Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:06:04
Üzenet elküldve: 2015-08-10 17:06:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangban//
*Igen, azt észrevette, hogy rossz bőrben van. Valószínűleg az idefelé jövet talált vérnyomok egy része is az övé lehet. Sejtése beigazolódik, és a Démon és Aldren valóban egy és ugyanazon személy. A Nerilil nevű lány elég készségesen és barátságosan beszélget velük, okot sem adva, hogy rossz, vagy esetleg ellenérzésük legyen az itteni népekkel kapcsolatban. Hellyel kínálja Reydist a lány, ezért Leon azonnal odavezeti kedvesét és leülteti.*
-Ülj le szépen! *Majd Neri felé biccent.*
-Köszönjük! *Ő azonban nem ül le, hiszen még mindig tart egy esetleges támadástól és a földről nehezebb védekezni. Az is kiderül, hogy tényleg ők a bandája. Nem ilyesmire számított. Ez a társaság, valahogy nagyon nem üti meg azt a mércét, amilyennek egy vérszomjas kalózbandának lenni kell. Egy kedves félvér, meg az a szemmel láthatóan ferde hajlamú hosszú életű, akivel még Leon a hajóján találkozott. Talán, az ork az, akiből kinézné, hogy idevaló, de persze, lehet ez a lány is kegyetlen harcos, vagy valami ilyesmi. Első ránézésre azonban nem tűnik túl nagy falatnak. Italt is kap Reydis. Kicsit furcsállja a kalóz, hogy csak szerelmével foglalkozik ilyen szempontból a lány, vele nem.* ~Lehet itt az egész banda ferde hajlamú?~ *Igaz, nőknél ezt nem ítéli el, de azért mégiscsak... furcsa. Az utolsó kérdésen azonban nem győz felháborodni. Még, hogy ő?* ~Mégis, miből gondolhat ilyen szamárságot?~ *Jobbjával megsimítja Reydis arcocskáját, mutatva, hogy ő márpedig gyengéd vele. Persze, ez a mozdulat nem tudatos.*
-Dehogy... előbb vágnám le a karom, mint, hogy bántsam. *Itt tart egy kis szünetet.*
-Ez is a ti Démonotok volt. *Szemében dühvel mondja ezt.*
-Legszívesebben kitépném a gerincét, de Nadae nem engedte múltkor! *Ő márpedig úgy tesz, ahogy a kalózlány mondja neki. Nem fog ellenszegülni régi cimborájának.*
*Igen, azt észrevette, hogy rossz bőrben van. Valószínűleg az idefelé jövet talált vérnyomok egy része is az övé lehet. Sejtése beigazolódik, és a Démon és Aldren valóban egy és ugyanazon személy. A Nerilil nevű lány elég készségesen és barátságosan beszélget velük, okot sem adva, hogy rossz, vagy esetleg ellenérzésük legyen az itteni népekkel kapcsolatban. Hellyel kínálja Reydist a lány, ezért Leon azonnal odavezeti kedvesét és leülteti.*
-Ülj le szépen! *Majd Neri felé biccent.*
-Köszönjük! *Ő azonban nem ül le, hiszen még mindig tart egy esetleges támadástól és a földről nehezebb védekezni. Az is kiderül, hogy tényleg ők a bandája. Nem ilyesmire számított. Ez a társaság, valahogy nagyon nem üti meg azt a mércét, amilyennek egy vérszomjas kalózbandának lenni kell. Egy kedves félvér, meg az a szemmel láthatóan ferde hajlamú hosszú életű, akivel még Leon a hajóján találkozott. Talán, az ork az, akiből kinézné, hogy idevaló, de persze, lehet ez a lány is kegyetlen harcos, vagy valami ilyesmi. Első ránézésre azonban nem tűnik túl nagy falatnak. Italt is kap Reydis. Kicsit furcsállja a kalóz, hogy csak szerelmével foglalkozik ilyen szempontból a lány, vele nem.* ~Lehet itt az egész banda ferde hajlamú?~ *Igaz, nőknél ezt nem ítéli el, de azért mégiscsak... furcsa. Az utolsó kérdésen azonban nem győz felháborodni. Még, hogy ő?* ~Mégis, miből gondolhat ilyen szamárságot?~ *Jobbjával megsimítja Reydis arcocskáját, mutatva, hogy ő márpedig gyengéd vele. Persze, ez a mozdulat nem tudatos.*
-Dehogy... előbb vágnám le a karom, mint, hogy bántsam. *Itt tart egy kis szünetet.*
-Ez is a ti Démonotok volt. *Szemében dühvel mondja ezt.*
-Legszívesebben kitépném a gerincét, de Nadae nem engedte múltkor! *Ő márpedig úgy tesz, ahogy a kalózlány mondja neki. Nem fog ellenszegülni régi cimborájának.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:47:31
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:47:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Barlangban//
- Igen, Aldi az. Bár, most egy kicsit… rossz bőrben van…
* Hallgat el egy pillanatra, majd kacag fel kínosan. Talán a fáradság teszi vagy csak a józan ész hiánya, nem lehet tudni. *
- … ő is.
* Fejezi be a mondatot, már teljes komolysággal, hűvös, száraz hanggal. *
-~ Szent ég, még egy nap sem telt el és kezdek úgy viselkedni, mint a Kócos. Lehet, nekem is megártott a nap. ~
* Tűnődik el egy pillanatra, így néhány perces néma csend ül közékük. *
- Megtalálták egymást.
* Jegyzi meg még, inkább csak magának. *
- Szóval érezzétek magatokat itthon-otthon Leon és Reydis.
* Fejezi be végül a mondatot, miután megtudta a lány nevét. nem kerülte el a figyelmét, mikor Leon magához vonta. Így feltételezi, van némi közük egymáshoz. Tovább fürkészi a Rey-t. Valamivel kisebb nála, s talán törékenyebb is. Ő is fél-elf, ám az elf fülek hosszúságából többet örökölt. Halvány mosollyal az arcán tekint végig a félvéren. Nem akarja tovább rémiszteni, valószínűleg eléggé rémült így is. Addig a pontig derült az arca, míg meg nem látja oldalán a kékeslilás foltot, mely valószínűleg a törött borda hírnöke. Tekintete elkomorul. *
- Ezzel nem kellene rohangálnod. Inkább ülj le és pihenj. Wram majd kerít rá neked valamit… gondolom. Csak még akadhat egy kis dolga.
*Int fejével egy kisebb szőnyegre vagy ruhakupacra, mely valamivel kényelmesebbnek hathat, mint a csupasz föld. Nem, tudja ő sem valójában, hogy Wram mennyire lesz készséges, de reméli a legjobbakat. *
- Hmmm… társ, banda…
* Ízlelgeti a szavakat, miközben egy kisebb cserép tálat felkapva sétál vissza a forráshoz, hogy azt megmerítse. *
- igen, azt hiszem igen. Bár, megmondom őszintén én is csak ma érkeztem. Még a tavaszünnepen találkoztam Naddal…és csak most értem ide.
* Felel szórakozottan, miközben megvakarja tarkóját. A tálkába merített vízzel sétál vissza hozzájuk, mezítelen talpa alatt csak úgy cuppog a talaj. *
- Igyál, jót fog tenni.
* Nyújtja át a tálat a lánynak, majd szúrós tekintettel pillant Leonra.*
- Te, vered ezt a lány?
* Szegezi neki a kérdést, már kevésbé barátságos hangon. *
- Igen, Aldi az. Bár, most egy kicsit… rossz bőrben van…
* Hallgat el egy pillanatra, majd kacag fel kínosan. Talán a fáradság teszi vagy csak a józan ész hiánya, nem lehet tudni. *
- … ő is.
* Fejezi be a mondatot, már teljes komolysággal, hűvös, száraz hanggal. *
-~ Szent ég, még egy nap sem telt el és kezdek úgy viselkedni, mint a Kócos. Lehet, nekem is megártott a nap. ~
* Tűnődik el egy pillanatra, így néhány perces néma csend ül közékük. *
- Megtalálták egymást.
* Jegyzi meg még, inkább csak magának. *
- Szóval érezzétek magatokat itthon-otthon Leon és Reydis.
* Fejezi be végül a mondatot, miután megtudta a lány nevét. nem kerülte el a figyelmét, mikor Leon magához vonta. Így feltételezi, van némi közük egymáshoz. Tovább fürkészi a Rey-t. Valamivel kisebb nála, s talán törékenyebb is. Ő is fél-elf, ám az elf fülek hosszúságából többet örökölt. Halvány mosollyal az arcán tekint végig a félvéren. Nem akarja tovább rémiszteni, valószínűleg eléggé rémült így is. Addig a pontig derült az arca, míg meg nem látja oldalán a kékeslilás foltot, mely valószínűleg a törött borda hírnöke. Tekintete elkomorul. *
- Ezzel nem kellene rohangálnod. Inkább ülj le és pihenj. Wram majd kerít rá neked valamit… gondolom. Csak még akadhat egy kis dolga.
*Int fejével egy kisebb szőnyegre vagy ruhakupacra, mely valamivel kényelmesebbnek hathat, mint a csupasz föld. Nem, tudja ő sem valójában, hogy Wram mennyire lesz készséges, de reméli a legjobbakat. *
- Hmmm… társ, banda…
* Ízlelgeti a szavakat, miközben egy kisebb cserép tálat felkapva sétál vissza a forráshoz, hogy azt megmerítse. *
- igen, azt hiszem igen. Bár, megmondom őszintén én is csak ma érkeztem. Még a tavaszünnepen találkoztam Naddal…és csak most értem ide.
* Felel szórakozottan, miközben megvakarja tarkóját. A tálkába merített vízzel sétál vissza hozzájuk, mezítelen talpa alatt csak úgy cuppog a talaj. *
- Igyál, jót fog tenni.
* Nyújtja át a tálat a lánynak, majd szúrós tekintettel pillant Leonra.*
- Te, vered ezt a lány?
* Szegezi neki a kérdést, már kevésbé barátságos hangon. *
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:06:09
Üzenet elküldve: 2015-08-10 16:06:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangban//
*A nő, aki először szólt hozzá a barlanglakók közül, be is mutatkozik.*
-Üdvözöllek titeket! *Int feléjük, majd hallva, hogy az ork gyógyító, megörül neki, hogy követték a triót ide. Már, csak az a kérdés, hogy segíteni fog-e az ő kis szerelmének... Nerilil felvázolja, hogy mi is ez a hely, meg, hogy mit, hol találnak. Így, mikor körbenéz, elég otthonos. Mondjuk, néhány szőnyeg, meg színes falikép, ilyesmi feldobná a helyet, de szemmel láthatóan nem volt túl jó a lakberendezőjük. A hajó hallatán fellelkesül.* ~Talán ez az, amiről Nadae beszélt!~ *Viszont egyelőre nem jelenti ki igényét, arra, hogy meg akarja nézni. A Démon kifejezésre felvonja a szemöldökét. Még a Rumosban a kalózlány ezt használta Aldrenre, így hát Leon csak rá tud gondolni így nagy hirtelenjében. Ezt közli is Reydissel, mert számára nagyon fontos információ lehet.*
-A Démon az Ald lesz szerintem. *De ahogyan hallja, cellában van, reményei szerint lakat alatt. Mondjuk, ideje is volt már azt az elmebeteget bezárni.*
-Azt, persze! Otthon. Egy barlangban? *Nem igazán tudja elképzelni, hogy egy ilyen lakjon. Ez még rosszabb, mint egy zárt hajó. Reydis is bemutatkozik. Leon nem tessékeli vissza a háta mögé, sőt! Megfogja a kezét, és maga mellé húzza.* ~Ha eddig nem akartak megölni, ezután sem fognak. Gondolom...~ *De persze ez nem biztos, hiszen az ork még nem mondott semmit. lehet, a végén nem meggyógyítani fogja őket, hanem elharapja a torkukat, vagy valami.*
-Nos, most, hogy bemutatkoztunk, elmondanám, hogy Nadae egy régi cimborája vagyok, és nem mellesleg kalóz! Ti... *Nem tudja, hogy jó ötlet-e feltenni ezt a kérdést, de végül úgy dönt, hogy veszteni nem veszthet semmit.*
-Ti lennétek a társai? A bandája?
