Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:24:55
Üzenet elküldve: 2015-07-06 21:24:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nadae kérdése, miszerint van-e kedve maradni, meglepetésként éri - azt hitte, ezen a körön már túl vannak, de a csapat valószínűleg átszerveződött a valahai vezető távollétében (mióta is nem látták?), és a nőnek, aki, úgy tűnik, átvette az irányítást, tudnia kell, merre hány méter.*
Egyelőre nincs jobb dolgom *feleli hát.
Nem igazán érti, miért pont neki kellene segítenie az ajtóval meg a többi szerkezettel. Egyszerűbb csapdákat persze tud készíteni, hiszen nem mindig elég a szóban elhuzigált mézesmadzag, de ebben nagyjából ki is merül minden műszaki tudása. Ennek ellenére csatlakozik az orkhoz, nem annyira segítő szándékkal, mint kíváncsiságból, nem emlékszik ugyanis, hogy valaha is beszéltek volna, vagy, ha már itt tartunk, látta volna ezt az alakot. Ezt teszi, ha az ember eltölt néhány hetet félig vagy egészen eszméletlenül.*
Kicsit le vagyok maradva *kezdi a csevegést.* Nem nagyon voltam magamnál mostanában. Szóval, kit tisztelhetek benned, és mikor jöttél? Én Aethe vagyok.
Egyelőre nincs jobb dolgom *feleli hát.
Nem igazán érti, miért pont neki kellene segítenie az ajtóval meg a többi szerkezettel. Egyszerűbb csapdákat persze tud készíteni, hiszen nem mindig elég a szóban elhuzigált mézesmadzag, de ebben nagyjából ki is merül minden műszaki tudása. Ennek ellenére csatlakozik az orkhoz, nem annyira segítő szándékkal, mint kíváncsiságból, nem emlékszik ugyanis, hogy valaha is beszéltek volna, vagy, ha már itt tartunk, látta volna ezt az alakot. Ezt teszi, ha az ember eltölt néhány hetet félig vagy egészen eszméletlenül.*
Kicsit le vagyok maradva *kezdi a csevegést.* Nem nagyon voltam magamnál mostanában. Szóval, kit tisztelhetek benned, és mikor jöttél? Én Aethe vagyok.
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-05 05:27:52
Üzenet elküldve: 2015-07-05 05:27:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Mióta itt van, ez a legmozgalmasabb reggel. Nadae osztja a feladatokat, a többiek pedig lereagálják a maguk módján. Szíve szerint Wram maga menne a felszerelését megvenni, de a rumos mást talál ki számára. Szemeit összehúzva néz a nőre. *
- Honnan a nyavalyából szedted, hogy meg tudom csinálni? Hát úgy nézek én ki, mint egy vacak asztalos? -
* Szegezi a kalóznak a kérdést, némi éllel a hangjában, majd a fejét rázva legyint egyet. *
- Mindegy. Jobb lett volna, ha én megyek veled, de ez van. Lombik, mozsár, keverőpálca. Nem bonyolult. Remélem te már képes vagy elhozni ezt a pár dolgok. -
* Méltatlankodik az ork, majd hátat fordít a társaságnak, s elindul a folyosó felé. *
- Ha valakinek annyira kellenék, odalent leszek, az ajtónál. -
* Szól vissza a válla felett a vajákos. *
- Honnan a nyavalyából szedted, hogy meg tudom csinálni? Hát úgy nézek én ki, mint egy vacak asztalos? -
* Szegezi a kalóznak a kérdést, némi éllel a hangjában, majd a fejét rázva legyint egyet. *
- Mindegy. Jobb lett volna, ha én megyek veled, de ez van. Lombik, mozsár, keverőpálca. Nem bonyolult. Remélem te már képes vagy elhozni ezt a pár dolgok. -
* Méltatlankodik az ork, majd hátat fordít a társaságnak, s elindul a folyosó felé. *
- Ha valakinek annyira kellenék, odalent leszek, az ajtónál. -
* Szól vissza a válla felett a vajákos. *
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:38:20
Üzenet elküldve: 2015-07-04 16:38:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Észrevette ő is a változást a fiún, hiszen a legtöbb idejét mégiscsak vele töltötte, de mégsem volt hajlandó tudomást venni róla. Napról napra jobban zavarta a dolog, de inkább magában tartotta, és így tervezi a továbbiakban is. Jobbat úgysem sokat tehet. Mindenesetre azért örül, hogy ismét közelebb kerültek egymáshoz, bár érthetetlen számára, hogy hogyan is köthetnek ki mindig egymás ágyában. Persze, részegen mindig szórakozik egy kicsit az emberekkel, aztán az első helyre ledől szunyálni. De az összes többi rideg társa kirugdossa az ágyból, úgyhogy maradt bongyi. Legalább egymásra találnak, mikor egyikük se tudja, hogy amúgy hol vannak épp.*
- Nem mondtam, hogy nem tetszik.
*Elvégre egy karcsú derék sosem jelent akadályt... bár van némi igazság abban, hogy a lány vesztett korábbi fényéből, mintha a súlyával az energiája is fogyatkozna. Lehet éppen azért kell neki egy férfi, hogy elszívhassa az övét... hát legyen. Próbálja csak meg. A lány figyelme azonban a tündérre kalandozik, Rinané pedig a szőke bigére, aki jól megszokottan tolja arrébb. Az elf csak vigyorog és megvonja a vállát, nem mintha tervezett volna bármit is. Ezek a barlangi szukák nagyon gyanakvóak.*
- Persze, persze. Majd jobban vigyázok.
*Veti oda, meglehetősen nyilvánvalóan komolytalanul. Nem igazán veszi fel az efféle fenyegetéseket. Közben Will is megérkezik, avval a mostanában sokszor látott elfancsalodott képpel, ami kifacsarja a lelket is az elfből. Azért vigyorogva huppan le a kölyök felé, és hónalja alá kapja a fejét, hogy jól összeborzolja a fejét, bosszantásból elhúzza a kalóz elől.*
- Felébredtél, borzas? Kimegyünk a kikötőbe. Hozzak neked valamit?
*Böki oda a kérdést, hátha evvel felvidítja, majd dolga végeztével felpattan, és Nadaéra pillant.*
- Megyek, megyek.
- Nem mondtam, hogy nem tetszik.
*Elvégre egy karcsú derék sosem jelent akadályt... bár van némi igazság abban, hogy a lány vesztett korábbi fényéből, mintha a súlyával az energiája is fogyatkozna. Lehet éppen azért kell neki egy férfi, hogy elszívhassa az övét... hát legyen. Próbálja csak meg. A lány figyelme azonban a tündérre kalandozik, Rinané pedig a szőke bigére, aki jól megszokottan tolja arrébb. Az elf csak vigyorog és megvonja a vállát, nem mintha tervezett volna bármit is. Ezek a barlangi szukák nagyon gyanakvóak.*
- Persze, persze. Majd jobban vigyázok.
*Veti oda, meglehetősen nyilvánvalóan komolytalanul. Nem igazán veszi fel az efféle fenyegetéseket. Közben Will is megérkezik, avval a mostanában sokszor látott elfancsalodott képpel, ami kifacsarja a lelket is az elfből. Azért vigyorogva huppan le a kölyök felé, és hónalja alá kapja a fejét, hogy jól összeborzolja a fejét, bosszantásból elhúzza a kalóz elől.*
- Felébredtél, borzas? Kimegyünk a kikötőbe. Hozzak neked valamit?
*Böki oda a kérdést, hátha evvel felvidítja, majd dolga végeztével felpattan, és Nadaéra pillant.*
- Megyek, megyek.
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-04 14:19:35
Üzenet elküldve: 2015-07-04 14:19:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Amíg várja a többieket, hogy előmásszanak, úgy tűnik, hogy Bájgúnár ismét elemében van, s még magához sem tért, de már csipkelődik.*
- Persze, mindenki így kezd. *Vonja meg a vállait. Majd felháborodva néz előbb annak fekete szemeibe, majd magára. Majd vissza az ében szemekbe.*
- Kikérem magamnak! Teljesen jó súlyban vagyok!
*Mi tagadás, az elmúlt időszakban, tényleg kicsit megfogyott. S nem is tudhatja, hogy a nyár közeledtével ez az állapota csak még drasztikusabb lesz. Ennek azokat egyszerű, még akkor is, ha a lány nem látja be. Kevesebbet eszik, ám annál többet iszik. Ám az újabb szavaknál csak megforgatja szürkéit. Inkább foglalkozik a kis apró tündérrel, s annak szavaival. Amire eleinte csak hümmenteni tud.*
- Végül is, jól jöhetsz, ha épp el akarjuk hitetni, hogy milyen aranyos, kis tündérke vagy. *Vigyorodik el.* - Elterelésnek mindenféleképpen jó vagy. És még el is tüntetsz. Bár… *Végigméri az apróságot.*
- Ki tudja, hogy mik a taktikáid. *Neveti el magát, miközben fejét is hátradönti.* - A kérdés már csak az, hogy van kedved maradni, avagy sem?
*Amíg várja az apróság válaszát, már fordul is a következő emberhez. Sokan vannak így reggel, nehéz mindenkire odafigyelni. De örömmel látja, hogy mind Hópihe, mind Bongyika is előkerültek. A fiút ahogy meglátja elmosolyodik.*
- Lerúgtak? *Biggyeszti le ajkait.* - Verjem meg neked ezt? *Bök fejével Bájgúnár felé, s néhány lépés után már a fiú mellett is van, hogy annak hajába túrjon bele. Ahogy mindig is szokta. Érzékelte az utóbbi időben, hogy a fiú változáson megy keresztül. Kevesebben mosolyog, s kevesebb kérdést is tesz fel. Részben furcsállja ezt, de részben betudja annak, hogy kezd rá hatni a környezet, amibe került. Ki tudja, ha jobb társaságba kerül, talán lehetett volna belőle valaki. Köztük meg csak legfeljebb szóbeszédek alapján fognak hallani felőle.
Szürkéit gyorsan felemeli Asirára, az új jövevényre – nem mintha a többieket jóval régebb óta ismerné, s annak gúnyos szavai mosolyt csalnak ajkaira.*
- Ugyan, kérlek. Neked más feladatom van. *Közben kezei Bongyi vállaira simulnak.* - Menjetek le ketten, nézzetek körbe a Kikötő s környékén. Nem sok információ jutott el manapság hozzánk. Hátha hallotok valamit arról, hogy merre is van az Őrült. Kéne pár információ, hogy tudjunk belőle táplálkozni, s végre kezdjünk is végre magunkkal valamit. Tudom, hogy a legutóbbi ilyen akció nem sikerült, de most csak megfigyelni kell csendben, rendben? *Néz előbb a szőkeségre, majd a fiúra.
Majd visszanéz a tündérre.*
- Te értesz a csapdákhoz? *Bármi is a válasz, már fordul is az ork felé.* - Helyre kéne állítani a régi csapdákat, a folyosón. Meg azt az ajtót is újra be kéne üzemelni, amit tekerni kell jobbra balra. Nem tudom merre vannak Taranék, egyelőre ezt a feladatot csak neked tudom kiadni. Legfeljebb Hópihe és Tündérke segítenek neked. Aztán hozok neked olyan lombikokat, vagy miket.
*Vigyorog az orkra, majd megfordulva elindul a Kikötő irányába.*
- Pár óra és jövünk! *Fordul még hátra és kiabálja a kis társaságnak, majd megállva, csípőre tett kézzel néz Rinanra.*
- Gyere már! *Ripakodik rá, majd már el is tűnik a hosszú folyosón, hogy mihamarabb elvégezzék a mai feladatot.*
- Persze, mindenki így kezd. *Vonja meg a vállait. Majd felháborodva néz előbb annak fekete szemeibe, majd magára. Majd vissza az ében szemekbe.*
- Kikérem magamnak! Teljesen jó súlyban vagyok!
*Mi tagadás, az elmúlt időszakban, tényleg kicsit megfogyott. S nem is tudhatja, hogy a nyár közeledtével ez az állapota csak még drasztikusabb lesz. Ennek azokat egyszerű, még akkor is, ha a lány nem látja be. Kevesebbet eszik, ám annál többet iszik. Ám az újabb szavaknál csak megforgatja szürkéit. Inkább foglalkozik a kis apró tündérrel, s annak szavaival. Amire eleinte csak hümmenteni tud.*
- Végül is, jól jöhetsz, ha épp el akarjuk hitetni, hogy milyen aranyos, kis tündérke vagy. *Vigyorodik el.* - Elterelésnek mindenféleképpen jó vagy. És még el is tüntetsz. Bár… *Végigméri az apróságot.*
- Ki tudja, hogy mik a taktikáid. *Neveti el magát, miközben fejét is hátradönti.* - A kérdés már csak az, hogy van kedved maradni, avagy sem?
*Amíg várja az apróság válaszát, már fordul is a következő emberhez. Sokan vannak így reggel, nehéz mindenkire odafigyelni. De örömmel látja, hogy mind Hópihe, mind Bongyika is előkerültek. A fiút ahogy meglátja elmosolyodik.*
- Lerúgtak? *Biggyeszti le ajkait.* - Verjem meg neked ezt? *Bök fejével Bájgúnár felé, s néhány lépés után már a fiú mellett is van, hogy annak hajába túrjon bele. Ahogy mindig is szokta. Érzékelte az utóbbi időben, hogy a fiú változáson megy keresztül. Kevesebben mosolyog, s kevesebb kérdést is tesz fel. Részben furcsállja ezt, de részben betudja annak, hogy kezd rá hatni a környezet, amibe került. Ki tudja, ha jobb társaságba kerül, talán lehetett volna belőle valaki. Köztük meg csak legfeljebb szóbeszédek alapján fognak hallani felőle.
