Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-09 21:38:18
Üzenet elküldve: 2014-11-09 21:38:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - a barlangban//
*Aethe sokáig csendben sodródik az árral. Ebben a társaságban mindenki őrült legalább egy kicsit, és ez kedvére való, az őrület azonban egyelőre nem akar izgalmas helyzeteket eredményezni. Az érkező sötételf azonban, aki a jelek szerint az előbb kicsontozott testvére, már több izgalmat ígér, erre a tündér is felkapja a fejét. Azonban egyelőre ez is vaklármának tűnik, nem villannak pengék, senkinek sem ontják vérét. Hogy lehet egy ennyire őrült társaság ennyire unalmas? Ideje lesz előidézni valami kavarodást, ha ez így megy tovább, például Taug orra alá törni az erre szánt borsot a csomagok túl alapos elrejtéséért cserébe.*
*Aethe sokáig csendben sodródik az árral. Ebben a társaságban mindenki őrült legalább egy kicsit, és ez kedvére való, az őrület azonban egyelőre nem akar izgalmas helyzeteket eredményezni. Az érkező sötételf azonban, aki a jelek szerint az előbb kicsontozott testvére, már több izgalmat ígér, erre a tündér is felkapja a fejét. Azonban egyelőre ez is vaklármának tűnik, nem villannak pengék, senkinek sem ontják vérét. Hogy lehet egy ennyire őrült társaság ennyire unalmas? Ideje lesz előidézni valami kavarodást, ha ez így megy tovább, például Taug orra alá törni az erre szánt borsot a csomagok túl alapos elrejtéséért cserébe.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-08 10:12:54
Üzenet elküldve: 2014-11-08 10:12:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - a barlangban//
*Jól teszi a fiú, hogy nem ellenkezik Rinannal, elvégre ezzel legalább némileg megnyugtatja a lelkét, és elhiteti vele, hogy legközelebb nem hagyja magát. Rinan elégedetten bólint, és ennek örömére kortyol is a nála maradt rumból, de abban a pillanatban ki is köpi, mikor a fiú ismét megszólal.*
- Naiv vagy, Williän. Nem bízom Taugban, és jobb lenne, ha te sem tennéd. Fogalmad sincs még, hogy mire képes valójában.
*Sóhajt fel az elf, persze nem mintha ő ismerné az öreget, de határozottan úgy véli, hogy jobb, ha ez így is marad. A fiú szavai cseppet sem nyugtatják meg Rinant, sőt tulajdonképpen csak ront a helyzeten, elvégre amennyire ismeri a kölyköt, valószínűleg még a saját lázát se venné észre.
Halkan sóhajt hát, felborzolja a kölyök tincseit, és míg az a tűz mellett melengeti magát, az elf nekilát annak az emlegetett levesnek. Már épp megtöltene egy szimpatikus kondért, mikor a mélységi leányzó feltűnik a barlang homályos fényei közt.*
- Rinan.
*Bólint, kivételesen még csak egy sármos mosolyt sem villant, ugyanis gondolatait annyira lefoglalja Will betegsége, hogy kivételesen nem izgatja egy újabb leányzó jelenléte, egészen addig, amíg érdekessé nem teszi magát. ~ Zaraun testvére? ~ Mielőtt azonban bármit is reagálhatna, a fiú megemlíti a legrosszabbat, amit csak lehet. Némileg Rinanban is megfordul valami, mert ő sem tűrné nyugodtan a hallottakat, ha saját testvéréről volna szó, ezért egészen addig a pillanatig, míg leányzó meg nem löki Williänt, addig mellette áll, ekkor azonban felocsúdik, alakja fenyegetően emelkedik a mélységi felé (a kondért persze lerakja előtte), fekete tekintete vészjóslóan szúrja át a sötétbőrűt.*
- Megértem a haragodat, de nem igazán érdekel. Ne érj a barátaimhoz, mert megkeserülöd. A fiú egyébként sem tudja igazán, hogy mit ejt ki a száján. A helyedben nem rá haragudnék.
*Amennyiben Zora lenyugszik némileg, az elf arcára is barátságosabb arckifejezés ül, és megválaszolja kérdéseit.*
- Különös egy mélységi vagy.
*Zaraun testvéreiről inkább gondolná, hogy szavai hallatán gondolkodás nélkül belezi ki Williänt, mintsem hogy számára ismeretlen rács mögé zárt férfiakról érdeklődjön.*
- Mit számít az neked? Egyáltalán ki hozott ide?
*Igazán meglepő fordulat, hogy bárki is felhozta ide Zaraun testvérét, elvégre bármikor elöntheti a harag, vagy megkérdőjelezheti a történetet, annak pedig igen csúfos vége lesz. Persze Rinan nem szívesent bánt nőket, de ha a helyzet megkívánja, megvédi tudatlan kis barátját.*
- Ülj le, és melegedj a tűz mellett. Amit elmondhatok, arra választ fogsz kapni.
*Ha a lány nem pattog tovább feleslegesen, akkor fél szemével azért figyelve rá, nekilát a levesnek.*
- Mit gondolsz, Varanir, miért is vagy bezárva? *Vigyorodik el a rácsok felé pillantva, miközben a tűz felé erősíti a vízzel töltött kondért.* Ha engem kérdezel, ez Taug egyik érdekes kis szokása, ettől érzi jól magát. Persze attól talán még jobban fogja, ha feláldozhatja a másikat.
*Halkan nevet fel, jobb is, ha a Zora előre megismeri kissé leendő vezérét, elvégre ha a barlangban van, akkor hamarosan talán ő is hozzájuk fog tartozni.
Mialatt a víz forr, kiválaszt pár halat, fűszereket, és minden egyebet, amiről tudja, hogy ehető és kellemes ízt adhat.*
- Ne aggódj, rácslakó, te is kapsz belőle. Sőt, ha felébreszted a maszkpajtidat, még ő is kaphat belőle.
*Belerakja a hozzávalókat a kondérba, ezután pedig már csak egy fakanállal kavargatja. A leves illata betölti a barlangot, Rinan jóízűen szagol a levegőbe.*
- Ha ezt megetted, ne merj nekem beteg lenni.
*Vigyorog a kölyökre, és szabad kezével összeborzolja bongyori tincseit.*
*Jól teszi a fiú, hogy nem ellenkezik Rinannal, elvégre ezzel legalább némileg megnyugtatja a lelkét, és elhiteti vele, hogy legközelebb nem hagyja magát. Rinan elégedetten bólint, és ennek örömére kortyol is a nála maradt rumból, de abban a pillanatban ki is köpi, mikor a fiú ismét megszólal.*
- Naiv vagy, Williän. Nem bízom Taugban, és jobb lenne, ha te sem tennéd. Fogalmad sincs még, hogy mire képes valójában.
*Sóhajt fel az elf, persze nem mintha ő ismerné az öreget, de határozottan úgy véli, hogy jobb, ha ez így is marad. A fiú szavai cseppet sem nyugtatják meg Rinant, sőt tulajdonképpen csak ront a helyzeten, elvégre amennyire ismeri a kölyköt, valószínűleg még a saját lázát se venné észre.
Halkan sóhajt hát, felborzolja a kölyök tincseit, és míg az a tűz mellett melengeti magát, az elf nekilát annak az emlegetett levesnek. Már épp megtöltene egy szimpatikus kondért, mikor a mélységi leányzó feltűnik a barlang homályos fényei közt.*
- Rinan.
*Bólint, kivételesen még csak egy sármos mosolyt sem villant, ugyanis gondolatait annyira lefoglalja Will betegsége, hogy kivételesen nem izgatja egy újabb leányzó jelenléte, egészen addig, amíg érdekessé nem teszi magát. ~ Zaraun testvére? ~ Mielőtt azonban bármit is reagálhatna, a fiú megemlíti a legrosszabbat, amit csak lehet. Némileg Rinanban is megfordul valami, mert ő sem tűrné nyugodtan a hallottakat, ha saját testvéréről volna szó, ezért egészen addig a pillanatig, míg leányzó meg nem löki Williänt, addig mellette áll, ekkor azonban felocsúdik, alakja fenyegetően emelkedik a mélységi felé (a kondért persze lerakja előtte), fekete tekintete vészjóslóan szúrja át a sötétbőrűt.*
- Megértem a haragodat, de nem igazán érdekel. Ne érj a barátaimhoz, mert megkeserülöd. A fiú egyébként sem tudja igazán, hogy mit ejt ki a száján. A helyedben nem rá haragudnék.
*Amennyiben Zora lenyugszik némileg, az elf arcára is barátságosabb arckifejezés ül, és megválaszolja kérdéseit.*
- Különös egy mélységi vagy.
*Zaraun testvéreiről inkább gondolná, hogy szavai hallatán gondolkodás nélkül belezi ki Williänt, mintsem hogy számára ismeretlen rács mögé zárt férfiakról érdeklődjön.*
- Mit számít az neked? Egyáltalán ki hozott ide?
*Igazán meglepő fordulat, hogy bárki is felhozta ide Zaraun testvérét, elvégre bármikor elöntheti a harag, vagy megkérdőjelezheti a történetet, annak pedig igen csúfos vége lesz. Persze Rinan nem szívesent bánt nőket, de ha a helyzet megkívánja, megvédi tudatlan kis barátját.*
- Ülj le, és melegedj a tűz mellett. Amit elmondhatok, arra választ fogsz kapni.
*Ha a lány nem pattog tovább feleslegesen, akkor fél szemével azért figyelve rá, nekilát a levesnek.*
- Mit gondolsz, Varanir, miért is vagy bezárva? *Vigyorodik el a rácsok felé pillantva, miközben a tűz felé erősíti a vízzel töltött kondért.* Ha engem kérdezel, ez Taug egyik érdekes kis szokása, ettől érzi jól magát. Persze attól talán még jobban fogja, ha feláldozhatja a másikat.
*Halkan nevet fel, jobb is, ha a Zora előre megismeri kissé leendő vezérét, elvégre ha a barlangban van, akkor hamarosan talán ő is hozzájuk fog tartozni.
Mialatt a víz forr, kiválaszt pár halat, fűszereket, és minden egyebet, amiről tudja, hogy ehető és kellemes ízt adhat.*
- Ne aggódj, rácslakó, te is kapsz belőle. Sőt, ha felébreszted a maszkpajtidat, még ő is kaphat belőle.
*Belerakja a hozzávalókat a kondérba, ezután pedig már csak egy fakanállal kavargatja. A leves illata betölti a barlangot, Rinan jóízűen szagol a levegőbe.*
- Ha ezt megetted, ne merj nekem beteg lenni.
*Vigyorog a kölyökre, és szabad kezével összeborzolja bongyori tincseit.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-08 08:25:24
Üzenet elküldve: 2014-11-08 08:25:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Williän, Rinan, (Varonar) //
* Bejutott a barlangba és szinte minden megszűnt számára a külvilágból. Sejtelme sincs róla, hogy a lány aki ide meginvitálta és felkísérte már vissza is fordult. Nadaenak tulajdonképpen igaza volt, ténylegesen nem szívesen vett volna részt most semmilyen "munkában". Tulajdonképpen azt sem tudja mivel foglalkoznak az itteniek, épp csak annyiban biztos, hogy örülnének a mágusnak. Ebben nem lesz hiba, bár egy kis türelem kell hozzá.
Csodálattal néz körbe amikor egy fiatalember szól hozzá. Az ember mivoltát hamar észreveszi, elfekhez túl rövid a füle, orknak vagy gnómnak pedig túlságosan is jóképű jelenség. Szimpatikus emberpalánta az már biztos, de a szavai igen meglepik Zorát. Először is kezét nyújtja a fiú felé.*
- Üdvözöllek Williän. Érdekes neved van. Hova való vagy. *kezdené a beszélgetést a megszokott semmitmondó módon de az ifjú meglepő szavakkal fogadja és ami még ennél is sokkolóbb az a hangvétel amivel mindezt elmeséli.*
- Normális vagy? *kérdezi hirtelen haraggal. Szemei csak úgy szikráznak. Ha ölni tudna biztos csak a nézésével is kitekerné az kedves új ismerőse nyakát. *És ki az a Taug? *kérdezi miközben lök egyet dühösen a fiú bal vállán talán egy kissé ki is billentve egyensúlyából. Egy szerencséje van, hogy megemlíti, valószínűleg magától zuhant le a szikláról. Ezt mondjuk eddig is tudta, de most fontosabb hisz akkor nem a gyilkosával áll szemben csak egy hullagyalázóval.*
- Ha korábban jövök meg sem történik vagy az én csontjaimmal is játszadozhattatok volna. *fújja mérgesen miközben tüntetően hátat fordít a babaképűnek.
Varonar mozgolódása zökkenti ki a tehetetlen dühéből. Ismét Williänra néz.*
- Miért van bezárva? *kérdezi értetlenül majd tekintete követi a fiú tekintetének irányát észrevéve még egy férfit a barlangban.*
- Van még más is bent? *kérdezi halkan. Ide már csak vagy két ork és egy gnóm hiányzik, hogy teljes legyen a csapat, na meg a lányok akik kint maradtak.*
* Bejutott a barlangba és szinte minden megszűnt számára a külvilágból. Sejtelme sincs róla, hogy a lány aki ide meginvitálta és felkísérte már vissza is fordult. Nadaenak tulajdonképpen igaza volt, ténylegesen nem szívesen vett volna részt most semmilyen "munkában". Tulajdonképpen azt sem tudja mivel foglalkoznak az itteniek, épp csak annyiban biztos, hogy örülnének a mágusnak. Ebben nem lesz hiba, bár egy kis türelem kell hozzá.
Csodálattal néz körbe amikor egy fiatalember szól hozzá. Az ember mivoltát hamar észreveszi, elfekhez túl rövid a füle, orknak vagy gnómnak pedig túlságosan is jóképű jelenség. Szimpatikus emberpalánta az már biztos, de a szavai igen meglepik Zorát. Először is kezét nyújtja a fiú felé.*
- Üdvözöllek Williän. Érdekes neved van. Hova való vagy. *kezdené a beszélgetést a megszokott semmitmondó módon de az ifjú meglepő szavakkal fogadja és ami még ennél is sokkolóbb az a hangvétel amivel mindezt elmeséli.*
- Normális vagy? *kérdezi hirtelen haraggal. Szemei csak úgy szikráznak. Ha ölni tudna biztos csak a nézésével is kitekerné az kedves új ismerőse nyakát. *És ki az a Taug? *kérdezi miközben lök egyet dühösen a fiú bal vállán talán egy kissé ki is billentve egyensúlyából. Egy szerencséje van, hogy megemlíti, valószínűleg magától zuhant le a szikláról. Ezt mondjuk eddig is tudta, de most fontosabb hisz akkor nem a gyilkosával áll szemben csak egy hullagyalázóval.*
- Ha korábban jövök meg sem történik vagy az én csontjaimmal is játszadozhattatok volna. *fújja mérgesen miközben tüntetően hátat fordít a babaképűnek.
Varonar mozgolódása zökkenti ki a tehetetlen dühéből. Ismét Williänra néz.*
- Miért van bezárva? *kérdezi értetlenül majd tekintete követi a fiú tekintetének irányát észrevéve még egy férfit a barlangban.*
- Van még más is bent? *kérdezi halkan. Ide már csak vagy két ork és egy gnóm hiányzik, hogy teljes legyen a csapat, na meg a lányok akik kint maradtak.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:24:01
Üzenet elküldve: 2014-11-03 20:24:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Rinan, Zora, (Varonar) //
- R-rendben van... *Bólint egy kissé bizonytalanul, látva Rinan furcsa vicsorgását. Éppen emiatt most nem is taglalja tovább a dolgokat, pedig szerinte Taug nem "valaki", hanem egyenesen a vezérük, így neki méltán van joga akár testi erőszakkal is fenyíteni, ha valamit elbaltáz. Rasnak, a kannibálnak is eltűrte a reggeli tarkón veréseket, bár azzal nem lehet vitába szállni, hogy a kölyök voltaképpen bárkitől eltűrné a bántalmazást, ha arra jó indokot adnak neki. Csak szerencséje, hogy Nadae inkább megvédeni szokta, semmint leteremteni, a többiek meg szép lassan elszivárogtak a barlangból, így már nem igazán akad, akit górcső alá vethetne a téma gyanánt. Hosszú fülű elf barátja nem kérdéses, melyik oldalon áll, a temérdek idegen viszont más lépcsőfokon foglal helyet, mint Williän. Na igen, a pár nap alatt hamar megtanulta a fiú, hogy milyen egy közösség tagjaként élni, milyen betölteni az ott elfoglalt – avagy kiosztott – szerepét, így azt is tudja, hogy bár örömmel fog barátkozni bárkivel a friss husik közül, tőlük nem nézné el a fölötte való hatalmaskodást. Legalábbis addig nem, ameddig be nem bizonyítják, hogy az irányítására alkalmasak. Dyntina talán már kezd emelkedni a szemeiben, bár valamirevaló erődemonstrációt még nem látott a vörös nőszemélytől, de még mindig ő az egyetlen, aki megéri az elgondolkodást Will számára. Varonar semmi érdemlegeset nem mutatott fel, a tündérke pedig szintén igen csak visszahúzódó, furcsa jellem, nem beszélve a kámzsásról, aki vélhetően annyira alatta helyezkedik, hogy egyenesen ő fogja kioltani az életét is.
Mindenesetre nem most jött el az ideje, hogy ennél is részletesebben számba vegye a barlang régi és újabb lakóit, no meg a velük való viszonyait, szóval kíváncsian hallgatja Rinan rövidke magyarázatát a közte és Taug között feszülő ellentétekről.*
- De azért ne vitatkozz vele túl sokat, ő csak szeretne minket összefogni. *Mosolyogja ártatlanul, az emberölést illető megjegyzésre pedig csak bólint egyet. Valóban nem tudja, hogy mi a különbség, azonban úgy gondolja, hogy ameddig meg nem tapasztalja, ez így is fog maradni. Márpedig ebben a nyirkos barlangban mindenki a gyilkossággal, öldökléssel dobálózik minduntalan, szóval a maga részéről még örül is, hogy végre ennek kapcsán is közéjük tartozhat majd. Abban pedig biztos, hogy szeretné mind Rinant, mind Nadaét, mind Taugot büszkévé tenni a szertartás folyamán...
Azt viszont kevéssé érti, miért lett hirtelen ilyen zaklatott elf barátja a megfázását illetően.*
- N-nem, azt hiszem... De a ruháim nem száradtak meg az este, és kint kicsit hűvös volt. *Válaszolja egy nyugodt mosollyal, hátha a férfire is átragaszthatja a békességet, amit jelenleg érez, bezzeg majd pár óra múlva valószínűleg már ő sem lesz ilyen vígan.*
- Igen, itt maradok. *Bólint egyet, majd szélesedő mosollyal öleli körbe magán Rinan meleg köpenyét, amit kedveskedett odakölcsönözni neki. Kétség sem férhet hozzá, hogy milyen jól esik neki a hosszú fülű illatával körbelengett vászonanyag melengetése, persze a tudat inkább kedveskedik neki, hogy hosszú életű barátjától kapta.
