Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-09-07 13:39:04
Üzenet elküldve: 2020-09-07 13:39:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Míg van benne élet//
*A Vérkert néma csendjébe léptek tompa cuppanása hasít, ahogy vendégek közelítenek az ingoványon át. A horizontot már rózsaszínné festették a felkelő nap első sugarai, noha a napkorong maga még nem látszik az égbolton.*
-Gyönyörű, igaz?
*Hangja kissé rekedten cseng, az egész éjjelen át tartó ének sokat kivett belőle. Lassan fordul meg, kissé széttárt karokkal, majd leoldja fejéről a csuklyát, hátrasimítva arcából a haloványszőke tincseket. Sápadtan, karikás szemekkel pillant a két utazóra, a kántálásra pedig haloványan elmosolyodik.*
-Nincs szükség ilyesmire itt, jó uram. Ez az Úr kertje, Fény itt nem hatol át a sötétségen.
*Felismeri a férfi által formált szavakat, hisz nem oly rég még maga is Eeyr szolgálatában állt. Odébb lép, utat engedve a kettősnek az oltárhoz.*
-S ki sokáig ágál ellene, maga is beköltözteti lelkébe azt, mitől titkon a legjobban retteg. Bántani akarsz engem?
*A zöld tekintetet utolsó szavainál az apóra siklik, ám a hang a legkevésbé sem fenyegető. Ártatlan kíváncsiság sugárzik belőle, szinte bársonyosan cseng.*
-Az oltárhoz léphettek, én nem akadályozlak Titeket semmiben. Sa'Tereth legerősebb vára e kert, halandónak nincs hatalma itt. Legalábbis így mondják. Talán most majd kiderül, igaz-e.
*Széles, már-már kedves mosoly húzódik arcára, ahogy összekulcsolja maga előtt kezeit és még egy lépést távolodik az oltártól. Persze alapos távolságot tart a kettőstől, hátha még sem Eeyr élettel kapcsolatos tanait követik.*
-De ha netalán sikerrel jártok, úgy az én béklyóim is szabadulnak e helytől. S büntetést mértek arra is, ki beszennyezte lelkem… Hisz Artheniorban még az Úrnőt szolgáltam.
*Emlékszik, hogyan védelmezte Sa'Tereth a templomi oltárt, pedig az még friss volt… Talán a halálába érkezik a kettős, ha itt hasonlóval próbálkozik és legkevésbé az ő keze által.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 13:42:00
*A Vérkert néma csendjébe léptek tompa cuppanása hasít, ahogy vendégek közelítenek az ingoványon át. A horizontot már rózsaszínné festették a felkelő nap első sugarai, noha a napkorong maga még nem látszik az égbolton.*
-Gyönyörű, igaz?
*Hangja kissé rekedten cseng, az egész éjjelen át tartó ének sokat kivett belőle. Lassan fordul meg, kissé széttárt karokkal, majd leoldja fejéről a csuklyát, hátrasimítva arcából a haloványszőke tincseket. Sápadtan, karikás szemekkel pillant a két utazóra, a kántálásra pedig haloványan elmosolyodik.*
-Nincs szükség ilyesmire itt, jó uram. Ez az Úr kertje, Fény itt nem hatol át a sötétségen.
*Felismeri a férfi által formált szavakat, hisz nem oly rég még maga is Eeyr szolgálatában állt. Odébb lép, utat engedve a kettősnek az oltárhoz.*
-S ki sokáig ágál ellene, maga is beköltözteti lelkébe azt, mitől titkon a legjobban retteg. Bántani akarsz engem?
*A zöld tekintetet utolsó szavainál az apóra siklik, ám a hang a legkevésbé sem fenyegető. Ártatlan kíváncsiság sugárzik belőle, szinte bársonyosan cseng.*
-Az oltárhoz léphettek, én nem akadályozlak Titeket semmiben. Sa'Tereth legerősebb vára e kert, halandónak nincs hatalma itt. Legalábbis így mondják. Talán most majd kiderül, igaz-e.
*Széles, már-már kedves mosoly húzódik arcára, ahogy összekulcsolja maga előtt kezeit és még egy lépést távolodik az oltártól. Persze alapos távolságot tart a kettőstől, hátha még sem Eeyr élettel kapcsolatos tanait követik.*
-De ha netalán sikerrel jártok, úgy az én béklyóim is szabadulnak e helytől. S büntetést mértek arra is, ki beszennyezte lelkem… Hisz Artheniorban még az Úrnőt szolgáltam.
*Emlékszik, hogyan védelmezte Sa'Tereth a templomi oltárt, pedig az még friss volt… Talán a halálába érkezik a kettős, ha itt hasonlóval próbálkozik és legkevésbé az ő keze által.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.07 13:42:00
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:46:02
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:46:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt ismét//
//Míg van benne élet//
* Isqet hátrahagyva sétál csöndben a Vérkert felé. Kicsit meglepődik, amikor az ifjonc utoléri, de nem szól semmit. Mégis szíve mélyén nagyon hálás neki. Talán érzi, hogy a másikban ott munkálkodik az a furcsa érzés, ami most benne is. Így ketten némán haladnak végig az egész kikötőn az átkozott kertig. A járókelők hangosak ám az öreg szinte észre sem veszi őket. Tudja, hogy hova halad, talán a halálába. Olyan, mintha egy örökké valóság óta mennének. Végül aztán csak elérik a Tündérkert határát. Be is lépnek a kavargó ködbe. Pont olyan szörnyűséges a hely, amilyennek gondolta.*
- Még rosszabb. Szenved a föld.* Morogja ő is a másiknak. A tetemeket és a vörös tócsákat kerülgetve jutnak el a hely szívét jelentő fekete kőtömbig. Ott feketéllik nem is olyan messze tőlük. Nincsenek egyedül, hiszen egy csuklyás alakot pillanatnak meg az oltár mellett. A köd eltompítja az elméjét, viszont a haragját nem a kultista irányába. Soha nem kereste az erőszakot, most viszont mégis arra vágyik, hogy valami durvát tegyen. Talán ezt is ez a hely váltotta ki. Ki tudja ezt? Isqhea is valami hasonlót érezhet, mert rögtön kántálni kezd. A kiáltást elnyeli a köd, de más nem történik. Az apó elengedi a botját és megropogtatja kezeit. Sejti, hogy a kultista nem fogja annyiba hagyni ezt. Ő készen áll, hogy társával véget vessen annak a gonosz szertartásnak, mait az végez. Bár nem tudja, hogy konkrétan mit csinálhat, de nem is érdekli.*
//Míg van benne élet//
* Isqet hátrahagyva sétál csöndben a Vérkert felé. Kicsit meglepődik, amikor az ifjonc utoléri, de nem szól semmit. Mégis szíve mélyén nagyon hálás neki. Talán érzi, hogy a másikban ott munkálkodik az a furcsa érzés, ami most benne is. Így ketten némán haladnak végig az egész kikötőn az átkozott kertig. A járókelők hangosak ám az öreg szinte észre sem veszi őket. Tudja, hogy hova halad, talán a halálába. Olyan, mintha egy örökké valóság óta mennének. Végül aztán csak elérik a Tündérkert határát. Be is lépnek a kavargó ködbe. Pont olyan szörnyűséges a hely, amilyennek gondolta.*
- Még rosszabb. Szenved a föld.* Morogja ő is a másiknak. A tetemeket és a vörös tócsákat kerülgetve jutnak el a hely szívét jelentő fekete kőtömbig. Ott feketéllik nem is olyan messze tőlük. Nincsenek egyedül, hiszen egy csuklyás alakot pillanatnak meg az oltár mellett. A köd eltompítja az elméjét, viszont a haragját nem a kultista irányába. Soha nem kereste az erőszakot, most viszont mégis arra vágyik, hogy valami durvát tegyen. Talán ezt is ez a hely váltotta ki. Ki tudja ezt? Isqhea is valami hasonlót érezhet, mert rögtön kántálni kezd. A kiáltást elnyeli a köd, de más nem történik. Az apó elengedi a botját és megropogtatja kezeit. Sejti, hogy a kultista nem fogja annyiba hagyni ezt. Ő készen áll, hogy társával véget vessen annak a gonosz szertartásnak, mait az végez. Bár nem tudja, hogy konkrétan mit csinálhat, de nem is érdekli.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:19:45
Üzenet elküldve: 2020-09-06 22:19:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Toronyiránt ismét//
//Míg van benne élet//
*Isq megdöbben az apón. Ám ő is hasonlóképpen érez, ha őszinte akar lenni magával. Látnia kell azt a helyet! Egy ideig áll, az apó után bámulva, de aztán nekiered.
Amikor utoléri, nem szól semmit, egy árva szót sem. Csak ott szaporázza mellette ő is, csendben, maga elé bámulva.
Nem tudja, mi vár rá, mire készüljön.
Hamar átvágnak újra a Kikötőn, kikerülgetve a raktárépületeket, aztán a lakónegyed szűk, kanyargós utcáin. Mintha csak vonzaná őket valami, úgy érnek el a régi Tündérkerthez.*
- Mint az Ingovány északon! *morogja döbbenten Isqeha, hiszen egészen olyan a hely. Minden posványos, természetellenes, még a sziklák is.*
- Mintha mindjárt ordítanának. *nézi összehúzott szemmel. Ahogy egyre beljebb merészkednek, megpillantják a hatalmas, fekete kőtömböt is! Mennyire más, mint a Sziklatemplom oltára, ó, mennyire más! Iseha figyelmeztetően az apóra pillant: valaki áll ott, egészen közel a Sötétség oltárához! Mert az kell legyen, nem lehet más, egy Sötétség oltár, amit Sa'Terethnek emeltek.
Az alak fején csuklya, az oltárra figyel merőn. Isq nem látja az arcát, nem tudja, ki lehet az.
Csendben közelebb lépked, egyre közelebb, egészen közel, már látja a fekete obszidián csillogását, a hátán feláll a szőr, sohasem érzett még ilyet, hideg van, borzadás, a fejében valami lüktetni kezd, egyre erősebben, aztán valami kiszakad belőle. Csak kiáltani tud, széttárt karral, a borzadás, a tagadás kiáltását. Hangosan kántál, nem tudja abbahagyni, nem és nem, nem akarja, hogy ez itt legyen, pusztuljon örökre! Csak Eeyr segítse meg!*
Rinald Isqeha megpróbált varázsolni egy Elűzés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Míg van benne élet//
*Isq megdöbben az apón. Ám ő is hasonlóképpen érez, ha őszinte akar lenni magával. Látnia kell azt a helyet! Egy ideig áll, az apó után bámulva, de aztán nekiered.
