Kikötő - Vérkert
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-10-06 20:08:38
Üzenet elküldve: 2022-10-06 20:08:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete Horizont//
*Szerencséjére hamar megszabadul a korcstól, így nyugodtan folytathatja útját a Vérkertbe, ami nem ismeretlen a számára bár egy jó ideje nem tette tiszteletét a Fekete Istennek szent földjén. Sokat úgy tűnik nem mulasztott el, jelentős változást nem vél felfedezni a vidéken, s ez mindaddig így van, míg az oltárhoz nem ér. Döbbenten torpan meg valamivel távolabb tőle, majd oda sietve közelebbről is szemügyre veszi, igen alaposan. Próbálja felmérni, hogy mi okozhatta ezt a becstelen cselekedetet, s vajon hány hithű táruk vesztette életét a rajtaütés során.*
*Szerencséjére hamar megszabadul a korcstól, így nyugodtan folytathatja útját a Vérkertbe, ami nem ismeretlen a számára bár egy jó ideje nem tette tiszteletét a Fekete Istennek szent földjén. Sokat úgy tűnik nem mulasztott el, jelentős változást nem vél felfedezni a vidéken, s ez mindaddig így van, míg az oltárhoz nem ér. Döbbenten torpan meg valamivel távolabb tőle, majd oda sietve közelebbről is szemügyre veszi, igen alaposan. Próbálja felmérni, hogy mi okozhatta ezt a becstelen cselekedetet, s vajon hány hithű táruk vesztette életét a rajtaütés során.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-21 12:21:51
Üzenet elküldve: 2022-09-21 12:21:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szeme sarkából figyeli az oltárt tanulmányozó orkot. ~ Ha felváglak tokától bokáig, az megteszi? ~ Gőze sincs, hogyan kell áldozni, de Sa'Tereth nem lehet túl válogatós. Legalábbis ami a lakberendezést illeti, biztosan nem. ~ Lefogadom, hogy neked is megfordult a fejedben, hogy az én véremmel szenteld fel... ~*
- Azok nem járnak egyedül. *Amikor a tengerjárók kiszabadulnak a hajóikból, csapatostul lepik el a kikötői kocsmákat, vagy ha elég pénzzel tömték ki őket, akár a Sellőházat is. Magányos matrózt ritkán látni a kikötő környékén. Ráadásul a lelőhelyek sincsenek a Vérkert közelében, és Znekkének esze ágában sincs olyan messziről cipelni a szerencsés nyertest.* Hozunk egy koldust... ~ Bár lehet, hogy az nem üti meg a mércét. ~ Vagy egy kurvát. *Szórakoztatja a gondolat, hogy mit szólna az az éjszakai pillangó, akit két ork vinne el egy pásztorórára. Persze van biztos van az a pénz, ráadásul vissza is vehetik tőle, amint végeztek.*
~ Több mint csodás. Mikor már azt hinném, hogy lehet belőlem valaki, visszavedlek egyszerű torokmetszővé... ~ *Borsódzik a háta ettől a helytől.*
- Menjünk.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szeme sarkából figyeli az oltárt tanulmányozó orkot. ~ Ha felváglak tokától bokáig, az megteszi? ~ Gőze sincs, hogyan kell áldozni, de Sa'Tereth nem lehet túl válogatós. Legalábbis ami a lakberendezést illeti, biztosan nem. ~ Lefogadom, hogy neked is megfordult a fejedben, hogy az én véremmel szenteld fel... ~*
- Azok nem járnak egyedül. *Amikor a tengerjárók kiszabadulnak a hajóikból, csapatostul lepik el a kikötői kocsmákat, vagy ha elég pénzzel tömték ki őket, akár a Sellőházat is. Magányos matrózt ritkán látni a kikötő környékén. Ráadásul a lelőhelyek sincsenek a Vérkert közelében, és Znekkének esze ágában sincs olyan messziről cipelni a szerencsés nyertest.* Hozunk egy koldust... ~ Bár lehet, hogy az nem üti meg a mércét. ~ Vagy egy kurvát. *Szórakoztatja a gondolat, hogy mit szólna az az éjszakai pillangó, akit két ork vinne el egy pásztorórára. Persze van biztos van az a pénz, ráadásul vissza is vehetik tőle, amint végeztek.*
~ Több mint csodás. Mikor már azt hinném, hogy lehet belőlem valaki, visszavedlek egyszerű torokmetszővé... ~ *Borsódzik a háta ettől a helytől.*
- Menjünk.
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-21 09:24:58
Üzenet elküldve: 2022-09-21 09:24:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kívülről sokkal nagyobbnak tűnt ez a kert, mint amekkora valójában - talán az elvadult állapota miatt. Tíz perc óvakodás után megkeményedik a lábuk alatt a sár, és ha lehet, még mélyebb lesz a csönd. A talaj emelkedni kezd, a fű az eddigi vörösesből fakószürkére válik. Néhol csontok. Nem biztos, hogy mind állatoké.
Az emelkedő tetején derékmagas, fekete kőtömb áll. Szépen faragott vércsatornák futnak rajta a földig, mintegy kiegészítve az anyag természetes, pókhálószerű repedéseit. A lámpa rőt fénye és a két ork alakja visszatükröződik az üvegszerű felületen. Nem pont olyan, mint otthon, de Sa'Tereth oltára, semmi kétség.*
- Kurva anyátokat... *sziszegi Wruzto válasz helyett. A monolit középen kettétört, és több helyről szilánkok pattantak le róla. Az egykori inkvizítor vészjósló tekintettel pillant körül.*
- Varázslattal rombolták le. *az arca ökölbe szorul az elfojtott haragtól* Besétált ide egy Eeyr-pap, kettépisálta az oltárt... és egy se akadt, aki a vérét kifolyatta volna! Egy se! *szabad kezével végigsimít a hideg obszidiánon* Várj csak... nem. *a szemei összeszűkülnek* Valaki megpróbálta újraszentelni. De alig érezni a manát. Mintha az isten nem fogadta volna el az áldozatot... *Znekre emeli a tekintetét* Rendbe kell hoznunk. Egy matróz elég hozzá.
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.21 11:38:31
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kívülről sokkal nagyobbnak tűnt ez a kert, mint amekkora valójában - talán az elvadult állapota miatt. Tíz perc óvakodás után megkeményedik a lábuk alatt a sár, és ha lehet, még mélyebb lesz a csönd. A talaj emelkedni kezd, a fű az eddigi vörösesből fakószürkére válik. Néhol csontok. Nem biztos, hogy mind állatoké.
Az emelkedő tetején derékmagas, fekete kőtömb áll. Szépen faragott vércsatornák futnak rajta a földig, mintegy kiegészítve az anyag természetes, pókhálószerű repedéseit. A lámpa rőt fénye és a két ork alakja visszatükröződik az üvegszerű felületen. Nem pont olyan, mint otthon, de Sa'Tereth oltára, semmi kétség.*
- Kurva anyátokat... *sziszegi Wruzto válasz helyett. A monolit középen kettétört, és több helyről szilánkok pattantak le róla. Az egykori inkvizítor vészjósló tekintettel pillant körül.*
- Varázslattal rombolták le. *az arca ökölbe szorul az elfojtott haragtól* Besétált ide egy Eeyr-pap, kettépisálta az oltárt... és egy se akadt, aki a vérét kifolyatta volna! Egy se! *szabad kezével végigsimít a hideg obszidiánon* Várj csak... nem. *a szemei összeszűkülnek* Valaki megpróbálta újraszentelni. De alig érezni a manát. Mintha az isten nem fogadta volna el az áldozatot... *Znekre emeli a tekintetét* Rendbe kell hoznunk. Egy matróz elég hozzá.
A hozzászólás írója (Wruzto Molzichygk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.21 11:38:31
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-20 09:51:55
Üzenet elküldve: 2022-09-20 09:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
*Znek csak a szemét forgatja, ahányszor Wruzto útbaigazítást kér. ~ Persze, mondd csak el mindenkinek, hogy mire készülünk... ~ Mielőtt végleg hülyét csinálna a mindkettejükből, inkább mutatja az utat. Igaz, hogy a Vérkertben még nem járt, de a környékén többször is, így nem esik nehezére megtalálni az oda vezető utat.
A csendet szinte vágni lehet. Wruzto sem szól egy szót sem, amitől csak még kísértetiesebb az egész. A két orkot csak a lépteik zaja kíséri; hol szárazon koppan, hol loccsan, attól függően, hogy szilárd talajt érintenek-e. A lány hagyja, hogy az exhajcsár vezesse. Sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy a környezetüket figyeli. A sötét és a posványból felszálló pára sok mindent el tud rejteni, de a legkisebb nesz is jól hallható ebben a közegben. Legalábbis Znekke bízik a fülében.
Szinte pontosan a Vérkert közepén járnak, amikor elmaradnak a loccsanások, és állandósulnak a koppanások: a mocsárból alacsony dombocska emelkedik ki, melynek tetején egy fekete kőtömb trónol. Büszkén, baljósan, várakozóan. Még a ragadozó is megtorpan, és tátott szájjal bámul rá. ~ Bármi legyen is az, van jelenléte... ~*
- Megjöttünk? *Alig hallhatóan suttog, mint aki attól tart, hogy megzavar valakit. Vagy valamit.*
*Znek csak a szemét forgatja, ahányszor Wruzto útbaigazítást kér. ~ Persze, mondd csak el mindenkinek, hogy mire készülünk... ~ Mielőtt végleg hülyét csinálna a mindkettejükből, inkább mutatja az utat. Igaz, hogy a Vérkertben még nem járt, de a környékén többször is, így nem esik nehezére megtalálni az oda vezető utat.
A csendet szinte vágni lehet. Wruzto sem szól egy szót sem, amitől csak még kísértetiesebb az egész. A két orkot csak a lépteik zaja kíséri; hol szárazon koppan, hol loccsan, attól függően, hogy szilárd talajt érintenek-e. A lány hagyja, hogy az exhajcsár vezesse. Sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy a környezetüket figyeli. A sötét és a posványból felszálló pára sok mindent el tud rejteni, de a legkisebb nesz is jól hallható ebben a közegben. Legalábbis Znekke bízik a fülében.