*A nő, aki először szólt hozzá a barlanglakók közül, be is mutatkozik.*
-Üdvözöllek titeket! *Int feléjük, majd hallva, hogy az ork gyógyító, megörül neki, hogy követték a triót ide. Már, csak az a kérdés, hogy segíteni fog-e az ő kis szerelmének... Nerilil felvázolja, hogy mi is ez a hely, meg, hogy mit, hol találnak. Így, mikor körbenéz, elég otthonos. Mondjuk, néhány szőnyeg, meg színes falikép, ilyesmi feldobná a helyet, de szemmel láthatóan nem volt túl jó a lakberendezőjük. A hajó hallatán fellelkesül.* ~Talán ez az, amiről Nadae beszélt!~ *Viszont egyelőre nem jelenti ki igényét, arra, hogy meg akarja nézni. A Démon kifejezésre felvonja a szemöldökét. Még a Rumosban a kalózlány ezt használta Aldrenre, így hát Leon csak rá tud gondolni így nagy hirtelenjében. Ezt közli is Reydissel, mert számára nagyon fontos információ lehet.*
-A Démon az Ald lesz szerintem. *De ahogyan hallja, cellában van, reményei szerint lakat alatt. Mondjuk, ideje is volt már azt az elmebeteget bezárni.*
-Azt, persze! Otthon. Egy barlangban? *Nem igazán tudja elképzelni, hogy egy ilyen lakjon. Ez még rosszabb, mint egy zárt hajó. Reydis is bemutatkozik. Leon nem tessékeli vissza a háta mögé, sőt! Megfogja a kezét, és maga mellé húzza.* ~Ha eddig nem akartak megölni, ezután sem fognak. Gondolom...~ *De persze ez nem biztos, hiszen az ork még nem mondott semmit. lehet, a végén nem meggyógyítani fogja őket, hanem elharapja a torkukat, vagy valami.*
-Nos, most, hogy bemutatkoztunk, elmondanám, hogy Nadae egy régi cimborája vagyok, és nem mellesleg kalóz! Ti... *Nem tudja, hogy jó ötlet-e feltenni ezt a kérdést, de végül úgy dönt, hogy veszteni nem veszthet semmit.*
-Ti lennétek a társai? A bandája?
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-10 15:43:04
Üzenet elküldve: 2015-08-10 15:43:04
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangban//
*Leont követve lép be a barlangba, ahol jóval hűvösebb van szerencsére, így mát nem kell a napon izzadniuk végre. A férfi bemutatkozik, amire jön a válasz is, a másik kalóz lány Nerilil, míg az orc Wram, meg is jegyzi gyorsan a neveket és a hirtelen sötétebbe lépve kicsit hunyorogva néz ki a kalóza mögül, hogy a nevekhez testet meg arcot is azonosítson, persze az orcnál már inkább pofát kéne.
Kiderül a helyről, hogy ez lehet Nadaeék búvóhelye és a hajóját is itt rejtegetik valahol, vannak hálókamrák is, amit fel ajánlanak nekik, hogy ott pihenhetnének, de az már más kérdés kinek mennyire pihentető ez a hely és sok idegen között.*
-Démon? *Suttogja alig hallhatóan a kérdést Leon mögött.*
-Én Reydis vagyok. *Szólal meg hallhatóan és ki is lép a férfi mellé megmutatni magát és ha nem inti vissza maga mögé a kalóz, akkor nem bújik vissza oda.* ~Ha biztonságban vagyunk ő tudni fogja.~
*Leont követve lép be a barlangba, ahol jóval hűvösebb van szerencsére, így mát nem kell a napon izzadniuk végre. A férfi bemutatkozik, amire jön a válasz is, a másik kalóz lány Nerilil, míg az orc Wram, meg is jegyzi gyorsan a neveket és a hirtelen sötétebbe lépve kicsit hunyorogva néz ki a kalóza mögül, hogy a nevekhez testet meg arcot is azonosítson, persze az orcnál már inkább pofát kéne.
Kiderül a helyről, hogy ez lehet Nadaeék búvóhelye és a hajóját is itt rejtegetik valahol, vannak hálókamrák is, amit fel ajánlanak nekik, hogy ott pihenhetnének, de az már más kérdés kinek mennyire pihentető ez a hely és sok idegen között.*
-Démon? *Suttogja alig hallhatóan a kérdést Leon mögött.*
-Én Reydis vagyok. *Szólal meg hallhatóan és ki is lép a férfi mellé megmutatni magát és ha nem inti vissza maga mögé a kalóz, akkor nem bújik vissza oda.* ~Ha biztonságban vagyunk ő tudni fogja.~
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-10 15:09:25
Üzenet elküldve: 2015-08-10 15:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Barlangban//
* Eddig lába tisztogatásával volt elfoglalva, nem is nézett a bejárat felé. A lépetek zajának megszűnésére fordul csak oda. Egy férfi, no meg egy nő. A lány kis gyermekként bújik a Leon mögé, mintha csak az apja lenne. Felvonja szemöldökét. *
~ Furcsa egy páros. ~
- Üdv, Nerilil ő Wram, s ha minden igaz a gyógyító.
* Vonja meg vállát. Nem szokott így magába zuhanni, de most kiszívta a nap és a tenger. És persze Ald és Nad civódása a szirteknél. Valójában ő sem tud többet, mint a két most érkező idegen. *
- Gondolom ez Nadék búvóhelye. De, őt inkább, most hagyjátok. Arra vannak a hálókamrák, ha pihennétek.
* Bök ujjával a termek felé, amerre jó előbb a Kócost mutatott neki, s ahol már maga is elfoglalt egyet. Melyiket választják az ő dolguk, fogalma sincs, hogy melyik foglalt, de még a Kalóz sem tudott ez ügyben felvilágosítást adni. *
- Azt hiszem, arra van egy hajó. De, még nem láttam, s hogy mi a célja vele a Kócosnak, nem tudom.
* Mutat egy másik irányba. Félre biccenti fejét, láthatóan elgondolkodik, mi az amit ő is tud. *
- Ahh… az egyik cellában egy Démon ül, kerüljétek el. Hmm… más nincs.
* Vonja meg újra a vállát, s tápászkodik fel, hogy a tisztára mosott tappancsa, újra sáros legyen. Kelletlenül húzza el ajkait, miközben felemeli lábát, hogy szemügyre vegye talpát. *
- Végül is, érezzétek otthon magatokat Leon és…?
* Emeli tekintetét a két jövevényre, most már megejt feléjük egy barátságos mosolyt is. A mondat végénél, próbál a férfi háta mögé lesni, hátha kiböki a lány is a nevét. Nagy borostyán szemeket mereszt rá kíváncsian méregetve, ajkán szelíd mosoly játszik. Láthatóan fél valamitől, így nem akarja megrémiszteni. Nem, nem akarja Neri nem az a fajta. Még. *
* Eddig lába tisztogatásával volt elfoglalva, nem is nézett a bejárat felé. A lépetek zajának megszűnésére fordul csak oda. Egy férfi, no meg egy nő. A lány kis gyermekként bújik a Leon mögé, mintha csak az apja lenne. Felvonja szemöldökét. *
~ Furcsa egy páros. ~
- Üdv, Nerilil ő Wram, s ha minden igaz a gyógyító.
* Vonja meg vállát. Nem szokott így magába zuhanni, de most kiszívta a nap és a tenger. És persze Ald és Nad civódása a szirteknél. Valójában ő sem tud többet, mint a két most érkező idegen. *
- Gondolom ez Nadék búvóhelye. De, őt inkább, most hagyjátok. Arra vannak a hálókamrák, ha pihennétek.
* Bök ujjával a termek felé, amerre jó előbb a Kócost mutatott neki, s ahol már maga is elfoglalt egyet. Melyiket választják az ő dolguk, fogalma sincs, hogy melyik foglalt, de még a Kalóz sem tudott ez ügyben felvilágosítást adni. *
- Azt hiszem, arra van egy hajó. De, még nem láttam, s hogy mi a célja vele a Kócosnak, nem tudom.
* Mutat egy másik irányba. Félre biccenti fejét, láthatóan elgondolkodik, mi az amit ő is tud. *
- Ahh… az egyik cellában egy Démon ül, kerüljétek el. Hmm… más nincs.
* Vonja meg újra a vállát, s tápászkodik fel, hogy a tisztára mosott tappancsa, újra sáros legyen. Kelletlenül húzza el ajkait, miközben felemeli lábát, hogy szemügyre vegye talpát. *
- Végül is, érezzétek otthon magatokat Leon és…?
* Emeli tekintetét a két jövevényre, most már megejt feléjük egy barátságos mosolyt is. A mondat végénél, próbál a férfi háta mögé lesni, hátha kiböki a lány is a nevét. Nagy borostyán szemeket mereszt rá kíváncsian méregetve, ajkán szelíd mosoly játszik. Láthatóan fél valamitől, így nem akarja megrémiszteni. Nem, nem akarja Neri nem az a fajta. Még. *
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-09 21:33:30
Üzenet elküldve: 2015-08-09 21:33:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Többiekkel a barlangban//
*Ahogy egy fél lépést bemegy a barlangba, észreveszi, hogy ott sokkal hűvösebb van. Ez némiképp csalogatóbbá teszi a helyet. Nem tudja ugyan, hogy mi várhat ott bent rá, de ha Nadae a saját lábán bejött ide, akkor bizonyára az ő ismerősit fogja ott fellelni. Nos, abból a fickóból kiindulva, akivel a hajón találkozott, majd Aldren... hát, nem biztos, hogy nagyon be szeretne menni. Azonban fűti a kíváncsiság. A mondatok, amiket neki szánnak, megnyugtatják.* ~Még él! Az a lényeg. Ha inni még tud, akkor komoly baja nem lehet.~ *Ezzel belép a barlangba, maga mögött tudva szerelmét. Első amit meglát ott az az ork. Ő kifejezetten kedveli ezt a fajt. Sokkal egyszerűbben és megbízhatóbbak szerinte mint az összes többi.*
-Nos, mint mondtam... Leon vagyok! *Nem igazán tudja mit is mondjon. Eléggé össze van zavarodva.*
-Mi ez a hely itt? *Maga a kérdés számon kérő, de a hangsúly nem az, amivel felteszi. Inkább olyan, hogyha kap választ, akkor jó, ha nem, akkor meg nem olyan fontos... Közben végig szemmel tartja Reydist, nehogy valami bajt csináljon. Idegen helyen vannak, idegen emberek között. Bár, ez a kompánia annyira nem tűnik neki veszélyesnek, akárhogy is van. Egy nő, egy ork, meg sérültek. Erről is jut eszébe, hogy az ő kis társát is meg kéne valakinek vizsgálni, aki tényleg ért is a szakmájához, nem csak úgy, mint az a fickó a kikötőben. Kérdése is erre irányul, miközben ő maga kortyol egyet rumos kulacsából, hogy erőt öntsön tagjaiba.*
-Van itt valami gyógyító, aki tud valamit kezdeni egy repedt bordával? *Nem tudja kire is fordítsa tekintetét, így inkább az összes jelenlévőn végighordozza azt.*
*Ahogy egy fél lépést bemegy a barlangba, észreveszi, hogy ott sokkal hűvösebb van. Ez némiképp csalogatóbbá teszi a helyet. Nem tudja ugyan, hogy mi várhat ott bent rá, de ha Nadae a saját lábán bejött ide, akkor bizonyára az ő ismerősit fogja ott fellelni. Nos, abból a fickóból kiindulva, akivel a hajón találkozott, majd Aldren... hát, nem biztos, hogy nagyon be szeretne menni. Azonban fűti a kíváncsiság. A mondatok, amiket neki szánnak, megnyugtatják.* ~Még él! Az a lényeg. Ha inni még tud, akkor komoly baja nem lehet.~ *Ezzel belép a barlangba, maga mögött tudva szerelmét. Első amit meglát ott az az ork. Ő kifejezetten kedveli ezt a fajt. Sokkal egyszerűbben és megbízhatóbbak szerinte mint az összes többi.*
-Nos, mint mondtam... Leon vagyok! *Nem igazán tudja mit is mondjon. Eléggé össze van zavarodva.*
-Mi ez a hely itt? *Maga a kérdés számon kérő, de a hangsúly nem az, amivel felteszi. Inkább olyan, hogyha kap választ, akkor jó, ha nem, akkor meg nem olyan fontos... Közben végig szemmel tartja Reydist, nehogy valami bajt csináljon. Idegen helyen vannak, idegen emberek között. Bár, ez a kompánia annyira nem tűnik neki veszélyesnek, akárhogy is van. Egy nő, egy ork, meg sérültek. Erről is jut eszébe, hogy az ő kis társát is meg kéne valakinek vizsgálni, aki tényleg ért is a szakmájához, nem csak úgy, mint az a fickó a kikötőben. Kérdése is erre irányul, miközben ő maga kortyol egyet rumos kulacsából, hogy erőt öntsön tagjaiba.*
-Van itt valami gyógyító, aki tud valamit kezdeni egy repedt bordával? *Nem tudja kire is fordítsa tekintetét, így inkább az összes jelenlévőn végighordozza azt.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-09 18:25:28
Üzenet elküldve: 2015-08-09 18:25:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Többiekkel a barlangban//
*Szerencsére Leon is lassabb tempóra vált, így messziről követik a többieket egy barlangig, ami elég jól el van dugva, bár ennyi nyomot hagyva maguk után bárki ide találhatna, ez már útközben eszébe is jutott Reydisnek és amennyire lehetett port rugdosott a vérnyomokra és a hányásra is, bár ahol nem volt semmi ott kicsit undorodva tolta arrébb a cipőjével, biztos lesz mivel letörölnie, ha elérik a céljukat, de legalább más illetéktelen nem követi őket, néha azért hátra is néz, nem akar váratlan támadást, még az is megfordul a fejében, hogy ezek valaki mással küzdöttek odalenn és nem egymással. Gondolatait azonban nem fejti ki szerelmének, még a végén paranoiásnak nézné. Szerencsére a kalóz Nadaékat nézi, de ha hátra tekint se lehet semmi kivetnivaló abban, ahogy a földet rugdossa a lány, legalábbis nagyon reméli, hogy így van.*
