Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van zenét hallgatni. (5.09 MB)


Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van varázsolni tanulni! Kattints ide, hogy tanulhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

660. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 21:05:31
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

//Isteni akarat, nyílt//
*Ahogy ott hagyja két társát, egyre nehezebbnek érzi mellkasát. Nem a sebe fáj, noha sokáig fogja még érezni, a helyét. Nagy hülyeség volt, de szórakoztató, most meg csak szimplán sajog. Köszönhető saját magának. Ahogy a kertbe ér, kisebb forgalom akad az útjába. Illetve egy személyt ki tud venni, ha van is ott más velük nem foglalkozik, hisz bizonyára el vannak magukban. Ahogy a férfi kinyilatkoztatását hallja, hogy ő egy főpap, halkan felkuncog. Annyira főpap, mint, ő az istenük szeretője. Semennyire. De nem oktatja ki, hisz őt is az istenük szava és hatalma egy szeletének ígérete hozta ide. Már ha van ott valaki, akinek a férfi a műsort előadhatja. Ha nincs, akkor megvárja, hogy a férfi végezzen majd ő is hasonló rituáléba kezd. Gyűrűjét lehúzza az ujjáról és az oltárra teszi. Az oltáron lévő vérben megforgatja a gyűrűjét, leteszi, és bele kezd.*
-Uram, Sötétség Fejedelme! Adj erőt ennek az amulettnek, hogy segítsen erősebbé válni és uralkodni mindenen. Adj nekem bölcsességet, hogy gyorsabban fejlődjek, és hatalmassá váljak, a te nevedet dicsőítve rettegjék nevem.
*Vitába senkivel nem tervez keveredni, de ostoba rang hajszolókra nincs ideje, se türelme hogy velük törődjön. A férfinak biccent, ha még ott van, azután a lovához sétál dolga végeztével. A gyűrűjéről lenyalja, a vért majd felhúzza az újára vissza.*



659. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 18:24:04
 ÚJ
>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Megfontolt


//Isteni akarat, nyílt//

* Hosszú úton van túl. Egy komor lovas érkezik az egykori Tündérkertbe. A tarka lova lábát alaposan vörösre festette a Vérkert pocsolyája. De ez őt nem igazán izgatja. Morózusan halad tovább a miazmában.
A hátasa oldalán ott zörög a két bilincs, mely azóta is zárva van, amióta megtalálta. Lyukas kalapja egészen a szemébe húzva, a karimája alól sandít ki jobbra-balra, mint valami igazi gengszter.
Ha nem talál senkit az oltár szigetén, akkor csupán némán leugrik a szilárd talajra és határozott léptekkel indul meg az obszidiánkő felé. Leveszi nyakából a bagoly nyakéket és ráhelyezi. Ha van friss vér rajta, ami nem a kőből szivárog, nem olyan régen csepegtethettek oda, akkor az ékszert pont bele helyezi, hogy a vér segítse a reményeit. És halk fohászt mormol.*
-Uram, Sötétség Fejedelme! Adj erőt ennek az amulettnek, hogy segítsen végezni ellenségeinkkel! Adj nekem bölcsességet, hogy gyorsabban tudjak tanulni!
* Ám ha valakit épp ott talál, akkor a magába révedésnek vége. Igen határozott testtartást vesz fel és látványos kézlegyintéssel inti el őt/őket az oltár közeléből.*
-Utat a főpapnak! Gyermekeim, kérlek, hagyjatok magamra egy kicsit! Fontos dolgot kell elintéznem és egyedül szeretnék lenni az istenünkkel. Körülbelül fél óra múlva visszajöhettek, de addig gondoskodjatok róla, hogy senki ne zavarhasson!
* És társaság esetén úgy poroszkál be, mint a főurak a saját várudvarukra. Nyílegyenes háta nagy fontosságú alak benyomását keltheti, ahogy az iménti kegyes intése a kezével, mellyel elbocsátotta váratlan alattvalóit.
Persze ez esetben is azt tervezi, hogy áldást kér, de ha neki kell döntenie, inkább megvárná előbb, míg mások biztonságos távolságra húzódnak az ima megkezdése előtt. Vagy zöld ágra nem vergődik velük...*



658. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-26 13:06:01
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*A mélységi egyre jobban kezdi megbánni, hogy hallgatott újdonsült ismerősére, és idejött ehhez a két nagyzoló, kopaszhoz. Márt csak azért is, mert bár legszívesebben távozna erről a cseppet sem bizalomgerjesztő helyről, viszont fel se merül benne a gondolat, hogy a hátát mutassa a triónak. Arról nem is beszélve, hogy a páros is leginkább a semmiből bukkant fel, és nem igazán tűnik ésszerűnek megkockáztatni a ködből előtörő támadásokat akár olyan személyek irányából akiknek a jelenlétét legfeljebb is csak sejteni tudja. A gnóm kijelentése, hogy a mindenféle isteni indoklás nélkül egyházi vezetővé váló Xotharr mellé áll, annyira nem lepi meg. ~A gyáva az erős köpönyege mögé próbál bújni, rohadt kis patkány.~Lilliath már felkészül, hogy leköpje Hornort, amikor ismételten megszólal a magát főpapnak kikiáltó. A monológ alatt valami eltör a mélységiben, és elneveti magát.*
-Te csak ne piszkáld a láncaimat, elég volt egyszer megszabadulni tőlük.*Megemeli mindkét csuklóját, hogy megmutassa az ő kezét bizony nem kötik meg a bilincsei. Persze ez furának tűnhet egy külső személélő számára, de a csuklóján még láthatóak a bányában szerzett sérülések hegei, melyekből ki lehet következtetni, hogy honnan származnak, ha másból nem is, de a kontextusból biztosan.*
-Főleg ne hidd azt, hogy egy ilyen senkire bízhatsz.*Büszkesége, mely oly sokszor már bajba keverte ismét kiütközik arcára. A helyzet izgalmai teljesen elfeledtetik vele helyzetét, még az öröké mardosó éhségét is hátrahagyja, és ismét az a büszke szürke bőrű aki annak előtte volt. Megemeli állát, és lenézéssel tekint alacsony kísérőjére, majd egy heves mozdulattal sarkon fordul, és megindul kifele a mocsárból fittyet hányva arra az óvatosságra, mely eddig visszatartotta a távozástól.*


657. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-23 13:33:53
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*A pap fülelmes és figyelmes, lehet jobban is, mint gondolják. Vagy, csak a hely és az aggodalmuk vicceli meg őket. Sutyorgásuknak következménye viszont nem látható, a főpap még türelmesen vár is, mielőtt válaszolna Ingon kérdésére. Egyedül Zul arcának rángása utal az idő haladására, neki nem erénye az, hogy tűr és bír, de a kényszer még is csak rászorítja csuklóját. Xotharr büszkén bólint*
-Én csak annyit mondok, hogy te kódorogtál az én szentélyembe segítségért és nem fordítva. Ezen túl, fölösleges szópárbaj helyett, egy jobb ötletem támadt. Ha már úgy is derogál elismerned az én és istenem kiemelkedettségét, gyorsan meg is szabadítalak még fel sem vett láncaidtól és Hornorra bízom, hogy mire akar használni és mit ajánl cserébe. De előbb, ideje beavatni az új prófétát. Hornor, kérlek helyezd a kezed a kőtömbre vissza.
*Kevés kétely lehet arról, hogy a hívek nyüzsgésének hiánya Xotharr nem éppen empatikus vagy alázkodó stílusa nyomára vezethető vissza. Az önjelölt főpap számára ez természetesen megfelelő, azonban belátható, hogy a hit jövője szempontjából a mostani főpap munkássága bőven alulmarad bármiféle elvárásnak.*


656. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-20 23:20:59
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* Őszintén szólva ő is volt már kellemesebb társaságban, ám áldozatokra szükség van, ezt be kell látni. Remek példa erre tenyere, melynek megvágása látszólag ugyan az égvilágon semmit sem csinált, de az is lehet, hogy annak hatására irányította Sa'Tereth híveit a Vérkertbe. Bár ez igen valószínűtlen, a kellő átgondolással tett áldozatoknak nem maradhat el a jutalma.
Érzi, hogy a sötételf és Xotharr között feszültség kezd kialakulni. Idáig nem akart közbelépni, mert nem tűnt komolynak, de Lilliath egészen komolyan veszi a sértéseket, ezt pedig Hornor sem hagyhatja szó nélkül. Megy még néhány lépést a nő felé és az eddigieknél valamivel halkabban, bizalmasabban szól hozzá. *
– Nem úgy gondolja. Nem ismerem ezt a két alakot, de igazat mondanak. Én legalábbis hallottam már ezt-azt, és ha csak a fele is igaz a pletykáknak, nincs olyan e világi érték, mely ne érné meg Sa'Tereth kegyeit. Korábban már beszéltem róla: örök élet, végtelen vagyon. Amit csak akarsz. Nem minden nap kapsz ilyen ajánlatot. * A következő sorokat megint hangosan mondja, hogy a két kopasz is meghallja. Még oda is fordul feléjük, hogy könnyebben terjedjen a hang. *
– Engem meggyőztek. * Most pedig visszafordul a mélységihez, így már hárman is az ő válaszára várnak, ez talán felgyorsítja majd a folyamatot, segít a döntéshozatalban. *


655. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-20 15:24:09
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*Lillaithnak kezd elege lenni a gnómból, ahhoz képest, hogy ő rángatta ide, nem sokat tesz hozzá a társalgáshoz. Ezt a két kopasz viselkedéséből is érzi, hiszen mintha nem is foglalkoznának az aprósággal. Ellentétben vele aki irányába még egy nem igazán komolyan vehető piszkálódást is képes kinyögni az egyik. A sértésére sértéssel válasz elég kicsinyesnek tűnik ahhoz, hogy Ingon magára vegye, mindazonáltal kicsit bántja a hiúságát, hogy mindössze nemi adottságát nézi ki belőle a főpap, és ezen a megfogalmazás se segít túlságosan sokat. Mondjuk beesett arca elárulja, hogy még a kopasz által felhozott tulajdonságát se tudja megfelelően kihasználni a megélhetéshez. Tekintetében viszont egy újdonsült lángocskával egészül ki, a dac tüzének egy szikrája költözik a sötét szem párba.~Egy ilyen senkiházi csak ne ítéljen meg engem. Azt hiszi csak azért mert ilyen körmönfontan fogalmaz, asszem ezt jelenti a körmönfont, azért már több nálam?!~Szítja a saját lángját, melyet már rég kialudtan hitt, ami nem volt teljesen alaptalan érzés részéről.*
-Szóval azt mondod, nem vagyok elég jó az Isten szolgálatához? Vagy mégiscsak kell valaki aki felett gyakorolhatod a hatalmat melyet magadra ruháztál?*Annyira nem tetszik neki ez a vér és lélek dolog, túl nagy ár egy bizonytalan ígéretért.* Szóval egész pontosan mit kéne csinálni, és miért lenne ez jó a mi szempontunkból?*Még nem veti el teljesen a lehetőséget, hiszen jelenlegi helyzeténél sokkal rosszabbul nem jöhet ki belőle, azonban a lehetne rosszabb is, nem igazán egy elfogadható érv számára a pozitívumok mellett.*


654. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-19 18:41:45
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*Xotharr arca gyorsan kiránctalanodik, amint Ingon első kérdése elhangzik. Pár szívdobbanás, amikor a szerzetes arca semmit nem árul el, csak hideg, üres tekintete vetül a mélységire. Majd, mint föld alól a férgek eső után, úgy mászik elő vitriolos vigyora, melybe émelyítően édes szavait mázolja.*
-Drága naiv, megvezetett gyermekem, segítek elkallódott tudatodnak visszatérni a valóságba. A rang azé, aki megszerzi, ez az egósimogatós titulusosztás ilyen városi perverzió, sajnos itt sehogy nem tudsz úgy térdepelni, hogy az feljebb vigyen. Így, ha a lábad közötti vájaton túl nem tudsz mit felmutatni, rossz helyen téblábolsz.
*Nem nehéz kitalálniuk, hogy a főpap rangjának megkérdőjelezését nem vette jó néven, így Ingon terve arra, hogy kizökkentse a főpapot, sikeresnek vehető, ráadásul nem azonnal ölte meg őket, így ténylegesen kudarctalannak könyvelhetik el. Már, ha el tud menni a nem igazán burkolt sértés mellett.*
-Amilyenre szükséged van és... amit méltón megfizetni hajlandó vagy. Semmit nem fognak az alfeled alá tenni. Nem fogok kertelni, nem kell a bizalom, magam is látom, hogy jelenleg nincs mit ajánlanotok cserébe, csak a lelketek és életetek... de hát micsoda szerencse, hogy a legjobb helyen vagytok ennek a beváltására!
*Hangja szirének nevetésének örömével cseng, nem nehéz kitalálniuk, hogy sorsukra már kitalált egyet és mást.*
-Igazán kár lenne szertartás nélkül hagyni, ha már ennyi vér elpacsmagolódott. Valakinek kéne a hívekkel is foglalkoznia, amíg a halhatatlanság titkait fürkészem és megígérem, egy idő után már vissza is kapnátok rongyos életetek, a felkamatozott értékével. Ha serényen megdolgoztok érte. Mi a válaszotok?
*Kedve azóta se csalatkozott lentebb, rásózni a hittérítést és gyülekezetszervezést valaki másra még ha nem is elméjének legcsillogóbb gondolata, de egy olyan merengés, ami örömmel tölti el.*


653. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-19 15:32:05
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