Szürkéit gyorsan felemeli Asirára, az új jövevényre – nem mintha a többieket jóval régebb óta ismerné, s annak gúnyos szavai mosolyt csalnak ajkaira.*
- Ugyan, kérlek. Neked más feladatom van. *Közben kezei Bongyi vállaira simulnak.* - Menjetek le ketten, nézzetek körbe a Kikötő s környékén. Nem sok információ jutott el manapság hozzánk. Hátha hallotok valamit arról, hogy merre is van az Őrült. Kéne pár információ, hogy tudjunk belőle táplálkozni, s végre kezdjünk is végre magunkkal valamit. Tudom, hogy a legutóbbi ilyen akció nem sikerült, de most csak megfigyelni kell csendben, rendben? *Néz előbb a szőkeségre, majd a fiúra.
Majd visszanéz a tündérre.*
- Te értesz a csapdákhoz? *Bármi is a válasz, már fordul is az ork felé.* - Helyre kéne állítani a régi csapdákat, a folyosón. Meg azt az ajtót is újra be kéne üzemelni, amit tekerni kell jobbra balra. Nem tudom merre vannak Taranék, egyelőre ezt a feladatot csak neked tudom kiadni. Legfeljebb Hópihe és Tündérke segítenek neked. Aztán hozok neked olyan lombikokat, vagy miket.
*Vigyorog az orkra, majd megfordulva elindul a Kikötő irányába.*
- Pár óra és jövünk! *Fordul még hátra és kiabálja a kis társaságnak, majd megállva, csípőre tett kézzel néz Rinanra.*
- Gyere már! *Ripakodik rá, majd már el is tűnik a hosszú folyosón, hogy mihamarabb elvégezzék a mai feladatot.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-02 01:05:18
Üzenet elküldve: 2015-07-02 01:05:18
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Két hét múlva//
*Nem szereti a tolakodókat, sem férfiban, sem nőben. Rinan pedig igencsak az, lerí róla, hogy nem szokott hozzá a visszautasításhoz. Nadae azonnal beleköt, ami szinte mindennapos már, de az elf nem fél visszavágni. Ezek úgy kerülgetik egymást, mint a szegények, ha elébük vágnak egy tál zsíros hússal teli kását. Asirának ez ugyan nem okoz gondot, néha még szórakoztatónak találja. Egészen addig, amíg az elf úgy dönt, hogy meg akarja keseríteni az életét, és tolakodó lesz. Azaz megfogja Asira derekát, aki azonnal reagál és lesöpri a másik kezét. rossz napján, talán még ki is csavarta volna, de most csak arrébb lép, és rosszallóan felvonja a szemöldökét a szépfiúra. Azt ő sem tagadja, hogy nagyon csábító Rinan, sőt. De egyelőre nem ez a bujálkodás ideje. Ahhoz neki több kell, hogy beengedjen bárkit is a ruhája alá, ha ő nem akarja. Márpedig jelenleg nem akarja.*
- Vigyázz hova nyúlsz, még megvágod magad. *Recsegi a száraz gallyas hangjával, igaz, már nincs benne komoly feddés, de azért lehet érezni egy kisebb visszafojtott feszültséget. Nadaével tárgyal, aki inkább itt hagyná őt, hogy a csapdákat tegye a helyére. Ez való igaz, neki jobban megy, és a kis vörös még mindig sehol.*
- Rendben, akkor maradok a kaptafánál. *Húzza meg a vállait, jobb ötlete most úgy sincs. Megérkezik az ezüsthajú is a barlangból, akinek egyelőre mindenkihez van pár jó szava. Asirának nincs különösebb baja vele, de nem helyezte még őt sem a bizalmába.*
*Nem szereti a tolakodókat, sem férfiban, sem nőben. Rinan pedig igencsak az, lerí róla, hogy nem szokott hozzá a visszautasításhoz. Nadae azonnal beleköt, ami szinte mindennapos már, de az elf nem fél visszavágni. Ezek úgy kerülgetik egymást, mint a szegények, ha elébük vágnak egy tál zsíros hússal teli kását. Asirának ez ugyan nem okoz gondot, néha még szórakoztatónak találja. Egészen addig, amíg az elf úgy dönt, hogy meg akarja keseríteni az életét, és tolakodó lesz. Azaz megfogja Asira derekát, aki azonnal reagál és lesöpri a másik kezét. rossz napján, talán még ki is csavarta volna, de most csak arrébb lép, és rosszallóan felvonja a szemöldökét a szépfiúra. Azt ő sem tagadja, hogy nagyon csábító Rinan, sőt. De egyelőre nem ez a bujálkodás ideje. Ahhoz neki több kell, hogy beengedjen bárkit is a ruhája alá, ha ő nem akarja. Márpedig jelenleg nem akarja.*
- Vigyázz hova nyúlsz, még megvágod magad. *Recsegi a száraz gallyas hangjával, igaz, már nincs benne komoly feddés, de azért lehet érezni egy kisebb visszafojtott feszültséget. Nadaével tárgyal, aki inkább itt hagyná őt, hogy a csapdákat tegye a helyére. Ez való igaz, neki jobban megy, és a kis vörös még mindig sehol.*
- Rendben, akkor maradok a kaptafánál. *Húzza meg a vállait, jobb ötlete most úgy sincs. Megérkezik az ezüsthajú is a barlangból, akinek egyelőre mindenkihez van pár jó szava. Asirának nincs különösebb baja vele, de nem helyezte még őt sem a bizalmába.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:44:53
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Két hét múlva//
*Azért hamar kiderül róla, hogy alapjáraton nem antiszociális, inkább csak visszafogott, és szívesen beszélget, még ha nem is ő kezdeményez. Legfeljebb a múltjáról nem ad konkrét információt, de ez már eddig sem okozott túl nagy meglepetést. Igyekszik elérni a lehetetlent, avagy ha nem is jó, de békés viszonyt kialakítani a többiekkel, arra viszont különösen ügyel, hogy még véletlenül se adjon esélyt mindenféle féltékenységi jelenetre, a téli ismerkedés túl mély benyomást tett rá e téren.
Az elrendelt korai ébresztőre nem reagál. Nem mély alvó, így a kiabálás biztosan felverte volna, ám kis lakrészéből csak nem kerül elő Hópihe. Az ok hamarosan nyilvánvalóvá válik, ugyanis a barlangok bejárata felől, egész pontosan kintről előbb halk dúdolás hallatszik, majd feltűnik a félvér alakja is, amint jókedvűen, a maga szórakoztatására bűvészkedik egyik tőrével. A szokatlan korai aktivitás, ami fogadja nem kicsit lepi meg, hiszen bár ő rendszeresen hajnalok hajnalán ébred a régi beidegződéseknek hála, nem úgy vette észre, hogy ez divat lenne.*
- Csak nem történt valami? *Kérdezi nem kis meglepettséggel a hangjában.* Amúgy jó reggelt!
*Azért hamar kiderül róla, hogy alapjáraton nem antiszociális, inkább csak visszafogott, és szívesen beszélget, még ha nem is ő kezdeményez. Legfeljebb a múltjáról nem ad konkrét információt, de ez már eddig sem okozott túl nagy meglepetést. Igyekszik elérni a lehetetlent, avagy ha nem is jó, de békés viszonyt kialakítani a többiekkel, arra viszont különösen ügyel, hogy még véletlenül se adjon esélyt mindenféle féltékenységi jelenetre, a téli ismerkedés túl mély benyomást tett rá e téren.
Az elrendelt korai ébresztőre nem reagál. Nem mély alvó, így a kiabálás biztosan felverte volna, ám kis lakrészéből csak nem kerül elő Hópihe. Az ok hamarosan nyilvánvalóvá válik, ugyanis a barlangok bejárata felől, egész pontosan kintről előbb halk dúdolás hallatszik, majd feltűnik a félvér alakja is, amint jókedvűen, a maga szórakoztatására bűvészkedik egyik tőrével. A szokatlan korai aktivitás, ami fogadja nem kicsit lepi meg, hiszen bár ő rendszeresen hajnalok hajnalán ébred a régi beidegződéseknek hála, nem úgy vette észre, hogy ez divat lenne.*
- Csak nem történt valami? *Kérdezi nem kis meglepettséggel a hangjában.* Amúgy jó reggelt!
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:23:17
Üzenet elküldve: 2015-07-01 22:23:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Két hét múlva//
*Az ork által kínált étek, a gyógyulást segítő tej, no meg a rengeteg pihenés hamar megtette a hatását, így napokon belül mondhatni, hogy újra a régi lett. Pontosabban lehetne mondani, de Willben maradandó nyomokat hagyott a túlzottan magasra szökő láz azon a bizonyos éjjelen, melyen a halál közelségét is megérezhette. Nem olyan feltűnőek a változások, de azért akad belőlük néhány. Például néha gondja akad a mozgással, a keze nem épp azt teszi, amit az elméje kíván, és talán a régebbi állapotánál is többször hagy ki a memóriája. Figyelmetlen, már-már nemtörődömnek hathat olykor, pedig ő mint mindég, hatalmas igyekezettel próbál megfelelni az elvárásoknak. Főleg azután, amiket Nadae mondott neki a haszontalanságáról, az bezzeg nem került a feledés homályába, ahogyan az sem, milyen jól bánt vele Rinan. Na igen... A betegségen kívül eső változás okozója maga a hosszúlétű.
A siheder legszívesebben folyton a nyakán csüngne, figyelné, mit tesz, és játszana vele, ha az obszidián tekintetű úgy kívánja, ám legjobb barátja kevesebb figyelmet tud neki biztosítani, mint amire vágyna. Hol a tengerparton mereng, hol pedig éjszakába nyúlóan mulatozik a lányokkal, kiváltképpen a Kalózkirálynővel, amit Williän egyáltalán nem néz jó szemmel. De mivel mindég mellette alszik el végül az elf, nincs oka a panaszra, ám ha lenne, sem mondana semmit, okulva a két héttel ezelőtti összeszólalkozásukból Nadaéval. Most nem tüzeli az elméjét a láz, mely vitákat indukálna, egyszerűen elfogadja a helyzetét, mint ahogy mindig is tette.*
*A mai reggel sem más, mint a többi. A Rumos mintha előző éjjel mit sem ivott volna, már hajnalban kukorékol, csak hogy nekik se legyen lehetőségük a pihenésre. Régebben ő volt mindég az első, a betegsége óta viszont megnőtt a pihenésre való igénye, s mióta Rinan közelségét élvezheti durmolás közben, nem is igazán van indíttatása felkelni az ágyból. Most azonban ad rá okot a tiszta-vérű; hangos puffanással lel közelebbi ismeretséget a rideg, kemény kőpadlóval, hogy aztán nyüszögve, a szemeit dörzsölve ülhessen fel. Meg sem lepődik a bánásmódon, olyan természetes ez számára, minthogy nappal világos, éjjel pedig sötét van. A fájdalmat viszont egy kicsit még szoknia kell, tehát némi késéssel botorkál ki a szobájukként funkcionáló vájatból.
Látványa mit sem változott az elmúlt két hét alatt, ugyanolyan vézna, mint eddig is volt, és ugyanazok a megszokott koszos és lyukas rongyok lógnak rajta. Csupán az arcán lel kevesebbszer otthont a jó kedv, amely legfeljebb csak gyermeteg aggodalmak miatt hagyta hátra eddig az ábrázatát. Ezúttal sem tűnik valami vidámnak...
Intéz egy bizonytalan pillantást Rinan és a szőke lány felé, akinek a nevét képtelen megjegyezni, hiába próbálkozik - ez a többi újonnan érkezett tagnál sincs másképpen -, majd lesüllyesztve tekintetét a földre, várja a szokásos eligazítást. Nem kiváltképpen hozza lázba a várakozás, neki mindegy, milyen feladatot rónak ki rá, bár azért reméli, hogy semmi megerőltetőt, ugyanis a betegsége óta fennálló gyengeségeit igyekszik véka alá rejteni. Attól tart, hogyha kiderülnének, mehetne vissza magányos életét élni a tengerparti viskójába.
Mindenesetre most tényleg nem ez köti le a gondolatait, inkább érez féltékenységet a lányok iránt, akik örökkön az elf társaságát és rajongását élvezhetik. Ráadásul ahogy fél-kába állapotában hallotta, Rinan megint máshol fog tartózkodni, így már nincs miért várnia a napja hátralevő részét. Legfeljebb, ha nem lesz sok dolga, folytatja a nyúzó késhez megkezdett markolatot, amit Zaraun csontjainak egyikéből kezdett farigcsálni.*
*Az ork által kínált étek, a gyógyulást segítő tej, no meg a rengeteg pihenés hamar megtette a hatását, így napokon belül mondhatni, hogy újra a régi lett. Pontosabban lehetne mondani, de Willben maradandó nyomokat hagyott a túlzottan magasra szökő láz azon a bizonyos éjjelen, melyen a halál közelségét is megérezhette. Nem olyan feltűnőek a változások, de azért akad belőlük néhány. Például néha gondja akad a mozgással, a keze nem épp azt teszi, amit az elméje kíván, és talán a régebbi állapotánál is többször hagy ki a memóriája. Figyelmetlen, már-már nemtörődömnek hathat olykor, pedig ő mint mindég, hatalmas igyekezettel próbál megfelelni az elvárásoknak. Főleg azután, amiket Nadae mondott neki a haszontalanságáról, az bezzeg nem került a feledés homályába, ahogyan az sem, milyen jól bánt vele Rinan. Na igen... A betegségen kívül eső változás okozója maga a hosszúlétű.
A siheder legszívesebben folyton a nyakán csüngne, figyelné, mit tesz, és játszana vele, ha az obszidián tekintetű úgy kívánja, ám legjobb barátja kevesebb figyelmet tud neki biztosítani, mint amire vágyna. Hol a tengerparton mereng, hol pedig éjszakába nyúlóan mulatozik a lányokkal, kiváltképpen a Kalózkirálynővel, amit Williän egyáltalán nem néz jó szemmel. De mivel mindég mellette alszik el végül az elf, nincs oka a panaszra, ám ha lenne, sem mondana semmit, okulva a két héttel ezelőtti összeszólalkozásukból Nadaéval. Most nem tüzeli az elméjét a láz, mely vitákat indukálna, egyszerűen elfogadja a helyzetét, mint ahogy mindig is tette.*
*A mai reggel sem más, mint a többi. A Rumos mintha előző éjjel mit sem ivott volna, már hajnalban kukorékol, csak hogy nekik se legyen lehetőségük a pihenésre. Régebben ő volt mindég az első, a betegsége óta viszont megnőtt a pihenésre való igénye, s mióta Rinan közelségét élvezheti durmolás közben, nem is igazán van indíttatása felkelni az ágyból. Most azonban ad rá okot a tiszta-vérű; hangos puffanással lel közelebbi ismeretséget a rideg, kemény kőpadlóval, hogy aztán nyüszögve, a szemeit dörzsölve ülhessen fel. Meg sem lepődik a bánásmódon, olyan természetes ez számára, minthogy nappal világos, éjjel pedig sötét van. A fájdalmat viszont egy kicsit még szoknia kell, tehát némi késéssel botorkál ki a szobájukként funkcionáló vájatból.
