Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-18 21:32:44
Üzenet elküldve: 2022-07-18 21:32:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szamáron kívül más nem értékelte simogatását, amiből arra enged következtetni tényleg nem lehet túl kedves a másik szívének az az állat. Ahogy a halottak tisztes eltemetése sem, mert nem tartja szép ötletnek, hogy egyszer még tisztább lehet ez a hely a halál és a fájdalom tömör együttesétől. Aztán ahogy elérnek az oltárhoz a nő beszélni kezd. Dalaf pedig izgatottan hallgatja a szöszit, tényleg kíváncsi rá mit tudhat a másik. ~Valami varázslatra gondol? Biztosan arra. Tudnom kellett volna, hogy jártas az ilyesmiben!~ eddig teljesen beveszi minden szavát a nőnek és lelkes kiskutya szemekkel figyeli azt a felnyúló kezet. Aztán ahogy a másik áttér a mondandója másik felére, a kedve teljesen megváltozik. És akkor... megszólal*
- Kérem ne bántson! *egy pillanatig minden tudását bevetve eljátssza az ijedt áldozatot, majd mielőtt a másik beleélhetné magát a szerepbe nevetni kezd, de úgy igazán teljes szívéből nevetni. Nem is hátrál sehová.*
- A fenébe is, ez jó volt! Tovább akartam húzni az ijedt játékot, de nem bírtam komolyan venni. Viszont teljesen bevettem, hogy mutat valamit! Aztán a semmiből jött ilyen régi férfi tréfával, tényleg tökéletesen időzítés volt. Nem gondoltam, hogy szeret tréfálkozni. Az arca is meg minden... köszönöm! *A vörös ezt baráti előrelépésnek veszi, aztán majd kiderül az e. Ám arcán nagyon boldog, szinte gyermeki mosoly ül. Mondandója sem volt gúnyos, lerí róla, hogy őszintén tetszett neki a dolog. Reméli a másik nem sértődik meg, hogy valójában nem sikerült megijesztenie a férfit*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szamáron kívül más nem értékelte simogatását, amiből arra enged következtetni tényleg nem lehet túl kedves a másik szívének az az állat. Ahogy a halottak tisztes eltemetése sem, mert nem tartja szép ötletnek, hogy egyszer még tisztább lehet ez a hely a halál és a fájdalom tömör együttesétől. Aztán ahogy elérnek az oltárhoz a nő beszélni kezd. Dalaf pedig izgatottan hallgatja a szöszit, tényleg kíváncsi rá mit tudhat a másik. ~Valami varázslatra gondol? Biztosan arra. Tudnom kellett volna, hogy jártas az ilyesmiben!~ eddig teljesen beveszi minden szavát a nőnek és lelkes kiskutya szemekkel figyeli azt a felnyúló kezet. Aztán ahogy a másik áttér a mondandója másik felére, a kedve teljesen megváltozik. És akkor... megszólal*
- Kérem ne bántson! *egy pillanatig minden tudását bevetve eljátssza az ijedt áldozatot, majd mielőtt a másik beleélhetné magát a szerepbe nevetni kezd, de úgy igazán teljes szívéből nevetni. Nem is hátrál sehová.*
- A fenébe is, ez jó volt! Tovább akartam húzni az ijedt játékot, de nem bírtam komolyan venni. Viszont teljesen bevettem, hogy mutat valamit! Aztán a semmiből jött ilyen régi férfi tréfával, tényleg tökéletesen időzítés volt. Nem gondoltam, hogy szeret tréfálkozni. Az arca is meg minden... köszönöm! *A vörös ezt baráti előrelépésnek veszi, aztán majd kiderül az e. Ám arcán nagyon boldog, szinte gyermeki mosoly ül. Mondandója sem volt gúnyos, lerí róla, hogy őszintén tetszett neki a dolog. Reméli a másik nem sértődik meg, hogy valójában nem sikerült megijesztenie a férfit*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-18 19:38:00
Üzenet elküldve: 2022-07-18 19:38:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia csak legyint a férfi hadoválására. Úgyse hisz neki, de ez nyílt titok. Csöndben haladnak tovább a Vérkertig. Felőle simogatja a szamarat, ha akarja, amíg galibát nem csinál. Nem is igazán figyel oda rá. Jobban lekötik a saját gondolatai a kertről. Megérkezve hamar kikötözi az állatokat, aztán meg irány befelé. Az első a biztonság. Óvatosan halad befelé azért, és folyamatosan ellenség után kémlel, de azért jót vigyorog az ostoba megjegyzésen.*
- Próbáld meg kitakarítani, de garantálom, hogy csak egy kupac csont leszel, mint ez itt.* Bök rá valami oszladozó törp tetemre. Az oltárig halad, de nem nagyon szól. Könnyelműség volna. Majd ha elérte a kettéhasadt sötét kőoltárt, akkor körbekémlel és az eddig szorosan mögötte tipegő Dalaf felé fordul.*
- Itt vagyunk. Ennek a helynek a szívében. A pletykák igaznak tűnnek. Az oltárt elpusztították, de a hely mit sem változott. Szinte tapintani lehet a levegőben.* Feltartja a kezeit, mintha meg akarná markolni a lila ködöt, hogy aztán rideg pillantását Dalafra emelje.*
- Utunk itt véget is ért. Ma este vért áldozunk az istennek, mégpedig a tiédet...* Kardja megvillan, ahogy a férfira szegezi, miközben elindul az vörös elf felé, arcán örült mosollyal.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia csak legyint a férfi hadoválására. Úgyse hisz neki, de ez nyílt titok. Csöndben haladnak tovább a Vérkertig. Felőle simogatja a szamarat, ha akarja, amíg galibát nem csinál. Nem is igazán figyel oda rá. Jobban lekötik a saját gondolatai a kertről. Megérkezve hamar kikötözi az állatokat, aztán meg irány befelé. Az első a biztonság. Óvatosan halad befelé azért, és folyamatosan ellenség után kémlel, de azért jót vigyorog az ostoba megjegyzésen.*
- Próbáld meg kitakarítani, de garantálom, hogy csak egy kupac csont leszel, mint ez itt.* Bök rá valami oszladozó törp tetemre. Az oltárig halad, de nem nagyon szól. Könnyelműség volna. Majd ha elérte a kettéhasadt sötét kőoltárt, akkor körbekémlel és az eddig szorosan mögötte tipegő Dalaf felé fordul.*
- Itt vagyunk. Ennek a helynek a szívében. A pletykák igaznak tűnnek. Az oltárt elpusztították, de a hely mit sem változott. Szinte tapintani lehet a levegőben.* Feltartja a kezeit, mintha meg akarná markolni a lila ködöt, hogy aztán rideg pillantását Dalafra emelje.*
- Utunk itt véget is ért. Ma este vért áldozunk az istennek, mégpedig a tiédet...* Kardja megvillan, ahogy a férfira szegezi, miközben elindul az vörös elf felé, arcán örült mosollyal.*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-15 15:15:09
Üzenet elküldve: 2022-07-15 15:15:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Persze férfiként gondoltam már rá, de nem~*
- Nem fantáziálok véres helyekről és sajgó fejjel sem élvezek általában semmit. Úgyhogy, ha a motivációm a megfektetése lenne, már feladtam volna. Ráadásul ne felejtse el, hogy volt Sellőként nekem más hiányzott az életemből. Igaz, hogy a rendes csábítás is, de inkább az őszinteség. Maga pedig úgy tűnik, hogy az. *Itt inkább el is hallgat. Ezek után hosszabb csönd telepedik rájuk. Amikor észreveszi az állatok nyugtalanságát, akkor tesz először bármi mást a sétán kívül is. Határozottan és szemből nyúl a szamár felé, hogy megsimogassa a fejét. Nem akarná hátulról megijeszteni vagy félelmet mutatni az állatnak, hiszen nincs is oka rá. Dolgozott ő már vad lovakkal is. Ez apróság. Ha lenne nála valami eledel most biztosan adni neki egy keveset. Nemsokára Nix már köti is őket a bejárathoz, ő pedig ebbe nem szól bele. A páncélos megjegyzésre viszont úgy felhúzná a szemöldökét! Buta ötletnek és felvágásnak tűnik a dolog. ~Bár a halottak még mindig nem támadnak csak úgy~ el is gondolkodik egy pillanatig vajon elég jó lélek e ahhoz, hogy ne legyen oka félni. Ám mégsem marad le követi a nőt. Ahogy végignéz a kerten a szívét kishíján kettészakítja a látvány. ~Hány gyermek lehet itt? Fiatal lány? Vagy család?~ nem félelem vezérli őt, valami egészen más miatt borzong meg a háta. A valóságtól. Látta szülni az egykori feleségét, hallotta sikolyait, látta a vért, de az élet volt, ez pedig halál. Amennyire csak képes rá kerüli a holtak minden maradványát. ~Hogy is lelhetnének itt békét? Mintha állandóan háborgatnák őket.~*
- Bárcsak kitakaríthatnám ezt a helyet. Nem mosna el ennyi fájdalmat és tragédiát, de talán megnyugvást adhatna az itt fekvőknek. Rendes temetőt. ~Ez a hely most többnek tűnik, mint amit a városban emlegetnek a varázslatról. Mintha az összes itt fekvő ereje egyszerre szállna a levegőben és nem engedné a talajt újra termővé válni, mert még nem elégedett~ *most szívesen megfogná a másik kezét, hogy emlékezhessen ő még él. Ám ezt nem próbálja meg, csak saját kezeit kulcsolja össze. ~Köszönöm, hogy én élhetek~ most ezekben a pillanatokban még inkább úgy érzi soha többé nem akar visszatérni a bordélyházba. ~Helytelennek tűnik ez a fegyver. Ezek nélkül is annyi már itt az erőszak. Azt hiszem az a legjobb, ha úgy gondolok rá, mint súlyra és nem másra~ mindeközben elkezdett némi félelmet érezni*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Persze férfiként gondoltam már rá, de nem~*
- Nem fantáziálok véres helyekről és sajgó fejjel sem élvezek általában semmit. Úgyhogy, ha a motivációm a megfektetése lenne, már feladtam volna. Ráadásul ne felejtse el, hogy volt Sellőként nekem más hiányzott az életemből. Igaz, hogy a rendes csábítás is, de inkább az őszinteség. Maga pedig úgy tűnik, hogy az. *Itt inkább el is hallgat. Ezek után hosszabb csönd telepedik rájuk. Amikor észreveszi az állatok nyugtalanságát, akkor tesz először bármi mást a sétán kívül is. Határozottan és szemből nyúl a szamár felé, hogy megsimogassa a fejét. Nem akarná hátulról megijeszteni vagy félelmet mutatni az állatnak, hiszen nincs is oka rá. Dolgozott ő már vad lovakkal is. Ez apróság. Ha lenne nála valami eledel most biztosan adni neki egy keveset. Nemsokára Nix már köti is őket a bejárathoz, ő pedig ebbe nem szól bele. A páncélos megjegyzésre viszont úgy felhúzná a szemöldökét! Buta ötletnek és felvágásnak tűnik a dolog. ~Bár a halottak még mindig nem támadnak csak úgy~ el is gondolkodik egy pillanatig vajon elég jó lélek e ahhoz, hogy ne legyen oka félni. Ám mégsem marad le követi a nőt. Ahogy végignéz a kerten a szívét kishíján kettészakítja a látvány. ~Hány gyermek lehet itt? Fiatal lány? Vagy család?~ nem félelem vezérli őt, valami egészen más miatt borzong meg a háta. A valóságtól. Látta szülni az egykori feleségét, hallotta sikolyait, látta a vért, de az élet volt, ez pedig halál. Amennyire csak képes rá kerüli a holtak minden maradványát. ~Hogy is lelhetnének itt békét? Mintha állandóan háborgatnák őket.~*