Amikor utoléri, nem szól semmit, egy árva szót sem. Csak ott szaporázza mellette ő is, csendben, maga elé bámulva.
Nem tudja, mi vár rá, mire készüljön.
Hamar átvágnak újra a Kikötőn, kikerülgetve a raktárépületeket, aztán a lakónegyed szűk, kanyargós utcáin. Mintha csak vonzaná őket valami, úgy érnek el a régi Tündérkerthez.*
- Mint az Ingovány északon! *morogja döbbenten Isqeha, hiszen egészen olyan a hely. Minden posványos, természetellenes, még a sziklák is.*
- Mintha mindjárt ordítanának. *nézi összehúzott szemmel. Ahogy egyre beljebb merészkednek, megpillantják a hatalmas, fekete kőtömböt is! Mennyire más, mint a Sziklatemplom oltára, ó, mennyire más! Iseha figyelmeztetően az apóra pillant: valaki áll ott, egészen közel a Sötétség oltárához! Mert az kell legyen, nem lehet más, egy Sötétség oltár, amit Sa'Terethnek emeltek.
Az alak fején csuklya, az oltárra figyel merőn. Isq nem látja az arcát, nem tudja, ki lehet az.
Csendben közelebb lépked, egyre közelebb, egészen közel, már látja a fekete obszidián csillogását, a hátán feláll a szőr, sohasem érzett még ilyet, hideg van, borzadás, a fejében valami lüktetni kezd, egyre erősebben, aztán valami kiszakad belőle. Csak kiáltani tud, széttárt karral, a borzadás, a tagadás kiáltását. Hangosan kántál, nem tudja abbahagyni, nem és nem, nem akarja, hogy ez itt legyen, pusztuljon örökre! Csak Eeyr segítse meg!*
Rinald Isqeha megpróbált varázsolni egy Elűzés nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:58:40
Üzenet elküldve: 2020-08-31 19:58:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Míg van benne élet//
*Noha számos éjszakát töltött el a Vérkertben, nehéz felidéznie bármelyiket is. Az oltár bűvkörében táncolva az ember kiesik térből és időből, testét pedig átadja valami másnak... Önkívület. Így nevezik. Az emlék pedig oly erővel söpör ki minden egyéb gondolatot elméjéből, hogy meg kell kapaszkodnia a fekete acélkerítésben.*
"*Táncoló, halovány fáklyafények a csatorna falán, s vele szemben egy töpörödött, fogatlan banya, ki úgy mereszti rá a szemét, mintha felfalni készülne épp. *
-Az egy kapocs, egy közvetítő közeg, ha úgy tetszik. Ha elég erős a hited, bárhol tudsz magadnak és uradnak építeni. Miért nem jó módszer az? Hosszú addig az út, de egyet ne felejts. Soha nem kötődj olyan oltárhoz, melynek mások is ismerik a helyét... *Az ősöreg anyóka ekkor közelebb lépett, a hajába túrt s mélyen beleszimatolt.*
- ÓÓÓÓÓ! *Visított fel hirtelen.* Hát már késő... óóó, te balga lány! Hát már megtetted, igaz? IGAZ?!"
*Leakasztja oldaláról a butykost, s nagyot húz az időközben alaposan megmelegedett vízből. Lassan törli meg ajkait csuklójával, miközben a butykost leengedve Vaszív holtteste felé fordítja fejét.*
-És ez a Te szerencséd. Remélem, megéred a pénzed. *Jegyzi meg epésen, de nem vár feleletet a rothadó orktól. Többről van már itt szó, mint egy egyszerű kísérletről. Arcába húzza a csuklyát, s az oltárhoz lép. Végigsimít rajta, ippeg csak ujjai hegyét érintve az obszidián sima kőklapjához. Újra megteszi. Amennyiszer csak szükséges. Hisz képes rá.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
*Noha számos éjszakát töltött el a Vérkertben, nehéz felidéznie bármelyiket is. Az oltár bűvkörében táncolva az ember kiesik térből és időből, testét pedig átadja valami másnak... Önkívület. Így nevezik. Az emlék pedig oly erővel söpör ki minden egyéb gondolatot elméjéből, hogy meg kell kapaszkodnia a fekete acélkerítésben.*
"*Táncoló, halovány fáklyafények a csatorna falán, s vele szemben egy töpörödött, fogatlan banya, ki úgy mereszti rá a szemét, mintha felfalni készülne épp. *
-Az egy kapocs, egy közvetítő közeg, ha úgy tetszik. Ha elég erős a hited, bárhol tudsz magadnak és uradnak építeni. Miért nem jó módszer az? Hosszú addig az út, de egyet ne felejts. Soha nem kötődj olyan oltárhoz, melynek mások is ismerik a helyét... *Az ősöreg anyóka ekkor közelebb lépett, a hajába túrt s mélyen beleszimatolt.*
- ÓÓÓÓÓ! *Visított fel hirtelen.* Hát már késő... óóó, te balga lány! Hát már megtetted, igaz? IGAZ?!"
*Leakasztja oldaláról a butykost, s nagyot húz az időközben alaposan megmelegedett vízből. Lassan törli meg ajkait csuklójával, miközben a butykost leengedve Vaszív holtteste felé fordítja fejét.*
-És ez a Te szerencséd. Remélem, megéred a pénzed. *Jegyzi meg epésen, de nem vár feleletet a rothadó orktól. Többről van már itt szó, mint egy egyszerű kísérletről. Arcába húzza a csuklyát, s az oltárhoz lép. Végigsimít rajta, ippeg csak ujjai hegyét érintve az obszidián sima kőklapjához. Újra megteszi. Amennyiszer csak szükséges. Hisz képes rá.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-08-28 11:37:29
Üzenet elküldve: 2020-08-28 11:37:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Távoli harangzúgás. Már álmában is hallotta. Bágyadtan, szédülő fejjel ül fel, s hunyorogva pillant körbe a félhomályban. Esteledik. A Kikötő irányából szóló, tompa harang szép lassan elhallgat, helyét pedig átveszi a Vérkertben uralkodó síri csend. Sehol senki. Nem nehéz összekaparnia az elmúlt nap eseményeit… A Szolga, Nirs és a másik három… Mintha csak egy álom lett volna, pedig nem az volt. Sóhajtva tápászkodik fel a földről, elméje pedig szép lassan ledobja magáról az eszméletlenség béklyóit. Hogy a Szolga ütötte-e ki, vagy magába a hosszas várakozásba unt e bele s nyomta el a buzgóság, nehéz lenne megmondani. Bárhogy is, a többiek itt hagyták, s ezért most kivételesen hálás is.
Szórakozottan lép az oltárhoz és simítja végig rajta ujjait. A smaragdzöld szemek végül a rothadó, ám a Vérkert gondos őrizete alatt a legkevésbé sem bűzös Vaszív holttestére esnek. Miért ne próbálhatná meg újból? Elvégre minden adott hozzá… Nem riasztja a megannyi kudarc. Elvégre a legnehezebb varázslatról van szó, mit halandó végrehajthat, s voltaképp az egész arról szól, hogy képes-e rá.
Lassan nedvesíti be ajkait nyelvével, ahogy ismét az oltárra mered. Nincs vesztenivalója, s talán nem is volt. Sa'Tereth tett róla, hogy ne legyen. A megannyi béklyó, mi az élethez és az emberekre fűzte, szép lassan rothadt el mögötte, s a végtelen szeretet, mit ezelőtt kapott, elenyészett a sötétség igyekezetének hevében. Csak Ő maradt és urának akarata.
Belefog a szertartásba. Nem gondol sem a holnapra, sem a kudarcra. Elvégre… Annyiszor próbálja, amennyiszer neki tetszik. Nincs oly hatalom a sötétségen kívül, mi elérhetné itt.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
Szórakozottan lép az oltárhoz és simítja végig rajta ujjait. A smaragdzöld szemek végül a rothadó, ám a Vérkert gondos őrizete alatt a legkevésbé sem bűzös Vaszív holttestére esnek. Miért ne próbálhatná meg újból? Elvégre minden adott hozzá… Nem riasztja a megannyi kudarc. Elvégre a legnehezebb varázslatról van szó, mit halandó végrehajthat, s voltaképp az egész arról szól, hogy képes-e rá.
Lassan nedvesíti be ajkait nyelvével, ahogy ismét az oltárra mered. Nincs vesztenivalója, s talán nem is volt. Sa'Tereth tett róla, hogy ne legyen. A megannyi béklyó, mi az élethez és az emberekre fűzte, szép lassan rothadt el mögötte, s a végtelen szeretet, mit ezelőtt kapott, elenyészett a sötétség igyekezetének hevében. Csak Ő maradt és urának akarata.
Belefog a szertartásba. Nem gondol sem a holnapra, sem a kudarcra. Elvégre… Annyiszor próbálja, amennyiszer neki tetszik. Nincs oly hatalom a sötétségen kívül, mi elérhetné itt.*
Hanloren Duunelar megpróbált varázsolni egy Feltámasztás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-08-26 10:05:39
Üzenet elküldve: 2020-08-26 10:05:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
*Nem tudja, mennyi idő telt el. Becsukott szemmel, minden gondolattól megfosztva agyát, kezét egy végtelenségig az obszidiánoszlopon nyugosztja. Kezdi elfelejteni ittlétének valódi okát, a körülötte lévő pusztulást, társát, az undorító levegőt, az időt; mindent. Csak a jéghideg kőtömb érintése, és a puszta gondolat, hogy valami nincs rendjén.*
~ Nem... ~ *Valami hiányzik. Valami forró érzés. Parázsló. Ösztönző.
Kinyitja szemét. Valamiért érzi köpenye alatt lévő önnön teste remegését. Mintha a hideg lelné, pedig nem is fázik. Körülnéz. Hol a társa? Hol van Hollad? Elhagyta volna?! Káromkodik egyet, és el is indul rögvest, hátra sem nézve.*
*Nem tudja, mennyi idő telt el. Becsukott szemmel, minden gondolattól megfosztva agyát, kezét egy végtelenségig az obszidiánoszlopon nyugosztja. Kezdi elfelejteni ittlétének valódi okát, a körülötte lévő pusztulást, társát, az undorító levegőt, az időt; mindent. Csak a jéghideg kőtömb érintése, és a puszta gondolat, hogy valami nincs rendjén.*
~ Nem... ~ *Valami hiányzik. Valami forró érzés. Parázsló. Ösztönző.
