Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-17 20:00:01
Üzenet elküldve: 2018-04-17 20:00:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-A büdös picsába! *Emeli magasba a csatabárdot és dühében ismét a földbe vágja.*
-Leckének. *Visszhangozza a mágust és merően bámul a halott Vaszívra.*
-Leckének! *Ismétli meg emelt hangon miközben az orkra mutat, majd behunyt szemmel fújtatni kezd.*
-Szóval hozzákötötted a lelkét az oltárhoz. *Ismétli el behunyt szemekkel, dühtől remegő hangon. Fogalma sincs, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent, de egyáltalán nem nyugtatja meg.*
-Bassza meg a sötét úr. HALLOD? BAZD MEG! *Rázza öklét a magasba, majd az oltár felé is bizonytalanul.*
-A sötét rohadék. Ha a kezeim közé kerülne a fekete segge, letépném a tökeit. Elhiszed? A királlyal nem szakarodhat senki. *Cseverészik a mágussal miközben kitépi a földből a csatabárdot és hátára köti.
Megragadja az orkot, a földre dobja és a lábánál fogva húzni kezdi.*
-Nem lesz baja. *Heherészik egyet, majd elindul kifelé a Vérkertből.
Hirtelen megtorpan, majd Atehanerre néz.*
-Ez így nem lesz jó. Nincs valami hókuszpókuszod, amitől élőnek tűnik? *Bámul a halottra szakállát simogatva. Megvonja a vállát és tovább húzza a földön. Ráérnek gondolkodni ezen, a Vérkert környékén kettejükön kívül senki sem lélegzik.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
-A büdös picsába! *Emeli magasba a csatabárdot és dühében ismét a földbe vágja.*
-Leckének. *Visszhangozza a mágust és merően bámul a halott Vaszívra.*
-Leckének! *Ismétli meg emelt hangon miközben az orkra mutat, majd behunyt szemmel fújtatni kezd.*
-Szóval hozzákötötted a lelkét az oltárhoz. *Ismétli el behunyt szemekkel, dühtől remegő hangon. Fogalma sincs, hogy ez tulajdonképpen mit is jelent, de egyáltalán nem nyugtatja meg.*
-Bassza meg a sötét úr. HALLOD? BAZD MEG! *Rázza öklét a magasba, majd az oltár felé is bizonytalanul.*
-A sötét rohadék. Ha a kezeim közé kerülne a fekete segge, letépném a tökeit. Elhiszed? A királlyal nem szakarodhat senki. *Cseverészik a mágussal miközben kitépi a földből a csatabárdot és hátára köti.
Megragadja az orkot, a földre dobja és a lábánál fogva húzni kezdi.*
-Nem lesz baja. *Heherészik egyet, majd elindul kifelé a Vérkertből.
Hirtelen megtorpan, majd Atehanerre néz.*
-Ez így nem lesz jó. Nincs valami hókuszpókuszod, amitől élőnek tűnik? *Bámul a halottra szakállát simogatva. Megvonja a vállát és tovább húzza a földön. Ráérnek gondolkodni ezen, a Vérkert környékén kettejükön kívül senki sem lélegzik.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-17 12:44:00
Üzenet elküldve: 2018-04-17 12:44:00
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
- Nem az én kezeim által fog meghalni, ne pánikolj.
*Mordul rá "Királyra". Megérti, hogy a férfi nem bízik benne, hiszen nem igazán ismerik egymást, ezért reméli, hogy nem fog butaságot csinálni.
Mikor végez a szertartással látja, hogy az ork nem lélegzik, viszont érzi hogy a lelke még velük van. A tőrt nem kellett használnia, így "Király" nem okolhatja semmiért.*
- Elvérzett.
*Mondja komoran, majd hátrébb lép az oltártól.*
- De még időben hozzákötöttem a lelkét az oltárhoz. Vissza fogom tudni adni az életét, de még nem most. Ez egy bonyolult varázslat, jobban kell tanulmányoznom, nem szeretném elrontani. Addig eltesszük a testét biztonságos helyre. Szereznünk kell aranyat, a tudást még a Vérúr félistene sem adja ingyen. Lehet, hogy most nem jelent meg, de meg fog.
*Bizakodó tekintettel néz a társásra.*
- Szerintem ezt egy leckének szánta.
- Nem az én kezeim által fog meghalni, ne pánikolj.
*Mordul rá "Királyra". Megérti, hogy a férfi nem bízik benne, hiszen nem igazán ismerik egymást, ezért reméli, hogy nem fog butaságot csinálni.
Mikor végez a szertartással látja, hogy az ork nem lélegzik, viszont érzi hogy a lelke még velük van. A tőrt nem kellett használnia, így "Király" nem okolhatja semmiért.*
- Elvérzett.
*Mondja komoran, majd hátrébb lép az oltártól.*
- De még időben hozzákötöttem a lelkét az oltárhoz. Vissza fogom tudni adni az életét, de még nem most. Ez egy bonyolult varázslat, jobban kell tanulmányoznom, nem szeretném elrontani. Addig eltesszük a testét biztonságos helyre. Szereznünk kell aranyat, a tudást még a Vérúr félistene sem adja ingyen. Lehet, hogy most nem jelent meg, de meg fog.
*Bizakodó tekintettel néz a társásra.*
- Szerintem ezt egy leckének szánta.
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-16 23:40:52
Üzenet elküldve: 2018-04-16 23:40:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kikötői balhé//
//Másik valóság//
*Az óriás nem látszik meghatódni az ork szavaitól. Sőt, rezdülni sem látszik, egy vonása sem mozdul. Helyette minden homályosulni kezd a férfi körül, és távolodni, egyre fölfelé. Nem zuhan, de sebesen süllyed a sötétségbe. Közben mély zengésű, jéghideg és higgadt hang tölti meg az Őt befogadó, feneketlen űrt.*
-Látom már, mi lakik benned, minden gondolatodra, érzésedre ablakot nyitnak szavaid. Szíved nem szikla, hanem nyugtalan tűz. Elméd nem éles kés, hanem fürge kígyó. Nem az igaz utat keresed, ami a tökéletességbe visz, hanem a könnyűt, aminek Te lehetsz ura és vezetője. A Sötét Úr nem fogad szolgái közé, mert nem vagy rá méltó.
*A hang elhallgat és semmi nem marad, csak mélységes mély, irgalmatlan csend és sötétség, ami lassan magát az orkot is feloldja. Vaszív meghal.*
//Másik valóság//
*Az óriás nem látszik meghatódni az ork szavaitól. Sőt, rezdülni sem látszik, egy vonása sem mozdul. Helyette minden homályosulni kezd a férfi körül, és távolodni, egyre fölfelé. Nem zuhan, de sebesen süllyed a sötétségbe. Közben mély zengésű, jéghideg és higgadt hang tölti meg az Őt befogadó, feneketlen űrt.*
-Látom már, mi lakik benned, minden gondolatodra, érzésedre ablakot nyitnak szavaid. Szíved nem szikla, hanem nyugtalan tűz. Elméd nem éles kés, hanem fürge kígyó. Nem az igaz utat keresed, ami a tökéletességbe visz, hanem a könnyűt, aminek Te lehetsz ura és vezetője. A Sötét Úr nem fogad szolgái közé, mert nem vagy rá méltó.
*A hang elhallgat és semmi nem marad, csak mélységes mély, irgalmatlan csend és sötétség, ami lassan magát az orkot is feloldja. Vaszív meghal.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-12 01:33:50
Üzenet elküldve: 2018-04-12 01:33:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
-Történnie kéne valaminek?
*Hunyorogva szemléli az eseményeket, majd közelebb lép az oltárhoz. Akaratlanul is feléled benne a gyanú mikor meglátja a furcsa tőrt, hangot is ad neki.*
-Ha meghal az ork, Te is utána mész. *Feszül meg keze a csatabárd nyelén miközben közelebb lép az oltárhoz. Ha a mágus valóban a saját szakállára ténykedik, úgy aligha hagyja el két lábon a Vérkertet. A sötét úr iránymutatása szerint nem ölhetnek hívőket, pláne nem egymást. A mágus árulása pedig fájó pont lenne... Legalábbis neki biztosan. Innen hátulról pedig elég könnyű célpontot jelenthet.*
-Járj el legjobb tudásod szerint. Vaszív még lélegzik.
*Susogja jó csatabárd távolságnyira hátulról. Biztos ami biztos, elő is húzza a fegyvert, hisz nem akárkivel van dolga.*
-Történnie kéne valaminek?
*Hunyorogva szemléli az eseményeket, majd közelebb lép az oltárhoz. Akaratlanul is feléled benne a gyanú mikor meglátja a furcsa tőrt, hangot is ad neki.*
-Ha meghal az ork, Te is utána mész. *Feszül meg keze a csatabárd nyelén miközben közelebb lép az oltárhoz. Ha a mágus valóban a saját szakállára ténykedik, úgy aligha hagyja el két lábon a Vérkertet. A sötét úr iránymutatása szerint nem ölhetnek hívőket, pláne nem egymást. A mágus árulása pedig fájó pont lenne... Legalábbis neki biztosan. Innen hátulról pedig elég könnyű célpontot jelenthet.*
-Járj el legjobb tudásod szerint. Vaszív még lélegzik.
