Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 53 (1041. - 1060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
1060. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:12:32
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:12:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
*Hamarosan megérkezik a csapat többi tagja is. Nincsenek túl sokan, a kapitányt követve csupán ketten lépnek a kabinba. Ez elég kevés ahhoz képest, mekkora hangzavar volt nemrég a fedélzeten. Biztos más dolga akadt a többieknek. A mélységi hölgyemény rögtön szimpatikus neki. Mégis csak fajtárs, egy attraktív hölgyemény, akivel valószínűleg jól ki fog jönni. A férfi ezzel szemben sokkal pofátlanabb. Már épp szóra nyitná a száját, hogy bevédje magát, mikor Reydis emel szót mellette. Egy hálás mosolyt küld a nő felé, és egy önelégültet a vöröskének.*
-Köszi! *Rögtön él a szólás jogával.* Sernowey vagyok, de szólítsatok csak Kormosnak az egyszerűség kedvéért. Örülnék, ha mindenki egyenrangúként kezelne, akkor jól megleszünk.
*Ezt a férfinak mondja. Faji és nemi hovatartozása miatt gyakran negatívan diszkriminálják, ezt szeretné az elején tisztázni. Szinte biztos benne, hogy vannak olyanok a hajón, akiknél sokkal ügyesebb és tapasztaltabb, de ez majd úgyis nyilvánvaló lesz a számukra. Ezzel le is zárta a bemutatkozást, visszahuppan a székre, érdeklődve csatlakozik be a beszélgetésbe.*
-Nehéz lenne olyat kitalálni, ami egyedi nyomot hagy valakin. Bárki léphet szögbe, főleg itt a kikötő környékén, és a szömörce is elég elterjedt. Nem biztos, hogy a mi csapdánk, ami megsebezte, csak azért mert vakarózik. Egy talpsérülést amúgy is nehezen veszel észre, hiszen nem látod a lábát. Ha meg vastag talpú csizmát hord, olyan, mint halottnak a csók. Vannak már elég strapabíró talpak. *Száll rögtön szembe a felvetésekkel.* A fémhulladék nem túl feltűnő? *Fordul Reydishez.* A napfény, de még a holdfény is felhívhatja rá a figyelmet. Én inkább alig észrevehető csapdákat tudnék elképzelni. Ha van egy jó alkimistánk, akkor lehetne, hogy vékony, alig észrevehető, méreggel bekent szálakat feszítünk ki a védeni kívánt területeken. Ha belesétál, a méreg felszívódik a bőrén keresztül, és gyorsan megölheti vagy lebéníthatja.
*Hirtelen ez jutott eszébe, de ha még gondolkodik, lehet lesz jobb ötlete is.*
//Mindenki - Révészen//
*Hamarosan megérkezik a csapat többi tagja is. Nincsenek túl sokan, a kapitányt követve csupán ketten lépnek a kabinba. Ez elég kevés ahhoz képest, mekkora hangzavar volt nemrég a fedélzeten. Biztos más dolga akadt a többieknek. A mélységi hölgyemény rögtön szimpatikus neki. Mégis csak fajtárs, egy attraktív hölgyemény, akivel valószínűleg jól ki fog jönni. A férfi ezzel szemben sokkal pofátlanabb. Már épp szóra nyitná a száját, hogy bevédje magát, mikor Reydis emel szót mellette. Egy hálás mosolyt küld a nő felé, és egy önelégültet a vöröskének.*
-Köszi! *Rögtön él a szólás jogával.* Sernowey vagyok, de szólítsatok csak Kormosnak az egyszerűség kedvéért. Örülnék, ha mindenki egyenrangúként kezelne, akkor jól megleszünk.
*Ezt a férfinak mondja. Faji és nemi hovatartozása miatt gyakran negatívan diszkriminálják, ezt szeretné az elején tisztázni. Szinte biztos benne, hogy vannak olyanok a hajón, akiknél sokkal ügyesebb és tapasztaltabb, de ez majd úgyis nyilvánvaló lesz a számukra. Ezzel le is zárta a bemutatkozást, visszahuppan a székre, érdeklődve csatlakozik be a beszélgetésbe.*
-Nehéz lenne olyat kitalálni, ami egyedi nyomot hagy valakin. Bárki léphet szögbe, főleg itt a kikötő környékén, és a szömörce is elég elterjedt. Nem biztos, hogy a mi csapdánk, ami megsebezte, csak azért mert vakarózik. Egy talpsérülést amúgy is nehezen veszel észre, hiszen nem látod a lábát. Ha meg vastag talpú csizmát hord, olyan, mint halottnak a csók. Vannak már elég strapabíró talpak. *Száll rögtön szembe a felvetésekkel.* A fémhulladék nem túl feltűnő? *Fordul Reydishez.* A napfény, de még a holdfény is felhívhatja rá a figyelmet. Én inkább alig észrevehető csapdákat tudnék elképzelni. Ha van egy jó alkimistánk, akkor lehetne, hogy vékony, alig észrevehető, méreggel bekent szálakat feszítünk ki a védeni kívánt területeken. Ha belesétál, a méreg felszívódik a bőrén keresztül, és gyorsan megölheti vagy lebéníthatja.
*Hirtelen ez jutott eszébe, de ha még gondolkodik, lehet lesz jobb ötlete is.*
1059. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:09:01
Üzenet elküldve: 2017-07-06 13:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
*Magában nagyon jól mulat azon, hogy a langaléta Gavideg mindenkit kedvesnek szólít. Vérbeli kalóz a fickó, ez ebből is látszik. És ő még szőrös, tetovált és pocakos kalózokra számított! Nem baj, változik a világ. Ezt mutatja az is, hogy nem egy, hanem két sötételf nő is van a kabinban. Megnézi magának az idegent, aztán megpróbálja elhessegetni a féltékenykedő gondolatokat. Ezt segítendő inkább jó kislány módjára nagyon figyel Gavideg és Reydis mondandójára is.*
- Ez jó ötlet. Valami szögekkel kivert léc is jól jöhet, hátha belelépnek. És ha tudunk olyat csinálni, a fejükre is eshetne néhány kődarab. Aztán ott van, amikor valami kifeszített dolog jól arcon csap, mint az erdőben a faág, amikor elengeded. *Megerőltette magát és ezt produkálja utána. Talán nem is olyan rossz.*
- Shaia vagyok. *Bemutatkozik Reydis helyettesének is. Ha már a másik sötételf lesz a kisfőnök, akkor nem árt megismerkedni és jóban lenni vele.*
//Mindenki - Révészen//
*Magában nagyon jól mulat azon, hogy a langaléta Gavideg mindenkit kedvesnek szólít. Vérbeli kalóz a fickó, ez ebből is látszik. És ő még szőrös, tetovált és pocakos kalózokra számított! Nem baj, változik a világ. Ezt mutatja az is, hogy nem egy, hanem két sötételf nő is van a kabinban. Megnézi magának az idegent, aztán megpróbálja elhessegetni a féltékenykedő gondolatokat. Ezt segítendő inkább jó kislány módjára nagyon figyel Gavideg és Reydis mondandójára is.*
- Ez jó ötlet. Valami szögekkel kivert léc is jól jöhet, hátha belelépnek. És ha tudunk olyat csinálni, a fejükre is eshetne néhány kődarab. Aztán ott van, amikor valami kifeszített dolog jól arcon csap, mint az erdőben a faág, amikor elengeded. *Megerőltette magát és ezt produkálja utána. Talán nem is olyan rossz.*
- Shaia vagyok. *Bemutatkozik Reydis helyettesének is. Ha már a másik sötételf lesz a kisfőnök, akkor nem árt megismerkedni és jóban lenni vele.*
1058. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-07-06 10:32:16
Üzenet elküldve: 2017-07-06 10:32:16
ÚJ
![>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10880_1490455601_fel_elf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
*Reydis a fejéhez kap, elfelejtette bemutatni legújabb tagjukat a többieknek, akinek valami hasznát is tudja venni, mert ért a hajózáshoz elvileg.*
-Ő itt Sernowey az én jobb kezem és segítőm. *Mutatja be a kíváncsi közönségnek a sötételf nőt, aki tök jól mutatna Shaia mellett, mindketten szépek és erősnek tűnnek.*
-Ha szeretnél valamit mondani magadról csak nyugodtan. *Átadja a szólás jogát Sernoweynek, hátha beszól a vörös hajú elfnek a lánykás szólásáért, majd ha ismét övé a szólás joga, akkor szólal meg ismét.*
-Ez tetszik! Talán van valami altató mérgünk, amit beletehetnénk a szömörcékbe, amellett, hogy kap valami sérülést is a talpa, hogy biztos beivódjon az altató vagy kábító szerünk. Lehetne fémhulladék darab is, ami éles és fájdalmas. Ötlet, ellenvetés? *Kérdez a többiek felé, neki tetszik Lyi ötlete, egyből rá is harapott képletesen.*
//Mindenki - Révészen//
*Reydis a fejéhez kap, elfelejtette bemutatni legújabb tagjukat a többieknek, akinek valami hasznát is tudja venni, mert ért a hajózáshoz elvileg.*
-Ő itt Sernowey az én jobb kezem és segítőm. *Mutatja be a kíváncsi közönségnek a sötételf nőt, aki tök jól mutatna Shaia mellett, mindketten szépek és erősnek tűnnek.*
-Ha szeretnél valamit mondani magadról csak nyugodtan. *Átadja a szólás jogát Sernoweynek, hátha beszól a vörös hajú elfnek a lánykás szólásáért, majd ha ismét övé a szólás joga, akkor szólal meg ismét.*
-Ez tetszik! Talán van valami altató mérgünk, amit beletehetnénk a szömörcékbe, amellett, hogy kap valami sérülést is a talpa, hogy biztos beivódjon az altató vagy kábító szerünk. Lehetne fémhulladék darab is, ami éles és fájdalmas. Ötlet, ellenvetés? *Kérdez a többiek felé, neki tetszik Lyi ötlete, egyből rá is harapott képletesen.*
1057. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:31:53
Üzenet elküldve: 2017-06-29 17:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
~Hát te meg ki vagy?~ *merül fel rögvest a kérdés Lyi fejecskéjében. Na, persze azért nem fogja ezt csak így megkérdezni mindenki előtt, de azért igazán érdekelné a dolog. Aztán: *
-Szervusz kedves idegen *szólal meg a csöndben, még mindig állva. Végül is, amilyen magas, megvan ő mindenki háta mögött is, anélkül, hogy aggódnia kellene attól, hogy nem lát, vagy látják. *
-Ne haragudj kedves kapitányunk, de én szeretném előbb megismerni a lánykát az oldaladon. *Na, nem mintha nem bízna a kapitány ítélőképességében, de azért mégsem szeret felesleges, sőt, akár számára hasznos információkat egy idegen orrára kötni. Ha megtörténik a bemutatkozás, azután, hogy azt megköszönte, ha nem, akkor anélkül kér szót ismét: *
-A csapdákkal kapcsolatban szerintem vagy olyan csapdákat alkalmazzunk, ami... hát hogy mondjam. Szóval ami jelzést hagy maga után. Mindjárt elmagyarázom *vágja ki magát az esetleges kérdő tekintetek tüzéből. *
Szóval ami mind az illetőn egy látható nyomot hagy, például mérges-szömörce, vagy megfelelően megsebzi ahhoz, hogy arról később is tudjuk, hogy a csapdánkban járt. Olyasmire gondolok, mint például, mondjuk padlóból előcsapódó szögek, mert a talp nehezen gyógyul. Ha pedig nem akar nyomot hagyni, nem jön nehéz felszereléssel. Másrészt, úgy nehezebb lopni is. De ez beépíthető szekrényekbe, fiókokba, vagy ajtók mögé, hogy kinyitás után egy kellemes meglepetés fogadhassa az illetéktelen betolakodót. Sem láb, sem kéz, sem pedig arc sérülés nem gyógyul olyan könnyen, hogy azt elrejthesse.
*És ezzel immáron befejezte, körülnéz, majd ő is helyet foglal. Mindenkire figyel, készen a véleményekre. *
//Mindenki - Révészen//
~Hát te meg ki vagy?~ *merül fel rögvest a kérdés Lyi fejecskéjében. Na, persze azért nem fogja ezt csak így megkérdezni mindenki előtt, de azért igazán érdekelné a dolog. Aztán: *
-Szervusz kedves idegen *szólal meg a csöndben, még mindig állva. Végül is, amilyen magas, megvan ő mindenki háta mögött is, anélkül, hogy aggódnia kellene attól, hogy nem lát, vagy látják. *
-Ne haragudj kedves kapitányunk, de én szeretném előbb megismerni a lánykát az oldaladon. *Na, nem mintha nem bízna a kapitány ítélőképességében, de azért mégsem szeret felesleges, sőt, akár számára hasznos információkat egy idegen orrára kötni. Ha megtörténik a bemutatkozás, azután, hogy azt megköszönte, ha nem, akkor anélkül kér szót ismét: *
-A csapdákkal kapcsolatban szerintem vagy olyan csapdákat alkalmazzunk, ami... hát hogy mondjam. Szóval ami jelzést hagy maga után. Mindjárt elmagyarázom *vágja ki magát az esetleges kérdő tekintetek tüzéből. *
Szóval ami mind az illetőn egy látható nyomot hagy, például mérges-szömörce, vagy megfelelően megsebzi ahhoz, hogy arról később is tudjuk, hogy a csapdánkban járt. Olyasmire gondolok, mint például, mondjuk padlóból előcsapódó szögek, mert a talp nehezen gyógyul. Ha pedig nem akar nyomot hagyni, nem jön nehéz felszereléssel. Másrészt, úgy nehezebb lopni is. De ez beépíthető szekrényekbe, fiókokba, vagy ajtók mögé, hogy kinyitás után egy kellemes meglepetés fogadhassa az illetéktelen betolakodót. Sem láb, sem kéz, sem pedig arc sérülés nem gyógyul olyan könnyen, hogy azt elrejthesse.
