Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:24:47
Üzenet elküldve: 2020-04-28 21:24:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Valahogy nem lepi meg Nirs felbukkanása. Csak egy pillantást vet rá válla felett, a szavaira sem válaszol rögtön. Figyelmét most a többiek eszmefuttatásának szenteli, ugyanakkor Gorden szavaira sem válaszol, legalábbis nem azonnal. A társaságból egyedül Maraenn szavaival ért egyet, noha a megoldáshoz ezzel sem jutottak közelebb.
Zöldjeit végül csak a frissen érkezett férfire emeli, s hűvös mosollyal követi annak tekintetét, mi a vöröshajú bestián állapodik meg végül.*
-Azt hittem, népeddel múlatod az időt. *Szólal meg végül, hagyva némi hatásszünetet szavai után.*
-Az ott. *Fejével a félkarú férfi felé biccent.* -Látott egy fekete hajú leányt vért csapolni egy őz teteméből. Látta magát pálcákat suhogtatni, csonkja helyén fekete karral... Ő megtámadta. *Jobbjával int az eredar felé.* -Majd egy szőke hajú lány, karón. Ezeket mutatta neki a sötétség ura... Vagy a Szolga. *Ismét Nirsre vetődnek a zöldek, finoman felvont szemöldökkel mustrálva a férfit.* -Azt mondja, a feladatunk ebből találjuk ki magunk.
*Szavaiból érződik, nem tartja épp logikusnak, hogy ily rejtvényekkel traktálják őket, ahelyett, hogy a sötétség birodalmán dolgoznának.*
-És Te. *Fordul Gorden felé, szinte duruzsolva szavait. Nyelve hegyén lenne a folytatás, s a szavak, miknek következtében a férfi talán önkezűleg vágná el saját torkát, legalábbis másoknak így tűnhetne. Azonban aligha lehet ez a Szolga szándéka, s egy ily forrófejű baklövés bizony könnyedén zárulhat büntetéssel.*
-Szóval... Kinek a véréből óhajtotok inni? *Jegyzi meg epésen, lenyelve a férfi szavait. Nirshez fordul, gyengéden porolva le annak vállát, a halványzöld szempár pedig belefúródik a borostyánsárga tekintetbe.* -Ez egy agyrém. Szórakozik velünk. *Ugyan tekintete megvillan, de szavait suttogóra fogja, hogy lehetőleg csak Nirs hallhassa azokat. Bár nem kétli, hogy a Szolga is hallja, de legalább tisztában lehet vele, hogy ismeri a szándékát.*
*Valahogy nem lepi meg Nirs felbukkanása. Csak egy pillantást vet rá válla felett, a szavaira sem válaszol rögtön. Figyelmét most a többiek eszmefuttatásának szenteli, ugyanakkor Gorden szavaira sem válaszol, legalábbis nem azonnal. A társaságból egyedül Maraenn szavaival ért egyet, noha a megoldáshoz ezzel sem jutottak közelebb.
Zöldjeit végül csak a frissen érkezett férfire emeli, s hűvös mosollyal követi annak tekintetét, mi a vöröshajú bestián állapodik meg végül.*
-Azt hittem, népeddel múlatod az időt. *Szólal meg végül, hagyva némi hatásszünetet szavai után.*
-Az ott. *Fejével a félkarú férfi felé biccent.* -Látott egy fekete hajú leányt vért csapolni egy őz teteméből. Látta magát pálcákat suhogtatni, csonkja helyén fekete karral... Ő megtámadta. *Jobbjával int az eredar felé.* -Majd egy szőke hajú lány, karón. Ezeket mutatta neki a sötétség ura... Vagy a Szolga. *Ismét Nirsre vetődnek a zöldek, finoman felvont szemöldökkel mustrálva a férfit.* -Azt mondja, a feladatunk ebből találjuk ki magunk.
*Szavaiból érződik, nem tartja épp logikusnak, hogy ily rejtvényekkel traktálják őket, ahelyett, hogy a sötétség birodalmán dolgoznának.*
-És Te. *Fordul Gorden felé, szinte duruzsolva szavait. Nyelve hegyén lenne a folytatás, s a szavak, miknek következtében a férfi talán önkezűleg vágná el saját torkát, legalábbis másoknak így tűnhetne. Azonban aligha lehet ez a Szolga szándéka, s egy ily forrófejű baklövés bizony könnyedén zárulhat büntetéssel.*
-Szóval... Kinek a véréből óhajtotok inni? *Jegyzi meg epésen, lenyelve a férfi szavait. Nirshez fordul, gyengéden porolva le annak vállát, a halványzöld szempár pedig belefúródik a borostyánsárga tekintetbe.* -Ez egy agyrém. Szórakozik velünk. *Ugyan tekintete megvillan, de szavait suttogóra fogja, hogy lehetőleg csak Nirs hallhassa azokat. Bár nem kétli, hogy a Szolga is hallja, de legalább tisztában lehet vele, hogy ismeri a szándékát.*
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:37:18
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:37:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga szavait hallva halovány mosoly jelenik meg szája sarkában. Nem is érti, hogyan is gondolhatták akár egy pillanatig is, hogy nem figyeli őket, s hogyan is juthatott a Gorden nevűnek eszébe, hogy túljárhatnak egy efféle másvilági alak eszén. Megvan a hátránya annak, ha a sors ennyi hosszúfülűt csődít egy helyre, hihetetlen mennyi gőg képes egy ilyen szűk helyen koncentrálódni. A szörnyszülött megtapasztalva, mily gyenge és esendő is az Egyetlenhez képest, talán valamelyest visszafogja majd magát, de a másik két fajtársa arroganciája úgy érzi, még problémát fog okozni a jövőben.*
-Van nevem is, Félkarú.
*Emeli acélszürke tekintetét a megnevezettre, hangja közben nyugodt, s hideg, nem számon kérő, csupán nyers tényeket közlő.
Miközben fejét továbbra is töri, megnézi magának újonnan érkező sorstársukat. Ifjú még, ha jól látja rövidéltű, őszintén reméli kevésbé forrófejű, mint az itt lévők.
A vörös szavai nem segítenek igazán eljutni neki a megoldás felé. Sokan, sokféleképp értelmezik a Legdicsőbb tanait, de talán a legtöbb követő egyetért abban, hogy buzgó szolgálattal teli életük utáni halál megváltás, hisz eztán sem szűnnek meg létezni. Mara, s nővérei úgy hiszik haláluk után bomló testük Uruk újbóli eljövetelét várja, hogy mikor a Sötétség elhívja ismét a holtak seregét, mellette tudjanak harcolni a Végső Igazságért.*
-A szenvedésünk valójában elkerülhetetlen a játékot játszva.
*Szólal meg végül homályosan fogalmazva majd folytatja is, hogy újabb ötleteit is megoszthassa*
-Haladjunk látomásonként. Úgy vélem az elsőben a szarvas csapolása valóban véráldozatra utalhat, ahogy Gorden nemrégiben felvetette, de nem mindegy, hogy ki adja a vért, s ki veszi.
*Gondolkodik hát hangosan, miközben ülőhelyet keres egy kisebb sziklán.*
~Fekete hajú, csuklyás lány...~
*Emlékezteti még magát a korábban hallottakra majd folytatja*
-Úgy hiszem nekem kell valakit megsebeznem és innom a véréből, esetleg nekem kell az áldozatot meghoznom. Talán ízlelni is felesleges.
*Körbe is hordozza tekintetét a többieken, a reakciójukat figyelve*
-A legegyszerűbb, ha az összes lehetőséget kipróbáljuk.
A hozzászólás írója (Maraenn Elvarhis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 22:40:24
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga szavait hallva halovány mosoly jelenik meg szája sarkában. Nem is érti, hogyan is gondolhatták akár egy pillanatig is, hogy nem figyeli őket, s hogyan is juthatott a Gorden nevűnek eszébe, hogy túljárhatnak egy efféle másvilági alak eszén. Megvan a hátránya annak, ha a sors ennyi hosszúfülűt csődít egy helyre, hihetetlen mennyi gőg képes egy ilyen szűk helyen koncentrálódni. A szörnyszülött megtapasztalva, mily gyenge és esendő is az Egyetlenhez képest, talán valamelyest visszafogja majd magát, de a másik két fajtársa arroganciája úgy érzi, még problémát fog okozni a jövőben.*
-Van nevem is, Félkarú.
*Emeli acélszürke tekintetét a megnevezettre, hangja közben nyugodt, s hideg, nem számon kérő, csupán nyers tényeket közlő.
Miközben fejét továbbra is töri, megnézi magának újonnan érkező sorstársukat. Ifjú még, ha jól látja rövidéltű, őszintén reméli kevésbé forrófejű, mint az itt lévők.
A vörös szavai nem segítenek igazán eljutni neki a megoldás felé. Sokan, sokféleképp értelmezik a Legdicsőbb tanait, de talán a legtöbb követő egyetért abban, hogy buzgó szolgálattal teli életük utáni halál megváltás, hisz eztán sem szűnnek meg létezni. Mara, s nővérei úgy hiszik haláluk után bomló testük Uruk újbóli eljövetelét várja, hogy mikor a Sötétség elhívja ismét a holtak seregét, mellette tudjanak harcolni a Végső Igazságért.*
-A szenvedésünk valójában elkerülhetetlen a játékot játszva.
*Szólal meg végül homályosan fogalmazva majd folytatja is, hogy újabb ötleteit is megoszthassa*
-Haladjunk látomásonként. Úgy vélem az elsőben a szarvas csapolása valóban véráldozatra utalhat, ahogy Gorden nemrégiben felvetette, de nem mindegy, hogy ki adja a vért, s ki veszi.
*Gondolkodik hát hangosan, miközben ülőhelyet keres egy kisebb sziklán.*
~Fekete hajú, csuklyás lány...~
*Emlékezteti még magát a korábban hallottakra majd folytatja*
-Úgy hiszem nekem kell valakit megsebeznem és innom a véréből, esetleg nekem kell az áldozatot meghoznom. Talán ízlelni is felesleges.
*Körbe is hordozza tekintetét a többieken, a reakciójukat figyelve*
-A legegyszerűbb, ha az összes lehetőséget kipróbáljuk.
A hozzászólás írója (Maraenn Elvarhis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.27 22:40:24
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:22:37
Üzenet elküldve: 2020-04-27 13:22:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A kis diszkurzus kudarcba fullad. Nem hogy elöbbre jutottak volna, még le is buktak.*
- Engem ne utasítson óvatosságra egy olyan aki annak az öntelt Teysusnak vagy Eeyrnek a talpnyalója volt. Ha itt valakiben nem lehet bízni az te vagy, így javaslom te légy a legóvatosabb. *támasztja hátát szigonya nyelére.*
- Ha tényleg az az út amelyet a kopasz mond, akkor már csak ki kell találnuk kinek mit kell csinálnia. Bár hogy új vendégünknek *mutat ujjával Nirsre.* mi feladat jut azt még ki kéne találnunk. *sóhajt.* Valamint nem látom, hogy ezek alapján mi lenne az én feladatom. Nem tudok magamtól új kart növeszteni. *rázza meg csonkját mint egy csirke.* Mondjuk megpróbálhat a ribanc nekem ugrani én meg lóbálni a pálcámat, bár nem hiszem hogy ez lenne az út.
*A beszélgetés további részében csöndben várakozik. Ő csak a tapasztalatait tudja hozni a játékba, mint az aki a legtöbbet szolgált a sötét úr keze alatt. Ha kérdezik a legjobb tudása szerint válaszol.