*Susogja jó csatabárd távolságnyira hátulról. Biztos ami biztos, elő is húzza a fegyvert, hisz nem akárkivel van dolga.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-12 00:21:41
Üzenet elküldve: 2018-04-12 00:21:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
- Más választásunk nincs.
*Mondja, miközben az orkot felteszik az oltárra.*
- A Vérmágia nem tartalmaz gyógyító varázslatot, viszont a halottból tud élőt csinálni.
*Nem biztos, hogy Meronnanak tetszeni fog ez a terv, de nincs más választásuk.*
- Ha nem kötöm hozzá a lelkét az oltárhoz, nem tudom utána visszaadni az életét.
*Beszéd közben előveszi az üvegpengéjű tőrét.*
- Ha ez nem jön össze, úgyis meghal, mást nem tudunk csinálni.
*Sóhajt, majd rákészül az áldozatra. A tőrt csak akkor tervezi használni, ha az ork nyakából kiömlő vér nem elég, de akkor sem ejt túl nagy sebet. Ha ezt még kibírja a férfi, akkor a lelke az oltárhoz fog kötődni, és ha meghal, talán visszaadhatja az életét.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
- Más választásunk nincs.
*Mondja, miközben az orkot felteszik az oltárra.*
- A Vérmágia nem tartalmaz gyógyító varázslatot, viszont a halottból tud élőt csinálni.
*Nem biztos, hogy Meronnanak tetszeni fog ez a terv, de nincs más választásuk.*
- Ha nem kötöm hozzá a lelkét az oltárhoz, nem tudom utána visszaadni az életét.
*Beszéd közben előveszi az üvegpengéjű tőrét.*
- Ha ez nem jön össze, úgyis meghal, mást nem tudunk csinálni.
*Sóhajt, majd rákészül az áldozatra. A tőrt csak akkor tervezi használni, ha az ork nyakából kiömlő vér nem elég, de akkor sem ejt túl nagy sebet. Ha ezt még kibírja a férfi, akkor a lelke az oltárhoz fog kötődni, és ha meghal, talán visszaadhatja az életét.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-12 00:08:11
Üzenet elküldve: 2018-04-12 00:08:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
-Ez a beszéd! *Vidul fel, majd összecsapva tenyereit dörzsölni kezdi őket.*
-Tudtam én, hogy van itt valami hókuszpók.
*Megragadja az orkot a hóna alatt, megvárja, míg a mágus is így jár el és óvatosan a kőre fektetik. Megfordul a fejében, hogy az ork talán már halott is, de gyorsan elhessegeti a gondolatot. Annyi bizonyos, hogy ez csak idő kérdése.*
-Meg ne öld.
*Azzal kissé hátrébb lépve karba fonja kezét. Igazán kíváncsi, Atehaner ezúttal mivel rukkol elő. Nem sok bizodalma van a varázslatokban, de ha megmenti az orkot, már volt értelmük. Látott már néhány furcsa dolgot, de talán ez lesz a legfurcsább. Már ha sikerül.*
-Ez a beszéd! *Vidul fel, majd összecsapva tenyereit dörzsölni kezdi őket.*
-Tudtam én, hogy van itt valami hókuszpók.
*Megragadja az orkot a hóna alatt, megvárja, míg a mágus is így jár el és óvatosan a kőre fektetik. Megfordul a fejében, hogy az ork talán már halott is, de gyorsan elhessegeti a gondolatot. Annyi bizonyos, hogy ez csak idő kérdése.*
-Meg ne öld.
*Azzal kissé hátrébb lépve karba fonja kezét. Igazán kíváncsi, Atehaner ezúttal mivel rukkol elő. Nem sok bizodalma van a varázslatokban, de ha megmenti az orkot, már volt értelmük. Látott már néhány furcsa dolgot, de talán ez lesz a legfurcsább. Már ha sikerül.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-11 21:55:37
Üzenet elküldve: 2018-04-11 21:55:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Hiába várnak, semmi.*
- A rohadt életbe!
*Kiált fel, majd hangosan morogni kezd.*
- Mi ugorjunk mindig, mikor csak csettintesz, de te képtelen vagy olyan élőn segíteni, aki képes volt meghalni érted?
*Atehanert ritkán káromkodik, de most nagyon csúnya szitokszavak hagyják fel a száját.*
- Van egy végső megoldás, de...
*Halkan sóhajt. Azt a tudást nem sajátította el, ami ahhoz kell, de ha Király segít, talán össze tudnak szedni elég aranyat, hogy gyorsan életre keltsék az orkot.*
- Segíts felrakni az oltárra!
*Mondja, majd nyúl is a termetes férfiért.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Hiába várnak, semmi.*
- A rohadt életbe!
*Kiált fel, majd hangosan morogni kezd.*
- Mi ugorjunk mindig, mikor csak csettintesz, de te képtelen vagy olyan élőn segíteni, aki képes volt meghalni érted?
*Atehanert ritkán káromkodik, de most nagyon csúnya szitokszavak hagyják fel a száját.*
- Van egy végső megoldás, de...
*Halkan sóhajt. Azt a tudást nem sajátította el, ami ahhoz kell, de ha Király segít, talán össze tudnak szedni elég aranyat, hogy gyorsan életre keltsék az orkot.*
- Segíts felrakni az oltárra!
*Mondja, majd nyúl is a termetes férfiért.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-11 20:15:04
Üzenet elküldve: 2018-04-11 20:15:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Némán fürkészi az eget széttárt karokkal, majd lekapja róla a tekintetét. A Vérkert néma, csak ők hárman álldogálnak és várnak valamit, ami talán sosem jön el már. Ha a vérúr önszántából nem jelenik meg, hát cserben hagyta őket. Elvégre nem pap ő, hogy megidézésnek fortélyaiban otthonosan mozogjon.*
-A büdös szar! *Tépi ki a földből a csatabárdot.*
-Ez volt az utolsó, hogy a vérhülye miatt vásárra vittem a bőröm. Ha még csak a fekete seggét sem méltóztatik idetolni, ám legyen. Ott egye meg a rohadás. Eddig csak a bajt hoztad rám, HALLOD?! *Kiált fel még egy utolsót az ég felé, majd az orkhoz sétál és letérdel mellé. Mindent erre tett fel és minden bizodalma a sötétségben volt.*
-A rothadás istene nem segít. *Motyogja, miközben Vaszív vállára teszi a tenyerét. Nem túl jártas a gyógyításban, de az orkkal valamit kezdeni kellene. Belső zsebéből előkotor egy rongyot és sután az ork vaskos nyakára tekeri, elég szorosan, hogy a sebet védje, de az ork lélegezhessen. A nyíl ütötte sebbel fogalma sincs, mit kellene kezdeni.*
-Te fasz. *Motyogja. Talán az ork az egyetlen, akire az életét bízná jelenleg és ez furcsa mód meglepi. Tanácstalanul túr bele hajába, majd a mágusra néz.*
-Te mág...Atehaner. Nincs valami hókuszpókuszod.... erre?
*Mutat végig kezével az orkon.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.11 20:22:19
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Némán fürkészi az eget széttárt karokkal, majd lekapja róla a tekintetét. A Vérkert néma, csak ők hárman álldogálnak és várnak valamit, ami talán sosem jön el már. Ha a vérúr önszántából nem jelenik meg, hát cserben hagyta őket. Elvégre nem pap ő, hogy megidézésnek fortélyaiban otthonosan mozogjon.*
-A büdös szar! *Tépi ki a földből a csatabárdot.*
-Ez volt az utolsó, hogy a vérhülye miatt vásárra vittem a bőröm. Ha még csak a fekete seggét sem méltóztatik idetolni, ám legyen. Ott egye meg a rohadás. Eddig csak a bajt hoztad rám, HALLOD?! *Kiált fel még egy utolsót az ég felé, majd az orkhoz sétál és letérdel mellé. Mindent erre tett fel és minden bizodalma a sötétségben volt.*
-A rothadás istene nem segít. *Motyogja, miközben Vaszív vállára teszi a tenyerét. Nem túl jártas a gyógyításban, de az orkkal valamit kezdeni kellene. Belső zsebéből előkotor egy rongyot és sután az ork vaskos nyakára tekeri, elég szorosan, hogy a sebet védje, de az ork lélegezhessen. A nyíl ütötte sebbel fogalma sincs, mit kellene kezdeni.*
-Te fasz. *Motyogja. Talán az ork az egyetlen, akire az életét bízná jelenleg és ez furcsa mód meglepi. Tanácstalanul túr bele hajába, majd a mágusra néz.*
-Te mág...Atehaner. Nincs valami hókuszpókuszod.... erre?
*Mutat végig kezével az orkon.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.11 20:22:19
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-07 21:58:24
Üzenet elküldve: 2018-04-07 21:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
*Hiába a sok szó, a félisten nem jön, Atehanert pedig ez iszonyúan dühíti. Megtesznek értük mindent, de se hála, sem pedig köszönet. Az orrukat hatalmasra emelik, miközben indokuk nem sok van rá. A dühe csak rövid ideig él, gyorsan elhal.*
~Lehet, hogy más dolga van, lehet... lehet, hogy harcol valahol, vagy... vagy egy nő társaságát élvezi.~
*Halványan elfintorodik.
