Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-27 13:02:57
Üzenet elküldve: 2015-04-27 13:02:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Barlangászok//
// Wram //
* Az ork kimérten közelíti meg a földről éppen feltápászkodni próbáló gyíkot. Egyet még az ork felé kap szinte csak reflexszerűen de sikertelenül. Aztán sziszegje várja sorsát amint Wram bevégzi. Érezhetően átlagnál több erő kell, hogy a penge áthatoljon a páncélján. De végül elvégzi a feladatát. Néhány sziszegéssel egybekötött kapálódzás aztán vége. Még két rándulás és többé nem mozdul.
Ha ért az Ork az ilyesmihez akkor láthatja, hogy a pikkelyeik igen vastagok, masszívak. Igen nehezen tudtak áthatolni a vágások a pikkelyeken, csupán a nagy erőnek köszönhetően jártak sikerrel. Persze ezek csak akkor érdekesek ha valaki úgy dönt megvizsgálja a tetemeket. *
// Dyntina //
* A gyík hasfalát célozza mely épp a szemébe fúródó nem éppen kellemes hegyes fémdarabbal van elfoglalva. Ebből kifolyólag a támadás sikerrel jár és nehézkesen ugyan de felhasítja a bőrt. Nem ér el akkora hatást mint szeretett volna de arra éppen elég, hogy a rémség felhasított hasfallal dőljön el hátrafelé néhányat még kapálózva, végül összegörnyedve kilehelje a maradék lelkét. A fröccsenő vér elől a lány már szinte rutinosan helyezkedik így nem éri a sötétlő folyadék olajos, nyálkás maradványa sem a ruháját sem pedig a csinos pofiját. Két szusszanás között észreveheti, hogy mindenki végzett a dolgával. Nadae pedig szépen el is tűnt valamerre. *
// Nadae //
* Miután végzett a saját kis bajtársával aki megnyerő mosolyával és pengés fogaival próbált közeledni a lány felé, következik a küzdés a karddal. Nem tudott olyan marha mélyre menni így néhány oda vissza rángatás után kiszabadul a penge, sötétlő folyadék úszik végig rajta.
Aztán úgy dönt a többieket hátra hagyva indul el az elhagyatott (nak tűnő) hajó irányába.
A palló halkan nyikordul meg a lába alatt ahogy ránehezedik súlyával. Ingó mozgása ismerős lehet a kalózka számára. Hamar felé s már is a hajó tatján találja magát ahol... *
// Taran //
* Miután feltápászkodott és amennyire tudta kipihegte magát, ő is vissza próbálja szerezni kardját. Nos Taran már nagyobb gondba van, ugyanis az ő pengéje bizony igencsak mélyre szaladt a rémségben, egyértelműen ez okozta szerencsétlen idő előtt vesztét. Cserébe a mágus megúszta a küzdelmet komolyabb probléma nélkül. Látja amint Nadae izgatottan felsétál a hajóra ahol... *
// Mindenki //
*... ahol néhány szétdobált hordó maradványa, kötelek hanyagul elhajított maradéka látszik. A hátsó részen egy kis kabin ajtaja látható, vélhetően a kapitányi kabin. Odabenn szerte szórt holmik, csak úgy mint az alsó szinten, a hajó gyomrában. Itt néhány szállás is helyt kapott, felfüggesztett háló szolgál függőágyként, némán ringatózva követi a hajó mozgását. Mintha csak mindent feldúltak volna szerteszórt darabok mindenütt. Bár ki is járt itt biztosan kifosztotta a hajót kellőképpen. Odalenn a raktérben találnak csupán néhány ékszert melyek vélhetően a sietős hordás közben kieshettek a ládákból, pár száz arany lehet az értékük összesen, nem több.
A hajó mindenesetre jó állapotban van, egy kis rendrakás, takarítás és már mehet is a vízre. Már persze ha rájönnek, hogyan is tudják kivinni a hajót a barlangi tó rejtekéből. Ehhez bizony segítség lehet a térkép melyet Nadae használt:
"A tenger s egy hajó, egy nagy barlang szájánál. Fölötte a nap és a hold váltja egymást"
A barlang szája elég magas, de néhány méter híján nem férne ki a hajó, letörné az árboc tetejét, csupán 1-2 méter a szabadság. *
// Wram //
* Az ork kimérten közelíti meg a földről éppen feltápászkodni próbáló gyíkot. Egyet még az ork felé kap szinte csak reflexszerűen de sikertelenül. Aztán sziszegje várja sorsát amint Wram bevégzi. Érezhetően átlagnál több erő kell, hogy a penge áthatoljon a páncélján. De végül elvégzi a feladatát. Néhány sziszegéssel egybekötött kapálódzás aztán vége. Még két rándulás és többé nem mozdul.
Ha ért az Ork az ilyesmihez akkor láthatja, hogy a pikkelyeik igen vastagok, masszívak. Igen nehezen tudtak áthatolni a vágások a pikkelyeken, csupán a nagy erőnek köszönhetően jártak sikerrel. Persze ezek csak akkor érdekesek ha valaki úgy dönt megvizsgálja a tetemeket. *
// Dyntina //
* A gyík hasfalát célozza mely épp a szemébe fúródó nem éppen kellemes hegyes fémdarabbal van elfoglalva. Ebből kifolyólag a támadás sikerrel jár és nehézkesen ugyan de felhasítja a bőrt. Nem ér el akkora hatást mint szeretett volna de arra éppen elég, hogy a rémség felhasított hasfallal dőljön el hátrafelé néhányat még kapálózva, végül összegörnyedve kilehelje a maradék lelkét. A fröccsenő vér elől a lány már szinte rutinosan helyezkedik így nem éri a sötétlő folyadék olajos, nyálkás maradványa sem a ruháját sem pedig a csinos pofiját. Két szusszanás között észreveheti, hogy mindenki végzett a dolgával. Nadae pedig szépen el is tűnt valamerre. *
// Nadae //
* Miután végzett a saját kis bajtársával aki megnyerő mosolyával és pengés fogaival próbált közeledni a lány felé, következik a küzdés a karddal. Nem tudott olyan marha mélyre menni így néhány oda vissza rángatás után kiszabadul a penge, sötétlő folyadék úszik végig rajta.
Aztán úgy dönt a többieket hátra hagyva indul el az elhagyatott (nak tűnő) hajó irányába.
A palló halkan nyikordul meg a lába alatt ahogy ránehezedik súlyával. Ingó mozgása ismerős lehet a kalózka számára. Hamar felé s már is a hajó tatján találja magát ahol... *
// Taran //
* Miután feltápászkodott és amennyire tudta kipihegte magát, ő is vissza próbálja szerezni kardját. Nos Taran már nagyobb gondba van, ugyanis az ő pengéje bizony igencsak mélyre szaladt a rémségben, egyértelműen ez okozta szerencsétlen idő előtt vesztét. Cserébe a mágus megúszta a küzdelmet komolyabb probléma nélkül. Látja amint Nadae izgatottan felsétál a hajóra ahol... *
// Mindenki //
*... ahol néhány szétdobált hordó maradványa, kötelek hanyagul elhajított maradéka látszik. A hátsó részen egy kis kabin ajtaja látható, vélhetően a kapitányi kabin. Odabenn szerte szórt holmik, csak úgy mint az alsó szinten, a hajó gyomrában. Itt néhány szállás is helyt kapott, felfüggesztett háló szolgál függőágyként, némán ringatózva követi a hajó mozgását. Mintha csak mindent feldúltak volna szerteszórt darabok mindenütt. Bár ki is járt itt biztosan kifosztotta a hajót kellőképpen. Odalenn a raktérben találnak csupán néhány ékszert melyek vélhetően a sietős hordás közben kieshettek a ládákból, pár száz arany lehet az értékük összesen, nem több.
A hajó mindenesetre jó állapotban van, egy kis rendrakás, takarítás és már mehet is a vízre. Már persze ha rájönnek, hogyan is tudják kivinni a hajót a barlangi tó rejtekéből. Ehhez bizony segítség lehet a térkép melyet Nadae használt:
"A tenger s egy hajó, egy nagy barlang szájánál. Fölötte a nap és a hold váltja egymást"
A barlang szája elég magas, de néhány méter híján nem férne ki a hajó, letörné az árboc tetejét, csupán 1-2 méter a szabadság. *
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-23 20:46:13
Üzenet elküldve: 2015-04-23 20:46:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászok//
*Őszintén szólva nem érdekli, hogy mennyire nyársalta fel magát a dög, vagy legalábbis igyekszik nem rápillantani. Elegendő volt, hogy néhány centiméterről figyelte az arca előtt csattogó fogsort, sőt a szájából kicsorgó nyálból -vagy miből- is volt része. A harc, az irdatlan testsúly kellő energiáját felemésztette, úgyhogy egy kis ideig még fekszik, miközben erősen lihegve próbálja elegendő levegővel megtölteni tüdejét, s lenyugtatni magát. Ez utóbbi elég nehézkesen megy, hiszen az adrenalin még dolgozik benne. Mégiscsak az első igazán éles helyzete volt, nem beszélve arról, hogy nem is tud magáénak akkora mágikus képességet, amitől feltétlen biztonságot érezne!
Felkönyököl, s szemével a társait keresi. Csak egy pillanatot vet mindegyikre, mégis hosszú percnek tűnik. Valahogy lassabbnak érzékeli az időt, mint ahogy valójában telik. Természetes ez?*
~A francba! A francba...~
*Wram az első, akire ránéz. Azt a lényt, aki korábban fenyegetően közeledett a mágustanonc felé, épp most dobja át a vállán. Ha az ork nem segít, a mágus egész biztosan halott lenne.*
~Ideért volna, míg ezzel a másikkal szenvedek.~
*Vélhetően addigra, míg a mágus ismét visszanyerte volna az erejét, s újra koncentrálni tudott volna -azaz mostanra-, már túl késő lenne.*
~Alkalomadtán majd megköszönöm neki.~
*Aztán tekintete ijedten Dyntire siklik. Kedveli a lányt, s nem szívlelné, ha életét vesztené, vagy esetleg komoly sérülést szenvedne.*
~Úgy látom, nem kell félteni!~
*Mosolyodik el, mert pontosan azt a pillanatot kapja el, amikor a dobótőröket haláli pontossággal juttatja ellenfele szemébe.
Nadae maradt csak, aki éppen ekkor indul el a hajó fedélzetére.*
~Talán pontosan arra a következtetésre jutott, amire én.~
*Jó csapat ez. Életet mentenek, ha kell, segítik is egymást, de hagyják is érvényesülni. Ezek mellett célratörők, és úgy fest, hatékonyak is. Így, hogy itt ringatózik egy bárka, talán beválik a terve, amit nem régen Dyntinek fogalmazott meg. Egy gond még akad: kevesen vannak. Négyen egészen biztosan nem fogják az a hatalmas bárkát elvezetni, és ami Tarant illeti, a benti csapatból nem szívesen engedne fel senkit sem maga mellé. Ki tudja, mi félék azok odabent!?*
~Menjünk hát!~
*Eleget pihent, így feltápászkodik. A kard jól jöhet még, így megpróbálja kihúzni, de ha túlságosan nehéz dolga lenne, hát a lényben hagyja. Van még a barlangi járatban pihenő katonáknál egy.
Kicsit letörli a vért a tenyeréről -a ruhájába, révén úgyis mindegy neki, mert ráfolyt a gyík nedve-, majd elindul Nadae után.*
-Gyönyörű hajó. És jó állapotúnak néz ki, bár nem értek hozzá.
*Mondja, tökéletesen leplezve a hányingert, ami kerülgeti az adrenalin utóhatásaként.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.23 20:50:25
*Őszintén szólva nem érdekli, hogy mennyire nyársalta fel magát a dög, vagy legalábbis igyekszik nem rápillantani. Elegendő volt, hogy néhány centiméterről figyelte az arca előtt csattogó fogsort, sőt a szájából kicsorgó nyálból -vagy miből- is volt része. A harc, az irdatlan testsúly kellő energiáját felemésztette, úgyhogy egy kis ideig még fekszik, miközben erősen lihegve próbálja elegendő levegővel megtölteni tüdejét, s lenyugtatni magát. Ez utóbbi elég nehézkesen megy, hiszen az adrenalin még dolgozik benne. Mégiscsak az első igazán éles helyzete volt, nem beszélve arról, hogy nem is tud magáénak akkora mágikus képességet, amitől feltétlen biztonságot érezne!
Felkönyököl, s szemével a társait keresi. Csak egy pillanatot vet mindegyikre, mégis hosszú percnek tűnik. Valahogy lassabbnak érzékeli az időt, mint ahogy valójában telik. Természetes ez?*
~A francba! A francba...~
*Wram az első, akire ránéz. Azt a lényt, aki korábban fenyegetően közeledett a mágustanonc felé, épp most dobja át a vállán. Ha az ork nem segít, a mágus egész biztosan halott lenne.*
~Ideért volna, míg ezzel a másikkal szenvedek.~
*Vélhetően addigra, míg a mágus ismét visszanyerte volna az erejét, s újra koncentrálni tudott volna -azaz mostanra-, már túl késő lenne.*
~Alkalomadtán majd megköszönöm neki.~
*Aztán tekintete ijedten Dyntire siklik. Kedveli a lányt, s nem szívlelné, ha életét vesztené, vagy esetleg komoly sérülést szenvedne.*
~Úgy látom, nem kell félteni!~
*Mosolyodik el, mert pontosan azt a pillanatot kapja el, amikor a dobótőröket haláli pontossággal juttatja ellenfele szemébe.
