Arthenior - Selyemrév
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1074. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1055-1074
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:27:35
Üzenet elküldve: 2026-05-24 09:27:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte - zárás//
*Annimon búcsúszavaira Norennar lassan bólint egyet. Annimon búcsúszavaira Norennar lassan bólint egyet. Szürke tekintete még néhány pillanatig a tündéren időzik, aztán lassan a kúria felé siklik. A tiszta falakra. A meleg fényű ablakokra. A rendezett utcára. Furcsa, mennyire idegennek érződik számára ez az egész.
A mélységi végül rekedtes hangján egyszerűen csak ennyit felel.*
- További szép estét.
*Azzal lassan sarkon fordul és elindul visszafelé az utcán. A Grendaer kúria kapuja mögött tompa csattanással záródik a lakat. A hang még sokáig visszhangzik Norennar fejében, miközben távolodik a Selyemrév csendes utcáin. A mélységi egyik keze akaratlanul is zsebébe csússzan. Ujjai hamar megtalálják a pergamentekercset.
A gyűrött papír kellemetlenül simul tenyerébe. Norennar állkapcsa megfeszül egy pillanatra.
A Selyemrév most is ugyanazzal a nyugodt méltósággal él körülötte, mint érkezésekor, csak ezúttal valahogy még idegenebbnek hat. Egy távoli erkélyről halk zene szűrődik ki. Odébb egy részeg nemes támaszkodik az egyik szoborra, miközben szolgája próbálja rábeszélni, hogy végre menjen be. Két későn hazafelé tartó szolga siet el mellette lehajtott fejjel, karjaik közt borosrekeszekkel. Senki nem néz rá igazán. És mégis mindenki figyel.
Mikor visszaér a városrész határához, az egyik aranyköpenyes valóban odaszól neki valamit félhangosan. Talán a „lovag” szót is hallja benne. A másik felröhög. Norennar ügyet sem vet rájuk. Egyszerűen továbbhalad.
A Csonthíd kövei alatt lustán hömpölyög a folyó fekete vize. A szél itt erősebben fúj. Belekap ezüstös hajába és kabátjába, a víz felszínén pedig hosszú, reszkető csíkokká töri szét a város fényeit.
Norennar végül megáll a híd korlátjánál. Lassan nekidől a hideg kőnek, majd előhúzza pipáját. A mozdulat gyakorlott és kimért. A dohány száraz sercenéssel hullik a tömőfába, ujjai pedig gondosan eligazítják helyére. Egyetlen felesleges mozdulat sincs benne. Talán ez az egyetlen dolog ezen az estén, amit még valóban kézben tart. Mikor elkészül, egy rövid pillanatig csak nézi a pipát a kezében. Aztán felsóhajt. Szabad kezét felemeli és csettint. Ha minden jól megy, s a varázslat sikerül, a dohány lángra kap s felizzik. Ha nem akkor hősünk egy újabb fáradt sóhajt enged szabadjára a hideg éjzsakában. Norennar szeme lassan lehunyódik.*
- A kurva életbe...
*Morogja maga elé fáradtan.
Végül előkotorja a kováját. Az első szikra kialszik a szélben. A második már megkapja a dohányt. A pipa végül tompa vörös izzással felparázslik, ő pedig mélyet szív belőle. Akárhogy is legyen, úgyis az lesz a vége, hogy hősünk egy mélyet slukkol a már narancssárgásan izzó pipájából.
A sűrű, dohányszagú füst lassan körbegomolyogja alakját. Norennar tekintete közben előresiklik a Romváros irányába. Innen még látni a távoli omladozó tetőket és a sötét sikátorok fekete foltjait. A város egyik fele ragyog mögötte. A másik rohad előtte. És ő egyikhez sem tartozik igazán. A mélységi végül ellöki magát a korláttól.
Köpenye sötétje lassan beleolvad az éjszakába, miközben visszaindul a Romváros felé. A pipa vörös izzása tompán pulzál a sűrű füst mögött, aztán az is lassan eltűnik az omladozó utcák mélyén.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Annimon búcsúszavaira Norennar lassan bólint egyet. Annimon búcsúszavaira Norennar lassan bólint egyet. Szürke tekintete még néhány pillanatig a tündéren időzik, aztán lassan a kúria felé siklik. A tiszta falakra. A meleg fényű ablakokra. A rendezett utcára. Furcsa, mennyire idegennek érződik számára ez az egész.
A mélységi végül rekedtes hangján egyszerűen csak ennyit felel.*
- További szép estét.
*Azzal lassan sarkon fordul és elindul visszafelé az utcán. A Grendaer kúria kapuja mögött tompa csattanással záródik a lakat. A hang még sokáig visszhangzik Norennar fejében, miközben távolodik a Selyemrév csendes utcáin. A mélységi egyik keze akaratlanul is zsebébe csússzan. Ujjai hamar megtalálják a pergamentekercset.
A gyűrött papír kellemetlenül simul tenyerébe. Norennar állkapcsa megfeszül egy pillanatra.
A Selyemrév most is ugyanazzal a nyugodt méltósággal él körülötte, mint érkezésekor, csak ezúttal valahogy még idegenebbnek hat. Egy távoli erkélyről halk zene szűrődik ki. Odébb egy részeg nemes támaszkodik az egyik szoborra, miközben szolgája próbálja rábeszélni, hogy végre menjen be. Két későn hazafelé tartó szolga siet el mellette lehajtott fejjel, karjaik közt borosrekeszekkel. Senki nem néz rá igazán. És mégis mindenki figyel.
Mikor visszaér a városrész határához, az egyik aranyköpenyes valóban odaszól neki valamit félhangosan. Talán a „lovag” szót is hallja benne. A másik felröhög. Norennar ügyet sem vet rájuk. Egyszerűen továbbhalad.
A Csonthíd kövei alatt lustán hömpölyög a folyó fekete vize. A szél itt erősebben fúj. Belekap ezüstös hajába és kabátjába, a víz felszínén pedig hosszú, reszkető csíkokká töri szét a város fényeit.
Norennar végül megáll a híd korlátjánál. Lassan nekidől a hideg kőnek, majd előhúzza pipáját. A mozdulat gyakorlott és kimért. A dohány száraz sercenéssel hullik a tömőfába, ujjai pedig gondosan eligazítják helyére. Egyetlen felesleges mozdulat sincs benne. Talán ez az egyetlen dolog ezen az estén, amit még valóban kézben tart. Mikor elkészül, egy rövid pillanatig csak nézi a pipát a kezében. Aztán felsóhajt. Szabad kezét felemeli és csettint. Ha minden jól megy, s a varázslat sikerül, a dohány lángra kap s felizzik. Ha nem akkor hősünk egy újabb fáradt sóhajt enged szabadjára a hideg éjzsakában. Norennar szeme lassan lehunyódik.*
- A kurva életbe...
*Morogja maga elé fáradtan.
Végül előkotorja a kováját. Az első szikra kialszik a szélben. A második már megkapja a dohányt. A pipa végül tompa vörös izzással felparázslik, ő pedig mélyet szív belőle. Akárhogy is legyen, úgyis az lesz a vége, hogy hősünk egy mélyet slukkol a már narancssárgásan izzó pipájából.
A sűrű, dohányszagú füst lassan körbegomolyogja alakját. Norennar tekintete közben előresiklik a Romváros irányába. Innen még látni a távoli omladozó tetőket és a sötét sikátorok fekete foltjait. A város egyik fele ragyog mögötte. A másik rohad előtte. És ő egyikhez sem tartozik igazán. A mélységi végül ellöki magát a korláttól.
Köpenye sötétje lassan beleolvad az éjszakába, miközben visszaindul a Romváros felé. A pipa vörös izzása tompán pulzál a sűrű füst mögött, aztán az is lassan eltűnik az omladozó utcák mélyén.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-22 16:32:15
Üzenet elküldve: 2026-05-22 16:32:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Akkor ezt nem is kell már tovább feszegetnie egyiküknek sem. Valahonnan kell majd szereznie egy a méretének is megfelelő fegyvert, és neki is kezdhet a gyakorlásnak. Lelki szemei előtt szinte már ott dereng, ahogy pörög forog a tőrökkel. Vagy, bárhogyan is szokták az ilyesmit csinálni.
Ám nagyon nem is kell sokat képzelegnie róla. Ugyanis fülét egy számára idegen, de jól kivehető hang üti meg. A halk utcán még az a finoman kisikló tőr hangja is hallható. Legalább is köztük. Annimon a puszta látványán is csak nyel egy nagyot, ahogy a mélységit figyeli a kezében tartó tört forgatni. Igaz az inkább csak egyetlen egy határozott fordulat. Ami végül felé is irányul. Még szerencse, hogy a tompábbik fele.*
- Oh.
*Hagyja el ajkait egy röpke meglepettség. És már a puszta kíváncsiság miatt is felé nyúl, hogy azt a kezébe vegye. A markolat kissé nagynak érződik a kezében. És a hossza majdnem az alkarjával egyezik meg. Pontosan az a baj ezzel a fegyverrel amit akkor is gondolt. Hogy számára egy gyermek méreteivel kell gondolkodnia. Már ha készítenek ilyesmit olyanban.
A fegyver valóban idegen látványt nyújt a tündér kezében. Hát még magának is hasonló érzés. Mint aki nem arra született, hogy ilyesmit fogjon a kezébe.*
- Persze, mit is kezdenék én ezzel. Előbb vágnám meg saját magam.
