Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-04-22 11:47:43
Üzenet elküldve: 2016-04-22 11:47:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Valakinek meg kell tenni//
*Sunyi mosolya arcáról nem hervad le, a kővé meredt arc láttán. Szürkéibe gonoszkás fény lobban, hogy egy pillanattal később az ki is hunyjon. Kézfejével paskolja meg a hó tincsű nő fejének búbját.*
- Persze, jutalmazná. Ha nem a leghűbb szolgájától, alattvalójától és az egyetlen igaz prófétájától lopnál. *Vigyorodik továbbra is, majd arcáról lassan olvad le, hogy átadja helyét a tehetetlenség kifejezésének. Már-már szomorkás arccal fordul Neri felé.
A csilingelésre szemöldökeit összevonva fordítja fejét a lábujjak irányába, hogy meglesse, mégis mit tett ez rá az elmúlt éjszaka. Vannak vakfoltok az estéről, de hát melyikről nincs neki? Az még rémlik neki, hogy a vizibohóckodás után vacogva ölelték egymást, majd egymást próbálva lebirkózni akarták Vöröske szénceruzájával a többieket összefirkálni. Még az is megvan neki, hogy Ald kezének helyére akarták illeszteni a falábat.
Gyanakodva tekint a kis folyosó felé, mely a hajóhoz vezet.*
~Vajon sikerült?~
- Te csak mi? *Kapja vissza a fejét.* - Nem akartad ellopni? Nem akartad meginni, amit gazul elcsentél? *Folytatja a félbehagyott kérdéseket.*
- Netán nem akartál leütni, hogy tied legyen minden, vagy nem akartál megharapni közbe? *Mutatja a nő felé jobb karját, ahol a könyökétől picivel feljebb egy hatalmas kékes zöld folt díszeleg. Nem nagyobb egy harapásnyománál, ami bizony csúnyán nyomott hagyott.*
- Én lopom, de én a gaz alávalóktól, akik nem tudják, hogy mégis milyen tisztelettel kell azt inni! *Mutatja az ég felé a mutatóujját, mintha ki akarná oktatni a lányt.*
- Ugyanis, sokan tiszteletlenül bánnak a rummal. S én, mint az istennő egyik követe, vagyok az, aki terjeszti az igéjét! S aki, tőlem lop, ezeket követően, az istennő kegyetlenül torolja meg őket!
*Játssza tovább a kioktatót, majd orra alatt somolyog tovább.*
- Tudod, drága, Lopótök, mielőtt jöttél volna a többieket is sújtotta az átok. Vöröske, mint a másik hű követő, rá nem hatnak az átkok, de hát vele nem is lehet miket kezdeni. De Taran például csúnyán megégett, s a mai napig szenvedi ezt. Feje teljesen meglágyult, s nem lehet már vele mit kezdeni. *S most hirtelen nem is tud kit felsorolni, hiszen rajta kívül nem sokan lopják még a nedűjét.
A kérdés hallatán csak halkan hümmög. Állát vakargatva tekint a magasba, s egy alamuszi mosoly csillan meg ajkai szegletébe.*
- Ehhez konzultálnom kell vele. Menj hozz rumot. *Int kezével kegyesen.* - Aztán kezd rendbe tenni a helyet, hátha látja, hogy milyen tiszta helyen van a kincses, engesztelőbb lesz. *Néz az immár felálló lányra.*
//Valakinek meg kell tenni//
*Sunyi mosolya arcáról nem hervad le, a kővé meredt arc láttán. Szürkéibe gonoszkás fény lobban, hogy egy pillanattal később az ki is hunyjon. Kézfejével paskolja meg a hó tincsű nő fejének búbját.*
- Persze, jutalmazná. Ha nem a leghűbb szolgájától, alattvalójától és az egyetlen igaz prófétájától lopnál. *Vigyorodik továbbra is, majd arcáról lassan olvad le, hogy átadja helyét a tehetetlenség kifejezésének. Már-már szomorkás arccal fordul Neri felé.
A csilingelésre szemöldökeit összevonva fordítja fejét a lábujjak irányába, hogy meglesse, mégis mit tett ez rá az elmúlt éjszaka. Vannak vakfoltok az estéről, de hát melyikről nincs neki? Az még rémlik neki, hogy a vizibohóckodás után vacogva ölelték egymást, majd egymást próbálva lebirkózni akarták Vöröske szénceruzájával a többieket összefirkálni. Még az is megvan neki, hogy Ald kezének helyére akarták illeszteni a falábat.
Gyanakodva tekint a kis folyosó felé, mely a hajóhoz vezet.*
~Vajon sikerült?~
- Te csak mi? *Kapja vissza a fejét.* - Nem akartad ellopni? Nem akartad meginni, amit gazul elcsentél? *Folytatja a félbehagyott kérdéseket.*
- Netán nem akartál leütni, hogy tied legyen minden, vagy nem akartál megharapni közbe? *Mutatja a nő felé jobb karját, ahol a könyökétől picivel feljebb egy hatalmas kékes zöld folt díszeleg. Nem nagyobb egy harapásnyománál, ami bizony csúnyán nyomott hagyott.*
- Én lopom, de én a gaz alávalóktól, akik nem tudják, hogy mégis milyen tisztelettel kell azt inni! *Mutatja az ég felé a mutatóujját, mintha ki akarná oktatni a lányt.*
- Ugyanis, sokan tiszteletlenül bánnak a rummal. S én, mint az istennő egyik követe, vagyok az, aki terjeszti az igéjét! S aki, tőlem lop, ezeket követően, az istennő kegyetlenül torolja meg őket!
*Játssza tovább a kioktatót, majd orra alatt somolyog tovább.*
- Tudod, drága, Lopótök, mielőtt jöttél volna a többieket is sújtotta az átok. Vöröske, mint a másik hű követő, rá nem hatnak az átkok, de hát vele nem is lehet miket kezdeni. De Taran például csúnyán megégett, s a mai napig szenvedi ezt. Feje teljesen meglágyult, s nem lehet már vele mit kezdeni. *S most hirtelen nem is tud kit felsorolni, hiszen rajta kívül nem sokan lopják még a nedűjét.
A kérdés hallatán csak halkan hümmög. Állát vakargatva tekint a magasba, s egy alamuszi mosoly csillan meg ajkai szegletébe.*
- Ehhez konzultálnom kell vele. Menj hozz rumot. *Int kezével kegyesen.* - Aztán kezd rendbe tenni a helyet, hátha látja, hogy milyen tiszta helyen van a kincses, engesztelőbb lesz. *Néz az immár felálló lányra.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:58:37
Üzenet elküldve: 2016-04-21 17:58:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Valakinek meg kell tenni//
* Feje még mindig kótyagos, mit sem jut el tudatáig a mosoly, s az az mögött lapuló szándék. Egyet tud csak, hogy valaki neki adta a félvilágot, s most az előtte magasodó nőtől vár … együttérzést. Ám az inkább mutatja neki – persze csak képzeletben, viszont ott elég határozottan- középső ujját. Szorosan öleli még mindig a másik combját, de arca kővé dermed, a halottakon. Homlokát ráncolva hagyja abba a szipogást, s törli a nő nadrágjába elcsöppenni készülő orrát. *
- De… de nem inkább jutalmaznia kellene azokat, akik hűen követik igéit?
* Engedi lazábbra a szorítást, s úgy nézz fel újra a nőre, szemöldöke kíváncsian emelkedik a magasba. Kapkodva tapogatja végig ép szemének oldalát – nem akar szembesülni a tátongó üreggel- nyakát, melleit lábait, sőt még csizmátlan lábát is oldalra vágja, hogy megnézze megvannak-e még formás lábujjai. Hallani vél valami halk csilingelést is, ahogy megmozgatja azokat. Ha képes lenne hirtelen mozdulatokra, valószínűleg szemügyre venné lába közét is, nem-e tűnt el helyéről vagy varrta össze eme istennő, de majd ha nem látja senki, egyelőre megelégszik ennyivel is. *
- Én ártatlan vagyok… én... én csak…
* Mondja elhalkulva szemeit lesütve. *
- És amúgy…
* Csapja hátra fejét, hogy egy szem borostyánjával próbáljon meg mindkét szürkébe nézni, lehetetlen próbálkozás, így fel is adja, miközben belemarkol a Kócos ruhájába, hogy valahogy most már két lábra álljon, ha már az meg van neki. *
- téged miért nem sújt ez a nőszemély ilyennel? Te is lopod a rumot.
* Nyöszörgi, ahogy két kézzel szorítja Nad rongyait, olykor visszahuppanva a földre. Végül az akció csak sikerül. *
- Vagy a többieket, miért engem?
* A végét kétségbeesetten verik vissza a falak, ujjait is behajlítja, hogy még drámaibb legyen a jelenet. Gyorsan abba is hagyja, mert megrogynak térdei, így ismét a nőben keres valami kapaszkodót, ha hagyja. *
- És ki lehet valahogy engeszteli az istennőt? Képes visszaadni a látásom?
* Kérdi ajkait harapdálva. *
- Szólhatnál, az érdekemben.
* Löki meg könyökével a kalózt. *
//Valakinek meg kell tenni//
* Feje még mindig kótyagos, mit sem jut el tudatáig a mosoly, s az az mögött lapuló szándék. Egyet tud csak, hogy valaki neki adta a félvilágot, s most az előtte magasodó nőtől vár … együttérzést. Ám az inkább mutatja neki – persze csak képzeletben, viszont ott elég határozottan- középső ujját. Szorosan öleli még mindig a másik combját, de arca kővé dermed, a halottakon. Homlokát ráncolva hagyja abba a szipogást, s törli a nő nadrágjába elcsöppenni készülő orrát. *
- De… de nem inkább jutalmaznia kellene azokat, akik hűen követik igéit?
* Engedi lazábbra a szorítást, s úgy nézz fel újra a nőre, szemöldöke kíváncsian emelkedik a magasba. Kapkodva tapogatja végig ép szemének oldalát – nem akar szembesülni a tátongó üreggel- nyakát, melleit lábait, sőt még csizmátlan lábát is oldalra vágja, hogy megnézze megvannak-e még formás lábujjai. Hallani vél valami halk csilingelést is, ahogy megmozgatja azokat. Ha képes lenne hirtelen mozdulatokra, valószínűleg szemügyre venné lába közét is, nem-e tűnt el helyéről vagy varrta össze eme istennő, de majd ha nem látja senki, egyelőre megelégszik ennyivel is. *
- Én ártatlan vagyok… én... én csak…
* Mondja elhalkulva szemeit lesütve. *
- És amúgy…
* Csapja hátra fejét, hogy egy szem borostyánjával próbáljon meg mindkét szürkébe nézni, lehetetlen próbálkozás, így fel is adja, miközben belemarkol a Kócos ruhájába, hogy valahogy most már két lábra álljon, ha már az meg van neki. *
- téged miért nem sújt ez a nőszemély ilyennel? Te is lopod a rumot.
* Nyöszörgi, ahogy két kézzel szorítja Nad rongyait, olykor visszahuppanva a földre. Végül az akció csak sikerül. *
- Vagy a többieket, miért engem?
* A végét kétségbeesetten verik vissza a falak, ujjait is behajlítja, hogy még drámaibb legyen a jelenet. Gyorsan abba is hagyja, mert megrogynak térdei, így ismét a nőben keres valami kapaszkodót, ha hagyja. *
- És ki lehet valahogy engeszteli az istennőt? Képes visszaadni a látásom?
* Kérdi ajkait harapdálva. *
- Szólhatnál, az érdekemben.
* Löki meg könyökével a kalózt. *
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-04-19 11:32:02
Üzenet elküldve: 2016-04-19 11:32:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Valakinek meg kell tenni//
*Csörtetve pakolászik jobbra és balra. Ideje lenne már tisztára pucolni ezt a lyukat, mert így még sebesülteket sem lehet elraktározni. Instant sebelfertőzés. S ha valamiről van fogalma, akkor az a sebláz, a lassan gyógyuló hegek, a gennyes, nyílt sebek, melyek épp azért születnek, mert nincs tisztán tartva semmi.
Persze egy hajót könnyebb rendben tartani, mint egy barlangot, de hát…
Épp azon gondolkozik, hogy merre is tüntesse el az edényeket, s már menne is ki a barlangból, hogy a szakadékba hajítsa őket, amikor nevének kiáltását hallja meg.
Hirtelen rezzen össze.*
- Mi a rossebb?
*Pislog nagyokat. Meg mert volna esküdni, hogy egyedül van. Hogy mindenki elment. Erre a raktár felől, ahol ő is aludt, ahonnan az előbb kijött! Valaki csörömpöl. A hang pedig…
Női.
Számára még mindig kuriózum, hogy ennyi nőneművel képes egy légtérbe lenni, anélkül, hogy ne akarná őket felkoncolni. Persze néha vannak ennél jóval mulatságosabb dolgok is, amiket csinálhat velük. Vigyorogva indul meg, lehajítva az edényeket, melyek csörömpölve gurulnak tova. A barlang keltette visszhang egy darabig még sértik dobhártyájukat, de hamar megáll a félszemű immár Nerire illő Kócos.