*És ezzel immáron befejezte, körülnéz, majd ő is helyet foglal. Mindenkire figyel, készen a véleményekre. *
1056. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-26 13:26:27
Üzenet elküldve: 2017-06-26 13:26:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
*A kabin nem éppen fényűző, de sokkal jobbnak tűnik, mint amilyen a többi lehet, a barlanglakásokról nem is beszélve. Egyik sem túl bizalomgerjesztő, annak a tudatában sem, hogy Shaia aludt már sokkal rosszabb helyeken is. Ezek egyetlen mentsége, hogy nem hánykolódtak és így tengeribeteg sem tőlük.*
- Kösz. *Rémesen udvariasan köszöni meg a helyet, aztán él is a lehetőséggel. Lerakja a fenekét az egyik székre. A csapdákon másodjára is gondolkodik vagy egy percet, aztán pedig bamba ábrázatával adja mindenki tudtára, hogy nem jutott eszébe sokkal jobb az eddigieknél. Közbe hősiesen küzd, hogy úrinő maradjon és ne vakarja meg a bőrnadrágban viszkető combját.*
//Mindenki - Révészen//
*A kabin nem éppen fényűző, de sokkal jobbnak tűnik, mint amilyen a többi lehet, a barlanglakásokról nem is beszélve. Egyik sem túl bizalomgerjesztő, annak a tudatában sem, hogy Shaia aludt már sokkal rosszabb helyeken is. Ezek egyetlen mentsége, hogy nem hánykolódtak és így tengeribeteg sem tőlük.*
- Kösz. *Rémesen udvariasan köszöni meg a helyet, aztán él is a lehetőséggel. Lerakja a fenekét az egyik székre. A csapdákon másodjára is gondolkodik vagy egy percet, aztán pedig bamba ábrázatával adja mindenki tudtára, hogy nem jutott eszébe sokkal jobb az eddigieknél. Közbe hősiesen küzd, hogy úrinő maradjon és ne vakarja meg a bőrnadrágban viszkető combját.*
1055. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-21 15:21:23
Üzenet elküldve: 2017-06-21 15:21:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Egyáltalán nem erre számított, ami a hat év utáni boldog egymásra találást illeti. Már ha kettejük viszonyát lehetett valaha is boldognak mondani. Arra számított, hogy megkeresi Cliont, nem beszélnek majd sokat, csak elviszi valahová, kap egy rozoga ágyat, mint mindig, aztán mehet is amerre lát.
De nem, ehelyett annyit jártatta a száját, hogy talán egész életében nem beszélt még ennyit. Hosszú idő után újra kiönthette valakinek a lelkét. Most, ha csak egy kis időre is, de az a Nori van itt, akit annak idején megismerhetett. Ártatlan kislány reményteli szemekkel. Kár, hogy amint kilép ezen az ajtón, elhagyja a barlangot, azok a szemek újra el fognak veszni a vérvörös ködben, amit Nori démoni gondolatai alkotnak.*
- Clion. Én még mindig nem vagyok biztos benne, hogy érdemes ez ellen harcolni. Nézz csak rám, vagy magadra. Ha azok lennénk, akik egykoron, már rég ennek a világnak a martelékává váltunk volna. Így meg tudjuk magunkat védeni, így jobbak vagyunk mint mások. Ha jobbak vagyunk másoknál, akkor még jobbá kell válnunk, hogy kedvünk szerint alakítsuk ezt a szemetet, amit világnak neveznek.
*Most Ark szavait idézi. Clion nem is tudhatja, hogy Ark bizony nem abban fog segíteni neki, hogy legyőzze a benne lakozó szörnyeteget, sőt, ha minden igaz, a nő célja inkább az, hogy felébressze azt félálmából.
Pár pillanatot vár, majd feláll az ágyról, az ajtóhoz sétál, kinyitja, de mielőtt távozna, még megszólal, mert Clionnak nem akar hazudni.*
- Ark nem tud segíteni legyőzni a szörnyeteget. Ő maga is egy szörnyeteg, de benne nincs jóindulat. Abban fog segíteni nekem, hogy irányítani tudjam a belső démonomat, és ha egyszer sikerül, semmi gondom nem lesz többé, mert mindenki azt fogja tenni amit én akarok.
*Hangja továbbra is csilingelő, de egyre vészjóslóbb, démonibb, ahogy halad előre a mondandójában. Végül elhallgat, egy rövid hatásszünet erejéig ismét síri csend honol, majd megint a fiatal lány hangja vet véget ennek.*
- Nem ígérem meg, hogy estére vissza érek, de igyekszem. Addig vigyázz magadra!
*És most már újra az ártatlan kislány hangját hallhatja Clion, de már nem láthatja őt. Ahogy elköszönt tőle, a választ meg nem várva kilép az ajtón, elhagyja a barlangot, és futóléptekben indul arra, amerre elméletileg Ark-ot találja majd.*
*Egyáltalán nem erre számított, ami a hat év utáni boldog egymásra találást illeti. Már ha kettejük viszonyát lehetett valaha is boldognak mondani. Arra számított, hogy megkeresi Cliont, nem beszélnek majd sokat, csak elviszi valahová, kap egy rozoga ágyat, mint mindig, aztán mehet is amerre lát.
De nem, ehelyett annyit jártatta a száját, hogy talán egész életében nem beszélt még ennyit. Hosszú idő után újra kiönthette valakinek a lelkét. Most, ha csak egy kis időre is, de az a Nori van itt, akit annak idején megismerhetett. Ártatlan kislány reményteli szemekkel. Kár, hogy amint kilép ezen az ajtón, elhagyja a barlangot, azok a szemek újra el fognak veszni a vérvörös ködben, amit Nori démoni gondolatai alkotnak.*
- Clion. Én még mindig nem vagyok biztos benne, hogy érdemes ez ellen harcolni. Nézz csak rám, vagy magadra. Ha azok lennénk, akik egykoron, már rég ennek a világnak a martelékává váltunk volna. Így meg tudjuk magunkat védeni, így jobbak vagyunk mint mások. Ha jobbak vagyunk másoknál, akkor még jobbá kell válnunk, hogy kedvünk szerint alakítsuk ezt a szemetet, amit világnak neveznek.
*Most Ark szavait idézi. Clion nem is tudhatja, hogy Ark bizony nem abban fog segíteni neki, hogy legyőzze a benne lakozó szörnyeteget, sőt, ha minden igaz, a nő célja inkább az, hogy felébressze azt félálmából.
Pár pillanatot vár, majd feláll az ágyról, az ajtóhoz sétál, kinyitja, de mielőtt távozna, még megszólal, mert Clionnak nem akar hazudni.*
- Ark nem tud segíteni legyőzni a szörnyeteget. Ő maga is egy szörnyeteg, de benne nincs jóindulat. Abban fog segíteni nekem, hogy irányítani tudjam a belső démonomat, és ha egyszer sikerül, semmi gondom nem lesz többé, mert mindenki azt fogja tenni amit én akarok.
*Hangja továbbra is csilingelő, de egyre vészjóslóbb, démonibb, ahogy halad előre a mondandójában. Végül elhallgat, egy rövid hatásszünet erejéig ismét síri csend honol, majd megint a fiatal lány hangja vet véget ennek.*
- Nem ígérem meg, hogy estére vissza érek, de igyekszem. Addig vigyázz magadra!
*És most már újra az ártatlan kislány hangját hallhatja Clion, de már nem láthatja őt. Ahogy elköszönt tőle, a választ meg nem várva kilép az ajtón, elhagyja a barlangot, és futóléptekben indul arra, amerre elméletileg Ark-ot találja majd.*
1054. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-21 14:18:03
Üzenet elküldve: 2017-06-21 14:18:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Már nem tudta tovább magában tartani azt a sok kínt, mit még Rovéna elől is rejtegetett. Sosem akarta, hogy ilyen kiszolgáltatottnak, ilyen kétségbeesettnek lássák mások. Azt hitte sikerül egyedül megbirkóznia ezekkel az érzésekkel, amik már egészen gyerekkora óta kísérik. De most itt van ez a fiatal, a világ csak egy kis csücskét kóstolgató elveszett lélek, ki mint egykoron ő, keresi az útját, keresi a reményt, és önmagát. Ha belegondol, Ras is ezt tette ennyi idősen, csakhogy mellette nem volt senki, ki ha letért a rossz útról visszaterelgette volna. Egyedül volt, s egyedül küzdött minden egyes nap. Ki tudja, talán ha talál valakit, akihez tartozhat egészen máshogy alakul a sorsa.
Úgy érzi neki már úgyis mindegy, de kapott egy újabb esélyt az élettől, hogy megmentse Norit. Talán így feloldozást nyer mindazért a sok ocsmányságért, amit elkövetett. Mégis, mikor szóra nyitja a száját egészen más, félelmetes dolgok buknak ki belőle. A tehetetlenség, és bizonytalanság elveszi az eszét, s úgy viselkedik, mint akinek végleg elmentek otthonról, ezzel halálra rémítve, sőt még inkább összezavarva szerencsétlen lányt. De ő nem szól semmit, csak némán kuporog a baljós félhomályban. A látványa úgy hat Rasdeherre, mint egy józanító arculcsapás. ~Nézd meg mit tettél, te őrült faszkalap! Ne hagyd még egyszer magára! Gyerünk, menj oda, ne csak bámulj rá!~ Hiába minden, testének már nem ő parancsol. Egy rég nem látott ismerőse látogatta meg szívének sötét mélységeiből, kinek neve félelem. Úgy hitte többé már nem látják egymást, sőt már el is felejtette milyen érzés is az, mikor földöntúli erejével megragadja a szívét, és kiszorít belőle mindent. De most fél, sőt retteg, hogy Rovéna után Norileinát is elveszíti. Mégsem tudja mit tehetne.
Azonban mikor a nő visszafordul az ajtóból, és a karjaiba zárja a kannibál megdermedt porhüvelyét újra szavak szöknek a nyelvére.*
-Nori... amit az előbb mondtam az nem igaz! Te nem olyan vagy, mint én! Benned még ott van az, ami belőlem hiányzik. A hit, hogy sikerül legyőznöd a benned élő szörnyet. Sokszor hibáztam, de mostantól vigyázok rád, rendben? Nem hagyom, hogy olyanná válj, mint én!
*Nehezére esik mindezt kiadni magából, hisz az őszinteség sosem tartozott az erényei közé. Hangja erőtlen, és talán bizonytalan is. Nem biztos abban, hogy képes lesz betartani az imént tett ígéretét.*
-De meg kell találnod a saját hangod is a többi közt! Neked kell rájönnöd, melyik vagy te.
*Néhány pillanatot még hagy magának, hogy feldolgozzon mindent, majd kiszakad a lány öleléséből, és mosolya újra felbukkan.*
-Ha úgy érzed ez az Ark segíthet ebben, akkor ne várj sokáig azzal, hogy megkeresd. Nekem még van néhány elintéznivalóm, de ha nem jön közbe semmi, akkor az éjszaka itt találkozunk. Addigra lerendezem, hogy maradhass legalább addig, míg nem találunk neked valami normális szállást!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Már nem tudta tovább magában tartani azt a sok kínt, mit még Rovéna elől is rejtegetett. Sosem akarta, hogy ilyen kiszolgáltatottnak, ilyen kétségbeesettnek lássák mások. Azt hitte sikerül egyedül megbirkóznia ezekkel az érzésekkel, amik már egészen gyerekkora óta kísérik. De most itt van ez a fiatal, a világ csak egy kis csücskét kóstolgató elveszett lélek, ki mint egykoron ő, keresi az útját, keresi a reményt, és önmagát. Ha belegondol, Ras is ezt tette ennyi idősen, csakhogy mellette nem volt senki, ki ha letért a rossz útról visszaterelgette volna. Egyedül volt, s egyedül küzdött minden egyes nap. Ki tudja, talán ha talál valakit, akihez tartozhat egészen máshogy alakul a sorsa.
Úgy érzi neki már úgyis mindegy, de kapott egy újabb esélyt az élettől, hogy megmentse Norit. Talán így feloldozást nyer mindazért a sok ocsmányságért, amit elkövetett. Mégis, mikor szóra nyitja a száját egészen más, félelmetes dolgok buknak ki belőle. A tehetetlenség, és bizonytalanság elveszi az eszét, s úgy viselkedik, mint akinek végleg elmentek otthonról, ezzel halálra rémítve, sőt még inkább összezavarva szerencsétlen lányt. De ő nem szól semmit, csak némán kuporog a baljós félhomályban. A látványa úgy hat Rasdeherre, mint egy józanító arculcsapás. ~Nézd meg mit tettél, te őrült faszkalap! Ne hagyd még egyszer magára! Gyerünk, menj oda, ne csak bámulj rá!~ Hiába minden, testének már nem ő parancsol. Egy rég nem látott ismerőse látogatta meg szívének sötét mélységeiből, kinek neve félelem. Úgy hitte többé már nem látják egymást, sőt már el is felejtette milyen érzés is az, mikor földöntúli erejével megragadja a szívét, és kiszorít belőle mindent. De most fél, sőt retteg, hogy Rovéna után Norileinát is elveszíti. Mégsem tudja mit tehetne.
