Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-24 17:38:45
Üzenet elküldve: 2017-06-24 17:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
*Waia a maga részéről remekül érzékeli, hogy a harc rájuk eső részének vége. Ez abból a szempontból furcsa, hogy nem erőssége az értelem. Mások ebben a helyzetben talán azt mondanák, legyőztük a halandó szolgáit a gonosznak, most dőljön el a maradék félistenek és félistenek között. Ez nem olyasmi, ahol labdába rúghatnak, vagy ilyenek. Waia ellenben teljesen más gondolatmenet útján jutott el ide, méghozzá nem egészen bizonyos abban, hogy jól értette ezt az Eeyr-dolgot. Az ő szellemi képességei eléggé visszafogottak, számára minden fekete vagy fehér, és ezen a ponton a Főnixek sem, és Ryrin sem nyerte el a tetszését. A többségnek nyilván evidens, hogy bizonyos helyzetekben ölni kell, viszont a szerzetes nem tartozik a többségbe.*
- Az a páncélos ott *bök Ryrinre* Csak úgy megölt valakit. Nem szeretem az ilyet, nagyon nem.
*Úgy látszik, a gyilkolásnak sosem lesz vége, istenek ide vagy oda. Ez mélyen megrendítette, és most már abban sem biztos, hogy jó oldalon áll. Hogy egyáltalán van jó oldal. Lassan úgy érzi, magára marad. Csak ő, és persze a küldetése. Amikor a félisten megjegyzi, hogy távozhatnának, mert itt lassan leszakad az ég (és nem a jó értelemben), akkor bólint, majd int az orknak.*
- Gyere, akkor orvosoljuk ezt a hibát. Menjünk vissza a városba! *csapja össze a kezeit, majd a félisten felé fordul* Mi is köszönjük a segítséget, sok sikert a továbbiakban.
*Azzal már csak az orkra vár, hogy vajon vele tart-e, vagy még marad egy kicsit nézelődni, számára igazából édes mindegy. Ő megy, ha van kíséret, ha nincs.*
*Waia a maga részéről remekül érzékeli, hogy a harc rájuk eső részének vége. Ez abból a szempontból furcsa, hogy nem erőssége az értelem. Mások ebben a helyzetben talán azt mondanák, legyőztük a halandó szolgáit a gonosznak, most dőljön el a maradék félistenek és félistenek között. Ez nem olyasmi, ahol labdába rúghatnak, vagy ilyenek. Waia ellenben teljesen más gondolatmenet útján jutott el ide, méghozzá nem egészen bizonyos abban, hogy jól értette ezt az Eeyr-dolgot. Az ő szellemi képességei eléggé visszafogottak, számára minden fekete vagy fehér, és ezen a ponton a Főnixek sem, és Ryrin sem nyerte el a tetszését. A többségnek nyilván evidens, hogy bizonyos helyzetekben ölni kell, viszont a szerzetes nem tartozik a többségbe.*
- Az a páncélos ott *bök Ryrinre* Csak úgy megölt valakit. Nem szeretem az ilyet, nagyon nem.
*Úgy látszik, a gyilkolásnak sosem lesz vége, istenek ide vagy oda. Ez mélyen megrendítette, és most már abban sem biztos, hogy jó oldalon áll. Hogy egyáltalán van jó oldal. Lassan úgy érzi, magára marad. Csak ő, és persze a küldetése. Amikor a félisten megjegyzi, hogy távozhatnának, mert itt lassan leszakad az ég (és nem a jó értelemben), akkor bólint, majd int az orknak.*
- Gyere, akkor orvosoljuk ezt a hibát. Menjünk vissza a városba! *csapja össze a kezeit, majd a félisten felé fordul* Mi is köszönjük a segítséget, sok sikert a továbbiakban.
*Azzal már csak az orkra vár, hogy vajon vele tart-e, vagy még marad egy kicsit nézelődni, számára igazából édes mindegy. Ő megy, ha van kíséret, ha nincs.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-22 09:40:54
Üzenet elküldve: 2017-06-22 09:40:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
//Fegyver felruházás - 5. kör//
//Aktív vértviselet - 3. kör (utolsó)//
*Rohanás közben megüti a fülét a főnixnő mondandója, amelynek során a szétvágott inakkal térdelő óriásra olvas egy mágiát. A "tisztulj meg" szavakat csípi csak el, hiszen a harcra koncentrál, mégis felötlik a hatására a fejében egy gondolat.*
~Van gyógymód a fertőzött elmére!? Úgy éljek, megtanulom!~
*Az élet védelmére felesküdött, és nem csak a Hetedik tanítása nyomán, hanem lovagi mivoltának köszönhetően is. Sajnos néha nem lehetséges életet menteni, vagy csak úgy, hogy más valakiét elveszi, ám a lelke ezt is elbírja, ha harchelyzet van, vagy nem lát más kiutat. Ám, ha a főnix tud egy olyan módszert, ami segíthet, az más megvilágításba helyezi a történteket. Nem kell annyit ölnie, gyógyíthat is beteg elméket talán. Ráadásul, ha sikerül, akkor átfordíthatja az áldozatot a Hetedik szolgálatára, ami duplán jó.
De eme rövid kitekintés után kanyarodjunk csak ismét vissza a harcra! A lovag minden erejét, és bátorságát összeszedve rohan a szellem felé, és miután nem e világi lény már, így szüksége is van az efféle erényekre. Suhint egyet a fényből készült pengével, és várja a hatást, ami elmarad. Őszinte döbbenet ül ki a lovag arcára, mert ha a fényből nyert penge sem képes nyugodttá tenni a háborgó lelkeket, akkor milyen fegyver kell majd? A pillanatnyi meglepettségéből Letrion szavai zökkentik vissza. Vonásai megkeményednek, és némi szünetet tartva a csapások sorozatában, válaszra méltatja.*
-Milyen áron vagy hallhatatlan, Barátom? Kósza és korcs valója vagy csupán egykori önmagadnak, a Gonosz szolgája! Ilyen áron egyáltalán nem vonzó az ajánlatod!
*Nem akar hosszan bájcsevegni a szellemmel, ezért újabb támadást intézne próbálkozás gyanánt. Képtelen beletörődni egyelőre, hogy egy fényből készült fegyver hatástalan a sötétséggel szemben. A támadást azonban mielőtt kivitelezné, megjelenik mellette az imént leölt Gorden is, újabb szellemmel bővítve a repertoárt. Újdonsült vendége ajándékkal is kedveskedik neki, amint a pajzsot tartó válla felé megindít egy csonttőrt. A támadás maga nem átgondolt, hiszen a vállvért teljes védelmet biztosít a lovagnak. Hacsak a tőr nem mágikus, vagy olyan pontosan nem szúr Gorden, hogy a lemezek alá beszúrjon, akkor lecsúszik a szúrás a páncélról, vagy esetleg a tőr el is törik. A lovag kicsit ismét meglepődik az újdonsült jelenségen, majd védekezésképpen hátraszökken, amennyire csak tud, és maga elé emeli a pajzsát. A szúrás figyelmeztetés gyanánt éppen elég volt.
Védőállásban nem kezdeményez támadást, inkább kivár, hogy a szellemek miként próbálnak támadni. A művelet közben felmerül benne egy kevés kétely, hogy képtelen lesz ezzel a fegyverrel legyőzni őket. Amíg a főnix páros meg nem erősíti ebben, addig természetesen harcolni fog, ám felméri a többi lehetőségét is. Elpillant a két harcoló félisten irányába, hogy felmérje, hogy még mindig elérhetetlen magasságban harcolnak-e, vagy tud a démoni teremtmény ellen segíteni, hátha azt jobban fogja a fényfegyver. Elpillant a társai felé is, mert ha Keta még él, akkor a menekülés egyik opciójaként le fogja ütni a nőt, és elrabolja majd, hogy tudjon gyógymódot találni a sérült elméjére, s ne kelljen megölnie.*
~Synmira!~
*Merül fel opcióként a lehetőség, ahová menekülhet abban az esetben, ha ezt a lehetőséget kell választania. A mágusok fészke kiváló hely az elmeorvoslás gyakorlására, bár a Negyvenes paklijában a Halál is benne van. Lehetséges, hogy Worenth mester, dacára a neki írt levélnek, átadja a lovagot Kagan hadúrnak, és kivégzik. Ezzel az eshetőséggel egyelőre nem számol a férfi, illetve Keta megmentése megéri számára a kockázatot.
Az ellene irányuló támadások során megpróbál egy-egy hárítás után ellentámadást indítani arra a célpontra, aki közelebb van hozzá a két szellemteremtmény közül. Talán többszöri vágással leterítheti őket. Célzott támadási pont nincs egyébként a mozdulatában, mert szellemek lévén nem gondolja, hogy a feje, vagy a szíve többet érne, mint például a lába. Ugyanúgy részei a plazmaszerű anyaguknak, így azt kell támadni, ami jobban a kezére esik. Legalábbis a harcos így gondolkozik.*
//Fegyver felruházás - 5. kör//
//Aktív vértviselet - 3. kör (utolsó)//
*Rohanás közben megüti a fülét a főnixnő mondandója, amelynek során a szétvágott inakkal térdelő óriásra olvas egy mágiát. A "tisztulj meg" szavakat csípi csak el, hiszen a harcra koncentrál, mégis felötlik a hatására a fejében egy gondolat.*
~Van gyógymód a fertőzött elmére!? Úgy éljek, megtanulom!~
*Az élet védelmére felesküdött, és nem csak a Hetedik tanítása nyomán, hanem lovagi mivoltának köszönhetően is. Sajnos néha nem lehetséges életet menteni, vagy csak úgy, hogy más valakiét elveszi, ám a lelke ezt is elbírja, ha harchelyzet van, vagy nem lát más kiutat. Ám, ha a főnix tud egy olyan módszert, ami segíthet, az más megvilágításba helyezi a történteket. Nem kell annyit ölnie, gyógyíthat is beteg elméket talán. Ráadásul, ha sikerül, akkor átfordíthatja az áldozatot a Hetedik szolgálatára, ami duplán jó.
De eme rövid kitekintés után kanyarodjunk csak ismét vissza a harcra! A lovag minden erejét, és bátorságát összeszedve rohan a szellem felé, és miután nem e világi lény már, így szüksége is van az efféle erényekre. Suhint egyet a fényből készült pengével, és várja a hatást, ami elmarad. Őszinte döbbenet ül ki a lovag arcára, mert ha a fényből nyert penge sem képes nyugodttá tenni a háborgó lelkeket, akkor milyen fegyver kell majd? A pillanatnyi meglepettségéből Letrion szavai zökkentik vissza. Vonásai megkeményednek, és némi szünetet tartva a csapások sorozatában, válaszra méltatja.*
-Milyen áron vagy hallhatatlan, Barátom? Kósza és korcs valója vagy csupán egykori önmagadnak, a Gonosz szolgája! Ilyen áron egyáltalán nem vonzó az ajánlatod!
*Nem akar hosszan bájcsevegni a szellemmel, ezért újabb támadást intézne próbálkozás gyanánt. Képtelen beletörődni egyelőre, hogy egy fényből készült fegyver hatástalan a sötétséggel szemben. A támadást azonban mielőtt kivitelezné, megjelenik mellette az imént leölt Gorden is, újabb szellemmel bővítve a repertoárt. Újdonsült vendége ajándékkal is kedveskedik neki, amint a pajzsot tartó válla felé megindít egy csonttőrt. A támadás maga nem átgondolt, hiszen a vállvért teljes védelmet biztosít a lovagnak. Hacsak a tőr nem mágikus, vagy olyan pontosan nem szúr Gorden, hogy a lemezek alá beszúrjon, akkor lecsúszik a szúrás a páncélról, vagy esetleg a tőr el is törik. A lovag kicsit ismét meglepődik az újdonsült jelenségen, majd védekezésképpen hátraszökken, amennyire csak tud, és maga elé emeli a pajzsát. A szúrás figyelmeztetés gyanánt éppen elég volt.
Védőállásban nem kezdeményez támadást, inkább kivár, hogy a szellemek miként próbálnak támadni. A művelet közben felmerül benne egy kevés kétely, hogy képtelen lesz ezzel a fegyverrel legyőzni őket. Amíg a főnix páros meg nem erősíti ebben, addig természetesen harcolni fog, ám felméri a többi lehetőségét is. Elpillant a két harcoló félisten irányába, hogy felmérje, hogy még mindig elérhetetlen magasságban harcolnak-e, vagy tud a démoni teremtmény ellen segíteni, hátha azt jobban fogja a fényfegyver. Elpillant a társai felé is, mert ha Keta még él, akkor a menekülés egyik opciójaként le fogja ütni a nőt, és elrabolja majd, hogy tudjon gyógymódot találni a sérült elméjére, s ne kelljen megölnie.*
~Synmira!~
*Merül fel opcióként a lehetőség, ahová menekülhet abban az esetben, ha ezt a lehetőséget kell választania. A mágusok fészke kiváló hely az elmeorvoslás gyakorlására, bár a Negyvenes paklijában a Halál is benne van. Lehetséges, hogy Worenth mester, dacára a neki írt levélnek, átadja a lovagot Kagan hadúrnak, és kivégzik. Ezzel az eshetőséggel egyelőre nem számol a férfi, illetve Keta megmentése megéri számára a kockázatot.
Az ellene irányuló támadások során megpróbál egy-egy hárítás után ellentámadást indítani arra a célpontra, aki közelebb van hozzá a két szellemteremtmény közül. Talán többszöri vágással leterítheti őket. Célzott támadási pont nincs egyébként a mozdulatában, mert szellemek lévén nem gondolja, hogy a feje, vagy a szíve többet érne, mint például a lába. Ugyanúgy részei a plazmaszerű anyaguknak, így azt kell támadni, ami jobban a kezére esik. Legalábbis a harcos így gondolkozik.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-21 18:26:36
Üzenet elküldve: 2017-06-21 18:26:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Sötét erők meg egy szívesség//
*A főnix női tagja cserél hát ellenfelet a lovaggal és a szerzetessel, akinek szintén kijár a megtiszteltetés, hogy tudja a nevét Eeyr félistene. Az óriáshoz érve mágiához folyamodik és oldalán egy kis zsákba nyúl, amibe belemarkol és ezüstös port vesz magához. Az új ellenfele felé szórja és úgy szól hozzá.*
-Tisztulj meg Eeyr a jóságos istennő nevében! Távozz belőle démoni sötétség és te, óriás fogadd el az áldást! *Fényesség veszi körbe a hórihorgas termetűt, aki hangosan felmorog és küzdd a sötétségért, nem akar ő jó útra térni.*
-Inkább meghalok, mint hogy egy nőneműnek behódoljak! Sa'Terreth az egyetlen isten, kit elismerek! *A földön éles csont után kutatva vet véget életének egy nyakvágással, mint hogy a megtisztulás elérje teljes lényét. Egy ellenféllel kevesebb, de a harcnak még közel sincs vége, hisz van egy szellem, egy földön szenvedő és két félisten is harcol az égen.