Néhány pillanat erejéig csupán elgondolkodottan pislog a narancsos lángokba, és igyekszik kiélvezni minden pillanatot, amely melegséggel tartja a testét, azonban figyelmét hamar eltereli egy idegen hang a barlang bejáratának irányából. Mivel ma elég nagy a sürgés-forgás, talán fel sem tűnik neki a mélységi lány, ha nem szólal meg, így viszont kíváncsi tekintettel kapja fel a fejét az újabb ismeretlen érkezésére. Gombolyag is vakkant párat, de mivel túlzottan élvezi a tűz melegét, egyelőre nem rohamozza meg a friss, idegen illatokkal kecsegtető grafitbőrűt.*
- Szia Zora, én Williän vagyok. *Mutatkozik be kedvesen, majd leesik neki az a rész is, hogy épp Zaraun nővére sétált be búvóhelyükre.* Igazán? Épp nemrég csontoztuk ki Tauggal, szegény lezuhanhatott az esőben. *Magyarázza lelkesen, abba valahogy bele sem gondolva, hogy talán nem ezek a megfelelő szavak egy lehetséges gyászoló családtagnak. De hát Will sosem bírta tartani a száját, és az alapvető normákkal is hadilábon áll.* Ha korábban jössz, még te is láthattad volna. *Teszi hozzá, csak hogy kerek legyen a dolog, mielőtt azonban túl sokat fecseghetne, Varonar is elkezdi verni a rácsokat, hogy magára vonja a figyelmet. Vet is felé egy pillantást, aztán Rinanra emeli zöldeskék lélektükreit.*
- Nem kellene kiengednünk? *Kérdezi tudatlanul, elvégre arról a részről lemaradt, hogy a kulcs már Taugnál van, aki épp távozni készül a szirtről. Mindenesetre nem törődik sokat a témával, az étel gondolatára ugyanis felcsillannak a szemei, elvégre este sem evett túl sokat a halból.*
- Igen!
- R-rendben van... *Bólint egy kissé bizonytalanul, látva Rinan furcsa vicsorgását. Éppen emiatt most nem is taglalja tovább a dolgokat, pedig szerinte Taug nem "valaki", hanem egyenesen a vezérük, így neki méltán van joga akár testi erőszakkal is fenyíteni, ha valamit elbaltáz. Rasnak, a kannibálnak is eltűrte a reggeli tarkón veréseket, bár azzal nem lehet vitába szállni, hogy a kölyök voltaképpen bárkitől eltűrné a bántalmazást, ha arra jó indokot adnak neki. Csak szerencséje, hogy Nadae inkább megvédeni szokta, semmint leteremteni, a többiek meg szép lassan elszivárogtak a barlangból, így már nem igazán akad, akit górcső alá vethetne a téma gyanánt. Hosszú fülű elf barátja nem kérdéses, melyik oldalon áll, a temérdek idegen viszont más lépcsőfokon foglal helyet, mint Williän. Na igen, a pár nap alatt hamar megtanulta a fiú, hogy milyen egy közösség tagjaként élni, milyen betölteni az ott elfoglalt – avagy kiosztott – szerepét, így azt is tudja, hogy bár örömmel fog barátkozni bárkivel a friss husik közül, tőlük nem nézné el a fölötte való hatalmaskodást. Legalábbis addig nem, ameddig be nem bizonyítják, hogy az irányítására alkalmasak. Dyntina talán már kezd emelkedni a szemeiben, bár valamirevaló erődemonstrációt még nem látott a vörös nőszemélytől, de még mindig ő az egyetlen, aki megéri az elgondolkodást Will számára. Varonar semmi érdemlegeset nem mutatott fel, a tündérke pedig szintén igen csak visszahúzódó, furcsa jellem, nem beszélve a kámzsásról, aki vélhetően annyira alatta helyezkedik, hogy egyenesen ő fogja kioltani az életét is.
Mindenesetre nem most jött el az ideje, hogy ennél is részletesebben számba vegye a barlang régi és újabb lakóit, no meg a velük való viszonyait, szóval kíváncsian hallgatja Rinan rövidke magyarázatát a közte és Taug között feszülő ellentétekről.*
- De azért ne vitatkozz vele túl sokat, ő csak szeretne minket összefogni. *Mosolyogja ártatlanul, az emberölést illető megjegyzésre pedig csak bólint egyet. Valóban nem tudja, hogy mi a különbség, azonban úgy gondolja, hogy ameddig meg nem tapasztalja, ez így is fog maradni. Márpedig ebben a nyirkos barlangban mindenki a gyilkossággal, öldökléssel dobálózik minduntalan, szóval a maga részéről még örül is, hogy végre ennek kapcsán is közéjük tartozhat majd. Abban pedig biztos, hogy szeretné mind Rinant, mind Nadaét, mind Taugot büszkévé tenni a szertartás folyamán...
Azt viszont kevéssé érti, miért lett hirtelen ilyen zaklatott elf barátja a megfázását illetően.*
- N-nem, azt hiszem... De a ruháim nem száradtak meg az este, és kint kicsit hűvös volt. *Válaszolja egy nyugodt mosollyal, hátha a férfire is átragaszthatja a békességet, amit jelenleg érez, bezzeg majd pár óra múlva valószínűleg már ő sem lesz ilyen vígan.*
- Igen, itt maradok. *Bólint egyet, majd szélesedő mosollyal öleli körbe magán Rinan meleg köpenyét, amit kedveskedett odakölcsönözni neki. Kétség sem férhet hozzá, hogy milyen jól esik neki a hosszú fülű illatával körbelengett vászonanyag melengetése, persze a tudat inkább kedveskedik neki, hogy hosszú életű barátjától kapta.
Néhány pillanat erejéig csupán elgondolkodottan pislog a narancsos lángokba, és igyekszik kiélvezni minden pillanatot, amely melegséggel tartja a testét, azonban figyelmét hamar eltereli egy idegen hang a barlang bejáratának irányából. Mivel ma elég nagy a sürgés-forgás, talán fel sem tűnik neki a mélységi lány, ha nem szólal meg, így viszont kíváncsi tekintettel kapja fel a fejét az újabb ismeretlen érkezésére. Gombolyag is vakkant párat, de mivel túlzottan élvezi a tűz melegét, egyelőre nem rohamozza meg a friss, idegen illatokkal kecsegtető grafitbőrűt.*
- Szia Zora, én Williän vagyok. *Mutatkozik be kedvesen, majd leesik neki az a rész is, hogy épp Zaraun nővére sétált be búvóhelyükre.* Igazán? Épp nemrég csontoztuk ki Tauggal, szegény lezuhanhatott az esőben. *Magyarázza lelkesen, abba valahogy bele sem gondolva, hogy talán nem ezek a megfelelő szavak egy lehetséges gyászoló családtagnak. De hát Will sosem bírta tartani a száját, és az alapvető normákkal is hadilábon áll.* Ha korábban jössz, még te is láthattad volna. *Teszi hozzá, csak hogy kerek legyen a dolog, mielőtt azonban túl sokat fecseghetne, Varonar is elkezdi verni a rácsokat, hogy magára vonja a figyelmet. Vet is felé egy pillantást, aztán Rinanra emeli zöldeskék lélektükreit.*
- Nem kellene kiengednünk? *Kérdezi tudatlanul, elvégre arról a részről lemaradt, hogy a kulcs már Taugnál van, aki épp távozni készül a szirtről. Mindenesetre nem törődik sokat a témával, az étel gondolatára ugyanis felcsillannak a szemei, elvégre este sem evett túl sokat a halból.*
- Igen!
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-03 18:48:57
Üzenet elküldve: 2014-11-03 18:48:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő – Az ingyenélő//
*Dühe lassan kezd csillapodni, miután azt a férfira aggatta. Nem is érti a másik miért olyan ideges, hiszen neki kéne annak lennie. Bár azt sem érti, neki miért kellene idegesnek lennie. Az ég egy adta világon bármit beadhatott volna a lánynak, s miután az bemegy, Taug neki is áll, s némi levegőhöz jutás végett, visszább taszítja a peremen. Igen pengeélen táncolnak így ketten, bár az ügyességére s a egyensúlyérzékére mindig is büszke volt. A nyurga meg egy elf, ő simán fent tud maradni, gondolja ő.*
- Mágus. *Feleli röviden, végighallgatva a lány beszámolóját. Azt nem teszi hozzá, hogy eme információt már akkor szerezte, miután meginvitálta.* - Meg jelezném, azon előnyeit egy mélységinek, melyek hasznosak lehetnek: lopakodás, főleg éjszaka, jellemükből adódóan profi gyilkosok, nem utolsó sorban, úgy ismeri a barlangi rendszereket, járatokat, felépítésüket és minden ami, egy barlangi élethez kell, ami még hasznunkra válhat. Főleg ha fel kívánod fedezni a barlang beljebbi részét, nem árt, ha van köztünk egy olyan, aki ért is ezekhez, nem?
*Foglalja össze, hogy miért is hozta magával a lányt. No meg azért, mert némileg megsajnálta, valahol mélyen.
A felkérésre lenéz a mélybe, s meg kell állapítania, hogy tényleg nehezen lehet lejutni, s idő is lehet, mire az feltöltődik. De úgy tűnik, a másik nem gondol a szagokra, amik onnan jöhetnek majd ki. Nem is érti, hogy miért húzza fel magát ezen annyira. Még ha kalózokról, matrózokról, tengerhez szokott népekről lenne szó, megértené magát, hiszen ott az a szokás, hogy a csendes mélységre száműzzék a holtakat. No de az itteni szerencsétlenek még csak nem is vízi lények.
Nagyon sóhajt, majd jön a következő kérdés. Hátát a sziklafal peremének támasztva válaszol.*
- Csak feljöttem, felkísértem. Dynti leszakadt tőlem, találkozott valakivel. Találkozni fogunk a dokkoknál, ha a nap eléri tetőpontját, amit ha látom nemsokára megtörténik. Szóval nem is vesztegetem itt az időm tovább. Megyek is.
*Intene búcsút az őrültnek, de amaz jelzi jöveteli szándékát. Arca grimaszba torzul, majd elneveti magát, ahogy látja tollászkodását.*
- No mi az, csak nem találkozód lesz lent?
*Bár maga a gondolat is visszataszító számára, így már megbánta a kérdést. Megadóan elindul előre. Nem a fickó társaságában kívánta elérni a kívánt utat, de hát ha annak dolga van, hát dolga van. A következő kérdésnél elgondolkozik, majd megáll egy pillanatra, hogy visszaforduljon.*
- Nem hiszem. Nem hinném, hogy akarna. Most tudta meg, hogy a régen látott öccse meghalt. Inkább csak ismerkedjen a barlanggal, hátha tud valamiben segíteni majd a későbbiekben.
*Mondja már teljesen lenyugodva, mikor újabb hihetetlennek tetsző információt hall.*
- Hogy mit csináltál a fejével? *Visítja el magát, de még épp annyira, hogy a barlangban lévők ne hallják.* - Hát normális vagy te?
*De nem is törődve a kérdéssel, dühödten indul el lefelé.*
*Dühe lassan kezd csillapodni, miután azt a férfira aggatta. Nem is érti a másik miért olyan ideges, hiszen neki kéne annak lennie. Bár azt sem érti, neki miért kellene idegesnek lennie. Az ég egy adta világon bármit beadhatott volna a lánynak, s miután az bemegy, Taug neki is áll, s némi levegőhöz jutás végett, visszább taszítja a peremen. Igen pengeélen táncolnak így ketten, bár az ügyességére s a egyensúlyérzékére mindig is büszke volt. A nyurga meg egy elf, ő simán fent tud maradni, gondolja ő.*
- Mágus. *Feleli röviden, végighallgatva a lány beszámolóját. Azt nem teszi hozzá, hogy eme információt már akkor szerezte, miután meginvitálta.* - Meg jelezném, azon előnyeit egy mélységinek, melyek hasznosak lehetnek: lopakodás, főleg éjszaka, jellemükből adódóan profi gyilkosok, nem utolsó sorban, úgy ismeri a barlangi rendszereket, járatokat, felépítésüket és minden ami, egy barlangi élethez kell, ami még hasznunkra válhat. Főleg ha fel kívánod fedezni a barlang beljebbi részét, nem árt, ha van köztünk egy olyan, aki ért is ezekhez, nem?
*Foglalja össze, hogy miért is hozta magával a lányt. No meg azért, mert némileg megsajnálta, valahol mélyen.
A felkérésre lenéz a mélybe, s meg kell állapítania, hogy tényleg nehezen lehet lejutni, s idő is lehet, mire az feltöltődik. De úgy tűnik, a másik nem gondol a szagokra, amik onnan jöhetnek majd ki. Nem is érti, hogy miért húzza fel magát ezen annyira. Még ha kalózokról, matrózokról, tengerhez szokott népekről lenne szó, megértené magát, hiszen ott az a szokás, hogy a csendes mélységre száműzzék a holtakat. No de az itteni szerencsétlenek még csak nem is vízi lények.
Nagyon sóhajt, majd jön a következő kérdés. Hátát a sziklafal peremének támasztva válaszol.*
- Csak feljöttem, felkísértem. Dynti leszakadt tőlem, találkozott valakivel. Találkozni fogunk a dokkoknál, ha a nap eléri tetőpontját, amit ha látom nemsokára megtörténik. Szóval nem is vesztegetem itt az időm tovább. Megyek is.
*Intene búcsút az őrültnek, de amaz jelzi jöveteli szándékát. Arca grimaszba torzul, majd elneveti magát, ahogy látja tollászkodását.*
- No mi az, csak nem találkozód lesz lent?
*Bár maga a gondolat is visszataszító számára, így már megbánta a kérdést. Megadóan elindul előre. Nem a fickó társaságában kívánta elérni a kívánt utat, de hát ha annak dolga van, hát dolga van. A következő kérdésnél elgondolkozik, majd megáll egy pillanatra, hogy visszaforduljon.*
- Nem hiszem. Nem hinném, hogy akarna. Most tudta meg, hogy a régen látott öccse meghalt. Inkább csak ismerkedjen a barlanggal, hátha tud valamiben segíteni majd a későbbiekben.
*Mondja már teljesen lenyugodva, mikor újabb hihetetlennek tetsző információt hall.*
- Hogy mit csináltál a fejével? *Visítja el magát, de még épp annyira, hogy a barlangban lévők ne hallják.* - Hát normális vagy te?
*De nem is törődve a kérdéssel, dühödten indul el lefelé.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-03 14:05:18
Üzenet elküldve: 2014-11-03 14:05:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Az ingyenélő //
*A gondolkodásából olyasmi zavarja meg, ami nem épp mindennapi jelenség. Nadae és Dynti hazaértek... viszont biztos, hogy Dynti mindig ilyen éjbőrű volt? Meg a haja is vörös volt az utolsó találkozásukkor... na mindegy, a fő, hogy a pénz legyen meg. Ugyanakkor láthatóan két dologban is téved, egyrészt az ott nem Dynti, és nincsenek kitömve pénzzel, ez pedig eléggé bosszússá teszi őt is. Az, hogy Nadae képtelenségekkel tervezi vádolni, már nem is igazán hatja meg.*
- nagyon örvendek *morogja, majd pedig bólint, miszerint van szabad helyük, és int, hogy csusszanjon beljebb a hölgy, mikor pedig végre eltűnik, akkor támadja csak le a kalóz. Mondjuk beismeri a bűnét, de eléggé furcsán teszi ezt.*
- Nagyon jól látod a helyzetet, valóban nem ezt beszéltük meg *mordul, miközben eltaszítja magától a nőt, közben ügyelve, hogy ha amaz lökne, akkor magával rántsa a mélybe.*
- Ha jól tudom, neked pénzzel kitömve kellett volna hazaérkezned, és nem pedig egy másik mélységivel. Csak azt nem látom tisztán, mégis miért tetted ezt? megszántad szegényt? Vagy sok lett volna a szemtanú, hogy méretre vágd? Végre kegyes hozzánk a sors, és megszabadít az egyik sötételftől, erre te rögtön hozol egy újat? Bár... ez nem is érdekel. Mi a fészkes fene van a pénzzel? *a kérdés magától értetődik, habár mondhatni, szerencse, ami történt, hiszen Taug úgyis szívesen beszállt volna a buliba, így most lehetősége lesz rá. Azonban először tisztázni kívánja a hullák kérdését, így átbök a válla felett:*
- Nézz le! Nézz csak nyugodtan le! *odébb is sétál, hogy a nő nyugodtan lemeredhessen a mélybe ott, ahol az imént Taug lehajította a testet. Lemeredhet egészen a mocskosul nagy szikla (mely jelenleg az otthonukat is magában foglalja) lábánál éhesen tátongó szakadékig, amelybe már bizonyosan nem fog belelátni, és legkevésbé sem fogja a sötét mélységben megtalálni a szintén sötét bőrű tetemet.*
- Mondok én neked valamit, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy lemenjen szinte az ösvény legaljába, nyaktörés nélkül lemásszon és megkerülje ezt az egész rohadt mindent itt, hogy aztán odalent állhasson, hogy a hasadék mellett, az sem fogja látni a testet, éppen úgy, ahogyan a hasadék alját sem. Jómagam voltam már ott, alig fél óra séta, ha nagyjából tudod, merre menj, viszont a hasadékba lejutni... szinte lehetetlen. Talán majd egyszer, addig meg a tetemeket szórjuk oda, és ha ne adják az istenek, lesz ott annyi hulla, hogy feltöltsék a szakadékot (miért is ne, Alig pár ezer kéne) akkor majd a tetejét betemetem földdel. De amíg csak a nagy feketeséget látod, addig ne problémázz ezen *jegyzi meg, majd visszatér a másik problémára* Dynti intézi a dolgokat? Mert gondolom, te még visszamész, ha viszont ez így lesz, akkor megyek én is. A csontozás után jót tenne a kikötői levegő *átnézi a ruháját, hogy biztosan nem véres-e sehol, és mivel ennek semmi jelét nem látja, még végigsimítja a haját, hogy az viszonylag rendezett formát öltsön, eztán pedig megforgatja ujjai közt a tőrt, amelyet a kis tündértől kobozott el.*
- Ez még jól jöhet, nemde? *majd pedig szemeit forgatva kérdezi:*
- Vajon a mélységi hölgy is szeretne csatlakozni a fickó kirablásához, és talán megölöséhez? Mert nem épp olyannak nézem... *ez persze nem jelent semmit, ha Nadae hozni szeretné, akkor hozhatja, jelenleg teljes mértékben Nadae poggyászának tekintendő, amíg nem okoz valami gondot, addig a kalóznak sem lesz baja belőle.*
- A csontok miatt ne aggódj... nos a feje, hát az már problémásabb... *jegyzi meg, majd rötyög egy keveset, hiszen csak viccelt, olyan helyre rakta a bödönt, ahol még az sem találja meg, aki feltúrja érte a lakosztályát.*
*A gondolkodásából olyasmi zavarja meg, ami nem épp mindennapi jelenség. Nadae és Dynti hazaértek... viszont biztos, hogy Dynti mindig ilyen éjbőrű volt? Meg a haja is vörös volt az utolsó találkozásukkor... na mindegy, a fő, hogy a pénz legyen meg. Ugyanakkor láthatóan két dologban is téved, egyrészt az ott nem Dynti, és nincsenek kitömve pénzzel, ez pedig eléggé bosszússá teszi őt is. Az, hogy Nadae képtelenségekkel tervezi vádolni, már nem is igazán hatja meg.*
- nagyon örvendek *morogja, majd pedig bólint, miszerint van szabad helyük, és int, hogy csusszanjon beljebb a hölgy, mikor pedig végre eltűnik, akkor támadja csak le a kalóz. Mondjuk beismeri a bűnét, de eléggé furcsán teszi ezt.*
- Nagyon jól látod a helyzetet, valóban nem ezt beszéltük meg *mordul, miközben eltaszítja magától a nőt, közben ügyelve, hogy ha amaz lökne, akkor magával rántsa a mélybe.*
- Ha jól tudom, neked pénzzel kitömve kellett volna hazaérkezned, és nem pedig egy másik mélységivel. Csak azt nem látom tisztán, mégis miért tetted ezt? megszántad szegényt? Vagy sok lett volna a szemtanú, hogy méretre vágd? Végre kegyes hozzánk a sors, és megszabadít az egyik sötételftől, erre te rögtön hozol egy újat? Bár... ez nem is érdekel. Mi a fészkes fene van a pénzzel? *a kérdés magától értetődik, habár mondhatni, szerencse, ami történt, hiszen Taug úgyis szívesen beszállt volna a buliba, így most lehetősége lesz rá. Azonban először tisztázni kívánja a hullák kérdését, így átbök a válla felett:*
- Nézz le! Nézz csak nyugodtan le! *odébb is sétál, hogy a nő nyugodtan lemeredhessen a mélybe ott, ahol az imént Taug lehajította a testet. Lemeredhet egészen a mocskosul nagy szikla (mely jelenleg az otthonukat is magában foglalja) lábánál éhesen tátongó szakadékig, amelybe már bizonyosan nem fog belelátni, és legkevésbé sem fogja a sötét mélységben megtalálni a szintén sötét bőrű tetemet.*
- Mondok én neked valamit, ha valaki veszi a fáradtságot, hogy lemenjen szinte az ösvény legaljába, nyaktörés nélkül lemásszon és megkerülje ezt az egész rohadt mindent itt, hogy aztán odalent állhasson, hogy a hasadék mellett, az sem fogja látni a testet, éppen úgy, ahogyan a hasadék alját sem. Jómagam voltam már ott, alig fél óra séta, ha nagyjából tudod, merre menj, viszont a hasadékba lejutni... szinte lehetetlen. Talán majd egyszer, addig meg a tetemeket szórjuk oda, és ha ne adják az istenek, lesz ott annyi hulla, hogy feltöltsék a szakadékot (miért is ne, Alig pár ezer kéne) akkor majd a tetejét betemetem földdel. De amíg csak a nagy feketeséget látod, addig ne problémázz ezen *jegyzi meg, majd visszatér a másik problémára* Dynti intézi a dolgokat? Mert gondolom, te még visszamész, ha viszont ez így lesz, akkor megyek én is. A csontozás után jót tenne a kikötői levegő *átnézi a ruháját, hogy biztosan nem véres-e sehol, és mivel ennek semmi jelét nem látja, még végigsimítja a haját, hogy az viszonylag rendezett formát öltsön, eztán pedig megforgatja ujjai közt a tőrt, amelyet a kis tündértől kobozott el.*
- Ez még jól jöhet, nemde? *majd pedig szemeit forgatva kérdezi:*
- Vajon a mélységi hölgy is szeretne csatlakozni a fickó kirablásához, és talán megölöséhez? Mert nem épp olyannak nézem... *ez persze nem jelent semmit, ha Nadae hozni szeretné, akkor hozhatja, jelenleg teljes mértékben Nadae poggyászának tekintendő, amíg nem okoz valami gondot, addig a kalóznak sem lesz baja belőle.*
- A csontok miatt ne aggódj... nos a feje, hát az már problémásabb... *jegyzi meg, majd rötyög egy keveset, hiszen csak viccelt, olyan helyre rakta a bödönt, ahol még az sem találja meg, aki feltúrja érte a lakosztályát.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-02 19:22:37
Üzenet elküldve: 2014-11-02 19:22:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kitérő…Haza?//
* Nem látta értelmét, hogy ellenkezzen. Lehet, hogy egy kicsit más a természete mint az öccséé volt. Szeret megismerni mindent és ha már tudja kikkel áll szemben akkor eldönteni, hogy érdekli-e a dolog vagy sem. Természetesen ez lehet, hogy kissé problémás megoldás, főleg a lelépés rész nem biztos, hogy mindenkit megnyugtat.*
- Igen, ugyan az a matróna volt az anyánk. *mondja majd egy cseppet mintha gondolkozna *Bár arra már nem fogadnék, hogy az apánk is ugyan az volt. *mondja miközben egy kicsit sietősebbre fogja. Mégsem illene, hogy egy ember gyorsabban haladjon a sziklák között mint Zora.