*Kacag fel kissé erőltetten és különös óvatossággal vissza is nyújtja azt. Nem szeretne még véletlenül sem megvágni egyiküket sem egy rosszul sikerült próba alatt. Még szerencse a köpenyt már visszaadta, mert egy rossz mozdulat által még lehet vágott is volna bele egy két lyukat. Aztán csodálhatta volna szabómesterségének gyümölcsét a mélységi. Amit erősen kétli értékelt volna.
Még szerencse, hogy a fegyverről inkább kellemesebb vizekre eveznek humorának köszönhetően. Ami célt ér. Igazán jól esik számára, hogy képes volt ismét mosolyt csalni a másik arcára. Még ha csak egy pillanat erejéig is.*
- Mindig meghálálom az értem tett szívességeket.
*Mondja játékos könnyedséggel még mielőtt a szél elérné őt és ismét dideregni kezdene.
És az a kellemes melegség amit képes volt megteremteni kettőjük közé, úgy el is tűnik. A mélységi tekintete elvándorol róla. Át a kúriára, annak környékére. Mintha a mélységi egy pillanat erejére teljesen máshol lenne. Mintha valami olyat élne meg amit már egyszer átélt. Annimon arcáról is elhervad a mosoly.*
- Dehogy is.
*Szólal meg egy halovány erőltetett mosollyal. Ám hangjában érezhető a csalódás. Mintha nem szeretné, hogy ez az este még véget érjen. Egészen kellemes beszélgető partnernek bizonyult Norennar.*
- Még egyszer köszönöm a sétát. És vigyázzon magára Norennar. Remélem még látom önt.
*Néz fel a másik szürkés szemeibe kezeit morzsolgatva. Majd lassan fordít hátat a másiknak, hogy a kaput nyisson, és eltűnjön az aranykalitkában lévő "palotában".*
*Akkor ezt nem is kell már tovább feszegetnie egyiküknek sem. Valahonnan kell majd szereznie egy a méretének is megfelelő fegyvert, és neki is kezdhet a gyakorlásnak. Lelki szemei előtt szinte már ott dereng, ahogy pörög forog a tőrökkel. Vagy, bárhogyan is szokták az ilyesmit csinálni.
Ám nagyon nem is kell sokat képzelegnie róla. Ugyanis fülét egy számára idegen, de jól kivehető hang üti meg. A halk utcán még az a finoman kisikló tőr hangja is hallható. Legalább is köztük. Annimon a puszta látványán is csak nyel egy nagyot, ahogy a mélységit figyeli a kezében tartó tört forgatni. Igaz az inkább csak egyetlen egy határozott fordulat. Ami végül felé is irányul. Még szerencse, hogy a tompábbik fele.*
- Oh.
*Hagyja el ajkait egy röpke meglepettség. És már a puszta kíváncsiság miatt is felé nyúl, hogy azt a kezébe vegye. A markolat kissé nagynak érződik a kezében. És a hossza majdnem az alkarjával egyezik meg. Pontosan az a baj ezzel a fegyverrel amit akkor is gondolt. Hogy számára egy gyermek méreteivel kell gondolkodnia. Már ha készítenek ilyesmit olyanban.
A fegyver valóban idegen látványt nyújt a tündér kezében. Hát még magának is hasonló érzés. Mint aki nem arra született, hogy ilyesmit fogjon a kezébe.*
- Persze, mit is kezdenék én ezzel. Előbb vágnám meg saját magam.
*Kacag fel kissé erőltetten és különös óvatossággal vissza is nyújtja azt. Nem szeretne még véletlenül sem megvágni egyiküket sem egy rosszul sikerült próba alatt. Még szerencse a köpenyt már visszaadta, mert egy rossz mozdulat által még lehet vágott is volna bele egy két lyukat. Aztán csodálhatta volna szabómesterségének gyümölcsét a mélységi. Amit erősen kétli értékelt volna.
Még szerencse, hogy a fegyverről inkább kellemesebb vizekre eveznek humorának köszönhetően. Ami célt ér. Igazán jól esik számára, hogy képes volt ismét mosolyt csalni a másik arcára. Még ha csak egy pillanat erejéig is.*
- Mindig meghálálom az értem tett szívességeket.
*Mondja játékos könnyedséggel még mielőtt a szél elérné őt és ismét dideregni kezdene.
És az a kellemes melegség amit képes volt megteremteni kettőjük közé, úgy el is tűnik. A mélységi tekintete elvándorol róla. Át a kúriára, annak környékére. Mintha a mélységi egy pillanat erejére teljesen máshol lenne. Mintha valami olyat élne meg amit már egyszer átélt. Annimon arcáról is elhervad a mosoly.*
- Dehogy is.
*Szólal meg egy halovány erőltetett mosollyal. Ám hangjában érezhető a csalódás. Mintha nem szeretné, hogy ez az este még véget érjen. Egészen kellemes beszélgető partnernek bizonyult Norennar.*
- Még egyszer köszönöm a sétát. És vigyázzon magára Norennar. Remélem még látom önt.
*Néz fel a másik szürkés szemeibe kezeit morzsolgatva. Majd lassan fordít hátat a másiknak, hogy a kaput nyisson, és eltűnjön az aranykalitkában lévő "palotában".*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-22 14:22:28
Üzenet elküldve: 2026-05-22 14:22:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Annimon felvetésére Norennar lassan, kimérten bólint egyet. Szürke tekintete rövid ideig a tündéren marad, mintha valóban mérlegelné, mennyire komolyan gondolja a dolgot az apró teremtés. Végül rekedtes hangján egyszerűen csak ennyit felel.*
- Határozottan.
*Hangjából ezúttal teljesen hiányzik az élcelődés. A mélységi ezután lassan körbepillant az utcán. Tekintete végigsiklik a közeli lámpafényeken, a kihaltabb utcákon és a távolabbi kereszteződéseken is. Mikor nem lát aranyköpenyest a közelben, egyik kezével nyugodt mozdulattal előhúzza saját tőrét. A penge tompán csillan meg a lámpások fényében.
Norennar ujjai közt könnyed természetességgel fordul meg a fegyver. Tekintete ridegen követi a mozdulatot, mintha valami régi megszokást figyelne benne. Végül a tőr megáll kezében, ujjai közt szorítva a penge életlen felét, a markolatot pedig Annimon felé nyújtja.*
- Valami ilyesmit. *Jegyzi meg nyugodtan. * - Ha meg is tanítanak vele bánni, az csak még jobb. A legtöbb zsebmetsző is épp csak annyit tud, hogy melyik a fegyver hegyesebbik vége.
*Ha a tündér elveszi a fegyvert, Norennar egyszerűen hagyja neki. Tekintete közben továbbra is rajta marad az apró alakon és a kezében kissé idegenül ható tőrön.*
- Majd kérem vissza. Szükségem lesz rá.
*Teszi hozzá féloldalasan.
Annimon hálálkodására a mélységi ismét csak lassan bólint egyet, miközben visszaveszi a köpenyt és vállára teríti azt. A nehéz anyag ismerős súllyal simul rá ismét.*
- Igazán semmiség.
*Feleli a tőle megszokott rezignáltsággal.
Az „esti mesés” megjegyzésre azonban Norennarból végül kiszalad egy felettébb halk s legalább ennyire rövid kuncogás. Szája sarkában ismét megjelenik az a halvány, visszafogott félmosoly.*
- Még jó. Morogja az orra alatt. - Kezdtem attól félni, hogy feleslegesen kísértelek haza.
*A tündér nevetése és a hirtelen érkező hideg szél közti váltás furcsán emberivé teszi az egész jelenetet. Norennar tekintete röviden végigsiklik a dideregni kezdő Annimonon, aztán ismét a kúriára emeli szemeit. Lassan végigméri az épületet. A tiszta falakat. A rendezett homlokzatot. Az arányosabb formákat. Szebb, mint a Dwirinthalen kúria valaha volt. Vagy talán csak kevésbé hivalkodó. Kevésbé emlékeztet egy túldíszített síremlékre. A mélységi végül halkan kifújja a levegőt az orrán át.*
- Azt elhiszem...
*Feleli egyszerűen. Még egy rövid pillanatig a kúriát nézi, aztán tekintete lassan visszatér a tündérre. Norennar végül felsóhajt.*
- Nos… nem is tartanálak fel tovább.
*Jegyzi meg nyugodtan. Hangjában nincs sietség.*
*Annimon felvetésére Norennar lassan, kimérten bólint egyet. Szürke tekintete rövid ideig a tündéren marad, mintha valóban mérlegelné, mennyire komolyan gondolja a dolgot az apró teremtés. Végül rekedtes hangján egyszerűen csak ennyit felel.*
- Határozottan.
*Hangjából ezúttal teljesen hiányzik az élcelődés. A mélységi ezután lassan körbepillant az utcán. Tekintete végigsiklik a közeli lámpafényeken, a kihaltabb utcákon és a távolabbi kereszteződéseken is. Mikor nem lát aranyköpenyest a közelben, egyik kezével nyugodt mozdulattal előhúzza saját tőrét. A penge tompán csillan meg a lámpások fényében.
Norennar ujjai közt könnyed természetességgel fordul meg a fegyver. Tekintete ridegen követi a mozdulatot, mintha valami régi megszokást figyelne benne. Végül a tőr megáll kezében, ujjai közt szorítva a penge életlen felét, a markolatot pedig Annimon felé nyújtja.*
- Valami ilyesmit. *Jegyzi meg nyugodtan. * - Ha meg is tanítanak vele bánni, az csak még jobb. A legtöbb zsebmetsző is épp csak annyit tud, hogy melyik a fegyver hegyesebbik vége.