Pihekezű Ord ellenfele beszédesebbnek mutatkozik kissé, amíg meg nem érkezik a szerzetes, ki elbánt colos társával is.*
-Igaz, idehoztak, de láttad milyen angyali teremtmény, milyen tökéletes Khunezk? Őt követem és az istenét, aki teremtette, amíg be nem végzem. *Az ork talán sejtheti miféle mágia téveszti meg az alatta fekvő nőt, hisz mikor idejött festeni, ő is egy bájos ork hölgyet festett le, nem a démoni nő valódi énjét, mint az később kiderült. Miközben beszélget Ord és Waia, a főnix nő ellenfele végez magával, így a félisten hozzájuk indul el, csatlakozni.*
-Köszönöm, hogy a jó oldalon harcoltatok, de jobb ha távoztok, mert elfajulhat a harc és még mi félistenek is menekülésre kényszerülhetünk. Azért jöttünk, hogy megmentsünk téged ork, de nem számoltam azzal, hogy lesz itt olyan igaz hívő, aki egyedül szembe szállna a sötétséggel. Jutalmatok nem marad el, de kérlek távozzatok. *Ezzel elszárnyal Ryrin felé, aki a szellemmel próbál végezni. Letrion mindenfélét dobál a lovag felé, aki előre tőr, hogy fényes pengéjével véget vessen életének, immár másodszor halhatna meg. Lehetséges lenne ez? Az első vágás fájdalmasan érinti, de gyorsan hátra is húzódik, a többi vágás elől.*
-A barátod voltam, de már nem az vagyok! Csatlakozz és te is lehetsz halhatatlan, mint mi! *Ezzel új szellemtársa felé mutat, aki a nem rég legyőzött kántáló Gorden személyében jelenik meg Ryrin mellett, a pajzsot tartó vállába szúrva egy csontdarabot, üdvözlési ajándékként.*
-Nem győztél le, csak átsegítettél egy másik létsíkra, ahonnan örömmel foglak kínozni! *Szólal fel és csatlakozik kísérteties társához.*
*A főnix női tagja cserél hát ellenfelet a lovaggal és a szerzetessel, akinek szintén kijár a megtiszteltetés, hogy tudja a nevét Eeyr félistene. Az óriáshoz érve mágiához folyamodik és oldalán egy kis zsákba nyúl, amibe belemarkol és ezüstös port vesz magához. Az új ellenfele felé szórja és úgy szól hozzá.*
-Tisztulj meg Eeyr a jóságos istennő nevében! Távozz belőle démoni sötétség és te, óriás fogadd el az áldást! *Fényesség veszi körbe a hórihorgas termetűt, aki hangosan felmorog és küzdd a sötétségért, nem akar ő jó útra térni.*
-Inkább meghalok, mint hogy egy nőneműnek behódoljak! Sa'Terreth az egyetlen isten, kit elismerek! *A földön éles csont után kutatva vet véget életének egy nyakvágással, mint hogy a megtisztulás elérje teljes lényét. Egy ellenféllel kevesebb, de a harcnak még közel sincs vége, hisz van egy szellem, egy földön szenvedő és két félisten is harcol az égen.
Pihekezű Ord ellenfele beszédesebbnek mutatkozik kissé, amíg meg nem érkezik a szerzetes, ki elbánt colos társával is.*
-Igaz, idehoztak, de láttad milyen angyali teremtmény, milyen tökéletes Khunezk? Őt követem és az istenét, aki teremtette, amíg be nem végzem. *Az ork talán sejtheti miféle mágia téveszti meg az alatta fekvő nőt, hisz mikor idejött festeni, ő is egy bájos ork hölgyet festett le, nem a démoni nő valódi énjét, mint az később kiderült. Miközben beszélget Ord és Waia, a főnix nő ellenfele végez magával, így a félisten hozzájuk indul el, csatlakozni.*
-Köszönöm, hogy a jó oldalon harcoltatok, de jobb ha távoztok, mert elfajulhat a harc és még mi félistenek is menekülésre kényszerülhetünk. Azért jöttünk, hogy megmentsünk téged ork, de nem számoltam azzal, hogy lesz itt olyan igaz hívő, aki egyedül szembe szállna a sötétséggel. Jutalmatok nem marad el, de kérlek távozzatok. *Ezzel elszárnyal Ryrin felé, aki a szellemmel próbál végezni. Letrion mindenfélét dobál a lovag felé, aki előre tőr, hogy fényes pengéjével véget vessen életének, immár másodszor halhatna meg. Lehetséges lenne ez? Az első vágás fájdalmasan érinti, de gyorsan hátra is húzódik, a többi vágás elől.*
-A barátod voltam, de már nem az vagyok! Csatlakozz és te is lehetsz halhatatlan, mint mi! *Ezzel új szellemtársa felé mutat, aki a nem rég legyőzött kántáló Gorden személyében jelenik meg Ryrin mellett, a pajzsot tartó vállába szúrva egy csontdarabot, üdvözlési ajándékként.*
-Nem győztél le, csak átsegítettél egy másik létsíkra, ahonnan örömmel foglak kínozni! *Szólal fel és csatlakozik kísérteties társához.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:45:04
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:45:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
* Többnyire sikeresnek mondhatja magát, hiszen még mindene épségben van és egyelőre úgy néz ki, így is marad. Hacsak nem tesz áldozata valamit, ami ez ellen való volna. *
- Ez nem igaz, láttam, hogy téged csak idehoztak! * Mondja a lánynak. Tulajdonképpen már akkor sem értette, hogy mi folyik itt - most meg még annyira sem -, de azt látta, hogy a lány ellenkezett.
Hamarosan megérkezik Waia, akinek remek ötlete az, hogy meg kéne kötözni a lányt, majd egyből közli, hogy nincs nála kötél. Ilyen a remek elhatározás. Ord először lopva hátrapillant, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az egyik "jó" áll mögötte, nem pedig egy "rossz" Sa'Tereth hívő; aztán csupán morog egyet és megrázza a fejét, jelezve, hogy nála sincs semmiféle zsineg. Így hát marad az, hogy továbbra is földhöz szegezi az alatta lévő hívőt. Végső esetre még mindig ott van a tőr a lány nyakának szegezve, így ha minden kötél szakad - habár, mint megtudtuk nincs minek szakadnia sajnos -, meg tudja magát védeni azzal, hogy kioltja a másik életét. Persze kivételt képez ez alól, ha nem a lány próbál kiszabadulni, hanem hátulról érkezik a támadás - ebben az esetben ugyebár nem segít sokat, ha kivégzi a védtelent. A szerzetes monológjába először nem tervez beleszólni, aztán végül mégis megteszi. *
- Ki az a Ryrin? * Kérdi, közben továbbra is a leányzóra figyel. Hallhatta volna ugyan, ahogy a félistennő a lovag nevét említi, de ő a legkevésbé sem azzal van elfoglalva az utóbbi időben, hanem, hogy a lánnyal csevegjen, no meg a földön tartsa őt. *
- Az nem kérdés, hogy hibát csináltam. Nem kellett volna ide jönnöm, maradtam volna inkább a városban... * Mérgelődik magában, habár ez csak a megszokott, berögződött véleménye, miszerint semmi nem jó, ami nem olyan, mint a jól megszokott, unalmas, silány, de legalább békés élete. Most ugyan nem túl jó, mégis mélyen legbelül tudja, hogy sokkal szürkébb lenne az élete, ha most is épp négy fal között szundítana, vagy épp koplalva ücsörögne a sarokban, mert annyira kínozná már az éhség, hogy aludni sem tudna. Habár a Vérkert sem bővelkedik túlzottan az ételekből, de legalább nem érzi, hogy éhes, mert annyira izgatott az eseményektől. *
- Vagy hogy érted? * Szólal meg végül ismét, a kérdést természetesen Waiához intézve, nem a lányhoz. A vele való beszélgetést kezdi feladni, hiszen - Ord véleménye szerint - túl elfogult ahhoz, hogy valami normális indokot találjon arra, hogy Sa'Tereth szolgálatába állt. *
* Többnyire sikeresnek mondhatja magát, hiszen még mindene épségben van és egyelőre úgy néz ki, így is marad. Hacsak nem tesz áldozata valamit, ami ez ellen való volna. *
- Ez nem igaz, láttam, hogy téged csak idehoztak! * Mondja a lánynak. Tulajdonképpen már akkor sem értette, hogy mi folyik itt - most meg még annyira sem -, de azt látta, hogy a lány ellenkezett.
Hamarosan megérkezik Waia, akinek remek ötlete az, hogy meg kéne kötözni a lányt, majd egyből közli, hogy nincs nála kötél. Ilyen a remek elhatározás. Ord először lopva hátrapillant, hogy megbizonyosodjon róla, hogy az egyik "jó" áll mögötte, nem pedig egy "rossz" Sa'Tereth hívő; aztán csupán morog egyet és megrázza a fejét, jelezve, hogy nála sincs semmiféle zsineg. Így hát marad az, hogy továbbra is földhöz szegezi az alatta lévő hívőt. Végső esetre még mindig ott van a tőr a lány nyakának szegezve, így ha minden kötél szakad - habár, mint megtudtuk nincs minek szakadnia sajnos -, meg tudja magát védeni azzal, hogy kioltja a másik életét. Persze kivételt képez ez alól, ha nem a lány próbál kiszabadulni, hanem hátulról érkezik a támadás - ebben az esetben ugyebár nem segít sokat, ha kivégzi a védtelent. A szerzetes monológjába először nem tervez beleszólni, aztán végül mégis megteszi. *
- Ki az a Ryrin? * Kérdi, közben továbbra is a leányzóra figyel. Hallhatta volna ugyan, ahogy a félistennő a lovag nevét említi, de ő a legkevésbé sem azzal van elfoglalva az utóbbi időben, hanem, hogy a lánnyal csevegjen, no meg a földön tartsa őt. *
- Az nem kérdés, hogy hibát csináltam. Nem kellett volna ide jönnöm, maradtam volna inkább a városban... * Mérgelődik magában, habár ez csak a megszokott, berögződött véleménye, miszerint semmi nem jó, ami nem olyan, mint a jól megszokott, unalmas, silány, de legalább békés élete. Most ugyan nem túl jó, mégis mélyen legbelül tudja, hogy sokkal szürkébb lenne az élete, ha most is épp négy fal között szundítana, vagy épp koplalva ücsörögne a sarokban, mert annyira kínozná már az éhség, hogy aludni sem tudna. Habár a Vérkert sem bővelkedik túlzottan az ételekből, de legalább nem érzi, hogy éhes, mert annyira izgatott az eseményektől. *
- Vagy hogy érted? * Szólal meg végül ismét, a kérdést természetesen Waiához intézve, nem a lányhoz. A vele való beszélgetést kezdi feladni, hiszen - Ord véleménye szerint - túl elfogult ahhoz, hogy valami normális indokot találjon arra, hogy Sa'Tereth szolgálatába állt. *
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-10 00:31:38
Üzenet elküldve: 2017-06-10 00:31:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
*Eeyr fénye erőt ad neki, de nem eleget ahhoz, hogy ne kapjon be egy kellemetlenül nagy rúgást. Mondjuk az is kész isteni csoda, hogy a legkomolyabb sérülése egy, a karjába állt csontdarab. Feltápászkodik, kihúzza magából az ujjpercnyi töredéket, majd néhány másodpercig nézi, ahogy a sebből lassan szivárogni kezd a vér. Nem súlyos, nem vészes, a harcban se nagyon fogja gátolni, de mégis hogy lehetett ilyen rettentően figyelmetlen? Vagy csak az óriás lenne annyival jobb harcos, mint a többi? Ebben a pillanatban bizonyosodik be az ellenkezője, ugyanis amaz elhajítja a fegyverét csak úgy bele a nagyvilágba. Talán célzott vele valamit, talán nem, ez sosem fog kiderülni a szerzetes számára, viszont nem is érdekli.*
- Hülye! *nem is tudja, melyiküknek címzi a provokatív megjegyzést, az óriásnak, vagy magának. Inkább utóbbi. Komolyan azért nyelt be egy legényes ütést, hogy aztán a fegyvert, amit ki akart rúgni az óriás kezéből, a gazdája csak úgy eldobja?* Hát ott egyen meg a rosseb!
