Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-10 18:13:05
Üzenet elküldve: 2015-03-10 18:13:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Szemeit forgatja Dynti válaszán. Majd megtudja, milyen ízletes is. Főleg ha úgy kínálja meg, hogy nem mondja meg mit is eszik. Aljas mosoly húzódik végig ajkain, de ezen most nincs ideje gondolkoznia. Inkább a többiek okfejtését hallgatja. Egy bólintással jelzi Vöröske felé, hogy tud a dologról. Egyszer járt az ő kincses barlangjukba. Noha nem fogadták túl nagy vendégszeretettel, s nem is távozott üres kézzel. Részben ezért is van most a barlangban.*
- Nem tudom, hogy szóbeszéd-e vagy igaz. Ez csak egy mese, amit minden kalóz ismer. Az öböl felől nehezen tudtunk volna érkezni. Szabad szemmel nem látható, hiszen egy kis kanyargó folyosó vezet ide, A legenda szerint. Mikor erre hajóztunk, nem láttuk a bejáratot. Minden kalóz, legalább egyszer megpróbálja megkeresni a Fáraó Átkát. *Magyarázza tovább türelmesen, mit is tud a dologról. Talán egy kicsit élvezi is, hogy végre mesélhet, s meséje talán fel is kelti közönsége érdeklődését.* - Mint már említettem, áramlatok találkoznak egymással nem messze a barlangtól, amely örvényt képez. Csak szakember, egy igazi navigátor tudna azon áthajózni, egy igen képzett hajóval a fedélzetén. Állítólag, Fáraó Átka ilyen. De, hogy ebből mi igaz, az igazat megvallva nem tudom, srácok. De a kincs valóban jól hangzana.
*Fordul hátra Taranra, s egy kacsintást ereszt meg felé. Úgy látszik, egy közös vonásuk már akad is. A kincs iránti vágyuk. Ami az ő életét rendkívül meghatározza, tán ezért is ennyire izgatott ettől a „kis” barlangi túrájuk miatt.
Visszafordulva előre, az ork kap utána. Szinte rögtön megdermed, mentébe. Egyik lába a levegőbe marad, fáklyáját tartó keze az égbe mered. Nem tudja mi van. Csak szemeit meri mozgatni, úgy tekint a Zöldségre. Látja, ahogy fáklyáját eldobja, s az beleakad valamibe. A vékony kötél elszakad, de nem történik semmi. Továbbra sem mer mozdulni.*
~Csapda. Az istenit, hogy nem vettem észre?~ *Korholja magát, miközben továbbra is felemelt egyik lábával megfagyva áll.*
- Miért nem történik semmi? *Nyögi ki, zárt fogakkal. Ahogy elhangzik a kérdés, két penge vágódik ki a falból.*
- Nagyszerű. *Összegzi a látottakat.* - Most már valaminek kell itt lennie, ha csapda van. Vagy már rég kirabolták a helyet. *Vonja meg a vállát.* - Ki tudja, kik tanyáztak itt Őrülték előtt.
*Szemeit összeszűkítve mered a távolba. Lábát lassan helyezi vissza a talajra. Szürke íriszeit a kékes fény felé fordítja. Óvatosan indul meg, szinte már csigalassúsággal is halad. A fáklyát maga előtt fel-alá, jobbra-balra mozgatja, hogy a többi esetleges csapdát kiszúrja. A kanyarba befordulva, észreveszi az ajtót.*
- Na, kezd egyre érdekesebb lenni. *Vigyorodik el, ahogy felé sétál. Mielőtt hozzányúlna a sűrű hálóhoz, körbekémlel, s alaposan megvizsgálja az ajtót. Legfőképp a kormánykereket, s biza feltűnik neki, hogy nem teljesen érintetlen.*
- Ismerik a helyet. *Sziszegi bosszúsan, felegyenesedve, s hátrafordulva.* - Hacsak nem szellemek járnak erre. A kérdés, be akartok menni, vagy visszafordultok? A magam részéről az előbbit választom. *A kérdése valódi és őszinte. Addig nem fordul vissza az ajtó felé, amíg mindenki nem választ kérdésére. Nem tudja, mi van az ajtó mögött, egy újabb tolvajbanda? Kalózok? Az egész mese egy hazugság, s egy másik kalóztársaság rejtekhelye? Nem tudja, de aki nem akar részt venni benne, azt visszaküldi a barlangba. Ha kell, egyedül nyitja ki az ajtót.
Bárhogy is választanak, aki marad, a felé csak fejét billenti meg. Visszafordulva, belenyúl a hálóba, s egyszerűen csak lehúzza a kormánykerékről. Ha az ork, vagy Taran is maradt, akkor int feléjük, hogy segítsenek neki elfordítani a kereket, hogy az ajtó túloldalára juthassanak. Ha egyedül marad, akkor egyedül veselkedik neki.*
*Szemeit forgatja Dynti válaszán. Majd megtudja, milyen ízletes is. Főleg ha úgy kínálja meg, hogy nem mondja meg mit is eszik. Aljas mosoly húzódik végig ajkain, de ezen most nincs ideje gondolkoznia. Inkább a többiek okfejtését hallgatja. Egy bólintással jelzi Vöröske felé, hogy tud a dologról. Egyszer járt az ő kincses barlangjukba. Noha nem fogadták túl nagy vendégszeretettel, s nem is távozott üres kézzel. Részben ezért is van most a barlangban.*
- Nem tudom, hogy szóbeszéd-e vagy igaz. Ez csak egy mese, amit minden kalóz ismer. Az öböl felől nehezen tudtunk volna érkezni. Szabad szemmel nem látható, hiszen egy kis kanyargó folyosó vezet ide, A legenda szerint. Mikor erre hajóztunk, nem láttuk a bejáratot. Minden kalóz, legalább egyszer megpróbálja megkeresni a Fáraó Átkát. *Magyarázza tovább türelmesen, mit is tud a dologról. Talán egy kicsit élvezi is, hogy végre mesélhet, s meséje talán fel is kelti közönsége érdeklődését.* - Mint már említettem, áramlatok találkoznak egymással nem messze a barlangtól, amely örvényt képez. Csak szakember, egy igazi navigátor tudna azon áthajózni, egy igen képzett hajóval a fedélzetén. Állítólag, Fáraó Átka ilyen. De, hogy ebből mi igaz, az igazat megvallva nem tudom, srácok. De a kincs valóban jól hangzana.
*Fordul hátra Taranra, s egy kacsintást ereszt meg felé. Úgy látszik, egy közös vonásuk már akad is. A kincs iránti vágyuk. Ami az ő életét rendkívül meghatározza, tán ezért is ennyire izgatott ettől a „kis” barlangi túrájuk miatt.
Visszafordulva előre, az ork kap utána. Szinte rögtön megdermed, mentébe. Egyik lába a levegőbe marad, fáklyáját tartó keze az égbe mered. Nem tudja mi van. Csak szemeit meri mozgatni, úgy tekint a Zöldségre. Látja, ahogy fáklyáját eldobja, s az beleakad valamibe. A vékony kötél elszakad, de nem történik semmi. Továbbra sem mer mozdulni.*
~Csapda. Az istenit, hogy nem vettem észre?~ *Korholja magát, miközben továbbra is felemelt egyik lábával megfagyva áll.*
- Miért nem történik semmi? *Nyögi ki, zárt fogakkal. Ahogy elhangzik a kérdés, két penge vágódik ki a falból.*
- Nagyszerű. *Összegzi a látottakat.* - Most már valaminek kell itt lennie, ha csapda van. Vagy már rég kirabolták a helyet. *Vonja meg a vállát.* - Ki tudja, kik tanyáztak itt Őrülték előtt.
*Szemeit összeszűkítve mered a távolba. Lábát lassan helyezi vissza a talajra. Szürke íriszeit a kékes fény felé fordítja. Óvatosan indul meg, szinte már csigalassúsággal is halad. A fáklyát maga előtt fel-alá, jobbra-balra mozgatja, hogy a többi esetleges csapdát kiszúrja. A kanyarba befordulva, észreveszi az ajtót.*
- Na, kezd egyre érdekesebb lenni. *Vigyorodik el, ahogy felé sétál. Mielőtt hozzányúlna a sűrű hálóhoz, körbekémlel, s alaposan megvizsgálja az ajtót. Legfőképp a kormánykereket, s biza feltűnik neki, hogy nem teljesen érintetlen.*
- Ismerik a helyet. *Sziszegi bosszúsan, felegyenesedve, s hátrafordulva.* - Hacsak nem szellemek járnak erre. A kérdés, be akartok menni, vagy visszafordultok? A magam részéről az előbbit választom. *A kérdése valódi és őszinte. Addig nem fordul vissza az ajtó felé, amíg mindenki nem választ kérdésére. Nem tudja, mi van az ajtó mögött, egy újabb tolvajbanda? Kalózok? Az egész mese egy hazugság, s egy másik kalóztársaság rejtekhelye? Nem tudja, de aki nem akar részt venni benne, azt visszaküldi a barlangba. Ha kell, egyedül nyitja ki az ajtót.
Bárhogy is választanak, aki marad, a felé csak fejét billenti meg. Visszafordulva, belenyúl a hálóba, s egyszerűen csak lehúzza a kormánykerékről. Ha az ork, vagy Taran is maradt, akkor int feléjük, hogy segítsenek neki elfordítani a kereket, hogy az ajtó túloldalára juthassanak. Ha egyedül marad, akkor egyedül veselkedik neki.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-10 10:10:24
Üzenet elküldve: 2015-03-10 10:10:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
* Wram időben figyelmezteti a csapatot a látni vélt dologra. Csapda szagot érez az ork és úgy dönt a fáklyát használja hatástalanításra (vagy ellenőrzésre). Lángnyelvek csapkodnak ahogy a fáklya a levegőben halad célja felé. Aztán paff, egyenest a vékony fémes szálra pottyan. Amaz enged is a súlynak és azonnal szakad. Apró kattanás amit csak az éles füllel megáldottak hallanak. Aztán... semmi. Még a levegő sem mozdul, feszült csend. A háttérben viszont pislákoló fény látszik ha az ember jobban szemügyre veszi a folyosó kanyarulatát (merthogy nem messze éppen kanyarodni készült a járat enyhén jobbra.) Majd hirtelen kicsit távolabb, pár lépésre előre a falból, mindkét oldalról 1-1 penge vágódik be. Mintha két alabárddal csapnának össze az őrök. Csak épp itt nincsenek őrök. Kedves kis csapda lehetett hajdanán, az ember halad gyanútlanul, észre sem veszi, hogy rálépett a szálra, mintha mi sem történt volna halad tovább. Kiszúrja a távoli fényforrást és már végképp el is volt terelve a figyelme a lényegről. Aztán két lépés és bamm, kettévágta a delikvens karrierjét. Szerencse, hogy az ork jobban lát a sötétben, ez úttal hasznukra volt ez a kis előny.
Ha úgy dönt a csapat, hogy tovább halad akkor egy egészen enyhe kanyar után megláthatja a fény forrását. Halovány kékes fényű növények ültek meg a sziklafalon, ezek biztosítanak némi világot. Meg persze nagyszerű elterelést is a csapdához. Ellenben más is akad itt. Az egészen kevéske fény megvilágít valamit ami nem természetes képződmény. Egy kerek alakú ajtó torlaszolja el a folyosó további részét. Rajta egy régi kormánykerék foglal helyet. Benőtte már a pókháló is rendesen, ha bár láthatóan nem olyan rég valaki eltekerhette, hiszen egy részen felszakadt a pókselyem. Valaki bizony járhatott erre a napokban. Oldalt régen kiégett fáklyatartók, mellettük kipreparált koponyák, amolyan elrettentésnek. *
* Wram időben figyelmezteti a csapatot a látni vélt dologra. Csapda szagot érez az ork és úgy dönt a fáklyát használja hatástalanításra (vagy ellenőrzésre). Lángnyelvek csapkodnak ahogy a fáklya a levegőben halad célja felé. Aztán paff, egyenest a vékony fémes szálra pottyan. Amaz enged is a súlynak és azonnal szakad. Apró kattanás amit csak az éles füllel megáldottak hallanak. Aztán... semmi. Még a levegő sem mozdul, feszült csend. A háttérben viszont pislákoló fény látszik ha az ember jobban szemügyre veszi a folyosó kanyarulatát (merthogy nem messze éppen kanyarodni készült a járat enyhén jobbra.) Majd hirtelen kicsit távolabb, pár lépésre előre a falból, mindkét oldalról 1-1 penge vágódik be. Mintha két alabárddal csapnának össze az őrök. Csak épp itt nincsenek őrök. Kedves kis csapda lehetett hajdanán, az ember halad gyanútlanul, észre sem veszi, hogy rálépett a szálra, mintha mi sem történt volna halad tovább. Kiszúrja a távoli fényforrást és már végképp el is volt terelve a figyelme a lényegről. Aztán két lépés és bamm, kettévágta a delikvens karrierjét. Szerencse, hogy az ork jobban lát a sötétben, ez úttal hasznukra volt ez a kis előny.