*Ha a tündér elveszi a fegyvert, Norennar egyszerűen hagyja neki. Tekintete közben továbbra is rajta marad az apró alakon és a kezében kissé idegenül ható tőrön.*
- Majd kérem vissza. Szükségem lesz rá.
*Teszi hozzá féloldalasan.
Annimon hálálkodására a mélységi ismét csak lassan bólint egyet, miközben visszaveszi a köpenyt és vállára teríti azt. A nehéz anyag ismerős súllyal simul rá ismét.*
- Igazán semmiség.
*Feleli a tőle megszokott rezignáltsággal.
Az „esti mesés” megjegyzésre azonban Norennarból végül kiszalad egy felettébb halk s legalább ennyire rövid kuncogás. Szája sarkában ismét megjelenik az a halvány, visszafogott félmosoly.*
- Még jó. Morogja az orra alatt. - Kezdtem attól félni, hogy feleslegesen kísértelek haza.
*A tündér nevetése és a hirtelen érkező hideg szél közti váltás furcsán emberivé teszi az egész jelenetet. Norennar tekintete röviden végigsiklik a dideregni kezdő Annimonon, aztán ismét a kúriára emeli szemeit. Lassan végigméri az épületet. A tiszta falakat. A rendezett homlokzatot. Az arányosabb formákat. Szebb, mint a Dwirinthalen kúria valaha volt. Vagy talán csak kevésbé hivalkodó. Kevésbé emlékeztet egy túldíszített síremlékre. A mélységi végül halkan kifújja a levegőt az orrán át.*
- Azt elhiszem...
*Feleli egyszerűen. Még egy rövid pillanatig a kúriát nézi, aztán tekintete lassan visszatér a tündérre. Norennar végül felsóhajt.*
- Nos… nem is tartanálak fel tovább.
*Jegyzi meg nyugodtan. Hangjában nincs sietség.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-19 17:04:34
Üzenet elküldve: 2026-05-19 17:04:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Mintha csak a jó hírneve múlna azon a mélységinek, hogy érzéseit őszintén kimutatja. Ha nevethetnékje van, hát nevessen. Biztosra veszi, ha haragról, csalódottságról lenne szó azt rögvest kimondaná. Azt már fel sem hozza, hogy esetleg bátran sírjon is a vállán ha úgy érzi. Ám abban biztos, hogy férfiasságát sértené már.*
- Uh.. Akkor érdemes lenne szereznem egyet? Talán Nixomia úrnő megtanítaná, hogy kell forgatni.
*Arcán először egy jól látható undor jelenik meg a vér gondolatától, a seb elfertőződött látványától. Mert az apró tündérnek ha más nem a fantáziája bizony nagyon erős. Majd kérdését követően arca az undort elhagyja. Egyik szemöldöke kérdőn felemelkedik. Majd mintha csak egy lámpás gyúlt volna feje felett amikor az ötlet megszületik. Minden zseni valahogy így működhet. Felvetik maguknak a problémát, majd a kérdést és vele együtt a megoldást is. Még jó, hogy megtudja ezt magával beszélni ilyen gyorsan és könnyen.*
- Minden jó, ha a vége jó.
*Még ha megismerkedésük pillanata valóban hagyott némi kívánni valót maga után. Mostanra már egészen jól "összemelegedtek". Már ha ezt mondhatja. Még a köpenyét is megkapta a mélységitől, hogy ne fázzon meg az éjjeli hideg szellőben.
És, ahogy meg is érkeznek a Kúria kapujához. Annimon kérdését feltéve miszerint, hova halad tovább Norennar, elkezdi magáról óvatosan lefejteni a maga köré tekert köpenyt. Majd egyszer félbe hajtja teríti rá karjára, hogy amíg a mélységi át nem veszi ne lógjon a földre.*
- Köszönöm még egyszer.
*Mondja szelíden. És már most hiányzik számára a köpeny melege. De hamarosan úgy is a meleg szobájában lesz. Viszont nem sieti el. Szeretné tudni mit is tervez Norennar erre a furcsán alakult estére.*
- Tudok néhány esti mesét ha gondolja.
*Teszi fel egy kaján mosollyal az arcán. Amit sokáig nem is tud tartani, mert elneveti magát.*
- Csak ugratom.
*Teszi hozzá és legyint is egyet szabad kezével. Ám még a nevetés is rövidre sikerül, ahogy egy újbóli szellő süvít át a társaságon. Karjai rögvest magára szorulnak, hogy a meglévő melegét még megtartsa valamelyest.*
- Brrr...
*Mondja dideregve. De még nem úgy látszik rajta, hogy mehetnékje lenne.*
- Az bizony. Nem rég épült fel. Szinte még érezni a frissen csiszolt kövek illatát a házban. Belülről még szebben fest.
*Közben pedig zsebébe nyúl, hogy onnan egy kulcsot kivéve kezdjen a lakattal babrálni. Ami úgy fest, hogy a nagy kapu előtt, felnyújtott kézzel próbálja a kulcsot a nyílásba helyezni, hogy aztán egy hangos kattanással nyissa ki.*
*Mintha csak a jó hírneve múlna azon a mélységinek, hogy érzéseit őszintén kimutatja. Ha nevethetnékje van, hát nevessen. Biztosra veszi, ha haragról, csalódottságról lenne szó azt rögvest kimondaná. Azt már fel sem hozza, hogy esetleg bátran sírjon is a vállán ha úgy érzi. Ám abban biztos, hogy férfiasságát sértené már.*
- Uh.. Akkor érdemes lenne szereznem egyet? Talán Nixomia úrnő megtanítaná, hogy kell forgatni.
*Arcán először egy jól látható undor jelenik meg a vér gondolatától, a seb elfertőződött látványától. Mert az apró tündérnek ha más nem a fantáziája bizony nagyon erős. Majd kérdését követően arca az undort elhagyja. Egyik szemöldöke kérdőn felemelkedik. Majd mintha csak egy lámpás gyúlt volna feje felett amikor az ötlet megszületik. Minden zseni valahogy így működhet. Felvetik maguknak a problémát, majd a kérdést és vele együtt a megoldást is. Még jó, hogy megtudja ezt magával beszélni ilyen gyorsan és könnyen.*
- Minden jó, ha a vége jó.
*Még ha megismerkedésük pillanata valóban hagyott némi kívánni valót maga után. Mostanra már egészen jól "összemelegedtek". Már ha ezt mondhatja. Még a köpenyét is megkapta a mélységitől, hogy ne fázzon meg az éjjeli hideg szellőben.
És, ahogy meg is érkeznek a Kúria kapujához. Annimon kérdését feltéve miszerint, hova halad tovább Norennar, elkezdi magáról óvatosan lefejteni a maga köré tekert köpenyt. Majd egyszer félbe hajtja teríti rá karjára, hogy amíg a mélységi át nem veszi ne lógjon a földre.*
- Köszönöm még egyszer.
*Mondja szelíden. És már most hiányzik számára a köpeny melege. De hamarosan úgy is a meleg szobájában lesz. Viszont nem sieti el. Szeretné tudni mit is tervez Norennar erre a furcsán alakult estére.*
- Tudok néhány esti mesét ha gondolja.
*Teszi fel egy kaján mosollyal az arcán. Amit sokáig nem is tud tartani, mert elneveti magát.*
- Csak ugratom.
*Teszi hozzá és legyint is egyet szabad kezével. Ám még a nevetés is rövidre sikerül, ahogy egy újbóli szellő süvít át a társaságon. Karjai rögvest magára szorulnak, hogy a meglévő melegét még megtartsa valamelyest.*
- Brrr...
*Mondja dideregve. De még nem úgy látszik rajta, hogy mehetnékje lenne.*
- Az bizony. Nem rég épült fel. Szinte még érezni a frissen csiszolt kövek illatát a házban. Belülről még szebben fest.
*Közben pedig zsebébe nyúl, hogy onnan egy kulcsot kivéve kezdjen a lakattal babrálni. Ami úgy fest, hogy a nagy kapu előtt, felnyújtott kézzel próbálja a kulcsot a nyílásba helyezni, hogy aztán egy hangos kattanással nyissa ki.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-17 13:10:10
Üzenet elküldve: 2026-05-17 13:10:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Annimon halk nevetésére Norennar szeme sarkában ismét megjelenik valami halvány szórakozottság, bár ennek kimutatását igyekszik azzal elkerülni, hogy fejét előre szegezve sétál tovább az úton.*
- Nem az a lényeg, hogy veszélyes legyen, hanem hogy legyen. Nem minden piti tolvaj hord magánál fegyvert. Megfelelő ellátás nélkül pedig bármilyen seb lehet életveszélyes, ezért, ha fegyvert látnak valakinél, nem feltétlen kockáztatnak.
