//Második szál//
*Azt a fajta mosolyát erőlteti az arcára, amit ugyan bájos köntösbe bújtat, de mégsem a legkedvesebb kisugárzást kelti tőle.*
- Helyes. A kráken ugyanis rendkívül érzékeny a hátsó felére. *Elvicceli a dolgot. Persze merész mindig a krákennel előjönni, de jelenleg nem hajón vannak, így nem érheti semmi baj.
Tulajdonképpen, mint a barlang legrégebbi tagja, még annak ellenére is, hogy időközben elhúzott egészen messzire, már az is meglepő tőle, hogy egyszerűen munkát árul, fizetségért. Régebben csak ordibált volna párat, lehet megkergetett volna valakit a kardjával, és ennyiben hagyta volna a dolgot. De szeretné kicsit megismerni az új húsokat is, hogy tudja, jó kezekben marad-e a szirt.*
- Rendben. *Bólint rá végül a dologra, Myna szépségről és ápolt megjelenésről való dumájára csak megforgatja a szemét és sarkon fordul. Érdekes, hogy megtévesztésig hasonlít arra a lányra a Vadvédből, aki férfi hímvesszőket rajzolgat a papírjára, de az valahogy nem tűnik ennyire hiúnak.* Kövessetek.
*Int is egyet, és megindul a hajóktól felfelé, a szobák és a raktér irányába, amihez először végig kell menniük jó néhány folyosón. S, ha már itt jár, nem szűkölködik némi sztorizással sem.*
- Tudjátok, a barlangnak ez a része sokáig ismeretlen volt számunkra, ahogy az itteni egyik hajó is. Teljesen véletlenül akadt rá Wram és a tűzmágusunk, és utána egész kemény harcot kellett vívnunk néhány undorító, nagy tányérszemű gyíkizével, hogy a miénk lehessen a barlang. Na mindegy… A lényeg. Hallottatok már az Őrültről? *Egy pillanatra meg is fordul, hogy felmérje a kérdésére a reakciókat, ami vélhetőleg egy-egy fejrázás lesz, mivel Taugot a jelenlegi tagok közül, egyedül ő ismerte személyesen.*
- Sokáig ő vezette a Kárhozottakat, és nem véletlenül kapta tőlünk ezt a becenevet. Voltak… hát voltak érdekes dolgai, maradjunk annyiban. De még mindig jobb volt, mint az a kannibál fickó. *Megáll a folyosón az egyik járatnál.*
- Itt várjatok meg. *Bemegy a szobába és jó pár perces kutatásba kezd, olykor kiszűrődik néhány káromkodás is, míg végül egy kisebb zsákkal jelenik meg.* Na. Ez itt a jutalom. *Mutat a pókhálós izére a kezében.*
- Taugról tudtuk, hogy szeretett... nos, különböző szereket szedni, gombákból és növényekből kutyulta őket össze, aztán egész nap valami Szellemről hadovált. Na, ez itt, nem az. *Röhögi el magát.* De ő adta az ötletet. Az előző kapitány gyakran gyűjtött viszont neki alapanyagokat, és miután behatóbban tudtuk tanulmányozni, sikerült kikevernünk egy szert, amitől az ember… *Ekkor a sötételfre és az elfre pillant, talán nem volt jó a szóhasználat.* vagy bármilyen lény, meglepő magabiztosságot tapasztal magán, az agya is tevékenyebben dolgozik, és jóval fogékonyabb lesz új dolgok elsajátítására. *És órákig tartó vihogással jár, de bizonyos mellékhatásokról szándékosan nem is beszél.*
- Hát, ezt ajánlom nektek. *Zsebre vágja a zsákot.* A feladat pedig pofonegyszerű. Van néhány kisebb méretű hordó a raktárba, amelyeket ki kellene vinnünk a barlangból. Nem messzire, csak a szirtek közé. Úgy gondoltam, hogy a hercegnő elterelhetné Zaráék figyelmét. *Mynára néz.* Nekem mindegy mit csinálsz, tőlem meztelenül is bukfencezhetsz előtte, csak legyen hatásos. Mi pedig *Itt pedig a másik nő és a vöröshajú férfire néz.* Kicsempészünk egy-egy hordót. Nem túl nehezek, ha a nagyobbakra lenne szükségem, vélhetőleg az orkunkat kértem volna meg. Nos?