- Bárcsak kitakaríthatnám ezt a helyet. Nem mosna el ennyi fájdalmat és tragédiát, de talán megnyugvást adhatna az itt fekvőknek. Rendes temetőt. ~Ez a hely most többnek tűnik, mint amit a városban emlegetnek a varázslatról. Mintha az összes itt fekvő ereje egyszerre szállna a levegőben és nem engedné a talajt újra termővé válni, mert még nem elégedett~ *most szívesen megfogná a másik kezét, hogy emlékezhessen ő még él. Ám ezt nem próbálja meg, csak saját kezeit kulcsolja össze. ~Köszönöm, hogy én élhetek~ most ezekben a pillanatokban még inkább úgy érzi soha többé nem akar visszatérni a bordélyházba. ~Helytelennek tűnik ez a fegyver. Ezek nélkül is annyi már itt az erőszak. Azt hiszem az a legjobb, ha úgy gondolok rá, mint súlyra és nem másra~ mindeközben elkezdett némi félelmet érezni*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:06:13
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:06:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Megpróbálja behízelegni magát Dalaf, ami mondhatni sikerül is. Szereti a lány, ha hízelegnek neki, de azért oda szúrni is szeret.*
- Vagy csak meg akarnál fektetni.* Ez a gondolat is eléggé logikus a számára. Többször célzott már rá a férfi, még ha provokációnak is szánta. Aztán a csók is ott volt. Ezek nem véletlenek, vagyis Nixának nem azok. Hiába is takarózik a vörös, hogy ő már nem selyemfiú, de amikor a fegyvert oda dobja neki, akkor az arca elárulja. Azért legalább annyi tartás van benne, hogy ne nyafogjon, de ezt akkor is élvezni fogja a lovagnő. Lassan pedig elkullognak a Vérkertig. Ehhez át kell vágni az unalmas lakónegyeden. Nem szól ez idő alatt hozzá a lány. Kell egy kis némaság a történtek után. Ahogy közelednek a kert felé, úgy lesz a lány egyre izgatottabb az állatok pedig egyre nyugtalanabbak. Pont ezért fogja szorosan kikötni őket a bejáratnál. A csatamén még hagyján is, de a szamár nincs ilyesmihez szokva.*
- Csak miattad nem veszek páncélt. Lásd kivel van dolgod!* Szó nélkül ezt követően elindul befelé a lilás ködbe. A véresnek tűnő talaj cuppog a lába alatt. Oszladozó tetemek és csontok állják útját. A lány igyekszik a köves részeken haladni, de elkerülhetetlen, hogy ne lépjen néha bele a sárba. Kezében ott szorongatja mesterkardját, ami mindent is képes ami elé kerül, megsemmisíteni. Legyen az anyagi vagy anyagtalan. Annyira nem izgatja, ha lemarad mögötte az elf. Ő célirányos halad a posvány közepe felé. Hazudna, ha a groteszk hely nem rémíteni, de egyben ez pumpálja fel adrenalinnal is, amit pedig imád. Középen ott a meghasadt fekete kőoltár. Mint, egy óriási seb. Nixomia az oltárig sétál, de nem fog a világ semmi pénzért se hozzá nyúlni a kőhöz. Ha időközben Dalaf valahol is lemaradt, akkor Nixa kihasználja az alkalmat és beáll az egyik kőszikla mögé, hogy ne találja meg a férfi. Ha pedig tartja az iramot, akkor majd az oltárnál fognak állni kettesben. Van terve erre az esetre is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Megpróbálja behízelegni magát Dalaf, ami mondhatni sikerül is. Szereti a lány, ha hízelegnek neki, de azért oda szúrni is szeret.*
- Vagy csak meg akarnál fektetni.* Ez a gondolat is eléggé logikus a számára. Többször célzott már rá a férfi, még ha provokációnak is szánta. Aztán a csók is ott volt. Ezek nem véletlenek, vagyis Nixának nem azok. Hiába is takarózik a vörös, hogy ő már nem selyemfiú, de amikor a fegyvert oda dobja neki, akkor az arca elárulja. Azért legalább annyi tartás van benne, hogy ne nyafogjon, de ezt akkor is élvezni fogja a lovagnő. Lassan pedig elkullognak a Vérkertig. Ehhez át kell vágni az unalmas lakónegyeden. Nem szól ez idő alatt hozzá a lány. Kell egy kis némaság a történtek után. Ahogy közelednek a kert felé, úgy lesz a lány egyre izgatottabb az állatok pedig egyre nyugtalanabbak. Pont ezért fogja szorosan kikötni őket a bejáratnál. A csatamén még hagyján is, de a szamár nincs ilyesmihez szokva.*
- Csak miattad nem veszek páncélt. Lásd kivel van dolgod!* Szó nélkül ezt követően elindul befelé a lilás ködbe. A véresnek tűnő talaj cuppog a lába alatt. Oszladozó tetemek és csontok állják útját. A lány igyekszik a köves részeken haladni, de elkerülhetetlen, hogy ne lépjen néha bele a sárba. Kezében ott szorongatja mesterkardját, ami mindent is képes ami elé kerül, megsemmisíteni. Legyen az anyagi vagy anyagtalan. Annyira nem izgatja, ha lemarad mögötte az elf. Ő célirányos halad a posvány közepe felé. Hazudna, ha a groteszk hely nem rémíteni, de egyben ez pumpálja fel adrenalinnal is, amit pedig imád. Középen ott a meghasadt fekete kőoltár. Mint, egy óriási seb. Nixomia az oltárig sétál, de nem fog a világ semmi pénzért se hozzá nyúlni a kőhöz. Ha időközben Dalaf valahol is lemaradt, akkor Nixa kihasználja az alkalmat és beáll az egyik kőszikla mögé, hogy ne találja meg a férfi. Ha pedig tartja az iramot, akkor majd az oltárnál fognak állni kettesben. Van terve erre az esetre is.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:36:03
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
* Nem tudja, mióta van itt, a Vérkert sűrű ködében már azt is nehezére esik megállapítani, hogy nappal van vagy este. Mindenesetre olybá tűnik, hogy a kislány bőrébe bújt entitás már nem tartja itt sokáig. A kérdésére határozottan felel. *
– Elhozom neked a csillagokat. * "Esküje" lehetne hivatalosabb is – nem rogy térdre, nem kezd körmönfont mondatokba, hiszen az nem az ő stílusa. Ellenben komolyan gondolja, amit mond. Ebben a pillanatban semmi sem tűnik egyértelműbbnek számára, minthogy szavát betartva valóban elhozza, amit Querduqvar kért tőle. Csak másodpercek múlva tör elő újra a kétség benne. Azonban ekkor sem akaraterejét vonja kétségbe, mindinkább képességeit, hogy egyedül megszerezze a "csillagokat". Ezen azonban ráér később is rágódni. Egy pillanatra behunyja szemeit és hátat fordítva a lénynek elindul abba az irányba, amerről korábban Goonnal érkezett. Nem néz hátra. ~ Azért remélem, hogy Goont életben hagyta. ~ Ha Querduqvar a vele kötött alkut komolyan gondolta, nincs oka félni tőle. Ha eleddig csak szórakozott a lánnyal, akkor neki már úgyis mindegy. Inkább arra összpontosít, hogy megtalálja a járható utat a Vérkert posványában. *
* Nem tudja, mióta van itt, a Vérkert sűrű ködében már azt is nehezére esik megállapítani, hogy nappal van vagy este. Mindenesetre olybá tűnik, hogy a kislány bőrébe bújt entitás már nem tartja itt sokáig. A kérdésére határozottan felel. *
– Elhozom neked a csillagokat. * "Esküje" lehetne hivatalosabb is – nem rogy térdre, nem kezd körmönfont mondatokba, hiszen az nem az ő stílusa. Ellenben komolyan gondolja, amit mond. Ebben a pillanatban semmi sem tűnik egyértelműbbnek számára, minthogy szavát betartva valóban elhozza, amit Querduqvar kért tőle. Csak másodpercek múlva tör elő újra a kétség benne. Azonban ekkor sem akaraterejét vonja kétségbe, mindinkább képességeit, hogy egyedül megszerezze a "csillagokat". Ezen azonban ráér később is rágódni. Egy pillanatra behunyja szemeit és hátat fordítva a lénynek elindul abba az irányba, amerről korábban Goonnal érkezett. Nem néz hátra. ~ Azért remélem, hogy Goont életben hagyta. ~ Ha Querduqvar a vele kötött alkut komolyan gondolta, nincs oka félni tőle. Ha eleddig csak szórakozott a lánnyal, akkor neki már úgyis mindegy. Inkább arra összpontosít, hogy megtalálja a járható utat a Vérkert posványában. *
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:54:15
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:54:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
*A kislány testébe bújt Querduqvar (vagy a kislány Querduqvar) valóban nem említett megszeghetetlen szerződést, vérszövetséget vagy úr (vagy úrnő) és szolga kapcsolatot. Egyszerűen "csillagokat" akar, bár azokból kissé rendhagyókat. Mivel pedig eddig sosem indult el maga begyűjteni őket, Dsavloban felmerülhet a kérdés, hogy képes-e elhagyni egyáltalán a Vérkertet a különös teremtmény. Ha pedig nem, akkor mi kötheti oda, ha pedig igen, akkor miért nem megy el maga? Csupa olyan kérdés, amire nincs válasz.
Querduqvar nem kertel, rákérdez, mivel nyerhetné el Dsavlo bizalmát, azaz mivel tudná rávenni, hogy hozzon neki "csillagokat". Ha a lány intelligensebb lenne, biztosan eszébe jutna, hogy vajon mások miért nem halmozták el eddig a kislány bőrébe bújt entitást "csillagokkal", ám a vörös ilyesmibe bele sem gondol, örömmel tölti el, hogy valaki ilyen előnyös üzletet ajánl számára.
A válaszra Querduqvar enyhén félrefordított fejjel néz Dsavlora, majd pár pislogás után elmosolyodik.*
- Ha hozol nekem két csillagot, az egyikből csinálok neked tudást. *Válaszolja mosolyogva. Az üzlet egyszerű, két "csillag" és a vörös kapni fog valamit, amivel tudásra tehet szert.*
- Mit szólsz hozzá? *Kérdi enyhe érdeklődéssel a hangjában az izzó szemű lányka, hasában türelmetlen körözésbe kezdenek a fénypontok.*
*A kislány testébe bújt Querduqvar (vagy a kislány Querduqvar) valóban nem említett megszeghetetlen szerződést, vérszövetséget vagy úr (vagy úrnő) és szolga kapcsolatot. Egyszerűen "csillagokat" akar, bár azokból kissé rendhagyókat. Mivel pedig eddig sosem indult el maga begyűjteni őket, Dsavloban felmerülhet a kérdés, hogy képes-e elhagyni egyáltalán a Vérkertet a különös teremtmény. Ha pedig nem, akkor mi kötheti oda, ha pedig igen, akkor miért nem megy el maga? Csupa olyan kérdés, amire nincs válasz.