*Jegyzi meg tényszerűen, továbbra is száraz nyugalommal. Persze tudja jól, hogy egy tőr általában édeskevés elrettentés gyanánt, de talán arra tényleg elég lenne, hogy a kishalakat elriassza, ha már a cápákat nem képes. A tündér könnyed kacaja továbbra is furcsán idegenül hat ebben a rendezett, túl tiszta városrészben. A Selyemrév utcái most is ugyanazzal a nyugodt méltósággal terülnek el körülöttük, mint amikor ide beléptek. Gondosan rakott kövezet. Díszes homlokzatok. Kovácsoltvas kerítések. A távolabbi kúriák ablakaiból kiszűrődő meleg fény. Norennar tekintete végigsiklik rajtuk, s akaratlanul is egykori otthonára emlékeztetik őt. Normális egyéneknél ez talán kellemes meleg érzéssel járna, a mélységinek azonban csak a hideg futkos a hátán ettől. Tény és való, valóban kellemesebb látványt nyújtanak az itteni kúriák, mint a Romvárosban bármi, arról nem is beszélve, hogy jóval nagyobb biztonságban is érzi itt magát, mégis… Túl sok minden emlékezteti itt a régi életére.*
- A kellemes azért talán erős túlzás.
*Morogja féloldalasan. A hangja azonban most kevésbé komor, mint amikor a Romváros utcáin egymásba botlottak. Pontosabban mikor megközelítette a másikat a sötétből. Mintha a tündér állandó fecsegése lassan elkoptatta volna róla az este elején még rátelepedő feszültség egy részét.*
- De legalább a társaság kellemes.
*Ahogy befordulnak a sarkon, Norennar tekintete automatikusan végigméri az előttük magasodó kúriát. A vasalt kaput. Az aranyozott címert. A gondosan rendben tartott falakat. A kérdés hallatán azonban a mélységi szürke tekintete rövid ideig a távolabbi utcák felé siklik, mintha ott keresné a választ.*
- Eredetileg a Pegazusba. Későre jár…
*Feleli végül. Egyik keze lassan ismét tarkójára csúszik, majd megvakarja azt.*
- Bár most már kezdem úgy érezni, hogy nehezen aludnék ma el.
*Szája sarkában halovány, keserű félmosoly jelenik meg. Még talán durván alá is becsülte a valóságot szavaival, elvégre valójában abban sem biztos, hogy a következő újhold estéjéig képes lesz-e egyáltalán aludni. A zsebében lapuló levél jelképes súlya továbbra sem hagyja nyugodni hősünket.
Norennar végül egy újabb halk sóhajt ereszt szabadjára a nagyvilágba, majd tekintete ismét a kúriára siklik.*
- Szóval ez lenne a Grendaer kúria...
*Jegyzi meg félhangosan. A névhez most már végre valamiféle jelkép is társul. Nem csupán a kúria maga, hanem a címer is.*
*Annimon halk nevetésére Norennar szeme sarkában ismét megjelenik valami halvány szórakozottság, bár ennek kimutatását igyekszik azzal elkerülni, hogy fejét előre szegezve sétál tovább az úton.*
- Nem az a lényeg, hogy veszélyes legyen, hanem hogy legyen. Nem minden piti tolvaj hord magánál fegyvert. Megfelelő ellátás nélkül pedig bármilyen seb lehet életveszélyes, ezért, ha fegyvert látnak valakinél, nem feltétlen kockáztatnak.
*Jegyzi meg tényszerűen, továbbra is száraz nyugalommal. Persze tudja jól, hogy egy tőr általában édeskevés elrettentés gyanánt, de talán arra tényleg elég lenne, hogy a kishalakat elriassza, ha már a cápákat nem képes. A tündér könnyed kacaja továbbra is furcsán idegenül hat ebben a rendezett, túl tiszta városrészben. A Selyemrév utcái most is ugyanazzal a nyugodt méltósággal terülnek el körülöttük, mint amikor ide beléptek. Gondosan rakott kövezet. Díszes homlokzatok. Kovácsoltvas kerítések. A távolabbi kúriák ablakaiból kiszűrődő meleg fény. Norennar tekintete végigsiklik rajtuk, s akaratlanul is egykori otthonára emlékeztetik őt. Normális egyéneknél ez talán kellemes meleg érzéssel járna, a mélységinek azonban csak a hideg futkos a hátán ettől. Tény és való, valóban kellemesebb látványt nyújtanak az itteni kúriák, mint a Romvárosban bármi, arról nem is beszélve, hogy jóval nagyobb biztonságban is érzi itt magát, mégis… Túl sok minden emlékezteti itt a régi életére.*
- A kellemes azért talán erős túlzás.
*Morogja féloldalasan. A hangja azonban most kevésbé komor, mint amikor a Romváros utcáin egymásba botlottak. Pontosabban mikor megközelítette a másikat a sötétből. Mintha a tündér állandó fecsegése lassan elkoptatta volna róla az este elején még rátelepedő feszültség egy részét.*
- De legalább a társaság kellemes.
*Ahogy befordulnak a sarkon, Norennar tekintete automatikusan végigméri az előttük magasodó kúriát. A vasalt kaput. Az aranyozott címert. A gondosan rendben tartott falakat. A kérdés hallatán azonban a mélységi szürke tekintete rövid ideig a távolabbi utcák felé siklik, mintha ott keresné a választ.*
- Eredetileg a Pegazusba. Későre jár…
*Feleli végül. Egyik keze lassan ismét tarkójára csúszik, majd megvakarja azt.*
- Bár most már kezdem úgy érezni, hogy nehezen aludnék ma el.
*Szája sarkában halovány, keserű félmosoly jelenik meg. Még talán durván alá is becsülte a valóságot szavaival, elvégre valójában abban sem biztos, hogy a következő újhold estéjéig képes lesz-e egyáltalán aludni. A zsebében lapuló levél jelképes súlya továbbra sem hagyja nyugodni hősünket.
Norennar végül egy újabb halk sóhajt ereszt szabadjára a nagyvilágba, majd tekintete ismét a kúriára siklik.*
- Szóval ez lenne a Grendaer kúria...
*Jegyzi meg félhangosan. A névhez most már végre valamiféle jelkép is társul. Nem csupán a kúria maga, hanem a címer is.*
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-17 11:50:44
Üzenet elküldve: 2026-05-17 11:50:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Annimonnál bizony óvatosan kell használni a burkolt vagy éppen kétértelmű mondatokat. Mert bizony hajlamos elsiklani az ilyenek felett. Biztosan a szárnyának köszönhetően, nem azért mert szociális képességei nem éppen makulátlanok.
Hogy épp a fegyvernélküliségre értette, vagy tán a kísérő szerepét akarta firtatni. Esetlegesen Wylem hírnevét. Valószínűleg Nimo fejében másképp koppant a mélységi megjegyzése mint amire a másik számított. Ő igyekezett belátása szerint a legjobban válaszolni Norennarnak.*
- Azoknak száma velem csak eggyel nőne. A legveszélyesebb fegyver amit valaha a kezembe fogtam, az a konyhakés.
*Nevet fel halkan. Majd hirtelen elgondolkodva rögvest hozzá is teszi.*
- Vagy a vasvilla. Hm.
*Szűkösebb időkben az is megteszi. Az elmondások alapján a felkelés idején megtette a hatását a nemesek ellen.
Még ha egyet is ért Norennarral, hogy tán elrettentésnek is jó lesz az a tőr. Attól tartana, ha olyasmire kerülne a sor. Akkor is előbb vágná meg saját magát mint az ellenfelét. Számára a legokosabb dolog amit tehet, hogy sikítva elszalad attól aki bántani akarja őt.
Nem csak közelebb érkeznek céljukhoz, de egy furcsa pillanathoz is. Amikor is Annimon ráeszmél arra, hogy ez idáig még be sem mutatkoztak egymásnak. Annyi tisztesség és kíváncsiság meg szorult a tündérbe, hogy legalább annyit kiszedjen a másikból.
Ő maga jót szórakozik azon, ahogy kizökkenti ezzel a komor férfit. Arcán egy könnyen mosoly látható, amihez egy ártatlan kacaj is társul.*
- Igen, ilyesmit. Én is örvendek. Jobb később mint soha. Így legalább tudom kinek köszönhetem ezt a kellemes esti sétát.
*Abszurd lenne talán? Egy külső szemmel néző jogosan hihetné, hogy a mélységi talán ártani szeretne ennek a csöppségnek. Ám annak könnyed és önfeledt kacajai megtörik ezt a képet.*
- Norennar úr. Merre tart majd ezután?
*Töri meg ismét a csendet a séta közben, ahogy befordulnak a sarkon. És egy újabb részlete tárul eléjük Selyemrévnek. Azt utca közepén pedig látható is már az a címer amihez közelednek. Vasalt kapu, annak tetején egy aranyozott címer, ami egy öklöt ábrázol. A kerítés és a kapu mögött pedig már látható is a fehér falakkal magasodó kúria.*
*Annimonnál bizony óvatosan kell használni a burkolt vagy éppen kétértelmű mondatokat. Mert bizony hajlamos elsiklani az ilyenek felett. Biztosan a szárnyának köszönhetően, nem azért mert szociális képességei nem éppen makulátlanok.
Hogy épp a fegyvernélküliségre értette, vagy tán a kísérő szerepét akarta firtatni. Esetlegesen Wylem hírnevét. Valószínűleg Nimo fejében másképp koppant a mélységi megjegyzése mint amire a másik számított. Ő igyekezett belátása szerint a legjobban válaszolni Norennarnak.*
- Azoknak száma velem csak eggyel nőne. A legveszélyesebb fegyver amit valaha a kezembe fogtam, az a konyhakés.
*Nevet fel halkan. Majd hirtelen elgondolkodva rögvest hozzá is teszi.*
- Vagy a vasvilla. Hm.
*Szűkösebb időkben az is megteszi. Az elmondások alapján a felkelés idején megtette a hatását a nemesek ellen.