Azonban mikor a nő visszafordul az ajtóból, és a karjaiba zárja a kannibál megdermedt porhüvelyét újra szavak szöknek a nyelvére.*
-Nori... amit az előbb mondtam az nem igaz! Te nem olyan vagy, mint én! Benned még ott van az, ami belőlem hiányzik. A hit, hogy sikerül legyőznöd a benned élő szörnyet. Sokszor hibáztam, de mostantól vigyázok rád, rendben? Nem hagyom, hogy olyanná válj, mint én!
*Nehezére esik mindezt kiadni magából, hisz az őszinteség sosem tartozott az erényei közé. Hangja erőtlen, és talán bizonytalan is. Nem biztos abban, hogy képes lesz betartani az imént tett ígéretét.*
-De meg kell találnod a saját hangod is a többi közt! Neked kell rájönnöd, melyik vagy te.
*Néhány pillanatot még hagy magának, hogy feldolgozzon mindent, majd kiszakad a lány öleléséből, és mosolya újra felbukkan.*
-Ha úgy érzed ez az Ark segíthet ebben, akkor ne várj sokáig azzal, hogy megkeresd. Nekem még van néhány elintéznivalóm, de ha nem jön közbe semmi, akkor az éjszaka itt találkozunk. Addigra lerendezem, hogy maradhass legalább addig, míg nem találunk neked valami normális szállást!
1053. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-21 02:52:03
Üzenet elküldve: 2017-06-21 02:52:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A férfi további piszkálódása már nem is igazán érdekli, mert az előbb feltett kérdése mélyen elgondolkoztatta. Nem kell sokat várni arra, hogy megeredjen Nori nyelve, és csak beszél, csak beszél végeláthatatlanul. Maga sem veszi észre, mennyire kitárta minden kínját-baját most Clionnak, de talán nem is baj. Ki másnak mondaná el, ha nem neki?
Még folytatná, ám Ras éles hangja zökkenti ki a gondolataiból. Ijedten összerezzen, mikor a férfi hosszas káromkodások közepette adja a tudtára, hogy ő hogyan is vélekedik erről az egészről. Amit most hall, az nem vígasztalja egy kicsit sem. Clion szavaiból úgy veszi ki, hogy ebből a helyzetből már nincs menekvés, és mindketten örökké szörnyetegek maradnak. Sőt, most úgy látja, Clion nem is igazán harcol ellene.
~Lehet, hogy neki van igaza. Magamat teszem tönkre még jobban az örökös belső vívódással.~
Lehajtja a fejét, már-már majdnem elsírja magát tehetetlenségében, amikor Clionnak sikerül egy percen belül másodszor is halálra ijesztenie szerencsétlen lányt. A férfi felkiáltását, majd egy hatalmas csattanást hall, a következő pillanatban pedig már a tündér szíve gurul a látóterébe.*
- Baszd meg!
*Erre már ő sem tud másképp reagálni miközben hátra ugrik, ameddig csak tud. Ha nem lenne a barlangnak fala, akkor lehet, hogy a lány kirepülne a világból, annyira megijedt ettől a váratlan fordulattól.
Eltelik pár pillanat, Nori a sarokban magát összehúzva reszket. Ilyennek még soha nem látta Cliont. Lehet, hogy láthatta volna, de nem látta, és most is meglepetésként érte ez az egész.
Lassan összeszedi magát, feláll, megigazítja a ruháját és az ajtó felé indul.*
- Azt hiszem, ideje mennem. Ne haragudj, amiért felzaklattalak.
*Pedig nem is az ő hibája. Clion kérdezett, ő pedig csak őszintén válaszolt, és ez lett a vége. De ebből is látszik, mennyire undorító alakokról van szó. Szörnyetegekről, akik menekülni próbálnak a sorsuk elől, de mind hiába.*
- Köszönöm amit értem tettél. Nem csak ma, hanem az egész életemben. Nem fogom tudni neked viszonozni.
*Nyúl a kilincsért, de valamiért képtelen távozni. Elfordul az ajtótól, és most az ágyon ülő férfit bámulja egy ideig, majd leül mellé.*
- Figyelj. Tudom, hogy nehéz, sokszor lehetetlenül, borzasztóan nehéz, de...
*Nem is tudja már mit akart mondani. Túl sok gondolat kavarog a fejében ahhoz, hogy épkézláb mondatokat tudjon összerakni. A beszéd helyett inkább bizonytalanul átöleli Cliont. Az ölelés nem baráti, nem szeretetről szól, csupán így akarja kifejezni társa számára, hogy nincsenek egyedül.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A férfi további piszkálódása már nem is igazán érdekli, mert az előbb feltett kérdése mélyen elgondolkoztatta. Nem kell sokat várni arra, hogy megeredjen Nori nyelve, és csak beszél, csak beszél végeláthatatlanul. Maga sem veszi észre, mennyire kitárta minden kínját-baját most Clionnak, de talán nem is baj. Ki másnak mondaná el, ha nem neki?
Még folytatná, ám Ras éles hangja zökkenti ki a gondolataiból. Ijedten összerezzen, mikor a férfi hosszas káromkodások közepette adja a tudtára, hogy ő hogyan is vélekedik erről az egészről. Amit most hall, az nem vígasztalja egy kicsit sem. Clion szavaiból úgy veszi ki, hogy ebből a helyzetből már nincs menekvés, és mindketten örökké szörnyetegek maradnak. Sőt, most úgy látja, Clion nem is igazán harcol ellene.
~Lehet, hogy neki van igaza. Magamat teszem tönkre még jobban az örökös belső vívódással.~
Lehajtja a fejét, már-már majdnem elsírja magát tehetetlenségében, amikor Clionnak sikerül egy percen belül másodszor is halálra ijesztenie szerencsétlen lányt. A férfi felkiáltását, majd egy hatalmas csattanást hall, a következő pillanatban pedig már a tündér szíve gurul a látóterébe.*
- Baszd meg!
*Erre már ő sem tud másképp reagálni miközben hátra ugrik, ameddig csak tud. Ha nem lenne a barlangnak fala, akkor lehet, hogy a lány kirepülne a világból, annyira megijedt ettől a váratlan fordulattól.
Eltelik pár pillanat, Nori a sarokban magát összehúzva reszket. Ilyennek még soha nem látta Cliont. Lehet, hogy láthatta volna, de nem látta, és most is meglepetésként érte ez az egész.
Lassan összeszedi magát, feláll, megigazítja a ruháját és az ajtó felé indul.*
- Azt hiszem, ideje mennem. Ne haragudj, amiért felzaklattalak.
*Pedig nem is az ő hibája. Clion kérdezett, ő pedig csak őszintén válaszolt, és ez lett a vége. De ebből is látszik, mennyire undorító alakokról van szó. Szörnyetegekről, akik menekülni próbálnak a sorsuk elől, de mind hiába.*
- Köszönöm amit értem tettél. Nem csak ma, hanem az egész életemben. Nem fogom tudni neked viszonozni.
*Nyúl a kilincsért, de valamiért képtelen távozni. Elfordul az ajtótól, és most az ágyon ülő férfit bámulja egy ideig, majd leül mellé.*
- Figyelj. Tudom, hogy nehéz, sokszor lehetetlenül, borzasztóan nehéz, de...
*Nem is tudja már mit akart mondani. Túl sok gondolat kavarog a fejében ahhoz, hogy épkézláb mondatokat tudjon összerakni. A beszéd helyett inkább bizonytalanul átöleli Cliont. Az ölelés nem baráti, nem szeretetről szól, csupán így akarja kifejezni társa számára, hogy nincsenek egyedül.*
1052. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-21 02:19:53
Üzenet elküldve: 2017-06-21 02:19:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
-Na, most már jobban elhiszem, hogy hálás vagy. Így már mindjárt más!
*Nem mintha neki szokása lenne meghálálni a dolgokat... Általában elveszi amit szeretne, minden lelkiismeret fordulás nélkül. Áttapos mindenkin, ha erre van szükség, és vissza sem pillant szerencsétlenekre. De azért szereti hallani, mikor mások hálálkodnak neki. Az valahogy teljesen más érzés.
Beletúr mostanra egészen dúsra nőtt, bozontos hajába, majd némi töprengés után válaszol a feltett kérdésre.*
-Felőlem aztán aludhatsz a hideg földön! Ez az én ágyam, biztos nem adom!
*Könnyelműen vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné a másik sorsa. Sajnos azonban mindketten tudják, hogy nem így van.*
-De majd segítek...
*Hatalmas sóhajjal akar ismét hatni a lányra, bár ez most még szerinte sem sikerül túl meggyőzőre. Ha nem is csinál meg helyette mindent, legalább összeszedi azokat a dolgokat, amire szüksége lehet. Már ez is nagy segítség Rasdehertől, ennél többet pedig ne is várjon. Túl öregnek érzi már magát ahhoz, hogy huszonéves kislányokra vigyázzon, és a kedvükre tegyen. S mint korábban is kifejtette, van jelenleg elég problémája.
Ellenben a következő monológ végleg a szakadék szélére sodorja. Érzelmei elszabadulnak, ahogy hallgatja, és nem képes kontrollálni saját gondolatait. Minden szava olyan ismerős, mégis annyira fájdalmas. Ismerős, mert Ras is hasonlóan vélekedik magáról, fájdalmas, mert ennek ellenére sem próbálta megakadályozni, hogy Norit elnyelje a sötétség. Kezei ökölbe szorulnak, szája széle a méregtől, s a tehetetlenségtől alig láthatóan rángani kezd. Az álarc lehull, az igazi Rasdeher elszabadul. Az első dolog, mi a kezébe kerül egy szerencsétlen párna, mi rögtön a barlang érdes falához hajítva végzi. A férfi nem szól semmit, csak jól hallható zihálásba kezd.*
-Nem tudom mi a retkes kurva életért jöttünk világra, Nori, de azt tudom, hogy hasonlítunk. Pedig sokáig mennyire reménykedtem benne, hogy csak én vagyok ilyen! Abban, hogy nem születik több ilyen korcs a világra. De nem, rájöttem, hogy nem ilyennek születtünk. Mások tettek minket ezzé, amik ma vagyunk, más emberek miatt váltunk szörnyeteggé. Nincs más dolgunk, csak visszaadni azt, amit kaptunk! Hisz mindenki azt mondja, hogy jobb adni, mint kapni. Szeretném megtapasztalni ezt, szeretném megtudni, hogy milyen érzés!
*Kiszakad belőle minden egyszerre, akárcsak egy kopott, sáros zsákból az évek óta benne tárolt gabona. Rápillant az ágya mellett békésen csücsülő zsákra, és egy pillanatra némán elkomorodik.*
-Ez mindenért a hibás!
*Olyan lendülettel rúg bele a zsákba, hogy a tündér belsőségek mind a talajon kötnek ki. Most nem bánja ezt, ki kell adnia magából az összes feszültséget.*
-Sajnálom...
*Szinte suttogva ejti ki ezt az egyetlen szót, miközben mozdulatlanul a talajt bámulja.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
-Na, most már jobban elhiszem, hogy hálás vagy. Így már mindjárt más!
*Nem mintha neki szokása lenne meghálálni a dolgokat... Általában elveszi amit szeretne, minden lelkiismeret fordulás nélkül. Áttapos mindenkin, ha erre van szükség, és vissza sem pillant szerencsétlenekre. De azért szereti hallani, mikor mások hálálkodnak neki. Az valahogy teljesen más érzés.
Beletúr mostanra egészen dúsra nőtt, bozontos hajába, majd némi töprengés után válaszol a feltett kérdésre.*
-Felőlem aztán aludhatsz a hideg földön! Ez az én ágyam, biztos nem adom!
*Könnyelműen vonja meg a vállát, mintha nem is érdekelné a másik sorsa. Sajnos azonban mindketten tudják, hogy nem így van.*
-De majd segítek...
*Hatalmas sóhajjal akar ismét hatni a lányra, bár ez most még szerinte sem sikerül túl meggyőzőre. Ha nem is csinál meg helyette mindent, legalább összeszedi azokat a dolgokat, amire szüksége lehet. Már ez is nagy segítség Rasdehertől, ennél többet pedig ne is várjon. Túl öregnek érzi már magát ahhoz, hogy huszonéves kislányokra vigyázzon, és a kedvükre tegyen. S mint korábban is kifejtette, van jelenleg elég problémája.
Ellenben a következő monológ végleg a szakadék szélére sodorja. Érzelmei elszabadulnak, ahogy hallgatja, és nem képes kontrollálni saját gondolatait. Minden szava olyan ismerős, mégis annyira fájdalmas. Ismerős, mert Ras is hasonlóan vélekedik magáról, fájdalmas, mert ennek ellenére sem próbálta megakadályozni, hogy Norit elnyelje a sötétség. Kezei ökölbe szorulnak, szája széle a méregtől, s a tehetetlenségtől alig láthatóan rángani kezd. Az álarc lehull, az igazi Rasdeher elszabadul. Az első dolog, mi a kezébe kerül egy szerencsétlen párna, mi rögtön a barlang érdes falához hajítva végzi. A férfi nem szól semmit, csak jól hallható zihálásba kezd.*
-Nem tudom mi a retkes kurva életért jöttünk világra, Nori, de azt tudom, hogy hasonlítunk. Pedig sokáig mennyire reménykedtem benne, hogy csak én vagyok ilyen! Abban, hogy nem születik több ilyen korcs a világra. De nem, rájöttem, hogy nem ilyennek születtünk. Mások tettek minket ezzé, amik ma vagyunk, más emberek miatt váltunk szörnyeteggé. Nincs más dolgunk, csak visszaadni azt, amit kaptunk! Hisz mindenki azt mondja, hogy jobb adni, mint kapni. Szeretném megtapasztalni ezt, szeretném megtudni, hogy milyen érzés!