Látványa mit sem változott az elmúlt két hét alatt, ugyanolyan vézna, mint eddig is volt, és ugyanazok a megszokott koszos és lyukas rongyok lógnak rajta. Csupán az arcán lel kevesebbszer otthont a jó kedv, amely legfeljebb csak gyermeteg aggodalmak miatt hagyta hátra eddig az ábrázatát. Ezúttal sem tűnik valami vidámnak...
Intéz egy bizonytalan pillantást Rinan és a szőke lány felé, akinek a nevét képtelen megjegyezni, hiába próbálkozik - ez a többi újonnan érkezett tagnál sincs másképpen -, majd lesüllyesztve tekintetét a földre, várja a szokásos eligazítást. Nem kiváltképpen hozza lázba a várakozás, neki mindegy, milyen feladatot rónak ki rá, bár azért reméli, hogy semmi megerőltetőt, ugyanis a betegsége óta fennálló gyengeségeit igyekszik véka alá rejteni. Attól tart, hogyha kiderülnének, mehetne vissza magányos életét élni a tengerparti viskójába.
Mindenesetre most tényleg nem ez köti le a gondolatait, inkább érez féltékenységet a lányok iránt, akik örökkön az elf társaságát és rajongását élvezhetik. Ráadásul ahogy fél-kába állapotában hallotta, Rinan megint máshol fog tartózkodni, így már nincs miért várnia a napja hátralevő részét. Legfeljebb, ha nem lesz sok dolga, folytatja a nyúzó késhez megkezdett markolatot, amit Zaraun csontjainak egyikéből kezdett farigcsálni.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-01 21:39:29
Üzenet elküldve: 2015-07-01 21:39:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
Nem sokat tárgyaltunk *von vállat Nadae kérdésére*, követtem, aztán itt ragadtam. Remekül értek például ahhoz, hogyan lehet valakit eltüntetni. Mindenféle értelemben *vigyorodik el úgy, hogy talán megörökli az Őrült nevet.* És színésznek sem vagyok utolsó, mégiscsak el kell játszani valahogy a bájos tündérkét, nem igaz?
*Will nevét hallva eszébe jut, hogy a csúf harapás előtt épp őt próbálta minél inkább a sötétségbe rángatni - vajon meddig csúszott le az ifjonc, amíg őbelé csak hálni járt a halhatatlan lélek? El kellett volna hagynia ezt a testet, és egy másikba költözni, akkor nem maradt volna le mindenről - és nem mellesleg a tekintélyén is emelt volna, ha látják, hogy vele nem olyan könnyű elbánni. De az óvatosság valamiért mindig arra inti, hogy ragaszkodjon a testéhez, amíg lehet. Hozzátartozik a színjátékhoz, amit a halandóknak ad elő, hogy eloszlassa a gyanújukat.*
*Will nevét hallva eszébe jut, hogy a csúf harapás előtt épp őt próbálta minél inkább a sötétségbe rángatni - vajon meddig csúszott le az ifjonc, amíg őbelé csak hálni járt a halhatatlan lélek? El kellett volna hagynia ezt a testet, és egy másikba költözni, akkor nem maradt volna le mindenről - és nem mellesleg a tekintélyén is emelt volna, ha látják, hogy vele nem olyan könnyű elbánni. De az óvatosság valamiért mindig arra inti, hogy ragaszkodjon a testéhez, amíg lehet. Hozzátartozik a színjátékhoz, amit a halandóknak ad elő, hogy eloszlassa a gyanújukat.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:02:03
Üzenet elküldve: 2015-07-01 14:02:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*Lassanként gyülekeznek a barlanglakók, és látása is kitisztul a reggeli csipáktól és homálytól, de persze még mindig durcás kissé, ahogy minden reggel, ha idő előtt ébresztik fel. A fekete íriszek ezúttal is jól megbámulják Asirát, talán azért, hogy őt idegesítse, talán, hogy a kalózt, vagy csak mert kíváncsi a reakcióra. Wram most sem érdekli, a többiek meg továbbra is rendíthetetlenül szunyálnak (és/vagy jól beverték a fejüket).*
- Nem vagyok az a hízós típus.
*Vonja meg a vállát, és gonoszan vigyorogva végigméri Nadaét.* Meg ahogy elnézem, te is inkább a másik véglet vagy.
*Mióta csak ismeri, inkább csak fogyott a leányzó, halandó létére azt az érzést kelti az elfben, hogy egy idő után egyszerűen elfogy majd. Persze a legtöbbjük valóban összemegy és elsorvad az idők során. Rinan számára amúgy is nehézkesebb számon tartani az időt, egyetlen perc olykor évtizedeknek tűnik, visszatekintve azonban az évtizedek is csak rövidke pillanatok.*
- A helyedben ettől pont nem tartanék.
*Egy újabb fogvillantó vigyort intéz a rumhercegnő felé, és csak úgy süt a tekintetéből az önelégültség, mert pontosan tudja, hogy ez a lány is csak kelleti magát, mint az összes többi. Szeretnek nehezen elérhetőnek tűnni... bár Nadae csak vele csinálja ezt. Talán mert az elf már számít is neki valamit, egyszerűen fél, hogy elveszítené az érdeklődését. Ami tulajdonképpen lehetséges. Szórakozottan lép inkább a szőke leányzó mellé, és átkarolja a derekát, mert miért is ne. A zárkózottságában is van valami szórakoztató.*
- Akkor mehetünk együtt...
*Hajol közelebb Asirához, de a hiába, a kalóz már le is inti a dolgot, szóval inkább csak megvakargatja a fejét.* Na akkor csak én megyek.
*Vonja meg a vállát, Will említésére pedig majdnem feltör belőle egy kaján röhögés, de valahogy csak sikerül visszatartania.*
- Útban volt, szóval gurítottam egyet rajta.
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 14:03:37
- Nem vagyok az a hízós típus.
*Vonja meg a vállát, és gonoszan vigyorogva végigméri Nadaét.* Meg ahogy elnézem, te is inkább a másik véglet vagy.
*Mióta csak ismeri, inkább csak fogyott a leányzó, halandó létére azt az érzést kelti az elfben, hogy egy idő után egyszerűen elfogy majd. Persze a legtöbbjük valóban összemegy és elsorvad az idők során. Rinan számára amúgy is nehézkesebb számon tartani az időt, egyetlen perc olykor évtizedeknek tűnik, visszatekintve azonban az évtizedek is csak rövidke pillanatok.*
- A helyedben ettől pont nem tartanék.
*Egy újabb fogvillantó vigyort intéz a rumhercegnő felé, és csak úgy süt a tekintetéből az önelégültség, mert pontosan tudja, hogy ez a lány is csak kelleti magát, mint az összes többi. Szeretnek nehezen elérhetőnek tűnni... bár Nadae csak vele csinálja ezt. Talán mert az elf már számít is neki valamit, egyszerűen fél, hogy elveszítené az érdeklődését. Ami tulajdonképpen lehetséges. Szórakozottan lép inkább a szőke leányzó mellé, és átkarolja a derekát, mert miért is ne. A zárkózottságában is van valami szórakoztató.*
- Akkor mehetünk együtt...
*Hajol közelebb Asirához, de a hiába, a kalóz már le is inti a dolgot, szóval inkább csak megvakargatja a fejét.* Na akkor csak én megyek.
*Vonja meg a vállát, Will említésére pedig majdnem feltör belőle egy kaján röhögés, de valahogy csak sikerül visszatartania.*
- Útban volt, szóval gurítottam egyet rajta.
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.01 14:03:37
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:32:30
Üzenet elküldve: 2015-06-30 22:32:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan előjönnek a barlangiak a központi terembe. Elsőnek a nemrég felgyógyult tündér jelenik meg. Rajta már napok óta gondolkozik, hogy mit lehetne vele kezdeni.
~Egyáltalán miért is én gondolkozok rajta?~
Teszi fel magának a kérdést. Továbbra is csípőre állva nézi a kislányt. Valahogy nehéz elhinni róla, hogy elkárhozott egy lélek. S valamit kezdeni kell vele. Ezen már hetek óta gondolkodik.*
- Egyébként te mihez is értesz?
*Kérdi, miközben szemeit csak lesüti reá, de nem hajtja le rá a fejét.*
- Mi hasznodat tudom én itt venni? Mit tárgyaltál az Őrülttel?
*Lehet, hogy így könnyebben menne. Bár az az ostoba elf nincs itt. Mikor a legnagyobb szüksége lenne a bandára. Az átkozottja. Majd lassan előkerült Bájgúnár is. Szemeit rögtön forgatja, ahogy tenyerével megvakarja derekát, s arcából kisöpri haját.*
- Mit lopnád már megint a napot? Nem elég, hogy egész nap semmit sem csinálsz? A végén még elhízol. *Vigyorodik el, gúnyosan, majd átvált kisség gonoszkássá. Hangja pedig gúnyossá.* - S mi lesz így, ha nem fogsz kelleni egy lánykának sem? *Csücsöríti ajkait, apróan, s szürkéiben huncut fény csillan. Az elmúlt pár napban sikeresen kivédte a férfi támadásait, s egyre nehezebben megy neki. Néha már-már elcsábult, de tartotta magát. Nem is érti miért, talán elveszne a kettőjük közti varázs, hogy folyton cukkolják egymást.
Lassan Wram is előkerül, az egyik raktárból, melyet berendezet. Fejét hátrafordítva tekint rá.*
- Kikötőbe. Hajóhoz még pár cucc. Neked nem kell semmi? Üvegcsék, meg hasonlók? Nem tudom, hogy merre van az a két mihaszna, *Gondol itt Taranra és Vöröskére.* - De ha így haladnak jövő ilyenkor sem tér vissza. *Magyarázza nyugodtan. Közben leköti övéről a rumos üveget, s meghúzza a rumot.
Majd előkerül lassan a Szöszike is. Ő is a hajón lakik, hiszen a barlangi bejáratnál jelenik meg Zöldike mögött. Ő lemenne vele, de inkább férfi kéne neki. A lányról eszébe jut Khyr is, aki szintúgy ágynak esett.*
- Egyébként mi van most? Előbb a tündérke, majd Bongyi, egyébként ő hogy ütötte ki magát, hogy még alszik? *Néz vissza Bájgúnárra. Hiszen eltert már pár perc, s mindig a kis Bongyi az aki először megjelenik.* - Most meg Khyr. *Rázza meg a fejét.*
- Biztos vírus terjeng. De hogy még mélyalvásba is vágja magát. Így az ő feladata rád hárul. Te ismered a csapdák működését, nem? *Néz egyenesen Asira.* - A Kikötőbe inkább férfikéz kéne most.
~Egyáltalán miért is én gondolkozok rajta?~
Teszi fel magának a kérdést. Továbbra is csípőre állva nézi a kislányt. Valahogy nehéz elhinni róla, hogy elkárhozott egy lélek. S valamit kezdeni kell vele. Ezen már hetek óta gondolkodik.*
- Egyébként te mihez is értesz?
*Kérdi, miközben szemeit csak lesüti reá, de nem hajtja le rá a fejét.*
- Mi hasznodat tudom én itt venni? Mit tárgyaltál az Őrülttel?
*Lehet, hogy így könnyebben menne. Bár az az ostoba elf nincs itt. Mikor a legnagyobb szüksége lenne a bandára. Az átkozottja. Majd lassan előkerült Bájgúnár is. Szemeit rögtön forgatja, ahogy tenyerével megvakarja derekát, s arcából kisöpri haját.*
- Mit lopnád már megint a napot? Nem elég, hogy egész nap semmit sem csinálsz? A végén még elhízol. *Vigyorodik el, gúnyosan, majd átvált kisség gonoszkássá. Hangja pedig gúnyossá.* - S mi lesz így, ha nem fogsz kelleni egy lánykának sem? *Csücsöríti ajkait, apróan, s szürkéiben huncut fény csillan. Az elmúlt pár napban sikeresen kivédte a férfi támadásait, s egyre nehezebben megy neki. Néha már-már elcsábult, de tartotta magát. Nem is érti miért, talán elveszne a kettőjük közti varázs, hogy folyton cukkolják egymást.
Lassan Wram is előkerül, az egyik raktárból, melyet berendezet. Fejét hátrafordítva tekint rá.*
- Kikötőbe. Hajóhoz még pár cucc. Neked nem kell semmi? Üvegcsék, meg hasonlók? Nem tudom, hogy merre van az a két mihaszna, *Gondol itt Taranra és Vöröskére.* - De ha így haladnak jövő ilyenkor sem tér vissza. *Magyarázza nyugodtan. Közben leköti övéről a rumos üveget, s meghúzza a rumot.
Majd előkerül lassan a Szöszike is. Ő is a hajón lakik, hiszen a barlangi bejáratnál jelenik meg Zöldike mögött. Ő lemenne vele, de inkább férfi kéne neki. A lányról eszébe jut Khyr is, aki szintúgy ágynak esett.*
- Egyébként mi van most? Előbb a tündérke, majd Bongyi, egyébként ő hogy ütötte ki magát, hogy még alszik? *Néz vissza Bájgúnárra. Hiszen eltert már pár perc, s mindig a kis Bongyi az aki először megjelenik.* - Most meg Khyr. *Rázza meg a fejét.*
- Biztos vírus terjeng. De hogy még mélyalvásba is vágja magát. Így az ő feladata rád hárul. Te ismered a csapdák működését, nem? *Néz egyenesen Asira.* - A Kikötőbe inkább férfikéz kéne most.