Mikor észreveszi, hogy "Király" vért kíván áldozni úgy dönt, segít neki egy mágiával, hátha így hatékonyabb lesz a dolog. Ha a félisten erre sem kíván megjelenni szól Királynak, hogy segítsen az orkot az oltárra rakni, mert van egy másik terve is.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
*Hiába a sok szó, a félisten nem jön, Atehanert pedig ez iszonyúan dühíti. Megtesznek értük mindent, de se hála, sem pedig köszönet. Az orrukat hatalmasra emelik, miközben indokuk nem sok van rá. A dühe csak rövid ideig él, gyorsan elhal.*
~Lehet, hogy más dolga van, lehet... lehet, hogy harcol valahol, vagy... vagy egy nő társaságát élvezi.~
*Halványan elfintorodik.
Mikor észreveszi, hogy "Király" vért kíván áldozni úgy dönt, segít neki egy mágiával, hátha így hatékonyabb lesz a dolog. Ha a félisten erre sem kíván megjelenni szól Királynak, hogy segítsen az orkot az oltárra rakni, mert van egy másik terve is.*
A varázsló egy oltáron véráldozatot mutat be, melynek hatására, ha elég erős lélek vérét áldozta fel, az oltár 1. szintű sötétség oltárnak számít, vagy ha már az volt, eggyel növekszik a szintje. A vérnek értelmes élőlényből kell származzon (JK, vagy azt kiváltó, mesélő által mozgatott NJK), frissen, helyben kinyerve, továbbá szintenként egyre erősebb élőlény vérének a feláldozása szükséges (8 + 2*[az oltár jelenlegi szintje] értéknyi tulajdonsággal kell minimum rendelkezzen, ahol a nagyon rossz 0, a legendás pedig 6). Ha a lény, akiből a vér származik, a folyamatban meghal, a varázsló annyi sötétség pontot kap, ahányadik szintű lett az oltár. Ha túléli, akkor a lény kapja ezeket a sötétség pontokat, és a lelke hozzákötődik az oltárhoz. A varázsló a saját vérét is feláldozhatja. Csak olyan lény vére áldozható, aminek a lelke nincs oltárhoz kötve.
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-07 15:27:36
Üzenet elküldve: 2018-04-07 15:27:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
*A mágus is letérdel, ő pedig fejét felszegve vár. Vár. De a Vérkertben semmi sem mozdul, ők pedig a senki előtt térdelnek. Érzi, ahogy a fejébe szökik a vér és elönti a harag.*
-No jó.
*Szusszanva felpattan és a kőtömb felé veszi az irányt. Megáll előtte és végighúzza rajta a kezét. Látott ő már hasonlót, messze északon. Oltár. Körbefordul, tekintete megakad a haldokló orkon, majd a máguson állapodik meg.
Előhúzza csizmájából a kést, majd tenyerén végighúzva a pengét könnyű kis sebet ejt vele, majd ráhelyezi vérző tenyerét az oltárra. Mély, éjjeli csend veszi körbe, ő pedig addig áll ott mereven, míg vére ki nem csordul és le nem folyik a kőtömb oldalain.
Még mindig fortyog a dühtől, a kést visszatolja csizmájába, majd az ég felé fordul.*
-A Király jött el ebbe a bűzös mocsokba hogy eléd járuljon és tudom, hogy hallasz. Mentsd meg az orkot! *Mutat a földön fekvőre és lassan sétálni kezd az oltár körül.* Ha isten tartozhat élőnek, úgy neki tartozol. Valódi szolgád ő, és engem meggyőzött, hogy érdemes téged szolgáljalak. Ne csak eszközök legyünk a kezedben, hanem fegyverek. Ez itt. *Emeli fel a megvágott kezét.*
-Élő vér. Nem sok élő szolgád van, igaz-e?
*Befejezi a sétát és az oltárra mered.*
-Király leszek, koronával a fejemen. Könnyeket és vért hozó. Add nekem a Kikötőt! Már ha hatalmadban áll. *Vigyorodik el sötéten.* Add nekem a patkányokat! Adj nekünk hadsereget! Olyan világot teremtünk itt, ami téged szolgál. No meg minket.
*Előhúzza a nehéz bárdot és erősen a földbe vágja. A fegyver éle megakad a talajban és úgy meredezik ki onnan, mintha csak húsba vájták volna.*
-Elég a köntörfalazásból. Mutasd magad!
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 15:31:12
*A mágus is letérdel, ő pedig fejét felszegve vár. Vár. De a Vérkertben semmi sem mozdul, ők pedig a senki előtt térdelnek. Érzi, ahogy a fejébe szökik a vér és elönti a harag.*
-No jó.
*Szusszanva felpattan és a kőtömb felé veszi az irányt. Megáll előtte és végighúzza rajta a kezét. Látott ő már hasonlót, messze északon. Oltár. Körbefordul, tekintete megakad a haldokló orkon, majd a máguson állapodik meg.
Előhúzza csizmájából a kést, majd tenyerén végighúzva a pengét könnyű kis sebet ejt vele, majd ráhelyezi vérző tenyerét az oltárra. Mély, éjjeli csend veszi körbe, ő pedig addig áll ott mereven, míg vére ki nem csordul és le nem folyik a kőtömb oldalain.
Még mindig fortyog a dühtől, a kést visszatolja csizmájába, majd az ég felé fordul.*
-A Király jött el ebbe a bűzös mocsokba hogy eléd járuljon és tudom, hogy hallasz. Mentsd meg az orkot! *Mutat a földön fekvőre és lassan sétálni kezd az oltár körül.* Ha isten tartozhat élőnek, úgy neki tartozol. Valódi szolgád ő, és engem meggyőzött, hogy érdemes téged szolgáljalak. Ne csak eszközök legyünk a kezedben, hanem fegyverek. Ez itt. *Emeli fel a megvágott kezét.*
-Élő vér. Nem sok élő szolgád van, igaz-e?
*Befejezi a sétát és az oltárra mered.*
-Király leszek, koronával a fejemen. Könnyeket és vért hozó. Add nekem a Kikötőt! Már ha hatalmadban áll. *Vigyorodik el sötéten.* Add nekem a patkányokat! Adj nekünk hadsereget! Olyan világot teremtünk itt, ami téged szolgál. No meg minket.
*Előhúzza a nehéz bárdot és erősen a földbe vágja. A fegyver éle megakad a talajban és úgy meredezik ki onnan, mintha csak húsba vájták volna.*
-Elég a köntörfalazásból. Mutasd magad!
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.07 15:31:12
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-07 13:48:48
Üzenet elküldve: 2018-04-07 13:48:48
ÚJ
![>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
//Másik valóság//
*Nem látja az óriás arcát, mert busa fejét lehajtja, savószín tekintetét az izzó talajba fúrja, úgy várja, hogy felette ítéletet mondjon az isten.
Amikor aztán kiderül, hogy az óriás nem a Vérúr, de még csak nem is valami küldötte vagy Khunzek, teljesen összetörik. Vállai megereszkednek, tartása már nem az az erős orkfajzaté, mint eddig.
Újra a sárban van és féltucat talp rugdossa, tapossa és ő képtelen felkelni. Mind erősebbek, mind nagyobbak, ő pedig csak felhúzott térdekkel, fejét a mellkasára hajtva és karjaival védve óvja bordáit és fogait, nehogy eltörjék valamelyiket is. Valamikor elveszti az eszméletét és csak akkor tér magához, amikor a csillagok már magasan járnak. A fél arcára vér száradt, keserű sárízt érez a szájában. Nyögve küzdi magát ülő helyzetbe, hogy halkan hullasson sós könnyeket. Pár perc múlva megorkolja magát és felkel. Minden tagja fáj, de visszatér a táborhelyre és pihenni próbál, de az álom elkerüli.
Másnap előző esti kínzó kiröhögik, de ő nem törődik velük. Egy hét múlva egyikük, a legnagyobb és legerősebb csonttőre eltűnik a sátrából és egy másikuk felszerelése között találják meg. A harcban az egyik azonnal meghal, a másikat a sebláz viszi el pár nappal később. A fiatal Vaszív ezután jó segítőnek bizonyu. Alázatos, hordja a nehéz felszerelést, tisztítja a fegyvereket, csizmákat, jó szolga. A harmadik gyötrőjét kígyómarás viszi el egy reggel, a rohadt csúszómászó éppen a bocskorába fészkelt az éjjel.