Szinte pontosan a Vérkert közepén járnak, amikor elmaradnak a loccsanások, és állandósulnak a koppanások: a mocsárból alacsony dombocska emelkedik ki, melynek tetején egy fekete kőtömb trónol. Büszkén, baljósan, várakozóan. Még a ragadozó is megtorpan, és tátott szájjal bámul rá. ~ Bármi legyen is az, van jelenléte... ~*
- Megjöttünk? *Alig hallhatóan suttog, mint aki attól tart, hogy megzavar valakit. Vagy valamit.*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-09-19 14:42:22
Üzenet elküldve: 2022-09-19 14:42:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Pirtianesből, szeretettel//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahány járókelőtől Wruzto útbaigazítást kér, mind gyanakodva néz rá: minek megy valaki éjnek évadján a Vérkertbe? Nappal se szép... az ork azonban nem tágít, és ha Znek nem lép közbe, egy idő után talál is olyat (természetesen egy másik agyarast) aki elkalauzolja őket posvány határáig.
A hely szagok egész kavalkádja: mocsár, tenger, pára, rothadó növények, halak, és valahol halványan a halál édeskés bűze. Kapunak, kerítésnek nincs nyoma. Állati neszeket nem hallani, csak a hullámok sekély loccsanásait. Ha jár itt bárki hőseinken kívül, csöndben teszi. Az egykori hajcsár életet csihol a lámpájukba, megigazítja a csizmáját, aztán elindul befelé.
A talaj süppedős, utak nincsenek, csak szélesebb és keskenyebb ösvények. A gaz meg a pókhálók alapján hónapok óta nem járt erre senki. Az egyik pókhálóban egy egész énekesmadár hullája lóg. Az egész helyet ritkás köd takarja, tíz-tizenkét lépésnél nem látni messzebb.
Ha a testőrnek nincs jobb ötlete, Wruzto arra megy, amerre a legkönnyebb a járás. Ha a Kikötőben van kultusza Sa'Terethnek, ettől jobban aligha fogják rejtegetni. Az áldozatokat is oda kell valahogy vinni az oltárhoz, utána pedig ünnepelnek. Itt helyben, nem a kibaszott Rókalyukban.*
~Remélem...~
*Nem igazán tetszik neki a hely. Az isten a Föld Városából nem csinált dögkutat, itt meg minden a rothadásról szól. Kinek van kedve idejönni, hogy a Vérúrnak vérrel adózzon?*
~Talán ez az első próba. A gyávák nem jutnak el a kert szívéig.~
*Jobb magyarázat legalábbis nem jut eszébe. Ha így van, ezen aztán kurvára nem fog múlni...*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahány járókelőtől Wruzto útbaigazítást kér, mind gyanakodva néz rá: minek megy valaki éjnek évadján a Vérkertbe? Nappal se szép... az ork azonban nem tágít, és ha Znek nem lép közbe, egy idő után talál is olyat (természetesen egy másik agyarast) aki elkalauzolja őket posvány határáig.
A hely szagok egész kavalkádja: mocsár, tenger, pára, rothadó növények, halak, és valahol halványan a halál édeskés bűze. Kapunak, kerítésnek nincs nyoma. Állati neszeket nem hallani, csak a hullámok sekély loccsanásait. Ha jár itt bárki hőseinken kívül, csöndben teszi. Az egykori hajcsár életet csihol a lámpájukba, megigazítja a csizmáját, aztán elindul befelé.
A talaj süppedős, utak nincsenek, csak szélesebb és keskenyebb ösvények. A gaz meg a pókhálók alapján hónapok óta nem járt erre senki. Az egyik pókhálóban egy egész énekesmadár hullája lóg. Az egész helyet ritkás köd takarja, tíz-tizenkét lépésnél nem látni messzebb.
Ha a testőrnek nincs jobb ötlete, Wruzto arra megy, amerre a legkönnyebb a járás. Ha a Kikötőben van kultusza Sa'Terethnek, ettől jobban aligha fogják rejtegetni. Az áldozatokat is oda kell valahogy vinni az oltárhoz, utána pedig ünnepelnek. Itt helyben, nem a kibaszott Rókalyukban.*
~Remélem...~
*Nem igazán tetszik neki a hely. Az isten a Föld Városából nem csinált dögkutat, itt meg minden a rothadásról szól. Kinek van kedve idejönni, hogy a Vérúrnak vérrel adózzon?*
~Talán ez az első próba. A gyávák nem jutnak el a kert szívéig.~
*Jobb magyarázat legalábbis nem jut eszébe. Ha így van, ezen aztán kurvára nem fog múlni...*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-23 23:03:29
Üzenet elküldve: 2022-07-23 23:03:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
*A mosolya nem melegítette fel a nő szívét, ahogy a tréfa sem barátságuk esélyét. Hiába hitte az ellenkezőjét az elf. Hiszen nem holmi gyilkosságon járt éppen a feje. Nem úgy, mint a még mindig frusztrált szőkének. ~Csak fog ez jóféle haladni~ gondolja magában és tisztelettel telt szívvel hagyja el a helyet, szinte fel sem fogva mi történt erre. Mindazt, hogy itt járt és konkrétan, csak nézelődtek, ám hanem is fogta fe még teljesen a dolgot, az a sok vörös örökre a vörös fejben ragadt, mellette egy csipetnyivel több hálával az életért. Azért a sorsért amire Nix még mindig, csak köpdös. Az a fürdő azonban igencsak jól hangzik még vagy talán ponthoz inkább külön- külön is*
- Rendben, menjünk. *ha úgy adódik jo lezárása is lesz az ismeretségüknek, ha már egy fürdőben kezdték*
*A mosolya nem melegítette fel a nő szívét, ahogy a tréfa sem barátságuk esélyét. Hiába hitte az ellenkezőjét az elf. Hiszen nem holmi gyilkosságon járt éppen a feje. Nem úgy, mint a még mindig frusztrált szőkének. ~Csak fog ez jóféle haladni~ gondolja magában és tisztelettel telt szívvel hagyja el a helyet, szinte fel sem fogva mi történt erre. Mindazt, hogy itt járt és konkrétan, csak nézelődtek, ám hanem is fogta fe még teljesen a dolgot, az a sok vörös örökre a vörös fejben ragadt, mellette egy csipetnyivel több hálával az életért. Azért a sorsért amire Nix még mindig, csak köpdös. Az a fürdő azonban igencsak jól hangzik még vagy talán ponthoz inkább külön- külön is*
- Rendben, menjünk. *ha úgy adódik jo lezárása is lesz az ismeretségüknek, ha már egy fürdőben kezdték*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:39:37
Üzenet elküldve: 2022-07-19 16:39:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Átvergődnek a mocskon egészen az oltárként szolgáló kőig. Valakik voltak olyan bátrak és merészek, hogy egészen idáig eljöjjenek, hogy megszentségtelenítsenek egy szentségtelen dolgot. Láthatóan viszont nem sok minden történt, azon kívül, hogy a kő immáron nem egész. A hely változatlan maradt. Hát ez is megvan. Most már látta ezt a helyet személyesen is. Híres hely, mert a világ több pontján is ismerik, szóval ennyit megért, de nem szívesen időzne itt sokat. Azért még ráijesztene a vörösre, de nem egy jó színész. Dalaf egy pillanat erejéig még partner is ebben, de aztán hamar kineveti a lány szánalmas próbálkozását. Arca pedig ennek hatására már nem megjátszott torzs fintorba fordul. Legszívesebben tényleg keresztül döfné, hogy az oltár repedt kövére hajítsa a nyegle elf testet. Ebben a nyomasztó ködben pedig ezen vérszomja erősebb késztetésként tör rá, mint valaha. Bosszúsan köp ki félre, hogy aztán öles léptekkel induljon el kifelé.*
- Menjünk mielőtt tényleg engedelmeskedem a hangnak.* Másfajta késztetés ez, mint ami korábban a toronyban tört rá haragjában. Ez gonosz, alattomos, az elméje hátuljában rágcsál, viszont még van annyi tartás meg dac a lányban, hogy holmi parancsolgatásnak nem engedelmeskedjen. Neki aztán senkije ez az isten. Benne Wylnurana istennő tüze lobog, és ebből meríti a lelki erejét. Kifelé menet, azért soha nem veszi le fél szemét Dalafról. Ha benne ott rejlik a gyilkolási vágy, akkor a másikban is feltámadhatott, ahhoz pedig semmi kedve, hogy a saját buzogánya csapódjon a hátába. Nyegle kis elf, de azért az öléshez még érthet. Alig várja, hogy a cuppogó sáros talaj helyet végre szilárd kavicson taposson. A gyilkolási vágya is csillapodik ezzel egyenesen arányosan, de még el nem tűnik.*
- Keressünk egy fogadót. Le kell fürdenem ez után a mocsok után. Bele ivódott a holmimba a szaga.* Köp ki megint félre bosszúsan. A vörös dolgok oly könnyen el tudják rontani az ember napját, legyen az haj vagy egy kert. Eloldozza az állatokat, hogy aztán a ménre hágjon. Nem kell noszogatni őket, hogy tűnjenek innen. A kikötő felé veszi az irányt, mert most még a Sellőház giccséhez sincs kedve. Most különösen mogorva, szótlan és bosszús, de már nem is tudja, hogy konkrétan miért is. Ez amolyan nő ügy.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Átvergődnek a mocskon egészen az oltárként szolgáló kőig. Valakik voltak olyan bátrak és merészek, hogy egészen idáig eljöjjenek, hogy megszentségtelenítsenek egy szentségtelen dolgot. Láthatóan viszont nem sok minden történt, azon kívül, hogy a kő immáron nem egész. A hely változatlan maradt. Hát ez is megvan. Most már látta ezt a helyet személyesen is. Híres hely, mert a világ több pontján is ismerik, szóval ennyit megért, de nem szívesen időzne itt sokat. Azért még ráijesztene a vörösre, de nem egy jó színész. Dalaf egy pillanat erejéig még partner is ebben, de aztán hamar kineveti a lány szánalmas próbálkozását. Arca pedig ennek hatására már nem megjátszott torzs fintorba fordul. Legszívesebben tényleg keresztül döfné, hogy az oltár repedt kövére hajítsa a nyegle elf testet. Ebben a nyomasztó ködben pedig ezen vérszomja erősebb késztetésként tör rá, mint valaha. Bosszúsan köp ki félre, hogy aztán öles léptekkel induljon el kifelé.*
- Menjünk mielőtt tényleg engedelmeskedem a hangnak.* Másfajta késztetés ez, mint ami korábban a toronyban tört rá haragjában. Ez gonosz, alattomos, az elméje hátuljában rágcsál, viszont még van annyi tartás meg dac a lányban, hogy holmi parancsolgatásnak nem engedelmeskedjen. Neki aztán senkije ez az isten. Benne Wylnurana istennő tüze lobog, és ebből meríti a lelki erejét. Kifelé menet, azért soha nem veszi le fél szemét Dalafról. Ha benne ott rejlik a gyilkolási vágy, akkor a másikban is feltámadhatott, ahhoz pedig semmi kedve, hogy a saját buzogánya csapódjon a hátába. Nyegle kis elf, de azért az öléshez még érthet. Alig várja, hogy a cuppogó sáros talaj helyet végre szilárd kavicson taposson. A gyilkolási vágya is csillapodik ezzel egyenesen arányosan, de még el nem tűnik.*