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:10:46
Üzenet elküldve: 2015-06-29 21:10:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kajakommandó – zárás//
„Viccnek szántam.” *Felkacag Asira, ahogy a vörös visszakozik egyből. Még a fejét is megrázza egy rövid gondolat erejéig, hiszen ha tetszik is neki a lány, nem bízik benne továbbra sem. Tény, hogy ha arra kerülne a sor, biztosan elmenne a szökőkúthoz az esti harangszó előtt hozzá, de a csizmájában akkor is lenne egy penge. A sima nyelvű szépséggel vigyázni kell akkor is, ha azt élvezetekre használja.*
- Ne félj, nem szemeltelek ki magamnak. *Mosolyog továbbra is, ahogy az étellel foglalatoskodik. Mindenfélével megfűszerezi, és mikor enni kezdenek, kölcsönösen megvitatják a kimaradt epizódokat az életükből, de csak a lényeget. Asira azért még egyet kacérkodik vele azzal, hogy a mellén ért sebet megmutatja, de nem közeledik a lányhoz. Nem akarja elszúrni a pillanatot, ugyanis kezdi biztonságban érezni magát. Jó rég óta nem volt arra példa, hogy egy kicsit kiengedjen, de úgy tűnik a hasonlóan rossz sorsú emberek, hasonlóan éreznek egymás iránt, így hagyják élni a másikat egymás mellett.
Végül megjelenik a vezérszerű alvezér, vagyis, még nem döntötte el Asira, hogy ki lehet ő.*
- Tökéletes a…z étel. *Vonja meg a vállát, mert ő sem tudja eldönteni, hogy pontosan mit csináltak. Levest, ragut, vagy híg főzeléket. Talán majd adnak neki nevet, ha még egyszer sikerül pont ugyanígy elkészíteni.*
- Együnk *Egyezik bele, majd feltápászkodik. Ő már nem éhes, elindul egy kicsit felfedezni a barlangot. Ki tudja, talán ez a lyuk lesz élete egyik meghatározó lakhelye. Ráadásul sosem árt megnézni, hogy van-e más bejárat…*
//Két hét múlva//
*Asira megjegyezte az arcokat, figyelte minden rezdülésüket. Sütött róla, hogy egyelőre nemigen fog beilleszkedni, mint egy normális ember. Nem erre volt nevelve és nem érezte magát biztonságban a többnyire nőkből álló társaságban. A sok nő bajt jelent, és ezzel egyet kellett értenie. A nők sokkal emocionálisabbak, mint a férfiak, sokkal szerteágazóbbak az érzelmeik, gondolataik, és ez egyben jó és rossz is. Rossz, amikor veszekednek, vagy túlgondolják a dolgaikat. Asira is nő, bár az ő neveltetése megakadályozza az elkalandozó gondolatokat. Neki az első szempont, hogy biztonságban legyen, figyeljen a részletekre, ne haljon éhen, és edzett maradjon. Utána jön minden más. Khyrrel egyébként viszonylag jóba lett, ez várható volt, hiszen megegyeztek. A két vezéren nem tudott eligazodni, de abban biztos már, hogy az egész banda nem veti meg az italt, lehet, hogy egyszer ez lesz a vesztük. Na, nem azért, hogy meghallják a részeg dajdajozást az őrök, hanem mert elfogy a pia. Nadae valamennyivel szimpatikusabb neki, mint Dyntia, hiszen az előbbin nem tud kiigazodni, a vörös sokkal határozottabbnak, és kiismerhetőbb személyiségnek tűnik. Persze ezt két hét alatt nem lehet pontosan leszűrni. A ma reggeli kiabálás, talán pont nem ezt jelenti. Ő már természetesen régóta fenn van, nehezen tud aludni, és ha megerőlteti magát, akkor sem tud hat óránál többet. Egyébként sem árt, ha van egy őr a lélekvesztőn, aki figyel. Ő az egyik szálláson alszik, egy egyszerű priccsen, amihez szerzett némi szalmát, amit bezsákolt. Neki nem kell ágy, ez sokkal egyszerűbb megoldás. Most is korán kelt, felmászott az árbockosárban és üldögélve pásztázta a semmit. Figyelte, ahogy Nadae felkelt és nézelődött, majd felkeltette a többieket, ahogy már magában ezt meg is jegyezte korábban. Lemászott hát hozzá és a feladatot hallgatta.*
- Én lemegyek. *Azt ugyan nem tudja, hogy miért kell ehhez bátorság. Lehet, hogy lopni fogják a kötelet, ez lenne a legvalószínűbb magyarázat, azonban Nadae ezen szándéka egyelőre ködbe burkolózik. Csak áll a kibontott hajú mellett, és a szemeit fürkészi. Ha már a többiekről van szó. Az ork fura neki, elviseli, de nem törődik vele, nem az ő világa semmilyen szinten. Az elf csak azért idegesíti, mert „szépfiú”, ahogy azt a rumos nő megjegyezte. A kis tündérrel nem tud mit kezdeni igazán. Hasznot lát benne, de semmi mást. Legalábbis egyelőre. Ő magát is kívülállónak tartja még egy kicsit, ezért is vállalta a feladatot. Nem mintha lenne más dolga. talán még egy kis zöldséget szerez be, ami jól lehet kajába. A két hét alatt inkább a kondér körül legyeskedett, de nem akart főszakács lenni. Aki kedvet kapott az főzött, vagy hoztak valami kaját, esetleg éppenséggel elmentek a Rumosba zabálni. Ennek ellenére összedobott néhányszor ő is valamit, hogy lefoglalja magát. Ha éppen nem gyakorolt – ami sokszor előforduló látvány lett a barlangban -, vagy a csapdákat ellenőrizte, akkor főzött, ha lehet annak hívni.*
„Viccnek szántam.” *Felkacag Asira, ahogy a vörös visszakozik egyből. Még a fejét is megrázza egy rövid gondolat erejéig, hiszen ha tetszik is neki a lány, nem bízik benne továbbra sem. Tény, hogy ha arra kerülne a sor, biztosan elmenne a szökőkúthoz az esti harangszó előtt hozzá, de a csizmájában akkor is lenne egy penge. A sima nyelvű szépséggel vigyázni kell akkor is, ha azt élvezetekre használja.*
- Ne félj, nem szemeltelek ki magamnak. *Mosolyog továbbra is, ahogy az étellel foglalatoskodik. Mindenfélével megfűszerezi, és mikor enni kezdenek, kölcsönösen megvitatják a kimaradt epizódokat az életükből, de csak a lényeget. Asira azért még egyet kacérkodik vele azzal, hogy a mellén ért sebet megmutatja, de nem közeledik a lányhoz. Nem akarja elszúrni a pillanatot, ugyanis kezdi biztonságban érezni magát. Jó rég óta nem volt arra példa, hogy egy kicsit kiengedjen, de úgy tűnik a hasonlóan rossz sorsú emberek, hasonlóan éreznek egymás iránt, így hagyják élni a másikat egymás mellett.
Végül megjelenik a vezérszerű alvezér, vagyis, még nem döntötte el Asira, hogy ki lehet ő.*
- Tökéletes a…z étel. *Vonja meg a vállát, mert ő sem tudja eldönteni, hogy pontosan mit csináltak. Levest, ragut, vagy híg főzeléket. Talán majd adnak neki nevet, ha még egyszer sikerül pont ugyanígy elkészíteni.*
- Együnk *Egyezik bele, majd feltápászkodik. Ő már nem éhes, elindul egy kicsit felfedezni a barlangot. Ki tudja, talán ez a lyuk lesz élete egyik meghatározó lakhelye. Ráadásul sosem árt megnézni, hogy van-e más bejárat…*
//Két hét múlva//
*Asira megjegyezte az arcokat, figyelte minden rezdülésüket. Sütött róla, hogy egyelőre nemigen fog beilleszkedni, mint egy normális ember. Nem erre volt nevelve és nem érezte magát biztonságban a többnyire nőkből álló társaságban. A sok nő bajt jelent, és ezzel egyet kellett értenie. A nők sokkal emocionálisabbak, mint a férfiak, sokkal szerteágazóbbak az érzelmeik, gondolataik, és ez egyben jó és rossz is. Rossz, amikor veszekednek, vagy túlgondolják a dolgaikat. Asira is nő, bár az ő neveltetése megakadályozza az elkalandozó gondolatokat. Neki az első szempont, hogy biztonságban legyen, figyeljen a részletekre, ne haljon éhen, és edzett maradjon. Utána jön minden más. Khyrrel egyébként viszonylag jóba lett, ez várható volt, hiszen megegyeztek. A két vezéren nem tudott eligazodni, de abban biztos már, hogy az egész banda nem veti meg az italt, lehet, hogy egyszer ez lesz a vesztük. Na, nem azért, hogy meghallják a részeg dajdajozást az őrök, hanem mert elfogy a pia. Nadae valamennyivel szimpatikusabb neki, mint Dyntia, hiszen az előbbin nem tud kiigazodni, a vörös sokkal határozottabbnak, és kiismerhetőbb személyiségnek tűnik. Persze ezt két hét alatt nem lehet pontosan leszűrni. A ma reggeli kiabálás, talán pont nem ezt jelenti. Ő már természetesen régóta fenn van, nehezen tud aludni, és ha megerőlteti magát, akkor sem tud hat óránál többet. Egyébként sem árt, ha van egy őr a lélekvesztőn, aki figyel. Ő az egyik szálláson alszik, egy egyszerű priccsen, amihez szerzett némi szalmát, amit bezsákolt. Neki nem kell ágy, ez sokkal egyszerűbb megoldás. Most is korán kelt, felmászott az árbockosárban és üldögélve pásztázta a semmit. Figyelte, ahogy Nadae felkelt és nézelődött, majd felkeltette a többieket, ahogy már magában ezt meg is jegyezte korábban. Lemászott hát hozzá és a feladatot hallgatta.*
- Én lemegyek. *Azt ugyan nem tudja, hogy miért kell ehhez bátorság. Lehet, hogy lopni fogják a kötelet, ez lenne a legvalószínűbb magyarázat, azonban Nadae ezen szándéka egyelőre ködbe burkolózik. Csak áll a kibontott hajú mellett, és a szemeit fürkészi. Ha már a többiekről van szó. Az ork fura neki, elviseli, de nem törődik vele, nem az ő világa semmilyen szinten. Az elf csak azért idegesíti, mert „szépfiú”, ahogy azt a rumos nő megjegyezte. A kis tündérrel nem tud mit kezdeni igazán. Hasznot lát benne, de semmi mást. Legalábbis egyelőre. Ő magát is kívülállónak tartja még egy kicsit, ezért is vállalta a feladatot. Nem mintha lenne más dolga. talán még egy kis zöldséget szerez be, ami jól lehet kajába. A két hét alatt inkább a kondér körül legyeskedett, de nem akart főszakács lenni. Aki kedvet kapott az főzött, vagy hoztak valami kaját, esetleg éppenséggel elmentek a Rumosba zabálni. Ennek ellenére összedobott néhányszor ő is valamit, hogy lefoglalja magát. Ha éppen nem gyakorolt – ami sokszor előforduló látvány lett a barlangban -, vagy a csapdákat ellenőrizte, akkor főzött, ha lehet annak hívni.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:34:56
Üzenet elküldve: 2015-06-28 20:34:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Mérgezés, avagy gyógyítás //
* Jó idő, mire megjárja a szükséges helyeket, de mire visszatér, már elegendő növény van nála, hogy helyre rakja kölyköt. *
~ Ha ez sem elég, forduljon föl. ~
* Gondolja magában az ork, s nem is jár messze a valóságtól, hisz tulajdonképpen az azért bajlódik a szerencsétlennel, hogy ne unatkozzon. Hamar megtalálja a barlang bejáratát, s szó nélkül trappol oda a holmijához. Némi keresgélés után talál egy kissebb fa pohárkát, amit pont efféle célokra szokott használni. Az egyik nővény, amit magával hozott, a keresztes Ulsga, aminek a leveleiből lázcsillapító tej nyerhető ki. Ezt préseli most bele a pohárkába Wram, közben pedig egy holdsajtot dob bele a parázsba, hogy kissé megpiruljon. Miután mindennel végzett, felébreszti a kölyökkel alvó elffet. *
- Hé hegyesfülü! Nesze, ezt diktáld a srácba. -
* Teszi te a dolgokat, majd a reakciótól függetlenül folytatja. *
- Lázcsillapító a tej, ez meg holdsajt. Jól fog lakni tőle és erőt is ad. -
* Azzal ott hagyja a párost és végre ledől pihenni, senkivel sem törődve. *
// Két hét múlva //
* Az elkövetkező napokat Wram arra használja fel, hogy az alsó barlangban talált kis helységet, amit már akkor kinézett magának, amikor először lejőttek, kialakítsa magának. Nem akar a többiekkel nagyon osztozni, no meg kell egy hely, ahol kotyvaszthat. Persze segít a barlang és a hajó rendbe rakásában, így sikerül széket, egy asztalt meg egy magas polcot összeeszkábálnia magának. Az első napokban persze még csinál egy egy adag tejet Bongyinak, s mivel a módszer vevállni látszik pár nap után ezzel is felhagy. Ha Nadae megkeresi, besegít, s ha esetleg a rumtól megint rájőnne az öt perc, attól sem zárkózik el. Egy gyors vágtára elvégre mindig van idő... Aztán eljön a nap, amikor arra battyog fel zugából, hogy Nadae talpra parancsolja a jónépet. *
- Na mi van? Hova kellene menni? -
* Kérdezi, miközben épp a nadrágszíjat csatolja be. *
* Jó idő, mire megjárja a szükséges helyeket, de mire visszatér, már elegendő növény van nála, hogy helyre rakja kölyköt. *
~ Ha ez sem elég, forduljon föl. ~
* Gondolja magában az ork, s nem is jár messze a valóságtól, hisz tulajdonképpen az azért bajlódik a szerencsétlennel, hogy ne unatkozzon. Hamar megtalálja a barlang bejáratát, s szó nélkül trappol oda a holmijához. Némi keresgélés után talál egy kissebb fa pohárkát, amit pont efféle célokra szokott használni. Az egyik nővény, amit magával hozott, a keresztes Ulsga, aminek a leveleiből lázcsillapító tej nyerhető ki. Ezt préseli most bele a pohárkába Wram, közben pedig egy holdsajtot dob bele a parázsba, hogy kissé megpiruljon. Miután mindennel végzett, felébreszti a kölyökkel alvó elffet. *
- Hé hegyesfülü! Nesze, ezt diktáld a srácba. -
* Teszi te a dolgokat, majd a reakciótól függetlenül folytatja. *
- Lázcsillapító a tej, ez meg holdsajt. Jól fog lakni tőle és erőt is ad. -
* Azzal ott hagyja a párost és végre ledől pihenni, senkivel sem törődve. *
// Két hét múlva //
* Az elkövetkező napokat Wram arra használja fel, hogy az alsó barlangban talált kis helységet, amit már akkor kinézett magának, amikor először lejőttek, kialakítsa magának. Nem akar a többiekkel nagyon osztozni, no meg kell egy hely, ahol kotyvaszthat. Persze segít a barlang és a hajó rendbe rakásában, így sikerül széket, egy asztalt meg egy magas polcot összeeszkábálnia magának. Az első napokban persze még csinál egy egy adag tejet Bongyinak, s mivel a módszer vevállni látszik pár nap után ezzel is felhagy. Ha Nadae megkeresi, besegít, s ha esetleg a rumtól megint rájőnne az öt perc, attól sem zárkózik el. Egy gyors vágtára elvégre mindig van idő... Aztán eljön a nap, amikor arra battyog fel zugából, hogy Nadae talpra parancsolja a jónépet. *
- Na mi van? Hova kellene menni? -
* Kérdezi, miközben épp a nadrágszíjat csatolja be. *
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-26 15:55:24
Üzenet elküldve: 2015-06-26 15:55:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Két hét múlva//
*Az idő Will gyógyulása után mintha felgyorsult volna a barlangban, Nadae parancsai kellően lekötötték, ha épp unatkozott volna, és a kölyökkel is többet szórakozott, akár csak régen. A szabadidejét pedig többnyire a sziklás partokon töltötte, bámulva a tengert, figyelve, ahogy az obszidián nyakékről visszaverődő fény megcsillan a habokon. Esténként meg együtt részegedtek le, néha csak bámulta a kalózt, néha közelebb kerültek, de ahogy eddig, most sem jutottak sehova. Többek között ezen gondolkozott, ha egyedül maradt, meg esetleg megosztotta fájdalmát egy-egy leányzóval, ha csatlakoztak hozzá egy italra, de a végkifejlet egyáltalán nem rémlik neki... Khyr furcsa, Enra és Asi pedig zárkózottak, ráadásul az utóbbi mintha tényleg a lányokat kedvelné jobban. Dynti... na ő kifürkészhetetlen. Taran rendben van, Wram meg csak Wram. Az elf pedig csak sodródott az árral, nem gondolva a következményekre, ahogy eddig se tette soha.