Az egyik vadászatkor mindhárman ott vannak, már csaknem felnőtt harcosok, korábbi kínzóinak megmaradt két tagja közel áll a dicsőséghez. Sikerült beszorítaniuk egy irbiszt egy sziklabeugróba. Ketten lándzsával tartják sakkban, az ifjú Vaszívnek pedig az a dolga, hogy egy jókora kővel agyonüsse fentről a ragadozót. Mindhárman harcosok lehetnek az irbisz legyőzésével, teljes tagjai a törzsnek, portyázhatnak, részesülnek a zsákmányból. Ám az ifjú ork nem felejtette el, mit tettek vele azon a estén. A kő lehull, pont fejen találja az egyik lándzsás orkot, aki szinte azonnal szörnyethal. A másik felnéz a szikla magasában állóra, sárga szemeiben gyűlölet lángja lobban, de az irbisz nekiugrik és elharapja a torkát. Vaszív tér vissza egyedül, sebesülten, fáradtan, de diadalmasan. Fején az irbisz fejéből készített vérző sisakkal.
Nem gondol azzal, hogy ez talán egy próba, egy megmérettetés, amellyel egykori patrónusa teszi próbára. De mit kapott ő a Vérúrtól? Csak szenvedést és kínt. Nem ez volna az első eset, hogy köpönyeget vált, hogy átpártol, de mindig az élet motiválta, a küzdelem, a cél, hogy túléljen. Bár most nem fáj semmi, sebek sem kínozzák, tart tőle, hogy odaát, a teste még mindig haldoklik. Túl kell élnie.*
- Megtagadom. *Dörmögi erőtlenül. Ha bánja is, hogy valaha istenek szolgálatába állt, nem jut eszébe most, csak a túlélés a cél! Nem győzködi az óriást, hogy másképp van.*
- MEGTAGADOM! *Emeli fel busa fejét és ordítja a lángoló pusztába. Nem hinné, hogy több alkalma lesz majd megúszni a halált. Az istenekkel nem lehet játszani. Ez az egy lehetősége van. Ha most elbukik, akkor úgyis meghal. Sa'Tereth nem menti meg, ha megtagadja őt, halovány esélye még lehet.*
//Másik valóság//
*Nem látja az óriás arcát, mert busa fejét lehajtja, savószín tekintetét az izzó talajba fúrja, úgy várja, hogy felette ítéletet mondjon az isten.
Amikor aztán kiderül, hogy az óriás nem a Vérúr, de még csak nem is valami küldötte vagy Khunzek, teljesen összetörik. Vállai megereszkednek, tartása már nem az az erős orkfajzaté, mint eddig.
Újra a sárban van és féltucat talp rugdossa, tapossa és ő képtelen felkelni. Mind erősebbek, mind nagyobbak, ő pedig csak felhúzott térdekkel, fejét a mellkasára hajtva és karjaival védve óvja bordáit és fogait, nehogy eltörjék valamelyiket is. Valamikor elveszti az eszméletét és csak akkor tér magához, amikor a csillagok már magasan járnak. A fél arcára vér száradt, keserű sárízt érez a szájában. Nyögve küzdi magát ülő helyzetbe, hogy halkan hullasson sós könnyeket. Pár perc múlva megorkolja magát és felkel. Minden tagja fáj, de visszatér a táborhelyre és pihenni próbál, de az álom elkerüli.
Másnap előző esti kínzó kiröhögik, de ő nem törődik velük. Egy hét múlva egyikük, a legnagyobb és legerősebb csonttőre eltűnik a sátrából és egy másikuk felszerelése között találják meg. A harcban az egyik azonnal meghal, a másikat a sebláz viszi el pár nappal később. A fiatal Vaszív ezután jó segítőnek bizonyu. Alázatos, hordja a nehéz felszerelést, tisztítja a fegyvereket, csizmákat, jó szolga. A harmadik gyötrőjét kígyómarás viszi el egy reggel, a rohadt csúszómászó éppen a bocskorába fészkelt az éjjel.
Az egyik vadászatkor mindhárman ott vannak, már csaknem felnőtt harcosok, korábbi kínzóinak megmaradt két tagja közel áll a dicsőséghez. Sikerült beszorítaniuk egy irbiszt egy sziklabeugróba. Ketten lándzsával tartják sakkban, az ifjú Vaszívnek pedig az a dolga, hogy egy jókora kővel agyonüsse fentről a ragadozót. Mindhárman harcosok lehetnek az irbisz legyőzésével, teljes tagjai a törzsnek, portyázhatnak, részesülnek a zsákmányból. Ám az ifjú ork nem felejtette el, mit tettek vele azon a estén. A kő lehull, pont fejen találja az egyik lándzsás orkot, aki szinte azonnal szörnyethal. A másik felnéz a szikla magasában állóra, sárga szemeiben gyűlölet lángja lobban, de az irbisz nekiugrik és elharapja a torkát. Vaszív tér vissza egyedül, sebesülten, fáradtan, de diadalmasan. Fején az irbisz fejéből készített vérző sisakkal.
Nem gondol azzal, hogy ez talán egy próba, egy megmérettetés, amellyel egykori patrónusa teszi próbára. De mit kapott ő a Vérúrtól? Csak szenvedést és kínt. Nem ez volna az első eset, hogy köpönyeget vált, hogy átpártol, de mindig az élet motiválta, a küzdelem, a cél, hogy túléljen. Bár most nem fáj semmi, sebek sem kínozzák, tart tőle, hogy odaát, a teste még mindig haldoklik. Túl kell élnie.*
- Megtagadom. *Dörmögi erőtlenül. Ha bánja is, hogy valaha istenek szolgálatába állt, nem jut eszébe most, csak a túlélés a cél! Nem győzködi az óriást, hogy másképp van.*
- MEGTAGADOM! *Emeli fel busa fejét és ordítja a lángoló pusztába. Nem hinné, hogy több alkalma lesz majd megúszni a halált. Az istenekkel nem lehet játszani. Ez az egy lehetősége van. Ha most elbukik, akkor úgyis meghal. Sa'Tereth nem menti meg, ha megtagadja őt, halovány esélye még lehet.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-07 03:04:53
Üzenet elküldve: 2018-04-07 03:04:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Kikötői balhé//
*Hogy elérik a Vérkertet és le tudják rázni üldözőiket, az már magában csoda. A felsőbb hatalmak Meronnan és Atehaner iránt tanúsított jóindulata, úgy tűnik, eddig tartott. Jelenlétükre semmi sem mozdul az átkozott helyen, hívásukra senki nem felel. A dögletes levegő alig mozdul, csak szörnyűségesen eltorzult, gonosz természetű férgek araszolása neszez a mérgezett talajon és bűzös kipárolgások felszínre böffenése okoz némi zajt. Más nem történik. Most nincs hírnöke az égi akaratnak, istenük hatalmát maguknak kell megidézni, ha ugyan rájönnek, hogyan.*
//Másik valóság//
*Az óriás arcán egy vonás nem rezdül, ahogy az ork szolgálatra kínálkozik. Továbbra is úgy tekint rá, mint kecske bontott sertés combra: lenézéssel vegyes csekély érdeklődéssel.*
-Szolgámnak ajánlkozol, de látom, ami a lelkedben él. Te már szolgálsz egy istent. Igen, Te a Hidegszívű Isten szolgája vagy, a Fekete Zseninek ajánlkoztál, a Sötét Gondolatok Urának akaratát követnéd. Igaz ez? Igaz, a szívedbe látok. Tagadd hát meg istened és szolgálj engem! Én majd, mint egy kardot, magasra emellek és száz meg száz csatában lehetsz dicsőségem eszköze. Vagy tagadd meg ezt az ajándékot és a kínhalál lesz makacsságod bére, melyet istened majd közönyösen néz végig.
*Hogy elérik a Vérkertet és le tudják rázni üldözőiket, az már magában csoda. A felsőbb hatalmak Meronnan és Atehaner iránt tanúsított jóindulata, úgy tűnik, eddig tartott. Jelenlétükre semmi sem mozdul az átkozott helyen, hívásukra senki nem felel. A dögletes levegő alig mozdul, csak szörnyűségesen eltorzult, gonosz természetű férgek araszolása neszez a mérgezett talajon és bűzös kipárolgások felszínre böffenése okoz némi zajt. Más nem történik. Most nincs hírnöke az égi akaratnak, istenük hatalmát maguknak kell megidézni, ha ugyan rájönnek, hogyan.*
//Másik valóság//
*Az óriás arcán egy vonás nem rezdül, ahogy az ork szolgálatra kínálkozik. Továbbra is úgy tekint rá, mint kecske bontott sertés combra: lenézéssel vegyes csekély érdeklődéssel.*
-Szolgámnak ajánlkozol, de látom, ami a lelkedben él. Te már szolgálsz egy istent. Igen, Te a Hidegszívű Isten szolgája vagy, a Fekete Zseninek ajánlkoztál, a Sötét Gondolatok Urának akaratát követnéd. Igaz ez? Igaz, a szívedbe látok. Tagadd hát meg istened és szolgálj engem! Én majd, mint egy kardot, magasra emellek és száz meg száz csatában lehetsz dicsőségem eszköze. Vagy tagadd meg ezt az ajándékot és a kínhalál lesz makacsságod bére, melyet istened majd közönyösen néz végig.
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:29:24
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:29:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
- Ezt igennek veszem.
*Válaszolja mosolyogva, miközben leteszik a sebesültet. A félvérnek nem tűnik fel, hogy nagyobb ereje lenne, betudja annak, hogy ketten már csak-csak elbírnak egy egész orkot.*
- Igen? Pedig rám előbb figyel fel.