*Minthogy a félistennő veszi a felkérést táncra, és azonnal párcserét javasol, Waia megfogyott lelkesedése ellenére kénytelen Ryrinnel együtt harcolni egy szellem ellen. Ha nem venné biztosra, hogy a démoni Úr nyomán a szolgája visszatér majd szellemként, akkor bizony átkozottul dühös lenne a lovagra. Nem hiába nem oltott ki eddig egy életet sem a szerzetes, ő hiszi, hogy ebben többek Sa'Tereth követeinél. Tisztelik, becsülik, és védelmezik az életet. És ez nem egyeztethető össze azzal, hogy valakit a saját területén támadnak meg, és ölnek le, mint egy disznót. Mi több, ez minden szempontból ellenszenvessé teszi számára Ryrint. Erre soha nem foghatja rá, hogy önvédelem, ez pusztán egy gyilkosság volt, szükségtelen elvétele egy életnek. Most már miben jobb, mint ezek a Sa'Tereth hívek itt? Szemben az orkkal, aki láthatóan igyekszik megkímélni a lány életét, és a harcát már megnyerte. Azért nem mulasztja el megjegyezni, mikor a félistennő a nevén szólítja:*
- Tudja a nevem! *nagy kerek szemekkel néz Eeyr követére, aki pedig kezelésbe veszi az óriást, Ryrin a szellemet, és ráadásul megjegyzi, hogy nem is akar közösködni a szerzetessel. Nagyszerű!*
- Hát én se téged! *toppant egyet a földön a szerzetes, majd fortyogva elsétál. Őszintén tényleg örül neki, hogy a lovag nem kér a segítségéből, így nem kell megtagadja az félistennő parancsát. Ellenben az egy életre eldőlt benne, hogy Ryrinből nem kér. Akármilyen buzgón imádkozik is Eeyrhez, csak egy gyilkos. Neki viszont nem marad ellenség, így jobb híján az orkhoz sétál, aki addigra már leteperte a lányt. Lehet el kéne rejteni a nőnemű legyőzöttet, a lovag meg akarhatja erőszakolni, ha vége a harcnak.*
- Meg kéne kötözni *jegyzi meg, miközben hol az orkra pillant, hol a lányra* De nincs nálam kötél. Csalafinta fintora a sorsnak. Gondolom te sem hoztál magaddal. Akkor jobb híján tartsd ott *vonja meg a vállát* Nekem nem tetszik a helyzet. És ez a Ryrin se tetszik. Lehet, hogy hibát követünk el?
*Mélázik el, miközben nézi a mostanra feltételezhetően kibontakozott harcokat. Ryrin egy gyilkos, akit Eeyr láthatóan jobban pártol, mint Waiát, mert vele érkezett erősítés, méghozzá két félisten. Nagyon úgy fest, hogy félreismerték ezt az Eeyrt. Ha pedig Sa'Terethet és társait valóban visszatoloncolják oda, ahonnan jöttek, Eeyr teljhatalmúként uralkodhat majd az olyan szolgákkal, mint Ryrin. Bár azért ennyire remélhetőleg nem rossz a helyzet, Waiában erős kételyek fogalmazódtak meg azt illetően, hogy vajon tényleg az igaz ügyet szolgálja-e, vagy megint átrázták a fejét...*
*Eeyr fénye erőt ad neki, de nem eleget ahhoz, hogy ne kapjon be egy kellemetlenül nagy rúgást. Mondjuk az is kész isteni csoda, hogy a legkomolyabb sérülése egy, a karjába állt csontdarab. Feltápászkodik, kihúzza magából az ujjpercnyi töredéket, majd néhány másodpercig nézi, ahogy a sebből lassan szivárogni kezd a vér. Nem súlyos, nem vészes, a harcban se nagyon fogja gátolni, de mégis hogy lehetett ilyen rettentően figyelmetlen? Vagy csak az óriás lenne annyival jobb harcos, mint a többi? Ebben a pillanatban bizonyosodik be az ellenkezője, ugyanis amaz elhajítja a fegyverét csak úgy bele a nagyvilágba. Talán célzott vele valamit, talán nem, ez sosem fog kiderülni a szerzetes számára, viszont nem is érdekli.*
- Hülye! *nem is tudja, melyiküknek címzi a provokatív megjegyzést, az óriásnak, vagy magának. Inkább utóbbi. Komolyan azért nyelt be egy legényes ütést, hogy aztán a fegyvert, amit ki akart rúgni az óriás kezéből, a gazdája csak úgy eldobja?* Hát ott egyen meg a rosseb!
*Minthogy a félistennő veszi a felkérést táncra, és azonnal párcserét javasol, Waia megfogyott lelkesedése ellenére kénytelen Ryrinnel együtt harcolni egy szellem ellen. Ha nem venné biztosra, hogy a démoni Úr nyomán a szolgája visszatér majd szellemként, akkor bizony átkozottul dühös lenne a lovagra. Nem hiába nem oltott ki eddig egy életet sem a szerzetes, ő hiszi, hogy ebben többek Sa'Tereth követeinél. Tisztelik, becsülik, és védelmezik az életet. És ez nem egyeztethető össze azzal, hogy valakit a saját területén támadnak meg, és ölnek le, mint egy disznót. Mi több, ez minden szempontból ellenszenvessé teszi számára Ryrint. Erre soha nem foghatja rá, hogy önvédelem, ez pusztán egy gyilkosság volt, szükségtelen elvétele egy életnek. Most már miben jobb, mint ezek a Sa'Tereth hívek itt? Szemben az orkkal, aki láthatóan igyekszik megkímélni a lány életét, és a harcát már megnyerte. Azért nem mulasztja el megjegyezni, mikor a félistennő a nevén szólítja:*
- Tudja a nevem! *nagy kerek szemekkel néz Eeyr követére, aki pedig kezelésbe veszi az óriást, Ryrin a szellemet, és ráadásul megjegyzi, hogy nem is akar közösködni a szerzetessel. Nagyszerű!*
- Hát én se téged! *toppant egyet a földön a szerzetes, majd fortyogva elsétál. Őszintén tényleg örül neki, hogy a lovag nem kér a segítségéből, így nem kell megtagadja az félistennő parancsát. Ellenben az egy életre eldőlt benne, hogy Ryrinből nem kér. Akármilyen buzgón imádkozik is Eeyrhez, csak egy gyilkos. Neki viszont nem marad ellenség, így jobb híján az orkhoz sétál, aki addigra már leteperte a lányt. Lehet el kéne rejteni a nőnemű legyőzöttet, a lovag meg akarhatja erőszakolni, ha vége a harcnak.*
- Meg kéne kötözni *jegyzi meg, miközben hol az orkra pillant, hol a lányra* De nincs nálam kötél. Csalafinta fintora a sorsnak. Gondolom te sem hoztál magaddal. Akkor jobb híján tartsd ott *vonja meg a vállát* Nekem nem tetszik a helyzet. És ez a Ryrin se tetszik. Lehet, hogy hibát követünk el?
*Mélázik el, miközben nézi a mostanra feltételezhetően kibontakozott harcokat. Ryrin egy gyilkos, akit Eeyr láthatóan jobban pártol, mint Waiát, mert vele érkezett erősítés, méghozzá két félisten. Nagyon úgy fest, hogy félreismerték ezt az Eeyrt. Ha pedig Sa'Terethet és társait valóban visszatoloncolják oda, ahonnan jöttek, Eeyr teljhatalmúként uralkodhat majd az olyan szolgákkal, mint Ryrin. Bár azért ennyire remélhetőleg nem rossz a helyzet, Waiában erős kételyek fogalmazódtak meg azt illetően, hogy vajon tényleg az igaz ügyet szolgálja-e, vagy megint átrázták a fejét...*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-06-08 18:50:17
Üzenet elküldve: 2017-06-08 18:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
//Fegyver felruházás - 4. kör//
//Aktív vértviselet - 2. kör//
*Végül a csata kezd a javukra fordulni, hiszen a világon semmit nem idéztek meg a kántálók, imádkozók. Ryrin az csak, akinek sikerült ezt elérnie, amint egy fénycsóva lengi körül, amit miután megérint, újfent bátorsággal telik meg harcos szíve. Abban a pillanatban átsuhan a lelkén a tűz, mely már olyan sok férfit és amazont lángba borított, mely olyan sok csatát megnyert már! Igazi erőre olyan értelemben nincs is szüksége, hogy ne érezze az izmait fáradtnak, csupán lélekben, amit a fénycsóva puszta jelenléte is megadott neki.
A műsor után azonnal támadásba lendül, és a kántáló férfi felé veszi az irányt, aki kitér ugyan a pajzscsapás elől, ám a kardtól nem fél, s önnön teste ellen cselekedve, lényegében rátolja magát a halálos pengére. Mormol valami végszót is, amelyben ő is istenét, Sa'Terethet hívja segítségül, majd a súlya elnehezedik, és élettelen teste lecsúszik a kardról.*
~Hogy lehettek ilyen elvakultak? Még a patkány is védi az életét, ha tűz üt föl!~
*Megrázza a fejét a lovag, de csak ennyit foglalkozik az elhunyttal. Nem tudja, hogy mit is kellene tennie, hogy amaz ne térjen vissza a halálból, így csupán reménykedik, hogy a Hetedik fényes kardja elegendő lesz arra, hogy lelkét a túlvilághoz kötözze.
Mielőtt komolyabban elmerülhetne a gondolataiban, a távolban felcsattan az egyik Főnix hangja, akire a félvér lovag rápillant, és köszönetképpen bólint egyet, majd elindul egykori társa, Letrion felé.*
-Ez az én ügyem, Waia! Fedezz, vagy segíts az orknak!
*Bólint a harcművésznek -kinek nevét egyetlen pillanat alatt megjegyezte-, majd ütemesen a Szellem felé kezd kocogni, miközben megejti a búcsúztató szövegét.*
-Hű társam voltál a bajban, míg az ellenség elméje meg nem fertőzött! Nem vagy most egyéb, mint egy kiégett, kósza lélek, egykori fényes önmagadnak ocsmány tükörképe! Ám szenvedésednek hamarosan vége, Barátom! Nem gyászol majd senki, csak én! Nem szólnak rólad majd híres trubadúrok, de a szememben mégis nagy voltál! Híres hős, kinek méltó csatában kellett volna elhalnia úgy, hogy nem lesz a Gonosz testetlen szolgája! Titkodat megőrzöm, emlékezzen rólad úgy, ki ismert téged, mint azon az estén, mikor hősiesen elhulltál!
*A mondandója végére csatakiáltásban tör elő, majd ha az ellenség közelébe ért, megpróbálja átlósan elmetszeni szellem testét. Éri a csapás a fejet is, majd a nyaki részen suhanhat át a fénypenge, míg végül a lábtőnél ki nem szalad majd, hogy bevégezze a feladatát. Ha futás közben Letrion koponyákkal támadna, vagy más fegyvert használna, a lovag a pajzsával igyekszik kivédeni a felé repülő tárgyakat.*
//Fegyver felruházás - 4. kör//
//Aktív vértviselet - 2. kör//
*Végül a csata kezd a javukra fordulni, hiszen a világon semmit nem idéztek meg a kántálók, imádkozók. Ryrin az csak, akinek sikerült ezt elérnie, amint egy fénycsóva lengi körül, amit miután megérint, újfent bátorsággal telik meg harcos szíve. Abban a pillanatban átsuhan a lelkén a tűz, mely már olyan sok férfit és amazont lángba borított, mely olyan sok csatát megnyert már! Igazi erőre olyan értelemben nincs is szüksége, hogy ne érezze az izmait fáradtnak, csupán lélekben, amit a fénycsóva puszta jelenléte is megadott neki.
A műsor után azonnal támadásba lendül, és a kántáló férfi felé veszi az irányt, aki kitér ugyan a pajzscsapás elől, ám a kardtól nem fél, s önnön teste ellen cselekedve, lényegében rátolja magát a halálos pengére. Mormol valami végszót is, amelyben ő is istenét, Sa'Terethet hívja segítségül, majd a súlya elnehezedik, és élettelen teste lecsúszik a kardról.*
~Hogy lehettek ilyen elvakultak? Még a patkány is védi az életét, ha tűz üt föl!~
*Megrázza a fejét a lovag, de csak ennyit foglalkozik az elhunyttal. Nem tudja, hogy mit is kellene tennie, hogy amaz ne térjen vissza a halálból, így csupán reménykedik, hogy a Hetedik fényes kardja elegendő lesz arra, hogy lelkét a túlvilághoz kötözze.
Mielőtt komolyabban elmerülhetne a gondolataiban, a távolban felcsattan az egyik Főnix hangja, akire a félvér lovag rápillant, és köszönetképpen bólint egyet, majd elindul egykori társa, Letrion felé.*
-Ez az én ügyem, Waia! Fedezz, vagy segíts az orknak!
*Bólint a harcművésznek -kinek nevét egyetlen pillanat alatt megjegyezte-, majd ütemesen a Szellem felé kezd kocogni, miközben megejti a búcsúztató szövegét.*
-Hű társam voltál a bajban, míg az ellenség elméje meg nem fertőzött! Nem vagy most egyéb, mint egy kiégett, kósza lélek, egykori fényes önmagadnak ocsmány tükörképe! Ám szenvedésednek hamarosan vége, Barátom! Nem gyászol majd senki, csak én! Nem szólnak rólad majd híres trubadúrok, de a szememben mégis nagy voltál! Híres hős, kinek méltó csatában kellett volna elhalnia úgy, hogy nem lesz a Gonosz testetlen szolgája! Titkodat megőrzöm, emlékezzen rólad úgy, ki ismert téged, mint azon az estén, mikor hősiesen elhulltál!
*A mondandója végére csatakiáltásban tör elő, majd ha az ellenség közelébe ért, megpróbálja átlósan elmetszeni szellem testét. Éri a csapás a fejet is, majd a nyaki részen suhanhat át a fénypenge, míg végül a lábtőnél ki nem szalad majd, hogy bevégezze a feladatát. Ha futás közben Letrion koponyákkal támadna, vagy más fegyvert használna, a lovag a pajzsával igyekszik kivédeni a felé repülő tárgyakat.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-24 10:56:04
Üzenet elküldve: 2017-05-24 10:56:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Sötét erők meg egy szívesség//
*Waia ellenfelét egy rúgással elintézi, legalábbis egy időre biztos nem fogja őket zavarni. Ájultan terül el a földön a Colos mélységi. Felmérve a csata állását tovább is áll a szerzetes, hogy az óriással folytassa a küzdelmet.
Eközben orkunk a földön levegőért köhécselő nő felé közeledik, aki a kezeivel fegyver után kutat a földön. Ezt megakadályozva Ord lefogja a kezeit az orgyilkosnak és lábai közé akarja fogni, de az alatta levő nő sokat mocorog, így a mellkasára térdelve tudja csak a földhöz szegezni azt és beszélgetést kezdeményezni.*
-Mert engem a gyilkolás éltet, hogy elvegyem más életét, mint mondjuk a tiédet! *Erőlködik, hogy szabaduljon, miközben nehézkesen veszi a levegőt a nő, de sorsfordítót nem tud tenni a súlykülönbségek miatt.