Ajkain gonoszkás mosoly terül szét, ahogy meghallja a lány problémáját. Kezeit csípőre teszi, s egy pillanat erejéig sem hatják meg a könnyes szemek. Vagyis csak szem, a másikról nem tudja, hogy könnyezik-e.*
- Hát tudod, a rumok istennője büntet így téged. Így jár az, aki a hű szolgájától, prófétájától elorozzák az édes nedűjét. A rusnya emberek közé küldte az élet afrodiziákumát, s kijelölt pár embert, ki hirdeti igéjét. De súlyos büntetésben részesíti azt, aki ezeket a prófétákat meglopják. Ilyen a félvakság. De hallottam már olyat, akinek a fél karját vágták le. Vagy lebénultak fél oldalra. Próbálj meg úgy enni, hogy a kaja a szád másik felén kifolyik. A rumok istennője súlyos büntetéseket szokott ráróni meglopóira. *Meséli ijesztő gyerekmeséjét, amit mindig Thadior mesélt neki. No igen, ha tehette volna ő lett volna eme istennő szeretője, önként és dalolva.*
//Valakinek meg kell tenni//
*Csörtetve pakolászik jobbra és balra. Ideje lenne már tisztára pucolni ezt a lyukat, mert így még sebesülteket sem lehet elraktározni. Instant sebelfertőzés. S ha valamiről van fogalma, akkor az a sebláz, a lassan gyógyuló hegek, a gennyes, nyílt sebek, melyek épp azért születnek, mert nincs tisztán tartva semmi.
Persze egy hajót könnyebb rendben tartani, mint egy barlangot, de hát…
Épp azon gondolkozik, hogy merre is tüntesse el az edényeket, s már menne is ki a barlangból, hogy a szakadékba hajítsa őket, amikor nevének kiáltását hallja meg.
Hirtelen rezzen össze.*
- Mi a rossebb?
*Pislog nagyokat. Meg mert volna esküdni, hogy egyedül van. Hogy mindenki elment. Erre a raktár felől, ahol ő is aludt, ahonnan az előbb kijött! Valaki csörömpöl. A hang pedig…
Női.
Számára még mindig kuriózum, hogy ennyi nőneművel képes egy légtérbe lenni, anélkül, hogy ne akarná őket felkoncolni. Persze néha vannak ennél jóval mulatságosabb dolgok is, amiket csinálhat velük. Vigyorogva indul meg, lehajítva az edényeket, melyek csörömpölve gurulnak tova. A barlang keltette visszhang egy darabig még sértik dobhártyájukat, de hamar megáll a félszemű immár Nerire illő Kócos.
Ajkain gonoszkás mosoly terül szét, ahogy meghallja a lány problémáját. Kezeit csípőre teszi, s egy pillanat erejéig sem hatják meg a könnyes szemek. Vagyis csak szem, a másikról nem tudja, hogy könnyezik-e.*
- Hát tudod, a rumok istennője büntet így téged. Így jár az, aki a hű szolgájától, prófétájától elorozzák az édes nedűjét. A rusnya emberek közé küldte az élet afrodiziákumát, s kijelölt pár embert, ki hirdeti igéjét. De súlyos büntetésben részesíti azt, aki ezeket a prófétákat meglopják. Ilyen a félvakság. De hallottam már olyat, akinek a fél karját vágták le. Vagy lebénultak fél oldalra. Próbálj meg úgy enni, hogy a kaja a szád másik felén kifolyik. A rumok istennője súlyos büntetéseket szokott ráróni meglopóira. *Meséli ijesztő gyerekmeséjét, amit mindig Thadior mesélt neki. No igen, ha tehette volna ő lett volna eme istennő szeretője, önként és dalolva.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-04-16 13:50:14
Üzenet elküldve: 2016-04-16 13:50:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Valakinek meg kell tenni//
* Sötétség és üresség. *
~ Miért van ilyen sötét? ~
* Dereng fel a távolban egy aprócska fény, s kiált fel. Aztán eltűnik, majd újra felgyúl, mintha már kicsit erősebben világítana, de még mindig az árnyak között bolyong. Hol kihuny, hol erősödik fénye, olyankor ide-oda verdes láthatatlan szárnyaival. Közeledik, sárgás fényében lilás fények vibrálnak, ahogy izgatottan repked.*
~ Hahó, hahó!~
* Vinnyog cincér hangján. *
~ Hallgass már! ~
* Förmed rá valaki a távolból. Megáll, láthatatlan kezeit tördelve sápad el fényudvara, ezüstösen szikrázik benne a csillámpor. *
~ Szipp.~
* Nyüszög egy darabig s nem mozdul, végül vörös villanások közepette, képzeletbeli nadrágját megigazítva, felbátorodva indul újra útnak, afelé a vakító fehérség felé, mely szétmarcangolja a fekete „ szövetet”. Legalábbis egy pillanatra úgy tetszik, majd újra eltűnik. *
- Jaj…
* Nyög ki azt a rövid szavacskát, de ebben minden benne van, ami az elmúlt éjszakát illet. Kinyitja szemeit, de csak az egyik résen keresztül szűrődik be rajta fény, már amennyit ad a barlangban az a néhány fáklya, s annak is a fele már rég leéget. De itt mindenki elég lusta ahhoz, hogy kicserélje. De ez a sejtelmes megvilágítás is borzasztóan zavarja szemét. Szemhéjára vasgolyó súlyú és méretű nehezéket helyeztek, ahogy elméje sem tudja még felfogni mi történik vele, önkéntelenül is visszacsukódnak szemei.
Aggodalmasan repked egyik oldalról a másikra keresve az előbb feltűnt kiutat, de sehol sem találja. Ezüst fényei ismét megjelenek körülötte, tanakodik mi is történhetett, s lassan beragyogja fényével a körülötte tátongó homályt.
Pár pillanatnyi önkívület újabb önkívület után hamarosan érzékelni kezdi az arcának nyomuló hideg földet, nyelvére apró porszemek tapadnak, összeráncolja homlokát, prüszkölve, nyelvét törölgetve egyenesedik fel. Szemei még mindig nem nyíltak ki teljesen, tömör csipa az egész, dereka sajog, ahogy térdei is. Hátul az emlékei között kutat valami emlék morzsa után, az egyszer biztos, hogy eléggé elázott ahhoz, hogy térdelve, arccal a földnek, lógó nyelvvel tudjon aludni. Míg az egyik azon fáradozik, hogy mértéket tartson, Neri a többiekkel próbál lépést tartani vagy legalább felzárkózni mögéjük, mivel az már nyilvánvalóvá vált számára, hogy e kalóz népség mindig talál alkalmat a vigasságra. Ha szomorúak azért, ha örülnek azért, ha fúj azért… s végtelenségig lehetne folytatni. Ez is valahogy úgy kezdődött, hogy szolidaritásból iszik egy kortyocskát, aztán még egyet, aztán odáig fajult a dolog, hogy a barlang tavacskájában játszottak kalózosdit, célba dobálták egymást s az üres üvegeket állították sorba, hogy egy kisebb ágyú golyóval döntsék fel azt, jó móka volt addig, míg a szilánkok nem fúródtak mezítelen talpába. Megdörzsöli talpát, még mindig sajog, de hamar kapott valakitől segítséget, aki örömmel kipiszkálta onnan a makacs lakókat. Körbe tapogat maga körül, először valami szőrös kerül a keze alá, mely érintésére meg is remeg. Szemöldöke magasba szökken, óvatosan próbálja beazonosítani mi is lehet az. Megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy csak Göjényke az, aki hűségesen hajtotta álomra fejét gazdája mellett. Tovább tapogatózva, beazonosít néhány ládát, hordót és efféle dolgokat. Mintha derengene valami arról, hogy a barlang falához sorakoztatott egyesmás közé menekült azzal az üveg rummal, melyet heves harcok során ölelt magához, mielőtt bárki is elvehetné tőle. Dörmögés -féle jut el füleihez, erre már megpróbálkozik azzal, hogy kinyissa szemeit. Óvatosan kukucskál ki sűrű pillái közül, még mindig rosszul érinti a betóduló fény, de valami nem stimmel. Csak az egyik lyukon keresztül érzékeli a körülötte lévő ládákat, a szürke falakat. Nagyokat pislog, hátha mégis kitisztul a kép, de semmi. Közben Nad hangja egyre csak közeledik, ahogy Neriben pedig a pánik kezd el felszínre törni. *
- Naad!
* Szakad ki belőle, először a görényt pillanthatja meg, ahogy rémülten ugrik elő, de rögtön utána érkezik a hang tulajdonosa is, ahogy kitör a barikád mögül, akár egy bika, feldöntve néhány hordót, fennakadva egy térdig érő ládán. *
- Naad, valaki megvakított…
* Nem törődve azzal, hogy négykézláb kell elmásznia a lányhoz. Lentről tekint fel az előtte álló kalózra, s mutat a szemfedővel eltakart szemére. Ép szeme nedvesen csillan, ajkai lefelé görbülnek. Kicsit sem hasonlít magára a lány. Barna haja az égtáj minden irányát jelzi, ahogy ruhája is foltokban sáros, ahogy vizes ruhájára tapadt a barlang kosza. Egyik csizmáját is elhagyta valahol, talpa is csupa mocsok. Remegve veti rá magát a Kócos egyik lábára, hogy combjához szoríthassa kipirult arcát. *
//Valakinek meg kell tenni//
* Sötétség és üresség. *
~ Miért van ilyen sötét? ~
* Dereng fel a távolban egy aprócska fény, s kiált fel. Aztán eltűnik, majd újra felgyúl, mintha már kicsit erősebben világítana, de még mindig az árnyak között bolyong. Hol kihuny, hol erősödik fénye, olyankor ide-oda verdes láthatatlan szárnyaival. Közeledik, sárgás fényében lilás fények vibrálnak, ahogy izgatottan repked.*
~ Hahó, hahó!~
* Vinnyog cincér hangján. *
~ Hallgass már! ~
* Förmed rá valaki a távolból. Megáll, láthatatlan kezeit tördelve sápad el fényudvara, ezüstösen szikrázik benne a csillámpor. *
~ Szipp.~
* Nyüszög egy darabig s nem mozdul, végül vörös villanások közepette, képzeletbeli nadrágját megigazítva, felbátorodva indul újra útnak, afelé a vakító fehérség felé, mely szétmarcangolja a fekete „ szövetet”. Legalábbis egy pillanatra úgy tetszik, majd újra eltűnik. *
- Jaj…
* Nyög ki azt a rövid szavacskát, de ebben minden benne van, ami az elmúlt éjszakát illet. Kinyitja szemeit, de csak az egyik résen keresztül szűrődik be rajta fény, már amennyit ad a barlangban az a néhány fáklya, s annak is a fele már rég leéget. De itt mindenki elég lusta ahhoz, hogy kicserélje. De ez a sejtelmes megvilágítás is borzasztóan zavarja szemét. Szemhéjára vasgolyó súlyú és méretű nehezéket helyeztek, ahogy elméje sem tudja még felfogni mi történik vele, önkéntelenül is visszacsukódnak szemei.
Aggodalmasan repked egyik oldalról a másikra keresve az előbb feltűnt kiutat, de sehol sem találja. Ezüst fényei ismét megjelenek körülötte, tanakodik mi is történhetett, s lassan beragyogja fényével a körülötte tátongó homályt.
Pár pillanatnyi önkívület újabb önkívület után hamarosan érzékelni kezdi az arcának nyomuló hideg földet, nyelvére apró porszemek tapadnak, összeráncolja homlokát, prüszkölve, nyelvét törölgetve egyenesedik fel. Szemei még mindig nem nyíltak ki teljesen, tömör csipa az egész, dereka sajog, ahogy térdei is. Hátul az emlékei között kutat valami emlék morzsa után, az egyszer biztos, hogy eléggé elázott ahhoz, hogy térdelve, arccal a földnek, lógó nyelvvel tudjon aludni. Míg az egyik azon fáradozik, hogy mértéket tartson, Neri a többiekkel próbál lépést tartani vagy legalább felzárkózni mögéjük, mivel az már nyilvánvalóvá vált számára, hogy e kalóz népség mindig talál alkalmat a vigasságra. Ha szomorúak azért, ha örülnek azért, ha fúj azért… s végtelenségig lehetne folytatni. Ez is valahogy úgy kezdődött, hogy szolidaritásból iszik egy kortyocskát, aztán még egyet, aztán odáig fajult a dolog, hogy a barlang tavacskájában játszottak kalózosdit, célba dobálták egymást s az üres üvegeket állították sorba, hogy egy kisebb ágyú golyóval döntsék fel azt, jó móka volt addig, míg a szilánkok nem fúródtak mezítelen talpába. Megdörzsöli talpát, még mindig sajog, de hamar kapott valakitől segítséget, aki örömmel kipiszkálta onnan a makacs lakókat. Körbe tapogat maga körül, először valami szőrös kerül a keze alá, mely érintésére meg is remeg. Szemöldöke magasba szökken, óvatosan próbálja beazonosítani mi is lehet az. Megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy csak Göjényke az, aki hűségesen hajtotta álomra fejét gazdája mellett. Tovább tapogatózva, beazonosít néhány ládát, hordót és efféle dolgokat. Mintha derengene valami arról, hogy a barlang falához sorakoztatott egyesmás közé menekült azzal az üveg rummal, melyet heves harcok során ölelt magához, mielőtt bárki is elvehetné tőle. Dörmögés -féle jut el füleihez, erre már megpróbálkozik azzal, hogy kinyissa szemeit. Óvatosan kukucskál ki sűrű pillái közül, még mindig rosszul érinti a betóduló fény, de valami nem stimmel. Csak az egyik lyukon keresztül érzékeli a körülötte lévő ládákat, a szürke falakat. Nagyokat pislog, hátha mégis kitisztul a kép, de semmi. Közben Nad hangja egyre csak közeledik, ahogy Neriben pedig a pánik kezd el felszínre törni. *
- Naad!