*Kiszakad belőle minden egyszerre, akárcsak egy kopott, sáros zsákból az évek óta benne tárolt gabona. Rápillant az ágya mellett békésen csücsülő zsákra, és egy pillanatra némán elkomorodik.*
-Ez mindenért a hibás!
*Olyan lendülettel rúg bele a zsákba, hogy a tündér belsőségek mind a talajon kötnek ki. Most nem bánja ezt, ki kell adnia magából az összes feszültséget.*
-Sajnálom...
*Szinte suttogva ejti ki ezt az egyetlen szót, miközben mozdulatlanul a talajt bámulja.*
1051. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-21 00:58:18
Üzenet elküldve: 2017-06-21 00:58:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
- Én értékelem! Azért jártatom a számat, hogy elmondjam mennyire hálás vagyok!
*Mondja cinikusan. Néha úgy gondolja, Clion nem is figyel rá, mert ő tényleg értékeli a szobát. Az csak egy dolog, hogy a maga fura módján, de ha valakinek, akkor neki meg kéne értenie, hogy mire gondol Nori a szavai mögött.
Aztán már megint a korával piszkálja. Hát már sosem hagyja abba? Nem, valószínűleg nem, hisz ez az egyik téma, amivel Clion könnyedén ki tudja hozni a lányt a sodrából, és a helyzetek többségében él is ezzel. Nori persze most is, mint mindig, olyan vörös lesz mérgében, mint egy paradicsom, amire még rátesz egy lapáttal az is, hogy most le sem ordíthatja a fejét, hogy fejezze be, mert akkor a következő pillanatban már a barlang többi lakójának mogorva tekintete szegeződne az ártatlan lánykára.*
- Miért, szerinted a földön fogok majd aludni? Vagy berendezed nekem, vagy te alszol a hideg kövön, ennyi az egész.
*Egy hatalmas sóhaj kíséretében a falnak dől. Milyen jó végre csak úgy ülni egy nyugodt, védett helyen, mindenféle hülyeség miatt civakodni legjobb barátjával. Sokkal inkább meg tudná ezt szokni, mint az élet-halál harcot, ami odakinn folyik. Tegnap este szerencséje volt, de csak idők kérdése, hogy mikor lesz a vadászból űzött vad.
Ark is veszélyes. Az is lehet, hogy most látják egymást utloljára, de erről inkább nem beszél a férfinek, mert akkor tényleg nem engedné el őt Arkhoz. Márpedig látnia kell. Az a lány az egyetlen, aki választ adhat kételyeire, és elvezetheti Sa'Terethhez.
Clion kérdésére felnéz rá, de nem szólal meg rögtön. Neki is át kell gondolnia, hogy erre mit válaszoljon.*
- Igazából jogos a kérdésed. Akkoriban te voltál az egyetlen reményem, mert annak ellenére, hogy hasonlóan bántál velem, mint a többiek, te mégsem egy kedved szerint irányítható bábot láttál bennem, akit kihasználhatsz. Rengetegszer láttad a kétségbeesett, segítségre vágyó tekintetemet, de nem tettél semmit. Végül magamtól kellett kiszabadulnom. Akkor csalódtam benned, de ma már nem haragszom. Tudod miért nem? Mert tudom, hogy nem azért nem segítettél, mert nem akartál, hanem valami egészen más okod volt rá, amiről én nem tudok. Talán egyszer majd elmondod, miért döntöttél így, de nem sürgetlek.
Ami pedig engem illet, én magam sem tudom igazán, mi vagyok. Egy megcsonkított, céltalanul a világban bolyongó lélek, aki csak arra vágyik, hogy megtalálja a helyét, vagy egy kegyetlen gyilkos, egy démon, aki minden sarkon az áldozatát lesi, hogy őrült vágyainak eleget tehessen? Talán mindkettő, talán egyik sem. Erre keresem én is a választ, és pontosan ez az oka, amiért meg kell látogatnom azt a személyt, akiről beszéltem. Ő lehet, hogy választ adhat a kérdéseimre.
*Rég volt már, hogy ennyit beszélt, főleg legbelső gondolatairól. Még Noleinak sem mutatta meg az igazi önmagát. Nem merte. A kis fehér tündér pedig nem ismeri az egész múltját sem, biztosan nem értett volna semmit. De Clion más, ő pontosan tudja mi történt, és hogyan vált az ártatlan szemű kislányból érzéketlen gyilkos.*
- Amikor megöltem azt a tündért, az... az nem én voltam. Akkor nem én irányítottam a testemet, hanem valami más, valami gonosz, valami... hátborzongató! Érted? Lassan már saját magamtól is félek, de a legfélelmetesebb az egészben, hogy élvezem. Élvezem, hogy félek. Tényleg őrült vagyok, igaz?
*Halkan nevetgélni kezd. Most szó szerint kineveti magát, mert kevés ilyen korcs lény élhet mint ő. Tönkretették, és ezen már senki sem tud változtatni. Talán az egyetlen út, hogy újra kihúzhassa magát és büszkén járjon a világban az az, hogy átadja magát a végtelen sötétségnek, vagy esetleg... van más megoldás?*
- Én értékelem! Azért jártatom a számat, hogy elmondjam mennyire hálás vagyok!
*Mondja cinikusan. Néha úgy gondolja, Clion nem is figyel rá, mert ő tényleg értékeli a szobát. Az csak egy dolog, hogy a maga fura módján, de ha valakinek, akkor neki meg kéne értenie, hogy mire gondol Nori a szavai mögött.
Aztán már megint a korával piszkálja. Hát már sosem hagyja abba? Nem, valószínűleg nem, hisz ez az egyik téma, amivel Clion könnyedén ki tudja hozni a lányt a sodrából, és a helyzetek többségében él is ezzel. Nori persze most is, mint mindig, olyan vörös lesz mérgében, mint egy paradicsom, amire még rátesz egy lapáttal az is, hogy most le sem ordíthatja a fejét, hogy fejezze be, mert akkor a következő pillanatban már a barlang többi lakójának mogorva tekintete szegeződne az ártatlan lánykára.*
- Miért, szerinted a földön fogok majd aludni? Vagy berendezed nekem, vagy te alszol a hideg kövön, ennyi az egész.
*Egy hatalmas sóhaj kíséretében a falnak dől. Milyen jó végre csak úgy ülni egy nyugodt, védett helyen, mindenféle hülyeség miatt civakodni legjobb barátjával. Sokkal inkább meg tudná ezt szokni, mint az élet-halál harcot, ami odakinn folyik. Tegnap este szerencséje volt, de csak idők kérdése, hogy mikor lesz a vadászból űzött vad.
Ark is veszélyes. Az is lehet, hogy most látják egymást utloljára, de erről inkább nem beszél a férfinek, mert akkor tényleg nem engedné el őt Arkhoz. Márpedig látnia kell. Az a lány az egyetlen, aki választ adhat kételyeire, és elvezetheti Sa'Terethhez.
Clion kérdésére felnéz rá, de nem szólal meg rögtön. Neki is át kell gondolnia, hogy erre mit válaszoljon.*
- Igazából jogos a kérdésed. Akkoriban te voltál az egyetlen reményem, mert annak ellenére, hogy hasonlóan bántál velem, mint a többiek, te mégsem egy kedved szerint irányítható bábot láttál bennem, akit kihasználhatsz. Rengetegszer láttad a kétségbeesett, segítségre vágyó tekintetemet, de nem tettél semmit. Végül magamtól kellett kiszabadulnom. Akkor csalódtam benned, de ma már nem haragszom. Tudod miért nem? Mert tudom, hogy nem azért nem segítettél, mert nem akartál, hanem valami egészen más okod volt rá, amiről én nem tudok. Talán egyszer majd elmondod, miért döntöttél így, de nem sürgetlek.
Ami pedig engem illet, én magam sem tudom igazán, mi vagyok. Egy megcsonkított, céltalanul a világban bolyongó lélek, aki csak arra vágyik, hogy megtalálja a helyét, vagy egy kegyetlen gyilkos, egy démon, aki minden sarkon az áldozatát lesi, hogy őrült vágyainak eleget tehessen? Talán mindkettő, talán egyik sem. Erre keresem én is a választ, és pontosan ez az oka, amiért meg kell látogatnom azt a személyt, akiről beszéltem. Ő lehet, hogy választ adhat a kérdéseimre.
*Rég volt már, hogy ennyit beszélt, főleg legbelső gondolatairól. Még Noleinak sem mutatta meg az igazi önmagát. Nem merte. A kis fehér tündér pedig nem ismeri az egész múltját sem, biztosan nem értett volna semmit. De Clion más, ő pontosan tudja mi történt, és hogyan vált az ártatlan szemű kislányból érzéketlen gyilkos.*
- Amikor megöltem azt a tündért, az... az nem én voltam. Akkor nem én irányítottam a testemet, hanem valami más, valami gonosz, valami... hátborzongató! Érted? Lassan már saját magamtól is félek, de a legfélelmetesebb az egészben, hogy élvezem. Élvezem, hogy félek. Tényleg őrült vagyok, igaz?
*Halkan nevetgélni kezd. Most szó szerint kineveti magát, mert kevés ilyen korcs lény élhet mint ő. Tönkretették, és ezen már senki sem tud változtatni. Talán az egyetlen út, hogy újra kihúzhassa magát és büszkén járjon a világban az az, hogy átadja magát a végtelen sötétségnek, vagy esetleg... van más megoldás?*
1050. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-21 00:32:44
Üzenet elküldve: 2017-06-21 00:32:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
-Kétségtelenül nem egy kastély, de azért igazán értékelhetnéd jobban! Itt nem valószínű, hogy bárki megtalál, és egyébként is elég jól védhető. Egy tucat ember is könnyedén be tudná védeni ezt a helyet, amíg az erejük tart. Meg egyébként is, ha van valami, elvileg valamiféle hajót is szereztek a többiek, amíg távol voltam. Azt még a saját szememmel is látnom kell, ezidáig nem volt rá időm.
*Mivel Norinak nem volt ellenvetése a témát lezártnak tekinthetik. Már csak a többieket kell meggyőznie, hogy ne legyen semmiféle összetűzés. Nem tenne jót senkinek, ha már most rögtön neki esnének. Teliirrel kettesben nem bírnának el mindenkivel. De erre már van is egy terve. Egy könnyed kis hazugság, és máris jobb helyzetből indul. Ha elhiteti mindenkivel, hogy ez a furcsa nőszemély a régen látott húgocskája, és a hasznukra válik, rögtön hamarabb mennek bele az ideiglenes maradásába.*
-Berendezni neked? Az ilyen megszólalásaid után mindig eszembe jut az a merész kijelentésed, miszerint te már egy felnőtt nő vagy!
*Ilyenkor mindig nevethetnékje támad, ezért meg is enged magának egy magához mérten könnyed kuncogást.
Felül az ágy szélére, majd onnan figyeli Norit. Egy fiatal, határozott nőstény démont lát, kinek szemében ott bujkál még mindig valami teljesen kiszámíthatatlan, nehezen megfogalmazható csillogás.*
-Még sosem kérdeztem meg... de kint arról beszéltél, hogy jól bántak veled, de te mégis úgy élted meg ezt, mintha fogva tartanának. Erről jutott eszembe a kérdés. Én is ott voltam, tudtam mit csinálnak veled, mégis hozzám jöttél először. Miért bízol meg bennem azok után is? Nem látom a szemedben azt tüzet, ami ott van az emberek szemében, mikor az áldozatukra pillantanak.
-Kétségtelenül nem egy kastély, de azért igazán értékelhetnéd jobban! Itt nem valószínű, hogy bárki megtalál, és egyébként is elég jól védhető. Egy tucat ember is könnyedén be tudná védeni ezt a helyet, amíg az erejük tart. Meg egyébként is, ha van valami, elvileg valamiféle hajót is szereztek a többiek, amíg távol voltam. Azt még a saját szememmel is látnom kell, ezidáig nem volt rá időm.
*Mivel Norinak nem volt ellenvetése a témát lezártnak tekinthetik. Már csak a többieket kell meggyőznie, hogy ne legyen semmiféle összetűzés. Nem tenne jót senkinek, ha már most rögtön neki esnének. Teliirrel kettesben nem bírnának el mindenkivel. De erre már van is egy terve. Egy könnyed kis hazugság, és máris jobb helyzetből indul. Ha elhiteti mindenkivel, hogy ez a furcsa nőszemély a régen látott húgocskája, és a hasznukra válik, rögtön hamarabb mennek bele az ideiglenes maradásába.*
-Berendezni neked? Az ilyen megszólalásaid után mindig eszembe jut az a merész kijelentésed, miszerint te már egy felnőtt nő vagy!
*Ilyenkor mindig nevethetnékje támad, ezért meg is enged magának egy magához mérten könnyed kuncogást.
Felül az ágy szélére, majd onnan figyeli Norit. Egy fiatal, határozott nőstény démont lát, kinek szemében ott bujkál még mindig valami teljesen kiszámíthatatlan, nehezen megfogalmazható csillogás.*
-Még sosem kérdeztem meg... de kint arról beszéltél, hogy jól bántak veled, de te mégis úgy élted meg ezt, mintha fogva tartanának. Erről jutott eszembe a kérdés. Én is ott voltam, tudtam mit csinálnak veled, mégis hozzám jöttél először. Miért bízol meg bennem azok után is? Nem látom a szemedben azt tüzet, ami ott van az emberek szemében, mikor az áldozatukra pillantanak.