Nadae maradt csak, aki éppen ekkor indul el a hajó fedélzetére.*
~Talán pontosan arra a következtetésre jutott, amire én.~
*Jó csapat ez. Életet mentenek, ha kell, segítik is egymást, de hagyják is érvényesülni. Ezek mellett célratörők, és úgy fest, hatékonyak is. Így, hogy itt ringatózik egy bárka, talán beválik a terve, amit nem régen Dyntinek fogalmazott meg. Egy gond még akad: kevesen vannak. Négyen egészen biztosan nem fogják az a hatalmas bárkát elvezetni, és ami Tarant illeti, a benti csapatból nem szívesen engedne fel senkit sem maga mellé. Ki tudja, mi félék azok odabent!?*
~Menjünk hát!~
*Eleget pihent, így feltápászkodik. A kard jól jöhet még, így megpróbálja kihúzni, de ha túlságosan nehéz dolga lenne, hát a lényben hagyja. Van még a barlangi járatban pihenő katonáknál egy.
Kicsit letörli a vért a tenyeréről -a ruhájába, révén úgyis mindegy neki, mert ráfolyt a gyík nedve-, majd elindul Nadae után.*
-Gyönyörű hajó. És jó állapotúnak néz ki, bár nem értek hozzá.
*Mondja, tökéletesen leplezve a hányingert, ami kerülgeti az adrenalin utóhatásaként.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.23 20:50:25
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-23 11:03:28
Üzenet elküldve: 2015-04-23 11:03:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Kitérése sikeres volt, ám a csukló levágás már nem. Kicsit bosszankodik bár magában, de nincs sok ideje ezzel foglalkoznia. Az események pörögnek, s szeretne minél hamarabb túllenni ezen. Nincs ennek sokkal több más oka, mint, hogy fékezhetetlen vágyat érez, hogy végre felmászhasson a hajóra. Sejti, hogy nem lesz könnyű számára, hogy kijusson innen, s ebben a kép, amit lopott nagy segítséggel lehet neki.
Ahogy pörög-forog a lényecske mögé kerül, s gyors csapást mér felé. Sose érdekelték olyan etikus dolgok, mint a lovagiasság, s hogy hátba nem támadunk meg mást. Valahogy az életösztöne mindig is magasabb volt, mint holmi eszmék. Nem erre nevelték, ez csak ilyen egyszerű. S a támadása sikeres is volt, aminek rendkívül örül. Egy széles vigyor jelenik meg arcán, ahogy a szablyája pengéje a pikkelyes bőrbe, majd húsba vág. Ám öröme nem tart sokáig, mert látja, hogy a lényecske dől előre. Ő meg hiába húzná ki a kardját nem tudja. Egy darabig dől vele előre, majd inkább elengedi. Közbe körbetekint, hogy a többiekkel mi újság, s látja, hogy Wram is végzett a saját gyíkocskájával. Vagy békácskájával, bármi is legyen az. Közben a lény mellé lép, majd hátára lépve próbálja kihúzni a kardot.*
- Gyere ki, te nyavalyás.
*Sziszegi fogai közül, lihegve. Nem a megerőltetés miatt liheg, hanem az elmúlt percek harca miatt. Persze ezt semmiért sem árulná el a többieknek, inkább csak megjátssza, hogy nehezen tudja kihúzni a szablyát. Ha ez sikerül egy idő után, akkor a lénybe törli a szablyát, majd elrakja. Alkarjával a homlokát törli meg, s figyeli tovább az eseményeket. Közben lábát továbbra is lényen tartja, remélve, hogy kiszenvedte lelkét a kis féreg. Ha nem, akkor bizony figyelmetlen vele szemben. Mit meg nem tesz egy kis győzelmi siker…
Taran is végzett már, így csak Vörike harcol. Fejét félrehajtja, figyeli a harcot. Esze ágába sincs segítenie. Látta a tornán, hogy mire képes a lány, el tudja ő intézni egyedül. Inkább a hajó felé tekintget, majd hátat fordítva a bagázsnak, immár nagyobb körültekintéssel indul meg felé, s ha nem tapasztal immár semmi szokatlant, akkor a fedélzetre megy, hogy jobban körülnézzen, mi is van ott. Nem zavarja, ha a többiek is meglátják úti irányát, de nem szól senkinek sem, hogy mire is készül. Így vagy látják, hogy elmegy, vagy már csak azt látják, hogy nincs ott. Persze, ha a lényecske tényleg halott már, s nincs mit csinálni vele.*
*Kitérése sikeres volt, ám a csukló levágás már nem. Kicsit bosszankodik bár magában, de nincs sok ideje ezzel foglalkoznia. Az események pörögnek, s szeretne minél hamarabb túllenni ezen. Nincs ennek sokkal több más oka, mint, hogy fékezhetetlen vágyat érez, hogy végre felmászhasson a hajóra. Sejti, hogy nem lesz könnyű számára, hogy kijusson innen, s ebben a kép, amit lopott nagy segítséggel lehet neki.
Ahogy pörög-forog a lényecske mögé kerül, s gyors csapást mér felé. Sose érdekelték olyan etikus dolgok, mint a lovagiasság, s hogy hátba nem támadunk meg mást. Valahogy az életösztöne mindig is magasabb volt, mint holmi eszmék. Nem erre nevelték, ez csak ilyen egyszerű. S a támadása sikeres is volt, aminek rendkívül örül. Egy széles vigyor jelenik meg arcán, ahogy a szablyája pengéje a pikkelyes bőrbe, majd húsba vág. Ám öröme nem tart sokáig, mert látja, hogy a lényecske dől előre. Ő meg hiába húzná ki a kardját nem tudja. Egy darabig dől vele előre, majd inkább elengedi. Közbe körbetekint, hogy a többiekkel mi újság, s látja, hogy Wram is végzett a saját gyíkocskájával. Vagy békácskájával, bármi is legyen az. Közben a lény mellé lép, majd hátára lépve próbálja kihúzni a kardot.*
- Gyere ki, te nyavalyás.
*Sziszegi fogai közül, lihegve. Nem a megerőltetés miatt liheg, hanem az elmúlt percek harca miatt. Persze ezt semmiért sem árulná el a többieknek, inkább csak megjátssza, hogy nehezen tudja kihúzni a szablyát. Ha ez sikerül egy idő után, akkor a lénybe törli a szablyát, majd elrakja. Alkarjával a homlokát törli meg, s figyeli tovább az eseményeket. Közben lábát továbbra is lényen tartja, remélve, hogy kiszenvedte lelkét a kis féreg. Ha nem, akkor bizony figyelmetlen vele szemben. Mit meg nem tesz egy kis győzelmi siker…
Taran is végzett már, így csak Vörike harcol. Fejét félrehajtja, figyeli a harcot. Esze ágába sincs segítenie. Látta a tornán, hogy mire képes a lány, el tudja ő intézni egyedül. Inkább a hajó felé tekintget, majd hátat fordítva a bagázsnak, immár nagyobb körültekintéssel indul meg felé, s ha nem tapasztal immár semmi szokatlant, akkor a fedélzetre megy, hogy jobban körülnézzen, mi is van ott. Nem zavarja, ha a többiek is meglátják úti irányát, de nem szól senkinek sem, hogy mire is készül. Így vagy látják, hogy elmegy, vagy már csak azt látják, hogy nincs ott. Persze, ha a lényecske tényleg halott már, s nincs mit csinálni vele.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-23 07:27:13
Üzenet elküldve: 2015-04-23 07:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Ha nem éppen az orra előtt masírozna el az a kedves kis karom, még talán élvezné is a délutáni testmozgást, így viszont éppen csak pár milliméteren múlt, hogy karcolja meg az arcát. Az övét! Na ez felbosszantja. Igaz, már nincs szüksége arra, hogy férfiakat csábítson el, ittason le, majd szobára menve, leüsse őket és távozzon a vagyonukkal, de az arca még mindig fontos eleme lehet munkájának, így erre az egyre kínosan ügyel, hogy lehetőleg ne félig leszakadt arccal kelljen visszatérnie saját barlangrészükbe.
Visszafojtott levegővel figyeli, amint a tőr számára szinte lassított felvételben közeledik kedves kis barátja látószerve felé, vagy legalább afelé a valami felé, ami neki szemnek tűnik. Ritkán használja ezt a fegyvert, jobban szeret karddal viaskodni az ellenfél közelében, de a sikerélmény, hogy dobása betalált, szinte teljesen feldobja, most már biztos, hogy gyakrabban fogja alkalmazni az övén csüngő játékszereit.
Ez pedig az ideális alkalom arra, hogy kihasználva a lény tétlenségét, talán bevégezze, amit elkezdett. Nem teketóriázik sokat, rögtön elé szökken, majd két kézzel rámarkol a szablyára, ami bár egykezes fegyver, de ha komolyabb sérülést akar bevinni, ahhoz nagyobb erőt kell kifejtenie, tekintve a gyíkuci vaskosnak tűnő bőrét, így kénytelen minkét kezét használni hozzá. Ráadásul szablyával nehezen lenne képes döféssel végezni a csúnyaság ellen.
Alulról felfelé ívelő csapásra készül a lény hasánál, abból az egyszerű következtetésből kiindulva, hogy a legtöbb állatnak és szörnyikének az a leggyengébb pontja a testén. Így ha esetleg sikerrel jár, akkor végigszántja a pengével a sziszegő pajtást, mielőtt az bármibe is belekezdhetne, s próbál úgy helyezkedni, hogy ha támadása elég mély, akkor semmiféle kilöttyenő belsőség ne landoljon rajta, vagy esetleg a haján.*
*Ha nem éppen az orra előtt masírozna el az a kedves kis karom, még talán élvezné is a délutáni testmozgást, így viszont éppen csak pár milliméteren múlt, hogy karcolja meg az arcát. Az övét! Na ez felbosszantja. Igaz, már nincs szüksége arra, hogy férfiakat csábítson el, ittason le, majd szobára menve, leüsse őket és távozzon a vagyonukkal, de az arca még mindig fontos eleme lehet munkájának, így erre az egyre kínosan ügyel, hogy lehetőleg ne félig leszakadt arccal kelljen visszatérnie saját barlangrészükbe.
Visszafojtott levegővel figyeli, amint a tőr számára szinte lassított felvételben közeledik kedves kis barátja látószerve felé, vagy legalább afelé a valami felé, ami neki szemnek tűnik. Ritkán használja ezt a fegyvert, jobban szeret karddal viaskodni az ellenfél közelében, de a sikerélmény, hogy dobása betalált, szinte teljesen feldobja, most már biztos, hogy gyakrabban fogja alkalmazni az övén csüngő játékszereit.
Ez pedig az ideális alkalom arra, hogy kihasználva a lény tétlenségét, talán bevégezze, amit elkezdett. Nem teketóriázik sokat, rögtön elé szökken, majd két kézzel rámarkol a szablyára, ami bár egykezes fegyver, de ha komolyabb sérülést akar bevinni, ahhoz nagyobb erőt kell kifejtenie, tekintve a gyíkuci vaskosnak tűnő bőrét, így kénytelen minkét kezét használni hozzá. Ráadásul szablyával nehezen lenne képes döféssel végezni a csúnyaság ellen.
Alulról felfelé ívelő csapásra készül a lény hasánál, abból az egyszerű következtetésből kiindulva, hogy a legtöbb állatnak és szörnyikének az a leggyengébb pontja a testén. Így ha esetleg sikerrel jár, akkor végigszántja a pengével a sziszegő pajtást, mielőtt az bármibe is belekezdhetne, s próbál úgy helyezkedni, hogy ha támadása elég mély, akkor semmiféle kilöttyenő belsőség ne landoljon rajta, vagy esetleg a haján.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-22 22:40:36
Üzenet elküldve: 2015-04-22 22:40:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Nos, látszik, hogy ezek ösztönlények, hisz a megtermett hüllő úgy rohan bele az előkészített cselbe, mint forró kés a vajba. Ugyan megpróbálkozik egy ütéssel, a repülés előtt, ám az elég gyatrára sikeredik, így Wram fel sem veszi. Ehelyett megfordul, s kellő lendületet véve, hatalmasat bikáz bele a rusnya fogakkal díszitett pofába. *
~ Ideje befejezni. ~
* Születik meg a döntés, s az ork kezében a karddal, megindul a kókadozó, ha minden igaz immár hiányos fogsorú lény felé. A dög feje felől közelít, nehogy megrúghassa, majd két kézre kapva a rövid, de széles pengét, megpróbálja egyenesen átszúrni a gyík torkát. *
~ Tiszta munka, kevés vacakolással. ~
* Vonja meg magában vállait, amennyiben siker koronázza az akciót. Kénsárga tekintete ezután társait keresi, hogy lássa, kell e valahol segítség. *
* Nos, látszik, hogy ezek ösztönlények, hisz a megtermett hüllő úgy rohan bele az előkészített cselbe, mint forró kés a vajba. Ugyan megpróbálkozik egy ütéssel, a repülés előtt, ám az elég gyatrára sikeredik, így Wram fel sem veszi. Ehelyett megfordul, s kellő lendületet véve, hatalmasat bikáz bele a rusnya fogakkal díszitett pofába. *
~ Ideje befejezni. ~
* Születik meg a döntés, s az ork kezében a karddal, megindul a kókadozó, ha minden igaz immár hiányos fogsorú lény felé. A dög feje felől közelít, nehogy megrúghassa, majd két kézre kapva a rövid, de széles pengét, megpróbálja egyenesen átszúrni a gyík torkát. *
~ Tiszta munka, kevés vacakolással. ~
* Vonja meg magában vállait, amennyiben siker koronázza az akciót. Kénsárga tekintete ezután társait keresi, hogy lássa, kell e valahol segítség. *
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-22 11:20:15
Üzenet elküldve: 2015-04-22 11:20:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
// Wram //
* A kedveskedő szavakat a rémség nem igazán érti, no nem mintha ez bármit is számítana jelen helyzetben. Folytatódik is tovább a küzdelem. Az ork úgy dönt testi erejét használja fel és próbálja meg felöklelni a gyíkot. Igazság szerint sem a sebességükről sem pedig az ügyességükről (mint a mellékelt ábra bizonyítja majd) nem híresek. A kis csel sikerrel jár, lehajol a csapás elől és vállát a megfelelő helyre teszi, hogy a lendületet kihasználva átdobja maga mögött.