* Szakad ki belőle, először a görényt pillanthatja meg, ahogy rémülten ugrik elő, de rögtön utána érkezik a hang tulajdonosa is, ahogy kitör a barikád mögül, akár egy bika, feldöntve néhány hordót, fennakadva egy térdig érő ládán. *
- Naad, valaki megvakított…
* Nem törődve azzal, hogy négykézláb kell elmásznia a lányhoz. Lentről tekint fel az előtte álló kalózra, s mutat a szemfedővel eltakart szemére. Ép szeme nedvesen csillan, ajkai lefelé görbülnek. Kicsit sem hasonlít magára a lány. Barna haja az égtáj minden irányát jelzi, ahogy ruhája is foltokban sáros, ahogy vizes ruhájára tapadt a barlang kosza. Egyik csizmáját is elhagyta valahol, talpa is csupa mocsok. Remegve veti rá magát a Kócos egyik lábára, hogy combjához szoríthassa kipirult arcát. *
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-04-14 22:59:01
Üzenet elküldve: 2016-04-14 22:59:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A hajnal még csak most bukdácsol ki az éjszakából, hogy rózsaszínes színfoltjával szórakoztassa a világot. A barlangi élőlények is láthatnák… Ha látnák, de hát mégis csak egy barlangról van szó. Csak a barlang tetején lévő terjedelmes lyukon keresztül kerül némi napfény a központi hellyé kikiáltott térségbe.
Az egykori kalózt szokásos helyén éri a reggel: a raktérbe. Már kezdi megtanulni mi az a mennyiség, melyet anélkül megihat, hogy másnap ne hasogasson a feje. S lám!
Sikerült neki! No persze még is így leissza a barlangiak többségét, s ha Vöröskét nem is, tudja, hogy amannak ma problémái lesznek a fénnyel, s a hangokkal. S nem is ő lenne, ha nem használná ki az ilyen alkalmakat.
Hatalmas vigyorral az ajkain mászik ki a hordók mögül, s öblös léptekkel lép a közös térre, ahol…
Világos van. A nap aranysárga fénye ragyogja körbe a helyet. Csípőre tett kézzel, s sűrű pislogások közepette figyeli a fényt, valami nem stimmel.
Már napját sem tudja, hogy mikor kelt ilyen későn. Minden olyan alkalomkor, amikor felöntenek a garatra – vagyis minden éjjel – tudja, hogy másnap ő az első hajnalok hajnalán, aki felkel. Beidegzült nála a korán kelés, legfeljebb akkor szunyókál sokat, ha józanul fekszik le.
Szemöldökét összevonva próbál visszaemlékezni a napra, hogy mikor is volt ilyen. De hiába forgatja a fejét jobbra-balra, hátha a maréknyi esze picit is megmozdul benne, nem talál ilyen emléket a közel de még a távoli múltban sem. Szenvtelenül vonja meg a vállát, s lép ki napfényre, hogy a barlang közepén megállva nézzen szét.
Már tudja, hogy mit furcsállt.*
- Hol van mindenki? *Vakarja meg homlokát, majd elindul a hálórészlegek átkutatására, de sehol sem talál senkit.*
- Mégis hova a fészkes fenébe tűnt el mindenki? *Fakad ki hangosan, majd újból szétnéz a barlangba, s amit lát, az nem deríti fel.*
- S mégis mi ez a mocsok? *Hőköl hátra, ahogy látja, hogy talán hetek óta nem volt takarítva a barlang. Szemeibe a düh apró szikrája pattog.*
- Oh, Bongyi, merre vagy? *Siratja a fiút, ki ragaszkodott hozzájuk, s aki legalább segített neki abba, hogy ne egy szemétdombon éljenek. Megteszik ez helyettük sokan mások, főleg a szárazföld belsejében, azok a patkányok. Nekik nem kellene.*
- Duhajkodni tudnak, de elpakolni már nem maguk után.
*A hajnal még csak most bukdácsol ki az éjszakából, hogy rózsaszínes színfoltjával szórakoztassa a világot. A barlangi élőlények is láthatnák… Ha látnák, de hát mégis csak egy barlangról van szó. Csak a barlang tetején lévő terjedelmes lyukon keresztül kerül némi napfény a központi hellyé kikiáltott térségbe.
Az egykori kalózt szokásos helyén éri a reggel: a raktérbe. Már kezdi megtanulni mi az a mennyiség, melyet anélkül megihat, hogy másnap ne hasogasson a feje. S lám!
Sikerült neki! No persze még is így leissza a barlangiak többségét, s ha Vöröskét nem is, tudja, hogy amannak ma problémái lesznek a fénnyel, s a hangokkal. S nem is ő lenne, ha nem használná ki az ilyen alkalmakat.
Hatalmas vigyorral az ajkain mászik ki a hordók mögül, s öblös léptekkel lép a közös térre, ahol…
Világos van. A nap aranysárga fénye ragyogja körbe a helyet. Csípőre tett kézzel, s sűrű pislogások közepette figyeli a fényt, valami nem stimmel.
Már napját sem tudja, hogy mikor kelt ilyen későn. Minden olyan alkalomkor, amikor felöntenek a garatra – vagyis minden éjjel – tudja, hogy másnap ő az első hajnalok hajnalán, aki felkel. Beidegzült nála a korán kelés, legfeljebb akkor szunyókál sokat, ha józanul fekszik le.
Szemöldökét összevonva próbál visszaemlékezni a napra, hogy mikor is volt ilyen. De hiába forgatja a fejét jobbra-balra, hátha a maréknyi esze picit is megmozdul benne, nem talál ilyen emléket a közel de még a távoli múltban sem. Szenvtelenül vonja meg a vállát, s lép ki napfényre, hogy a barlang közepén megállva nézzen szét.
Már tudja, hogy mit furcsállt.*
- Hol van mindenki? *Vakarja meg homlokát, majd elindul a hálórészlegek átkutatására, de sehol sem talál senkit.*
- Mégis hova a fészkes fenébe tűnt el mindenki? *Fakad ki hangosan, majd újból szétnéz a barlangba, s amit lát, az nem deríti fel.*
- S mégis mi ez a mocsok? *Hőköl hátra, ahogy látja, hogy talán hetek óta nem volt takarítva a barlang. Szemeibe a düh apró szikrája pattog.*
- Oh, Bongyi, merre vagy? *Siratja a fiút, ki ragaszkodott hozzájuk, s aki legalább segített neki abba, hogy ne egy szemétdombon éljenek. Megteszik ez helyettük sokan mások, főleg a szárazföld belsejében, azok a patkányok. Nekik nem kellene.*
- Duhajkodni tudnak, de elpakolni már nem maguk után.
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-01-04 18:04:09
Üzenet elküldve: 2016-01-04 18:04:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//A fedélzeten//
//Dynti, Bress//
*A kötelek már bőven rendben vannak megállapítása szerint, így le kéne tudni a raktároztatást, összeírást, de mivel az ráér, ezért inkább tájékozódik, plusz, Nadnak kell hoznia egy egyáltalán nem szép hírt, így fontos lenne tájékozódni az állapotáról, várjon-e a hírrel.*
-Gonosz terveket szövögettek, tudomám. *'Köszön be' nevetve, de igazából nem hallott semmi lényegeset, csak annyit látott, hogy Dyni utasításokat osztogat és a fedélzetmesterrel beszélget, valószínűleg jelentéktelen dolgokról. És még mielőtt szabadkozás vagy bármit válasz történne folytatja is.* -Na, de fontos lenne tudni, hogy most érdemleges-e szót váltanom a tengeri boszorkánnyal, jó kedve van-e, mert a legénységetek egy tagja permanens kárt okozott a hajóban és senkinek nem lenne kellemes kikészíteni még indulás előtt, ha nem kapta meg a rendes rumadagját.
*Hangjában az aggodalom árnya sem teng, és egy szójátékkal el is hárította a gyanúját annak, hogy ő lett volna. Mert véletlenül ez még igaz is, de ilyen csatározásokba nem menne bele, nem akarja kiteregetni a valódi felelőst sem.*
//Dynti, Bress//
*A kötelek már bőven rendben vannak megállapítása szerint, így le kéne tudni a raktároztatást, összeírást, de mivel az ráér, ezért inkább tájékozódik, plusz, Nadnak kell hoznia egy egyáltalán nem szép hírt, így fontos lenne tájékozódni az állapotáról, várjon-e a hírrel.*
-Gonosz terveket szövögettek, tudomám. *'Köszön be' nevetve, de igazából nem hallott semmi lényegeset, csak annyit látott, hogy Dyni utasításokat osztogat és a fedélzetmesterrel beszélget, valószínűleg jelentéktelen dolgokról. És még mielőtt szabadkozás vagy bármit válasz történne folytatja is.* -Na, de fontos lenne tudni, hogy most érdemleges-e szót váltanom a tengeri boszorkánnyal, jó kedve van-e, mert a legénységetek egy tagja permanens kárt okozott a hajóban és senkinek nem lenne kellemes kikészíteni még indulás előtt, ha nem kapta meg a rendes rumadagját.
*Hangjában az aggodalom árnya sem teng, és egy szójátékkal el is hárította a gyanúját annak, hogy ő lett volna. Mert véletlenül ez még igaz is, de ilyen csatározásokba nem menne bele, nem akarja kiteregetni a valódi felelőst sem.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-01-04 16:20:46
Üzenet elküldve: 2016-01-04 16:20:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//A fedélzeten//
//Bress//
*Magához mérten egészen nyugodtan várakozik, amíg a férfi bevezeti Nerit a kötelek rejtelmeibe. Kezét csípője előtt összefonja és egy helyben ácsorogva nézelődik jobbra-balra. Továbbra is azon tűnődik, vajon nem-e lenne értelmesebb számára, ha inkább egy szigetre menekülne, ott egészen biztosan nem találná meg senki, de az is biztos, hogy belehalna az unalomba, így rögtön el is veti.
A visszatérő Bress hangja téríti ki mélázásából, odakapja a fejét.*
- Pedig nekem úgy tűnik, hogy már sikerült magadra vonni a tekinteteket. *Kuncog egy picit. Persze, hogy Wramra és Taranra gondol, kiknek a szívébe láthatóan még nem lopta be magát a bárd.* Mellesleg miattuk ne aggódj, csak bizonyítani kell, hogy rászolgáltál, hogy itt légy. *Persze a maga részéről erre nincs szükség, de úgy tűnik a szedett vetett banda többi tagjának igen.
Hallgatja a férfit és a Nadot érintő résznél vigyorogva forgatja a szemét.*
- Férfiak. *Sóhajt egyet fejét rázva.* A módszert rád bízom, kissé könnyű a vére, ha így közelebb tudsz hozzá kerülni, ám legyen, de nem tudhatja meg, hogy én kértelek rá. *Suttogja továbbra is. Nem néz a kalózka irányába, nehogy megsejtse, hogy róla beszélnek, de hát közös utálat ide, vagy oda, ő akkor is aggódik a némberért, valamiféle számára teljesen megfejthetetlen okból.* De a hideg ráz attól a kutyától. *Céloz ismét Aldrenre, akinek egyébként a nevét sem igazán tudja.* S, ha már ott jársz, akkor őt is tartsd szemmel, ha tudod, de ezzel megbízok valaki mást is. *Pillant el egy pillanatra a tengeri betegség kezdetén hánykódó Taran felé. Jelenleg csak eme kettőt avatja be terveibe, de talán idővel mindenkinek kioszt valami sunyiságot, hogy egymás háta mögött, a másikat kijátszva de mindenki figyelje egymást.*
- Ha? Mi az, hogy ha megérdemlem? *Húzza fel az orrát tettetett sértettséggel, majd a végső kérdésre összeráncolja az orrát és megfordul, hogy mindenkire rálásson, végignéz rajtuk és beharapja az ajkát.*
- Ez egy csürhe. *Jelenti ki végül, hosszas gondolkodás után.* Sok szemét, amit összefújt a szél. De úgy tűnik mégis valamire való kis banda ez. De kapsz egy kis gyors talpalót róluk, hogy meglásd neked összeáll-e a kép. Vegyük például Enrakhalat. *Mutat el a hóhajú félelf irányába.* Ami azt illeti, szerintem ő egy csendes szörnyeteg. Keveset beszél, de ha kardot ránt, akkor biztosan tudja mi a dolga. Na meg aztán ott van Nerci, vele már megismerkedtél. *Mutat ekkor a barna nőstényre.* Ő olyan igazán talpraesett, azt hiszem talán a legrafkósabb csaj, akivel eddig találkoztam. Wram. *Ekkor nevetve néz Bressre.* Hát… vele nem szívesen kötekednék, de régóta velünk van, úgyhogy van okunk benne bízni. Hiszen amellett, hogy mekkora, még kotyvasztani is tud. Akkor, Taran. *Mosolyodik el.* Hát ő… Nos, ő hozzá nagy reményeim fűződnek, ha kellően sokat tanul, akkor ő lesz a csodafegyverünk. Csak vigyázni kell, hogy addig ki ne gyújtson valamit. A kis szöszi félelf Reydist nem ismerem, de ha főzni tud az már jó jel. Aztán ő ott Saramir. *Ekkor Zaranir felé mutat, kinek nevét nem tudja megjegyezni.* Őszinte leszek ő róla semmit sem tudok, csak, hogy Nadaeval van valamiféle közös múltjuk. Na és ki maradt ki? Ja igen, Nad… *Szívja a fogát.* Az apja az egyik leghíresebb kalóz volt, szerencsétlenségére a lánya még csak félúton van efelé, de… Én látok benne lehetőséget, csak támogatnunk kell, és nem engedni, hogy túlságosan annak a fél-elfnek a befolyása alá kerüjön. Ja és persze itt vagyunk mi ketten, de azt hiszem magunkat nem kell bemutatni. *Nevet ismét.*
- Szóval, mindenkiben van valami, ami hasznunkra válhat, ha össze tudjuk hangolni az egyéni adottságokat és van pár karizmatikus alak, akire hallgatnak. Azt hiszem ez a hajózás most jó próbája lesz a banda életképességének. Csak addig meg ne öljük egymást.