Másnaposan, a szemei alatt hatalmas karikákkal, és Bongyorka mellett ébred fel, lassan ül fel, és tenyerével simít végig az arcán. Összeborzolja a kölyök fejét, aztán valamiféle szeretetteljes elhatározásból lerúgja az ágyról, és átlépve rajta, úgy, ahogy van, félmeztelenül, és hangosan ásítva kászálódik elő a szobából. Sötét pillantást vet a rumhercegnőre, beletúr a hajába, és elvetődik az apró tavacska szélén, majd egy gyors arcmosással éleszti fel magát.*
- Talán te rosszul alszol, de attól még nem kell minket is kínoznod. Nők...
*Sóhajt fel, de azért jól megbámulja a kibontott hajkoronát, és elképzeli, milyen érzés lenne beletúrni, felkapni a lányt, és... inkább elfordítja tekintetét, biztos, ami biztos, megigazítja a nadrágját, és biccent a tündérnek.*
- Reggelt, szárnyas. Mer jó már úgy se lehet.
*Újabb ásítást nyom el, és magában morog, amiért ennyivel megelőzte a többieket, egy kicsit még forgolódhatott volna, hátha sikerül visszaaludnia. Avval amúgy is többre megy, mint a kalózzal...*
*Az idő Will gyógyulása után mintha felgyorsult volna a barlangban, Nadae parancsai kellően lekötötték, ha épp unatkozott volna, és a kölyökkel is többet szórakozott, akár csak régen. A szabadidejét pedig többnyire a sziklás partokon töltötte, bámulva a tengert, figyelve, ahogy az obszidián nyakékről visszaverődő fény megcsillan a habokon. Esténként meg együtt részegedtek le, néha csak bámulta a kalózt, néha közelebb kerültek, de ahogy eddig, most sem jutottak sehova. Többek között ezen gondolkozott, ha egyedül maradt, meg esetleg megosztotta fájdalmát egy-egy leányzóval, ha csatlakoztak hozzá egy italra, de a végkifejlet egyáltalán nem rémlik neki... Khyr furcsa, Enra és Asi pedig zárkózottak, ráadásul az utóbbi mintha tényleg a lányokat kedvelné jobban. Dynti... na ő kifürkészhetetlen. Taran rendben van, Wram meg csak Wram. Az elf pedig csak sodródott az árral, nem gondolva a következményekre, ahogy eddig se tette soha.
Másnaposan, a szemei alatt hatalmas karikákkal, és Bongyorka mellett ébred fel, lassan ül fel, és tenyerével simít végig az arcán. Összeborzolja a kölyök fejét, aztán valamiféle szeretetteljes elhatározásból lerúgja az ágyról, és átlépve rajta, úgy, ahogy van, félmeztelenül, és hangosan ásítva kászálódik elő a szobából. Sötét pillantást vet a rumhercegnőre, beletúr a hajába, és elvetődik az apró tavacska szélén, majd egy gyors arcmosással éleszti fel magát.*
- Talán te rosszul alszol, de attól még nem kell minket is kínoznod. Nők...
*Sóhajt fel, de azért jól megbámulja a kibontott hajkoronát, és elképzeli, milyen érzés lenne beletúrni, felkapni a lányt, és... inkább elfordítja tekintetét, biztos, ami biztos, megigazítja a nadrágját, és biccent a tündérnek.*
- Reggelt, szárnyas. Mer jó már úgy se lehet.
*Újabb ásítást nyom el, és magában morog, amiért ennyivel megelőzte a többieket, egy kicsit még forgolódhatott volna, hátha sikerül visszaaludnia. Avval amúgy is többre megy, mint a kalózzal...*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:21:33
Üzenet elküldve: 2015-06-25 21:21:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
- Keljetek fel, ti lusta banda!
*Aethének még most is komoly megerőltetésébe kerül, hogy kinyissa a szemét, bár már határozottan jobban megy, mint pár nappal, pár héttel ezelőtt. Az a méreg vagy micsoda csúnyán elbánt vele, meg valami mást is összeszedhetett. Így aztán az elmúlt hetekben nagyrészt csak kókadozott, és ha a szobájából ki is vonszolta magát néha, a barlangból szinte soha, akkor is csak párlépésnyire, némi friss levegő reményében. Ma viszont, bár az ébredés most is nehezen megy, sokkal jobban érzi magát. Ráadásul határozottan éhes, amire nem volt példa ki tudja, mi óta.
Felkel hát, úgy-ahogy rendbe szedi magát, és szép lassan elindul Nadae hívó hangja felé. Nem éppen szép látvány, ahogy felbukkan: eddig sem volt kövér, de most már kifejezetten csontsovány, a bőre holtsápadt, de a tekintetében most már van valamiféle jele annak, hogy életben van.
Érkezése után az első adandó alkalommal leül, és várja a többieket. Sejti, hogy azok ennyi idő alatt már összeszoktak, sőt, talán össze is barátkoztak, és, bár egész földi életében magányos farkas volt, kényelmetlen érzéssel tölti el a gondolat, hogy ő mindebből kimaradt, és az eltelt hetek dacára is szinte idegenként van jelen.*
*Aethének még most is komoly megerőltetésébe kerül, hogy kinyissa a szemét, bár már határozottan jobban megy, mint pár nappal, pár héttel ezelőtt. Az a méreg vagy micsoda csúnyán elbánt vele, meg valami mást is összeszedhetett. Így aztán az elmúlt hetekben nagyrészt csak kókadozott, és ha a szobájából ki is vonszolta magát néha, a barlangból szinte soha, akkor is csak párlépésnyire, némi friss levegő reményében. Ma viszont, bár az ébredés most is nehezen megy, sokkal jobban érzi magát. Ráadásul határozottan éhes, amire nem volt példa ki tudja, mi óta.
Felkel hát, úgy-ahogy rendbe szedi magát, és szép lassan elindul Nadae hívó hangja felé. Nem éppen szép látvány, ahogy felbukkan: eddig sem volt kövér, de most már kifejezetten csontsovány, a bőre holtsápadt, de a tekintetében most már van valamiféle jele annak, hogy életben van.
Érkezése után az első adandó alkalommal leül, és várja a többieket. Sejti, hogy azok ennyi idő alatt már összeszoktak, sőt, talán össze is barátkoztak, és, bár egész földi életében magányos farkas volt, kényelmetlen érzéssel tölti el a gondolat, hogy ő mindebből kimaradt, és az eltelt hetek dacára is szinte idegenként van jelen.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-25 00:17:56
Üzenet elküldve: 2015-06-25 00:17:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Tökkelek//
*Szemöldöke a magasba szökken, ahogy hallgatja a ébenhajú elf beszédét. A kvarcbőrűre összeszűkülnek íriszei. Nem érti, hiszen, eddig ezt a kifejezést a mélységiekre használták. De most egy sincs köztük, csak Szukafattya nővére. De őt sem látta már egy ideje.*
- Kvarcbőrű?
*Kérdez azért vissza, majd hamar leesik neki, hogy Wramról van szó. Vagy mégsem? Nem érti mit gagyog itt össze. Egyértelműen hülyének nézi a férfit. Fejét félrehajtva pislog értetlenül. Képzeletiben a feje mellett néhány kérdőjel is felsejlik, hogy a másik értésére adja, hogy nem ért semmit.*
- A rövid élet titka az aggódás. *Vonja meg a vállát, miközben kezénél fogva vonják közelebb. Szürke íriszeit belemélyeszti a másikéba.* - Láttam ám, hogy hamar őszül tőle az ember, de az elf is.
*Mennyi olyan útjuk volt, ahol megőszítette társaikat egykor. Elneveti magát, majd szinte ő is a másik szájába leheli feleletét.*
- Elég sok mindent. Honnan kezdjem? *Csillan a szeme csintalanul, majd elvigyorogja magát. Gyorsan fordul meg, miután elengedik, s indul el a tűz felé.
Enrakhala igen szótlan, nem tudja, hogy tudná szóra bírni. De Khyr hamar elvonja figyelmét erről. Ránézve újra elvigyorodik.*
- Most miért? *Kérdez vissza a Vörös hajút vizslatva. A további szavak hallatán, csak még jobban elvigyorodik. A szelencét kinyitva az egyik gombát kiveszi, s az üst felett lóbálja meg, ám szürkéit nem ereszti el a lányról.*
- Legalább megfürdök.
*De hamar levarázsolja arcáról a kaján vigyort, s a gomba is visszakerül eredeti helyébe. Az új lány is zavarban lehet. Egyelőre. A térdeire csapva, áll fel, s néz le a lentiekre. Ők hárman még újak, nem tudják még, hogy mi a helyzet.*
- No szóval. Abban, és abban a lyukban *Mutat a két raktár melletti helyégre.* - Már aludnak. Amott, ahol a rács van, az a foglyoké. A többi hely szabad, ott tudtok aludni. Meleg takaró most Bongyin van, szóval ezt túl kell élnünk úgy. Én a lenti hajón alszom, aki akar csatlakozhat.
*Mondja végül. Ha még van kérdés, azt még megvárja, s válaszol rá, de ha már nincs, akkor elindul. Előbb még benéz Bongyiék lakrészébe. Halványan mosolyodik el – ami az ő esetében némi fintorba fordul, mivel mosolyogni még nem képes – ahogy néz az alvó gyereket, s az őt átölelő elfet. Azon már inkább csak összehúzza szemöldökét.*
- Ez tényleg a pasikhoz vonzódik?
*Teszi fel, inkább csak magának a kérdést, hiszen azt hiszi, hogy azok ketten már alszanak. Még óvatosan odalopakodik a kölyökhöz, s megsimogatja annak pofiját. Még meg is csipkedi, majd felegyenesedve, már kint sincs a lakrészből. Az egyik fáklyát megfogva, a tűznél meggyújtja. Ha még ott talál valakit, akkor még szól hozzájuk.*
- A tűz magától kialszik, nem fog barlangtüzet okozni. *Neveti el magát.
S elindul a még aznap feltárt járatba. Belegondolva Wram sem tudja hogy merre aludhat. Még egy pillanatra visszanéz, hogy látja-e az orkot. Majd már indul is tovább. A nap leszálltával, s a csenddel együtt a feltárt folyosó most még sejtelmesebb. Előbb az omlódásig jut el, majd lemászva halad az első csapda felé. Azon átmászva halad tovább, s hamar megérzi a tenger sós illatát.
~Vissza kell ezen csapdákat állítani.~
Állapítja meg. Valamint azt is, a barlang szájához is kell néhány csapda az illetéktelen behatolókkal szemben. Amíg ezen gondolkozik, hamar eljut a hajóhoz. A lépcsőn szinte lefutva, a homokba dobva a fáklyát mászik fel Lélekvesztőre.
~Kell bútor, fel kell takarítani. Festék is kell, a nevéhez.~
Sorolja magában a feladatokat. Lefeküdve a padlóra élvezi a régi érzést. A hullámok ringatózása. Lassan ringatja álomba a fatákolmány.