A gyík részéről a támadás sikertelen, csupán annyit érzékel belőle Wram (hála a kis cseles támadásnak), hogy az ork hátán egy tompát puffan a rémség ökle, különösebb sérülést nem okozva. Aztán jöhet lényeg, egy 10 pontos szaltó után háttal csapódik a földbe a barátunk. Nagyot nyekken ugyan de a vastag pikkelyek teszik a dolgukat. Ellenben az ork előkészített magának egy támadási lehetőséget. Ugyanis a hüllőnek eltart egy kis ideig míg feltápászkodik. Így hát a lehetőség adott az orknak. *
// Nadae //
* Védekezésre fogja a leány, ami végül szerencsésen zárul, elhajol a keresztező csapás elől ami csúnyán átszabná azokat a pofit. Még egy kedveskedő kis köpet is érkezik mi eltalálja ugyan a méretes szemfedelet, de a hártyán csattanva csendesen csorog lefelé. Különösebben nem zavarja a barátunkat.
Bizony nem is tétovázik sokat, lódul is tovább, hogy újra csapjon bal karjával, igazi parasztlengővel érkezik a következő csapás. Ami elől megint sikeredik kitérnie a lánynak, fürge ezt be kell látni. A gyík pedig úgy látszik nagyon is sokat kapott az ork lassító / bénító mágiájából...
A következő támadása, mi a felé trappoló rémség csuklóira irányul, hát szintén sikeres. Mélyet vág a húsba és majdhogynem sikerül el is választani egyik végtagjától a rémet. Valószínűleg ha nem volna ilyen vastag a pikkelye akkor ez meg is történt volna. De így csupán egy hangos felsziszegés és kéz elrántás az eredménye, nyálkás vére patakokban festi meg a padlót ahogy kézfeje lefittyen a helyéről.
Ez pedig lehetőséget ad arra a bizonyos utolsó támadásra, miszerint a hátába döfné a pengét. Az igazán egyszerűnek indult mozdulat kissé félresikerül, apró kis ügyetlenkedés a lánytól, de végül csak sikerül a nem éppen kicsi és egy helyben álló (és épp a fájdalmával foglalkozó) gyíklény hátába döfni a penge hegyesebbik végét.
Némi meglepettség lenne látható pikkelyes arcán, már ha tudna olyat tenni ahogy a hátába fúródik a hideg acél. A sziszegést némi hörgés veszi át és pengés fogai közül lassan bugyog ki vére (amit persze Nadae nem lát mivel mögötte van) Aztán lassan a nehéz súly húzni kezdi a lány kezét ahogy a rémség összerogy és rándul párat. Némi lihegés nem árt majd a kalóznak ennyi tornamozdulat után. *
// Dynti //
* A vöröske felé érkezik az a bizonyos második csapás is, a karmos kezek szinte hasítják a levegőt míg végül úgy dönt kitér a csapás elől. Szökellése sikerrel jár, pár szó szerint csupán millimétereken múlik a dolog, hajzuhatagában végigszánt az éles karom és szinte szeme előtt zúg a három tőrszerű ujj. De végül megússza a komoly sérülést.
A leány úgy dönt dobótőrért nyúl miután felállított egy kellő távolságot Ő és bájos partnere között. Aztán nem sokat teketóriázik és dob. Repül az acélpenge perdül egyet majd még egyet és aztán szép egyenesen csapódik bele a hártyával fedett (vélt) szemfedélbe.
Nem marad el a hatás sem. Az eddig nagyban trappoló rém hirtelen megtöri rögtönzött rohamát és hangos sziszegésben kap a tövig fúródott acéldarabhoz. csapkod és hadonászik, ha nem is látni szemet a helyen de úgy látszik a lány fájó pontot talált el. (vagy csak a tőr jutott kellően mélyre és a dobás volt ilyen felettébb sikeres, a lényeg, hogy jól sült el más a lányt valószínűleg úgysem érdekli jelen esetben.)
Számára most a lényeg, hogy a rémség éppen szemgolyójának megtisztításával (már ha van neki olyan) van elfoglalva és ez tökéletes alkalom egy támadásra. Akad annyi ideje, hogy tisztán bevigyen egy támadást így a lányon múlik mit is tesz a következőkben. *
// Taran //
* Való igaz a mágus igen hamar végzett a rémséggel, a szerencse igencsak mellé állt. Bár a súly azért tényleg tetemes mely most reá nehezedik. Némi próbálkozás után végül is sikerül oldalra dönteni a testes dögöt. Így végre lehetőség nyílik a feltápászkodásra. Immár láthatja a sérülést is amit okozott: a gyík hasfalán szaladt be a penge szinte tövig felnyársalta saját magát a lény a nagy kapálózásában szóval lényegében magával végzett, nem az eszéről híres erre hamar rá jöhet a mágus is.
Egy kis szusszanás nem árt majd azért a nagy erőlködésre de ha körülnéz Taran akkor láthatja, hogy társai is egészen jól megvannak. Van aki már szintén végzett, van aki még küszködik kicsit, de végeredményben nyerésre állnak (legalább is így hirtelen ránézésre). Egyéb mozgást nem látni a barlangban, csupán a hajó ringatózik szép komótosan mellettük nem sokkal. *
// Wram //
* A kedveskedő szavakat a rémség nem igazán érti, no nem mintha ez bármit is számítana jelen helyzetben. Folytatódik is tovább a küzdelem. Az ork úgy dönt testi erejét használja fel és próbálja meg felöklelni a gyíkot. Igazság szerint sem a sebességükről sem pedig az ügyességükről (mint a mellékelt ábra bizonyítja majd) nem híresek. A kis csel sikerrel jár, lehajol a csapás elől és vállát a megfelelő helyre teszi, hogy a lendületet kihasználva átdobja maga mögött.
A gyík részéről a támadás sikertelen, csupán annyit érzékel belőle Wram (hála a kis cseles támadásnak), hogy az ork hátán egy tompát puffan a rémség ökle, különösebb sérülést nem okozva. Aztán jöhet lényeg, egy 10 pontos szaltó után háttal csapódik a földbe a barátunk. Nagyot nyekken ugyan de a vastag pikkelyek teszik a dolgukat. Ellenben az ork előkészített magának egy támadási lehetőséget. Ugyanis a hüllőnek eltart egy kis ideig míg feltápászkodik. Így hát a lehetőség adott az orknak. *
// Nadae //
* Védekezésre fogja a leány, ami végül szerencsésen zárul, elhajol a keresztező csapás elől ami csúnyán átszabná azokat a pofit. Még egy kedveskedő kis köpet is érkezik mi eltalálja ugyan a méretes szemfedelet, de a hártyán csattanva csendesen csorog lefelé. Különösebben nem zavarja a barátunkat.
Bizony nem is tétovázik sokat, lódul is tovább, hogy újra csapjon bal karjával, igazi parasztlengővel érkezik a következő csapás. Ami elől megint sikeredik kitérnie a lánynak, fürge ezt be kell látni. A gyík pedig úgy látszik nagyon is sokat kapott az ork lassító / bénító mágiájából...
A következő támadása, mi a felé trappoló rémség csuklóira irányul, hát szintén sikeres. Mélyet vág a húsba és majdhogynem sikerül el is választani egyik végtagjától a rémet. Valószínűleg ha nem volna ilyen vastag a pikkelye akkor ez meg is történt volna. De így csupán egy hangos felsziszegés és kéz elrántás az eredménye, nyálkás vére patakokban festi meg a padlót ahogy kézfeje lefittyen a helyéről.
Ez pedig lehetőséget ad arra a bizonyos utolsó támadásra, miszerint a hátába döfné a pengét. Az igazán egyszerűnek indult mozdulat kissé félresikerül, apró kis ügyetlenkedés a lánytól, de végül csak sikerül a nem éppen kicsi és egy helyben álló (és épp a fájdalmával foglalkozó) gyíklény hátába döfni a penge hegyesebbik végét.
Némi meglepettség lenne látható pikkelyes arcán, már ha tudna olyat tenni ahogy a hátába fúródik a hideg acél. A sziszegést némi hörgés veszi át és pengés fogai közül lassan bugyog ki vére (amit persze Nadae nem lát mivel mögötte van) Aztán lassan a nehéz súly húzni kezdi a lány kezét ahogy a rémség összerogy és rándul párat. Némi lihegés nem árt majd a kalóznak ennyi tornamozdulat után. *
// Dynti //
* A vöröske felé érkezik az a bizonyos második csapás is, a karmos kezek szinte hasítják a levegőt míg végül úgy dönt kitér a csapás elől. Szökellése sikerrel jár, pár szó szerint csupán millimétereken múlik a dolog, hajzuhatagában végigszánt az éles karom és szinte szeme előtt zúg a három tőrszerű ujj. De végül megússza a komoly sérülést.
A leány úgy dönt dobótőrért nyúl miután felállított egy kellő távolságot Ő és bájos partnere között. Aztán nem sokat teketóriázik és dob. Repül az acélpenge perdül egyet majd még egyet és aztán szép egyenesen csapódik bele a hártyával fedett (vélt) szemfedélbe.
Nem marad el a hatás sem. Az eddig nagyban trappoló rém hirtelen megtöri rögtönzött rohamát és hangos sziszegésben kap a tövig fúródott acéldarabhoz. csapkod és hadonászik, ha nem is látni szemet a helyen de úgy látszik a lány fájó pontot talált el. (vagy csak a tőr jutott kellően mélyre és a dobás volt ilyen felettébb sikeres, a lényeg, hogy jól sült el más a lányt valószínűleg úgysem érdekli jelen esetben.)
Számára most a lényeg, hogy a rémség éppen szemgolyójának megtisztításával (már ha van neki olyan) van elfoglalva és ez tökéletes alkalom egy támadásra. Akad annyi ideje, hogy tisztán bevigyen egy támadást így a lányon múlik mit is tesz a következőkben. *
// Taran //
* Való igaz a mágus igen hamar végzett a rémséggel, a szerencse igencsak mellé állt. Bár a súly azért tényleg tetemes mely most reá nehezedik. Némi próbálkozás után végül is sikerül oldalra dönteni a testes dögöt. Így végre lehetőség nyílik a feltápászkodásra. Immár láthatja a sérülést is amit okozott: a gyík hasfalán szaladt be a penge szinte tövig felnyársalta saját magát a lény a nagy kapálózásában szóval lényegében magával végzett, nem az eszéről híres erre hamar rá jöhet a mágus is.
Egy kis szusszanás nem árt majd azért a nagy erőlködésre de ha körülnéz Taran akkor láthatja, hogy társai is egészen jól megvannak. Van aki már szintén végzett, van aki még küszködik kicsit, de végeredményben nyerésre állnak (legalább is így hirtelen ránézésre). Egyéb mozgást nem látni a barlangban, csupán a hajó ringatózik szép komótosan mellettük nem sokkal. *
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-21 09:51:23
Üzenet elküldve: 2015-04-21 09:51:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Barlangászok//
*Majdnem úgy történik minden, ahogy a terveiben meg volt írva. A lény minden vakmerőségét, vagy bolondságát latba vetve veti rá magát a mágusra. A beérkező súlytól a vártnak megfelelően zuhanni kezd, s a másik kezében lévő kard is teszi a dolgát, s mélyen az áldozat hasába fúródik. Sajnos nem történik minden úgy, ahogyan eltervezte. A lény nehéz, mint a dög, így esélye sincs arra, hogy maga fölött átlendítve valamiféle látványos végkifejletet varázsoljon a társaság szeme elé. Mindezek mellett még kissé össze is töri magát, hiszen nem kellemes érzés, ahogy a földre csattan, főleg, hogy egy rázuhanó súllyal is meg kell küzdenie, ami kissé megszorítja alhasi tájékát, s levegő hiányában némi szédüléssel is meg kell küzdenie, a vergődő lénynek való ellenállásról nem is beszélve. Mégis, úgy tűnik, hogy döntése nem bizonyul rossznak, annak ellenére sem, hogy alapvetően nem harcos találta ki. Sőt, lényegében rajta kívül mindenki jártas a küzdelemben, s így lehet éppen az ő szégyenük is, hogy egy mágus előbb végzett az áldozatával -aki ráadásul ereje teljében volt-, mint a harcosok.*
~De kurva nehéz vagy, Aranyom!~
*Persze, még mindig el kell intéznie, hogy a lény alól valamilyen úton-módon ki tudjon kászálódni. Úgy fest, hogy a zöldes bőrű gyíkot hiába próbálja botot tartó kezével letolni magáról, nem túl sok sikerrel jár.*
~De legalább túléltem!~
*A vérében szétáramló adrenalin természetesen nem hagyja nyugodni, s arra sarkallja, hogy próbálja magát valamilyen eszközzel kiszabadítani, mert nem elég, hogy társainak még szüksége lehet a segítségére, de mindaddig, míg ez a dög rajta pihen, kiszolgáltatottá vált egy újabb, másik irányból érkező támadással szemben.*
~Nyavalyás dög!~
*Egyre nehezebben kap levegőt, s ez bosszantja, így egy újabb szabadulási kísérletnek az idejét elérkezettnek látja. Ezúttal földön heverő testét is kihasználja annak érdekében, hogy oldalra döntse a lényt, akinek talán súlypontja magasan van, s így esély nyílhat a sikerre. Ha most sem jön össze a próbálkozása, akkor addig próbálkozik, míg teljesen el nem hagyja ereje a fáradtságtól. Utóbbi esetben kénytelen lesz valakitől segítséget kérni. Persze csak akkor, ha lesz kitől, ha társai győztesként kerülnek ki a harcból.*
A hozzászólást Darel (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.22 11:21:51, a következő indokkal:
Korhatár jelzés.