A nótázás meglepi. Soha nem hallotta még ezt a dalt sőt nem is ért belőle semmit. Számára nem ad semmilyen támpontot viszont jó esélyel meg tudja mondani azt, hogy hol lehetnek barlangok a levegő járásából kikövetkeztetve.
A következő szavak jobban érdeklik. Most már tudja mi az amivel megfoghatja őket.*
- A varázslat érdekel bár még csak a mágiatanulás elején járok. *mondja miközben megérkeznek a rejtekhely elé. Érdeklődve néz körbe és már alig várja, hogy bevethesse magát a barlang mélyébe, nem kell túl sokat ajánlgatni. A bejárat előtt álló fényjáróra felnéz. Kiérzi Nadae hangjából, hogy haragszik rá valamiért és valahol úgy sejti, hogy a sápadt bőrű keze benne van az öccse halálában, vagy ha abban nem is a hirtelen temetésben biztosan. Tekintetét végigfuttatja rajta, főleg a ruháit méri végig vércseppet keresve rajta, természetesen nincs mit felhánytorgatnia az elfnek, nem sejthette, hogy egy napra Raun halála után előkerül a nővére.*
- Zora vagyok. *mutatkozik be majd mivel nem állja meg, hogy oda ne szúrja *A sötételfeket el szokták égetni. *teszi még hozzá egy ajakbiggyesztéssel, majd Nadae javaslatára egy halvány mosoly kíséretében válaszol.
- Benézek. *egyezik bele a lehetőségbe. *Érdekel milyen a barlangotok. *teszi még hozzá majd amint Nadae ellökdösi az elfet a bejárat elől azonnal négykézlábra ereszkedik, hogy bekússzon a barlangba.
A alig mászik pár lépést a kezdeti sötétséget halvány derengés veszi át. Jó pár méter után a járat hirtelen megszűnik tágas teremnek adva helyet. Csodálkozva emelkedik fel. Ennél szebbet még életében nem látott. Fény lengi be az egész belső teret. Zöld növények, gombák na meg egy vízesés. Ha bárki van a teremben először hozzájuk fordul.
- Üdv. Zora vagyok, Zaraun testvére.* majd ha ez megvolt akkor kíváncsian a vízhez lép, hogy belemerítse tenyerét. Azt szeretné tudni, hogy a víz iható-e.*
* Nem látta értelmét, hogy ellenkezzen. Lehet, hogy egy kicsit más a természete mint az öccséé volt. Szeret megismerni mindent és ha már tudja kikkel áll szemben akkor eldönteni, hogy érdekli-e a dolog vagy sem. Természetesen ez lehet, hogy kissé problémás megoldás, főleg a lelépés rész nem biztos, hogy mindenkit megnyugtat.*
- Igen, ugyan az a matróna volt az anyánk. *mondja majd egy cseppet mintha gondolkozna *Bár arra már nem fogadnék, hogy az apánk is ugyan az volt. *mondja miközben egy kicsit sietősebbre fogja. Mégsem illene, hogy egy ember gyorsabban haladjon a sziklák között mint Zora.
A nótázás meglepi. Soha nem hallotta még ezt a dalt sőt nem is ért belőle semmit. Számára nem ad semmilyen támpontot viszont jó esélyel meg tudja mondani azt, hogy hol lehetnek barlangok a levegő járásából kikövetkeztetve.
A következő szavak jobban érdeklik. Most már tudja mi az amivel megfoghatja őket.*
- A varázslat érdekel bár még csak a mágiatanulás elején járok. *mondja miközben megérkeznek a rejtekhely elé. Érdeklődve néz körbe és már alig várja, hogy bevethesse magát a barlang mélyébe, nem kell túl sokat ajánlgatni. A bejárat előtt álló fényjáróra felnéz. Kiérzi Nadae hangjából, hogy haragszik rá valamiért és valahol úgy sejti, hogy a sápadt bőrű keze benne van az öccse halálában, vagy ha abban nem is a hirtelen temetésben biztosan. Tekintetét végigfuttatja rajta, főleg a ruháit méri végig vércseppet keresve rajta, természetesen nincs mit felhánytorgatnia az elfnek, nem sejthette, hogy egy napra Raun halála után előkerül a nővére.*
- Zora vagyok. *mutatkozik be majd mivel nem állja meg, hogy oda ne szúrja *A sötételfeket el szokták égetni. *teszi még hozzá egy ajakbiggyesztéssel, majd Nadae javaslatára egy halvány mosoly kíséretében válaszol.
- Benézek. *egyezik bele a lehetőségbe. *Érdekel milyen a barlangotok. *teszi még hozzá majd amint Nadae ellökdösi az elfet a bejárat elől azonnal négykézlábra ereszkedik, hogy bekússzon a barlangba.
A alig mászik pár lépést a kezdeti sötétséget halvány derengés veszi át. Jó pár méter után a járat hirtelen megszűnik tágas teremnek adva helyet. Csodálkozva emelkedik fel. Ennél szebbet még életében nem látott. Fény lengi be az egész belső teret. Zöld növények, gombák na meg egy vízesés. Ha bárki van a teremben először hozzájuk fordul.
- Üdv. Zora vagyok, Zaraun testvére.* majd ha ez megvolt akkor kíváncsian a vízhez lép, hogy belemerítse tenyerét. Azt szeretné tudni, hogy a víz iható-e.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:13:27
Üzenet elküldve: 2014-11-02 14:13:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Ásás//
*Mikor az elf rummal kínálja Varonar el is veszi a felé nyújtott korsót és a másikkal egyszerre meghúzza a sajátját. Igaz munka közben nem ez a legjobb ital amire vágyhat akárki is, de ez is megteszi, hiszen soha sem tolta el magától az alkoholt és ezúttal se tesz így. Nem issza ki az egészet, csak egy részét. Szereti az ízét, de nemsokára majd vizet kell innia, hogy tovább bírja az ásást, mert még ezen kívül kell egy kisebbet is ásnia a rácson belül. Amint végez vissza is fordul a munkájához. Ha már egyedül csinálja akkor végezzen vele gyorsan, mert utána már szenvedés lesz belőle.
Mikor Rinan kijelenti, hogy Varonar nem egy remek társaság, a férfi csak felröhög.*
-Nem is kell, hogy érdekeljen és ahhoz, hogy a rumtól szórakoztató legyek ennél többet kellene meginnom.
*Nem foglalkozik tovább az elfel, inkább tovább folytatja a föld fellazítását és kidobálását. A munka nem fogja megcsinálni saját magát. Lassan már teljesen kiássa a szikla mellől a földet amikor visszatérnek többen is. Varonar odafordítja a fejét, hogy lássa kik jöttek meg. Persze az, hogy Rinan csak heverészik és ráhárítja az ásás egészét a maszkosra Taugnak nem igazán tetszik. Ekkora már a szikla kimozdíthatóvá vált. A férfi kimászik a gödörből amit köré ásott. Taug átkíséri a cellába, hogy ott is csinálja meg a munkáját. Ahogy belemélyeszti az ásó fejét a földbe, már hallja is, hogy a zár kattan. Annyira nem bíznak meg benne, hogy nyitva hagyják neki az ajtót. Esetleg a kámzsás miatt van, aki még mindig az egyik sarokban alszik, vagy valamiféle transzban van. Gyorsan halad az ásással itt. Ez azért is van mert kisebbet kell kivájnia a földből, na meg azért mert a puha földréteg alatt nincs egy kőkemény rétek. Így a csákányt nem is kell használnia. Igaz így is beletelik egy kisebb időbe mire kiássa a megfelelő méretű gödröt. A végén egy kicsit a széleit megigazítja a lapáttal, majd hátralép tőle és összehasonlítja szemmértékkel, hogy bele fog-e férni a kő domború része. Még egy kicsit belevág az ásóval, mert kicsinek találta az egyik részét, majd a rácshoz sétál, hogy jelezze végzett az ásással, most itt az ideje, hogy belecipelje valakivel a sziklát a lyukba. Az ásójának fejével megveregeti a rácsokat, amik fémesen csilingelve jeleznek, hogy Varonar immáron ki szeretne onnan jönni, bár ez a jelzés lehet, hogy másoknak nem egyértelmű, ezért ki is kiállt a rácsok között.*
-Kész vagyok!
*Ez után türelmesen megvárja, hogy kinyissák neki a rácsot, na meg arra, hogy valaki a segítségére legyen a szikla átvitelében.*
*Mikor az elf rummal kínálja Varonar el is veszi a felé nyújtott korsót és a másikkal egyszerre meghúzza a sajátját. Igaz munka közben nem ez a legjobb ital amire vágyhat akárki is, de ez is megteszi, hiszen soha sem tolta el magától az alkoholt és ezúttal se tesz így. Nem issza ki az egészet, csak egy részét. Szereti az ízét, de nemsokára majd vizet kell innia, hogy tovább bírja az ásást, mert még ezen kívül kell egy kisebbet is ásnia a rácson belül. Amint végez vissza is fordul a munkájához. Ha már egyedül csinálja akkor végezzen vele gyorsan, mert utána már szenvedés lesz belőle.
Mikor Rinan kijelenti, hogy Varonar nem egy remek társaság, a férfi csak felröhög.*
-Nem is kell, hogy érdekeljen és ahhoz, hogy a rumtól szórakoztató legyek ennél többet kellene meginnom.
*Nem foglalkozik tovább az elfel, inkább tovább folytatja a föld fellazítását és kidobálását. A munka nem fogja megcsinálni saját magát. Lassan már teljesen kiássa a szikla mellől a földet amikor visszatérnek többen is. Varonar odafordítja a fejét, hogy lássa kik jöttek meg. Persze az, hogy Rinan csak heverészik és ráhárítja az ásás egészét a maszkosra Taugnak nem igazán tetszik. Ekkora már a szikla kimozdíthatóvá vált. A férfi kimászik a gödörből amit köré ásott. Taug átkíséri a cellába, hogy ott is csinálja meg a munkáját. Ahogy belemélyeszti az ásó fejét a földbe, már hallja is, hogy a zár kattan. Annyira nem bíznak meg benne, hogy nyitva hagyják neki az ajtót. Esetleg a kámzsás miatt van, aki még mindig az egyik sarokban alszik, vagy valamiféle transzban van. Gyorsan halad az ásással itt. Ez azért is van mert kisebbet kell kivájnia a földből, na meg azért mert a puha földréteg alatt nincs egy kőkemény rétek. Így a csákányt nem is kell használnia. Igaz így is beletelik egy kisebb időbe mire kiássa a megfelelő méretű gödröt. A végén egy kicsit a széleit megigazítja a lapáttal, majd hátralép tőle és összehasonlítja szemmértékkel, hogy bele fog-e férni a kő domború része. Még egy kicsit belevág az ásóval, mert kicsinek találta az egyik részét, majd a rácshoz sétál, hogy jelezze végzett az ásással, most itt az ideje, hogy belecipelje valakivel a sziklát a lyukba. Az ásójának fejével megveregeti a rácsokat, amik fémesen csilingelve jeleznek, hogy Varonar immáron ki szeretne onnan jönni, bár ez a jelzés lehet, hogy másoknak nem egyértelmű, ezért ki is kiállt a rácsok között.*
-Kész vagyok!
*Ez után türelmesen megvárja, hogy kinyissák neki a rácsot, na meg arra, hogy valaki a segítségére legyen a szikla átvitelében.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-02 10:59:30
Üzenet elküldve: 2014-11-02 10:59:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - Will, Taug//
*Hozzászokott már a fiú kimerítő válaszaihoz, így inkább tűnnek mulattatónak, mint fárasztónak.*
- Azért csak ne hagyd bárkinek, hogy fenyítsen, ha kedve támad. Még a végén bosszút állok.
*Villant egy elborult vicsort, de hamar visszatér eredeti mosolyához, ahogy a kölyökre pillant.*
- Taug és én... nos, máshogyan gondolkodunk. Ahogy mást is látunk hasznosnak. Neki fontosak ezek a szertartások, meg rituális emberáldozatok, vagy hasonlók, de én nem hiszek az ilyesmiben, ezért képtelen vagyok komolyan venni őt. Fogalmazzunk úgy, hogy földhözragadtabb vagyok.
*Tény, hogy nem kedveli, ha ugráltatják. Ahogy azt pláne nem, ha efféle visszataszító feladatokat bíznak rá, elvégre ez legkevésbé sem a közösség, inkább Taug javait szolgálná. Persze az is nevetséges, hogy magát nevezze ki vezetőnek, de valójában Rinant a legkevésbé sem érdekelné, ha legalább értelmes feladatokat adna, olyanokat, amiért eredetileg csatlakozott ehhez az őrült bagázshoz. A kannibált, a sötételfet, sőt még Nadaét is elismerte, de Taug más. Őt nincs miért tisztelnie.*
- Szóval tudod, mi? Egy emberrel végezni egészen más, mint egy hallal, kölyök. Majd meglátod.
*Némileg borúsan figyeli a lángok pattogását, megfordul agyában a gondolat, hogy talán mégsem kéne belerángatni a fiút saját világukba, ha egyszer olyan jól felépítette a magáét.
Jót nevet a férfi megjegyzésén, de nem vesződik azzal, hogy tisztába rakja gondolatait. Rég úgy gondolja már, hogy elflétéhez nem méltóan öregkori rigolyáinak rabjává vált, így hát felesleges is volna vesződni vele. Homályos megjegyzése azonban elgondolkodtató, tekintete akaratlanul is Willre vándorol, elvégre nyilván nem rá célzott a vénség.*
- Megfáztál?
*Némileg aggódó pillantással méri végig a kölyköt, majd homlokára simítja tenyerét, hogy ellenőrizze, lázas-e a fiú.* Vigyázhatott volna rád jobban is, ha már kirángat magával.
*Dühös fintorgással néz abba az irányba, ahol az elf tűnt el egy pillanattal ezelőtt, aztán visszafordul a fiúhoz.*
- Ha azt mondom, maradj a tűz mellett, a tűz mellett maradsz?
*Kissé kétkedően néz a fiúra, nem volna tanácsos magára hagynia, ugyanakkor Taug szavai éket vernek a fülében, mintha idegesítően visszhangoznának a barlang falairól.*
- Megőrülök, komolyan.
*Idegesen túr bele hajába, elvégre ha a kölyök valóban megbetegszik, ilyen gyenge testtel túlélni... megborzong a gondolatra, és inkább megrázza a fejét. Felpattan, és rak még néhány ágat a tűzre, majd köpenyét a fiú vállára teríti.*
- Éhes vagy?
*Csillan fel a tekintete, elvégre egy jó levesnél semmi sem gyógyítóbb hatású, a barlangban pedig találnia kell vizet és fűszereket is. Kétséges, hogy kitart-e jelenlegi fa készletük, pláne, hogy ezúttal nem csak főznie kell, hanem a fiút is melegítenie, talán egész éjjel. Mindenesetre talán ha megtömi a hasát, alszik egyet utána, Rinan pedig elmehet fáért.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.02 11:01:43
*Hozzászokott már a fiú kimerítő válaszaihoz, így inkább tűnnek mulattatónak, mint fárasztónak.*
- Azért csak ne hagyd bárkinek, hogy fenyítsen, ha kedve támad. Még a végén bosszút állok.
*Villant egy elborult vicsort, de hamar visszatér eredeti mosolyához, ahogy a kölyökre pillant.*
- Taug és én... nos, máshogyan gondolkodunk. Ahogy mást is látunk hasznosnak. Neki fontosak ezek a szertartások, meg rituális emberáldozatok, vagy hasonlók, de én nem hiszek az ilyesmiben, ezért képtelen vagyok komolyan venni őt. Fogalmazzunk úgy, hogy földhözragadtabb vagyok.
*Tény, hogy nem kedveli, ha ugráltatják. Ahogy azt pláne nem, ha efféle visszataszító feladatokat bíznak rá, elvégre ez legkevésbé sem a közösség, inkább Taug javait szolgálná. Persze az is nevetséges, hogy magát nevezze ki vezetőnek, de valójában Rinant a legkevésbé sem érdekelné, ha legalább értelmes feladatokat adna, olyanokat, amiért eredetileg csatlakozott ehhez az őrült bagázshoz. A kannibált, a sötételfet, sőt még Nadaét is elismerte, de Taug más. Őt nincs miért tisztelnie.*
- Szóval tudod, mi? Egy emberrel végezni egészen más, mint egy hallal, kölyök. Majd meglátod.
*Némileg borúsan figyeli a lángok pattogását, megfordul agyában a gondolat, hogy talán mégsem kéne belerángatni a fiút saját világukba, ha egyszer olyan jól felépítette a magáét.