Még ha egyet is ért Norennarral, hogy tán elrettentésnek is jó lesz az a tőr. Attól tartana, ha olyasmire kerülne a sor. Akkor is előbb vágná meg saját magát mint az ellenfelét. Számára a legokosabb dolog amit tehet, hogy sikítva elszalad attól aki bántani akarja őt.
Nem csak közelebb érkeznek céljukhoz, de egy furcsa pillanathoz is. Amikor is Annimon ráeszmél arra, hogy ez idáig még be sem mutatkoztak egymásnak. Annyi tisztesség és kíváncsiság meg szorult a tündérbe, hogy legalább annyit kiszedjen a másikból.
Ő maga jót szórakozik azon, ahogy kizökkenti ezzel a komor férfit. Arcán egy könnyen mosoly látható, amihez egy ártatlan kacaj is társul.*
- Igen, ilyesmit. Én is örvendek. Jobb később mint soha. Így legalább tudom kinek köszönhetem ezt a kellemes esti sétát.
*Abszurd lenne talán? Egy külső szemmel néző jogosan hihetné, hogy a mélységi talán ártani szeretne ennek a csöppségnek. Ám annak könnyed és önfeledt kacajai megtörik ezt a képet.*
- Norennar úr. Merre tart majd ezután?
*Töri meg ismét a csendet a séta közben, ahogy befordulnak a sarkon. És egy újabb részlete tárul eléjük Selyemrévnek. Azt utca közepén pedig látható is már az a címer amihez közelednek. Vasalt kapu, annak tetején egy aranyozott címer, ami egy öklöt ábrázol. A kerítés és a kapu mögött pedig már látható is a fehér falakkal magasodó kúria.*
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-17 10:56:48
Üzenet elküldve: 2026-05-17 10:56:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Norennar szemöldöke enyhén megemelkedik Annimon magyarázatára. Szürke tekintete röviden a tündérre siklik, mintha csak most tudatosulna benne, hogy a lány valószínűleg teljesen félreértette korábbi megjegyzését. Vagy épp egyáltalán nem értette. A mélységi végül csak haloványan elmosolyodik. Talán jobb is így. Nem fűz hozzá semmit. Egyszerűen hagyja elsüllyedni a témát anélkül, hogy tovább boncolgatná.
Lépteik tompán koppannak a rendezett kövezeten, miközben lassan egyre mélyebbre haladnak a Selyemrév csendes utcái között. Az esti lámpafény meg-megcsillan Norennar vértjének acéllemezein. A folyó moraja innen már távolibbnak hallatszik.
Annimon keserédes kérdésére a mélységi oldalra pillant rá, majd vállat von.*
- Az is több mint a semmi. *Feleli száraz egyszerűséggel.* - Meglepődnél hányan nem tudják rendesen használni a fegyvert, amit maguknál hordanak.
*Hangjából nehéz eldönteni, hogy ez vigasztalás akar-e lenni, vagy pusztán csak egy újabb nyers ténymegállapítás. Meglehetőst valószínű, hogy valamelyest mindkettő.
A mélységi közben tovább halad az említett „sarkon túl” irányába, ám a következő pillanatban Annimon megtorpan.
Norennar léptei is megállnak.
Szürke tekintete kérdőn siklik le a tündérre, szemöldöke ismét enyhén megemelkedik, miközben az apró alak hirtelen felismerésének okát próbálja megfejteni. A megkésett bemutatkozás hallatán aztán a mélységi arca egy rövid pillanatra furcsán üressé válik. Mintha maga sem számított volna rá, hogy ezen a ponton már eljutnak idáig. Végül lassan bólint egyet.*
- Norennar.
*Mondja egyszerűen. Tekintete rövid ideig Annimonon marad, majd vonásai enyhülni látszanak, s egyfajta bizonytalan ábrázatot vesznek fel.*
- Örvendek a találkozásnak...
*Fűzi hozzá a témához, bár a mondat vége felé már mintha maga sem lenne teljesen biztos benne, valóban ezt kellene-e mondania. Egyik keze lassan tarkójára simul, majd megvakarja azt. A mozdulat ezúttal kivételesen nem tűnik megfontoltnak vagy tudatosnak. Sokkal inkább olyan, mintha a mélységi rádöbbent volna, hogy fogalma sincs, hogyan is működnek az efféle helyzetek.*
- Vagy mit szokás már ezen a ponton mondani...
*Morogja félhangosan maga elé.
Szája sarkában ismét megjelenik az a halvány, fáradt félmosoly. A jelenet abszurditása most őt magát is kezdi utolérni. Egy reszkető tündérrel álldogál a Selyemrév közepén, miközben úgy próbál viselkedni, mint aki pontosan tudja mit csinál. Pedig egyre kevésbé érzi úgy, hogy ez valóban így lenne.*
*Norennar szemöldöke enyhén megemelkedik Annimon magyarázatára. Szürke tekintete röviden a tündérre siklik, mintha csak most tudatosulna benne, hogy a lány valószínűleg teljesen félreértette korábbi megjegyzését. Vagy épp egyáltalán nem értette. A mélységi végül csak haloványan elmosolyodik. Talán jobb is így. Nem fűz hozzá semmit. Egyszerűen hagyja elsüllyedni a témát anélkül, hogy tovább boncolgatná.
Lépteik tompán koppannak a rendezett kövezeten, miközben lassan egyre mélyebbre haladnak a Selyemrév csendes utcái között. Az esti lámpafény meg-megcsillan Norennar vértjének acéllemezein. A folyó moraja innen már távolibbnak hallatszik.
Annimon keserédes kérdésére a mélységi oldalra pillant rá, majd vállat von.*
- Az is több mint a semmi. *Feleli száraz egyszerűséggel.* - Meglepődnél hányan nem tudják rendesen használni a fegyvert, amit maguknál hordanak.
*Hangjából nehéz eldönteni, hogy ez vigasztalás akar-e lenni, vagy pusztán csak egy újabb nyers ténymegállapítás. Meglehetőst valószínű, hogy valamelyest mindkettő.
A mélységi közben tovább halad az említett „sarkon túl” irányába, ám a következő pillanatban Annimon megtorpan.
Norennar léptei is megállnak.
Szürke tekintete kérdőn siklik le a tündérre, szemöldöke ismét enyhén megemelkedik, miközben az apró alak hirtelen felismerésének okát próbálja megfejteni. A megkésett bemutatkozás hallatán aztán a mélységi arca egy rövid pillanatra furcsán üressé válik. Mintha maga sem számított volna rá, hogy ezen a ponton már eljutnak idáig. Végül lassan bólint egyet.*
- Norennar.
*Mondja egyszerűen. Tekintete rövid ideig Annimonon marad, majd vonásai enyhülni látszanak, s egyfajta bizonytalan ábrázatot vesznek fel.*
- Örvendek a találkozásnak...
*Fűzi hozzá a témához, bár a mondat vége felé már mintha maga sem lenne teljesen biztos benne, valóban ezt kellene-e mondania. Egyik keze lassan tarkójára simul, majd megvakarja azt. A mozdulat ezúttal kivételesen nem tűnik megfontoltnak vagy tudatosnak. Sokkal inkább olyan, mintha a mélységi rádöbbent volna, hogy fogalma sincs, hogyan is működnek az efféle helyzetek.*
- Vagy mit szokás már ezen a ponton mondani...
*Morogja félhangosan maga elé.
Szája sarkában ismét megjelenik az a halvány, fáradt félmosoly. A jelenet abszurditása most őt magát is kezdi utolérni. Egy reszkető tündérrel álldogál a Selyemrév közepén, miközben úgy próbál viselkedni, mint aki pontosan tudja mit csinál. Pedig egyre kevésbé érzi úgy, hogy ez valóban így lenne.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-17 00:03:29
Üzenet elküldve: 2026-05-17 00:03:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Ég és föld a kettő. Ezt bárki megtudja állapítani, már ha van mersze elhaladni a romváros szélén. Ahol már a meredély feltöltött vize hömpölyög lustán. Mintha csak a régi emlékek söpredékét szeretné elmosni, sőt inkább elnyelni lassan. A mélyéről azt mondták megannyi furcsa dolog úszott fel. Amiért voltak is olyan bolondok egyesek utána is próbáltak ugrani. Hogy utána a frissen bezúduló víz rántsa le őket a mélybe. Hiába a kapzsiság egyesek számára túl erős érzet ahhoz, hogy ellenálljanak. Akár a kényszer. Melyik lehetett az okozója abban a pillanatban azt senki sem tudhatja.
Norennar hangjára csak bólint amikor elismétli Wylem nevét.*
- Egy kissé bohókás alak, de nagyon kedves.
*Teszi hozzá még. Mert rosszat bizony nem tud elmondani az úrról. Esetleg azt, hogy néha nem nézi hová lép. De ez vele is nagyon sokszor előfordult már vele is. Így nem tudja ezt megróni a másiknak.*
- Hallgathatom majd ezt is.
*Rázza meg apró fejét rosszallóan. Biztos benne, hogy ezután majd hallgathatja az őrtől, hogy már a mélységi húst kívánja. Micsoda egy tuskó. Legszívesebben felpofozná. Ha nem kellene felállnia hozzá az asztal tetejére. Bár így legfeljebb a családi ékszert kongathatná meg. Aztán biztosan megjegyezné magának az őr, hogy vele nem érdemes packázni.*
- Nem tudom, hogy itt sikerült. Ő azt mesélte, hogy ahonnan jött mit csinált.