Querduqvar nem kertel, rákérdez, mivel nyerhetné el Dsavlo bizalmát, azaz mivel tudná rávenni, hogy hozzon neki "csillagokat". Ha a lány intelligensebb lenne, biztosan eszébe jutna, hogy vajon mások miért nem halmozták el eddig a kislány bőrébe bújt entitást "csillagokkal", ám a vörös ilyesmibe bele sem gondol, örömmel tölti el, hogy valaki ilyen előnyös üzletet ajánl számára.
A válaszra Querduqvar enyhén félrefordított fejjel néz Dsavlora, majd pár pislogás után elmosolyodik.*
- Ha hozol nekem két csillagot, az egyikből csinálok neked tudást. *Válaszolja mosolyogva. Az üzlet egyszerű, két "csillag" és a vörös kapni fog valamit, amivel tudásra tehet szert.*
- Mit szólsz hozzá? *Kérdi enyhe érdeklődéssel a hangjában az izzó szemű lányka, hasában türelmetlen körözésbe kezdenek a fénypontok.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-04-21 22:42:32
Üzenet elküldve: 2022-04-21 22:42:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
* Apránként sikerül összeszednie magát. Eszébe jut szegényes reggelije és az a kevéske rum, amit ivott hozzá. Kedve lenne itt hagyni az egész Vérkertet, minden sötét titkával és teremtményével együtt, ám ez csak egy kósza gondolat. Querduqvar szavai némileg megnyugtatják. Ezek szerint nem kell fogadalmat tennie, tehát ha nem sikerül "csillagokat" szereznie (vagy meggondolja magát) sem tartozik elszámolnivalóval – legalábbis addig nem, amíg nem téved ismét erre a helyre. Illetve Dsavlo így értelmezi. Azonban mivel úgy tűnik, a kislány komolyan gondolja az "üzletet", a vörös sem tervez kihátrálni ebből a számára is hasznos kapcsolatból.
Egy ideig csak hallgat, hiszen mit is mondhatna az, akit ilyen nehéz döntés elé állítanak? Fejében megfordul jó néhány gondolat.
~ Mit szeretnék leginkább? Pénzt? Eddig is megéltem valahogy, meg aztán egy nagyobb házban mivel lenne jobb? Hatalmat? Hogy mások fölött álljak? Ugyan már, aki magasra tör, az mélyre zuhan. ~ Míg ezen tűnődik, mutatóujjával ajkait simogatja. Végül eszébe jut az otthonában porosodó Zöld Könyv, mely bár számos hétköznapi problémára nyújt megoldást, Dsavlo mindig is többre vágyott annál, minthogy útszéli kuruzslók praktikáit alkalmazza aprópénzért. Hirtelen minden más válaszlehetőséget félresöpörve felel. *
– Én akarok lenni Lanawin legnagyobb vajákosa! * Mondja határozottan. Persze érzi, hogy ez kicsit túl nagy kérés lenne egyszerre, ezért bővebben is kifejti. *
– Tudást szeretnék szerezni. A ráolvasásról, méregkeverésről és hasonlókról. * Ezután elhallgat. Egyelőre feleslegesnek gondolja, hogy ennél bővebben belemenjen a témába, hiszen úgyis Querduqvar dönt arról, hogy mi az a tudás, amit átad és mi az, amit nem. Ha egyáltalán tényleg olyan sokat tud, mint ahogy az a szavaiból kihallatszik. *
* Apránként sikerül összeszednie magát. Eszébe jut szegényes reggelije és az a kevéske rum, amit ivott hozzá. Kedve lenne itt hagyni az egész Vérkertet, minden sötét titkával és teremtményével együtt, ám ez csak egy kósza gondolat. Querduqvar szavai némileg megnyugtatják. Ezek szerint nem kell fogadalmat tennie, tehát ha nem sikerül "csillagokat" szereznie (vagy meggondolja magát) sem tartozik elszámolnivalóval – legalábbis addig nem, amíg nem téved ismét erre a helyre. Illetve Dsavlo így értelmezi. Azonban mivel úgy tűnik, a kislány komolyan gondolja az "üzletet", a vörös sem tervez kihátrálni ebből a számára is hasznos kapcsolatból.
Egy ideig csak hallgat, hiszen mit is mondhatna az, akit ilyen nehéz döntés elé állítanak? Fejében megfordul jó néhány gondolat.
~ Mit szeretnék leginkább? Pénzt? Eddig is megéltem valahogy, meg aztán egy nagyobb házban mivel lenne jobb? Hatalmat? Hogy mások fölött álljak? Ugyan már, aki magasra tör, az mélyre zuhan. ~ Míg ezen tűnődik, mutatóujjával ajkait simogatja. Végül eszébe jut az otthonában porosodó Zöld Könyv, mely bár számos hétköznapi problémára nyújt megoldást, Dsavlo mindig is többre vágyott annál, minthogy útszéli kuruzslók praktikáit alkalmazza aprópénzért. Hirtelen minden más válaszlehetőséget félresöpörve felel. *
– Én akarok lenni Lanawin legnagyobb vajákosa! * Mondja határozottan. Persze érzi, hogy ez kicsit túl nagy kérés lenne egyszerre, ezért bővebben is kifejti. *
– Tudást szeretnék szerezni. A ráolvasásról, méregkeverésről és hasonlókról. * Ezután elhallgat. Egyelőre feleslegesnek gondolja, hogy ennél bővebben belemenjen a témába, hiszen úgyis Querduqvar dönt arról, hogy mi az a tudás, amit átad és mi az, amit nem. Ha egyáltalán tényleg olyan sokat tud, mint ahogy az a szavaiból kihallatszik. *
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:38:21
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:38:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Biztonságot keresni és remélni egy olyan helyen, mint a Vérkert, talán dőreség, ám való igaz, hogy a kislány bőrébe bújt entitás eddig nem bántott senkit. Azon kívül, hogy a törpét eltüntette a színről.
A látomásban nem derül ki, hogy Dsavlo tudna-e tenni bármit is, hogy megakadályozza a történéseket és miután újra a Vérkert sötétsége borul rá, már nem is lesz alkalma megpróbálni. Querduqvar kifejezéstelenül, érzelemmentesen nézi a földre térdelő lányt, türelmesen megvárja, míg összeszedi magát.*
- Nem kell ígérned, türelmes vagyok. Huszonhárom éve gyűjtöm a csillagokat, ha hoznak nekem. *Simogatja meg a hasát és az apró fénybogarak lassú táncba kezdenek tenyere alatt.
A kérdésre enyhén félrefordítja a fejét és úgy néz a vörösre, arcán most sincs érzelem, bár tartásából talán arra következtethet, hogy felkeltette Querduqvar figyelmét.*
- Nem te vagy az első, akitől csillagot kértem, mind akartak valamit cserébe. *Válaszol kislányos hangon, mintha magától értetődő lenne számára ez az "üzlet".*
- Mit akarsz azért, hogy elnyerjem a bizalmad? *Bizalomról beszélni a Vérkertben épp olyan, mint biztonságról, ám ez esetben a kislány valódi üzletet ajánl fel azért, hogy Dsavlo higgyen neki, megfizeti, ha gyűjt neki csillagokat. Tiszta üzlet, a lány kérhet valamit, amivel belemegy abba, hogy segítsen Querduqvarnak, kölcsönösen jól járhatnak, ha sikerül megbeszélni a csere alapját.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.10 12:38:46
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Biztonságot keresni és remélni egy olyan helyen, mint a Vérkert, talán dőreség, ám való igaz, hogy a kislány bőrébe bújt entitás eddig nem bántott senkit. Azon kívül, hogy a törpét eltüntette a színről.
A látomásban nem derül ki, hogy Dsavlo tudna-e tenni bármit is, hogy megakadályozza a történéseket és miután újra a Vérkert sötétsége borul rá, már nem is lesz alkalma megpróbálni. Querduqvar kifejezéstelenül, érzelemmentesen nézi a földre térdelő lányt, türelmesen megvárja, míg összeszedi magát.*
- Nem kell ígérned, türelmes vagyok. Huszonhárom éve gyűjtöm a csillagokat, ha hoznak nekem. *Simogatja meg a hasát és az apró fénybogarak lassú táncba kezdenek tenyere alatt.
A kérdésre enyhén félrefordítja a fejét és úgy néz a vörösre, arcán most sincs érzelem, bár tartásából talán arra következtethet, hogy felkeltette Querduqvar figyelmét.*
- Nem te vagy az első, akitől csillagot kértem, mind akartak valamit cserébe. *Válaszol kislányos hangon, mintha magától értetődő lenne számára ez az "üzlet".*
- Mit akarsz azért, hogy elnyerjem a bizalmad? *Bizalomról beszélni a Vérkertben épp olyan, mint biztonságról, ám ez esetben a kislány valódi üzletet ajánl fel azért, hogy Dsavlo higgyen neki, megfizeti, ha gyűjt neki csillagokat. Tiszta üzlet, a lány kérhet valamit, amivel belemegy abba, hogy segítsen Querduqvarnak, kölcsönösen jól járhatnak, ha sikerül megbeszélni a csere alapját.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.10 12:38:46
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-04-09 23:06:32
Üzenet elküldve: 2022-04-09 23:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Való igaz, hogy a kislány eddig közvetlenül egyiküket sem bántotta. A törpe már azelőtt furcsán viselkedett, hogy Querduqvar megérintette volna a homlokát, Dsavlonak pedig még egy hajszála se görbült.
Kicsit elhúzza a száját a közömbös válasz hallatán, de nem firtatja tovább a "hogyan" kérdését. Úgy tűnik, az is a munkája része, hogy kitalálja a módszert és arra is hamar rájön, hogy amíg a "csillagokat" megszerzi, minden más lényegtelen Querduqvar számára. Azért a saját biztonsága érdekében megpróbál majd körültekintően eljárni – már, ha ráviszi majd a lélek, hogy a démoni teremtésnek segítsen (más kérdés, hogy talán már túl vannak azon a ponton, hogy legyen választási lehetősége).