Jót nevet a férfi megjegyzésén, de nem vesződik azzal, hogy tisztába rakja gondolatait. Rég úgy gondolja már, hogy elflétéhez nem méltóan öregkori rigolyáinak rabjává vált, így hát felesleges is volna vesződni vele. Homályos megjegyzése azonban elgondolkodtató, tekintete akaratlanul is Willre vándorol, elvégre nyilván nem rá célzott a vénség.*
- Megfáztál?
*Némileg aggódó pillantással méri végig a kölyköt, majd homlokára simítja tenyerét, hogy ellenőrizze, lázas-e a fiú.* Vigyázhatott volna rád jobban is, ha már kirángat magával.
*Dühös fintorgással néz abba az irányba, ahol az elf tűnt el egy pillanattal ezelőtt, aztán visszafordul a fiúhoz.*
- Ha azt mondom, maradj a tűz mellett, a tűz mellett maradsz?
*Kissé kétkedően néz a fiúra, nem volna tanácsos magára hagynia, ugyanakkor Taug szavai éket vernek a fülében, mintha idegesítően visszhangoznának a barlang falairól.*
- Megőrülök, komolyan.
*Idegesen túr bele hajába, elvégre ha a kölyök valóban megbetegszik, ilyen gyenge testtel túlélni... megborzong a gondolatra, és inkább megrázza a fejét. Felpattan, és rak még néhány ágat a tűzre, majd köpenyét a fiú vállára teríti.*
- Éhes vagy?
*Csillan fel a tekintete, elvégre egy jó levesnél semmi sem gyógyítóbb hatású, a barlangban pedig találnia kell vizet és fűszereket is. Kétséges, hogy kitart-e jelenlegi fa készletük, pláne, hogy ezúttal nem csak főznie kell, hanem a fiút is melegítenie, talán egész éjjel. Mindenesetre talán ha megtömi a hasát, alszik egyet utána, Rinan pedig elmehet fáért.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.02 11:01:43
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-02 00:07:18
Üzenet elküldve: 2014-11-02 00:07:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kitérő…Haza?//
*A lány szűkszavúsága s megrökönyödöttsége nem lepi meg. Most tudta meg, hogy meghalt valakije, s mégis milyen tragikus módon. Bár talán jobb is, hogy nem látta a tetemet, majd pedig a barlangba az elf legújabb játszószereit, mert itt bizony vérfürdő folyna. Már ahogy az obszidián bőrűeket ismeri.
Az egyszerű beleegyezésre csak megvonja a vállát majd hátrafordul és elindul.*
- Ez nem tartott sokáig. Azt hittem órákig kell győzködni téged. Mh, biztos, hogy testvérek voltatok?
*Sandít hátra, összehúzott szemekkel, bár a válaszra, annyira nem kíváncsi. A kacskaringós s veszélyes úton, újra elkezdi a régi balladát, amit még az édes hangú bárdnő költött, hogy könnyebben találják meg a barlangot. Bevallja ő őszintén, nem elf, nincs éles hallása, és látása, hogy messziről kiszúrja a barlangot, s az oda vezető utat. Egy egyszerű ember, akinek kell némi útmutatás. *
- „Vígan mulat már a söntés,
Táncolnak már a falak,
Emelkedik a talaj...
Legalább két kör finom barack!”
*Talán a lánynak szokatlan lehet ez a nóta, de ha jobban odafigyel, rájöhet, hogy ez a térkép a barlanghoz.*
- Mh, milyen emberekre? Mondjuk te pont nem vagy az, no, ezt nem bántásként akarom mondani, mielőtt azt hinnéd, hogy fajgyűlölő vagyok. Mh, hát, egy mágus jól jönne. Netalán nem vagy véletlenül az?
*Sandít hátra újra, miközben lassan megérkeznek a szűk járathoz.*
- No, itt is vagyunk.
*Szól mosolyogva, az üvöltő szikla mellett. A szűk résen könnyedén befurakodna, ha nem állná útját egy nyurga, őrült, elf. Szemeit összehúzza ismét, ahogy a férfira emeli szürke lélekvesztőit. Haragja s mérge – ami lehet az életét is köszönhető – könnyedén leolvasható róla.*
- Yo! *Köszön. bár a hangja nem tanúskodik arca érzelmeiről. Sőt, már barátságosnak is mondható is mondható.*
- Ő itt, *Paskolja meg Zora vállát.* - Szukafattya nővére. Ha találnánk neki egy üres helyet, nincs most sok dolga, amit csinálna, hát elütné nálunk az időt.
*Reméli, hogy a druida érti mire is céloz valójában. Néhány másodperc hatásszünet után, vészjósló tekintettel indul meg az elf felé. Mikor elé ér, sem áll meg, hanem kezét kinyújtva, taszítja a lehető leghátrább az őrültet, majdnem letaszítva őt a peremről. Közben egy apró mondatot fűz még Zorához.*
- Menj be nyugodtan, csak néhány vadorzó hímet találsz bent, nem bántanak.
*Megvárja, hogy a lány mit cselekszik, ha bemegy, annak jelen esetben csak örülne, de ha nem, akkor hangját olyan halkra vonja, hogy az üvöltő széljáratban, csak a megtaszított, s a falhoz remélhetőleg nyomott elf hallhassa.*
- Nem ezt beszéltük meg.
*Sziszegi fogai között, ahogy a tetemre céloz.*
- Jelenleg még nem fogják megtalálni őket, de ami késik nem múlik. Hamar fejlődnek az emberek, idő kérdése, hogy ráleljenek arra a helyre. S ha lehet, ne nagyon említsd meg Zorának, hogy az új játszóeszközeid az ő öccsének a csontjai.
*Suttogja a lehető leghalkabban.*
*A lány szűkszavúsága s megrökönyödöttsége nem lepi meg. Most tudta meg, hogy meghalt valakije, s mégis milyen tragikus módon. Bár talán jobb is, hogy nem látta a tetemet, majd pedig a barlangba az elf legújabb játszószereit, mert itt bizony vérfürdő folyna. Már ahogy az obszidián bőrűeket ismeri.
Az egyszerű beleegyezésre csak megvonja a vállát majd hátrafordul és elindul.*
- Ez nem tartott sokáig. Azt hittem órákig kell győzködni téged. Mh, biztos, hogy testvérek voltatok?
*Sandít hátra, összehúzott szemekkel, bár a válaszra, annyira nem kíváncsi. A kacskaringós s veszélyes úton, újra elkezdi a régi balladát, amit még az édes hangú bárdnő költött, hogy könnyebben találják meg a barlangot. Bevallja ő őszintén, nem elf, nincs éles hallása, és látása, hogy messziről kiszúrja a barlangot, s az oda vezető utat. Egy egyszerű ember, akinek kell némi útmutatás. *
- „Vígan mulat már a söntés,
Táncolnak már a falak,
Emelkedik a talaj...
Legalább két kör finom barack!”
*Talán a lánynak szokatlan lehet ez a nóta, de ha jobban odafigyel, rájöhet, hogy ez a térkép a barlanghoz.*
- Mh, milyen emberekre? Mondjuk te pont nem vagy az, no, ezt nem bántásként akarom mondani, mielőtt azt hinnéd, hogy fajgyűlölő vagyok. Mh, hát, egy mágus jól jönne. Netalán nem vagy véletlenül az?
*Sandít hátra újra, miközben lassan megérkeznek a szűk járathoz.*
- No, itt is vagyunk.
*Szól mosolyogva, az üvöltő szikla mellett. A szűk résen könnyedén befurakodna, ha nem állná útját egy nyurga, őrült, elf. Szemeit összehúzza ismét, ahogy a férfira emeli szürke lélekvesztőit. Haragja s mérge – ami lehet az életét is köszönhető – könnyedén leolvasható róla.*
- Yo! *Köszön. bár a hangja nem tanúskodik arca érzelmeiről. Sőt, már barátságosnak is mondható is mondható.*
- Ő itt, *Paskolja meg Zora vállát.* - Szukafattya nővére. Ha találnánk neki egy üres helyet, nincs most sok dolga, amit csinálna, hát elütné nálunk az időt.
*Reméli, hogy a druida érti mire is céloz valójában. Néhány másodperc hatásszünet után, vészjósló tekintettel indul meg az elf felé. Mikor elé ér, sem áll meg, hanem kezét kinyújtva, taszítja a lehető leghátrább az őrültet, majdnem letaszítva őt a peremről. Közben egy apró mondatot fűz még Zorához.*
- Menj be nyugodtan, csak néhány vadorzó hímet találsz bent, nem bántanak.
*Megvárja, hogy a lány mit cselekszik, ha bemegy, annak jelen esetben csak örülne, de ha nem, akkor hangját olyan halkra vonja, hogy az üvöltő széljáratban, csak a megtaszított, s a falhoz remélhetőleg nyomott elf hallhassa.*
- Nem ezt beszéltük meg.
*Sziszegi fogai között, ahogy a tetemre céloz.*
- Jelenleg még nem fogják megtalálni őket, de ami késik nem múlik. Hamar fejlődnek az emberek, idő kérdése, hogy ráleljenek arra a helyre. S ha lehet, ne nagyon említsd meg Zorának, hogy az új játszóeszközeid az ő öccsének a csontjai.
*Suttogja a lehető leghalkabban.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-01 19:38:59
Üzenet elküldve: 2014-11-01 19:38:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Taug, Rinan //
*Már épp bólintana Taugnak, hogy bizony, sok halat fogtak tegnap, de aztán meglátja az arckifejezését, no meg a hangsúlyából is érződik, hogy nem épp elismerésből kérdezett vissza, tehát gyorsan elfordul, és inkább a tűzhöz telepedve bámul a narancsos lángocskákba. Csak remélni meri, hogy nem kap túl nagy büntetést, ám képtelen visszafogni a szavait, ha jogosnak érzi azokat, Rinant pedig szeretné megvédeni, még ha csupán ilyen gyenge eszközökkel is élhet. Mondjuk, ha erős is lenne, meg gyors, mint a Bájgúnár, nos, Tauggal akkor sem merne komolyabban szembeszállni, elvégre ő a Kárhozottak vezére, s ellenben a másik hosszú életűvel, meg még ki tudja hány taggal a bandából, Williän feltétel nélkül elfogadta önkényes hatalomra törését.
Szerencsére azonban mellette van hosszú fülű barátja, aki hamarost eltereli pöppet paranoid képzelgéseit, bezzeg ha tudná, hogy nem alaptalanok...*
- Nem nyúlt hozzám. *Rázza meg a fejét visszafogottan, őszintén felelve a kérdésre, persze nem bírja ki, hogy ne spilázza túl a válaszadást.* Csak a botjával ütött a kezemre, de megérdemeltem, mert elrontottam a próbaszertartást. *Magyarázza némi bűntudattal a hangjában, miközben ujjait kitárva emeli maga elé a kezeit, hogy türkiz lélektükreivel vethessen rájuk egy pillantást, azonban semmi nem látszik a vékony mancsokon. Hamar vissza is engedi a karjait, majd az elf megállapítására megszimatolgatja magát. Nos, az enyhén áporodott vizes ruha szagán kívül semmi mást nem érez, így néhány másodpercet eltölt azzal, hogy kiérezze azt a bizonyos hullaszagot, végül azonban feladja a küzdelmet, és Rinanra hagyja a dolgot.*
- Hülyeségeket? Taug azt mondta, hogy kést meg villát fog csinálni a csontokból, az hasznos, nem? *Billenti oldalra a kobakját, miközben kíváncsian várja a hosszú életű bővebb, tartalmasabb válaszát. Ugyan nem éppen a maradványok felhasználása révén intette figyelemre a férfi, mindazonáltal Will úgy gondolja, hogy a kettő összefügg. Talán a Kámzsás leendő hulláját is ki fogja csontozni a druida, szóval nem biztos, hogy olyan messze jár az igazságtól, de ez még a jövő zenéje.
Ami jobban érdekli, az a következő kérdéssor.*
- Megölni? Nem is tudom... *Elgondolkodott vonásokkal pillant vissza a kellemes meleget árasztó tűzrakásra, melynek barátságos lángjai a siheder szemében igen csak vidám táncot járnak. Olykor szeret a felhőkbe, tűzbe, homokba formákat képzelni, s egy rövid momentum erejéig most is elveszik a fantáziakép mustrálásában, de még időben ocsúdik fel. Tehát mit jelent megölni valakit? Nos, úgy sejti, hogy ugyan azt, mint egy utolsó késszúrással mozdulatlanná varázsolni a halakat vagy épp a vadakat, bár a szárazföldi zsákmányszerzés sosem tartozott az erősségei közé. A közelben nem igazán akad valamire való elemózsia, csak kisebb rágcsálók, madarak, azokat meg inkább csodálja a partról, semmint hogy leölje őket.
Tehát eddig meg van neki a dolog, olyan mélységekben viszont nem gondol bele, hogy valakinek a meggyilkolásával megfosztja az illetőt az életétől, a jogától, hogy úgy formálja a sorsát, ahogyan ő szeretné, netán ezzel egy egész családot bénítva meg. A többiek szempontjából pedig addig jó, ameddig ezeket végig nem veszi, mert így a lelkiismerete sem fogja bántani. Egyelőre a Kámzsásra is úgy tekint, mint a zsákmányára, akár Taugnak Zaraun, bár az kétségtelen, hogy pontatlan a meghatározás, ám ez Willt kevéssé zavarja.*
- Tudom. *Jelenti ki végül, persze most sem éri be ennyivel válasz gyanánt.* Azért gyakoroltunk ma, hogy a Kámzsás idegent én áldozhassam fel. *Újságolja el, ajkain széles mosollyal, de aztán halkabbra fogja a szavait, és közelebb hajol Rinanhoz, hogy úgy sutyorogjon tovább.* Remélem nem rontom el megint, mert Taug haragudni fog. Mondd, Rinan, miért olyan nehéz belevágni valakibe a kést...? *Teszi fel a valamivel professzionálisabb kérdést, egyelőre abba bele sem gondolva, hogyha eljön az áldozat ideje, akkor nem egy fej nélküli, mozdulatlan testet kell majd kibeleznie, hanem egy valószínűleg az életéért küszködve mocorgó embert, akinek talán a szemeibe is bele kell majd néznie, látva a félelmét, a haragját, mindenféle háborgó érzelmét, amely leginkább neki fog szólni. Erre nincsen felkészülve, ám reakciójának kiderültéig még van bőven idő.
Közben Gombolyag is boldogan melegszik a tűz mellett, bár az ő bundája nagyjából megszáradt az éjjel, főleg, hogy a takaró gyanánt használt vászonlepel egy részét ő foglalta el. Már majdnem le is bukik a feje, amikor az elf elé hajol, majd vakkant egyet a pofájába, szerencsétlen négylábú pedig felbukik hirtelen ijedtségében. Azonban mire végre a mancsaira küzdi magát, harciasan ő is visszaugat.*
*Már épp bólintana Taugnak, hogy bizony, sok halat fogtak tegnap, de aztán meglátja az arckifejezését, no meg a hangsúlyából is érződik, hogy nem épp elismerésből kérdezett vissza, tehát gyorsan elfordul, és inkább a tűzhöz telepedve bámul a narancsos lángocskákba. Csak remélni meri, hogy nem kap túl nagy büntetést, ám képtelen visszafogni a szavait, ha jogosnak érzi azokat, Rinant pedig szeretné megvédeni, még ha csupán ilyen gyenge eszközökkel is élhet. Mondjuk, ha erős is lenne, meg gyors, mint a Bájgúnár, nos, Tauggal akkor sem merne komolyabban szembeszállni, elvégre ő a Kárhozottak vezére, s ellenben a másik hosszú életűvel, meg még ki tudja hány taggal a bandából, Williän feltétel nélkül elfogadta önkényes hatalomra törését.
Szerencsére azonban mellette van hosszú fülű barátja, aki hamarost eltereli pöppet paranoid képzelgéseit, bezzeg ha tudná, hogy nem alaptalanok...*
- Nem nyúlt hozzám. *Rázza meg a fejét visszafogottan, őszintén felelve a kérdésre, persze nem bírja ki, hogy ne spilázza túl a válaszadást.* Csak a botjával ütött a kezemre, de megérdemeltem, mert elrontottam a próbaszertartást. *Magyarázza némi bűntudattal a hangjában, miközben ujjait kitárva emeli maga elé a kezeit, hogy türkiz lélektükreivel vethessen rájuk egy pillantást, azonban semmi nem látszik a vékony mancsokon. Hamar vissza is engedi a karjait, majd az elf megállapítására megszimatolgatja magát. Nos, az enyhén áporodott vizes ruha szagán kívül semmi mást nem érez, így néhány másodpercet eltölt azzal, hogy kiérezze azt a bizonyos hullaszagot, végül azonban feladja a küzdelmet, és Rinanra hagyja a dolgot.*
- Hülyeségeket? Taug azt mondta, hogy kést meg villát fog csinálni a csontokból, az hasznos, nem? *Billenti oldalra a kobakját, miközben kíváncsian várja a hosszú életű bővebb, tartalmasabb válaszát. Ugyan nem éppen a maradványok felhasználása révén intette figyelemre a férfi, mindazonáltal Will úgy gondolja, hogy a kettő összefügg. Talán a Kámzsás leendő hulláját is ki fogja csontozni a druida, szóval nem biztos, hogy olyan messze jár az igazságtól, de ez még a jövő zenéje.
Ami jobban érdekli, az a következő kérdéssor.*
- Megölni? Nem is tudom... *Elgondolkodott vonásokkal pillant vissza a kellemes meleget árasztó tűzrakásra, melynek barátságos lángjai a siheder szemében igen csak vidám táncot járnak. Olykor szeret a felhőkbe, tűzbe, homokba formákat képzelni, s egy rövid momentum erejéig most is elveszik a fantáziakép mustrálásában, de még időben ocsúdik fel. Tehát mit jelent megölni valakit? Nos, úgy sejti, hogy ugyan azt, mint egy utolsó késszúrással mozdulatlanná varázsolni a halakat vagy épp a vadakat, bár a szárazföldi zsákmányszerzés sosem tartozott az erősségei közé. A közelben nem igazán akad valamire való elemózsia, csak kisebb rágcsálók, madarak, azokat meg inkább csodálja a partról, semmint hogy leölje őket.
Tehát eddig meg van neki a dolog, olyan mélységekben viszont nem gondol bele, hogy valakinek a meggyilkolásával megfosztja az illetőt az életétől, a jogától, hogy úgy formálja a sorsát, ahogyan ő szeretné, netán ezzel egy egész családot bénítva meg. A többiek szempontjából pedig addig jó, ameddig ezeket végig nem veszi, mert így a lelkiismerete sem fogja bántani. Egyelőre a Kámzsásra is úgy tekint, mint a zsákmányára, akár Taugnak Zaraun, bár az kétségtelen, hogy pontatlan a meghatározás, ám ez Willt kevéssé zavarja.*
- Tudom. *Jelenti ki végül, persze most sem éri be ennyivel válasz gyanánt.* Azért gyakoroltunk ma, hogy a Kámzsás idegent én áldozhassam fel. *Újságolja el, ajkain széles mosollyal, de aztán halkabbra fogja a szavait, és közelebb hajol Rinanhoz, hogy úgy sutyorogjon tovább.* Remélem nem rontom el megint, mert Taug haragudni fog. Mondd, Rinan, miért olyan nehéz belevágni valakibe a kést...? *Teszi fel a valamivel professzionálisabb kérdést, egyelőre abba bele sem gondolva, hogyha eljön az áldozat ideje, akkor nem egy fej nélküli, mozdulatlan testet kell majd kibeleznie, hanem egy valószínűleg az életéért küszködve mocorgó embert, akinek talán a szemeibe is bele kell majd néznie, látva a félelmét, a haragját, mindenféle háborgó érzelmét, amely leginkább neki fog szólni. Erre nincsen felkészülve, ám reakciójának kiderültéig még van bőven idő.