-Rendben, csak utánad én mögötted leszek amennyire csak lehet. *Csak azért nem kapaszkodik belé, hogy ne gátolja meg a mozgásban, mikor a másik nő megszólal akkor is csak egy pillanatra dugja ki a fejét a férfi mögül, hogy megnézze ki beszél, utána már ismét elbújik.*
*Szerencsére Leon is lassabb tempóra vált, így messziről követik a többieket egy barlangig, ami elég jól el van dugva, bár ennyi nyomot hagyva maguk után bárki ide találhatna, ez már útközben eszébe is jutott Reydisnek és amennyire lehetett port rugdosott a vérnyomokra és a hányásra is, bár ahol nem volt semmi ott kicsit undorodva tolta arrébb a cipőjével, biztos lesz mivel letörölnie, ha elérik a céljukat, de legalább más illetéktelen nem követi őket, néha azért hátra is néz, nem akar váratlan támadást, még az is megfordul a fejében, hogy ezek valaki mással küzdöttek odalenn és nem egymással. Gondolatait azonban nem fejti ki szerelmének, még a végén paranoiásnak nézné. Szerencsére a kalóz Nadaékat nézi, de ha hátra tekint se lehet semmi kivetnivaló abban, ahogy a földet rugdossa a lány, legalábbis nagyon reméli, hogy így van.*
-Rendben, csak utánad én mögötted leszek amennyire csak lehet. *Csak azért nem kapaszkodik belé, hogy ne gátolja meg a mozgásban, mikor a másik nő megszólal akkor is csak egy pillanatra dugja ki a fejét a férfi mögül, hogy megnézze ki beszél, utána már ismét elbújik.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-09 14:10:58
Üzenet elküldve: 2015-08-09 14:10:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Többiekre várva//
* Annyira más itt, mint kint a szabadban, persze ez természetes hisz egy barlang. A hűvös mely bent van szokatlan a kinti hőséghez képest. Egy másik világ. Míg Nadot az ork ellátja, addig ő tovább bóklászik a barlangban, megnézi magának a hálókamrákat, majd egy üresnek ítéltbe bedobja saját kis batyuját. Visszatérve Wramhoz és a Kócoshoz leül a forrás partjára, hogy megmossa mezítelen lábát, s lemossa a vállára rászáradt vért. *
- Figyusz Wram, nekem is adhatnál valamit.
* Szól oda az orknak kihasználva azt a pár perc szünetet, míg Nad nem beszél. *
~ Nekem ugyan nem kell attól a féleszűtől semmi. Majd szerzek magamnak. ~
* Morfondírozik magában a lány kijelentésén. Pihen egy kicsit, aztán visszamegy a Kikötőbe valahol csak lehet efféle holmit kapni. Meg sem lepődik, mikor Nad a rumot keresi, sejtette, hogy ez lesz a vége és alkoholba fojtja dühét. Ránt egyet a vállán, felőle azt csinál, amit akar, legalábbis most. Később meg majd elválik.
Hangok szűrődnek be kintről, egy férfié. A távozó Nad felé néz, majd az orkra. Fogalma sincs ki az a Leon, de hát, ha a Kócost keresi, biztos hozzá tartozik. Kissé idegen neki ez a dolog. *
- Van. Még él. De, inkább a helyedben, most nem zavarnám, hacsak nem akarsz szorosabb barátságot, kötni egy rumos üveggel.
* Kiált ki, ha már senki nem szól. Azt mondták érezze otthon magát, hát az első lépést megtette, hogy a kint lévő bejön vagy távozik, az rajta áll. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:21:32, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (folyt helyett fojt).
* Annyira más itt, mint kint a szabadban, persze ez természetes hisz egy barlang. A hűvös mely bent van szokatlan a kinti hőséghez képest. Egy másik világ. Míg Nadot az ork ellátja, addig ő tovább bóklászik a barlangban, megnézi magának a hálókamrákat, majd egy üresnek ítéltbe bedobja saját kis batyuját. Visszatérve Wramhoz és a Kócoshoz leül a forrás partjára, hogy megmossa mezítelen lábát, s lemossa a vállára rászáradt vért. *
- Figyusz Wram, nekem is adhatnál valamit.
* Szól oda az orknak kihasználva azt a pár perc szünetet, míg Nad nem beszél. *
~ Nekem ugyan nem kell attól a féleszűtől semmi. Majd szerzek magamnak. ~
* Morfondírozik magában a lány kijelentésén. Pihen egy kicsit, aztán visszamegy a Kikötőbe valahol csak lehet efféle holmit kapni. Meg sem lepődik, mikor Nad a rumot keresi, sejtette, hogy ez lesz a vége és alkoholba fojtja dühét. Ránt egyet a vállán, felőle azt csinál, amit akar, legalábbis most. Később meg majd elválik.
Hangok szűrődnek be kintről, egy férfié. A távozó Nad felé néz, majd az orkra. Fogalma sincs ki az a Leon, de hát, ha a Kócost keresi, biztos hozzá tartozik. Kissé idegen neki ez a dolog. *
- Van. Még él. De, inkább a helyedben, most nem zavarnám, hacsak nem akarsz szorosabb barátságot, kötni egy rumos üveggel.
* Kiált ki, ha már senki nem szól. Azt mondták érezze otthon magát, hát az első lépést megtette, hogy a kint lévő bejön vagy távozik, az rajta áll. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.10 12:21:32, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (folyt helyett fojt).
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:22:43
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:22:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Többieket követve//
*Leon menne amilyen gyorsan csak tud, de szerelme megfogja a kezét. A kalóz azonnal megfordul, hogy kiderítse mi is lehet a gond. Kedvese lassabb tempóra inti, ezért a férfi vissza is vesz belőle. Ha azt mondja, nem veszti őket szem elől, akkor bízik benne. Tény, hogy Leon sosem volt jó nyomolvasó, vagy ilyesmi, hiszen ő olyan ember volt, akit szemtől szemben küldtek bele a harcba, de ezeknek az útvonalát nem lenne nehéz megtalálni akkor sem, ha egyedül lenne a kalóz. Mikor meglátja a vérnyomokat egy kissé elkezd aggodalmaskodni, mert ezek szerint Aldren rátámadt Nadae-ra, de úgy tűnik, azért még rendben vannak, nem halt meg senki egyelőre.*
-Hát, ha beérjük őket, akkor majd minden kiderül. *Hagyja most ennyiben a dolgot. Egy barlanghoz érnek. Leonnak nem ismerős ez a hely, és ahogy látja, eléggé el is van rejtve a kíváncsiskodó szemek elől. Azonban ő ismeri Nadot, és nagyon reméli, hogy nem lesz semmi baj abból, ha utánuk megy.*
-Ne félj! Csak maradj végig mögöttem és akkor nem lesz semmi baj! *Ejt meg egy mosolyt, hogy erőt öntsön szerelmébe. Tudja, azonban, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, és azt is, hogy nem kéne itt lenniük. De Leont fűti a kíváncsiság és némiképp aggódik is Nadae-ért. Nem nagyon szeretne újra egyedül maradni, most, hogy találkozott a kalózlánnyal. Az ő utasításait szeretné követni, mert benne megbízik.*
-Gyere! *Szól Reydisnek, és ezzel belép a barlangba, azonban tartva attól, hogy valaki ráveti magát, vagy valami csapdába ütközik, inkább beszól a barlangba, hátha valaki észreveszi őt időben, és elmondhatja békés szándékát.*
-Leon vagyok! Nadae itt van? Jól van? *Érdeklődik a kalózlány hogyléte felől, mert végül is ez volt az egyetlen oka annak, hogy idejött, hogy követte őket.*
*Leon menne amilyen gyorsan csak tud, de szerelme megfogja a kezét. A kalóz azonnal megfordul, hogy kiderítse mi is lehet a gond. Kedvese lassabb tempóra inti, ezért a férfi vissza is vesz belőle. Ha azt mondja, nem veszti őket szem elől, akkor bízik benne. Tény, hogy Leon sosem volt jó nyomolvasó, vagy ilyesmi, hiszen ő olyan ember volt, akit szemtől szemben küldtek bele a harcba, de ezeknek az útvonalát nem lenne nehéz megtalálni akkor sem, ha egyedül lenne a kalóz. Mikor meglátja a vérnyomokat egy kissé elkezd aggodalmaskodni, mert ezek szerint Aldren rátámadt Nadae-ra, de úgy tűnik, azért még rendben vannak, nem halt meg senki egyelőre.*
-Hát, ha beérjük őket, akkor majd minden kiderül. *Hagyja most ennyiben a dolgot. Egy barlanghoz érnek. Leonnak nem ismerős ez a hely, és ahogy látja, eléggé el is van rejtve a kíváncsiskodó szemek elől. Azonban ő ismeri Nadot, és nagyon reméli, hogy nem lesz semmi baj abból, ha utánuk megy.*
-Ne félj! Csak maradj végig mögöttem és akkor nem lesz semmi baj! *Ejt meg egy mosolyt, hogy erőt öntsön szerelmébe. Tudja, azonban, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű, és azt is, hogy nem kéne itt lenniük. De Leont fűti a kíváncsiság és némiképp aggódik is Nadae-ért. Nem nagyon szeretne újra egyedül maradni, most, hogy találkozott a kalózlánnyal. Az ő utasításait szeretné követni, mert benne megbízik.*
-Gyere! *Szól Reydisnek, és ezzel belép a barlangba, azonban tartva attól, hogy valaki ráveti magát, vagy valami csapdába ütközik, inkább beszól a barlangba, hátha valaki észreveszi őt időben, és elmondhatja békés szándékát.*
-Leon vagyok! Nadae itt van? Jól van? *Érdeklődik a kalózlány hogyléte felől, mert végül is ez volt az egyetlen oka annak, hogy idejött, hogy követte őket.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:48:07
Üzenet elküldve: 2015-08-07 21:48:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Leon - Többieket követve//
-Rendben! *Indul is gyorsan a szerelme Leon után, aki gyorsan meg indul Nadaeék után. Megpróbálja elkapni a karját.* -Ne olyan sietősen kérlek! Én nem tévesztem szem elől őket! *Mondja a férfinak, mert ő nem bír úgy sietni és nem is szeretne, jobban meg akar győződni, hogy az a két hölgyemény kiütötték Aldrust vagy valamit csináltak vele, mert elég levert állapotban van, az inge a fejére húzva, és csak úgy vonszolja a két nő maguk között, úgy néz ki mint aki félig eszméletlenül követi az utat, amin vezetik. Út közben hányásnyomok ékesítik az utat, amin csak fintorogni tud Reydis. Úgy néz ki a másik kettő kísérő sincs valami jó passzban, mert vérfoltok is vannak itt-ott a földön, ezek hárman kicsinálták egymást, biztos megsütötte őket a nap, vagy sok rumot ittak.*
-Nincsenek valami jó bőrben, de nem értem azt sem min civakodnak, de úgy néz ki jól egymásra találtak. *Néz ártatlan szemekkel a kalózra, miközben haladnak a szirteken előbb egy kacskaringót úton, hol meredekebb lejtőkön, hol síkosabb talajon haladnak, de végig kavicsos, poros úton. Szemei sarkából a kalózlány rájuk néz, ekkor Leon mögé húzódik Reydis gyorsan, fél tőle nagyon, mit fog kapni a harapásért. Mikor elérik a barlang száját, akkor a férfi mögé bújva öleli őt és követi a barlang bejáratához.*
-Félek tőlük. *Súgja halkan még oda a férfinak.*
-Rendben! *Indul is gyorsan a szerelme Leon után, aki gyorsan meg indul Nadaeék után. Megpróbálja elkapni a karját.* -Ne olyan sietősen kérlek! Én nem tévesztem szem elől őket! *Mondja a férfinak, mert ő nem bír úgy sietni és nem is szeretne, jobban meg akar győződni, hogy az a két hölgyemény kiütötték Aldrust vagy valamit csináltak vele, mert elég levert állapotban van, az inge a fejére húzva, és csak úgy vonszolja a két nő maguk között, úgy néz ki mint aki félig eszméletlenül követi az utat, amin vezetik. Út közben hányásnyomok ékesítik az utat, amin csak fintorogni tud Reydis. Úgy néz ki a másik kettő kísérő sincs valami jó passzban, mert vérfoltok is vannak itt-ott a földön, ezek hárman kicsinálták egymást, biztos megsütötte őket a nap, vagy sok rumot ittak.*
-Nincsenek valami jó bőrben, de nem értem azt sem min civakodnak, de úgy néz ki jól egymásra találtak. *Néz ártatlan szemekkel a kalózra, miközben haladnak a szirteken előbb egy kacskaringót úton, hol meredekebb lejtőkön, hol síkosabb talajon haladnak, de végig kavicsos, poros úton. Szemei sarkából a kalózlány rájuk néz, ekkor Leon mögé húzódik Reydis gyorsan, fél tőle nagyon, mit fog kapni a harapásért. Mikor elérik a barlang száját, akkor a férfi mögé bújva öleli őt és követi a barlang bejáratához.*
-Félek tőlük. *Súgja halkan még oda a férfinak.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-07 11:18:18
Üzenet elküldve: 2015-08-07 11:18:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Visszatérve//
*Kicsit hitetlenkedve hallgatja, hogy a mellette lépdelő lány is ismeri a dalt. Eddig csak a barlangiak ismerték, hiszen ez kódrejtvény, hogy ne tévedjenek el idefele jövet. Vállait csak megvonogatja, legyen hát, s halad tovább.