//Két hét múlva//
Lassan teltek el az elmúlt napok. Elsőszámú feladatuk, hogy rendbe tegyék a barlangot. Noha ez volt a látszat. Valójában várta Őrültet, mikor tér vissza, s szedi rendbe a bagázst. De persze ez nem történt meg. S nem tudja, hogy megfog-e. A reggel első sugaraival pattannak ki szemei. A hajó lágyan ring alatta. Felülve a puhának nem mondható, de mindenképp kényelmesebb ágyon.
Arra is kihasználta az elmúlt időt, hogy berendezze, szerényen a kis kabinját. Bár a logisztikát nehezen oldotta meg, lévén, hogy a barlang szája milyen szűk, így csak elemenként tudta felhozni őket. Majd itt összerakni őket. Pöpöcsölős meló volt, az idegeire is ment, s legszívesebben összetörte volna. Az ágyat, a szekrényt, a nagyobb asztalt, a két széket, melyet a Kikötőben, a Dokkoknál vásárolta egy igen házsártos kofánál (Mesélő (Sodoron)) s nem kis összeget hagyott ott nála. Összesen 1100 aranyat fizetett, s még maguknak is kellett megoldani a szállítást.
Kész rablás volt, ha tőle kérdezik, de most nem volt ideje ezzel foglalkoznia. Örült, hogy végre megszerezte, amit akart, már csak az apályt kéne megvárnia, hogy mielőbb elhúzhasson innen. Felkelve gyorsan felkapja gönceit, s már indul is fel a barlang felső részében. Nem tudja, hogy ki az, akivel osztozkodott a hajón, de aki itt akart aludni, annak bizony a hajó belsejében kellett megoldania a szállását.
A nyár már beköszöntött, bár a Kikötőben nem sűrűn volt sose hideg. Az idő változásával – s mivel nem járja a szeles tengert – változott meg öltözéke is. Csizmája felér egészen a térdéig, annak hátsó oldala némileg felvágva, hogy kényelmesen tudja hajlítani lábait. Nadrágját lecserélte szoknyára, mely elől leér egészen a combja közepéig, míg hátul a lábszára közepéig, kirívóan. Combja kilátszó részén néhány testfestés mintájának egy-egy része látható. Derekán öv díszeleg, a szokásos dolgait tartva rajta: szablya és rumos üveg, teli rummal. Felül pedig fehér vászoning. Mely a mellei felett már nem folytatja anyag, csak a karjánál. Barna, bőrfűzőt kötött magára, melynek vállainál átvezetett pántjai gátolják meg a felső részének leesésében.
Haját pedig szokatlanul kiengedve hordja, kendője nélkül. Már, ameddig bírja, csak alig pár óráig. A nap délutáni részében, már a hajára is köti a piros kendőjét.
Gyorsan felvánszorog a felső részbe, s ha még senkit sem talál ébren, akkor megáll középen, ott ahol a legjobban visszhangzik a barlang. Nagy levegőt vesz, kezeit a csípőre teszi, s elordibálja magát.*
- Kelljetek fel, ti lusta banda!
*Majd csak áll és vár, hogy lassan megjelenjenek. Addig is egy kis reggeli inspiráció nem árt, s már meg is húzza az édes barna nedűt.*
- Le kell menni a Kikötőbe. ~Megint.~ - Bátor vállalkozót keresek, aki segít vitorlát és kötelet felhozni!
*Mondja, majd tovább osztja a feladatot.* - S most már igazán meg kell csinálni azokat a csapdákat! Khyr! Te, mint hírhedt tolvaj! *Fordul a lány felé, ha az már megjelent. Ha nem, akkor kiabálva beszél tovább.* - Te is ismersz pár trükköt. Próbáljuk átültetni a gyakorlatba, amitől mindig menekülünk! Védeni kell a barlang száját!
*Egyelőre csak ennyi jutott eszébe, ahogy a reggeli friss levegő szivárog be a barlang fenti nyílásán. Most hogy látja az ég teteje még sötét, éjjeli, ám az alja már rózsaszín színekbe feslik. Korán van még.*
- Talpra! *Harsogja továbbra is.*
*Szemöldöke a magasba szökken, ahogy hallgatja a ébenhajú elf beszédét. A kvarcbőrűre összeszűkülnek íriszei. Nem érti, hiszen, eddig ezt a kifejezést a mélységiekre használták. De most egy sincs köztük, csak Szukafattya nővére. De őt sem látta már egy ideje.*
- Kvarcbőrű?
*Kérdez azért vissza, majd hamar leesik neki, hogy Wramról van szó. Vagy mégsem? Nem érti mit gagyog itt össze. Egyértelműen hülyének nézi a férfit. Fejét félrehajtva pislog értetlenül. Képzeletiben a feje mellett néhány kérdőjel is felsejlik, hogy a másik értésére adja, hogy nem ért semmit.*
- A rövid élet titka az aggódás. *Vonja meg a vállát, miközben kezénél fogva vonják közelebb. Szürke íriszeit belemélyeszti a másikéba.* - Láttam ám, hogy hamar őszül tőle az ember, de az elf is.
*Mennyi olyan útjuk volt, ahol megőszítette társaikat egykor. Elneveti magát, majd szinte ő is a másik szájába leheli feleletét.*
- Elég sok mindent. Honnan kezdjem? *Csillan a szeme csintalanul, majd elvigyorogja magát. Gyorsan fordul meg, miután elengedik, s indul el a tűz felé.
Enrakhala igen szótlan, nem tudja, hogy tudná szóra bírni. De Khyr hamar elvonja figyelmét erről. Ránézve újra elvigyorodik.*
- Most miért? *Kérdez vissza a Vörös hajút vizslatva. A további szavak hallatán, csak még jobban elvigyorodik. A szelencét kinyitva az egyik gombát kiveszi, s az üst felett lóbálja meg, ám szürkéit nem ereszti el a lányról.*
- Legalább megfürdök.
*De hamar levarázsolja arcáról a kaján vigyort, s a gomba is visszakerül eredeti helyébe. Az új lány is zavarban lehet. Egyelőre. A térdeire csapva, áll fel, s néz le a lentiekre. Ők hárman még újak, nem tudják még, hogy mi a helyzet.*
- No szóval. Abban, és abban a lyukban *Mutat a két raktár melletti helyégre.* - Már aludnak. Amott, ahol a rács van, az a foglyoké. A többi hely szabad, ott tudtok aludni. Meleg takaró most Bongyin van, szóval ezt túl kell élnünk úgy. Én a lenti hajón alszom, aki akar csatlakozhat.
*Mondja végül. Ha még van kérdés, azt még megvárja, s válaszol rá, de ha már nincs, akkor elindul. Előbb még benéz Bongyiék lakrészébe. Halványan mosolyodik el – ami az ő esetében némi fintorba fordul, mivel mosolyogni még nem képes – ahogy néz az alvó gyereket, s az őt átölelő elfet. Azon már inkább csak összehúzza szemöldökét.*
- Ez tényleg a pasikhoz vonzódik?
*Teszi fel, inkább csak magának a kérdést, hiszen azt hiszi, hogy azok ketten már alszanak. Még óvatosan odalopakodik a kölyökhöz, s megsimogatja annak pofiját. Még meg is csipkedi, majd felegyenesedve, már kint sincs a lakrészből. Az egyik fáklyát megfogva, a tűznél meggyújtja. Ha még ott talál valakit, akkor még szól hozzájuk.*
- A tűz magától kialszik, nem fog barlangtüzet okozni. *Neveti el magát.
S elindul a még aznap feltárt járatba. Belegondolva Wram sem tudja hogy merre aludhat. Még egy pillanatra visszanéz, hogy látja-e az orkot. Majd már indul is tovább. A nap leszálltával, s a csenddel együtt a feltárt folyosó most még sejtelmesebb. Előbb az omlódásig jut el, majd lemászva halad az első csapda felé. Azon átmászva halad tovább, s hamar megérzi a tenger sós illatát.
~Vissza kell ezen csapdákat állítani.~
Állapítja meg. Valamint azt is, a barlang szájához is kell néhány csapda az illetéktelen behatolókkal szemben. Amíg ezen gondolkozik, hamar eljut a hajóhoz. A lépcsőn szinte lefutva, a homokba dobva a fáklyát mászik fel Lélekvesztőre.
~Kell bútor, fel kell takarítani. Festék is kell, a nevéhez.~
Sorolja magában a feladatokat. Lefeküdve a padlóra élvezi a régi érzést. A hullámok ringatózása. Lassan ringatja álomba a fatákolmány.
//Két hét múlva//
Lassan teltek el az elmúlt napok. Elsőszámú feladatuk, hogy rendbe tegyék a barlangot. Noha ez volt a látszat. Valójában várta Őrültet, mikor tér vissza, s szedi rendbe a bagázst. De persze ez nem történt meg. S nem tudja, hogy megfog-e. A reggel első sugaraival pattannak ki szemei. A hajó lágyan ring alatta. Felülve a puhának nem mondható, de mindenképp kényelmesebb ágyon.
Arra is kihasználta az elmúlt időt, hogy berendezze, szerényen a kis kabinját. Bár a logisztikát nehezen oldotta meg, lévén, hogy a barlang szája milyen szűk, így csak elemenként tudta felhozni őket. Majd itt összerakni őket. Pöpöcsölős meló volt, az idegeire is ment, s legszívesebben összetörte volna. Az ágyat, a szekrényt, a nagyobb asztalt, a két széket, melyet a Kikötőben, a Dokkoknál vásárolta egy igen házsártos kofánál (Mesélő (Sodoron)) s nem kis összeget hagyott ott nála. Összesen 1100 aranyat fizetett, s még maguknak is kellett megoldani a szállítást.
Kész rablás volt, ha tőle kérdezik, de most nem volt ideje ezzel foglalkoznia. Örült, hogy végre megszerezte, amit akart, már csak az apályt kéne megvárnia, hogy mielőbb elhúzhasson innen. Felkelve gyorsan felkapja gönceit, s már indul is fel a barlang felső részében. Nem tudja, hogy ki az, akivel osztozkodott a hajón, de aki itt akart aludni, annak bizony a hajó belsejében kellett megoldania a szállását.
A nyár már beköszöntött, bár a Kikötőben nem sűrűn volt sose hideg. Az idő változásával – s mivel nem járja a szeles tengert – változott meg öltözéke is. Csizmája felér egészen a térdéig, annak hátsó oldala némileg felvágva, hogy kényelmesen tudja hajlítani lábait. Nadrágját lecserélte szoknyára, mely elől leér egészen a combja közepéig, míg hátul a lábszára közepéig, kirívóan. Combja kilátszó részén néhány testfestés mintájának egy-egy része látható. Derekán öv díszeleg, a szokásos dolgait tartva rajta: szablya és rumos üveg, teli rummal. Felül pedig fehér vászoning. Mely a mellei felett már nem folytatja anyag, csak a karjánál. Barna, bőrfűzőt kötött magára, melynek vállainál átvezetett pántjai gátolják meg a felső részének leesésében.
Haját pedig szokatlanul kiengedve hordja, kendője nélkül. Már, ameddig bírja, csak alig pár óráig. A nap délutáni részében, már a hajára is köti a piros kendőjét.
Gyorsan felvánszorog a felső részbe, s ha még senkit sem talál ébren, akkor megáll középen, ott ahol a legjobban visszhangzik a barlang. Nagy levegőt vesz, kezeit a csípőre teszi, s elordibálja magát.*
- Kelljetek fel, ti lusta banda!
*Majd csak áll és vár, hogy lassan megjelenjenek. Addig is egy kis reggeli inspiráció nem árt, s már meg is húzza az édes barna nedűt.*
- Le kell menni a Kikötőbe. ~Megint.~ - Bátor vállalkozót keresek, aki segít vitorlát és kötelet felhozni!
*Mondja, majd tovább osztja a feladatot.* - S most már igazán meg kell csinálni azokat a csapdákat! Khyr! Te, mint hírhedt tolvaj! *Fordul a lány felé, ha az már megjelent. Ha nem, akkor kiabálva beszél tovább.* - Te is ismersz pár trükköt. Próbáljuk átültetni a gyakorlatba, amitől mindig menekülünk! Védeni kell a barlang száját!
*Egyelőre csak ennyi jutott eszébe, ahogy a reggeli friss levegő szivárog be a barlang fenti nyílásán. Most hogy látja az ég teteje még sötét, éjjeli, ám az alja már rózsaszín színekbe feslik. Korán van még.*
- Talpra! *Harsogja továbbra is.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-21 23:10:04
Üzenet elküldve: 2015-06-21 23:10:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Egy egészen hangyányira megnyugtatja ama rövid momentum, mikor átkarolja az elf, s végtére utána sem retteg már, hiszen hallja Rinan hangját, látja őt, és ennél többre most nincs is szüksége. Leszámítva egy adag meleg takarót és egy kiadós alvást, azonban nemsokára mindezekre is sor fog kerülni.
Ahogy orcáinál fogva maga felé fordítja a fejét a hosszúlétű, bár riadtan néz fel rá, de bólint egy aprót a kérdésére. Hogyne bízna meg benne... Ezúttal nem attól fél, hogy társa netán vérszívó szörnyeteggé vált, s nem is attól, hogy többé már nem szereti, amiért megölte a kutyáját, hanem az egyedülléttől. Azonban nincs egyedül, így nincs is oka kételkedni az idősebbik fiúban. Kétségbeesetten kapaszkodik a jelenlétébe, és bizony nem lenne túlzó azt állítani, hogy úgy teszi mindezt, mint akinek az élete múlik rajta. Hiszen tényleg így van.*
- I-igen... *Sutyorogja végül csöndesen, szavakban is megformálva válaszát, s noha semmi kedve nincs már a hideg kádban feküdni, legjobb barátjának kérésére ha nyüszögve és hüppögve is, de kibírja a hátramaradó locsolgatást. Szerencsére nem tart olyan sokáig, és egy-kettőre a meleg pokrócok, no meg Rinan ölelésében találhatja magát.*
- Ne faljál fel... *Motyogja kissé még kábán, ám érezve barátja jó kedvét, egy egészen gyöngéd mosoly az ő ajkaira is felkapaszkodik, miközben kobakját az elf vállának hajtja. Nincs ereje most a felesleges riadalomra, tehát meghazudtolva naiv és mindent bekajáló mivoltát, nyugodtan marad.*
- Aludj jól, Rinan... *Susmorogja alig hallhatóan, majd a hosszú fülű irányába fordítva a fejét, hunyja le a szemeit, hogy pillanatok múltán mély álomba szenderülhessen vigyázójának óvó karjai között.*
*Egy egészen hangyányira megnyugtatja ama rövid momentum, mikor átkarolja az elf, s végtére utána sem retteg már, hiszen hallja Rinan hangját, látja őt, és ennél többre most nincs is szüksége. Leszámítva egy adag meleg takarót és egy kiadós alvást, azonban nemsokára mindezekre is sor fog kerülni.