//Barlangászok//
*Majdnem úgy történik minden, ahogy a terveiben meg volt írva. A lény minden vakmerőségét, vagy bolondságát latba vetve veti rá magát a mágusra. A beérkező súlytól a vártnak megfelelően zuhanni kezd, s a másik kezében lévő kard is teszi a dolgát, s mélyen az áldozat hasába fúródik. Sajnos nem történik minden úgy, ahogyan eltervezte. A lény nehéz, mint a dög, így esélye sincs arra, hogy maga fölött átlendítve valamiféle látványos végkifejletet varázsoljon a társaság szeme elé. Mindezek mellett még kissé össze is töri magát, hiszen nem kellemes érzés, ahogy a földre csattan, főleg, hogy egy rázuhanó súllyal is meg kell küzdenie, ami kissé megszorítja alhasi tájékát, s levegő hiányában némi szédüléssel is meg kell küzdenie, a vergődő lénynek való ellenállásról nem is beszélve. Mégis, úgy tűnik, hogy döntése nem bizonyul rossznak, annak ellenére sem, hogy alapvetően nem harcos találta ki. Sőt, lényegében rajta kívül mindenki jártas a küzdelemben, s így lehet éppen az ő szégyenük is, hogy egy mágus előbb végzett az áldozatával -aki ráadásul ereje teljében volt-, mint a harcosok.*
~De kurva nehéz vagy, Aranyom!~
*Persze, még mindig el kell intéznie, hogy a lény alól valamilyen úton-módon ki tudjon kászálódni. Úgy fest, hogy a zöldes bőrű gyíkot hiába próbálja botot tartó kezével letolni magáról, nem túl sok sikerrel jár.*
~De legalább túléltem!~
*A vérében szétáramló adrenalin természetesen nem hagyja nyugodni, s arra sarkallja, hogy próbálja magát valamilyen eszközzel kiszabadítani, mert nem elég, hogy társainak még szüksége lehet a segítségére, de mindaddig, míg ez a dög rajta pihen, kiszolgáltatottá vált egy újabb, másik irányból érkező támadással szemben.*
~Nyavalyás dög!~
*Egyre nehezebben kap levegőt, s ez bosszantja, így egy újabb szabadulási kísérletnek az idejét elérkezettnek látja. Ezúttal földön heverő testét is kihasználja annak érdekében, hogy oldalra döntse a lényt, akinek talán súlypontja magasan van, s így esély nyílhat a sikerre. Ha most sem jön össze a próbálkozása, akkor addig próbálkozik, míg teljesen el nem hagyja ereje a fáradtságtól. Utóbbi esetben kénytelen lesz valakitől segítséget kérni. Persze csak akkor, ha lesz kitől, ha társai győztesként kerülnek ki a harcból.*
A hozzászólást Darel (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.04.22 11:21:51, a következő indokkal:
Korhatár jelzés.
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-21 07:43:05
Üzenet elküldve: 2015-04-21 07:43:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Nem gondolta volna, hogy valaha is zavarni fogja, hogy egy kétméteres, gyíktestű, békafejű, villásnyelvű kis valami nem vesz róla tudomást, bár sejti, hogy ennek még mindig, ahhoz lehet köze, aminek következtében ő is megindult a férfi felé, bármi is legyen az.
Ám támadása és figyelemfelkeltése végül mégis csak sikerrel jár és ez már ez valami az ő szemében. Hangos szisszenés a jutalma érte, s már érkezik is felé a karom, hogy lesújtson rá, fejmagasságban. Ez elől még csak fejét húzza hátra, hogy kitérjen előle, ám résen kell lennie, hiszen már érkezik is az karmos áldás a másik irányból. Nem kívánja szablyájával felfogni a támadást, hiszen azzal csak saját magának adna egy mínuszt, azzal, ha a lény lefoglalná kardos kezét, majd a másik irányból ismételten lecsapna rá. Így végül minden lendületét beveti abba, hogy hátraszökkenjen a támadás elől, s ha sikerrel jár és kellő távolságba kerül a lénytől, mielőtt az megindulhatna, akkor átveszi baljába a szablyát, s az övén függő egyik dobótőre után nyúl. Tesz még pár lépést hátrafelé a biztonság kedvéért, majd becélozza a lény egyik szemét, vesz egy mélylélegzetet és elhajítja a célzófegyvert. Teszi ezt azért, mert láthatóan vaskos bőre van ellenfelének, így ha kardjával csapkodná, akkor eltartana egy ideig, mire talán képes lenne neki újabb sebet szerezni, így talán, ha eltalálja jókora, tányérméretű szemét, akkor okozhat neki akkora fájdalmat, hogy lekösse vele figyelmét egy időre, majd ismét kardforgató kezébe fogja a közelharci fegyvert és kihasználva ezt a pillanatot, újfent támadhasson. Minden persze az időzítésen és a gyorsaságon múlik, na meg persze azon, hogy képes-e normálisan célozni.*
*Nem gondolta volna, hogy valaha is zavarni fogja, hogy egy kétméteres, gyíktestű, békafejű, villásnyelvű kis valami nem vesz róla tudomást, bár sejti, hogy ennek még mindig, ahhoz lehet köze, aminek következtében ő is megindult a férfi felé, bármi is legyen az.
Ám támadása és figyelemfelkeltése végül mégis csak sikerrel jár és ez már ez valami az ő szemében. Hangos szisszenés a jutalma érte, s már érkezik is felé a karom, hogy lesújtson rá, fejmagasságban. Ez elől még csak fejét húzza hátra, hogy kitérjen előle, ám résen kell lennie, hiszen már érkezik is az karmos áldás a másik irányból. Nem kívánja szablyájával felfogni a támadást, hiszen azzal csak saját magának adna egy mínuszt, azzal, ha a lény lefoglalná kardos kezét, majd a másik irányból ismételten lecsapna rá. Így végül minden lendületét beveti abba, hogy hátraszökkenjen a támadás elől, s ha sikerrel jár és kellő távolságba kerül a lénytől, mielőtt az megindulhatna, akkor átveszi baljába a szablyát, s az övén függő egyik dobótőre után nyúl. Tesz még pár lépést hátrafelé a biztonság kedvéért, majd becélozza a lény egyik szemét, vesz egy mélylélegzetet és elhajítja a célzófegyvert. Teszi ezt azért, mert láthatóan vaskos bőre van ellenfelének, így ha kardjával csapkodná, akkor eltartana egy ideig, mire talán képes lenne neki újabb sebet szerezni, így talán, ha eltalálja jókora, tányérméretű szemét, akkor okozhat neki akkora fájdalmat, hogy lekösse vele figyelmét egy időre, majd ismét kardforgató kezébe fogja a közelharci fegyvert és kihasználva ezt a pillanatot, újfent támadhasson. Minden persze az időzítésen és a gyorsaságon múlik, na meg persze azon, hogy képes-e normálisan célozni.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-20 18:54:03
Üzenet elküldve: 2015-04-20 18:54:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Rögtönzött ötlete nem járt sikerrel. Úgy tűnik, hogy a varázslat kevés ideig tart, s magába átkozódik is ezért. Így jár az, aki nem ismeri a varázslatokat, s azoknak hatóidejét. Menten meg is fogadja, hogy amint ezt túlélik, és még néhány dolgon keresztülmegy, rögtön elmegy a Mágustoronyba, s kitanulja magát. Vagy legalábbis kicsit utána néz a dolgoknak. Úgy tartják, akik oda járnak, hogy van ott egy remete mágus, majd segítségét „kéri”.
De jelenleg nincs ideje ezen elmélkednie, hiszen csapását a karmos szörnyike hárította. Mégpedig önön kezével.*
- Hogy emésztődnél meg a kráken gyomrában.
*Szitkozódik fogai között. A második találta betalál, s némi öröm ujjongásba is kezdene, de látja, hogy sebe nem mély. De legalább a bőrét már sikerült felhasítania. Figyelne közben a többiekre is, de most van kisebb, s nagyobb gondja is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, annak a hártyás szeme szerűsége felé célozva köpi le. Nem tudja, hogy ezek a lények látnak-e vagy sem, de mindenféleképpen zavaró, ha a másikat leköpik. S az ilyen sok esetben elvonja a figyelmet, amíg amaz hátrál. A szörnyike tétovázása nem tart sokáig, s máris támad újra, karmos kezével kapna felé. Nincs más lehetősége, minthogy kitérjen előle. Előbb csak pár lépést tesz hátra, majd egyszerűen csak kilép oldalra. Karját maga mellett lógatja, s várja, hogy a már kicsit sem lassú lény közelebb kerüljön hozzá. Hiszen, ha még amaz még mindig karját előre nyújtva támad felé, akkor egy laza csuklómozdulattal, a szablyáját felemeli, majd a lény csuklóit veszi támadásba. S ha netalán ez sikerrel járna, akkor gyors léptekkel a lény mögé próbál kerülni, s egy újabb, igazán egyszerű mozdulattal szúrná hátba szerencsétlen párát. Ha az első csapás sikerül.*
*Rögtönzött ötlete nem járt sikerrel. Úgy tűnik, hogy a varázslat kevés ideig tart, s magába átkozódik is ezért. Így jár az, aki nem ismeri a varázslatokat, s azoknak hatóidejét. Menten meg is fogadja, hogy amint ezt túlélik, és még néhány dolgon keresztülmegy, rögtön elmegy a Mágustoronyba, s kitanulja magát. Vagy legalábbis kicsit utána néz a dolgoknak. Úgy tartják, akik oda járnak, hogy van ott egy remete mágus, majd segítségét „kéri”.
De jelenleg nincs ideje ezen elmélkednie, hiszen csapását a karmos szörnyike hárította. Mégpedig önön kezével.*
- Hogy emésztődnél meg a kráken gyomrában.
*Szitkozódik fogai között. A második találta betalál, s némi öröm ujjongásba is kezdene, de látja, hogy sebe nem mély. De legalább a bőrét már sikerült felhasítania. Figyelne közben a többiekre is, de most van kisebb, s nagyobb gondja is. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, annak a hártyás szeme szerűsége felé célozva köpi le. Nem tudja, hogy ezek a lények látnak-e vagy sem, de mindenféleképpen zavaró, ha a másikat leköpik. S az ilyen sok esetben elvonja a figyelmet, amíg amaz hátrál. A szörnyike tétovázása nem tart sokáig, s máris támad újra, karmos kezével kapna felé. Nincs más lehetősége, minthogy kitérjen előle. Előbb csak pár lépést tesz hátra, majd egyszerűen csak kilép oldalra. Karját maga mellett lógatja, s várja, hogy a már kicsit sem lassú lény közelebb kerüljön hozzá. Hiszen, ha még amaz még mindig karját előre nyújtva támad felé, akkor egy laza csuklómozdulattal, a szablyáját felemeli, majd a lény csuklóit veszi támadásba. S ha netalán ez sikerrel járna, akkor gyors léptekkel a lény mögé próbál kerülni, s egy újabb, igazán egyszerű mozdulattal szúrná hátba szerencsétlen párát. Ha az első csapás sikerül.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-20 05:46:51
Üzenet elküldve: 2015-04-20 05:46:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Hiába, sokat kell még tanulnia, hisz hiába hadarja el a varázslat igéit, nem történik semmi. Viszont a támadása sikerül, s a penge beletép a dög torkába, csak nem eléggé. *
- Dögölj meg! -
* Mordul fel, miután keményet csattan a gyík könyöke az arcán. Úgy dönt, ezúttal kissé más módszert alkalmaz a lény ellen. Látja a másik támadási szándékát, de nem mozdul addig, míg a lény neki nem ront. Akkor viszont, megpróbál a jobb vállával a dög derekának nekimenni és saját erejét, illetve a villásnyelvű lendületét kihasználva, áthajítani a háta mögé. Amennyiben terve sikerül, úgy a másik nagyot nyekkenve fog a háta mögé érkezni, így Wramnak lesz ideje, hogy karddal is támadjon. Amennyiben nem sikerülne, úgy a kialakuló birkózás közben igyekszik belevágni a másikba a fegyverét, lehetőleg hátulról, vagy oldalról. *
* Hiába, sokat kell még tanulnia, hisz hiába hadarja el a varázslat igéit, nem történik semmi. Viszont a támadása sikerül, s a penge beletép a dög torkába, csak nem eléggé. *
- Dögölj meg! -
* Mordul fel, miután keményet csattan a gyík könyöke az arcán. Úgy dönt, ezúttal kissé más módszert alkalmaz a lény ellen. Látja a másik támadási szándékát, de nem mozdul addig, míg a lény neki nem ront. Akkor viszont, megpróbál a jobb vállával a dög derekának nekimenni és saját erejét, illetve a villásnyelvű lendületét kihasználva, áthajítani a háta mögé. Amennyiben terve sikerül, úgy a másik nagyot nyekkenve fog a háta mögé érkezni, így Wramnak lesz ideje, hogy karddal is támadjon. Amennyiben nem sikerülne, úgy a kialakuló birkózás közben igyekszik belevágni a másikba a fegyverét, lehetőleg hátulról, vagy oldalról. *
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-19 21:17:40
Üzenet elküldve: 2015-04-19 21:17:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Barlangászok//
// Nadae //
* Úgy dönt a lassúcska után lódul, meghagyva a másikat az orknak. Lassú ugyan de nem teljesen csigabiga, mindenesetre mikor éppen rákészülne a lány és gondosan megtervezett csapását véghez vinné, a lény is magához tér s figyelme ismét a lány felé fordul, sebességét is visszanyerni látszik hiszen pont a csapás pillanatát sikerül elkapnia így a kardot tulajdon karmos kezével hárítja. De a lány csak nem hagyja abba a támadásokat így érkezik is a következő vágás, ami keresztbe vágja fel a lény mellkasát. Ahogy szalad a penge a vastag bőrben, igaz húst is ér de érezhetően masszív az a bőrréteg. Ettől függetlenül a második vágás már jóval sikeresebb az előzőnél. Fel is sziszeg villás nyelvével, majd ahogy hátrahőkölésből visszanyeri egyensúlyát, esetlen támadást intéz a lány irányába. Két karmos karját előbb széttárja majd egyszerre két oldalról igyekszik végighasítani a finom ember húst, olyan felsőtest magasságban. Igazság szerint a lánynak még bőven van ideje kitérni hiszen a lény a teljes sebességét még nem nyerte vissza, úgy látszik az a fránya ork igencsak beleköpött a levesébe. Persze megkockáztathat egy támadást is a kalóz, de ez esetben a lény is sikerrel végigszántja majd a felsőtestét, ami nem biztos, hogy jó élmény lenne. A döntés a kalóz a kezében. *
// Taran //
* A mágusnak nem sikerült hárítani az első csapást, de nem sokat pihenhet hiszen már érkezik is a következő. Úgy dönt áldozatot játszik, talán sikerrel jár. A lény ugrik ő pedig botját keresztbe veti elé, hogy az legyen a célpont, ez sikerül is, de egy kézzel nehéz volna megtartani, lévén a másik éppen a kardal babrál, hogy előkészítse a valódi támadást, a nyársalást! A terve nem rossz, de az embernek csak két keze van (ilyen helyzetekben sajnos).