//Bress//
*Magához mérten egészen nyugodtan várakozik, amíg a férfi bevezeti Nerit a kötelek rejtelmeibe. Kezét csípője előtt összefonja és egy helyben ácsorogva nézelődik jobbra-balra. Továbbra is azon tűnődik, vajon nem-e lenne értelmesebb számára, ha inkább egy szigetre menekülne, ott egészen biztosan nem találná meg senki, de az is biztos, hogy belehalna az unalomba, így rögtön el is veti.
A visszatérő Bress hangja téríti ki mélázásából, odakapja a fejét.*
- Pedig nekem úgy tűnik, hogy már sikerült magadra vonni a tekinteteket. *Kuncog egy picit. Persze, hogy Wramra és Taranra gondol, kiknek a szívébe láthatóan még nem lopta be magát a bárd.* Mellesleg miattuk ne aggódj, csak bizonyítani kell, hogy rászolgáltál, hogy itt légy. *Persze a maga részéről erre nincs szükség, de úgy tűnik a szedett vetett banda többi tagjának igen.
Hallgatja a férfit és a Nadot érintő résznél vigyorogva forgatja a szemét.*
- Férfiak. *Sóhajt egyet fejét rázva.* A módszert rád bízom, kissé könnyű a vére, ha így közelebb tudsz hozzá kerülni, ám legyen, de nem tudhatja meg, hogy én kértelek rá. *Suttogja továbbra is. Nem néz a kalózka irányába, nehogy megsejtse, hogy róla beszélnek, de hát közös utálat ide, vagy oda, ő akkor is aggódik a némberért, valamiféle számára teljesen megfejthetetlen okból.* De a hideg ráz attól a kutyától. *Céloz ismét Aldrenre, akinek egyébként a nevét sem igazán tudja.* S, ha már ott jársz, akkor őt is tartsd szemmel, ha tudod, de ezzel megbízok valaki mást is. *Pillant el egy pillanatra a tengeri betegség kezdetén hánykódó Taran felé. Jelenleg csak eme kettőt avatja be terveibe, de talán idővel mindenkinek kioszt valami sunyiságot, hogy egymás háta mögött, a másikat kijátszva de mindenki figyelje egymást.*
- Ha? Mi az, hogy ha megérdemlem? *Húzza fel az orrát tettetett sértettséggel, majd a végső kérdésre összeráncolja az orrát és megfordul, hogy mindenkire rálásson, végignéz rajtuk és beharapja az ajkát.*
- Ez egy csürhe. *Jelenti ki végül, hosszas gondolkodás után.* Sok szemét, amit összefújt a szél. De úgy tűnik mégis valamire való kis banda ez. De kapsz egy kis gyors talpalót róluk, hogy meglásd neked összeáll-e a kép. Vegyük például Enrakhalat. *Mutat el a hóhajú félelf irányába.* Ami azt illeti, szerintem ő egy csendes szörnyeteg. Keveset beszél, de ha kardot ránt, akkor biztosan tudja mi a dolga. Na meg aztán ott van Nerci, vele már megismerkedtél. *Mutat ekkor a barna nőstényre.* Ő olyan igazán talpraesett, azt hiszem talán a legrafkósabb csaj, akivel eddig találkoztam. Wram. *Ekkor nevetve néz Bressre.* Hát… vele nem szívesen kötekednék, de régóta velünk van, úgyhogy van okunk benne bízni. Hiszen amellett, hogy mekkora, még kotyvasztani is tud. Akkor, Taran. *Mosolyodik el.* Hát ő… Nos, ő hozzá nagy reményeim fűződnek, ha kellően sokat tanul, akkor ő lesz a csodafegyverünk. Csak vigyázni kell, hogy addig ki ne gyújtson valamit. A kis szöszi félelf Reydist nem ismerem, de ha főzni tud az már jó jel. Aztán ő ott Saramir. *Ekkor Zaranir felé mutat, kinek nevét nem tudja megjegyezni.* Őszinte leszek ő róla semmit sem tudok, csak, hogy Nadaeval van valamiféle közös múltjuk. Na és ki maradt ki? Ja igen, Nad… *Szívja a fogát.* Az apja az egyik leghíresebb kalóz volt, szerencsétlenségére a lánya még csak félúton van efelé, de… Én látok benne lehetőséget, csak támogatnunk kell, és nem engedni, hogy túlságosan annak a fél-elfnek a befolyása alá kerüjön. Ja és persze itt vagyunk mi ketten, de azt hiszem magunkat nem kell bemutatni. *Nevet ismét.*
- Szóval, mindenkiben van valami, ami hasznunkra válhat, ha össze tudjuk hangolni az egyéni adottságokat és van pár karizmatikus alak, akire hallgatnak. Azt hiszem ez a hajózás most jó próbája lesz a banda életképességének. Csak addig meg ne öljük egymást.
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-01-03 20:44:28
Üzenet elküldve: 2016-01-03 20:44:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//A fedélzeten//
//Bress//
* Úgy látszik az igric a dirigáláson kívül arra is hajlandóságot mutat, hogy Nerit bevezesse a kötelek rejtélyes világába. A félelf lány gyors helyzet felmérés után magához ragad egy kötelet, hogy azon ereszkedjen le Bress mellé. Aranybarna szemeit, egy gyerek értetlenkedésével mereszti a férfira s arcán is hasonló kedves bárgyúság. Nincs szükség arra, hogy kitépjék kezei közül a kötelet, ő maga ajánlja azt fel, kötözésre, bogozásra, bármire. Ismerős mozdulatok – amiket nem is olyan régen Zara is mutatott, figyelt ő akkor is, fél szemmel- melyeket árgus szemekkel figyeli. Vagyis azzal az eggyel, amelyet nem takar a szemfedő. Próbálja az elméjébe vésni a mozdulatsorozatot, amelyet a gyakorlott kezek serényen csinálnak, miközben körbe járja a Kobzost. Jobbról félre hajtott fejjel, majd hátulról pipiskedve nézi, a másik válla felett s végül balról már elismerően bólogat. *
- Látom, jó erőben vagy.
* Tapogatja a férfi, dagadó izmát a karján. Persze, ha lehet izomnak nevezni, és ha egyáltalán dagad, mindenesetre megfogdossa. Majd Bress vállára támaszkodik. *
- Azon gondolkozom, hogy ezt te túl jól csinálod, kár lenne abbahagynod.
* Löki el magát a férfitól és lapogatja meg annak vállát, még egy pimasz mosolyt és kacsintást is kap a Kobzos, mielőtt távozna. Mondjuk csak abban az esetben, ha valami drasztikus módszerrel nem fogják marasztalni. *
//Raktér//
*Hiába a száraz ing, amit Alditól kapott, szája széle lassan, de kékül, ahogy tagjai is kezdenek átfagyni. Sietve szedi azt a pár fokot, ami a hajó gyomrába vezet, hogy aztán hitetlenkedve vegye szemügyre a függőágyakat és a kabinajtók hiányát. *
~ Ezt nem hiszem el. ~
* Lökdös meg egy párat, ahogy elhalad közöttük. Fejét rázva keress magának egy helyet, ahol átöltözhet. Hordók, egymásra pakolt ládák mögött. Megszabadul az átnedvesedett ruháktól, majd áttörli magát, majd pedig táskája mélyéről szárazakat kotorászik elő. Egy szemtelenül feszülő fekete nadrágot, ő kevésbé bírja a hideget, mint a Vörös északi, hogy csak úgy szoknyába szaladgáljon. Hozzá pedig egy szintén fekete bő ujjú inget, melyet csuklóján ezüstgombbal fog össze, máshol második bőrként simul rá. Felé pedig vastagabb prémes nyakú kabátot, hidegebbek már a nappalok, az éjszakákról pedig nem is beszélve, főleg az árboc tetején. Mikor végzet, a Nad csizmába dugja lábait. Aztán keres valami helyet, ahova Ald rongyát felakaszthassa száradni. *
//A fedélzeten//
//Taran//
* Miután végzet, visszatrappol a fedélzetre, s megindul egy elszabadult kötél felé. Közbe egy kóbor vödröt is magához kap, s a Tüzeske kezébe nyomja. *
- Ebbe bátran okádhatsz, csak vigyázz, ki ne boruljon, mert te fogod feltakarítani.
* Azzal tovább is halad, Wram és En felé. semmi kedve asszisztálni a dologhoz, s még nincsenek olyan jóban, hogy a haját fogja neki rókázás közben. Aztán valahol az előbb említettek körül vagy a Szőke körül keres magának valami kötelet, fő a biztonság és nem árt, ha felügyelik, miközben próbálja felidézni Zara és Bress technikáját. Bár amint úgy érzi, nincs rá szükség, visszamászik a helyére, ha netalán Enre sincs szükség, úgy magával viszi őt is. *
//Bress//
* Úgy látszik az igric a dirigáláson kívül arra is hajlandóságot mutat, hogy Nerit bevezesse a kötelek rejtélyes világába. A félelf lány gyors helyzet felmérés után magához ragad egy kötelet, hogy azon ereszkedjen le Bress mellé. Aranybarna szemeit, egy gyerek értetlenkedésével mereszti a férfira s arcán is hasonló kedves bárgyúság. Nincs szükség arra, hogy kitépjék kezei közül a kötelet, ő maga ajánlja azt fel, kötözésre, bogozásra, bármire. Ismerős mozdulatok – amiket nem is olyan régen Zara is mutatott, figyelt ő akkor is, fél szemmel- melyeket árgus szemekkel figyeli. Vagyis azzal az eggyel, amelyet nem takar a szemfedő. Próbálja az elméjébe vésni a mozdulatsorozatot, amelyet a gyakorlott kezek serényen csinálnak, miközben körbe járja a Kobzost. Jobbról félre hajtott fejjel, majd hátulról pipiskedve nézi, a másik válla felett s végül balról már elismerően bólogat. *
- Látom, jó erőben vagy.
* Tapogatja a férfi, dagadó izmát a karján. Persze, ha lehet izomnak nevezni, és ha egyáltalán dagad, mindenesetre megfogdossa. Majd Bress vállára támaszkodik. *
- Azon gondolkozom, hogy ezt te túl jól csinálod, kár lenne abbahagynod.
* Löki el magát a férfitól és lapogatja meg annak vállát, még egy pimasz mosolyt és kacsintást is kap a Kobzos, mielőtt távozna. Mondjuk csak abban az esetben, ha valami drasztikus módszerrel nem fogják marasztalni. *
//Raktér//
*Hiába a száraz ing, amit Alditól kapott, szája széle lassan, de kékül, ahogy tagjai is kezdenek átfagyni. Sietve szedi azt a pár fokot, ami a hajó gyomrába vezet, hogy aztán hitetlenkedve vegye szemügyre a függőágyakat és a kabinajtók hiányát. *
~ Ezt nem hiszem el. ~
* Lökdös meg egy párat, ahogy elhalad közöttük. Fejét rázva keress magának egy helyet, ahol átöltözhet. Hordók, egymásra pakolt ládák mögött. Megszabadul az átnedvesedett ruháktól, majd áttörli magát, majd pedig táskája mélyéről szárazakat kotorászik elő. Egy szemtelenül feszülő fekete nadrágot, ő kevésbé bírja a hideget, mint a Vörös északi, hogy csak úgy szoknyába szaladgáljon. Hozzá pedig egy szintén fekete bő ujjú inget, melyet csuklóján ezüstgombbal fog össze, máshol második bőrként simul rá. Felé pedig vastagabb prémes nyakú kabátot, hidegebbek már a nappalok, az éjszakákról pedig nem is beszélve, főleg az árboc tetején. Mikor végzet, a Nad csizmába dugja lábait. Aztán keres valami helyet, ahova Ald rongyát felakaszthassa száradni. *
//A fedélzeten//
//Taran//
* Miután végzet, visszatrappol a fedélzetre, s megindul egy elszabadult kötél felé. Közbe egy kóbor vödröt is magához kap, s a Tüzeske kezébe nyomja. *
- Ebbe bátran okádhatsz, csak vigyázz, ki ne boruljon, mert te fogod feltakarítani.