- Keressünk egy fogadót. Le kell fürdenem ez után a mocsok után. Bele ivódott a holmimba a szaga.* Köp ki megint félre bosszúsan. A vörös dolgok oly könnyen el tudják rontani az ember napját, legyen az haj vagy egy kert. Eloldozza az állatokat, hogy aztán a ménre hágjon. Nem kell noszogatni őket, hogy tűnjenek innen. A kikötő felé veszi az irányt, mert most még a Sellőház giccséhez sincs kedve. Most különösen mogorva, szótlan és bosszús, de már nem is tudja, hogy konkrétan miért is. Ez amolyan nő ügy.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-18 21:32:44
Üzenet elküldve: 2022-07-18 21:32:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szamáron kívül más nem értékelte simogatását, amiből arra enged következtetni tényleg nem lehet túl kedves a másik szívének az az állat. Ahogy a halottak tisztes eltemetése sem, mert nem tartja szép ötletnek, hogy egyszer még tisztább lehet ez a hely a halál és a fájdalom tömör együttesétől. Aztán ahogy elérnek az oltárhoz a nő beszélni kezd. Dalaf pedig izgatottan hallgatja a szöszit, tényleg kíváncsi rá mit tudhat a másik. ~Valami varázslatra gondol? Biztosan arra. Tudnom kellett volna, hogy jártas az ilyesmiben!~ eddig teljesen beveszi minden szavát a nőnek és lelkes kiskutya szemekkel figyeli azt a felnyúló kezet. Aztán ahogy a másik áttér a mondandója másik felére, a kedve teljesen megváltozik. És akkor... megszólal*
- Kérem ne bántson! *egy pillanatig minden tudását bevetve eljátssza az ijedt áldozatot, majd mielőtt a másik beleélhetné magát a szerepbe nevetni kezd, de úgy igazán teljes szívéből nevetni. Nem is hátrál sehová.*
- A fenébe is, ez jó volt! Tovább akartam húzni az ijedt játékot, de nem bírtam komolyan venni. Viszont teljesen bevettem, hogy mutat valamit! Aztán a semmiből jött ilyen régi férfi tréfával, tényleg tökéletesen időzítés volt. Nem gondoltam, hogy szeret tréfálkozni. Az arca is meg minden... köszönöm! *A vörös ezt baráti előrelépésnek veszi, aztán majd kiderül az e. Ám arcán nagyon boldog, szinte gyermeki mosoly ül. Mondandója sem volt gúnyos, lerí róla, hogy őszintén tetszett neki a dolog. Reméli a másik nem sértődik meg, hogy valójában nem sikerült megijesztenie a férfit*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szamáron kívül más nem értékelte simogatását, amiből arra enged következtetni tényleg nem lehet túl kedves a másik szívének az az állat. Ahogy a halottak tisztes eltemetése sem, mert nem tartja szép ötletnek, hogy egyszer még tisztább lehet ez a hely a halál és a fájdalom tömör együttesétől. Aztán ahogy elérnek az oltárhoz a nő beszélni kezd. Dalaf pedig izgatottan hallgatja a szöszit, tényleg kíváncsi rá mit tudhat a másik. ~Valami varázslatra gondol? Biztosan arra. Tudnom kellett volna, hogy jártas az ilyesmiben!~ eddig teljesen beveszi minden szavát a nőnek és lelkes kiskutya szemekkel figyeli azt a felnyúló kezet. Aztán ahogy a másik áttér a mondandója másik felére, a kedve teljesen megváltozik. És akkor... megszólal*
- Kérem ne bántson! *egy pillanatig minden tudását bevetve eljátssza az ijedt áldozatot, majd mielőtt a másik beleélhetné magát a szerepbe nevetni kezd, de úgy igazán teljes szívéből nevetni. Nem is hátrál sehová.*
- A fenébe is, ez jó volt! Tovább akartam húzni az ijedt játékot, de nem bírtam komolyan venni. Viszont teljesen bevettem, hogy mutat valamit! Aztán a semmiből jött ilyen régi férfi tréfával, tényleg tökéletesen időzítés volt. Nem gondoltam, hogy szeret tréfálkozni. Az arca is meg minden... köszönöm! *A vörös ezt baráti előrelépésnek veszi, aztán majd kiderül az e. Ám arcán nagyon boldog, szinte gyermeki mosoly ül. Mondandója sem volt gúnyos, lerí róla, hogy őszintén tetszett neki a dolog. Reméli a másik nem sértődik meg, hogy valójában nem sikerült megijesztenie a férfit*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-18 19:38:00
Üzenet elküldve: 2022-07-18 19:38:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia csak legyint a férfi hadoválására. Úgyse hisz neki, de ez nyílt titok. Csöndben haladnak tovább a Vérkertig. Felőle simogatja a szamarat, ha akarja, amíg galibát nem csinál. Nem is igazán figyel oda rá. Jobban lekötik a saját gondolatai a kertről. Megérkezve hamar kikötözi az állatokat, aztán meg irány befelé. Az első a biztonság. Óvatosan halad befelé azért, és folyamatosan ellenség után kémlel, de azért jót vigyorog az ostoba megjegyzésen.*
- Próbáld meg kitakarítani, de garantálom, hogy csak egy kupac csont leszel, mint ez itt.* Bök rá valami oszladozó törp tetemre. Az oltárig halad, de nem nagyon szól. Könnyelműség volna. Majd ha elérte a kettéhasadt sötét kőoltárt, akkor körbekémlel és az eddig szorosan mögötte tipegő Dalaf felé fordul.*
- Itt vagyunk. Ennek a helynek a szívében. A pletykák igaznak tűnnek. Az oltárt elpusztították, de a hely mit sem változott. Szinte tapintani lehet a levegőben.* Feltartja a kezeit, mintha meg akarná markolni a lila ködöt, hogy aztán rideg pillantását Dalafra emelje.*
- Utunk itt véget is ért. Ma este vért áldozunk az istennek, mégpedig a tiédet...* Kardja megvillan, ahogy a férfira szegezi, miközben elindul az vörös elf felé, arcán örült mosollyal.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nixomia csak legyint a férfi hadoválására. Úgyse hisz neki, de ez nyílt titok. Csöndben haladnak tovább a Vérkertig. Felőle simogatja a szamarat, ha akarja, amíg galibát nem csinál. Nem is igazán figyel oda rá. Jobban lekötik a saját gondolatai a kertről. Megérkezve hamar kikötözi az állatokat, aztán meg irány befelé. Az első a biztonság. Óvatosan halad befelé azért, és folyamatosan ellenség után kémlel, de azért jót vigyorog az ostoba megjegyzésen.*
- Próbáld meg kitakarítani, de garantálom, hogy csak egy kupac csont leszel, mint ez itt.* Bök rá valami oszladozó törp tetemre. Az oltárig halad, de nem nagyon szól. Könnyelműség volna. Majd ha elérte a kettéhasadt sötét kőoltárt, akkor körbekémlel és az eddig szorosan mögötte tipegő Dalaf felé fordul.*
- Itt vagyunk. Ennek a helynek a szívében. A pletykák igaznak tűnnek. Az oltárt elpusztították, de a hely mit sem változott. Szinte tapintani lehet a levegőben.* Feltartja a kezeit, mintha meg akarná markolni a lila ködöt, hogy aztán rideg pillantását Dalafra emelje.*
- Utunk itt véget is ért. Ma este vért áldozunk az istennek, mégpedig a tiédet...* Kardja megvillan, ahogy a férfira szegezi, miközben elindul az vörös elf felé, arcán örült mosollyal.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-15 15:15:09
Üzenet elküldve: 2022-07-15 15:15:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Persze férfiként gondoltam már rá, de nem~*
- Nem fantáziálok véres helyekről és sajgó fejjel sem élvezek általában semmit. Úgyhogy, ha a motivációm a megfektetése lenne, már feladtam volna. Ráadásul ne felejtse el, hogy volt Sellőként nekem más hiányzott az életemből. Igaz, hogy a rendes csábítás is, de inkább az őszinteség. Maga pedig úgy tűnik, hogy az. *Itt inkább el is hallgat. Ezek után hosszabb csönd telepedik rájuk. Amikor észreveszi az állatok nyugtalanságát, akkor tesz először bármi mást a sétán kívül is. Határozottan és szemből nyúl a szamár felé, hogy megsimogassa a fejét. Nem akarná hátulról megijeszteni vagy félelmet mutatni az állatnak, hiszen nincs is oka rá. Dolgozott ő már vad lovakkal is. Ez apróság. Ha lenne nála valami eledel most biztosan adni neki egy keveset. Nemsokára Nix már köti is őket a bejárathoz, ő pedig ebbe nem szól bele. A páncélos megjegyzésre viszont úgy felhúzná a szemöldökét! Buta ötletnek és felvágásnak tűnik a dolog. ~Bár a halottak még mindig nem támadnak csak úgy~ el is gondolkodik egy pillanatig vajon elég jó lélek e ahhoz, hogy ne legyen oka félni. Ám mégsem marad le követi a nőt. Ahogy végignéz a kerten a szívét kishíján kettészakítja a látvány. ~Hány gyermek lehet itt? Fiatal lány? Vagy család?~ nem félelem vezérli őt, valami egészen más miatt borzong meg a háta. A valóságtól. Látta szülni az egykori feleségét, hallotta sikolyait, látta a vért, de az élet volt, ez pedig halál. Amennyire csak képes rá kerüli a holtak minden maradványát. ~Hogy is lelhetnének itt békét? Mintha állandóan háborgatnák őket.~*
- Bárcsak kitakaríthatnám ezt a helyet. Nem mosna el ennyi fájdalmat és tragédiát, de talán megnyugvást adhatna az itt fekvőknek. Rendes temetőt. ~Ez a hely most többnek tűnik, mint amit a városban emlegetnek a varázslatról. Mintha az összes itt fekvő ereje egyszerre szállna a levegőben és nem engedné a talajt újra termővé válni, mert még nem elégedett~ *most szívesen megfogná a másik kezét, hogy emlékezhessen ő még él. Ám ezt nem próbálja meg, csak saját kezeit kulcsolja össze. ~Köszönöm, hogy én élhetek~ most ezekben a pillanatokban még inkább úgy érzi soha többé nem akar visszatérni a bordélyházba. ~Helytelennek tűnik ez a fegyver. Ezek nélkül is annyi már itt az erőszak. Azt hiszem az a legjobb, ha úgy gondolok rá, mint súlyra és nem másra~ mindeközben elkezdett némi félelmet érezni*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*~Persze férfiként gondoltam már rá, de nem~*