Ha úgy dönt a csapat, hogy tovább halad akkor egy egészen enyhe kanyar után megláthatja a fény forrását. Halovány kékes fényű növények ültek meg a sziklafalon, ezek biztosítanak némi világot. Meg persze nagyszerű elterelést is a csapdához. Ellenben más is akad itt. Az egészen kevéske fény megvilágít valamit ami nem természetes képződmény. Egy kerek alakú ajtó torlaszolja el a folyosó további részét. Rajta egy régi kormánykerék foglal helyet. Benőtte már a pókháló is rendesen, ha bár láthatóan nem olyan rég valaki eltekerhette, hiszen egy részen felszakadt a pókselyem. Valaki bizony járhatott erre a napokban. Oldalt régen kiégett fáklyatartók, mellettük kipreparált koponyák, amolyan elrettentésnek. *
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-06 21:09:08
Üzenet elküldve: 2015-03-06 21:09:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Szépen haladnak előre, és egyelőre akadályba sem ütköznek. Nadae meghatározására, ami a helyet illeti, Wram csak rábólint, hisz maga is hasonlóra gondolt, de megfogalmazni nem tudná ilyen pontosan. *
~ Végülis, ő a szakmabeli. ~
* Vonja meg vállait a vajákos, s indul tovább, a lány meg akarja előzni, s közben meg is veregeti a vállát. *
~ Menjen csak, ha annyira... ~
* Gondolja, ám ekkor egy fémes csillanás vonja magára az ork figyelmét, aminek kifejezetten csapda szaga van. Hirtelen kap a lány után. *
- Hátrább az agarakkal! -
* Mondja mind Nadae, mind Tarannak címezve, miközben saját fáklyáját maguk elé dobja, nagyjából a fémes csillanás helyére. *
~ Vagy csapda, vagy csak egy buktató zsinór. ~
* Találgat, míg a fáklya röptét, majd landolását figyeli. *
* Szépen haladnak előre, és egyelőre akadályba sem ütköznek. Nadae meghatározására, ami a helyet illeti, Wram csak rábólint, hisz maga is hasonlóra gondolt, de megfogalmazni nem tudná ilyen pontosan. *
~ Végülis, ő a szakmabeli. ~
* Vonja meg vállait a vajákos, s indul tovább, a lány meg akarja előzni, s közben meg is veregeti a vállát. *
~ Menjen csak, ha annyira... ~
* Gondolja, ám ekkor egy fémes csillanás vonja magára az ork figyelmét, aminek kifejezetten csapda szaga van. Hirtelen kap a lány után. *
- Hátrább az agarakkal! -
* Mondja mind Nadae, mind Tarannak címezve, miközben saját fáklyáját maguk elé dobja, nagyjából a fémes csillanás helyére. *
~ Vagy csapda, vagy csak egy buktató zsinór. ~
* Találgat, míg a fáklya röptét, majd landolását figyeli. *
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-05 20:59:42
Üzenet elküldve: 2015-03-05 20:59:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászok//
*Legendák. A lények életét megszínesítik. Nincs is szebb egy, a tengeren hánykolódó hajó eldugott kabinjában legendákról mesélni a borgőzös társaknak. A szájról-szájra terjedő történetek misztikuma afféle megfoghatatlan érzéssel tölti el a hallgatóság lelkét, mert noha mindenki csak legyint rá, a szívük mélyén mégis hisznek benne. Az alapjuk igaz is szokott lenni. Kérdés, hogy eltelt-e már annyi idő a megtörtént eset óta, hogy a nép fantáziája feltöltse a történetben felderengő lyukakat, megmagyarázhatatlan jelenséget? Ez a száz éves történet még nagyon nyersnek számít ebből a szempontból, így arra lehet következtetni, hogy a valóságtartalma nagy.*
-Még jó, hogy nem az öböl felől érkezünk. Így miénk lesz a kincs!
*Mosolyodik el, mert a kalóz kimondta a Taran számára legfontosabb eszközt, ami végigsétál vele a tűzmágia rögös útján.*
~Temérdek arany!~
*Csillan meg a szemében valami különleges fény. Már látja, amint egy tér közepén tűzgolyót formál a kezével, vagy amint csatamágusként egy forró tornádót enged ellenségei gyűrűjébe.*
-Találnunk kellene módot, hogy a mi csempész lerakatunk is itt legyen.
*Gondolja tovább a történetet, mert elhelyezkedésének köszönhetően kiváló adottságai vannak a helynek. Ha sikerülne egy hálózatot kiépíteniük, a feketepiacon nagy népszerűséget tudnának kiharcolni az itt raktározott áruval. Ráadásul a városőrség az életben nem szúrja ki ezt az igen gondosan elrejtett ürgelyukat.*
-Ha az az örvény valós... Esetleg jelezhetnénk néhány kövér hajónak, hogy vigyázzanak, mert könnyen belehajózhatnak és a barlangban ki tudja milyen csúnya dolgok lesnek majd rá!
*Kétes pillantást vet ezúttal Dyntire. Csak körvonalazódni látszik a kettőjük közös kalózjövője, amiről a minap beszélgettek. Persze, addig még nem is sejti Taran, hogy mi mindenen kell majd keresztülmennie. Sétagalopp lesz az út, vagy kínokkal teli?*
*Legendák. A lények életét megszínesítik. Nincs is szebb egy, a tengeren hánykolódó hajó eldugott kabinjában legendákról mesélni a borgőzös társaknak. A szájról-szájra terjedő történetek misztikuma afféle megfoghatatlan érzéssel tölti el a hallgatóság lelkét, mert noha mindenki csak legyint rá, a szívük mélyén mégis hisznek benne. Az alapjuk igaz is szokott lenni. Kérdés, hogy eltelt-e már annyi idő a megtörtént eset óta, hogy a nép fantáziája feltöltse a történetben felderengő lyukakat, megmagyarázhatatlan jelenséget? Ez a száz éves történet még nagyon nyersnek számít ebből a szempontból, így arra lehet következtetni, hogy a valóságtartalma nagy.*
-Még jó, hogy nem az öböl felől érkezünk. Így miénk lesz a kincs!
*Mosolyodik el, mert a kalóz kimondta a Taran számára legfontosabb eszközt, ami végigsétál vele a tűzmágia rögös útján.*
~Temérdek arany!~
*Csillan meg a szemében valami különleges fény. Már látja, amint egy tér közepén tűzgolyót formál a kezével, vagy amint csatamágusként egy forró tornádót enged ellenségei gyűrűjébe.*
-Találnunk kellene módot, hogy a mi csempész lerakatunk is itt legyen.
*Gondolja tovább a történetet, mert elhelyezkedésének köszönhetően kiváló adottságai vannak a helynek. Ha sikerülne egy hálózatot kiépíteniük, a feketepiacon nagy népszerűséget tudnának kiharcolni az itt raktározott áruval. Ráadásul a városőrség az életben nem szúrja ki ezt az igen gondosan elrejtett ürgelyukat.*
-Ha az az örvény valós... Esetleg jelezhetnénk néhány kövér hajónak, hogy vigyázzanak, mert könnyen belehajózhatnak és a barlangban ki tudja milyen csúnya dolgok lesnek majd rá!
*Kétes pillantást vet ezúttal Dyntire. Csak körvonalazódni látszik a kettőjük közös kalózjövője, amiről a minap beszélgettek. Persze, addig még nem is sejti Taran, hogy mi mindenen kell majd keresztülmennie. Sétagalopp lesz az út, vagy kínokkal teli?*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-05 15:48:30
Üzenet elküldve: 2015-03-05 15:48:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Szárnysuhogás vág a tavasz feneketlen zsákjából kiosonó fiatal szellőcske átlényegült testébe. Egyesek azt beszélik, ezek a misztikus légmozgások egykoron emberi lelkek voltak, és porhüvelyük megsemmisülése végett egyszerűen az egekbe szálltak, hogy örökké egyé váljanak a folytonosan, körforgásszerűen változó természettel. Ez a túlvilági erő lett egy ugródeszka a madarak számára, egy esély elszakadni a földhözragadt halandó élettől, s átérezni a teljes, végtelenbe vesző szabadságot.
A baljóslatúan koromfekete tollak minden szárnycsapás után kettészelnek egy ilyen tehetetlen lelket. Furcsa ez az elkorcsosult világ, egy élet felemelkedéséhez kétszeres árát kér valami felfoghatatlan erő. Keserves állapot, nyugodtan mondhatni.
Egyetlen kóbor toll hullik le gazdájáról, lomhán libegve az őt ostromló "lelkek" által. Csak percek múlva éri el ilyen tempóval a talajt, de amikor földet ér kellemetlen meglepetés vár rá... Egy férfi lyukas bakancsa tiporja el, s könyörületlenül, mit sem törődve a hollótollal egyszerűen tovább halad. Járása nehézkes, testtartása teljes kimerültségről árulkodik. Görnyedten lépdel tovább, sőt balját úgy vonszolja maga után, mint a játékos eb az éppen fogai közé akadt rossz rongyot. Keserves állapotban van, legfőképp egy koldushoz hasonlítható dús szakállával, s mindenhol lyukacsos, szakadt öltözetével.
Ki gondolná róla, hogy egykoron egy fess fiatalember volt, kit azóta megviccelt az élet... de nem tudott legyőzni, hisz ő egy igazi harcos. Felfelé cipeli magát az éles sziklák közt, míg elnyűtt végtagjai elbírják, és ha már azok is beadják a kulcsot, hát megalázkodik, ha kell. A porban fog kúszni az életéért harcolva, míg el nem éri célját, a titkos barlangot.
Még pár lépés, és a bejáratánál van! Már csak egy köpésnyire van!
~Az utolsó lejtő, és ott vagyok!~
Felnéz az égen köröző fáradhatatlan hollóra, miközben zihálva, a tüdejét kilehelve megérkezik a bejárathoz. Itt csődöt mondanak a lábai. Mint egy rongybabab, bedől a jól eldugott lyukon.
~Megérkeztél te marha! Most kezdj el imádkozni, hogy még itt legyenek!~
Összeszedi a maradék erejét, hogy beljebb másszon a rejtek szívébe, ahol több esélye van a régi bandából valakit találni. A rideg, nedves falnak támasztja megfáradt hátát, míg Éjfél hangtalanul besuhan a járaton, Rasdehert, társát követve. Itt leszáll előtte, és megszólal rekedtes hangján.*
-Rovéna gyönyörű! Rovéna gyönyörű!
*Ismételgeti a sokat hallott szókapcsolatot, mibe Rasdeher szíve belefájdul. Ennek ellenére igyekszik nem figyelni az ostoba állatra.*
-Inkább fogd be, és nesze egyél!
*Odanyújt neki érdes tenyerében egy falatnyi húsdarabkát, mivel talán elfoglalja magát!*
-Visszatértem! Valaki!?
A baljóslatúan koromfekete tollak minden szárnycsapás után kettészelnek egy ilyen tehetetlen lelket. Furcsa ez az elkorcsosult világ, egy élet felemelkedéséhez kétszeres árát kér valami felfoghatatlan erő. Keserves állapot, nyugodtan mondhatni.
Egyetlen kóbor toll hullik le gazdájáról, lomhán libegve az őt ostromló "lelkek" által. Csak percek múlva éri el ilyen tempóval a talajt, de amikor földet ér kellemetlen meglepetés vár rá... Egy férfi lyukas bakancsa tiporja el, s könyörületlenül, mit sem törődve a hollótollal egyszerűen tovább halad. Járása nehézkes, testtartása teljes kimerültségről árulkodik. Görnyedten lépdel tovább, sőt balját úgy vonszolja maga után, mint a játékos eb az éppen fogai közé akadt rossz rongyot. Keserves állapotban van, legfőképp egy koldushoz hasonlítható dús szakállával, s mindenhol lyukacsos, szakadt öltözetével.
Ki gondolná róla, hogy egykoron egy fess fiatalember volt, kit azóta megviccelt az élet... de nem tudott legyőzni, hisz ő egy igazi harcos. Felfelé cipeli magát az éles sziklák közt, míg elnyűtt végtagjai elbírják, és ha már azok is beadják a kulcsot, hát megalázkodik, ha kell. A porban fog kúszni az életéért harcolva, míg el nem éri célját, a titkos barlangot.
Még pár lépés, és a bejáratánál van! Már csak egy köpésnyire van!
~Az utolsó lejtő, és ott vagyok!~
Felnéz az égen köröző fáradhatatlan hollóra, miközben zihálva, a tüdejét kilehelve megérkezik a bejárathoz. Itt csődöt mondanak a lábai. Mint egy rongybabab, bedől a jól eldugott lyukon.
~Megérkeztél te marha! Most kezdj el imádkozni, hogy még itt legyenek!~
Összeszedi a maradék erejét, hogy beljebb másszon a rejtek szívébe, ahol több esélye van a régi bandából valakit találni. A rideg, nedves falnak támasztja megfáradt hátát, míg Éjfél hangtalanul besuhan a járaton, Rasdehert, társát követve. Itt leszáll előtte, és megszólal rekedtes hangján.*
-Rovéna gyönyörű! Rovéna gyönyörű!
*Ismételgeti a sokat hallott szókapcsolatot, mibe Rasdeher szíve belefájdul. Ennek ellenére igyekszik nem figyelni az ostoba állatra.*
-Inkább fogd be, és nesze egyél!
*Odanyújt neki érdes tenyerében egy falatnyi húsdarabkát, mivel talán elfoglalja magát!*
-Visszatértem! Valaki!?