* Azzal tovább is halad, Wram és En felé. semmi kedve asszisztálni a dologhoz, s még nincsenek olyan jóban, hogy a haját fogja neki rókázás közben. Aztán valahol az előbb említettek körül vagy a Szőke körül keres magának valami kötelet, fő a biztonság és nem árt, ha felügyelik, miközben próbálja felidézni Zara és Bress technikáját. Bár amint úgy érzi, nincs rá szükség, visszamászik a helyére, ha netalán Enre sincs szükség, úgy magával viszi őt is. *
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-01-03 13:58:32
Üzenet elküldve: 2016-01-03 13:58:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A fedélzeten//
//Nerilil//
-Bah! *csattan fel hangosan, megrázza a fejét, majd fújtat egyet, aztán megindul Nerilil felé, két karján könyékig feltűri az ingét. A jó fedélzetmester arról is híres, hogy példát statuál a tudatlanoknak, de most az a helyzet, hogy mocskosul nincs kedve csinálni semmit.*
-Add ide. *húzza el a kötelet, és enyhén megfeszíti.* -Ezt alapesetben ennyire feszítsd meg, de azt javaslom, hogy hurkold a kötelet a csuklód köré, úgy erősebben is lehet tartani, meg nem vágja a kezedet, jobban eloszlik a terhelés. Ha jobban kell feszíteni tarts rá a másik kezeddel így. *teszi a szabadon lévő kezét a köteles kézfejére.*
-A szemedet meg tartsd nyitva! Ha nagyobb hullám jön mondjad, hogy milyen irányból, és ahhoz mérten forgatja majd a kormányos bizonyos szögben a hajót. Remélem tudtam segíteni Aranyom, máskor meg a szemöldökráncigálás helyett inkább kérj meg kedvesen, hogy segítsek. *vigyorodik el, majd magára hagyja az Aranyát, most már minden bizonnyal elboldogul egyedül is.*
-Ha lesz még kérdésed tudod hol találsz. *biccent a fedélzet közepére.*
//Dyn//
-Bocsi csak közben tanítok. *húzza el a száját, közben rájött, hogy faképnél hagyta kicsit a vöröskét, de már itt is van.*
-Így kell ezt. Áh nem török olyan magasságokba kedvesem. Ha kapitány lennék, minden szem rám irányulna, sokkal több mint most. Az pedig nekem nem kifejezetten kedvezne. *kacsint, aztán érdeklődve hallgatja, mi is Dyn bánata.*
-Ja az előbb is rajta csüngött, azért is mondtam neki, hogy gyere már arrébb, hagyd azt a vérebet a karóhoz kötve. Rafinált vagy te szivi. Tudod, hogy a bárdok legnagyobb erőssége a mások közelébe férkőzése, és ezt te ki is szeretnéd keményen használni... micsoda önzőség ez. Ne ringasd magad álmokba kedvesem, mert Nadae kötve hiszem, hogy elcsacsogna nekem bármit is... de attól még megpróbálok a közelébe férkőzni, hátha... nos... meglátogatna a kabinomban... szívesen a közelébe férkőznék már érted. *kacsint.* -De ha megtudok valamit szólni fogok... persze ha megérdemled. *nevet egyet, és megpaskolja a nő vállát.*
-Amúgy őszintén... mi a véleményed erről a bandáról? Egy csapat csürhe, vagy akár lehet is belőlük valami?
//Nerilil//
-Bah! *csattan fel hangosan, megrázza a fejét, majd fújtat egyet, aztán megindul Nerilil felé, két karján könyékig feltűri az ingét. A jó fedélzetmester arról is híres, hogy példát statuál a tudatlanoknak, de most az a helyzet, hogy mocskosul nincs kedve csinálni semmit.*
-Add ide. *húzza el a kötelet, és enyhén megfeszíti.* -Ezt alapesetben ennyire feszítsd meg, de azt javaslom, hogy hurkold a kötelet a csuklód köré, úgy erősebben is lehet tartani, meg nem vágja a kezedet, jobban eloszlik a terhelés. Ha jobban kell feszíteni tarts rá a másik kezeddel így. *teszi a szabadon lévő kezét a köteles kézfejére.*
-A szemedet meg tartsd nyitva! Ha nagyobb hullám jön mondjad, hogy milyen irányból, és ahhoz mérten forgatja majd a kormányos bizonyos szögben a hajót. Remélem tudtam segíteni Aranyom, máskor meg a szemöldökráncigálás helyett inkább kérj meg kedvesen, hogy segítsek. *vigyorodik el, majd magára hagyja az Aranyát, most már minden bizonnyal elboldogul egyedül is.*
-Ha lesz még kérdésed tudod hol találsz. *biccent a fedélzet közepére.*
//Dyn//
-Bocsi csak közben tanítok. *húzza el a száját, közben rájött, hogy faképnél hagyta kicsit a vöröskét, de már itt is van.*
-Így kell ezt. Áh nem török olyan magasságokba kedvesem. Ha kapitány lennék, minden szem rám irányulna, sokkal több mint most. Az pedig nekem nem kifejezetten kedvezne. *kacsint, aztán érdeklődve hallgatja, mi is Dyn bánata.*
-Ja az előbb is rajta csüngött, azért is mondtam neki, hogy gyere már arrébb, hagyd azt a vérebet a karóhoz kötve. Rafinált vagy te szivi. Tudod, hogy a bárdok legnagyobb erőssége a mások közelébe férkőzése, és ezt te ki is szeretnéd keményen használni... micsoda önzőség ez. Ne ringasd magad álmokba kedvesem, mert Nadae kötve hiszem, hogy elcsacsogna nekem bármit is... de attól még megpróbálok a közelébe férkőzni, hátha... nos... meglátogatna a kabinomban... szívesen a közelébe férkőznék már érted. *kacsint.* -De ha megtudok valamit szólni fogok... persze ha megérdemled. *nevet egyet, és megpaskolja a nő vállát.*
-Amúgy őszintén... mi a véleményed erről a bandáról? Egy csapat csürhe, vagy akár lehet is belőlük valami?
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-01-03 11:13:50
Üzenet elküldve: 2016-01-03 11:13:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Fedélzeten//
//Bress//
*Neri és a bárd közötti szócsatározásra kedélyesen elkacagja magát, nem szól bele. Ez a kekeckedés már megszokott ebben a társaságban, ha mindenki kedvesen ölelgetné a másikat, vélhetőleg ő maga sem lenne itt.
Bress válaszára íves szemöldöke magasba lendül a homlokán.*
- Hogy mit? *Meglepetten fordul egy pillanatra Nadae után, majd visszanéz a fél-elfre.* Megtett minek? *Számára ez hihetetlen, hogy egy ilyen fontos pozíciót a kalózka egy a számára még gyakorlatilag ismeretlen kezébe engedjen, amikor még ő maga is csak annyi feladatot kapott, hogy a köteleket húzogassa. Némi irigység önti el, ugyanakkor a maga részéről tudja, hogy Bress kellően talpraesett egy ilyen feladat betöltésére, így ezt a sárgulási vágyat elnyomja magában. Marad a meglepettség.*
- Ez nem jellemző rá. Szép munka. *Veri „játékosan”, azaz kellő erővel vállba a másikat.* Ha így folytatod, te leszel a kapitány. *Kuncog picit.
Ami a mellékest illeti viszont kellően óvatos kíván lenni, ez egy olyan dolog, ami csak kettőjükre tartozik, senki más orrára nem kívánja egyelőre kötni, ezért olyan halkan suttog, amennyire csak tud.*
- Tudod, az a némber egy kicsit… nos, egy kicsit gyűlöl jelenleg. *Céloz Nadra.* Próbálj meg a közelébe férkőzni és minél többet meg tudni a testőréről. Nem tudom ki ő, de nem tetszik, hogy ennyire a nyomában kullog. Ahogy azt sem tudom Nad miket tervez a jövővel kapcsolatban, és biztos vagyok benne, hogy nekem nem fogja elárulni mostanában.
//Bress//
*Neri és a bárd közötti szócsatározásra kedélyesen elkacagja magát, nem szól bele. Ez a kekeckedés már megszokott ebben a társaságban, ha mindenki kedvesen ölelgetné a másikat, vélhetőleg ő maga sem lenne itt.
Bress válaszára íves szemöldöke magasba lendül a homlokán.*
- Hogy mit? *Meglepetten fordul egy pillanatra Nadae után, majd visszanéz a fél-elfre.* Megtett minek? *Számára ez hihetetlen, hogy egy ilyen fontos pozíciót a kalózka egy a számára még gyakorlatilag ismeretlen kezébe engedjen, amikor még ő maga is csak annyi feladatot kapott, hogy a köteleket húzogassa. Némi irigység önti el, ugyanakkor a maga részéről tudja, hogy Bress kellően talpraesett egy ilyen feladat betöltésére, így ezt a sárgulási vágyat elnyomja magában. Marad a meglepettség.*
- Ez nem jellemző rá. Szép munka. *Veri „játékosan”, azaz kellő erővel vállba a másikat.* Ha így folytatod, te leszel a kapitány. *Kuncog picit.
Ami a mellékest illeti viszont kellően óvatos kíván lenni, ez egy olyan dolog, ami csak kettőjükre tartozik, senki más orrára nem kívánja egyelőre kötni, ezért olyan halkan suttog, amennyire csak tud.*
- Tudod, az a némber egy kicsit… nos, egy kicsit gyűlöl jelenleg. *Céloz Nadra.* Próbálj meg a közelébe férkőzni és minél többet meg tudni a testőréről. Nem tudom ki ő, de nem tetszik, hogy ennyire a nyomában kullog. Ahogy azt sem tudom Nad miket tervez a jövővel kapcsolatban, és biztos vagyok benne, hogy nekem nem fogja elárulni mostanában.
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-01-02 21:40:35
Üzenet elküldve: 2016-01-02 21:40:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//A fedélzeten - Árbockosár//
* Hamarosan szemmagasságba kerül egy vödör, benne minden jó, takaró és rum. Lenéz a magasból, s a Szőke „ragyogó” üstöke dereng fel előtte. Egy mosoly, melyet talán nem is lát, mellé azonban a kezét is felemeli köszönet nyilvánításként. Beemeli magához a vödröt, a rumos üveg parafáját óvatosan mozgatja ki helyéről –kár lenne minden cseppért – s szájához emeli az üveget. A maró folyadék bugyogva indul meg torkán, hogy végig szánkázzon torkán s felmelegítse áthűlt testét. Szemét behunyva csettint nyelvével az ízre, melytől még mindig kirázza a hideg. *
//Bress//
* Átkozott elf fülek, átok minden egyes félelf, aki a hajón van rajta kívül. Éppen csak beburkolózott a pokrócba, de le is veti magáról, hogy hangtalanul érjen padlót. *
~ Hát jó.~
* Emeli égnek a tekintetés és húzza kelletlen fintorra az ajkát. *
- És megmutatod hogy kell Aranyom?
* Veszi hangosabbra a dolgot, bár teljesen feleslegesen, s közben pedig fentről néz le a Kobzosra, a megvető pillantást viszonozza, mellé még a karjait is összefonja maga előtt. S a szemöldökét is megvonogatja, ami akár egy kihívásnak is megfelelhet. *
* Hamarosan szemmagasságba kerül egy vödör, benne minden jó, takaró és rum. Lenéz a magasból, s a Szőke „ragyogó” üstöke dereng fel előtte. Egy mosoly, melyet talán nem is lát, mellé azonban a kezét is felemeli köszönet nyilvánításként. Beemeli magához a vödröt, a rumos üveg parafáját óvatosan mozgatja ki helyéről –kár lenne minden cseppért – s szájához emeli az üveget. A maró folyadék bugyogva indul meg torkán, hogy végig szánkázzon torkán s felmelegítse áthűlt testét. Szemét behunyva csettint nyelvével az ízre, melytől még mindig kirázza a hideg. *
//Bress//
* Átkozott elf fülek, átok minden egyes félelf, aki a hajón van rajta kívül. Éppen csak beburkolózott a pokrócba, de le is veti magáról, hogy hangtalanul érjen padlót. *
~ Hát jó.~
* Emeli égnek a tekintetés és húzza kelletlen fintorra az ajkát. *
- És megmutatod hogy kell Aranyom?
* Veszi hangosabbra a dolgot, bár teljesen feleslegesen, s közben pedig fentről néz le a Kobzosra, a megvető pillantást viszonozza, mellé még a karjait is összefonja maga előtt. S a szemöldökét is megvonogatja, ami akár egy kihívásnak is megfelelhet. *
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2016-01-02 16:05:41
Üzenet elküldve: 2016-01-02 16:05:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A fedélzeten//
*Kicsit felemeli szemöldökét, látja azért a tekinteteket, a kissé lenéző, megvető pillantásokat, de ugyan abban a feszes piperkőc tartásában áll tovább, állát még inkább felszegi.*
-Besegíteni? Én? *mutat magára, nyilván még nem tudja a nőci, hogy Bress milyen pozícióban van.*
-Aranyom inkább azt tedd amit mondok. *enged meg egy kissé megvető pillantást Nerilil felé. Wram szavára megrázza csak a fejét, erre nem mond semmit.*
//Dyn//
-Dirigálok... ám ezúttal fel vagyok rá hatalmazva. *mondja nevetve.* -A kalózlánnyal? Ó hát beszéltünk ezt-azt. *legyint.* -Rögtön sikerült is rádumálnom, hogy tegyen meg fedélzetmesterré. Rendes csaj. Látod húgom így kell ezt. *kacsint egyet, semmi kedve sem lett volna amúgy sem végigjárni a szamárlétrát.*
-Hajrá-hajrá! *tapsikol, de elégedett a hajón lévőek munkájával, ezután Dyn szavaira felvonja szemöldökét.*
-Szóval mellékes? Mit tehetek érted kedveském? *hajol közelebb, csupa fül.*
*Kicsit felemeli szemöldökét, látja azért a tekinteteket, a kissé lenéző, megvető pillantásokat, de ugyan abban a feszes piperkőc tartásában áll tovább, állát még inkább felszegi.*
-Besegíteni? Én? *mutat magára, nyilván még nem tudja a nőci, hogy Bress milyen pozícióban van.*
-Aranyom inkább azt tedd amit mondok. *enged meg egy kissé megvető pillantást Nerilil felé. Wram szavára megrázza csak a fejét, erre nem mond semmit.*
//Dyn//
-Dirigálok... ám ezúttal fel vagyok rá hatalmazva. *mondja nevetve.* -A kalózlánnyal? Ó hát beszéltünk ezt-azt. *legyint.* -Rögtön sikerült is rádumálnom, hogy tegyen meg fedélzetmesterré. Rendes csaj. Látod húgom így kell ezt. *kacsint egyet, semmi kedve sem lett volna amúgy sem végigjárni a szamárlétrát.*
-Hajrá-hajrá! *tapsikol, de elégedett a hajón lévőek munkájával, ezután Dyn szavaira felvonja szemöldökét.*
-Szóval mellékes? Mit tehetek érted kedveském? *hajol közelebb, csupa fül.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-31 12:46:47
Üzenet elküldve: 2015-12-31 12:46:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//A fedélzeten//
*A helyéről figyeli gyanakodva, ahogy Bress és Nadae sutyorognak, valamiért ez nem tetszik neki. Nem tudja miről van szó, és ez felettébb bosszantja. Aki viszont még jobban bosszantja, az a félvér, aki a kalózka testőre.