~ Mondjuk kíváncsi vagyok milyen egy eredarnak hozzákötve lenni a Sa'Tereth oltárához. ~ Pillant féloldalasan Leilithre.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A kis diszkurzus kudarcba fullad. Nem hogy elöbbre jutottak volna, még le is buktak.*
- Engem ne utasítson óvatosságra egy olyan aki annak az öntelt Teysusnak vagy Eeyrnek a talpnyalója volt. Ha itt valakiben nem lehet bízni az te vagy, így javaslom te légy a legóvatosabb. *támasztja hátát szigonya nyelére.*
- Ha tényleg az az út amelyet a kopasz mond, akkor már csak ki kell találnuk kinek mit kell csinálnia. Bár hogy új vendégünknek *mutat ujjával Nirsre.* mi feladat jut azt még ki kéne találnunk. *sóhajt.* Valamint nem látom, hogy ezek alapján mi lenne az én feladatom. Nem tudok magamtól új kart növeszteni. *rázza meg csonkját mint egy csirke.* Mondjuk megpróbálhat a ribanc nekem ugrani én meg lóbálni a pálcámat, bár nem hiszem hogy ez lenne az út.
*A beszélgetés további részében csöndben várakozik. Ő csak a tapasztalatait tudja hozni a játékba, mint az aki a legtöbbet szolgált a sötét úr keze alatt. Ha kérdezik a legjobb tudása szerint válaszol.
~ Mondjuk kíváncsi vagyok milyen egy eredarnak hozzákötve lenni a Sa'Tereth oltárához. ~ Pillant féloldalasan Leilithre.*
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:51:54
Üzenet elküldve: 2020-04-26 12:51:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga semmi másra nem reagál, amíg el nem tűnik. A mocsár szinte megszokhatatlan dögszaga, és ködének állandó légáramlása mit sem változott közben. Nirs elől a taszító érzés, és pajzs szerű eltartó erő szertefoszlik, és lassan csatlakozik is a csapathoz. Az hogy az immáron ötösfogatra duzzadt, kis tömörülés úgy beszélget róla, mintha nem hallaná, nagyon jól szórakoztatja. Egészen az eredar utolsó mondatáig fel sem fedi magát. A körön belüli, szórványos ködből jön elő, és halkan kacagva kezdi felemelni éles hangját.*
-Attól még, hogy nem láttok, én itt vagyok.
*Mondja hangosan, és egy kőre ül, hogy hallgassa tovább a süketelést, amit az öt lény folytat. Az egyik őzről beszél szarvas helyet, a másik, pedig egy egyértelmű utalást is félre ért. Vagyis inkább félremagyaráz magában.*
-Ti csak beszélgessetek... Esetleg avassátok be a vendégünket.
*Mondja miközben kisujjának hosszú körmével vakargatja az állát. Egy pillanatra Maraenn-re emeli az üres gödröket, és elismerően biccent. Nyilván valóan ő áll a legközelebb a megoldáshoz, de ez nem teljesen egyértelmű, főleg mivel a szolga még hozzá is teszi.*
-A kopasz végre gondolkozik. De ő is csak tapogat. Beszélgessetek még egy kicsit.
*Eztán csak egy ridegen arcára fagyott mosollyal figyeli az eseményeket, amíg valaki hozzá nem szól, vagy egy bizonyos mondat meg nem csapja a fülét.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga semmi másra nem reagál, amíg el nem tűnik. A mocsár szinte megszokhatatlan dögszaga, és ködének állandó légáramlása mit sem változott közben. Nirs elől a taszító érzés, és pajzs szerű eltartó erő szertefoszlik, és lassan csatlakozik is a csapathoz. Az hogy az immáron ötösfogatra duzzadt, kis tömörülés úgy beszélget róla, mintha nem hallaná, nagyon jól szórakoztatja. Egészen az eredar utolsó mondatáig fel sem fedi magát. A körön belüli, szórványos ködből jön elő, és halkan kacagva kezdi felemelni éles hangját.*
-Attól még, hogy nem láttok, én itt vagyok.
*Mondja hangosan, és egy kőre ül, hogy hallgassa tovább a süketelést, amit az öt lény folytat. Az egyik őzről beszél szarvas helyet, a másik, pedig egy egyértelmű utalást is félre ért. Vagyis inkább félremagyaráz magában.*
-Ti csak beszélgessetek... Esetleg avassátok be a vendégünket.
*Mondja miközben kisujjának hosszú körmével vakargatja az állát. Egy pillanatra Maraenn-re emeli az üres gödröket, és elismerően biccent. Nyilván valóan ő áll a legközelebb a megoldáshoz, de ez nem teljesen egyértelmű, főleg mivel a szolga még hozzá is teszi.*
-A kopasz végre gondolkozik. De ő is csak tapogat. Beszélgessetek még egy kicsit.
*Eztán csak egy ridegen arcára fagyott mosollyal figyeli az eseményeket, amíg valaki hozzá nem szól, vagy egy bizonyos mondat meg nem csapja a fülét.*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-21 23:18:38
Üzenet elküldve: 2020-04-21 23:18:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Törpénk éppen csendesen, kellemesen sétálgat, már tényleg azt tervezi, hogy a következő alkalommal mikor rájön a vizelhetnék visszafordulót int, mert ugye eddig ez már kétszer megtörtént, csak parancsolt magának. Ekkor böki oldalba a lány, aki lát valamit, amit ő nem.*
~Legalább valami előnye van annak, hogyha olyan magas vagy, hogy csak sámlival lehet dugni.~
*Mormog magában, egy igenlést, miközben elmorzsol egy kis utálatcseppet azért, mert ő alacsony létére kevésbé veszi észre könnyen a dolgokat. Ahogy közelebb érnek egy furcsa, nagyon furcsa kislányt találnak az út mentén. Valamit eszik, valamit, ami úgy néz ki, mint az előző csontváz, hol megálltak.*
~Hát ez meg?~
*Amikor Dsavlo átadja neki a szót, ő is csak hebegni kezd.*
-Őőőő, Temeredec Goontia vagyok, és a helyi Úr, vagy Úrnő szolgálatában szeretnénk feladatot kapni, hogy magunk is ráléphessünk... *Itt elhalkul, úgy dönt előveszi azt a hangját, amit a kocsmába betévedő kiskölköknek tartogat mindig.*
-azt hiszem anyukádhoz, vagy apukádhoz jöttünk.
*Biccenti meg fejét, mintha csak kalapja lenne. Az okkult jeleket jól láthatóan tartja kezén, s nézi, ahogyan a kis fénypöttyök gomolyognak a lány hasában. Jobbra-balra, aztán fel és hátra. Szemeivel kinéz kettőt, azokat követi, aztán enyhe fátyol önti el lelkének lepedékes bronztükreit. *
//Egy "másik" világot látva//
*Tekintete bandzsán összeakad, végtagjai megmerevednek, enyhén nyitott szájjal lágy remegésbe kezd, ahogyan a fényfoltok megelevenednek szeme előtt. Megannyi gyermeket lát, kiknek homlokán szem fénylik, s mind a kislány hasában gomolyog, aztán... aztán a kislány elmosolyodik, persze csakis látomásában, pontosan Goonra mutat. Testének minden nyílásából még apróbb fekete kisbabák kezdenek kiszabadulni. Szemük aranyfényben játszik, ahogyan éles szemfogaikkal törnek Goonra képzeletében, a másodpercnek törtrésze alatt.*
~Hoztatok enni az én kicsikéimnek!~
*Visszhangozza képzeletében a gyermek, mire a fekete újszülöttek ellepik a vörös törpét és tépni kezdik őt apró kezeikkel és hegyes fogaikkal.*
~Neee, hagyd abba, hagyd abba!~
*Kiált fel a törpe.*
~Nem akarok én is egy lenni közülük.~
*Kezei elkezdenek összemenni a harapások nyomán, szakálla kihullik, ahogyan érzi, hogy beállt a sorba. Már nem gyermeket lát maga előtt, hanem gondoskodó anyát, akinek belsejében biztonságosabban lehet eléldegélni, mint bárhol máshol, megindul felé.*
//A valóságban//
*Goon remegő, darabos lépteket tesz a gyermek irányába, szájából egy kisebb csepp nyál tódul ki, horog valamit.*
-Waa waaa!
*Térdrerogy és úgy menetel tovább a gyermek irányába.*
-Benned... benned akarok lenni!
*Suttogja reszelős törpehangon.*
-Én... Mi... elhozom neked a csillagokat, ha megmondod milyet kérsz!
*Kezét ökölbe szorítja, ám érzi, hogy bőre nem olyan érdes, egy pillanatra kibillen a látomásból, s utolsó félmondatát aránylag józanul jelenti ki, míg térdig a véres sárban áll a csak most megismert alak előtt.*
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Törpénk éppen csendesen, kellemesen sétálgat, már tényleg azt tervezi, hogy a következő alkalommal mikor rájön a vizelhetnék visszafordulót int, mert ugye eddig ez már kétszer megtörtént, csak parancsolt magának. Ekkor böki oldalba a lány, aki lát valamit, amit ő nem.*
~Legalább valami előnye van annak, hogyha olyan magas vagy, hogy csak sámlival lehet dugni.~
*Mormog magában, egy igenlést, miközben elmorzsol egy kis utálatcseppet azért, mert ő alacsony létére kevésbé veszi észre könnyen a dolgokat. Ahogy közelebb érnek egy furcsa, nagyon furcsa kislányt találnak az út mentén. Valamit eszik, valamit, ami úgy néz ki, mint az előző csontváz, hol megálltak.*
~Hát ez meg?~
*Amikor Dsavlo átadja neki a szót, ő is csak hebegni kezd.*
-Őőőő, Temeredec Goontia vagyok, és a helyi Úr, vagy Úrnő szolgálatában szeretnénk feladatot kapni, hogy magunk is ráléphessünk... *Itt elhalkul, úgy dönt előveszi azt a hangját, amit a kocsmába betévedő kiskölköknek tartogat mindig.*
-azt hiszem anyukádhoz, vagy apukádhoz jöttünk.
*Biccenti meg fejét, mintha csak kalapja lenne. Az okkult jeleket jól láthatóan tartja kezén, s nézi, ahogyan a kis fénypöttyök gomolyognak a lány hasában. Jobbra-balra, aztán fel és hátra. Szemeivel kinéz kettőt, azokat követi, aztán enyhe fátyol önti el lelkének lepedékes bronztükreit. *
//Egy "másik" világot látva//
*Tekintete bandzsán összeakad, végtagjai megmerevednek, enyhén nyitott szájjal lágy remegésbe kezd, ahogyan a fényfoltok megelevenednek szeme előtt. Megannyi gyermeket lát, kiknek homlokán szem fénylik, s mind a kislány hasában gomolyog, aztán... aztán a kislány elmosolyodik, persze csakis látomásában, pontosan Goonra mutat. Testének minden nyílásából még apróbb fekete kisbabák kezdenek kiszabadulni. Szemük aranyfényben játszik, ahogyan éles szemfogaikkal törnek Goonra képzeletében, a másodpercnek törtrésze alatt.*
~Hoztatok enni az én kicsikéimnek!~
*Visszhangozza képzeletében a gyermek, mire a fekete újszülöttek ellepik a vörös törpét és tépni kezdik őt apró kezeikkel és hegyes fogaikkal.*
~Neee, hagyd abba, hagyd abba!~
*Kiált fel a törpe.*
~Nem akarok én is egy lenni közülük.~
*Kezei elkezdenek összemenni a harapások nyomán, szakálla kihullik, ahogyan érzi, hogy beállt a sorba. Már nem gyermeket lát maga előtt, hanem gondoskodó anyát, akinek belsejében biztonságosabban lehet eléldegélni, mint bárhol máshol, megindul felé.*
//A valóságban//
*Goon remegő, darabos lépteket tesz a gyermek irányába, szájából egy kisebb csepp nyál tódul ki, horog valamit.*
-Waa waaa!
*Térdrerogy és úgy menetel tovább a gyermek irányába.*
-Benned... benned akarok lenni!
*Suttogja reszelős törpehangon.*
-Én... Mi... elhozom neked a csillagokat, ha megmondod milyet kérsz!
