//Arima Nissot//
*Arima is marasztalja, de igazából nem ez a döntő ért hogy maradjon, bár saját maga sem tudja miért is dönt így, józan esze azt sugja, menjen tovább a dolgára, hisz teljesen eltervezte már a napi teendőit, s tudja mi lett a vége legutóbb amikor összemelegedett a nősténnyel, most se valószínű hogy más lesz a vége, ha még tényleg igazat mond s nincs semmi hátsó szándéka csak örül, hogy találkoztak ismét.
Közelebb lépésére, nem hátrál, sőt direktbe nem fordul el tőle Arima, végül inkább ő lép vissza egy lépést, távolodva a lánytól.*
-Meditáltam már most fejeztem be, mielőtt találkoztunk, de leülhetünk, egyébként se túl nagy a hely, s sok látnivaló nincs, a lényege, a nyugalom, amit áraszt magából, s kevesen járnak erre.
*Közben lassan elindul vissza a fa felé, direktbe nem megy a lány elé, igyekszik mellette maradni. Odaérve, lovát ismét elengedi, s nyeregtáskájából, előveszi pokrócát, s leteríti a fához. Int a lány felé, jelezve, hogy üljön le, s miután megtette, ő is helyet foglal, úgy, hogy legyen egy kis táv kettejük között.*
-És merre jártál, mióta nem találkoztunk?
*Teszi fel kérdését, melyre nem is igazán kíváncsi, de ne tudja még mit is kezdjen a jelenlegi helyzettel, s mit tegyen a hirtelen találkozással.*