Szemeit csak megforgatja, ahogy meghallja Lopótök hangját. Könnyen beszélne, hiszen az ő lábai csizmába bújtatottak, így nem zavarná, ha esetleg a férfi ráborítaná gyomrának tartalmát.
Visszaérve, vállait megvonogatja Nerilil irányába.*
- Sok minden nem éri meg.
*Válaszolja egyszerűen, de hogy mire utal? Kiabálására Zöldike hamar előkerül, s sugárzó mosollyal suhan felé, ám a kérdés hallatán megtorpan. Szemöldökeit összeszűkíti, majd körbenéz.*
- Nem, igazából, még lent vagyunk a Kikötőbe, ez csak a szellemünk. *Vonja meg a vállát, ám a következő kérdésre ajkain széles vigyor ül ki.*
- Nem vadkutya, vadember. *Hüvelykujjával a mögötte lévő cellába tessékelt férfira utalt.* - Valami testőrséget vállalt el mellettem. Látod, hogy teljesít. *Hangjában nincs harag, vagy ellenérzet Démon iránt, inkább csak játszott elkeseredés. Hogy hoztak-e az orknak valamit. Nagy levegőt vesz, s tudálékosan felmutatja ép kezének mutatóujját. Majd a levegő bent marad. Elgondolkodva húzza össze szemeit.*
- Azt hiszem azt lent hagytuk. *Jelenti ki végül vigyorogva. Ahogy beértek a barlangba kedélye rögtön megváltozott. Itt már biztonságosabban érzi magát, még akkor is, ha egy csapat megbízhatatlannal van összezárva. Mégis, maga a légkör, amiben él egy éve, megnyugtatja.*
- Szilánk.
*Javítja ki az orkot, hiszen poharat tört kezében. Amíg az távol van, addig leheveredik a tó partjára. A tálba leöblíti kezét, majd csizmáját is lerúgja, hogy a belé állt kagylószilánkokat műtse ki. Közben fél szemmel figyeli Nerililt is.*
- Azok ott. *Mutat a boltíves ajtószerűségekre.* - A hálókamrák. Nem mindegyik üres, de fogalmam sincs, hogy melyikbe ki alszik. Az enyém ott a barlang végénél van. Az meg ott. *Mutat a barlang bal oldalán lévő járat kezdetére, melyet két fáklya őriz, s ahol az ork is eltűnt.* - Arra van a hajó.
*Miután visszajött Wram, engedelmesen tartja kezét, s nyitja ki száját. De csak a keze kap az édes nedűből. Szemei kikerekednek, ahogy meglátja, hogy milyen sorsot szánt gyermekének Zöldike. Sírásra görbült szájjal figyeli, ahogy lefolyik a barna nedv. Inkább csak visszafordul a tál felé, s lemossa a kezét, s vékonyka kezét visszaadja a másiknak. Félrehajtott fejjel figyeli a műveletet.*
- Hogy tudsz azzal a nagy mancsoddal ilyen kicsi dolgokat kiszedni? *Pislog értetlenkedve. Fáj a tenyere, de a só már eléggé kimarta ahhoz, hogy ne zavarja. Kisírta magát a vízbe fájdalmában, most már csak összeszorított fogakkal tűr.*
- Vörös Szarka, tudod, aki az elmúlt két hetet végig aludta, no mintha láttam volna egy törpével üzletelt volna. Ha minden igaz, s felhozza, akkor majd az ő gondja lesz. *Vigyorodik el, közben furcsa nevetésbe kezd, mintha sisteregne. Lopótök kérésére csak vállat von, majd Démon felé bök fejével.*
- Legfeljebb lelopjuk róla.
*A pimasz fenyegetésre csak kiölti nyelvét Zöldikére.*
- Ugyan, már. Unatkoznátok nélkülem, valld be. *Vigyorodik el, önbizalmától dagadó mellel, majd megszemléli a tenyerén alkotott művet. Majd betrappol bicegve a raktárba. Az első kezébe eső rongyot felveszi, s ahogy kiér belevágja a vízbe. Felé hajolva kiveszi, kissé kicsavarja, majd elindul a cella irányába.
Nem tudja, hogy a félvér miként reagál a rá mért büntetésre, de sejti, hogy a napszúrásban szenvedőnek nem tetszik. De csak eddig nem foglalkozott vele. Csöpögő ronggyal a kezében áll a vasrács előtt, de nem nyitja ki, bárhogy is néznek rá metsző rideg gyilkos szemekkel.*
- Lefektetjük az alapszabályokat. Úgy tűnik, hogy ezt csacskán elfelejtettük. Aztán kiengedlek. *Szólal meg immár a rideg, kimért hangján.* - Ha szórakozol velem, én is szórakozok veled. Te sem tűröd el, hogy ekként bánjanak veled, nekem sincs semmi, amiért el kéne ezt viselnem, szerintem ez tiszta. *Kezd bele újabb monológjába.* - Ha neked nem tetszik, s megtorlod, ugyanúgy én is megteszem, ezért vagy itt. Ne hidd, hogy csak én nekem kell megtanulni, miként kell a másikkal viselkedni. Te sem teheted meg ezt akárhogy, s nem büntetlenül. Tudod van egy régi mondás. Amilyen a rum színe, olyannyira állsz fejre tőle. Én csak ezt a szabályt képviselem. Ahogy te bánsz velem, én is úgy bánok veled. *Vonja meg a vállát.* - A feladatod az lett volna, az lenne, hogy megvédj, ne az, hogy engem okíts ki, taníts meg viselkedni. Láthatod, hogy az elmúlt évek alatt sem sikerült senkinek neked sem fog. Ha ezt képes vagy elfogadni, ha vállalod, hogy ugyanazt fogod visszakapni, amit Te adsz, akkor maradsz. Ha nem, akkor mehetsz a szirének hírével. *Az ajtóhoz lép, s a zárba illeszti a kulcsot. Hangosan kattan a zár.* - De ha elmész, s ha elmondod bárkinek, hogy merre is található ez a barlang, esküszöm a tengerek háborgó istennőjére, hogy megtalállak és kibelezlek. Nem fogok neked könyörögni, hogy maradj, bármennyire is szeretnéd. Kértelek nem egyszer, nem kétszer. *Szól fagyosan a hangja, s kitárja a cella ajtaját. A döntés immár a férfié. A csöpögő, hideg vizes rongyot a fejére hajítja, hogy lehűtse annak túlfűtött bőrét, majd megfordul.*
- No hol van a rum!?
*Ez csak költői kérdés, majd elindul a raktár felé, hogy újabb ivászatba kezdjen, hogy végre elfelejtse a mai napot, hogy az áldott bódultságba csöppenjen. A reá nehezedő gondokat, melyek egyre jobban nyomják a vállát végre elfelejtse, s édes álomba szenderüljön át. Miközben halad hangosan énekel egy kalózdalt, felkészülve újabb részegedésére.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 11:50:17
*Kicsit hitetlenkedve hallgatja, hogy a mellette lépdelő lány is ismeri a dalt. Eddig csak a barlangiak ismerték, hiszen ez kódrejtvény, hogy ne tévedjenek el idefele jövet. Vállait csak megvonogatja, legyen hát, s halad tovább.
Szemeit csak megforgatja, ahogy meghallja Lopótök hangját. Könnyen beszélne, hiszen az ő lábai csizmába bújtatottak, így nem zavarná, ha esetleg a férfi ráborítaná gyomrának tartalmát.
Visszaérve, vállait megvonogatja Nerilil irányába.*
- Sok minden nem éri meg.
*Válaszolja egyszerűen, de hogy mire utal? Kiabálására Zöldike hamar előkerül, s sugárzó mosollyal suhan felé, ám a kérdés hallatán megtorpan. Szemöldökeit összeszűkíti, majd körbenéz.*
- Nem, igazából, még lent vagyunk a Kikötőbe, ez csak a szellemünk. *Vonja meg a vállát, ám a következő kérdésre ajkain széles vigyor ül ki.*
- Nem vadkutya, vadember. *Hüvelykujjával a mögötte lévő cellába tessékelt férfira utalt.* - Valami testőrséget vállalt el mellettem. Látod, hogy teljesít. *Hangjában nincs harag, vagy ellenérzet Démon iránt, inkább csak játszott elkeseredés. Hogy hoztak-e az orknak valamit. Nagy levegőt vesz, s tudálékosan felmutatja ép kezének mutatóujját. Majd a levegő bent marad. Elgondolkodva húzza össze szemeit.*
- Azt hiszem azt lent hagytuk. *Jelenti ki végül vigyorogva. Ahogy beértek a barlangba kedélye rögtön megváltozott. Itt már biztonságosabban érzi magát, még akkor is, ha egy csapat megbízhatatlannal van összezárva. Mégis, maga a légkör, amiben él egy éve, megnyugtatja.*
- Szilánk.
*Javítja ki az orkot, hiszen poharat tört kezében. Amíg az távol van, addig leheveredik a tó partjára. A tálba leöblíti kezét, majd csizmáját is lerúgja, hogy a belé állt kagylószilánkokat műtse ki. Közben fél szemmel figyeli Nerililt is.*
- Azok ott. *Mutat a boltíves ajtószerűségekre.* - A hálókamrák. Nem mindegyik üres, de fogalmam sincs, hogy melyikbe ki alszik. Az enyém ott a barlang végénél van. Az meg ott. *Mutat a barlang bal oldalán lévő járat kezdetére, melyet két fáklya őriz, s ahol az ork is eltűnt.* - Arra van a hajó.