*Kezét ökölbe szorítja, ám érzi, hogy bőre nem olyan érdes, egy pillanatra kibillen a látomásból, s utolsó félmondatát aránylag józanul jelenti ki, míg térdig a véres sárban áll a csak most megismert alak előtt.*
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-21 12:37:54
Üzenet elküldve: 2020-04-21 12:37:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Hatalmas perpatvart vált ki jelenléte, legalábbis miután úgymond "beleegyezett" megölésébe. A Szolga legalábbis erősen ellenzi. Ahogy amaz rábámul mindeközben, pupillái tágra nyílnak a meglepődöttségtől, majd megilletődöttségét leplezvén sziszegve fordítja el fejét, mely hiába a leplezésre szolgál, valamelyest úgy hat, mint egy sértődött gyerek ignoranciája.
Amaz azóta már a többiekhez szól, s ő mindezt fél füllel hallgatja, midőn nem nagyon érdekli őt ez az egész, legbelül érzi, tudja, hogy távozni nem nagyon lesz képes, míg ezt a fejezetet le nem zárják. Akármennyire is dühíti a tudat, de nincs elég hatalma ahhoz, hogy bármit is tegyen a dolgok folyása ellen.
A csuklyás elmeséli a látomást, az ő részénél, miszerint rávetődik gyilkos szándékkal, enyhén a csapat felé fordítja a fejét, felvillannak macskaszemei.
~ Annyira nem is elképzelhetetlen. ~
Gondolja dühösen, majd el is kapja egy köhögőroham, újfent alvadt vér köpve maga elé.
A Szolga ismét felé fordul, ahogy szavai belefúrnak gondolataiba, már készen is áll az újabb fájdalomra, de ehelyett csak szavak sugároznak elméjébe, melyek még nagyobb meglepetést váltanak ki belőle, mint az előző diskurzus alatt a szemtelen arcára kiülő érzelmek.
~ Belül... Szenved... Vagy szenvedett... ~
Nem tudja biztosra mondani, hogy a szenvedés emlékét, vagy a szenvedés tényét érzékelte, de az biztos, hogy ehhez hasonlatos érzelmek kavargását észlelte, mely egy kicsit felfrissítette elméjét és testét egyaránt.
Ahogy a Csuklyás távozik, és a maszkos férfi letelepszik melléje megbeszélni a dolgokat, ő is lassan feltápászkodik, végre lábra képes állni.
Egy ideig habozik, nem tudja, jó ötlet-e megosztani képességeit holmi halandókkal, avagy sem, de eddig sajnos úgy süt a helyzet, muszáj lesz kooperálni a prédákkal, mert különben csakhamar belőle lesz a ma esti vacsora.*
- Nem tudtam semmit érzékelni felőle. Minden, amit éreztem, olyan távoli volt, mintha a szomszéd városból akarnád meghallani a másik kiáltását... Mondott nekem valamit. *Veszi itt hangját suttogásra.* - Hogy évszázadokig szenvednie kellett, hogy végre meghalhasson. Jelenthet ez valamit? Talán... Talán nekünk is szenvednünk kell, hogy meghalhassunk. A halál volt neki a kiút. *Néz ezzel a maszkos elfre.* - Avagy szenvednünk kell, hogy a kiutat meglelhessük. Ennek lehet értelme.
*Közben megérkezik egy új jövevény is, s mélyet sóhajt. Undorodik magától a ténytől, hogy megijedt. Megijedt, mert azt hitte, a Szolga az, s meghallotta szavait. Megijedt valakitől.
Szánalmas.*
*Hatalmas perpatvart vált ki jelenléte, legalábbis miután úgymond "beleegyezett" megölésébe. A Szolga legalábbis erősen ellenzi. Ahogy amaz rábámul mindeközben, pupillái tágra nyílnak a meglepődöttségtől, majd megilletődöttségét leplezvén sziszegve fordítja el fejét, mely hiába a leplezésre szolgál, valamelyest úgy hat, mint egy sértődött gyerek ignoranciája.
Amaz azóta már a többiekhez szól, s ő mindezt fél füllel hallgatja, midőn nem nagyon érdekli őt ez az egész, legbelül érzi, tudja, hogy távozni nem nagyon lesz képes, míg ezt a fejezetet le nem zárják. Akármennyire is dühíti a tudat, de nincs elég hatalma ahhoz, hogy bármit is tegyen a dolgok folyása ellen.
A csuklyás elmeséli a látomást, az ő részénél, miszerint rávetődik gyilkos szándékkal, enyhén a csapat felé fordítja a fejét, felvillannak macskaszemei.
~ Annyira nem is elképzelhetetlen. ~
Gondolja dühösen, majd el is kapja egy köhögőroham, újfent alvadt vér köpve maga elé.
A Szolga ismét felé fordul, ahogy szavai belefúrnak gondolataiba, már készen is áll az újabb fájdalomra, de ehelyett csak szavak sugároznak elméjébe, melyek még nagyobb meglepetést váltanak ki belőle, mint az előző diskurzus alatt a szemtelen arcára kiülő érzelmek.
~ Belül... Szenved... Vagy szenvedett... ~
Nem tudja biztosra mondani, hogy a szenvedés emlékét, vagy a szenvedés tényét érzékelte, de az biztos, hogy ehhez hasonlatos érzelmek kavargását észlelte, mely egy kicsit felfrissítette elméjét és testét egyaránt.
Ahogy a Csuklyás távozik, és a maszkos férfi letelepszik melléje megbeszélni a dolgokat, ő is lassan feltápászkodik, végre lábra képes állni.
Egy ideig habozik, nem tudja, jó ötlet-e megosztani képességeit holmi halandókkal, avagy sem, de eddig sajnos úgy süt a helyzet, muszáj lesz kooperálni a prédákkal, mert különben csakhamar belőle lesz a ma esti vacsora.*
- Nem tudtam semmit érzékelni felőle. Minden, amit éreztem, olyan távoli volt, mintha a szomszéd városból akarnád meghallani a másik kiáltását... Mondott nekem valamit. *Veszi itt hangját suttogásra.* - Hogy évszázadokig szenvednie kellett, hogy végre meghalhasson. Jelenthet ez valamit? Talán... Talán nekünk is szenvednünk kell, hogy meghalhassunk. A halál volt neki a kiút. *Néz ezzel a maszkos elfre.* - Avagy szenvednünk kell, hogy a kiutat meglelhessük. Ennek lehet értelme.
*Közben megérkezik egy új jövevény is, s mélyet sóhajt. Undorodik magától a ténytől, hogy megijedt. Megijedt, mert azt hitte, a Szolga az, s meghallotta szavait. Megijedt valakitől.
Szánalmas.*
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-20 00:31:32
Üzenet elküldve: 2020-04-20 00:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Elhúzza száját, mert tulajdonképpen igaza van a törpének. Még ha a Kikötőben - szerencsére - nem is él annyi elf, mint például a Víz városában, biztosan többen vannak, mint a törpék bányáiban.
~ Tényleg, nem is mondta még, hogy honnan jött… Bár jobban belegondolva nem is nagyon izgat. ~ Töpreng, miközben társa a rothadó csontvázakat áldja meg a maga sajátos szavajárásával. Tovább mennek, megtud néhány értékes adatot a törpék fajáról. Utóbbival kapcsolatban persze erős kétségei vannak, hiszen még mindig nem bízik igazán a törpe szavában. Nem kimondottan Goonnal van baja, hanem minden törpével.
~ Ráadásul, ha igaz lenne, nem hangsúlyozná ennyire. ~ A Vérkertnek nevezett baljós helyen azonban a legkevésbé sincs kedve magára haragítani egy kattant törpét, ezért csak magában mosolyog a hallottakon. Ezután a aprónép még mond valamit, de ekkor már más köti le a figyelmét. Egész hamar feltűnik neki a kis alak, így óvatosan megütögeti a törpe vállát és előremutat. *
– Te, Goon… Van ott valaki. * Suttogja, habár ekkora a gyerek elkezd közeledni feléjük, így valószínűleg a Látnok is észreveszi, amit Dsavlo - az egyszerű halandó - lát. Azért jobb biztosra menni, pár perce ugyanis egy méretes elf-csirke párosba sikerült a szó szoros értelmében belelépnie. Ahogy a gyerek közeledik feléjük, a nőnek feltűnik, hogy valami nincs rendjén vele - még azon az elsőre is egyértelmű tényen kívül is, hogy kölyök létére ezen a helyen találkoznak. Csak egy pillanatig merül fel benne, hogy szegényke megsérülhetett, hiszen látva a lányka szökdécselését ez a lehetőség alighanem kizárható. Ezután eszébe jutnak az Öregasszony tanításai, gondolatban végiglapozza a Zöld Könyvet - amiben az idős nő minden tudását gyűjtötte össze -, de semmi nem ugrik be a félig oszló, hátborzongatóan vidám gyerekekről. Egyelőre szótlanul mered a kislányra, várja Goon reakcióját, hiszen hogyha ő elmenekül, Dsavlo sem szívesen marad egyedül ezzel a lénnyel. Ellenben, ha maradnak - ami a törpe eddigi ostoba ötleteiből adódóan valószínűbbnek tűnik -, minden utcán bátorságát összeszedi és megszólal. *
– Én… * Kezdi halkan, szinte suttogva, aztán érzékelve saját hangjának ernyedtségét, újrakezdi, ekkor már hangosabban. * Én Dsavlo Atvidrov vagyok, már én sem igazán tudom, miért vagyok itt. Ő vezetett ide. * Bök a páros alacsonyabbik tagja felé, ezzel átadva neki a szót. *
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Elhúzza száját, mert tulajdonképpen igaza van a törpének. Még ha a Kikötőben - szerencsére - nem is él annyi elf, mint például a Víz városában, biztosan többen vannak, mint a törpék bányáiban.
~ Tényleg, nem is mondta még, hogy honnan jött… Bár jobban belegondolva nem is nagyon izgat. ~ Töpreng, miközben társa a rothadó csontvázakat áldja meg a maga sajátos szavajárásával. Tovább mennek, megtud néhány értékes adatot a törpék fajáról. Utóbbival kapcsolatban persze erős kétségei vannak, hiszen még mindig nem bízik igazán a törpe szavában. Nem kimondottan Goonnal van baja, hanem minden törpével.
~ Ráadásul, ha igaz lenne, nem hangsúlyozná ennyire. ~ A Vérkertnek nevezett baljós helyen azonban a legkevésbé sincs kedve magára haragítani egy kattant törpét, ezért csak magában mosolyog a hallottakon. Ezután a aprónép még mond valamit, de ekkor már más köti le a figyelmét. Egész hamar feltűnik neki a kis alak, így óvatosan megütögeti a törpe vállát és előremutat. *
– Te, Goon… Van ott valaki. * Suttogja, habár ekkora a gyerek elkezd közeledni feléjük, így valószínűleg a Látnok is észreveszi, amit Dsavlo - az egyszerű halandó - lát. Azért jobb biztosra menni, pár perce ugyanis egy méretes elf-csirke párosba sikerült a szó szoros értelmében belelépnie. Ahogy a gyerek közeledik feléjük, a nőnek feltűnik, hogy valami nincs rendjén vele - még azon az elsőre is egyértelmű tényen kívül is, hogy kölyök létére ezen a helyen találkoznak. Csak egy pillanatig merül fel benne, hogy szegényke megsérülhetett, hiszen látva a lányka szökdécselését ez a lehetőség alighanem kizárható. Ezután eszébe jutnak az Öregasszony tanításai, gondolatban végiglapozza a Zöld Könyvet - amiben az idős nő minden tudását gyűjtötte össze -, de semmi nem ugrik be a félig oszló, hátborzongatóan vidám gyerekekről. Egyelőre szótlanul mered a kislányra, várja Goon reakcióját, hiszen hogyha ő elmenekül, Dsavlo sem szívesen marad egyedül ezzel a lénnyel. Ellenben, ha maradnak - ami a törpe eddigi ostoba ötleteiből adódóan valószínűbbnek tűnik -, minden utcán bátorságát összeszedi és megszólal. *
– Én… * Kezdi halkan, szinte suttogva, aztán érzékelve saját hangjának ernyedtségét, újrakezdi, ekkor már hangosabban. * Én Dsavlo Atvidrov vagyok, már én sem igazán tudom, miért vagyok itt. Ő vezetett ide. * Bök a páros alacsonyabbik tagja felé, ezzel átadva neki a szót. *
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-19 03:53:02
Üzenet elküldve: 2020-04-19 03:53:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Temeredec és Dsavlo mennek, mendegélnek, és a Vérkert impozáns látványán túl semmi különöset nem tapasztalnak. Úgy tűnik a Sötétség szolgái meglehetősen lusták aznap, vagy csak ügyet sem vetnek jelenlétükre. Keresgélésük viszont rövidesen kifizetődni látszik, ahogy a vékony leplet képező ködfátylon egy aprócska fekete pontra lesznek figyelmesek. Ez a pont pedig egészen emberszerű, ráadásul még mozog is.
