. Eddig mindig csak magának bizonygatta, hogy Sa'Tereth mellette van és vigyáz rá, de egészen mostanáig semmi kézzel fogható, illetve szemmel látható jele nem mutatkozott, hogy valóban így lenne. A mai nap különleges ebből a szempontból. Itt áll előtte az említett sötét úr egyik démona, beszél hozzájuk, figyel rájuk, olyan valóságos az egész.
Érdeklődve figyeli, hogy mi történik Idyával, de nem gondolja, hogy a következő pillanatban őt is magához inti a félistennő. Aprót bólint, majd óvatos léptekkel odasétál hozzá. Félelme közben feloszlani látszik, ami talán csak a benne valóban létező sötétségnek köszönhető, ami szépen lassan eluralkodik az ártatlan lány elméjén.
Ugyanaz történik, mint Idyával, így már nagyjából tudja mire számítson. Kissé felszisszen, mikor a körmök megsértik homlokát, a karperecet viszont most még nem látszó örömmel fogadja. Végignéz a bőrébe mászó kígyón, aminek kíséretében hidegrázást érez, majd valami furcsát, valami különlegeset. Most már tényleg vele van Sa'Tereth, nem is lehet kérdés.*
- Köszönöm.
*Suttogja halkan Yillith szemeibe nézve, majd az eddigi megszeppent arckifejezés először hideg tekintetté, majd őrült vigyorrá fokozódik. Lenéz kezeire, ökölbe szorítja ujjait, majd kiengedi őket, aztán újra összezárja. Egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy megtalálja a helyét ebben a zord világban a sötétség oldalán, és ebben most már senki sem állíthatja meg. Sem a városőrök, sem a magukat vezetőknek nevező férgek, akik egy elvakult birkanyájnak parancsolgathatnak csupán, sem az a nyomorult Clion, aki soha sem hitt benne igazán. Nem hitte el, hogy Nori egyszer majd képes lesz felülkerekedni önmagán és irányítani a benne élő szörnyeteget. Már csak egy dolog van hátra, hogy bebiztosíthassa helyét a halandók között. Bizonyítani Idyának. A tündér is láthatja a lány elszánt mosolyát, miközben pár lépést hátrál Yillithtől.*
*Szegény lány nagyon elveszettnek érzi magát, legalábbis egyelőre. Eddig mindig csak magának bizonygatta, hogy Sa'Tereth mellette van és vigyáz rá, de egészen mostanáig semmi kézzel fogható, illetve szemmel látható jele nem mutatkozott, hogy valóban így lenne. A mai nap különleges ebből a szempontból. Itt áll előtte az említett sötét úr egyik démona, beszél hozzájuk, figyel rájuk, olyan valóságos az egész.
Érdeklődve figyeli, hogy mi történik Idyával, de nem gondolja, hogy a következő pillanatban őt is magához inti a félistennő. Aprót bólint, majd óvatos léptekkel odasétál hozzá. Félelme közben feloszlani látszik, ami talán csak a benne valóban létező sötétségnek köszönhető, ami szépen lassan eluralkodik az ártatlan lány elméjén.
Ugyanaz történik, mint Idyával, így már nagyjából tudja mire számítson. Kissé felszisszen, mikor a körmök megsértik homlokát, a karperecet viszont most még nem látszó örömmel fogadja. Végignéz a bőrébe mászó kígyón, aminek kíséretében hidegrázást érez, majd valami furcsát, valami különlegeset. Most már tényleg vele van Sa'Tereth, nem is lehet kérdés.*
- Köszönöm.
*Suttogja halkan Yillith szemeibe nézve, majd az eddigi megszeppent arckifejezés először hideg tekintetté, majd őrült vigyorrá fokozódik. Lenéz kezeire, ökölbe szorítja ujjait, majd kiengedi őket, aztán újra összezárja. Egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy megtalálja a helyét ebben a zord világban a sötétség oldalán, és ebben most már senki sem állíthatja meg. Sem a városőrök, sem a magukat vezetőknek nevező férgek, akik egy elvakult birkanyájnak parancsolgathatnak csupán, sem az a nyomorult Clion, aki soha sem hitt benne igazán. Nem hitte el, hogy Nori egyszer majd képes lesz felülkerekedni önmagán és irányítani a benne élő szörnyeteget. Már csak egy dolog van hátra, hogy bebiztosíthassa helyét a halandók között. Bizonyítani Idyának. A tündér is láthatja a lány elszánt mosolyát, miközben pár lépést hátrál Yillithtől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046