A lény ugrása sikeres, és a kard holléte nem különösebben zavarja, mintha csak vak volna (meg lehet az is? jó kérdés, hiszen a fény sem különösebben zavarja melyre tán felfigyelhet majd a mágus ha kikerül ebből a kalamajkából).
Bizony igen komoly súlya van ennek a förmedvénynek és ezt most érezheti is Taran amint a botját éri a két karmos kéz és nehezedik rá teljes testtel az ugrásból. Aztán a kardot tartó kéz hirtelen megakad és közösen csattannak a hideg kőpadlón. A rémség fűrészes fogai szakadatlan csattognak a mágus arcától pár centire, jól jött azért az a bot máskülönben most igencsak gyíkeledel lenne a mágus arcbőre. Kapálódzik a rémség és egyre közelebb ér a mágus arcához aztán hirtelen egy utolsó sziszeg és hosszú villás nyelve kigördül pofájából. Remeg még kettőt majd nem mozdul. Taran kezén valami folyadék kúszik végig... Egyedül nehéz lesz kimászni a súlyos test alól, mert úgy látszik a kardot éppen jókor emelte, amaz pedig kapálózás közben tövig húzta magát a pengén. *
// Dyntina //
* A lény mintha tudomást sem venne a lányról indul meg Taran felé. Hártyás lábai csak úgy mint ujjai, karmokban végződnek. A támadás a térdhajlatba sikerrel jár (elég nehéz volna egy ilyen hátulról mért csapást elvéteni olyan ellenfélre aki abszolúte nem számít rá). Minek eredménye, egy hangos felsziszegés és egy reflexszerű hátrakaszálás a jobb karral. Ez elől még gond nélkül kitérhet a lány hiszen abszolúte céltalanul száguldanak el az éles karmok szinte fej magasságban. De itt nem áll meg a barátunk, amint ezt befejezi már követi is a másik karja és az előző nyomdokain ez kissé keresztbe érkezik, itt már elkél némi reflex a vöröskétől de jó kardforgató lévén nagy az esélye a hárításra. *
// Wram //
* A varázslata nem jár sikerrel, így lövés nélkül halad tovább a hálót lóbáló felé. Úgy dönt az utolsó pillanatban irányt vált és oldalról támadja meg a gyíkszerű rémséget. A kitérés jó ötletnek tűnt mert éppen a háló hajítását végezte barátunk mikor Wram ellépett mellette így még a nyakra mért támadásra is van ideje. Normál esetben egy ilyen nyaki támadás vélhetően végezne egy emberrel. De az ork is megtapasztalhatja, hogy ezeknek a bőre bizony igen vaskos. Tőre komoly sebet ejt ugyan a (vélhetően) gyengébb ponton, de a jelek szerint inkább dühítésre volt alkalmas ez a támadás. Nem is marad viszonzatlanul, egy jól irányzott könyökkel arcon is csapja az orkot fájdalmában. Sötét olajos vére komoly kis folyamként zúdul lefelé a nyakából. Bizonyára fájhatott neki de a kivégzéshez még kevésnek bizonyul. Az ork felé fordul és már lódul is meg, hogy karmaival csapást mérjen a szintén zöld bőrűre. Ha csak nem tesz valamit még időben ez ellen... *
// Nadae //
* Úgy dönt a lassúcska után lódul, meghagyva a másikat az orknak. Lassú ugyan de nem teljesen csigabiga, mindenesetre mikor éppen rákészülne a lány és gondosan megtervezett csapását véghez vinné, a lény is magához tér s figyelme ismét a lány felé fordul, sebességét is visszanyerni látszik hiszen pont a csapás pillanatát sikerül elkapnia így a kardot tulajdon karmos kezével hárítja. De a lány csak nem hagyja abba a támadásokat így érkezik is a következő vágás, ami keresztbe vágja fel a lény mellkasát. Ahogy szalad a penge a vastag bőrben, igaz húst is ér de érezhetően masszív az a bőrréteg. Ettől függetlenül a második vágás már jóval sikeresebb az előzőnél. Fel is sziszeg villás nyelvével, majd ahogy hátrahőkölésből visszanyeri egyensúlyát, esetlen támadást intéz a lány irányába. Két karmos karját előbb széttárja majd egyszerre két oldalról igyekszik végighasítani a finom ember húst, olyan felsőtest magasságban. Igazság szerint a lánynak még bőven van ideje kitérni hiszen a lény a teljes sebességét még nem nyerte vissza, úgy látszik az a fránya ork igencsak beleköpött a levesébe. Persze megkockáztathat egy támadást is a kalóz, de ez esetben a lény is sikerrel végigszántja majd a felsőtestét, ami nem biztos, hogy jó élmény lenne. A döntés a kalóz a kezében. *
// Taran //
* A mágusnak nem sikerült hárítani az első csapást, de nem sokat pihenhet hiszen már érkezik is a következő. Úgy dönt áldozatot játszik, talán sikerrel jár. A lény ugrik ő pedig botját keresztbe veti elé, hogy az legyen a célpont, ez sikerül is, de egy kézzel nehéz volna megtartani, lévén a másik éppen a kardal babrál, hogy előkészítse a valódi támadást, a nyársalást! A terve nem rossz, de az embernek csak két keze van (ilyen helyzetekben sajnos).
A lény ugrása sikeres, és a kard holléte nem különösebben zavarja, mintha csak vak volna (meg lehet az is? jó kérdés, hiszen a fény sem különösebben zavarja melyre tán felfigyelhet majd a mágus ha kikerül ebből a kalamajkából).
Bizony igen komoly súlya van ennek a förmedvénynek és ezt most érezheti is Taran amint a botját éri a két karmos kéz és nehezedik rá teljes testtel az ugrásból. Aztán a kardot tartó kéz hirtelen megakad és közösen csattannak a hideg kőpadlón. A rémség fűrészes fogai szakadatlan csattognak a mágus arcától pár centire, jól jött azért az a bot máskülönben most igencsak gyíkeledel lenne a mágus arcbőre. Kapálódzik a rémség és egyre közelebb ér a mágus arcához aztán hirtelen egy utolsó sziszeg és hosszú villás nyelve kigördül pofájából. Remeg még kettőt majd nem mozdul. Taran kezén valami folyadék kúszik végig... Egyedül nehéz lesz kimászni a súlyos test alól, mert úgy látszik a kardot éppen jókor emelte, amaz pedig kapálózás közben tövig húzta magát a pengén. *
// Dyntina //
* A lény mintha tudomást sem venne a lányról indul meg Taran felé. Hártyás lábai csak úgy mint ujjai, karmokban végződnek. A támadás a térdhajlatba sikerrel jár (elég nehéz volna egy ilyen hátulról mért csapást elvéteni olyan ellenfélre aki abszolúte nem számít rá). Minek eredménye, egy hangos felsziszegés és egy reflexszerű hátrakaszálás a jobb karral. Ez elől még gond nélkül kitérhet a lány hiszen abszolúte céltalanul száguldanak el az éles karmok szinte fej magasságban. De itt nem áll meg a barátunk, amint ezt befejezi már követi is a másik karja és az előző nyomdokain ez kissé keresztbe érkezik, itt már elkél némi reflex a vöröskétől de jó kardforgató lévén nagy az esélye a hárításra. *
// Wram //
* A varázslata nem jár sikerrel, így lövés nélkül halad tovább a hálót lóbáló felé. Úgy dönt az utolsó pillanatban irányt vált és oldalról támadja meg a gyíkszerű rémséget. A kitérés jó ötletnek tűnt mert éppen a háló hajítását végezte barátunk mikor Wram ellépett mellette így még a nyakra mért támadásra is van ideje. Normál esetben egy ilyen nyaki támadás vélhetően végezne egy emberrel. De az ork is megtapasztalhatja, hogy ezeknek a bőre bizony igen vaskos. Tőre komoly sebet ejt ugyan a (vélhetően) gyengébb ponton, de a jelek szerint inkább dühítésre volt alkalmas ez a támadás. Nem is marad viszonzatlanul, egy jól irányzott könyökkel arcon is csapja az orkot fájdalmában. Sötét olajos vére komoly kis folyamként zúdul lefelé a nyakából. Bizonyára fájhatott neki de a kivégzéshez még kevésnek bizonyul. Az ork felé fordul és már lódul is meg, hogy karmaival csapást mérjen a szintén zöld bőrűre. Ha csak nem tesz valamit még időben ez ellen... *
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-16 23:14:13
Üzenet elküldve: 2015-04-16 23:14:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* A várt izgalom nem várt hevességgel veti magát a csapatra, nem túl kellemes ábrázatú gyíklények képében. Szerencsére Wram könnyen megbírkózik a hálóval, s mágiája sem hagyja cserben, Nadae pedig úgy látszik, végez az ellenféllel. De ahogy az történni szokott, most is közbe avatkozik a sors. *
~ Taran. ~
* Merül fel a név az orkban, hisz felismeri a varázslatot, ami mindenki figyelmét a tanoncra irányítja. *
~ Ennél azért többet vártam tőled. ~
* Mormolja, majd felmérve a helyzetet, és a lány egyértelmű választását, megindul az utoljára felbukkanó dög felé. Ismét mágiájához nyúl, remélve, hogy sikerül, így könnyen eltalálhatja a hálót szorongató rémséget. Amennyiben sikerül, úgy az utolsó pillanatban ellöki magát a talajtól, s fentről lefelé döfve, teljes lendületét beleadva a támadásba, próbálja meg eltalálni a lényt. Ha nem sikerül, úgy szintén az utolsó pillanatban, oldalra tér ki, s onnan mér csapást a dögre, lehetőleg nyak magasságban. *
Wram Vrauk megpróbált varázsolni egy Mana lövedék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* A várt izgalom nem várt hevességgel veti magát a csapatra, nem túl kellemes ábrázatú gyíklények képében. Szerencsére Wram könnyen megbírkózik a hálóval, s mágiája sem hagyja cserben, Nadae pedig úgy látszik, végez az ellenféllel. De ahogy az történni szokott, most is közbe avatkozik a sors. *
~ Taran. ~
* Merül fel a név az orkban, hisz felismeri a varázslatot, ami mindenki figyelmét a tanoncra irányítja. *
~ Ennél azért többet vártam tőled. ~
* Mormolja, majd felmérve a helyzetet, és a lány egyértelmű választását, megindul az utoljára felbukkanó dög felé. Ismét mágiájához nyúl, remélve, hogy sikerül, így könnyen eltalálhatja a hálót szorongató rémséget. Amennyiben sikerül, úgy az utolsó pillanatban ellöki magát a talajtól, s fentről lefelé döfve, teljes lendületét beleadva a támadásba, próbálja meg eltalálni a lényt. Ha nem sikerül, úgy szintén az utolsó pillanatban, oldalra tér ki, s onnan mér csapást a dögre, lehetőleg nyak magasságban. *
Wram Vrauk megpróbált varázsolni egy Mana lövedék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-16 21:47:47
Üzenet elküldve: 2015-04-16 21:47:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Szegénynek gyakorlatilag ideje sincs felfognia mi zajlik körülötte. Mindenhonnan ezek a gusztustalan kis förmedvények másznak elő, bár jó hír számára, hogy láthatóan van testük, s nem csak valamiféle anyagtalan lelkek bolygatják meg a kis csapatot felfedezőtúrájukban.
De ez most nem is lényeges számára, szablyáját lendíti, hogy megsebezze a dögöt, amikor hirtelen teste nem engedelmeskedik akaratának, s valami megmagyarázhatatlan indokból, hirtelen már nem is érdekli a zöldemény, pusztán azt érzi, hogy muszáj Taran közelébe férkőznie. Testét mintha valaki más irányítaná, robotszerű léptekkel halad a mágus felé, pontosan a gyík mögött a férfi felé, s mikor a föld felé szegezi tekintetét, megannyi undorítóbb undorítóbb földalatti teremtmény özönli a talajt. A fennálló, egyébként igenis veszélyes helyzet ellenére sem tudja magát meghazudtolni.*
- Fúúúj! *Sipítja, miközben arcára undorodó grimaszt húz. Legszívesebben lábával toporzékolna, de ehelyett még mindig csak közeledik a férfi felé, amint azonban ez megtörténik, a késztetés elmúlik. Ő ugyan nem ért a varázslatokhoz, s igen jól ismert a feléjük való bizalmatlankodása, de egészen biztos benne, hogy ami most történt, az minden volt, csak nem természetes.
Az események pedig felgyorsulnak, a Taran mellett tanyázó gyíkocska rögtön le is támadja a férfit, de láthatóan halálos sebet nem ejtett rajta.
Egy gyors helyszínelést végez, ott van egy Nadaeknál, aki szintén feléjük tart, ott az ő pajtása aki szintén a mágus felé tart, ott egy harmadik, aki éppen a tanoncra kívánja vetni magát, s ha jól látja, a háttérből is közeledik egy. Idejéből viszont többre nem futja, a férfi láthatóan készül valamire, így ő úgy dönt, befejezi párbaját azzal a gusztustalan kis förmedvénnyel, akivel néhány pillanattal ezelőtt már lecsapni kívánták egymást.*
- Én is itt vagyok. *Mondja némi sértettséggel, majd kezébe szorítja kardját és mivel a lény mögött haladt, így hátulról kardjának pengéjével végigszántja a kis mocsok térdhajlatát, abban bízva, hogy ott vékonyabb a bőr, s érzékenyebb is. Ha azonban térdre nem is tudja kényszeríteni ezzel a csapásával, talán a figyelmet ismét magára vonhatja, amíg a férfi esetlegesen véghez tudja vinni a tervét.*
*Szegénynek gyakorlatilag ideje sincs felfognia mi zajlik körülötte. Mindenhonnan ezek a gusztustalan kis förmedvények másznak elő, bár jó hír számára, hogy láthatóan van testük, s nem csak valamiféle anyagtalan lelkek bolygatják meg a kis csapatot felfedezőtúrájukban.