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-05 07:48:42
Üzenet elküldve: 2015-03-05 07:48:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Arca egyre torzul, s még a hideg is végigfutkos testén, miközben tiltakozóan rázza a fejét. Próbálja elhessegetni szeme elől a gondolatot, hogy az undorító kis lény lábai csiklandozzák szájpadlását.*
- Na jó. *Int egyet kezével, jelezve Nadaenak és Wramnak, hogy ne is folytassáka. Evett ő már mindenfélét a mocsárban, sőt még a Mortar-féle diétát is kipróbálta, miszerint nyersen finomabbak az állatok, de a gondolattól még most is iszonyodik. Ilyenkor visszasírja kényelmes kis életét a Darantis birtokon, ahol annyi volt a problémája az étkezéssel, ha nem adtak mellé bort.* Fúj. *Mondja nemes egyszerűséggel, s kimondottan örül, hogy a téma átterelődik a járat létezésének mikéntjére. Sőt, a kalózka felvetésére nagyot bólint.*
- Nekünk is volt. *Most már hiába tagadná a többiek előtt kalóz előzményeit, Nadae tudja, Taran tudja és vélhetően Wram is sejti, így nincs szükség arra, hogy előadja a „Én tisztességes matróz voltam” dumáját. Végighallgatja társnőjét.*
- Hát szemmel láthatóan jártak már itt, így talán mégsem annyira csak szóbeszéd. *Vonja meg a vállát.* Bár lehet, hogy az a gusztusos kis förmedvény építette magának az egészet. *Újabbat kuncog a gondolaton, hogy a százlábú járatokat épít magának.
Fáklyáját olykor magasabbra emeli, s tekintetét a barlang falára mereszti, mintha valami igazán érdekeset látna, s persze el is bambul, minek következtében megbotlik.*
- Ó, hogy az a... *Hagyja el egy kellemes káromkodás a száját és ismét fülig elvörösödik. ~Úgy tűnik Nadae szerencsétlensége ragadós.~ Fordul meg, hogy megnézze miben botlott meg. Természetesen nincs ott semmi, se egy kis kő, se egy repedés, egész egyszerűen már megint csak saját lábában botladozik. Azért a csapdák említésére úgy dönt, mégsem árt, ha jobban lába elé tekint, s enyhén lemarad a többiektől. Máskor szeret inkább az élen járni, de ha esetleg megint beszakad a talaj a lábuk alatt, ő inkább kimaradna a dologból, még csak az kéne, hogy valami karcolás csúfítsa el az arcát. Halkan dúdolgat magában, s, hogy tovább szórakoztassa magát, azon mereng, vajon hogy nézne ki Wram és Nadae közös gyereke.*
*Arca egyre torzul, s még a hideg is végigfutkos testén, miközben tiltakozóan rázza a fejét. Próbálja elhessegetni szeme elől a gondolatot, hogy az undorító kis lény lábai csiklandozzák szájpadlását.*
- Na jó. *Int egyet kezével, jelezve Nadaenak és Wramnak, hogy ne is folytassáka. Evett ő már mindenfélét a mocsárban, sőt még a Mortar-féle diétát is kipróbálta, miszerint nyersen finomabbak az állatok, de a gondolattól még most is iszonyodik. Ilyenkor visszasírja kényelmes kis életét a Darantis birtokon, ahol annyi volt a problémája az étkezéssel, ha nem adtak mellé bort.* Fúj. *Mondja nemes egyszerűséggel, s kimondottan örül, hogy a téma átterelődik a járat létezésének mikéntjére. Sőt, a kalózka felvetésére nagyot bólint.*
- Nekünk is volt. *Most már hiába tagadná a többiek előtt kalóz előzményeit, Nadae tudja, Taran tudja és vélhetően Wram is sejti, így nincs szükség arra, hogy előadja a „Én tisztességes matróz voltam” dumáját. Végighallgatja társnőjét.*
- Hát szemmel láthatóan jártak már itt, így talán mégsem annyira csak szóbeszéd. *Vonja meg a vállát.* Bár lehet, hogy az a gusztusos kis förmedvény építette magának az egészet. *Újabbat kuncog a gondolaton, hogy a százlábú járatokat épít magának.
Fáklyáját olykor magasabbra emeli, s tekintetét a barlang falára mereszti, mintha valami igazán érdekeset látna, s persze el is bambul, minek következtében megbotlik.*
- Ó, hogy az a... *Hagyja el egy kellemes káromkodás a száját és ismét fülig elvörösödik. ~Úgy tűnik Nadae szerencsétlensége ragadós.~ Fordul meg, hogy megnézze miben botlott meg. Természetesen nincs ott semmi, se egy kis kő, se egy repedés, egész egyszerűen már megint csak saját lábában botladozik. Azért a csapdák említésére úgy dönt, mégsem árt, ha jobban lába elé tekint, s enyhén lemarad a többiektől. Máskor szeret inkább az élen járni, de ha esetleg megint beszakad a talaj a lábuk alatt, ő inkább kimaradna a dologból, még csak az kéne, hogy valami karcolás csúfítsa el az arcát. Halkan dúdolgat magában, s, hogy tovább szórakoztassa magát, azon mereng, vajon hogy nézne ki Wram és Nadae közös gyereke.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-04 21:04:29
Üzenet elküldve: 2015-03-04 21:04:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*A fáklya fényében tökéletesen jól látja, hogy a kis rés nem vezet sehova. Vagyis a csupa sötétségbe, s a kis százlábú szerény hajlékába. Vállait megrántja, majd az undorodó társnőjére tekint.*
- Hidd el, ízletes, amikor már hetek óta egy falat nem ment le a torkodon, s nincs más élelem a közeledben, csak egy ilyen cukker, édes, szőrmók.
*Vigyorodik el. Hirtelen lett jókedve, amióta lejöttek a barlang eme szintjére. Újra körbenéz, s szabad kezével végigsimít a barlang falán.*
- Illegális csempész lerakat. *Válaszol a fel nem tett kérdésekre.* - Már rég nem használták a járatot, ez látszik rajta. Rengeteg hozzánk hasonló használ hasonló elhagyatott barlangrészeket a felhalmozott kincsek lerakására. Nekünk is volt, egy másik szigeten. Hallottam már szóbeszédet, hogy a Kikötő közelében a szirtek mentén is van, de ezt eddig senki sem találta meg, vagy ha igen, bejutni nem tudtak. Az a legenda járja, hogy a barlang közelébe lévő áramlatok örvényt alakítottak ki, s a bejutás lehetetlen. De persze ez mind szóbeszéd, hiszen egy feljegyzést, egy élő embert nem találtak, aki járt volna itt valaha.
*Meséli el, amit tud, a beszéde végén lehalkítva hangját. Lassan indul tovább, formás sejhaját akaratlanul is ringatva. Újra leakasztva övéről az üveget, egy újabb korttyal bátorítja magát, s fékezi reménykedését. Nem akarja elkiabálni magát, hiszen Fáraó Átka egy legenda, egy mítosz, semmi több. Soha, semmilyen jele nem volt annak, hogy létezne a hajó, a legénységük egy tagját sem ismerte soha senki, hiszen már több száz évvel ezelőtti a történet. A Kapitány legénységének egy tagja sem ismerte őket. Pedig volt köztük jó pár hosszú életű fajzat. Mégis egy belső hang, egy belső ösztön mégis azt jelzi számára, hogy az. Hiszen minden kalóz álma ez, ha valaha meghallotta a történetet.*
- Jobb lesz ha vigyázunk, ki tudja, hogy milyen csapdák vannak itt. *Vigyorodik el, ahogy hátranéz társaira.* - Senki sem szereti, ha zargatják a tulajdonát. De azt mondom, menjünk tovább. *Nyújtja ki a nyelvét Taran felé, bohókásan. Talán mégsem olyan elviselhetetlen a férfi, ahogy először gondolta? De persze első az előítélet. Előrefordulva indul tovább, majd az ork mellett elhaladva megcsapkodja annak a vállát. Lehetőségéhez képest igyekszik mindent megfigyelni, de a fáklya fénye csekély fényt ad számára.*
*A fáklya fényében tökéletesen jól látja, hogy a kis rés nem vezet sehova. Vagyis a csupa sötétségbe, s a kis százlábú szerény hajlékába. Vállait megrántja, majd az undorodó társnőjére tekint.*
- Hidd el, ízletes, amikor már hetek óta egy falat nem ment le a torkodon, s nincs más élelem a közeledben, csak egy ilyen cukker, édes, szőrmók.
*Vigyorodik el. Hirtelen lett jókedve, amióta lejöttek a barlang eme szintjére. Újra körbenéz, s szabad kezével végigsimít a barlang falán.*
- Illegális csempész lerakat. *Válaszol a fel nem tett kérdésekre.* - Már rég nem használták a járatot, ez látszik rajta. Rengeteg hozzánk hasonló használ hasonló elhagyatott barlangrészeket a felhalmozott kincsek lerakására. Nekünk is volt, egy másik szigeten. Hallottam már szóbeszédet, hogy a Kikötő közelében a szirtek mentén is van, de ezt eddig senki sem találta meg, vagy ha igen, bejutni nem tudtak. Az a legenda járja, hogy a barlang közelébe lévő áramlatok örvényt alakítottak ki, s a bejutás lehetetlen. De persze ez mind szóbeszéd, hiszen egy feljegyzést, egy élő embert nem találtak, aki járt volna itt valaha.
*Meséli el, amit tud, a beszéde végén lehalkítva hangját. Lassan indul tovább, formás sejhaját akaratlanul is ringatva. Újra leakasztva övéről az üveget, egy újabb korttyal bátorítja magát, s fékezi reménykedését. Nem akarja elkiabálni magát, hiszen Fáraó Átka egy legenda, egy mítosz, semmi több. Soha, semmilyen jele nem volt annak, hogy létezne a hajó, a legénységük egy tagját sem ismerte soha senki, hiszen már több száz évvel ezelőtti a történet. A Kapitány legénységének egy tagja sem ismerte őket. Pedig volt köztük jó pár hosszú életű fajzat. Mégis egy belső hang, egy belső ösztön mégis azt jelzi számára, hogy az. Hiszen minden kalóz álma ez, ha valaha meghallotta a történetet.*
- Jobb lesz ha vigyázunk, ki tudja, hogy milyen csapdák vannak itt. *Vigyorodik el, ahogy hátranéz társaira.* - Senki sem szereti, ha zargatják a tulajdonát. De azt mondom, menjünk tovább. *Nyújtja ki a nyelvét Taran felé, bohókásan. Talán mégsem olyan elviselhetetlen a férfi, ahogy először gondolta? De persze első az előítélet. Előrefordulva indul tovább, majd az ork mellett elhaladva megcsapkodja annak a vállát. Lehetőségéhez képest igyekszik mindent megfigyelni, de a fáklya fénye csekély fényt ad számára.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-03-04 11:49:07
Üzenet elküldve: 2015-03-04 11:49:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
* Úgy látszik a kis kóbor soklábú felkeltette az egyik nőszemély érdeklődősét. Az egyik résbe visszahúzódik amint Nadae próbál is követni. Bekukkantva nem sok minden lát. Sötétség tekint vissza rá. (Nem, nem perdül táncra a jószág odabenn a lyukban Dyntia nagy örömére) Csupán egy teljesen egyszerű és átlagos barlangi rés ami a föld mozgásával keletkezett. De jelen esetben jó búvóhely a kis rémségnek.
Ahogy haladnak tovább újabb kanyar után újabb vaskos fa támaszték látszik, meglehet az ork ötletelése közel jár a valósághoz.
Miközben haladnak előre az ork sötétségben érzékenyebb szeme felfigyel valamire:
Hajszálvékony fémes csillanás húzódik keresztbe a folyosón. *
* Úgy látszik a kis kóbor soklábú felkeltette az egyik nőszemély érdeklődősét. Az egyik résbe visszahúzódik amint Nadae próbál is követni. Bekukkantva nem sok minden lát. Sötétség tekint vissza rá. (Nem, nem perdül táncra a jószág odabenn a lyukban Dyntia nagy örömére) Csupán egy teljesen egyszerű és átlagos barlangi rés ami a föld mozgásával keletkezett. De jelen esetben jó búvóhely a kis rémségnek.
Ahogy haladnak tovább újabb kanyar után újabb vaskos fa támaszték látszik, meglehet az ork ötletelése közel jár a valósághoz.