A következő pillanatokban olyan gyorsan változik meg körülötte a világ, hogy megszólalni sincs ideje, aztán már felesleges is bármit mondania. Hamar rájön, hogy valamiféle látomás, esetleg emlékkép megfigyelőjévé vált, úgyhogy azt teszi, ami ilyen esetben logikusnak tűnik: figyelemmel követi az eseményeket. Amikor a gyerekek lökdösődni kezdenek, ajkai akaratlanul is szétnyílnak, de végül szavak nem hagyják el a száját. Noha legbelső ösztönei azt súgják, hogy segíteni kéne a bajbajutottnak, eddigi szerzett tapasztalatai miatt minden porcikája ez ellen tiltakozik – hiába csak gyerekekről van szó, a Kikötő utcakölykeivel nem érdemes összerúgni a port. Másrészről az is hamar realizálódik benne, hogy valószínűleg akármit is tenne, nem lenne ráhatással erre a világra. Úgyhogy csak döbbenten figyeli a történéseket, s a következő pillanatban már megint a Vérkertben találja magát. Bár a gyomorgörcs és a hányinger remélhetőleg nem kínozza sokáig a vöröst, rövid ideig jobbnak látja leguggolni és kezeivel a földnek támaszkodni, mert nem biztos benne, hogy sokáig lábon tudni még maradni. Ebben a sebezhető testtartásban néz fel a lányra, aki bővebben kifejti akaratát. A fél-elf rövid ideig behunyja szemeit, aztán megpróbál újra felegyenesedni. *
– Nem ígérhetek semmit. * Szólal meg végül kissé makacsul, de hamar továbbfűzi mondanivalóját, mielőtt még azt feltételezné a lány, hogy ezzel eddigi társalgásuk felesleges volt. *
– De meg fogom próbálni teljesíteni a kívánságodat. * Természetesen még e szavak kimondása közben sincs teljesen megbékélve azzal a gondolattal, hogy tizenéves gyerekeket (vagy, ha már itt tartunk, bárki mást) fosszon meg a látásától. Azonban a jelenlegi helyzetben mégis ez tűnik a leginkább elfogadható válasznak, mert nem akarja úgy végezni, mint Goon. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kislány olykor vérfagyasztó megszólalásai ellenére nem bántotta a nőt és jelét sem mutatta annak, hogy erre irányuló szándékai lennének. S bár Dsavlo nem szeretné húzgálni az oroszlán bajszát, nem akar számára előnytelen üzletbe belemenni. Márpedig Querduqvar puszta szavain kívül semmi garancia nincs arra, hogy betartja ígéretét. Ennélfogva óvatosan fogalmazva, de határozottan szólal meg. *
– Ám nem szeretnék feleslegesen dolgozni. Mi garantálja, hogy legközelebb is itt talállak és, hogy… ~ Nem versz át? ~ …megéri nekem? * Úgy érzi, ezzel még nem lőtt túl a célon, úgyhogy rezzenéstelen arccal várja a választ. Közben magában azon kezd töprengeni, hogyan tudna észrevétlenül bárkinek a közelébe férkőzni és kivájni a szemgolyóit úgy, hogy másnapra ne őt keresse a fél város. Két lehetőség merül fel benne, amik ugyan nem zárják ki egymást, de eltérő megközelítésmódot követelnek – az egyik, hogy áldozatait nem szabad életben hagyni, míg a másik, hogy a feketepiacon kellene szétnéznie olyan mérgek után kutatva, amik megkönnyítenék a dolgát. Hamarosan az is eszébe jut, hogy bár eddig végig egyedül képzelte el teljesíteni a megbízást, előbb-utóbb kénytelen lesz társakat, de legalábbis kapcsolatokat szereznie. * ~ Akárhogy is nézem, ez az egész nem éri meg! Nem fogom kockára tenni az életem egy vak kislány miatt, mikor még azt sem tudom, hogy mit kapok cserébe! ~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Való igaz, hogy a kislány eddig közvetlenül egyiküket sem bántotta. A törpe már azelőtt furcsán viselkedett, hogy Querduqvar megérintette volna a homlokát, Dsavlonak pedig még egy hajszála se görbült.
Kicsit elhúzza a száját a közömbös válasz hallatán, de nem firtatja tovább a "hogyan" kérdését. Úgy tűnik, az is a munkája része, hogy kitalálja a módszert és arra is hamar rájön, hogy amíg a "csillagokat" megszerzi, minden más lényegtelen Querduqvar számára. Azért a saját biztonsága érdekében megpróbál majd körültekintően eljárni – már, ha ráviszi majd a lélek, hogy a démoni teremtésnek segítsen (más kérdés, hogy talán már túl vannak azon a ponton, hogy legyen választási lehetősége).
A következő pillanatokban olyan gyorsan változik meg körülötte a világ, hogy megszólalni sincs ideje, aztán már felesleges is bármit mondania. Hamar rájön, hogy valamiféle látomás, esetleg emlékkép megfigyelőjévé vált, úgyhogy azt teszi, ami ilyen esetben logikusnak tűnik: figyelemmel követi az eseményeket. Amikor a gyerekek lökdösődni kezdenek, ajkai akaratlanul is szétnyílnak, de végül szavak nem hagyják el a száját. Noha legbelső ösztönei azt súgják, hogy segíteni kéne a bajbajutottnak, eddigi szerzett tapasztalatai miatt minden porcikája ez ellen tiltakozik – hiába csak gyerekekről van szó, a Kikötő utcakölykeivel nem érdemes összerúgni a port. Másrészről az is hamar realizálódik benne, hogy valószínűleg akármit is tenne, nem lenne ráhatással erre a világra. Úgyhogy csak döbbenten figyeli a történéseket, s a következő pillanatban már megint a Vérkertben találja magát. Bár a gyomorgörcs és a hányinger remélhetőleg nem kínozza sokáig a vöröst, rövid ideig jobbnak látja leguggolni és kezeivel a földnek támaszkodni, mert nem biztos benne, hogy sokáig lábon tudni még maradni. Ebben a sebezhető testtartásban néz fel a lányra, aki bővebben kifejti akaratát. A fél-elf rövid ideig behunyja szemeit, aztán megpróbál újra felegyenesedni. *
– Nem ígérhetek semmit. * Szólal meg végül kissé makacsul, de hamar továbbfűzi mondanivalóját, mielőtt még azt feltételezné a lány, hogy ezzel eddigi társalgásuk felesleges volt. *
– De meg fogom próbálni teljesíteni a kívánságodat. * Természetesen még e szavak kimondása közben sincs teljesen megbékélve azzal a gondolattal, hogy tizenéves gyerekeket (vagy, ha már itt tartunk, bárki mást) fosszon meg a látásától. Azonban a jelenlegi helyzetben mégis ez tűnik a leginkább elfogadható válasznak, mert nem akarja úgy végezni, mint Goon. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kislány olykor vérfagyasztó megszólalásai ellenére nem bántotta a nőt és jelét sem mutatta annak, hogy erre irányuló szándékai lennének. S bár Dsavlo nem szeretné húzgálni az oroszlán bajszát, nem akar számára előnytelen üzletbe belemenni. Márpedig Querduqvar puszta szavain kívül semmi garancia nincs arra, hogy betartja ígéretét. Ennélfogva óvatosan fogalmazva, de határozottan szólal meg. *
– Ám nem szeretnék feleslegesen dolgozni. Mi garantálja, hogy legközelebb is itt talállak és, hogy… ~ Nem versz át? ~ …megéri nekem? * Úgy érzi, ezzel még nem lőtt túl a célon, úgyhogy rezzenéstelen arccal várja a választ. Közben magában azon kezd töprengeni, hogyan tudna észrevétlenül bárkinek a közelébe férkőzni és kivájni a szemgolyóit úgy, hogy másnapra ne őt keresse a fél város. Két lehetőség merül fel benne, amik ugyan nem zárják ki egymást, de eltérő megközelítésmódot követelnek – az egyik, hogy áldozatait nem szabad életben hagyni, míg a másik, hogy a feketepiacon kellene szétnéznie olyan mérgek után kutatva, amik megkönnyítenék a dolgát. Hamarosan az is eszébe jut, hogy bár eddig végig egyedül képzelte el teljesíteni a megbízást, előbb-utóbb kénytelen lesz társakat, de legalábbis kapcsolatokat szereznie. * ~ Akárhogy is nézem, ez az egész nem éri meg! Nem fogom kockára tenni az életem egy vak kislány miatt, mikor még azt sem tudom, hogy mit kapok cserébe! ~
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-29 14:44:23
Üzenet elküldve: 2022-03-29 14:44:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Bántani? *Néz a távozó alak után a kislány bőrébe bújt entitás, majd onnan vissza szórakozott, kissé ijesztő mosollyal Dsavlora.*
- Hát tudnék én bárkit is bántani? *Kuncog fel meglepően gyermeki hangon.
A rozsdavörös hajú lány válaszol a kijelentésre a félelemmel kapcsolatban, amire a Querduqvarként bemutatkozó kislány csak egyetértően bólint, mintha ezzel megegyeztek volna valamiben. Meglehet, ezután majd ezt a bátorságot - vakmerőséget? - várja el majd tőle a későbbiekben.*
- Ezt rád bízom, nekem csak a csillagok kellenek. *Vonja meg a kicsiny, soványka vállát a kislány. Ahogy leül a kőre és ott lóbálja a lábát, egész ártatlan teremtésnek tűnhetne, de nem lehet elfelejteni a hasában és a tekintetében izzó fényt. Ha most nem a Vérkertben, hanem valami kellemesebb helyen lennének, meglehet, egyáltalán nem tűnne veszélyesnek.*
- Tudok adni dolgokat, amelyek számomra értéktelenek. A te fajtád kincseknek is hívja őket. Sokan jöttek hozzám egykor azért, hogy csillagokat helyett mindenfélét adjanak, de nekem csak a csillagok kellenek.
*Amikor a rözsdavörös lány megkérdi, hogy a Vérúr küldötte-e a különös gyermek, Querduqvar elhallgat és pislákoló lánggal a tekintetében mered Dsavlora.*
- Megmutatom inkább. *Mondja és bár nem mozdulnak meg, Dsavlo érzi, hogy kiszalad a lába alól a talaj, elmosódik körülötte a világ, szédülni kezd, a gyomra felfordul, de amikor újra képes összpontosítani, egy furcsán szürke világban találja magát, mellette Querduqvarval.
A kikötőben lehetnek, mert érzi a poshadt víz szagát, a levegőben sirályok köröznek és a szűk sikátor mocskos macskakövén egy tündéri kislány játszik koszos, szakadt ruhákban. A kezében szalmából kötött gyermekjáték, valami babaféle. Az arca koszos, de mosolygós.
Mögötte pár korabeli kölyök tűnik fel, fiúk és lányok vegyesen, féltucatnyian. Odamennek a kislányhoz és lökdösni kezdik, elveszik tőle a szalmababát, a csatornába hajítják. És amikor a kislány ellenáll, olyan gonoszul elbánnak vele, ahogy csak az éhes, kilátástalan és kihasznált utcakölykök tudnak egy náluknál gyengébbel, akin kiélhetik reménytelen életük minden frusztrációját.
A sikátor sarkában halkan sírdogál a lány, arcát tenyereibe temetve és amikor felnéz, látni, hogy megvakították.*
- Elvették a csillagokat. *Szólal meg Querduqvar szomorúan Dsavlo mellett.*
- Elvették. *Néz fel rá és tekintetében felizzik a láng, hasában felbolydult méhkas módjára reppennek fel az izzó pontok.
A következő pillanatban újra jön a szédülés és a hányinger, a világ újra elmosódik és a vörös orrába a Vérkert bűzös miazmáinak szaga tolul. Visszatértek.*
- Kellenek nekem a csillagok. *Mondja és kiérezni a hangjából a világokon túli vágyakozást.*
- Ha hozol nekem vagy szerzel társakat, hogy hozzatok, mindannyiótokat megjutalmazlak érte. Van pár csillag, ami különösen fontos számomra. *Simítja meg a hasát, ahol most, hogy Dsavlo jobban megnézi, akad pár fényesebb is.*
- Azoké akik elvették a csillagokat. Őket akarom. *Izzik fel a tekintete.*
- Ha az ők csillagait hozod, a jutalom még nagyobb lesz. *Gonosz mosoly terül el az arcán, amitől már egyáltalán nem tűnik gyermekinek, sőt, inkább démoninak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Bántani? *Néz a távozó alak után a kislány bőrébe bújt entitás, majd onnan vissza szórakozott, kissé ijesztő mosollyal Dsavlora.*
- Hát tudnék én bárkit is bántani? *Kuncog fel meglepően gyermeki hangon.