Kinyitja szemét. Valamiért érzi köpenye alatt lévő önnön teste remegését. Mintha a hideg lelné, pedig nem is fázik. Körülnéz. Hol a társa? Hol van Hollad? Elhagyta volna?! Káromkodik egyet, és el is indul rögvest, hátra sem nézve.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-08-18 17:31:32
Üzenet elküldve: 2020-08-18 17:31:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
* Adoaver még mindig előtte jár közben az életéről beszél. Csöndben hallgatja és baktat utána. Bár semmi kedve kerülőtt tennie. Végre elérik a Vérkertet. A hogy körbbe tekint elfogja az undor.* ~ Ennél még a Rókalyuk is jobb volt. Mi ilyen helyekre vezetjük a szenyvizet. Ezek meg még tisztelik is. Tipikus hogy itt egy oltár, akik a démonokat imádjákilyen helyeken áldozzák fel a disznóikat. Szánalmas.~ * Miközben így gondolkodik a társa hozzá ér egy oszlophoz.* -Elnézést, indulhatnánk? * Szólítja meg a mágust hosszú hallgatás után.*
A hozzászólás írója (Hollad Lekin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.18 17:32:04
* Adoaver még mindig előtte jár közben az életéről beszél. Csöndben hallgatja és baktat utána. Bár semmi kedve kerülőtt tennie. Végre elérik a Vérkertet. A hogy körbbe tekint elfogja az undor.* ~ Ennél még a Rókalyuk is jobb volt. Mi ilyen helyekre vezetjük a szenyvizet. Ezek meg még tisztelik is. Tipikus hogy itt egy oltár, akik a démonokat imádjákilyen helyeken áldozzák fel a disznóikat. Szánalmas.~ * Miközben így gondolkodik a társa hozzá ér egy oszlophoz.* -Elnézést, indulhatnánk? * Szólítja meg a mágust hosszú hallgatás után.*
A hozzászólás írója (Hollad Lekin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.18 17:32:04
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:05:43
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:05:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Dr Hollad és Mr Adoaver különös esete//
- Szóval egy honfitárs! És egy tehetős is, ráadásul! *Jegyzi meg elismerően, séta közben bólogatva Hollad szavaira.* - Tudja, én alig pár holddal ezelőttig a hatalmas Lihanech falai között éltem és nevelkedtem, nagyjából e földegység másik végén. Nemesi hely, gazdag is, csak kissé unalmas. Kihívott a tudásvágy, ha érti mire gondolok. Valami más az ezerszer látott kis lakóházak falai helyett. Bár, ahogy ezt a helyet nézem, kellemesebb turistaközpontot is választhattam volna... *Motyogja magának, miközben a lakónegyed szegényes felépítése után egy minden eddiginél sivárabb, inkább elhagyatott csatatérnek mint városi résznek tűnő területre érkeznek. A talaj süppedős, és vöröses ködöt okád minden lépésnél. Se közel, se sem távol egy ház, mintha senki sem akarna még e helynek a közelében sem élni. Ismeretlen lények maradványai, mintha még maga a természet sem akarná bemocskosítani a kezét velük azzal, hogy felbomlasztja a csontokat. És egy felháborítóan szürreálisnak kinéző kőtömbszerűség mindezek kellős közepén. Megérkeztek.*
- Artheniorban hallottam eleget erről a helyről. *Mondja komolyan társának.* - Katasztrofális történelme van, és még jelenleg sem mondható túl biztonságosnak, úgyhogy gyors leszek. *Lassan elkezd battyogni, amennyire a vizenyős talaj hagyja, az obszidiánoszlop felé. Többször is körülnéz, rejtőzködő veszélytől tartva. Végül miután érintési távolságra ér az oszlophoz, felsóhajt. Nincs különösebb érzéke hozzá, de sejti, hogy ezt az izét nem a lakosok állították föl puszta díszítés iránt. Nem, eleget hallott még ő is arról, hogy tudja, nem éppen vidám események vezettek ennek az egésznek a kialakulásához. Már csak azt kéne megtudni, hogy tényleg obszidiánból van e ez a fránya oszlop.
Hirtelen ráteszi a kezét a valószínűleg jéghideg felületre, félőn és óvatosan simogatva a tömböt, miközben azon gondolkodik, hogy mégis minek dolgoztak ki ebbe egy vércsatornát. Hisz itt már nincs itt semmi vérző kettőjükön kívül...*
- Szóval egy honfitárs! És egy tehetős is, ráadásul! *Jegyzi meg elismerően, séta közben bólogatva Hollad szavaira.* - Tudja, én alig pár holddal ezelőttig a hatalmas Lihanech falai között éltem és nevelkedtem, nagyjából e földegység másik végén. Nemesi hely, gazdag is, csak kissé unalmas. Kihívott a tudásvágy, ha érti mire gondolok. Valami más az ezerszer látott kis lakóházak falai helyett. Bár, ahogy ezt a helyet nézem, kellemesebb turistaközpontot is választhattam volna... *Motyogja magának, miközben a lakónegyed szegényes felépítése után egy minden eddiginél sivárabb, inkább elhagyatott csatatérnek mint városi résznek tűnő területre érkeznek. A talaj süppedős, és vöröses ködöt okád minden lépésnél. Se közel, se sem távol egy ház, mintha senki sem akarna még e helynek a közelében sem élni. Ismeretlen lények maradványai, mintha még maga a természet sem akarná bemocskosítani a kezét velük azzal, hogy felbomlasztja a csontokat. És egy felháborítóan szürreálisnak kinéző kőtömbszerűség mindezek kellős közepén. Megérkeztek.*
- Artheniorban hallottam eleget erről a helyről. *Mondja komolyan társának.* - Katasztrofális történelme van, és még jelenleg sem mondható túl biztonságosnak, úgyhogy gyors leszek. *Lassan elkezd battyogni, amennyire a vizenyős talaj hagyja, az obszidiánoszlop felé. Többször is körülnéz, rejtőzködő veszélytől tartva. Végül miután érintési távolságra ér az oszlophoz, felsóhajt. Nincs különösebb érzéke hozzá, de sejti, hogy ezt az izét nem a lakosok állították föl puszta díszítés iránt. Nem, eleget hallott még ő is arról, hogy tudja, nem éppen vidám események vezettek ennek az egésznek a kialakulásához. Már csak azt kéne megtudni, hogy tényleg obszidiánból van e ez a fránya oszlop.
Hirtelen ráteszi a kezét a valószínűleg jéghideg felületre, félőn és óvatosan simogatva a tömböt, miközben azon gondolkodik, hogy mégis minek dolgoztak ki ebbe egy vércsatornát. Hisz itt már nincs itt semmi vérző kettőjükön kívül...*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-08-11 17:57:57
Üzenet elküldve: 2020-08-11 17:57:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//Zárás//
*Ahogy szinte minden Thargodrym, ő is tisztában van vele, hogy több, mint az érdemtelen pórok. Ő pedig talán még ennél is több, hiszen nincs senki a családjában aki Sa'Tereth előtt is méltónak bizonyult volna. Az elméjében csendülő szavaira mintha halvány mosoly lebegne az ajka körül, de Sa'Tereth küldötte jó érzékkel tesz hozzá még egy jóindulatú figyelmeztetést. Vagy fenyegetést? Akárhogy is, pont elég hozzá, hogy Nirs komoly maradjon és meghajtsa a fejét.*
- Úgy lesz, ahogy Ő akarja.
*Mire felemeli tekintetét a Szolga, és vele az eredar, eltűnt. Lassan körülnéz, csak néhány pillantást veszteget a társaság tagjaira. Semmit nem jelentenek neki. Az egyiket leszámítva. És most van ideje elgondolkodni valamin. Hanloren tényleg közel állt hozzá, hogy számítson neki, érdekesnek találta a habitusát. De most, hogy távozni fog a Vérkertből, más is eszébe jut. Aki valóban sokat jelent neki.*
- Tudod merre keress, ha meg akarsz találni.
*Biccent egyet egész barátságosan, amit Hanlorenen kívül a többiek is felfoghatnak egy köszönésnek. Nincs már miért maradnia, fontosabb dolga van. Sa'Tereth számára nem létezik idő, de neki kevés jutott. Márpedig a feleségét meg kell találnia.*
//Zárás//
*Ahogy szinte minden Thargodrym, ő is tisztában van vele, hogy több, mint az érdemtelen pórok. Ő pedig talán még ennél is több, hiszen nincs senki a családjában aki Sa'Tereth előtt is méltónak bizonyult volna. Az elméjében csendülő szavaira mintha halvány mosoly lebegne az ajka körül, de Sa'Tereth küldötte jó érzékkel tesz hozzá még egy jóindulatú figyelmeztetést. Vagy fenyegetést? Akárhogy is, pont elég hozzá, hogy Nirs komoly maradjon és meghajtsa a fejét.*
- Úgy lesz, ahogy Ő akarja.
*Mire felemeli tekintetét a Szolga, és vele az eredar, eltűnt. Lassan körülnéz, csak néhány pillantást veszteget a társaság tagjaira. Semmit nem jelentenek neki. Az egyiket leszámítva. És most van ideje elgondolkodni valamin. Hanloren tényleg közel állt hozzá, hogy számítson neki, érdekesnek találta a habitusát. De most, hogy távozni fog a Vérkertből, más is eszébe jut. Aki valóban sokat jelent neki.*
- Tudod merre keress, ha meg akarsz találni.
*Biccent egyet egész barátságosan, amit Hanlorenen kívül a többiek is felfoghatnak egy köszönésnek. Nincs már miért maradnia, fontosabb dolga van. Sa'Tereth számára nem létezik idő, de neki kevés jutott. Márpedig a feleségét meg kell találnia.*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:29:56
Üzenet elküldve: 2020-08-08 15:29:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//Zárás//
*A Szolga szoborarcán elégedettnek tetsző kifejezés honol, ahogy a üres szemgödreivel hallgatja a tanakodást, majd ásítást mímel. Senki sem gondolhatja, hogy egy ilyen isteni entitás, mint a Szolga akárcsak leheletnyit is fáradt lehet vagy volna benne ilyen halandókra jellemző érzés.*
- Jól van, most már untattok. Ő velem marad, a többiek pedig induljanak és teljesítsék, amit nektek szántam. *Int az eredar felé. A mozdulatában van valami mohó, valami ijesztő. De ki merne ellentmondani egy olyan lénynek, aki Sa'Tereth "távollétében" úrnak nevezi magát a Vérkertben.*
- Te. *Fordul az üres szemgödör aztán Nirs Thargodrym felé.*
- Te már bizonyítottál az egyetlen igaz úrnak és úgy érzem, túl sokat segítesz, így nem tudhatom, kiérdemlik-e a közbenjárásom. *Mondja enyhén félrefordított fejjel. A sötéten ásító szemgödör mintha átlátna a máguson. Biztosan ismeri már a sorsát, az útját és a tetteit és ki tudja, mi miatt döntött úgy, hogy szétválasztja őket. Talán oka van vele, talán a Vérúr akarata áll szavai mögött.