Csinálja a dolgát, bíbelődik a kötelekkel, biztosítja a vitorlákat, majd arra lesz figyelmes, hogy Bress továbbra sem nyeri el a legtöbb társa bizalmát. El is mosolyodik, nem kell mindenkinek mindenkit szeretni, számára viszont a férfi a legfőbb barátja, kétsége sincs felőle, hogy az egyetlen jelenleg, akiben teljes mértékben megbízhat. Mert hát ott van Nadae, de az meg jelenleg annyira rühelli a vöröskét, hogy egy fél korty rumért is eladná. Aztán ott van Taran, aki felől még mindig nem tud napirendre térni. Nem akar benne megbízni, de valamiért mégis csak afelé halad, még akkor is ha ezt a máguskának soha az életben nem mondaná el. Nerilil szintén halad ezen az úton, de róla, mint ahogy Enről, Wramról, vagy Saramirról is, túl keveset tud. Így inkább óvatos.*
//Bress//
*Ha a dolgát elvégezte odasunnyog Bress mögé, remélhetőleg úgy, hogy az ne vegye észre, majd lábujjhegyre emelkedik, hogy elérje a füleit.*
- Mit csinálsz? *Kérdezi hirtelen. Valahogy így indult ismeretségük is annak idején azon a hajón. Vagy sikerül a férfit megijesztenie, vagy nem, ő nem tágít.*
- Mit egyezkedtél azzal a... szóval Naddal? *Bök a fejével a kalózka felé. Hát persze, hogy kíváncsi.*
- Mellesleg... *Ujjával int, hogy húzódjon a férfi kicsit közelebb, majd körbenéz. Továbbra is idegesítően sok a fél-elf a hajón, ő pedig nem akarja, hogy ezt bárki is hallja, főleg nem egy valaki.* Lenne neked egy kis mellékes feladatom. Benne vagy?
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.31 12:54:02
*A helyéről figyeli gyanakodva, ahogy Bress és Nadae sutyorognak, valamiért ez nem tetszik neki. Nem tudja miről van szó, és ez felettébb bosszantja. Aki viszont még jobban bosszantja, az a félvér, aki a kalózka testőre.
Csinálja a dolgát, bíbelődik a kötelekkel, biztosítja a vitorlákat, majd arra lesz figyelmes, hogy Bress továbbra sem nyeri el a legtöbb társa bizalmát. El is mosolyodik, nem kell mindenkinek mindenkit szeretni, számára viszont a férfi a legfőbb barátja, kétsége sincs felőle, hogy az egyetlen jelenleg, akiben teljes mértékben megbízhat. Mert hát ott van Nadae, de az meg jelenleg annyira rühelli a vöröskét, hogy egy fél korty rumért is eladná. Aztán ott van Taran, aki felől még mindig nem tud napirendre térni. Nem akar benne megbízni, de valamiért mégis csak afelé halad, még akkor is ha ezt a máguskának soha az életben nem mondaná el. Nerilil szintén halad ezen az úton, de róla, mint ahogy Enről, Wramról, vagy Saramirról is, túl keveset tud. Így inkább óvatos.*
//Bress//
*Ha a dolgát elvégezte odasunnyog Bress mögé, remélhetőleg úgy, hogy az ne vegye észre, majd lábujjhegyre emelkedik, hogy elérje a füleit.*
- Mit csinálsz? *Kérdezi hirtelen. Valahogy így indult ismeretségük is annak idején azon a hajón. Vagy sikerül a férfit megijesztenie, vagy nem, ő nem tágít.*
- Mit egyezkedtél azzal a... szóval Naddal? *Bök a fejével a kalózka felé. Hát persze, hogy kíváncsi.*
- Mellesleg... *Ujjával int, hogy húzódjon a férfi kicsit közelebb, majd körbenéz. Továbbra is idegesítően sok a fél-elf a hajón, ő pedig nem akarja, hogy ezt bárki is hallja, főleg nem egy valaki.* Lenne neked egy kis mellékes feladatom. Benne vagy?
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.31 12:54:02
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-29 20:35:52
Üzenet elküldve: 2015-12-29 20:35:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Fedélzeten- Wram, Enrak //
*Az utasítások nagy része számára is egyértelműnek tűnik, és igazából meglepően hasznos volt kétszer hallania, mert az elsőre nem figyelt. De nem ment túl messze az ő elképzeléseitől sem. A válaszreakció ellenben megmosolyogtatja, mindkét féltől, először Enraknak válaszol.*
-Ne tedd túl messze a szegény párát, mert lehet népfelkiáltással megszavaztathatjuk, hogy az ebédje legyen!
*Persze csak viccel, Enraknak nagyon nincs kötelezettsége semmire tőle és... csigát még találnak amúgy is.*
-Viszont...
*Biccent Wramnak.*
-a megverése is jobban esik, ha előtte letudtuk a munkát, úgyhogy *fordítja a csuklójára a kötelet, hogy ennél is biztosabban tudja húzni, ne csússzon ki.*
-Minden erőt bele!
*Azért reméli, hogy az orkot nem becsüli alul és nem szakítják ki a kötelet a helyéről, bár azon jól elszórakozna, legalábbis, ami Nad arckifejezését illeti.*
~Sajnos elég szedett-vedett, kb. Nadtól ennyit is vártam, de egyáltalán nem reménytelen csapat. Korai a fosztogatás...~
*Mert bárhogy nézi az esélyeket, a kereskedőhajókon is lesznek zsoldosok és akár ellen ágyúk is és az a felismerésbeli különbség, hogy amíg ők nem akarják elsüllyeszteni az ellenfelüket, ez fordítva bőven nem igaz, ráadásul nincs elég tapasztalt személy a fedélzeten komoly manőverezések pontos és hatékony kivitelezéséhez sem. De ilyenkor is, mint mindig, azt teszi, amit mindig is szokott és leszarja az esélyeiket. Ő tudja, hogy kell túlélni, így aki azt szeretne, csak követnie kell őt. De felnéz a kosárba és elég tisztában van azzal, hogy ott hiányzik valami, jó eséllyel. És a nyakában lógó kötél jelzi neki, hogy valakiről még meg kell emlékezni.*
~Mert egy cicus túl magasra mászott a fán, de csak le fog jönni egyszer.~
*Ebből Nerilil annyit érezhet, hogy egy nagy takaró jelenik meg a tekintete horizontjában és pattan be a kosárkába, benne egy kulacs rummal. Mindkettő fontos, ott fent, az egyik, hogy ne fázzon, a másik, hogy ha mégis, akkor se érezze. A feladót nem kell kétszer gondolnia.*
*Az utasítások nagy része számára is egyértelműnek tűnik, és igazából meglepően hasznos volt kétszer hallania, mert az elsőre nem figyelt. De nem ment túl messze az ő elképzeléseitől sem. A válaszreakció ellenben megmosolyogtatja, mindkét féltől, először Enraknak válaszol.*
-Ne tedd túl messze a szegény párát, mert lehet népfelkiáltással megszavaztathatjuk, hogy az ebédje legyen!
*Persze csak viccel, Enraknak nagyon nincs kötelezettsége semmire tőle és... csigát még találnak amúgy is.*
-Viszont...
*Biccent Wramnak.*
-a megverése is jobban esik, ha előtte letudtuk a munkát, úgyhogy *fordítja a csuklójára a kötelet, hogy ennél is biztosabban tudja húzni, ne csússzon ki.*
-Minden erőt bele!
*Azért reméli, hogy az orkot nem becsüli alul és nem szakítják ki a kötelet a helyéről, bár azon jól elszórakozna, legalábbis, ami Nad arckifejezését illeti.*
~Sajnos elég szedett-vedett, kb. Nadtól ennyit is vártam, de egyáltalán nem reménytelen csapat. Korai a fosztogatás...~
*Mert bárhogy nézi az esélyeket, a kereskedőhajókon is lesznek zsoldosok és akár ellen ágyúk is és az a felismerésbeli különbség, hogy amíg ők nem akarják elsüllyeszteni az ellenfelüket, ez fordítva bőven nem igaz, ráadásul nincs elég tapasztalt személy a fedélzeten komoly manőverezések pontos és hatékony kivitelezéséhez sem. De ilyenkor is, mint mindig, azt teszi, amit mindig is szokott és leszarja az esélyeiket. Ő tudja, hogy kell túlélni, így aki azt szeretne, csak követnie kell őt. De felnéz a kosárba és elég tisztában van azzal, hogy ott hiányzik valami, jó eséllyel. És a nyakában lógó kötél jelzi neki, hogy valakiről még meg kell emlékezni.*
~Mert egy cicus túl magasra mászott a fán, de csak le fog jönni egyszer.~
*Ebből Nerilil annyit érezhet, hogy egy nagy takaró jelenik meg a tekintete horizontjában és pattan be a kosárkába, benne egy kulacs rummal. Mindkettő fontos, ott fent, az egyik, hogy ne fázzon, a másik, hogy ha mégis, akkor se érezze. A feladót nem kell kétszer gondolnia.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-28 09:44:53
Üzenet elküldve: 2015-12-28 09:44:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Fedélzeten //
*A gyorstalpaló oktatást követően teszi, amivel megbízták. Ahogy mindig is. A parancsokkal sosem volt gondja, engedelmességre nevelték mindig is. Persze ez némileg megkopott, mióta kicsit öntörvényű lett, no de épp csak az egészséges mértéket megütve.
Meg persze igyekszik nem láb alatt lenni, hiszen láthatóan vannak olyanok, akik értik a dolgukat, míg ő életében most hajózik először. Na jó, csónakkal már utazott, sőt evezett is, de a csónak, az csónak, a hajó az meg hajó. Nagyobb, bonyolultabb, nehezebb irányítani, és nem is egyszerű útvonalon haladnak, már ami a kijutást illeti.
Igen, a Kapitánytól elfogadja a parancsot. Attól is, akinek rangban ez a dolga. A stílus, már más kérdés. Nem mintha a régi helyén finomkodtak volna velük, elég sok mindenhez hozzászoktatták őket. De amint véget ért a kiképzés, a parancsok stílusa megváltozott. A szigor megmaradt, ahogy a bujtatott fenyegetés is a kudarc esetre, de a szavak gondosabban lettek megválogatva, főleg, ha jól teljesített az illető. Így át munka közben, a válla fölött pillantva csak hátra küld néhány hideg pillantást a bárdnak. Így viszont még pont elkapja a fickó felé repülő csigát, ami apró, talán elégedettnek is mondható mosolyt csal egy röpke pillanatra a lány arcára. Az ork máris szimpatikusabb lett a szemében, az ugráltatójukkal ellentétben. Sokáig azonban nem nézelődik, hiszen esze ágában sincs kibújni a munka alól, némán végzi tovább a rábízott feladatot.*
*A gyorstalpaló oktatást követően teszi, amivel megbízták. Ahogy mindig is. A parancsokkal sosem volt gondja, engedelmességre nevelték mindig is. Persze ez némileg megkopott, mióta kicsit öntörvényű lett, no de épp csak az egészséges mértéket megütve.
Meg persze igyekszik nem láb alatt lenni, hiszen láthatóan vannak olyanok, akik értik a dolgukat, míg ő életében most hajózik először. Na jó, csónakkal már utazott, sőt evezett is, de a csónak, az csónak, a hajó az meg hajó. Nagyobb, bonyolultabb, nehezebb irányítani, és nem is egyszerű útvonalon haladnak, már ami a kijutást illeti.
Igen, a Kapitánytól elfogadja a parancsot. Attól is, akinek rangban ez a dolga. A stílus, már más kérdés. Nem mintha a régi helyén finomkodtak volna velük, elég sok mindenhez hozzászoktatták őket. De amint véget ért a kiképzés, a parancsok stílusa megváltozott. A szigor megmaradt, ahogy a bujtatott fenyegetés is a kudarc esetre, de a szavak gondosabban lettek megválogatva, főleg, ha jól teljesített az illető. Így át munka közben, a válla fölött pillantva csak hátra küld néhány hideg pillantást a bárdnak. Így viszont még pont elkapja a fickó felé repülő csigát, ami apró, talán elégedettnek is mondható mosolyt csal egy röpke pillanatra a lány arcára. Az ork máris szimpatikusabb lett a szemében, az ugráltatójukkal ellentétben. Sokáig azonban nem nézelődik, hiszen esze ágában sincs kibújni a munka alól, némán végzi tovább a rábízott feladatot.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-28 05:56:41
Üzenet elküldve: 2015-12-28 05:56:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fedélzeten //
* Sok ideje nincs pakolászni, mert a fedélzeten rendezik a dolgokat, s elkezdik kiadni a parancsokat. Az ork is hamarosan egy kötélnél találja magát, hisz még el sem hagyták a barlangot, s ha nem csinálják tökéletesen, akkor nem is fogják. Vaskos karján megfeszülnek az izmok, ahogy megmarkolja a kötelet. Csattan a kapitány parancsa, majd Bressé, mint egy félresikerült visszhang. Wram felkap egy kisebb, ledobott csigát, majd az önjelölt kiabáló felé hajítja. *
- Majd akkor dirigálj, ha tettél érte!