A rozsdavörös hajú lány válaszol a kijelentésre a félelemmel kapcsolatban, amire a Querduqvarként bemutatkozó kislány csak egyetértően bólint, mintha ezzel megegyeztek volna valamiben. Meglehet, ezután majd ezt a bátorságot - vakmerőséget? - várja el majd tőle a későbbiekben.*
- Ezt rád bízom, nekem csak a csillagok kellenek. *Vonja meg a kicsiny, soványka vállát a kislány. Ahogy leül a kőre és ott lóbálja a lábát, egész ártatlan teremtésnek tűnhetne, de nem lehet elfelejteni a hasában és a tekintetében izzó fényt. Ha most nem a Vérkertben, hanem valami kellemesebb helyen lennének, meglehet, egyáltalán nem tűnne veszélyesnek.*
- Tudok adni dolgokat, amelyek számomra értéktelenek. A te fajtád kincseknek is hívja őket. Sokan jöttek hozzám egykor azért, hogy csillagokat helyett mindenfélét adjanak, de nekem csak a csillagok kellenek.
*Amikor a rözsdavörös lány megkérdi, hogy a Vérúr küldötte-e a különös gyermek, Querduqvar elhallgat és pislákoló lánggal a tekintetében mered Dsavlora.*
- Megmutatom inkább. *Mondja és bár nem mozdulnak meg, Dsavlo érzi, hogy kiszalad a lába alól a talaj, elmosódik körülötte a világ, szédülni kezd, a gyomra felfordul, de amikor újra képes összpontosítani, egy furcsán szürke világban találja magát, mellette Querduqvarval.
A kikötőben lehetnek, mert érzi a poshadt víz szagát, a levegőben sirályok köröznek és a szűk sikátor mocskos macskakövén egy tündéri kislány játszik koszos, szakadt ruhákban. A kezében szalmából kötött gyermekjáték, valami babaféle. Az arca koszos, de mosolygós.
Mögötte pár korabeli kölyök tűnik fel, fiúk és lányok vegyesen, féltucatnyian. Odamennek a kislányhoz és lökdösni kezdik, elveszik tőle a szalmababát, a csatornába hajítják. És amikor a kislány ellenáll, olyan gonoszul elbánnak vele, ahogy csak az éhes, kilátástalan és kihasznált utcakölykök tudnak egy náluknál gyengébbel, akin kiélhetik reménytelen életük minden frusztrációját.
A sikátor sarkában halkan sírdogál a lány, arcát tenyereibe temetve és amikor felnéz, látni, hogy megvakították.*
- Elvették a csillagokat. *Szólal meg Querduqvar szomorúan Dsavlo mellett.*
- Elvették. *Néz fel rá és tekintetében felizzik a láng, hasában felbolydult méhkas módjára reppennek fel az izzó pontok.
A következő pillanatban újra jön a szédülés és a hányinger, a világ újra elmosódik és a vörös orrába a Vérkert bűzös miazmáinak szaga tolul. Visszatértek.*
- Kellenek nekem a csillagok. *Mondja és kiérezni a hangjából a világokon túli vágyakozást.*
- Ha hozol nekem vagy szerzel társakat, hogy hozzatok, mindannyiótokat megjutalmazlak érte. Van pár csillag, ami különösen fontos számomra. *Simítja meg a hasát, ahol most, hogy Dsavlo jobban megnézi, akad pár fényesebb is.*
- Azoké akik elvették a csillagokat. Őket akarom. *Izzik fel a tekintete.*
- Ha az ők csillagait hozod, a jutalom még nagyobb lesz. *Gonosz mosoly terül el az arcán, amitől már egyáltalán nem tűnik gyermekinek, sőt, inkább démoninak.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:18:56
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Szemeivel végigköveti, ahogy rőtszakállú társa lassan eltűnik a ködben. Eszébe jut, hogy talán segítenie kéne neki, de abban a pillanatban, amikor meghallja a földöntúli hangon szóló lányt, el is veti ezt a buta ötletet. Azért egy kérdést még megenged magának, amit akár kérésnek is lehetne nevezni. *
– Ugye nem fogod bántani? ~ A picsába, jobb kérdés, hogy engem akar-e bántani! ~ * Gondolata egyből tovább terelődik Goonról saját biztonságára, aztán arra, hogy hogyan jönne ki ebből az egészből a legjobban. Eszébe jut, amit a törpe tanácsolt neki még idefelé jövet – az valahogy úgy hangzott, hogy ha valami nem e világival találkoznának itt, akkor tegyék, amit mond, különben megjárják. Más kérdés, hogy a mélynövésű így sem járt épp jól. A lánynak még van esélye. *
– Valóban nem félek. * Ez persze nem teljesen igaz, de ha már reszketés nélkül végig tudja ezt mondani, akkor félig igaza van. És Dsavlo nem reszket, ráadásul ahogy kimondja a "nem félek" varázsszót, az ad is neki egy kis önbizalmat. *
– Szerintem értem, hogy mit szeretnél tőlem. De mint láthatod, én nem vagyok se nagy harcos, se… Bármi más – szóval hogyan hozzak neked… Csillagokat? * Ezután azon tűnődik el, hogy vajon jól értelmezte-e, hogy mit ért a kislány "csillag" alatt, és ha igen, akkor mi lenne az az ár, amiért belemenne egy ilyen üzletbe. Aztán megint eszébe jut, hogy mi történt Goonnal, ám végül mégis győz a kíváncsisága és bár úgy tűnik, a démoni teremtés szeret sejtelmesen beszélni és bizonyos részleteket elhallgatni, Dsavlo tesz egy utolsó próbát, hogy kiszedje belőle a választ. *
– Azt mondd meg inkább, hogy miféle jutalomról beszélsz? – Pénz? Hatalom? Örök élet? * Még sorolhatná, de nem akar ilyet játszani. Ha Querduqvar nem csak szórakozik vele, akkor ideje lenne válaszokat adnia a vörösnek, hiszen ő egészen biztosan nem fog belemenni egy olyan egyezségbe, aminek nem ismeri a feltételeit.
Időközben a kislány ugrándozni kezd és közben helyet változtat, Dsavlo pedig csak remélni meri, hogy ezt nem azért teszi, hogy őt is kezdi megunni. Akár kap a kérdéseire kielégítő választ, akár nem kap – a végén még megenged magának egy újabb kérdést, amit Goon már feltett (más formában ugyan), de nem kapott rá választ. *
– Egyébként te Sa'Tereth küldöttje vagy?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Szemeivel végigköveti, ahogy rőtszakállú társa lassan eltűnik a ködben. Eszébe jut, hogy talán segítenie kéne neki, de abban a pillanatban, amikor meghallja a földöntúli hangon szóló lányt, el is veti ezt a buta ötletet. Azért egy kérdést még megenged magának, amit akár kérésnek is lehetne nevezni. *
– Ugye nem fogod bántani? ~ A picsába, jobb kérdés, hogy engem akar-e bántani! ~ * Gondolata egyből tovább terelődik Goonról saját biztonságára, aztán arra, hogy hogyan jönne ki ebből az egészből a legjobban. Eszébe jut, amit a törpe tanácsolt neki még idefelé jövet – az valahogy úgy hangzott, hogy ha valami nem e világival találkoznának itt, akkor tegyék, amit mond, különben megjárják. Más kérdés, hogy a mélynövésű így sem járt épp jól. A lánynak még van esélye. *
– Valóban nem félek. * Ez persze nem teljesen igaz, de ha már reszketés nélkül végig tudja ezt mondani, akkor félig igaza van. És Dsavlo nem reszket, ráadásul ahogy kimondja a "nem félek" varázsszót, az ad is neki egy kis önbizalmat. *
– Szerintem értem, hogy mit szeretnél tőlem. De mint láthatod, én nem vagyok se nagy harcos, se… Bármi más – szóval hogyan hozzak neked… Csillagokat? * Ezután azon tűnődik el, hogy vajon jól értelmezte-e, hogy mit ért a kislány "csillag" alatt, és ha igen, akkor mi lenne az az ár, amiért belemenne egy ilyen üzletbe. Aztán megint eszébe jut, hogy mi történt Goonnal, ám végül mégis győz a kíváncsisága és bár úgy tűnik, a démoni teremtés szeret sejtelmesen beszélni és bizonyos részleteket elhallgatni, Dsavlo tesz egy utolsó próbát, hogy kiszedje belőle a választ. *
– Azt mondd meg inkább, hogy miféle jutalomról beszélsz? – Pénz? Hatalom? Örök élet? * Még sorolhatná, de nem akar ilyet játszani. Ha Querduqvar nem csak szórakozik vele, akkor ideje lenne válaszokat adnia a vörösnek, hiszen ő egészen biztosan nem fog belemenni egy olyan egyezségbe, aminek nem ismeri a feltételeit.
Időközben a kislány ugrándozni kezd és közben helyet változtat, Dsavlo pedig csak remélni meri, hogy ezt nem azért teszi, hogy őt is kezdi megunni. Akár kap a kérdéseire kielégítő választ, akár nem kap – a végén még megenged magának egy újabb kérdést, amit Goon már feltett (más formában ugyan), de nem kapott rá választ. *
– Egyébként te Sa'Tereth küldöttje vagy?
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-28 17:30:30
Üzenet elküldve: 2022-03-28 17:30:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
*Ki tudja, mi történne, ha Dsavlo berezelne vagy elinalna a Vérkertből Querduqvar megjelenésétől vagy a társa viselkedésében beállt hirtelen változástól. Egyébiránt Goontia merev léptekkel elindul a Vérkert közepe felé és lassan eltűnik a miazmás ködben, amelyet a talaj rései párologtatnak ki.*
- Benne nem volt elég. *Néz utána a kislány képébe bújt ismeretlen entitás izzó pillantással, majd onnan vissza a rozsdavörös hajú lányra. A szavaira kissé félretartott fejjel néz fel rá, mint az állatok, ha számukra ismeretlen dologgal állnak szemben. Viselkedése, tartása nem tükröz agresszivitást, bár ránézésre bizonyosan nem egy ártalmatlan teremtés.*
- Nem, nem erre gondoltam. *Válaszolja határozottan.*
- Te nem félsz. *Mondja nem sokkal utána. Tényt közöl, nem kérdez.*
- Nekem csillagok kellenek, fényesek és élettel telik. Ha hozol nekem csillagokat, akkor megjutalmazlak. *Sóhajtja, ahogy egy kisebb szikladarabhoz ugrándozik és gyermeki mozdulattal letelepszik rá. A hasában egykedvűen köröznek a fényes pontok, tekintete unottan parázslik fel szavai nyomán. Nem fűz hozzá kiegészítést, hogy miért kellenek neki a csillagok és hogy valójában mit is ért "csillagok" alatt, de Dsavlo korábban már akár helyes következtetéseket is levonhatott azok mibenlétével kapcsolatban.