* Ha az istenük nem is jelent meg két halandó kedvéért, legalább egy állítólagos vezetővel összefújta őket a sors. Kissé ugyan gyanakodva figyeli a magát Xotharr-nak nevezőt és az első ránézésre sem teljesen komplett társát. Ennél jobb alkalmat azonban nem tud elképzelni, hogy csatlakozzon Sa'Tereth követőihez. Úgyhogy félreteszi annak tényét, hogy a kopasz páros tagjai a legnagyobb nyugodtsággal, vagy röhögve beszélnek a halálról. Azt nem is tudja igazán, hogy a kettő közül melyik ijesztőbb. Azonban mikor Xotharr végre leállítja társát, egyértelművé válik szemében, hogy ő a veszélyesebb, míg a röhögő társ csak valamiféle őrült, vagy félőrült. No, azzal sem a legszerencsésebb összetalálkozni az éjszaka közepén, de a kettejük közötti rangsor is jól szemlélteti, hogy a ridegebb férfi veszélyesebb – és ezáltal ijesztőbb is.
A következő állításokkal teljesen egyetért, így nem is fűz hozzájuk semmit, csak egyetértően bólogat. Az utolsó mondathoz azért tervez szóbeli megerősítést is fűzni, ám a sötételf megelőzi egy kérdéssel. Ekkor meggondolja magát és megvárja a választ. Habár az állítás igaz rá – és amennyire tudja, Lilliath-ra is –, de amíg a kérdésre nem érkezik felelet, addig nem akarja elsietni a saját reakcióját. Végül röviden megszólal, hogy ne maradjon teljesen némán. *
– Tulajdonképpen így van. Viszont a részletek engem is érdekelnének. Hogyan nyerhetjük el a bizalmát, hogy nekünk is hatalmunk legyen? Meglátásom szerint nem pusztán testi erővel. * Erről jut eszébe a tenyerén lévő seb, mely javarészt megalvadt időközben, de kis patakban még mindig csordogál. A fájdalom ugyan eltompult az izgalom és a szédülés hatására, de mostanra összeszedte magát, így megint érezni kezdi a fájdalmat, még ha már nem is olyan erősen. A többiekre azért oda tud figyelni. *


652. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-17 22:19:20
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*A mélységi figyelmét nem kerüli el ama tény, hogy a két szerzetes szerű személy nem teljes mértékben mondható áhítatosnak. Az meg végkép szemet szúr neki, hogy milyen hatalom ittasan beszélnek. Ama tényt, pedig, hogy milyen nyugodtan, az egyik egész örömtelien beszélnek arról, hogy kegyetlenül végeztek az isten legfőbb követőjével már inkább csak beleillik a képbe mintsem kiemelkedik belőle.~Vajon követik egyáltalán az istenüket vagy most csak próbára tesznek, hogy kiderítsék hitünket eme felsőbb hatalomban.~A bizonytalansága még nem veszett a múlt árnyékába, és ez abból is eredeztethető, hogy nincs meggyőződve az isten létezéséről se.*
-Szóval gyilkossággal tettél szert a tisztségedre. Vagy csak megölted és kinevezted magad?*Nem biztos abban, hogy amit csinál az jó, viszont ki akarja mozdítani a másikat a nyugalmából mielőtt válaszol a kérdésére.*
-Hatalmat? Milyen hatalmat jelenthet egy isten követése? Mit nyújthat valaki aki nem léphet be a világunkba?*Esze ágában sincs bevallani, hogy tényleg a pénz és hatalom csábította ide. Azt meg még annyira se akarja bevallani, mennyire nem szeretne itt lenni, főleg nem fegyver nélkül. Ha még lenne esélye elintézni ezt a két kifejezetten veszélyesnek kinéző fickót, akkor talán kellemesebb lenne a hely, viszont jelenlegi állapotában, egy rühes kiskutyával se tudna mit kezdeni, nemhogy két ilyen ereje teljében lévő férfival. A feszült helyzetben nem sokat foglalkozik apró társával, aki hirtelen messze nem tűnik olyan fenyegetőnek számára mint az idefele vezető úton. Sőt, hasznosnak se tűnik túlságosan.*


651. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-17 21:24:06
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*A szerzetesféle arca megráncosodik a sötételf szavaira, és egy kicsit magába réved. Ebből csak Hornor szavai húzzák csak vissza. Utána az obszidiánra veti a figyelmét, majd elhúzza a száját.*
-Nos... akkor, jobb híján, engem kerestek.
*Hangjában csapott kedv.*
-Először is, én Xotharr vagyok, Sa'Tereth jelenlegi elsőszámú kegyeltje. Elődöm, Morziridon foglalkozott az idetérő hívőkkel, azonban a vakbuzgósága lett a végzete és nem tért vissza a Sa'Terethhel való találkozásból.
*Zul hiénaként vihog fel, tekintete kiüresedik és örömtől hörögve veti ki a szavakat a száján.*
-Mert megöltük, kinyírtuk, végeztünk vele...
*Xotharr gyorsan rávillantja gyilkos tekintetét társára, az egyetlen dolgot, melyet ezen félszörnyeteg még fél.*
-Újra be fogom varratni a szád. -Majd egy nehéz sóhajjal engedi el a dolgot- És igen, gyenge volt, vak és ostoba. Pusztulnia kellett, mert a feltétlen hit nem visz sehova, az égiek közti háborút nem az ezer reggeli ima, hanem a hatalom fogja eldönteni, amivel a harcba szállsz. Márpedig, gondolom azért vagytok itt, hogy hatalmat kapjatok...
*Látszik az arcán, hogy a magasztos célokat nem hiszi és mintha nem is egy pappal beszélnétek, hanem egy teljesen hiten kívülivel. Azonban felhúzott jobb szemöldöke arról árulkodik, hogy megerősítés nélkül nem igazán fognak tovább gördülni az események. De, vajon mennyire bízhatnak meg az alakban és milyen választ akarhat tőlük?*


650. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-09 22:26:57
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Ingon Lilliath//

~ Sikerrel jártunk volna? ~ * Gyorsan a hang irányába kapja tekintetét. A két kopasz látványára hamar elbizonytalanodik, hiszen ő egyetlen istenhez szólt, erre két alak jelent meg előttük. Őszintén szólva még csak nem is így képzelte el Sa'Tereth-et. Talán nagyobbnak és kevésbé e világinak. Végül az egyik szavai végleg eltörlik benne annak az esélyét, hogy magával az istenséggel áll szemben.
~ Zul? Kik ezek? ~ Ám ideje sincs hangosan kérdezni, mert a két kopasz közül az egyik beszélni kezd. Egészen barátságosnak tűnnek, legalábbis a Vérkertbe járó halandókról kialakult sztereotípiákhoz képest.
~ Szóval új testet! Na, ezt nevezem! Ha hallaná ezt a sok bolond a városban, akik még mindig azon kísérleteznek, hogy melyik színű italokat kell melyikkel összekeverni! ~ A neki címzett szavakra először szégyenülten lehajtja a fejét, ám hamar meggondolja magát és visszapillant a két alakra. Tudja jól, hogy nem egy szónok, így nincs mit szégyellnie. Ő megtett mindent, ami tőle telt.
Miközben a kopasz elmeséli a szomorú valóságot, Hornor elengedi az obszidián-tömböt és lassan visszaindul oda, ahonnan jött – mármint a sötételf irányába. Nem úgy tűnik, hogy a másik kettő rájuk akar támadni, de azért jobban érzi magát egy olyan alak mellett, akit fél órája ismer, ha a másik kettőt legfeljebb egy perce.
A mélységi szavai meglepik. Azon már nem annyira lepődik meg, hogy megszólal, hiszen az idefelé vezető úton is beszélgettek. Viszont az "őt követők csapata" kifejezésre elgondolkodik. Őszintén szólva nem is igazán gondolt bele eddig, hogy csatlakozniuk kéne egy "csapathoz". Jobban szeret egyedül dolgozni – illetve esetünkben párban. Azt hitte, elég lesz idejönniük és Sa'Tereth majd eligazítja őket. Ehelyett itt állnak és se isten, se eligazítás, cserébe két kopaszt kaptak. Mindez gyorsan végigfut a fején, ideje sincs mindent végiggondolnia. *
– Pontosan. * Erősíti meg a sötételf szavait. *
– Én Hornor vagyok, afféle tudós, vagy feltaláló, vagy… Ahogy nevezzük.


649. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-09 13:55:07
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Elvtárs, Hornor Arnul//

*Lilliath azt se tudj, hova kapja a fejét az események hirtelen felgyorsulásától. Egyik pillanatban még próbál nem arccal előre elmerülni a sárban, a következő pillanatban pedig már meg is érkeztek.
Alig pár lépést tesz meg, hogy alaposabban meg tudja vizsgálni hol is vannak pontosan, amikor a gnóm ráparancsol, hogy várjon egy helyben. Bár nem teljesen biztos abban, hogy mi a következő lépés. Alig telik el két szempillantási idő és az apró társa már a feltehetően oltárként szolgáló kőnél matat valamit. A mélységi nem látja mi történik mivel amaz háttal áll neki, de erős a gyanúja, hogy az isten megidézéséhez szükséges feltételeknek megfelelő rituálét hajthat végre. A felhangzó mondatból elég könnyen ki tudja következtetni, hogy a másik valamilyen sebet ejthetett magán, a rituálé részeként, és ezzel próbálkozik az idézés sikerre viteléhez.~Hogy is volt az a véráldozat dolog?~fut át a gondolat a fejében, viszont csak ennyi ideje marad mielőtt megjelenik a két nem túl bizalomgerjesztő kinézetű személy. Némi csalódásra ad okot, hogy az istennel nem lehetséges a találkozás, viszont az őt képviselő személy és a társa megfelelőnek tűnnek. Mondjuk a magának testet kereső vigyora nagyon kétesnek tűnik.~Hát biztos nem az én testem kell neki.~Futtat végig egy gyors pillantást koszos, lepusztult testén.*
-Azért jöttünk, hogy többet tudjunk meg az istenről és csatlakozzunk az őt követők csapatához.*Ragadja meg a szót Hornor előtt, hogy ezzel egy picit kompenzáljon a sebesüléssel szembeni lemaradásán.*


648. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-08 00:44:01
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Elvtárs) (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120

Játékstílus: Szelíd

//Ingon Lilliath, Hornor Arnul//

*A rituálé bevégeztetett, az árnyak felbolydulnak és a távolból egy sötét nevetés visszhangja rezgeti fel a hideg, nedves levegőt. Azonban, legnagyobb elszomorodásukra, nem Sa'Tereth maga, hanem egy világibb alak nevet rajtuk.*
-Úgy látom megsűrűsödtünk az oltárnál, Zul, mi lesz így velünk...
*Arca teljesen szőrtelen, még a szemöldöke és pillái is hiányoznak, bőre ráfeszül csontosan vézna arcára, kelmecsuklyája és magasszárú bőrcsizmáján túl azonban kettő métert is elérő csontpálcája árulkodik a kilétéről. A pálca tetején egy csontos kéz tart egy primitíven cseppre pattintott követ, melyből kristályszerű vér kövült meg. A mellette álló alak hasonlóan kopasz, azonban teljes testét furcsa, ágaskodó tetoválások veszik körbe, hátán egy emberméretű, ha nem nagyobb zsákkal. Fájdalomnak az arcán nincs nyoma, sőt, még ha meg is görnyed a súly alatt, arcán más érzelem nem árulkodik, mint egy kéjes vigyor és gyorsan ide-oda villanó tekintete.*
-Ne is foglalkozzatok vele, éppen új testet szed magának. De, titeket még nem láttalak.
*Néz Hornorra, a kezére és megvetően vizslatja a gnóm szenvedését.*
-Ami a beszéded illeti, csenevész, de sajnos többért se hajlandó kegyessége meglátogatni minket. A hatalmasok kiegyeztek, hogy nem néznek romló világunk felé, mert túl gyorsan a feje tetejére állítanának mindent és aztán csak a romokat lehetne takarítani... De eddig túl sokat tartottam magamnál a szót, mit kerestek itt és kik vagytok?

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.08 00:44:30


647. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-06 09:49:53
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Ingon Lilliath //

* Az azért túlzás, hogy a gnómot hidegen hagyja a lápból áramló bűz, vagy maga a tény, hogy egy vidéken kell átkelniük. Ezt szóvá is teszi. *
– Gondolom az nem sokat segít, ha azt mondom, én sem tudtam, hogy ez vár. Viszont nézd csak! * Mutat az előttük sorakozó érdekes formájú sziklák felé, melyeket épp csak annyival világítja meg jobban a hold, hogy érzékelni lehessen őket. Legalábbis Hornor ennyit lát, arról egészen megfeledkezik, hogy a mellette lévő sötételf valószínűleg már percek óta látja azokat és bizonyára élesebben is. *
– Ez már egészen biztosan az a hely. Érdekesnek pedig valóban érdekes. Elvégre egy istenség, olyanból még nem láttam átlagosat. ~ Tulajdonképpen semmilyent nem láttam. ~ * Lassan, de biztosan haladnak beljebb a mocsárban, végül eljutnak a szilárdabb földnyelvre.
~ Itt már biztonságos. ~ Fut át agyán a naiv gondolat, azonban hangosan nem meri megkockáztatni ugyanezt, mert mindig az ilyen kijelentések után szabadul el a pokol. Ehelyett érdeklődve figyeli a körös-körül elterülő kicsavart köveket (már amit lát belőlük) és különös figyelmet fordít a középen elhelyezkedő sötét kőtömbre. *
– Most pedig… Jobb híján várunk. Hacsak… * Hirtelen eszébe ötlik valami, ami akár a segítségükre is lehet és óvatos léptekkel megindul az obszidiántömb felé. *
– Várj ott. * Útközben előkeres egy apró dobócsillagot, mely régóta ott van nála, ám eddig nem vette sok hasznát. Ellenben most jól jön, ha már rendes tőr nincs nála.
~ No, ilyet se csináltam még korábban. ~ Ha kell, lábujjhegyre áll, hogy felérjen az oltárig. Bal karját kitartja és a csillag egyik élesebb részét végighúzza tenyerén. Nem hinné, hogy a mennyiség a lényeg, de azért azt vallja, hogy inkább több legyen, mintsem kevesebb, amit a kőre csepegtet. Gnómunk azonban messze nincs felkészülve még ekkora vérveszteségre, így szédülni kezd, még meg is támasztja magát a tömbben, nehogy elzuhanjon. Talán, ha egyedül lenne, még el is ájulna, de mivel társaságban van, így minden akaraterejét összeszedi és próbálja megőrizni egyensúlyát. Így szól tehát a magasba nézve. *
– Sa'Tereth! Véremet áldoztam érted, kérlek szánj rám a végtelen idődből! ~ Ennél gyengébb szöveggel nem is rukkolhattam volna elő. ~ * Most pedig tényleg nincs más hátra, mint várni és reménykedni. A biztonság kedvéért nem engedi el a tömböt, habár a tenyeréből folyó vérrel lassan kezdeni kéne valamit. Most viszont izgatottabb annál, mintsem ilyen apróságokkal töltse az idejét. *


646. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-05 17:51:33
 ÚJ
>Ingon Lilliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Hornor Arnul//

*A mélységi aggodalmas arccal vizsgálja a lápos területet. Semmiképp nem túl bizalom gerjesztő, de mivel úgy néz ki, hogy ez társát egyáltalán nem zavarja egyéb hirtelen jövő megoldás híján óvatos léptekkel megindul a gnóm után. Minden lépés előtt alaposan megnyomogatja lábával a talajt, hogy biztos legyen abban az elég stabil a ráálláshoz.*
-Elég gyomorforgató ez a hely, bár gondolom ezt te nem látod.*Jegyzi meg miközben arra vár, hogy felszabaduljon előtte a stabil rész ahol épp a másik áll. Gyanakvó tekintettel személi környezetét, mintha az bármelyik pillanatban megtámadhatná. Nem tetszik neki a talajból gomolygó pára, nem tetszik neki a mocsár színe, és főleg nem tetszik, hogy nem tudja mire számítson.*
-Érdekes egy istenség lehet, aki ilyen helyet talál ideálisnak lakhatás szempontjából.*A nem igazán természetesnek tűnő környezet hatására egyre biztosabb abban, hogy az apró lénynek igaza van, és egyre kevésbé biztos abban. hogy ennek örül.~Nagyon remélem, hogy tényleg nem csak valakire szüksége van akit feláldozhat. Egy vallási fanatikus még rosszabb mint egy bűnöző.~Futnak át a vészjósló gondolatok a fejében.*


645. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:01:57
 ÚJ
>Hornor Arnul avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

// Ingon Lilliath //

* Nem tetszik neki a sötételf megfogalmazása, de nem teszi szóvá, inkább csak reméli, hogyha valóban találkoznak Sa'Tereth-el, vagy egy szolgájával, akkor lesz annyi esze, hogy egy kicsit több tisztelettel beszéljen az istenről. Vagy legalább annyi, hogy ne beszéljen túl sokat. Hornor a maga részéről otthon van az illedelmes beszédben, de még így sem biztos abban, hogy nem fog csalódni magában, ha egy istenhez kell szólnia. Hiszen hogyan szólíthatna meg egy haladó egy olyan entitást, amely annyival felette áll? Akkora tiszteletre aligha vannak megfelelő szavak.
Időközben gond nélkül átérnek a sötét utcákon, csak hogy még sötétebb környékre érjenek, ahol már épületek sem igen vannak. Lilliath megjegyzésére nem is válaszol. Igaz, hogy nem tudja, merre vezeti a másikat, de olyan sok lehetőségük úgysincs. Kitartásukat végül siker koronázza, hiszen hamarosan megérkeznek a Vérkertbe. Legalábbis annak közelébe. Bár nem sokat látni ebben az éjszakai sötétségben, Hornor meg meri kockáztatni a következő kijelentését. *
– Itt vagyunk. Úgy hiszem. * Érzi, hogy botja vége a kelleténél jobban belesüpped a mocsárszerű talajba, így próbálja kitapogatni a járhatóbb útszakaszt. Nagy pech lenne, ha éppen most, ilyen közel a célhoz megragadnának. *
– Nem tudom milyen mély, de jobb lenne vigyázni. * Szól a mélységinek, aki idáig kitartóan követte, így reméli, hogy most sincs ez másképp. *


644. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-12-28 21:40:03
 ÚJ
>Vaszív Utorkh [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Kis kitérő//

*Amióta elkaparták, háborítatlanul fekszik jeltelen sírjában. Az idő és a Vérkert klímája nem bánt jól vele, valóban úgy van, ahogy azt Meronnan is mondja élettelen testének; nincs jó bőrben.
A férgek lerágták már róla a bőrt, húst is megkezdték, de a hely átkos miazmája megőrizte vonásait, legfeljebb a koponya-vigyor lett élesebb ajkain.
Ha Meronnan kihantolja, akkor megtalálja felszereléseit, harci fokosát, egyszerű pallosát, kerek acélpajzsát, kombinált vértjét, acél sisakját, ököl talizmánját és alkarnyi, dobásra is alkalmas tőrét és azt a 730 arany, ami nála volt, az is Meronnan Rhaavos-é lehet.
A fegyverek olyan állapotban vannak, amilyenben ennyi elásva töltött idő alatt kerülhettek. Hogy melyiket veszi magához, az már Meronnan döntése.*


643. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-12-28 16:46:24
 ÚJ
>Meronnan Rhaavos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Kis kitérő//