* Kiáltja oda, miközben figyelmét a kötélzetnek szenteli, hogy a hajó a megfelelő irányba mehessen. *
* Sok ideje nincs pakolászni, mert a fedélzeten rendezik a dolgokat, s elkezdik kiadni a parancsokat. Az ork is hamarosan egy kötélnél találja magát, hisz még el sem hagyták a barlangot, s ha nem csinálják tökéletesen, akkor nem is fogják. Vaskos karján megfeszülnek az izmok, ahogy megmarkolja a kötelet. Csattan a kapitány parancsa, majd Bressé, mint egy félresikerült visszhang. Wram felkap egy kisebb, ledobott csigát, majd az önjelölt kiabáló felé hajítja. *
- Majd akkor dirigálj, ha tettél érte!
* Kiáltja oda, miközben figyelmét a kötélzetnek szenteli, hogy a hajó a megfelelő irányba mehessen. *
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-27 01:10:16
Üzenet elküldve: 2015-12-27 01:10:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Fedélzeten//
* Az ő részéről minden rendben, a vitorlák köteleit kioldotta s nem elvágta – persze az sokkal egyszerűbb lett volna, most is- ez már akár haladásnak is elkönyvelhető. Mindenesetre senki se tudja most megdorgálni vagy éppen megdicsérni – ami jelenleg nem is baj- itt fent a magasban. Gyorsan vetkőzik, majd öltözik újonnan szerzett ruhájába, bár ezt nem „lopta”, mint a lábán lévő puha kis csizmácskát. Az árbockosárból lenézve olyan kicsinek tűnik mindenki, szorgos kis hangyácskák, akik azt teszik, amire a „királynőjük” utasította őket. Neri a maga részéről úgy érzi elvégezte a rábízott feladatot, s csak nézi a „katonákat”, hogy sürögnek, forognak. Évtizedes álmából ébredő naszád lágy ringatózásba kezd a vízen, a serénykedő munkások keze alatt. Kínos lassúsággal indul meg a szűk barlangnyílás felé. Furcsa izgatottság járja át a testét, gyomrában apró ki gombóc növekszik, ahogy a számára újvilág felé közelednek. Gondolataiból a Vörös hangja húzza vissza. *
- Haha… ha…
* Kacag fel hangosan, mely fokozatosan halkul el s válik már, már kényeredetté. Persze, hogy tudja, miről van szó, attól még, hogy a lány nem mondja ki a nevét. Annyira azért nem hülye. Kissé behúzza nyakát, s tekint körbe, mintha bármelyik szikla mögül csaphatna rá egy hosszú, nyálkás csáp, hogy dereka köré fonódjon, s a mélybe rántsa. Nagyot nyel, érzi ahogy fülébe, s orrába tódul a hideg, jeges víz, s reccsenő csontjait, ahogy a becsapódás apró darabokra zúzza. Megnyugszik piciny lelke, miután párperc levegő visszatartás után nem bukkan elő semmi. Lassan ereszti ki a levegőt. *
~ Ez meg mit visítozik? ~
* Tekint le ismét, amikor a Kobzos utasításokat kezd el osztani. *
~ Mi van itt? Minden jött-ment semmirekellő parancsolgatni fog? ~
- Akár te is besegíthetnél, ha már ennyire jól tudod.
* Morogja az orra alatt, de csak legyint egyet, s fordul iránynak. Lassan feldereng a sötétkék égbolt, melyen apró lámpások fénye ragyog fel. *
- A fejem?
* Csodálkozik el, hisz az árboc csúcsa jóval fölé magasodik, aztán nem valami bokorugró ő, hogy beverje a fejét. De azért homlokára helyezi a kezét, s beméri a lehetőségeket, hátha mégis igaza van a Kalóznak. Ekkor tűnik fel neki, hogy ha nem korrigálnak odalent, akkor bizony a bal keresztrúdból hamarosan hiányozni fog egy darab. *
- Kicsit jobbra!
* Kiált le a kormányosnak, bárki legyen is az. Jobb hirtelen nem jut eszébe, fogalma sincs, miként segíthetne ennél jobban, nem vérbeli hajós ő, aki meg tudja mondani, mennyi is az a kicsi. Bár reméli az, aki a nagy forgó kerék mögött áll, azért ért ahhoz, amit csinál. A csúcs karcolja a barlangkijáratát, mely miatt apró szürke szikladarabok hullnak alá. Halkan koppanva a kosárban, s a fedélzeten. Vélhetően sikerül a helyzetet megoldani, s kijutni a barlangból.
Alig hallhatóan szelik a habokat, néha csapódik a hajó oldalának egy-egy erősebb hullám, hogy aztán újra eggyé váljon a tengerrel. A fehér vitorlákba kap a hűvös téli szél, melyek nagyot csattanva feszülnek neki. A sápadt hold most még halványabban dereng az égen, udvarába idegen füstfelhők kúsznak be. Előttük a hatalmas víztömeg, mögöttük a Kikötő „égő” látképe. *
* Az ő részéről minden rendben, a vitorlák köteleit kioldotta s nem elvágta – persze az sokkal egyszerűbb lett volna, most is- ez már akár haladásnak is elkönyvelhető. Mindenesetre senki se tudja most megdorgálni vagy éppen megdicsérni – ami jelenleg nem is baj- itt fent a magasban. Gyorsan vetkőzik, majd öltözik újonnan szerzett ruhájába, bár ezt nem „lopta”, mint a lábán lévő puha kis csizmácskát. Az árbockosárból lenézve olyan kicsinek tűnik mindenki, szorgos kis hangyácskák, akik azt teszik, amire a „királynőjük” utasította őket. Neri a maga részéről úgy érzi elvégezte a rábízott feladatot, s csak nézi a „katonákat”, hogy sürögnek, forognak. Évtizedes álmából ébredő naszád lágy ringatózásba kezd a vízen, a serénykedő munkások keze alatt. Kínos lassúsággal indul meg a szűk barlangnyílás felé. Furcsa izgatottság járja át a testét, gyomrában apró ki gombóc növekszik, ahogy a számára újvilág felé közelednek. Gondolataiból a Vörös hangja húzza vissza. *
- Haha… ha…
* Kacag fel hangosan, mely fokozatosan halkul el s válik már, már kényeredetté. Persze, hogy tudja, miről van szó, attól még, hogy a lány nem mondja ki a nevét. Annyira azért nem hülye. Kissé behúzza nyakát, s tekint körbe, mintha bármelyik szikla mögül csaphatna rá egy hosszú, nyálkás csáp, hogy dereka köré fonódjon, s a mélybe rántsa. Nagyot nyel, érzi ahogy fülébe, s orrába tódul a hideg, jeges víz, s reccsenő csontjait, ahogy a becsapódás apró darabokra zúzza. Megnyugszik piciny lelke, miután párperc levegő visszatartás után nem bukkan elő semmi. Lassan ereszti ki a levegőt. *
~ Ez meg mit visítozik? ~
* Tekint le ismét, amikor a Kobzos utasításokat kezd el osztani. *
~ Mi van itt? Minden jött-ment semmirekellő parancsolgatni fog? ~
- Akár te is besegíthetnél, ha már ennyire jól tudod.
* Morogja az orra alatt, de csak legyint egyet, s fordul iránynak. Lassan feldereng a sötétkék égbolt, melyen apró lámpások fénye ragyog fel. *
- A fejem?
* Csodálkozik el, hisz az árboc csúcsa jóval fölé magasodik, aztán nem valami bokorugró ő, hogy beverje a fejét. De azért homlokára helyezi a kezét, s beméri a lehetőségeket, hátha mégis igaza van a Kalóznak. Ekkor tűnik fel neki, hogy ha nem korrigálnak odalent, akkor bizony a bal keresztrúdból hamarosan hiányozni fog egy darab. *
- Kicsit jobbra!
* Kiált le a kormányosnak, bárki legyen is az. Jobb hirtelen nem jut eszébe, fogalma sincs, miként segíthetne ennél jobban, nem vérbeli hajós ő, aki meg tudja mondani, mennyi is az a kicsi. Bár reméli az, aki a nagy forgó kerék mögött áll, azért ért ahhoz, amit csinál. A csúcs karcolja a barlangkijáratát, mely miatt apró szürke szikladarabok hullnak alá. Halkan koppanva a kosárban, s a fedélzeten. Vélhetően sikerül a helyzetet megoldani, s kijutni a barlangból.
Alig hallhatóan szelik a habokat, néha csapódik a hajó oldalának egy-egy erősebb hullám, hogy aztán újra eggyé váljon a tengerrel. A fehér vitorlákba kap a hűvös téli szél, melyek nagyot csattanva feszülnek neki. A sápadt hold most még halványabban dereng az égen, udvarába idegen füstfelhők kúsznak be. Előttük a hatalmas víztömeg, mögöttük a Kikötő „égő” látképe. *
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-25 18:27:06
Üzenet elküldve: 2015-12-25 18:27:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Fedélzeten - Nadae, majd mindenki//
-Ja hát a nemeseknél talán. Én viszont nem kifejezetten vagyok nemes csinike.
*Nagyszakáll kérdésére ismét legyint.*
-Jól végezte, csak elkövette azt a hibát, hogy a hírnevére támaszkodott, és leállt. Utálták még az emberei is, de halálosan be voltak tőle szarva... a férget még le is köptem.
*Kicsit ismét közelebb hajol a kalózlányhoz, nagyon tetszik neki a nő, csak kicsit csiszolatlan még és túl nagy a bagólesője.*
-Tudod mi ketten nem sokban különbözünk kalózlány. Ha vége ennek a formalitásos témának, és nyugovóra térnél, szívesen látlak a kabinomban. *kacsint egyet.* -Gondold meg.
*Hát úgy tűnik a fedélzetmesteri pozíciót elnyeri, bár egy kicsit megszívja a fogát.*
-Ezt a fiú megnevezést nem hanyagolhatnánk bébi? Ez nem fedélzetmesternek való ugye... hölgyem. Nem válaszoltál a kérdésemre de sebaj... ha nincs maradjon köztünk, mert azért viszont már te leszel a felelős cicám, ha elszakad a vitorla és nem tudjuk megfoltozni. Dyn a felettesem? Ó hát ez remek. *csapja össze két kezét, ennek tényleg örül.*
-Adhatnál nekem kölcsön egy kendőt, meg egy kalózsapkát, az olyan menő lenne. *álmodozik.*
-Persze-persze majd ő felel értem, ennyit megtehet ő is. *legyintget párat.*
-Csináljuk. *bólint és kisétál hátra tett kézzel, kimért léptekkel a fedélzet kellős közepére, állát felszegve nézi a munkálatokat. Nadae szavaira elkiáltja magát.*
-Héj lusta népség hallottátok! Vitorlát engedd, kötelet tarts! De mint aki él bitangok! *tapsol párat, majd Dyn és Nadae tekintetét keresi, és egy vigyort ereszt meg feléjük.*
~Fedélzetmester.~ *csengenek a szavak a fejében. Hát ennél kiválóbb pozícióba nem is tehették volna a bárdot, és az egész lényéből az sugárzik, hogy nagyon de nagyon beöltözködött a szerepébe.*
-Tartsátok erősen, különben felmorzsolódunk hamar! *mondja kiabálva az utasításokat, mert aggasztja a lyuk mérete, ugyanis elég szűkös, és bizony a kormányosnak észen kell lennie.*
-Ja hát a nemeseknél talán. Én viszont nem kifejezetten vagyok nemes csinike.
*Nagyszakáll kérdésére ismét legyint.*
-Jól végezte, csak elkövette azt a hibát, hogy a hírnevére támaszkodott, és leállt. Utálták még az emberei is, de halálosan be voltak tőle szarva... a férget még le is köptem.
*Kicsit ismét közelebb hajol a kalózlányhoz, nagyon tetszik neki a nő, csak kicsit csiszolatlan még és túl nagy a bagólesője.*
-Tudod mi ketten nem sokban különbözünk kalózlány. Ha vége ennek a formalitásos témának, és nyugovóra térnél, szívesen látlak a kabinomban. *kacsint egyet.* -Gondold meg.