*Miután visszajött Wram, engedelmesen tartja kezét, s nyitja ki száját. De csak a keze kap az édes nedűből. Szemei kikerekednek, ahogy meglátja, hogy milyen sorsot szánt gyermekének Zöldike. Sírásra görbült szájjal figyeli, ahogy lefolyik a barna nedv. Inkább csak visszafordul a tál felé, s lemossa a kezét, s vékonyka kezét visszaadja a másiknak. Félrehajtott fejjel figyeli a műveletet.*
- Hogy tudsz azzal a nagy mancsoddal ilyen kicsi dolgokat kiszedni? *Pislog értetlenkedve. Fáj a tenyere, de a só már eléggé kimarta ahhoz, hogy ne zavarja. Kisírta magát a vízbe fájdalmában, most már csak összeszorított fogakkal tűr.*
- Vörös Szarka, tudod, aki az elmúlt két hetet végig aludta, no mintha láttam volna egy törpével üzletelt volna. Ha minden igaz, s felhozza, akkor majd az ő gondja lesz. *Vigyorodik el, közben furcsa nevetésbe kezd, mintha sisteregne. Lopótök kérésére csak vállat von, majd Démon felé bök fejével.*
- Legfeljebb lelopjuk róla.
*A pimasz fenyegetésre csak kiölti nyelvét Zöldikére.*
- Ugyan, már. Unatkoznátok nélkülem, valld be. *Vigyorodik el, önbizalmától dagadó mellel, majd megszemléli a tenyerén alkotott művet. Majd betrappol bicegve a raktárba. Az első kezébe eső rongyot felveszi, s ahogy kiér belevágja a vízbe. Felé hajolva kiveszi, kissé kicsavarja, majd elindul a cella irányába.
Nem tudja, hogy a félvér miként reagál a rá mért büntetésre, de sejti, hogy a napszúrásban szenvedőnek nem tetszik. De csak eddig nem foglalkozott vele. Csöpögő ronggyal a kezében áll a vasrács előtt, de nem nyitja ki, bárhogy is néznek rá metsző rideg gyilkos szemekkel.*
- Lefektetjük az alapszabályokat. Úgy tűnik, hogy ezt csacskán elfelejtettük. Aztán kiengedlek. *Szólal meg immár a rideg, kimért hangján.* - Ha szórakozol velem, én is szórakozok veled. Te sem tűröd el, hogy ekként bánjanak veled, nekem sincs semmi, amiért el kéne ezt viselnem, szerintem ez tiszta. *Kezd bele újabb monológjába.* - Ha neked nem tetszik, s megtorlod, ugyanúgy én is megteszem, ezért vagy itt. Ne hidd, hogy csak én nekem kell megtanulni, miként kell a másikkal viselkedni. Te sem teheted meg ezt akárhogy, s nem büntetlenül. Tudod van egy régi mondás. Amilyen a rum színe, olyannyira állsz fejre tőle. Én csak ezt a szabályt képviselem. Ahogy te bánsz velem, én is úgy bánok veled. *Vonja meg a vállát.* - A feladatod az lett volna, az lenne, hogy megvédj, ne az, hogy engem okíts ki, taníts meg viselkedni. Láthatod, hogy az elmúlt évek alatt sem sikerült senkinek neked sem fog. Ha ezt képes vagy elfogadni, ha vállalod, hogy ugyanazt fogod visszakapni, amit Te adsz, akkor maradsz. Ha nem, akkor mehetsz a szirének hírével. *Az ajtóhoz lép, s a zárba illeszti a kulcsot. Hangosan kattan a zár.* - De ha elmész, s ha elmondod bárkinek, hogy merre is található ez a barlang, esküszöm a tengerek háborgó istennőjére, hogy megtalállak és kibelezlek. Nem fogok neked könyörögni, hogy maradj, bármennyire is szeretnéd. Kértelek nem egyszer, nem kétszer. *Szól fagyosan a hangja, s kitárja a cella ajtaját. A döntés immár a férfié. A csöpögő, hideg vizes rongyot a fejére hajítja, hogy lehűtse annak túlfűtött bőrét, majd megfordul.*
- No hol van a rum!?
*Ez csak költői kérdés, majd elindul a raktár felé, hogy újabb ivászatba kezdjen, hogy végre elfelejtse a mai napot, hogy az áldott bódultságba csöppenjen. A reá nehezedő gondokat, melyek egyre jobban nyomják a vállát végre elfelejtse, s édes álomba szenderüljön át. Miközben halad hangosan énekel egy kalózdalt, felkészülve újabb részegedésére.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.07 11:50:17
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-06 15:15:14
Üzenet elküldve: 2015-08-06 15:15:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis pihenő, majd a visszatérők //
* Érzékeli ugyan a mélységi távozását, ám nem foglalkozik vele, inkább hagyja elmenni. Ha felkelne, talán még a faj iránt érzett gyűlölete is feltámadna, ami viszont elég kellemetlen lenne. Legalábbis a mélységinek. Ezért aztán egy mordulással letudja a választ, majd visszaalszik. Pihenését egy ismerős hang zavarja meg, ahogy őt szólítja. *
- Hogy az a...! -
* Emelkedik fel ültéből. Egyik kezében a rumos üveget, a másikban tőrét markolja, ahogy kissé ingadozó léptekkel elindul. *
- Na mi van, megjöttetek? -
* Kérdezi, ám ahogy meglátja Nadaet, némileg megtépázottan, összevont szemöldökkel mered rá. *
- Látom megint nem bírtál magaddal. De hogy nézel ki, egy vadkutyával üzekedtél? -
* Kérdezi, miközben elrakja fegyverét, s közelebb lép. Hangjában cseppnyi gúny érződik, ám ez inkább fakad ugratásból, mint rosszindulatból. *
- Hoztatok valamit, amiben tudok kenőcsöt keverni? Mert ha nem, akkor csak az van, amit már ismersz. -
* Villan meg az ork vigyora, majd elengedi a kezet. *
- Nagyjából öblítsd le, aztán várj meg. Tele van szálkával. Hozok rá valamit. -
* Mondja, majd elindul, némi bizonytalansággal a járásában. Lent a maga választott zugában, talál némi Észak reményét, aminek a szárított örleménye jó a sebekre. *
- Tarsd a kezed, meg a szád. -
* Mondja, mikor visszatér. Ha Nadae engedelmeskedik, akkor egy hirtelen mozdulattal egy kortynyi rumot önt a kalóz tenyerére. Ha Nadae felnyög, megszólal. *
- Mondtam, hogy tartsd a szád. Mosd le megint. Kiszedem a szálkákat, aztán kapsz rá egy kis gyógynövényt, ami összehúzza a sebeidet. -
* Magyarázza, s ha nem ellenkezik Nadae, akkor el is látja a sebeit. *
- A lenti ajtó megint zárható, de a csapdákkal bajlódjon az, akinek hat anyja van. -
* Meséli, míg egy nagyjából tiszta ronggyal ráköti a gyógynövény porát a sebre. *
- Szerintem találsz valamit, csak nézz körül. -
* Ejt meg egy bizonytalan pillantást a másik nő felé a vajákos. *
- Ja, és ha még egyszer azt mondod, hogy Wramci, kiharapom a nyelved, aztán az ujjadnál fogva lógatlak fel! -
* Néz a másikra, s bár a hangja fenyegetően komoly, van valami kajánság a kénsárga szemekben. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 16:12:36, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
* Érzékeli ugyan a mélységi távozását, ám nem foglalkozik vele, inkább hagyja elmenni. Ha felkelne, talán még a faj iránt érzett gyűlölete is feltámadna, ami viszont elég kellemetlen lenne. Legalábbis a mélységinek. Ezért aztán egy mordulással letudja a választ, majd visszaalszik. Pihenését egy ismerős hang zavarja meg, ahogy őt szólítja. *
- Hogy az a...! -
* Emelkedik fel ültéből. Egyik kezében a rumos üveget, a másikban tőrét markolja, ahogy kissé ingadozó léptekkel elindul. *
- Na mi van, megjöttetek? -
* Kérdezi, ám ahogy meglátja Nadaet, némileg megtépázottan, összevont szemöldökkel mered rá. *
- Látom megint nem bírtál magaddal. De hogy nézel ki, egy vadkutyával üzekedtél? -
* Kérdezi, miközben elrakja fegyverét, s közelebb lép. Hangjában cseppnyi gúny érződik, ám ez inkább fakad ugratásból, mint rosszindulatból. *
- Hoztatok valamit, amiben tudok kenőcsöt keverni? Mert ha nem, akkor csak az van, amit már ismersz. -
* Villan meg az ork vigyora, majd elengedi a kezet. *
- Nagyjából öblítsd le, aztán várj meg. Tele van szálkával. Hozok rá valamit. -
* Mondja, majd elindul, némi bizonytalansággal a járásában. Lent a maga választott zugában, talál némi Észak reményét, aminek a szárított örleménye jó a sebekre. *
- Tarsd a kezed, meg a szád. -
* Mondja, mikor visszatér. Ha Nadae engedelmeskedik, akkor egy hirtelen mozdulattal egy kortynyi rumot önt a kalóz tenyerére. Ha Nadae felnyög, megszólal. *
- Mondtam, hogy tartsd a szád. Mosd le megint. Kiszedem a szálkákat, aztán kapsz rá egy kis gyógynövényt, ami összehúzza a sebeidet. -
* Magyarázza, s ha nem ellenkezik Nadae, akkor el is látja a sebeit. *
- A lenti ajtó megint zárható, de a csapdákkal bajlódjon az, akinek hat anyja van. -
* Meséli, míg egy nagyjából tiszta ronggyal ráköti a gyógynövény porát a sebre. *
- Szerintem találsz valamit, csak nézz körül. -
* Ejt meg egy bizonytalan pillantást a másik nő felé a vajákos. *
- Ja, és ha még egyszer azt mondod, hogy Wramci, kiharapom a nyelved, aztán az ujjadnál fogva lógatlak fel! -
* Néz a másikra, s bár a hangja fenyegetően komoly, van valami kajánság a kénsárga szemekben. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 16:12:36, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-06 12:10:55
Üzenet elküldve: 2015-08-06 12:10:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
// Aldi és a Kócos(ok)//
* Csak nézi a két szélhámost, akiknek még mindig van ereje egymás szekálásához. Persze tetszik a jelenet Nerinek, ami kissé el is feledteti vele dühét, melyet Démon viselkedése korbácsolt fel. Nem szól egy szót sem, csak somolyog magában. Az intésre lecsusszan a szikláról. Remélhetőleg addigra már túl van az első ürítésen a félvér. Ha, nincs, úgy még toporog felette egy kicsit, mielőtt Ald karját a nyakába venné.*
- Nem akarsz még most hányni? Mondjuk, igyál egy kis sós vizet.
* Ha, semmiképp sem jönne a megkönnyebbülés, úgy kelletlenül, de segít Aldot talpra állítani, s megindulni vele. *
- Ha, lehánysz abba foglak belefojtani.
* Teszi még hozzá. A dallam s a dal is ismerős Neri számára, így bár néhol elvétve annak szövegét, s dallamát, de becsatlakozik, addig is elvonja a figyelmét a vállára nehezedő súlyról. A barlang előtt megtorpan valahogy nem ilyennek képzelete. *
// A barlangban//
* Segít átszuszakolni Démont a résen, hogy aztán ős utánuk menjen. Az elé táruló látvány egyszerre kápráztatja és borzasztja is el. Elvarázsolt hely, egy igazi mesébe illő helyszín. A cellához érve, elengedi Démont rábízva Nadra, miként is tessékeli be oda. Bár, felvonja szemöldökét, mikor kulcsra zárja ajtaját, de inkább nem szól semmit. Egy darabig, míg áll, s nézi annak új lakóját. *
- Ezért nem érte meg.
* Inkább magának, mintsem Aldinak szánja a megjegyzést. Aztán csattogós léptekkel követi a Kócost. Az orknak csak int, miközben már otthon is kezdi érezni magát, körbe járva a helyet, megsimítva minden egyes rajzot, bejárva minden zeg-zugot.*
- Van itt felhalmozott dolgok? Mint például ruhák, kendők, csizmák?
