Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-13 14:48:54
Üzenet elküldve: 2015-02-13 14:48:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Khyr, majd a hazatérők, végül En//
*Ha az étket nem is, a lány legalább a ruhát elfogadja, bár ez sem állt neki rosszul, főleg a fedettség mértékéből adódóan. Talán megtarthatná ezt is munkaruhának... És a munka alatt nem feltétlen a kőhordásra gondol, viszont Taug ezt inkább megtartja magának. A következő kérdés jogos ugyan, de rossz felé tapogatózik a lány.*
- Akik már eljutottak ide, csak éppen rosszul döntöttek bizonyos helyzetekben, azok halnak meg, és az ő dolgaik is idekerülnek. Hogy a szekéren milyen ruha volt, azt nem tudom *vonja meg a vállát* A szakadékba meg olyanok mennek főleg, akiket én oda ledobok, miután a használható részeiket már kivettem. Aki meg útközben esik le, hát azt senki nem keresgéli, de... mégis ki jönne ide csak úgy? Aki meg itt lakik, az tudja, hogy veszélyes, és vigyáz. Ha leesnek, akkor fejbe vágom őket *jegyzi meg, és habár viccesnek tűnhet, egészen nyugodtan fejbe csapja a szétkenődött hullát is, Zaraunéval is csak azért nem csinálta meg, mert ő jól tette, hogy meghalt. Teret adott valami újnak, és valami nagynak.*
- Én sem *vonja meg újfent a vállát* De ha sok fűszert raksz rá, elnyomja az esetleges rossz ízeket. Felteszem a szakácsmesterség kicsit... összetettebb *aztán meg ki tudja, lehet olyan ez, mint valami mágia. A kívülállók csak azt látják, hogy valaki szavakat mormol, meg hadonászik, aztán a végeredmény láttán fogalmuk sincs, hogy csinálta. Végtére ilyen a ruhaszövés művészete is, na meg végső soron a főzés sem különbözik sokban tőle.*
- Azt megnézném *jegyzi meg, mikor a siklómozgásra terelődik a szó* Rendben, ezek akadnak, illetve kígyót majd szerzünk, akkor elkápráztathatsz *amire ugye igen kevés esély adódik. Aztán vannak még olyan apróságok is, mint Taug bemutatkozása, hát persze, nincs szükség rá, hogy hirdesse a történetét. A múlt nem számít, a jelen a fontos. Az újabb kérdésre pedig... hát mit is felelhetne, mint az igazat?*
- Jelenleg annyira nem, talán mindenkinek néhány személyes, de a világ egyelőre még nem tud a Kárhozottakról. Amíg nem rendelkezem egy ütőképes csapattal, aminek van egy vezetői rétege, amelyben megbízhatok, addig nem is fogjuk felhívni magunkra a figyelmet.
*Ekkor pedig beszállnak a reggelibe a távoli báránykák, akik láthatóan hazatértek, és jókedvűen, no meg energikusan, munkára készen... ja nem, ez csak két őrült. Azonban mikor Taug jobban szemügyre veszi őket, ami egyszerűbb úgy, hogy Nadae szájából már nem fröcsög a gyűlölködéssel együtt a nyál is, rájön, hogy ez biza valóban az a két nőstény, akit a barbár táborba küldött. És nagyon rossz a kedvük, bizonyára nem kellettek a törzsfőnek, még ágyasnak sem...*
- De hát a többi barbár közül igazán akadhatott volna valaki, talán kellően sok ital után, és majd behunyja a szemét, amíg veletek foglalkozik... *gondolkodik el hangosan. Hát ha már a barbároknak se kellenek, ott komoly gondok vannak. A külsejükkel lehet a baj? Vagy a személyiségük lenne ennyire visszataszító? Hogy fogja így belőlük valami előnyös házassággal hasznot hajtani? De komolyan, ez már több, mint borzalmas.*
- Szóval nem jött össze *itt persze nem a szövetségre gondol, hanem az előbbi gondolatmenetét pecsételte le* Jól van, úgyis terveztem egy látogatást tenni a toronynál. Egyedül méghozzá *teszi hozzá, ha nem lenne magától értetődő* Mellesleg nem értem a problémátokat, ha nem jött össze a dolog egy barbárral sem, akkor legközelebb próbálkozzatok jobban. Ez már igazán nem az én hibám, legközelebb kábítószert adjak, hogy rakjátok az italukba? Önállóság, kérem, egy kis önállóság *vonogatja a vállát, miközben feláll, hogy szemügyre vegye az új lányt. Mostanában talicskával hordják ide a nőket, és például Khyr is ezerszer emészthetőbb példány, mint az eddigiek voltak. Hiába, a javuló tendencia felbecsülhetetlen. Mivel pedig az előbb említett hölgy Nadaéval kezd beszélgetésbe, így zavartalanul leülhet beszélgetni az új lánnyal. Kicsit arrébb megy, hogy ne zavarjanak senkit (értendő ez úgy, hogy őket ne zavarja senki), és int a lánynak is, hogy jöjjön, és foglaljon helyet. Ha ez megtörténik, a lehető legjobb mondattal indítja meg a beszélgetést:*
- Na mesélj valamit magadról te is!