*Hát úgy tűnik a fedélzetmesteri pozíciót elnyeri, bár egy kicsit megszívja a fogát.*
-Ezt a fiú megnevezést nem hanyagolhatnánk bébi? Ez nem fedélzetmesternek való ugye... hölgyem. Nem válaszoltál a kérdésemre de sebaj... ha nincs maradjon köztünk, mert azért viszont már te leszel a felelős cicám, ha elszakad a vitorla és nem tudjuk megfoltozni. Dyn a felettesem? Ó hát ez remek. *csapja össze két kezét, ennek tényleg örül.*
-Adhatnál nekem kölcsön egy kendőt, meg egy kalózsapkát, az olyan menő lenne. *álmodozik.*
-Persze-persze majd ő felel értem, ennyit megtehet ő is. *legyintget párat.*
-Csináljuk. *bólint és kisétál hátra tett kézzel, kimért léptekkel a fedélzet kellős közepére, állát felszegve nézi a munkálatokat. Nadae szavaira elkiáltja magát.*
-Héj lusta népség hallottátok! Vitorlát engedd, kötelet tarts! De mint aki él bitangok! *tapsol párat, majd Dyn és Nadae tekintetét keresi, és egy vigyort ereszt meg feléjük.*
~Fedélzetmester.~ *csengenek a szavak a fejében. Hát ennél kiválóbb pozícióba nem is tehették volna a bárdot, és az egész lényéből az sugárzik, hogy nagyon de nagyon beöltözködött a szerepébe.*
-Tartsátok erősen, különben felmorzsolódunk hamar! *mondja kiabálva az utasításokat, mert aggasztja a lyuk mérete, ugyanis elég szűkös, és bizony a kormányosnak észen kell lennie.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-25 18:05:52
Üzenet elküldve: 2015-12-25 18:05:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A fedélzeten//
//Dynti//
*Önbizalom növelően hat Dyntire Taran kimondott szava. Szinte látja, ahogy az önelégült mosolya megcirógatja az árbockosarat. Pedig nem ez volt a célja, pusztán csak jókor jött a lány. Ugyanezt a mondatot sütötte volna el akkor is, ha mondjuk Bress érkezik. Na jó, Bressnél talán már még sem, de Wramnál egészen biztos! Nem is a Vöröske lenne, ha nem vette volna a személye iránti magasztalásnak. De ez mindegy is, hiszen ettől sokkal fontosabb momentum, hogy Taran megtanulja megtölteni az ágyút. Az más kérdés, hogy tud-e majd vele lőni, vagy, hogy egyáltalán elsül-e a tenger sós nedvességgel átitatott levegőjében.*
-Ha felrobbanok, akkor itt is, meg ott is kereshetsz!
*Mutat egy méterrel maga elé, valamint a hajó orra felé, majd szélesen elmosolyodik.*
-Akkor este!
*Köszön el a lánytól, majd elbíbelődik néhány percig azzal, hogy a másik ágyút is megtölti. Golyó a csőbe, por a kialakított lyukba, és már kész is! Szinte észre sem veszi, hogy a hajó lassan megindul alatta. A műveletet követően egy kicsit a korlátnak támaszkodik, és belenéz a vízbe. A barlangban lévő kicsiny hullám vészjóslóan csapdossa a hajó deszkáját.*
-Ezt nem lehet kibírni!
*A hideg verejték kiül a homlokára, miközben lepattintja a rumos flaska kupakját és egy hatalmasat beleiszik. Már egészen sikerült neki kijózanodnia a reggeli elázása után. De minek is?*
-Csak ezt éld valahogy túl Taran! Ó, Szellemek!
*Nézni sem bírja tovább a vizet, így az árbocnak támaszkodva leül a puskaporos hordó és az ágyúgolyók közé, nehogy kilásson.*
-Ez itt jó is lesz nekem!
*Újabb kortyot iszik a butykosból. Voltaképpen egy ágyúsnak nem túl sok munkája van, addig, míg nem kell használni az ágyúkat, úgyhogy akkor sem lenne jobb dolga, ha nem félne a nyílt víztől.*
//Dynti//
*Önbizalom növelően hat Dyntire Taran kimondott szava. Szinte látja, ahogy az önelégült mosolya megcirógatja az árbockosarat. Pedig nem ez volt a célja, pusztán csak jókor jött a lány. Ugyanezt a mondatot sütötte volna el akkor is, ha mondjuk Bress érkezik. Na jó, Bressnél talán már még sem, de Wramnál egészen biztos! Nem is a Vöröske lenne, ha nem vette volna a személye iránti magasztalásnak. De ez mindegy is, hiszen ettől sokkal fontosabb momentum, hogy Taran megtanulja megtölteni az ágyút. Az más kérdés, hogy tud-e majd vele lőni, vagy, hogy egyáltalán elsül-e a tenger sós nedvességgel átitatott levegőjében.*
-Ha felrobbanok, akkor itt is, meg ott is kereshetsz!
*Mutat egy méterrel maga elé, valamint a hajó orra felé, majd szélesen elmosolyodik.*
-Akkor este!
*Köszön el a lánytól, majd elbíbelődik néhány percig azzal, hogy a másik ágyút is megtölti. Golyó a csőbe, por a kialakított lyukba, és már kész is! Szinte észre sem veszi, hogy a hajó lassan megindul alatta. A műveletet követően egy kicsit a korlátnak támaszkodik, és belenéz a vízbe. A barlangban lévő kicsiny hullám vészjóslóan csapdossa a hajó deszkáját.*
-Ezt nem lehet kibírni!
*A hideg verejték kiül a homlokára, miközben lepattintja a rumos flaska kupakját és egy hatalmasat beleiszik. Már egészen sikerült neki kijózanodnia a reggeli elázása után. De minek is?*
-Csak ezt éld valahogy túl Taran! Ó, Szellemek!
*Nézni sem bírja tovább a vizet, így az árbocnak támaszkodva leül a puskaporos hordó és az ágyúgolyók közé, nehogy kilásson.*
-Ez itt jó is lesz nekem!
*Újabb kortyot iszik a butykosból. Voltaképpen egy ágyúsnak nem túl sok munkája van, addig, míg nem kell használni az ágyúkat, úgyhogy akkor sem lenne jobb dolga, ha nem félne a nyílt víztől.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-12-25 15:08:23
Üzenet elküldve: 2015-12-25 15:08:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Fedélzeten – Bress, és a végén Evribádi ááh//
*Szemöldöke újra a magasba szökken. Mintha nem vennék komolyan. Se őt, se a szavait. De mindegy is, majd rájön a férfi, hogy mily balga dolog ez.
De a férfi tökéletesen látja. Itt senki sem bízik senkiben. Vagyis ez rá igaz inkább. Elégszer bízott már életében, ahhoz, hogy csalódjon annyit, hogy újra senkibe se bízzon. Azt nála már ki kell érdemelni, nem fog újra ugyanabba a hibába esni.*
- Nem? Pedig azt hinné az ember, hogy a nemeseknél szokás a fattyú gyerek. *Vonja meg a vállait. Látszik, hogy mennyire általánosít egyes rangokkal szemben. De ezt nem is tagadja, be is vallja.*
- Ahha. *Mondja nagy hangsúllyal.* - De hogy lehet… *Vonja össze szemöldökét, ahogy belekezd, majd csak legyint.
Vannak dolgok, melyeket jobb nem bolygatni. S hogy ezek ketten, hogy lettek testvérek… Inkább nem akarja tudni.
Ajkai szegletébe gúnyos félmosoly húzódik, karjait továbbra is összefonja maga előtt.*
- Nem ejtettek a fejemre gyerekként… Vagy nem annyiszor. *Néz félre, kissé elbizonytalanítva.* - Vagy tán túl sokat. Az is lehet, hogy párszor rumba fürdettek. *Biggyeszti le ajkait, de inkább a találgatás biggyesztése ez, mint szomorúságé. S mi sem bizonyítja jobban, minthogy megvonja a vállait is.*
- Lényeg, hogy nem vagyok hülye. Tudom, hogy a legtöbb ember miért bujkál és miért van itt. Ahogy azt is tudom, hogy Vöröske miért van itt. De jó próbálkozás. *Paskolja meg a férfi felkarját, melyben van némi gúny és élc. De a mesénél kicsit eltátja a száját, mint aki nem hisz a fülének.*
- Nagyszakállt? Te? *Kérdi hitetlenkedve.* - Te ölted meg? *Majd hangosan felnevet, de az tény, hogy hallott.* - A Kapitányommal jó viszonyt ápolt, hirhedt volna a rusnyája, bár én személy szerint nem kedveltem. De tény, hogy munkáját jól végezte. *Ismeri el. Halálát nem siratta el, még csak meg sem könnyezte. Mindig is érdekelte, hogy ki ölte meg a bitangot és lásd. Itt van előtte. Valahol mélyen nevethetnékje támad saját maga miatt.
A beszámolót érdeklődve hallgatja, nem szóval sem szakítja félbe. Érdekli a férfi hogy oldaná meg. S meg kell lepődnie. Pár hibát leszámítva nem is rossz.*
- Csakhogy az utasítást én adom ki, te meg eszerint cselekszel. De nem rossz, fiú. A fedélzet a te feladatod, nem a kormányos. De legyen, lássuk mit tudsz. Dynti lesz a közvetlen felettesed, felette meg én állok. Ha bármi hibát ejtesz a Vöröst vonom felelősségre érte. *Húzódik ajkaira gonosz, jéghideg metsző mosoly. Ha tényleg ennyire kedvelik egymást, akkor azt ki is tudja használni.
Közben elindult a hajó.*
- Akkor munkára fel. *Vigyorog a férfira, majd megfordulva fellépdel a kormányhoz, hogy megálljon mögötte, hangja onnan dörög.*
- Vitorlát engedd, kötelet tartsd, erősen. *Vigyorogja, majd fordít egyet a kormányon. Szembe helyezkednek el a kijárattal.*
- És ha kiértünk mindenki kapaszkodjon piszok erősen, ha nem akar kiesni a hajóból. *Vigyorogja élettel telien, mint akit a közelgő veszély csak még jobban feltüzel.*
- Lopótok húzd be a fejed. Épp hogy csak ki fogunk férni a lyukon. *Kiabál fel a lánynak, hogy mire is készüljön fel.*
*Szemöldöke újra a magasba szökken. Mintha nem vennék komolyan. Se őt, se a szavait. De mindegy is, majd rájön a férfi, hogy mily balga dolog ez.
De a férfi tökéletesen látja. Itt senki sem bízik senkiben. Vagyis ez rá igaz inkább. Elégszer bízott már életében, ahhoz, hogy csalódjon annyit, hogy újra senkibe se bízzon. Azt nála már ki kell érdemelni, nem fog újra ugyanabba a hibába esni.*
- Nem? Pedig azt hinné az ember, hogy a nemeseknél szokás a fattyú gyerek. *Vonja meg a vállait. Látszik, hogy mennyire általánosít egyes rangokkal szemben. De ezt nem is tagadja, be is vallja.*
- Ahha. *Mondja nagy hangsúllyal.* - De hogy lehet… *Vonja össze szemöldökét, ahogy belekezd, majd csak legyint.
Vannak dolgok, melyeket jobb nem bolygatni. S hogy ezek ketten, hogy lettek testvérek… Inkább nem akarja tudni.
Ajkai szegletébe gúnyos félmosoly húzódik, karjait továbbra is összefonja maga előtt.*
- Nem ejtettek a fejemre gyerekként… Vagy nem annyiszor. *Néz félre, kissé elbizonytalanítva.* - Vagy tán túl sokat. Az is lehet, hogy párszor rumba fürdettek. *Biggyeszti le ajkait, de inkább a találgatás biggyesztése ez, mint szomorúságé. S mi sem bizonyítja jobban, minthogy megvonja a vállait is.*
- Lényeg, hogy nem vagyok hülye. Tudom, hogy a legtöbb ember miért bujkál és miért van itt. Ahogy azt is tudom, hogy Vöröske miért van itt. De jó próbálkozás. *Paskolja meg a férfi felkarját, melyben van némi gúny és élc. De a mesénél kicsit eltátja a száját, mint aki nem hisz a fülének.*
- Nagyszakállt? Te? *Kérdi hitetlenkedve.* - Te ölted meg? *Majd hangosan felnevet, de az tény, hogy hallott.* - A Kapitányommal jó viszonyt ápolt, hirhedt volna a rusnyája, bár én személy szerint nem kedveltem. De tény, hogy munkáját jól végezte. *Ismeri el. Halálát nem siratta el, még csak meg sem könnyezte. Mindig is érdekelte, hogy ki ölte meg a bitangot és lásd. Itt van előtte. Valahol mélyen nevethetnékje támad saját maga miatt.
A beszámolót érdeklődve hallgatja, nem szóval sem szakítja félbe. Érdekli a férfi hogy oldaná meg. S meg kell lepődnie. Pár hibát leszámítva nem is rossz.*
- Csakhogy az utasítást én adom ki, te meg eszerint cselekszel. De nem rossz, fiú. A fedélzet a te feladatod, nem a kormányos. De legyen, lássuk mit tudsz. Dynti lesz a közvetlen felettesed, felette meg én állok. Ha bármi hibát ejtesz a Vöröst vonom felelősségre érte. *Húzódik ajkaira gonosz, jéghideg metsző mosoly. Ha tényleg ennyire kedvelik egymást, akkor azt ki is tudja használni.
Közben elindult a hajó.*
- Akkor munkára fel. *Vigyorog a férfira, majd megfordulva fellépdel a kormányhoz, hogy megálljon mögötte, hangja onnan dörög.*
- Vitorlát engedd, kötelet tartsd, erősen. *Vigyorogja, majd fordít egyet a kormányon. Szembe helyezkednek el a kijárattal.*
- És ha kiértünk mindenki kapaszkodjon piszok erősen, ha nem akar kiesni a hajóból. *Vigyorogja élettel telien, mint akit a közelgő veszély csak még jobban feltüzel.*
- Lopótok húzd be a fejed. Épp hogy csak ki fogunk férni a lyukon. *Kiabál fel a lánynak, hogy mire is készüljön fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286