1049. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-21 00:05:15
Üzenet elküldve: 2017-06-21 00:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Ilyenkor azért örül, hogy nem nőtt olyan nagyra, mint mondjuk az ork, akivel az egész probléma kezdődött, amibe Nori most nyakig benne van. Nagyobb gond nélkül csusszan be a barlang szűk bejáratán továbbra is csendben, hisz meg lett neki tiltva, hogy beszéljen.
A fényviszonyok nem a legjobbak, de mit is várhatna egy barlangtól? A fáklyák azért megvilágítják annyira a termet, hogy rendesen lehessen látni.
Nori csak csendben körbenéz. Az első dolog amit keres, az a menekülőút. Ez már az elmúlt években rögszeméjévé vált. Főleg azért, mert amikor abba a mély és véget nem érő katlanba kísérték, ezt nem tette meg, és mire megszökhetett volna már minden lehetséges kiutat elvágtak előle.
Ő maga sem érti miért tart ennyire ettől a helyzettől, hisz biztosan nem lesz semmi gond, főleg azért, mert itt van vele Clion. Mindezek ellenére, ahogy a többi hálóterem felé néz, úgy érzi, mintha vad és éhes oroszlánok várnának rá a zárt ajtók mögött.
Megrázza a fejét, elhessegeti a démoni gondolatokat, és követi Cliont egy másik hálóterembe, ami bizonyára az övé. Nem biztos abban, hogy most már beszélhet, de kérdezték, szóval halkan válaszol.*
- Igazából valami szebbre és kényelmesebbre számítottam, ami egy ilyen hölgynek illik, mint én, de most az egyszer megteszi ez is. *Elmosolyodik picit.* Ne aggódj. Eddig egy összedőlt ház pincéjében aludtam, de most ott egy felvágott tündér pihen. Ahhoz a helyhez képest ez egy kész palota.
*Jobb híjján letérdel, és sarkaira ülve jelzi, hogy ez a szoba mostantól ugyanannyira az ő tulajdona is, mint Clioné, bár érzi, hogy ebbe azért még másoknak is lesz beleszólása. Azoknak, akik miatt csendben kell lennie. Biztos benne, hogy a férfinek lesz még gondja abból, hogy most idehozta őt, de ez már nem az ő baja.*
- Úgysem maradok most itt sokáig. Addig lesz időd berendezni nekem. Meg eltűntetni azt onnan.
*Mutat a táskára. Clion tényleg úgy bánik azokkal a szervekkel, mintha élete ajándékáról lenne szó. Nori azért reméli, hogy mikor itt szeretne aludni, azok már valahol máshol lesznek, például a kannibál gyomrában.*
*Ilyenkor azért örül, hogy nem nőtt olyan nagyra, mint mondjuk az ork, akivel az egész probléma kezdődött, amibe Nori most nyakig benne van. Nagyobb gond nélkül csusszan be a barlang szűk bejáratán továbbra is csendben, hisz meg lett neki tiltva, hogy beszéljen.
A fényviszonyok nem a legjobbak, de mit is várhatna egy barlangtól? A fáklyák azért megvilágítják annyira a termet, hogy rendesen lehessen látni.
Nori csak csendben körbenéz. Az első dolog amit keres, az a menekülőút. Ez már az elmúlt években rögszeméjévé vált. Főleg azért, mert amikor abba a mély és véget nem érő katlanba kísérték, ezt nem tette meg, és mire megszökhetett volna már minden lehetséges kiutat elvágtak előle.
Ő maga sem érti miért tart ennyire ettől a helyzettől, hisz biztosan nem lesz semmi gond, főleg azért, mert itt van vele Clion. Mindezek ellenére, ahogy a többi hálóterem felé néz, úgy érzi, mintha vad és éhes oroszlánok várnának rá a zárt ajtók mögött.
Megrázza a fejét, elhessegeti a démoni gondolatokat, és követi Cliont egy másik hálóterembe, ami bizonyára az övé. Nem biztos abban, hogy most már beszélhet, de kérdezték, szóval halkan válaszol.*
- Igazából valami szebbre és kényelmesebbre számítottam, ami egy ilyen hölgynek illik, mint én, de most az egyszer megteszi ez is. *Elmosolyodik picit.* Ne aggódj. Eddig egy összedőlt ház pincéjében aludtam, de most ott egy felvágott tündér pihen. Ahhoz a helyhez képest ez egy kész palota.
*Jobb híjján letérdel, és sarkaira ülve jelzi, hogy ez a szoba mostantól ugyanannyira az ő tulajdona is, mint Clioné, bár érzi, hogy ebbe azért még másoknak is lesz beleszólása. Azoknak, akik miatt csendben kell lennie. Biztos benne, hogy a férfinek lesz még gondja abból, hogy most idehozta őt, de ez már nem az ő baja.*
- Úgysem maradok most itt sokáig. Addig lesz időd berendezni nekem. Meg eltűntetni azt onnan.
*Mutat a táskára. Clion tényleg úgy bánik azokkal a szervekkel, mintha élete ajándékáról lenne szó. Nori azért reméli, hogy mikor itt szeretne aludni, azok már valahol máshol lesznek, például a kannibál gyomrában.*
1048. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-20 23:40:18
Üzenet elküldve: 2017-06-20 23:40:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Összerezzen a másik suttogó, kétségbeejtő szavait hallva. Jól bántak vele, már ami a körülményeket illeti, de belül egy életre megcsonkították. A gyerekkora nem szólt másról, mint mérgekről, fájdalmas sóhajokról, s halálról. Igazából képtelen rá mit mondani, ezért inkább csak hallgat.
A bejárat előtt megállnak, és megbeszélik a teendőket. Ekkor bukik ki Nori édes kis ajkai közül a kérdés, mely újabb érzelmeket csal elő az elvileg érzéketlen, s őrült kannibálból. Úgy tűnik mégsem ölt ki minden érzést szívéből a sok mocsok, mit át kellett élnie.*
-Hülye! Azt mondtam segítek neked, nem fogok újból toronyba zárt királylányt csinálni belőled. Akkor mész el, amikor akarsz, és oda ahova akarsz. Nem foglak babusgatni! Azt mondtad nem vagy már kislány, akkor viselkedj is felnőttként!
*Néha Ras kissé nyers lehet, de nem bántásból mondja mindezt. Szimplán nem tud ebben a helyzetben mit kezdeni saját érzéseivel, ezért mint mindig is tette, egy álarc mögé rejtőzik.*
-Na, ne ácsorogjunk itt kint sokáig, irány befelé!
*Először a madár, majd Ras erőszakolja magát be az alig egy embernyi járaton, végül pedig Norit is beljebb invitálja. Nem akarja, hogy bajtársai esetleg betolakodónak nézzék szegényt.*
-Na, ez lenne a mi kis menedékünk!
*Bal karját végigfuttatja a természetes képződmény tág belsőterén. A kannibál szereti ezt a helyet, egészen megnyugtató légkört teremt a szemközt elnyújtózkodó föld alatti tavacska.
Majd ha a fiatal kinézelődte magát tovább indul, hogy megmutassa neki ideiglenes szállását. Úgy tűnik a többiek még mindig alszanak, vagy épp nekik is dolguk akadt. Ez csak megkönnyíti a dolgát, lesz ideje kimagyarázni mit is keres itt az ében hajú szépség.
Ras úgy dönt feláldozza a tegnap éjszaka birtokba vett hálótermét a kedvéért, így bevezeti az egészen nőiesen festő hálórészbe.*
-Itt aludhatsz! Az ágy az enyém, de összedobunk majd valami kényelmesebb fekhelyet neked is!
*Ledobja az ágy mellé az ajándékot, s lustán elterül a kényelmes fekhelyen.*
-Mit szólsz, megfelel?
*Összerezzen a másik suttogó, kétségbeejtő szavait hallva. Jól bántak vele, már ami a körülményeket illeti, de belül egy életre megcsonkították. A gyerekkora nem szólt másról, mint mérgekről, fájdalmas sóhajokról, s halálról. Igazából képtelen rá mit mondani, ezért inkább csak hallgat.
A bejárat előtt megállnak, és megbeszélik a teendőket. Ekkor bukik ki Nori édes kis ajkai közül a kérdés, mely újabb érzelmeket csal elő az elvileg érzéketlen, s őrült kannibálból. Úgy tűnik mégsem ölt ki minden érzést szívéből a sok mocsok, mit át kellett élnie.*
-Hülye! Azt mondtam segítek neked, nem fogok újból toronyba zárt királylányt csinálni belőled. Akkor mész el, amikor akarsz, és oda ahova akarsz. Nem foglak babusgatni! Azt mondtad nem vagy már kislány, akkor viselkedj is felnőttként!
*Néha Ras kissé nyers lehet, de nem bántásból mondja mindezt. Szimplán nem tud ebben a helyzetben mit kezdeni saját érzéseivel, ezért mint mindig is tette, egy álarc mögé rejtőzik.*
-Na, ne ácsorogjunk itt kint sokáig, irány befelé!
*Először a madár, majd Ras erőszakolja magát be az alig egy embernyi járaton, végül pedig Norit is beljebb invitálja. Nem akarja, hogy bajtársai esetleg betolakodónak nézzék szegényt.*
-Na, ez lenne a mi kis menedékünk!
*Bal karját végigfuttatja a természetes képződmény tág belsőterén. A kannibál szereti ezt a helyet, egészen megnyugtató légkört teremt a szemközt elnyújtózkodó föld alatti tavacska.
Majd ha a fiatal kinézelődte magát tovább indul, hogy megmutassa neki ideiglenes szállását. Úgy tűnik a többiek még mindig alszanak, vagy épp nekik is dolguk akadt. Ez csak megkönnyíti a dolgát, lesz ideje kimagyarázni mit is keres itt az ében hajú szépség.
Ras úgy dönt feláldozza a tegnap éjszaka birtokba vett hálótermét a kedvéért, így bevezeti az egészen nőiesen festő hálórészbe.*
-Itt aludhatsz! Az ágy az enyém, de összedobunk majd valami kényelmesebb fekhelyet neked is!
*Ledobja az ágy mellé az ajándékot, s lustán elterül a kényelmes fekhelyen.*
-Mit szólsz, megfelel?
1047. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-20 21:40:41
Üzenet elküldve: 2017-06-20 21:40:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
- Ínyenc a... tudod mid! Örülök, hogy egyáltalán képes voltam idáig cipelni, hogy elhozzam neked. Értékeld ezt, de hogy én a közeledben nem leszek, mikor megeszed, arra mérget vehetsz!
*Még a több rétegnyi csomagoláson keresztül is rettentő büdös volt. Nem egyszer állt már a hányás szélén, és nem egyszer tartott már ott, hogy inkább bedobja az egész mindenséget egy fa mögé. De nem, régi barátjára gondolva ő elhozta idáig, hát az a minimum, hogy megköszöni.
A férfi nem hagyja abba a szekálását, és továbbra is kicsinek nevezi, pedig már egyáltalán nem az. Na jó, nem nőtt sokkal nagyobbra, mint amekkora volt, ez igaz, de attól még nem bánhat vele úgy, mint egy kisgyerekkel.*
- Nem vagyok kicsi!
*Morogja inkább csak maga elé, mert fikarcnyi esélyét sem látja, hogy meggyőzze Cliont, így inkább beletörődik. Eddig hercegnő volt, most kisgyerek. Egyre jobb.
Közben elgondolkozik Clion korábbi mondandóján, vagyis inkább egy részén.*
- Fogva tartottak... *Suttogja.* Neked mondtam el egyedül, hogy ugyan nem voltam szó szerint fogságban. Jól bántak velem, de nem mehettem ki onnan. Valóban olyan volt, mint egy börtön. De lehet, hogy ha akkor nem fogadnak be, már nem élnék.
*Felemás érzések kavarognak benne ezzel kapcsolatban. Való igaz, hogy az életét menthette meg az a hét év, amit azok között a barmok között töltött. Máig nem tudja eldönteni, hogy jó volt-e ott neki, vagy sem. Egyáltalán nem bánja, hogy azzá vált amivé, csak a Nolie-val való találkozás zökkentette őt ki egy kicsit. Akkor is eszébe jutottak a régi emlékek, és a kis fehér tündér mellett megfordult a fejében, hogy meg kéne változnia. Aztán Nolie elment, és minden olyan volt mint azelőtt. Veszély, agresszió, vér, halál, minden ami azt a pöcegödröt is jellemezte annak idején.
Azt szokták mondani, hogy a történelem, vagy a múlt ismétli önmagát. Ahogy Clion történetét hallgatja, Nori tekintete egyre ködösebbé válik, hisz a szervezet, amit ő Kárhozottaknak hív, kísértetiesen hasonlít az előbb már említett szektához. Nori kicsit megijed, de hamar elhessegeti a félelmét, hisz bíznia kell a férfiben. Még soha sem verte át, és most sem fogja. Mindenesetre egy erőtlen kérdés azért elhagyja a száját.*
- Clion, ugye... ugye nem akarsz engem... megint... olyan helyzetbe rángatni?
*A kérdés csak óvintézkedés, ennek ellenére megtorpanás nélkül követi a másikat arra, amerre az vezeti őt. A hollókról szóló történet eltereli a figyelmét a hirtelen megjelenő félelméről, azt hallgatva újra megnyugszik... nagyjából.*
- Örülök, hogy találtál magadnak egy ilyen hűséges állatot.