Ryrin mindeközben istenéhez Eeyrhez fohászkodik, hogy továbbra is kitartóan küzdhessen. Egy halovány fénycsóva jelenik meg körülötte, amiből erőt meríthet és ha megteszi erősebbnek is érzi magát egy kicsit. A kántáló felé ront, hogy megzavarja az igemondásba, így annak nem sikerül végigmondania, amibe belekezdett. Gorden az érkező ütéstől hátradől és az ellenséges lovag kardjának segíti útját, hogy saját életét vegye, a húsába szúrva, hogy testét hátrahagyva Sa'Terethethez mondhassa utolsó imáját.*
-Uram! Hadd térjek vissza szellemként bosszút állni! *Ezzel át is adja magát a halálnak, így vele nincs több gond egyelőre. Az, hogy az istene hajlandó e teljesíteni a kérését, majd úgy is kiderül.
Az óriást viszont Waia veszi célba, Eeyr őt is részesíti halovány fénnyel, amiből erőt meríthet a további küzdelemhez. A bárdot tartó kezet próbálja megrúgni ellenfelének, hogy megszabaduljanak a fegyvertől és előnyt szerezhessen. Pont a rúgással egy időben fordítja fejét új támadója felé az óriás és kezével a rúgás felé csap, így a szerzetes pár méterrel arrébb landol a földön pár horzsolást szerezve. Eközben hatalmasan ordít fel óriásunk és a csatabárdra támaszkodva kiegyenesedik, fél lábon is megáll a lábán ha kell a következő támadásához. Ahogy elnézi már csak Letrionra számíthat, így fegyverét megsuhintja és eldobja a félisten nő felé, aki valahogy magával egy térbe zárta a szellemet. A főnix nő megszakítja a burkot és botjával levédi a felé repülő fegyvert.*
-Ryrin, Waia cseréljünk! *Ezzel gyorsan odarepül az óriáshoz a félistennő és a szellemet, ahogy kérte tőle a lovag még a harc legelején, rábízza. Szemei tűzben égnek, most majd megmutatja a fényt ennek az órásnak, aki meg merészelte támadni őt.*
*Waia ellenfelét egy rúgással elintézi, legalábbis egy időre biztos nem fogja őket zavarni. Ájultan terül el a földön a Colos mélységi. Felmérve a csata állását tovább is áll a szerzetes, hogy az óriással folytassa a küzdelmet.
Eközben orkunk a földön levegőért köhécselő nő felé közeledik, aki a kezeivel fegyver után kutat a földön. Ezt megakadályozva Ord lefogja a kezeit az orgyilkosnak és lábai közé akarja fogni, de az alatta levő nő sokat mocorog, így a mellkasára térdelve tudja csak a földhöz szegezni azt és beszélgetést kezdeményezni.*
-Mert engem a gyilkolás éltet, hogy elvegyem más életét, mint mondjuk a tiédet! *Erőlködik, hogy szabaduljon, miközben nehézkesen veszi a levegőt a nő, de sorsfordítót nem tud tenni a súlykülönbségek miatt.
Ryrin mindeközben istenéhez Eeyrhez fohászkodik, hogy továbbra is kitartóan küzdhessen. Egy halovány fénycsóva jelenik meg körülötte, amiből erőt meríthet és ha megteszi erősebbnek is érzi magát egy kicsit. A kántáló felé ront, hogy megzavarja az igemondásba, így annak nem sikerül végigmondania, amibe belekezdett. Gorden az érkező ütéstől hátradől és az ellenséges lovag kardjának segíti útját, hogy saját életét vegye, a húsába szúrva, hogy testét hátrahagyva Sa'Terethethez mondhassa utolsó imáját.*
-Uram! Hadd térjek vissza szellemként bosszút állni! *Ezzel át is adja magát a halálnak, így vele nincs több gond egyelőre. Az, hogy az istene hajlandó e teljesíteni a kérését, majd úgy is kiderül.
Az óriást viszont Waia veszi célba, Eeyr őt is részesíti halovány fénnyel, amiből erőt meríthet a további küzdelemhez. A bárdot tartó kezet próbálja megrúgni ellenfelének, hogy megszabaduljanak a fegyvertől és előnyt szerezhessen. Pont a rúgással egy időben fordítja fejét új támadója felé az óriás és kezével a rúgás felé csap, így a szerzetes pár méterrel arrébb landol a földön pár horzsolást szerezve. Eközben hatalmasan ordít fel óriásunk és a csatabárdra támaszkodva kiegyenesedik, fél lábon is megáll a lábán ha kell a következő támadásához. Ahogy elnézi már csak Letrionra számíthat, így fegyverét megsuhintja és eldobja a félisten nő felé, aki valahogy magával egy térbe zárta a szellemet. A főnix nő megszakítja a burkot és botjával levédi a felé repülő fegyvert.*
-Ryrin, Waia cseréljünk! *Ezzel gyorsan odarepül az óriáshoz a félistennő és a szellemet, ahogy kérte tőle a lovag még a harc legelején, rábízza. Szemei tűzben égnek, most majd megmutatja a fényt ennek az órásnak, aki meg merészelte támadni őt.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-15 20:13:16
Üzenet elküldve: 2017-05-15 20:13:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
* Tőrét a kezében szorongatva közeledik a lányhoz. Nem túl fényes darab, csak egy valamikor régen bizonyára jó pénzért elbocsátott, egyszerű díszekkel ellátott véznaság. Persze mindez a tőrre vonatkozik. Élesnek éles ugyan, de inkább használatos hétköznapibb dolgok vagdosására, semmint az élők megsebesítésére - azért a célnak megfelel, főleg, hogy nincs is tervben Keta kivégzése, hacsak nem lesz más lehetőség. *
- Állj... Ne mozdulj és nem bántalak! * Próbál egyezséget kötni a lánnyal, mikor még van nagyjából másfél méter kettejük között. Aztán mivel ezzel még nem szegi szavát, jobban is megközelíti őt. Először ellenőrzi, hogy nincs-e már a kezében több fegyver. Ha van, először megpróbálja azt kicsavarni a markából, s csak azután próbálkozik a következő lépéssel. Ha viszont nincs, akkor Keta kezeit lefogva, - nehogy kapálózzon, vagy új fegyvert vegyen elő - rámászik (lehetőség szerint térdeivel körülfogja a lány testét, de ha máshogy nem jön össze, akár rá is térdel a mellkasára) és saját tőrét a lány nyakának szegezve várja, hogy legyen valami. Valami, bármi. Amenyiben a mozdulatsor sikeres, abban az esetben továbbra is figyelve a pengére, egy rövid társalgásba is belekezd. *
- Nem vagyol te gonosznak való, mér' szolgálod mégis Őt?! * Persze, ha valami másképp alakul, mint ahogy azt elképzelte és nem jut ebbe a viszonylag nyugodt, beszélgetésre alkalmas helyzetbe, akkor nyilván nem kezd el trécselni. *
* Tőrét a kezében szorongatva közeledik a lányhoz. Nem túl fényes darab, csak egy valamikor régen bizonyára jó pénzért elbocsátott, egyszerű díszekkel ellátott véznaság. Persze mindez a tőrre vonatkozik. Élesnek éles ugyan, de inkább használatos hétköznapibb dolgok vagdosására, semmint az élők megsebesítésére - azért a célnak megfelel, főleg, hogy nincs is tervben Keta kivégzése, hacsak nem lesz más lehetőség. *
- Állj... Ne mozdulj és nem bántalak! * Próbál egyezséget kötni a lánnyal, mikor még van nagyjából másfél méter kettejük között. Aztán mivel ezzel még nem szegi szavát, jobban is megközelíti őt. Először ellenőrzi, hogy nincs-e már a kezében több fegyver. Ha van, először megpróbálja azt kicsavarni a markából, s csak azután próbálkozik a következő lépéssel. Ha viszont nincs, akkor Keta kezeit lefogva, - nehogy kapálózzon, vagy új fegyvert vegyen elő - rámászik (lehetőség szerint térdeivel körülfogja a lány testét, de ha máshogy nem jön össze, akár rá is térdel a mellkasára) és saját tőrét a lány nyakának szegezve várja, hogy legyen valami. Valami, bármi. Amenyiben a mozdulatsor sikeres, abban az esetben továbbra is figyelve a pengére, egy rövid társalgásba is belekezd. *
- Nem vagyol te gonosznak való, mér' szolgálod mégis Őt?! * Persze, ha valami másképp alakul, mint ahogy azt elképzelte és nem jut ebbe a viszonylag nyugodt, beszélgetésre alkalmas helyzetbe, akkor nyilván nem kezd el trécselni. *
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-14 16:16:23
Üzenet elküldve: 2017-05-14 16:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
- Milyen zöldségek teremnek itt, hogy mindenki ekkorára nő? *szakítja meg Colos elkeseredett lihegésének monotonitását a kérdés. Waia természetesen nem fogja megvárni, hogy a sötételf csontszilánkokat találjon, sőt, azt sem, hogy földre kerüljön. Amint Colos tarkója a megfelelő magasságba kerül, egy jól irányzott balos rúgással tervezi nyugtázni a harcot. Nem valami etikus dolog hátulról tarkón rúgni valakit, miközben két kézzel szorítja annak sérült kezét, de ha etikáról akarna diskurálni, nem Sa'Tereth hívei közé jött volna. Ha a rúgás talál, akkor a sötételf bizonyára elájul. Egy gyengébb csontozatú lénynél könnyedén halálos is lehetne, hiszen nyaktöréstől kezdve minden elképzelhető, de Colos nem tűnik annak a gyenge virágszálnak, aki így elengedné az életet. Könnyen lehet persze, hogy így is belehal a rúgásba, de ez a szerzetesben nem fog tudatosulni, hiszen nem sokat konyít az orvosláshoz, azt meg pláne nem fogja ellenőrizgetni, hogy lélegzik-e még a férfi. Van itt még bőven ellen, és épp így ő sem vacakolhat. Láthatóan jelenleg a lovag van a legkellemetlenebb helyzetben, hiszen kettő ellen küzd, és mindkettő kántál. Ryrin a kisebbet választja, így ha tetszik, ha nem, Waiának ezúttal egy igazán testes ellenféllel, egy óriással kell megküzdenie. Vagy legalábbis megzavarni a fohászát. Szerencsére a melák megkönnyíti az életét, mivel már le is ereszkedett fél térdre, így a feje elérhető közelségbe kerül egy erős ütés számára. A szerzetes a két pont közti legrövidebb utat választja a rohamra, az egyenest, így jobbára inkább oldalról, semmint hátulról közelít a monstrumhoz. Amikor elég közel ér, a lendületet kihasználva tesz egy negyedfordulatot a talajon, és egy oldalsó rúgással kíséreli meg eltalálni az óriás kezét, amennyiben az még a csatabárdot markolná. Ennek hiányában magát a bárdot kíséreli meg arrébb rúgni, hogy újfent kéz a kéz ellen küzdhessen az ellenfelével. Amennyiben hamarabb érkezik az ellentámadás, minthogy ő rúghatna, úgy nyilván védekezésre áll át inkább, és igyekszik elkerülni a csapást, hiszen a kettejük közti erőkülönbség egyértelmű, már csak a méretből adódóan is. Ebben az esetben többre nem törekedhet, mint lekötni az óriást, amíg a lovag sikeresen elbánik a másik kántálóval, vagy amíg az ork a segítségére tud sietni.*
- Milyen zöldségek teremnek itt, hogy mindenki ekkorára nő? *szakítja meg Colos elkeseredett lihegésének monotonitását a kérdés. Waia természetesen nem fogja megvárni, hogy a sötételf csontszilánkokat találjon, sőt, azt sem, hogy földre kerüljön. Amint Colos tarkója a megfelelő magasságba kerül, egy jól irányzott balos rúgással tervezi nyugtázni a harcot. Nem valami etikus dolog hátulról tarkón rúgni valakit, miközben két kézzel szorítja annak sérült kezét, de ha etikáról akarna diskurálni, nem Sa'Tereth hívei közé jött volna. Ha a rúgás talál, akkor a sötételf bizonyára elájul. Egy gyengébb csontozatú lénynél könnyedén halálos is lehetne, hiszen nyaktöréstől kezdve minden elképzelhető, de Colos nem tűnik annak a gyenge virágszálnak, aki így elengedné az életet. Könnyen lehet persze, hogy így is belehal a rúgásba, de ez a szerzetesben nem fog tudatosulni, hiszen nem sokat konyít az orvosláshoz, azt meg pláne nem fogja ellenőrizgetni, hogy lélegzik-e még a férfi. Van itt még bőven ellen, és épp így ő sem vacakolhat. Láthatóan jelenleg a lovag van a legkellemetlenebb helyzetben, hiszen kettő ellen küzd, és mindkettő kántál. Ryrin a kisebbet választja, így ha tetszik, ha nem, Waiának ezúttal egy igazán testes ellenféllel, egy óriással kell megküzdenie. Vagy legalábbis megzavarni a fohászát. Szerencsére a melák megkönnyíti az életét, mivel már le is ereszkedett fél térdre, így a feje elérhető közelségbe kerül egy erős ütés számára. A szerzetes a két pont közti legrövidebb utat választja a rohamra, az egyenest, így jobbára inkább oldalról, semmint hátulról közelít a monstrumhoz. Amikor elég közel ér, a lendületet kihasználva tesz egy negyedfordulatot a talajon, és egy oldalsó rúgással kíséreli meg eltalálni az óriás kezét, amennyiben az még a csatabárdot markolná. Ennek hiányában magát a bárdot kíséreli meg arrébb rúgni, hogy újfent kéz a kéz ellen küzdhessen az ellenfelével. Amennyiben hamarabb érkezik az ellentámadás, minthogy ő rúghatna, úgy nyilván védekezésre áll át inkább, és igyekszik elkerülni a csapást, hiszen a kettejük közti erőkülönbség egyértelmű, már csak a méretből adódóan is. Ebben az esetben többre nem törekedhet, mint lekötni az óriást, amíg a lovag sikeresen elbánik a másik kántálóval, vagy amíg az ork a segítségére tud sietni.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-09 21:39:41
Üzenet elküldve: 2017-05-09 21:39:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
//Fegyver felruházás - 3. kör//
//Aktív vértviselet - 1. kör//
*Lassan eljutnak oda, hogy mindenki komoly bajjal nézhet szembe. Az ork azért, mert nem igazán ért a harchoz, a szerzetes a Szellem miatt, míg Ryrin a túlerő okán. Akárhogy is, nem lesz képes a lovag minden fronton helytállni, az egyszer biztos! Jó lesz megerőltetnie magát az orknak, ha a társaság ki akar keveredni élve a helyzetből!