A kislány érdeklődéstől izzó tekintettel néz a vörös hajú lányra, kezeivel megtámaszkodik maga mögött és szórakozottan lóbálja a lábát le a szikláról míg Dsavlo válaszára vár.*
*Ki tudja, mi történne, ha Dsavlo berezelne vagy elinalna a Vérkertből Querduqvar megjelenésétől vagy a társa viselkedésében beállt hirtelen változástól. Egyébiránt Goontia merev léptekkel elindul a Vérkert közepe felé és lassan eltűnik a miazmás ködben, amelyet a talaj rései párologtatnak ki.*
- Benne nem volt elég. *Néz utána a kislány képébe bújt ismeretlen entitás izzó pillantással, majd onnan vissza a rozsdavörös hajú lányra. A szavaira kissé félretartott fejjel néz fel rá, mint az állatok, ha számukra ismeretlen dologgal állnak szemben. Viselkedése, tartása nem tükröz agresszivitást, bár ránézésre bizonyosan nem egy ártalmatlan teremtés.*
- Nem, nem erre gondoltam. *Válaszolja határozottan.*
- Te nem félsz. *Mondja nem sokkal utána. Tényt közöl, nem kérdez.*
- Nekem csillagok kellenek, fényesek és élettel telik. Ha hozol nekem csillagokat, akkor megjutalmazlak. *Sóhajtja, ahogy egy kisebb szikladarabhoz ugrándozik és gyermeki mozdulattal letelepszik rá. A hasában egykedvűen köröznek a fényes pontok, tekintete unottan parázslik fel szavai nyomán. Nem fűz hozzá kiegészítést, hogy miért kellenek neki a csillagok és hogy valójában mit is ért "csillagok" alatt, de Dsavlo korábban már akár helyes következtetéseket is levonhatott azok mibenlétével kapcsolatban.
A kislány érdeklődéstől izzó tekintettel néz a vörös hajú lányra, kezeivel megtámaszkodik maga mögött és szórakozottan lóbálja a lábát le a szikláról míg Dsavlo válaszára vár.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-21 11:12:28
Üzenet elküldve: 2022-03-21 11:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagmorajlás //
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Dsavlo nem a félős fajtából való, hiszen sok mindent látott már, viszont el kell ismerni, hogy olyat, amit most lát, korábban még nem tapasztalt és ez természetes szorongással tölti el. Nem sokat törődik Goon szövegelésével, annál is inkább, mert még a kislány is lecsitítja. Magára maradt. Ezen a ponton azt sem bánja, hogy a törpe megmerevedik, hiszen jelenlegi állapotában inkább volt veszélyforrás, mint segítség. Querduqvar szavaira értetlenül pislog egy párat, aztán erőt vesz magán és megszólal. *
– Azért jöttem, mert nem tudtam, mi vár itt rám. * Ez egy remek alkalom lenne, hogy hátat fordítson és kiinaljon a Vérkertből. Viszont a vérfagyasztó események ellenére a kíváncsiság is felüti fejét, ezért mostanra egész magabiztosan folytatja. *
– Milyen ajándékról beszélsz? Hogy én is veszítsem el az eszem és vágjam magam cövekbe, mint szegény Goon? Esetleg lángoljon fel a gyomrom, mint neked? Kösz, de nem. * Ezzel talán egy kicsit túllőtt a célon, ugyanis nem akarja magára haragítani a démoni teremtést (se Goont, ha már itt tartunk), de pillanatnyilag nem sok jóval kecsegtet ez az úgynevezett "ajándék". Egyelőre nem mozdul semerre, de ha akár a kislány, akár Goon valami hirtelen mozdulatot tesz, előveszi tőrét, hogy legalább a védelem látszata meglegyen. *
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Dsavlo nem a félős fajtából való, hiszen sok mindent látott már, viszont el kell ismerni, hogy olyat, amit most lát, korábban még nem tapasztalt és ez természetes szorongással tölti el. Nem sokat törődik Goon szövegelésével, annál is inkább, mert még a kislány is lecsitítja. Magára maradt. Ezen a ponton azt sem bánja, hogy a törpe megmerevedik, hiszen jelenlegi állapotában inkább volt veszélyforrás, mint segítség. Querduqvar szavaira értetlenül pislog egy párat, aztán erőt vesz magán és megszólal. *
– Azért jöttem, mert nem tudtam, mi vár itt rám. * Ez egy remek alkalom lenne, hogy hátat fordítson és kiinaljon a Vérkertből. Viszont a vérfagyasztó események ellenére a kíváncsiság is felüti fejét, ezért mostanra egész magabiztosan folytatja. *
– Milyen ajándékról beszélsz? Hogy én is veszítsem el az eszem és vágjam magam cövekbe, mint szegény Goon? Esetleg lángoljon fel a gyomrom, mint neked? Kösz, de nem. * Ezzel talán egy kicsit túllőtt a célon, ugyanis nem akarja magára haragítani a démoni teremtést (se Goont, ha már itt tartunk), de pillanatnyilag nem sok jóval kecsegtet ez az úgynevezett "ajándék". Egyelőre nem mozdul semerre, de ha akár a kislány, akár Goon valami hirtelen mozdulatot tesz, előveszi tőrét, hogy legalább a védelem látszata meglegyen. *
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-01-02 15:02:43
Üzenet elküldve: 2022-01-02 15:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dacolva a halállal//
*Azt hitte, nem lesz már lehetősége több, esélye, hogy életet, lelket nyerjen magának, miután legutóbb elbukott. Akkor a Sötét Úr eltaszította, mert nem volt hite, nem volt ereje benne, ám most úgy tűnik, letekintett rá és felemelte.
A hideg az, amit először érez, ám nem remeg, nem vacog, pedig rajta nincs ruha és a félig fagyott föld úgy borítja be, mint valami páncél. Szótlan közönnyel emelkedik fel, az ujjnyi földréteg apró szilánkokra törik szürke bőrén. Az oltár, amelyhez láncolták, már nincs meg, hideg kőlap csupán, meggyalázva, összetörten. De Ő még mindig ott van. Érzi. A vérében.
Halk hörgéssel szívja be az első korty levegőt, amely olyan édes, mint a legfinomabb bor amit soha nem volt lehetősége megízlelni.
Az, hogy hogyan néz ki, hogy milyen nyomot hagyott rajta a földben töltött idő, nem nagyon érdekli. A sörteszerű szőr szürkén vonja be a karját, mellkasát és koponyáját, ritkásan borítja széles állkapcsát kétoldalt.
Nem sok emléke maradt, de azt tudja, hogy valaki megpróbálta visszahozni, feltámasztani, minduntalan sikertelen. Ám tudja, hogy tartozik neki és az adósságot illik viszonozni. Pőrén, sárosan és rezignáltan fordul északnak. Arra van dolga a falvak felé. El is indul. A többi csak idő kérdése.*
*Azt hitte, nem lesz már lehetősége több, esélye, hogy életet, lelket nyerjen magának, miután legutóbb elbukott. Akkor a Sötét Úr eltaszította, mert nem volt hite, nem volt ereje benne, ám most úgy tűnik, letekintett rá és felemelte.
A hideg az, amit először érez, ám nem remeg, nem vacog, pedig rajta nincs ruha és a félig fagyott föld úgy borítja be, mint valami páncél. Szótlan közönnyel emelkedik fel, az ujjnyi földréteg apró szilánkokra törik szürke bőrén. Az oltár, amelyhez láncolták, már nincs meg, hideg kőlap csupán, meggyalázva, összetörten. De Ő még mindig ott van. Érzi. A vérében.
Halk hörgéssel szívja be az első korty levegőt, amely olyan édes, mint a legfinomabb bor amit soha nem volt lehetősége megízlelni.
Az, hogy hogyan néz ki, hogy milyen nyomot hagyott rajta a földben töltött idő, nem nagyon érdekli. A sörteszerű szőr szürkén vonja be a karját, mellkasát és koponyáját, ritkásan borítja széles állkapcsát kétoldalt.
Nem sok emléke maradt, de azt tudja, hogy valaki megpróbálta visszahozni, feltámasztani, minduntalan sikertelen. Ám tudja, hogy tartozik neki és az adósságot illik viszonozni. Pőrén, sárosan és rezignáltan fordul északnak. Arra van dolga a falvak felé. El is indul. A többi csak idő kérdése.*
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-07-07 08:17:45
Üzenet elküldve: 2021-07-07 08:17:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Dacolva a halállal//
*Hogy az ork megérdemli-e kitartó próbálkozását? Aligha. De oly kevés követője van urának az ég alatt, hogy úgy tűnik, a halálból kell őket visszarángatni. Nem, mintha ezzel különösebb problémája lenne. Saját magának állította-e próbát, s csak is rajta múlik, képes-e rá… Ha szükséges, megkísérelheti tízszer, százszor, ezerszer… Már ha bírja erővel. Még érzi magában az elmúlt éjszakát, alighanem egy ezt követőt nem bírna már ki. Talán megszáll a fogadóban… De talán az lenne a legegyszerűbb, ha egy időre a háta mögött hagyná a Kikötőt.
Sóhajtva lép immáron sokadszorra az általa teremtett oltárhoz. Nem hagyhatja itt. Túl sebezhetővé teszi őt. Le fogja rombolni, akkor is, ha a mágia nem sikerül. Ez a logikus lépés.
Lassan kezd kántálni, nehéz újra rákoncentrálnia a feladatra. Nem is megy oly simán, mint az elmúlt éjszaka, de legalább érzi ismét agyába kúszni az üdítő feketeséget. Testét átjárja a hév, s a túlvilágról valami, vagy valaki karon is ragadja… Táncra kérik, s tudja, ez ismét csak reggelig fog tartani.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Hogy az ork megérdemli-e kitartó próbálkozását? Aligha. De oly kevés követője van urának az ég alatt, hogy úgy tűnik, a halálból kell őket visszarángatni. Nem, mintha ezzel különösebb problémája lenne. Saját magának állította-e próbát, s csak is rajta múlik, képes-e rá… Ha szükséges, megkísérelheti tízszer, százszor, ezerszer… Már ha bírja erővel. Még érzi magában az elmúlt éjszakát, alighanem egy ezt követőt nem bírna már ki. Talán megszáll a fogadóban… De talán az lenne a legegyszerűbb, ha egy időre a háta mögött hagyná a Kikötőt.
Sóhajtva lép immáron sokadszorra az általa teremtett oltárhoz. Nem hagyhatja itt. Túl sebezhetővé teszi őt. Le fogja rombolni, akkor is, ha a mágia nem sikerül. Ez a logikus lépés.