*Valóban rövidebb volt az út, mint amire számított, bár mire is számíthatott volna, hisz azt sem tudta, hová mennek. Most egy barlang szájában állnak, és Clion be akarja őt vinni oda. Egyre intenzívebben villannak emlékképek a fejében, és csak reméli, hogy ha belép ebbe a barlangba, akkor belátható időn belül el is hagyhatja majd azt.
Az utasításra, hogy maradjon csendben csak bólint, és olyannyira betartja azt, hogy a továbbiakban egy szó sem hagyja el a száját.*
- Ínyenc a... tudod mid! Örülök, hogy egyáltalán képes voltam idáig cipelni, hogy elhozzam neked. Értékeld ezt, de hogy én a közeledben nem leszek, mikor megeszed, arra mérget vehetsz!
*Még a több rétegnyi csomagoláson keresztül is rettentő büdös volt. Nem egyszer állt már a hányás szélén, és nem egyszer tartott már ott, hogy inkább bedobja az egész mindenséget egy fa mögé. De nem, régi barátjára gondolva ő elhozta idáig, hát az a minimum, hogy megköszöni.
A férfi nem hagyja abba a szekálását, és továbbra is kicsinek nevezi, pedig már egyáltalán nem az. Na jó, nem nőtt sokkal nagyobbra, mint amekkora volt, ez igaz, de attól még nem bánhat vele úgy, mint egy kisgyerekkel.*
- Nem vagyok kicsi!
*Morogja inkább csak maga elé, mert fikarcnyi esélyét sem látja, hogy meggyőzze Cliont, így inkább beletörődik. Eddig hercegnő volt, most kisgyerek. Egyre jobb.
Közben elgondolkozik Clion korábbi mondandóján, vagyis inkább egy részén.*
- Fogva tartottak... *Suttogja.* Neked mondtam el egyedül, hogy ugyan nem voltam szó szerint fogságban. Jól bántak velem, de nem mehettem ki onnan. Valóban olyan volt, mint egy börtön. De lehet, hogy ha akkor nem fogadnak be, már nem élnék.
*Felemás érzések kavarognak benne ezzel kapcsolatban. Való igaz, hogy az életét menthette meg az a hét év, amit azok között a barmok között töltött. Máig nem tudja eldönteni, hogy jó volt-e ott neki, vagy sem. Egyáltalán nem bánja, hogy azzá vált amivé, csak a Nolie-val való találkozás zökkentette őt ki egy kicsit. Akkor is eszébe jutottak a régi emlékek, és a kis fehér tündér mellett megfordult a fejében, hogy meg kéne változnia. Aztán Nolie elment, és minden olyan volt mint azelőtt. Veszély, agresszió, vér, halál, minden ami azt a pöcegödröt is jellemezte annak idején.
Azt szokták mondani, hogy a történelem, vagy a múlt ismétli önmagát. Ahogy Clion történetét hallgatja, Nori tekintete egyre ködösebbé válik, hisz a szervezet, amit ő Kárhozottaknak hív, kísértetiesen hasonlít az előbb már említett szektához. Nori kicsit megijed, de hamar elhessegeti a félelmét, hisz bíznia kell a férfiben. Még soha sem verte át, és most sem fogja. Mindenesetre egy erőtlen kérdés azért elhagyja a száját.*
- Clion, ugye... ugye nem akarsz engem... megint... olyan helyzetbe rángatni?
*A kérdés csak óvintézkedés, ennek ellenére megtorpanás nélkül követi a másikat arra, amerre az vezeti őt. A hollókról szóló történet eltereli a figyelmét a hirtelen megjelenő félelméről, azt hallgatva újra megnyugszik... nagyjából.*
- Örülök, hogy találtál magadnak egy ilyen hűséges állatot.
*Valóban rövidebb volt az út, mint amire számított, bár mire is számíthatott volna, hisz azt sem tudta, hová mennek. Most egy barlang szájában állnak, és Clion be akarja őt vinni oda. Egyre intenzívebben villannak emlékképek a fejében, és csak reméli, hogy ha belép ebbe a barlangba, akkor belátható időn belül el is hagyhatja majd azt.
Az utasításra, hogy maradjon csendben csak bólint, és olyannyira betartja azt, hogy a továbbiakban egy szó sem hagyja el a száját.*
1046. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-20 21:10:04
Üzenet elküldve: 2017-06-20 21:10:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi ismerős//
*Nem kislány már. Így gondolja ő, mégis amint bajba kerül úgy rohan Rashoz segítséget kérni, mint kitől elvették szívének legkedvesebb játékát. Ebből kiindulva nincs a férfi kissé lekezelő stílusában semmi, ami miatt nem érezné jogosnak azt.*
-Azért az jól esik, hogy nem feledkeztél el az én... ínyenc ízlésemről! Hmm... talán ma éjszaka csapok egy lakomát, akár csatlakozhatnál is, ha nincs jobb dolgod!
*Természetesen emlékszik még arra mit mondott neki a másik. Meg szeretne keresni valakit, akit még korábbról ismert meg. De hát egész éjszaka nem bolyonghat a kikötőben, az még az eszelős lány számára is veszélyes lehet. Ettől pedig Ras óvni akarja.*
-Már nem tudom mit higgyek. Mióta az állítólagos istenek felfedték magukat minden a feje tetejére fordult. Talán igazad van, és amiatt tartottak fogva téged, mert különleges vagy!
*Itt az ideje ezt a nővé érett kislányt végre biztonságba helyezni! Vigyázni nem fog tudni örökké rá, abból semmi jó nem származna, se Norinak, se a védelmezőjének. A kannibálnak, mint mindig a saját érdekeit kell szem előtt tartania, és ezen igen keveset változtat a másik hirtelen felbukkanása. Segít neki ahol tud, de nem válik álszentkedő pótapukává, ki gyerekkorában szinte magára hagyta, ám most pótolnia akarja az elmulasztott gyermekéveket. Kellemetlen emlékek, de van belőlük elég, így a kannibál képes őket hosszabb távra elnyomni.
Furcsa ez az egész... a bájos hölgyemény, ki mellette sétál úgy érzi ő volt az egyetlen kire számíthatott. Ezzel szemben Rasdeher még most is azzal gyötri magát, hogy történhetett volna minden másképpen is. Talán Norileinat meg tudta volna menteni attól, amivé ő vált az évek során.*
-Nekem a kicsi Nori maradsz mindig is! Szóval velem ne vitatkozz, mert kapsz még egyet!
*Böki oda, most már csak piszkálódás gyanánt is, sőt fogait is megvillantja neki egy szokatlanul idétlen vigyorral. Érdekes... elvesztette a számára egyik legfontosabb embert, erre a Sors ezzel a lánnyal akarja a pótolni az űrt, ami keletkezett a rothadó lelkében?*
-Nem akarlak nagyon untatni. Pár éve találtam egy barlangot, itt a szirteknél. Innen nem láthatod még, de arra van valahol! *Mutat egyenesen abba az irányba, ahol a bejáratot feltételezi.* Úgy gondoltam tökéletes búvóhely lenne ha kicsit elszalad a ló velem. Később aztán találkoztam hasonló habitusú emberekkel, akik értettek a munkájukhoz, és arra jutottunk, hogy érdemes lenne együttműködnünk az eredményesség érdekében. Ekkor hoztuk létre a Kárhozottak nevű szervezetet, amit egy ideig egy bizonyos sötételffel közösen irányítottunk. A barlang, amit megtaláltam pont jól jött, és azt tettük meg székhelyünknek. Sajnos akadtak problémák, amiket talán majd később részletezek, így el kellett hagynom a többieket, és csak pár napja tértem vissza a Kikötőbe. Jelenleg nem állok a helyzet magaslatán, de ezen hamarosan változtatni akarok...
*Megvonja a vállát, majd jön Éjfél, és teljesen lesokkolja útitársát.*
-Néhány holló képes leutánozni az emberek szavait, de összefüggően nem képes beszélni, és nem érti amit mondasz. Maximum valami olyan dolgot társít hozzá, amit tanítasz neki. Rendkívül intelligens állatok! Még gyerekkoromban találkoztam egy nővel, akinek több ilyen betanított állata is volt. Amit tudok tőle lestem el, és egészítettem ki.
*A szervezet, és a barlang visszaszerzésére irányuló ambícióiról most inkább csak utalást tesz. Wram óta rájött, hogy senkinek sem jó ötlet kikotyognia ezt.
A történetmeséléssel úgy eltelik az idő, hogy észre sem veszi, de már az eldugott barlang bejáratánál is vannak.*
-Tulajdonképpen itt vagyunk. Most inkább maradj csendben, ha valakivel találkozunk bent én beszélek, te pedig szépen befogod az aranyos kis szád!
*Ras jót kuncog a helyzeten, de közben a másik is érezheti, hogy komoly a helyzet.*
*Nem kislány már. Így gondolja ő, mégis amint bajba kerül úgy rohan Rashoz segítséget kérni, mint kitől elvették szívének legkedvesebb játékát. Ebből kiindulva nincs a férfi kissé lekezelő stílusában semmi, ami miatt nem érezné jogosnak azt.*
-Azért az jól esik, hogy nem feledkeztél el az én... ínyenc ízlésemről! Hmm... talán ma éjszaka csapok egy lakomát, akár csatlakozhatnál is, ha nincs jobb dolgod!
*Természetesen emlékszik még arra mit mondott neki a másik. Meg szeretne keresni valakit, akit még korábbról ismert meg. De hát egész éjszaka nem bolyonghat a kikötőben, az még az eszelős lány számára is veszélyes lehet. Ettől pedig Ras óvni akarja.*
-Már nem tudom mit higgyek. Mióta az állítólagos istenek felfedték magukat minden a feje tetejére fordult. Talán igazad van, és amiatt tartottak fogva téged, mert különleges vagy!
*Itt az ideje ezt a nővé érett kislányt végre biztonságba helyezni! Vigyázni nem fog tudni örökké rá, abból semmi jó nem származna, se Norinak, se a védelmezőjének. A kannibálnak, mint mindig a saját érdekeit kell szem előtt tartania, és ezen igen keveset változtat a másik hirtelen felbukkanása. Segít neki ahol tud, de nem válik álszentkedő pótapukává, ki gyerekkorában szinte magára hagyta, ám most pótolnia akarja az elmulasztott gyermekéveket. Kellemetlen emlékek, de van belőlük elég, így a kannibál képes őket hosszabb távra elnyomni.
Furcsa ez az egész... a bájos hölgyemény, ki mellette sétál úgy érzi ő volt az egyetlen kire számíthatott. Ezzel szemben Rasdeher még most is azzal gyötri magát, hogy történhetett volna minden másképpen is. Talán Norileinat meg tudta volna menteni attól, amivé ő vált az évek során.*
-Nekem a kicsi Nori maradsz mindig is! Szóval velem ne vitatkozz, mert kapsz még egyet!
*Böki oda, most már csak piszkálódás gyanánt is, sőt fogait is megvillantja neki egy szokatlanul idétlen vigyorral. Érdekes... elvesztette a számára egyik legfontosabb embert, erre a Sors ezzel a lánnyal akarja a pótolni az űrt, ami keletkezett a rothadó lelkében?*
-Nem akarlak nagyon untatni. Pár éve találtam egy barlangot, itt a szirteknél. Innen nem láthatod még, de arra van valahol! *Mutat egyenesen abba az irányba, ahol a bejáratot feltételezi.* Úgy gondoltam tökéletes búvóhely lenne ha kicsit elszalad a ló velem. Később aztán találkoztam hasonló habitusú emberekkel, akik értettek a munkájukhoz, és arra jutottunk, hogy érdemes lenne együttműködnünk az eredményesség érdekében. Ekkor hoztuk létre a Kárhozottak nevű szervezetet, amit egy ideig egy bizonyos sötételffel közösen irányítottunk. A barlang, amit megtaláltam pont jól jött, és azt tettük meg székhelyünknek. Sajnos akadtak problémák, amiket talán majd később részletezek, így el kellett hagynom a többieket, és csak pár napja tértem vissza a Kikötőbe. Jelenleg nem állok a helyzet magaslatán, de ezen hamarosan változtatni akarok...
*Megvonja a vállát, majd jön Éjfél, és teljesen lesokkolja útitársát.*
-Néhány holló képes leutánozni az emberek szavait, de összefüggően nem képes beszélni, és nem érti amit mondasz. Maximum valami olyan dolgot társít hozzá, amit tanítasz neki. Rendkívül intelligens állatok! Még gyerekkoromban találkoztam egy nővel, akinek több ilyen betanított állata is volt. Amit tudok tőle lestem el, és egészítettem ki.
*A szervezet, és a barlang visszaszerzésére irányuló ambícióiról most inkább csak utalást tesz. Wram óta rájött, hogy senkinek sem jó ötlet kikotyognia ezt.
A történetmeséléssel úgy eltelik az idő, hogy észre sem veszi, de már az eldugott barlang bejáratánál is vannak.*
-Tulajdonképpen itt vagyunk. Most inkább maradj csendben, ha valakivel találkozunk bent én beszélek, te pedig szépen befogod az aranyos kis szád!