~ Egyedül is képes vagy elhozni nekem azt a szarvast és ha így teszel, úr leszel az ő hívei felett, kiemelkedett és nagy. ~
Ezeket már csak Nirs hallja a fejében, a Szolga mosolya haloványan kiszélesedik.
~ De vigyázz, aki magasan áll, nehezebben jut feljebb és nagyon zuhanhat a magasból. Menj utadra és dönts, ahogy hited ítéli. ~
Akár végszónak is lehet venni, mert a Szolga egy csettintéssel tűnik el és vele az eredar is. Mindenki megkapta a saját feladatát, ki együtt, ki egyedül. Ideje útnak indulni és teljesíteni, amit az isteni entitás kért. Vagy messzire elkerülni a Vérkertet és soha többé nem merészkedni a Vérúr és szolgái elé.*
//Zárás//
*A Szolga szoborarcán elégedettnek tetsző kifejezés honol, ahogy a üres szemgödreivel hallgatja a tanakodást, majd ásítást mímel. Senki sem gondolhatja, hogy egy ilyen isteni entitás, mint a Szolga akárcsak leheletnyit is fáradt lehet vagy volna benne ilyen halandókra jellemző érzés.*
- Jól van, most már untattok. Ő velem marad, a többiek pedig induljanak és teljesítsék, amit nektek szántam. *Int az eredar felé. A mozdulatában van valami mohó, valami ijesztő. De ki merne ellentmondani egy olyan lénynek, aki Sa'Tereth "távollétében" úrnak nevezi magát a Vérkertben.*
- Te. *Fordul az üres szemgödör aztán Nirs Thargodrym felé.*
- Te már bizonyítottál az egyetlen igaz úrnak és úgy érzem, túl sokat segítesz, így nem tudhatom, kiérdemlik-e a közbenjárásom. *Mondja enyhén félrefordított fejjel. A sötéten ásító szemgödör mintha átlátna a máguson. Biztosan ismeri már a sorsát, az útját és a tetteit és ki tudja, mi miatt döntött úgy, hogy szétválasztja őket. Talán oka van vele, talán a Vérúr akarata áll szavai mögött.
~ Egyedül is képes vagy elhozni nekem azt a szarvast és ha így teszel, úr leszel az ő hívei felett, kiemelkedett és nagy. ~
Ezeket már csak Nirs hallja a fejében, a Szolga mosolya haloványan kiszélesedik.
~ De vigyázz, aki magasan áll, nehezebben jut feljebb és nagyon zuhanhat a magasból. Menj utadra és dönts, ahogy hited ítéli. ~
Akár végszónak is lehet venni, mert a Szolga egy csettintéssel tűnik el és vele az eredar is. Mindenki megkapta a saját feladatát, ki együtt, ki egyedül. Ideje útnak indulni és teljesíteni, amit az isteni entitás kért. Vagy messzire elkerülni a Vérkertet és soha többé nem merészkedni a Vérúr és szolgái elé.*
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-07-21 12:47:14
Üzenet elküldve: 2020-07-21 12:47:14
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
- Csend legyen! *Izzik fel egy pillanatra a kislány belsőjét izzító titokzatos láng, ahogy Goontia felé szól, amikor az az érintést sürgeti. A szemei is felragyognak, mint amikor lámpaolajat önt a tűzre valaki és a lángok mohón harapnak a gyúlékony anyag után.*
- Neki kell döntenie. *Egy kislányhoz meglehetősen szokatlan, mély orgánummal folytatja, mintha száz földöntúli torokból szólna, majd csendesedik az izzás és már "csak" a korábban is tapasztalt fények festik meg a titokzatos kislány belsejét, szemeit és enyhén elnyitott száját.
Goontia hirtelen megmerevedik, mintha láthatatlan láncok kötnék gúzsba, kiegyenesedik, felszegi állát és újra felizzanak a szemei és mint egy katona, kit strázsába szólított a szolgálat, egyenesen és némán maga elé néz valahova a távolba (vagy a semmibe?).*
- Én egy vagyok a sok közül. A nevem Querduqvar. *Válaszolja Dsavlo kérdésére a kislány, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna és minden megmagyarázna.*
- Te miért jöttél? *Kérdi és érdeklődve fordítja oldalra a fejét, mintha egy különösen érdekes valamit tanulmányozna.*
- Te nem akarod az ajándékot? *Teszi hozzá újra felemelve a kezét, mutatóujját lustán tartva előre. Nem mozdul Dsavlo felé, csak vár, félredöntött fejjel és várja a félvér válaszát. Goontia pedig csak áll, mint a cövek, belső lángtól izzó tekintetét előre szegezve mozdulatlanul.*
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
- Csend legyen! *Izzik fel egy pillanatra a kislány belsőjét izzító titokzatos láng, ahogy Goontia felé szól, amikor az az érintést sürgeti. A szemei is felragyognak, mint amikor lámpaolajat önt a tűzre valaki és a lángok mohón harapnak a gyúlékony anyag után.*
- Neki kell döntenie. *Egy kislányhoz meglehetősen szokatlan, mély orgánummal folytatja, mintha száz földöntúli torokból szólna, majd csendesedik az izzás és már "csak" a korábban is tapasztalt fények festik meg a titokzatos kislány belsejét, szemeit és enyhén elnyitott száját.
Goontia hirtelen megmerevedik, mintha láthatatlan láncok kötnék gúzsba, kiegyenesedik, felszegi állát és újra felizzanak a szemei és mint egy katona, kit strázsába szólított a szolgálat, egyenesen és némán maga elé néz valahova a távolba (vagy a semmibe?).*
- Én egy vagyok a sok közül. A nevem Querduqvar. *Válaszolja Dsavlo kérdésére a kislány, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna és minden megmagyarázna.*
- Te miért jöttél? *Kérdi és érdeklődve fordítja oldalra a fejét, mintha egy különösen érdekes valamit tanulmányozna.*
- Te nem akarod az ajándékot? *Teszi hozzá újra felemelve a kezét, mutatóujját lustán tartva előre. Nem mozdul Dsavlo felé, csak vár, félredöntött fejjel és várja a félvér válaszát. Goontia pedig csak áll, mint a cövek, belső lángtól izzó tekintetét előre szegezve mozdulatlanul.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:24:57
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:24:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Bólint a furcsa alak szavaira. Akkor szarvas. Aztán egy hosszabb pillantást vet rá, utána egy újabb bólintás. Ha az eredarnak még élnie kell, akkor legyen meg Sa'Tereth akarata. Ugyan fogalma sincs, hogy ki ez a világtalan, de valahogy úgy érzi, hogy közelebb áll istenéhez, mint ő maga. Azt pedig egy amolyan hatodik érzék súgja neki, hogy nem lenne bölcs dolog egyenesen nekiszegezni a "te meg ki a fene vagy?" kérdést.*
- Jó, ne veszekedjünk.
*Ha jobban belegondol, ez valóban nem vezetne sehova.*
- Úgy gondolom, nem árt sorra venni az eshetőségeket. Tegyük fel, hogy szükségünk van egy szarvas vérére és tegyük fel, hogy találunk is egyet. Ért valaki az íjhoz? *végigpillant a javarészt elfekből álló társaságon* Úgy tudom, hogy... a népetek kedveli azt a fegyvert és ért is hozzá.
*Majdnem fajtát mondott a nép helyett, de ez valószínűleg újabb torzsalkodást eredményezett volna.*
- Anélkül nehéz lesz elejteni egyet is. Hacsak nem ismer valaki olyan varázslatot, ami egy ilyen vadászatnál hasznos lehet. Sajnos én magam nem ismerek ilyet, de úgy tudom, hogy egyes elementaristák meg tudnak szelídíteni állatokat. Ez jól jönne. Ezek hiányában muszáj lesz azt az eshetőséget is megvizsgálni, hogy ez csak egy jelkép, nem az állatra van szükségünk.
*A kopasz elfre néz, elmosolyodik amikor az arról beszél, hogy valamelyikük testesítheti meg az állatot.*
- Épp az imént említettem, hogy a népem hitvilágában kitüntetett szerepe van a szarvasnak. Így arra kell gondolnom, hogy ezzel rám célzol. Ugye nem?
*Negédesen mosolyog, bár a Thargodarokra (és persze a Thargodrymekre is) jellemző paranoia okán most át tudná harapni a torkát.*
- Ebben egyetértünk. *válaszol Hanloren megjegyzésére ami az eredar sorsát érinti* De ha Sa'Tereth úgy látja, hogy még haszna lehet, akkor fogadjuk el ezt.
*Aztán horkant egyet, mint akit bosszant valami.*
- Logika...
*Az a legnagyobb problémája, hogy ezt ő sem látja ebben az egészben. Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy csak a történések közepébe csöppent bele, az előzményeket csak hevenyészett elbeszélésekből ismeri. Így is az az érzése, hogy uruk épp próbára teszi néhány hívét.*
- Logika... *dünnyögi megint maga elé, aztán felpillant, lassan a félkarúra néz* Talán valóban nem kell a szarvas a maga valójában. Csak a logika. Ahogy mondta *fejével a tar elf felé biccent* a szarvas úgymond jó dolgok szimbóluma. A népem is így tartja. És kinek kedvesek igazán ezek a vonások?
*Egy kis szünetet tart, hogy mindenki rájöhessen az egyébként egyértelmű célzásra.*
- Logikus pedig... *nyomja meg a logikus szót* hogy célünk eléréséhez olyan eszközt is felhasználjunk, amitől esetleg berzenkedünk. Lehet, hogy tévedek - ha így van, cáfoljatok meg - de úgy hallottam valahol, hogy a fényszuka hívei, akik beavatást nyertek a hamis isten mágikus tanaiba, képesek elveszett tagokat visszanöveszteni. Ha elég a hatalmuk hozzá, persze.