- Nem fantáziálok véres helyekről és sajgó fejjel sem élvezek általában semmit. Úgyhogy, ha a motivációm a megfektetése lenne, már feladtam volna. Ráadásul ne felejtse el, hogy volt Sellőként nekem más hiányzott az életemből. Igaz, hogy a rendes csábítás is, de inkább az őszinteség. Maga pedig úgy tűnik, hogy az. *Itt inkább el is hallgat. Ezek után hosszabb csönd telepedik rájuk. Amikor észreveszi az állatok nyugtalanságát, akkor tesz először bármi mást a sétán kívül is. Határozottan és szemből nyúl a szamár felé, hogy megsimogassa a fejét. Nem akarná hátulról megijeszteni vagy félelmet mutatni az állatnak, hiszen nincs is oka rá. Dolgozott ő már vad lovakkal is. Ez apróság. Ha lenne nála valami eledel most biztosan adni neki egy keveset. Nemsokára Nix már köti is őket a bejárathoz, ő pedig ebbe nem szól bele. A páncélos megjegyzésre viszont úgy felhúzná a szemöldökét! Buta ötletnek és felvágásnak tűnik a dolog. ~Bár a halottak még mindig nem támadnak csak úgy~ el is gondolkodik egy pillanatig vajon elég jó lélek e ahhoz, hogy ne legyen oka félni. Ám mégsem marad le követi a nőt. Ahogy végignéz a kerten a szívét kishíján kettészakítja a látvány. ~Hány gyermek lehet itt? Fiatal lány? Vagy család?~ nem félelem vezérli őt, valami egészen más miatt borzong meg a háta. A valóságtól. Látta szülni az egykori feleségét, hallotta sikolyait, látta a vért, de az élet volt, ez pedig halál. Amennyire csak képes rá kerüli a holtak minden maradványát. ~Hogy is lelhetnének itt békét? Mintha állandóan háborgatnák őket.~*
- Bárcsak kitakaríthatnám ezt a helyet. Nem mosna el ennyi fájdalmat és tragédiát, de talán megnyugvást adhatna az itt fekvőknek. Rendes temetőt. ~Ez a hely most többnek tűnik, mint amit a városban emlegetnek a varázslatról. Mintha az összes itt fekvő ereje egyszerre szállna a levegőben és nem engedné a talajt újra termővé válni, mert még nem elégedett~ *most szívesen megfogná a másik kezét, hogy emlékezhessen ő még él. Ám ezt nem próbálja meg, csak saját kezeit kulcsolja össze. ~Köszönöm, hogy én élhetek~ most ezekben a pillanatokban még inkább úgy érzi soha többé nem akar visszatérni a bordélyházba. ~Helytelennek tűnik ez a fegyver. Ezek nélkül is annyi már itt az erőszak. Azt hiszem az a legjobb, ha úgy gondolok rá, mint súlyra és nem másra~ mindeközben elkezdett némi félelmet érezni*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:06:13
Üzenet elküldve: 2022-07-14 16:06:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Megpróbálja behízelegni magát Dalaf, ami mondhatni sikerül is. Szereti a lány, ha hízelegnek neki, de azért oda szúrni is szeret.*
- Vagy csak meg akarnál fektetni.* Ez a gondolat is eléggé logikus a számára. Többször célzott már rá a férfi, még ha provokációnak is szánta. Aztán a csók is ott volt. Ezek nem véletlenek, vagyis Nixának nem azok. Hiába is takarózik a vörös, hogy ő már nem selyemfiú, de amikor a fegyvert oda dobja neki, akkor az arca elárulja. Azért legalább annyi tartás van benne, hogy ne nyafogjon, de ezt akkor is élvezni fogja a lovagnő. Lassan pedig elkullognak a Vérkertig. Ehhez át kell vágni az unalmas lakónegyeden. Nem szól ez idő alatt hozzá a lány. Kell egy kis némaság a történtek után. Ahogy közelednek a kert felé, úgy lesz a lány egyre izgatottabb az állatok pedig egyre nyugtalanabbak. Pont ezért fogja szorosan kikötni őket a bejáratnál. A csatamén még hagyján is, de a szamár nincs ilyesmihez szokva.*
- Csak miattad nem veszek páncélt. Lásd kivel van dolgod!* Szó nélkül ezt követően elindul befelé a lilás ködbe. A véresnek tűnő talaj cuppog a lába alatt. Oszladozó tetemek és csontok állják útját. A lány igyekszik a köves részeken haladni, de elkerülhetetlen, hogy ne lépjen néha bele a sárba. Kezében ott szorongatja mesterkardját, ami mindent is képes ami elé kerül, megsemmisíteni. Legyen az anyagi vagy anyagtalan. Annyira nem izgatja, ha lemarad mögötte az elf. Ő célirányos halad a posvány közepe felé. Hazudna, ha a groteszk hely nem rémíteni, de egyben ez pumpálja fel adrenalinnal is, amit pedig imád. Középen ott a meghasadt fekete kőoltár. Mint, egy óriási seb. Nixomia az oltárig sétál, de nem fog a világ semmi pénzért se hozzá nyúlni a kőhöz. Ha időközben Dalaf valahol is lemaradt, akkor Nixa kihasználja az alkalmat és beáll az egyik kőszikla mögé, hogy ne találja meg a férfi. Ha pedig tartja az iramot, akkor majd az oltárnál fognak állni kettesben. Van terve erre az esetre is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Megpróbálja behízelegni magát Dalaf, ami mondhatni sikerül is. Szereti a lány, ha hízelegnek neki, de azért oda szúrni is szeret.*
- Vagy csak meg akarnál fektetni.* Ez a gondolat is eléggé logikus a számára. Többször célzott már rá a férfi, még ha provokációnak is szánta. Aztán a csók is ott volt. Ezek nem véletlenek, vagyis Nixának nem azok. Hiába is takarózik a vörös, hogy ő már nem selyemfiú, de amikor a fegyvert oda dobja neki, akkor az arca elárulja. Azért legalább annyi tartás van benne, hogy ne nyafogjon, de ezt akkor is élvezni fogja a lovagnő. Lassan pedig elkullognak a Vérkertig. Ehhez át kell vágni az unalmas lakónegyeden. Nem szól ez idő alatt hozzá a lány. Kell egy kis némaság a történtek után. Ahogy közelednek a kert felé, úgy lesz a lány egyre izgatottabb az állatok pedig egyre nyugtalanabbak. Pont ezért fogja szorosan kikötni őket a bejáratnál. A csatamén még hagyján is, de a szamár nincs ilyesmihez szokva.*
- Csak miattad nem veszek páncélt. Lásd kivel van dolgod!* Szó nélkül ezt követően elindul befelé a lilás ködbe. A véresnek tűnő talaj cuppog a lába alatt. Oszladozó tetemek és csontok állják útját. A lány igyekszik a köves részeken haladni, de elkerülhetetlen, hogy ne lépjen néha bele a sárba. Kezében ott szorongatja mesterkardját, ami mindent is képes ami elé kerül, megsemmisíteni. Legyen az anyagi vagy anyagtalan. Annyira nem izgatja, ha lemarad mögötte az elf. Ő célirányos halad a posvány közepe felé. Hazudna, ha a groteszk hely nem rémíteni, de egyben ez pumpálja fel adrenalinnal is, amit pedig imád. Középen ott a meghasadt fekete kőoltár. Mint, egy óriási seb. Nixomia az oltárig sétál, de nem fog a világ semmi pénzért se hozzá nyúlni a kőhöz. Ha időközben Dalaf valahol is lemaradt, akkor Nixa kihasználja az alkalmat és beáll az egyik kőszikla mögé, hogy ne találja meg a férfi. Ha pedig tartja az iramot, akkor majd az oltárnál fognak állni kettesben. Van terve erre az esetre is.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:36:03
Üzenet elküldve: 2022-06-03 12:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
* Nem tudja, mióta van itt, a Vérkert sűrű ködében már azt is nehezére esik megállapítani, hogy nappal van vagy este. Mindenesetre olybá tűnik, hogy a kislány bőrébe bújt entitás már nem tartja itt sokáig. A kérdésére határozottan felel. *
– Elhozom neked a csillagokat. * "Esküje" lehetne hivatalosabb is – nem rogy térdre, nem kezd körmönfont mondatokba, hiszen az nem az ő stílusa. Ellenben komolyan gondolja, amit mond. Ebben a pillanatban semmi sem tűnik egyértelműbbnek számára, minthogy szavát betartva valóban elhozza, amit Querduqvar kért tőle. Csak másodpercek múlva tör elő újra a kétség benne. Azonban ekkor sem akaraterejét vonja kétségbe, mindinkább képességeit, hogy egyedül megszerezze a "csillagokat". Ezen azonban ráér később is rágódni. Egy pillanatra behunyja szemeit és hátat fordítva a lénynek elindul abba az irányba, amerről korábban Goonnal érkezett. Nem néz hátra. ~ Azért remélem, hogy Goont életben hagyta. ~ Ha Querduqvar a vele kötött alkut komolyan gondolta, nincs oka félni tőle. Ha eleddig csak szórakozott a lánnyal, akkor neki már úgyis mindegy. Inkább arra összpontosít, hogy megtalálja a járható utat a Vérkert posványában. *
* Nem tudja, mióta van itt, a Vérkert sűrű ködében már azt is nehezére esik megállapítani, hogy nappal van vagy este. Mindenesetre olybá tűnik, hogy a kislány bőrébe bújt entitás már nem tartja itt sokáig. A kérdésére határozottan felel. *
– Elhozom neked a csillagokat. * "Esküje" lehetne hivatalosabb is – nem rogy térdre, nem kezd körmönfont mondatokba, hiszen az nem az ő stílusa. Ellenben komolyan gondolja, amit mond. Ebben a pillanatban semmi sem tűnik egyértelműbbnek számára, minthogy szavát betartva valóban elhozza, amit Querduqvar kért tőle. Csak másodpercek múlva tör elő újra a kétség benne. Azonban ekkor sem akaraterejét vonja kétségbe, mindinkább képességeit, hogy egyedül megszerezze a "csillagokat". Ezen azonban ráér később is rágódni. Egy pillanatra behunyja szemeit és hátat fordítva a lénynek elindul abba az irányba, amerről korábban Goonnal érkezett. Nem néz hátra. ~ Azért remélem, hogy Goont életben hagyta. ~ Ha Querduqvar a vele kötött alkut komolyan gondolta, nincs oka félni tőle. Ha eleddig csak szórakozott a lánnyal, akkor neki már úgyis mindegy. Inkább arra összpontosít, hogy megtalálja a járható utat a Vérkert posványában. *
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:54:15
Üzenet elküldve: 2022-05-03 14:54:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
*A kislány testébe bújt Querduqvar (vagy a kislány Querduqvar) valóban nem említett megszeghetetlen szerződést, vérszövetséget vagy úr (vagy úrnő) és szolga kapcsolatot. Egyszerűen "csillagokat" akar, bár azokból kissé rendhagyókat. Mivel pedig eddig sosem indult el maga begyűjteni őket, Dsavloban felmerülhet a kérdés, hogy képes-e elhagyni egyáltalán a Vérkertet a különös teremtmény. Ha pedig nem, akkor mi kötheti oda, ha pedig igen, akkor miért nem megy el maga? Csupa olyan kérdés, amire nincs válasz.
