//Második szál//
//Egy hordó rum haláltusája//
- Ha tudni akarod, láttam. Sőt… *Itt jön el az pillanat, amikor rádöbben, hogy ahhoz már kellően ittas, hogy csak úgy megeredjen a nyelve, de még életben van az a természetes ösztöne (amellyel sajnos csak ritkán él), hogy elhallgasson. Nem szívesen hangoztatja eredetét, és, ha csak Nadae még nem kürtölte szét a vöröske valódi kilétét, akkor biztos benne, hogy Zaranir sem tudhat semmit róla.* Izé, hát tudod, szolgáltam már más hajón is.
*Terelésnek elmegy, bár volt már jobb is.
Belekortyol hát vidáman a rumba, majd rögtön ki is köpi az egészet, talán még Zara képébe is lendül valamennyi. A szőkeség kérdése ugyanis gyomronvágja.*
- Mi? *Sem a kérdő hang, sem a sunyi mosoly nem sugall sok jót, így felmerül benne a gyanú, hogy talán a kereskedő némileg többet tudhat a lány vértes kalandjáról, mint amennyit kellene. Többet között arról a valakiről, akiről nem kellene. Vagy az is lehet, hogy Bress szája járt el.*
- Áh, ugyan, úgy ismersz, mint akinek van valakije? Na persze. *Gúnyosan felröhög, és elfordítja a fejét.* Persze, sőt, képzeld el, még a kezemet is megkérte, én igent mondtam és tök boldogok vagyunk. Jaj, ne nevettess már. *Nagyon legyint és megvakarja a tarkóját. Taran már régen a képébe köpte, hogy borzalmasan hazudik, és ez azóta nem hagyja nyugodni. Így most úgy döntött, igazat mond, azt úgysem hiszik el neki.*
~Igazi zseni vagyok.~ *Még csókot is küldene a tükörképének, ha éppen lenne erre alkalmas eszköz a barlangban.*
- Jól van, jól van, nem fenyegetem. *Forgatja meg a szemét.* Mintha eszembe lett volna. A kráken szerelmére is, kihegyeztette a fogát. Itt tuti nincs valami rendben. *A fejére bök az ujjával.*
- Wram, megbocsájtanál nekünk egy kicsit? *Mosolyog rá bájvigyorral az orkra, majd felrángatja a helyéről Zarát, és csendesebb helyre vonszolja. Nem, nem akarja megerőszakolni, bármennyire is úgy tűnik.*
- Figyelj. Én úgy mentem el innen, hogy Bressre bíztam a társaságot, aki, mint hallom, nem kéeps most ellátni ezt a feladatot. De Nadae benned megbízott, és még mindig itt vagy, láthatóan szíveden is viseled a dolgokat, úgyhogy úgy döntöttem, én is megbízom benned. Nem fogok itt maradni sokáig, de szeretném, ha tudatnál bármiről, ami itt történik. *Egy rongyos papírt húz elő a zsebéből, rajta, ívelt, egész szépen megmunkált betűkkel egy cím. Vagy legalább is, valami elérhetőség.* Egy levéllel, vagy bármivel. Nem pletykára gondolok, inkább csak, ha baj van, vagy, ha a némber visszajött. Bármi ilyesmiről.