* Mutat le mezítelen lábára, magyarázva ezzel kérdésének okát. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 17:29:17, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
* Csak nézi a két szélhámost, akiknek még mindig van ereje egymás szekálásához. Persze tetszik a jelenet Nerinek, ami kissé el is feledteti vele dühét, melyet Démon viselkedése korbácsolt fel. Nem szól egy szót sem, csak somolyog magában. Az intésre lecsusszan a szikláról. Remélhetőleg addigra már túl van az első ürítésen a félvér. Ha, nincs, úgy még toporog felette egy kicsit, mielőtt Ald karját a nyakába venné.*
- Nem akarsz még most hányni? Mondjuk, igyál egy kis sós vizet.
* Ha, semmiképp sem jönne a megkönnyebbülés, úgy kelletlenül, de segít Aldot talpra állítani, s megindulni vele. *
- Ha, lehánysz abba foglak belefojtani.
* Teszi még hozzá. A dallam s a dal is ismerős Neri számára, így bár néhol elvétve annak szövegét, s dallamát, de becsatlakozik, addig is elvonja a figyelmét a vállára nehezedő súlyról. A barlang előtt megtorpan valahogy nem ilyennek képzelete. *
// A barlangban//
* Segít átszuszakolni Démont a résen, hogy aztán ős utánuk menjen. Az elé táruló látvány egyszerre kápráztatja és borzasztja is el. Elvarázsolt hely, egy igazi mesébe illő helyszín. A cellához érve, elengedi Démont rábízva Nadra, miként is tessékeli be oda. Bár, felvonja szemöldökét, mikor kulcsra zárja ajtaját, de inkább nem szól semmit. Egy darabig, míg áll, s nézi annak új lakóját. *
- Ezért nem érte meg.
* Inkább magának, mintsem Aldinak szánja a megjegyzést. Aztán csattogós léptekkel követi a Kócost. Az orknak csak int, miközben már otthon is kezdi érezni magát, körbe járva a helyet, megsimítva minden egyes rajzot, bejárva minden zeg-zugot.*
- Van itt felhalmozott dolgok? Mint például ruhák, kendők, csizmák?
* Mutat le mezítelen lábára, magyarázva ezzel kérdésének okát. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 17:29:17, a következő indokkal:
Jelpótlás (*).
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-08-06 11:09:54
Üzenet elküldve: 2015-08-06 11:09:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Lopótök és Démon//
*Szemöldökét összeszűkítve les a lányra, mintha neki szólt volna. Holott nem, de csak a vállát vonja meg. Legfeljebb őrültnek hiszik, ez lenne a legkevesebb, aminek hitték már. Hátralesve nézi, ahogy a férfi a porba hull.*
- Megérdemli.
*Jegyzi meg azért, mégis… Maga mellé fogadta, még ha nem is akarta, mégis kérte, hogy legyen a testőre. Az utóbbi időben nincs rendben érzéseivel, már amik vannak, de a barlanglakók életéért, valamiért felelősséget vállal. Szeme sarkából látja csak, Nerilil pimasz mosolyát, amivel nem tud mit kezdeni. Dühös léptei abbamaradnak, ahogy látja tőrje nem oda ment, ahova menni akart. A férfi fáradtan fordul meg a homokba. Tán megsütötte a nap.
~Úgy kell neki.~
Helyesli. Ne csak neki legyenek bajai. Aztán jön a pimasz felelet. Mindent megtesz, a maga részéről, még ide is jön, s bár nem kedvesen, az egykori kalóztól még ez is soknak nevezhető. S hogy hálálják meg? No hogy? Idegeit csak tovább korbácsolják. Rá kell jönnie, hogy a korcs teljesen kiforgatja önmagából. Ezért csak nagy levegőt vesz, majd lassan fújja ki.*
- Kíváncsian elbeszélgetnék veled erről, de ha nem, hát nem. *Vonja meg a vállát újra, immár könnyed hangstílussal.*
- Akkor bukj el újra, hibáztass mást, mert nem jutsz előrébb az életben. Nekem aztán oly mindegy.
*Mondja lekezelően. Lassan tényleg nem érez mást a másik iránt, csak szánalmat. Majd jön a nyavalygás. Szemeit csak forgatja, mintha érdekelné bármi ilyesmi. Ahogy felszólítják, hogy csizmáját adja át, csak egy lépést tesz hátra. Közben hátrafordul Lopótökre.*
- Gyere.
*Int felé, majd ha odasétál, akkor a férfira mutat.*
- Választhatsz, hogy karjánál, vagy lábánál fogva vonszoljuk. *Vigyorodik el aljasul, de látja, hogy a lány a kevésbé szórakoztatót választja. Szürke íriszeit csak újra megforgatja, s másik oldalról nyalábolja fel a testet.*
- Na menjünk.
*Fújtat egyet, majd az előttük álló útra gondol. Már most átkozza magát tettéért. A férfi vagy segít nekik, s félig kábán lépked köztük, vagy hagyja magát vonszolni. A szirtekhez érve kacskaringós útra tévednek. Hol meredekebb lejtőkön, hol síkosabb talajon haladnak, de végig kavicsos, poros úton. Szemei sarkából látta, hogy Leonék is a közelben vannak. Csak remélni tudja, hogy van annyi eszük, hogy követik őket, nem sok kedve van még a lenyugvó nappal együtt visszatérnie a Kikötőben. Halkan dúdolgat egy dalt.*
- Hullámot vet a vad föld
Balsors ér, ha kiöntöd!
Ha minden pohár üres lett,
Hát hagyd ott a vén csapszéket!
Jobb lesz, hidd el, túl az éjen,
Reggelre kitisztul minden!
//A barlangban//
*Mire a végére ér, el is érik a barlang vékony repedését, mely az ajtójuk lenne. Fújtatva áll meg az üvöltő részen. Már teljesen megszokta ezt a hangot, ám a két félig elfnek talán bántó lehet a metsző szél, mely legszívesebben dobálná a testüket. A férfi testét a barlang szájához helyezik, majd áttuszakolja rajta, s követi is. Reméli, hogy van annyi esze, hogy a hűvösbe érve ne essen el. Bárhogy is legyen, megvárja még Nerililt, majd tovább vonszolják a testet, egy hosszú folyosón, melynek végében ott a központi termük.
A barlang kellemes hűvöst ad, szinte áldás a tűző nap elől, mely csak a barlang tetején lévő nagyobb nyíláson hatol be, amikor az égbolt tetején jár. Kaján vigyor ül ajkára, ahogy az egyik barlangrész felé vonszolják a testet. Afelé, melyen egy vasrácsos ajtó van. Nyikorogva nyitja ki az ajtót, s vagy belöki, vagy betessékeli a Démont. Az ajtót gondosan csukja be, s rakja el a kulcsot. Kezeit csípőjére teszi, s jóleső vigyor ül ki arcára, mint aki jól végezte dolgát. Majd körbenéz.
Szemeit összeszűkíti, hiszen a barlang kihalt. De az egyikükre legalább szüksége lenne.*
- Oh, én drága egyetlen, Wramci! *Kiáltja el magát, ahogy becézi az orkot, majd a keresésére indul, egyelőre még csak fent. Hamar megtalálja, ahogy egymaga italozik. Szemöldökét felvonva figyeli.
A lány reggeli üde kinézete már sehol sincs. Fűzőjét elhagyhatta, vállán harapás nyoma éktelenkedik, bicegve közlekedik, keze véres. Felmutatja szilánkokkal szabdalt tenyerét a vajákos felé.*
- Kérek rá kenőcsöt! *Nyavalyogja szinte.* - A talpam sem néz ki szebben, az ott amúgy. *Bök a háta felé.* - Nerilil, a cellában meg egy ájult férfi, gondolom napszúrást kapott. Ha akarod foglalkozz vele, de nem kell elsietned. *Legyint, majd megfordulva a tavacska felé indul, közben Nerililre tekint.*
- Helyezd magad kényelembe.
*Útközben kezébe kap egy tálat, amit belemerít a vízbe. Leül annak partján, lábait keresztbe fonja, s a tálba meríti a kezét, Próbálja lemosni a vért. Ha Zöldike is magához tért, s látja, hogy motoszkál valahol, akkor egy kérdést intéz felé.*
- Mi minden érdekesség történt itt?
*Ám ha az továbbra is csak iszogat, akkor csendben marad.*
*Szemöldökét összeszűkítve les a lányra, mintha neki szólt volna. Holott nem, de csak a vállát vonja meg. Legfeljebb őrültnek hiszik, ez lenne a legkevesebb, aminek hitték már. Hátralesve nézi, ahogy a férfi a porba hull.*
- Megérdemli.
*Jegyzi meg azért, mégis… Maga mellé fogadta, még ha nem is akarta, mégis kérte, hogy legyen a testőre. Az utóbbi időben nincs rendben érzéseivel, már amik vannak, de a barlanglakók életéért, valamiért felelősséget vállal. Szeme sarkából látja csak, Nerilil pimasz mosolyát, amivel nem tud mit kezdeni. Dühös léptei abbamaradnak, ahogy látja tőrje nem oda ment, ahova menni akart. A férfi fáradtan fordul meg a homokba. Tán megsütötte a nap.
~Úgy kell neki.~
Helyesli. Ne csak neki legyenek bajai. Aztán jön a pimasz felelet. Mindent megtesz, a maga részéről, még ide is jön, s bár nem kedvesen, az egykori kalóztól még ez is soknak nevezhető. S hogy hálálják meg? No hogy? Idegeit csak tovább korbácsolják. Rá kell jönnie, hogy a korcs teljesen kiforgatja önmagából. Ezért csak nagy levegőt vesz, majd lassan fújja ki.*
- Kíváncsian elbeszélgetnék veled erről, de ha nem, hát nem. *Vonja meg a vállát újra, immár könnyed hangstílussal.*
- Akkor bukj el újra, hibáztass mást, mert nem jutsz előrébb az életben. Nekem aztán oly mindegy.
*Mondja lekezelően. Lassan tényleg nem érez mást a másik iránt, csak szánalmat. Majd jön a nyavalygás. Szemeit csak forgatja, mintha érdekelné bármi ilyesmi. Ahogy felszólítják, hogy csizmáját adja át, csak egy lépést tesz hátra. Közben hátrafordul Lopótökre.*
- Gyere.
*Int felé, majd ha odasétál, akkor a férfira mutat.*
- Választhatsz, hogy karjánál, vagy lábánál fogva vonszoljuk. *Vigyorodik el aljasul, de látja, hogy a lány a kevésbé szórakoztatót választja. Szürke íriszeit csak újra megforgatja, s másik oldalról nyalábolja fel a testet.*
- Na menjünk.
*Fújtat egyet, majd az előttük álló útra gondol. Már most átkozza magát tettéért. A férfi vagy segít nekik, s félig kábán lépked köztük, vagy hagyja magát vonszolni. A szirtekhez érve kacskaringós útra tévednek. Hol meredekebb lejtőkön, hol síkosabb talajon haladnak, de végig kavicsos, poros úton. Szemei sarkából látta, hogy Leonék is a közelben vannak. Csak remélni tudja, hogy van annyi eszük, hogy követik őket, nem sok kedve van még a lenyugvó nappal együtt visszatérnie a Kikötőben. Halkan dúdolgat egy dalt.*
- Hullámot vet a vad föld
Balsors ér, ha kiöntöd!
Ha minden pohár üres lett,
Hát hagyd ott a vén csapszéket!
Jobb lesz, hidd el, túl az éjen,
Reggelre kitisztul minden!
//A barlangban//
*Mire a végére ér, el is érik a barlang vékony repedését, mely az ajtójuk lenne. Fújtatva áll meg az üvöltő részen. Már teljesen megszokta ezt a hangot, ám a két félig elfnek talán bántó lehet a metsző szél, mely legszívesebben dobálná a testüket. A férfi testét a barlang szájához helyezik, majd áttuszakolja rajta, s követi is. Reméli, hogy van annyi esze, hogy a hűvösbe érve ne essen el. Bárhogy is legyen, megvárja még Nerililt, majd tovább vonszolják a testet, egy hosszú folyosón, melynek végében ott a központi termük.