*Ha az étket nem is, a lány legalább a ruhát elfogadja, bár ez sem állt neki rosszul, főleg a fedettség mértékéből adódóan. Talán megtarthatná ezt is munkaruhának... És a munka alatt nem feltétlen a kőhordásra gondol, viszont Taug ezt inkább megtartja magának. A következő kérdés jogos ugyan, de rossz felé tapogatózik a lány.*
- Akik már eljutottak ide, csak éppen rosszul döntöttek bizonyos helyzetekben, azok halnak meg, és az ő dolgaik is idekerülnek. Hogy a szekéren milyen ruha volt, azt nem tudom *vonja meg a vállát* A szakadékba meg olyanok mennek főleg, akiket én oda ledobok, miután a használható részeiket már kivettem. Aki meg útközben esik le, hát azt senki nem keresgéli, de... mégis ki jönne ide csak úgy? Aki meg itt lakik, az tudja, hogy veszélyes, és vigyáz. Ha leesnek, akkor fejbe vágom őket *jegyzi meg, és habár viccesnek tűnhet, egészen nyugodtan fejbe csapja a szétkenődött hullát is, Zaraunéval is csak azért nem csinálta meg, mert ő jól tette, hogy meghalt. Teret adott valami újnak, és valami nagynak.*
- Én sem *vonja meg újfent a vállát* De ha sok fűszert raksz rá, elnyomja az esetleges rossz ízeket. Felteszem a szakácsmesterség kicsit... összetettebb *aztán meg ki tudja, lehet olyan ez, mint valami mágia. A kívülállók csak azt látják, hogy valaki szavakat mormol, meg hadonászik, aztán a végeredmény láttán fogalmuk sincs, hogy csinálta. Végtére ilyen a ruhaszövés művészete is, na meg végső soron a főzés sem különbözik sokban tőle.*
- Azt megnézném *jegyzi meg, mikor a siklómozgásra terelődik a szó* Rendben, ezek akadnak, illetve kígyót majd szerzünk, akkor elkápráztathatsz *amire ugye igen kevés esély adódik. Aztán vannak még olyan apróságok is, mint Taug bemutatkozása, hát persze, nincs szükség rá, hogy hirdesse a történetét. A múlt nem számít, a jelen a fontos. Az újabb kérdésre pedig... hát mit is felelhetne, mint az igazat?*
- Jelenleg annyira nem, talán mindenkinek néhány személyes, de a világ egyelőre még nem tud a Kárhozottakról. Amíg nem rendelkezem egy ütőképes csapattal, aminek van egy vezetői rétege, amelyben megbízhatok, addig nem is fogjuk felhívni magunkra a figyelmet.