Lassan kezd kántálni, nehéz újra rákoncentrálnia a feladatra. Nem is megy oly simán, mint az elmúlt éjszaka, de legalább érzi ismét agyába kúszni az üdítő feketeséget. Testét átjárja a hév, s a túlvilágról valami, vagy valaki karon is ragadja… Táncra kérik, s tudja, ez ismét csak reggelig fog tartani.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:47:06
Üzenet elküldve: 2021-07-06 07:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Dacolva a halállal//
*Megtorpan az obszidiántömb előtt, ám kezével nem érinti az oltárt. A nap vörösre festi az eget, ahogy a horizontot nyaldossa, ő pedig kivár. Kivár, míg az éj nem húzza rá sötétlő leplét az égre. Kivár, míg nem gyúl fel a hold, karöltve csillagaival, s míg a kék nem omlik sötétbe. Oly hosszú az út, mit maga mögött hagyott, s oly sűrű a homály előtte… Szerelem, család és barátok… A múlt ködébe vesznek, s nem marad más, csak ő és a sötétség. Valami mardossa lelkét, ám nem hederít az érzésre. Kétely lenne tán? Vagy fájdalom? Egy hosszú pillanatig lehunyja szemét, vakon érintve az előtte magasodó oltárkövet. Ismét hamar elönti a sötét megnyugvás. Szinte hallja a fülébe suttogott, simogató szavakat… Urának leghatalmasabb és legerősebb tanítványa ő. Ugyan, miért takaródzna a múlt ködbe vesző árnyaival, ha koronátlan királynőként ülhet a sötétség trónjára?
Nagyot sóhajt, majd kinyitja szemeit. A nap engedelmesen bukik alá a horizonton, feje felett pedig haloványan pislákolnak az éj első csillagai. Akár lyukak a feketéllő pokrócon… Csak egy pillanatra néz le az oltár mellett fekvő, oszlott koponyára. Hús, bőr már alig látszik rajta, ám a sötétség konzerválta lelkét s tudatát. Saját szemével látta Vaszív Utorkh életének utolsó pillanatait. Látta, miként ráncigálják a Vérkertbe társai, s szinte érezte, hogyan leheli ki utolsó leheletét… Talán ma éjjel újra fellélegezhet.
Végig húzza ujjait az oltár szélén, mintha csak cirógatná a hűvös kőtömböt. Halovány mosoly költözik arcára, majd néhány pillanattal később belekezd. Messzire fogja vinni hangját az éj, s ő még sem fog hallani belőle semmit. Messze jár majd ő, és még sem hagyja el a Vérkertet. Keringőre kéri a halált a sötétségben, s nem is állnak majd meg, míg a nap elő nem bújik ismét a horizonton. Már ha van mersze előbújni.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Megtorpan az obszidiántömb előtt, ám kezével nem érinti az oltárt. A nap vörösre festi az eget, ahogy a horizontot nyaldossa, ő pedig kivár. Kivár, míg az éj nem húzza rá sötétlő leplét az égre. Kivár, míg nem gyúl fel a hold, karöltve csillagaival, s míg a kék nem omlik sötétbe. Oly hosszú az út, mit maga mögött hagyott, s oly sűrű a homály előtte… Szerelem, család és barátok… A múlt ködébe vesznek, s nem marad más, csak ő és a sötétség. Valami mardossa lelkét, ám nem hederít az érzésre. Kétely lenne tán? Vagy fájdalom? Egy hosszú pillanatig lehunyja szemét, vakon érintve az előtte magasodó oltárkövet. Ismét hamar elönti a sötét megnyugvás. Szinte hallja a fülébe suttogott, simogató szavakat… Urának leghatalmasabb és legerősebb tanítványa ő. Ugyan, miért takaródzna a múlt ködbe vesző árnyaival, ha koronátlan királynőként ülhet a sötétség trónjára?
Nagyot sóhajt, majd kinyitja szemeit. A nap engedelmesen bukik alá a horizonton, feje felett pedig haloványan pislákolnak az éj első csillagai. Akár lyukak a feketéllő pokrócon… Csak egy pillanatra néz le az oltár mellett fekvő, oszlott koponyára. Hús, bőr már alig látszik rajta, ám a sötétség konzerválta lelkét s tudatát. Saját szemével látta Vaszív Utorkh életének utolsó pillanatait. Látta, miként ráncigálják a Vérkertbe társai, s szinte érezte, hogyan leheli ki utolsó leheletét… Talán ma éjjel újra fellélegezhet.
Végig húzza ujjait az oltár szélén, mintha csak cirógatná a hűvös kőtömböt. Halovány mosoly költözik arcára, majd néhány pillanattal később belekezd. Messzire fogja vinni hangját az éj, s ő még sem fog hallani belőle semmit. Messze jár majd ő, és még sem hagyja el a Vérkertet. Keringőre kéri a halált a sötétségben, s nem is állnak majd meg, míg a nap elő nem bújik ismét a horizonton. Már ha van mersze előbújni.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-07-05 15:40:22
Üzenet elküldve: 2021-07-05 15:40:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Dacolva a halállal//
*Ujjai reszketve kúsznak végig a megcsúfolt, leomlott oltár fölött. Itt volt, mikor e hely ereje teljében, fenyegetően ontotta árnyait a Kikötőre, s itt volt akkor is, mikor a fény harcosai megsemmisítették… Ide vezetett első útja, miután a Sötétség kiölte lelkéből a Fényt, s lám, ide hozta most is a sors, hogy kijavítsa hibáját… Ám e tett nem az oltár újjá építésében merül ki. Sokkal nagyobb feladatok várnak ennél rá, s majd eztán. Mert új urának igazi ereje nem az oltárokban rejlik. Ahogy az úrnőé sem.*
„-Mert ő nem egy kőtömbön keresztül szeret minket, s még csak nem is a fényességen. Az ő hatalma a lelkünkben lakozik. A Fény Úrnőjének tüzét nem lehet kioltani oly lélekben, mi szeretni képes. *Az aggastyán háromszor is a magasba emeli a csengettyűt, melynek dallamos kongása az egész mezőt betölti. S ott van ő, hófehér ruhájában, széles mosollyal, úszó boldogságban, nővérei között. Homlokuk a földhöz érintik, miközben elbúcsúznak a fák mögött eltűnő naptól, mely immáron csak a lombkoronán keresztül hálálja meg ünnepélyük. Gyermekzsivaj tölti be a rétet, ahogy az ima végeztével megrohanják őket az árvák. Majd mindőjük elf, kivéve egyet…
-Arja! *Kiáltja el magát a hátul ácsorgó leány felé mosolyogva. ” Az emlékkép azonban szép lassan elmosódik, s nincs már más rajta kívül, csak a kegyetlenül sötétlő kőtömb.*
Sóhajtva egyenesedik fel, s húzza elő tőrét köpenye alól. Lám, vérét adja urának, sokadjára immáron, ám célja ezúttal egészen más. Az obszidiántömb csupán pusztulásra ítélt eszköz most, semmi több.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
*Ujjai reszketve kúsznak végig a megcsúfolt, leomlott oltár fölött. Itt volt, mikor e hely ereje teljében, fenyegetően ontotta árnyait a Kikötőre, s itt volt akkor is, mikor a fény harcosai megsemmisítették… Ide vezetett első útja, miután a Sötétség kiölte lelkéből a Fényt, s lám, ide hozta most is a sors, hogy kijavítsa hibáját… Ám e tett nem az oltár újjá építésében merül ki. Sokkal nagyobb feladatok várnak ennél rá, s majd eztán. Mert új urának igazi ereje nem az oltárokban rejlik. Ahogy az úrnőé sem.*
„-Mert ő nem egy kőtömbön keresztül szeret minket, s még csak nem is a fényességen. Az ő hatalma a lelkünkben lakozik. A Fény Úrnőjének tüzét nem lehet kioltani oly lélekben, mi szeretni képes. *Az aggastyán háromszor is a magasba emeli a csengettyűt, melynek dallamos kongása az egész mezőt betölti. S ott van ő, hófehér ruhájában, széles mosollyal, úszó boldogságban, nővérei között. Homlokuk a földhöz érintik, miközben elbúcsúznak a fák mögött eltűnő naptól, mely immáron csak a lombkoronán keresztül hálálja meg ünnepélyük. Gyermekzsivaj tölti be a rétet, ahogy az ima végeztével megrohanják őket az árvák. Majd mindőjük elf, kivéve egyet…
-Arja! *Kiáltja el magát a hátul ácsorgó leány felé mosolyogva. ” Az emlékkép azonban szép lassan elmosódik, s nincs már más rajta kívül, csak a kegyetlenül sötétlő kőtömb.*
Sóhajtva egyenesedik fel, s húzza elő tőrét köpenye alól. Lám, vérét adja urának, sokadjára immáron, ám célja ezúttal egészen más. Az obszidiántömb csupán pusztulásra ítélt eszköz most, semmi több.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-09 08:20:06
Üzenet elküldve: 2021-02-09 08:20:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Papok csontjából//
*Maga is azok közé a szolgák közé tartozik leginkább, akik szívesen ontanak vért, persze csak a másokét. Személy szerint úgy vélekedik önmagáról, hogy már meghozta a kellő személyes áldozatot, amelyet az Uruk megkövetelt tőle. Sőt, ezt a küldetést is úgy értékeli, hogy tetszetős munkát végzett, ezért lett kiválasztva a feladatra. Hiszen talán olyanra nem bízná a Sötét Úr, akinek ne lenne meg a képessége véghez is vinni. Viszont az olyanokkal sose tudott együtt érezni, akik megszállottan és őrül villanással a szemükben, gondolkodás nélkül, bolondok módjára vetik bele magukat a szolgálatba. Ugyan egy áldozatnak persze ők is megteszik, legalább a föld sem szárad szarrá, de igen rövidre csökkentik ezzel a használhatóságukat.*
-Arra felé még sose jártam. ~Nem mintha ezzel a fejjel bármerre is szívesen mennék. ~ *Bár a megnevezett helyet ismeri, a térképről, de még nem vitte arra az útja.*
-Jah, hogy azaz izé volt a szolga? *Mutat egyik ujjával az ég irányába, egy röppályát leírva.*
-Oké megértem. Rosszabb helyeken főznek meg bizarrabb állatokat is, nem jutna messzire. *Jegyzi meg egy sziszegő hang kíséretében.*
-Jól van, jól van, persze, megtisztelő meg minden, nem erről van szó… *Emeli fel a kezeit, reméli, út közben egyetlen nagyobb társasággal sem kell megosztaniuk a szekeret, mert ha ez a nő ott is kinyitja a száját, még nem érik el azt az átkozott várost.*
-Azt én is remélem. *A másik bosszantó megjegyzésére nem is reagál, azért reméli, hogy harmadik útitársuk bizalomgerjesztőbbnek fog hatni, mint ők ketten. ~Csak ne egy kölyök legyen, azokat utálom. ~ Néz fel az égre. A fekete köpenytűt, ha már úgyis felvette, fel is teszi a ruhájára, semmi egyértelmű jele nincs annak, hogy kitől is kapta. *
-Akkor ne vesztegessük az időt. *Még vet egy pillantást a lófejre, majd visszahúzza a fehér csuklyát a fejére, mégis csak emberek közé mennek. Ha a nő elindul, követi.*
-Hát legyen úgy, ahogy akarod. *Csúszik ki a száján még mielőtt elhagyják a kertet, csak úgy a levegőbe.*
*Maga is azok közé a szolgák közé tartozik leginkább, akik szívesen ontanak vért, persze csak a másokét. Személy szerint úgy vélekedik önmagáról, hogy már meghozta a kellő személyes áldozatot, amelyet az Uruk megkövetelt tőle. Sőt, ezt a küldetést is úgy értékeli, hogy tetszetős munkát végzett, ezért lett kiválasztva a feladatra. Hiszen talán olyanra nem bízná a Sötét Úr, akinek ne lenne meg a képessége véghez is vinni. Viszont az olyanokkal sose tudott együtt érezni, akik megszállottan és őrül villanással a szemükben, gondolkodás nélkül, bolondok módjára vetik bele magukat a szolgálatba. Ugyan egy áldozatnak persze ők is megteszik, legalább a föld sem szárad szarrá, de igen rövidre csökkentik ezzel a használhatóságukat.*
-Arra felé még sose jártam. ~Nem mintha ezzel a fejjel bármerre is szívesen mennék. ~ *Bár a megnevezett helyet ismeri, a térképről, de még nem vitte arra az útja.*
-Jah, hogy azaz izé volt a szolga? *Mutat egyik ujjával az ég irányába, egy röppályát leírva.*
-Oké megértem. Rosszabb helyeken főznek meg bizarrabb állatokat is, nem jutna messzire. *Jegyzi meg egy sziszegő hang kíséretében.*
-Jól van, jól van, persze, megtisztelő meg minden, nem erről van szó… *Emeli fel a kezeit, reméli, út közben egyetlen nagyobb társasággal sem kell megosztaniuk a szekeret, mert ha ez a nő ott is kinyitja a száját, még nem érik el azt az átkozott várost.*
-Azt én is remélem. *A másik bosszantó megjegyzésére nem is reagál, azért reméli, hogy harmadik útitársuk bizalomgerjesztőbbnek fog hatni, mint ők ketten. ~Csak ne egy kölyök legyen, azokat utálom. ~ Néz fel az égre. A fekete köpenytűt, ha már úgyis felvette, fel is teszi a ruhájára, semmi egyértelmű jele nincs annak, hogy kitől is kapta. *
-Akkor ne vesztegessük az időt. *Még vet egy pillantást a lófejre, majd visszahúzza a fehér csuklyát a fejére, mégis csak emberek közé mennek. Ha a nő elindul, követi.*
-Hát legyen úgy, ahogy akarod. *Csúszik ki a száján még mielőtt elhagyják a kertet, csak úgy a levegőbe.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-08 21:37:38
Üzenet elküldve: 2021-02-08 21:37:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Papok csontjából//
*Magában felsóhajtva pillant végig Uruk által kiválasztott társán. Nem ez az első alkalom, hogy próbára teszi türelmét valami félkegyelművel. Mikor a Vérkertbe szólította őt négy másik alak kíséretében, egészen az volt az érzése, mind itt fogják hagyni a fogukat. Egyedül talán a fiatal emberfiú volt használható közülük, a többi csak hátráltatta őket a feladat megoldásában, egészen az volt az érzése, mindössze a hitvány hatalomvágy hívta őket ide, s nem azért érkeztek, hogy hű szolgái lehessenek az Egyetlennek. Kíváncsi, vajon Ura életben hagyta-e őket, Mara személyes véleménye szerint mindössze arra lennének jók, hogy rothadó húsuk táplálja a Vértkert földjét. Egyelőre vele szemben álló fajtársáról sem gondol sokkal jobbakat, a kígyóhajú olyannak tűnik, aki szimpatizál ugyan Uruk eszméivel, de nem lenne hajlandó áldozatot hozni azért, hogy szent akaratát véghezvigye.*
-Kalácsfalvától van északra a szántóföldeken.