Közben Gombolyag is boldogan melegszik a tűz mellett, bár az ő bundája nagyjából megszáradt az éjjel, főleg, hogy a takaró gyanánt használt vászonlepel egy részét ő foglalta el. Már majdnem le is bukik a feje, amikor az elf elé hajol, majd vakkant egyet a pofájába, szerencsétlen négylábú pedig felbukik hirtelen ijedtségében. Azonban mire végre a mancsaira küzdi magát, harciasan ő is visszaugat.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-01 15:54:37
Üzenet elküldve: 2014-11-01 15:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Kis pihenő //
*Azt már régen tudja, hogy Rinan kellően ostoba (nem olyan mértékben, mint a többiek itt, hanem még náluk is lejjebb van egy lépcsővel), így nem igazán érdekli, hogy amaz mit hadovál. Beszéljen csak, ha attól neki jobb, Taug már eldöntötte, hogyan és mint lesz. Azonkívül jó eséllyel úgysem lesz itt soká, hogy túl sok vizet zavarjon, csak szegény kis Willt sajnálja, bizonyára megviseli majd a barátja elvesztése... de hát, ez már csak ilyen. Ha rendesen akarja csinálni a dolgokat, akkor aligha érzelgősködhet.*
- Vagy úgy, hát sok halat fogtatok? *teszi fel a kérdést Willnek, de pont olyan hangsúllyal, hogy a kölyök tudja: bajban van. A szankciók majd később derülnek ki, még Taug sem találta ki, viszont nem is akar sokat foglalkozni ezzel, mint ahogy Rinan böffenéseivel sem.*
- Úgy mondod, mintha tudnád, milyen is az *jegyzi meg, miközben újból elindul kifelé a barlangból* A te kormos képed ellazítására még egy hímet is aligha találnál *persze Nadae beszámolójából tudja, hogy ennek a díszmajomnak elvileg már volt dolga nővel, ugyanakkor ezt továbbra is inkább mesének tartja.*
- A tűzifa nem számít nekem, nem én fagyok meg elsőként *itt most Willre céloz, aki jó eséllyel estére igen súlyos lázzal fog küszködni (akár tudja, milyen az, akár nem), már nem a ma reggel miatt, az már csak hab lehetett a tortán. Valószínűleg egész éjjel csurom vizesen aludt, így jól lehet, a kaszás is jön már érte, gyógyfüvek ide vagy oda. Elvégre sokkal kevesebbe is halnak bele hozzá hasonló kölykök nap mint nap, sőt, inkább az megy csodaszámba, ha egy tüdőgyulladást túlélnek. A láz talán megfelelő kezeléssel még menthető lenne. Ugyanakkor Taug jelenleg úgy érzi, hogy franc fogja majd megfelelően kezelni, ha ne adják az istenek, már a halál legyeskedik körülötte, majd eszik egyet abból a nagyon sok halból. Ugyanakkor Taugnak most igazán jólesik a reggeli, vagy most már inkább délelőtti levegő, főleg a tegnapi szer miatt. Valóban túlzásba vitte, ez okozta a pillanatnyi tébolyt is, de most már sokkal jobban van, és nem csak hogy jobban van, szinte tettre éhesen. Végül is nála a cella kulcsa, akármikor elsétálhat innen, magukra hagyhatja ezeket a féleszűeket, a rabok nem szökhetnek meg.*
*Azt már régen tudja, hogy Rinan kellően ostoba (nem olyan mértékben, mint a többiek itt, hanem még náluk is lejjebb van egy lépcsővel), így nem igazán érdekli, hogy amaz mit hadovál. Beszéljen csak, ha attól neki jobb, Taug már eldöntötte, hogyan és mint lesz. Azonkívül jó eséllyel úgysem lesz itt soká, hogy túl sok vizet zavarjon, csak szegény kis Willt sajnálja, bizonyára megviseli majd a barátja elvesztése... de hát, ez már csak ilyen. Ha rendesen akarja csinálni a dolgokat, akkor aligha érzelgősködhet.*
- Vagy úgy, hát sok halat fogtatok? *teszi fel a kérdést Willnek, de pont olyan hangsúllyal, hogy a kölyök tudja: bajban van. A szankciók majd később derülnek ki, még Taug sem találta ki, viszont nem is akar sokat foglalkozni ezzel, mint ahogy Rinan böffenéseivel sem.*
- Úgy mondod, mintha tudnád, milyen is az *jegyzi meg, miközben újból elindul kifelé a barlangból* A te kormos képed ellazítására még egy hímet is aligha találnál *persze Nadae beszámolójából tudja, hogy ennek a díszmajomnak elvileg már volt dolga nővel, ugyanakkor ezt továbbra is inkább mesének tartja.*
- A tűzifa nem számít nekem, nem én fagyok meg elsőként *itt most Willre céloz, aki jó eséllyel estére igen súlyos lázzal fog küszködni (akár tudja, milyen az, akár nem), már nem a ma reggel miatt, az már csak hab lehetett a tortán. Valószínűleg egész éjjel csurom vizesen aludt, így jól lehet, a kaszás is jön már érte, gyógyfüvek ide vagy oda. Elvégre sokkal kevesebbe is halnak bele hozzá hasonló kölykök nap mint nap, sőt, inkább az megy csodaszámba, ha egy tüdőgyulladást túlélnek. A láz talán megfelelő kezeléssel még menthető lenne. Ugyanakkor Taug jelenleg úgy érzi, hogy franc fogja majd megfelelően kezelni, ha ne adják az istenek, már a halál legyeskedik körülötte, majd eszik egyet abból a nagyon sok halból. Ugyanakkor Taugnak most igazán jólesik a reggeli, vagy most már inkább délelőtti levegő, főleg a tegnapi szer miatt. Valóban túlzásba vitte, ez okozta a pillanatnyi tébolyt is, de most már sokkal jobban van, és nem csak hogy jobban van, szinte tettre éhesen. Végül is nála a cella kulcsa, akármikor elsétálhat innen, magukra hagyhatja ezeket a féleszűeket, a rabok nem szökhetnek meg.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-01 15:06:25
Üzenet elküldve: 2014-11-01 15:06:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Tekintve, hogy az unalom a legnagyobb ellensége, ezúttal egy vidám, iszákos dalra kezd rá, olyanra, amelyet talán a pórnép is könnyedén értelmezhet. Épp a refrén végére ér, mikor a többi megérkezik a barlangba, és vigyorogva fejezi be a nótát. Mintegy reflexszerűen megdobja a kulccsal Taugot, lassan rázza meg a fejét, miközben felpattan és átkarolja a férfi vállát.*
- Az a te bajod, öreg, hogy nem tudsz szórakozni. Csak adagolod a kis füvecskéidet, miközben elúszik előtted az életed... Lazíts egy kicsit. Vagy keríts egy nőt, aki ellazít.
*Öblösen felnevet, de ezután elengedi Taugot, hadd menjen a dolgára, a legkevésbé sem célja megakadályozni bárminemű unalmas tevékenységében. Ami a feladatát illeti, csak horkant egyet, és újból felnevet.*
- Ennyi hallal tíz Taugot is megtömhetnénk. Ha már ugráltatni akarsz, javaslom előbb nézz körül. Tüzifából vagy alkoholból nagyobb hiány van. Leszámítva persze a rumot, dehát mégiscsak jó volna egy kis változatosság.
*Szeretettel mosolyog a kölyökre, aki mintegy megerősíti szavait, úgyhogy köszöntésképpen összeborzolja nedves fürtjeit.*
- Merem remélni, hogy nem nyúlkált hozzád ez a gonosz, vén bácsi. Jobban teszed, ha vigyázol vele.
*Villant egy hátborzongató mosolyt a fiúra, majd miután letelepednek a tűz mellé - mert természetesen nem különösebben izgatja Taug baromsága - mosolyogva hallgatja a történetet.*
- Akkor ezért van hullaszagod. *Nevet a kölyökre, de suttyomban azért megszemléli, nem esett-e bántódása.*
- Bár valójában nem árt, ha tudod, hogy ez csak Taug mániáinak egyike, ha normális vagy, nem művelsz ilyen hülyeségeket. A hullát persze eltüntetheted, az nem árt, de hasznosabb volna, ha először gyilkolni tanulnál meg, és csak aztán jön az unalmas, de szükséges rossz. Akarsz-e gyilkolni, bongyori barátom? Egyáltalán tudod-e, mit jelent megölni valakit?
*Aranyos, ahogy a kölyök aggódik érte, de az elf csak kineveti, meglehetősen nevetséges, hogy sziklákról guruljon le, akármilyen részeg is.*
- Miattam aztán nem kell aggódnod, inkább magadra vigyázz, Williän.
*Megvakargatja ő is lustálkodótársának füle tövét, és Gombolyag pofájába hajolva maga is vakkant egyet, majd felnevet.*
*Tekintve, hogy az unalom a legnagyobb ellensége, ezúttal egy vidám, iszákos dalra kezd rá, olyanra, amelyet talán a pórnép is könnyedén értelmezhet. Épp a refrén végére ér, mikor a többi megérkezik a barlangba, és vigyorogva fejezi be a nótát. Mintegy reflexszerűen megdobja a kulccsal Taugot, lassan rázza meg a fejét, miközben felpattan és átkarolja a férfi vállát.*
- Az a te bajod, öreg, hogy nem tudsz szórakozni. Csak adagolod a kis füvecskéidet, miközben elúszik előtted az életed... Lazíts egy kicsit. Vagy keríts egy nőt, aki ellazít.
*Öblösen felnevet, de ezután elengedi Taugot, hadd menjen a dolgára, a legkevésbé sem célja megakadályozni bárminemű unalmas tevékenységében. Ami a feladatát illeti, csak horkant egyet, és újból felnevet.*
- Ennyi hallal tíz Taugot is megtömhetnénk. Ha már ugráltatni akarsz, javaslom előbb nézz körül. Tüzifából vagy alkoholból nagyobb hiány van. Leszámítva persze a rumot, dehát mégiscsak jó volna egy kis változatosság.
*Szeretettel mosolyog a kölyökre, aki mintegy megerősíti szavait, úgyhogy köszöntésképpen összeborzolja nedves fürtjeit.*
- Merem remélni, hogy nem nyúlkált hozzád ez a gonosz, vén bácsi. Jobban teszed, ha vigyázol vele.
*Villant egy hátborzongató mosolyt a fiúra, majd miután letelepednek a tűz mellé - mert természetesen nem különösebben izgatja Taug baromsága - mosolyogva hallgatja a történetet.*
- Akkor ezért van hullaszagod. *Nevet a kölyökre, de suttyomban azért megszemléli, nem esett-e bántódása.*
- Bár valójában nem árt, ha tudod, hogy ez csak Taug mániáinak egyike, ha normális vagy, nem művelsz ilyen hülyeségeket. A hullát persze eltüntetheted, az nem árt, de hasznosabb volna, ha először gyilkolni tanulnál meg, és csak aztán jön az unalmas, de szükséges rossz. Akarsz-e gyilkolni, bongyori barátom? Egyáltalán tudod-e, mit jelent megölni valakit?
*Aranyos, ahogy a kölyök aggódik érte, de az elf csak kineveti, meglehetősen nevetséges, hogy sziklákról guruljon le, akármilyen részeg is.*
- Miattam aztán nem kell aggódnod, inkább magadra vigyázz, Williän.
*Megvakargatja ő is lustálkodótársának füle tövét, és Gombolyag pofájába hajolva maga is vakkant egyet, majd felnevet.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-01 12:30:05
Üzenet elküldve: 2014-11-01 12:30:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Csontozás, majd vissza a barlangba, Rinan //
*Tekintetébe, mint már oly sokszor máskor is, bizonytalanság költözik Taug szavainak nyomán, aki bár biztosítja, hogy meg fogja tudni gyógyítani, azonban a halálsor említése valahogy nem nyugtatja meg a kölyök lelkivilágát. Először a Rumos meg a Vöröske intették óvatosságra a halálát illetően, most meg Zaraun elmúlásával kellett szembesülnie, tehát ennyi után már igazán felfogta ő is, mit jelenthet az óvatlankodása, ám ezúttal sem érti, hogyha hellyel-közzel jól érzi magát, akkor estére mi változhatna. Meglepő módon még igazán súlyos, lázzal járó betegségben nem volt része, talán kisgyermekként, arra viszont már nem emlékszik. Ami meg hát az óvatosságát illeti, valószínű, hogy ezek után is kedves lesz az idegenekkel, maximum majd jobban figyel, hogy megtartson néhány lépés távolságot a meglepetésszerű támadás elkerülése végett. Javuló tendencia a hozzáállásában, de érthetően még mindig nem elég.
Mindenesetre most nem ilyesmin kell agyalnia, hanem azon, hogy fejben tartsa a druida utasításait, melyek a barlangba való visszatértük során fognak érvénybe lépni.
~Ruha levétele, tűzrakás, ruha levétele, tűzrakás, ruha levétele, tűzrakás...~
Serényen ismétli magában a teendőket, és ami a tűz csinálást illeti, még csak meg sem fordul a fejében, hogy másra bízza, hiszen jószerivel ez a munka mindig rá marad, révén, hogy igen hatékonyan és gyorsan tudja lángra lobbantani a száraz fahasábokat. Legutóbb is csak azért lett Rinan dolga, mert magára vállalta a vacsora elkészítését, ő meg jobban le volt foglalva holmi idegenekkel, majd később a vérszívókkal.
A gondolatra megint csak kirázza a hideg, de igyekszik emlékeztetni magát, hogy mondhatni legjobb barátja véletlenül sem egy vért szipolyozó szörnyeteg, hanem egy elf, aki szeret tréfát űzni mindenből. Gyorsan még felidézi a pillanatot, amikor Dyntina csuklójának átharapása helyett is csupán egy csókot hintett el a lány fehér bőrére, szóval ha vajmi éji démon lett volna, akkor biztos nem bírt volna ellenállni a csábításnak. Megnyugvását végül egy halk, felületes sóhaj jelzi – leginkább magának -, miután már felért a mélyedésből.
Amint mindenki épségben feljutott, őt illeti a megtiszteltetés, hogy a húscafatoktól és vértől koszos csontok nyughelyét, avagy a fémbödönt cipelje, ameddig Taug le nem veti a felismerhetetlen maradványokat a szirt egyik legmélyebb hasadékába, illetve vissza nem érnek a barlangba. Néhány pillanatig még nézi a test keltette porfelhő lassú gomolygását a hűvös levegőben, aztán követi vezérét, no meg a kis csöndes tündérkét titkos bázisukra.*
- Rinan! *A nemrég tapasztaltak és vizes ruháinak letargiájából hamar felocsúdik, meglátva a Bájgúnárt, szóval izgatottan köszön oda neki. Persze eszébe jut a feladata is, ami szintén heves várakozással tölti meg a lelkét, mert nem csak a druidának fog kedvezni a megszerzett információval, hanem ő is többet megtudhat a hosszú életűről. Mielőtt viszont nagyon belelovallhatná magát a tervezésbe, Taug már is el akarja küldeni a sebhelyes arcút, hogy halat fogjon. Újabb pillanat a minap, amikor értetlenkedés ülepedik meg a siheder koránál fiatalosabb arcán, és ahogy mindég is szokása felszólalni az általa igazságtalannak vélt helyzet nyomán, most sem tudja befogni a száját.*
- Tegnap nagyon sok halat fogtunk, szerintem van még bőven. Egy adagot száríthatnánk is, ha jobb idő lenne. *Magyarázza, mert a barlang nyirkos közegét nem épp tartja a halhús kiszárításához megfelelőnek, de igazán most nem is ezen van a hangsúly.
Minekután vezérük átvette tőle a bödönt, megtörli vizes ruháiban itt-ott véressé vált kezét, majd a raktárba siet a hasábokért, hogy a kora hajnalban tervezett tűzrakást végre megejthesse. Taug viszont legnagyobb meglepetésére megelőzi, így hát az egyedüli dolga az, hogy levegye a felsőjét, majd az éledező lángocskák bűvkörébe telepedjen megmelegedni. A nadrágját továbbra sem hajlandó hátrahagyni, ám már is sokkalta elviselhetőbbnek tartja a barlang és a kinti idő hűvösségét, mint néhány perccel ezelőtt. Közben, amennyiben még nem lépett olajra Rinan – és ez eléggé valószínű -, úgy mosolyogva felé fordul, hogy elkezdjen mesélni a nemrég tapasztaltakról.*
- Képzeld, Taug megtanította, hogyan kell rituális emberáldozatot csinálni. *Magyarázza vidáman, azonban még messze nem fejezte be a mese délelőttöt.* Bár szegény Zaraun tényleg meghalt. A lába olyan furán állt, de Taug szerint az enyém is olyan lenne, ha olyan magasról leesnék... *Mondja valamivel halkabbra fogva a szavait.* Szerintem te is vigyázz. *Teszi még hozzá jó szándékú figyelmeztetését, aztán megsimogatja a lábához trappoló Gombolyagot, aki Rinanhoz hasonlatosan eddig lustálkodott, bár a különbség az, hogy neki nem is volt semmiféle feladat kiosztva, na nem mintha amúgy rávehető volna a munkára, még ha kristálytisztán értené is az utasítást.*
*Tekintetébe, mint már oly sokszor máskor is, bizonytalanság költözik Taug szavainak nyomán, aki bár biztosítja, hogy meg fogja tudni gyógyítani, azonban a halálsor említése valahogy nem nyugtatja meg a kölyök lelkivilágát. Először a Rumos meg a Vöröske intették óvatosságra a halálát illetően, most meg Zaraun elmúlásával kellett szembesülnie, tehát ennyi után már igazán felfogta ő is, mit jelenthet az óvatlankodása, ám ezúttal sem érti, hogyha hellyel-közzel jól érzi magát, akkor estére mi változhatna. Meglepő módon még igazán súlyos, lázzal járó betegségben nem volt része, talán kisgyermekként, arra viszont már nem emlékszik. Ami meg hát az óvatosságát illeti, valószínű, hogy ezek után is kedves lesz az idegenekkel, maximum majd jobban figyel, hogy megtartson néhány lépés távolságot a meglepetésszerű támadás elkerülése végett. Javuló tendencia a hozzáállásában, de érthetően még mindig nem elég.
Mindenesetre most nem ilyesmin kell agyalnia, hanem azon, hogy fejben tartsa a druida utasításait, melyek a barlangba való visszatértük során fognak érvénybe lépni.
~Ruha levétele, tűzrakás, ruha levétele, tűzrakás, ruha levétele, tűzrakás...~
Serényen ismétli magában a teendőket, és ami a tűz csinálást illeti, még csak meg sem fordul a fejében, hogy másra bízza, hiszen jószerivel ez a munka mindig rá marad, révén, hogy igen hatékonyan és gyorsan tudja lángra lobbantani a száraz fahasábokat. Legutóbb is csak azért lett Rinan dolga, mert magára vállalta a vacsora elkészítését, ő meg jobban le volt foglalva holmi idegenekkel, majd később a vérszívókkal.
A gondolatra megint csak kirázza a hideg, de igyekszik emlékeztetni magát, hogy mondhatni legjobb barátja véletlenül sem egy vért szipolyozó szörnyeteg, hanem egy elf, aki szeret tréfát űzni mindenből. Gyorsan még felidézi a pillanatot, amikor Dyntina csuklójának átharapása helyett is csupán egy csókot hintett el a lány fehér bőrére, szóval ha vajmi éji démon lett volna, akkor biztos nem bírt volna ellenállni a csábításnak. Megnyugvását végül egy halk, felületes sóhaj jelzi – leginkább magának -, miután már felért a mélyedésből.