*Ras jót kuncog a helyzeten, de közben a másik is érezheti, hogy komoly a helyzet.*
1045. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-19 18:16:03
Üzenet elküldve: 2017-06-19 18:16:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Wram Vrauk, Teliir Dartiv//
*A düh felemészti a gyengét, és vakká teszi az erőset. Alig akad intenzívebb érzés a haragnál, ezért is olyan nehéz visszafojtani, ha egyszer elszakítja a láncokat, melyekkel a hordozója lelkének legsötétebb, megkopott szegletébe száműzte. De ezek a láncok hamar berozsdásodhatnak, és akkor nincs mi megállítsa a börtönéből frissen szabadult őrjöngő bestiát. Komoly károkat okozhat mind a gazdatestben, mind másokban, ha hagyják uralkodni. Ennek ellenére is oly kevesen tulajdonítanak jelentőséget neki, hajlamosak megfeledkezni róla, és ez a sunyi kis dög, ez a lappangó kártevő, mi olykor károsabb, mint egy fizikai betegség ekkor válik a legveszedelmesebbé. Ha sokáig nem látja a fényt képes pillanatok alatt földbe döngölni, és elpusztítani minden jót hordozójában.
Nemrég Rasdeheren is eluralkodott, pedig ő az, ki szívesen ereszti önszántából útjára, ha szüksége van rá. Próbálja megszelídíteni, megzabolázni láncok nélkül, de bármennyire is képzett idomár, saját érzelmeivel sokszor még ő sem bír.
Megbánta már a dolgot, de nem hajlandó átadni magát a fejében motoszkáló kegyetlen, elhamarkodott gondolatoknak, melyek könnyen a vesztét okozhatnák. Most nincs rá szüksége, most valami másra, például higgadtságra, és józan ítélőképességre van. Ezért egy jól irányzott rúgással visszatessékeli a helyére az ösztönös haragját.
A lehetőségekhez mérten gyorsan eliszkol Wram hatósugarából. Egyszer már megtapasztaltatta milyen lélegzetelállító tud lenni a húsos ork ujjak kíméletlen ölelése. Nem akar újból ilyen sorsra jutni, mert könnyen lehet, hogy azt már nem úszná meg élve.
A tapstól a méreg terjengeni kezd az agyában, de nem adja meg azt az örömöt a másiknak, hogy ismét lássa az álnok mosoly mögött meghúzódó igazságot. Így mikor kiderül, hogy a halál egyelőre elkerüli leengedi a védelmét, kacsói óvatosan lesiklanak a kard markolatáról, és ajkaira egy torz, már-már félelmetes rókavigyort erőltet.*
-Végül is nem áll olyan távol tőlem a dolog, mint azt te hiszed. Gyerekkoromban egy vándorcirkusszal jártam a világot, rám ragadt egy s más.
*Még mindig ott motoszkál a fejében a gondolat, miszerint a vajákos is vérzik, ha megvágják... Ha szerencséje van, és elég gyors akár el is metszhetné valamelyik fontosabb erét. De végül türtőzteti magát, s csak egy álmos ásítás mellett a kénsárga tekintetek felé legyint.*
-Holnap is van nap, Wram. Napok óta nem aludtam egy jót, ráadásul még a kikötőben is van egy kis elintéznivalóm. Majd holnap sort kerítünk az ilyesféle ötletelésre, de itt hagyom Teliirt, szóval ha az előkészületekhez segítségre van szükséged rá számíthatsz. Megyek, még beszélek vele, aztán végre kipihenem magam!
*Ezzel letudja a másikkal való játékot, és elindul a mélységi keresésére. Eközben csatlakozik hozzá az előbbi szorult helyzetben kellő távolságra menekülő Éjfél is, aki gazdája életben maradásának örömére mélyen belemártja karmait annak bőrébe. Ras felszisszen, de nem szól a vészmadárra, most egészen más dolgok kötik le figyelmét. Amint megtalálja a sötételfet nem időzik soká, megnézi a sebet, majd ha társa nem volt tanúja az aprócska összetűzésének Wrammal, akkor nagy vonalakban elmeséli neki kettejük balhéját.*
-Holnap még van némi dolgom a kikötőben, most nem viszlek magammal, pihenj rá a sebre. Az lesz a dolgod, hogy figyelj Wramra, és ha segítségre van szüksége, akkor ne nyafogj, állj a rendelkezésére! Neked is be kell látnod, hogy mindkettőnknek jól jönne az, ha magas pozíciót tudnék betölteni a szervezet életében. Neked, mint társamnak hasonló kiváltságaid lennének. Ezért szedj ki belőle annyi információt, amennyit csak lehet.
*Hangjában most nem bújik meg az a gúnyos él, mint ezidáig mindig, ha a hegyes fülűvel beszélt. Nem tűr ellentmondást, sem kifogást. Elmondja amit akar, majd távozik. Láthatólag feszült valami miatt.
Egykori szállását úgy néz ki valaki más vette birtokba... Pontosabban egy nő, mivel a ruhák közt a női nemre szabott táncosruhát is talál a kannibál, sőt a levegőben még mindig enyhén terjengő édes illat is ezt a következtetést erősíti. Valahogy ismerős érzés keríti hatalmába a férfit, de pontosan nem tudja megmondani, hogy miért is. Bár ez teljesen mindegy. Ledobja magáról csizmáit, nadrágra vetkőzik, és félmeztelenül dől be az ágyba. ~Az az átkozott Wram... Nem tudom, hogy mit akarhat. Azt állítja nem akar belefolyni a dolgaimba, de ki tudja, talán csak a megfelelő alkalomra vár, hogy keresztbe tegyen nekem! Mocskos szörnyeteg!~
Rövid ideig még mereng egyedül a sötétben, majd az ágy végénél őrködő, az átláthatatlan feketeségben megbújó madárhoz szól pár szót.*
-Utálom, hogy a saját rejtekhelyemen kell félnem a leendő gyilkosaimtól! De te minden bizonnyal vigyázol rám, te buta madár, igaz? Ígérem, holnap már te is jól fogsz szórakozni, és végre megkapod a megérdemelt jussod!
*A holló csak egyetlen mondatot ejt el, hiába nem érti mit mond gazdája, azonban ezzel azonnal fájdalmas pontra is tapint.*
-Rovéna gyönyörű!
*Ras arcizmai megrándulnak, és addig fekszik ebben a fájdalmas magányban, mígnem át nem kerül az álmok nyugodt birodalmába.*
//Másnap//
*A kannibál a nap sugaraival együtt ébred. Túlélte az éjszakát, és ez elég ok a jó kedvre, mit most már egy ideig nem vehet el tőle senki. A tegnapi nap viszontagságai már csak múló emlékek. Rengeteg tennivaló vár még rá, ezért nem habozhat. Miközben magára ölti ruháit, nyugtázza magában, hogy ideje lenne kimosni őket, de erre majd csak később kerít sort. ~Vagy talán fel kellene keresnem egy szabót... Régi darabok már, ideje lenne változtatni!~
Nem várja meg, hogy a többiek felébredjenek, feltűnés nélkül kíván távozni, ezért koromfekete segítőjét is csendre inti. Miként kimászik a barlang örökké tátott szájából kinyújtja elgémberedett végtagjait, és fürdőzik pár percet az égen lebegő forró korong tompa sugaraiban. Csak ezután indul meg a kikötő zajos forgatagába.*
*A düh felemészti a gyengét, és vakká teszi az erőset. Alig akad intenzívebb érzés a haragnál, ezért is olyan nehéz visszafojtani, ha egyszer elszakítja a láncokat, melyekkel a hordozója lelkének legsötétebb, megkopott szegletébe száműzte. De ezek a láncok hamar berozsdásodhatnak, és akkor nincs mi megállítsa a börtönéből frissen szabadult őrjöngő bestiát. Komoly károkat okozhat mind a gazdatestben, mind másokban, ha hagyják uralkodni. Ennek ellenére is oly kevesen tulajdonítanak jelentőséget neki, hajlamosak megfeledkezni róla, és ez a sunyi kis dög, ez a lappangó kártevő, mi olykor károsabb, mint egy fizikai betegség ekkor válik a legveszedelmesebbé. Ha sokáig nem látja a fényt képes pillanatok alatt földbe döngölni, és elpusztítani minden jót hordozójában.
Nemrég Rasdeheren is eluralkodott, pedig ő az, ki szívesen ereszti önszántából útjára, ha szüksége van rá. Próbálja megszelídíteni, megzabolázni láncok nélkül, de bármennyire is képzett idomár, saját érzelmeivel sokszor még ő sem bír.
Megbánta már a dolgot, de nem hajlandó átadni magát a fejében motoszkáló kegyetlen, elhamarkodott gondolatoknak, melyek könnyen a vesztét okozhatnák. Most nincs rá szüksége, most valami másra, például higgadtságra, és józan ítélőképességre van. Ezért egy jól irányzott rúgással visszatessékeli a helyére az ösztönös haragját.
A lehetőségekhez mérten gyorsan eliszkol Wram hatósugarából. Egyszer már megtapasztaltatta milyen lélegzetelállító tud lenni a húsos ork ujjak kíméletlen ölelése. Nem akar újból ilyen sorsra jutni, mert könnyen lehet, hogy azt már nem úszná meg élve.
A tapstól a méreg terjengeni kezd az agyában, de nem adja meg azt az örömöt a másiknak, hogy ismét lássa az álnok mosoly mögött meghúzódó igazságot. Így mikor kiderül, hogy a halál egyelőre elkerüli leengedi a védelmét, kacsói óvatosan lesiklanak a kard markolatáról, és ajkaira egy torz, már-már félelmetes rókavigyort erőltet.*
-Végül is nem áll olyan távol tőlem a dolog, mint azt te hiszed. Gyerekkoromban egy vándorcirkusszal jártam a világot, rám ragadt egy s más.
*Még mindig ott motoszkál a fejében a gondolat, miszerint a vajákos is vérzik, ha megvágják... Ha szerencséje van, és elég gyors akár el is metszhetné valamelyik fontosabb erét. De végül türtőzteti magát, s csak egy álmos ásítás mellett a kénsárga tekintetek felé legyint.*
-Holnap is van nap, Wram. Napok óta nem aludtam egy jót, ráadásul még a kikötőben is van egy kis elintéznivalóm. Majd holnap sort kerítünk az ilyesféle ötletelésre, de itt hagyom Teliirt, szóval ha az előkészületekhez segítségre van szükséged rá számíthatsz. Megyek, még beszélek vele, aztán végre kipihenem magam!
*Ezzel letudja a másikkal való játékot, és elindul a mélységi keresésére. Eközben csatlakozik hozzá az előbbi szorult helyzetben kellő távolságra menekülő Éjfél is, aki gazdája életben maradásának örömére mélyen belemártja karmait annak bőrébe. Ras felszisszen, de nem szól a vészmadárra, most egészen más dolgok kötik le figyelmét. Amint megtalálja a sötételfet nem időzik soká, megnézi a sebet, majd ha társa nem volt tanúja az aprócska összetűzésének Wrammal, akkor nagy vonalakban elmeséli neki kettejük balhéját.*
-Holnap még van némi dolgom a kikötőben, most nem viszlek magammal, pihenj rá a sebre. Az lesz a dolgod, hogy figyelj Wramra, és ha segítségre van szüksége, akkor ne nyafogj, állj a rendelkezésére! Neked is be kell látnod, hogy mindkettőnknek jól jönne az, ha magas pozíciót tudnék betölteni a szervezet életében. Neked, mint társamnak hasonló kiváltságaid lennének. Ezért szedj ki belőle annyi információt, amennyit csak lehet.
*Hangjában most nem bújik meg az a gúnyos él, mint ezidáig mindig, ha a hegyes fülűvel beszélt. Nem tűr ellentmondást, sem kifogást. Elmondja amit akar, majd távozik. Láthatólag feszült valami miatt.
Egykori szállását úgy néz ki valaki más vette birtokba... Pontosabban egy nő, mivel a ruhák közt a női nemre szabott táncosruhát is talál a kannibál, sőt a levegőben még mindig enyhén terjengő édes illat is ezt a következtetést erősíti. Valahogy ismerős érzés keríti hatalmába a férfit, de pontosan nem tudja megmondani, hogy miért is. Bár ez teljesen mindegy. Ledobja magáról csizmáit, nadrágra vetkőzik, és félmeztelenül dől be az ágyba. ~Az az átkozott Wram... Nem tudom, hogy mit akarhat. Azt állítja nem akar belefolyni a dolgaimba, de ki tudja, talán csak a megfelelő alkalomra vár, hogy keresztbe tegyen nekem! Mocskos szörnyeteg!~
Rövid ideig még mereng egyedül a sötétben, majd az ágy végénél őrködő, az átláthatatlan feketeségben megbújó madárhoz szól pár szót.*
-Utálom, hogy a saját rejtekhelyemen kell félnem a leendő gyilkosaimtól! De te minden bizonnyal vigyázol rám, te buta madár, igaz? Ígérem, holnap már te is jól fogsz szórakozni, és végre megkapod a megérdemelt jussod!
*A holló csak egyetlen mondatot ejt el, hiába nem érti mit mond gazdája, azonban ezzel azonnal fájdalmas pontra is tapint.*
-Rovéna gyönyörű!
