//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Bájgúnár válasza hallatán csak egy újabb hitvány mosoly kúszik ajkai szegletébe. Szürke íriszei egy pillanatra megvillannak, ahogy az elfet nézi. Majd csak egyszerűen, játékosan vonja meg vállait.*
- Nem mintha a legutóbb is annyira érdekelt volna.
*Utal itt arra, amikor az akkori egész bagázs itt volt, s épp a harc mocskát akarta magáról lemosni, s belevágódott a kis tóba. Magában elúszkált, miközben Vöröske épp a Fejest fűzte, Bájgúnár tán Bongyival volt elfoglalva, mint mindig, vagy ki tudja mit csinált. Őrült meg… talán akkor is be volt szívva, de tőle akkor sem várta volna, hogy érdeklődést tanúsít eme tettére. Talán még életében nem látott nőt, talán nem is érdekli őt, talán neki csak a Szellemek kellenek. Képzeletében csak vállait vonogatja meg.
A visszaérkező Hópihét hallgatva csak bólogat, mintha érteni, ám egy ponton elakad mozdulatában.*
- Félresöpörted? *Vonja fel bal szemöldökét.* - Végül is, tán igazad lehet. Ki tudja, mire nem lesznek jók a csontok. Ha megtisztítjuk őket, még evőeszközt is gyárthatunk belőlük. Vagy díszt Lélekvesztőre. Úgy akár, a primitiv… *De nem fejezi be mondatát. Arca eltorzul.* - Nem, majd kitalálunk mást. *Javítja ki magát.*
~Életemben elég volt kétszer találkoznom barbárokkal, a kráken egyen meg, ha bármilyen szokásukat is követem.~
- Oh, szagnak kéne lennie. Néhány hullát is égetünk, pár törött törmelék között. *Mondja közömbös arccal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez a tett. Azért még türelmesen megvárja, hogy mit reagál erre a lány, s csak azután adja ki az újabb instrukciót és indul tovább.
Hópihe újból csak egyszerűen beleegyezik a következő kérésébe. Szemöldökét akaratlanul is összevonja. Ma mintha minden olyan simán működne a barlangba. Bárkinek bármit mondd, megcsinálják. Újból körülnéz, de Taug nincs itt, ezt biztosan látja. Talán ő is levetette magát a szikláról. Bongyihoz mehet akaratlanul is elgondolkodik pár dolgon.
Ám a fiú látványa hamar kitörli ezen gondolatokat tekervényes agykérgeiből. Nem kell sokat várnia Bájgúnárra az már jön is, s amíg ő küzd azzal, hogy felállításra segítse a fiút, addig ő erejét fitogtatja, mint mindig is. Szemöldökeit összevonja, s legszívesebben sejhajon rúgná az elfet, de az ölébe lévő Bongyira most tekintettel van. Ám a szavak hallatán csak nem bírja ki. Lábát felemelve, talpával rúgja meg Rinant.*
- Eridj!
*Adja az egyszerű utasítást, s ha elindultak, akkor megy ő is utánuk.*
~Még hogy nő.~
- Életem röpke huszonpár nyarán nem neveztek annyiszor nőnek, mint az elmúlt pár hónapban.
*Köpködi a szavakat fogai közül ki.*
- De esküszöm, ha még egyszer meghallom, füled vágom le.
*Amúgy is idegesíti a fiú hegyes fülei, mintha ezzel is felsőbbrendűségét akarná bizonyítani. Hangulatai megint ingadoznak, s jelenleg Rinan miatt van rossz kedve, s erre még Bongyi kérdése sem javít, csak némileg.*
- Meggyógyítunk. *Kacsint rá, hátulról, ha netalán felé nézne. Ha nem, akkor csak úgy magának. De a következő kérdésnél nem tudja, hogy a láz beszél-e belőle, vagy tényleg elfelejtette a dolgot. Bárhogy is legyen, nem fogja szépíteni a dolgot.*
- Bongyi… Gombolyagot megölted.
*Mondja érzéketlenül. Ha kiértek a rögtönzött kádhoz, csak egyszerűen utasítja Rinant.*
- Tartsd meg, míg levetkőztetem.
*Ha megteszi, amit kér, akkor el is kezdi a műveletet, hogy ruháit gyorsan lekapja róla, hogy az elf könnyedén a forró vízbe tehesse.*