A barlang kellemes hűvöst ad, szinte áldás a tűző nap elől, mely csak a barlang tetején lévő nagyobb nyíláson hatol be, amikor az égbolt tetején jár. Kaján vigyor ül ajkára, ahogy az egyik barlangrész felé vonszolják a testet. Afelé, melyen egy vasrácsos ajtó van. Nyikorogva nyitja ki az ajtót, s vagy belöki, vagy betessékeli a Démont. Az ajtót gondosan csukja be, s rakja el a kulcsot. Kezeit csípőjére teszi, s jóleső vigyor ül ki arcára, mint aki jól végezte dolgát. Majd körbenéz.
Szemeit összeszűkíti, hiszen a barlang kihalt. De az egyikükre legalább szüksége lenne.*
- Oh, én drága egyetlen, Wramci! *Kiáltja el magát, ahogy becézi az orkot, majd a keresésére indul, egyelőre még csak fent. Hamar megtalálja, ahogy egymaga italozik. Szemöldökét felvonva figyeli.
A lány reggeli üde kinézete már sehol sincs. Fűzőjét elhagyhatta, vállán harapás nyoma éktelenkedik, bicegve közlekedik, keze véres. Felmutatja szilánkokkal szabdalt tenyerét a vajákos felé.*
- Kérek rá kenőcsöt! *Nyavalyogja szinte.* - A talpam sem néz ki szebben, az ott amúgy. *Bök a háta felé.* - Nerilil, a cellában meg egy ájult férfi, gondolom napszúrást kapott. Ha akarod foglalkozz vele, de nem kell elsietned. *Legyint, majd megfordulva a tavacska felé indul, közben Nerililre tekint.*
- Helyezd magad kényelembe.
*Útközben kezébe kap egy tálat, amit belemerít a vízbe. Leül annak partján, lábait keresztbe fonja, s a tálba meríti a kezét, Próbálja lemosni a vért. Ha Zöldike is magához tért, s látja, hogy motoszkál valahol, akkor egy kérdést intéz felé.*
- Mi minden érdekesség történt itt?
*Ám ha az továbbra is csak iszogat, akkor csendben marad.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-31 13:33:49
Üzenet elküldve: 2015-07-31 13:33:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csak egy csepp pihenő //
* Gyorsan elaludt és legalább öt hat órán keresztül nem is ébredt fel, főleg mivel a mellé telepedő ork jó vendéglátóként inkább az ajándék italt választotta semmint a mélységi vérét. Talán ha lett volna aki felébreszti akkor még Zora azt is elmondhatta volna, hogy bár csak futólag de már találkoztak, viszont így, ebben e felállásban, valószínűleg mire Zora ébredezni kezd addigra pedig az ork dől ki a piától.
Pillái meglepően nehezen emelkednek fel majd olyan hirtelen pattantak ki, hogy az már kész csoda amikor nagy eséllyel maga mellett találja a talán már az ital hatása alatt nyugodtan horkoló orkot.*
- Én aztán tényleg jól elaludtam! *les kifele majd óvatosan áll fel a heverőről amire korábban ráterítette a farkasirhát. Azt most ott is hagyja egy újabb jeléül annak, hogy a nőstény volt aki tiszteletét tette a barlangban.*
- További jó pihenést! *simítja meg az ork busa fején a hajat majd kilép a barlangból.
Ha véletlenül felébredne avagy mondjuk eleve ébren lett volna akkor is sürgős feladatokra hivatkozva hagyja el a barlangot és siet egyenesen a Sziklaszirthez ahol talán már várják.*
* Gyorsan elaludt és legalább öt hat órán keresztül nem is ébredt fel, főleg mivel a mellé telepedő ork jó vendéglátóként inkább az ajándék italt választotta semmint a mélységi vérét. Talán ha lett volna aki felébreszti akkor még Zora azt is elmondhatta volna, hogy bár csak futólag de már találkoztak, viszont így, ebben e felállásban, valószínűleg mire Zora ébredezni kezd addigra pedig az ork dől ki a piától.
Pillái meglepően nehezen emelkednek fel majd olyan hirtelen pattantak ki, hogy az már kész csoda amikor nagy eséllyel maga mellett találja a talán már az ital hatása alatt nyugodtan horkoló orkot.*
- Én aztán tényleg jól elaludtam! *les kifele majd óvatosan áll fel a heverőről amire korábban ráterítette a farkasirhát. Azt most ott is hagyja egy újabb jeléül annak, hogy a nőstény volt aki tiszteletét tette a barlangban.*
- További jó pihenést! *simítja meg az ork busa fején a hajat majd kilép a barlangból.
Ha véletlenül felébredne avagy mondjuk eleve ébren lett volna akkor is sürgős feladatokra hivatkozva hagyja el a barlangot és siet egyenesen a Sziklaszirthez ahol talán már várják.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:02:42
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:02:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Miután gyakorlatilag a barlang kiürült, a vajákos visszahúzódik a fülkéjébe, hogy rendbe szedje a felszerelését. Elég jó az idő, ezért megszabadul a páncéljától, s fegyverei közül is csak a tőr marad nála. Hiába ment el mind a két nő a városba, alkímiai eszközei továbbra sincsenek, így jobb híján elindul az alsó barlangba, hogy eleget tegyen Nadae kérésének. *
~ Az ajtót még csak megoldom, de a csapdákkal vesződjön az, aki akar. ~
* Morog magában, miközben igyekszik rájönni az ajtó mechanikájának működésére. Majdnem egy egész órájában telik megérteni, s még kettőbe rendbehozni. Az ajtó végül zárható lesz, Wram pedig felbaktat, hogy a raktárból elővegyen némi rumot, meg ennivalót. *
- Ennyit a mai napról! -
* Emeli meg az üveget, s folytatja tovább a falatozást. Legnagyobb meglepetésére hang hallatszik, ám az ital miatt nem siet, így mire kikászálódik, már csak egy alvó mélységit talál. *
- Csak meg ne mozdulj! -
* Billegteti meg a mutatóujját, a test felé. Úgy látszik a rum jobban fejbecsapta, mint ahogy gondolta. Ezért megragad egyet az újonnan előkerült üvegek közül és letelepszik az alvó mellé, hogy folytassa az italozást. *
~ Az ajtót még csak megoldom, de a csapdákkal vesződjön az, aki akar. ~
* Morog magában, miközben igyekszik rájönni az ajtó mechanikájának működésére. Majdnem egy egész órájában telik megérteni, s még kettőbe rendbehozni. Az ajtó végül zárható lesz, Wram pedig felbaktat, hogy a raktárból elővegyen némi rumot, meg ennivalót. *
- Ennyit a mai napról! -
* Emeli meg az üveget, s folytatja tovább a falatozást. Legnagyobb meglepetésére hang hallatszik, ám az ital miatt nem siet, így mire kikászálódik, már csak egy alvó mélységit talál. *
- Csak meg ne mozdulj! -
* Billegteti meg a mutatóujját, a test felé. Úgy látszik a rum jobban fejbecsapta, mint ahogy gondolta. Ezért megragad egyet az újonnan előkerült üvegek közül és letelepszik az alvó mellé, hogy folytassa az italozást. *
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-30 13:54:26
Üzenet elküldve: 2015-07-30 13:54:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Csak egy csepp pihenő //
* Miután elhagyta a Mágustornyot Zora azon gondolkodik mégis merre mehetne lepihenni. Végül a mellett dönt, hogy meglátogatja régen látott barátait akik amikor a testvérét kereste befogadták, majd később is figyelték lépteit. Természetesen Zora nem egy könnyen lekövethető nőstény, az elmúlt évben bejárta már a Kikötőt széltében hosszában sőt még Artheniort is többször is meglátogatta.
Úgy tűnik a barlangnál semmi sem változott. A csapdák hollétét amiket még a druida tetetett ki még tudja, ha csak idő közben újak nem kerültek akkor ezzel nem lehet gondja.
A bejárat még mindig szűk, de a benti világ mindenért kárpótolja.*
- Hahó! Visszatértem! *kiabál körbe az első teremben de egyelőre senkit nem lát. Iszákjából kipakolja a négy üveg rumot. Nadae erre már megtanította, hogy a rumnál jobb ital nem létezik. Talán csak ezért van
nála összesen csak egy üveg finom vérbor. Mindent úgy tesz le, hogy az az érkezőknek szem előtt legyen majd pedig behúzódik abba a kis barlangrészbe ahol akkor aludt amikor több napot is maradt a barlangban.
Pár perc múlva már alszik is hisz talán ha pár órája van rá, hogy kipihenje magát még mielőtt beesteledne.*
* Miután elhagyta a Mágustornyot Zora azon gondolkodik mégis merre mehetne lepihenni. Végül a mellett dönt, hogy meglátogatja régen látott barátait akik amikor a testvérét kereste befogadták, majd később is figyelték lépteit. Természetesen Zora nem egy könnyen lekövethető nőstény, az elmúlt évben bejárta már a Kikötőt széltében hosszában sőt még Artheniort is többször is meglátogatta.
Úgy tűnik a barlangnál semmi sem változott. A csapdák hollétét amiket még a druida tetetett ki még tudja, ha csak idő közben újak nem kerültek akkor ezzel nem lehet gondja.
A bejárat még mindig szűk, de a benti világ mindenért kárpótolja.*
- Hahó! Visszatértem! *kiabál körbe az első teremben de egyelőre senkit nem lát. Iszákjából kipakolja a négy üveg rumot. Nadae erre már megtanította, hogy a rumnál jobb ital nem létezik. Talán csak ezért van
nála összesen csak egy üveg finom vérbor. Mindent úgy tesz le, hogy az az érkezőknek szem előtt legyen majd pedig behúzódik abba a kis barlangrészbe ahol akkor aludt amikor több napot is maradt a barlangban.
Pár perc múlva már alszik is hisz talán ha pár órája van rá, hogy kipihenje magát még mielőtt beesteledne.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-08 13:29:26
Üzenet elküldve: 2015-07-08 13:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Khyr a barlang egyik kivájt lyukában ébred, bár ahogy érzi magát, sokkal inkább úgy érzi a saját segglyukából pislog kifelé. Megdörzsöli jobb szeme sarkát és ásít egy hatalmasat, ezel egy időben pedig magasra nyújtja kezeit. A hátát is kiegyenesíti, gerincének csigolyáit pedig szétfeszíti ezáltal mélyről jövő roppanó, pukkanó hangokat hallatva. Már csak a nyaka van hátra, s amint ezzel végzett lerúgja magáról a pokrócot.
Az elmúlt két hét számára gyötrelem volt. Ahogy elnézte a fiút multkor, nem festett valami rózsásan, legalább most ő is tudja mit élhetett át.
~Az a mocskos kis ganyé...~
Gondolja keserűen. Talán a kis dög ráragasztotta ezt a vacakságot? Ki tudja. Akárhogy is, a nőnek valakit muszáj hibáztatnia és az semmiképpen nem lehet saját maga. Csupasz lábait a barlang hideg földjéhez érinti. Jól esik a hűvös, pláne ezekben a forró napokban. Lábujjait megtáncoltatja, majd coombjaira támaszkodik alkarjaival és kezei közé temeti vörös fejét.
Öszpontosít, kitisztítja az agyát, sok mély levegőt vesz és fújja ki őket egymás után. Felméri testének állapotát. Tüdejét megint megtölti, majd kiüríti. Figyel arra, hogy ropognak tovább a csontjai és igyekszik felmérni, hogy fáj e valahol. Úgy tűnik megvan és meg is marad. Nagyon jó, többet nem is kívánhatna.
Kitörli a csipát mindkét szeméből, majd egy nedves ronggyal végig dörzsöli a bőrét, mindenhol. Felkap egy egyszerű alsót és a hozzá tartozó undorítóra nyűtt csöcstakaró valamit. Hátán köti össze a felsőrészt. Eztán jöhetnek az igényesebb darabok. Inget ölt magára, mely gyönyörű sötétkékeslilában pompázik. Mint egy óriás köpete az áfonya vacsora után. Elhúzza a száját, undorodva saját magától. Ilyen amikor betegségből lábal ki.
Seggére felrángatja a már megszokott csodálatos, mattosan fénylő marha valag bőrből készült nadrágját. Erre felcsatolja egyik és másik övét is, melyeken tőrei lógnak. Féloldalasan.