A lovag egyébként egész sikeresnek mondható eddig, úgy harcol, mint egy legendás harcos, körülötte hullanak az ellenfelek. De vajon meddig még? Mikor lesz, hogy elfogy a lendület, s ténylegesen komoly bajba, netán végzetes hátrányba kerül? Mit vonultat még fel az ellenség, ami meghaladja a képességeit?*
~Érted küzdök, Eeyr, s a védtelenekért! A végsőkig kitartok!~
*Mered egy pillanatra elszántan az égre, mintha csak onnan merítene a harchoz elegendő erőt, s az istennő segítségével nyomná el a szívében lüktető félelmet.
Akárhogy is, eddig a pillanatig eljutott, miután egy tigrisbukfenc segítségével átvágta az óriás inait, s térdre kényszerítette. Egy pillanatig agyalnia kell, hogy merre is tovább.*
~Az egyik az istenéért imádkozik a Vérkert szívében, míg a másik ellenem csavarja a szavait.~
*Az óriás fohásza, ha sikerül, akkor súlyában nagyobb lesz, míg Gordené vélhetően előbb csattan a társaságon, talán kisebb súllyal. A lovagnak most döntenie kell, hogy melyiket is próbálja meg semlegesíteni. Végül a kántáló mellett dönt, hiszen ha ez a varázslat harcképtelenné teszi a lovagot, akkor nem tud szembenézni az óriás által mondott fohász eredményével, legyen az bármi is. Ebben az esetben a csata elveszik. Meg aztán a kolosszus várhatóan már nem megy sehová sem, hacsaknem vánszorog.*
~Van olyan érzésem, hogy nem lesz jó nekem, ha ezt végigmondja!~
*A pajzs takarásából kirobbanva Gordent veszi hát célba. Ezúttal nem akrobatikázik, vagy próbál meg a gyorsaságára alapozni. A viszonyok megváltoztak, így alkalmazkodik a lovag is hozzá, s megpróbálja letaglózni a szónokló, kántáló lényt. A vállával próbálja elütni Gordent, s ha sikerül, akkor ugyanabban a kezében lévő fegyverével tovább is viszi a mozdulatot, hogy mély barázdát vágjon az ellenség húsába. Ha a támadás nem sikerül a várt módon, akkor az sem baj, hiszen ha nem késett el, a varázsige mormolásából egészen biztosan kizökkenti majd a férfit.*
//Fegyver felruházás - 3. kör//
//Aktív vértviselet - 1. kör//
*Lassan eljutnak oda, hogy mindenki komoly bajjal nézhet szembe. Az ork azért, mert nem igazán ért a harchoz, a szerzetes a Szellem miatt, míg Ryrin a túlerő okán. Akárhogy is, nem lesz képes a lovag minden fronton helytállni, az egyszer biztos! Jó lesz megerőltetnie magát az orknak, ha a társaság ki akar keveredni élve a helyzetből!
A lovag egyébként egész sikeresnek mondható eddig, úgy harcol, mint egy legendás harcos, körülötte hullanak az ellenfelek. De vajon meddig még? Mikor lesz, hogy elfogy a lendület, s ténylegesen komoly bajba, netán végzetes hátrányba kerül? Mit vonultat még fel az ellenség, ami meghaladja a képességeit?*
~Érted küzdök, Eeyr, s a védtelenekért! A végsőkig kitartok!~
*Mered egy pillanatra elszántan az égre, mintha csak onnan merítene a harchoz elegendő erőt, s az istennő segítségével nyomná el a szívében lüktető félelmet.
Akárhogy is, eddig a pillanatig eljutott, miután egy tigrisbukfenc segítségével átvágta az óriás inait, s térdre kényszerítette. Egy pillanatig agyalnia kell, hogy merre is tovább.*
~Az egyik az istenéért imádkozik a Vérkert szívében, míg a másik ellenem csavarja a szavait.~
*Az óriás fohásza, ha sikerül, akkor súlyában nagyobb lesz, míg Gordené vélhetően előbb csattan a társaságon, talán kisebb súllyal. A lovagnak most döntenie kell, hogy melyiket is próbálja meg semlegesíteni. Végül a kántáló mellett dönt, hiszen ha ez a varázslat harcképtelenné teszi a lovagot, akkor nem tud szembenézni az óriás által mondott fohász eredményével, legyen az bármi is. Ebben az esetben a csata elveszik. Meg aztán a kolosszus várhatóan már nem megy sehová sem, hacsaknem vánszorog.*
~Van olyan érzésem, hogy nem lesz jó nekem, ha ezt végigmondja!~
*A pajzs takarásából kirobbanva Gordent veszi hát célba. Ezúttal nem akrobatikázik, vagy próbál meg a gyorsaságára alapozni. A viszonyok megváltoztak, így alkalmazkodik a lovag is hozzá, s megpróbálja letaglózni a szónokló, kántáló lényt. A vállával próbálja elütni Gordent, s ha sikerül, akkor ugyanabban a kezében lévő fegyverével tovább is viszi a mozdulatot, hogy mély barázdát vágjon az ellenség húsába. Ha a támadás nem sikerül a várt módon, akkor az sem baj, hiszen ha nem késett el, a varázsige mormolásából egészen biztosan kizökkenti majd a férfit.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-07 09:49:14
Üzenet elküldve: 2017-05-07 09:49:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Sötét erők meg egy szívesség//
-Ez csak átmeneti. *Harácsol egyet és oldalra köp egyet a Colos, mert hát ne beszéljen neki hülyeségeket ez a szerzetes, meg fognak mind halni, majd Khunezk mindent elrendez, amit végez ellenfelével. Felkészül a következő ütés védésére, ám az nem ott érkezik, mint amire számított, így a bordáját érő ütéstől felkiált és összecsuklik a fájdalomtól. A kicsavart kezét próbálja kirángatni Waia kezéből, hogy oldalához kaphasson vele. A földön fekve néz a szerzetesre és másik kezével a földön tapogat a pengéjéért, ami nagy sajnálatára messzire el lett rúgva. Így kénytelen lesz egy csontszilák után kutakodni.
Ryrin nem az az akrobata kinézet, főleg nem páncélzatban, de mégis sikerül neki egy tigrisbukfencet lejtenie, úgy ahogy tervezte, ezzel nem kis fejfájást és lábfájást okozva az óriásnak. Ilyen támadásra senki sem számít, főleg egy gondolkodásban kissé visszamaradt faj. Rakrenor maga elé csapja alabárdját, amivel a földön lévő csontokat széthasítja és azok kissé elemelkedve a földről két oldalt szóródnak szét ismét a talajon.*
-Sa'Tereth segíts meg minket! *Ordít fel hangosan, miközben féltérdre ereszkedik és mérlegelni kezdd, hogy az orkot vegye célba vagy a nyomorult hegyes fülűt maga mögött.
Gorden nem rohant az óriás mögött, mikor az rohamozásra indult, így nem fut bele Ryrinba, aki pajzsával áll talpra, hogy védekezhessen. A sötét alak megáll, hisz nem a harcban jeleskedik, így kántálni kezd valamit, amit ha sikerül befejeznie, akkor lesz valami hatása is lehet.
Ord mindeközben a földön levegőért kapkodó lány felé indul meg, aki szúrós szemekkel nézi a közeledőt. Köhécsel és szenved láthatóan a rúgástól, na de ez sem tart örökké, ez ilyen most vagy soha alkalom lehet az ork számára, hogy megöli e vagy sem.*
-Ez csak átmeneti. *Harácsol egyet és oldalra köp egyet a Colos, mert hát ne beszéljen neki hülyeségeket ez a szerzetes, meg fognak mind halni, majd Khunezk mindent elrendez, amit végez ellenfelével. Felkészül a következő ütés védésére, ám az nem ott érkezik, mint amire számított, így a bordáját érő ütéstől felkiált és összecsuklik a fájdalomtól. A kicsavart kezét próbálja kirángatni Waia kezéből, hogy oldalához kaphasson vele. A földön fekve néz a szerzetesre és másik kezével a földön tapogat a pengéjéért, ami nagy sajnálatára messzire el lett rúgva. Így kénytelen lesz egy csontszilák után kutakodni.
Ryrin nem az az akrobata kinézet, főleg nem páncélzatban, de mégis sikerül neki egy tigrisbukfencet lejtenie, úgy ahogy tervezte, ezzel nem kis fejfájást és lábfájást okozva az óriásnak. Ilyen támadásra senki sem számít, főleg egy gondolkodásban kissé visszamaradt faj. Rakrenor maga elé csapja alabárdját, amivel a földön lévő csontokat széthasítja és azok kissé elemelkedve a földről két oldalt szóródnak szét ismét a talajon.*
-Sa'Tereth segíts meg minket! *Ordít fel hangosan, miközben féltérdre ereszkedik és mérlegelni kezdd, hogy az orkot vegye célba vagy a nyomorult hegyes fülűt maga mögött.
Gorden nem rohant az óriás mögött, mikor az rohamozásra indult, így nem fut bele Ryrinba, aki pajzsával áll talpra, hogy védekezhessen. A sötét alak megáll, hisz nem a harcban jeleskedik, így kántálni kezd valamit, amit ha sikerül befejeznie, akkor lesz valami hatása is lehet.
Ord mindeközben a földön levegőért kapkodó lány felé indul meg, aki szúrós szemekkel nézi a közeledőt. Köhécsel és szenved láthatóan a rúgástól, na de ez sem tart örökké, ez ilyen most vagy soha alkalom lehet az ork számára, hogy megöli e vagy sem.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-06 18:50:31
Üzenet elküldve: 2017-05-06 18:50:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
* Noha a zöldbőrű dobása inkább csak rontott némileg a helyzeten, ő mégis sikernek könyveli el, ugyanis magából indul ki. Ő pedig akárhogy is nézzük, nem örülne annak, ha egy éles tárgy fúródna a lábába. Az más kérdés, hogy egy hatalmas óriás inkább tűszúrásnak veszi és felbőszül csupán. Ám az ő képességei sem mozdulnak el pozitív irányba egy tűszúrástól (még ha negatív irányba sem), így annyira mégsem tesz rosszat a próbálkozással. A második lepattan a kolosszus vértjéről, ezáltal Ord ki is fogy a fegyverekből. Legalábbis azokból, amikkel távolról is tud küzdeni. Teljesen védtelenül azért mégsem akar állni, ezért előveszi díszes tőrét és félelemmel teli tekintettel kezdi el figyelni az eseményeket. A lovag és az óriás rohanni kezdenek egymás felé, a félkarú alak pedig minden bizonnyal még mindig ott halad a méretes "barátja" mögött. Ord figyelme lassan kicsit oldalra terelődik, ahol Keta talán még mindig a földről szemléli csak a történéseket. Akárhogy is, legutóbb még magánál volt - így talán még most is magánál van -, tehát veszélyt jelenthet Ordra és a lovagra egyaránt. Emiatt dönt úgy az ork, hogy a lány felé kezd el baktatni - hiszen megállapítása szerint az óriással és Gordennel úgysem vehetné fel a harcot, akkor legalább arról akar gondoskodni, hogy Keta ne okozzon több aggodalmat nekik. Nem tervez vele végezni, csak leütni, vagy ilyesmi. Igazából fogalma sincs, hogy mit kéne, leginkább attól függ minden, hogy milyen állapotban van a lány, illetve mit reagál arra, amikor meglátja, hogy közeledik felé a művész úr - már, ha észreveszi egyáltalán. *
* Noha a zöldbőrű dobása inkább csak rontott némileg a helyzeten, ő mégis sikernek könyveli el, ugyanis magából indul ki. Ő pedig akárhogy is nézzük, nem örülne annak, ha egy éles tárgy fúródna a lábába. Az más kérdés, hogy egy hatalmas óriás inkább tűszúrásnak veszi és felbőszül csupán. Ám az ő képességei sem mozdulnak el pozitív irányba egy tűszúrástól (még ha negatív irányba sem), így annyira mégsem tesz rosszat a próbálkozással. A második lepattan a kolosszus vértjéről, ezáltal Ord ki is fogy a fegyverekből. Legalábbis azokból, amikkel távolról is tud küzdeni. Teljesen védtelenül azért mégsem akar állni, ezért előveszi díszes tőrét és félelemmel teli tekintettel kezdi el figyelni az eseményeket. A lovag és az óriás rohanni kezdenek egymás felé, a félkarú alak pedig minden bizonnyal még mindig ott halad a méretes "barátja" mögött. Ord figyelme lassan kicsit oldalra terelődik, ahol Keta talán még mindig a földről szemléli csak a történéseket. Akárhogy is, legutóbb még magánál volt - így talán még most is magánál van -, tehát veszélyt jelenthet Ordra és a lovagra egyaránt. Emiatt dönt úgy az ork, hogy a lány felé kezd el baktatni - hiszen megállapítása szerint az óriással és Gordennel úgysem vehetné fel a harcot, akkor legalább arról akar gondoskodni, hogy Keta ne okozzon több aggodalmat nekik. Nem tervez vele végezni, csak leütni, vagy ilyesmi. Igazából fogalma sincs, hogy mit kéne, leginkább attól függ minden, hogy milyen állapotban van a lány, illetve mit reagál arra, amikor meglátja, hogy közeledik felé a művész úr - már, ha észreveszi egyáltalán. *
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-06 01:34:00
Üzenet elküldve: 2017-05-06 01:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
*A kivárás stratégiája jónak bizonyul, és bár nem sok tapasztalattal rendelkezik harc terén, de az a kevés beérni látszik. A lesújtó pengét tartó kezet két kézzel ragadja meg, és fordítja oldalra, a sötételf pedig láthatóan meglepődik, mert valóban elejti a pengét, amit a szerzetes azonnal oldalra rúg, nehogy újból felvehesse bárki.*
- Igazából megmentett *rázza meg magát a szerzetes* Kettő ellen nem tudtam volna küzdeni, de egy az egy ellen még megy.
