//Második szál//
//Téli vásár//
//Szőke herceg//
*Karheia még csak kifejezetten ügyetlennek sem mondható, inkább csak elszokott a jégtől. Miközben keze a hideg felületen pihen, és annak tükröződésében figyeli homályos alakját, eszébe jut az is, hogy szép szőke kisfia milyen energikus volt, tele élettel, és milyen önfeledten tudott játszani a hóban. Sajnos nem sok éve volt arra, hogy ezt a csodát megtapasztalja, és hogy Karheia ennek szemtanúja lehessen.
Valaki megszólítja, mire meglepetten pillant fel rá. Mi tagadás, kissé el is gondolkodott. A reakció nem tetszik neki, érthető okokból, egyelőre viszont nem bosszankodik ezen, csak homlokát ráncolja szokatlanul. Karheia viszont nyugodtabb természetű, mint általában a barbár férfiak, és kissé vehemensebb, mint általában a barbár nők, ennek ellenére nyugodtan biccent egyet, és karját nyújtja.*
- Igen, köszönöm.
*Engedi el hirtelen támadt haragját, hiszen az idő, a táj meseszép, és bosszankodni nem éri meg, amikor minden adott a jó kedélyhez.*
- Karheia Rhagodar.
*Feleli szintén kurtán, miközben ezúttal sikeresen egyenesedik ki. Kicsit leporolja ruháját, amire rátapadt a jégen lévő vékony rétegnyi hó.*
- Ti elfek mind ilyen magasra nőttök?
*Bukik ki belőle, amikor a nála jóval termetesebb ezüst hajúra pillant. Magában konstatálja, hogy van is olyan szép, mint Intathé, ha nem szebb. Megint elfogja valamelyest az irigység saját, kissé fakó, megviselt haja miatt, ami most is apró fonatokkal, és hajgyűrűkkel díszített. Legalább már ennyire telik tőle, és legalább már hosszabb, mint amikor ide érkezett.*