* Egyesek azt mondják nemesnek lenni unalmas. Samonyr számára viszont a nemesség nem unalom, ő tökéletesen megtalálja a szórakozást abban, ha felbont egy bort. Lassan húzza ki belőle a dugót, kiélvezve minden pillanatát. A fa halk pukkanással enged az akaratnak, és a hirtelen beálló változás a palackban lévő nyomásban halk gőzpáraként száll fel, nem egyesen, de határozott utat találva a férfi szaglójáratába, ahol aztán a szőrszálak között ellavírozva találják meg azokat az idegvégződéseket, amik a szagot feldolgozzák, eljuttatják az agyba, és azt arra késztetik, hogy apró mosolyba rendezze a férfi arcszerkezetét. Elégedetten pillant az üvegben finoman kavargó vörös italra, és úgy dönt, hagyja kicsit levegőzni, hogy igazán összeérjenek benne az ízek. Bűn lenne elkapkodni, és túl hamar az élvezetek rögös ösvényére szaladni, hiszen ott sokkal inkább szépen sétálva illik járni. Hagyja hát, hogy a dolgozószobát belengje az alkohol édes illata, és közben azt próbálja kitalálni, hogy mivel fűszerezhették ezt a remek nedűt. *