//Sa'argathot diadala//
//A gonosz csatlósai: háló//
*Türelmesen végiglebegi a mutatványt. Hát igen, a megváltozott munkaképességet jobb betájolni addig, amíg friss. Éppen arra gondol, egyébként teljesen gyanútlanul, hogy eltarthat egy darabig hozzászokni egy kéznek a hiányához; ő a saját részéről még mindig nem esett túl rajta, bár neki többe hiányzik, mint egy kéz, pedig az már jó rég óta. Ezt bizonyítja, hogy a gondolatra öntudatlanul sóhajtást imitál. A botok kérdése, továbbá. Dereng valami róluk, bár nem Sa'argathot, hanem inkább Gorden szinkronhangján.*
- Véht fakaszt; elhohaszt.
*Visszhangozza szóban a gondolatot.*
- Ha jobb ötlet híján leszel, kiphóbálód, milyenek valakinek a szemébe állítva.
*Bár gyanítja, hogy az ilyen varázspálcákat egyszerű használatra tervezik. Huss, és pöcc. Mérlegeli az elhangzottakat. Nem elég, hogy terv kell, ki is kellene próbálni azt valamin. Szégyen, vagy sem (inkább igen), még egyikük sem hajtott végre gonoszságot. Nem volt alkalmuk a karmaikat kipróbálni élő húson. Saját nem számít, persze. Mindenesetre, nagyjából ilyesmire számított. Ami lidércünket illeti, rajta a sor, hogy megnyilatkozzon.*
- Valamennyi fegyveh – a tieid is – áhtalmatlan hám nézve. Báh... Elvétve akad, ami mégsem.
*Asztrálhomlokát „vakargatja”, ahogy visszaemlékszik, amint Sa'argathot néni oda döfött egy nyílheggyel.
És fájt.*
- Kétlem viszont, hogy ilyenekhez báhmely pahaszt hozzájuthat. Ami a vaházslatot illeti...
*Erre viszont még nem gondolt. Hogy hatna rá, ha valaki villámot szór szegény fejére?*
-Nem phóbálnám ki.
*Visszatérése hajnalán úgy hitte, egy komolyabb szél szertefújja illékony egzisztenciáját. Bár most nem ennyire bizonytalan, ám még mindig hisz benne, hogy ha bármi, ami kártékony lehet a számára, hozzáér, egy pillanat alatt visszaküldheti az éterbe. Ezért is nem mer komolyabban kísértletezni. Ezen aggályait nem osztja meg, merő beképzeltségből.*
- Ja, és *ismétli el az egy órával ez előtti leckét* Csak őket mozdíthatom meg.
*Kocogtatja meg a kőikreket, akikkel Gorden mára már kellően megismerkedhetett.*
- Gyehünk hát. Ismehjük meg a köhnyezetet, mielőtt kihasználnánk adottságait.
*Undorodva gondol az erdőre, s a vele járó madárcsicsergésre, állat-neszekre, és körülbelül mindenre, ami olyan elevenen éldegél, és rohangál ott. Főleg a mókusokra. Az utálatos, pofátlan kis dögökre. Immáron mindegyik kész a kínhalálra. Az pedig eszébe sem jut, hogy most tél van, s mindennek csak a felét találják meg, ha egyáltalán erdőt járni indulnak. Különben is, a kikötő közelebb van. Ott viszont már nincs akkora rendetlenség. Mindazonáltal jó játék lehet elkapni néhány semmirekellő alembert. Persze nem egyedül van, gondolnia kell társára, aki parasztok vasvilláira is érzékeny lehet. E két lehetőséget latolgatja egyelőre.*
A hozzászólás írója (Letrion Wandar [halott]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.29 00:06:49