*Ekkor pedig beszállnak a reggelibe a távoli báránykák, akik láthatóan hazatértek, és jókedvűen, no meg energikusan, munkára készen... ja nem, ez csak két őrült. Azonban mikor Taug jobban szemügyre veszi őket, ami egyszerűbb úgy, hogy Nadae szájából már nem fröcsög a gyűlölködéssel együtt a nyál is, rájön, hogy ez biza valóban az a két nőstény, akit a barbár táborba küldött. És nagyon rossz a kedvük, bizonyára nem kellettek a törzsfőnek, még ágyasnak sem...*
- De hát a többi barbár közül igazán akadhatott volna valaki, talán kellően sok ital után, és majd behunyja a szemét, amíg veletek foglalkozik... *gondolkodik el hangosan. Hát ha már a barbároknak se kellenek, ott komoly gondok vannak. A külsejükkel lehet a baj? Vagy a személyiségük lenne ennyire visszataszító? Hogy fogja így belőlük valami előnyös házassággal hasznot hajtani? De komolyan, ez már több, mint borzalmas.*
- Szóval nem jött össze *itt persze nem a szövetségre gondol, hanem az előbbi gondolatmenetét pecsételte le* Jól van, úgyis terveztem egy látogatást tenni a toronynál. Egyedül méghozzá *teszi hozzá, ha nem lenne magától értetődő* Mellesleg nem értem a problémátokat, ha nem jött össze a dolog egy barbárral sem, akkor legközelebb próbálkozzatok jobban. Ez már igazán nem az én hibám, legközelebb kábítószert adjak, hogy rakjátok az italukba? Önállóság, kérem, egy kis önállóság *vonogatja a vállát, miközben feláll, hogy szemügyre vegye az új lányt. Mostanában talicskával hordják ide a nőket, és például Khyr is ezerszer emészthetőbb példány, mint az eddigiek voltak. Hiába, a javuló tendencia felbecsülhetetlen. Mivel pedig az előbb említett hölgy Nadaéval kezd beszélgetésbe, így zavartalanul leülhet beszélgetni az új lánnyal. Kicsit arrébb megy, hogy ne zavarjanak senkit (értendő ez úgy, hogy őket ne zavarja senki), és int a lánynak is, hogy jöjjön, és foglaljon helyet. Ha ez megtörténik, a lehető legjobb mondattal indítja meg a beszélgetést:*
- Na mesélj valamit magadról te is!
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-12 10:00:13
Üzenet elküldve: 2015-02-12 10:00:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Nadae Eilwen //
*Kabátja nem lesz egy ideig, pedig rohadt hideg van. Kint is és a barlangban sincs sokkal kellemesebb. Lehetne rosszabb is, mondjuk, ha az északi hegyláncokon dobta volna ki a báró, csupaszon… zsebre tett kézzel, ahogy mondani szokták. Ez a vacak szakadt ing is az agyára megy. Szerencsére takarja azt, amit kell, és ezért nem lehet panasza.
Követi a kalózt a raktár helység felé. Mit tehetne, legalább az alkohol felmelegíti. Aztán az értágulás következtében csak még jobban elősegíti a kihűlést.*
~Mikor lettem én ilyen művelt?~
*Kérdezi magától, bár választ nem vár ár. Nem feltűnően örül a rumnak, még az a remegő hal is jobban esett melegen, mint ahogy most ez esni fog, de ezt csak az első korty előtt mondja, aztán már nincs probléma.*
- Bocs, Nadae. Csak tudod új hely, szokatlan, meg minden…
*Vonja meg a vállát. Reméli, hogy a stílusa miatt nem gondolja azt a nő, hogy nem gondolja komolyan. Őszintén beszél, egy kicsit fél. Teljesen természetes védekezési mechanizmus, hogy inkább nyírná ki őket egyesével és utána piálna, minthogy velük igyon. A fegyverét nem vették el és ez jó. Határozottan.
Ha majd lesz egy kis pénze a dologból, nem csak kabátot fog venni. Egy egész bőrszerkót kell beújítania, olyan kemény vértszerűt, ami lehetőleg nem nyikorog és elég rugalmas. Létezik ilyen? Ha nem marad az ing, meg a kabát. Elvégre nem akar harcos lenni, tolvaj sem, de ezt dobta a gép. Amit a legjobban nem akar az egy formás nyilacska a formás seggébe és valami kell, hogy megakadályozza.*
- Nem olyan éktelenül fontos az a kabát, csak tudod, megfagyok, és hosszútávon hasznosabb lenne.
*Azzal leül a földre hátát a falnak támasztva. Haja elég vastag ahhoz, hogy ne azonnal érezze a hideget a gerincében. Milyen jó is ilyen hosszú hajzat, milyen hasznos.*
*Kabátja nem lesz egy ideig, pedig rohadt hideg van. Kint is és a barlangban sincs sokkal kellemesebb. Lehetne rosszabb is, mondjuk, ha az északi hegyláncokon dobta volna ki a báró, csupaszon… zsebre tett kézzel, ahogy mondani szokták. Ez a vacak szakadt ing is az agyára megy. Szerencsére takarja azt, amit kell, és ezért nem lehet panasza.