*Vonja meg a vállát Wylemet illetően. Az eszébe sem ötlött, hogy az egész tán egy hatalmas hanta banda. De miért is merült volna fel benne? Őt is szívesen hazakísérte minden zokszó nélkül. Sőt a köpenyét is oda adta, csak úgy mint Norennar. Azért, hogy az akkor foltos nadrágját eltakarja.*
- Igen.
*Mondja. Ám hangjában érződik az, hogy mintha sajnálná ezt. Hogy közös útjuk lassan véget ér.*
- Mert egy tőrt is csak két kézzel tudnék forgatni?
*Nevet fel kissé keserédesen. De igazán nem tudja mire gondol a másik. Tán azért mert mindenki megsajnálja és segíteni akarja őt csak azért amilyen? Lehet. De kérdés ez a szerencse mikor fog kiszáradni. És mikor fut bele valaki olyanba, aki ezt ki fogja használni.*
- Oh..
*Áll meg egy pillanatra. Ahogy rátör a felismerés. Ekkor szürkés tekintete felszalad a másik markáns vonásaira.*
- Nem is kérdeztem meg a nevét. Szeretném tudni, hogy ha már ilyen kedves volt és haza kísért. Engem Annimonnak hívnak.
*Mutatkozik be végül a másiknak, hogy legalább ennyi formalitás is legyen köztük.*
*Ég és föld a kettő. Ezt bárki megtudja állapítani, már ha van mersze elhaladni a romváros szélén. Ahol már a meredély feltöltött vize hömpölyög lustán. Mintha csak a régi emlékek söpredékét szeretné elmosni, sőt inkább elnyelni lassan. A mélyéről azt mondták megannyi furcsa dolog úszott fel. Amiért voltak is olyan bolondok egyesek utána is próbáltak ugrani. Hogy utána a frissen bezúduló víz rántsa le őket a mélybe. Hiába a kapzsiság egyesek számára túl erős érzet ahhoz, hogy ellenálljanak. Akár a kényszer. Melyik lehetett az okozója abban a pillanatban azt senki sem tudhatja.
Norennar hangjára csak bólint amikor elismétli Wylem nevét.*
- Egy kissé bohókás alak, de nagyon kedves.
*Teszi hozzá még. Mert rosszat bizony nem tud elmondani az úrról. Esetleg azt, hogy néha nem nézi hová lép. De ez vele is nagyon sokszor előfordult már vele is. Így nem tudja ezt megróni a másiknak.*
- Hallgathatom majd ezt is.
*Rázza meg apró fejét rosszallóan. Biztos benne, hogy ezután majd hallgathatja az őrtől, hogy már a mélységi húst kívánja. Micsoda egy tuskó. Legszívesebben felpofozná. Ha nem kellene felállnia hozzá az asztal tetejére. Bár így legfeljebb a családi ékszert kongathatná meg. Aztán biztosan megjegyezné magának az őr, hogy vele nem érdemes packázni.*
- Nem tudom, hogy itt sikerült. Ő azt mesélte, hogy ahonnan jött mit csinált.
*Vonja meg a vállát Wylemet illetően. Az eszébe sem ötlött, hogy az egész tán egy hatalmas hanta banda. De miért is merült volna fel benne? Őt is szívesen hazakísérte minden zokszó nélkül. Sőt a köpenyét is oda adta, csak úgy mint Norennar. Azért, hogy az akkor foltos nadrágját eltakarja.*
- Igen.
*Mondja. Ám hangjában érződik az, hogy mintha sajnálná ezt. Hogy közös útjuk lassan véget ér.*
- Mert egy tőrt is csak két kézzel tudnék forgatni?
*Nevet fel kissé keserédesen. De igazán nem tudja mire gondol a másik. Tán azért mert mindenki megsajnálja és segíteni akarja őt csak azért amilyen? Lehet. De kérdés ez a szerencse mikor fog kiszáradni. És mikor fut bele valaki olyanba, aki ezt ki fogja használni.*
- Oh..
*Áll meg egy pillanatra. Ahogy rátör a felismerés. Ekkor szürkés tekintete felszalad a másik markáns vonásaira.*
- Nem is kérdeztem meg a nevét. Szeretném tudni, hogy ha már ilyen kedves volt és haza kísért. Engem Annimonnak hívnak.
*Mutatkozik be végül a másiknak, hogy legalább ennyi formalitás is legyen köztük.*
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:45:54
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:45:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Norennar csendben hallgatja a tündér puffogását, miközben lassan haladnak tovább a Selyemrév rendezettebb utcáin. A különbség a két városrész között szinte már kellemetlenül éles. A frissen rakott utak, a kovácsoltvas kerítések és a gondosan nyírt sövények látványa olyan tisztának és szabályosnak hat a Romváros után, mintha valaki egyetlen éjszaka alatt próbálta volna eltüntetni Arthenior minden mocskát és rothadását.
A „faragatlan tuskó” megjegyzésre a mélységi szeme sarkában ismét megjelenik valami halvány szórakozottság. Nem szól közbe. Valahogy könnyű elképzelnie a jelenetet.
Annimon válaszát hallva azonban Norennar tekintete lassan ismét a tündérre siklik.*
- Wylem érvidék lovagja…
*Ismétli meg félhangosan, mintha ízlelgetné a nevet.
Pár lépésig nem mond többet. Tekintete közben végigsiklik az egyik díszesebb kúria vaskapuján, ahol aranyozott címer csillan meg a lámpafényben. Végül halkan kifújja a levegőt az orrán át.*
- Szóval nem én vagyok az első jótét lélek, aki elkísér egy reszkető tündért a Romvároson keresztül.
*Jegyzi meg féloldalasan.
A hangjában ott bujkál az a megszokott száraz élcelődés, de ezúttal valamivel könnyedebbnek hat, mint korábban. Norennar aztán oldalra sandít Annimonra.*
- Bár ezek szerint, szerencsétlennek sikerült is ezzel hírnevet is szereznie.
*Teszi hozzá. Szürke tekintete röviden végigfut a köpenybe burkolózott apró alakon, majd ismét előre fordul. A távolban egy későn hazatérő hintó zörgése hallatszik csak, meg valahonnan egy kutya tompa ugatása. A város ezen része még éjszaka is túlságosan rendezettnek és nyugodtnak érződik Norennar számára.
Annimon utolsó megjegyzésére a mélységi tekintete az említett sarok felé siklik. Lassan bólint egyet.*
- Akkor közös utunk lassan a végéhez ér.
*Feleli a tőle jól megszokott száraz, nyugodt hangon, melyben valahol mélyen továbbra is ott ül valamiféle halk, fáradt szórakozottság.
Norennar közben egyik kezével lassan megvakargatja állát. A mozdulat ismerős és kissé tanácstalan. Mintha maga sem tudná pontosan, mit kezdjen a helyzettel most, hogy lassan tényleg véget ér az út. Tekintete végigjárja még egyszer az utcát. A gondosan faragott homlokzatokat. A tiszta kövezetet. A lámpafényben csillanó ablakokat.
Aztán végül ismét Annimonra pillant.*
- Kezdem érteni, miért nem tartasz magadnál fegyvert…
*Jegyzi meg féloldalasan.*
*Norennar csendben hallgatja a tündér puffogását, miközben lassan haladnak tovább a Selyemrév rendezettebb utcáin. A különbség a két városrész között szinte már kellemetlenül éles. A frissen rakott utak, a kovácsoltvas kerítések és a gondosan nyírt sövények látványa olyan tisztának és szabályosnak hat a Romváros után, mintha valaki egyetlen éjszaka alatt próbálta volna eltüntetni Arthenior minden mocskát és rothadását.
A „faragatlan tuskó” megjegyzésre a mélységi szeme sarkában ismét megjelenik valami halvány szórakozottság. Nem szól közbe. Valahogy könnyű elképzelnie a jelenetet.
Annimon válaszát hallva azonban Norennar tekintete lassan ismét a tündérre siklik.*
- Wylem érvidék lovagja…
*Ismétli meg félhangosan, mintha ízlelgetné a nevet.
Pár lépésig nem mond többet. Tekintete közben végigsiklik az egyik díszesebb kúria vaskapuján, ahol aranyozott címer csillan meg a lámpafényben. Végül halkan kifújja a levegőt az orrán át.*
- Szóval nem én vagyok az első jótét lélek, aki elkísér egy reszkető tündért a Romvároson keresztül.
*Jegyzi meg féloldalasan.
A hangjában ott bujkál az a megszokott száraz élcelődés, de ezúttal valamivel könnyedebbnek hat, mint korábban. Norennar aztán oldalra sandít Annimonra.*
- Bár ezek szerint, szerencsétlennek sikerült is ezzel hírnevet is szereznie.
*Teszi hozzá. Szürke tekintete röviden végigfut a köpenybe burkolózott apró alakon, majd ismét előre fordul. A távolban egy későn hazatérő hintó zörgése hallatszik csak, meg valahonnan egy kutya tompa ugatása. A város ezen része még éjszaka is túlságosan rendezettnek és nyugodtnak érződik Norennar számára.
Annimon utolsó megjegyzésére a mélységi tekintete az említett sarok felé siklik. Lassan bólint egyet.*
- Akkor közös utunk lassan a végéhez ér.
*Feleli a tőle jól megszokott száraz, nyugodt hangon, melyben valahol mélyen továbbra is ott ül valamiféle halk, fáradt szórakozottság.