*Ras arcizmai megrándulnak, és addig fekszik ebben a fájdalmas magányban, mígnem át nem kerül az álmok nyugodt birodalmába.*
//Másnap//
*A kannibál a nap sugaraival együtt ébred. Túlélte az éjszakát, és ez elég ok a jó kedvre, mit most már egy ideig nem vehet el tőle senki. A tegnapi nap viszontagságai már csak múló emlékek. Rengeteg tennivaló vár még rá, ezért nem habozhat. Miközben magára ölti ruháit, nyugtázza magában, hogy ideje lenne kimosni őket, de erre majd csak később kerít sort. ~Vagy talán fel kellene keresnem egy szabót... Régi darabok már, ideje lenne változtatni!~
Nem várja meg, hogy a többiek felébredjenek, feltűnés nélkül kíván távozni, ezért koromfekete segítőjét is csendre inti. Miként kimászik a barlang örökké tátott szájából kinyújtja elgémberedett végtagjait, és fürdőzik pár percet az égen lebegő forró korong tompa sugaraiban. Csak ezután indul meg a kikötő zajos forgatagába.*
1044. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:03:36
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki - A Révészen//
*Ahogy feltárul a kabin ajtaja, váratlan meglepetés érheti a betérőket. Na nem Reydist, ő tisztában van Kormos ottlétével, viszont a többiek valószínűleg nem számoltak még egy fővel. Az asztallal szembeni hat szék egyikén foglal helyet, ahogy nyílik az ajtó felpattan, és üdvözli a szőkeséget, majd vissza is ül a helyére. A kapitány rögtön bele is kezd a tervezgetésbe, így az ismerkedést kénytelenek későbbre halasztani. Ő nem gondolkodott igazán semmin, semmi támpontot nem kapott, mikor bevezették a kabinba, így azokat a bizonyos csapdákat illetően sem készült ötlettel. Néma csendben figyeli a többieket, és ha felmerül egy épkézláb ötlet, a kivitelezésben még hasznukra lehet.*
//Mindenki - A Révészen//
*Ahogy feltárul a kabin ajtaja, váratlan meglepetés érheti a betérőket. Na nem Reydist, ő tisztában van Kormos ottlétével, viszont a többiek valószínűleg nem számoltak még egy fővel. Az asztallal szembeni hat szék egyikén foglal helyet, ahogy nyílik az ajtó felpattan, és üdvözli a szőkeséget, majd vissza is ül a helyére. A kapitány rögtön bele is kezd a tervezgetésbe, így az ismerkedést kénytelenek későbbre halasztani. Ő nem gondolkodott igazán semmin, semmi támpontot nem kapott, mikor bevezették a kabinba, így azokat a bizonyos csapdákat illetően sem készült ötlettel. Néma csendben figyeli a többieket, és ha felmerül egy épkézláb ötlet, a kivitelezésben még hasznukra lehet.*
1043. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-18 02:44:34
Üzenet elküldve: 2017-06-18 02:44:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Rasdeher Clion //
* Egyáltalán nem túlzott, amikor azt mondta, hogy sem a halál, sem a szerencsejáték nem érdekli egy fikarcnyit sem. Hogy mégis belement az eszelős kis játékába, annak nagyon prózai oka van. Unja magát, és ezzel legalább el tudja ütni az idejét. *
- Egyszer biztosan. A kérdés inkább az, hogy hogyan.
* Feleli, s várja a másik dobását, amire nem is kell sokat várni. A kocka kirepül a férfi kezéből, majd némi gurulás után úgy dönt, hogy a szerencsét az ork oldalára állítja. Most Wramon a sor, hogy egy sokat sejtető farkasvigyort küldjön Rasdeher felé, aki ennek láttán mozgásba is lendül. Ám mire végez a kieszelt artista mutatvánnyal, valószínűleg igen kínosan fogja érezni magát, ugyanis az ork meg sem mozdul, s amit a madaras talán támadásnak vélt, az nem más, mint egy gúnyos taps. *
- Ki nem néztem volna belőled, hogy képes vagy bazári majmot csinálni magadból.
* Mondja elégedetten vigyorogva, leengedve tapsoló kezeit. *
- Eszemben sincs elvenni az életedet, csak ha nem hagyod abba, azt, hogy cinkossá akarsz tenni. Mondtam, engem nem érdekelnek a játékaid, csináld csak. Meglátjuk mire mész vele.
* Tényleg nem hitte, hogy kétszer is fel tudja ültetni ezt az alakot, mégis sikerült neki, ez pedig nem kis elégedettséggel tölti el. *
- Na ugrálsz még, vagy velem tartasz, és megnézzük, mit tudunk összehozni. Valamit, amit el lehetne adni.
* Egyáltalán nem túlzott, amikor azt mondta, hogy sem a halál, sem a szerencsejáték nem érdekli egy fikarcnyit sem. Hogy mégis belement az eszelős kis játékába, annak nagyon prózai oka van. Unja magát, és ezzel legalább el tudja ütni az idejét. *
- Egyszer biztosan. A kérdés inkább az, hogy hogyan.
* Feleli, s várja a másik dobását, amire nem is kell sokat várni. A kocka kirepül a férfi kezéből, majd némi gurulás után úgy dönt, hogy a szerencsét az ork oldalára állítja. Most Wramon a sor, hogy egy sokat sejtető farkasvigyort küldjön Rasdeher felé, aki ennek láttán mozgásba is lendül. Ám mire végez a kieszelt artista mutatvánnyal, valószínűleg igen kínosan fogja érezni magát, ugyanis az ork meg sem mozdul, s amit a madaras talán támadásnak vélt, az nem más, mint egy gúnyos taps. *
- Ki nem néztem volna belőled, hogy képes vagy bazári majmot csinálni magadból.
* Mondja elégedetten vigyorogva, leengedve tapsoló kezeit. *
- Eszemben sincs elvenni az életedet, csak ha nem hagyod abba, azt, hogy cinkossá akarsz tenni. Mondtam, engem nem érdekelnek a játékaid, csináld csak. Meglátjuk mire mész vele.
* Tényleg nem hitte, hogy kétszer is fel tudja ültetni ezt az alakot, mégis sikerült neki, ez pedig nem kis elégedettséggel tölti el. *
- Na ugrálsz még, vagy velem tartasz, és megnézzük, mit tudunk összehozni. Valamit, amit el lehetne adni.
1042. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-16 08:37:43
Üzenet elküldve: 2017-06-16 08:37:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mindenki - Révészen//
*Reydis kabinjába érve nem találkoznak semmi fényűzéssel, elég egyszerű a kabinja, ahol egy kulccsal zárható fiókos asztal van, egy ágy, na meg hat szék az asztallal szemben. Biztos a kis szöszi hozta ide, mert tervezte egybehívni az embereket. Jobb kisebb helyre összezárni a csapatot, mint hogy méterekről szólogassanak be egymásnak.*
-Na foglaljatok helyet *a félvér a csapattal szemben az asztalára dobja fel magát és onnan figyel.*
-Akinek van ötlete a csapdákkal kapcsolatban, az kezdjen bele, mindenkit meghallgatunk és utána szavazunk, hogy kié lesz a legjobb! *Reméli nem csak egy ötlet merül fel, szerencsére van sajátja is, aminek a megvalósításán gondolkozhat olyan, aki jobban ért a dologhoz.*
//Mindenki - Révészen//
*Reydis kabinjába érve nem találkoznak semmi fényűzéssel, elég egyszerű a kabinja, ahol egy kulccsal zárható fiókos asztal van, egy ágy, na meg hat szék az asztallal szemben. Biztos a kis szöszi hozta ide, mert tervezte egybehívni az embereket. Jobb kisebb helyre összezárni a csapatot, mint hogy méterekről szólogassanak be egymásnak.*
-Na foglaljatok helyet *a félvér a csapattal szemben az asztalára dobja fel magát és onnan figyel.*
-Akinek van ötlete a csapdákkal kapcsolatban, az kezdjen bele, mindenkit meghallgatunk és utána szavazunk, hogy kié lesz a legjobb! *Reméli nem csak egy ötlet merül fel, szerencsére van sajátja is, aminek a megvalósításán gondolkozhat olyan, aki jobban ért a dologhoz.*
1041. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:44:23
Üzenet elküldve: 2017-06-15 23:44:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Wram Vrauk//
*A szerencse forgandó, szokták mondani. A mai nap egyszer már vele volt a szerencse, mikor letesztelte Teliir képességeit a párbajuk során. Vajon az élet hálóját szövögető nagy asszony ismét kedvezően alakítja gigászi művét Rasdeher számára, vagy éppenséggel most végre belebukik a vakmerő kockázatvállalásába? Akár csendben tovább is állhatott volna, és meghúzhatta volna magát, míg jön egy olyan pillanat, mit ki tud használni. Ezzel szemben most úgy dönt végre előlép, hogy nyíltan felvállalja terveit. Ez sajnos elhamarkodott ötletnek bizonyul.
Ha lett volna egy kis ideje jobban megismerni a társait, kikérdezni őket, és maga mellé állítania néhányukat, sokkal inkább nyerő pozícióba kerülhetett volna. Mégis volt olyan őrült, hogy megfontolatlanul egyenesen belevetődött a futóhomokba.*
-Egyszer mindenkinek meg kell halnia!
*Von vállat, miközben még mindig vörösen virító nyakát cirógatja óvatosan. Orgánuma egyelőre még rekedtes, és gyenge, de csak egy kis idő kell neki, míg újra összeszedi magát. Az erődemonstráció kiváló volt. Meggyőzte Rasdehert, hogy kellő agresszivitás, s erő is van a másikban.*
-A szerencsejátékoknak sosincs értelme, mégis rengetegen játsszák. Nekem szükségem van a hallgatásodra, neked pedig arra, hogy békén hagyjalak végre. Ezzel valódi konfliktus nélkül eldönthetjük a kis játékunkat.
*A mosoly visszatér sápadt arcára, s mikor a kezébe veszi a kockát megfújja, megforgatja a kezében, majd elgurítja. A szabályos hexaéder alacsony röppályán halad. Egy picike koppanással jelzi, hogy földet ér, végül fordul párat a tengelye körül. Egy örökkévalóságnak tűnik ez a kannibálnak, szemei kidüllednek, a mosolya lehervad, míg izmai ugrásra készen megfeszülnek. Három pötty.
Nem várja meg az ork reakcióját, ha elég gyors, talán eliszkolhat amaz azonnali csapása elől, és harcra készen várhatja a következő támadását. Egy hátra bukfenccel kísérel meg azonnal kikerülni a vajákos hatótávjából, és ha elég gyors talán még kardjának markolatát is megragadhatja, amint talpra állt. Egyelőre nem húzná ki, csak mozdulatlanul várna. Ha mégsem sikerülne neki, és Wram azonnal végezni kívánna vele, akkor valószínűleg ezek voltak az utolsó pillanatai az élők között.*
-Sajnálom Wram, de egyelőre ragaszkodom ehhez a nyomorult élethez. Céljaim vannak, így azt nem hagyhatom, hogy elvedd. Ellenben a megállapodásunk többi része él. Csak az életemet nem adom.
*Veti oda az előzőeket a zöldbőrűnek, ha sikerül a kis mutatványa. Rendkívül bosszús most, mi feszült pofájára is kiül végre, maga mögött hagyva azt az idegesítő rókavigyort, mi már védjegyévé vált.*
*A szerencse forgandó, szokták mondani. A mai nap egyszer már vele volt a szerencse, mikor letesztelte Teliir képességeit a párbajuk során. Vajon az élet hálóját szövögető nagy asszony ismét kedvezően alakítja gigászi művét Rasdeher számára, vagy éppenséggel most végre belebukik a vakmerő kockázatvállalásába? Akár csendben tovább is állhatott volna, és meghúzhatta volna magát, míg jön egy olyan pillanat, mit ki tud használni. Ezzel szemben most úgy dönt végre előlép, hogy nyíltan felvállalja terveit. Ez sajnos elhamarkodott ötletnek bizonyul.
Ha lett volna egy kis ideje jobban megismerni a társait, kikérdezni őket, és maga mellé állítania néhányukat, sokkal inkább nyerő pozícióba kerülhetett volna. Mégis volt olyan őrült, hogy megfontolatlanul egyenesen belevetődött a futóhomokba.*
-Egyszer mindenkinek meg kell halnia!
*Von vállat, miközben még mindig vörösen virító nyakát cirógatja óvatosan. Orgánuma egyelőre még rekedtes, és gyenge, de csak egy kis idő kell neki, míg újra összeszedi magát. Az erődemonstráció kiváló volt. Meggyőzte Rasdehert, hogy kellő agresszivitás, s erő is van a másikban.*
-A szerencsejátékoknak sosincs értelme, mégis rengetegen játsszák. Nekem szükségem van a hallgatásodra, neked pedig arra, hogy békén hagyjalak végre. Ezzel valódi konfliktus nélkül eldönthetjük a kis játékunkat.
*A mosoly visszatér sápadt arcára, s mikor a kezébe veszi a kockát megfújja, megforgatja a kezében, majd elgurítja. A szabályos hexaéder alacsony röppályán halad. Egy picike koppanással jelzi, hogy földet ér, végül fordul párat a tengelye körül. Egy örökkévalóságnak tűnik ez a kannibálnak, szemei kidüllednek, a mosolya lehervad, míg izmai ugrásra készen megfeszülnek. Három pötty.
Nem várja meg az ork reakcióját, ha elég gyors, talán eliszkolhat amaz azonnali csapása elől, és harcra készen várhatja a következő támadását. Egy hátra bukfenccel kísérel meg azonnal kikerülni a vajákos hatótávjából, és ha elég gyors talán még kardjának markolatát is megragadhatja, amint talpra állt. Egyelőre nem húzná ki, csak mozdulatlanul várna. Ha mégsem sikerülne neki, és Wram azonnal végezni kívánna vele, akkor valószínűleg ezek voltak az utolsó pillanatai az élők között.*
-Sajnálom Wram, de egyelőre ragaszkodom ehhez a nyomorult élethez. Céljaim vannak, így azt nem hagyhatom, hogy elvedd. Ellenben a megállapodásunk többi része él. Csak az életemet nem adom.
*Veti oda az előzőeket a zöldbőrűnek, ha sikerül a kis mutatványa. Rendkívül bosszús most, mi feszült pofájára is kiül végre, maga mögött hagyva azt az idegesítő rókavigyort, mi már védjegyévé vált.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286