~Mintha harcos lennél... Legalább a látszatot tartsd te félkegyelmű.~
A mozdulatok kicsit fájnak neki, de elviseli, hamarosan nem fogja érezni a feszült ízületeiben lévő fojtópecket, hamarosan lazulni fog, majd felszívódik, mint az a pasas a fogadói szobájából, napkelte előtt. Bőrkabátját most nem ölti fel. Talán így kevésbé feltűnő, pláne egy ilyen rohadt forrongó napon. Igazi katlan lehet odakünn.
~Rohadt élet, rohadt nap, rohadt emberek... bárcsak minden köddé válna! ... Rohadt köd...~
Most nem csal mosolyt ajkára a saját, szakállas vicce. Sóhajt még egy mélyet, majd a vászon után - mely lábacskáját ékesíti - felrángatja a bakancsát is, majd meghúzza a fűzőket, s a csattokat. Feláll és még egyszer utoljára kinyújtózik. Kislattyog a barlan - segg - lyukából és a tavacska felé sétál. Ott térdre esik, nem bánja, hogy a becsapódás fájdalma végigfut a gerincén is.
~Amíg fáj, addig élsz. Tudod mit mondott mindég a fater?~
Fogalma sincs róla. Az apja semmit sem mondott, semmit sem, neki nem és fivérének sem. Azért jólesik néha úgy gondolni rá, mintha létezett is volna.
Lehajol, hogy hűvös kortyokat merjen a szájába, majd gyomrába küldje és a lázas katlant, jégveremmé változtassa. Az arcára és tarkójára is fröcsköl egy keveset, s hagyja ott száradni. Felnéz, egy orkot és egy tündért lát, de csak futólag, majd valami igazán ismerőset, s felcsillannak fekete zöldjei.*
- Hova, hova, életem?! *Kiált oda a szőke, mészárlónak. Vagyis, Asirának, ki éppen távozóban van, valami kölökkel.* Ne hagyj magamra, kicsi drúg! *Mosolyogva pattan fel, s hevesen integetve indul meg a barlang szája felé, hogy beérje barátnőjét.*
Az elmúlt két hét számára gyötrelem volt. Ahogy elnézte a fiút multkor, nem festett valami rózsásan, legalább most ő is tudja mit élhetett át.
~Az a mocskos kis ganyé...~
Gondolja keserűen. Talán a kis dög ráragasztotta ezt a vacakságot? Ki tudja. Akárhogy is, a nőnek valakit muszáj hibáztatnia és az semmiképpen nem lehet saját maga. Csupasz lábait a barlang hideg földjéhez érinti. Jól esik a hűvös, pláne ezekben a forró napokban. Lábujjait megtáncoltatja, majd coombjaira támaszkodik alkarjaival és kezei közé temeti vörös fejét.
Öszpontosít, kitisztítja az agyát, sok mély levegőt vesz és fújja ki őket egymás után. Felméri testének állapotát. Tüdejét megint megtölti, majd kiüríti. Figyel arra, hogy ropognak tovább a csontjai és igyekszik felmérni, hogy fáj e valahol. Úgy tűnik megvan és meg is marad. Nagyon jó, többet nem is kívánhatna.
Kitörli a csipát mindkét szeméből, majd egy nedves ronggyal végig dörzsöli a bőrét, mindenhol. Felkap egy egyszerű alsót és a hozzá tartozó undorítóra nyűtt csöcstakaró valamit. Hátán köti össze a felsőrészt. Eztán jöhetnek az igényesebb darabok. Inget ölt magára, mely gyönyörű sötétkékeslilában pompázik. Mint egy óriás köpete az áfonya vacsora után. Elhúzza a száját, undorodva saját magától. Ilyen amikor betegségből lábal ki.
Seggére felrángatja a már megszokott csodálatos, mattosan fénylő marha valag bőrből készült nadrágját. Erre felcsatolja egyik és másik övét is, melyeken tőrei lógnak. Féloldalasan.
~Mintha harcos lennél... Legalább a látszatot tartsd te félkegyelmű.~
A mozdulatok kicsit fájnak neki, de elviseli, hamarosan nem fogja érezni a feszült ízületeiben lévő fojtópecket, hamarosan lazulni fog, majd felszívódik, mint az a pasas a fogadói szobájából, napkelte előtt. Bőrkabátját most nem ölti fel. Talán így kevésbé feltűnő, pláne egy ilyen rohadt forrongó napon. Igazi katlan lehet odakünn.
~Rohadt élet, rohadt nap, rohadt emberek... bárcsak minden köddé válna! ... Rohadt köd...~
Most nem csal mosolyt ajkára a saját, szakállas vicce. Sóhajt még egy mélyet, majd a vászon után - mely lábacskáját ékesíti - felrángatja a bakancsát is, majd meghúzza a fűzőket, s a csattokat. Feláll és még egyszer utoljára kinyújtózik. Kislattyog a barlan - segg - lyukából és a tavacska felé sétál. Ott térdre esik, nem bánja, hogy a becsapódás fájdalma végigfut a gerincén is.
~Amíg fáj, addig élsz. Tudod mit mondott mindég a fater?~
Fogalma sincs róla. Az apja semmit sem mondott, semmit sem, neki nem és fivérének sem. Azért jólesik néha úgy gondolni rá, mintha létezett is volna.
Lehajol, hogy hűvös kortyokat merjen a szájába, majd gyomrába küldje és a lázas katlant, jégveremmé változtassa. Az arcára és tarkójára is fröcsköl egy keveset, s hagyja ott száradni. Felnéz, egy orkot és egy tündért lát, de csak futólag, majd valami igazán ismerőset, s felcsillannak fekete zöldjei.*
- Hova, hova, életem?! *Kiált oda a szőke, mészárlónak. Vagyis, Asirának, ki éppen távozóban van, valami kölökkel.* Ne hagyj magamra, kicsi drúg! *Mosolyogva pattan fel, s hevesen integetve indul meg a barlang szája felé, hogy beérje barátnőjét.*
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:48:58
Üzenet elküldve: 2015-07-08 11:48:58
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A szépfiú elhúzza a kezeit, ahogy Asira félretessékeli. Érzékeli, hogy nem igazán hatották meg a szavai a másikat, magában csak meghúzza a vállait. Amíg a másik megteszi, amire kéri, addig nem lehet nagy baj. Nadae pedig új feladattal látja el újra. ~ Most akkor a kikötőbe, vagy ne? ~ Sóhajt egyet és bólint.*
- Akkor a kikötőbe megyek a fiúval, hogy meglássam tud-e valaki valamit az Őrültről. Már csak az a kérdés, hogy kicsoda ő?! *Tudja, hogy visszaismétli a feladatot, de nincs hozzászokva ahhoz, hogy úgy teljesítsen valamit. neki akár napok, vagy hónapok álltak a rendelkezésére és csak egy neve volt. Aztán már el is lehetett felejteni azt a nevet örökre. Mindenkinek.*
- Menjünk Williän, legalább nem fogunk unatkozni. *Mosolyt villant a fiúcska felé, már csak azért is, hogy a szépfiú hagy legyen féltékeny, már ha létezik ez a szó az ő szótárába. ha másnak nem is, egy kisebb fricskának jó lesz. Amikor Williän elindul kifelé, a helyére csúsztatja a tőreit és elindul a fiú után.*
- Akkor a kikötőbe megyek a fiúval, hogy meglássam tud-e valaki valamit az Őrültről. Már csak az a kérdés, hogy kicsoda ő?! *Tudja, hogy visszaismétli a feladatot, de nincs hozzászokva ahhoz, hogy úgy teljesítsen valamit. neki akár napok, vagy hónapok álltak a rendelkezésére és csak egy neve volt. Aztán már el is lehetett felejteni azt a nevet örökre. Mindenkinek.*
- Menjünk Williän, legalább nem fogunk unatkozni. *Mosolyt villant a fiúcska felé, már csak azért is, hogy a szépfiú hagy legyen féltékeny, már ha létezik ez a szó az ő szótárába. ha másnak nem is, egy kisebb fricskának jó lesz. Amikor Williän elindul kifelé, a helyére csúsztatja a tőreit és elindul a fiú után.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-07 15:21:40
Üzenet elküldve: 2015-07-07 15:21:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nadae sajnálkozó kérdésére pusztán egy apró bólintással felel, hiszen őt nem különösebben hatotta meg az enyhén szólva is kellemetlen ébresztő. Voltaképpen Taug ütéseihez képest ez egy kedves gesztus volt Rinantól, noha megeshet, csupán az elf személye miatt enyhíti magában a helyzet fájdalmas mivoltát. Az ajánlatra - miszerint megveri a Kalózkirálynő a hosszúlétűt - megrázza a fejét, és a simításig nem is mutat semmiféle érzelmet az arcán. A jól megszokott hajba túrás nyomán viszont szelíd mosoly kapaszkodik fel az ajkaira, elvégre vannak dolgok, amik sosem fognak változni, még akkor sem, ha legutóbb kis híján megbuggyant az agya a betegségének hála. Kezdetleges vidámsága azonban csak addig tart, míg kedvenc kalózuk be nem közli, hogy a szöszivel kell a kikötőbe mennie, méghozzá felderíteni. Az egyedüli öröme, hogy legalább nem kell megerőltetnie a kezét, hanem sétálnia és figyelnie kell csupán... Na igen, a figyelmével is akadnak problémák, de ha most nekiáll mindenért kifogásokat keresni, hamarost az utcán fogja találni magát.
Szerencséjére a hosszú fülű egykettőre jobb kedvre deríti a bohóckodásával, még egy visszafogott kacagást is megejt, ahogy összeborzolja a haját Rinan.*
- N-nem, köszönöm. *Szólal meg nagy sokára, mármint ahhoz képest, hogy eddig még egy "jó reggelt"-et sem intézett a többiekhez.* Ugye hamar hazajöttök? *Kérdezi kíváncsian, hol az obszidián tekintetűre, hol pedig Nadaéra pillantgatva.
Ugyan rögtön nem kap választ, de a rumos távozásukkor pár órát említ, aminek kimondottan örül a siheder. Nem bírná ki hosszú távon nélkülük a barlangban, most, hogy már nem tud olyan könnyedén barátkozni másokkal. Pontosabban képes lenne rá, csak szimplán nem érdekli semmi. Abba bele sem gondol, hogy a kinti felderítés esetleg tovább tarthat majd, mint a másik kettő beszerzőkörútja.
Aprócska szusszanás hagyja el az ajkait, midőn már percek óta a barlang kijáratát vizslatja Rinanék távozta után. Aztán hátratekint a válla felett a szőkére, aki bár nyíltan elutasította az elf közeledését, mégis további féltékenykedésre bírja Williänt. Nem repes az örömtől, hogy vele kell mennie, szóval nem is mond neki semmit, hanem útnak indul egyedül, aztán vagy követi, vagy nem, neki nincs problémája azzal, ha egyedül kell lennie.*
Szerencséjére a hosszú fülű egykettőre jobb kedvre deríti a bohóckodásával, még egy visszafogott kacagást is megejt, ahogy összeborzolja a haját Rinan.*
- N-nem, köszönöm. *Szólal meg nagy sokára, mármint ahhoz képest, hogy eddig még egy "jó reggelt"-et sem intézett a többiekhez.* Ugye hamar hazajöttök? *Kérdezi kíváncsian, hol az obszidián tekintetűre, hol pedig Nadaéra pillantgatva.
Ugyan rögtön nem kap választ, de a rumos távozásukkor pár órát említ, aminek kimondottan örül a siheder. Nem bírná ki hosszú távon nélkülük a barlangban, most, hogy már nem tud olyan könnyedén barátkozni másokkal. Pontosabban képes lenne rá, csak szimplán nem érdekli semmi. Abba bele sem gondol, hogy a kinti felderítés esetleg tovább tarthat majd, mint a másik kettő beszerzőkörútja.
Aprócska szusszanás hagyja el az ajkait, midőn már percek óta a barlang kijáratát vizslatja Rinanék távozta után. Aztán hátratekint a válla felett a szőkére, aki bár nyíltan elutasította az elf közeledését, mégis további féltékenykedésre bírja Williänt. Nem repes az örömtől, hogy vele kell mennie, szóval nem is mond neki semmit, hanem útnak indul egyedül, aztán vagy követi, vagy nem, neki nincs problémája azzal, ha egyedül kell lennie.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286