Miközben haladnak előre az ork sötétségben érzékenyebb szeme felfigyel valamire:
Hajszálvékony fémes csillanás húzódik keresztbe a folyosón. *
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-28 21:35:51
Üzenet elküldve: 2015-02-28 21:35:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Nem kell sok idő, és újra négyesben vannak, mert Taran, s a másik nő is lebukdácsol az omláson. Nadae természetes mozdulattal nyúl az italos üvegéért, amit az ork el is raktároz magában. *
~ Jól fogunk kinézni, ha most eláztatja magát. ~
* Gondolja magában, de nem szól csupán csatlakozik a fürkészéshez. *
- Túl állott a levegő ahhoz, hogy valaki legyen itt. De nem valami. -
* Mondja sokat sejtetően, miközben beleszimatol a levegőbe. A gusztustalan ízeltlábúra csak elvigyorodik.*
- Persze, hogy az. De jól átpirítva egész jó íze van. Majdnem mint a csirkének. -
* Jegyzi meg, csak a heccelés kedvéért. *
- Nem, ez nem bánya. A tenger mellett vagyunk. Inkább egy rejtett öböl, vagy barlangi tóhoz vezető út. -
* Nézelődik maga is, miközben haladnak egyre lejjebb. *
* Nem kell sok idő, és újra négyesben vannak, mert Taran, s a másik nő is lebukdácsol az omláson. Nadae természetes mozdulattal nyúl az italos üvegéért, amit az ork el is raktároz magában. *
~ Jól fogunk kinézni, ha most eláztatja magát. ~
* Gondolja magában, de nem szól csupán csatlakozik a fürkészéshez. *
- Túl állott a levegő ahhoz, hogy valaki legyen itt. De nem valami. -
* Mondja sokat sejtetően, miközben beleszimatol a levegőbe. A gusztustalan ízeltlábúra csak elvigyorodik.*
- Persze, hogy az. De jól átpirítva egész jó íze van. Majdnem mint a csirkének. -
* Jegyzi meg, csak a heccelés kedvéért. *
- Nem, ez nem bánya. A tenger mellett vagyunk. Inkább egy rejtett öböl, vagy barlangi tóhoz vezető út. -
* Nézelődik maga is, miközben haladnak egyre lejjebb. *
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-26 21:00:45
Üzenet elküldve: 2015-02-26 21:00:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászok//
*Tatan annyi időt fektetett eddig a mágiával átszőtt történetek olvasásába, hogy valóságos könyvmolyként élt, és nem nagyon jutott a szívében hely az érzésekre. A gatyájában előfordult, főleg, mikor alkoholtól mámorosan sétált a gyengébbik nem által uralt területeken. Éppen ezért számára is ismeretlen az érzés, amit Dynti közelsége okoz. Na, nem, ő nem jön zavarba, hanem inkább kiélvezi a pillanatot. Most nem csak deréktól lefelé borzongatta meg a lány, hanem valami mást is táncra hívott benne. Valami ismeretlen, ám az alkoholtól is kellemesebb mámort.*
~Vajon ez meg mi volt?~
*Meglepően szótlanul sétál ő is egy darabig, de amint a barlang falának kidolgozását, és az azon rohangáló apró lényeket figyeli, újabb bölcs megállapítást tesz.*
-Vagy már rég nincsenek itt és megspóroltak nekünk egy csomó munkát.
*Mélyet szippant az áporodott levegőbe, mintha csak megfejthetné belőle, hogy milyen messze vannak még a fel-felmorajló hang forrásától, vagy keresné az állott levegő között a frissebbet, ami egy kijáratot jelezne valahol a távolban.*
-Elég tágasnak tűnik. Jó lesz.
*Konstatálja, miközben tekintete Nadae hátsójára vándorol. Ahogy ritmusos billegését figyeli, gondolatai újra útra kelnek.*
~Nem túl sok érzelmi intelligenciát mutat. Bár könnyen lehet, hogy ez csak a felszín. Egy kapitánynak keménynek kellett lennie és úgy fest, hogy olyan sokáig űzte, hogy ösztönössé vált a viselkedése. De mi lehet a felszín alatt?~
*Talán meglepődne Taran, ám most egyelőre csak gyanakszik. Mindig a felszín alatt mozgó erőkre volt kíváncsi. Fontos számára, hogy mi bújik meg az írott sorok mögött.*
-Ó, Nagy Kalóz! Csalhatatlan szimatod mit érez?
*Kérdezi végül Nadaetől, hogy mi a véleménye, hogy mit súg az előérzete. Természetesen, ha már külön rászólt a korábbi megjegyzése miatt, miért is ne eshetne át a ló másik oldalára? Egy kis cinizmus nem árthat a kettőjük között kialakult felebaráti szeretetnek. Ha mégis, hát annál jobb!*
*Tatan annyi időt fektetett eddig a mágiával átszőtt történetek olvasásába, hogy valóságos könyvmolyként élt, és nem nagyon jutott a szívében hely az érzésekre. A gatyájában előfordult, főleg, mikor alkoholtól mámorosan sétált a gyengébbik nem által uralt területeken. Éppen ezért számára is ismeretlen az érzés, amit Dynti közelsége okoz. Na, nem, ő nem jön zavarba, hanem inkább kiélvezi a pillanatot. Most nem csak deréktól lefelé borzongatta meg a lány, hanem valami mást is táncra hívott benne. Valami ismeretlen, ám az alkoholtól is kellemesebb mámort.*
~Vajon ez meg mi volt?~
*Meglepően szótlanul sétál ő is egy darabig, de amint a barlang falának kidolgozását, és az azon rohangáló apró lényeket figyeli, újabb bölcs megállapítást tesz.*
-Vagy már rég nincsenek itt és megspóroltak nekünk egy csomó munkát.
*Mélyet szippant az áporodott levegőbe, mintha csak megfejthetné belőle, hogy milyen messze vannak még a fel-felmorajló hang forrásától, vagy keresné az állott levegő között a frissebbet, ami egy kijáratot jelezne valahol a távolban.*
-Elég tágasnak tűnik. Jó lesz.
*Konstatálja, miközben tekintete Nadae hátsójára vándorol. Ahogy ritmusos billegését figyeli, gondolatai újra útra kelnek.*
~Nem túl sok érzelmi intelligenciát mutat. Bár könnyen lehet, hogy ez csak a felszín. Egy kapitánynak keménynek kellett lennie és úgy fest, hogy olyan sokáig űzte, hogy ösztönössé vált a viselkedése. De mi lehet a felszín alatt?~
*Talán meglepődne Taran, ám most egyelőre csak gyanakszik. Mindig a felszín alatt mozgó erőkre volt kíváncsi. Fontos számára, hogy mi bújik meg az írott sorok mögött.*
-Ó, Nagy Kalóz! Csalhatatlan szimatod mit érez?
*Kérdezi végül Nadaetől, hogy mi a véleménye, hogy mit súg az előérzete. Természetesen, ha már külön rászólt a korábbi megjegyzése miatt, miért is ne eshetne át a ló másik oldalára? Egy kis cinizmus nem árthat a kettőjük között kialakult felebaráti szeretetnek. Ha mégis, hát annál jobb!*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-26 08:08:09
Üzenet elküldve: 2015-02-26 08:08:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
- Vagy izé? *Vonja meg a szemöldökét háborogva, majd inkább legyint egyet. Végül is, nem Taran tehet róla, ha olyan vágyai vannak, hogy egy frissen nyúzott koponya mellett óhajtott aludni, sokaknak nem adatik meg ez az életben, hiába szeretnék. Úgy tűnik a koponya innentől népszerű alvótársa lesz a barlang lakóinak. Kezdte a tűzmágus a sort, majd most Mortar, s még hátra van ő maga is. Erről pedig eszébe jut, hogy milyen régóta nem aludt kényelmesen. S egy jó darabig már nem is nagyon fog, tekintve, hogy egyre beljebb haladnak a barlangban.*
- Hmm *Teszi csípőre a kezét és oldalra billenti a fejét, miközben a férfit nézi. Nem nehéz eldönteni mi jár a fejében, s természetesen, ha valaki az egóját csiszolgatja, az megfelelő enyhítési kísérlet, így elvigyorodik ő is.* Jó válasz. *Kacsint egyet mellé, s lassan nyoma sincs a néhány perccel ezelőtti háborgó tekintetnek. Na persze, azért a férfi sem gondolhatja, hogy a lány ennyivel letudta a dolgot. Általában, ha valaki olyat tesz, vagy mond, ami neki nem tetszik, azt mindig megdobálja valamivel. Mikor mi kerül a keze ügyébe, kavics, vagy halrudacska, mind egy célt szolgál.* Megkímélem az életed. *Mondja nagy kegyesen, persze teljesen komolytalanul, kissé elviccelve a dolgot. Nyilván nem óhajt csapattagokat ölni egy aprócska félreértés miatt. Kivéve, ha valaki megissza előle az összes rumot, na az már indok, ám ehhez csak alkoholista társnője áll közel, a többiek nem tűnnek olyan nagy fogyasztónak.
Némi megnyugvással tapasztalja, hogy a zuhanó páros is túlélte a történteket, s már tovább is indulnak kettesben. Erről megint csak eszébe jut, amit Nadae mondott a Hófesztiválon, még pedig, hogy nem ódzkodna attól sem, hogy orkot fogadjon az ágyába. Sejtelmesen vigyorog, de nem szól semmit.*
- Jó jó, hát persze, rögtön menni fogok kötélért. *Hangja nem túl bizalomgerjesztő, épp az ellenkezőjéről árulkodik. Valószínűbb, hogy ha a többiek lent ragadnának, ő visszamenne, hozna magának egy üveg rumot és leülne a szakadék szélére, hogy jót röhögjön rajtuk, amíg azt jónak látja. Később persze talán segítene is nekik, hiszen csak a társai, de előbb a szórakozás. Megvárná, amíg könyörögnek neki, aztán kikötné valahová a kötelet, a másik végét ledobná, majd vélhetőleg messzire futna, ha nem is a két férfi, de főleg Nadae haragja elől.
Csendben figyeli, ahogy Taran lemegy, majd amint ez megtörtént, nagy bátran megindul ő is. A kezdeti bátorság persze lassan elszáll, talán nem kellett volna korsóval inni a rumot a kocsmában, hiszen egyensúlya néhol meginog, s úgy kapaszkodik a kezében tartott fáklyába, mintha az érne is valamit, ha elesik. Nagyjából a felénél jár, amikor megszalad a lába és a vöröske, mint egy lavina, vagy ha a haját nézve, inkább mint a láva, amikor megindul a hegyről lefelé, úgy robog le a lejtőn. Szerencsére Taran felfogja, különben ki tudja hol állt volna meg, talán elsodorta volna a másik párost is, majd a lejtős folyosó végén egy nyikkanással orra esett volna. Ez viszont nem történik meg, s szabad kezével most erősen a férfibe kapaszkodik. Amint úgy érzi biztos lábakon áll, elvörösödik, amiért ilyen szerencsétlen volt, s felnéz a másikra. Idiótán vigyorog, de nem mond semmit, csak azon kapja magát, hogy még mindig fogja a másik karját.*
- Öhm, hát izé... igen. *Csusszan ki a száján az értelmes szófoszlány, s zavarában elengedi a másikat és kezével a tarkójához kap, majd hátrál kissé. ~Na ez fura volt.~ Ráncolja össze gondolatban a szemöldökét. Reméli, hogy Nad nem látta az esetet, ugyanis ha kikotyogja, s esetleg olyan fülekbe jut, akkor lesz bőven magyarázkodni valója. ~Miért is kéne magyarázkodnom?~ Csendül fel fejében a kérdés, és önmagához képest is igen szótlanul követi a tanoncot a többiek után. Tekintetét mélyen a csizmájába szúrja, s várja amíg arca felveszi a normális színét. Lassan beérik a többieket, s ekkor már szürke íriszei a járatot kémlelik.*
- Úgy tűnik, nem mi járunk itt először. *Figyeli a gerendákat.* Lehet még mindig vannak itt, talán nem árt csendesülni kicsit. *Mondja a veréb, hiszen négyük közül épp ő az, aki a legkevésbé tudja magát visszafogni, de azért szépen hangzott a szájából a mondat, mintha ő lenne a komolyság mintaképe. Minthogy mögötte halad, így amikor Nadae megáll a falat vizsgálni, ő is megtorpan.*
- Mi van már? *Kérdezi kissé hangosabban, amivel szépen rácáfolt saját maga kijelentésére. A lány fáklyájának fényében vet egy pillantást ő is arra, amit néz.*
- Guszti. *Húzza el undorodva a száját, elnézve az ocsmányságot. Hiába próbálja rejtegetni, olykor azért előbújik a kényeskedő kisasszony. ~És ki tudja hány van még itt? Én ezek között alszom?~ Akad ki gondolatban.*
- Képzeld el milyen lenne, ha táncolna. *Súgja oda Nadaenak és jót vigad a gondolaton.*
- Vagy izé? *Vonja meg a szemöldökét háborogva, majd inkább legyint egyet. Végül is, nem Taran tehet róla, ha olyan vágyai vannak, hogy egy frissen nyúzott koponya mellett óhajtott aludni, sokaknak nem adatik meg ez az életben, hiába szeretnék. Úgy tűnik a koponya innentől népszerű alvótársa lesz a barlang lakóinak. Kezdte a tűzmágus a sort, majd most Mortar, s még hátra van ő maga is. Erről pedig eszébe jut, hogy milyen régóta nem aludt kényelmesen. S egy jó darabig már nem is nagyon fog, tekintve, hogy egyre beljebb haladnak a barlangban.*
- Hmm *Teszi csípőre a kezét és oldalra billenti a fejét, miközben a férfit nézi. Nem nehéz eldönteni mi jár a fejében, s természetesen, ha valaki az egóját csiszolgatja, az megfelelő enyhítési kísérlet, így elvigyorodik ő is.* Jó válasz. *Kacsint egyet mellé, s lassan nyoma sincs a néhány perccel ezelőtti háborgó tekintetnek. Na persze, azért a férfi sem gondolhatja, hogy a lány ennyivel letudta a dolgot. Általában, ha valaki olyat tesz, vagy mond, ami neki nem tetszik, azt mindig megdobálja valamivel. Mikor mi kerül a keze ügyébe, kavics, vagy halrudacska, mind egy célt szolgál.* Megkímélem az életed. *Mondja nagy kegyesen, persze teljesen komolytalanul, kissé elviccelve a dolgot. Nyilván nem óhajt csapattagokat ölni egy aprócska félreértés miatt. Kivéve, ha valaki megissza előle az összes rumot, na az már indok, ám ehhez csak alkoholista társnője áll közel, a többiek nem tűnnek olyan nagy fogyasztónak.