*Felel röviden majd a következő kérdést hallva már megjelenik egy halvány fintor az arcán. Jellemző, már most kivonná magát a küldetés alól.*
-A Szolga csak közvetíti Urunk parancsait.
*Rideg, szürke tekintetével a barna szemekbe pillant, arca komor, rezzenéstelen.*
-A Sötét Úr dönthetett volna úgy, hogy egyszerűen csak lemészárolja azokat az embereket, de helyette inkább esélyt adott rá, hogy bizonyítsuk hűséges hívei vagyunk, s meg is jutalmaz majd rátermettségünkért. Érezd hát magad megtisztelve, hogy a kegyeibe fogadott!
*Hangját persze nem emeli fel, de mégis, mintha némi fenyegető él villanna a szavak között. A csipkelődésre csak felemelt szemöldöke válaszol, nem szól semmit, a következő kérdésen pedig jól láthatóan felsóhajt.*
-Hosszú egy hat lesz.
*Lassan körbepillantva a helyen keresi még, mi az, amit magukkal kell vinniük majd kezében a különös réztárggyal menetkészen lép közelebb.*
-Bizonyára ő is kapott üzenetet, Sziritán közelében majd rálelünk.
*Azzal biccent fejével a lakónegyed irányába, s ha a másik indul, megkezdik hát közös utazásukat.*
*Magában felsóhajtva pillant végig Uruk által kiválasztott társán. Nem ez az első alkalom, hogy próbára teszi türelmét valami félkegyelművel. Mikor a Vérkertbe szólította őt négy másik alak kíséretében, egészen az volt az érzése, mind itt fogják hagyni a fogukat. Egyedül talán a fiatal emberfiú volt használható közülük, a többi csak hátráltatta őket a feladat megoldásában, egészen az volt az érzése, mindössze a hitvány hatalomvágy hívta őket ide, s nem azért érkeztek, hogy hű szolgái lehessenek az Egyetlennek. Kíváncsi, vajon Ura életben hagyta-e őket, Mara személyes véleménye szerint mindössze arra lennének jók, hogy rothadó húsuk táplálja a Vértkert földjét. Egyelőre vele szemben álló fajtársáról sem gondol sokkal jobbakat, a kígyóhajú olyannak tűnik, aki szimpatizál ugyan Uruk eszméivel, de nem lenne hajlandó áldozatot hozni azért, hogy szent akaratát véghezvigye.*
-Kalácsfalvától van északra a szántóföldeken.
*Felel röviden majd a következő kérdést hallva már megjelenik egy halvány fintor az arcán. Jellemző, már most kivonná magát a küldetés alól.*
-A Szolga csak közvetíti Urunk parancsait.
*Rideg, szürke tekintetével a barna szemekbe pillant, arca komor, rezzenéstelen.*
-A Sötét Úr dönthetett volna úgy, hogy egyszerűen csak lemészárolja azokat az embereket, de helyette inkább esélyt adott rá, hogy bizonyítsuk hűséges hívei vagyunk, s meg is jutalmaz majd rátermettségünkért. Érezd hát magad megtisztelve, hogy a kegyeibe fogadott!
*Hangját persze nem emeli fel, de mégis, mintha némi fenyegető él villanna a szavak között. A csipkelődésre csak felemelt szemöldöke válaszol, nem szól semmit, a következő kérdésen pedig jól láthatóan felsóhajt.*
-Hosszú egy hat lesz.
*Lassan körbepillantva a helyen keresi még, mi az, amit magukkal kell vinniük majd kezében a különös réztárggyal menetkészen lép közelebb.*
-Bizonyára ő is kapott üzenetet, Sziritán közelében majd rálelünk.
*Azzal biccent fejével a lakónegyed irányába, s ha a másik indul, megkezdik hát közös utazásukat.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2021-02-05 13:26:44
Üzenet elküldve: 2021-02-05 13:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Papok csontjából//
*Amint ráébred, hogy az írás számára is érthető nyelven van, azonnal olvasni kezdi, nehogy azzal vádolja a másik, hogy elhallgat előle valamit. A kígyók közben ficánkolni kezdenek a szavak hallatán és mozgásukkal leemelik a csuklyát a nő fejéről, így látható válik a boglya, amely a helyén tekereg.*
-Csihadjatok már vagy megnyúzlak! *Legyint egyet a kezével a levegőbe maga mellé, félbe szakítva a felolvasást, de aztán azonnal folytatja is. Miután felolvasta egy pillanatra elgondolkodik. ~Hárman leszünk? ~ Ő maga is körbe fordul, hátha csak valakit nem vett észre, de egyelőre semmi.*
-Ez vérlázító valóban. *Állapítja meg, még egy pillantást szánva az irománynak.*
-Sziritán. Még nem hallottam róla, te ismered a helyét? *Néz kérően a másik nőre, bár az kicsit még kótyagosnak tűnik, talán el se jut minden szava hozzá. ~Mi történhetett vele? ~*
-A Szolga, azt se ismerem, de miért nem magam végzi el a feladatot? *Nem igazán fűlik ahhoz a foga, hogy ott hagyja a fejét, de ha valóban az ő istene az, aki kiválasztotta a feladatra, akkor nemet nem mondhat neki és még csak gondolnia sem szabadna rá. Majd a másik megszólal végre, a sejtelmes csönd közepette.*
-Milyen vicces lány vagy te, a társaság kötelező, de élvezni nem muszáj. *Szeret a szavakon lovagolni és csipkelődni másokkal, ez talán már a nőnek is leesett.*
-Aztán hol rejtegeted azt a harmadikat? Remélem nem a ló volt az. *Nyilván nem hiszi, csak mulattatja a feltevés. ~Remélem az legalább tudja majd, hogy kell megfogni a kardot. ~ Bár az éj leple alatt elvágni a torkukat talán egyszerű feladatnak hangzik, de bármikor megfordulhat a szerencse, ami neki amúgy sincsen sok.*
*Amint ráébred, hogy az írás számára is érthető nyelven van, azonnal olvasni kezdi, nehogy azzal vádolja a másik, hogy elhallgat előle valamit. A kígyók közben ficánkolni kezdenek a szavak hallatán és mozgásukkal leemelik a csuklyát a nő fejéről, így látható válik a boglya, amely a helyén tekereg.*
-Csihadjatok már vagy megnyúzlak! *Legyint egyet a kezével a levegőbe maga mellé, félbe szakítva a felolvasást, de aztán azonnal folytatja is. Miután felolvasta egy pillanatra elgondolkodik. ~Hárman leszünk? ~ Ő maga is körbe fordul, hátha csak valakit nem vett észre, de egyelőre semmi.*
-Ez vérlázító valóban. *Állapítja meg, még egy pillantást szánva az irománynak.*
-Sziritán. Még nem hallottam róla, te ismered a helyét? *Néz kérően a másik nőre, bár az kicsit még kótyagosnak tűnik, talán el se jut minden szava hozzá. ~Mi történhetett vele? ~*
-A Szolga, azt se ismerem, de miért nem magam végzi el a feladatot? *Nem igazán fűlik ahhoz a foga, hogy ott hagyja a fejét, de ha valóban az ő istene az, aki kiválasztotta a feladatra, akkor nemet nem mondhat neki és még csak gondolnia sem szabadna rá. Majd a másik megszólal végre, a sejtelmes csönd közepette.*
-Milyen vicces lány vagy te, a társaság kötelező, de élvezni nem muszáj. *Szeret a szavakon lovagolni és csipkelődni másokkal, ez talán már a nőnek is leesett.*
-Aztán hol rejtegeted azt a harmadikat? Remélem nem a ló volt az. *Nyilván nem hiszi, csak mulattatja a feltevés. ~Remélem az legalább tudja majd, hogy kell megfogni a kardot. ~ Bár az éj leple alatt elvágni a torkukat talán egyszerű feladatnak hangzik, de bármikor megfordulhat a szerencse, ami neki amúgy sincsen sok.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046