Követi a kalózt a raktár helység felé. Mit tehetne, legalább az alkohol felmelegíti. Aztán az értágulás következtében csak még jobban elősegíti a kihűlést.*
~Mikor lettem én ilyen művelt?~
*Kérdezi magától, bár választ nem vár ár. Nem feltűnően örül a rumnak, még az a remegő hal is jobban esett melegen, mint ahogy most ez esni fog, de ezt csak az első korty előtt mondja, aztán már nincs probléma.*
- Bocs, Nadae. Csak tudod új hely, szokatlan, meg minden…
*Vonja meg a vállát. Reméli, hogy a stílusa miatt nem gondolja azt a nő, hogy nem gondolja komolyan. Őszintén beszél, egy kicsit fél. Teljesen természetes védekezési mechanizmus, hogy inkább nyírná ki őket egyesével és utána piálna, minthogy velük igyon. A fegyverét nem vették el és ez jó. Határozottan.
Ha majd lesz egy kis pénze a dologból, nem csak kabátot fog venni. Egy egész bőrszerkót kell beújítania, olyan kemény vértszerűt, ami lehetőleg nem nyikorog és elég rugalmas. Létezik ilyen? Ha nem marad az ing, meg a kabát. Elvégre nem akar harcos lenni, tolvaj sem, de ezt dobta a gép. Amit a legjobban nem akar az egy formás nyilacska a formás seggébe és valami kell, hogy megakadályozza.*
- Nem olyan éktelenül fontos az a kabát, csak tudod, megfagyok, és hosszútávon hasznosabb lenne.
*Azzal leül a földre hátát a falnak támasztva. Haja elég vastag ahhoz, hogy ne azonnal érezze a hideget a gerincében. Milyen jó is ilyen hosszú hajzat, milyen hasznos.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-12 08:29:01
Üzenet elküldve: 2015-02-12 08:29:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki?//
- Hogy vezérré? *Fordul vissza En felé, s egy pillanatra ábrándossá válik arca, majd hirtelen megrázza a fejét.* Előbb vállalnám, hogy végignyalom a Rumos padlóját, minthogy ezt a bandát én szedjem rendbe. *Kacsint egyet és lép tovább. Na persze Nadae nem hagyja, hogy a mélységi magától bemutatkozzon, de nem is gond, lesz még idejük csevegni. Legalább szusszan egy félmásodpercnyit, amire igen régóta nem volt idejük, az állandó mozgásban levés és persze a küldetésük miatt.* De attól még nyugodtan megfojthatom. *Vigyorodik el, s szavait úgy intézi, hogy Taug felé is eljusson, ha magához tér esetleg a transzból.
Amint Nadae mellé lép és kezébe nyújtja a papírt, elveszi, de mielőtt belenézne, szemöldökét felvonva, pimasz vigyorral néz rá.*
- Hát a szöszit elhagytad? *Választ igazából nem is vár, tesz néhány lépést oldalra és széthajtogatja a papírt, majd ajkára harapva szemlélgeti. Ugyan nem mond neki sokat, amit rajta lát, hiszen csak egy hajó van rajta, ugyanakkor a nő „Megszerezzük” mondata mégis elmosolyogtatja, szemei felcsillannak, s nagyot bólint Nadae felé, jelezvén, hogy természetesen, benne van a dologban. Közben üti meg a fejét Taran mondata. Csak szemét szegezi a másikra.*
- Ó, hát nélkülem már nem is boldogultok? *Vonogatja játékosan a szemöldökét, s közben összetekeri a papírt, így már testével is a másik felé fordul.* Van ám más, ami még annál is jobban áll a kezemben. *Teszi a kezét vigyorogva az oldalán függő szablyára, bár a köpeny takarja, de mégis csak kivehető, hogy valamiféle fegyver van alatta.* A rumosüveg! *Neveti el a dolgot, s nem is érti, miért nem azzal kezdte barlangba érkezésüket, hogy megcsapolja a kalózka titkos rumkészletét, talán már Nadae is rájött, hogy kár volt neki megmutatnia.