Querduqvar nem kertel, rákérdez, mivel nyerhetné el Dsavlo bizalmát, azaz mivel tudná rávenni, hogy hozzon neki "csillagokat". Ha a lány intelligensebb lenne, biztosan eszébe jutna, hogy vajon mások miért nem halmozták el eddig a kislány bőrébe bújt entitást "csillagokkal", ám a vörös ilyesmibe bele sem gondol, örömmel tölti el, hogy valaki ilyen előnyös üzletet ajánl számára.
A válaszra Querduqvar enyhén félrefordított fejjel néz Dsavlora, majd pár pislogás után elmosolyodik.*
- Ha hozol nekem két csillagot, az egyikből csinálok neked tudást. *Válaszolja mosolyogva. Az üzlet egyszerű, két "csillag" és a vörös kapni fog valamit, amivel tudásra tehet szert.*
- Mit szólsz hozzá? *Kérdi enyhe érdeklődéssel a hangjában az izzó szemű lányka, hasában türelmetlen körözésbe kezdenek a fénypontok.*
*A kislány testébe bújt Querduqvar (vagy a kislány Querduqvar) valóban nem említett megszeghetetlen szerződést, vérszövetséget vagy úr (vagy úrnő) és szolga kapcsolatot. Egyszerűen "csillagokat" akar, bár azokból kissé rendhagyókat. Mivel pedig eddig sosem indult el maga begyűjteni őket, Dsavloban felmerülhet a kérdés, hogy képes-e elhagyni egyáltalán a Vérkertet a különös teremtmény. Ha pedig nem, akkor mi kötheti oda, ha pedig igen, akkor miért nem megy el maga? Csupa olyan kérdés, amire nincs válasz.
Querduqvar nem kertel, rákérdez, mivel nyerhetné el Dsavlo bizalmát, azaz mivel tudná rávenni, hogy hozzon neki "csillagokat". Ha a lány intelligensebb lenne, biztosan eszébe jutna, hogy vajon mások miért nem halmozták el eddig a kislány bőrébe bújt entitást "csillagokkal", ám a vörös ilyesmibe bele sem gondol, örömmel tölti el, hogy valaki ilyen előnyös üzletet ajánl számára.
A válaszra Querduqvar enyhén félrefordított fejjel néz Dsavlora, majd pár pislogás után elmosolyodik.*
- Ha hozol nekem két csillagot, az egyikből csinálok neked tudást. *Válaszolja mosolyogva. Az üzlet egyszerű, két "csillag" és a vörös kapni fog valamit, amivel tudásra tehet szert.*
- Mit szólsz hozzá? *Kérdi enyhe érdeklődéssel a hangjában az izzó szemű lányka, hasában türelmetlen körözésbe kezdenek a fénypontok.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-04-21 22:42:32
Üzenet elküldve: 2022-04-21 22:42:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
* Apránként sikerül összeszednie magát. Eszébe jut szegényes reggelije és az a kevéske rum, amit ivott hozzá. Kedve lenne itt hagyni az egész Vérkertet, minden sötét titkával és teremtményével együtt, ám ez csak egy kósza gondolat. Querduqvar szavai némileg megnyugtatják. Ezek szerint nem kell fogadalmat tennie, tehát ha nem sikerül "csillagokat" szereznie (vagy meggondolja magát) sem tartozik elszámolnivalóval – legalábbis addig nem, amíg nem téved ismét erre a helyre. Illetve Dsavlo így értelmezi. Azonban mivel úgy tűnik, a kislány komolyan gondolja az "üzletet", a vörös sem tervez kihátrálni ebből a számára is hasznos kapcsolatból.
Egy ideig csak hallgat, hiszen mit is mondhatna az, akit ilyen nehéz döntés elé állítanak? Fejében megfordul jó néhány gondolat.
~ Mit szeretnék leginkább? Pénzt? Eddig is megéltem valahogy, meg aztán egy nagyobb házban mivel lenne jobb? Hatalmat? Hogy mások fölött álljak? Ugyan már, aki magasra tör, az mélyre zuhan. ~ Míg ezen tűnődik, mutatóujjával ajkait simogatja. Végül eszébe jut az otthonában porosodó Zöld Könyv, mely bár számos hétköznapi problémára nyújt megoldást, Dsavlo mindig is többre vágyott annál, minthogy útszéli kuruzslók praktikáit alkalmazza aprópénzért. Hirtelen minden más válaszlehetőséget félresöpörve felel. *
– Én akarok lenni Lanawin legnagyobb vajákosa! * Mondja határozottan. Persze érzi, hogy ez kicsit túl nagy kérés lenne egyszerre, ezért bővebben is kifejti. *
– Tudást szeretnék szerezni. A ráolvasásról, méregkeverésről és hasonlókról. * Ezután elhallgat. Egyelőre feleslegesnek gondolja, hogy ennél bővebben belemenjen a témába, hiszen úgyis Querduqvar dönt arról, hogy mi az a tudás, amit átad és mi az, amit nem. Ha egyáltalán tényleg olyan sokat tud, mint ahogy az a szavaiból kihallatszik. *
* Apránként sikerül összeszednie magát. Eszébe jut szegényes reggelije és az a kevéske rum, amit ivott hozzá. Kedve lenne itt hagyni az egész Vérkertet, minden sötét titkával és teremtményével együtt, ám ez csak egy kósza gondolat. Querduqvar szavai némileg megnyugtatják. Ezek szerint nem kell fogadalmat tennie, tehát ha nem sikerül "csillagokat" szereznie (vagy meggondolja magát) sem tartozik elszámolnivalóval – legalábbis addig nem, amíg nem téved ismét erre a helyre. Illetve Dsavlo így értelmezi. Azonban mivel úgy tűnik, a kislány komolyan gondolja az "üzletet", a vörös sem tervez kihátrálni ebből a számára is hasznos kapcsolatból.
Egy ideig csak hallgat, hiszen mit is mondhatna az, akit ilyen nehéz döntés elé állítanak? Fejében megfordul jó néhány gondolat.
~ Mit szeretnék leginkább? Pénzt? Eddig is megéltem valahogy, meg aztán egy nagyobb házban mivel lenne jobb? Hatalmat? Hogy mások fölött álljak? Ugyan már, aki magasra tör, az mélyre zuhan. ~ Míg ezen tűnődik, mutatóujjával ajkait simogatja. Végül eszébe jut az otthonában porosodó Zöld Könyv, mely bár számos hétköznapi problémára nyújt megoldást, Dsavlo mindig is többre vágyott annál, minthogy útszéli kuruzslók praktikáit alkalmazza aprópénzért. Hirtelen minden más válaszlehetőséget félresöpörve felel. *
– Én akarok lenni Lanawin legnagyobb vajákosa! * Mondja határozottan. Persze érzi, hogy ez kicsit túl nagy kérés lenne egyszerre, ezért bővebben is kifejti. *
– Tudást szeretnék szerezni. A ráolvasásról, méregkeverésről és hasonlókról. * Ezután elhallgat. Egyelőre feleslegesnek gondolja, hogy ennél bővebben belemenjen a témába, hiszen úgyis Querduqvar dönt arról, hogy mi az a tudás, amit átad és mi az, amit nem. Ha egyáltalán tényleg olyan sokat tud, mint ahogy az a szavaiból kihallatszik. *
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:38:21
Üzenet elküldve: 2022-04-10 12:38:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Biztonságot keresni és remélni egy olyan helyen, mint a Vérkert, talán dőreség, ám való igaz, hogy a kislány bőrébe bújt entitás eddig nem bántott senkit. Azon kívül, hogy a törpét eltüntette a színről.
A látomásban nem derül ki, hogy Dsavlo tudna-e tenni bármit is, hogy megakadályozza a történéseket és miután újra a Vérkert sötétsége borul rá, már nem is lesz alkalma megpróbálni. Querduqvar kifejezéstelenül, érzelemmentesen nézi a földre térdelő lányt, türelmesen megvárja, míg összeszedi magát.*
- Nem kell ígérned, türelmes vagyok. Huszonhárom éve gyűjtöm a csillagokat, ha hoznak nekem. *Simogatja meg a hasát és az apró fénybogarak lassú táncba kezdenek tenyere alatt.
A kérdésre enyhén félrefordítja a fejét és úgy néz a vörösre, arcán most sincs érzelem, bár tartásából talán arra következtethet, hogy felkeltette Querduqvar figyelmét.*
- Nem te vagy az első, akitől csillagot kértem, mind akartak valamit cserébe. *Válaszol kislányos hangon, mintha magától értetődő lenne számára ez az "üzlet".*
- Mit akarsz azért, hogy elnyerjem a bizalmad? *Bizalomról beszélni a Vérkertben épp olyan, mint biztonságról, ám ez esetben a kislány valódi üzletet ajánl fel azért, hogy Dsavlo higgyen neki, megfizeti, ha gyűjt neki csillagokat. Tiszta üzlet, a lány kérhet valamit, amivel belemegy abba, hogy segítsen Querduqvarnak, kölcsönösen jól járhatnak, ha sikerül megbeszélni a csere alapját.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.10 12:38:46
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Biztonságot keresni és remélni egy olyan helyen, mint a Vérkert, talán dőreség, ám való igaz, hogy a kislány bőrébe bújt entitás eddig nem bántott senkit. Azon kívül, hogy a törpét eltüntette a színről.