Norennar közben egyik kezével lassan megvakargatja állát. A mozdulat ismerős és kissé tanácstalan. Mintha maga sem tudná pontosan, mit kezdjen a helyzettel most, hogy lassan tényleg véget ér az út. Tekintete végigjárja még egyszer az utcát. A gondosan faragott homlokzatokat. A tiszta kövezetet. A lámpafényben csillanó ablakokat.
Aztán végül ismét Annimonra pillant.*
- Kezdem érteni, miért nem tartasz magadnál fegyvert…
*Jegyzi meg féloldalasan.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:33:04
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:33:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 175
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Igen vannak. Neki inkább régről. Bár azok inkább csak megbánt és ki nem használt alkalmak. Amitől több, tapasztaltabb és élettel telibb lett volna. Isten igazán a mai napig nem tudja megérte-e. Azt a sok könyvet, történetet bújni. Ahelyett, hogy inkább élte volna életét. Kijárni az ünnepségekre. Többet barátkozni, többször játszani, a fűben henteregni, nevetni, szerelembe esni. Ehelyett mindent a sorokban élt meg. Mások szemszögéből, mások szemszögéből. Míg önmaga csak ült a poros tetőszerkezet mélyén a gyertyaláng mellett. Amíg az élet elfolyt mellette.
Beérve Selyemrév határába. A megszokott aranyköpenyes bejelentkezés után, ami most különösen kellemetlenre sikeredett. Már az újonnan épített, frissen rakott szinte még sértetlen úton lépkednek. A romos épületeket átváltják a frissen festett vagy meszelt falak, sőt néhány helyen frissen vésett kőfalak. A romos kerítéseket pedig a frissen kovácsolt vas kerítések. A kertek kőszobrokkal, sövényekkel és virágokkal vannak díszítve. Míg a házak közt elfutó utcák olajlámpásokkal vannak kivilágítva.*
- Csak az az egy ilyen faragatlan tuskó.
*Puffogja magában a tündér. Vállai megfeszülnek a haragtól. Amióta Wylemmel egyszer a kúriába érkezett néhány hattal ezelőtt. Azóta mást nem is hallgat attól az egy őrtől a tündér mintsem merre van az ő hős lovagja. Tán féltékenység, vagy csak puszta vegzálás. A fene sem tudja, és nem is érdekli. Pusztán egy dolgot szeretne Annimon. Hagyja ki őt az ilyenekből. Amúgy is úgy tűnt, hogy csak a saját maga viccein örvendezett az az aranyköpenyes. Míg a másik csak eltűrte a baromságát. Mintha csak az éjjel egyik elviselendő terhe lett volna.*
- Wylem érvidék lovagja. Egy kedves utazó lovag, aki a városban van valahol. Biztosra veszem segít a rászorulóknak. Haza kísért ő is romvároson keresztül.
*Egy újabb ékes példája, hogy a nemesek. Már ha Wylem az. Bár ebben nem biztos, hogy említette. Bár lehet csak valaki lovaggá ütötte őt. Igen. Talán inkább úgy történt. Elmondása alapján ő maga is szegényebb sorsból származott. Azért is ilyen szerény. Persze mit sem sejtve a lovag "sötét" és annál szégyenkezésre méltóbb mivoltáról.
Persze a történet részleteit és a szégyenkezésre való részleteket megtartja magának.*
- Lassan megérkezünk. Azon a sarkon túl.
*Böki oda fejével az út végén két irányba ágazódó útra.*
*Igen vannak. Neki inkább régről. Bár azok inkább csak megbánt és ki nem használt alkalmak. Amitől több, tapasztaltabb és élettel telibb lett volna. Isten igazán a mai napig nem tudja megérte-e. Azt a sok könyvet, történetet bújni. Ahelyett, hogy inkább élte volna életét. Kijárni az ünnepségekre. Többet barátkozni, többször játszani, a fűben henteregni, nevetni, szerelembe esni. Ehelyett mindent a sorokban élt meg. Mások szemszögéből, mások szemszögéből. Míg önmaga csak ült a poros tetőszerkezet mélyén a gyertyaláng mellett. Amíg az élet elfolyt mellette.
Beérve Selyemrév határába. A megszokott aranyköpenyes bejelentkezés után, ami most különösen kellemetlenre sikeredett. Már az újonnan épített, frissen rakott szinte még sértetlen úton lépkednek. A romos épületeket átváltják a frissen festett vagy meszelt falak, sőt néhány helyen frissen vésett kőfalak. A romos kerítéseket pedig a frissen kovácsolt vas kerítések. A kertek kőszobrokkal, sövényekkel és virágokkal vannak díszítve. Míg a házak közt elfutó utcák olajlámpásokkal vannak kivilágítva.*
- Csak az az egy ilyen faragatlan tuskó.
*Puffogja magában a tündér. Vállai megfeszülnek a haragtól. Amióta Wylemmel egyszer a kúriába érkezett néhány hattal ezelőtt. Azóta mást nem is hallgat attól az egy őrtől a tündér mintsem merre van az ő hős lovagja. Tán féltékenység, vagy csak puszta vegzálás. A fene sem tudja, és nem is érdekli. Pusztán egy dolgot szeretne Annimon. Hagyja ki őt az ilyenekből. Amúgy is úgy tűnt, hogy csak a saját maga viccein örvendezett az az aranyköpenyes. Míg a másik csak eltűrte a baromságát. Mintha csak az éjjel egyik elviselendő terhe lett volna.*
- Wylem érvidék lovagja. Egy kedves utazó lovag, aki a városban van valahol. Biztosra veszem segít a rászorulóknak. Haza kísért ő is romvároson keresztül.
*Egy újabb ékes példája, hogy a nemesek. Már ha Wylem az. Bár ebben nem biztos, hogy említette. Bár lehet csak valaki lovaggá ütötte őt. Igen. Talán inkább úgy történt. Elmondása alapján ő maga is szegényebb sorsból származott. Azért is ilyen szerény. Persze mit sem sejtve a lovag "sötét" és annál szégyenkezésre méltóbb mivoltáról.
Persze a történet részleteit és a szégyenkezésre való részleteket megtartja magának.*
- Lassan megérkezünk. Azon a sarkon túl.
*Böki oda fejével az út végén két irányba ágazódó útra.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:00:52
Üzenet elküldve: 2026-05-16 23:00:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A virág és a mélység szülötte//
*Annimon sértődött megjegyzésére Norennar szeme sarkában ismét megjelenik valami halvány szórakozottság. A mélységi halkan felkuncog maga elé, miközben továbbhalad a híd kövei között.*
- Mindenkinek van titkolni valója.
*Jegyzi meg egyszerűen.
Hangja ezúttal kevésbé hangzik cinikusnak vagy száraznak. Inkább csak olyan kijelentésnek hat, amit már túl sokszor látott beigazolódni ahhoz, hogy egyáltalán kételkedjen benne.
A Selyemrév felől érkező őrök hangja azonban hamar félbeszakítja a beszélgetést. Norennar tekintete lassan a két aranyköpenyesre siklik. Vonásai szinte azonnal megkeményednek valamelyest.
A „másik lovag” megjegyzés hallatán szemöldöke enyhén megemelkedik. Előbb Annimon felé sandít, majd vissza az őrre. Nem szól. A tekintete viszont alaposan végméri a két alakot. A fegyverzetüket. A magabiztos vigyort. Azt a fölényes hangsúlyt, amit az efféle őrkutyák rendszerint túl hamar magukra szednek, amint egy kicsivel díszesebb páncélt vesz nekik a kékvérű gazdájuk.
Annimon formális válasza után a mélységi sem fűz hozzá semmit. Egyszerűen tovább indul, mikor végre utat engednek nekik. Ahogy elhalad az őrök mellett, szürke tekintete röviden még visszasiklik rájuk. A pillantásában ott ül valami csendes, megvető hidegség, de nem lassít le és nem fordul vissza.
A híd túloldalán már jóval tisztábbak az utcák. A kövek rendezettebbek, a lámpások fénye melegebb, a levegőből pedig lassan eltűnik a Romváros rothadó dohszaga. Norennar azonban csak akkor szólal meg újra, mikor már kellő távolságba kerültek az őröktől.*
- Látszólag az az egy fecske tényleg nem hoz nyarat. *Jegyzi meg féloldalasan.
A hangjából ezúttal valamivel egyértelműbben érződik a keserű élcelődés.* - Ha lehet, az őrök még kiállhatatlanabbak, mint a Gazdagnegyedben valaha...
*Halkan kifújja a levegőt az orrán át, majd egyik kezét tarkójára vezeti és lassan megvakarja azt. Pár lépésig ismét csend telepszik közéjük. Aztán mintha csak most jutna eszébe valami, Norennar oldalra pillant a tündér felé. Szája sarkában halvány félmosoly jelenik meg.*
- Egyébként… Milyen másik lovag?
*Kérdezi végül.
Hangjában ott bujkál valami száraz kíváncsiság. Nem hangzik féltékenynek vagy számonkérőnek. Inkább csak úgy fest, mintha a „másik lovag” emlegetése váratlanul valóban felkeltette volna az érdeklődését.
Közben lassan egy szélesebb utcára fordulnak rá. A távolban már jól látszanak a Selyemrév díszesebb kúriáinak körvonalai. Az esti fények itt már nem piszkos ablakokon vagy omladozó falakon törnek meg, hanem gondosan faragott kőhomlokzatokon és tiszta üvegtáblákon.*
*Annimon sértődött megjegyzésére Norennar szeme sarkában ismét megjelenik valami halvány szórakozottság. A mélységi halkan felkuncog maga elé, miközben továbbhalad a híd kövei között.*
- Mindenkinek van titkolni valója.