De ez most nem is lényeges számára, szablyáját lendíti, hogy megsebezze a dögöt, amikor hirtelen teste nem engedelmeskedik akaratának, s valami megmagyarázhatatlan indokból, hirtelen már nem is érdekli a zöldemény, pusztán azt érzi, hogy muszáj Taran közelébe férkőznie. Testét mintha valaki más irányítaná, robotszerű léptekkel halad a mágus felé, pontosan a gyík mögött a férfi felé, s mikor a föld felé szegezi tekintetét, megannyi undorítóbb undorítóbb földalatti teremtmény özönli a talajt. A fennálló, egyébként igenis veszélyes helyzet ellenére sem tudja magát meghazudtolni.*
- Fúúúj! *Sipítja, miközben arcára undorodó grimaszt húz. Legszívesebben lábával toporzékolna, de ehelyett még mindig csak közeledik a férfi felé, amint azonban ez megtörténik, a késztetés elmúlik. Ő ugyan nem ért a varázslatokhoz, s igen jól ismert a feléjük való bizalmatlankodása, de egészen biztos benne, hogy ami most történt, az minden volt, csak nem természetes.
Az események pedig felgyorsulnak, a Taran mellett tanyázó gyíkocska rögtön le is támadja a férfit, de láthatóan halálos sebet nem ejtett rajta.
Egy gyors helyszínelést végez, ott van egy Nadaeknál, aki szintén feléjük tart, ott az ő pajtása aki szintén a mágus felé tart, ott egy harmadik, aki éppen a tanoncra kívánja vetni magát, s ha jól látja, a háttérből is közeledik egy. Idejéből viszont többre nem futja, a férfi láthatóan készül valamire, így ő úgy dönt, befejezi párbaját azzal a gusztustalan kis förmedvénnyel, akivel néhány pillanattal ezelőtt már lecsapni kívánták egymást.*
- Én is itt vagyok. *Mondja némi sértettséggel, majd kezébe szorítja kardját és mivel a lény mögött haladt, így hátulról kardjának pengéjével végigszántja a kis mocsok térdhajlatát, abban bízva, hogy ott vékonyabb a bőr, s érzékenyebb is. Ha azonban térdre nem is tudja kényszeríteni ezzel a csapásával, talán a figyelmet ismét magára vonhatja, amíg a férfi esetlegesen véghez tudja vinni a tervét.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-16 19:06:21
Üzenet elküldve: 2015-04-16 19:06:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászok//
*Ő nem látja, amint az ork boszorkánymester megcsillogtatja tudását, hiszen túlságosan leköti gyíkszerű ellenfele. Azt látja, hogy a barlang sötétjében egy kék színű fény felvillan, de nincs ideje azzal foglalkozni. Míg más eljátszik az ellenfelével, s nevetgél, ő az életéért küzd.
Varázslata meghozza az elvárt eredményt, s időt nyer a többieknek, bár a harc miatt ennek a nem elhanyagolható ténynek nincs tudatában.
Sőt, abban sem egészen biztos, hogy jó döntést hozott, hiszen megmozdul alatta a talaj. Ez pontosan az a tény, amit nem szabad figyelmen kívül hagynia, s így tekintetét a földre szegezi. Egy pillanat csupán, míg felméri, hogy vélhetően -hiszen nehezen látja- csak hangyákról, pókokról és egyéb csúszómászókról van szó, ám ez a pillanat arra tökéletesen elegendő, hogy koncentrációját megzavarja, s ne bírja teljesen kivédeni az ellene irányuló támadást, valamint hogy csapása ne teljes valójában érje el a gyíkot, mint ahogy tervezte. Az eredmény a testén ejtett három sekély vágás, mit ellenfele karmai okoztak.*
-Ssszz!
*Szisszen fel a pillanatnyi fájdalomtól, de nincs sok ideje mérlegelni, hiszen ellenfele ugrásra készül.*
~És én hagyni fogom!~
*Botját a mellkasa elé, keresztben megemeli, hogy akadályozza a lényt abban, hogy meg tudja marni az arcát, vagy hogy újabb sebet ejtsen a felsőtestén. Ezzel egy időben a másik kezével a kardját hátrébb húzza egy keveset, nehogy a lényt elrettentse az ugrástól, s kivárja azt a pár másodpercet. Ha terve sikerül, akkor engedve a gyík testsúlyának, hátraveti magát a földre. Vélhetően a leérkezés kissé fájni fog neki, de koránt sem annyira, mint ellenfelének, hiszen ha számításai nem csalnak, a talajra merőlegesen álló, s azon biztos támasztékot szerző kard a keményebb páncélon is áthatol ellenfele súlya alatt. Erre természetesen célzással segíti fegyverét a mágus. Fontos, hogy ideális szögben álljon a kard, olyannyira, hogy szinte csak erre figyel zuhanás közben. Természetesen, ha ötlete beválik, akkor teljes erejét beveti annak érdekében, hogy a földről érkező ellenerőt kihasználva kardjával együtt átlendítse maga fölött -mintegy bukfenceztetve, félkört leíratva- a lényt. Az akció nem csak látványos, de hasznos is, hiszen így könnyen ismét olyan helyzetbe kerülhet, hogy egy következő lehetőségnél fel tudjon állni, s nem nehezedik rá a gyík súlya, visszatartva őt.
Ha gondosan, de gyorsan megtervezett mozdulata kudarcot vall, akkor bal kezét kinyújtva, mágusbotjával próbálja meg magától távol tartani, majd oldal irányba ledönteni a lényt. Ez utóbbi veszélyes lehet, de kockázat nélkül nincs győzelem.*
*Ő nem látja, amint az ork boszorkánymester megcsillogtatja tudását, hiszen túlságosan leköti gyíkszerű ellenfele. Azt látja, hogy a barlang sötétjében egy kék színű fény felvillan, de nincs ideje azzal foglalkozni. Míg más eljátszik az ellenfelével, s nevetgél, ő az életéért küzd.
Varázslata meghozza az elvárt eredményt, s időt nyer a többieknek, bár a harc miatt ennek a nem elhanyagolható ténynek nincs tudatában.
Sőt, abban sem egészen biztos, hogy jó döntést hozott, hiszen megmozdul alatta a talaj. Ez pontosan az a tény, amit nem szabad figyelmen kívül hagynia, s így tekintetét a földre szegezi. Egy pillanat csupán, míg felméri, hogy vélhetően -hiszen nehezen látja- csak hangyákról, pókokról és egyéb csúszómászókról van szó, ám ez a pillanat arra tökéletesen elegendő, hogy koncentrációját megzavarja, s ne bírja teljesen kivédeni az ellene irányuló támadást, valamint hogy csapása ne teljes valójában érje el a gyíkot, mint ahogy tervezte. Az eredmény a testén ejtett három sekély vágás, mit ellenfele karmai okoztak.*
-Ssszz!
*Szisszen fel a pillanatnyi fájdalomtól, de nincs sok ideje mérlegelni, hiszen ellenfele ugrásra készül.*
~És én hagyni fogom!~
*Botját a mellkasa elé, keresztben megemeli, hogy akadályozza a lényt abban, hogy meg tudja marni az arcát, vagy hogy újabb sebet ejtsen a felsőtestén. Ezzel egy időben a másik kezével a kardját hátrébb húzza egy keveset, nehogy a lényt elrettentse az ugrástól, s kivárja azt a pár másodpercet. Ha terve sikerül, akkor engedve a gyík testsúlyának, hátraveti magát a földre. Vélhetően a leérkezés kissé fájni fog neki, de koránt sem annyira, mint ellenfelének, hiszen ha számításai nem csalnak, a talajra merőlegesen álló, s azon biztos támasztékot szerző kard a keményebb páncélon is áthatol ellenfele súlya alatt. Erre természetesen célzással segíti fegyverét a mágus. Fontos, hogy ideális szögben álljon a kard, olyannyira, hogy szinte csak erre figyel zuhanás közben. Természetesen, ha ötlete beválik, akkor teljes erejét beveti annak érdekében, hogy a földről érkező ellenerőt kihasználva kardjával együtt átlendítse maga fölött -mintegy bukfenceztetve, félkört leíratva- a lényt. Az akció nem csak látványos, de hasznos is, hiszen így könnyen ismét olyan helyzetbe kerülhet, hogy egy következő lehetőségnél fel tudjon állni, s nem nehezedik rá a gyík súlya, visszatartva őt.
Ha gondosan, de gyorsan megtervezett mozdulata kudarcot vall, akkor bal kezét kinyújtva, mágusbotjával próbálja meg magától távol tartani, majd oldal irányba ledönteni a lényt. Ez utóbbi veszélyes lehet, de kockázat nélkül nincs győzelem.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-16 12:32:59
Üzenet elküldve: 2015-04-16 12:32:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Amíg épp elterelné a figyelmet Wramról, s már épp támadna, szeme sarkából látja, hogy egy kicsiny fénygömb zuhog el mellette. Noha nem nagy sebességgel, ám tekintetét mégis lecövekeli. Értetlenül pislog, hiszen ilyet ritkán lát az ember. Először azt hiszi, hogy valami támadás lehet, ám, amint célt ér a gömb, látja, hogy nem. Vagyis nem abban az értelemben, amiben ő hitte. Továbbra is értetlenül pislog, s karját is leengedi, fejét oldalra hajtja, ahogy nézi a belassult szörnyet. Úgy tűnik, hogy jelenleg rengeteg ideje van, s a lassú békaszerű valami is szórakoztatja. Elismerően tekint hátra Wramra.*
- Meglepetések tárháza vagy.
*Mondja afféle dicséretként, majd lekapja övéről a rumos üveget, s előbb még beleiszik, majd gondosan vissza is teszi helyére, mielőtt támadásba kezdene.
A támadás nem jár azzal a sikerrel, mint remélte. Bízott abban, hogy fel tudja a lény gyomrát hasítani, s megszabadítani őt, annak tartalmától. De a bőre kemény, akár egy páncél. S ez némileg idegesíti. Idegesen húzza ki a kardját a hasából, s csapna épp a feje irányába, ha nem történne hirtelen valami.
Egy újabb mágia, amit a kis tanonc bocsátott ki. Aminek mi az eredménye?
Legszívesebben elnevetné magát, hiszen az összes lény, így az ő kis lassújuk is. Viszont ennek a varázslatnak köszönhetően előbújik minden lény, no meg bogár, és csúszó mászó, mégpedig Dyntike közelébe. Mostmár nem tudja visszatartani nevetését, s kitör belőle egy jóleső kacaj, ahogy belegondol társnője reakciójába, majd könnyes tekintettel néz Wramra.*
- A lassút szeretnéd, vagy a hálósat? *Bök fejével az újonnan megjelent lény felé. Meg sem várja a választ, s máris indul a belassult felé. Szinte kényelmesen lépked felé, fütyörészve, majd mikor mellé él, s nem érzékel más veszélyt, akkor szablyáját a magasba tartja, s a fejét próbálja levágni, hátulról mért csapással. Ha nem sikerül, mert ott is kemény a bőre, akkor legalább csak elkábításában bízik. S máris keres egy újabb támadási lehetőséget, ami gyenge pontja lehet. Mondjuk a szeme, avagy a füle, avagy az árnyéka. Ha a bénító hatás még tart, akkor kényelmes tempóban kísérletezik rajta, mi is lehet a gyenge pontja. Viszont, ha nincs ideje, akkor pár gyors csapást mér rá, miközben szeme sarkából figyeli a többiek tevékenységét.*
*Amíg épp elterelné a figyelmet Wramról, s már épp támadna, szeme sarkából látja, hogy egy kicsiny fénygömb zuhog el mellette. Noha nem nagy sebességgel, ám tekintetét mégis lecövekeli. Értetlenül pislog, hiszen ilyet ritkán lát az ember. Először azt hiszi, hogy valami támadás lehet, ám, amint célt ér a gömb, látja, hogy nem. Vagyis nem abban az értelemben, amiben ő hitte. Továbbra is értetlenül pislog, s karját is leengedi, fejét oldalra hajtja, ahogy nézi a belassult szörnyet. Úgy tűnik, hogy jelenleg rengeteg ideje van, s a lassú békaszerű valami is szórakoztatja. Elismerően tekint hátra Wramra.*
- Meglepetések tárháza vagy.
*Mondja afféle dicséretként, majd lekapja övéről a rumos üveget, s előbb még beleiszik, majd gondosan vissza is teszi helyére, mielőtt támadásba kezdene.
A támadás nem jár azzal a sikerrel, mint remélte. Bízott abban, hogy fel tudja a lény gyomrát hasítani, s megszabadítani őt, annak tartalmától. De a bőre kemény, akár egy páncél. S ez némileg idegesíti. Idegesen húzza ki a kardját a hasából, s csapna épp a feje irányába, ha nem történne hirtelen valami.
Egy újabb mágia, amit a kis tanonc bocsátott ki. Aminek mi az eredménye?