*Elvégre ő az, akit a félisten tanítja, nem pedig "Király", úgy érzi, nem is csinálja túl jól, ezért Atehaner is megszólal, miután természetesen letérdelt a férfi mellett.*
- Hű szolgáld érted harcolt a csatában, győzedelmeskedtünk annak ellenére, hogy többen voltak, mert hatalmad erőt gyújt a szívünkben. Kérlek, segítsd meg a társunkat, hogy újabb harcokat vívhasson meg érted.
- Ezt igennek veszem.
*Válaszolja mosolyogva, miközben leteszik a sebesültet. A félvérnek nem tűnik fel, hogy nagyobb ereje lenne, betudja annak, hogy ketten már csak-csak elbírnak egy egész orkot.*
- Igen? Pedig rám előbb figyel fel.
*Elvégre ő az, akit a félisten tanítja, nem pedig "Király", úgy érzi, nem is csinálja túl jól, ezért Atehaner is megszólal, miután természetesen letérdelt a férfi mellett.*
- Hű szolgáld érted harcolt a csatában, győzedelmeskedtünk annak ellenére, hogy többen voltak, mert hatalmad erőt gyújt a szívünkben. Kérlek, segítsd meg a társunkat, hogy újabb harcokat vívhasson meg érted.
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:14:19
Üzenet elküldve: 2018-04-02 17:14:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
*A mágus kérdésére csak morgás a válasz a részéről. Egyfelől szüksége van a segítségére és nem csak rövid távon, másfelől nem szívesen húzna újat vele a látottak alapján. No meg az sem segít a helyzetükön, hogy a fél Kikötő a nyakukban van.*
-Ehh.
*Dobja le a nyakából az ork vaskos karját és fekteti le az ocsmány állagú talajra, amint meglátja a durva oltárt.*
-Én beszélek előbb. Olyat mondok neki, hogy a füle ketté áll majd.
*Fordul a mágushoz, majd vissza az oltárhoz.*
-Sötétség ura!
*Harsan fel. Még nem csinált ilyet, de a rögtönzés menni szokott. Letérdel hát, hátha ez jó benyomást kelt és az oltárra mered.*
-A legnagyobb szolgáid járulnak eléd, hogy parancsod helyett ezúttal segítséged kérjék. Mentsd meg ezt az orkot, aki a túlvilág kapujában most is Te érted viaskodik.
*Néz sötéten a földön fekvő, grimaszoló társukra.*
-Más is van még.
*Teszi hozzá halkan, de nem folytatja. Előbb jelenjen meg az illető, egy darab sziklának nem szívesen rimánkodna semmiért.*
*A mágus kérdésére csak morgás a válasz a részéről. Egyfelől szüksége van a segítségére és nem csak rövid távon, másfelől nem szívesen húzna újat vele a látottak alapján. No meg az sem segít a helyzetükön, hogy a fél Kikötő a nyakukban van.*
-Ehh.
*Dobja le a nyakából az ork vaskos karját és fekteti le az ocsmány állagú talajra, amint meglátja a durva oltárt.*
-Én beszélek előbb. Olyat mondok neki, hogy a füle ketté áll majd.
*Fordul a mágushoz, majd vissza az oltárhoz.*
-Sötétség ura!
*Harsan fel. Még nem csinált ilyet, de a rögtönzés menni szokott. Letérdel hát, hátha ez jó benyomást kelt és az oltárra mered.*
-A legnagyobb szolgáid járulnak eléd, hogy parancsod helyett ezúttal segítséged kérjék. Mentsd meg ezt az orkot, aki a túlvilág kapujában most is Te érted viaskodik.
*Néz sötéten a földön fekvő, grimaszoló társukra.*
-Más is van még.
*Teszi hozzá halkan, de nem folytatja. Előbb jelenjen meg az illető, egy darab sziklának nem szívesen rimánkodna semmiért.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-04-02 14:42:20
Üzenet elküldve: 2018-04-02 14:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kikötői balhé//
//Másik valóság//
*Minden idegszála tiltakozik a tűzből font szél ellen, a tudata berzenkedik, szinte érzi a perszelő lángokat, ahogy végigvágnak a testén. Szinte látja, ahogy az erős szőrzet büdös füsttel pöndörödik össze, szürke bőre tenyérnyi foltokban kezd parázslani, és maga döbben meg legjobban, amikor ezek nem következnek be. Lassan átáll a tudata és rájön, hogy a lángok jól esnek neki, a vér elpárolog, a sebeket összezárja, behegeszti a tűz, újra érzi az erőt a karjaiban, a mellkasában a szív a láng tüzével együtt dobban meg.
Ahogy az óriás elé toppan, két lépést hátrál, kezeit védekezőn emeli meg maga mellett, de nincs nála fegyver, s tart tőle, akkor sem volna képes megvédeni magát. Savószín tekintete ijedten kerekedik el. Nem az óriástól fél, a haláltól.
A pillantás súlya alatt szinte összeomlik, de még áll, csak vállai ereszkednek meg kissé, fejét oldalt fordítja, csak úgy mer az izzó szemekbe nézni.*
- Behódolok. *Válaszol szinte azonnal.*
- Szolgád vagyok! *Folytatja valamivel erősebb hangon és térdre ereszkedik az óriás előtt. Nem ismeretlen számára ez a helyzet, Khunezk előtt is ugyanígy térdelt a Vérkert oltára előtt. Valahogy másképp képzelte el Sa'Terethet, de ebben a helyzetben azt sem bánja, ha nem a Vérúr áll előtte. Esélyt lát rá, hogy elkerülje a halált és ezért bármire hajlandó. Fél tőle, ha nemet mond, ha hazudik, menten eltapossa a lángoló óriás és lelke a semmiben oldódik fel, nem kapva új esélyt.*
- Parancsolj velem. *Hajtja le busa fejét megadón és magában fohászkodik, hogy alázatossága elegendő lesz az óriásnak.*
//Másik valóság//
*Minden idegszála tiltakozik a tűzből font szél ellen, a tudata berzenkedik, szinte érzi a perszelő lángokat, ahogy végigvágnak a testén. Szinte látja, ahogy az erős szőrzet büdös füsttel pöndörödik össze, szürke bőre tenyérnyi foltokban kezd parázslani, és maga döbben meg legjobban, amikor ezek nem következnek be. Lassan átáll a tudata és rájön, hogy a lángok jól esnek neki, a vér elpárolog, a sebeket összezárja, behegeszti a tűz, újra érzi az erőt a karjaiban, a mellkasában a szív a láng tüzével együtt dobban meg.
Ahogy az óriás elé toppan, két lépést hátrál, kezeit védekezőn emeli meg maga mellett, de nincs nála fegyver, s tart tőle, akkor sem volna képes megvédeni magát. Savószín tekintete ijedten kerekedik el. Nem az óriástól fél, a haláltól.
A pillantás súlya alatt szinte összeomlik, de még áll, csak vállai ereszkednek meg kissé, fejét oldalt fordítja, csak úgy mer az izzó szemekbe nézni.*
- Behódolok. *Válaszol szinte azonnal.*
- Szolgád vagyok! *Folytatja valamivel erősebb hangon és térdre ereszkedik az óriás előtt. Nem ismeretlen számára ez a helyzet, Khunezk előtt is ugyanígy térdelt a Vérkert oltára előtt. Valahogy másképp képzelte el Sa'Terethet, de ebben a helyzetben azt sem bánja, ha nem a Vérúr áll előtte. Esélyt lát rá, hogy elkerülje a halált és ezért bármire hajlandó. Fél tőle, ha nemet mond, ha hazudik, menten eltapossa a lángoló óriás és lelke a semmiben oldódik fel, nem kapva új esélyt.*
- Parancsolj velem. *Hajtja le busa fejét megadón és magában fohászkodik, hogy alázatossága elegendő lesz az óriásnak.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-03-25 19:21:35
Üzenet elküldve: 2018-03-25 19:21:35
ÚJ
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
- Az én terepem. *Mosolyog gonoszul, mikor eléri a vérkertet. A bűzös mocsárszerű talajon, a belőle szivárgó szennyben szinte fürdeni támad kedve. A groteszk alakba csavarodott sziklák, szinte testfelépítésére hajaznak, mindenütt gonoszság és sötétség árad. Másnak bizonyára visszataszító lenne ez a hely, de nem Ildhawnak. Nem tudhatja kik járnak ide, de a Jós látatlanban is felnéz rájuk. Akik ilyen csodálatos helyet össze tudnak hozni, azok bizonyára meggyőzően szolgálják a sötétség istenségét. Ildhaw talán tanulni is tudna tőlük, persze akkor, ha nem ölik meg elsőre, s nem áldozzák fel ezen a szent helyen. A Jós egyelőre ettől nem tart, hisz senkit nem lát a közelben. Kissé közelebb merészkedik és körbenéz. A mocsár közepén egy Ildhaw számára pont fejnyi magas kőtömb lustálkodik, oldalán rászáradt vér, korábbi áldozatokról árulkodik. A Jós csillogó szemmel lép közelebb, s szinte azonnal mormogni kezdi fekete igét, s mindent, mit csak ezen a szentségtelen helyen elmondhat. Átszellemült arccal rogy térdre, s két kezét a magasba emelve sorolja a sötét úr nevét, amíg csak ki nem tör belőle a köhögés a lélegzetvétel hiányától. Szemei kifordulnak, s csak a szemfehérje látszik. A vér, ismét felcsigázza, mint általában mindig.*
A hozzászólás írója (Ildhaw a Jós) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.25 19:21:54
A hozzászólás írója (Ildhaw a Jós) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.25 19:21:54
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-03-09 12:33:18
Üzenet elküldve: 2018-03-09 12:33:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Nori nem akar örökké mások parancsai szerint élni. A föld alatti rejtekhelyen kitüntetett becsben tartották őt, vigyáztak rá, de ott is azt kellett tennie, amit mondanak neki. Clionnal más volt, de a legutóbbi elmérgesedett találkozásuk óta jobb, ha örökre elfelejti a férfit, mert mindketten annyira makacsok, hogy a végén még megölnék egymást. Vagyis most már ő Cliont, hisz a kannibál sem vetekedhet Sa'Tereth erejével, ami most már Nori testében is él.