Némi megnyugvással tapasztalja, hogy a zuhanó páros is túlélte a történteket, s már tovább is indulnak kettesben. Erről megint csak eszébe jut, amit Nadae mondott a Hófesztiválon, még pedig, hogy nem ódzkodna attól sem, hogy orkot fogadjon az ágyába. Sejtelmesen vigyorog, de nem szól semmit.*
- Jó jó, hát persze, rögtön menni fogok kötélért. *Hangja nem túl bizalomgerjesztő, épp az ellenkezőjéről árulkodik. Valószínűbb, hogy ha a többiek lent ragadnának, ő visszamenne, hozna magának egy üveg rumot és leülne a szakadék szélére, hogy jót röhögjön rajtuk, amíg azt jónak látja. Később persze talán segítene is nekik, hiszen csak a társai, de előbb a szórakozás. Megvárná, amíg könyörögnek neki, aztán kikötné valahová a kötelet, a másik végét ledobná, majd vélhetőleg messzire futna, ha nem is a két férfi, de főleg Nadae haragja elől.
Csendben figyeli, ahogy Taran lemegy, majd amint ez megtörtént, nagy bátran megindul ő is. A kezdeti bátorság persze lassan elszáll, talán nem kellett volna korsóval inni a rumot a kocsmában, hiszen egyensúlya néhol meginog, s úgy kapaszkodik a kezében tartott fáklyába, mintha az érne is valamit, ha elesik. Nagyjából a felénél jár, amikor megszalad a lába és a vöröske, mint egy lavina, vagy ha a haját nézve, inkább mint a láva, amikor megindul a hegyről lefelé, úgy robog le a lejtőn. Szerencsére Taran felfogja, különben ki tudja hol állt volna meg, talán elsodorta volna a másik párost is, majd a lejtős folyosó végén egy nyikkanással orra esett volna. Ez viszont nem történik meg, s szabad kezével most erősen a férfibe kapaszkodik. Amint úgy érzi biztos lábakon áll, elvörösödik, amiért ilyen szerencsétlen volt, s felnéz a másikra. Idiótán vigyorog, de nem mond semmit, csak azon kapja magát, hogy még mindig fogja a másik karját.*
- Öhm, hát izé... igen. *Csusszan ki a száján az értelmes szófoszlány, s zavarában elengedi a másikat és kezével a tarkójához kap, majd hátrál kissé. ~Na ez fura volt.~ Ráncolja össze gondolatban a szemöldökét. Reméli, hogy Nad nem látta az esetet, ugyanis ha kikotyogja, s esetleg olyan fülekbe jut, akkor lesz bőven magyarázkodni valója. ~Miért is kéne magyarázkodnom?~ Csendül fel fejében a kérdés, és önmagához képest is igen szótlanul követi a tanoncot a többiek után. Tekintetét mélyen a csizmájába szúrja, s várja amíg arca felveszi a normális színét. Lassan beérik a többieket, s ekkor már szürke íriszei a járatot kémlelik.*
- Úgy tűnik, nem mi járunk itt először. *Figyeli a gerendákat.* Lehet még mindig vannak itt, talán nem árt csendesülni kicsit. *Mondja a veréb, hiszen négyük közül épp ő az, aki a legkevésbé tudja magát visszafogni, de azért szépen hangzott a szájából a mondat, mintha ő lenne a komolyság mintaképe. Minthogy mögötte halad, így amikor Nadae megáll a falat vizsgálni, ő is megtorpan.*
- Mi van már? *Kérdezi kissé hangosabban, amivel szépen rácáfolt saját maga kijelentésére. A lány fáklyájának fényében vet egy pillantást ő is arra, amit néz.*
- Guszti. *Húzza el undorodva a száját, elnézve az ocsmányságot. Hiába próbálja rejtegetni, olykor azért előbújik a kényeskedő kisasszony. ~És ki tudja hány van még itt? Én ezek között alszom?~ Akad ki gondolatban.*
- Képzeld el milyen lenne, ha táncolna. *Súgja oda Nadaenak és jót vigad a gondolaton.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:45:18
Üzenet elküldve: 2015-02-25 21:45:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*A várt reakciót nem kapja meg társnőjétől, de oda a gond. Így is kellőleg felhúzta magát, s ez nem is mutatja ki jobban, mint a néhány oktávval magasabb hangja. Halkan kuncog a már letörölt bajsza alatt. De hagyja, hogy a kis „párocska” kibontakozzon. S ahogy ebbe belegondolt, szemében egy vészes fény csillan fel. Sandán néz hátra, hogy végigmérje Tarant. Oh, hogy ebből, milyen jó móka lehetne. Úgy tűnik Vöröske kegyeiért nem csak egy hím egyed szállt harcba. Továbbra is halkan kuncog, ördögi terv rajzolódik ki rummal telített agykérgeibe.
Rum.
S ez a gondolat, szinte azonnal tudatába hatol, ahogy leér a beomlott folyosóra, olyannyira, hogy az ork szitkozódó szavait sem hallja meg. Hű társa, a rumos üveg felé kapja szabad kezét. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy keze az üveg falához ér. Hála nem arra az oldalára esett, amelyen a szesz is lógott. Ennek örömére kortyol is egyet, ezzel is enyhítve fájdalmát, saját kedvét pedig tovább növelvén. Ám a lekiálltásra összerezzen. Kortyolgatás közben, s a drága nedűje félreúszott. Hangos köhögésbe kezd, jelezve, hogy bizony jól van, de további felesleges szavakra most nem futja idő. Néhányszor megütögeti mellkasát, hogy az édes rum a helyére zökkenjen.
Amint ezzel végzett a falat figyeli meg jobban. Lassan, de annál magabiztosabban figyelheti meg, hogy ezeket bizony nagy valószínűséggel emberek vájták ki. S ennek mi egyéb, nagyobb bizonyítéka van, mint a falat tartó gerenda? Legszívesebben egy halk sikkantással jelezné örömét, de visszafogja magát. Az ebben való erölködése végett sem érzékeli a lejövő párocska akcióját. Szinte már boldog, önfeledt léptekkel indul meg, közben az ork felé fejét biccenti.*
- Majd jönnek. Egyébként elmondtad a neved?
*Próbál beszélgetést kezdeményezni az újonc férfival. Már arra sem emlékszik, hogy milyen kérdést tett fel, alig pár perce, mikor bejöttek a résen át a barlangba. S majdnem elfelejti a mostani kérdését is, ahogy a tenger morajlása csak még jobban hallatszik.*
- Kalózok! *Javítja ki a mögötte lépkedő férfi szavait.* - Azért nem érdemel a szakmánk lekicsinylést.
*Mondja kedves hangulatában, némiképp megenyhülve a férfi iránt. Szerencsétlen még nem is tudja, milyen jó játékszere lehet, a Vöröske miatti vágyakozása miatt. Csak sejtelmesen mosolyodik továbbra is, majd egy dalt kezd dúdolni, s figyeli, ahogy a bogarak befurakodnak egyes résekbe.
~Befurakodnak. Résekbe?~
Dalolása szinte azonnal abba marad, s az egyik ilyen apró rés mellett megáll. Fáklyáját odatartja, hátha jobban meglát valamit, valamit, ami annak a bizonyítéka lehet, hogy nem csak ez az egy folyosó van a szirtek alatt. Ha nem talál semmit, így az áporodott illatba – mert bizony neki ez illat, amihez évek alatt szokott hozzá – halad tovább.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.25 21:46:30
*A várt reakciót nem kapja meg társnőjétől, de oda a gond. Így is kellőleg felhúzta magát, s ez nem is mutatja ki jobban, mint a néhány oktávval magasabb hangja. Halkan kuncog a már letörölt bajsza alatt. De hagyja, hogy a kis „párocska” kibontakozzon. S ahogy ebbe belegondolt, szemében egy vészes fény csillan fel. Sandán néz hátra, hogy végigmérje Tarant. Oh, hogy ebből, milyen jó móka lehetne. Úgy tűnik Vöröske kegyeiért nem csak egy hím egyed szállt harcba. Továbbra is halkan kuncog, ördögi terv rajzolódik ki rummal telített agykérgeibe.
Rum.
S ez a gondolat, szinte azonnal tudatába hatol, ahogy leér a beomlott folyosóra, olyannyira, hogy az ork szitkozódó szavait sem hallja meg. Hű társa, a rumos üveg felé kapja szabad kezét. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy keze az üveg falához ér. Hála nem arra az oldalára esett, amelyen a szesz is lógott. Ennek örömére kortyol is egyet, ezzel is enyhítve fájdalmát, saját kedvét pedig tovább növelvén. Ám a lekiálltásra összerezzen. Kortyolgatás közben, s a drága nedűje félreúszott. Hangos köhögésbe kezd, jelezve, hogy bizony jól van, de további felesleges szavakra most nem futja idő. Néhányszor megütögeti mellkasát, hogy az édes rum a helyére zökkenjen.
Amint ezzel végzett a falat figyeli meg jobban. Lassan, de annál magabiztosabban figyelheti meg, hogy ezeket bizony nagy valószínűséggel emberek vájták ki. S ennek mi egyéb, nagyobb bizonyítéka van, mint a falat tartó gerenda? Legszívesebben egy halk sikkantással jelezné örömét, de visszafogja magát. Az ebben való erölködése végett sem érzékeli a lejövő párocska akcióját. Szinte már boldog, önfeledt léptekkel indul meg, közben az ork felé fejét biccenti.*
- Majd jönnek. Egyébként elmondtad a neved?
*Próbál beszélgetést kezdeményezni az újonc férfival. Már arra sem emlékszik, hogy milyen kérdést tett fel, alig pár perce, mikor bejöttek a résen át a barlangba. S majdnem elfelejti a mostani kérdését is, ahogy a tenger morajlása csak még jobban hallatszik.*
- Kalózok! *Javítja ki a mögötte lépkedő férfi szavait.* - Azért nem érdemel a szakmánk lekicsinylést.
*Mondja kedves hangulatában, némiképp megenyhülve a férfi iránt. Szerencsétlen még nem is tudja, milyen jó játékszere lehet, a Vöröske miatti vágyakozása miatt. Csak sejtelmesen mosolyodik továbbra is, majd egy dalt kezd dúdolni, s figyeli, ahogy a bogarak befurakodnak egyes résekbe.
~Befurakodnak. Résekbe?~
Dalolása szinte azonnal abba marad, s az egyik ilyen apró rés mellett megáll. Fáklyáját odatartja, hátha jobban meglát valamit, valamit, ami annak a bizonyítéka lehet, hogy nem csak ez az egy folyosó van a szirtek alatt. Ha nem talál semmit, így az áporodott illatba – mert bizony neki ez illat, amihez évek alatt szokott hozzá – halad tovább.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.25 21:46:30
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-25 19:39:45
Üzenet elküldve: 2015-02-25 19:39:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
* A lenti páros az eléjük táruló folyosó részletét kezdi fürkészni, aki ért hozzá meg állapíthatja, hogy a barlangi folyosó egyes részei bizony nem természetes képződmények. Erről árulkodik a nem is olyan messze előttük látható fa tartógerenda is. Miközben nézelődik az ork és a kalóz lány, hirtelen a hátuk mögött némi kőtörmelék potyog alá, jelezvén a csapat másik fele is csatlakozik hozzájuk. Ők azért némileg több szerencsével jártak. Ők is láthatják így már a lenti látványt.
A folyosó halad előre aztán kanyarogni kezd, így sokat nem látni belőle, tán valami rég elfedett bánya járathoz lehet hasonlítani. Mozgás nem sok, csupán néhány kellemes külsejű rovar mocorog a falak rései körül. Egy termetesebb vagy 1000 lábbal megáldott jószág épp be oson egy résbe mikor a fáklya fénye felé vetül. A levegő kissé áporodott, az út pedig érezhetően lejt a jelenlegi egyetlen haladási irány felé. *
* A lenti páros az eléjük táruló folyosó részletét kezdi fürkészni, aki ért hozzá meg állapíthatja, hogy a barlangi folyosó egyes részei bizony nem természetes képződmények. Erről árulkodik a nem is olyan messze előttük látható fa tartógerenda is. Miközben nézelődik az ork és a kalóz lány, hirtelen a hátuk mögött némi kőtörmelék potyog alá, jelezvén a csapat másik fele is csatlakozik hozzájuk. Ők azért némileg több szerencsével jártak. Ők is láthatják így már a lenti látványt.