Az ismeretlen alak éppen egy csontváz törött bordakosarán guggolva kuporog, onnan néz az sötétlő szemüregekbe, de az élők jelenléte felkelti figyelmét, ezért rájuk emeli tekintetét. A kislányt talán átlagosnak is nevezhetnénk, hiszen sötétszürke bőre, vállig érő fekete haja, és szintén ébenfekete egyszerű ruhácskája egészen hétköznapivá teszi, akár egy egyszerű sötételf gyermek is lehetne.
Ám nem egészen hétköznapi, ez főleg tekintetén látszik meg először. Szemei élénk narancssárgán izzanak, mintha a gyermek belsejében egy feneketlen forró katlan lappangana. Ahogy felegyenesedik, és megfordul, ruháján is átsejlik ugyanez a fény, amely törzsének belsejéből érkezik. Alaposabban szemügyre véve főleg gyomrából, ahol szentjánosbogarakhoz hasonló apró foltokban örvénylenek ezek az ismeretlen fénylő pontok, melyek bőrét annyira átvilágítják, hogy a ruhától nem fedett területeken jól láthatóvá válnak szervei, csontjai, és pinduri dobogó szíve.
A leány elindul feléjük, szökdécselve, ahogy egy kíváncsi gyermek tenné, egyelőre mindenféle fenyegető gesztust mellőzve. Szemei szomorúak, ajkai is búskomor módon kanyarodnak lefelé, de ahogy közelebb ér, mintha megörülne, hogy végre új barátokat láthat.*
- Kevesen jönnek ide.
*Mondja ahogy a két idegen elé toppan, és felpillant rájuk, hiszen egészen aprócska, éppen csak megüti a két láb magasságot.*
- Óóó, de szép. De szép csillagok.
*Szakad ki belőle ámulattal, és akárhányszor ajkai szétválnak, megmutatkozik a narancssárgás lángoló fény is, amely bevilágítja egész száját.
Ragyogó tekintetei hol Goontia íriszeiben, hol pedig Dsavlo zöldjeiben vész el, azok apró fehér szikráját kutatva, és mintha életük lángját kívánná egyetlen pillantással felfalni szivárványhártyáikon keresztül.*
- Miért jöttetek? Hoztatok nekem csillagokat?
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Temeredec és Dsavlo mennek, mendegélnek, és a Vérkert impozáns látványán túl semmi különöset nem tapasztalnak. Úgy tűnik a Sötétség szolgái meglehetősen lusták aznap, vagy csak ügyet sem vetnek jelenlétükre. Keresgélésük viszont rövidesen kifizetődni látszik, ahogy a vékony leplet képező ködfátylon egy aprócska fekete pontra lesznek figyelmesek. Ez a pont pedig egészen emberszerű, ráadásul még mozog is.
Az ismeretlen alak éppen egy csontváz törött bordakosarán guggolva kuporog, onnan néz az sötétlő szemüregekbe, de az élők jelenléte felkelti figyelmét, ezért rájuk emeli tekintetét. A kislányt talán átlagosnak is nevezhetnénk, hiszen sötétszürke bőre, vállig érő fekete haja, és szintén ébenfekete egyszerű ruhácskája egészen hétköznapivá teszi, akár egy egyszerű sötételf gyermek is lehetne.
Ám nem egészen hétköznapi, ez főleg tekintetén látszik meg először. Szemei élénk narancssárgán izzanak, mintha a gyermek belsejében egy feneketlen forró katlan lappangana. Ahogy felegyenesedik, és megfordul, ruháján is átsejlik ugyanez a fény, amely törzsének belsejéből érkezik. Alaposabban szemügyre véve főleg gyomrából, ahol szentjánosbogarakhoz hasonló apró foltokban örvénylenek ezek az ismeretlen fénylő pontok, melyek bőrét annyira átvilágítják, hogy a ruhától nem fedett területeken jól láthatóvá válnak szervei, csontjai, és pinduri dobogó szíve.
A leány elindul feléjük, szökdécselve, ahogy egy kíváncsi gyermek tenné, egyelőre mindenféle fenyegető gesztust mellőzve. Szemei szomorúak, ajkai is búskomor módon kanyarodnak lefelé, de ahogy közelebb ér, mintha megörülne, hogy végre új barátokat láthat.*
- Kevesen jönnek ide.
*Mondja ahogy a két idegen elé toppan, és felpillant rájuk, hiszen egészen aprócska, éppen csak megüti a két láb magasságot.*
- Óóó, de szép. De szép csillagok.
*Szakad ki belőle ámulattal, és akárhányszor ajkai szétválnak, megmutatkozik a narancssárgás lángoló fény is, amely bevilágítja egész száját.
Ragyogó tekintetei hol Goontia íriszeiben, hol pedig Dsavlo zöldjeiben vész el, azok apró fehér szikráját kutatva, és mintha életük lángját kívánná egyetlen pillantással felfalni szivárványhártyáikon keresztül.*
- Miért jöttetek? Hoztatok nekem csillagokat?
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:09:57
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:09:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Volt ideje átgondolni egyet és mást, míg várakozni kényszerült. A szörnyű csak az, hogy eredményre nem nagyon tudott jutni. Egyrészt van benne egy nagyon erős késztetés, hogy azonnal menjen Aeane után, mert valahogy azt érzi, hogy a lánynak szüksége lenne rá. Másrészt viszont hasonló erős az az érzés is, hogy neki most itt van a helye Hanlorennel. Ez már csak azért is zavarba ejtő, mert az elfet se nem ismeri eléggé, se nem kedveli igazán. És mégis itt van. Mikor legközelebb felpillant a Vérkert mélye felé, olybá tűnik, mintha oszlott volna kissé a tejfehér gomolygás. Talpra kecmereg ültéből, elindul. Ismét csak a kezét nyújtja ki, de most nem érzi azt a furcsa, megfoghatatlan ellenállást ami eddig nem engedte beljebb. Megpróbál tovább haladni, sikerrel jár. Eleinte szinte csak érzésből halad, a köd még mindig elég sűrű ahhoz, hogy a látást erősen korlátozza. Aztán hangokat hall, mintha Hanlorené is köztük lenne. Arra veszi az irányt, amikor pedig hirtelen eltűnik szeme elől a köd fátyla, megpillantja a kis társaságot, köztük az ismerős elffel, aki nagyjából ebben a pillanatban teszi el pengéjét. Hacsak senki nem tesz ellene, Hanloren mellett áll meg. Különösebb figyelmet a vörös hajúnak szentel, akit éterien szépnek lát. Túlságosan is. De miért kéne bármi mást is belelátni más bája mögé? Legfeljebb kiszolgáltatottnak látszó helyzetet vethet fel újabb kérdéseket.*
- Lemaradtam valamiről? *áll meg Han mellett még mindig a vöröst nézve, és olyan stílusban szólal meg, mintha csak fertály órája hagytak volna abba valami kevésbé fontos dolgot.*
*Volt ideje átgondolni egyet és mást, míg várakozni kényszerült. A szörnyű csak az, hogy eredményre nem nagyon tudott jutni. Egyrészt van benne egy nagyon erős késztetés, hogy azonnal menjen Aeane után, mert valahogy azt érzi, hogy a lánynak szüksége lenne rá. Másrészt viszont hasonló erős az az érzés is, hogy neki most itt van a helye Hanlorennel. Ez már csak azért is zavarba ejtő, mert az elfet se nem ismeri eléggé, se nem kedveli igazán. És mégis itt van. Mikor legközelebb felpillant a Vérkert mélye felé, olybá tűnik, mintha oszlott volna kissé a tejfehér gomolygás. Talpra kecmereg ültéből, elindul. Ismét csak a kezét nyújtja ki, de most nem érzi azt a furcsa, megfoghatatlan ellenállást ami eddig nem engedte beljebb. Megpróbál tovább haladni, sikerrel jár. Eleinte szinte csak érzésből halad, a köd még mindig elég sűrű ahhoz, hogy a látást erősen korlátozza. Aztán hangokat hall, mintha Hanlorené is köztük lenne. Arra veszi az irányt, amikor pedig hirtelen eltűnik szeme elől a köd fátyla, megpillantja a kis társaságot, köztük az ismerős elffel, aki nagyjából ebben a pillanatban teszi el pengéjét. Hacsak senki nem tesz ellene, Hanloren mellett áll meg. Különösebb figyelmet a vörös hajúnak szentel, akit éterien szépnek lát. Túlságosan is. De miért kéne bármi mást is belelátni más bája mögé? Legfeljebb kiszolgáltatottnak látszó helyzetet vethet fel újabb kérdéseket.*
- Lemaradtam valamiről? *áll meg Han mellett még mindig a vöröst nézve, és olyan stílusban szólal meg, mintha csak fertály órája hagytak volna abba valami kevésbé fontos dolgot.*
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:31:18
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:31:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Nem ölhetik meg a lányt. Pedig ez lett volna az első tippje, s az, hogy Leilith önszántából hagyta volna, igen csak megkönnyítette volna dolgukat.*
-Talán. Vagy a lelked örökre az oltárhoz lenne láncolva.
*Hunyorogva fürkészi a lányt egy darabig, majd visszadugja a pengét a helyére. Nem ölhetnek meg senkit, s mégsem törhetnek ki innen anélkül, hogy valamelyikük meg ne halna. Ki érti ezt?
Elhúzza száját, ahogy a maszkos férfit hallgatja. Nem tudja kárhoztatni érte, ha nem képes összerakni a képet. Összefüggéstelennek hat, s bármit is akarjon sugallni, ő bizony nem jön rá. Túl ködös, túl darabos.*
-Ennek semmi értelme. *Jelenti ki szárazon, miközben hátát egy összeaszott, kifacsart fatörzsnek veti. Az őz vére gyenge vérmágiához, a többi képet pedig egyáltalán nem tudja mire vélni. Maraenn magyarázata sincs ínyére különösebben, főleg az utolsó strófa, a karóba húzott, szőke lány képe.
A továbbiakra csak vállat von. Persze, hogy a Szolga elhallgat valamit. Különben nem lennének itt és törnék a fejüket a "játékon".*
-A sötétség ura sem avat be terveibe, csupán eszközök lehetünk kezében. *Szólal meg halkan, tekintetét Gordenre emelve.* -Eszközök, kiket jutalommal illet, ha elvégezzük, mit ránk bíztak. Én a helyedben óvatos lennék.
*Félrehajtja fejét kissé, pillantása pedig jelentőségteljesen a vöröshajú lányra kúszik. Akármit is mutatott meg neki a sötétség, jobb lesz, ha nyitva tartja a szemét, elvégre a jelenésben a férfit vette célba a bestia.
Nagyot sóhajt, miközben karba fonja kezeit. Az lesz a legegyszerűbb, ha megvárják a Szolga visszatértét, s tán az új jövevény esélyt ad rá, hogy megértsék vendéglátójuk szándékát.*
*Nem ölhetik meg a lányt. Pedig ez lett volna az első tippje, s az, hogy Leilith önszántából hagyta volna, igen csak megkönnyítette volna dolgukat.*
-Talán. Vagy a lelked örökre az oltárhoz lenne láncolva.