*Hamis, amolyan kisfiúsan csintalan mosoly jelenik meg a képén, mint amikor valami igazán érdekes játékot talál magának.*
- Szarvas... jóság, szeretet, gondoskodás... Eeyr egy mágusa. Hm? Talán egy ilyen igazán veszélyes vadat kéne... hm... levadásznunk. Azt persze én sem gondolom, hogy önként és dalolva segítene nekünk. De miért kéne tudnia, hogy kik vagyunk? Ti, elfek, inkább állhattok közelebb a szarvashoz, már rossz néven ne vegyétek ezt, mint az egyetlen igaz istenhez. A jón pedig segít a jó. Ez így logikus.
*Ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy megtalálta a megoldást és ez módfelett kedvére való. Ezzel együtt tévedhet, de az ifjonti hév ezen a téren kicsit felülírja az általa is emlegetett logikát.*
- Egy ilyen szarvashoz pedig sem íj, sem mágia nem kell. Csak ész és ravaszság. Az pedig mindegyikőtökben megvan, nem igaz?
* Itt a végén már majdnem hangosan, jókedvűen nevet fel, de csak egy kuncogás lesz belőle. Abban egészen biztos, hogy ezt az utolsó kérdést senki sem fogja megcáfolni. Az elméletét lehet. De egyelőre senki sem állt elő használhatóval.*
*Bólint a furcsa alak szavaira. Akkor szarvas. Aztán egy hosszabb pillantást vet rá, utána egy újabb bólintás. Ha az eredarnak még élnie kell, akkor legyen meg Sa'Tereth akarata. Ugyan fogalma sincs, hogy ki ez a világtalan, de valahogy úgy érzi, hogy közelebb áll istenéhez, mint ő maga. Azt pedig egy amolyan hatodik érzék súgja neki, hogy nem lenne bölcs dolog egyenesen nekiszegezni a "te meg ki a fene vagy?" kérdést.*
- Jó, ne veszekedjünk.
*Ha jobban belegondol, ez valóban nem vezetne sehova.*
- Úgy gondolom, nem árt sorra venni az eshetőségeket. Tegyük fel, hogy szükségünk van egy szarvas vérére és tegyük fel, hogy találunk is egyet. Ért valaki az íjhoz? *végigpillant a javarészt elfekből álló társaságon* Úgy tudom, hogy... a népetek kedveli azt a fegyvert és ért is hozzá.
*Majdnem fajtát mondott a nép helyett, de ez valószínűleg újabb torzsalkodást eredményezett volna.*
- Anélkül nehéz lesz elejteni egyet is. Hacsak nem ismer valaki olyan varázslatot, ami egy ilyen vadászatnál hasznos lehet. Sajnos én magam nem ismerek ilyet, de úgy tudom, hogy egyes elementaristák meg tudnak szelídíteni állatokat. Ez jól jönne. Ezek hiányában muszáj lesz azt az eshetőséget is megvizsgálni, hogy ez csak egy jelkép, nem az állatra van szükségünk.
*A kopasz elfre néz, elmosolyodik amikor az arról beszél, hogy valamelyikük testesítheti meg az állatot.*
- Épp az imént említettem, hogy a népem hitvilágában kitüntetett szerepe van a szarvasnak. Így arra kell gondolnom, hogy ezzel rám célzol. Ugye nem?
*Negédesen mosolyog, bár a Thargodarokra (és persze a Thargodrymekre is) jellemző paranoia okán most át tudná harapni a torkát.*
- Ebben egyetértünk. *válaszol Hanloren megjegyzésére ami az eredar sorsát érinti* De ha Sa'Tereth úgy látja, hogy még haszna lehet, akkor fogadjuk el ezt.
*Aztán horkant egyet, mint akit bosszant valami.*
- Logika...
*Az a legnagyobb problémája, hogy ezt ő sem látja ebben az egészben. Bizonyára szerepet játszik ebben az is, hogy csak a történések közepébe csöppent bele, az előzményeket csak hevenyészett elbeszélésekből ismeri. Így is az az érzése, hogy uruk épp próbára teszi néhány hívét.*
- Logika... *dünnyögi megint maga elé, aztán felpillant, lassan a félkarúra néz* Talán valóban nem kell a szarvas a maga valójában. Csak a logika. Ahogy mondta *fejével a tar elf felé biccent* a szarvas úgymond jó dolgok szimbóluma. A népem is így tartja. És kinek kedvesek igazán ezek a vonások?
*Egy kis szünetet tart, hogy mindenki rájöhessen az egyébként egyértelmű célzásra.*
- Logikus pedig... *nyomja meg a logikus szót* hogy célünk eléréséhez olyan eszközt is felhasználjunk, amitől esetleg berzenkedünk. Lehet, hogy tévedek - ha így van, cáfoljatok meg - de úgy hallottam valahol, hogy a fényszuka hívei, akik beavatást nyertek a hamis isten mágikus tanaiba, képesek elveszett tagokat visszanöveszteni. Ha elég a hatalmuk hozzá, persze.
*Hamis, amolyan kisfiúsan csintalan mosoly jelenik meg a képén, mint amikor valami igazán érdekes játékot talál magának.*
- Szarvas... jóság, szeretet, gondoskodás... Eeyr egy mágusa. Hm? Talán egy ilyen igazán veszélyes vadat kéne... hm... levadásznunk. Azt persze én sem gondolom, hogy önként és dalolva segítene nekünk. De miért kéne tudnia, hogy kik vagyunk? Ti, elfek, inkább állhattok közelebb a szarvashoz, már rossz néven ne vegyétek ezt, mint az egyetlen igaz istenhez. A jón pedig segít a jó. Ez így logikus.
*Ebben a pillanatban határozottan úgy érzi, hogy megtalálta a megoldást és ez módfelett kedvére való. Ezzel együtt tévedhet, de az ifjonti hév ezen a téren kicsit felülírja az általa is emlegetett logikát.*
- Egy ilyen szarvashoz pedig sem íj, sem mágia nem kell. Csak ész és ravaszság. Az pedig mindegyikőtökben megvan, nem igaz?
* Itt a végén már majdnem hangosan, jókedvűen nevet fel, de csak egy kuncogás lesz belőle. Abban egészen biztos, hogy ezt az utolsó kérdést senki sem fogja megcáfolni. Az elméletét lehet. De egyelőre senki sem állt elő használhatóval.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:35:03
Üzenet elküldve: 2020-05-22 21:35:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Szélesedő mosollyal hallgatja Nirs szavait, miközben karba font kezekkel a többiek felé fordul. Talán még meg is lepődik egy kicsit, nem sejtett a fiúban ekkora vehemenciát.*
-Bármennyire is keresem a logikát ebben az egészben, én nem találom. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel, miközben hátsó felét nekidönti egy girbe-gurba facsonknak.*
-Ha rajtam múlna, már halott lenne. *Simít végig szórakozottan a madáralakot formázó szimbólumon karján. Egyértelmű, hogy kire céloz.* -Egy ilyen lény vére bizonyára erősítené urunk oltárát. Dehát... *Csak egy pillantással jelzi, ki is áll ennek az egész műveletnek az útjában. Ez a rejtélyeket kedvelő, furcsa alak. A Szolga.
Főleg Nirsen járatja halványzöld szemeit. Elvégre mind elbuktak már a feladat megoldását illetően, de a férfi mintha jó úton haladna. Talán. Bárhogy is, ő már kezdi unni az egy helyben téblábolást.*
*Szélesedő mosollyal hallgatja Nirs szavait, miközben karba font kezekkel a többiek felé fordul. Talán még meg is lepődik egy kicsit, nem sejtett a fiúban ekkora vehemenciát.*
-Bármennyire is keresem a logikát ebben az egészben, én nem találom. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel, miközben hátsó felét nekidönti egy girbe-gurba facsonknak.*
-Ha rajtam múlna, már halott lenne. *Simít végig szórakozottan a madáralakot formázó szimbólumon karján. Egyértelmű, hogy kire céloz.* -Egy ilyen lény vére bizonyára erősítené urunk oltárát. Dehát... *Csak egy pillantással jelzi, ki is áll ennek az egész műveletnek az útjában. Ez a rejtélyeket kedvelő, furcsa alak. A Szolga.
Főleg Nirsen járatja halványzöld szemeit. Elvégre mind elbuktak már a feladat megoldását illetően, de a férfi mintha jó úton haladna. Talán. Bárhogy is, ő már kezdi unni az egy helyben téblábolást.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-21 22:47:23
Üzenet elküldve: 2020-05-21 22:47:23
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
*Bár az új fiú érkezésének az első pillanatban annyira nem örült, hisz a felbukkanása egészen összezavarja elméletét, most szavait hallgatva arra jut, hogy valószínűleg ő lesz az egyetlen használható tagja a társaságnak. Egy alig látható halvány mosoly is megjelenik arcán, ahogy helyreteszi a maszkos hosszúfülűt, s ugyanilyen arckifejezéssel üdvözli, mikor Gorden gúnnyal ejti ki a nevét. Kíváncsi, vajon a negyedik nap után is ilyen felfuvalkodott lesz-e, már ha persze nem talál rá a halál hamarabb. Már egyszer elfordult az Egyetlen Igaztól, könnyen lehet, hogy újból megteszi, s jutalma akkor rosszabb lesz, mint a kínhalál.
Acélszürke tekintetét a Szolgára emeli, mikor az beszélni kezd, s valamelyest megnyugtatja, hogy a fiú ittléte végtére is nem borítja fel teljesen ötletét.*
-Nem hinném, hogy igazi állatra lenne szükség.
*Pillant Gordenre*
-Úgy gondolom a szarvas valamelyikünk lehet, de rá kell jönnünk, mit takar a szimbólum.
*Elgondolkodva simít végig kopasz fején majd némán nézelődik, hátha úgy könnyebben eszébe jut valamit*
-Sok mindent jelenthet...
*Kezd bele végül a hangos morfondírozásba, mivel nincs konkrét ötlete, de hátha másnak eszébe jut valami használható*
-Jelképezi a szeretet, a békét, a jó szándékot, bár úgy hiszem ezek alapján mindünket kizárhatjuk.
*Bár az új fiú érkezésének az első pillanatban annyira nem örült, hisz a felbukkanása egészen összezavarja elméletét, most szavait hallgatva arra jut, hogy valószínűleg ő lesz az egyetlen használható tagja a társaságnak. Egy alig látható halvány mosoly is megjelenik arcán, ahogy helyreteszi a maszkos hosszúfülűt, s ugyanilyen arckifejezéssel üdvözli, mikor Gorden gúnnyal ejti ki a nevét. Kíváncsi, vajon a negyedik nap után is ilyen felfuvalkodott lesz-e, már ha persze nem talál rá a halál hamarabb. Már egyszer elfordult az Egyetlen Igaztól, könnyen lehet, hogy újból megteszi, s jutalma akkor rosszabb lesz, mint a kínhalál.