*Ismeri a Kikötőt, mint a tenyerét. Minden apró mellékutcát, minden zegzugot, minden sötét sikátort. Nem hátrány, ha az ember észrevétlen óhajt maradni, míg a Vérkertbe császkál.
Hamar meg is járja az utat az éj leple alatt és lép a nem is túl rég látott Vérkert ocsmány ingoványára.
Az obszidiántömb felé csak int egyet, köszöntve a sötétséget és a jó öreg Khunezket. Nem teketóriázik sokat, elindul arra, amerre az orkot temette. Nem kíván szót váltani a "főnökeivel", úgy is keresik, ha akarják.
Áldja a szerencséjét, hogy nem volt nála ásó és csak ímmel-ámmal temette el az orkot. A kezével kezd neki elhordani a földet a hevenyészett hantról. Meri remélni, hogy ott találja az orkot és nem keltette életre időközben Khunezk valamilyen megfontolásból. Bár kötve hiszi, elvégre az ő kérésükre sem tette meg, miért tenne szívességet a tudtuk nélkül?*
-Na gyere te dög.
*Kaparja ki a gödröt és vele együtt Vaszívot a földből, már ha ott találja. Bizonyára nem nyújt szép látványt, de őt nem is ez érdekli.*
-Az áldóját. Nem vagy jó bőrben, hallod-e.
*Röhög fel halkan, majd lehajol, hogy elszedje tőle, amit nála talál. A pallost, a pajzsot és a harci fokost. No meg ha már itt van és talál némi aranyat a hullánál, azt sem lesz rest elszedni. Furcsa, hogy ez első alkalommal nem jutott eszébe.*


A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.12.28 16:46:44


642. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-12-16 16:00:30
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A magányosok útja//

*Lassan lépdel, nem sieti el, soha nem járt még erre, s a felépített oltáron tekergőző indák azt mutatják számára, nem is használják oly sokan ezt a helyet. Lassan nyúl csuhájába, hogy a korábban bekészített kis italt szájába borítsa. A hatása szinte azonnal érződik.*
- Majd visszaadom nektek. *Morogja magában, s az oltárhoz lép, majd megáll előtte. Nem akar kapkodni, mindent szépen komótosan, az idő már mellette dolgozik.*
- Mindent alaposan elő kell készíteni. *Nem ereszkedik féltérdre, nem hunyászkodik meg, a sötét úr pontosan tudja ki léphet kötelékébe és ki nem. Umon Palasan ez a része azt gondolja, hogy ő igen. A másik persze tiltakozna, de különösképpen ereje nincsen hozzá, hogy ezzel kapcsolatosan kézzel fogható tettet hajtson végre. Már hangja sem hallatszik, csak néma kiáltás a sötét éjszakában.*
- Milyen csillagos az este... *Néz fel az égre, s a messze város felett terülő hófellegek errefelé kúszó varázslatos mozgását nézi, de nem merül el benne. Némán az oltár szélére helyezi kezét, majd főhajtással üdvözli célját.*
- Hát megérkeztem. Itt állok előtted. Már persze, ha nem tudnád. *Röhög fel kedélyesen, aztán komorrá változik arca.*
- Sok mindent tettem, s sok mindent meg kell még tennem. Hosszú útra indulok, s utam során téged kívánlak társamul. Segíts. *Apró fohásza cirádáktól mentes és egyértelmű. Tisztában van mit választott, azzal is, hogy az út nem lesz könnyű. De talán a sors keze, majd megsegíti. A véráldozat elvégzése előtt azért még van mit tenni. Azt most meg is akarja csinálni.*

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.

641. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2018-09-21 01:42:56
 ÚJ
>Dreyia Linkelstar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 279
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

*Csendes az este, mégis zavarta valami Dreyat. Teysust lehet a dolog mögött bár miért érezné meg ezt ilyen erősen. A környéket fojtogató köd üli meg, fémes és sós illatok terjednek. Ami lássuk be lehetetlen kivéve ha valami vagy valaki meg nem halt a környéken. Nem mellesleg valami zubogást is hall, így a szag és a hang irányába sétál, némileg óvatosan, karddal a kezében. Nem egy jó ötlet egyedül mászkálni de társ nélkül utazik legtöbbször így ez nehezen változtatható meg. Amint eléri a zaj forrását, érdekes látvány tárul elé. Egy kőoltár ami vért ereszt magából, elsőre borzasztó látvány de ahogy közelebb lép egyre érdekesebbnek látja. De valami sötét dolog félelmet ültet a szívébe így a távozást választja. Viszont abban is biztos hogy hamarosan vissza tér ide de most jobb a falu falai közt menedéket lelni.*<font size='-2'><b>A hozzászólás írója (Dreyia Linkelstar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 01:48:10</b></font>

A hozzászólást Anomália (Moderátor) módosította, ekkor: 2018.12.03 21:13:27, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítva.



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 887-906