*A morcos szavakra, miszerint valamelyiküknek meg kell halni, hát... Próbálja meg újból meggyőzni arról, hogy az istene lemondott róla, és hagyja a francba? Meneküljön el? Nem, arra legutóbb sem volt vevő, és orvul megpróbálta hátba támadni. Előtte kiáltott egyet, hogy Waia félre tudjon ugrani, de akkor is. Itt nincs helye irgalomnak, de persze megölni senkit nem fog. Egyszerűen ki kell üsse, nincs más járható út. A torokra mért csapást rosszul viselte a fickó, valószínűleg nincs annyira hozzászokva a test-test elleni harchoz. Ebben az esetben egyértelmű következtetés, hogy a kicsavart karjának oldala most teljesen védtelen. Így ezúttal Waia kell felvegye a támadó szerepét, neki kell kezdeményezni, így meg is rohamozza Colost. Nem igazán akar neki időt adni, hogy a kezéből elmúljon a fájdalom, azzal a saját dolgát nehezítené. Frontális támadásnak álcázza a tervét, hogy a sötételf szemből jövő támadás ellen készüljön fel, Waia ellenben mielőtt túl közel érne, kilép oldalra, egyik karjával igyekszik elkapni Colos fájó kezét, és másik öklével a sötételf immáron védtelen bordáira mérni egy akkora ütést, amekkorát csak bír. Ha sikerül, a kart akkor sem ereszti, igyekszik hátrafeszíteni, hogy ellenfelét földre kényszerítse, ha az ütés hatására nem rogyna le. Ha a mozdulatsor bárhol elbukik, úgy kénytelen tovább futni, és minél hamarabb megpördülni, hogy újból szemből lássa ellenfelét, ne pedig a hátát mutassa neki.*
*A kivárás stratégiája jónak bizonyul, és bár nem sok tapasztalattal rendelkezik harc terén, de az a kevés beérni látszik. A lesújtó pengét tartó kezet két kézzel ragadja meg, és fordítja oldalra, a sötételf pedig láthatóan meglepődik, mert valóban elejti a pengét, amit a szerzetes azonnal oldalra rúg, nehogy újból felvehesse bárki.*
- Igazából megmentett *rázza meg magát a szerzetes* Kettő ellen nem tudtam volna küzdeni, de egy az egy ellen még megy.
*A morcos szavakra, miszerint valamelyiküknek meg kell halni, hát... Próbálja meg újból meggyőzni arról, hogy az istene lemondott róla, és hagyja a francba? Meneküljön el? Nem, arra legutóbb sem volt vevő, és orvul megpróbálta hátba támadni. Előtte kiáltott egyet, hogy Waia félre tudjon ugrani, de akkor is. Itt nincs helye irgalomnak, de persze megölni senkit nem fog. Egyszerűen ki kell üsse, nincs más járható út. A torokra mért csapást rosszul viselte a fickó, valószínűleg nincs annyira hozzászokva a test-test elleni harchoz. Ebben az esetben egyértelmű következtetés, hogy a kicsavart karjának oldala most teljesen védtelen. Így ezúttal Waia kell felvegye a támadó szerepét, neki kell kezdeményezni, így meg is rohamozza Colost. Nem igazán akar neki időt adni, hogy a kezéből elmúljon a fájdalom, azzal a saját dolgát nehezítené. Frontális támadásnak álcázza a tervét, hogy a sötételf szemből jövő támadás ellen készüljön fel, Waia ellenben mielőtt túl közel érne, kilép oldalra, egyik karjával igyekszik elkapni Colos fájó kezét, és másik öklével a sötételf immáron védtelen bordáira mérni egy akkora ütést, amekkorát csak bír. Ha sikerül, a kart akkor sem ereszti, igyekszik hátrafeszíteni, hogy ellenfelét földre kényszerítse, ha az ütés hatására nem rogyna le. Ha a mozdulatsor bárhol elbukik, úgy kénytelen tovább futni, és minél hamarabb megpördülni, hogy újból szemből lássa ellenfelét, ne pedig a hátát mutassa neki.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-05-02 12:03:51
Üzenet elküldve: 2017-05-02 12:03:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
//Fegyver felruházás - 2. kör//
//Képesség aktiválás: Vértviselet//
*A támadása elsöprő sikerrel könyvelhető el, amint a légörvény varázslat bekövetkezik. A könnyű, törékenynek ható női testet az acélcsizma is eltalálja, aminek következtében a vártnak megfelelően kivonja a lovag az ellenfelét a harcból. Még így is szerencséje van Ketának, hiszen egy ilyen rúgásnál akár mellcsonttörés is előfordulhatott volna, valamint a borda nem természetes hajlása átszakíthatta volna a tüdőt, ami talán meg is ölte volna. Most csak csendesen dacolva a levegőbeszedésével, nagy fájdalmak árán, de legalább életben feküdhet a Vérkert vérmocskos porában, hiszen nemcsak Ryrin által, de az ork által is várat magára a halálos döfés.
Nem úgy a kolosszus, akit csak felbőszített a zöldbőrű dobópengéje, s rohamra indul a lovag ellen. Szerencsére éppen emiatt szerelte le a félvér Ketát, így méltó választ tud adni a rohamra.
Ő maga is megindul, ami vészjóslóan arra enged következtetni, hogy irdatlan nagy robaj fogja felzavarni a Vérkert nyugalmát, amint a két nehéz páncélos egymásnak rohan.
Miközben Ryrin az ellenség felé fut, mély levegőt vesz, és visszaemlékezik minden egyes harcmozdulatra, amit a kiképzése során a fejébe vertek. Ő nem az a harcos, ki a testi erejével tarolna, hiszen ahhoz könnyűsúlyú a férfi. Az ő ereje a mozgékonyságában rejlik, valamint abban, hogy próbál ésszel harcolni. Joggal számol tehát arra, hogy az ellenség szálfegyvere nagyjából deréktájon fog elhaladni, így olyan manővert kell kitalálnia, aminek következtében felette elsuhan az ellenfél csapása, akár úgy is, hogy megpattan a páncélzatáról. Ha mégis a láb szintjén történik a dolog, nos, akkor az annyit jelent, hogy a lovag enyhén szólva is megszívta. Előnyére válik talán, hogy az ellenfele egy óriás, és ráadásul fel is van bőszülve. Van hát remény a támadás sikerére, vagy legalábbis arra, hogy elsuhanjon felette a súlyos alabárd.
A választott mozdulata a tigrisbukfenc. Futás közben, kivont karddal, az utolsó pillanatokban rugaszkodik el a talajtól az ellenség felé, és mint kezei elérik a földet, a lendületét kihasználva bukfencezik egyet. Mivel az egyik kezében pajzs van, a másikban pedig kard, ezt úgy tudja hatékonyan kivitelezni, hogy nem tenyérrel, hanem ököllel támasztja meg magát a bukfenc előtt. Futás közben persze még egy másik fontos lépést is megtett, ha módja volt rá. A kezében lévő hosszú kardját száznyolcvan fokkal megfordítja (a fénypenge tehát a kar hátsó részével zár be egy bizonyos szöget). A támadás közben úgy tűnik, mint aki neki szeretne rohanni az óriásnak, ám a célja az, hogy mellette elbukfencezzen, méghozzá akképpen, hogy a kolosszus lábai jobb kezére essenek. Ha sikerül a művelet, akkor nem kell egyebet tennie, csupán egy kicsit kinyújtania a kardját oldal irányba, és máris kellemetlenséget okozhat a mezítlábasnak. A szembe futás, valamint a tigrisbukfenc lendülete adhat annyi erőt, hogy ha a csontot nem is vágja át karddal a lovag, azon kívül minden mást. Szövetet, inat, izmot metszhet a fénypenge, amivel gyakorlatilag mozgásképtelenné teheti a rohanó óriást. Természetesen, ha tervei szerint sikerül a mozdulat, akkor a bukfenc befejezéseként a lovag -az óriás mögött- talpra is áll, hogy felkészüljön pajzsával az érkező Gordenre.*
//Támadási esély: 12 + (átlag 2 d10)=17//
//Fegyver felruházás - 2. kör//
//Képesség aktiválás: Vértviselet//
*A támadása elsöprő sikerrel könyvelhető el, amint a légörvény varázslat bekövetkezik. A könnyű, törékenynek ható női testet az acélcsizma is eltalálja, aminek következtében a vártnak megfelelően kivonja a lovag az ellenfelét a harcból. Még így is szerencséje van Ketának, hiszen egy ilyen rúgásnál akár mellcsonttörés is előfordulhatott volna, valamint a borda nem természetes hajlása átszakíthatta volna a tüdőt, ami talán meg is ölte volna. Most csak csendesen dacolva a levegőbeszedésével, nagy fájdalmak árán, de legalább életben feküdhet a Vérkert vérmocskos porában, hiszen nemcsak Ryrin által, de az ork által is várat magára a halálos döfés.
Nem úgy a kolosszus, akit csak felbőszített a zöldbőrű dobópengéje, s rohamra indul a lovag ellen. Szerencsére éppen emiatt szerelte le a félvér Ketát, így méltó választ tud adni a rohamra.
Ő maga is megindul, ami vészjóslóan arra enged következtetni, hogy irdatlan nagy robaj fogja felzavarni a Vérkert nyugalmát, amint a két nehéz páncélos egymásnak rohan.
Miközben Ryrin az ellenség felé fut, mély levegőt vesz, és visszaemlékezik minden egyes harcmozdulatra, amit a kiképzése során a fejébe vertek. Ő nem az a harcos, ki a testi erejével tarolna, hiszen ahhoz könnyűsúlyú a férfi. Az ő ereje a mozgékonyságában rejlik, valamint abban, hogy próbál ésszel harcolni. Joggal számol tehát arra, hogy az ellenség szálfegyvere nagyjából deréktájon fog elhaladni, így olyan manővert kell kitalálnia, aminek következtében felette elsuhan az ellenfél csapása, akár úgy is, hogy megpattan a páncélzatáról. Ha mégis a láb szintjén történik a dolog, nos, akkor az annyit jelent, hogy a lovag enyhén szólva is megszívta. Előnyére válik talán, hogy az ellenfele egy óriás, és ráadásul fel is van bőszülve. Van hát remény a támadás sikerére, vagy legalábbis arra, hogy elsuhanjon felette a súlyos alabárd.
A választott mozdulata a tigrisbukfenc. Futás közben, kivont karddal, az utolsó pillanatokban rugaszkodik el a talajtól az ellenség felé, és mint kezei elérik a földet, a lendületét kihasználva bukfencezik egyet. Mivel az egyik kezében pajzs van, a másikban pedig kard, ezt úgy tudja hatékonyan kivitelezni, hogy nem tenyérrel, hanem ököllel támasztja meg magát a bukfenc előtt. Futás közben persze még egy másik fontos lépést is megtett, ha módja volt rá. A kezében lévő hosszú kardját száznyolcvan fokkal megfordítja (a fénypenge tehát a kar hátsó részével zár be egy bizonyos szöget). A támadás közben úgy tűnik, mint aki neki szeretne rohanni az óriásnak, ám a célja az, hogy mellette elbukfencezzen, méghozzá akképpen, hogy a kolosszus lábai jobb kezére essenek. Ha sikerül a művelet, akkor nem kell egyebet tennie, csupán egy kicsit kinyújtania a kardját oldal irányba, és máris kellemetlenséget okozhat a mezítlábasnak. A szembe futás, valamint a tigrisbukfenc lendülete adhat annyi erőt, hogy ha a csontot nem is vágja át karddal a lovag, azon kívül minden mást. Szövetet, inat, izmot metszhet a fénypenge, amivel gyakorlatilag mozgásképtelenné teheti a rohanó óriást. Természetesen, ha tervei szerint sikerül a mozdulat, akkor a bukfenc befejezéseként a lovag -az óriás mögött- talpra is áll, hogy felkészüljön pajzsával az érkező Gordenre.*
//Támadási esély: 12 + (átlag 2 d10)=17//
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-29 21:00:39
Üzenet elküldve: 2017-04-29 21:00:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Sötét erők meg egy szívesség//
*Waia szavain csak nevetni a tud a 'Colos', hisz amikor nem végzett vele az ember, akkor kapott második esélyt, hogy bizonyítson, hogy ér még valamit az istenének.*
-Meghalsz és nem segít rajtad senki! *Persze ekkora elszólást nem remélt, mert megjelenik valami tüzes madárszerű nő, aki a szellem társát lefoglalja.*
-Ő sem menthet meg! *Teszi hozzá és támad is a fegyverével, ellenben Waia, ahogy eltervezte sikeresen elkapja a támadó kezét és kicsavarja abból a pengét. Fegyvertelen mélységi ellenfele csúnyán néz támadójára, eléggé fáj neki a keze is.*
-Meg kell ölnöd vagy mi fogunk téged! *Nem hiszi, hogy ez megtörténik, így nem is félti az életét a bárd.
Mindeközben Letrion szabadulni próbál, de mintha valami bura venné körül, amin nem tud átmenni. Mindennek a forrása a félistennő lehet, így őt igyekszik célba venni, de előbb még keresnie kell valamit, amit nekidobhat.*
-Na mi van berezeltél hős lovag? *Nevet fel Keta Ryrinnak szánva kérdését. Most van ideje a tőrét elővenni és azzal felkészülni a védekezésre, már ha támad is ellenfele. ~Mágia?~ Mikor megérkezik a légáramlat elesik az orgyilkos lány. Erre nem számított és meglepi a dolog, főleg, hogy utána egy rúgás is érkezik, amitől alig kap levegőt és még a földön is csúszik pár méternyit. ~Hogy dögölnél meg!~ Gondolja, de szívesen mondaná is, ha tudna beszélni, a földről látja, hogy jönnek a társai segíteni, így nem aggódik, hogy elveszítik a meccset.*
-Aú! *Kiált fel az óriás, amikor célt ér Ord egyik dobócsillagja az óriás lábának csupasz részén, meg is torpan egy pillanatra, így tanulva az előző dobás ívéből, a második a mellkasába is fúródhatna, de a vértje megvédi az óriást. Felbőszülve ered futásnak, hogy első csapásával a lovagot félresöpörje az útból, azaz lekaszabolja.