Acélszürke tekintetét a Szolgára emeli, mikor az beszélni kezd, s valamelyest megnyugtatja, hogy a fiú ittléte végtére is nem borítja fel teljesen ötletét.*
-Nem hinném, hogy igazi állatra lenne szükség.
*Pillant Gordenre*
-Úgy gondolom a szarvas valamelyikünk lehet, de rá kell jönnünk, mit takar a szimbólum.
*Elgondolkodva simít végig kopasz fején majd némán nézelődik, hátha úgy könnyebben eszébe jut valamit*
-Sok mindent jelenthet...
*Kezd bele végül a hangos morfondírozásba, mivel nincs konkrét ötlete, de hátha másnak eszébe jut valami használható*
-Jelképezi a szeretet, a békét, a jó szándékot, bár úgy hiszem ezek alapján mindünket kizárhatjuk.
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:34:59
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:34:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Egy törpe térdelve talán éppen csak egy kis bucka lehet, amin vörös moha nőtt. A mohán pedig kiült a harmat, avagy egy tócsányi nyál csorog ki éppen a látomás utolsó pillanatait átélő Goon szájából. A felé közeledő ujjra kancsalít, nézi a derengést, és csak Sa'Tereth tudhatja, hogy mit lát, de mosolyogva, szinte elsírva magát ad választ.*
-Kö... Köszönöm!
*Motyogja meghatódva. Az ereit átjáró forróság kicsit kijózanítja. Emlékszik, egyszer ivott Wegtoreni Lángorkánt. Csak egy korty jutott, de az ilyen volt.*
~Nagyapám kohójára, ettől még a faszom is felállt!~
*Hitetlenkedik magában, hiszen ilyen jó érzés régen tört rá. Ami viszont ezután jön, az az éhség, az éhség ami szépen lassan, akár a talajvíz mindent el fog borítani. Ez ébred fel benne. Talpra kászálódik és enyhén sáros alkarjával letörli minden nyálát. Világító szemének sugarait a vele érkező lányra veti.*
~Ő Mama!~
*Mondaná elsőre, de megakad, ugyanis látomásának villanásai egyre halványabbak.*
-Ő...
*Segíti ki a kislányt.*
-Erőt ad neked, munkát.
*Tér eszéhez, hiszen... Pont az történt, amiért a ködbe bejöttek. Ő is faggatni kezdi a lányt.*
-Mondd csak, kislány... Te is Minden Feketeség udvarának tagja vagy?
*Kérdezi Sa'Terethre utalva, kicsit több tisztelettel, mint az előbb.*
-És... Ha hozunk neked csillagokat, attól csillapszik a tűz... Odabent?
*Csap hasára, hiszen eddigre úgy érzi magát, mint aki egy napja nem evett már egyetlen falatot sem.*
~Tényleg szép a szeme... Zamatos, kicsit vizenyős... Olyan... Kellemeset pukkanhat!~
*Dsavlo szemeit vizslatja, talán kajánabbul, mint ahogy a lány hátsóját vizslatta, aztán egy pillanatra ismét kijózanodik, és maga is meglepődik vágyain. Az ember, netán törpeevés soha nem jutott eszébe, ez volt az első ilyen alkalom. Biccent fejével.*
-Próbáld ki, és megérted!
*Utal arra, hogy a vöröskének sem kéne visszautasítani az ajánlatot főleg, hogy ezzel valószínűleg saját megevésüket is elkerülik. Erről eszébe jut a kupac, ami felett a kislány nemrég térdelt, egy pillanatra megfordulna, hogy ezt is megnézze magának, járjon ez akár gyomra felfordulásával, akár a vággyal, hogy maga is beleegyen.*
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Egy törpe térdelve talán éppen csak egy kis bucka lehet, amin vörös moha nőtt. A mohán pedig kiült a harmat, avagy egy tócsányi nyál csorog ki éppen a látomás utolsó pillanatait átélő Goon szájából. A felé közeledő ujjra kancsalít, nézi a derengést, és csak Sa'Tereth tudhatja, hogy mit lát, de mosolyogva, szinte elsírva magát ad választ.*
-Kö... Köszönöm!
*Motyogja meghatódva. Az ereit átjáró forróság kicsit kijózanítja. Emlékszik, egyszer ivott Wegtoreni Lángorkánt. Csak egy korty jutott, de az ilyen volt.*
~Nagyapám kohójára, ettől még a faszom is felállt!~
*Hitetlenkedik magában, hiszen ilyen jó érzés régen tört rá. Ami viszont ezután jön, az az éhség, az éhség ami szépen lassan, akár a talajvíz mindent el fog borítani. Ez ébred fel benne. Talpra kászálódik és enyhén sáros alkarjával letörli minden nyálát. Világító szemének sugarait a vele érkező lányra veti.*
~Ő Mama!~
*Mondaná elsőre, de megakad, ugyanis látomásának villanásai egyre halványabbak.*
-Ő...
*Segíti ki a kislányt.*
-Erőt ad neked, munkát.
*Tér eszéhez, hiszen... Pont az történt, amiért a ködbe bejöttek. Ő is faggatni kezdi a lányt.*
-Mondd csak, kislány... Te is Minden Feketeség udvarának tagja vagy?
*Kérdezi Sa'Terethre utalva, kicsit több tisztelettel, mint az előbb.*
-És... Ha hozunk neked csillagokat, attól csillapszik a tűz... Odabent?
*Csap hasára, hiszen eddigre úgy érzi magát, mint aki egy napja nem evett már egyetlen falatot sem.*
~Tényleg szép a szeme... Zamatos, kicsit vizenyős... Olyan... Kellemeset pukkanhat!~
*Dsavlo szemeit vizslatja, talán kajánabbul, mint ahogy a lány hátsóját vizslatta, aztán egy pillanatra ismét kijózanodik, és maga is meglepődik vágyain. Az ember, netán törpeevés soha nem jutott eszébe, ez volt az első ilyen alkalom. Biccent fejével.*
-Próbáld ki, és megérted!
*Utal arra, hogy a vöröskének sem kéne visszautasítani az ajánlatot főleg, hogy ezzel valószínűleg saját megevésüket is elkerülik. Erről eszébe jut a kupac, ami felett a kislány nemrég térdelt, egy pillanatra megfordulna, hogy ezt is megnézze magának, járjon ez akár gyomra felfordulásával, akár a vággyal, hogy maga is beleegyen.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-15 02:18:48
Üzenet elküldve: 2020-05-15 02:18:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A csípősnyelvű mágus és újonnan érkezett hasonló tulajdonságokkal rendelkező barátjának szavaira Gorden csak forgatja szemeit maszkja mögött. Most belemehetne egy hosszas teológiai vitába, hogy Sa'Theret tanai szerint ki vendég és ki úr, de mivel a Szolga ezt nemsokára tisztába rakja, így inkább csak magában elkönyveli, hogy veszített volna.*
- Akkor szarvas. *vonja meg a vállát. Visszagondolva tényleg inkább szarvasra hajazott, de ki ő, hogy megmondja?*
- Nem most van itt a vitának ideje. Mindannyian az igaz isten hívei vagyunk, ezért vagyunk itt, ez a legfontosabb. Majd később szétszedjük egymást. *ezt részben magának is mondja. Tényleg itt lenne az ideje, hogy valami hasznos is történjen.*
- Egyelőre nincs ötletem hogyan növesszek kart, szóval kövessük amit Mara *ejti ki a kopasz nevét enyhe gúnnyal.* felvetett. Lehet szarvas vérrel kell valamit csinálnunk, bár ilyen rituáléról én nem hallottam, talán az újonc. *veti fel, majd fordul a Szolgához.* Van itt az kertben szarvas? ~ Vagy egyáltalán bármi ami él? ~ Esetleg a környéken?
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A csípősnyelvű mágus és újonnan érkezett hasonló tulajdonságokkal rendelkező barátjának szavaira Gorden csak forgatja szemeit maszkja mögött. Most belemehetne egy hosszas teológiai vitába, hogy Sa'Theret tanai szerint ki vendég és ki úr, de mivel a Szolga ezt nemsokára tisztába rakja, így inkább csak magában elkönyveli, hogy veszített volna.*
- Akkor szarvas. *vonja meg a vállát. Visszagondolva tényleg inkább szarvasra hajazott, de ki ő, hogy megmondja?*
- Nem most van itt a vitának ideje. Mindannyian az igaz isten hívei vagyunk, ezért vagyunk itt, ez a legfontosabb. Majd később szétszedjük egymást. *ezt részben magának is mondja. Tényleg itt lenne az ideje, hogy valami hasznos is történjen.*
- Egyelőre nincs ötletem hogyan növesszek kart, szóval kövessük amit Mara *ejti ki a kopasz nevét enyhe gúnnyal.* felvetett. Lehet szarvas vérrel kell valamit csinálnunk, bár ilyen rituáléról én nem hallottam, talán az újonc. *veti fel, majd fordul a Szolgához.* Van itt az kertben szarvas? ~ Vagy egyáltalán bármi ami él? ~ Esetleg a környéken?
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:54:27
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:54:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Enyhén szólva nem tetszik neki, amit lát és hall. A mocsár bűzét már kezdi megszokni, na meg odahaza sem sokkal kellemesebb szagokra szoktak uralkodni. Hiszen Dsavlo szegény lány, még a ruháit is csak örökölte, nem beszélve a viskóról, amiben lakik. Most valahogy mégis honvágya támad, merthogy egyáltalán nem erre számított, amikor útra kelt Goon társaságában.
~ Nem vagy normális, hogy ezzel az alakkal szóba álltál! ~ Káromolja önmagát, miközben végignézi, ahogy a törpe a maradék eszét is elveszíti és csecsemőt kezd játszani. ~ Itt valami nincs rendben… Valami átkozottul félrement. ~ Folytatja a gondolatmenetet, viszont próbálja megőrizni nyugodtságát, avagy nem fut el a helyszínről - igaz, ez a forgatókönyv is eszébe jut. Lévén, hogy ő még mindig ott áll, ahol meglátta a gyereket, azt nem látja, hogy mi történik Goon-nal. Ellenben maga a helyzet is elég ahhoz, hogy ne múljanak el vészjósló gondolatai, amire csak rátesz egy lapáttal a kislány hozzá intézett mondata. Végül nagy levegőt vesz és racionálisan kezdi elemezni a látottakat.