*Jegyzi meg egyszerűen.
Hangja ezúttal kevésbé hangzik cinikusnak vagy száraznak. Inkább csak olyan kijelentésnek hat, amit már túl sokszor látott beigazolódni ahhoz, hogy egyáltalán kételkedjen benne.
A Selyemrév felől érkező őrök hangja azonban hamar félbeszakítja a beszélgetést. Norennar tekintete lassan a két aranyköpenyesre siklik. Vonásai szinte azonnal megkeményednek valamelyest.
A „másik lovag” megjegyzés hallatán szemöldöke enyhén megemelkedik. Előbb Annimon felé sandít, majd vissza az őrre. Nem szól. A tekintete viszont alaposan végméri a két alakot. A fegyverzetüket. A magabiztos vigyort. Azt a fölényes hangsúlyt, amit az efféle őrkutyák rendszerint túl hamar magukra szednek, amint egy kicsivel díszesebb páncélt vesz nekik a kékvérű gazdájuk.
Annimon formális válasza után a mélységi sem fűz hozzá semmit. Egyszerűen tovább indul, mikor végre utat engednek nekik. Ahogy elhalad az őrök mellett, szürke tekintete röviden még visszasiklik rájuk. A pillantásában ott ül valami csendes, megvető hidegség, de nem lassít le és nem fordul vissza.
A híd túloldalán már jóval tisztábbak az utcák. A kövek rendezettebbek, a lámpások fénye melegebb, a levegőből pedig lassan eltűnik a Romváros rothadó dohszaga. Norennar azonban csak akkor szólal meg újra, mikor már kellő távolságba kerültek az őröktől.*
- Látszólag az az egy fecske tényleg nem hoz nyarat. *Jegyzi meg féloldalasan.
A hangjából ezúttal valamivel egyértelműbben érződik a keserű élcelődés.* - Ha lehet, az őrök még kiállhatatlanabbak, mint a Gazdagnegyedben valaha...
*Halkan kifújja a levegőt az orrán át, majd egyik kezét tarkójára vezeti és lassan megvakarja azt. Pár lépésig ismét csend telepszik közéjük. Aztán mintha csak most jutna eszébe valami, Norennar oldalra pillant a tündér felé. Szája sarkában halvány félmosoly jelenik meg.*
- Egyébként… Milyen másik lovag?
*Kérdezi végül.
Hangjában ott bujkál valami száraz kíváncsiság. Nem hangzik féltékenynek vagy számonkérőnek. Inkább csak úgy fest, mintha a „másik lovag” emlegetése váratlanul valóban felkeltette volna az érdeklődését.
Közben lassan egy szélesebb utcára fordulnak rá. A távolban már jól látszanak a Selyemrév díszesebb kúriáinak körvonalai. Az esti fények itt már nem piszkos ablakokon vagy omladozó falakon törnek meg, hanem gondosan faragott kőhomlokzatokon és tiszta üvegtáblákon.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:01:26
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
* A megkapott italoknak igazán megörül. Nem is gondolkodik sokáig, hogy mennyire érte meg az összeget a befektetése. A levelet azért többször elolvassa, különösképpen az italok elfogyasztásának sorrendje miatt. Ha most hibázik, akkor komoly pénzmennyiséget úsztatott el a folyón, ahogy egyesek mondanák. Éppen ezért boldogan issza meg az alvilág varázsitalát, felkészülve rá, hogy olyan keserű lesz, hogy még az ánuszát is összehúzza. Szerencsére ez nem így történik, és sikerül megússza a dolgot. Érdeklődve pillant a másik italra, de nem issza meg rögtön. Inkább feláll, és elindul a piacra, mert hirtelen vásárolni támad kedve. *
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges alvilági kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges alvilági kasztot VAGY egy meglévő alvilági kasztot változtathat meg egy tetszőleges alvilági kasztra.
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges alvilági kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges alvilági kasztot VAGY egy meglévő alvilági kasztot változtathat meg egy tetszőleges alvilági kasztra.
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-04-16 00:04:34
Üzenet elküldve: 2026-04-16 00:04:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1218
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
*Szeret gondolkodni és egy kis időt magára szánni. Ezt az utcai őrök és a szekerek hangjai nem feltétlenül támogatják a számára, de most nincs mit tegyen ez ellen. Az italai magánál, amiről eddig azt mondta, hogy nem zavarja, ha a város védői megkérdőjelezik benne, de egy árvaház előtt több kérdést vet fel, mint gondolja. Szerencsére azért már eltette. Holnap első dolga lesz, hogy elküldi a kész 1 Az Alvilág varázsitalat Samonyr Talwakr számára 
és, ha a szerencse úgy hozza, elkészül addigra már mellé a az 1 db A Foglalkozás és Életmód varázsitala is, amit aztán Samonyr Talwakr fogadhat. Ezt lezárt csomagban kapja, egy privát levéllel együtt, amiben a fogyasztásuk sorrendje és a megkülönböztetésük módja található, bár a sorrendiség is segedelmére lesz. Ehhez még hozzácsapja régi, már elavult jegyzeteket egy rítusról, amit maga nem tudott megfejteni egészében, de annyit tud, hogy ideiglenesen mások képességeivel tudta a keletkező ital felruházni hordozóját, remélvén, hogy a lapok új tulajdonosa többet tud majd kezdeni az ismerettel, mint ő. És remélhetőleg segíti más italok felfedezésében, ugyanis a szakma azon oldala, amit Samomyr áhít, számára nem valóak. És nem mellékesen kap egy kevés figyelmeztetést arról, hogy milyen veszélyes folyadékokkal való munkára adta fel a fejét, az ellenmérgek fajtáira és, hogy mely mérgek ellen kell hasznosítania őket. Nem írja meg neki, de Nestarnak is van megfelelő tapasztalata ezekkel a mérgekkel, ő csak feladta a foglalkozást velük. Nem látta a hasznosságukat és a veszélyességükön túl a költségek is olyanok voltak, amik számára nem érték meg a hatást. De ez még csak a jövő és lassan túl sokat mereng el és keveset cselekszik. Amikor az idejéből van a legkevesebb. Félretesz 50 aranyat a futárt majd kifizetni. Lassan alig marad már pénze bármire, de még több megbízást már nem tud elvállalni. Még nem tudja, hogyan oldja fel a dilemmát, pénzt kérni meg nem akar.*
és, ha a szerencse úgy hozza, elkészül addigra már mellé a az 1 db A Foglalkozás és Életmód varázsitala is, amit aztán Samonyr Talwakr fogadhat. Ezt lezárt csomagban kapja, egy privát levéllel együtt, amiben a fogyasztásuk sorrendje és a megkülönböztetésük módja található, bár a sorrendiség is segedelmére lesz. Ehhez még hozzácsapja régi, már elavult jegyzeteket egy rítusról, amit maga nem tudott megfejteni egészében, de annyit tud, hogy ideiglenesen mások képességeivel tudta a keletkező ital felruházni hordozóját, remélvén, hogy a lapok új tulajdonosa többet tud majd kezdeni az ismerettel, mint ő. És remélhetőleg segíti más italok felfedezésében, ugyanis a szakma azon oldala, amit Samomyr áhít, számára nem valóak. És nem mellékesen kap egy kevés figyelmeztetést arról, hogy milyen veszélyes folyadékokkal való munkára adta fel a fejét, az ellenmérgek fajtáira és, hogy mely mérgek ellen kell hasznosítania őket. Nem írja meg neki, de Nestarnak is van megfelelő tapasztalata ezekkel a mérgekkel, ő csak feladta a foglalkozást velük. Nem látta a hasznosságukat és a veszélyességükön túl a költségek is olyanok voltak, amik számára nem érték meg a hatást. De ez még csak a jövő és lassan túl sokat mereng el és keveset cselekszik. Amikor az idejéből van a legkevesebb. Félretesz 50 aranyat a futárt majd kifizetni. Lassan alig marad már pénze bármire, de még több megbízást már nem tud elvállalni. Még nem tudja, hogyan oldja fel a dilemmát, pénzt kérni meg nem akar.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Selyemrév
Üzenet elküldve: 2026-04-15 23:48:23
Üzenet elküldve: 2026-04-15 23:48:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
* Egyesek azt mondják nemesnek lenni unalmas. Samonyr számára viszont a nemesség nem unalom, ő tökéletesen megtalálja a szórakozást abban, ha felbont egy bort. Lassan húzza ki belőle a dugót, kiélvezve minden pillanatát. A fa halk pukkanással enged az akaratnak, és a hirtelen beálló változás a palackban lévő nyomásban halk gőzpáraként száll fel, nem egyesen, de határozott utat találva a férfi szaglójáratába, ahol aztán a szőrszálak között ellavírozva találják meg azokat az idegvégződéseket, amik a szagot feldolgozzák, eljuttatják az agyba, és azt arra késztetik, hogy apró mosolyba rendezze a férfi arcszerkezetét. Elégedetten pillant az üvegben finoman kavargó vörös italra, és úgy dönt, hagyja kicsit levegőzni, hogy igazán összeérjenek benne az ízek. Bűn lenne elkapkodni, és túl hamar az élvezetek rögös ösvényére szaladni, hiszen ott sokkal inkább szépen sétálva illik járni. Hagyja hát, hogy a dolgozószobát belengje az alkohol édes illata, és közben azt próbálja kitalálni, hogy mivel fűszerezhették ezt a remek nedűt. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1055-1074