A látomásban nem derül ki, hogy Dsavlo tudna-e tenni bármit is, hogy megakadályozza a történéseket és miután újra a Vérkert sötétsége borul rá, már nem is lesz alkalma megpróbálni. Querduqvar kifejezéstelenül, érzelemmentesen nézi a földre térdelő lányt, türelmesen megvárja, míg összeszedi magát.*
- Nem kell ígérned, türelmes vagyok. Huszonhárom éve gyűjtöm a csillagokat, ha hoznak nekem. *Simogatja meg a hasát és az apró fénybogarak lassú táncba kezdenek tenyere alatt.
A kérdésre enyhén félrefordítja a fejét és úgy néz a vörösre, arcán most sincs érzelem, bár tartásából talán arra következtethet, hogy felkeltette Querduqvar figyelmét.*
- Nem te vagy az első, akitől csillagot kértem, mind akartak valamit cserébe. *Válaszol kislányos hangon, mintha magától értetődő lenne számára ez az "üzlet".*
- Mit akarsz azért, hogy elnyerjem a bizalmad? *Bizalomról beszélni a Vérkertben épp olyan, mint biztonságról, ám ez esetben a kislány valódi üzletet ajánl fel azért, hogy Dsavlo higgyen neki, megfizeti, ha gyűjt neki csillagokat. Tiszta üzlet, a lány kérhet valamit, amivel belemegy abba, hogy segítsen Querduqvarnak, kölcsönösen jól járhatnak, ha sikerül megbeszélni a csere alapját.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.04.10 12:38:46
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-04-09 23:06:32
Üzenet elküldve: 2022-04-09 23:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Való igaz, hogy a kislány eddig közvetlenül egyiküket sem bántotta. A törpe már azelőtt furcsán viselkedett, hogy Querduqvar megérintette volna a homlokát, Dsavlonak pedig még egy hajszála se görbült.
Kicsit elhúzza a száját a közömbös válasz hallatán, de nem firtatja tovább a "hogyan" kérdését. Úgy tűnik, az is a munkája része, hogy kitalálja a módszert és arra is hamar rájön, hogy amíg a "csillagokat" megszerzi, minden más lényegtelen Querduqvar számára. Azért a saját biztonsága érdekében megpróbál majd körültekintően eljárni – már, ha ráviszi majd a lélek, hogy a démoni teremtésnek segítsen (más kérdés, hogy talán már túl vannak azon a ponton, hogy legyen választási lehetősége).
A következő pillanatokban olyan gyorsan változik meg körülötte a világ, hogy megszólalni sincs ideje, aztán már felesleges is bármit mondania. Hamar rájön, hogy valamiféle látomás, esetleg emlékkép megfigyelőjévé vált, úgyhogy azt teszi, ami ilyen esetben logikusnak tűnik: figyelemmel követi az eseményeket. Amikor a gyerekek lökdösődni kezdenek, ajkai akaratlanul is szétnyílnak, de végül szavak nem hagyják el a száját. Noha legbelső ösztönei azt súgják, hogy segíteni kéne a bajbajutottnak, eddigi szerzett tapasztalatai miatt minden porcikája ez ellen tiltakozik – hiába csak gyerekekről van szó, a Kikötő utcakölykeivel nem érdemes összerúgni a port. Másrészről az is hamar realizálódik benne, hogy valószínűleg akármit is tenne, nem lenne ráhatással erre a világra. Úgyhogy csak döbbenten figyeli a történéseket, s a következő pillanatban már megint a Vérkertben találja magát. Bár a gyomorgörcs és a hányinger remélhetőleg nem kínozza sokáig a vöröst, rövid ideig jobbnak látja leguggolni és kezeivel a földnek támaszkodni, mert nem biztos benne, hogy sokáig lábon tudni még maradni. Ebben a sebezhető testtartásban néz fel a lányra, aki bővebben kifejti akaratát. A fél-elf rövid ideig behunyja szemeit, aztán megpróbál újra felegyenesedni. *
– Nem ígérhetek semmit. * Szólal meg végül kissé makacsul, de hamar továbbfűzi mondanivalóját, mielőtt még azt feltételezné a lány, hogy ezzel eddigi társalgásuk felesleges volt. *
– De meg fogom próbálni teljesíteni a kívánságodat. * Természetesen még e szavak kimondása közben sincs teljesen megbékélve azzal a gondolattal, hogy tizenéves gyerekeket (vagy, ha már itt tartunk, bárki mást) fosszon meg a látásától. Azonban a jelenlegi helyzetben mégis ez tűnik a leginkább elfogadható válasznak, mert nem akarja úgy végezni, mint Goon. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kislány olykor vérfagyasztó megszólalásai ellenére nem bántotta a nőt és jelét sem mutatta annak, hogy erre irányuló szándékai lennének. S bár Dsavlo nem szeretné húzgálni az oroszlán bajszát, nem akar számára előnytelen üzletbe belemenni. Márpedig Querduqvar puszta szavain kívül semmi garancia nincs arra, hogy betartja ígéretét. Ennélfogva óvatosan fogalmazva, de határozottan szólal meg. *
– Ám nem szeretnék feleslegesen dolgozni. Mi garantálja, hogy legközelebb is itt talállak és, hogy… ~ Nem versz át? ~ …megéri nekem? * Úgy érzi, ezzel még nem lőtt túl a célon, úgyhogy rezzenéstelen arccal várja a választ. Közben magában azon kezd töprengeni, hogyan tudna észrevétlenül bárkinek a közelébe férkőzni és kivájni a szemgolyóit úgy, hogy másnapra ne őt keresse a fél város. Két lehetőség merül fel benne, amik ugyan nem zárják ki egymást, de eltérő megközelítésmódot követelnek – az egyik, hogy áldozatait nem szabad életben hagyni, míg a másik, hogy a feketepiacon kellene szétnéznie olyan mérgek után kutatva, amik megkönnyítenék a dolgát. Hamarosan az is eszébe jut, hogy bár eddig végig egyedül képzelte el teljesíteni a megbízást, előbb-utóbb kénytelen lesz társakat, de legalábbis kapcsolatokat szereznie. * ~ Akárhogy is nézem, ez az egész nem éri meg! Nem fogom kockára tenni az életem egy vak kislány miatt, mikor még azt sem tudom, hogy mit kapok cserébe! ~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Való igaz, hogy a kislány eddig közvetlenül egyiküket sem bántotta. A törpe már azelőtt furcsán viselkedett, hogy Querduqvar megérintette volna a homlokát, Dsavlonak pedig még egy hajszála se görbült.
Kicsit elhúzza a száját a közömbös válasz hallatán, de nem firtatja tovább a "hogyan" kérdését. Úgy tűnik, az is a munkája része, hogy kitalálja a módszert és arra is hamar rájön, hogy amíg a "csillagokat" megszerzi, minden más lényegtelen Querduqvar számára. Azért a saját biztonsága érdekében megpróbál majd körültekintően eljárni – már, ha ráviszi majd a lélek, hogy a démoni teremtésnek segítsen (más kérdés, hogy talán már túl vannak azon a ponton, hogy legyen választási lehetősége).
A következő pillanatokban olyan gyorsan változik meg körülötte a világ, hogy megszólalni sincs ideje, aztán már felesleges is bármit mondania. Hamar rájön, hogy valamiféle látomás, esetleg emlékkép megfigyelőjévé vált, úgyhogy azt teszi, ami ilyen esetben logikusnak tűnik: figyelemmel követi az eseményeket. Amikor a gyerekek lökdösődni kezdenek, ajkai akaratlanul is szétnyílnak, de végül szavak nem hagyják el a száját. Noha legbelső ösztönei azt súgják, hogy segíteni kéne a bajbajutottnak, eddigi szerzett tapasztalatai miatt minden porcikája ez ellen tiltakozik – hiába csak gyerekekről van szó, a Kikötő utcakölykeivel nem érdemes összerúgni a port. Másrészről az is hamar realizálódik benne, hogy valószínűleg akármit is tenne, nem lenne ráhatással erre a világra. Úgyhogy csak döbbenten figyeli a történéseket, s a következő pillanatban már megint a Vérkertben találja magát. Bár a gyomorgörcs és a hányinger remélhetőleg nem kínozza sokáig a vöröst, rövid ideig jobbnak látja leguggolni és kezeivel a földnek támaszkodni, mert nem biztos benne, hogy sokáig lábon tudni még maradni. Ebben a sebezhető testtartásban néz fel a lányra, aki bővebben kifejti akaratát. A fél-elf rövid ideig behunyja szemeit, aztán megpróbál újra felegyenesedni. *
– Nem ígérhetek semmit. * Szólal meg végül kissé makacsul, de hamar továbbfűzi mondanivalóját, mielőtt még azt feltételezné a lány, hogy ezzel eddigi társalgásuk felesleges volt. *
– De meg fogom próbálni teljesíteni a kívánságodat. * Természetesen még e szavak kimondása közben sincs teljesen megbékélve azzal a gondolattal, hogy tizenéves gyerekeket (vagy, ha már itt tartunk, bárki mást) fosszon meg a látásától. Azonban a jelenlegi helyzetben mégis ez tűnik a leginkább elfogadható válasznak, mert nem akarja úgy végezni, mint Goon. Ugyanakkor az is igaz, hogy a kislány olykor vérfagyasztó megszólalásai ellenére nem bántotta a nőt és jelét sem mutatta annak, hogy erre irányuló szándékai lennének. S bár Dsavlo nem szeretné húzgálni az oroszlán bajszát, nem akar számára előnytelen üzletbe belemenni. Márpedig Querduqvar puszta szavain kívül semmi garancia nincs arra, hogy betartja ígéretét. Ennélfogva óvatosan fogalmazva, de határozottan szólal meg. *
– Ám nem szeretnék feleslegesen dolgozni. Mi garantálja, hogy legközelebb is itt talállak és, hogy… ~ Nem versz át? ~ …megéri nekem? * Úgy érzi, ezzel még nem lőtt túl a célon, úgyhogy rezzenéstelen arccal várja a választ. Közben magában azon kezd töprengeni, hogyan tudna észrevétlenül bárkinek a közelébe férkőzni és kivájni a szemgolyóit úgy, hogy másnapra ne őt keresse a fél város. Két lehetőség merül fel benne, amik ugyan nem zárják ki egymást, de eltérő megközelítésmódot követelnek – az egyik, hogy áldozatait nem szabad életben hagyni, míg a másik, hogy a feketepiacon kellene szétnéznie olyan mérgek után kutatva, amik megkönnyítenék a dolgát. Hamarosan az is eszébe jut, hogy bár eddig végig egyedül képzelte el teljesíteni a megbízást, előbb-utóbb kénytelen lesz társakat, de legalábbis kapcsolatokat szereznie. * ~ Akárhogy is nézem, ez az egész nem éri meg! Nem fogom kockára tenni az életem egy vak kislány miatt, mikor még azt sem tudom, hogy mit kapok cserébe! ~
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-29 14:44:23
Üzenet elküldve: 2022-03-29 14:44:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Bántani? *Néz a távozó alak után a kislány bőrébe bújt entitás, majd onnan vissza szórakozott, kissé ijesztő mosollyal Dsavlora.*
- Hát tudnék én bárkit is bántani? *Kuncog fel meglepően gyermeki hangon.