Karba tett kezekkel, meglepve tapasztalja, hogy semmi választ nem kap Idyától az előbbiekre. Sem dicséretet, sem fenyegetést, de még egy hirtelen elcsattanó pofont sem. Már nem emlékszik, hogy kitől, de régen azt tanulta, hogy az a kutya a legveszélyesebb, amelyik nem ugat. Ezt talán át lehet fordítani emberi lényekre is. Idya hallgatagsága nagyobb veszélyt jelenthet, mint bármifélel kirohanás, így Nori is inkább elhalkul, mielőtt megállíthatatlan lavinát indítana, ami szintén egyikük halálával érne véget. Nem szabad az erejüket, amivel kiváltságos dolgokra lehetnek képesek egymásra pazarolniuk. Ha meg akarják változtatni ezt a nyomorult világot, akkor szükségük van egymásra, még ha ezt Idya nem is ismeri el.*
- Sajnálom, elragadtattam magam.
*Jobb a békesség. Nem érzi úgy, hogy bármiért bocsánatot kéne kérnie, de inkább eljátssza a meghunyászkodó szolga szerepét a későbbi előnyért cserébe.*
- Nem fordul elő többet. Ami az oltárt illeti, tényleg csinálni akarok egyet.
*Vált is témát gyorsan, miközben ha Idya is úgy akarja, akár el is hagyhatják a Vérkertet, és elindulhatnak Thargarod felé, csupán az a kérdés, hogyan. Gyalog eszméletlen hosszú út lenne, kocsit viszont nem biztos, hogy találnak, ami elviszi őket. Lényegtelen, majd adódik út közben.*
- Meghallgatni az én véleményemet? Mégis miért? Mióta érdekel, hogy mit gondolok?
*Nori kissé elvigyorodik, érdekes gondolatok járják végig ismét a fejét, majd kinyitja a száját, de csak később szólal meg. Átgondolja előtte, hogyan is fogalmazza meg, amit akar, mielőtt újabb tüzet szítana.*
- Félsz? Félsz, hogy rossz döntést hozol? Tudod, engedelmeskedek neked, mert megesküdtem rá, de ez azt jelenti, hogy minden felelősség is a te válladat nyomja. Te ezt nem akarod, ezért inkább megosztod velem a terveidet...
*Nem árt, ha néha Idya eltökéltségét és egoizmusát is megtöri valami, Nori pedig szeretné megismerni a tündért. Meg akarja tudni mi rejtőzik abban a parányi testben legbelül.*
*Nori nem akar örökké mások parancsai szerint élni. A föld alatti rejtekhelyen kitüntetett becsben tartották őt, vigyáztak rá, de ott is azt kellett tennie, amit mondanak neki. Clionnal más volt, de a legutóbbi elmérgesedett találkozásuk óta jobb, ha örökre elfelejti a férfit, mert mindketten annyira makacsok, hogy a végén még megölnék egymást. Vagyis most már ő Cliont, hisz a kannibál sem vetekedhet Sa'Tereth erejével, ami most már Nori testében is él.
Karba tett kezekkel, meglepve tapasztalja, hogy semmi választ nem kap Idyától az előbbiekre. Sem dicséretet, sem fenyegetést, de még egy hirtelen elcsattanó pofont sem. Már nem emlékszik, hogy kitől, de régen azt tanulta, hogy az a kutya a legveszélyesebb, amelyik nem ugat. Ezt talán át lehet fordítani emberi lényekre is. Idya hallgatagsága nagyobb veszélyt jelenthet, mint bármifélel kirohanás, így Nori is inkább elhalkul, mielőtt megállíthatatlan lavinát indítana, ami szintén egyikük halálával érne véget. Nem szabad az erejüket, amivel kiváltságos dolgokra lehetnek képesek egymásra pazarolniuk. Ha meg akarják változtatni ezt a nyomorult világot, akkor szükségük van egymásra, még ha ezt Idya nem is ismeri el.*
- Sajnálom, elragadtattam magam.
*Jobb a békesség. Nem érzi úgy, hogy bármiért bocsánatot kéne kérnie, de inkább eljátssza a meghunyászkodó szolga szerepét a későbbi előnyért cserébe.*
- Nem fordul elő többet. Ami az oltárt illeti, tényleg csinálni akarok egyet.
*Vált is témát gyorsan, miközben ha Idya is úgy akarja, akár el is hagyhatják a Vérkertet, és elindulhatnak Thargarod felé, csupán az a kérdés, hogyan. Gyalog eszméletlen hosszú út lenne, kocsit viszont nem biztos, hogy találnak, ami elviszi őket. Lényegtelen, majd adódik út közben.*
- Meghallgatni az én véleményemet? Mégis miért? Mióta érdekel, hogy mit gondolok?
*Nori kissé elvigyorodik, érdekes gondolatok járják végig ismét a fejét, majd kinyitja a száját, de csak később szólal meg. Átgondolja előtte, hogyan is fogalmazza meg, amit akar, mielőtt újabb tüzet szítana.*
- Félsz? Félsz, hogy rossz döntést hozol? Tudod, engedelmeskedek neked, mert megesküdtem rá, de ez azt jelenti, hogy minden felelősség is a te válladat nyomja. Te ezt nem akarod, ezért inkább megosztod velem a terveidet...
*Nem árt, ha néha Idya eltökéltségét és egoizmusát is megtöri valami, Nori pedig szeretné megismerni a tündért. Meg akarja tudni mi rejtőzik abban a parányi testben legbelül.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-03-02 22:09:46
Üzenet elküldve: 2018-03-02 22:09:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sokat javít az állapotán, hogy Sa'Tereth fészkében bújt el a lány, és ide kellett utána jönni. Ha máshová kellett volna érte mennie, vagy az egész kikötőt végig járnia, hogy a nyomára bukkanjon, Nori valószínűleg már nem élne. A tündér látja, hogy mozog a szája, és biztos benne, hogy nagy lelkesen magyarázkodik, miért is volt joga kérdés nélkül ide jönni, de nem igazán hatja meg. Nem érdekli a felesleges hiszti, el tudja képzelni, miféle jogokat sorol. Talán jobb is, ha nem hallja, akkor tényleg eldurranna az agya. Oldalra billenti a fejét, tekintete értelmet tükröz, így a feketeség úgy érezheti, figyelnek rá. Figyelnek is, de nem úgy, ahogy azt szeretné. Idya agyában egész más képek futnak le, mint azt a beszélgetés indokolná. Meg akarja ragadni a dús fürtöket, hátrarántani a fejét, és üres tekintetét rémült szemeibe fúrni. Csak egyetlen másodpercig tartana az idilli pillanat, mielőtt a nagy gonddal kifestett pofit teljes erőből vágná az obszidiántömböz. Egyszer. Majd még egyszer. Még egyszer. És még egyszer. Hallaná, ahogy a koponyája megadja magát, és recsegve roppan szét apró szilánkokra. Érezné, hogy szegény lány vergődik fájdalmában, menekülni próbál, de hiába, nincs menekvés. Are felkorbácsolta a vágyait, de ne tudta mindet kielégíteni. Halálsikolyokra vágyik. Addig csapkodná szerencsétlen fejét a kőhöz, míg az arcából nem maradna más, csak egy felismerhetetlen húsmaszlag, és értékes vére a sötétség erőivel keveredve tovább táplálnák az oltárt és a földet. Nem mágus ő, nem ismeri az igéket és a bűbájokat, amivel fejleszthetné az oltárt, de mocskos szolgája halála így is jó szolgálatot tehetne a Sötét Nagyúrnak.
Nincs annyi varázslat vagy méreg, amiért lecserélné ezt az élményt, Nori semmit nem tudna felkínálni neki az életéért cserébe. Hogy akkor miért nem támad neki? Mert ötezer arany már megmozgatja a fantáziáját, és a feladatuk teljesítése után is lesz még alkalma bevégezni a nyomorultat. Addig kaphat még esélyt bizonyítani, de Idya már ítéletet mondott felette. Használni fogja, és kihasználni, akárcsak eddig, ám már nem tervez vele hosszútávra. A férfi bőven elég tervei megvalósításához, és többet is tud adni neki, mint a fruska, aki el van szállva magától pár mágia miatt. Mintha nem lenne képes bárki megtanulni őket.