Legszívesebben elnevetné magát, hiszen az összes lény, így az ő kis lassújuk is. Viszont ennek a varázslatnak köszönhetően előbújik minden lény, no meg bogár, és csúszó mászó, mégpedig Dyntike közelébe. Mostmár nem tudja visszatartani nevetését, s kitör belőle egy jóleső kacaj, ahogy belegondol társnője reakciójába, majd könnyes tekintettel néz Wramra.*
- A lassút szeretnéd, vagy a hálósat? *Bök fejével az újonnan megjelent lény felé. Meg sem várja a választ, s máris indul a belassult felé. Szinte kényelmesen lépked felé, fütyörészve, majd mikor mellé él, s nem érzékel más veszélyt, akkor szablyáját a magasba tartja, s a fejét próbálja levágni, hátulról mért csapással. Ha nem sikerül, mert ott is kemény a bőre, akkor legalább csak elkábításában bízik. S máris keres egy újabb támadási lehetőséget, ami gyenge pontja lehet. Mondjuk a szeme, avagy a füle, avagy az árnyéka. Ha a bénító hatás még tart, akkor kényelmes tempóban kísérletezik rajta, mi is lehet a gyenge pontja. Viszont, ha nincs ideje, akkor pár gyors csapást mér rá, miközben szeme sarkából figyeli a többiek tevékenységét.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-16 12:09:45
Üzenet elküldve: 2015-04-16 12:09:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Barlangászok//
* Az eddigi relatíve unalmas barlang felfedezés és találgatás, hogy mi is lehetett a hely (csempésztanya, búvóhely mi egyéb) hirtelen változik át káosszá a rajtaütés szerű támadásnak hála. A barlang jelenlegi lakói úgy látszik már figyelhették egy ideje a csapat ténykedését. Felkészülve várták őket a maguk egyszerű kis módján.
Elsőnek Wram kapja a meglepetést aki Nadae védelmét kihasználva (és a meglepetés erejét a támadók ellen fordítva) varázserejéhez fordul, sikeresen. A látvány a következő:
A lényt amely feléjük tart egy kicsiny fénygömb találja el, melynek hatására feltűnően lelassul a mozgása. Mintha csak valami kábulat hatása került volna az ember és lassítva látná az izmok minden egyes munkáját amint a testet előre viszik. Érdekes látvány főként mert jelenleg Nadae nak még egy fél hordó rumot is lenne ideje meginni mielőtt még a lény támadó közelségbe érne. Nem is beszélve arról, hogy Wram ennyi idő alatt nem csak kiszabadulhatna de vélhetően még a mellette álló kalózlányt is betekerhetné merő viccelődésből a hálóba. Na jó talán ez némi túlzás de mindenesetre a jelenet valóban humoros.
Ebből kifolyólag Nadae kitérése teljes nyugalomban megtörténhet, sőt az oldalról érkező támadása is halálos nyugalomban végigszaladhat a lény bordáin (már ha van neki olyan).
Kardja beleszalad a bőrbe, a húsba de azt érzékelheti, hogy igen vastag szinte páncélszerű bőre van. A lény támadása pedig erőtlenül (és persze nem éppen sietős tempóban) zúg el a lány mellett.
Aztán amikor felsziszegne a förmedvény akkor hirtelen érdekes esemény történik... *
// Mindenki //
* Taran szintén varázslathoz fordul, méghozzá nem is akármilyenhez. Magára vonja minden élőlény figyelmét. A hatás nem marad el. Dyntina éppen készülne a harca amikor valami hihetetlen késztetést érez, hogy Tarannal foglalkozzon. Persze a lény aki éppen lecsapni készült Dyntit sem tesz másként. Csapását mely nagy erővel zúdult volna a lányra leengedi maga mellé és gusztusosan fogazott fejét Taran felé fordítja. Ez igaz a többiekre is. Még a lassú barátunk is két üvöltésnek álcázott sziszegés között (lassan ugyebár!) de felé fordítja szemnek látszó eszközeit.
Aztán Taran lábánál lassan hangyák csapata kezd el araszolni, csak úgy mint néhány kisebb pók, giliszta és csúszómászók. Na meg persze a háttérben megbújt további 1 gyíkszerű lény is előkeveredik, aki eddig ügyesen álcázta magát. Vélhetően éppen valami turpisságra készült volna a csapat ellen. De persze erre ők sem számítottak, fránya mágusok...
Egy rövid idő lesz a többieknek míg mindenki felfogja mi történt. Viszont cserébe a csapaté a kezdemény majd lévén a lények nem az eszükről híresek, lassabb felfogásúak mint az emberek és egyebek.
Taran lényegében időt nyert a többieknek sikeresen!
Viszont magát igencsak bajba sodorta. A lábánál mászkáló kis barlangi csodák igencsak megzavarják az embert ha mindenféle hadonászásba akar kezdeni így a felé közeledő gyík (kinek figyelme eddig is rá irányult) Beviheti hihetetlenül kitervelt támadását ami egy egyszerű csapásban nyilvánul meg, karmai majd megteszik a dolgukat. Mivel a máguson nincs vért így a ruhája és a bőre kénytelen felfogni a támadást. A figyelem elterelésből fakadóan nem komoly a sérülés, némi tisztítást majd nem árt de szimplán három vékony kis vágáshoz lehetne hasonlítani ami majd igényel egy minimális ápolást. (Úgy látszik nem volt teljesen sikeres az a bizonyos támadás a gyíktól) A botja nem sok hasznot hoz ez esetben, viszont a kard már többet ér. A keresztvágás félig meddig sikerül. Ha komoly sebet nem is okoz de arra éppen jó volt, hogy megzavarja a förmedvényt a támadásban. Talán ez is közrejátszott a sérülés enyhítésében. De ezen majd később ráérnek gondolkodni.
A csapatnak most lehetősége nyílik támadásokra. A Tarant támadó viszont a (nem túl hatásos, de még is csak) vágásból folytatandó, rugaszkodásra készül. Ha nem tesz valami gyorsan a mágus (vagy a közelében lévő Dyntina) akkor a lény rávetődni készül, ugrásból fogja majd leteríteni a mágust. Persze ez ellen még van egy kis idő tenni.
A 4ik, eddig rejtőzködő lény pedig a törött hordók közül, indul meg egyelőre szintén Taran felé (ha már magára vonta a figyelmet) de ő jócskán távolabb van, kezében ő is régi hálót cipel melyet most maga mellé engedve húz a földön. Valószínűleg hasonló akcióra készült mint ami Wram-ot is meglepetésként érte. Hát, nem jött be... *
* Az eddigi relatíve unalmas barlang felfedezés és találgatás, hogy mi is lehetett a hely (csempésztanya, búvóhely mi egyéb) hirtelen változik át káosszá a rajtaütés szerű támadásnak hála. A barlang jelenlegi lakói úgy látszik már figyelhették egy ideje a csapat ténykedését. Felkészülve várták őket a maguk egyszerű kis módján.
Elsőnek Wram kapja a meglepetést aki Nadae védelmét kihasználva (és a meglepetés erejét a támadók ellen fordítva) varázserejéhez fordul, sikeresen. A látvány a következő:
A lényt amely feléjük tart egy kicsiny fénygömb találja el, melynek hatására feltűnően lelassul a mozgása. Mintha csak valami kábulat hatása került volna az ember és lassítva látná az izmok minden egyes munkáját amint a testet előre viszik. Érdekes látvány főként mert jelenleg Nadae nak még egy fél hordó rumot is lenne ideje meginni mielőtt még a lény támadó közelségbe érne. Nem is beszélve arról, hogy Wram ennyi idő alatt nem csak kiszabadulhatna de vélhetően még a mellette álló kalózlányt is betekerhetné merő viccelődésből a hálóba. Na jó talán ez némi túlzás de mindenesetre a jelenet valóban humoros.
Ebből kifolyólag Nadae kitérése teljes nyugalomban megtörténhet, sőt az oldalról érkező támadása is halálos nyugalomban végigszaladhat a lény bordáin (már ha van neki olyan).
Kardja beleszalad a bőrbe, a húsba de azt érzékelheti, hogy igen vastag szinte páncélszerű bőre van. A lény támadása pedig erőtlenül (és persze nem éppen sietős tempóban) zúg el a lány mellett.
Aztán amikor felsziszegne a förmedvény akkor hirtelen érdekes esemény történik... *
// Mindenki //
* Taran szintén varázslathoz fordul, méghozzá nem is akármilyenhez. Magára vonja minden élőlény figyelmét. A hatás nem marad el. Dyntina éppen készülne a harca amikor valami hihetetlen késztetést érez, hogy Tarannal foglalkozzon. Persze a lény aki éppen lecsapni készült Dyntit sem tesz másként. Csapását mely nagy erővel zúdult volna a lányra leengedi maga mellé és gusztusosan fogazott fejét Taran felé fordítja. Ez igaz a többiekre is. Még a lassú barátunk is két üvöltésnek álcázott sziszegés között (lassan ugyebár!) de felé fordítja szemnek látszó eszközeit.
Aztán Taran lábánál lassan hangyák csapata kezd el araszolni, csak úgy mint néhány kisebb pók, giliszta és csúszómászók. Na meg persze a háttérben megbújt további 1 gyíkszerű lény is előkeveredik, aki eddig ügyesen álcázta magát. Vélhetően éppen valami turpisságra készült volna a csapat ellen. De persze erre ők sem számítottak, fránya mágusok...
Egy rövid idő lesz a többieknek míg mindenki felfogja mi történt. Viszont cserébe a csapaté a kezdemény majd lévén a lények nem az eszükről híresek, lassabb felfogásúak mint az emberek és egyebek.
Taran lényegében időt nyert a többieknek sikeresen!
Viszont magát igencsak bajba sodorta. A lábánál mászkáló kis barlangi csodák igencsak megzavarják az embert ha mindenféle hadonászásba akar kezdeni így a felé közeledő gyík (kinek figyelme eddig is rá irányult) Beviheti hihetetlenül kitervelt támadását ami egy egyszerű csapásban nyilvánul meg, karmai majd megteszik a dolgukat. Mivel a máguson nincs vért így a ruhája és a bőre kénytelen felfogni a támadást. A figyelem elterelésből fakadóan nem komoly a sérülés, némi tisztítást majd nem árt de szimplán három vékony kis vágáshoz lehetne hasonlítani ami majd igényel egy minimális ápolást. (Úgy látszik nem volt teljesen sikeres az a bizonyos támadás a gyíktól) A botja nem sok hasznot hoz ez esetben, viszont a kard már többet ér. A keresztvágás félig meddig sikerül. Ha komoly sebet nem is okoz de arra éppen jó volt, hogy megzavarja a förmedvényt a támadásban. Talán ez is közrejátszott a sérülés enyhítésében. De ezen majd később ráérnek gondolkodni.
A csapatnak most lehetősége nyílik támadásokra. A Tarant támadó viszont a (nem túl hatásos, de még is csak) vágásból folytatandó, rugaszkodásra készül. Ha nem tesz valami gyorsan a mágus (vagy a közelében lévő Dyntina) akkor a lény rávetődni készül, ugrásból fogja majd leteríteni a mágust. Persze ez ellen még van egy kis idő tenni.
A 4ik, eddig rejtőzködő lény pedig a törött hordók közül, indul meg egyelőre szintén Taran felé (ha már magára vonta a figyelmet) de ő jócskán távolabb van, kezében ő is régi hálót cipel melyet most maga mellé engedve húz a földön. Valószínűleg hasonló akcióra készült mint ami Wram-ot is meglepetésként érte. Hát, nem jött be... *
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-14 07:41:23
Üzenet elküldve: 2015-04-14 07:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
- Lélekvesztő?
*A név nem túl bizalomgerjesztően hat a számára, így nem is meglepő, ha kissé nehézkesen akar megindulni a hajó felé, s mikor az első lépést megteszi, már meg is torpan. Az események másodperc gyorsasággal zajlanak körülöttük, gyanúja pedig, hogy túl nyugodt itt minden, végül beigazolódik.
Egy háló röppen a semmiből az orkra, majd a barlangot valami ismeretlen hang tölti be. Homlokát ráncolva kapkodja a fejét mindenféle irányba, amerről hangot hall, így háta mögé is, de hiába hunyorít nem tudja kivenni mi lehet az, mi rájuk tört, még csak annak pontosan helyét sem igazán látja. Csak, amikor Nadae felé pillant, akkor ölt alakot szemei előtt a meglepetés, két méteres, zöldeskék színben tetszelgő, békapofájú, hártyás szemű finomság képében.*
- Fúj. *Csusszan ki egy apró szócska vöröslő ajkai közül, s stabilan jobb kezébe fogja a szablyáját. Sem gondolkodni, sem a többiek helyzetét felmérni nincs ideje azonban, ugyanis a kétméteres drágaság, mely mögötte landolt, ekkor támadásba lendül. Ez hirtelen éri, no nem mintha nem azt gondolta, hogy a békaszerű undormányok csevegni jöttek, de amikor legutóbb hátranézett, még azt sem látta, hogy pontosan hol van a lény. Most jól jött volna neki, ha lenne pajzsa, vagy legalább valamiféle vértje, de nincs.
A semmiből érkező csapás következtében viszont a fáklya most az ő kezéből pottyan ki, ám jelen pillanatban ez nem túlzottan érdekli, hiszen van jobb dolga is, minthogy ebben a helyzetben négykézláb kússzon az elguruló fáklya után, holott a tűz talán fegyver lehet az ilyen barlangokban fészkelő, az esztétikus megjelentéstől igen csak távolálló szörnyecskék ellen.
Nem tudja, hogy Taran miben mesterkedik, ám ha varázslatának hála a nagy zöld valami helyette, inkább a tanoncot választja, hát akkor is utána veti magát, hogy egy balról jobbra tartó félkörívben lecsapjon hátulról a settenkedő kis gusztustalanságra, mielőtt az következő célpontját elérné.
Amennyiben viszont gyíkbarátja ugyanúgy folytatná ellene a karmolásos ostromot, úgy megpróbál annyira hátraugrani amennyire erre lehetősége van, ha már védeni nem tudja, sem pedig kitérni előle, hogy legyen némi kis tere arra, hogy megkísérelhesse lecsapni békauraság karmát, mielőtt az bőrével érintkezne.*
- Lélekvesztő?
*A név nem túl bizalomgerjesztően hat a számára, így nem is meglepő, ha kissé nehézkesen akar megindulni a hajó felé, s mikor az első lépést megteszi, már meg is torpan. Az események másodperc gyorsasággal zajlanak körülöttük, gyanúja pedig, hogy túl nyugodt itt minden, végül beigazolódik.