Amint mindenki épségben feljutott, őt illeti a megtiszteltetés, hogy a húscafatoktól és vértől koszos csontok nyughelyét, avagy a fémbödönt cipelje, ameddig Taug le nem veti a felismerhetetlen maradványokat a szirt egyik legmélyebb hasadékába, illetve vissza nem érnek a barlangba. Néhány pillanatig még nézi a test keltette porfelhő lassú gomolygását a hűvös levegőben, aztán követi vezérét, no meg a kis csöndes tündérkét titkos bázisukra.*
- Rinan! *A nemrég tapasztaltak és vizes ruháinak letargiájából hamar felocsúdik, meglátva a Bájgúnárt, szóval izgatottan köszön oda neki. Persze eszébe jut a feladata is, ami szintén heves várakozással tölti meg a lelkét, mert nem csak a druidának fog kedvezni a megszerzett információval, hanem ő is többet megtudhat a hosszú életűről. Mielőtt viszont nagyon belelovallhatná magát a tervezésbe, Taug már is el akarja küldeni a sebhelyes arcút, hogy halat fogjon. Újabb pillanat a minap, amikor értetlenkedés ülepedik meg a siheder koránál fiatalosabb arcán, és ahogy mindég is szokása felszólalni az általa igazságtalannak vélt helyzet nyomán, most sem tudja befogni a száját.*
- Tegnap nagyon sok halat fogtunk, szerintem van még bőven. Egy adagot száríthatnánk is, ha jobb idő lenne. *Magyarázza, mert a barlang nyirkos közegét nem épp tartja a halhús kiszárításához megfelelőnek, de igazán most nem is ezen van a hangsúly.
Minekután vezérük átvette tőle a bödönt, megtörli vizes ruháiban itt-ott véressé vált kezét, majd a raktárba siet a hasábokért, hogy a kora hajnalban tervezett tűzrakást végre megejthesse. Taug viszont legnagyobb meglepetésére megelőzi, így hát az egyedüli dolga az, hogy levegye a felsőjét, majd az éledező lángocskák bűvkörébe telepedjen megmelegedni. A nadrágját továbbra sem hajlandó hátrahagyni, ám már is sokkalta elviselhetőbbnek tartja a barlang és a kinti idő hűvösségét, mint néhány perccel ezelőtt. Közben, amennyiben még nem lépett olajra Rinan – és ez eléggé valószínű -, úgy mosolyogva felé fordul, hogy elkezdjen mesélni a nemrég tapasztaltakról.*
- Képzeld, Taug megtanította, hogyan kell rituális emberáldozatot csinálni. *Magyarázza vidáman, azonban még messze nem fejezte be a mese délelőttöt.* Bár szegény Zaraun tényleg meghalt. A lába olyan furán állt, de Taug szerint az enyém is olyan lenne, ha olyan magasról leesnék... *Mondja valamivel halkabbra fogva a szavait.* Szerintem te is vigyázz. *Teszi még hozzá jó szándékú figyelmeztetését, aztán megsimogatja a lábához trappoló Gombolyagot, aki Rinanhoz hasonlatosan eddig lustálkodott, bár a különbség az, hogy neki nem is volt semmiféle feladat kiosztva, na nem mintha amúgy rávehető volna a munkára, még ha kristálytisztán értené is az utasítást.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-01 11:13:41
Üzenet elküldve: 2014-11-01 11:13:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Csontozás, majd vissza a barlangba, Rinan és Varonar //
*Itt is van a bizonyíték, hogy mindenkire lehet hatni, ha más nem, hát félelemmel. Ezt oly sokszor alkalmazzák más "műfajokban" is, például ha zsarolni akarnak valakit... Mindenki fél valamitől, legalábbis mindenki félt valamit, és ha ez kitudódik, akkor már szinte bármire rávehető. Éppen úgy, ahogyan most Willt is könnyedén rávette, hogy ne barátkozzon medvével. Mondjuk Taugnak, mint druidának, elvileg lenne érzéke hozzá, hogy beidomítson egy állatot, akár egy medvét is, viszont ezt még nem próbálta, és egyelőre nem is tervezi. Ha beidomítana egy állatot, az jó eséllyel nem medve lenne, hanem valami sokkal hasznosabb. Tény, hogy a medve nagy, és jól harcolna, viszont szegénye lejtőn lefelé nem tud rendesen futni, szóval az ilyen feladatra sokkal megfelelőbb egy farkas például. Két állatot viszont nem szeretne, marad hát a farkas. Mellesleg azt a medvét etetni is kéne, ami külön problémás (bár mondjuk Rinan biztos örömmel kupolna tenger mellett egész nap, hogy késével kifogja a betevőt a macinak). És valóban, az élelem kérdését is meg kéne oldani, persze nem a nemlétező medve számára, hanem a maguk számára. Ez pedig nagyszerű feladat is lesz Rinannak, addig sem kell a képét bámulnia. Viszont ennél is fontosabb, hogy a kölyök lassanként megérti, mit is kell csinálnia, és lehetőség szerint (illetve Taug reményei szerint) képes lesz erre az apróságra. Onnantól kezdve pedig már aug fogja átvenni a dolgok irányítását. Viszont a kis Will nem téved, valóban Rinannak tesz ezzel jót. Esélyt ad neki az életben maradásra, mert ugyebár ha nem találnak semmi olyat, amivel sakkban tarthatják, ő pedig továbbra is idomíthatatlannak látszik, akkor hát... meg kell köszönjék az eddigi szolgálatait, és kiadni az útját egy jobb, és békésebb helyre, ahol őket már nem zavarhatja. Ez lehet a szakadék a hegy mellett, vagy épp a tenger feneke, attól függ, hogy Nadae éppen ráér-e.*
- Rendben, van, ha sikerült kiderítened, akkor már valóban minden helyén lesz *jegyzi meg, és ez pontosan így is van. Ha nem... akkor egyelőre távol tartja, aztán majd elválik... a feje a testétől, ahogyan szegény megboldogult Zaraunnak is.*
- Ne tőlem kérj bocsánatot *jegyzi meg, miközben elindulnak visszafelé* Magadnak fogsz ezzel csak ártani, de ha estére már halálsoron lennél, akkor szerencsédre éppen elegendő gyógynövényt szereztem be, szóval majd rendbe teszlek. Mindenesetre ha visszaértünk, akkor ezektől a ruháktól sürgősen meg kéne szabadulnod, amíg teljesen meg nem száradnak... Csinálunk majd egy kis tüzet *ez jó ötletnek tűnik, és ekképpen is fg cselekedni, de először rögzíti Zaraun testét rajta a csontos bödönnel, majd parancsot ad Aethének is:*
- Utánam te jössz, aztán felhúzzuk a mélységit *ez többnyire azt jelenti, hogy majd ő felhúzza. Mindenesetre ha ez megtörtént, és mind fent vannak (beleértve Zaraunt is), akkor Taug újra odaadja a bödönt Willnek, a kötelet Aethének, ő maga pedig a sötételfet kezdi cipelni. Amennyiben minden további döcögő nélkül feljutnak a szirthez, úgy Taug azonnal le fogja hajítani a mélységi testét a szirt túloldalán, pontosan, ahogy tervezte. A hegy mellett tátongó szakadék éhesen tátog, és bizonyára örül, hogy végre lenyelhet egy finom falatot. A test némi porfelhő kíséretében kisebb lavinává válik, majd eltűnik a szemük elől, és a bezuhan a még számukra is megközelíthetetlen helyre.*
- Talán a fegyvereit elvehettük volna *vonja meg a vállát, de most már mindegy is. Eztán belép a barlangba, ahol pedig az a látvány fogadja, amire nagyjából számított. Láthatóan egyedül Varonar dolgozott, viszont ő nagyjából ki is szabadította a méretes követ.*
- Add a kulcsot *mordul Rinannak* Hagyd abba az ivást, és inkább mozdulj le a partra, fogj egy kevés halat, mivel nincs mit ennünk. Illetve nekem van, nektek nincs *innentől kezdve nem érdekli többet az elf, az bizonyos, hogy amíg a közösség nem veszi hasznát, addig az akciókból, és ami még fontosabb, a pénzből is kimarad. Ha ő el akar határolódni, hát az nem Taugon fog múlni. Varonartól kérni fog egy rövid beszámolót a dolgokról, majd pedig ha az megvan, akkor az ásóval és csákánnyal együtt (a meg Aethével együtt) be fogja zárni a cellába, hogy a gödröt kialakíthassa a kőnek. Ezután a bödönt beviszi a saját barlangrészébe, megkeresi a tűzifát, majd pedig csinál egy kisebb tüzet, hogy a kölyök nehogy itt helyben fagyjon meg, elvégre még szüksége lesz rá.*
*Itt is van a bizonyíték, hogy mindenkire lehet hatni, ha más nem, hát félelemmel. Ezt oly sokszor alkalmazzák más "műfajokban" is, például ha zsarolni akarnak valakit... Mindenki fél valamitől, legalábbis mindenki félt valamit, és ha ez kitudódik, akkor már szinte bármire rávehető. Éppen úgy, ahogyan most Willt is könnyedén rávette, hogy ne barátkozzon medvével. Mondjuk Taugnak, mint druidának, elvileg lenne érzéke hozzá, hogy beidomítson egy állatot, akár egy medvét is, viszont ezt még nem próbálta, és egyelőre nem is tervezi. Ha beidomítana egy állatot, az jó eséllyel nem medve lenne, hanem valami sokkal hasznosabb. Tény, hogy a medve nagy, és jól harcolna, viszont szegénye lejtőn lefelé nem tud rendesen futni, szóval az ilyen feladatra sokkal megfelelőbb egy farkas például. Két állatot viszont nem szeretne, marad hát a farkas. Mellesleg azt a medvét etetni is kéne, ami külön problémás (bár mondjuk Rinan biztos örömmel kupolna tenger mellett egész nap, hogy késével kifogja a betevőt a macinak). És valóban, az élelem kérdését is meg kéne oldani, persze nem a nemlétező medve számára, hanem a maguk számára. Ez pedig nagyszerű feladat is lesz Rinannak, addig sem kell a képét bámulnia. Viszont ennél is fontosabb, hogy a kölyök lassanként megérti, mit is kell csinálnia, és lehetőség szerint (illetve Taug reményei szerint) képes lesz erre az apróságra. Onnantól kezdve pedig már aug fogja átvenni a dolgok irányítását. Viszont a kis Will nem téved, valóban Rinannak tesz ezzel jót. Esélyt ad neki az életben maradásra, mert ugyebár ha nem találnak semmi olyat, amivel sakkban tarthatják, ő pedig továbbra is idomíthatatlannak látszik, akkor hát... meg kell köszönjék az eddigi szolgálatait, és kiadni az útját egy jobb, és békésebb helyre, ahol őket már nem zavarhatja. Ez lehet a szakadék a hegy mellett, vagy épp a tenger feneke, attól függ, hogy Nadae éppen ráér-e.*
- Rendben, van, ha sikerült kiderítened, akkor már valóban minden helyén lesz *jegyzi meg, és ez pontosan így is van. Ha nem... akkor egyelőre távol tartja, aztán majd elválik... a feje a testétől, ahogyan szegény megboldogult Zaraunnak is.*
- Ne tőlem kérj bocsánatot *jegyzi meg, miközben elindulnak visszafelé* Magadnak fogsz ezzel csak ártani, de ha estére már halálsoron lennél, akkor szerencsédre éppen elegendő gyógynövényt szereztem be, szóval majd rendbe teszlek. Mindenesetre ha visszaértünk, akkor ezektől a ruháktól sürgősen meg kéne szabadulnod, amíg teljesen meg nem száradnak... Csinálunk majd egy kis tüzet *ez jó ötletnek tűnik, és ekképpen is fg cselekedni, de először rögzíti Zaraun testét rajta a csontos bödönnel, majd parancsot ad Aethének is:*
- Utánam te jössz, aztán felhúzzuk a mélységit *ez többnyire azt jelenti, hogy majd ő felhúzza. Mindenesetre ha ez megtörtént, és mind fent vannak (beleértve Zaraunt is), akkor Taug újra odaadja a bödönt Willnek, a kötelet Aethének, ő maga pedig a sötételfet kezdi cipelni. Amennyiben minden további döcögő nélkül feljutnak a szirthez, úgy Taug azonnal le fogja hajítani a mélységi testét a szirt túloldalán, pontosan, ahogy tervezte. A hegy mellett tátongó szakadék éhesen tátog, és bizonyára örül, hogy végre lenyelhet egy finom falatot. A test némi porfelhő kíséretében kisebb lavinává válik, majd eltűnik a szemük elől, és a bezuhan a még számukra is megközelíthetetlen helyre.*
- Talán a fegyvereit elvehettük volna *vonja meg a vállát, de most már mindegy is. Eztán belép a barlangba, ahol pedig az a látvány fogadja, amire nagyjából számított. Láthatóan egyedül Varonar dolgozott, viszont ő nagyjából ki is szabadította a méretes követ.*
- Add a kulcsot *mordul Rinannak* Hagyd abba az ivást, és inkább mozdulj le a partra, fogj egy kevés halat, mivel nincs mit ennünk. Illetve nekem van, nektek nincs *innentől kezdve nem érdekli többet az elf, az bizonyos, hogy amíg a közösség nem veszi hasznát, addig az akciókból, és ami még fontosabb, a pénzből is kimarad. Ha ő el akar határolódni, hát az nem Taugon fog múlni. Varonartól kérni fog egy rövid beszámolót a dolgokról, majd pedig ha az megvan, akkor az ásóval és csákánnyal együtt (a meg Aethével együtt) be fogja zárni a cellába, hogy a gödröt kialakíthassa a kőnek. Ezután a bödönt beviszi a saját barlangrészébe, megkeresi a tűzifát, majd pedig csinál egy kisebb tüzet, hogy a kölyök nehogy itt helyben fagyjon meg, elvégre még szüksége lesz rá.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-31 11:54:28
Üzenet elküldve: 2014-10-31 11:54:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Csontozás //
*Will tekintetébe enyhe zavarodottság kucorodik, amint Taug egyenes válasz helyett inkább egy kérdéssel reagál az értetlenkedésére. Még a gyors magyarázat ellenére is eltűnődik, hogy ez miként lehet felelet a felvetésére, de azért nagyon nem erőlteti meg az agyát, mert egyrészt nem szeret sokat töprengeni túlzottan bonyolult dolgokon, másrészt pedig ruháinak nyirkos, kellemetlen érzete folyton folyvást eltereli a figyelmét. Amúgy sem szokása csak úgy elmélkedni, főleg nem a sokak életét behálózó nagy kérdésen: Mi az élet értelme? Megannyi lelket rettegéssel tölt el, hogy rövid létük alatt miként fognak teljes értékűen élni, ennek folytán pedig méltó halált halni? Vannak, akik nem hisznek a túlvilágban, vannak, akik valamiféle későbbi létről vallanak, de Will egy olyan halmazba esik, aki nem hisz semmit, révén, hogy nem is morfondírozik a saját halálán. Éli a mindennapjait, mindegyikben igyekszik találni valami szépet, valami olyasmit, ami megmelengeti a lelkét, próbálja hasznossá tenni magát - most már csak a Kárhozottak érdekében is -, és ő teljesen boldog ezzel a létformával. Persze, ha nagyon választania kellene a két tábor között – no meg tisztában lenne velük -, akkor bizonyosan a halál utáni életet tartaná hitelesnek, elvégre az ő egyszerű gondolkodásába nem fér bele a tudat, hogy egyszerűen csak megszűnjön létezni. Képtelen lenne felfogni, ahogy sokan mások sem tudják elfogadni ezt a tényt, ezt a rendkívül tudományos állást, szóval neki is jobb érzés lenne reménykedni, semmint rettegni.
Ennek örömére most már azt is megérti, miért nem kellene egy medvével barátkoznia, bár ezek után végkép nem tud napirendre térni a gondolattal, hogy Naxaridának mégis csak sikerült. Persze az egykor homokba rajzolt élettörténet puszta szimbolika volt, és akkor rá is érzett az ízére, azóta viszont jó sok idő eltelt, megannyi történéssel és problémával, ráadásul maga a nőszemély is kámforrá vált.
A hatás viszont nem marad el, a siheder ijedt képpel bólint egyet Taug tanácsára, és elkönyveli magában, hogyha egyszer medvét látna, akkor álmélkodás helyett jobban jár az azonnali olajra lépéssel.*
- Rendben van, nem fogok medvékkel barátkozni. *Dünnyögi az orra alatt, miközben tovább piszkálja szakadt nadrágszárát, azonban a következő felvetésre már felkapja a fejét. A druida jobb alanyt nem is találhatott volna az alantas feladatra, na nem mintha Williän lelke olyan sötét lenne, hanem mert annyira naiv és ostoba, hogy minden szavát elhiszi a férfinek. Nem feltételez róla hazugságot, elvégre jól informáltnak tűnik, és amúgy is ő a vezérük, akkor mi oka lenne a kételkedésre?*
- Igen, értem. *Bólint egyet, feszülten figyelve a továbbiakra, ám hiába töri a kobakját, semmi érdemleges nem jut eszébe Rinant illetően, amelyet felsorolhatna, mint komoly gyengeség. Tudja, hogy haragos, ha nem aludhatja ki magát, tudja, hogy szívesen beszél nőkről meg kocsmákról és azt is tudja, hogy nem szereti, ha parancsolgatnak neki, azonban ezek közül semmi sem tűnik szóra érdemesnek. Olyasmiről, hogy zsarolás pedig még nem is hallott, de ahogy az elfet hallgatja, sejti, hogy nem valami pozitív dologról vagyon szó.*
- Nem tudok róla. De rendben van, kiderítem Rinan gyengeségét, hogy ne legyen semmi baja. *Mosolyogja izgatottan, elvégre úgy véli, hogy ezzel a Bájgúnárnak segít leginkább, pedig ha átlátna az amúgy is rendkívül átlátszó taktikán, akkor tudhatná, hogy ez akár még a vesztével is felérhet. Az csupán másodrangú, hogy a Kárhozottak vezére külön, fontos feladatot bízott rá, mindazonáltal büszkévé teszi, hogy megbízik benne a férfi, és elhatározza, hogy ezt biztosan jobban fogja kivitelezni, mint a próbaszertartást.*
- B-bocsánat. *Motyogja, már ami a vizes ruháiról való beszámoló elmaradását illeti, pedig ezzel leginkább magának okozott kárt. Persze, így Taugnak sem fog tudni segíteni, viszont annyira nem elengedhetetlen a jelenléte, hogy megbénítson bárkit is a kiesése pár napra. Amúgy sem érzi még rosszul magát, leginkább csak az érzés zavarja, hogy nem száraz ruhák fedik a testét, és még hideg is van. Szóval nem is késlekedik, amikor a druida kiadja az ukázt, felpattan a földről, majd a fordított sorrendnek megfelelően ő mászik fel először a mélyedésből. Ha tud, utána segít a tündérkének és Taugnak is, ha viszont nem kérnek a segítségéből, akkor félreáll, és türelmesen kivárja, míg útnak indulnak.*
*Will tekintetébe enyhe zavarodottság kucorodik, amint Taug egyenes válasz helyett inkább egy kérdéssel reagál az értetlenkedésére. Még a gyors magyarázat ellenére is eltűnődik, hogy ez miként lehet felelet a felvetésére, de azért nagyon nem erőlteti meg az agyát, mert egyrészt nem szeret sokat töprengeni túlzottan bonyolult dolgokon, másrészt pedig ruháinak nyirkos, kellemetlen érzete folyton folyvást eltereli a figyelmét. Amúgy sem szokása csak úgy elmélkedni, főleg nem a sokak életét behálózó nagy kérdésen: Mi az élet értelme? Megannyi lelket rettegéssel tölt el, hogy rövid létük alatt miként fognak teljes értékűen élni, ennek folytán pedig méltó halált halni? Vannak, akik nem hisznek a túlvilágban, vannak, akik valamiféle későbbi létről vallanak, de Will egy olyan halmazba esik, aki nem hisz semmit, révén, hogy nem is morfondírozik a saját halálán. Éli a mindennapjait, mindegyikben igyekszik találni valami szépet, valami olyasmit, ami megmelengeti a lelkét, próbálja hasznossá tenni magát - most már csak a Kárhozottak érdekében is -, és ő teljesen boldog ezzel a létformával. Persze, ha nagyon választania kellene a két tábor között – no meg tisztában lenne velük -, akkor bizonyosan a halál utáni életet tartaná hitelesnek, elvégre az ő egyszerű gondolkodásába nem fér bele a tudat, hogy egyszerűen csak megszűnjön létezni. Képtelen lenne felfogni, ahogy sokan mások sem tudják elfogadni ezt a tényt, ezt a rendkívül tudományos állást, szóval neki is jobb érzés lenne reménykedni, semmint rettegni.