A folyosó halad előre aztán kanyarogni kezd, így sokat nem látni belőle, tán valami rég elfedett bánya járathoz lehet hasonlítani. Mozgás nem sok, csupán néhány kellemes külsejű rovar mocorog a falak rései körül. Egy termetesebb vagy 1000 lábbal megáldott jószág épp be oson egy résbe mikor a fáklya fénye felé vetül. A levegő kissé áporodott, az út pedig érezhetően lejt a jelenlegi egyetlen haladási irány felé. *
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-25 14:37:03
Üzenet elküldve: 2015-02-25 14:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* Igaz, hogy nem szereti a szószátyár alakokat, de ez a kis közjáték a kalózkával legalább megszínesíti az utat. *
~ Végülis jobb, mint azok a oszladozó dögök azon a szigeten.~
* Vonja meg a vállát gondolatban, majd ténylegesen is, hallva az ötletére érkező válaszokat. Már épp válaszolna, ám a padló ezt a pillanatot választja, hogy megadja magát, s esésre invitálja az orkot. *
- A büdös életbe! -
* Önti szavakba az esést okozta fájdalmat Wram. Szerencsére sikerül kellőképp távol tartania magától kardját, így az nem sérti meg, ám így is kap pár ütést. Miután feltápászkodik, és megvizsgálja a sérüléseit, maga is a folyosót kezdi el pásztázni. *
- Majd lejönnek ők utánunk. Jobb, ha együtt maradunk. -
* Mondja az ork, s csatlakozik Nadaehoz. *
* Igaz, hogy nem szereti a szószátyár alakokat, de ez a kis közjáték a kalózkával legalább megszínesíti az utat. *
~ Végülis jobb, mint azok a oszladozó dögök azon a szigeten.~
* Vonja meg a vállát gondolatban, majd ténylegesen is, hallva az ötletére érkező válaszokat. Már épp válaszolna, ám a padló ezt a pillanatot választja, hogy megadja magát, s esésre invitálja az orkot. *
- A büdös életbe! -
* Önti szavakba az esést okozta fájdalmat Wram. Szerencsére sikerül kellőképp távol tartania magától kardját, így az nem sérti meg, ám így is kap pár ütést. Miután feltápászkodik, és megvizsgálja a sérüléseit, maga is a folyosót kezdi el pásztázni. *
- Majd lejönnek ők utánunk. Jobb, ha együtt maradunk. -
* Mondja az ork, s csatlakozik Nadaehoz. *
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-24 20:23:40
Üzenet elküldve: 2015-02-24 20:23:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangászok//
*Egészen jól alakul a barlangi séta, mígnem szóba nem kerül az ágyikó, ahol az ifjú mágustanonc álomra hajtotta a fejét. Kicsit hátrébb hajol a felé lendülő fáklya elől, miközben értetlen arccal a vöröskére néz.*
-Jah, hogy az a te... De én nem tudtam, vagy izé.
*Mentegetőzik, miközben kezeit maga elé emeli, mintha csak védené magát a hirtelen felüvöltött nőtől. Pedig nagyon is tudott róla, csak éppen utólag. Félénken körbepillant, s konstatálja, hogy a kettőjük párbeszéde kezd valami nyálas romantikus történet lapjaiból életre kelni, így kifújja magát.*
-Jó, lebuktam. Hiányoztál.
*Vigyorodik el, hiszen ő sem kíván cirkuszt adni a társainak. Igazából a kezdeti sokk után Dynti megtérni látszik, és így a történet jó alapot képez arra, hogy a jövőben piszkálni tudja vele a labilis lányt. Persze, ezzel még egy ideig biztosan várni fog, már csak azért is, mert jó eséllyel csak a lezuhanó páros keltette robaj mentette meg a fekete hajút attól, hogy az előtte álló kalóz a fejét mívesen kettéhasítsa.*
~Vagy mégsem?~
*Hiszen mikor megnyílt alattuk a talaj, a kalózlány utána kapott. Reflexből történt, vagy törődés? Hm. Érdekes dilemma lesz, mikor nyugodt körülmények között Taran újragondolja a történteket.*
-Ha esetleg beesnék, akkor menj el kötélért, mert nem tudunk visszajönni másképp!
*Bólint Dynti előzékenységére és büszkén vállalja az első lesétáló szerepét. Mégiscsak ő a férfi!
Az idő és a kedvező szerencse végül bőségesen megjutalmazza a férfit, hiszen a lány -miután megpróbálja leutánozni Taran bátor mozgását- megcsúszik. Ha tervezett merénylet lenne Dynti ellen, akkor sem sikerülhetett volna jobban, hiszen így éppen a mágustanonc karjai közé zuhan, veszélyes közelségbe.
A férfi csak néhány másodpercig tartja a karjai között, miközben tekintetét a lányéba fúrja. Perceknek, óráknak tűnik az a néhány bensőséges pillanat, de a romantikus könyvek lapjairól várt befejezés elmarad.*
-Óvatosan, csúszik!
*Ereszti el a lányt, majd a kivájt járatra és a társaság másik két tagjára pillant.*
-Irány a tenger, Kalózkák!
*Mosolyodik el, majd elsőként elindul a morajló víz felé.*
*Egészen jól alakul a barlangi séta, mígnem szóba nem kerül az ágyikó, ahol az ifjú mágustanonc álomra hajtotta a fejét. Kicsit hátrébb hajol a felé lendülő fáklya elől, miközben értetlen arccal a vöröskére néz.*
-Jah, hogy az a te... De én nem tudtam, vagy izé.
*Mentegetőzik, miközben kezeit maga elé emeli, mintha csak védené magát a hirtelen felüvöltött nőtől. Pedig nagyon is tudott róla, csak éppen utólag. Félénken körbepillant, s konstatálja, hogy a kettőjük párbeszéde kezd valami nyálas romantikus történet lapjaiból életre kelni, így kifújja magát.*
-Jó, lebuktam. Hiányoztál.
*Vigyorodik el, hiszen ő sem kíván cirkuszt adni a társainak. Igazából a kezdeti sokk után Dynti megtérni látszik, és így a történet jó alapot képez arra, hogy a jövőben piszkálni tudja vele a labilis lányt. Persze, ezzel még egy ideig biztosan várni fog, már csak azért is, mert jó eséllyel csak a lezuhanó páros keltette robaj mentette meg a fekete hajút attól, hogy az előtte álló kalóz a fejét mívesen kettéhasítsa.*
~Vagy mégsem?~
*Hiszen mikor megnyílt alattuk a talaj, a kalózlány utána kapott. Reflexből történt, vagy törődés? Hm. Érdekes dilemma lesz, mikor nyugodt körülmények között Taran újragondolja a történteket.*
-Ha esetleg beesnék, akkor menj el kötélért, mert nem tudunk visszajönni másképp!
*Bólint Dynti előzékenységére és büszkén vállalja az első lesétáló szerepét. Mégiscsak ő a férfi!
Az idő és a kedvező szerencse végül bőségesen megjutalmazza a férfit, hiszen a lány -miután megpróbálja leutánozni Taran bátor mozgását- megcsúszik. Ha tervezett merénylet lenne Dynti ellen, akkor sem sikerülhetett volna jobban, hiszen így éppen a mágustanonc karjai közé zuhan, veszélyes közelségbe.
A férfi csak néhány másodpercig tartja a karjai között, miközben tekintetét a lányéba fúrja. Perceknek, óráknak tűnik az a néhány bensőséges pillanat, de a romantikus könyvek lapjairól várt befejezés elmarad.*
-Óvatosan, csúszik!
*Ereszti el a lányt, majd a kivájt járatra és a társaság másik két tagjára pillant.*
-Irány a tenger, Kalózkák!
*Mosolyodik el, majd elsőként elindul a morajló víz felé.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:46:12
Üzenet elküldve: 2015-02-23 18:46:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nadae//
*Ahogy a Kalózkirálynő enyhén félrehajtja a fejét, akaratlanul fordítja ő is úgy a kobakját, kíváncsian meresztgetve türkizeit a lányra, várva, mégis miféle holmikat kell majd összeszednie a Kikötőből, amelynek gondolatára ismét elfogja egy kis bizonytalanság. Ám újfent emlékezteti magát, ha Nadae szerint ő a megfelelő ember erre a feladatra, akkor nem lehet másként, ez a kis löket pedig segít neki elfeledtetni vele a túl nagy tömeg és zajongás iránti félelmét.*
- Igen, gyógynövényeket is hozott, a raktárba eltettem mindent. *Válaszolja elmosolyodva, majd érdeklődően, s egyben feszülten hallgatja az elvégzendő feladatok részleteit. Jócskán meg kell dolgoznia az agytekervényeit, hiszen még ott árvátlankodik a cellában a farkas húsa, amit elébb a raktárba kell vinnie, azután teázgatásra kéri a Rumos, míg végül vásárlásra a kikötőben. Sok mindent kell egyszerre észben tartania, azonban ahogy szokása, most is elismételgeti magának a beszerzendő dolgok hosszadalmas sorát, csak hogy megmaradjon a fejében.*
- Takaró, pléd, fekete köpeny, szárított hús, zöldség, olaj. Takaró, pléd, köpeny... *Itt egy pillanatra megrezzen, amint rádöbben, hogy kihagyta a színét, ám hamarost kiegészíti a felsorolást.*... fekete, szárított hús, zöldség, olaj. *Susmorogja az orra alatt, míg Nadae a kezébe nyomja a kétszáz aranyat.
Amint befejezte a már-már kántálásnak ható ismétlést, csupán akkor tűnnek fel neki a tenyereiben kucorgó, fénylő aranytallérok. Némi értetlenkedéssel pillantana fel a lányra, hogy megkérdezze, mégis hogyan kell ezeket kezelni, de addigra már mással foglalkozik a Kalózkirálynő, tehát magára marad a probléma felgöngyölítésében.
Először is keres egy kis erszényt, amibe beleszórhatja a csilingelő érméket, majd miután letette a szobájába a gyógykenőcs és füvek mellé - melyeket Zorától kapott -, ismét a cellába megy, hogy áthordja onnét a húst a raktárba, ahogy azt vélhetően elvárná tőle Taug. Az egy kupacba hordott belsőségekkel nem tud mit kezdeni, és erről a druida sem világosította fel, szóval úgy tartja a legjobbnak, ha ott hagyja, éppúgy, mint az állat fejét és levágott lábait is.
Azért elnéz a szobája felé, hátha megtalálja a férfit, és megkérdezheti, de a továbbra is lábadozó tündérkén kívül senkit nem talál ott, út közben viszont megáll, hogy a barlang homlokzatán tátongó nyíláson kipillanthasson. Itt a sötétségben szinte olyan, mintha örökre megállna az idő, azonban a narancsos fényekben úszó égbolt arról tanúskodik, hogy lassacskán alábukik a nap a horizontnak, és beesteledik, márpedig sötétben visszatalálni a Kárhozottakhoz bizony nem tűnik könnyed feladatnak.
Sietősen vissza is caplat a szobájába, hogy a következő tennivalót vegye sorra, ám midőn az idő sürgeti, nem engedheti meg magának, hogy kényelmesen elkortyolgasson egy teát, szóval csak a mellkasát keni be a Zoranyde által ajánlott kenőccsel, mely egészen kellemes érzetet hagy maga után a fiú bőrén. Gyengéden el is mosolyodik, mielőtt azonban túl sokat ábrándozhatna a lány kedvességéről, felkapja a szütyőt, és már útnak is ered a délutánba.*
*Ahogy a Kalózkirálynő enyhén félrehajtja a fejét, akaratlanul fordítja ő is úgy a kobakját, kíváncsian meresztgetve türkizeit a lányra, várva, mégis miféle holmikat kell majd összeszednie a Kikötőből, amelynek gondolatára ismét elfogja egy kis bizonytalanság. Ám újfent emlékezteti magát, ha Nadae szerint ő a megfelelő ember erre a feladatra, akkor nem lehet másként, ez a kis löket pedig segít neki elfeledtetni vele a túl nagy tömeg és zajongás iránti félelmét.*
- Igen, gyógynövényeket is hozott, a raktárba eltettem mindent. *Válaszolja elmosolyodva, majd érdeklődően, s egyben feszülten hallgatja az elvégzendő feladatok részleteit. Jócskán meg kell dolgoznia az agytekervényeit, hiszen még ott árvátlankodik a cellában a farkas húsa, amit elébb a raktárba kell vinnie, azután teázgatásra kéri a Rumos, míg végül vásárlásra a kikötőben. Sok mindent kell egyszerre észben tartania, azonban ahogy szokása, most is elismételgeti magának a beszerzendő dolgok hosszadalmas sorát, csak hogy megmaradjon a fejében.*
- Takaró, pléd, fekete köpeny, szárított hús, zöldség, olaj. Takaró, pléd, köpeny... *Itt egy pillanatra megrezzen, amint rádöbben, hogy kihagyta a színét, ám hamarost kiegészíti a felsorolást.*... fekete, szárított hús, zöldség, olaj. *Susmorogja az orra alatt, míg Nadae a kezébe nyomja a kétszáz aranyat.
Amint befejezte a már-már kántálásnak ható ismétlést, csupán akkor tűnnek fel neki a tenyereiben kucorgó, fénylő aranytallérok. Némi értetlenkedéssel pillantana fel a lányra, hogy megkérdezze, mégis hogyan kell ezeket kezelni, de addigra már mással foglalkozik a Kalózkirálynő, tehát magára marad a probléma felgöngyölítésében.
Először is keres egy kis erszényt, amibe beleszórhatja a csilingelő érméket, majd miután letette a szobájába a gyógykenőcs és füvek mellé - melyeket Zorától kapott -, ismét a cellába megy, hogy áthordja onnét a húst a raktárba, ahogy azt vélhetően elvárná tőle Taug. Az egy kupacba hordott belsőségekkel nem tud mit kezdeni, és erről a druida sem világosította fel, szóval úgy tartja a legjobbnak, ha ott hagyja, éppúgy, mint az állat fejét és levágott lábait is.
Azért elnéz a szobája felé, hátha megtalálja a férfit, és megkérdezheti, de a továbbra is lábadozó tündérkén kívül senkit nem talál ott, út közben viszont megáll, hogy a barlang homlokzatán tátongó nyíláson kipillanthasson. Itt a sötétségben szinte olyan, mintha örökre megállna az idő, azonban a narancsos fényekben úszó égbolt arról tanúskodik, hogy lassacskán alábukik a nap a horizontnak, és beesteledik, márpedig sötétben visszatalálni a Kárhozottakhoz bizony nem tűnik könnyed feladatnak.