A rozsdavörös hajú lány válaszol a kijelentésre a félelemmel kapcsolatban, amire a Querduqvarként bemutatkozó kislány csak egyetértően bólint, mintha ezzel megegyeztek volna valamiben. Meglehet, ezután majd ezt a bátorságot - vakmerőséget? - várja el majd tőle a későbbiekben.*
- Ezt rád bízom, nekem csak a csillagok kellenek. *Vonja meg a kicsiny, soványka vállát a kislány. Ahogy leül a kőre és ott lóbálja a lábát, egész ártatlan teremtésnek tűnhetne, de nem lehet elfelejteni a hasában és a tekintetében izzó fényt. Ha most nem a Vérkertben, hanem valami kellemesebb helyen lennének, meglehet, egyáltalán nem tűnne veszélyesnek.*
- Tudok adni dolgokat, amelyek számomra értéktelenek. A te fajtád kincseknek is hívja őket. Sokan jöttek hozzám egykor azért, hogy csillagokat helyett mindenfélét adjanak, de nekem csak a csillagok kellenek.
*Amikor a rözsdavörös lány megkérdi, hogy a Vérúr küldötte-e a különös gyermek, Querduqvar elhallgat és pislákoló lánggal a tekintetében mered Dsavlora.*
- Megmutatom inkább. *Mondja és bár nem mozdulnak meg, Dsavlo érzi, hogy kiszalad a lába alól a talaj, elmosódik körülötte a világ, szédülni kezd, a gyomra felfordul, de amikor újra képes összpontosítani, egy furcsán szürke világban találja magát, mellette Querduqvarval.
A kikötőben lehetnek, mert érzi a poshadt víz szagát, a levegőben sirályok köröznek és a szűk sikátor mocskos macskakövén egy tündéri kislány játszik koszos, szakadt ruhákban. A kezében szalmából kötött gyermekjáték, valami babaféle. Az arca koszos, de mosolygós.
Mögötte pár korabeli kölyök tűnik fel, fiúk és lányok vegyesen, féltucatnyian. Odamennek a kislányhoz és lökdösni kezdik, elveszik tőle a szalmababát, a csatornába hajítják. És amikor a kislány ellenáll, olyan gonoszul elbánnak vele, ahogy csak az éhes, kilátástalan és kihasznált utcakölykök tudnak egy náluknál gyengébbel, akin kiélhetik reménytelen életük minden frusztrációját.
A sikátor sarkában halkan sírdogál a lány, arcát tenyereibe temetve és amikor felnéz, látni, hogy megvakították.*
- Elvették a csillagokat. *Szólal meg Querduqvar szomorúan Dsavlo mellett.*
- Elvették. *Néz fel rá és tekintetében felizzik a láng, hasában felbolydult méhkas módjára reppennek fel az izzó pontok.
A következő pillanatban újra jön a szédülés és a hányinger, a világ újra elmosódik és a vörös orrába a Vérkert bűzös miazmáinak szaga tolul. Visszatértek.*
- Kellenek nekem a csillagok. *Mondja és kiérezni a hangjából a világokon túli vágyakozást.*
- Ha hozol nekem vagy szerzel társakat, hogy hozzatok, mindannyiótokat megjutalmazlak érte. Van pár csillag, ami különösen fontos számomra. *Simítja meg a hasát, ahol most, hogy Dsavlo jobban megnézi, akad pár fényesebb is.*
- Azoké akik elvették a csillagokat. Őket akarom. *Izzik fel a tekintete.*
- Ha az ők csillagait hozod, a jutalom még nagyobb lesz. *Gonosz mosoly terül el az arcán, amitől már egyáltalán nem tűnik gyermekinek, sőt, inkább démoninak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Bántani? *Néz a távozó alak után a kislány bőrébe bújt entitás, majd onnan vissza szórakozott, kissé ijesztő mosollyal Dsavlora.*
- Hát tudnék én bárkit is bántani? *Kuncog fel meglepően gyermeki hangon.
A rozsdavörös hajú lány válaszol a kijelentésre a félelemmel kapcsolatban, amire a Querduqvarként bemutatkozó kislány csak egyetértően bólint, mintha ezzel megegyeztek volna valamiben. Meglehet, ezután majd ezt a bátorságot - vakmerőséget? - várja el majd tőle a későbbiekben.*
- Ezt rád bízom, nekem csak a csillagok kellenek. *Vonja meg a kicsiny, soványka vállát a kislány. Ahogy leül a kőre és ott lóbálja a lábát, egész ártatlan teremtésnek tűnhetne, de nem lehet elfelejteni a hasában és a tekintetében izzó fényt. Ha most nem a Vérkertben, hanem valami kellemesebb helyen lennének, meglehet, egyáltalán nem tűnne veszélyesnek.*
- Tudok adni dolgokat, amelyek számomra értéktelenek. A te fajtád kincseknek is hívja őket. Sokan jöttek hozzám egykor azért, hogy csillagokat helyett mindenfélét adjanak, de nekem csak a csillagok kellenek.
*Amikor a rözsdavörös lány megkérdi, hogy a Vérúr küldötte-e a különös gyermek, Querduqvar elhallgat és pislákoló lánggal a tekintetében mered Dsavlora.*
- Megmutatom inkább. *Mondja és bár nem mozdulnak meg, Dsavlo érzi, hogy kiszalad a lába alól a talaj, elmosódik körülötte a világ, szédülni kezd, a gyomra felfordul, de amikor újra képes összpontosítani, egy furcsán szürke világban találja magát, mellette Querduqvarval.
A kikötőben lehetnek, mert érzi a poshadt víz szagát, a levegőben sirályok köröznek és a szűk sikátor mocskos macskakövén egy tündéri kislány játszik koszos, szakadt ruhákban. A kezében szalmából kötött gyermekjáték, valami babaféle. Az arca koszos, de mosolygós.
Mögötte pár korabeli kölyök tűnik fel, fiúk és lányok vegyesen, féltucatnyian. Odamennek a kislányhoz és lökdösni kezdik, elveszik tőle a szalmababát, a csatornába hajítják. És amikor a kislány ellenáll, olyan gonoszul elbánnak vele, ahogy csak az éhes, kilátástalan és kihasznált utcakölykök tudnak egy náluknál gyengébbel, akin kiélhetik reménytelen életük minden frusztrációját.
A sikátor sarkában halkan sírdogál a lány, arcát tenyereibe temetve és amikor felnéz, látni, hogy megvakították.*
- Elvették a csillagokat. *Szólal meg Querduqvar szomorúan Dsavlo mellett.*
- Elvették. *Néz fel rá és tekintetében felizzik a láng, hasában felbolydult méhkas módjára reppennek fel az izzó pontok.
A következő pillanatban újra jön a szédülés és a hányinger, a világ újra elmosódik és a vörös orrába a Vérkert bűzös miazmáinak szaga tolul. Visszatértek.*
- Kellenek nekem a csillagok. *Mondja és kiérezni a hangjából a világokon túli vágyakozást.*
- Ha hozol nekem vagy szerzel társakat, hogy hozzatok, mindannyiótokat megjutalmazlak érte. Van pár csillag, ami különösen fontos számomra. *Simítja meg a hasát, ahol most, hogy Dsavlo jobban megnézi, akad pár fényesebb is.*
- Azoké akik elvették a csillagokat. Őket akarom. *Izzik fel a tekintete.*
- Ha az ők csillagait hozod, a jutalom még nagyobb lesz. *Gonosz mosoly terül el az arcán, amitől már egyáltalán nem tűnik gyermekinek, sőt, inkább démoninak.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:18:56
Üzenet elküldve: 2022-03-28 20:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csillagmorajlás//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Szemeivel végigköveti, ahogy rőtszakállú társa lassan eltűnik a ködben. Eszébe jut, hogy talán segítenie kéne neki, de abban a pillanatban, amikor meghallja a földöntúli hangon szóló lányt, el is veti ezt a buta ötletet. Azért egy kérdést még megenged magának, amit akár kérésnek is lehetne nevezni. *
– Ugye nem fogod bántani? ~ A picsába, jobb kérdés, hogy engem akar-e bántani! ~ * Gondolata egyből tovább terelődik Goonról saját biztonságára, aztán arra, hogy hogyan jönne ki ebből az egészből a legjobban. Eszébe jut, amit a törpe tanácsolt neki még idefelé jövet – az valahogy úgy hangzott, hogy ha valami nem e világival találkoznának itt, akkor tegyék, amit mond, különben megjárják. Más kérdés, hogy a mélynövésű így sem járt épp jól. A lánynak még van esélye. *
– Valóban nem félek. * Ez persze nem teljesen igaz, de ha már reszketés nélkül végig tudja ezt mondani, akkor félig igaza van. És Dsavlo nem reszket, ráadásul ahogy kimondja a "nem félek" varázsszót, az ad is neki egy kis önbizalmat. *
– Szerintem értem, hogy mit szeretnél tőlem. De mint láthatod, én nem vagyok se nagy harcos, se… Bármi más – szóval hogyan hozzak neked… Csillagokat? * Ezután azon tűnődik el, hogy vajon jól értelmezte-e, hogy mit ért a kislány "csillag" alatt, és ha igen, akkor mi lenne az az ár, amiért belemenne egy ilyen üzletbe. Aztán megint eszébe jut, hogy mi történt Goonnal, ám végül mégis győz a kíváncsisága és bár úgy tűnik, a démoni teremtés szeret sejtelmesen beszélni és bizonyos részleteket elhallgatni, Dsavlo tesz egy utolsó próbát, hogy kiszedje belőle a választ. *
– Azt mondd meg inkább, hogy miféle jutalomról beszélsz? – Pénz? Hatalom? Örök élet? * Még sorolhatná, de nem akar ilyet játszani. Ha Querduqvar nem csak szórakozik vele, akkor ideje lenne válaszokat adnia a vörösnek, hiszen ő egészen biztosan nem fog belemenni egy olyan egyezségbe, aminek nem ismeri a feltételeit.