Az égből a földre ereszkedik a két csatározó félisten és ott a fémek újra meg újra ütközésétől lesz hangos az elkövetkező pár kör.*
*Waia szavain csak nevetni a tud a 'Colos', hisz amikor nem végzett vele az ember, akkor kapott második esélyt, hogy bizonyítson, hogy ér még valamit az istenének.*
-Meghalsz és nem segít rajtad senki! *Persze ekkora elszólást nem remélt, mert megjelenik valami tüzes madárszerű nő, aki a szellem társát lefoglalja.*
-Ő sem menthet meg! *Teszi hozzá és támad is a fegyverével, ellenben Waia, ahogy eltervezte sikeresen elkapja a támadó kezét és kicsavarja abból a pengét. Fegyvertelen mélységi ellenfele csúnyán néz támadójára, eléggé fáj neki a keze is.*
-Meg kell ölnöd vagy mi fogunk téged! *Nem hiszi, hogy ez megtörténik, így nem is félti az életét a bárd.
Mindeközben Letrion szabadulni próbál, de mintha valami bura venné körül, amin nem tud átmenni. Mindennek a forrása a félistennő lehet, így őt igyekszik célba venni, de előbb még keresnie kell valamit, amit nekidobhat.*
-Na mi van berezeltél hős lovag? *Nevet fel Keta Ryrinnak szánva kérdését. Most van ideje a tőrét elővenni és azzal felkészülni a védekezésre, már ha támad is ellenfele. ~Mágia?~ Mikor megérkezik a légáramlat elesik az orgyilkos lány. Erre nem számított és meglepi a dolog, főleg, hogy utána egy rúgás is érkezik, amitől alig kap levegőt és még a földön is csúszik pár méternyit. ~Hogy dögölnél meg!~ Gondolja, de szívesen mondaná is, ha tudna beszélni, a földről látja, hogy jönnek a társai segíteni, így nem aggódik, hogy elveszítik a meccset.*
-Aú! *Kiált fel az óriás, amikor célt ér Ord egyik dobócsillagja az óriás lábának csupasz részén, meg is torpan egy pillanatra, így tanulva az előző dobás ívéből, a második a mellkasába is fúródhatna, de a vértje megvédi az óriást. Felbőszülve ered futásnak, hogy első csapásával a lovagot félresöpörje az útból, azaz lekaszabolja.
Az égből a földre ereszkedik a két csatározó félisten és ott a fémek újra meg újra ütközésétől lesz hangos az elkövetkező pár kör.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-29 15:40:22
Üzenet elküldve: 2017-04-29 15:40:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
* Eredetileg csak békés festegetés szándékával érkezett, aztán fel akarták áldozni valami gonosz istennek, most meg képzett harcosokkal kéne felvenni a harcot. Mondani sem kell, ez nem éppen Ord kedvenc elfoglaltsága, ám mégiscsak az élete forog kockán. Bár gőze sincs arról, hogy érdemes-e megbízni az elé ugró lovagban, de egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy azokat akarja csak legyőzni, akik a démon szolgálatában állnak. Mivel Ryrin varázslata sikeresnek bizonyul, így vélhetően Keta nem fog sokáig talpon maradni. Ord nem látja értelmét annak, hogy egy akárkit - főleg, hogy az illető egy fiatal nő és fegyvertelen - megöljön. Ezért mikor kiugrik a lovag takarásából és észreveszi a közeledő párost, eszébe sem jut Ketát megcélozni. Ellenben a két közeledő alakkal, akik közül az előrébb lévő, Rakrenor igen termetes célpont. Aki pedig nagy, annak nagyobb a támadható felülete - s ez igaz akkor is, ha távolsági fegyverrel támad. Ezt még ő is tudja, pedig nem túlzottan ért a dobófegyverekhez - meg úgy igazából semmilyen fegyverekhez. Így tehát élve a lehetőséggel, a dobókeresztet megmarkolja és teljes erejéből hajítja az óriás felé. Célzása annyira nem pontos, hogy konkrét pontot próbáljon eltalálni rajta, egyszerűen a testébe kívánja hajítani a dobókeresztet. Lehetőség szerint a mellkasába, mivel az a legnagyobb, de Ord képességeihez mérten az is könnyen meglehet, hogy valahol teljesen máshol éri majd Rakrenort a fegyver. Vagy épp sehol sem, mert Ord elvéti a dobást. Bárhogy is legyen, a dobás után újabb dobókeresztet halászik elő és várja, hogy szüksége lesz-e még rá. *
* Eredetileg csak békés festegetés szándékával érkezett, aztán fel akarták áldozni valami gonosz istennek, most meg képzett harcosokkal kéne felvenni a harcot. Mondani sem kell, ez nem éppen Ord kedvenc elfoglaltsága, ám mégiscsak az élete forog kockán. Bár gőze sincs arról, hogy érdemes-e megbízni az elé ugró lovagban, de egyelőre nagyon úgy néz ki, hogy azokat akarja csak legyőzni, akik a démon szolgálatában állnak. Mivel Ryrin varázslata sikeresnek bizonyul, így vélhetően Keta nem fog sokáig talpon maradni. Ord nem látja értelmét annak, hogy egy akárkit - főleg, hogy az illető egy fiatal nő és fegyvertelen - megöljön. Ezért mikor kiugrik a lovag takarásából és észreveszi a közeledő párost, eszébe sem jut Ketát megcélozni. Ellenben a két közeledő alakkal, akik közül az előrébb lévő, Rakrenor igen termetes célpont. Aki pedig nagy, annak nagyobb a támadható felülete - s ez igaz akkor is, ha távolsági fegyverrel támad. Ezt még ő is tudja, pedig nem túlzottan ért a dobófegyverekhez - meg úgy igazából semmilyen fegyverekhez. Így tehát élve a lehetőséggel, a dobókeresztet megmarkolja és teljes erejéből hajítja az óriás felé. Célzása annyira nem pontos, hogy konkrét pontot próbáljon eltalálni rajta, egyszerűen a testébe kívánja hajítani a dobókeresztet. Lehetőség szerint a mellkasába, mivel az a legnagyobb, de Ord képességeihez mérten az is könnyen meglehet, hogy valahol teljesen máshol éri majd Rakrenort a fegyver. Vagy épp sehol sem, mert Ord elvéti a dobást. Bárhogy is legyen, a dobás után újabb dobókeresztet halászik elő és várja, hogy szüksége lesz-e még rá. *
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-29 15:13:07
Üzenet elküldve: 2017-04-29 15:13:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
*A szellem még csak hagyján, de hát Colos is megjelenik a színen, holott őt korábban már szabadon bocsájtotta. Rég öntudatra kellett volna ébrednie, akkor hát miért nem teszi?*
- A rohadt... *a kiáltás hatására azonnal elugrik az eredeti helyéről, é amint tud, meg is perdül saját tengelye körül, így megláthatja a sötételfet a pengével.*
- Neked már megkegyelmeztem, menj, légy szabad! Látod, hogy neki már nem kellesz!
*Ennek ellenére persze könnyen lehet, hogy a mélységit nem lehet ilyen könnyen meggyőzni, így pedig meglehetősen jókor érkezik a félistennő, hogy a szellemet kezelésbe vegye. Milyen gyönyörű teremtmény... már a félisten, nem a szellem. Közben egész csetepaté bontakozik ki, de az erőviszonyok kezdenek az egyenlőhöz közelíteni. Persze az orkot nem igazán látja, Ryrin harcát is csak azért, mert pont beleesik a látóterébe. Egész jó szelet csinál, már vitorlát is bonthatnának, ha lenne hajójuk. Ellenben Waia figyelme nem lankad, előtte ott a saját ellenfele, méghozzá az még mindig Colos. Ökleit maga elé emeli, és felkészül a penge elleni harcra. Nem támad, azzal a saját végzetét pecsételné meg, hiszen nem védi vért a testét, a penge pedig könnyen átszaladna rajta. Az egyetlen esélye, ha Colos hidalja át a köztük lévő távolságot, és a csapás közben képes lesz a pengét tartó kezét elkapni, és kicsavarni a fegyvert belőle.*
*A szellem még csak hagyján, de hát Colos is megjelenik a színen, holott őt korábban már szabadon bocsájtotta. Rég öntudatra kellett volna ébrednie, akkor hát miért nem teszi?*
- A rohadt... *a kiáltás hatására azonnal elugrik az eredeti helyéről, é amint tud, meg is perdül saját tengelye körül, így megláthatja a sötételfet a pengével.*
- Neked már megkegyelmeztem, menj, légy szabad! Látod, hogy neki már nem kellesz!
*Ennek ellenére persze könnyen lehet, hogy a mélységit nem lehet ilyen könnyen meggyőzni, így pedig meglehetősen jókor érkezik a félistennő, hogy a szellemet kezelésbe vegye. Milyen gyönyörű teremtmény... már a félisten, nem a szellem. Közben egész csetepaté bontakozik ki, de az erőviszonyok kezdenek az egyenlőhöz közelíteni. Persze az orkot nem igazán látja, Ryrin harcát is csak azért, mert pont beleesik a látóterébe. Egész jó szelet csinál, már vitorlát is bonthatnának, ha lenne hajójuk. Ellenben Waia figyelme nem lankad, előtte ott a saját ellenfele, méghozzá az még mindig Colos. Ökleit maga elé emeli, és felkészül a penge elleni harcra. Nem támad, azzal a saját végzetét pecsételné meg, hiszen nem védi vért a testét, a penge pedig könnyen átszaladna rajta. Az egyetlen esélye, ha Colos hidalja át a köztük lévő távolságot, és a csapás közben képes lesz a pengét tartó kezét elkapni, és kicsavarni a fegyvert belőle.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-29 14:51:56
Üzenet elküldve: 2017-04-29 14:51:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sötét erők meg egy szívesség//
//Fegyver felruházás - 1. kör//
*A roham végül nem tökéletesre sikeredik, de az ork közvetlen életveszélyét elhárítja. Keta viszont a vártnál sokkal jobban teljesít, hiszen egy meglepetésből indított támadásra időben felkészül. Noha volt némi ideje arra, hogy felismerje a lovag szándékát, nem vall rossz képességekre, hogy ki tud térni előle. Cselesen, táncszerű mozdulatokkal akasztja meg a rohamot, s tér ki előle a nő, ami pontosan arra a harci stílusra vall, ami a lovagi elvek ellen való. Ezt persze fel sem veszi a félelf, sokkal inkább figyel a főnix páros egyik tagjának a mondandójára, ami a fejében visszhangzik.*
-Tartsd, míg tudod, de ha a harc hátrányára válna, ne kockáztass, végezz vele!
*Morogja az orra alatt, miközben beáll védekező állásba. Fél szemét Khuzekre emeli, amint az parancsokat ad egy kolosszusnak, valamint egy másik harcosnak, hogy végezzenek a lovaggal és az orkkal.*
~Lesz még társaságunk, mégis hogy siethetnék!?~
*Mérgelődik egy kicsit a főnix szavainak nyomán, majd törni kezdi a fejét, hogy mit is kezdjen az egyértelmű túlerővel. Végezetül úgy dönt, hogy megpróbálja az előtte álló nőt egy időre leszerelni, hogy fel tudjon készülni az érkező kolosszusra, mert bizony az kemény ellenfél lesz.
Úgy helyezkedik, hogy az ork és Keta közé kerüljön, miközben a nő által esetlegesen indított támadásokat próbálja kivédeni. Ha felvette a pozíciót, kardot tartó ujjával egy kört ír le a levegőben.
Ha a varázslat sikerül, akkor légörvény keletkezik, ami kibillentheti az egyensúlyából a nőt, vagy legalábbis arra sarkallja, hogy ne bírja kivédeni az ezt követő támadását. Ha sikerül a művelet, akkor Ryrin megbontja a védekező alakzatot és jobb lábával tele talppal, lehetőleg teljes erejét kihasználva a nő mellkasa felé rúg. Szándéka szerint, ha ez a rúgás eltalálja, akkor nem hogy egy-két métert hátra repül, de néhány körre ki is veszi a harcból, mert nehezen fog levegőt kapni.
Így lesz esélye a félvérnek szembefordulni az érkező nagy termetű harcossal, míg az orknak lehetőséget ad, hogy végezzen a nővel. Ryrin ezt várhatóan nem fogja megtenni, hiszen nem lesz elég ideje, mert a fejében kirajzolódó támadáshoz bizony szüksége lesz némi időre, főként a kezdeti előny miatt.
Ha a támadás kudarcba fullad, akkor alakzatban marad, a védelmét nem megbontva, s továbbra is hárít, míg ki nem találja az újabb haditervét.*
A varázsló kezével megkavarja a levegőt, melynek hatására a varázsló előtti pár lépés területen szélörvény keletkezik, mely minden könnyebb vagy instabil tárgyat felborít.
//Fegyver felruházás - 1. kör//
*A roham végül nem tökéletesre sikeredik, de az ork közvetlen életveszélyét elhárítja. Keta viszont a vártnál sokkal jobban teljesít, hiszen egy meglepetésből indított támadásra időben felkészül. Noha volt némi ideje arra, hogy felismerje a lovag szándékát, nem vall rossz képességekre, hogy ki tud térni előle. Cselesen, táncszerű mozdulatokkal akasztja meg a rohamot, s tér ki előle a nő, ami pontosan arra a harci stílusra vall, ami a lovagi elvek ellen való. Ezt persze fel sem veszi a félelf, sokkal inkább figyel a főnix páros egyik tagjának a mondandójára, ami a fejében visszhangzik.*
-Tartsd, míg tudod, de ha a harc hátrányára válna, ne kockáztass, végezz vele!
*Morogja az orra alatt, miközben beáll védekező állásba. Fél szemét Khuzekre emeli, amint az parancsokat ad egy kolosszusnak, valamint egy másik harcosnak, hogy végezzenek a lovaggal és az orkkal.*
~Lesz még társaságunk, mégis hogy siethetnék!?~
*Mérgelődik egy kicsit a főnix szavainak nyomán, majd törni kezdi a fejét, hogy mit is kezdjen az egyértelmű túlerővel. Végezetül úgy dönt, hogy megpróbálja az előtte álló nőt egy időre leszerelni, hogy fel tudjon készülni az érkező kolosszusra, mert bizony az kemény ellenfél lesz.