Ennek örömére most már azt is megérti, miért nem kellene egy medvével barátkoznia, bár ezek után végkép nem tud napirendre térni a gondolattal, hogy Naxaridának mégis csak sikerült. Persze az egykor homokba rajzolt élettörténet puszta szimbolika volt, és akkor rá is érzett az ízére, azóta viszont jó sok idő eltelt, megannyi történéssel és problémával, ráadásul maga a nőszemély is kámforrá vált.
A hatás viszont nem marad el, a siheder ijedt képpel bólint egyet Taug tanácsára, és elkönyveli magában, hogyha egyszer medvét látna, akkor álmélkodás helyett jobban jár az azonnali olajra lépéssel.*
- Rendben van, nem fogok medvékkel barátkozni. *Dünnyögi az orra alatt, miközben tovább piszkálja szakadt nadrágszárát, azonban a következő felvetésre már felkapja a fejét. A druida jobb alanyt nem is találhatott volna az alantas feladatra, na nem mintha Williän lelke olyan sötét lenne, hanem mert annyira naiv és ostoba, hogy minden szavát elhiszi a férfinek. Nem feltételez róla hazugságot, elvégre jól informáltnak tűnik, és amúgy is ő a vezérük, akkor mi oka lenne a kételkedésre?*
- Igen, értem. *Bólint egyet, feszülten figyelve a továbbiakra, ám hiába töri a kobakját, semmi érdemleges nem jut eszébe Rinant illetően, amelyet felsorolhatna, mint komoly gyengeség. Tudja, hogy haragos, ha nem aludhatja ki magát, tudja, hogy szívesen beszél nőkről meg kocsmákról és azt is tudja, hogy nem szereti, ha parancsolgatnak neki, azonban ezek közül semmi sem tűnik szóra érdemesnek. Olyasmiről, hogy zsarolás pedig még nem is hallott, de ahogy az elfet hallgatja, sejti, hogy nem valami pozitív dologról vagyon szó.*
- Nem tudok róla. De rendben van, kiderítem Rinan gyengeségét, hogy ne legyen semmi baja. *Mosolyogja izgatottan, elvégre úgy véli, hogy ezzel a Bájgúnárnak segít leginkább, pedig ha átlátna az amúgy is rendkívül átlátszó taktikán, akkor tudhatná, hogy ez akár még a vesztével is felérhet. Az csupán másodrangú, hogy a Kárhozottak vezére külön, fontos feladatot bízott rá, mindazonáltal büszkévé teszi, hogy megbízik benne a férfi, és elhatározza, hogy ezt biztosan jobban fogja kivitelezni, mint a próbaszertartást.*
- B-bocsánat. *Motyogja, már ami a vizes ruháiról való beszámoló elmaradását illeti, pedig ezzel leginkább magának okozott kárt. Persze, így Taugnak sem fog tudni segíteni, viszont annyira nem elengedhetetlen a jelenléte, hogy megbénítson bárkit is a kiesése pár napra. Amúgy sem érzi még rosszul magát, leginkább csak az érzés zavarja, hogy nem száraz ruhák fedik a testét, és még hideg is van. Szóval nem is késlekedik, amikor a druida kiadja az ukázt, felpattan a földről, majd a fordított sorrendnek megfelelően ő mászik fel először a mélyedésből. Ha tud, utána segít a tündérkének és Taugnak is, ha viszont nem kérnek a segítségéből, akkor félreáll, és türelmesen kivárja, míg útnak indulnak.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-30 15:11:21
Üzenet elküldve: 2014-10-30 15:11:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Csontozás //
*Taug valójában várja már a percet, hogy Zaraunt újból a mélybe taszítsa, azonban vannak dolgok, amelyeket előbbre kell helyeznie a vágyainál, ilyenek a Kárhozottak érdekei. És az ő érdekük, hogy Williän megtanulja a rituális áldozás művészetét, és kellőképpen be is gyakorolja. Vagy épp az, hogy a sötételfet megszabadítsák ép csontjaitól. Esetleg hogy Taug ne legyen morcos, mert olyankor gyakorta halálesetek történnek. Persze a kölyök ismételten értelmes kérdést tesz fel, az elf pedig ennek legalább annyira örül, mint az előzőeknek... azaz semennyire.*
- Minek élünk, ha úgyis meg fogunk halni? *válaszol kérdéssel, hiszen akad nem egy alak, aki az életét állandó rettegésben tölti, pusztán azért, mert tudja, hogy vége lesz. Ez persze a legnagyobb ostobaság, hiszen lehet, hogy tovább él csak azért, mert elbújik a világ elől, de ugyanakkor mégsem él az ilyen egy percig sem. Inkább legyen csak pár napja, de azt élvezze ki, minthogy hosszú-hosszú évtizedei, melyeket rettegésben tölt. Persze az ilyen paranoiás alakok mind őrültek, és elég kevesen is vannak. Na de nem azért, mert kevesen gondolnak bele abba, milyen értelmetlen az élet? Ha Taug tehetné, hogy elültet egyetlen gondolatot minden értelmes lény agyában (és még az orkokéban is), akkor ez lenne az: Minek élni, ha úgyis meghalunk? Nagyon jó kérdés, hogy eztán hányan ölnék meg magukat, hányan őrülnének meg, és hányan bujdosnának el. Kár, hogy erre sosem lesz alkalma. De persze a kis Willt nem akarja teljesen összezavarni, ezért gyorsan választ is ad:*
- Valamivel el kell ütnünk az időt *hozzá még meg is vonja a vállát, mintha az élet valóban csak erre lenne jó. Mintha csak azért nem oltaná ki mindenki az életét, mert a sírban már aligha szórakozhatnak. És vicces, de sokan így vannak ezzel. Taug is. Elunná ő magát egy ócska koporsóban a föld alatt, a szirt melletti szakadékban, vagy a tenger mélyén, majd a halak gyomrában. Az élet sokkalta... szórakoztatóbb. Ugyanakkor jön a következő nagyszerű okfejtés, aminek hallatán Taug úgy érzi, bárgyú vigyor kíséretében meg kéne dicsérje ezért az észrevételért, és hátba veregetni - a késével.*
- Igen, de máshol vannak medvék, és te is leszel még máshol. Csak azért mondtam, hogy amennyiben valaha összefutsz egy ilyennel, akkor nehogy azért legyél biztos magadban, mert nem hasonlítasz a halakra. Még ha óriás lennél... de a hozzád hasonló kölyköket a medve reggelire eszi *nem árt, ha eléggé ráijeszt a fiúra, legalább eszébe se jut majd medvék közelébe menni, ami (lássuk be) máshogyan nem igazán érhető el. A jó vezérségre utaló kérdést pedig pusztán egy bólintással nyugtázza, hiszen erről már volt szó. Ugyanakkor Rinannal még muszáj lesz kezdenie valamit, azt az öntörvényű dögöt márpedig meg kell fegyelmezni, és ez csak úgy érhető el, ha talál valamit, amivel sakkban tarthatja. Ilyen Nadae hajója is, minél tovább húzza a visszaszerzését, annál több ideje van Nadaének rájönni, hogy jó itt. Éppen ezért küldte el őt is a pénzeszsák levadászására, hogy megjöjjön a kedve az efféle apróbb akciókhoz, és végül arra eszméljen, hogy szeret a Kárhozottak közé tartozni. Viszont vele azért bánik ilyen finoman, mert nő, Rinannal valami sokkal célravezetőbbet kell tegyen, ó igen, neki nem a jóból fog kóstolót adni, hanem a rosszból. Ő nem azért fog engedelmeskedni, hogy több akcióban legyen része, hanem azért, hogy ne legyen része valamiben, amiről Taug még nem tudja, micsoda.*
- Igen, kölyök, én jobb vezér leszek *jegyzi meg mégis, jóllehet, eltelt már egy kevés idő a bólintás óta, de ez legfeljebb úgy nézhetett ki kívülről, mintha csak most fogta volna fel igazán a kérdést* Ugyanakkor ehhez kénytelen vagyok mindent tudni, ami itt történik. Mint azt tudhatod, itt senki nem kifejezetten hatköznapi halandó, mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb bűnei, és ezért valamennyire mind szeretünk titkolózni, ezért is van olyan nehéz dolgom. Pedig... nekem mindenről tudnom kéne, hogy időben cselekedhessek, ha úgy adódik. Ismernem kell az erősségeiteket, és a gyenge pontjaitokat is, érted, nemde? *amennyiben igen a válasz, úgy nem magyarázza tovább, hanem folytatja* Mint például Nadaének a hajója, nagyon közel áll a szívéhez, éppen ezért nekem is szívügyem, hogy semmi baja ne lehessen a hajónak. Vagy mint ahogyan téged is megviselne, ha Rinannal történne valami, mivel láthatóan igencsak jóban vagytok, éppen ezért én nem hagyom, hogy Rinannak baja essen. Viszont Rinan eléggé magának való, ezért neked kéne belőle kiszedned, hogy mi a legnagyobb gyengesége. Hiszen azt már elmondtad, hogy az erőssége a gyorsasága, és hogy jól bánik a fegyverével. Ugyanakkor most rá kell kérdeznem, hogy valamiféle gyengeségét ismered-e? Valami, amivel bárki megzsarolhatná, vagy ilyenek? *amennyiben nem a válasz, úgy sóhajtani fog* Hát ez bizony komoly gond, így akkor hogyan védjem meg? Tudod, talán segíthetnél nekem. Óvatosan megpróbálhatnád kideríteni, mit szólsz? Mindegy, hogy hogyan, csak meg ne tudja, hogy én akarom tudni, mert akkor biztosan morcos lenne, nekem sosem mond el semmit. Megegyezhetünk benne, hogy innentől ez lesz a feladatod? *persze nemleges válasz esetén nyomatékosít egyet, és ezúttal már parancsba fogja adni, amit a kölyök nem akar megszegni, mert az viszont könnyen Rinan vallatását, vagy halálát vonhatná maga után. Közben pedig Aethének is kénytelen egy kis figyelmet szentelni, mert ő meg a csontokról érdeklődik.*
- Még nem tudom, csak azt, hogy abból a szép, termetes példányból, amit a karjából szedtem ki, kést fogok faragni. Nem fegyvert, csak egyszerű étkezőkést. Ugyanígy villa is jól jöhet, és esetleg egy síp *Taug képzelőereje határtalan, éppen ezért mindig tud új dolgokat kitalálni, amire a frissen beszerzett csontokat használná fel. Végül pedig marad Will panasza, miszerint éppen ezekben a pillanatokban fagy meg.*
- Erről szólhattál volna korábban *jegyzi meg Taug, miközben a homlokát simogatja* Jó eséllyel alaposan megbetegítetted magad. Most azonnal indulunk vissza *adja ki az utasítást, és a kötélen felfelé a fordított sorrendben fognak haladni, mint ahogyan lejöttek. Ám előtte a végére még odakötözi a Zaraun testéből maradt torzót, rá pedig a bödönt, hogy a végén majd felhúzhassák.*
*Taug valójában várja már a percet, hogy Zaraunt újból a mélybe taszítsa, azonban vannak dolgok, amelyeket előbbre kell helyeznie a vágyainál, ilyenek a Kárhozottak érdekei. És az ő érdekük, hogy Williän megtanulja a rituális áldozás művészetét, és kellőképpen be is gyakorolja. Vagy épp az, hogy a sötételfet megszabadítsák ép csontjaitól. Esetleg hogy Taug ne legyen morcos, mert olyankor gyakorta halálesetek történnek. Persze a kölyök ismételten értelmes kérdést tesz fel, az elf pedig ennek legalább annyira örül, mint az előzőeknek... azaz semennyire.*
- Minek élünk, ha úgyis meg fogunk halni? *válaszol kérdéssel, hiszen akad nem egy alak, aki az életét állandó rettegésben tölti, pusztán azért, mert tudja, hogy vége lesz. Ez persze a legnagyobb ostobaság, hiszen lehet, hogy tovább él csak azért, mert elbújik a világ elől, de ugyanakkor mégsem él az ilyen egy percig sem. Inkább legyen csak pár napja, de azt élvezze ki, minthogy hosszú-hosszú évtizedei, melyeket rettegésben tölt. Persze az ilyen paranoiás alakok mind őrültek, és elég kevesen is vannak. Na de nem azért, mert kevesen gondolnak bele abba, milyen értelmetlen az élet? Ha Taug tehetné, hogy elültet egyetlen gondolatot minden értelmes lény agyában (és még az orkokéban is), akkor ez lenne az: Minek élni, ha úgyis meghalunk? Nagyon jó kérdés, hogy eztán hányan ölnék meg magukat, hányan őrülnének meg, és hányan bujdosnának el. Kár, hogy erre sosem lesz alkalma. De persze a kis Willt nem akarja teljesen összezavarni, ezért gyorsan választ is ad:*
- Valamivel el kell ütnünk az időt *hozzá még meg is vonja a vállát, mintha az élet valóban csak erre lenne jó. Mintha csak azért nem oltaná ki mindenki az életét, mert a sírban már aligha szórakozhatnak. És vicces, de sokan így vannak ezzel. Taug is. Elunná ő magát egy ócska koporsóban a föld alatt, a szirt melletti szakadékban, vagy a tenger mélyén, majd a halak gyomrában. Az élet sokkalta... szórakoztatóbb. Ugyanakkor jön a következő nagyszerű okfejtés, aminek hallatán Taug úgy érzi, bárgyú vigyor kíséretében meg kéne dicsérje ezért az észrevételért, és hátba veregetni - a késével.*
- Igen, de máshol vannak medvék, és te is leszel még máshol. Csak azért mondtam, hogy amennyiben valaha összefutsz egy ilyennel, akkor nehogy azért legyél biztos magadban, mert nem hasonlítasz a halakra. Még ha óriás lennél... de a hozzád hasonló kölyköket a medve reggelire eszi *nem árt, ha eléggé ráijeszt a fiúra, legalább eszébe se jut majd medvék közelébe menni, ami (lássuk be) máshogyan nem igazán érhető el. A jó vezérségre utaló kérdést pedig pusztán egy bólintással nyugtázza, hiszen erről már volt szó. Ugyanakkor Rinannal még muszáj lesz kezdenie valamit, azt az öntörvényű dögöt márpedig meg kell fegyelmezni, és ez csak úgy érhető el, ha talál valamit, amivel sakkban tarthatja. Ilyen Nadae hajója is, minél tovább húzza a visszaszerzését, annál több ideje van Nadaének rájönni, hogy jó itt. Éppen ezért küldte el őt is a pénzeszsák levadászására, hogy megjöjjön a kedve az efféle apróbb akciókhoz, és végül arra eszméljen, hogy szeret a Kárhozottak közé tartozni. Viszont vele azért bánik ilyen finoman, mert nő, Rinannal valami sokkal célravezetőbbet kell tegyen, ó igen, neki nem a jóból fog kóstolót adni, hanem a rosszból. Ő nem azért fog engedelmeskedni, hogy több akcióban legyen része, hanem azért, hogy ne legyen része valamiben, amiről Taug még nem tudja, micsoda.*
- Igen, kölyök, én jobb vezér leszek *jegyzi meg mégis, jóllehet, eltelt már egy kevés idő a bólintás óta, de ez legfeljebb úgy nézhetett ki kívülről, mintha csak most fogta volna fel igazán a kérdést* Ugyanakkor ehhez kénytelen vagyok mindent tudni, ami itt történik. Mint azt tudhatod, itt senki nem kifejezetten hatköznapi halandó, mindannyiunknak vannak kisebb-nagyobb bűnei, és ezért valamennyire mind szeretünk titkolózni, ezért is van olyan nehéz dolgom. Pedig... nekem mindenről tudnom kéne, hogy időben cselekedhessek, ha úgy adódik. Ismernem kell az erősségeiteket, és a gyenge pontjaitokat is, érted, nemde? *amennyiben igen a válasz, úgy nem magyarázza tovább, hanem folytatja* Mint például Nadaének a hajója, nagyon közel áll a szívéhez, éppen ezért nekem is szívügyem, hogy semmi baja ne lehessen a hajónak. Vagy mint ahogyan téged is megviselne, ha Rinannal történne valami, mivel láthatóan igencsak jóban vagytok, éppen ezért én nem hagyom, hogy Rinannak baja essen. Viszont Rinan eléggé magának való, ezért neked kéne belőle kiszedned, hogy mi a legnagyobb gyengesége. Hiszen azt már elmondtad, hogy az erőssége a gyorsasága, és hogy jól bánik a fegyverével. Ugyanakkor most rá kell kérdeznem, hogy valamiféle gyengeségét ismered-e? Valami, amivel bárki megzsarolhatná, vagy ilyenek? *amennyiben nem a válasz, úgy sóhajtani fog* Hát ez bizony komoly gond, így akkor hogyan védjem meg? Tudod, talán segíthetnél nekem. Óvatosan megpróbálhatnád kideríteni, mit szólsz? Mindegy, hogy hogyan, csak meg ne tudja, hogy én akarom tudni, mert akkor biztosan morcos lenne, nekem sosem mond el semmit. Megegyezhetünk benne, hogy innentől ez lesz a feladatod? *persze nemleges válasz esetén nyomatékosít egyet, és ezúttal már parancsba fogja adni, amit a kölyök nem akar megszegni, mert az viszont könnyen Rinan vallatását, vagy halálát vonhatná maga után. Közben pedig Aethének is kénytelen egy kis figyelmet szentelni, mert ő meg a csontokról érdeklődik.*
- Még nem tudom, csak azt, hogy abból a szép, termetes példányból, amit a karjából szedtem ki, kést fogok faragni. Nem fegyvert, csak egyszerű étkezőkést. Ugyanígy villa is jól jöhet, és esetleg egy síp *Taug képzelőereje határtalan, éppen ezért mindig tud új dolgokat kitalálni, amire a frissen beszerzett csontokat használná fel. Végül pedig marad Will panasza, miszerint éppen ezekben a pillanatokban fagy meg.*
- Erről szólhattál volna korábban *jegyzi meg Taug, miközben a homlokát simogatja* Jó eséllyel alaposan megbetegítetted magad. Most azonnal indulunk vissza *adja ki az utasítást, és a kötélen felfelé a fordított sorrendben fognak haladni, mint ahogyan lejöttek. Ám előtte a végére még odakötözi a Zaraun testéből maradt torzót, rá pedig a bödönt, hogy a végén majd felhúzhassák.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-29 23:07:49
Üzenet elküldve: 2014-10-29 23:07:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - heverészés//
*Egyéb ostoba egyedek számára talán hosszúnak tűnő, mégis igen rövid álmát egy öblös kiáltás szakítja meg, mely végleg kiveri az ágyból. Ijedtében talán még ugrana is egyet, ha nem volna lusta hozzá. Így azonban dühösen mered a hang forrásának irányába, - azaz egyenesen a kőfalba - szívettépően kegyetlen módon odébtolja a nyeszlett ebet, és egy dühös lajhár tempójával vonszolja magát elő. Persze nem szabad félreértelmeznünk a "vonszolja" kifejezést, elvégre változatlanul egy elfről beszélünk, még legalantasabb járásmódja is messze elegánsabb, mint a barlang emberi szutykainak, és fajtársainak egy igen hiányos elleganciájú egyede próbálkozása valaha is lesz.
Visszatérve a helyzethez, Rinan a fentebb részletezett járásformát használva, kisebb robajt keltve lép elő az árnyak közül, hogy megfojtsa azt a félkegyelmű füves kretént.*
- Kívánod a halált, te részeg pondró?
*Sziszegi a fogai közt, ám Taug nem igen törődik vele, inkább rákezd a rizsára. Zaraun halála némileg gondolkodóba ejti, eggyel kevesebb rivális, bár már egészen megkedvelte a férfit. Pedig a hozzá hasonló mélységieket mindig is nehezen viselte, és ez már nem is nagyon fog változni a jövőben sem.*
- Visszatért a mélybe, ahová való. Szép halál.