A kérdésére adott válaszról is lemarad az ábrándozás miatt, viszont mintha rázná a fejét. Persze, odáig van magától, de még egy oltárt sem képes felhúzni. Mit is várt tőle? Nem szokta ennyire félreismerni az embereket, azt hitte, sokkal több van a lányban. Tudja, hogy ambiciózus, hatalomra és erőre vágyik, amit csak Sa'Tereth adhat meg neki, de reménykedett, hogy legalább pár napig képes meghunyászkodni, amíg hosszabbra nem engedik a pórázát. Mert köztudott a tündérről, milyen kegyes úrnő tud lenni, de a feketeség nem szolgált rá, és már nem ez az első hibája. Az életével fog fizetni... Úgy veszi észre, lassan az önajnározás végére ér. Aprót bólint, mintha megértette volna a mondottakat.*
-Mint ahogy már beszéltük. *Ezért nem is magyarázná el újra, miért is mennek. Szükségük van a pénzre, és mivel a vashegyiek úgyis gyilkosokat, harcosokat keresnek, meg igazából mindenkit, aki él és mozog, könnyebb, mintha a városba mennének munkát keresni.* Are valahol a világítótorony környékén elmaradt, de elvileg csatlakozik hozzánk út közben.
*Hangja halk és érzelemmentes. Nori is érezheti, hogy most talán jobb, ha nem kekeckedik vele. A üressége sokkal rémisztőbben hathat, mintha kiabálna vele, hiszen egy feldúlt, érzelmekkel túlfűtött lény meggondolatlan és fejjel megy a falnak. A közömbössége viszont értelmet sejtet, talán túl sokat is.*
-Igen, indulunk, minden nálunk van. Út közben szeretném megbeszélni veled, mit terveztem, és meghallgatni, mit szólsz hozzá.
*Ilyet is ritkán tesz. Nem szokott más véleményére adni, és talán most sem gondolja komolyan. Ekkora feneket kéne keríteni a látogatásuknak? A lány nem volt ott legutóbb, mikor a mágussal felmentek a hegyre, ahol szinte hátha lőtték őket. Nem örültek nekik, de talán most, hogy munkát vállalnak már nem lesznek olyan ellenségesek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sokat javít az állapotán, hogy Sa'Tereth fészkében bújt el a lány, és ide kellett utána jönni. Ha máshová kellett volna érte mennie, vagy az egész kikötőt végig járnia, hogy a nyomára bukkanjon, Nori valószínűleg már nem élne. A tündér látja, hogy mozog a szája, és biztos benne, hogy nagy lelkesen magyarázkodik, miért is volt joga kérdés nélkül ide jönni, de nem igazán hatja meg. Nem érdekli a felesleges hiszti, el tudja képzelni, miféle jogokat sorol. Talán jobb is, ha nem hallja, akkor tényleg eldurranna az agya. Oldalra billenti a fejét, tekintete értelmet tükröz, így a feketeség úgy érezheti, figyelnek rá. Figyelnek is, de nem úgy, ahogy azt szeretné. Idya agyában egész más képek futnak le, mint azt a beszélgetés indokolná. Meg akarja ragadni a dús fürtöket, hátrarántani a fejét, és üres tekintetét rémült szemeibe fúrni. Csak egyetlen másodpercig tartana az idilli pillanat, mielőtt a nagy gonddal kifestett pofit teljes erőből vágná az obszidiántömböz. Egyszer. Majd még egyszer. Még egyszer. És még egyszer. Hallaná, ahogy a koponyája megadja magát, és recsegve roppan szét apró szilánkokra. Érezné, hogy szegény lány vergődik fájdalmában, menekülni próbál, de hiába, nincs menekvés. Are felkorbácsolta a vágyait, de ne tudta mindet kielégíteni. Halálsikolyokra vágyik. Addig csapkodná szerencsétlen fejét a kőhöz, míg az arcából nem maradna más, csak egy felismerhetetlen húsmaszlag, és értékes vére a sötétség erőivel keveredve tovább táplálnák az oltárt és a földet. Nem mágus ő, nem ismeri az igéket és a bűbájokat, amivel fejleszthetné az oltárt, de mocskos szolgája halála így is jó szolgálatot tehetne a Sötét Nagyúrnak.
Nincs annyi varázslat vagy méreg, amiért lecserélné ezt az élményt, Nori semmit nem tudna felkínálni neki az életéért cserébe. Hogy akkor miért nem támad neki? Mert ötezer arany már megmozgatja a fantáziáját, és a feladatuk teljesítése után is lesz még alkalma bevégezni a nyomorultat. Addig kaphat még esélyt bizonyítani, de Idya már ítéletet mondott felette. Használni fogja, és kihasználni, akárcsak eddig, ám már nem tervez vele hosszútávra. A férfi bőven elég tervei megvalósításához, és többet is tud adni neki, mint a fruska, aki el van szállva magától pár mágia miatt. Mintha nem lenne képes bárki megtanulni őket.
A kérdésére adott válaszról is lemarad az ábrándozás miatt, viszont mintha rázná a fejét. Persze, odáig van magától, de még egy oltárt sem képes felhúzni. Mit is várt tőle? Nem szokta ennyire félreismerni az embereket, azt hitte, sokkal több van a lányban. Tudja, hogy ambiciózus, hatalomra és erőre vágyik, amit csak Sa'Tereth adhat meg neki, de reménykedett, hogy legalább pár napig képes meghunyászkodni, amíg hosszabbra nem engedik a pórázát. Mert köztudott a tündérről, milyen kegyes úrnő tud lenni, de a feketeség nem szolgált rá, és már nem ez az első hibája. Az életével fog fizetni... Úgy veszi észre, lassan az önajnározás végére ér. Aprót bólint, mintha megértette volna a mondottakat.*
-Mint ahogy már beszéltük. *Ezért nem is magyarázná el újra, miért is mennek. Szükségük van a pénzre, és mivel a vashegyiek úgyis gyilkosokat, harcosokat keresnek, meg igazából mindenkit, aki él és mozog, könnyebb, mintha a városba mennének munkát keresni.* Are valahol a világítótorony környékén elmaradt, de elvileg csatlakozik hozzánk út közben.
*Hangja halk és érzelemmentes. Nori is érezheti, hogy most talán jobb, ha nem kekeckedik vele. A üressége sokkal rémisztőbben hathat, mintha kiabálna vele, hiszen egy feldúlt, érzelmekkel túlfűtött lény meggondolatlan és fejjel megy a falnak. A közömbössége viszont értelmet sejtet, talán túl sokat is.*
-Igen, indulunk, minden nálunk van. Út közben szeretném megbeszélni veled, mit terveztem, és meghallgatni, mit szólsz hozzá.
*Ilyet is ritkán tesz. Nem szokott más véleményére adni, és talán most sem gondolja komolyan. Ekkora feneket kéne keríteni a látogatásuknak? A lány nem volt ott legutóbb, mikor a mágussal felmentek a hegyre, ahol szinte hátha lőtték őket. Nem örültek nekik, de talán most, hogy munkát vállalnak már nem lesznek olyan ellenségesek.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-03-02 13:24:58
Üzenet elküldve: 2018-03-02 13:24:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Nori nem engedheti meg magának a nemrégiben történteket. Nem fordulhat elő többet az, hogy csak annak köszönheti életét, hogy volt mögötte egy mágus akkor épp Nolie személyében, aki ártalmatlanná tette ellenfelét, és ennek köszönhette Nori a győzelmét. Nem mindig fogják védeni a hátát, ezt nagyon jól tudja. Erősebbé kell válnia, amihez az egyetlen utat Sa'Tereth erejében látja. Minél többet merít a sötétség istenének hatalmából, annál erősebbé, annál félelmetesebbé válhat.
Gondolataiba merülve, és a sötét erőket tanulmányozva ácsorog az obszidián előtt, amikor is egy ismerős hangot hall. Felkapja a fejét, s vállai fölött hátrapillant.*
~Lil?~ *Sóhajt* ~Soha nem fogja megtanulni az igazi nevemet.~
- Itt vagyok, ne idegeskedj! *Fordul végül teljesen abba az irányba, ahonnan a tündér közeledik.* Ugyanazt képzelem, mint amit te képzelhettél, mikor minden előrejelzés nélkül eltűntél Aregeorral együtt, én meg találjam ki, hogy mikor jöttök vissza.
*Forgatja a szemeit. A legutóbbi beszélgetésüket még mindig komolyan gondolja a feketeség. Hűséget fogadott Idyának, de nem fogja engedni, hogy kutyaként kezeljék. A démonnal való találkozás önbizalmat adott neki, az önbizalommal pedig engedetlenség jár. A tündérnek talán nem a legjobb, de így Nori gyilkos ösztönei is az előtérbe kerülnek, és pont ez az, amit Idya állítólag el akar érni a lánnyal kapcsolatban.*
- Egy szavad sem lehet. Hasznosan töltöttem az időt, amíg te el voltál tűnve. Sa'Tereth mágiáját tanulmányoztam. Azt hiszem, még a hasznunkra válhat.