*Hunyorogva fürkészi a lányt egy darabig, majd visszadugja a pengét a helyére. Nem ölhetnek meg senkit, s mégsem törhetnek ki innen anélkül, hogy valamelyikük meg ne halna. Ki érti ezt?
Elhúzza száját, ahogy a maszkos férfit hallgatja. Nem tudja kárhoztatni érte, ha nem képes összerakni a képet. Összefüggéstelennek hat, s bármit is akarjon sugallni, ő bizony nem jön rá. Túl ködös, túl darabos.*
-Ennek semmi értelme. *Jelenti ki szárazon, miközben hátát egy összeaszott, kifacsart fatörzsnek veti. Az őz vére gyenge vérmágiához, a többi képet pedig egyáltalán nem tudja mire vélni. Maraenn magyarázata sincs ínyére különösebben, főleg az utolsó strófa, a karóba húzott, szőke lány képe.
A továbbiakra csak vállat von. Persze, hogy a Szolga elhallgat valamit. Különben nem lennének itt és törnék a fejüket a "játékon".*
-A sötétség ura sem avat be terveibe, csupán eszközök lehetünk kezében. *Szólal meg halkan, tekintetét Gordenre emelve.* -Eszközök, kiket jutalommal illet, ha elvégezzük, mit ránk bíztak. Én a helyedben óvatos lennék.
*Félrehajtja fejét kissé, pillantása pedig jelentőségteljesen a vöröshajú lányra kúszik. Akármit is mutatott meg neki a sötétség, jobb lesz, ha nyitva tartja a szemét, elvégre a jelenésben a férfit vette célba a bestia.
Nagyot sóhajt, miközben karba fonja kezeit. Az lesz a legegyszerűbb, ha megvárják a Szolga visszatértét, s tán az új jövevény esélyt ad rá, hogy megértsék vendéglátójuk szándékát.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-18 07:59:07
Üzenet elküldve: 2020-04-18 07:59:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Törpénk felhúzza szemöldökét a lány reakciójára.*
-Én csak azt mondom, hogy jobban ismered őket.
*Von vállat.*
-De ugye akinek nem szakállkötője, ne vegye magára.
*Küld utána egy általános megjegyzést, mielőtt újra nyugalomba helyezi a koponyákat, és mormol pár szót felettük. Gondolván, hogy elf, nem elf talán megérdemelnek egy utolsó szót.*
-Hát, akkor remélem a kárhozat vitt el benneteket, s mára Urunk szolgálatában nemesedik lelketek ónixszá!
*Innen pedig nincs más hátra, a két nem túl jó barát elindulhat még bentebb a Vérkert szíve után kutatva.*
-Höh, úgy nézünk ki? Mondok neked valamit egyetlenem... A magasak élnek sokáig, az alacsonyakra rövid lét vár. Na de legalább a lőcs mérete pont fordított. *Kicsit elhalkítja hangját.*
-Kivéve a szegény tündérlepkéket, ők madzagfaszúak.
*Jó pár percet mehetnek már, miközben az élet nagy dolgait beszélik ki, mire Goon kicsit elmélkedve újabb kijelentést tesz.*
-Olyan ez, mint valami egérfogó.
*Hümmög, bár elsőre talán nem érteni mire gondolt.*
-Valószínűleg nem a bejáratot, hanem a kijáratot őrzik.
*Mondja őszintén, hiszen már mostanra sem nagyon tudja, hogy hol keveredtek be a világnak ebbe az enyhén rothadó szegletébe.*
-Hagyjunk időt a kimenetelre is.
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Törpénk felhúzza szemöldökét a lány reakciójára.*
-Én csak azt mondom, hogy jobban ismered őket.
*Von vállat.*
-De ugye akinek nem szakállkötője, ne vegye magára.
*Küld utána egy általános megjegyzést, mielőtt újra nyugalomba helyezi a koponyákat, és mormol pár szót felettük. Gondolván, hogy elf, nem elf talán megérdemelnek egy utolsó szót.*
-Hát, akkor remélem a kárhozat vitt el benneteket, s mára Urunk szolgálatában nemesedik lelketek ónixszá!
*Innen pedig nincs más hátra, a két nem túl jó barát elindulhat még bentebb a Vérkert szíve után kutatva.*
-Höh, úgy nézünk ki? Mondok neked valamit egyetlenem... A magasak élnek sokáig, az alacsonyakra rövid lét vár. Na de legalább a lőcs mérete pont fordított. *Kicsit elhalkítja hangját.*
-Kivéve a szegény tündérlepkéket, ők madzagfaszúak.
*Jó pár percet mehetnek már, miközben az élet nagy dolgait beszélik ki, mire Goon kicsit elmélkedve újabb kijelentést tesz.*
-Olyan ez, mint valami egérfogó.
*Hümmög, bár elsőre talán nem érteni mire gondolt.*
-Valószínűleg nem a bejáratot, hanem a kijáratot őrzik.
*Mondja őszintén, hiszen már mostanra sem nagyon tudja, hogy hol keveredtek be a világnak ebbe az enyhén rothadó szegletébe.*
-Hagyjunk időt a kimenetelre is.
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-17 11:55:34
Üzenet elküldve: 2020-04-17 11:55:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
~Talán túl nyilvánvaló is~
*Jegyzi meg csak magában, mikor a hosszúfülű nő a szörnyszülött meggyilkolását szorgalmazza. Megosztaná ezt hangosan is persze, de már felesleges, a Szolga felcsattanva adja tudomásukra, hogy ez bizony nem járható út, s egyúttal azt is közli, Gorden vérszerződéses ötlete nem valószínű, hogy helytálló. Ez valahol persze sejthető is volt, de legalább volt valami, amin el tudtak indulni.
A látomásokat hallgatva erősen töri a fejét, gondolatait nem tartja magában.*
-"Mindenkinek van egy feladata, amit egyedül nem tud megoldani."
*Ismétli el Ura küldöttének korábbi szavai*
-Négy vízió, mindegyikben szerepel egy alak. Úgy lenne logikus, ha a pálcás látomásban Gorden feladata lenne elrejtve, a karóba húzott lányéban a szőke elfé, a bestia támadásának jelenésében pedig a vörösé.
*Persze az őz vérének csapolását nem hiába nem emlegeti, abban erősen bizonytalan, s ahogy kiderül, egy ötödik is érkezik közéjük, már egyre kevésbé tűnik kézenfekvőnek ötlete.
Ahogy a Szolga távozik, hogy idevezesse új sorstársukat, a szenvedő nőhöz térdelő maszkoshoz lép ő is, kinek úgy tűnik mondandója akad a számukra.*
-Nem hinném, hogy az Arctalan azért küldte volna, hogy nehezítse a dolgunk.
*Osztja meg a hallottakkal kapcsolatos véleményét. Sőt, egészen úgy tűnik számára, még segített is nekik a csuklyás, pedig vélhetőleg feladata mindössze annyi, hogy felügyelje a játékot.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
~Talán túl nyilvánvaló is~
*Jegyzi meg csak magában, mikor a hosszúfülű nő a szörnyszülött meggyilkolását szorgalmazza. Megosztaná ezt hangosan is persze, de már felesleges, a Szolga felcsattanva adja tudomásukra, hogy ez bizony nem járható út, s egyúttal azt is közli, Gorden vérszerződéses ötlete nem valószínű, hogy helytálló. Ez valahol persze sejthető is volt, de legalább volt valami, amin el tudtak indulni.
A látomásokat hallgatva erősen töri a fejét, gondolatait nem tartja magában.*
-"Mindenkinek van egy feladata, amit egyedül nem tud megoldani."
*Ismétli el Ura küldöttének korábbi szavai*
-Négy vízió, mindegyikben szerepel egy alak. Úgy lenne logikus, ha a pálcás látomásban Gorden feladata lenne elrejtve, a karóba húzott lányéban a szőke elfé, a bestia támadásának jelenésében pedig a vörösé.
*Persze az őz vérének csapolását nem hiába nem emlegeti, abban erősen bizonytalan, s ahogy kiderül, egy ötödik is érkezik közéjük, már egyre kevésbé tűnik kézenfekvőnek ötlete.
Ahogy a Szolga távozik, hogy idevezesse új sorstársukat, a szenvedő nőhöz térdelő maszkoshoz lép ő is, kinek úgy tűnik mondandója akad a számukra.*
-Nem hinném, hogy az Arctalan azért küldte volna, hogy nehezítse a dolgunk.
*Osztja meg a hallottakkal kapcsolatos véleményét. Sőt, egészen úgy tűnik számára, még segített is nekik a csuklyás, pedig vélhetőleg feladata mindössze annyi, hogy felügyelje a játékot.*
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:30:25
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:30:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Temeredec Goontia //
* A törpét nem hagyja nyugodni az idegen csontváz (vagy csontvázak), úgyhogy Dsavlo sem indul még útnak. Nem csak, mert fél, hogy vacsora lesz belőle - habár az eddigiek alapján még az sem volna akkora meglepetés -, sokkal inkább, mert nem tudja, mit keresnek. Vagy kit, ugyebár. Ő csak Goon követője, persze kizárólag szó szerint értve. Úgyhogy a háttérben állva figyeli a régészmester elemzését, közben halovány mosollyal figyeli annak reakcióit. A kérdésen természetesen meglepődik. Aztán rájön, hogy miért épp az elfekről kérdezték - ezen a következtetésen láthatóan megsértődik.
~ Ó, hogy rohadna le a tököd, te beképzelt kis gnóm-fajzat! ~ Még az is átfut az agyán, hogy sarkon fordul és itt hagyja csirkéstül-mocsarastul a törpét, ám mire szóra nyílik a szája, egész nyugodt hangon sikerül megfogalmaznia problémáját. Így már az elfutás gondolata is felejtős. *
– Mondtam már, hogy nem vagyok egy azokkal az erdőjáró szukákkal, hagyjál ezzel! * Ekkor azonban egy lépéssel közelebb megy, újra végignéz a csontokon és meglátja, miről beszél a vörös. *
– Ja, hogy… * Gondolkodik egy kicsit és eszébe is jut egy történet bizonyos griffmadarakról, amik olyan nagyok és erősek, hogy egy embert is könnyedén elbírnak a hátukon. * Hallani hallottam már mesékben, de húsz év alatt eggyel sem találkoztam. Most már indulhatunk? * Kérdezi végül, jelezve, hogy egy hangyányit még mindig meg van sértődve és, hogy továbbra sem érdeklik igazán a csontok. Habár való igaz, úgy már egy fokkal izgalmasabb, ha az egyik fele értelmes lény volt. Ám épp ezzel a felfedezéssel elvesztette még azt a csekély rejtélyességét is az ügy, ami idáig rendkívülivé tette.
Egyből indulásukkor fel is tesz egy kérdést, ami még az előző mondatához kapcsolódik. *
– Tényleg… Igaz, hogy a törpék több száz évig is elélnek? Te hány éves vagy, Goon?
* A törpét nem hagyja nyugodni az idegen csontváz (vagy csontvázak), úgyhogy Dsavlo sem indul még útnak. Nem csak, mert fél, hogy vacsora lesz belőle - habár az eddigiek alapján még az sem volna akkora meglepetés -, sokkal inkább, mert nem tudja, mit keresnek. Vagy kit, ugyebár. Ő csak Goon követője, persze kizárólag szó szerint értve. Úgyhogy a háttérben állva figyeli a régészmester elemzését, közben halovány mosollyal figyeli annak reakcióit. A kérdésen természetesen meglepődik. Aztán rájön, hogy miért épp az elfekről kérdezték - ezen a következtetésen láthatóan megsértődik.