Sietősen vissza is caplat a szobájába, hogy a következő tennivalót vegye sorra, ám midőn az idő sürgeti, nem engedheti meg magának, hogy kényelmesen elkortyolgasson egy teát, szóval csak a mellkasát keni be a Zoranyde által ajánlott kenőccsel, mely egészen kellemes érzetet hagy maga után a fiú bőrén. Gyengéden el is mosolyodik, mielőtt azonban túl sokat ábrándozhatna a lány kedvességéről, felkapja a szütyőt, és már útnak is ered a délutánba.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-23 08:17:16
Üzenet elküldve: 2015-02-23 08:17:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászok//
*Nadae homlokának, a barlang falával való találkozására hátrakapja a fejét és kárörvendő kacaj hagyja el ajkait. Úgy tűnik, ma kettőjük közül ő a szerencsétlenebb, előbb az a látványos hátraesés a székkel a Rumosban, majd ez. Ki tudja mi vár még a kalózkára, ha nem figyel jobban oda. De legalább addig is szórakoztatja a vöröst. A Zöldség szavaira pedig még inkább elnevetgél, legalább van humorérzéke, már az is haladás.
A többiek élcelődésére nem reagál, ha valaki, hát akkor ő biztos nem fogja megerőltetni magát azzal, hogy köveket cipeljen, még csak az hiányzik, hogy meggörbüljön a háta, s azzal oda is lenne a csodás megjelenésének.*
- Nők, de nem akármilyenek. *Húzza ki magát, megjátszott sértettséggel a hangjában, Wram kérdésére, ami ugyan inkább hangzott egy költői sóhajnak, de ő még sem hagyhatja válasz nélkül.*
- A hódítóm? *Kérdez vissza, mintha fogalma sem lenne, hogy a nő kiről beszél, pedig pontosan tudja.* Ha Mortarra gondolsz, alszik. Nem rég térhetett vissza, így jobbnak láttam nem zaklatni, olyan békésen alszik a drágalátos koponyája mellett. Azért, hagytam neki egy üzenetet, hogy kövessen, ha magához tért. *Igyekszik teljesen semleges hanggal beszélni a férfiről, de azért egy-két oktávval fentebb csúszott a hangsávja.
Bájosan elmosolyodik, amikor hallja, hogy Taran milyen kellemesen aludt, ám az ezt követő szavakra szépen lassan elolvad a mosoly az arcáról, szürke szemei ha lehet még inkább elkerekednek és le is lassul a menetben.*
- Hogy mi? *Sipítja hirtelen. A fáklya megint meglendül a kezében, s félő, hogy újabb kirohanásnak lehetnek majd tanúi, az amúgy sem éppen beszámítható leányzó felől. Néhány pillanatig egy értelmes szófoszlány sem hagyja el a vörös ajkakat, csak némán tátog, keresvén a szavakat, amivel kifejezhetné érzéseit. Még, hogy valaki engedély nélkül befeküdt az ő ágyába? Az övébe? Akinek a magántulajdon, legalábbis, ha sajátjáról van szó, szent és sérthetetlen és olyan irigy, hogy olyat még nem hordott hátán eme föld. Hallja Nadae kuncogását és ez az egyetlen, amiért visszafogja magát. Nem fogja megadni a kalózkának a lehetőséget, hogy ismét kinevesse, így igen mélyre szívja a levegőt és próbál megszólalni. Hangja azonban ismét csak túl magas és hangos is az elfojtott méregtől.*
- Annyira hiányoztam volna, hogy rögtön megtaláltad az ágyamat? *Még egy mosolyt is igyekszik magára erőltetni, ami legalább annyira őszinte, mint azé a szajháé lehetett a Dokkoknál, akin átgurult néhány rumos hordó. Inkább vicsorgásnak tűnik. De még így is jobb, mint első ötlete, hogy a fáklyával veri agyon a férfit. Ahhoz egyébként is túl szimpatikus neki a férfi, hogy már ismeretségük elején megpróbálja megverni, viszont az ő holmijához nem nyúlhat senki! Az ágy pedig az övé, kimondatlanul is, de az övé.
Igyekszik lecsillapodni, így nem is figyel egy ideig a többiek párbeszédére, amikor a lyukat vizsgálják. Arra koncentrál, hogy a vörös köd leszálljon szemei elől. Egyetlen szóra figyel csak fel, amit nem is ért, hogy jöhetett szóba.*
- Kuk... *Kérdezne vissza a kukac szóra, amikor az előttük levő folyosó padlója félig-meddig beszakad, magával rántva Wramot és Nadaet. Minthogy őket már nem éri el, így ha tudja Tarant rángatja hátrébb a ruhájánál fogva, bár nem valószínű, hogy a mágus tátott szájjal várná, hogy ő is beessen a keletkezett szakadékba, s ő maga is tesz néhány lépést hátrafelé.
Amint a dolog lecsendesül persze rögtön előrébb lép.*
- Nad! *Kiállt le a nő után, s ismeretségük ideje alatt, ez a második alkalom, amikor valamiféle aggódással szól a nő után, majd egy hangos, megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy nem esett komolyabb baja. Az orkot nem félti annyira, szikárabb teremtésnek tűnik, annál, mintsem egy ekkora zuhanás komolyabb sérülést okozzon számára, ám Nadae már csak fajából és neméből eredően is gyengébb felépítésű, de mégis úgy tűnik, ennyi nem tud kifogni rajta.* Ez a nem a te napod. *Jegyzi meg a lánynak, majd Taran felé pislant.*
- Nos, te kis betolakodó *Néz rá sokat mondóan, de mégis bújkál egy félmosoly az arcán* Talán utánuk ereszkedhetnénk. *Mutat eléjük. Ez lehet az ő szerencséjük, hiszen a padló nem egyszerűen leszakadt, hanem egy lejtő szerű képződményt hozott létre, így ha óvatosan mennek, akkor talán egyszerűen letudnak rajta sétálni, bár nem tudni mennyire stabil a dolog. Tesz előre néhány lépést és ha Nad és Wram időközben elindulnak a folyosón lefelé, hát akkor egyik lábát óvatosan ráteszi a rámpaszerű képződményre, hogy megnézze, nem mozog-e. Egyelőre stabilnak tűnik, de azért visszapillant a férfire egy pimasz kis vigyor keretein belül.*
- Csak utánad. *Lendíti meg a karját színpadiasan a férfi felé, jelezve, hogy őt éri a megtiszteltetés, hogy előremenjen a nem túl bizalomgerjesztő kis lejtőn. Ha Taran nem makacskodik egy sort, akkor végignézi, ahogy az lemegy, s ha ő túléli, akkor raja lesz a sor. Finom, óvatoskodó léptekkel halad lefelé, ám a lejtő vége felé kissé megszalad a lába, remélhetőleg nem fog orra esni, mire leér, pedig nagyon úgy tűnik.*
*Nadae homlokának, a barlang falával való találkozására hátrakapja a fejét és kárörvendő kacaj hagyja el ajkait. Úgy tűnik, ma kettőjük közül ő a szerencsétlenebb, előbb az a látványos hátraesés a székkel a Rumosban, majd ez. Ki tudja mi vár még a kalózkára, ha nem figyel jobban oda. De legalább addig is szórakoztatja a vöröst. A Zöldség szavaira pedig még inkább elnevetgél, legalább van humorérzéke, már az is haladás.
A többiek élcelődésére nem reagál, ha valaki, hát akkor ő biztos nem fogja megerőltetni magát azzal, hogy köveket cipeljen, még csak az hiányzik, hogy meggörbüljön a háta, s azzal oda is lenne a csodás megjelenésének.*
- Nők, de nem akármilyenek. *Húzza ki magát, megjátszott sértettséggel a hangjában, Wram kérdésére, ami ugyan inkább hangzott egy költői sóhajnak, de ő még sem hagyhatja válasz nélkül.*
- A hódítóm? *Kérdez vissza, mintha fogalma sem lenne, hogy a nő kiről beszél, pedig pontosan tudja.* Ha Mortarra gondolsz, alszik. Nem rég térhetett vissza, így jobbnak láttam nem zaklatni, olyan békésen alszik a drágalátos koponyája mellett. Azért, hagytam neki egy üzenetet, hogy kövessen, ha magához tért. *Igyekszik teljesen semleges hanggal beszélni a férfiről, de azért egy-két oktávval fentebb csúszott a hangsávja.
Bájosan elmosolyodik, amikor hallja, hogy Taran milyen kellemesen aludt, ám az ezt követő szavakra szépen lassan elolvad a mosoly az arcáról, szürke szemei ha lehet még inkább elkerekednek és le is lassul a menetben.*
- Hogy mi? *Sipítja hirtelen. A fáklya megint meglendül a kezében, s félő, hogy újabb kirohanásnak lehetnek majd tanúi, az amúgy sem éppen beszámítható leányzó felől. Néhány pillanatig egy értelmes szófoszlány sem hagyja el a vörös ajkakat, csak némán tátog, keresvén a szavakat, amivel kifejezhetné érzéseit. Még, hogy valaki engedély nélkül befeküdt az ő ágyába? Az övébe? Akinek a magántulajdon, legalábbis, ha sajátjáról van szó, szent és sérthetetlen és olyan irigy, hogy olyat még nem hordott hátán eme föld. Hallja Nadae kuncogását és ez az egyetlen, amiért visszafogja magát. Nem fogja megadni a kalózkának a lehetőséget, hogy ismét kinevesse, így igen mélyre szívja a levegőt és próbál megszólalni. Hangja azonban ismét csak túl magas és hangos is az elfojtott méregtől.*
- Annyira hiányoztam volna, hogy rögtön megtaláltad az ágyamat? *Még egy mosolyt is igyekszik magára erőltetni, ami legalább annyira őszinte, mint azé a szajháé lehetett a Dokkoknál, akin átgurult néhány rumos hordó. Inkább vicsorgásnak tűnik. De még így is jobb, mint első ötlete, hogy a fáklyával veri agyon a férfit. Ahhoz egyébként is túl szimpatikus neki a férfi, hogy már ismeretségük elején megpróbálja megverni, viszont az ő holmijához nem nyúlhat senki! Az ágy pedig az övé, kimondatlanul is, de az övé.
Igyekszik lecsillapodni, így nem is figyel egy ideig a többiek párbeszédére, amikor a lyukat vizsgálják. Arra koncentrál, hogy a vörös köd leszálljon szemei elől. Egyetlen szóra figyel csak fel, amit nem is ért, hogy jöhetett szóba.*
- Kuk... *Kérdezne vissza a kukac szóra, amikor az előttük levő folyosó padlója félig-meddig beszakad, magával rántva Wramot és Nadaet. Minthogy őket már nem éri el, így ha tudja Tarant rángatja hátrébb a ruhájánál fogva, bár nem valószínű, hogy a mágus tátott szájjal várná, hogy ő is beessen a keletkezett szakadékba, s ő maga is tesz néhány lépést hátrafelé.
Amint a dolog lecsendesül persze rögtön előrébb lép.*
- Nad! *Kiállt le a nő után, s ismeretségük ideje alatt, ez a második alkalom, amikor valamiféle aggódással szól a nő után, majd egy hangos, megkönnyebbült sóhajjal veszi tudomásul, hogy nem esett komolyabb baja. Az orkot nem félti annyira, szikárabb teremtésnek tűnik, annál, mintsem egy ekkora zuhanás komolyabb sérülést okozzon számára, ám Nadae már csak fajából és neméből eredően is gyengébb felépítésű, de mégis úgy tűnik, ennyi nem tud kifogni rajta.* Ez a nem a te napod. *Jegyzi meg a lánynak, majd Taran felé pislant.*
- Nos, te kis betolakodó *Néz rá sokat mondóan, de mégis bújkál egy félmosoly az arcán* Talán utánuk ereszkedhetnénk. *Mutat eléjük. Ez lehet az ő szerencséjük, hiszen a padló nem egyszerűen leszakadt, hanem egy lejtő szerű képződményt hozott létre, így ha óvatosan mennek, akkor talán egyszerűen letudnak rajta sétálni, bár nem tudni mennyire stabil a dolog. Tesz előre néhány lépést és ha Nad és Wram időközben elindulnak a folyosón lefelé, hát akkor egyik lábát óvatosan ráteszi a rámpaszerű képződményre, hogy megnézze, nem mozog-e. Egyelőre stabilnak tűnik, de azért visszapillant a férfire egy pimasz kis vigyor keretein belül.*
- Csak utánad. *Lendíti meg a karját színpadiasan a férfi felé, jelezve, hogy őt éri a megtiszteltetés, hogy előremenjen a nem túl bizalomgerjesztő kis lejtőn. Ha Taran nem makacskodik egy sort, akkor végignézi, ahogy az lemegy, s ha ő túléli, akkor raja lesz a sor. Finom, óvatoskodó léptekkel halad lefelé, ám a lejtő vége felé kissé megszalad a lába, remélhetőleg nem fog orra esni, mire leér, pedig nagyon úgy tűnik.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-22 17:12:39
Üzenet elküldve: 2015-02-22 17:12:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Barlangászók//
*Fejét vakargatja, miközben gúnyosan vicsorít rá az ork hátára. Persze, aki olyan magas mint ő, az szinte mindenhol görnyedten járkál, így nem csoda ha nem veri be a fejét. Ő maga nincs ehhez hozzászokva, egy-egy kalandja alkalmával, mikor kisebb csatornákba, és barlangokba járt, akkor előfordult, hogy össze kellett görnyednie. Egyébként is az egész incidens a kiálló szikladarab hiánya volt. Miért állt az útjába?