Időközben a kislány ugrándozni kezd és közben helyet változtat, Dsavlo pedig csak remélni meri, hogy ezt nem azért teszi, hogy őt is kezdi megunni. Akár kap a kérdéseire kielégítő választ, akár nem kap – a végén még megenged magának egy újabb kérdést, amit Goon már feltett (más formában ugyan), de nem kapott rá választ. *
– Egyébként te Sa'Tereth küldöttje vagy?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
* Szemeivel végigköveti, ahogy rőtszakállú társa lassan eltűnik a ködben. Eszébe jut, hogy talán segítenie kéne neki, de abban a pillanatban, amikor meghallja a földöntúli hangon szóló lányt, el is veti ezt a buta ötletet. Azért egy kérdést még megenged magának, amit akár kérésnek is lehetne nevezni. *
– Ugye nem fogod bántani? ~ A picsába, jobb kérdés, hogy engem akar-e bántani! ~ * Gondolata egyből tovább terelődik Goonról saját biztonságára, aztán arra, hogy hogyan jönne ki ebből az egészből a legjobban. Eszébe jut, amit a törpe tanácsolt neki még idefelé jövet – az valahogy úgy hangzott, hogy ha valami nem e világival találkoznának itt, akkor tegyék, amit mond, különben megjárják. Más kérdés, hogy a mélynövésű így sem járt épp jól. A lánynak még van esélye. *
– Valóban nem félek. * Ez persze nem teljesen igaz, de ha már reszketés nélkül végig tudja ezt mondani, akkor félig igaza van. És Dsavlo nem reszket, ráadásul ahogy kimondja a "nem félek" varázsszót, az ad is neki egy kis önbizalmat. *
– Szerintem értem, hogy mit szeretnél tőlem. De mint láthatod, én nem vagyok se nagy harcos, se… Bármi más – szóval hogyan hozzak neked… Csillagokat? * Ezután azon tűnődik el, hogy vajon jól értelmezte-e, hogy mit ért a kislány "csillag" alatt, és ha igen, akkor mi lenne az az ár, amiért belemenne egy ilyen üzletbe. Aztán megint eszébe jut, hogy mi történt Goonnal, ám végül mégis győz a kíváncsisága és bár úgy tűnik, a démoni teremtés szeret sejtelmesen beszélni és bizonyos részleteket elhallgatni, Dsavlo tesz egy utolsó próbát, hogy kiszedje belőle a választ. *
– Azt mondd meg inkább, hogy miféle jutalomról beszélsz? – Pénz? Hatalom? Örök élet? * Még sorolhatná, de nem akar ilyet játszani. Ha Querduqvar nem csak szórakozik vele, akkor ideje lenne válaszokat adnia a vörösnek, hiszen ő egészen biztosan nem fog belemenni egy olyan egyezségbe, aminek nem ismeri a feltételeit.
Időközben a kislány ugrándozni kezd és közben helyet változtat, Dsavlo pedig csak remélni meri, hogy ezt nem azért teszi, hogy őt is kezdi megunni. Akár kap a kérdéseire kielégítő választ, akár nem kap – a végén még megenged magának egy újabb kérdést, amit Goon már feltett (más formában ugyan), de nem kapott rá választ. *
– Egyébként te Sa'Tereth küldöttje vagy?
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-28 17:30:30
Üzenet elküldve: 2022-03-28 17:30:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Csillagmorajlás//
*Ki tudja, mi történne, ha Dsavlo berezelne vagy elinalna a Vérkertből Querduqvar megjelenésétől vagy a társa viselkedésében beállt hirtelen változástól. Egyébiránt Goontia merev léptekkel elindul a Vérkert közepe felé és lassan eltűnik a miazmás ködben, amelyet a talaj rései párologtatnak ki.*
- Benne nem volt elég. *Néz utána a kislány képébe bújt ismeretlen entitás izzó pillantással, majd onnan vissza a rozsdavörös hajú lányra. A szavaira kissé félretartott fejjel néz fel rá, mint az állatok, ha számukra ismeretlen dologgal állnak szemben. Viselkedése, tartása nem tükröz agresszivitást, bár ránézésre bizonyosan nem egy ártalmatlan teremtés.*
- Nem, nem erre gondoltam. *Válaszolja határozottan.*
- Te nem félsz. *Mondja nem sokkal utána. Tényt közöl, nem kérdez.*
- Nekem csillagok kellenek, fényesek és élettel telik. Ha hozol nekem csillagokat, akkor megjutalmazlak. *Sóhajtja, ahogy egy kisebb szikladarabhoz ugrándozik és gyermeki mozdulattal letelepszik rá. A hasában egykedvűen köröznek a fényes pontok, tekintete unottan parázslik fel szavai nyomán. Nem fűz hozzá kiegészítést, hogy miért kellenek neki a csillagok és hogy valójában mit is ért "csillagok" alatt, de Dsavlo korábban már akár helyes következtetéseket is levonhatott azok mibenlétével kapcsolatban.
A kislány érdeklődéstől izzó tekintettel néz a vörös hajú lányra, kezeivel megtámaszkodik maga mögött és szórakozottan lóbálja a lábát le a szikláról míg Dsavlo válaszára vár.*
*Ki tudja, mi történne, ha Dsavlo berezelne vagy elinalna a Vérkertből Querduqvar megjelenésétől vagy a társa viselkedésében beállt hirtelen változástól. Egyébiránt Goontia merev léptekkel elindul a Vérkert közepe felé és lassan eltűnik a miazmás ködben, amelyet a talaj rései párologtatnak ki.*
- Benne nem volt elég. *Néz utána a kislány képébe bújt ismeretlen entitás izzó pillantással, majd onnan vissza a rozsdavörös hajú lányra. A szavaira kissé félretartott fejjel néz fel rá, mint az állatok, ha számukra ismeretlen dologgal állnak szemben. Viselkedése, tartása nem tükröz agresszivitást, bár ránézésre bizonyosan nem egy ártalmatlan teremtés.*
- Nem, nem erre gondoltam. *Válaszolja határozottan.*
- Te nem félsz. *Mondja nem sokkal utána. Tényt közöl, nem kérdez.*
- Nekem csillagok kellenek, fényesek és élettel telik. Ha hozol nekem csillagokat, akkor megjutalmazlak. *Sóhajtja, ahogy egy kisebb szikladarabhoz ugrándozik és gyermeki mozdulattal letelepszik rá. A hasában egykedvűen köröznek a fényes pontok, tekintete unottan parázslik fel szavai nyomán. Nem fűz hozzá kiegészítést, hogy miért kellenek neki a csillagok és hogy valójában mit is ért "csillagok" alatt, de Dsavlo korábban már akár helyes következtetéseket is levonhatott azok mibenlétével kapcsolatban.
A kislány érdeklődéstől izzó tekintettel néz a vörös hajú lányra, kezeivel megtámaszkodik maga mögött és szórakozottan lóbálja a lábát le a szikláról míg Dsavlo válaszára vár.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Vérkert
Üzenet elküldve: 2022-03-21 11:12:28
Üzenet elküldve: 2022-03-21 11:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagmorajlás //
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Dsavlo nem a félős fajtából való, hiszen sok mindent látott már, viszont el kell ismerni, hogy olyat, amit most lát, korábban még nem tapasztalt és ez természetes szorongással tölti el. Nem sokat törődik Goon szövegelésével, annál is inkább, mert még a kislány is lecsitítja. Magára maradt. Ezen a ponton azt sem bánja, hogy a törpe megmerevedik, hiszen jelenlegi állapotában inkább volt veszélyforrás, mint segítség. Querduqvar szavaira értetlenül pislog egy párat, aztán erőt vesz magán és megszólal. *
– Azért jöttem, mert nem tudtam, mi vár itt rám. * Ez egy remek alkalom lenne, hogy hátat fordítson és kiinaljon a Vérkertből. Viszont a vérfagyasztó események ellenére a kíváncsiság is felüti fejét, ezért mostanra egész magabiztosan folytatja. *
– Milyen ajándékról beszélsz? Hogy én is veszítsem el az eszem és vágjam magam cövekbe, mint szegény Goon? Esetleg lángoljon fel a gyomrom, mint neked? Kösz, de nem. * Ezzel talán egy kicsit túllőtt a célon, ugyanis nem akarja magára haragítani a démoni teremtést (se Goont, ha már itt tartunk), de pillanatnyilag nem sok jóval kecsegtet ez az úgynevezett "ajándék". Egyelőre nem mozdul semerre, de ha akár a kislány, akár Goon valami hirtelen mozdulatot tesz, előveszi tőrét, hogy legalább a védelem látszata meglegyen. *
//Temeredec Goontia és Dsavlo Atvidrov//
* Dsavlo nem a félős fajtából való, hiszen sok mindent látott már, viszont el kell ismerni, hogy olyat, amit most lát, korábban még nem tapasztalt és ez természetes szorongással tölti el. Nem sokat törődik Goon szövegelésével, annál is inkább, mert még a kislány is lecsitítja. Magára maradt. Ezen a ponton azt sem bánja, hogy a törpe megmerevedik, hiszen jelenlegi állapotában inkább volt veszélyforrás, mint segítség. Querduqvar szavaira értetlenül pislog egy párat, aztán erőt vesz magán és megszólal. *
– Azért jöttem, mert nem tudtam, mi vár itt rám. * Ez egy remek alkalom lenne, hogy hátat fordítson és kiinaljon a Vérkertből. Viszont a vérfagyasztó események ellenére a kíváncsiság is felüti fejét, ezért mostanra egész magabiztosan folytatja. *
– Milyen ajándékról beszélsz? Hogy én is veszítsem el az eszem és vágjam magam cövekbe, mint szegény Goon? Esetleg lángoljon fel a gyomrom, mint neked? Kösz, de nem. * Ezzel talán egy kicsit túllőtt a célon, ugyanis nem akarja magára haragítani a démoni teremtést (se Goont, ha már itt tartunk), de pillanatnyilag nem sok jóval kecsegtet ez az úgynevezett "ajándék". Egyelőre nem mozdul semerre, de ha akár a kislány, akár Goon valami hirtelen mozdulatot tesz, előveszi tőrét, hogy legalább a védelem látszata meglegyen. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 278-297