~ Ó, hogy rohadna le a tököd, te beképzelt kis gnóm-fajzat! ~ Még az is átfut az agyán, hogy sarkon fordul és itt hagyja csirkéstül-mocsarastul a törpét, ám mire szóra nyílik a szája, egész nyugodt hangon sikerül megfogalmaznia problémáját. Így már az elfutás gondolata is felejtős. *
– Mondtam már, hogy nem vagyok egy azokkal az erdőjáró szukákkal, hagyjál ezzel! * Ekkor azonban egy lépéssel közelebb megy, újra végignéz a csontokon és meglátja, miről beszél a vörös. *
– Ja, hogy… * Gondolkodik egy kicsit és eszébe is jut egy történet bizonyos griffmadarakról, amik olyan nagyok és erősek, hogy egy embert is könnyedén elbírnak a hátukon. * Hallani hallottam már mesékben, de húsz év alatt eggyel sem találkoztam. Most már indulhatunk? * Kérdezi végül, jelezve, hogy egy hangyányit még mindig meg van sértődve és, hogy továbbra sem érdeklik igazán a csontok. Habár való igaz, úgy már egy fokkal izgalmasabb, ha az egyik fele értelmes lény volt. Ám épp ezzel a felfedezéssel elvesztette még azt a csekély rejtélyességét is az ügy, ami idáig rendkívülivé tette.
Egyből indulásukkor fel is tesz egy kérdést, ami még az előző mondatához kapcsolódik. *
– Tényleg… Igaz, hogy a törpék több száz évig is elélnek? Te hány éves vagy, Goon?
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-16 15:27:43
Üzenet elküldve: 2020-04-16 15:27:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Tippje nem jön be, erre a szolga időben figyelmezteti. Tervének kudarca hallatán csak vállat von. Az már inkább irritálja, hogy Szolga a csuklyást jelöli ki mint tanár. A pálcájáról is többet tud meg, s a hallottak alapján először bizonyítania kell magát, hogy használhassa. Ugyan egyik tippje nem vált be, a másik pontosnak bizonyult; azon témában, hogy nem egymás lemészárlása a cél.
Egyelőre több ötlettel nem tud előrukkolni, szóval egy nagy sóhajtás keretein belül szigonyát a földbe szúrja. A fegyver nyele erős fából készült, a laza talajban pedig könnyen megáll így elfünk, szokásához híven, kényelmesen neki döntheti hátát.*
- Láttam egy csuklyás lányt, fekete hajjal vért csapolni egy őz teteméből. Láttam magamat a pálcáimmal, de csonkom helyén fekete tag nőtt ki, ezzel tartottam az egyiket. A pálcámmal suhintottam és utána látomásomban ez a ribanc rámvetődött. *mutat az eredarra.* Mondjuk vagy hatvanszor ocsmányabb volt. *vonja meg a vállát.* Végül urunk jelképe megelevenedve, a karón egy szőke hajú lány. Ezt mutatta az egyetlen igaz isten. *fejezi be mondandóját.
Reméli most már mindenki elégedett. Utoljára még arra pillant amerre a szolga eltűnt.*
- Valószínűleg idehoz még valakit, úgy ahogy veletek is tette. *sóhajt.* Kezdünk kicsit sokan lenni.
*Úgy véli Szolga távozása esélyt ad nekik, hogy kicsit átbeszéljék a dolgokat maguk közt. Még egyszer utoljára utánapillant az öregnek, majd int a két állónak. Letérdel az eredar mellé. Nem hiszi, hogy az most fel tudna állni, és nem akarja kihagyni. Még szükségük lehet rá. Ha mindenki odagyűlt suttogóra veszi hangját.*
- Ti is észrevettétek? Valamiről hazudik nekünk. Valamit vagy nem mond el vagy másít a valóságon. Túl kell járnunk az eszén, ha teljesíteni akarjuk a nagyúr tesztjét.
*Az egész szituáció olyan, mintha egy csapat pletykálkodó gyerek lennének, Gorden így is érzi magát. Maszkját megigazítja arcán, elvakíthatatlan szeme egy pillanatra felcsillanni látszik, így várja a másik három válaszát.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Tippje nem jön be, erre a szolga időben figyelmezteti. Tervének kudarca hallatán csak vállat von. Az már inkább irritálja, hogy Szolga a csuklyást jelöli ki mint tanár. A pálcájáról is többet tud meg, s a hallottak alapján először bizonyítania kell magát, hogy használhassa. Ugyan egyik tippje nem vált be, a másik pontosnak bizonyult; azon témában, hogy nem egymás lemészárlása a cél.
Egyelőre több ötlettel nem tud előrukkolni, szóval egy nagy sóhajtás keretein belül szigonyát a földbe szúrja. A fegyver nyele erős fából készült, a laza talajban pedig könnyen megáll így elfünk, szokásához híven, kényelmesen neki döntheti hátát.*
- Láttam egy csuklyás lányt, fekete hajjal vért csapolni egy őz teteméből. Láttam magamat a pálcáimmal, de csonkom helyén fekete tag nőtt ki, ezzel tartottam az egyiket. A pálcámmal suhintottam és utána látomásomban ez a ribanc rámvetődött. *mutat az eredarra.* Mondjuk vagy hatvanszor ocsmányabb volt. *vonja meg a vállát.* Végül urunk jelképe megelevenedve, a karón egy szőke hajú lány. Ezt mutatta az egyetlen igaz isten. *fejezi be mondandóját.
Reméli most már mindenki elégedett. Utoljára még arra pillant amerre a szolga eltűnt.*
- Valószínűleg idehoz még valakit, úgy ahogy veletek is tette. *sóhajt.* Kezdünk kicsit sokan lenni.
*Úgy véli Szolga távozása esélyt ad nekik, hogy kicsit átbeszéljék a dolgokat maguk közt. Még egyszer utoljára utánapillant az öregnek, majd int a két állónak. Letérdel az eredar mellé. Nem hiszi, hogy az most fel tudna állni, és nem akarja kihagyni. Még szükségük lehet rá. Ha mindenki odagyűlt suttogóra veszi hangját.*
- Ti is észrevettétek? Valamiről hazudik nekünk. Valamit vagy nem mond el vagy másít a valóságon. Túl kell járnunk az eszén, ha teljesíteni akarjuk a nagyúr tesztjét.
*Az egész szituáció olyan, mintha egy csapat pletykálkodó gyerek lennének, Gorden így is érzi magát. Maszkját megigazítja arcán, elvakíthatatlan szeme egy pillanatra felcsillanni látszik, így várja a másik három válaszát.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-16 13:04:59
Üzenet elküldve: 2020-04-16 13:04:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga rendkívül jól szórakozik, és jó játéktervezőként, nem reagál semmire. Sem arra, hogy jó ötlet e a vérivás, sem semmire. Amikor Gorden a pálcáival jön, akkor éles hangja csak megrebegteti a levegőt.*
-Nem tudnak semmit, amíg nem tűr meg téged az Úr.
*Mondja magához képest egyszerű, manír mentes módon. Aztán az események, és a szavak jönnek egymás után. A fekete köpenyes, koponya, még el is kezd kacarászni, mikor meg akarják ölni az eredart. És egészen addig élvezi a dolgot, amíg a vörös nem kezd el belemenni a dologba.*
-Hé!
*Csattan fel a Szolga hangosan, és közéjük siet.*
-Nem szabad megölni.
*Mondja mint egy hisztis gyerek.*
-Nem és kész! Akkor vége a játéknak és mindenki veszít.
*Mondja szomorúan, majd körbe néz.*
-Én játszani akarok.
*Teszi hozzá végül, és kicsit összeszedi magát. Elszabadultak az indulatai, és tényleg az látszik rajta, hogy nem jó neki, ha az eredar meghal, sőt. Amikor a vörösre néz, mintha arca egy enyhe szimpátiát tükrözne. Egy kisebb csendet tart, és csak aztán folytatja.*
-Mi ez a badarság egymás véréről? Hát ezt kaptad te feladatnak?
*Kérdezi miközben mérgesen üti a saját fejét, utalva, hogy rossz gondolatok vannak Gorden fejében.*
-Jól beszél a templomvédő.
*Mutat a lányra.*
-Légy készségesebb ha valaki okosabb nálad!
*Ez ugyan nincs a Sötét Úr tanai között, de kikövetkeztethető. Sóhajt a szolga egy nagyot, és oldalra néz egy pillanatra, mintha valami oda kapná a tekintetét.*
-Vendégünk van. Én megnézem ki az.
*Mondja mellékesen, majd hosszú, csontos, szürke ujjával mutogatva sorra vesz mindenkit.*
-Te! *Mutat Gordenre!* Kezdj el gondolkozni. És te! *Vándorol át körme vége Hanloren felé.* Tanítsd meg neki hogyan kell! A kopasz meg csináljon végre valamit.
*Mondja mérgesen, majd az eredarra néz. Közelebb lép hozzá. Egészen közel.*
-És te! *Mondja hangosan.* Szedd össze magad.
*A mondat vége a megfelelő, undorító, utálattal társul. Mintha egy szánalmas senkit nézne. Az üres szemekbe nézve azonban ismerős érzés járja át Leilith testét. Fejében matat a Szolga, de csak, hogy rövidre zárjon valamit.*
~Én kétszáz évet szenvedtem azért, hogy egyszer meghalhassak. Nem hagyom, hogy könnyű halálod legyen.~
*Hallja a sötét hangot a fejében a vörös lány, miközben a sötét szemüreg mintha felfalná. Megtörik a varázs, mert a Szolga elfordul, és idegesen körbe pillant.*
-Munkára.
*És azzal elindul az egyik irányba, a bura széle felé.*
//Nirs//
*Ahogy leül, egy kis időt tényleg várnia kell, mire azt kezdi tapasztalni, hogy a tej sűrű köd, és az az erő, ami eddig taszította, az most kezd feloszlani. Szabad az útja. Még egy valamit érezhet a férfi, méghozzá azt, hogy valaki figyeli. De egészen máshogy. Mintha a lelkét olvasnák ki belőle. Hangokat hall az obszidián oltár irányából. Az útja szabad, csak a köz érzete különös.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga rendkívül jól szórakozik, és jó játéktervezőként, nem reagál semmire. Sem arra, hogy jó ötlet e a vérivás, sem semmire. Amikor Gorden a pálcáival jön, akkor éles hangja csak megrebegteti a levegőt.*
-Nem tudnak semmit, amíg nem tűr meg téged az Úr.
*Mondja magához képest egyszerű, manír mentes módon. Aztán az események, és a szavak jönnek egymás után. A fekete köpenyes, koponya, még el is kezd kacarászni, mikor meg akarják ölni az eredart. És egészen addig élvezi a dolgot, amíg a vörös nem kezd el belemenni a dologba.*
-Hé!
*Csattan fel a Szolga hangosan, és közéjük siet.*
-Nem szabad megölni.
*Mondja mint egy hisztis gyerek.*
-Nem és kész! Akkor vége a játéknak és mindenki veszít.
*Mondja szomorúan, majd körbe néz.*
-Én játszani akarok.
*Teszi hozzá végül, és kicsit összeszedi magát. Elszabadultak az indulatai, és tényleg az látszik rajta, hogy nem jó neki, ha az eredar meghal, sőt. Amikor a vörösre néz, mintha arca egy enyhe szimpátiát tükrözne. Egy kisebb csendet tart, és csak aztán folytatja.*
-Mi ez a badarság egymás véréről? Hát ezt kaptad te feladatnak?
*Kérdezi miközben mérgesen üti a saját fejét, utalva, hogy rossz gondolatok vannak Gorden fejében.*
-Jól beszél a templomvédő.
*Mutat a lányra.*
-Légy készségesebb ha valaki okosabb nálad!
*Ez ugyan nincs a Sötét Úr tanai között, de kikövetkeztethető. Sóhajt a szolga egy nagyot, és oldalra néz egy pillanatra, mintha valami oda kapná a tekintetét.*
-Vendégünk van. Én megnézem ki az.
*Mondja mellékesen, majd hosszú, csontos, szürke ujjával mutogatva sorra vesz mindenkit.*
-Te! *Mutat Gordenre!* Kezdj el gondolkozni. És te! *Vándorol át körme vége Hanloren felé.* Tanítsd meg neki hogyan kell! A kopasz meg csináljon végre valamit.