~ Eljöttem a vérkertbe egy bolond törpével és találtunk egy kislányt, aki… ~ Ekkor újra végignéz a lányon, mert bár elsőre is feltűnt neki, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban, de most, hogy közelebb ért, jobban is szemügyre veszi. Érdeklődve, mégis az ismeretlentől való félelme miatt gyorsan nézi végig a gyereket. A rövid tanulmányozás során azt állapítja meg, hogy vagy valami csúf átok ül rajta, vagy nem is valódi kislány. Abba bele sem mer gondolni, hogy a második lehetőség esetén milyen más lény ölthetett alakot ilyen formában, de az nem is fontos.
~ Nem is fontos. Ideje kideríteni, hogy mi folyik itt. ~ A gyerek végigkémlelése után vet egy félő pillantást Goonra is, hogy jól van-e még, azután végre újra megszólal. *
– Köszönöm. Megkérdezhetem, hogy ki vagy te és, hogy… * Egy pillanatig elbizonytalanodik, ahogy újra meglátja a narancssárgán izzó szempárt. Egyszerre feleslegesnek érződik a "mit csinálsz itt?" kérdés, habár valami ilyesmit akart eredetileg kérdezni. Ehelyett azonban korrigálja magát és máshogy fejezi be a mondatát. * Mi vagy te?
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Enyhén szólva nem tetszik neki, amit lát és hall. A mocsár bűzét már kezdi megszokni, na meg odahaza sem sokkal kellemesebb szagokra szoktak uralkodni. Hiszen Dsavlo szegény lány, még a ruháit is csak örökölte, nem beszélve a viskóról, amiben lakik. Most valahogy mégis honvágya támad, merthogy egyáltalán nem erre számított, amikor útra kelt Goon társaságában.
~ Nem vagy normális, hogy ezzel az alakkal szóba álltál! ~ Káromolja önmagát, miközben végignézi, ahogy a törpe a maradék eszét is elveszíti és csecsemőt kezd játszani. ~ Itt valami nincs rendben… Valami átkozottul félrement. ~ Folytatja a gondolatmenetet, viszont próbálja megőrizni nyugodtságát, avagy nem fut el a helyszínről - igaz, ez a forgatókönyv is eszébe jut. Lévén, hogy ő még mindig ott áll, ahol meglátta a gyereket, azt nem látja, hogy mi történik Goon-nal. Ellenben maga a helyzet is elég ahhoz, hogy ne múljanak el vészjósló gondolatai, amire csak rátesz egy lapáttal a kislány hozzá intézett mondata. Végül nagy levegőt vesz és racionálisan kezdi elemezni a látottakat.
~ Eljöttem a vérkertbe egy bolond törpével és találtunk egy kislányt, aki… ~ Ekkor újra végignéz a lányon, mert bár elsőre is feltűnt neki, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban, de most, hogy közelebb ért, jobban is szemügyre veszi. Érdeklődve, mégis az ismeretlentől való félelme miatt gyorsan nézi végig a gyereket. A rövid tanulmányozás során azt állapítja meg, hogy vagy valami csúf átok ül rajta, vagy nem is valódi kislány. Abba bele sem mer gondolni, hogy a második lehetőség esetén milyen más lény ölthetett alakot ilyen formában, de az nem is fontos.
~ Nem is fontos. Ideje kideríteni, hogy mi folyik itt. ~ A gyerek végigkémlelése után vet egy félő pillantást Goonra is, hogy jól van-e még, azután végre újra megszólal. *
– Köszönöm. Megkérdezhetem, hogy ki vagy te és, hogy… * Egy pillanatig elbizonytalanodik, ahogy újra meglátja a narancssárgán izzó szempárt. Egyszerre feleslegesnek érződik a "mit csinálsz itt?" kérdés, habár valami ilyesmit akart eredetileg kérdezni. Ehelyett azonban korrigálja magát és máshogy fejezi be a mondatát. * Mi vagy te?
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:39:40
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:39:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Sírfelirat hamis isteneknek//
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga üres szemgödreit haragosan, mégis apró szájszéli mosollyal szegezi az eredarnak, aki nem mozdul vagy beszél. Eddig sokkal nagyobb reakciókat váltottak ki belőle a többiek, de most nem velük foglalkozik. Egyetlen egyszer szól közbe a szívmelengető torzsalkodásba.*
-A fickónak igaza van.
*Mondja mikor Nirs a vendég-házigazda viszonyrendszert vázolja, igaz annyival kiegészítené, hogy amíg nincs itthon a macska... Addig bizony az egér az úr. És aki egy kicsit is ismeri a hit, és a mágia érzését, annak kétségtelen, hogy a Szolga, legyen bármilyen lény is, az Arctalan isten hiányában, megvan a hatalma hogy urat játsszon, és eddig meg is tette, ám most rezignáltan figyeli az egyre kevésbé vérző eredart. Minden bizonnyal eszmecsere folyik köztük, vagy valami hasonló, de ennek a többiek nincsenek tudatában. Sőt. Talán maga a vörös sem. A beszélgetés egy remek kérdéssel zárul, amit maga a Szolga siet megválaszolni.*
-Mert MÉG élnie kell!
*Mondja egyszerűen, hanglejtés, és érzelem nélkül, bár a szája sarkában megbúvó beteges mosoly többet enged sejtetni. Érdes nyelvével megnyalja a szája szélét, és szélesebbre húzza azt.*
-Szarvas volt a látomásban.
*Teszi hozzá szűkszavúan, és úgy érzi, van még mit egyengetnie, és tisztáznia a hatra levőkben.*
-Nem a Sötétség Istene játszik veletek.
*Kezdi rekedt hangján, sötétebb tónusban mint az eddigi hektikus, és morbid bohóckodása. Már majdnem úgy hat, mintha tényleg Sa'Tereth egy szolgája lenne.*
-Egyszerűen mert nem ér rátok, így átadott titeket nekem. Az én szabályaim pedig tisztázva vannak, de ha sokáig untattok szívesen lerövidítem a dolgot.
*Ettől az apró fenyegetéstől ugyan nem kellene megijedni, de az eddig szoborszerű eredar szemei félelemre kerekednek a mondat hallatára. Még mindig akad szerinte sötét folt a dologban, így azt is tisztára sikálja.*
-A Vendég érkeztét talán látta volna az Úr, de én nem! Kereshettek neki feladatot, de nem mindenki ehet a lehetőség asztalánál, hogy megmutassa mennyire szereti urát.
*Mondja, majd megforgatja szürke fejét a nyakán, és kicsit megköszörüli a torkát.*
-De talán még így is bizonyíthat.
*Teszi hozzá még. Így is többet segített a kelleténél. Megráncolja a homlokát. Ha lenne szeme, most minden bizonnyal nagyra nyitná, és úgy nézné az elkövetkezendő eseményeket.*
//A hozzászólás 16+-os elemeket tartalmaz//
*A Szolga üres szemgödreit haragosan, mégis apró szájszéli mosollyal szegezi az eredarnak, aki nem mozdul vagy beszél. Eddig sokkal nagyobb reakciókat váltottak ki belőle a többiek, de most nem velük foglalkozik. Egyetlen egyszer szól közbe a szívmelengető torzsalkodásba.*
-A fickónak igaza van.
*Mondja mikor Nirs a vendég-házigazda viszonyrendszert vázolja, igaz annyival kiegészítené, hogy amíg nincs itthon a macska... Addig bizony az egér az úr. És aki egy kicsit is ismeri a hit, és a mágia érzését, annak kétségtelen, hogy a Szolga, legyen bármilyen lény is, az Arctalan isten hiányában, megvan a hatalma hogy urat játsszon, és eddig meg is tette, ám most rezignáltan figyeli az egyre kevésbé vérző eredart. Minden bizonnyal eszmecsere folyik köztük, vagy valami hasonló, de ennek a többiek nincsenek tudatában. Sőt. Talán maga a vörös sem. A beszélgetés egy remek kérdéssel zárul, amit maga a Szolga siet megválaszolni.*
-Mert MÉG élnie kell!
*Mondja egyszerűen, hanglejtés, és érzelem nélkül, bár a szája sarkában megbúvó beteges mosoly többet enged sejtetni. Érdes nyelvével megnyalja a szája szélét, és szélesebbre húzza azt.*
-Szarvas volt a látomásban.
*Teszi hozzá szűkszavúan, és úgy érzi, van még mit egyengetnie, és tisztáznia a hatra levőkben.*
-Nem a Sötétség Istene játszik veletek.
*Kezdi rekedt hangján, sötétebb tónusban mint az eddigi hektikus, és morbid bohóckodása. Már majdnem úgy hat, mintha tényleg Sa'Tereth egy szolgája lenne.*
-Egyszerűen mert nem ér rátok, így átadott titeket nekem. Az én szabályaim pedig tisztázva vannak, de ha sokáig untattok szívesen lerövidítem a dolgot.
*Ettől az apró fenyegetéstől ugyan nem kellene megijedni, de az eddig szoborszerű eredar szemei félelemre kerekednek a mondat hallatára. Még mindig akad szerinte sötét folt a dologban, így azt is tisztára sikálja.*
-A Vendég érkeztét talán látta volna az Úr, de én nem! Kereshettek neki feladatot, de nem mindenki ehet a lehetőség asztalánál, hogy megmutassa mennyire szereti urát.
*Mondja, majd megforgatja szürke fejét a nyakán, és kicsit megköszörüli a torkát.*
-De talán még így is bizonyíthat.
*Teszi hozzá még. Így is többet segített a kelleténél. Megráncolja a homlokát. Ha lenne szeme, most minden bizonnyal nagyra nyitná, és úgy nézné az elkövetkezendő eseményeket.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-05-10 23:30:18
Üzenet elküldve: 2020-05-10 23:30:18
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A pinduri gyermek fejét ide-oda döntve nézegeti Dsavlot, és láthatóan nem adja jelét annak, hogy be szeretne mutatkozni neki, mint ahogy azt a nő teszi. Nagyjából ugyanez történik akkor is, amikor Goontia a szüleit keresné. A leányka alsó ajkát szomorkásan lebiggyeszti, és fejét megrázza.*
- Az nem fog menni.
*Jegyzi meg sejtelmesen, gondosan elkerülve bármiféle magyarázatot, hogy miért is ne menne. Goontia végül furcsán kezd viselkedni, amit egy darabig tétlenül néz, egyenesen a férfi szemeinek fehér csillogásában gyönyörködve. A törpe közeledése nem aggasztja, csak balra döntve fejét szemléli tovább őt.