Azt persze még nem tudja, hogy Taran az ágyikóját szemelte ki magának éjszakára, bár lehet ezzel a férfi csak jól járt, a Vöröske igen csak határozottan ragaszkodik a dolgaihoz. Ha valamiről kijelenti, hogy az övé - s legyen az egy tárgy, vagy egy személy - hát akkor az bizony az övé, bár az is igaz, hogy megfelelő eszközökkel le lehet kenyerezni.* De örömmel látom, hogy nem borítottad lángokba a barlangot, míg távol voltunk. Ez plusz pont. *Kacsint újabbat. Ekkor viszont Nadae sipítozása csapja meg a fülét, amikor Taug felé indul. Ezt ő sem tudja kihagyni, sarkon fordulva követi a lányt, s ujját maga elé tartva rohamozza meg vezérüket.*
- Vannak rád szavak, csak éppen olyan cifrák, hogy meg sem próbálom kimondani. *Javítja ki a lányt. Csak azért nem fogja bántani Taugot, mert akkor nincs aki rendbe szedje ezt a csürhét, s ráadásul Kagan is találkozni akar vele.* Legközelebb, talán megemlíthetnéd nekünk, hogy mit írogatsz a leveledbe, megspóroltál volna nekünk vele néhány kellemetlen pillanatot. *Rázza a fejét ingerülten, a tábori emlékek hatására, majd lecsendesíti a hangját, s közelebb lép az elfhez.* A Thargodar vezér találkozni óhajt veled a mágus tornyánál, pontosan két hét múlva. Az kikötői őrségről mindent tudni akar, valamint néhány könnyen bevehető célpontra is kíváncsi. *Összegzi röviden tömören a végeredményt, remélhetőleg a férfi nem ütötte még ki magát a titkos szerrel, így talán eljut agyáig mondanivalója.* Csak minket vihetsz magaddal, különben ugrik az üzlet. Bár, teszem hozzá, nem tette külön kötelezővé, hogy mi is megjelenjünk... *Ejti meg félmondatban, amivel ki is fejezte óhaját, miszerint szívesen kihagyná az újabb találkozót, van más dolga is. Idefele jutott eszébe Bress, s, hogy talán felkereshetné a Kikötőben a bárdot. Kapcsolatai még jól jöhetnek nekik.
Kifújja magát és úgy lépdel vissza En felé, menetközben azonban nem tudja kikerülni Nadae és Khyr igen látványos egymás nyakába borulását. Gondosan végigméri a másik vöröst, de egyelőre nem szól hozzá, kicsit piszkálja a csőrét a gondolat, hogy őt kellett felhoznia az éjhajúnak.*
- Nos *Érkezik végül Enhez.* Hát ez lenne a barlang, kicsit szűkös, de mint láthatod már rajta vagyunk... izé, szóval a fiúk rajta vannak a bővítésen, mert, hogy UGYE dolgoznak rendesen! *A mondat végét már Taran és az ork fickó számára is jól hallhatóan mondja, persze nem siettetés, csak kicsit jól esik neki piszkálni a többieket.*
- Arra és arra vannak szobák *Mutogat nagyjából mindenfelé.* Ám, ahova belépvén egy koponyát találsz az ágyon, nos az már foglalt. *Kacsint egyet a nőnek, ma mindenkinek kijut belőle egy. Ekkor megcsapja a fülét a „Rum” szócska Nadae szájából. Hangosan elkezd krákogni a raktár felé igyekező Nadae számára, jelezvén, hogy ugyan, róla ne feledkezzen már el, s hozzon neki is egy üveggel, ha már úgyis ott jár.*
- Ha már itt végre itt van mindenki, akkor igyunk is, ne csak bámészkodjunk. *Vonja meg a vállát, s közben persze továbbra is várja Will válaszát.*
- Hogy vezérré? *Fordul vissza En felé, s egy pillanatra ábrándossá válik arca, majd hirtelen megrázza a fejét.* Előbb vállalnám, hogy végignyalom a Rumos padlóját, minthogy ezt a bandát én szedjem rendbe. *Kacsint egyet és lép tovább. Na persze Nadae nem hagyja, hogy a mélységi magától bemutatkozzon, de nem is gond, lesz még idejük csevegni. Legalább szusszan egy félmásodpercnyit, amire igen régóta nem volt idejük, az állandó mozgásban levés és persze a küldetésük miatt.* De attól még nyugodtan megfojthatom. *Vigyorodik el, s szavait úgy intézi, hogy Taug felé is eljusson, ha magához tér esetleg a transzból.