Szemeit forgatja legutolsóként. Ez a nap sem úgy indult, ahogy tervezte. Szemforgatásánának, nem csak az ork egyszerű szavai okozzák, hanem Taran élcelődésére.*
~Férfiak. Nem is sejtik, mennyire unalmas ez a kakasviaskodás.~
- Te a kezemben én a fejedben.
*Válaszolja egyszerűen. Igazság szerint nem nagyon hatotta meg a férfi szavai. Ha kezdő lenne, akkor talán igen, de az évek során számtalanszor megkapta, hogy nőként nem lehet egyenrangú a többi társával. Na persze. És mindig neki kellett bebizonyítania saját igazát. Unja már az egészet. Egyre jobban érzi, s ez az érzés az elmúlt napokban csak még jobban erősödött, hogy ha megszerzi a hajóját az egész bagázst itt hagyja a fenébe. Ennyire szerződtetett az Őrültnél, miért maradna tovább?
Bongyorka, hát persze, bár érte nem aggódna, tudná, hogy Vöröske jó gondját viselné. Persze, ha nem menne el lépten nyomon az esze, ha a Fejessel van egy légtérbe, s ha már Fejes.*
- A hódítód merre hagytad? Nem azzal csábítottad ide, hogy segít nekem?
*Teszi fel a kérdést Dynti számára.*
~Férfi?~
*Tekint Taranra felvont szemöldökkel. Ez a beszólása inkább a férfi számára kellemetlenebb, s csak magát minősíti le. Vállait megvonja, érdektelenül, s már trappol is előre. Ám egy mondatfoszlány megüti a fülét. Fáklyával a kezében, félig visszafordul. Nincs az a kráken amiért hagyná kárba veszi társnője arcát, amint rájön, hogy a szobáját megszentségtelenítették. Halkan kuncog, miközben lehajol.*
- Nem tudhatjuk mi csinálta, lehet nem is állat volt. De ha szólni akarsz a beszívott bolondnak, tedd csak meg.
*Ami őt illeti, megy tovább egyenesen. Nem játszani van itt, arca komoly, ahogy felegyenesedik. Ám félúton megáll, ahogy érzi, hogy a föld megindul a lábai alatt. Az omlás közben a fáklyát némileg távolabb dobja magától, nehogy megégesse magát esés közben. Esésében is oldalára fordul, nem kívánja, hogy a hátára, vagy a mellkasára essen. Annak beláthatatlan következményei lennének testi épségét figyelembe véve. S mivel ember, így könnyebben is sérül. Oldalát, lábát, karját számos helyen beüti. Néhány pillanatig aprókat sziszegve fekszik, majd nagy nehézségek árán feltápászkodik. Óvatosan megmozgatja végtagjait, remélvén, hogy semmije sem tört. Amint ezzel végzett már indul is a fáklyáért, hogy jobban körülnézzen a helyen. Nem foglalkozik az orkkal, minden figyelmét leköti, hogy összeszorított fogakkal akadályozza meg, hogy a fájdalom okozta sziszegéseit visszatartsa. Inkább a beomlott folyosónak szenteli figyelmét.
Elsőre is feltűnik, hogy nem természetes képződmény. Közelebb menvén a falhoz megvizsgálja azt. Látott már emberek által készített járatokat, s ha ez az, akkor reménye, hogy a Fáraó Átka itt van, eme barlangrendszer végén, csak még tovább fog erősödni. S ha ennek apró nyomát is látja, akkor el is indul a víz morajlásának irányába. Mintha megszállott lenne, ez nem is csoda. Kell neki a hajó.*
- A visszamenést már cseszhetjük. Vagy ha akarsz, mássz vissza, én megyek előre. *Fordul az ork felé. Még megvárja annak válaszát, de bárhogy is dönt, semmi sem tudja eltántorítani, hogy elinduljon.*
*Fejét vakargatja, miközben gúnyosan vicsorít rá az ork hátára. Persze, aki olyan magas mint ő, az szinte mindenhol görnyedten járkál, így nem csoda ha nem veri be a fejét. Ő maga nincs ehhez hozzászokva, egy-egy kalandja alkalmával, mikor kisebb csatornákba, és barlangokba járt, akkor előfordult, hogy össze kellett görnyednie. Egyébként is az egész incidens a kiálló szikladarab hiánya volt. Miért állt az útjába?
Szemeit forgatja legutolsóként. Ez a nap sem úgy indult, ahogy tervezte. Szemforgatásánának, nem csak az ork egyszerű szavai okozzák, hanem Taran élcelődésére.*
~Férfiak. Nem is sejtik, mennyire unalmas ez a kakasviaskodás.~
- Te a kezemben én a fejedben.
*Válaszolja egyszerűen. Igazság szerint nem nagyon hatotta meg a férfi szavai. Ha kezdő lenne, akkor talán igen, de az évek során számtalanszor megkapta, hogy nőként nem lehet egyenrangú a többi társával. Na persze. És mindig neki kellett bebizonyítania saját igazát. Unja már az egészet. Egyre jobban érzi, s ez az érzés az elmúlt napokban csak még jobban erősödött, hogy ha megszerzi a hajóját az egész bagázst itt hagyja a fenébe. Ennyire szerződtetett az Őrültnél, miért maradna tovább?
Bongyorka, hát persze, bár érte nem aggódna, tudná, hogy Vöröske jó gondját viselné. Persze, ha nem menne el lépten nyomon az esze, ha a Fejessel van egy légtérbe, s ha már Fejes.*
- A hódítód merre hagytad? Nem azzal csábítottad ide, hogy segít nekem?
*Teszi fel a kérdést Dynti számára.*
~Férfi?~
*Tekint Taranra felvont szemöldökkel. Ez a beszólása inkább a férfi számára kellemetlenebb, s csak magát minősíti le. Vállait megvonja, érdektelenül, s már trappol is előre. Ám egy mondatfoszlány megüti a fülét. Fáklyával a kezében, félig visszafordul. Nincs az a kráken amiért hagyná kárba veszi társnője arcát, amint rájön, hogy a szobáját megszentségtelenítették. Halkan kuncog, miközben lehajol.*
- Nem tudhatjuk mi csinálta, lehet nem is állat volt. De ha szólni akarsz a beszívott bolondnak, tedd csak meg.
*Ami őt illeti, megy tovább egyenesen. Nem játszani van itt, arca komoly, ahogy felegyenesedik. Ám félúton megáll, ahogy érzi, hogy a föld megindul a lábai alatt. Az omlás közben a fáklyát némileg távolabb dobja magától, nehogy megégesse magát esés közben. Esésében is oldalára fordul, nem kívánja, hogy a hátára, vagy a mellkasára essen. Annak beláthatatlan következményei lennének testi épségét figyelembe véve. S mivel ember, így könnyebben is sérül. Oldalát, lábát, karját számos helyen beüti. Néhány pillanatig aprókat sziszegve fekszik, majd nagy nehézségek árán feltápászkodik. Óvatosan megmozgatja végtagjait, remélvén, hogy semmije sem tört. Amint ezzel végzett már indul is a fáklyáért, hogy jobban körülnézzen a helyen. Nem foglalkozik az orkkal, minden figyelmét leköti, hogy összeszorított fogakkal akadályozza meg, hogy a fájdalom okozta sziszegéseit visszatartsa. Inkább a beomlott folyosónak szenteli figyelmét.
Elsőre is feltűnik, hogy nem természetes képződmény. Közelebb menvén a falhoz megvizsgálja azt. Látott már emberek által készített járatokat, s ha ez az, akkor reménye, hogy a Fáraó Átka itt van, eme barlangrendszer végén, csak még tovább fog erősödni. S ha ennek apró nyomát is látja, akkor el is indul a víz morajlásának irányába. Mintha megszállott lenne, ez nem is csoda. Kell neki a hajó.*
- A visszamenést már cseszhetjük. Vagy ha akarsz, mássz vissza, én megyek előre. *Fordul az ork felé. Még megvárja annak válaszát, de bárhogy is dönt, semmi sem tudja eltántorítani, hogy elinduljon.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-22 15:32:10
Üzenet elküldve: 2015-02-22 15:32:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Barlangászok //
* Nadae lassan közelebb lépdel a kicsiny (nagyjából 10 centis) réshez. Alatta valóban egy másik járat húzódhat s bele is kiált majd felegyenesedik. Vagy is csak próbál, mivel mikor egyenesednek fel akkor hirtelen megindul alatta a talaj. Némi robajjal maga körül a padlóként funkcionáló talapzat megindul lefelé és egy jó 4-5 méter hosszú szakaszon be is szakad. Az ork (Wram) sem ússza meg a dolgot csupán a hátrébb álló Taran és Dyntina akiket nem ér a földindulás.
Nem sokat zuhannak így komoly sérülés nem történik, azért némi sajgó fenék, 1-1 horzsolás, egy két lila folt majd akad az orkon és a lányon. Maxmum másfél méternyit pottyanhattak. Legalább megspórolták a csákányozást... Ha összekapják magukat és némi világítást is szereznek akkor egy kissé lefelé haladó folyosón találhatják magukat. Ellenben valami feltűnhet: ez a folyosó mintha nem teljesen természetesen képződmény volna. Mintha valami járat lenne. Egyenest halad előre, s a távoli morajlás itt némileg hangosabban érzékelhető. *
* Nadae lassan közelebb lépdel a kicsiny (nagyjából 10 centis) réshez. Alatta valóban egy másik járat húzódhat s bele is kiált majd felegyenesedik. Vagy is csak próbál, mivel mikor egyenesednek fel akkor hirtelen megindul alatta a talaj. Némi robajjal maga körül a padlóként funkcionáló talapzat megindul lefelé és egy jó 4-5 méter hosszú szakaszon be is szakad. Az ork (Wram) sem ússza meg a dolgot csupán a hátrébb álló Taran és Dyntina akiket nem ér a földindulás.
Nem sokat zuhannak így komoly sérülés nem történik, azért némi sajgó fenék, 1-1 horzsolás, egy két lila folt majd akad az orkon és a lányon. Maxmum másfél méternyit pottyanhattak. Legalább megspórolták a csákányozást... Ha összekapják magukat és némi világítást is szereznek akkor egy kissé lefelé haladó folyosón találhatják magukat. Ellenben valami feltűnhet: ez a folyosó mintha nem teljesen természetesen képződmény volna. Mintha valami járat lenne. Egyenest halad előre, s a távoli morajlás itt némileg hangosabban érzékelhető. *
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-21 21:26:49
Üzenet elküldve: 2015-02-21 21:26:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangászok //
* A két nő jelenlétével meglehetősen hangos és világos lett az újonnan nyílt járatban. Az ork érzékei igazodnak a környezethez, s a vajákos feszülten figyel. A halk koppanást, s az utána következő hangokat még az egyéb zajok mellett is kiszúrja azért. Vigyorogva fordul oda. *
- Legalább valaki a fejét is használja. Ha nem is célszerűen. -
* Volt már tengeren, felismeri a víz morajlását, amit el is könyvel magában. *
- Eddig jó. -
* Kommentálja a látványt, s megindul a folyosón. A jobb oldali zsákutcát egy pillanatig szemügyre veszi, hogy milyen hosszú, s a hely alkalmas e valamire, majd tovább indul. Mellette, mögötte folyik a beszélgetés, ami nem különösebben csigázza fel. Azért megjegyzi, hogy a párosból a vöröske lehet a dominánsabb, s a veszélyesebb is. Látszólag játszik Tarannal, ami később még következményekkel járhat. *
- Miért, nők vannak itt? -
* Méri végig a lányokat sokatmondóan, majd megrázza a fejét, s halad tovább. A járat szűkülése nem tölti el túl nagy örömmel, de szótlanul halad tovább. A lyukra a kalózlány szagot fogott kopóként harap rá. *
- Akkor az lesz a legjobb, ha szólunk Taugnak, eltakarítjuk a maradék törmeléket, s hozzuk a csákányokat. -
* Gondolkodik hangosan az ork, várva a megjegyzéseket. *
* A két nő jelenlétével meglehetősen hangos és világos lett az újonnan nyílt járatban. Az ork érzékei igazodnak a környezethez, s a vajákos feszülten figyel. A halk koppanást, s az utána következő hangokat még az egyéb zajok mellett is kiszúrja azért. Vigyorogva fordul oda. *
- Legalább valaki a fejét is használja. Ha nem is célszerűen. -
* Volt már tengeren, felismeri a víz morajlását, amit el is könyvel magában. *
- Eddig jó. -
* Kommentálja a látványt, s megindul a folyosón. A jobb oldali zsákutcát egy pillanatig szemügyre veszi, hogy milyen hosszú, s a hely alkalmas e valamire, majd tovább indul. Mellette, mögötte folyik a beszélgetés, ami nem különösebben csigázza fel. Azért megjegyzi, hogy a párosból a vöröske lehet a dominánsabb, s a veszélyesebb is. Látszólag játszik Tarannal, ami később még következményekkel járhat. *
- Miért, nők vannak itt? -
* Méri végig a lányokat sokatmondóan, majd megrázza a fejét, s halad tovább. A járat szűkülése nem tölti el túl nagy örömmel, de szótlanul halad tovább. A lyukra a kalózlány szagot fogott kopóként harap rá. *
- Akkor az lesz a legjobb, ha szólunk Taugnak, eltakarítjuk a maradék törmeléket, s hozzuk a csákányokat. -
* Gondolkodik hangosan az ork, várva a megjegyzéseket. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286