Úgy helyezkedik, hogy az ork és Keta közé kerüljön, miközben a nő által esetlegesen indított támadásokat próbálja kivédeni. Ha felvette a pozíciót, kardot tartó ujjával egy kört ír le a levegőben.
Ha a varázslat sikerül, akkor légörvény keletkezik, ami kibillentheti az egyensúlyából a nőt, vagy legalábbis arra sarkallja, hogy ne bírja kivédeni az ezt követő támadását. Ha sikerül a művelet, akkor Ryrin megbontja a védekező alakzatot és jobb lábával tele talppal, lehetőleg teljes erejét kihasználva a nő mellkasa felé rúg. Szándéka szerint, ha ez a rúgás eltalálja, akkor nem hogy egy-két métert hátra repül, de néhány körre ki is veszi a harcból, mert nehezen fog levegőt kapni.
Így lesz esélye a félvérnek szembefordulni az érkező nagy termetű harcossal, míg az orknak lehetőséget ad, hogy végezzen a nővel. Ryrin ezt várhatóan nem fogja megtenni, hiszen nem lesz elég ideje, mert a fejében kirajzolódó támadáshoz bizony szüksége lesz némi időre, főként a kezdeti előny miatt.
Ha a támadás kudarcba fullad, akkor alakzatban marad, a védelmét nem megbontva, s továbbra is hárít, míg ki nem találja az újabb haditervét.*
A varázsló kezével megkavarja a levegőt, melynek hatására a varázsló előtti pár lépés területen szélörvény keletkezik, mely minden könnyebb vagy instabil tárgyat felborít.
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-28 12:38:09
Üzenet elküldve: 2017-04-28 12:38:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Felfedezés //
// Az aktuális eseményeknél kicsit korábban //
* Már messziről érzi, hogy itt valami történt. Bűz csapja meg az orrát, s szinte harapni lehet a gonosz kisugárzást. Ahogy egyre jobban behatol a területre, annál jobban érzi, hogy álmaiban ez a hely szerepelt, bár biztosan nem tudhatja. Bakancsa alatt cuppog a föld, a mocsaras talaj mintha le akarná húzni magába az orkot. Akaratlanul is megszorul a hím keze tőrének markolatán, bár sejti, hogy ide még a mágikus penge is kevés lenne. Aztán megpillantja az obszidián oltárt, ami rögtön magához vonzza Wram tekintetét és nem is engedi el. Gépiesen lépkedve indul meg, még a karját is előrenyújtja, hogy minél előbb érinthesse meg ezt a sötéten csodálatos dolgot. Ahogy megérinti, érzi, hogy valami megváltozik benne, de azt nem, hogy micsoda. *
// Az aktuális eseményeknél kicsit korábban //
* Már messziről érzi, hogy itt valami történt. Bűz csapja meg az orrát, s szinte harapni lehet a gonosz kisugárzást. Ahogy egyre jobban behatol a területre, annál jobban érzi, hogy álmaiban ez a hely szerepelt, bár biztosan nem tudhatja. Bakancsa alatt cuppog a föld, a mocsaras talaj mintha le akarná húzni magába az orkot. Akaratlanul is megszorul a hím keze tőrének markolatán, bár sejti, hogy ide még a mágikus penge is kevés lenne. Aztán megpillantja az obszidián oltárt, ami rögtön magához vonzza Wram tekintetét és nem is engedi el. Gépiesen lépkedve indul meg, még a karját is előrenyújtja, hogy minél előbb érinthesse meg ezt a sötéten csodálatos dolgot. Ahogy megérinti, érzi, hogy valami megváltozik benne, de azt nem, hogy micsoda. *
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2017-04-27 21:45:48
Üzenet elküldve: 2017-04-27 21:45:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
//Sötét erők meg egy szívesség//
-Már tudom is, mi legyen a kínzó véged ember! *Nevet fel gonoszan Khunezk és int a maradék két halandónak is, hogy lépjenek elő. Növekszik az ellenfelek száma is, ami nem tetszik neki, így úgy érzi, ideje beavatkoznia minél hamarabb és csökkenteni a létszámot, azokkal, akik hű követői akarnak lenni mesterének.*
-Most véged lesz! *Krákogja a 'Colosnak' titulált bárd és pengével a kezében ugrik meg Waia felé fentről lefelé szúrva a pengéjét. Mindeközben a szellem felszed egy követ a földről és azzal veszi célba ellenfelét, a fejét célozza meg.
Mindeközben kerül még be a képbe egy új játékos, aki szintén a sötétség ura szolgái ellen támad, Ryrin. Ord megnyugodhat egy pillanatra, hogy az oldalról közelítő férfi felé fordul a lány. ~Árnytánc kitérő manőver!~ Kiált fel magában Keta és sikeresen kivédi, azaz kitér támadója öklelése elől, nem könnyíti meg a dolgukat.*
-Sa'Tereth ereje van velem, nem adom magam olyan könnyen! *Szól fel és gyorsan hadarva és a fúvócsövet félre dobva csont tőréhez nyúl.
Waiához nem sokkal később a támadói támadása közben érkezik egy kis segítség, méghozzá a főnix páros női tagja ér oda, hogy a szellemet arrébb lökje. ~Remélem sietsz Ryrin, mert sokáig nem tudom feltartani a szellemed.~ Szólal meg a női hang a lovag fejében. Az üzenet után a főnixlány a botját a földhöz érintve varázsolni kezd.
A démonnak egyre jobban nem tetszik a dolog és a másik két hívőjét is kiküldi az ork felé mutatva.
-Rakrenor, Gorden, ti jöttök és öljétek meg a fattyú elfet meg az ocsmány orkot is!
Az egyik az egy Rakrenor névre hallgató óriás alabárddal a kezében. Közel három méteres feketeség tornyosul ott, amerre jár. Ha röviden kéne jellemezni a mázsánál is nehezebb teremtményt, akkor talán az ijesztően szokatlan kifejezés lenne rá a legjobb.
Lentről felfelé haladva a legkönnyebb szemlélni magassága révén. Az első, mi szembetűnhet mezítelen lába, mely - legalábbis térd alatt - végig sötétszürkés-feketés. Szakadt aljú barnás ruhája fedi be testét, ez egy egyszerű vászonból lévő darab, ami deréktájt egy már igen koszos, egykoron talán fehér színű kendővel van jó szorosan megkötve, fölötte pedig bőrdarabokkal és szegecsekkel összefogva mellrészen. Ezek alatt látható vértje, mely részben fém, részben bőr, ezeknek érdekes váltakozása. Alkarján fém alkarvédőt hord, mely alól csontos, vékony keze és hosszú, sovány ujjai buknak elő. Ugyancsak mellrészen látható szemből a teljes mellkasán átívelő bőrszíj, mely a hátán keresztbevetett alabárd tartóeleme. A fegyver igazából egy egyszerű fabot végére, madzaggal odaerősített alabárd-fej, mely nem csak egy élből, hanem az élén több csúcsosan kimeredő fogból áll. A forgatás elősegítéséhez a markolatnál bőrrel és anyaggal van körbetekerve.
Végső soron fejéhez is elérkezünk... melyből gyakorlatilag semmi nem látszik, ugyanis teljes koponyája és arca egy vasból készült sisak fog körbe. Ez a szájrészen négy nagyobb, téglalap alakú lyukkal, illetve szemrészen további két kerekkel illeszkedik a fejre, mely olyan, mintha a legrosszabb rémálmodból lépett volna elő. A szem, ha kilátszódik, narancssárgás fényben pompázik, néha az az érzése támadhat az embernek, mintha izzana. Persze ilyenről szó sincs valójában. A sisak tetején körbe kisebb pengék meredeznek a levegőbe, mintha egy koronát viselne fején, mégis ez valahogy semmilyen formában sem magasztos vagy úrias.
A másik pedig egy 180 centiméter magas elf, aki Gorden névre hallgat és nála egyszerű fokos látható meg egy szigony. Homokszínű ruhába van öltözve, arca teljes takarásban van.
Az óriás csapkodja a mellkasát a fegyverével, jelezve, hogy ő most harcba indul és győzni fog és istenének áldozhatja mégis a buta orkot, na meg a félelfet is, ha a társa elbukna. Mögötte lemaradva indul meg elf társa, aki egyelőre nem csinál semmit, csak sétál a társa árnyékában.
Khunezk viszont gyorsan felméri a helyzetet és repül is Waia felé, hogy felvegye a harcot a főnixek női tagjával, de akadályba ütközik, méghozzá a félisten lány fivérébe.*
-Hogy merészeltek idejönni a MI birtokunkra? *Köpi ki hangosan és dühödten a szavakat, amíg a halandók is küzdenek a saját ellenfelükkel. Hangja úgy búg, mint egy mennydörgés a legnagyobb viharban.*
-A te nővérkéd is behatolt a mi területünkre! *Érkezik a válasz a férfi főnixtől, miközben a két félisten pengéje összetalálkozik és szikrák repülnek találkozásukból alá, mivel a levegőben vannak mind a ketten.*
-Már tudom is, mi legyen a kínzó véged ember! *Nevet fel gonoszan Khunezk és int a maradék két halandónak is, hogy lépjenek elő. Növekszik az ellenfelek száma is, ami nem tetszik neki, így úgy érzi, ideje beavatkoznia minél hamarabb és csökkenteni a létszámot, azokkal, akik hű követői akarnak lenni mesterének.*
-Most véged lesz! *Krákogja a 'Colosnak' titulált bárd és pengével a kezében ugrik meg Waia felé fentről lefelé szúrva a pengéjét. Mindeközben a szellem felszed egy követ a földről és azzal veszi célba ellenfelét, a fejét célozza meg.
Mindeközben kerül még be a képbe egy új játékos, aki szintén a sötétség ura szolgái ellen támad, Ryrin. Ord megnyugodhat egy pillanatra, hogy az oldalról közelítő férfi felé fordul a lány. ~Árnytánc kitérő manőver!~ Kiált fel magában Keta és sikeresen kivédi, azaz kitér támadója öklelése elől, nem könnyíti meg a dolgukat.*
-Sa'Tereth ereje van velem, nem adom magam olyan könnyen! *Szól fel és gyorsan hadarva és a fúvócsövet félre dobva csont tőréhez nyúl.
Waiához nem sokkal később a támadói támadása közben érkezik egy kis segítség, méghozzá a főnix páros női tagja ér oda, hogy a szellemet arrébb lökje. ~Remélem sietsz Ryrin, mert sokáig nem tudom feltartani a szellemed.~ Szólal meg a női hang a lovag fejében. Az üzenet után a főnixlány a botját a földhöz érintve varázsolni kezd.
A démonnak egyre jobban nem tetszik a dolog és a másik két hívőjét is kiküldi az ork felé mutatva.
-Rakrenor, Gorden, ti jöttök és öljétek meg a fattyú elfet meg az ocsmány orkot is!
Az egyik az egy Rakrenor névre hallgató óriás alabárddal a kezében. Közel három méteres feketeség tornyosul ott, amerre jár. Ha röviden kéne jellemezni a mázsánál is nehezebb teremtményt, akkor talán az ijesztően szokatlan kifejezés lenne rá a legjobb.
Lentről felfelé haladva a legkönnyebb szemlélni magassága révén. Az első, mi szembetűnhet mezítelen lába, mely - legalábbis térd alatt - végig sötétszürkés-feketés. Szakadt aljú barnás ruhája fedi be testét, ez egy egyszerű vászonból lévő darab, ami deréktájt egy már igen koszos, egykoron talán fehér színű kendővel van jó szorosan megkötve, fölötte pedig bőrdarabokkal és szegecsekkel összefogva mellrészen. Ezek alatt látható vértje, mely részben fém, részben bőr, ezeknek érdekes váltakozása. Alkarján fém alkarvédőt hord, mely alól csontos, vékony keze és hosszú, sovány ujjai buknak elő. Ugyancsak mellrészen látható szemből a teljes mellkasán átívelő bőrszíj, mely a hátán keresztbevetett alabárd tartóeleme. A fegyver igazából egy egyszerű fabot végére, madzaggal odaerősített alabárd-fej, mely nem csak egy élből, hanem az élén több csúcsosan kimeredő fogból áll. A forgatás elősegítéséhez a markolatnál bőrrel és anyaggal van körbetekerve.
Végső soron fejéhez is elérkezünk... melyből gyakorlatilag semmi nem látszik, ugyanis teljes koponyája és arca egy vasból készült sisak fog körbe. Ez a szájrészen négy nagyobb, téglalap alakú lyukkal, illetve szemrészen további két kerekkel illeszkedik a fejre, mely olyan, mintha a legrosszabb rémálmodból lépett volna elő. A szem, ha kilátszódik, narancssárgás fényben pompázik, néha az az érzése támadhat az embernek, mintha izzana. Persze ilyenről szó sincs valójában. A sisak tetején körbe kisebb pengék meredeznek a levegőbe, mintha egy koronát viselne fején, mégis ez valahogy semmilyen formában sem magasztos vagy úrias.
A másik pedig egy 180 centiméter magas elf, aki Gorden névre hallgat és nála egyszerű fokos látható meg egy szigony. Homokszínű ruhába van öltözve, arca teljes takarásban van.
Az óriás csapkodja a mellkasát a fegyverével, jelezve, hogy ő most harcba indul és győzni fog és istenének áldozhatja mégis a buta orkot, na meg a félelfet is, ha a társa elbukna. Mögötte lemaradva indul meg elf társa, aki egyelőre nem csinál semmit, csak sétál a társa árnyékában.
Khunezk viszont gyorsan felméri a helyzetet és repül is Waia felé, hogy felvegye a harcot a főnixek női tagjával, de akadályba ütközik, méghozzá a félisten lány fivérébe.*
-Hogy merészeltek idejönni a MI birtokunkra? *Köpi ki hangosan és dühödten a szavakat, amíg a halandók is küzdenek a saját ellenfelükkel. Hangja úgy búg, mint egy mennydörgés a legnagyobb viharban.*
-A te nővérkéd is behatolt a mi területünkre! *Érkezik a válasz a férfi főnixtől, miközben a két félisten pengéje összetalálkozik és szikrák repülnek találkozásukból alá, mivel a levegőben vannak mind a ketten.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1027-1046