Amint Nadae mellé lép és kezébe nyújtja a papírt, elveszi, de mielőtt belenézne, szemöldökét felvonva, pimasz vigyorral néz rá.*
- Hát a szöszit elhagytad? *Választ igazából nem is vár, tesz néhány lépést oldalra és széthajtogatja a papírt, majd ajkára harapva szemlélgeti. Ugyan nem mond neki sokat, amit rajta lát, hiszen csak egy hajó van rajta, ugyanakkor a nő „Megszerezzük” mondata mégis elmosolyogtatja, szemei felcsillannak, s nagyot bólint Nadae felé, jelezvén, hogy természetesen, benne van a dologban. Közben üti meg a fejét Taran mondata. Csak szemét szegezi a másikra.*
- Ó, hát nélkülem már nem is boldogultok? *Vonogatja játékosan a szemöldökét, s közben összetekeri a papírt, így már testével is a másik felé fordul.* Van ám más, ami még annál is jobban áll a kezemben. *Teszi a kezét vigyorogva az oldalán függő szablyára, bár a köpeny takarja, de mégis csak kivehető, hogy valamiféle fegyver van alatta.* A rumosüveg! *Neveti el a dolgot, s nem is érti, miért nem azzal kezdte barlangba érkezésüket, hogy megcsapolja a kalózka titkos rumkészletét, talán már Nadae is rájött, hogy kár volt neki megmutatnia.
Azt persze még nem tudja, hogy Taran az ágyikóját szemelte ki magának éjszakára, bár lehet ezzel a férfi csak jól járt, a Vöröske igen csak határozottan ragaszkodik a dolgaihoz. Ha valamiről kijelenti, hogy az övé - s legyen az egy tárgy, vagy egy személy - hát akkor az bizony az övé, bár az is igaz, hogy megfelelő eszközökkel le lehet kenyerezni.* De örömmel látom, hogy nem borítottad lángokba a barlangot, míg távol voltunk. Ez plusz pont. *Kacsint újabbat. Ekkor viszont Nadae sipítozása csapja meg a fülét, amikor Taug felé indul. Ezt ő sem tudja kihagyni, sarkon fordulva követi a lányt, s ujját maga elé tartva rohamozza meg vezérüket.*
- Vannak rád szavak, csak éppen olyan cifrák, hogy meg sem próbálom kimondani. *Javítja ki a lányt. Csak azért nem fogja bántani Taugot, mert akkor nincs aki rendbe szedje ezt a csürhét, s ráadásul Kagan is találkozni akar vele.* Legközelebb, talán megemlíthetnéd nekünk, hogy mit írogatsz a leveledbe, megspóroltál volna nekünk vele néhány kellemetlen pillanatot. *Rázza a fejét ingerülten, a tábori emlékek hatására, majd lecsendesíti a hangját, s közelebb lép az elfhez.* A Thargodar vezér találkozni óhajt veled a mágus tornyánál, pontosan két hét múlva. Az kikötői őrségről mindent tudni akar, valamint néhány könnyen bevehető célpontra is kíváncsi. *Összegzi röviden tömören a végeredményt, remélhetőleg a férfi nem ütötte még ki magát a titkos szerrel, így talán eljut agyáig mondanivalója.* Csak minket vihetsz magaddal, különben ugrik az üzlet. Bár, teszem hozzá, nem tette külön kötelezővé, hogy mi is megjelenjünk... *Ejti meg félmondatban, amivel ki is fejezte óhaját, miszerint szívesen kihagyná az újabb találkozót, van más dolga is. Idefele jutott eszébe Bress, s, hogy talán felkereshetné a Kikötőben a bárdot. Kapcsolatai még jól jöhetnek nekik.