*Bólint egyet komoly tekintettel, de elmélkedését mintha rituálisan kettészakítaná Taug rákövetkező megjegyzése.*
- Ez komoly?
*Nevetése betölti a barlangot, hullámokban visszhangozva faláról, ahogy tekintetét végigfutatja az őrültön.*
- Pont te?
*Tulajdonképpen a mondandójának többi része már el sem jut vérszívónkig, annyira mulattatja még az ötlet is, hogy még a többség távozta után is ezen nevetgél, a legkisebb jelét sem adva, hogy bárminemű segítséget szándékozna nyújtani az újonnan beiktatott házi szolgának. Ezúttal jól érzi a férfi, valóban azt teszi, amit akar. Ez lényegében abban nyilvánul meg, hogy egy korsó rummal a kezében huppan le a falhoz dőlve, és tovább nevetgél magában, időnként bele-bele kortyolgatva az italba. Mindenféle csatlakozási kényszertől mentesen nézi, ahogy az újonc dolgozik, hihetetlen, hogy egyesek mi mindent meg nem tesznek pusztán sanyarú kis életükért.*
- Megszomjaztál, öcskös?
*Amint Varonar pihenőt tart, az elf vigyorogva átnyújt neki is egy korsó rumot, és feltartja a magáét, hogy koccintsanak. Függetlenül attól, hogy a fattyú elfogadja-e, Rinan kiissza a sajátját, majd egyszerűen elterül a barlang azon részén, melyet éppen megvilágít a nap fénye.*
- Meg kell, hogy mondjam, lehangoló a társaságod. Nem érdekel a múltad, nem érdekel a neved, mégcsak az sem érdekel, hogy miért vagy itt. Az egyetlen, amiben reménykedhetek, hogy legalább a rum szórakoztatóvá tesz.
*Egy pillanatra felemeli a fejét, hogy újból végigmérje Varonart, grimaszol, és inkább visszafekszik.*
- De ezek is hiú remények.
*Sóhajt, majd halkan egy elf dallamot dúdol magában, mely talán megnyugtató érzést kelt a férfiban. Nem azért, mert ez volna a célja, Rinan sokkal inkább megfeledkezik jelenlétéről, ezt bizonyítja, hogy hamarosan ismeretlen nyelven, halkan énekli tovább a dalt, miközben elnyúltan heverészik, azt az érzést keltve, hogy bizony már egészen máshol jár.*
*Egyéb ostoba egyedek számára talán hosszúnak tűnő, mégis igen rövid álmát egy öblös kiáltás szakítja meg, mely végleg kiveri az ágyból. Ijedtében talán még ugrana is egyet, ha nem volna lusta hozzá. Így azonban dühösen mered a hang forrásának irányába, - azaz egyenesen a kőfalba - szívettépően kegyetlen módon odébtolja a nyeszlett ebet, és egy dühös lajhár tempójával vonszolja magát elő. Persze nem szabad félreértelmeznünk a "vonszolja" kifejezést, elvégre változatlanul egy elfről beszélünk, még legalantasabb járásmódja is messze elegánsabb, mint a barlang emberi szutykainak, és fajtársainak egy igen hiányos elleganciájú egyede próbálkozása valaha is lesz.
Visszatérve a helyzethez, Rinan a fentebb részletezett járásformát használva, kisebb robajt keltve lép elő az árnyak közül, hogy megfojtsa azt a félkegyelmű füves kretént.*
- Kívánod a halált, te részeg pondró?
*Sziszegi a fogai közt, ám Taug nem igen törődik vele, inkább rákezd a rizsára. Zaraun halála némileg gondolkodóba ejti, eggyel kevesebb rivális, bár már egészen megkedvelte a férfit. Pedig a hozzá hasonló mélységieket mindig is nehezen viselte, és ez már nem is nagyon fog változni a jövőben sem.*
- Visszatért a mélybe, ahová való. Szép halál.
*Bólint egyet komoly tekintettel, de elmélkedését mintha rituálisan kettészakítaná Taug rákövetkező megjegyzése.*
- Ez komoly?
*Nevetése betölti a barlangot, hullámokban visszhangozva faláról, ahogy tekintetét végigfutatja az őrültön.*
- Pont te?
*Tulajdonképpen a mondandójának többi része már el sem jut vérszívónkig, annyira mulattatja még az ötlet is, hogy még a többség távozta után is ezen nevetgél, a legkisebb jelét sem adva, hogy bárminemű segítséget szándékozna nyújtani az újonnan beiktatott házi szolgának. Ezúttal jól érzi a férfi, valóban azt teszi, amit akar. Ez lényegében abban nyilvánul meg, hogy egy korsó rummal a kezében huppan le a falhoz dőlve, és tovább nevetgél magában, időnként bele-bele kortyolgatva az italba. Mindenféle csatlakozási kényszertől mentesen nézi, ahogy az újonc dolgozik, hihetetlen, hogy egyesek mi mindent meg nem tesznek pusztán sanyarú kis életükért.*
- Megszomjaztál, öcskös?
*Amint Varonar pihenőt tart, az elf vigyorogva átnyújt neki is egy korsó rumot, és feltartja a magáét, hogy koccintsanak. Függetlenül attól, hogy a fattyú elfogadja-e, Rinan kiissza a sajátját, majd egyszerűen elterül a barlang azon részén, melyet éppen megvilágít a nap fénye.*
- Meg kell, hogy mondjam, lehangoló a társaságod. Nem érdekel a múltad, nem érdekel a neved, mégcsak az sem érdekel, hogy miért vagy itt. Az egyetlen, amiben reménykedhetek, hogy legalább a rum szórakoztatóvá tesz.
*Egy pillanatra felemeli a fejét, hogy újból végigmérje Varonart, grimaszol, és inkább visszafekszik.*
- De ezek is hiú remények.
*Sóhajt, majd halkan egy elf dallamot dúdol magában, mely talán megnyugtató érzést kelt a férfiban. Nem azért, mert ez volna a célja, Rinan sokkal inkább megfeledkezik jelenlétéről, ezt bizonyítja, hogy hamarosan ismeretlen nyelven, halkan énekli tovább a dalt, miközben elnyúltan heverészik, azt az érzést keltve, hogy bizony már egészen máshol jár.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-29 22:12:19
Üzenet elküldve: 2014-10-29 22:12:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak – Csontozás //
*Eh, szerencsétlen kölyök. Aethe nem tudja biztosan megsaccolni a korát, de mindenképp fiatalnak tűnik ilyen mutatványokhoz. Milyen kár, hogy ő maga még fiatalabbnak néz ki. A többiek alighanem ki sem néznék belőle, mi mindenre képes - ahogy általában mások sem, és ez persze többnyire az ő malmára hajtja a vizet.
A csontozást érdeklődve, Will szerencsétlenkedését enyhén szánakozva nézi.*
Tényleg nem árt a gyakorlás *jegyzi meg. Hangjában és mosolyában nyoma sincs lenézésnek, Will akár azt is hiheti, hogy együttérez vele. Mindeközben a tündérbőrbe bújt istenségnek nagy kedve lenne belekóstolni abba a kis vércseppbe a fiú ujja hegyén, de visszafogja magát, és viselkedik. Pedig amilyen ostoba, naiv kérdéseket tesz fel, lehet, hogy vacsoraként lenne a leghasznosabb. Talán egyszer annak is eljön az ideje, bár nem olyan zsenge, mint amihez Aethe hozzászokott.*
Mi lesz a csontokkal? *kérdezi inkább. Még mindig bízik benne, hogy Tauggal majd közös vonásokra találnak - amennyiben ez így történik, az alighanem az elfet lepi majd meg jobban.*
*Eh, szerencsétlen kölyök. Aethe nem tudja biztosan megsaccolni a korát, de mindenképp fiatalnak tűnik ilyen mutatványokhoz. Milyen kár, hogy ő maga még fiatalabbnak néz ki. A többiek alighanem ki sem néznék belőle, mi mindenre képes - ahogy általában mások sem, és ez persze többnyire az ő malmára hajtja a vizet.
A csontozást érdeklődve, Will szerencsétlenkedését enyhén szánakozva nézi.*
Tényleg nem árt a gyakorlás *jegyzi meg. Hangjában és mosolyában nyoma sincs lenézésnek, Will akár azt is hiheti, hogy együttérez vele. Mindeközben a tündérbőrbe bújt istenségnek nagy kedve lenne belekóstolni abba a kis vércseppbe a fiú ujja hegyén, de visszafogja magát, és viselkedik. Pedig amilyen ostoba, naiv kérdéseket tesz fel, lehet, hogy vacsoraként lenne a leghasznosabb. Talán egyszer annak is eljön az ideje, bár nem olyan zsenge, mint amihez Aethe hozzászokott.*
Mi lesz a csontokkal? *kérdezi inkább. Még mindig bízik benne, hogy Tauggal majd közös vonásokra találnak - amennyiben ez így történik, az alighanem az elfet lepi majd meg jobban.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-29 21:11:44
Üzenet elküldve: 2014-10-29 21:11:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Csontozás //
*Williän feje enyhén oldalra biccen, amint türkiz lélektükrei résnyire nyílottan fordulnak hol Taug, hol pedig Zaraun maradványai felé. Már korábban is feltűnt neki, hogy a druida úgy beszél az elhunythoz, mintha az még felfoghatná a szavait, pedig annyi még a számára is világos, hogy a mélységi halottabb nem is lehetne jelen helyzetében. Ott kukackodik az elméjében a lehetőség, hogy netán a férfi kapcsolatot tud teremteni a holtakkal, és válaszaikat kizárólag csak ő hallhatja, de ezt végül elveti, mert ahhoz képest viszont túlzottan keveset szól a véres, csúfos tetemhez. Szóval arra jut, hogy újabb felszólalásában fejezi ki értetlenkedését, ezúttal talán megütve a nap legostobább kérdése címet is.*
- Miért beszélsz hozzá, amikor már nem is tud válaszolni...? *Szólal meg csöndesen, hangjában némi megilletődéssel, arckifejezésén viszont ott dereng néhány halovány vonás, melyekről csak úgy ordít, hogy teljesen zakkantnak nézi Taugot. Persze tudja mindenki, hogy az őrült jelző méltó párja a druidának, azonban egy ilyen gyenge agyú fiúcskától nehezen nézhető el, hogy számon kérje, már-már lekezelje az idősebbet. Általában nem is szokása tiszteletlenül viseltetni a többiek irányában, de ha valahol jogosnak érzi ezt, akkor egy percig sem fél kimutatni, elmondani az őszinte véleményét. Meglehet, ez előbb fogja a sírba vinni, mint az alapvető ostobasága és naivitása, melyen észrevétlenül, ám egyre több csorba esik.
Arra viszont választ kap, amire a leginkább kíváncsi volt, avagy Zaraun szenvedett-e még a becsapódása után is. Megnyugtatja, hogyha ő le is esne véletlen, akkor nem lenne hosszas a haláltusája, így nem is érezhetné a fájdalmat. Ennél több pedig már nem is érdekli, mármint, ha a grafitbőrű idegenkezűség révén lelte a végét, akkor ki volt a merénylője, hiszen önmagát nem érzi veszélyben, és szerinte másoknak sem kellene aggódniuk. Olyan magaslatokban már képtelen gondolkodni, hogy az elfnek lenne oka a félelemre a hatalmi harcok végett, így a legközelebbi, amire felfigyel, az a medvék témaköre.*
- Ha nincsenek itt medvék, akkor nem is tudok velük barátkozni... *Újabb halkacska megjegyzés, amely már-már meglepő logikai képességekre enged következtetni Willt illetően, annak ellenére is, hogy a lényeget már megint nem volt képes felfogni. Mindenesetre, ha valaki értékeli az aprócska, de biztos haladást előre, akkor a siheder ma csupa meglepetést okozhat.
Szerencsére innentől kezdve egy ideig kénytelen csendben maradni, legalábbis nem sületlenségeket engedni szélnek, mindaddig, ameddig véget nem ér a próbaszertartás, és le nem ülnek Tauggal beszélgetni. Ami persze kissé egyoldalú, mert ahogy számított rá, hatalmas lelkendezésére nem érkezik reakció, tehát jobb híján a férfi ujjai között pörgetett kést figyeli. Titkon talán azt várja, mikor vágja meg magát vele az elf, persze meglehet, hogy csupán aggodalomból figyeli ennyire elmélyülten a ritmikusan ismétlődő mozdulatsorokat. Bezzeg ha tudná, hogy emellett miket forgat a fejében újdonsült vezérük, akkor nem lenne ilyen nyugodt, így viszont nincs oka felháborodni, kikelni magából.*
- Te jobb vezér leszel, igaz, Taug? *Teszi fel a kérdést, bár kivételesen nem vár rá választ, pusztán csak megjegyezte az észrevételét egy ártatlan, barátságos mosollyal, mely akár a kölyök hűségének óvatos feltételezésének is táptalajt nyújthat.
Will könnyedén szegődik el bárki mellé, a druidát pedig egyre jobban kedveli, mert már is megtanította valami érdekesre, ő pedig üres agya ellenére szereti az újdonságokat, melyekben később fejlesztheti magát, elvégre valamivel ő is kénytelen lefoglalni mindennapjait, ha már nem kényszerül a reggeltől estig tartó halászatra. Azonban ez a ragaszkodás, kötődés igen csak törékeny, főként, ha egy másik ilyen bizalmas személyről vagyon szó, tegyük azt Rinanról. Ki lehet jelenteni, hogy őt jobban kedveli, szívesebben van a társaságában, így ha a két férfi között komoly ellentét szövődne, úgy nem lenne kérdéses, melyik elf oldalán foglalna állást.
Egyelőre viszont nincs oka effajta kellemetlenségeken agyalni, sokkalta jobban lefoglalja most az a gondolat, hogy mikor jutnak vissza a barlangba, hogy felmelegedhessen. Ennek bátorkodik hangot is adni egy újabb kérdés formájában, azonban Taug kissé támadólagos feleletére összehúzza magát.*
- D-de, itt is jó... *Motyogja meghunyászkodva, így hát a következő kérdésre is csak óvatosan mer választ adni, nehogy feldühítse a férfit azzal, hogy önös érdekek miatt sürgeti a másik kettő haladását.* Cs-csak... még vizesek a ruháim. *Böki ki, és a nadrágját meg is böködi a mutatóujjával, hogy megbizonyosodhassék arról, nem csak a teste többi része érzi rendkívül hidegnek és nyirkosnak a gönceit.*
*Williän feje enyhén oldalra biccen, amint türkiz lélektükrei résnyire nyílottan fordulnak hol Taug, hol pedig Zaraun maradványai felé. Már korábban is feltűnt neki, hogy a druida úgy beszél az elhunythoz, mintha az még felfoghatná a szavait, pedig annyi még a számára is világos, hogy a mélységi halottabb nem is lehetne jelen helyzetében. Ott kukackodik az elméjében a lehetőség, hogy netán a férfi kapcsolatot tud teremteni a holtakkal, és válaszaikat kizárólag csak ő hallhatja, de ezt végül elveti, mert ahhoz képest viszont túlzottan keveset szól a véres, csúfos tetemhez. Szóval arra jut, hogy újabb felszólalásában fejezi ki értetlenkedését, ezúttal talán megütve a nap legostobább kérdése címet is.*
- Miért beszélsz hozzá, amikor már nem is tud válaszolni...? *Szólal meg csöndesen, hangjában némi megilletődéssel, arckifejezésén viszont ott dereng néhány halovány vonás, melyekről csak úgy ordít, hogy teljesen zakkantnak nézi Taugot. Persze tudja mindenki, hogy az őrült jelző méltó párja a druidának, azonban egy ilyen gyenge agyú fiúcskától nehezen nézhető el, hogy számon kérje, már-már lekezelje az idősebbet. Általában nem is szokása tiszteletlenül viseltetni a többiek irányában, de ha valahol jogosnak érzi ezt, akkor egy percig sem fél kimutatni, elmondani az őszinte véleményét. Meglehet, ez előbb fogja a sírba vinni, mint az alapvető ostobasága és naivitása, melyen észrevétlenül, ám egyre több csorba esik.
Arra viszont választ kap, amire a leginkább kíváncsi volt, avagy Zaraun szenvedett-e még a becsapódása után is. Megnyugtatja, hogyha ő le is esne véletlen, akkor nem lenne hosszas a haláltusája, így nem is érezhetné a fájdalmat. Ennél több pedig már nem is érdekli, mármint, ha a grafitbőrű idegenkezűség révén lelte a végét, akkor ki volt a merénylője, hiszen önmagát nem érzi veszélyben, és szerinte másoknak sem kellene aggódniuk. Olyan magaslatokban már képtelen gondolkodni, hogy az elfnek lenne oka a félelemre a hatalmi harcok végett, így a legközelebbi, amire felfigyel, az a medvék témaköre.*
- Ha nincsenek itt medvék, akkor nem is tudok velük barátkozni... *Újabb halkacska megjegyzés, amely már-már meglepő logikai képességekre enged következtetni Willt illetően, annak ellenére is, hogy a lényeget már megint nem volt képes felfogni. Mindenesetre, ha valaki értékeli az aprócska, de biztos haladást előre, akkor a siheder ma csupa meglepetést okozhat.
Szerencsére innentől kezdve egy ideig kénytelen csendben maradni, legalábbis nem sületlenségeket engedni szélnek, mindaddig, ameddig véget nem ér a próbaszertartás, és le nem ülnek Tauggal beszélgetni. Ami persze kissé egyoldalú, mert ahogy számított rá, hatalmas lelkendezésére nem érkezik reakció, tehát jobb híján a férfi ujjai között pörgetett kést figyeli. Titkon talán azt várja, mikor vágja meg magát vele az elf, persze meglehet, hogy csupán aggodalomból figyeli ennyire elmélyülten a ritmikusan ismétlődő mozdulatsorokat. Bezzeg ha tudná, hogy emellett miket forgat a fejében újdonsült vezérük, akkor nem lenne ilyen nyugodt, így viszont nincs oka felháborodni, kikelni magából.*
- Te jobb vezér leszel, igaz, Taug? *Teszi fel a kérdést, bár kivételesen nem vár rá választ, pusztán csak megjegyezte az észrevételét egy ártatlan, barátságos mosollyal, mely akár a kölyök hűségének óvatos feltételezésének is táptalajt nyújthat.
Will könnyedén szegődik el bárki mellé, a druidát pedig egyre jobban kedveli, mert már is megtanította valami érdekesre, ő pedig üres agya ellenére szereti az újdonságokat, melyekben később fejlesztheti magát, elvégre valamivel ő is kénytelen lefoglalni mindennapjait, ha már nem kényszerül a reggeltől estig tartó halászatra. Azonban ez a ragaszkodás, kötődés igen csak törékeny, főként, ha egy másik ilyen bizalmas személyről vagyon szó, tegyük azt Rinanról. Ki lehet jelenteni, hogy őt jobban kedveli, szívesebben van a társaságában, így ha a két férfi között komoly ellentét szövődne, úgy nem lenne kérdéses, melyik elf oldalán foglalna állást.
Egyelőre viszont nincs oka effajta kellemetlenségeken agyalni, sokkalta jobban lefoglalja most az a gondolat, hogy mikor jutnak vissza a barlangba, hogy felmelegedhessen. Ennek bátorkodik hangot is adni egy újabb kérdés formájában, azonban Taug kissé támadólagos feleletére összehúzza magát.*
- D-de, itt is jó... *Motyogja meghunyászkodva, így hát a következő kérdésre is csak óvatosan mer választ adni, nehogy feldühítse a férfit azzal, hogy önös érdekek miatt sürgeti a másik kettő haladását.* Cs-csak... még vizesek a ruháim. *Böki ki, és a nadrágját meg is böködi a mutatóujjával, hogy megbizonyosodhassék arról, nem csak a teste többi része érzi rendkívül hidegnek és nyirkosnak a gönceit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286