Egy háló röppen a semmiből az orkra, majd a barlangot valami ismeretlen hang tölti be. Homlokát ráncolva kapkodja a fejét mindenféle irányba, amerről hangot hall, így háta mögé is, de hiába hunyorít nem tudja kivenni mi lehet az, mi rájuk tört, még csak annak pontosan helyét sem igazán látja. Csak, amikor Nadae felé pillant, akkor ölt alakot szemei előtt a meglepetés, két méteres, zöldeskék színben tetszelgő, békapofájú, hártyás szemű finomság képében.*
- Fúj. *Csusszan ki egy apró szócska vöröslő ajkai közül, s stabilan jobb kezébe fogja a szablyáját. Sem gondolkodni, sem a többiek helyzetét felmérni nincs ideje azonban, ugyanis a kétméteres drágaság, mely mögötte landolt, ekkor támadásba lendül. Ez hirtelen éri, no nem mintha nem azt gondolta, hogy a békaszerű undormányok csevegni jöttek, de amikor legutóbb hátranézett, még azt sem látta, hogy pontosan hol van a lény. Most jól jött volna neki, ha lenne pajzsa, vagy legalább valamiféle vértje, de nincs.
A semmiből érkező csapás következtében viszont a fáklya most az ő kezéből pottyan ki, ám jelen pillanatban ez nem túlzottan érdekli, hiszen van jobb dolga is, minthogy ebben a helyzetben négykézláb kússzon az elguruló fáklya után, holott a tűz talán fegyver lehet az ilyen barlangokban fészkelő, az esztétikus megjelentéstől igen csak távolálló szörnyecskék ellen.
Nem tudja, hogy Taran miben mesterkedik, ám ha varázslatának hála a nagy zöld valami helyette, inkább a tanoncot választja, hát akkor is utána veti magát, hogy egy balról jobbra tartó félkörívben lecsapjon hátulról a settenkedő kis gusztustalanságra, mielőtt az következő célpontját elérné.
Amennyiben viszont gyíkbarátja ugyanúgy folytatná ellene a karmolásos ostromot, úgy megpróbál annyira hátraugrani amennyire erre lehetősége van, ha már védeni nem tudja, sem pedig kitérni előle, hogy legyen némi kis tere arra, hogy megkísérelhesse lecsapni békauraság karmát, mielőtt az bőrével érintkezne.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:18:50
Üzenet elküldve: 2015-04-13 19:18:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
*Csendesnek tűnt a bárka és a környező terület. Túlontúl csendesnek. Persze mindez nem zavarta a társaságot abban, hogy bátran odasétáljanak a hajóhoz. Végtére is, mi bajuk lehetne egy eldugott kis barlangban felejtett hajó oldalán?*
~Hát ez bejött.~
*Mosolyodik el magában, amint észreveszi, hogy Dyntina a várnak megfelelően cselekedve megijedt. Az igazság az, hogy Taran bármennyire is akar körültekintő lenni, nem mindig sikerül. Ha tudná, hogyan is kell, az talán hasznára válna még. A legközelebbi dolog, amire figyelmes lesz, az a kivetett háló sötétlő csendet megzavaró suhogása, amint éppen beteríti az orkot.*
~A rohadt életbe!~
*Bizony nem számolt vele, hogy ténylegesen harcra kerül a sor, bár mielőtt az előbbi gondolatnál messzebb jutna, megpillantja a felé sétáló rémet.*
~A francba, de csúnya vagy!~
*Bizony a harcban edzetleneknek könnyen inába száll a bátorságuk, s nem történik ez másképp a mágussal sem. Még szerencse, hogy a józanságát megőrizte, bár szíve szerint úgy szaladna ki innen, akár a nyúl. Akikkel utoljára harcolt, azok nem mozogtak, bábuk voltak csupán.*
~A fény. Talán zavarni fogja őket.~
*Leszúrja maga mellé a fáklyát, hogy annak "holdudvarában" maradva vegye fel a harcot az álnok teremtéssel. Egyetlen varázslatot ismer csak, és természetesen az is a "leghasznosabbak" közül való, de talán okozhat valami időhúzást a társai számára, hogy azok fel tudjanak készülni a harcra. Bár az ő figyelmüket is magára vonja, talán előbb feleszmélnek a "kábulatból" így, hogy tudatában vannak Taran mágikus képességeinek.*
~Te alattomos gyík!~
*Rántja elő a kardját, s ha még van ideje, akkor támadást kezdeményez. A bal kezében lévő botot meglendíti térdmagasságban, míg a jobbjában pihenő pengét vele párhuzamosan, körülbelül a mellkas magasságában. Eléri talán, hogy a szörnyeteg, ha a hosszabbikra, a botra koncentrál, akkor a mellkasát felmetszve hagyja el az élők világát, vagy ha a pengére koncentrál és lehajol, akkor a bot ütésétől magatehetetlenül huppanjon el a földön, várva, hogy a karddal egy újabb kört leírva odaszögezhessék a viszonylag puha talajhoz.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.13 19:21:58
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
*Csendesnek tűnt a bárka és a környező terület. Túlontúl csendesnek. Persze mindez nem zavarta a társaságot abban, hogy bátran odasétáljanak a hajóhoz. Végtére is, mi bajuk lehetne egy eldugott kis barlangban felejtett hajó oldalán?*
~Hát ez bejött.~
*Mosolyodik el magában, amint észreveszi, hogy Dyntina a várnak megfelelően cselekedve megijedt. Az igazság az, hogy Taran bármennyire is akar körültekintő lenni, nem mindig sikerül. Ha tudná, hogyan is kell, az talán hasznára válna még. A legközelebbi dolog, amire figyelmes lesz, az a kivetett háló sötétlő csendet megzavaró suhogása, amint éppen beteríti az orkot.*
~A rohadt életbe!~
*Bizony nem számolt vele, hogy ténylegesen harcra kerül a sor, bár mielőtt az előbbi gondolatnál messzebb jutna, megpillantja a felé sétáló rémet.*
~A francba, de csúnya vagy!~
*Bizony a harcban edzetleneknek könnyen inába száll a bátorságuk, s nem történik ez másképp a mágussal sem. Még szerencse, hogy a józanságát megőrizte, bár szíve szerint úgy szaladna ki innen, akár a nyúl. Akikkel utoljára harcolt, azok nem mozogtak, bábuk voltak csupán.*
~A fény. Talán zavarni fogja őket.~
*Leszúrja maga mellé a fáklyát, hogy annak "holdudvarában" maradva vegye fel a harcot az álnok teremtéssel. Egyetlen varázslatot ismer csak, és természetesen az is a "leghasznosabbak" közül való, de talán okozhat valami időhúzást a társai számára, hogy azok fel tudjanak készülni a harcra. Bár az ő figyelmüket is magára vonja, talán előbb feleszmélnek a "kábulatból" így, hogy tudatában vannak Taran mágikus képességeinek.*
~Te alattomos gyík!~
*Rántja elő a kardját, s ha még van ideje, akkor támadást kezdeményez. A bal kezében lévő botot meglendíti térdmagasságban, míg a jobbjában pihenő pengét vele párhuzamosan, körülbelül a mellkas magasságában. Eléri talán, hogy a szörnyeteg, ha a hosszabbikra, a botra koncentrál, akkor a mellkasát felmetszve hagyja el az élők világát, vagy ha a pengére koncentrál és lehajol, akkor a bot ütésétől magatehetetlenül huppanjon el a földön, várva, hogy a karddal egy újabb kört leírva odaszögezhessék a viszonylag puha talajhoz.*
A hozzászólás írója (Taran Laton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.04.13 19:21:58
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-10 06:21:27
Üzenet elküldve: 2015-04-10 06:21:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Nadae kis jelenete után a csapat úgy dönt, követi a lányt, s ez nem meglepő módon bajt okoz. Lassan közelítik meg a hajót, ami így közelebbről már nem is annyira romos. Lassan, de nem elég körültekintően. Mire az ork felfogja, hogy lerohanták őket, már egy háló repül felé, ami be is teríti. *
- Vesszetek meg! -
* Mordul föl, miközben a támadók harcba bocsájtkoznak a többiekkel. Wram legnagyobb meglepetésére Nadae a közelében marad, így a vajákosnak van ideje, hogy kiszabaduljon. *
~ A visszafordított meglepetés a legjobb meglepetés. ~
* Gondolja, s miután átvágta a hálót, nem ugrik ki egyből, hanem megpróbálja elsütni az egyetlen ismert varázslatát, ami ha sikerül időt ad neki, hogy felkészüljön, s lehetőséget a lánynak. Ha nem, akkor marad a jó öreg roham, ami annyit tesz, hogy kihasználva termetét, nekifutásból beletalpal a lénybe, majd utána csap a kardjával. *
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
* Nadae kis jelenete után a csapat úgy dönt, követi a lányt, s ez nem meglepő módon bajt okoz. Lassan közelítik meg a hajót, ami így közelebbről már nem is annyira romos. Lassan, de nem elég körültekintően. Mire az ork felfogja, hogy lerohanták őket, már egy háló repül felé, ami be is teríti. *
- Vesszetek meg! -
* Mordul föl, miközben a támadók harcba bocsájtkoznak a többiekkel. Wram legnagyobb meglepetésére Nadae a közelében marad, így a vajákosnak van ideje, hogy kiszabaduljon. *
~ A visszafordított meglepetés a legjobb meglepetés. ~
* Gondolja, s miután átvágta a hálót, nem ugrik ki egyből, hanem megpróbálja elsütni az egyetlen ismert varázslatát, ami ha sikerül időt ad neki, hogy felkészüljön, s lehetőséget a lánynak. Ha nem, akkor marad a jó öreg roham, ami annyit tesz, hogy kihasználva termetét, nekifutásból beletalpal a lénybe, majd utána csap a kardjával. *
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-04-09 13:57:53
Üzenet elküldve: 2015-04-09 13:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
- Ez egy Lélekvesztő. *Leheli, ámulattal teli hangon, a kérdésre, hogy kísértet hajó-e. Bár ez nem épp a legszerencsésebb egy babonás kalóz számára, de ezen a babonán hamar túllendül. Ez nem az Átok, de nem is baj. Ez most jobb annál. Még csak az sem érdekli, hogy nem teljesen felszerelt. Egyedi, s ezzel a hajóval bármit kezdhetnek, olyanná formálják, amilyennek akarják.
Már épp mászna fel a hajóra, s nem is vette észre – önmaga figyelmetlensége miatt – a csillanást. Már csak a halk suhanást veszi észre. Ahogy hátrafordul, rögtön látja, hogy Wram esett „fogságba” egy háló miatt. Nem aggódik az ork miatt, tudja, hogy van nála fegyver, könnyedén kivágja onnan magát. Amiatt aggódik, hogy ez mégis honnan jött.
Szablyáját rögtön előhúzza, a rikoltozással egyidőben. Szemöldökét összehúzva koncentrál a hang, és a mozgolódás irányába is egyaránt. Rögtön megfordul, ahonnan a hálót érzékelte, közben pedig Wram közelébe sétál. Tudja, hogy miatta került fogságba – részben azért érez némi együttérzést – s ha itt megtámadják őket, ne az ork legyen az első. Legalább némileg tudjon neki segíteni. Majd meglátja Dynti mögött, hogy mi is „az”.
Azonnal elfintorodik, ahogy meglátja a lényt.*
- Az istenek tomboló orkánja csapjon ketté. *Sziszegi, de sok ideje nincs felfognia a messzi szörnyet, amely úgy tűnik, hogy képes felvenni környezete színét. Ez viszont hátrány lehet nekik.
Egy másik bestia már támad is, így nincs idő foglalkoznia. Egészen az utolsó pillanatig kivár, egészen addig, amíg a közelébe ér ez a gyíkos-béka valami, majd kissé lehajolva tér ki előle, oldalra lépve. Így ha szerencséje van a lény lendülete tovább megy, s ő oldalról támadhat rá, felülről érkező csapással vágva felé.*
- Ez egy Lélekvesztő. *Leheli, ámulattal teli hangon, a kérdésre, hogy kísértet hajó-e. Bár ez nem épp a legszerencsésebb egy babonás kalóz számára, de ezen a babonán hamar túllendül. Ez nem az Átok, de nem is baj. Ez most jobb annál. Még csak az sem érdekli, hogy nem teljesen felszerelt. Egyedi, s ezzel a hajóval bármit kezdhetnek, olyanná formálják, amilyennek akarják.
Már épp mászna fel a hajóra, s nem is vette észre – önmaga figyelmetlensége miatt – a csillanást. Már csak a halk suhanást veszi észre. Ahogy hátrafordul, rögtön látja, hogy Wram esett „fogságba” egy háló miatt. Nem aggódik az ork miatt, tudja, hogy van nála fegyver, könnyedén kivágja onnan magát. Amiatt aggódik, hogy ez mégis honnan jött.
Szablyáját rögtön előhúzza, a rikoltozással egyidőben. Szemöldökét összehúzva koncentrál a hang, és a mozgolódás irányába is egyaránt. Rögtön megfordul, ahonnan a hálót érzékelte, közben pedig Wram közelébe sétál. Tudja, hogy miatta került fogságba – részben azért érez némi együttérzést – s ha itt megtámadják őket, ne az ork legyen az első. Legalább némileg tudjon neki segíteni. Majd meglátja Dynti mögött, hogy mi is „az”.
Azonnal elfintorodik, ahogy meglátja a lényt.*
- Az istenek tomboló orkánja csapjon ketté. *Sziszegi, de sok ideje nincs felfognia a messzi szörnyet, amely úgy tűnik, hogy képes felvenni környezete színét. Ez viszont hátrány lehet nekik.
Egy másik bestia már támad is, így nincs idő foglalkoznia. Egészen az utolsó pillanatig kivár, egészen addig, amíg a közelébe ér ez a gyíkos-béka valami, majd kissé lehajolva tér ki előle, oldalra lépve. Így ha szerencséje van a lény lendülete tovább megy, s ő oldalról támadhat rá, felülről érkező csapással vágva felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286