*Tekintete a kezeire mered, mintha abban látná koncentrálódni új erejét, majd az említett oltárra pillant.*
- Nem, nem én csináltam, de biztos vagyok benne, hogy én is képes lennék rá, csak megfelelő áldozatot kell hozzá találnom. Terveztem, hogy bemutatok egy áldozatot istenünknek, az oltárat pedig neked ajánlom, de majd csak akkor, ha nem viselkedsz így velem, és végre értékelsz is engem.
*Nagyon fenn hordja az orrát a kislány, aminek még rossz vége is lehet, de addig is táplálja valami a benne rejtőzködő gonoszt.*
- Amúgy is lassan ölnöm kell. *Simít végig a karján.* Etetni kell a drágaságot. *Gondol a viperára.*
- Thargarodba? Remek. Értettem... Úrnőm. *Húzza apró vigyorra a száját. Idya láthatja Norin, hogy ruhái tiszták, sminkje rendesen meg van csinálva, szóval a feketeség nem mondott el minden részletet, hogy mit is csinált, mióta elhagyta a raktárat, de ő nem is tartja lényegesnek, hogy minden egyes mozdulatáról beszámoljon.*
- Mikor indulunk? Most rögtön? *Ő indulásra készen áll.*
*Nori nem engedheti meg magának a nemrégiben történteket. Nem fordulhat elő többet az, hogy csak annak köszönheti életét, hogy volt mögötte egy mágus akkor épp Nolie személyében, aki ártalmatlanná tette ellenfelét, és ennek köszönhette Nori a győzelmét. Nem mindig fogják védeni a hátát, ezt nagyon jól tudja. Erősebbé kell válnia, amihez az egyetlen utat Sa'Tereth erejében látja. Minél többet merít a sötétség istenének hatalmából, annál erősebbé, annál félelmetesebbé válhat.
Gondolataiba merülve, és a sötét erőket tanulmányozva ácsorog az obszidián előtt, amikor is egy ismerős hangot hall. Felkapja a fejét, s vállai fölött hátrapillant.*
~Lil?~ *Sóhajt* ~Soha nem fogja megtanulni az igazi nevemet.~
- Itt vagyok, ne idegeskedj! *Fordul végül teljesen abba az irányba, ahonnan a tündér közeledik.* Ugyanazt képzelem, mint amit te képzelhettél, mikor minden előrejelzés nélkül eltűntél Aregeorral együtt, én meg találjam ki, hogy mikor jöttök vissza.
*Forgatja a szemeit. A legutóbbi beszélgetésüket még mindig komolyan gondolja a feketeség. Hűséget fogadott Idyának, de nem fogja engedni, hogy kutyaként kezeljék. A démonnal való találkozás önbizalmat adott neki, az önbizalommal pedig engedetlenség jár. A tündérnek talán nem a legjobb, de így Nori gyilkos ösztönei is az előtérbe kerülnek, és pont ez az, amit Idya állítólag el akar érni a lánnyal kapcsolatban.*
- Egy szavad sem lehet. Hasznosan töltöttem az időt, amíg te el voltál tűnve. Sa'Tereth mágiáját tanulmányoztam. Azt hiszem, még a hasznunkra válhat.
*Tekintete a kezeire mered, mintha abban látná koncentrálódni új erejét, majd az említett oltárra pillant.*
- Nem, nem én csináltam, de biztos vagyok benne, hogy én is képes lennék rá, csak megfelelő áldozatot kell hozzá találnom. Terveztem, hogy bemutatok egy áldozatot istenünknek, az oltárat pedig neked ajánlom, de majd csak akkor, ha nem viselkedsz így velem, és végre értékelsz is engem.
*Nagyon fenn hordja az orrát a kislány, aminek még rossz vége is lehet, de addig is táplálja valami a benne rejtőzködő gonoszt.*
- Amúgy is lassan ölnöm kell. *Simít végig a karján.* Etetni kell a drágaságot. *Gondol a viperára.*
- Thargarodba? Remek. Értettem... Úrnőm. *Húzza apró vigyorra a száját. Idya láthatja Norin, hogy ruhái tiszták, sminkje rendesen meg van csinálva, szóval a feketeség nem mondott el minden részletet, hogy mit is csinált, mióta elhagyta a raktárat, de ő nem is tartja lényegesnek, hogy minden egyes mozdulatáról beszámoljon.*
- Mikor indulunk? Most rögtön? *Ő indulásra készen áll.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-03-01 20:39:40
Üzenet elküldve: 2018-03-01 20:39:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Nori//
*Tekintete villámokat szór, ahogy belép a kerten telepedő vastag, gomolygó ködbe. Biztos benne, hogy itt fogja találni a feketeséget, miután a raktárban nem volt. Mérges a lányra, mivel nem volt otthon, így most feleslegesen kell tennie egy kört, mielőtt elindulhatnának Amon Ruadhra. Türelme már így is fogytán van, a világítótoronynál történtek sokat játszottak az idegeivel. A hasított ingére a vastag fekete, téli kabátját is felvette már, nehogy megfázzon, szoknyája alatt harisnya melegíti a lábait. Így, egész feketében keresi hasonló színekben pompázó szolgáját.*
-Lil! *Mordul a lányra, mikor megpillantja a karcsú alakot az obszidiántömbnél.* Mit képzelsz te magadról?
*Sziszegi félhangosan. Ismét csalódnia kell. Azt hitte, ennél jobban számíthat Norira, de sajnos úgy tűnik, túl sokat várt tőle. Egyetlen egy feladata van: legyen kéznél, mikor a tündérnek szüksége van rá, és erre épp akkor tűnt el, mikor sürgeti őket az idő. Nem szeretné tovább húzni a látogatást. Mikor legutóbb a hegyen jártak, minden barbár összeugrott az érkezésükre, mintha megérezték volna a sötétség jelenlétét. Nagyon reméli, hogy most nem lesz ekkora a felhajtás. Úgy hallotta, orgyilkosokat, harcosokat keresnek, örülniük kéne nekik, hogy felajánlják a szolgálataikat, nem kiutálni őket vagy hátba lőni. Nem is tudják, mekkora lehetőségtől esnének el, hiszen Idya hűen szolgálja azt, aki megfizeti, és munkája kifogástalan.
De most más dolga van, nem rohanhat ennyire előre. Hamar rábukkant az elveszett báránykára, ám még nem tudja, mit fog kezdeni vele. Az obszidiánhoz lép, és mielőtt ismét szóra nyitná a száját, a köre pillant.*
-Ezt te csináltad? *Simít végig az oltáron.* Mindegy is, ez most nem számít. Velem jössz Thargarodba.
*Jelenti ki, túl sok időt vesztegettek már.*
*Tekintete villámokat szór, ahogy belép a kerten telepedő vastag, gomolygó ködbe. Biztos benne, hogy itt fogja találni a feketeséget, miután a raktárban nem volt. Mérges a lányra, mivel nem volt otthon, így most feleslegesen kell tennie egy kört, mielőtt elindulhatnának Amon Ruadhra. Türelme már így is fogytán van, a világítótoronynál történtek sokat játszottak az idegeivel. A hasított ingére a vastag fekete, téli kabátját is felvette már, nehogy megfázzon, szoknyája alatt harisnya melegíti a lábait. Így, egész feketében keresi hasonló színekben pompázó szolgáját.*
-Lil! *Mordul a lányra, mikor megpillantja a karcsú alakot az obszidiántömbnél.* Mit képzelsz te magadról?
*Sziszegi félhangosan. Ismét csalódnia kell. Azt hitte, ennél jobban számíthat Norira, de sajnos úgy tűnik, túl sokat várt tőle. Egyetlen egy feladata van: legyen kéznél, mikor a tündérnek szüksége van rá, és erre épp akkor tűnt el, mikor sürgeti őket az idő. Nem szeretné tovább húzni a látogatást. Mikor legutóbb a hegyen jártak, minden barbár összeugrott az érkezésükre, mintha megérezték volna a sötétség jelenlétét. Nagyon reméli, hogy most nem lesz ekkora a felhajtás. Úgy hallotta, orgyilkosokat, harcosokat keresnek, örülniük kéne nekik, hogy felajánlják a szolgálataikat, nem kiutálni őket vagy hátba lőni. Nem is tudják, mekkora lehetőségtől esnének el, hiszen Idya hűen szolgálja azt, aki megfizeti, és munkája kifogástalan.
De most más dolga van, nem rohanhat ennyire előre. Hamar rábukkant az elveszett báránykára, ám még nem tudja, mit fog kezdeni vele. Az obszidiánhoz lép, és mielőtt ismét szóra nyitná a száját, a köre pillant.*
-Ezt te csináltad? *Simít végig az oltáron.* Mindegy is, ez most nem számít. Velem jössz Thargarodba.
*Jelenti ki, túl sok időt vesztegettek már.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046