*Mondja mérgesen, majd az eredarra néz. Közelebb lép hozzá. Egészen közel.*
-És te! *Mondja hangosan.* Szedd össze magad.
*A mondat vége a megfelelő, undorító, utálattal társul. Mintha egy szánalmas senkit nézne. Az üres szemekbe nézve azonban ismerős érzés járja át Leilith testét. Fejében matat a Szolga, de csak, hogy rövidre zárjon valamit.*
~Én kétszáz évet szenvedtem azért, hogy egyszer meghalhassak. Nem hagyom, hogy könnyű halálod legyen.~
*Hallja a sötét hangot a fejében a vörös lány, miközben a sötét szemüreg mintha felfalná. Megtörik a varázs, mert a Szolga elfordul, és idegesen körbe pillant.*
-Munkára.
*És azzal elindul az egyik irányba, a bura széle felé.*
//Nirs//
*Ahogy leül, egy kis időt tényleg várnia kell, mire azt kezdi tapasztalni, hogy a tej sűrű köd, és az az erő, ami eddig taszította, az most kezd feloszlani. Szabad az útja. Még egy valamit érezhet a férfi, méghozzá azt, hogy valaki figyeli. De egészen máshogy. Mintha a lelkét olvasnák ki belőle. Hangokat hall az obszidián oltár irányából. Az útja szabad, csak a köz érzete különös.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:31:24
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:31:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Újfent kinyitja szemét. Ahogy körbenéz, a helyzet még mindig változatlannak tetszik, legalábbis őt egyelőre még nem ölték meg.
Nagyon nem ezt tervezte. Nem így kívánt idejönni, és nem is így kívánt távozni, bár a hallottak alapján egyhamar innét nem fogja elhúzni a csíkot. Büszkesége, mint egy mély, begennyedt seb csügg a lelkében. Nem gondolta volna, hogy valami semmirekellő asztrállény így helyben fogja hagyni, s ez mégis megtörtént, eme tény pedig minduntalan erősíti törékeny, gyenge halandóteste iránt érzett utálatát.
Keze belemarkol a cuppogós, nedves mohába, felszántva az.*
- Chh. *Szisszen fel gunyorosan.* - Idekényszerít egy csapat őrült ebbe a velejétől rothadó, gennyes kurva világba... Belekényszerítenek egy mocskos halandó testébe... *Itt hangosan, szárazan felköhög, kinézetéhez képest egyáltalán nem elegánsan alvadt vért köpve maga elé.* - És még hagynom is kell, hogy valami mágikus lény a kibaszott játékának nézzen?
*Néz ezzel szúrósan a Szolga irányába, bár az elmosódott látása nem engedi láttatni, hogy amaz ott van-e vagy sem. Mélyet sóhajt, majd lélegzete megakad, újabb adag alvadt vért köhögve fel.*
- Talán még hasznomra is válna a halálom. Talán szabad lehetnék vele. Talán visszakapnám a hatalmam, és akkor én lennék az, akinek véráldozatokat mutattok, kedvesem.
*Mosolyog ezzel az új jövevényre, ki a megölését szorgalmazza.*
- Talán... A probléma itt, hogy ezt én magam sem tudom.
*Megpróbál feltápászkodni, csakhamar vissza is ül. Túlságosan szédül, belseje pedig túlságosan fáj efféle mozdulatokhoz, ámbár immár nem olyan vészesen, mint annak előtte. Úgy dönt, pihen még egy kicsit ültében.*
- Szánalmas egy látványt nyújthatok...
*Motyogja maga elé a levegőbe, majd újabb köhögőroham kapja el, sokkal durvább, mint az előzőek, s gyorsan elfordul a csapattól ültében, kevés vért öklendezve.*
- Csináljatok amit akartok. Remélem kiszabadulok ebből a börtönből.
*Mondja utoljára mély zihálások közepette.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*Újfent kinyitja szemét. Ahogy körbenéz, a helyzet még mindig változatlannak tetszik, legalábbis őt egyelőre még nem ölték meg.
Nagyon nem ezt tervezte. Nem így kívánt idejönni, és nem is így kívánt távozni, bár a hallottak alapján egyhamar innét nem fogja elhúzni a csíkot. Büszkesége, mint egy mély, begennyedt seb csügg a lelkében. Nem gondolta volna, hogy valami semmirekellő asztrállény így helyben fogja hagyni, s ez mégis megtörtént, eme tény pedig minduntalan erősíti törékeny, gyenge halandóteste iránt érzett utálatát.
Keze belemarkol a cuppogós, nedves mohába, felszántva az.*
- Chh. *Szisszen fel gunyorosan.* - Idekényszerít egy csapat őrült ebbe a velejétől rothadó, gennyes kurva világba... Belekényszerítenek egy mocskos halandó testébe... *Itt hangosan, szárazan felköhög, kinézetéhez képest egyáltalán nem elegánsan alvadt vért köpve maga elé.* - És még hagynom is kell, hogy valami mágikus lény a kibaszott játékának nézzen?
*Néz ezzel szúrósan a Szolga irányába, bár az elmosódott látása nem engedi láttatni, hogy amaz ott van-e vagy sem. Mélyet sóhajt, majd lélegzete megakad, újabb adag alvadt vért köhögve fel.*
- Talán még hasznomra is válna a halálom. Talán szabad lehetnék vele. Talán visszakapnám a hatalmam, és akkor én lennék az, akinek véráldozatokat mutattok, kedvesem.
*Mosolyog ezzel az új jövevényre, ki a megölését szorgalmazza.*
- Talán... A probléma itt, hogy ezt én magam sem tudom.
*Megpróbál feltápászkodni, csakhamar vissza is ül. Túlságosan szédül, belseje pedig túlságosan fáj efféle mozdulatokhoz, ámbár immár nem olyan vészesen, mint annak előtte. Úgy dönt, pihen még egy kicsit ültében.*
- Szánalmas egy látványt nyújthatok...
*Motyogja maga elé a levegőbe, majd újabb köhögőroham kapja el, sokkal durvább, mint az előzőek, s gyorsan elfordul a csapattól ültében, kevés vért öklendezve.*
- Csináljatok amit akartok. Remélem kiszabadulok ebből a börtönből.
*Mondja utoljára mély zihálások közepette.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-15 07:24:10
Üzenet elküldve: 2020-04-15 07:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A vöröske kissé lemarad, amit a törpe lapos oldalpillantásokkal nyugtáz, egyrészt mert szerinte a lány a gyengébb láncszem a csapatban, és ugye ha bárkiből is vacsora lesz, akkor vele kezdik, másrészt pedig nem akarja magát egyedül elunni itt a sártengerben. A harmadik lehetőség, miszerint az a késféléje a hátában is landolhat csak nagyon enyhén fordul meg fejében, főleg mert minden pillantásnál látja, hogy a vöröske csak simán követi.*
~Jön ez, mint szájszag az okádás után.~
*A csontváz viszont nagyobb falat. A kezdeti csodálkozádok után a félvér már menne is tovább. Elakadó szavára Goon csak mosolyogva felel.*
-Semmi gond, ha nem bírod, majd nézem én.
*Mormogja, noha nem is biztos, hogy ez a helyzet. Amit viszont a lány mond, abban lehet ráció. Goon kezébe veszi feltekert ostorát, és annak nyelével feszegeti ki a két koponyát a sárból.*
~Az kéne még, hogy egy törpe kalapácsa ezt a szutykos földet érje.~
*Aztán ahogy kifordulnak a fejformák, Goon kicsit elcsodálkozik. Az egyiknek ugyanis csőrszerű nyúlványban végződik a vége, a másiknak pedig itt-ott van még egy foga.*
-Ez vagy valami nagyon furcsa lény volt, vagy...
*Kicsit lehajol a gerincek találkozásához, aminek szintjén vékony sárréteg alatt még néhány ujjcsontot talál.*
-Te, Dsavlo, az elfek lovagolnak óriás csirkén?
*Kérdezi szinte őszinte döbbenettel, hiszen senki másról nem tudja elképzelni, hogy ilyet tenne. Feláll a csontváz mellől, és gatyájába törli ostora nyelét. Kicsit még mindig hüledezik magában, de ha a lány már nagyon indulna, akkor megy vele ő is.*
-Csak arra kell menni, amerre a vér bő.
*Ez nem valami tág kifejezés, de most kivételesen nem is valami pajzán megjegyzés ez, csupán ezzel az életbölcsességgel akarja segíteni a haladást.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A vöröske kissé lemarad, amit a törpe lapos oldalpillantásokkal nyugtáz, egyrészt mert szerinte a lány a gyengébb láncszem a csapatban, és ugye ha bárkiből is vacsora lesz, akkor vele kezdik, másrészt pedig nem akarja magát egyedül elunni itt a sártengerben. A harmadik lehetőség, miszerint az a késféléje a hátában is landolhat csak nagyon enyhén fordul meg fejében, főleg mert minden pillantásnál látja, hogy a vöröske csak simán követi.*
~Jön ez, mint szájszag az okádás után.~
*A csontváz viszont nagyobb falat. A kezdeti csodálkozádok után a félvér már menne is tovább. Elakadó szavára Goon csak mosolyogva felel.*
-Semmi gond, ha nem bírod, majd nézem én.
*Mormogja, noha nem is biztos, hogy ez a helyzet. Amit viszont a lány mond, abban lehet ráció. Goon kezébe veszi feltekert ostorát, és annak nyelével feszegeti ki a két koponyát a sárból.*
~Az kéne még, hogy egy törpe kalapácsa ezt a szutykos földet érje.~
*Aztán ahogy kifordulnak a fejformák, Goon kicsit elcsodálkozik. Az egyiknek ugyanis csőrszerű nyúlványban végződik a vége, a másiknak pedig itt-ott van még egy foga.*
-Ez vagy valami nagyon furcsa lény volt, vagy...
*Kicsit lehajol a gerincek találkozásához, aminek szintjén vékony sárréteg alatt még néhány ujjcsontot talál.*
-Te, Dsavlo, az elfek lovagolnak óriás csirkén?
*Kérdezi szinte őszinte döbbenettel, hiszen senki másról nem tudja elképzelni, hogy ilyet tenne. Feláll a csontváz mellől, és gatyájába törli ostora nyelét. Kicsit még mindig hüledezik magában, de ha a lány már nagyon indulna, akkor megy vele ő is.*
-Csak arra kell menni, amerre a vér bő.
*Ez nem valami tág kifejezés, de most kivételesen nem is valami pajzán megjegyzés ez, csupán ezzel az életbölcsességgel akarja segíteni a haladást.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-14 00:59:13
Üzenet elküldve: 2020-04-14 00:59:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Temeredec Goontia //
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nem kell sokáig győzködni a törpét, el is indul befelé a ködbe. Dsavlo pedig nem sokkal lemaradva követi. Ahogy haladnak befelé, valószínűleg a láp is egyre nehezebben járható lesz, már csak ezért is szeretne a biztos, járt ösvényen menni és nem amellett. Azonban úgy tűnik, ha a törpén múlik, egy komplett csontvázba is belegázolnak, nemhogy egy alig észrevehető mélyedésbe, amiben hírt sem hagyva magukról elsüllyednének.