Talán tartania kellene attól, ami elhangzik miután Goontia a földre rogy, de félelemnek apró szikráját sem mutatja. Helyette csak szomorú szája felfelé kanyarodik.*
- A tündéreké nagyon finomak. A legfinomabbak. Olyat kérek. De nem egyet, mert az kevés. Minél több, annál jobb!
*Mondja vékonyka hangján, láthatóan lelkesedve a szolgálatkészség miatt. A hirtelen jött érdeklődése a tündérek iránt, és picuri termete talán sejtetheti a két vendéggel, hogy esetleg lehet némi köze a fajhoz.*
- De fontos, hogy melegen kell tartani a hasadban őket.
*Mondja oktatóan, mutatóujját szigorúan az ég felé szegezve. Bátorkodik közelebb lépni, és elsőként Goontia homlokát érinti meg egy röpke pillanat. A férfi bőrén váratlanul ragyogva rajzolódnak ki az érhálozatok, mintha azok szó szerint lángra kapnának, és egészen a vállakig haladnak mielőtt kihuny a fényesség. Ez nem jár égető fájdalommal, csak egy kellemes meleg hullámmal, mintha Goontia éppen forró vízben merült volna el. Talán ez kicsit kijózanítja, de az sem baj, ha nem. Zavaros tekintete a kislányéhoz hasonlóan narancssárgás fényben kezd el derengeni, és a kellemes melegség után maró, égető éhség tör rá.
A kislány persze nem feledkezik meg Dsavloról sem, aki felé nyújtja kezét, de nem közelíti meg őt, csupán készségesen felajánlva számára azt, hogy ő önkéntesen lépjen közelebb, ha szeretne.*
- Neked különösen nagyon szépek a csillagaid.
*Mondja szinte áhítattal veszve el a smaragdzöld íriszekben.*
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*A pinduri gyermek fejét ide-oda döntve nézegeti Dsavlot, és láthatóan nem adja jelét annak, hogy be szeretne mutatkozni neki, mint ahogy azt a nő teszi. Nagyjából ugyanez történik akkor is, amikor Goontia a szüleit keresné. A leányka alsó ajkát szomorkásan lebiggyeszti, és fejét megrázza.*
- Az nem fog menni.
*Jegyzi meg sejtelmesen, gondosan elkerülve bármiféle magyarázatot, hogy miért is ne menne. Goontia végül furcsán kezd viselkedni, amit egy darabig tétlenül néz, egyenesen a férfi szemeinek fehér csillogásában gyönyörködve. A törpe közeledése nem aggasztja, csak balra döntve fejét szemléli tovább őt.
Talán tartania kellene attól, ami elhangzik miután Goontia a földre rogy, de félelemnek apró szikráját sem mutatja. Helyette csak szomorú szája felfelé kanyarodik.*
- A tündéreké nagyon finomak. A legfinomabbak. Olyat kérek. De nem egyet, mert az kevés. Minél több, annál jobb!
*Mondja vékonyka hangján, láthatóan lelkesedve a szolgálatkészség miatt. A hirtelen jött érdeklődése a tündérek iránt, és picuri termete talán sejtetheti a két vendéggel, hogy esetleg lehet némi köze a fajhoz.*
- De fontos, hogy melegen kell tartani a hasadban őket.
*Mondja oktatóan, mutatóujját szigorúan az ég felé szegezve. Bátorkodik közelebb lépni, és elsőként Goontia homlokát érinti meg egy röpke pillanat. A férfi bőrén váratlanul ragyogva rajzolódnak ki az érhálozatok, mintha azok szó szerint lángra kapnának, és egészen a vállakig haladnak mielőtt kihuny a fényesség. Ez nem jár égető fájdalommal, csak egy kellemes meleg hullámmal, mintha Goontia éppen forró vízben merült volna el. Talán ez kicsit kijózanítja, de az sem baj, ha nem. Zavaros tekintete a kislányéhoz hasonlóan narancssárgás fényben kezd el derengeni, és a kellemes melegség után maró, égető éhség tör rá.
A kislány persze nem feledkezik meg Dsavloról sem, aki felé nyújtja kezét, de nem közelíti meg őt, csupán készségesen felajánlva számára azt, hogy ő önkéntesen lépjen közelebb, ha szeretne.*
- Neked különösen nagyon szépek a csillagaid.
*Mondja szinte áhítattal veszve el a smaragdzöld íriszekben.*
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:44:59
Üzenet elküldve: 2020-04-30 19:44:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 377
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Sírfelirat hamis isteneknek//
- Nem azért mentünk oda. Talán elfelejtetted? *szalad fel kicsit a szemöldöke, aztán megemeli jobb kezét Hanloren előtt. Nincs fenyegető a mozdulatban, egyszerűen csak azt akarja demonstrálni, hogy a fényszuka lovagja okozta sérülés már a múlté. Végignéz a társaságon és nincs ínyére a dolog. Meglepi, hogy ennyi hegyesfülű hódol az egyetlen igaz istennek, de attól még a tény tény marad: mégis egy alsóbbrendű népségről van szó. Végül a vörös hajún állapodik meg a tekintete. Szóval eredar. Hallott már meséket róluk, leginkább gyerekkorában ha az engedetlen kölykökre a frászt akarták hozni a felnőttek. Sehol egy bőrlebernyeges szárny, hegyes fogak vagy vértől csöpögő, hajlott karmok. Nem tűnik veszélyesnek. De hát a látszat csalhat. Rendszerint csal is.*
- Szóval látomás? *kérdez vissza kicsit szórakozottan Hanloren hevenyészett helyzetismertetésére* De őz vagy szarvas?
*A kopasz elf felé sandít, aki szerint szarvas, míg Hanloren őzről beszél.*
- A népem sámánjai szarvasbika lenyúzott fejbőrét húzzák magukra csuklya helyett a szertartásokon. Hitük szerint az agancs összeköttetést jelent az e világi és az éteri sík között. Ha ezt elfogadjuk, vehetjük úgy, hogy a látomások isteni eredetűek, Sa'Tereth-től erednek.
*Halvány, vértelen mosoly jelenik meg az arcán.*
- Mert azt biztos nem feltételezi senki, hogy a fényszuka vagy a se hús, se hal isten venné a bátorságot, hogy a legnagyobb úr birodalmában próbálkozna ilyesmivel. Hogy a szarvas vére kiontatott, talán valóban áldozatra utalhat. *bólint rá a fura elf felvetésére, majd a félkarú felé bök az állával* Az pedig, hogy a látomásban teljessé vált, jutalmat jelenthet.
*Bólint még egyet Maraenn gondolataira, aztán lassan, tulajdonképpen hitetlenkedve néz a félkarú elfre.*
- Vendégetek lennék? Itt? *elhúzza a száját, majdnem kiköp maga elé* Több alázatot, elf! E helyütt csak és kizárólag az egyetlen igaz isten vendége vagyok és nem vetemednék olyan szertelen gőgre, hogy akár egy mondatban említsem saját nevem a házigazdáéval. Vendég vagy te is, se több, se kevesebb. Mint mindannyian.
*Elfordul, alig leplezett megvetéssel és ismét az eredart fürkészi.*
- Csak most érkeztem, találgatok, könnyen meglehet, hogy tévedek. Talán nincs szükség áldozatra, bár a méltó felajánlás mindig kedves Sa'Tereth-nek. Akárhogy is, ha ő valóban az aminek gondoljátok... *mutatóujjával Leilith-re bök* Akkor miért van még életben?
*Amennyire ő tudja, ezek nem emberek, nem orkok és még az elfeknél is rosszabbak. Szörnyetegek.*
- Nem azért mentünk oda. Talán elfelejtetted? *szalad fel kicsit a szemöldöke, aztán megemeli jobb kezét Hanloren előtt. Nincs fenyegető a mozdulatban, egyszerűen csak azt akarja demonstrálni, hogy a fényszuka lovagja okozta sérülés már a múlté. Végignéz a társaságon és nincs ínyére a dolog. Meglepi, hogy ennyi hegyesfülű hódol az egyetlen igaz istennek, de attól még a tény tény marad: mégis egy alsóbbrendű népségről van szó. Végül a vörös hajún állapodik meg a tekintete. Szóval eredar. Hallott már meséket róluk, leginkább gyerekkorában ha az engedetlen kölykökre a frászt akarták hozni a felnőttek. Sehol egy bőrlebernyeges szárny, hegyes fogak vagy vértől csöpögő, hajlott karmok. Nem tűnik veszélyesnek. De hát a látszat csalhat. Rendszerint csal is.*
- Szóval látomás? *kérdez vissza kicsit szórakozottan Hanloren hevenyészett helyzetismertetésére* De őz vagy szarvas?
*A kopasz elf felé sandít, aki szerint szarvas, míg Hanloren őzről beszél.*
- A népem sámánjai szarvasbika lenyúzott fejbőrét húzzák magukra csuklya helyett a szertartásokon. Hitük szerint az agancs összeköttetést jelent az e világi és az éteri sík között. Ha ezt elfogadjuk, vehetjük úgy, hogy a látomások isteni eredetűek, Sa'Tereth-től erednek.
*Halvány, vértelen mosoly jelenik meg az arcán.*
- Mert azt biztos nem feltételezi senki, hogy a fényszuka vagy a se hús, se hal isten venné a bátorságot, hogy a legnagyobb úr birodalmában próbálkozna ilyesmivel. Hogy a szarvas vére kiontatott, talán valóban áldozatra utalhat. *bólint rá a fura elf felvetésére, majd a félkarú felé bök az állával* Az pedig, hogy a látomásban teljessé vált, jutalmat jelenthet.
*Bólint még egyet Maraenn gondolataira, aztán lassan, tulajdonképpen hitetlenkedve néz a félkarú elfre.*
- Vendégetek lennék? Itt? *elhúzza a száját, majdnem kiköp maga elé* Több alázatot, elf! E helyütt csak és kizárólag az egyetlen igaz isten vendége vagyok és nem vetemednék olyan szertelen gőgre, hogy akár egy mondatban említsem saját nevem a házigazdáéval. Vendég vagy te is, se több, se kevesebb. Mint mindannyian.
*Elfordul, alig leplezett megvetéssel és ismét az eredart fürkészi.*
- Csak most érkeztem, találgatok, könnyen meglehet, hogy tévedek. Talán nincs szükség áldozatra, bár a méltó felajánlás mindig kedves Sa'Tereth-nek. Akárhogy is, ha ő valóban az aminek gondoljátok... *mutatóujjával Leilith-re bök* Akkor miért van még életben?
*Amennyire ő tudja, ezek nem emberek, nem orkok és még az elfeknél is rosszabbak. Szörnyetegek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 303-322