Ahogy orcáinál fogva maga felé fordítja a fejét a hosszúlétű, bár riadtan néz fel rá, de bólint egy aprót a kérdésére. Hogyne bízna meg benne... Ezúttal nem attól fél, hogy társa netán vérszívó szörnyeteggé vált, s nem is attól, hogy többé már nem szereti, amiért megölte a kutyáját, hanem az egyedülléttől. Azonban nincs egyedül, így nincs is oka kételkedni az idősebbik fiúban. Kétségbeesetten kapaszkodik a jelenlétébe, és bizony nem lenne túlzó azt állítani, hogy úgy teszi mindezt, mint akinek az élete múlik rajta. Hiszen tényleg így van.*
- I-igen... *Sutyorogja végül csöndesen, szavakban is megformálva válaszát, s noha semmi kedve nincs már a hideg kádban feküdni, legjobb barátjának kérésére ha nyüszögve és hüppögve is, de kibírja a hátramaradó locsolgatást. Szerencsére nem tart olyan sokáig, és egy-kettőre a meleg pokrócok, no meg Rinan ölelésében találhatja magát.*
- Ne faljál fel... *Motyogja kissé még kábán, ám érezve barátja jó kedvét, egy egészen gyöngéd mosoly az ő ajkaira is felkapaszkodik, miközben kobakját az elf vállának hajtja. Nincs ereje most a felesleges riadalomra, tehát meghazudtolva naiv és mindent bekajáló mivoltát, nyugodtan marad.*
- Aludj jól, Rinan... *Susmorogja alig hallhatóan, majd a hosszú fülű irányába fordítva a fejét, hunyja le a szemeit, hogy pillanatok múltán mély álomba szenderülhessen vigyázójának óvó karjai között.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-21 19:19:38
Üzenet elküldve: 2015-06-21 19:19:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*Szóval. Rinan is egyetért abban Nadaéval, hogy Asira testére még visszatérhetnek majd, mondjuk ez a kalózéra is épp úgy igaz, vagy a többi leányzóra, habár a lánykinézetű fickó mintha már igényt tartana vöröskére, Rini pedig nem szeretne elvágott nyakkal ébredni. Na nem mintha be lehetne lopózni egy orgyilkoshoz, de azért ez már erősen a ne próbáljuk ki otthon kategóriába csúszik. Ő meg most otthon van, ha minden igaz.*
- Hát én azt honnan tudjam? Talán vissza sem térnek. Mint az a kvarcbőrű. Őrült egy népség, talán sorra levetették magukat.
*Igazából ha tudná, hogy a mai napon ő is meghal, csak azt dönthetné el, hogy hogyan, akkor bizony ő is repülni akarna előtte. Még utoljára szabadon szárnyalni, érezni magán a szelet... aztán Bumm. A fel is út, le is út mondás, egy picit kifilézve. Merthogy felfelé ugye nem mehetne.*
- Talán kéne?
*Mélyül el tekintete a lányéban, és mikor megérinti karját, elkapja a lány csuklóját, közelebb hajol arcához, hogy a kalóz magán érezhesse leheletét.*
- Mit titkolsz előlem?
*A választól függetlenül elengedi, pedig szívesen felkenné egy falra, és megmutatná, hogy milyen is egy elffel, milyen Rinannal... de nem teszi, mert ez nem az a pillanat. A kölyök viszont felébred, és evvel a gondolatai is elterelődnek.*
- Semmi baj. Itt vagyok.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, és átkarolja a kölyköt, de úgy tesz, ahogy Nadae mondta, még áztatnia kell kicsit.*
- Bízol bennem? Mindjárt kiveszlek, de még maradnod kell egy kicsit.
*Fordítja maga felé a gyerek fejét, belebámulva a hatalmas, zöldeskék íriszekbe, melyek kissé elveszettnek tűnnek. Talán a lányos vonások, vagy a gyengesége teszi, de Rinannak most kedve volna lesmárolni. Mindenesetre azért valahogy visszafogja a dolgot.*
- Bírd ki még egy picit.
*Ereszt még rá egy kis vizet, aztán elérkezettnek látja az időt, hogy felkapja, és a pokrócba csomagolja a vacogó fiút.*
- Tudod, meglehetősen könnyen felfalhatnálak most.
*Kuncog a kölyökre, merthogy eszébe jutott egy korábbi tréfája, amely talán túl jól is sikerült, mivel Will marhára elhitte, hogy vérszívó. A hosszúfülű fajtából. Ezen elnevetgél magában, miközben beviszi a szobájukba, és lerakja egy ágyra.*
- Aludj jól, kölyök.
*Böki oda, de igazából olyan fáradt már, hogy maga is mellé dől, és takarón át karolja át a bongyorit.*
*Szóval. Rinan is egyetért abban Nadaéval, hogy Asira testére még visszatérhetnek majd, mondjuk ez a kalózéra is épp úgy igaz, vagy a többi leányzóra, habár a lánykinézetű fickó mintha már igényt tartana vöröskére, Rini pedig nem szeretne elvágott nyakkal ébredni. Na nem mintha be lehetne lopózni egy orgyilkoshoz, de azért ez már erősen a ne próbáljuk ki otthon kategóriába csúszik. Ő meg most otthon van, ha minden igaz.*
- Hát én azt honnan tudjam? Talán vissza sem térnek. Mint az a kvarcbőrű. Őrült egy népség, talán sorra levetették magukat.
*Igazából ha tudná, hogy a mai napon ő is meghal, csak azt dönthetné el, hogy hogyan, akkor bizony ő is repülni akarna előtte. Még utoljára szabadon szárnyalni, érezni magán a szelet... aztán Bumm. A fel is út, le is út mondás, egy picit kifilézve. Merthogy felfelé ugye nem mehetne.*
- Talán kéne?
*Mélyül el tekintete a lányéban, és mikor megérinti karját, elkapja a lány csuklóját, közelebb hajol arcához, hogy a kalóz magán érezhesse leheletét.*
- Mit titkolsz előlem?
*A választól függetlenül elengedi, pedig szívesen felkenné egy falra, és megmutatná, hogy milyen is egy elffel, milyen Rinannal... de nem teszi, mert ez nem az a pillanat. A kölyök viszont felébred, és evvel a gondolatai is elterelődnek.*
- Semmi baj. Itt vagyok.
*Sóhajt fel megkönnyebbülten, és átkarolja a kölyköt, de úgy tesz, ahogy Nadae mondta, még áztatnia kell kicsit.*
- Bízol bennem? Mindjárt kiveszlek, de még maradnod kell egy kicsit.
*Fordítja maga felé a gyerek fejét, belebámulva a hatalmas, zöldeskék íriszekbe, melyek kissé elveszettnek tűnnek. Talán a lányos vonások, vagy a gyengesége teszi, de Rinannak most kedve volna lesmárolni. Mindenesetre azért valahogy visszafogja a dolgot.*
- Bírd ki még egy picit.
*Ereszt még rá egy kis vizet, aztán elérkezettnek látja az időt, hogy felkapja, és a pokrócba csomagolja a vacogó fiút.*
- Tudod, meglehetősen könnyen felfalhatnálak most.
*Kuncog a kölyökre, merthogy eszébe jutott egy korábbi tréfája, amely talán túl jól is sikerült, mivel Will marhára elhitte, hogy vérszívó. A hosszúfülű fajtából. Ezen elnevetgél magában, miközben beviszi a szobájukba, és lerakja egy ágyra.*
- Aludj jól, kölyök.
*Böki oda, de igazából olyan fáradt már, hogy maga is mellé dől, és takarón át karolja át a bongyorit.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:22:16
Üzenet elküldve: 2015-06-20 22:22:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*A kezdeti rémületéből egy ismerős hang szakítja ki, melynek hatására abbamarad a tenger fülsértő morajlása, a sirályok zavart rikácsolása, és a szél állandó süvítése, aminek érintéseit még mindég didergő bőrén érzi, pedig testét csak a barlang hűvöse és a rá locsolt, langyos víz borzongatja. Váratlan és szokatlan csend telepedik az elméjére, ha nem lenne ilyen kába, tán azt hinné, megsüketült, ám ahogy Rinanra fordítja ijedt kiskutya szemeit, lassacskán elkezdenek a tudatába csordogálni a barlang egyéb hangjai. A lányok duruzsolása a bográcsnál, a tűz játékos ropogása, s a vízesés állandó háttérzaja, amelyről ennyi idő után már oly könnyű megfeledkezni.*
- H-hideg van és... és n-nem tudom hol vagyok... *Panaszolja el halkan, kétségbeesetten, ugyanis most az elfen kívül semmi mást nem lát, és nem azért, mert beszűkült volna a látása, hanem mert ő az egyedüli, akibe ebben a kiszolgáltatott helyzetében kapaszkodni tud. Addigra már Nadae is elment, így csupán az obszidián tekintetű közelségére támaszkodhat.*
- Fázok... *Hüppögi most egyre panaszosabban, és össze is szorítja a szemeit, miközben remegő, erőtlen mancsait az arcához emeli, hogy letörölhesse a könnyeit. Ha már pityeregni van ereje, halálosan rosszul nem lehet.*
*A kezdeti rémületéből egy ismerős hang szakítja ki, melynek hatására abbamarad a tenger fülsértő morajlása, a sirályok zavart rikácsolása, és a szél állandó süvítése, aminek érintéseit még mindég didergő bőrén érzi, pedig testét csak a barlang hűvöse és a rá locsolt, langyos víz borzongatja. Váratlan és szokatlan csend telepedik az elméjére, ha nem lenne ilyen kába, tán azt hinné, megsüketült, ám ahogy Rinanra fordítja ijedt kiskutya szemeit, lassacskán elkezdenek a tudatába csordogálni a barlang egyéb hangjai. A lányok duruzsolása a bográcsnál, a tűz játékos ropogása, s a vízesés állandó háttérzaja, amelyről ennyi idő után már oly könnyű megfeledkezni.*
- H-hideg van és... és n-nem tudom hol vagyok... *Panaszolja el halkan, kétségbeesetten, ugyanis most az elfen kívül semmi mást nem lát, és nem azért, mert beszűkült volna a látása, hanem mert ő az egyedüli, akibe ebben a kiszolgáltatott helyzetében kapaszkodni tud. Addigra már Nadae is elment, így csupán az obszidián tekintetű közelségére támaszkodhat.*
- Fázok... *Hüppögi most egyre panaszosabban, és össze is szorítja a szemeit, miközben remegő, erőtlen mancsait az arcához emeli, hogy letörölhesse a könnyeit. Ha már pityeregni van ereje, halálosan rosszul nem lehet.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:13:57
Üzenet elküldve: 2015-06-20 19:13:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Kajakommandó//
*Habár mosolyog a szeretős viccen, azért nem gondolná komolyan, ha valamiképpen mégis oda kerülne a sor. Elképzelni el tudja, ahogy két nő egymáshoz simul, de hogy közülük az egyik ő legyen? Felszisszen halkan a gondolatra. Amíg poén, addig minden rendben. Ha már komolyan közeledne hozzá a lány, inkább visszautasítaná. Nem azért mert nem szemrevaló, csak az ő ízlésének túl vékony, túl sima bőrű. Ilyen ez, ha valaki a nagydarab, szőrös pasikra bukik.
Nem venné jó néven, ha a meghallaná, hogy Asira róla képzeleg, bizonyos sikoltozó pozíciókban. Fel teszi magának a kérdést: Ki próbálná-e? Egyelőre egyértelmű nem a válasz rá.*
-Viccnek szántam. *Mondja a szőke orgyilkos megjegyzésére. Nadaet nem ismeri igazán a gyereket meg még kevésbé, de ha magából indul ki, és a gyerek életéért küzdene, akkor az biztos azért történne, mert valami haszna származik a fiúból. Reméli, hogy nem a szeretője.
Elfintorodik a gondolatra. Micsoda hülyeséget ültetett az a barna kalóz a gondolataiba?
Nem baj, ettől még nem ment el az étvágya. Meg is kapja a maga adagját a lánytól és ő is jóízűen vág bele.
~Nem egy rizses kígyó…~
Gondolja, de nem is panaszkodik, hiszen ő főzte a felét, részben miatta lehetne ehetetlen, de mivel nem az, sőt elég finom, ezért elégedetten nyalja a kajáját. Közben Vércse is belekezd a meséjébe, amit amolyan mókásan félbe is szakít, hogy a kenyértelenségét kijelentse. Khyr csak vállat von. Nem tudja, van e, de le merné fogadni, hogy a kenyérhez hasonló cuccok itt nem maradnak meg sokáig. Ha nem az emberek eszik meg, akkor a penész. A gondolatra viszketni is kezd, reméli nem fog úgy ébredni egy reggel, hogy tiszta zöld az oldala.
Majd Asira ismét bele kezd a történetbe és Khyr félrehajtott fejjel, tele szájjal követi a cselekményeket. Aztán betekintést nyerhet a lány bájaiba. A sebhely szép hosszú, s nagyon is arra utal, hogy fortuna nem csak megérintette, amikor ez történt, hanem erőteljesen be is nyalt neki, hogy túl élje a helyzetet. A többi szöveg már jobban hangzik. Khyr arra gondol, bárcsak őt hinnék halottnak és nem azt a fiút, akit… hát… aki halott is. Legközelebb jobban tervezi meg a lelépését, ha lesz legközelebb.
