//Fedélzeten – evribádi – Démon, épp mikor hol, és Bress//
*Szemei sarkából les fel a még mindig vigyorgó férfira. Fogai között szívja be a levegőt, s ott tartja. Szúrós tekintetéről, csak a benne égő villámok árulkodnak.*
- Remélem tudod, hogy én utána is a hajón maradtam, s a legjobbaktól tanultam, miközben te kóklerektől. *Somolyog gonoszkásan az orra alatt. Ha a férfi így játszik, akkor ő is.
Sóhajtva lélegzik fel, amikor végre elmegy mellőle egy pillanatra, lecsapva az újdonsült férfira, kiről semmit sem tud.
De legalább készségesen megy hozzá, még ha az ő „beceneve egy cseppet sem tetszik. Rideg pillantás csak az, melyet a férfi kap tőle. S persze már beszél is. Egyik szemöldöke ívesen kúszik a magasba.*
- Ha legyalulják a megélhetési forrásaink is megdöglenek. *Gondol itt az emberekre. De továbbra is csak felvont szemöldökkel hallgatja. Bár nem áll tőle messze az elképzelés, hogy szívesen látná az egész kikötőt holtan. Aljas mosoly húzódik az ajkain.*
- Ha mágia, akkor azzal végképp nem tudunk mit kezdeni. *Vonja meg a vállát.* - Végképp nincs itt semmi keresni valónk. *Nem menekülés ez, csak előre átgondolt túlélési terv.
Az ultimátumra csak felvonja a szemöldökét, majd a mellé érkező, s már beszélő Démonra les fel. Nem is tudja melyiknek válaszoljon előre, de végül az új fiúhoz fordul.*
- Drágám, ez itt egy félelf. *Mutat hüvelykujjával a mögötte álló férfira.* - Ha két métert is megyünk arrébb tökéletesen hallani fogja, amit beszélünk. Másodszor, nem tudom, hogy te milyen helyről jöttél, de nálam a bizalmat nem úgy osztogatják, hogy azt mondják, bennem megbízhatsz. *Neveti el magát gúnyosan.* - Korán megtanultam, hogy ez nem így működik. *Vonja össze szemeit. Majd pedig a Démonhoz fordul.*
- Feltételezésed már fáj. Vannak dolgok, melyek nem tartoznak rád, ez tény. De ez itt egy „csapat”. *Felemelt mutatóujjával tesz egy kört a levegőbe, jelezve, hogy a hajón lévőre gondol.* - De talán ha csak egyszerűen megkérdezed, is válaszoltam volna. *Nyomja fejébe a kalapot, majd megfordulva, sorba veszi az embereket, nem tudván, hogy kivel is kezdjen. De talán meg ismerkedési sorrendben, s így Dyntivel kezdi, s rá is mutat.*
- Vöröske. Menekül, egy őrült család és még őrültem férj elől. Az vén szottyosnak pénze, mint a tenger, fejvadászok többsége a nő nyomában. *Ahogy beszél szemei úgy sötétülnek el, állkapcsán megfeszül a bőr.* - Amúgy alkoholista, bohóc, gyerekes nőszemély, mégis remek alkat, ahhoz, hogy szót értsen mindenkivel, s egybe tartsa a bandát, s azok ne egymást nyírják ki.
- Tüzeske. *Mutat Taranra, majd egy pillanatra elhallgat. Valójában róla tud a legkevesebbet.* - Nyálas egy alak. Csöpög mint egy csap, mellette még is tüzeskedik, melyet mágiának hív. Amúgy remekül ért ahhoz, hogy a környezetében lévő összes élőlényt magához vonja. De az utóbbi időben kettesben volt a Vöröskével, aki még él, tán kordában tudja tartani.
- Az ork… *Itt is megáll egy pillanatra, ahogy félrehajtott fejjel szemléli a zöld testű monstrumot.* - Kiváló méregkeverő, remekül ért mindenféle növényhez, no meg a mana lövedékhez. Ő is menekül, rejtekhelyre van szüksége. S egy helyre, ahol kedve szerint kotyvaszthat. *Adja pár mondatos jellemezéseket mindenkiről.*
- Hópihe. *Bök a Neriékkel lévő Enrakhalára.* - Nyomában is fejvadászok járnak, amúgy egy remek gyilkos. Csendes, halk és alattomos. Suhanó lépteit alig hallani. Általában csak csendben áll és figyel. De ha kiadod neki a parancsot szó nélkül hajtja végre.
- Lopótök… *Figyeli az árbocra mászó Nerit.* - Őt már ismered. Apja a Kapitány üzletfele volt.
- Hercegnőt sem kell neked bemutatni, csak nem tudom, hogy hűséges társa merre is van. *Tekintete újra elsötétül. A férfi valamiért fontos neki, furcsa mód mindig jól kijött Leonnal, most mégis sehol.*
- No és persze a Szőkeség. *Nála újra megáll egy pár pillanatra, hogy nagyot sóhajtson.* - A Kapitány egykor kereskedője. Vagy üzleti fele, hívd ahogy akarod. Fél éveket a szárazföldön töltött, akkor mindenkivel összeakasztott a bajszát, aztán fél évig minket boldogított. *Húzza el a száját kelletlenül, jelezve, hogy egykor a férfi jelenlétének sem örül.* - De tény, hogy a saját munkájába kiváló. És! *Emeli fel mutatóujját, ahogy a két férfit figyeli.* - Remek szerető! És tényleg, ne legyetek prűdek! A másik nem is remek ágybéli partner tud lenni. *Vigyorodik el, majd ábrándosan újra felsóhajt. Ha őt kérdeznék, biztos, hogy nem ódzkodna egy női hálótárstól. Oh, várj, hogy van neki? Tekintete Nerililre vándorol, s arcátlan vigyor ül ki arcára.* - Emellett ott próbálunk egymásnak keresztbe tenni, ahol nem sajnáljuk! Képzeld! Egyszer ott hagyott egy kannibál barbárokkal teli szigeten. *Néz nagy szemekkel Aldrenre, mintha nem akarná elhinni amit mondd.* - Pedig csak a hajóját akartam ellopni. *Vonja meg a vállát.* - No persze nem maradt megtorlatlanul, a kincsek nagy részét zsebre tettem, azóta is azt hiszi, hogy a Kapitány volt. *Kuncog ördögien, maga elé.*
- S persze vagy te. *Fordul immár Bresshez.* - Te ki vagy? Téged a Vöröske hozott ide. Ennyi idő alatt, amit megtanultam róla, hogy nem bízik senkiben, s senkit nem hoz ide ok nélkül. Talán bízik benned. *Vonja össze szemeit újra, ahogy rideg tekintetével pásztázza a férfit.* - Talán okkal, talán csak te is át akarod verni. Bár, hogy a bátyja vagy az mindent megmagyaráz. Csak azt nem, hogy miért hagytad, hogy hozzáadják, majd a nászéjszakát is miért engedted.
*Egyértelmű, hogy félreérti a báty szó mostani jelentését. Ő tényleg azt hiszi, hogy a Vöröske vérszerinti bátyja. Viselkedésük is erről árulkodik neki. Tekintete elsötétül, miközben újra csak gyűlölettel teli villámokat szór. Halállistájának elejére került Dynti „férje”. Talán nem a legjobb a viszonya a lánnyal, de a vén szottyost még a Kapitány gyilkosánál is jobban gyűlöli.*
- Mellesleg, említetted, hogy jártál már hajón. Milyen posztot töltöttél be, s mennyit értesz a hajókhoz? *Szegezi neki a kérdést, miközben karjait a mellkasán keresztbe fonja.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.24 12:53:53