~ Én aztán ki nem húznám, ha elnyelné a láp! ~ Elmélkedik magában, bár ezúttal nem a szándék, hanem a fizikai erő hiányára gondol. Szerencsére azonban egy ilyen mélyedés sem keresztezte még a szakállas útvonalát. Ellenben csontvázat talál és rá is lép. A nő felkapja fejét a reccsenésre, kissé meg is ijed, de megnyugszik, mikor meglátja a fosszíliát - aztán mikor közelebb ér, a nyugodtság meglepettségbe csap át. Elsőre ő sem tudja visszafogni magát. *
– Mi a halál fasza ez?! * Viszont káromkodások terén meg sem próbálja felvenni a versenyt egy kocsmákban edződött törpével, úgyhogy itt abba is hagyja és ész érveket keres a látottak megmagyarázására. Leguggol a csontok mellé és végignéz rajtuk. Nem szakértő, de bízik benne, hogy egy kutya csontvázát meg tudná különböztetni egy mocsári trollétól. De a két koponya és hat végtag sehogy sem illik be egyik általa ismert, e világi faj leírásába. *
– Talán nem is egy, hanem két… Példány. * Rukkol elő egy elsőre logikusnak tűnő lehetőséggel, aztán eszébe jut a végtagok száma és megvonja vállát. * És… ~ Félig elsüllyedtek volna? ~ * Ekkor viszont feltűnik neki, hogy egy ismeretlen és hátborzongató mocsárban ücsörög egy ismeretlen és félnótás törpe mellett. Beleborzong annak gondolatába is, hogy a méretes kalapácsot ellene használja a férfi, ráadásul ilyen sebezhető pillanatában. Hirtelen felegyenesedik és hátralép nagyjából oda, ahol azelőtt állt, hogy meglátta a csontvázat. *
– Inkább menjünk. Azt mondtad, kell lennie egy szívnek és bármit is jelentsen ez, így nem fogjuk megtalálni. * Javasolja és próbál nem a maradványokra nézni, hanem maguk elé, a tejfehér ködbe. *
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Nem kell sokáig győzködni a törpét, el is indul befelé a ködbe. Dsavlo pedig nem sokkal lemaradva követi. Ahogy haladnak befelé, valószínűleg a láp is egyre nehezebben járható lesz, már csak ezért is szeretne a biztos, járt ösvényen menni és nem amellett. Azonban úgy tűnik, ha a törpén múlik, egy komplett csontvázba is belegázolnak, nemhogy egy alig észrevehető mélyedésbe, amiben hírt sem hagyva magukról elsüllyednének.
~ Én aztán ki nem húznám, ha elnyelné a láp! ~ Elmélkedik magában, bár ezúttal nem a szándék, hanem a fizikai erő hiányára gondol. Szerencsére azonban egy ilyen mélyedés sem keresztezte még a szakállas útvonalát. Ellenben csontvázat talál és rá is lép. A nő felkapja fejét a reccsenésre, kissé meg is ijed, de megnyugszik, mikor meglátja a fosszíliát - aztán mikor közelebb ér, a nyugodtság meglepettségbe csap át. Elsőre ő sem tudja visszafogni magát. *
– Mi a halál fasza ez?! * Viszont káromkodások terén meg sem próbálja felvenni a versenyt egy kocsmákban edződött törpével, úgyhogy itt abba is hagyja és ész érveket keres a látottak megmagyarázására. Leguggol a csontok mellé és végignéz rajtuk. Nem szakértő, de bízik benne, hogy egy kutya csontvázát meg tudná különböztetni egy mocsári trollétól. De a két koponya és hat végtag sehogy sem illik be egyik általa ismert, e világi faj leírásába. *
– Talán nem is egy, hanem két… Példány. * Rukkol elő egy elsőre logikusnak tűnő lehetőséggel, aztán eszébe jut a végtagok száma és megvonja vállát. * És… ~ Félig elsüllyedtek volna? ~ * Ekkor viszont feltűnik neki, hogy egy ismeretlen és hátborzongató mocsárban ücsörög egy ismeretlen és félnótás törpe mellett. Beleborzong annak gondolatába is, hogy a méretes kalapácsot ellene használja a férfi, ráadásul ilyen sebezhető pillanatában. Hirtelen felegyenesedik és hátralép nagyjából oda, ahol azelőtt állt, hogy meglátta a csontvázat. *
– Inkább menjünk. Azt mondtad, kell lennie egy szívnek és bármit is jelentsen ez, így nem fogjuk megtalálni. * Javasolja és próbál nem a maradványokra nézni, hanem maguk elé, a tejfehér ködbe. *
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:51:57
Üzenet elküldve: 2020-04-13 19:51:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az illedelmes köszöntőre térdepelve Goon csak biccent Dsavlonak. Úgy érzi ennyi bemutatkozás biztosan elég.*
~A helyében amúgy is szégyellném a felmenőimet. Egy elf, meg egy félnótás aki felcsinálta.~
*Úgy tűnik erről a tényről még sokáig ódákat fog zengeni magában. Végez a festéssel is, aztán ő, és a vöröske is várnak egy kicsit, mielőtt egyértelmű lesz. Az ajtónállók itt nem elég éberek ahhoz, hogy két halandót személyesen eresszenek be.*
-Hát legyen. Mi megpróbáltuk. Ahol vér van. Ott van szív is... Tegyük tiszteletünket ott is.
*Piszkálja meg lábával a vörös sarat, majd elindul befelé a ködben. Egy biztos, ez egy olyan hely, ahol a madár se jár.*
~Lucskosabb, mint nagyanyám lába köze egy nyári forró napon.~
*Jegyzi meg magának, és figyeli a sziklák, valamint a környezet változását, aztán egyik lépésénél "reccs".*
-Hogy verje ki a lepra!
*Káromkodik egyet, és megnézi mibe lépett. A lába előtt egy igen furcsa csontváz van a sárba szinte belerohadva. Két koponya, két gerinc, és hat végtag jellemzi. Méretére pedig a törpe duplája lehet. Itt-ott hiányzik belőle egy darab, Goon úgy tűnik, hogy az egyik lábfejére taposott.*
-Azt a picsa! Ezt nézd meg tüzeske!
*Mutat oda, mintha a másik eddigre ne vehette volna észre már vagy kétszer.*
-Mi a sziklafasza ez?
*Kérdezi őszintén hüledezve, ahogy elkezdi körbejárni a csontvázat.*
-És mi a retkespite öl ilyeneket?
*Bár Goon fejében egy pillanatra megfordul, hogy éhen pusztulhatott ez a valaha volt dicső lény, de nem szeretne komolyabb találgatásokba bonyolódni. Kalapácsán kifehérednek ujjai, ahogy rámarkol, és készül arra, hogyha egy látomásából előmászott lény lesz az, aminek a zsákmányát itt látják, akkor telerakott gatyával felvegye a nyúlcipőt.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Az illedelmes köszöntőre térdepelve Goon csak biccent Dsavlonak. Úgy érzi ennyi bemutatkozás biztosan elég.*
~A helyében amúgy is szégyellném a felmenőimet. Egy elf, meg egy félnótás aki felcsinálta.~
*Úgy tűnik erről a tényről még sokáig ódákat fog zengeni magában. Végez a festéssel is, aztán ő, és a vöröske is várnak egy kicsit, mielőtt egyértelmű lesz. Az ajtónállók itt nem elég éberek ahhoz, hogy két halandót személyesen eresszenek be.*
-Hát legyen. Mi megpróbáltuk. Ahol vér van. Ott van szív is... Tegyük tiszteletünket ott is.
*Piszkálja meg lábával a vörös sarat, majd elindul befelé a ködben. Egy biztos, ez egy olyan hely, ahol a madár se jár.*
~Lucskosabb, mint nagyanyám lába köze egy nyári forró napon.~
*Jegyzi meg magának, és figyeli a sziklák, valamint a környezet változását, aztán egyik lépésénél "reccs".*
-Hogy verje ki a lepra!
*Káromkodik egyet, és megnézi mibe lépett. A lába előtt egy igen furcsa csontváz van a sárba szinte belerohadva. Két koponya, két gerinc, és hat végtag jellemzi. Méretére pedig a törpe duplája lehet. Itt-ott hiányzik belőle egy darab, Goon úgy tűnik, hogy az egyik lábfejére taposott.*
-Azt a picsa! Ezt nézd meg tüzeske!
*Mutat oda, mintha a másik eddigre ne vehette volna észre már vagy kétszer.*
-Mi a sziklafasza ez?
*Kérdezi őszintén hüledezve, ahogy elkezdi körbejárni a csontvázat.*
-És mi a retkespite öl ilyeneket?
*Bár Goon fejében egy pillanatra megfordul, hogy éhen pusztulhatott ez a valaha volt dicső lény, de nem szeretne komolyabb találgatásokba bonyolódni. Kalapácsán kifehérednek ujjai, ahogy rámarkol, és készül arra, hogyha egy látomásából előmászott lény lesz az, aminek a zsákmányát itt látják, akkor telerakott gatyával felvegye a nyúlcipőt.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-13 16:48:32
Üzenet elküldve: 2020-04-13 16:48:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Valahogy megkönnyebbül amikor kikeveredik a kikötő sikátorai közül. Biztos sokan vannak akik számára nyomasztó a Vérkert közelsége, az ő esetében az lenne furcsa, ha így lenne. Lassan változik a táj, egyre bizonytalanabb a talaj, sűrű pára üli meg a vidéket. Talán kicsit sűrűbb, mint egyébként szokásos. Nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a dolog, hiszen eddig szint csak ködbe burkolózva látta a Vérkertet. Viszont most valami mégsem stimmel. Lassan az orráig sem lát a tejfehér gomolygásban és mintha az előrehaladás is egyre nehézkesebb lenne, ahogy az Vérkert belseje felé igyekezne. Nem is csak mintha. Eljön az a pont amikor úgy érzi, valami fal állja útját. Nem kemény és szilárd, hogy kőből épült volna. Nyirkos, puhán süppedősnek hat, talán a karját is át tudná dugni ha nagyon akarná. De tovább haladni nem engedi. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot. A fényszuka híveinek mesterkedése nemigen állhat a rejtély mögött. Okuk persze lenne rá, hogy valamit forraljanak a Vérkert ellen, de amennyire Nirs tudja, efféle praktikák nem rejtőznek mágikus tarsolyukban. Hízelgőbbnek és könnyebben elfogadhatónak hathat az az esteőség, hogy maga Sa'Tereth akarná valamiért távol tartani a helytől. De ebben nem lenne sok logika. Egyelőre nem tud mást tenni, keres egy aránylag száraz helyet ahol letelepedhet, és gondolataiba valamint imáiba merülve várhat addig, míg az akadály szertefoszlik. Hiszen aligha lehet természetes, a mágikus eredetű dolgok pedig ritkán maradandók.*
*Valahogy megkönnyebbül amikor kikeveredik a kikötő sikátorai közül. Biztos sokan vannak akik számára nyomasztó a Vérkert közelsége, az ő esetében az lenne furcsa, ha így lenne. Lassan változik a táj, egyre bizonytalanabb a talaj, sűrű pára üli meg a vidéket. Talán kicsit sűrűbb, mint egyébként szokásos. Nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a dolog, hiszen eddig szint csak ködbe burkolózva látta a Vérkertet. Viszont most valami mégsem stimmel. Lassan az orráig sem lát a tejfehér gomolygásban és mintha az előrehaladás is egyre nehézkesebb lenne, ahogy az Vérkert belseje felé igyekezne. Nem is csak mintha. Eljön az a pont amikor úgy érzi, valami fal állja útját. Nem kemény és szilárd, hogy kőből épült volna. Nyirkos, puhán süppedősnek hat, talán a karját is át tudná dugni ha nagyon akarná. De tovább haladni nem engedi. Nem igazán tudja mire vélni a dolgot. A fényszuka híveinek mesterkedése nemigen állhat a rejtély mögött. Okuk persze lenne rá, hogy valamit forraljanak a Vérkert ellen, de amennyire Nirs tudja, efféle praktikák nem rejtőznek mágikus tarsolyukban. Hízelgőbbnek és könnyebben elfogadhatónak hathat az az esteőség, hogy maga Sa'Tereth akarná valamiért távol tartani a helytől. De ebben nem lenne sok logika. Egyelőre nem tud mást tenni, keres egy aránylag száraz helyet ahol letelepedhet, és gondolataiba valamint imáiba merülve várhat addig, míg az akadály szertefoszlik. Hiszen aligha lehet természetes, a mágikus eredetű dolgok pedig ritkán maradandók.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 303-322