Felhajtja ő is a maga adagját, majd mélyen beszívja a levegőt és kifújja. A büfi most neki nem jön, de ami késik, nem múlik. Hátradől a lány mellé, hogy maga is elmondhassa a történetét, kényelmesen.*
-Hmm… *Kezdi el nagy elánnal, amelyet egy lajhár megirigyelne.* Igen, a saját utamat. *Mosolyodik el. Nem fog kitérni a részletekre ezt már eldöntötte. Nincs az az ember, elf, vagy akármi, akinek kitérjen a részletekre. Asira amúgy sem az élete történetére kíváncsi, vagyis meglehet, hogy arra, de ezt nem tudatja vele, úgyhogy csak a legfontosabbakat mondja el. Azóta, hogy elváltak az útjaik.*
-Szóval, én viszonylag kevéssel megúsztam. Hm. Túl kevéssel. *Céloz ezzel a pénzre, amit a melóért szakított.*
-Akkor megfogadtam, hogy ilyet még egyszer el nem vállalok. Inkább döglök éhen, de nem kockáztatom a bőröm picsányi kis aranyért. *Megrázza a fejét, amennyire a fekvő helyzet engedi.*
-Egy ideig gyötörtem a galavámat, hogy mihez kéne kezdeni, de semmi olyan nem jött utamba, ami kecsegtetett volna a gyors meggazdagodással. Lenyúltam néhány erszényt, elvágtam pár lovat, ilyenek. *Eltűnődik.* Egyszer összeálltam egy csapat mamlasszal. Te jó ég… *A homlokára helyezi a kezét az emlék feltörésére.* Ha próbáltál már egy csapat sétáló hegyomlással kirabolni egy karavánt… Annyi eszük volt, mint egy sziklának. *Mondja és mosolyogva tekint a lányra.*
-Áh, nem akartak hinni nekem, pedig jó tervem volt a rablásra. Nem kell mondanom a hatból négyet felakasztottak, már másnap. Egyik a helyszínen dobta fel a talpát. Én természetesen elslisszoltam, mert nem vagyok… teljesen agyalágyúlt. A vezér meg jött utánam, mert benne is volt annyi sütni való, hogy ha már minden dugába dőlt, legalább a tolvajt kövesse. *Elmosolyodik egy kissé, majd nagy sóhaj után folytatja.*
-Vele voltam pár hónapot, aztán elválltak útjaink. A kalóz azt mondta leitatták egy megbízómat és úgy találtak rám… Hát ő volt az egyetlen, aki köpni tudott. Bár kivágtam volna a nyelvét a nyomorultnak. *Persze nem tette volna meg. A kínzás nem tartozik az erősségei közé.*
-Hát ennyi. Egy vándor társulatnál voltam még huzamosabb ideig. Ott szeretik a trükköket. *Neveti el magát. Nem mond többet. Lehunyja a szemét és igyekszik meg emészteni a kaját.
Aztán megérkezik Nadae és máris poénkodni – vagy éppen nem viccelni – kezd a gombával, amire Khyr feltápászkodik, egyáltalán nem tolvajhoz méltóan, inkább úgy, mint egy vénasszony.*
-Bolon’ vaagy? *Kérdezi, mint aki most ébredt álmából.* Minek nézel engem? *Legyint a kezével, bár neki most már mindegy a téma, hiszen úgy is evett eleget, egyelőre.* Hús van benne, meg zöldség, nem mérgezett, nem kell beszarni, de ha azt a szart bele teszed és megeszed, a fenséges, magasztos hóbagoly szellem legyen rá a tanúm, hogy bele váglak ama tóba ott! *Erőteljesen mutat a barlang közepe felé, majd megrázza a fejét.*
-Igazat szólasz… megköszönöm néked. *Ez amolyan wegtoreni szófordulat arra, ha valami tetszetőst vagy tiszteletre méltót mond a másik fél. Igazat ad a lánynak, a pihenés jól fog esni, ilyen bolondságok után.*
*Habár mosolyog a szeretős viccen, azért nem gondolná komolyan, ha valamiképpen mégis oda kerülne a sor. Elképzelni el tudja, ahogy két nő egymáshoz simul, de hogy közülük az egyik ő legyen? Felszisszen halkan a gondolatra. Amíg poén, addig minden rendben. Ha már komolyan közeledne hozzá a lány, inkább visszautasítaná. Nem azért mert nem szemrevaló, csak az ő ízlésének túl vékony, túl sima bőrű. Ilyen ez, ha valaki a nagydarab, szőrös pasikra bukik.
Nem venné jó néven, ha a meghallaná, hogy Asira róla képzeleg, bizonyos sikoltozó pozíciókban. Fel teszi magának a kérdést: Ki próbálná-e? Egyelőre egyértelmű nem a válasz rá.*
-Viccnek szántam. *Mondja a szőke orgyilkos megjegyzésére. Nadaet nem ismeri igazán a gyereket meg még kevésbé, de ha magából indul ki, és a gyerek életéért küzdene, akkor az biztos azért történne, mert valami haszna származik a fiúból. Reméli, hogy nem a szeretője.
Elfintorodik a gondolatra. Micsoda hülyeséget ültetett az a barna kalóz a gondolataiba?
Nem baj, ettől még nem ment el az étvágya. Meg is kapja a maga adagját a lánytól és ő is jóízűen vág bele.
~Nem egy rizses kígyó…~
Gondolja, de nem is panaszkodik, hiszen ő főzte a felét, részben miatta lehetne ehetetlen, de mivel nem az, sőt elég finom, ezért elégedetten nyalja a kajáját. Közben Vércse is belekezd a meséjébe, amit amolyan mókásan félbe is szakít, hogy a kenyértelenségét kijelentse. Khyr csak vállat von. Nem tudja, van e, de le merné fogadni, hogy a kenyérhez hasonló cuccok itt nem maradnak meg sokáig. Ha nem az emberek eszik meg, akkor a penész. A gondolatra viszketni is kezd, reméli nem fog úgy ébredni egy reggel, hogy tiszta zöld az oldala.
Majd Asira ismét bele kezd a történetbe és Khyr félrehajtott fejjel, tele szájjal követi a cselekményeket. Aztán betekintést nyerhet a lány bájaiba. A sebhely szép hosszú, s nagyon is arra utal, hogy fortuna nem csak megérintette, amikor ez történt, hanem erőteljesen be is nyalt neki, hogy túl élje a helyzetet. A többi szöveg már jobban hangzik. Khyr arra gondol, bárcsak őt hinnék halottnak és nem azt a fiút, akit… hát… aki halott is. Legközelebb jobban tervezi meg a lelépését, ha lesz legközelebb.
Felhajtja ő is a maga adagját, majd mélyen beszívja a levegőt és kifújja. A büfi most neki nem jön, de ami késik, nem múlik. Hátradől a lány mellé, hogy maga is elmondhassa a történetét, kényelmesen.*
-Hmm… *Kezdi el nagy elánnal, amelyet egy lajhár megirigyelne.* Igen, a saját utamat. *Mosolyodik el. Nem fog kitérni a részletekre ezt már eldöntötte. Nincs az az ember, elf, vagy akármi, akinek kitérjen a részletekre. Asira amúgy sem az élete történetére kíváncsi, vagyis meglehet, hogy arra, de ezt nem tudatja vele, úgyhogy csak a legfontosabbakat mondja el. Azóta, hogy elváltak az útjaik.*
-Szóval, én viszonylag kevéssel megúsztam. Hm. Túl kevéssel. *Céloz ezzel a pénzre, amit a melóért szakított.*
-Akkor megfogadtam, hogy ilyet még egyszer el nem vállalok. Inkább döglök éhen, de nem kockáztatom a bőröm picsányi kis aranyért. *Megrázza a fejét, amennyire a fekvő helyzet engedi.*
-Egy ideig gyötörtem a galavámat, hogy mihez kéne kezdeni, de semmi olyan nem jött utamba, ami kecsegtetett volna a gyors meggazdagodással. Lenyúltam néhány erszényt, elvágtam pár lovat, ilyenek. *Eltűnődik.* Egyszer összeálltam egy csapat mamlasszal. Te jó ég… *A homlokára helyezi a kezét az emlék feltörésére.* Ha próbáltál már egy csapat sétáló hegyomlással kirabolni egy karavánt… Annyi eszük volt, mint egy sziklának. *Mondja és mosolyogva tekint a lányra.*
-Áh, nem akartak hinni nekem, pedig jó tervem volt a rablásra. Nem kell mondanom a hatból négyet felakasztottak, már másnap. Egyik a helyszínen dobta fel a talpát. Én természetesen elslisszoltam, mert nem vagyok… teljesen agyalágyúlt. A vezér meg jött utánam, mert benne is volt annyi sütni való, hogy ha már minden dugába dőlt, legalább a tolvajt kövesse. *Elmosolyodik egy kissé, majd nagy sóhaj után folytatja.*
-Vele voltam pár hónapot, aztán elválltak útjaink. A kalóz azt mondta leitatták egy megbízómat és úgy találtak rám… Hát ő volt az egyetlen, aki köpni tudott. Bár kivágtam volna a nyelvét a nyomorultnak. *Persze nem tette volna meg. A kínzás nem tartozik az erősségei közé.*
-Hát ennyi. Egy vándor társulatnál voltam még huzamosabb ideig. Ott szeretik a trükköket. *Neveti el magát. Nem mond többet. Lehunyja a szemét és igyekszik meg emészteni a kaját.
Aztán megérkezik Nadae és máris poénkodni – vagy éppen nem viccelni – kezd a gombával, amire Khyr feltápászkodik, egyáltalán nem tolvajhoz méltóan, inkább úgy, mint egy vénasszony.*
-Bolon’ vaagy? *Kérdezi, mint aki most ébredt álmából.* Minek nézel engem? *Legyint a kezével, bár neki most már mindegy a téma, hiszen úgy is evett eleget, egyelőre.* Hús van benne, meg zöldség, nem mérgezett, nem kell beszarni, de ha azt a szart bele teszed és megeszed, a fenséges, magasztos hóbagoly szellem legyen rá a tanúm, hogy bele váglak ama tóba ott! *Erőteljesen mutat a barlang közepe felé, majd megrázza a fejét.*
-Igazat szólasz… megköszönöm néked. *Ez amolyan wegtoreni szófordulat arra, ha valami tetszetőst vagy tiszteletre méltót mond a másik fél. Igazat ad a lánynak, a pihenés jól fog esni, ilyen bolondságok után.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-06-19 11:36:41
Üzenet elküldve: 2015-06-19 11:36:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mérgezés, avagy gyógyítás//
*A pokróc vadászatban jövet-menet még elcsípte a szőke lány rövid történetét, és Nadae pillantását is elcsípte utána. Nem tudja, milyen reakcióra számított tőle a kalózlány, ám érzelmi változást nem látni Hópihén, sem együtt érzést, sem szemforgatást sem semmi egyebet. Tisztában van vele, hogy az élet kegyetlen, és hogy nem ő az egyetlen, akivel a saját társai vagy felettesei babrálnak ki. Aki eszes, életre való, az vagy így, vagy úgy, de megoldja, rendezi a számlát. Aki pedig nem az szív, vagy feldobja a talpát. A dolgok ilyen egyszerűen működnek.
Mindenesetre megjegyzi magának, hogy új társuk minimum találékony, és ő sem csak dísznek hordja azokat a pengéket. Legalább lesznek, akikkel tarthat egy egészséges versengést, elvégre nem árt, ha van valami motiváció is az előre haladásban és fejlődésben.
Amint leadta a begyűjtött pokrócokat és köpenyeket, újfent csendben a háttérbe vonul, de most sem megy messzire, ha esetleg újabb feladatot kapna. Addig is a folyosón, háttá a falnak döntve áll, karba font kezekkel, és pihen egy kicsit, ennyit szabad a pakolás után. Szemeit is becsukja, de ez hibának bizonyul. A múlt emlékére megjelenik előtte egy arc, mi egy pillanatra még halovány mosolyfélét is csal az arcára, de gyorsan el is tünteti. Ám nem sokáig látja azt, mert hamarosan egy másik múltbéli alak jelenik meg lelki szemei előtt. Hiába nem él már, hiába nem árthat már neki, csak visszagondolni az átkos vonásaira, gondolatai közt hallani az öntelt hangot - szemei azonnal felpattannak, rezzenéstelen vonásai mellé most szikrázó szemek tartoznak.*
*A pokróc vadászatban jövet-menet még elcsípte a szőke lány rövid történetét, és Nadae pillantását is elcsípte utána. Nem tudja, milyen reakcióra számított tőle a kalózlány, ám érzelmi változást nem látni Hópihén, sem együtt érzést, sem szemforgatást sem semmi egyebet. Tisztában van vele, hogy az élet kegyetlen, és hogy nem ő az egyetlen, akivel a saját társai vagy felettesei babrálnak ki. Aki eszes, életre való, az vagy így, vagy úgy, de megoldja, rendezi a számlát. Aki pedig nem az szív, vagy feldobja a talpát. A dolgok ilyen egyszerűen működnek.
Mindenesetre megjegyzi magának, hogy új társuk minimum találékony, és ő sem csak dísznek hordja azokat a pengéket. Legalább lesznek, akikkel tarthat egy egészséges versengést, elvégre nem árt, ha van valami motiváció is az előre haladásban és fejlődésben.
Amint leadta a begyűjtött pokrócokat és köpenyeket, újfent csendben a háttérbe vonul, de most sem megy messzire, ha esetleg újabb feladatot kapna. Addig is a folyosón, háttá a falnak döntve áll, karba font kezekkel, és pihen egy kicsit, ennyit szabad a pakolás után. Szemeit is becsukja, de ez hibának bizonyul. A múlt emlékére megjelenik előtte egy arc, mi egy pillanatra még halovány mosolyfélét is csal az arcára, de gyorsan el is tünteti. Ám nem sokáig látja azt, mert hamarosan egy másik múltbéli alak jelenik meg lelki szemei előtt. Hiába nem él már, hiába nem árthat már neki, csak visszagondolni az átkos vonásaira, gondolatai közt hallani az öntelt hangot - szemei azonnal felpattannak, rezzenéstelen vonásai mellé most szikrázó szemek tartoznak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286