Kifújja magát és úgy lépdel vissza En felé, menetközben azonban nem tudja kikerülni Nadae és Khyr igen látványos egymás nyakába borulását. Gondosan végigméri a másik vöröst, de egyelőre nem szól hozzá, kicsit piszkálja a csőrét a gondolat, hogy őt kellett felhoznia az éjhajúnak.*
- Nos *Érkezik végül Enhez.* Hát ez lenne a barlang, kicsit szűkös, de mint láthatod már rajta vagyunk... izé, szóval a fiúk rajta vannak a bővítésen, mert, hogy UGYE dolgoznak rendesen! *A mondat végét már Taran és az ork fickó számára is jól hallhatóan mondja, persze nem siettetés, csak kicsit jól esik neki piszkálni a többieket.*
- Arra és arra vannak szobák *Mutogat nagyjából mindenfelé.* Ám, ahova belépvén egy koponyát találsz az ágyon, nos az már foglalt. *Kacsint egyet a nőnek, ma mindenkinek kijut belőle egy. Ekkor megcsapja a fülét a „Rum” szócska Nadae szájából. Hangosan elkezd krákogni a raktár felé igyekező Nadae számára, jelezvén, hogy ugyan, róla ne feledkezzen már el, s hozzon neki is egy üveggel, ha már úgyis ott jár.*
- Ha már itt végre itt van mindenki, akkor igyunk is, ne csak bámészkodjunk. *Vonja meg a vállát, s közben persze továbbra is várja Will válaszát.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-11 20:32:04
Üzenet elküldve: 2015-02-11 20:32:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Barlangbővítés + érkező madárkák//
*A szikla, amit kiásott, kellően nehéz. Néhány keresetlen gondolat is megkörnyékezi Tarant, amiben magát méltatja, hogy miért pont azt a böhöm nagy kavicsot kellett kipattintani a törmelékből, de azért nekifeszül újra a kőnek, ám másodikra sikerrel meg is mozdítják.*
~Harminc éves hát. Az fiatalnak számít, gondolom.~
*Beszélni nem igazán van kedve, épp eléggé elveszi az energiáját a munka oroszlán része. Körülbelül félúton járhatnak, mikor betoppan a kissé távolabb lévő bejáraton a vörös kalózlány. Érkezése kiváló ürügy arra, hogy egy kicsit megpihenjenek a sziklával.*
-Áh, Dynti! Nem segítesz? Meglepően jól állna a kezedben a csákány!
*Kacsint a nő felé, majd a kevésbé dekoratív ork felé fordul.*
-Ő az a kalózlány, akit emlegettem.
*Aki a rum szeretetével és bájaival mély nyomott hagyott Taranban és aki most rákacsintott. Valószínűleg nem tette volna, ha tudná, hogy az elmúlt éjjel az általa -koponyával- megjelölt barlangrészben tért nyugovóra a mágustanonc. Bár, az is igaz, hogy ez csak reggel tudatosult a férfiben. Ha már a különleges emberekről beszélünk, be is toppan a következő, Nadae. Ő már keményebb dió, aztán ott van őrült Taug maga, vagy az agyevő Mortar, aki teljesen őszintén mondva egy elmebeteg állat. Meg... Áh, hagyjuk. Lassan rádöbben, hogy a mellette ácsorgó ork boszorkánymester a legbarátságosabb lény a barlangban, persze csak a vörös kalóz után. Annak meg fene a gusztusát, hogy pont egy agyevőt csókolgat, mikor ott volna Taran is. A franc sem érti a nőket.*
-Üdv, újak!
*Köszön oda az érkezőknek, amit vélhetően teljes joggal tehet is, mert ő már igen régi motoros a Kárhozottak között. Tegnap érkezett.*
-Jól van, úgy látom, sürgetővé vált a munkánk. Ne is késlekedjünk!
*Szól oda a mellette ácsorgónak, majd újra nekifeszül a sziklának. Hosszú még az út a végső helyéig, ők pedig eleget pihentek.*
*A szikla, amit kiásott, kellően nehéz. Néhány keresetlen gondolat is megkörnyékezi Tarant, amiben magát méltatja, hogy miért pont azt a böhöm nagy kavicsot kellett kipattintani a törmelékből, de azért nekifeszül újra a kőnek, ám másodikra sikerrel meg is mozdítják.*
~Harminc éves hát. Az fiatalnak számít, gondolom.~
*Beszélni nem igazán van kedve, épp eléggé elveszi az energiáját a munka oroszlán része. Körülbelül félúton járhatnak, mikor betoppan a kissé távolabb lévő bejáraton a vörös kalózlány. Érkezése kiváló ürügy arra, hogy egy kicsit megpihenjenek a sziklával.*
-Áh, Dynti! Nem segítesz? Meglepően jól állna a kezedben a csákány!
*Kacsint a nő felé, majd a kevésbé dekoratív ork felé fordul.*
-Ő az a kalózlány, akit emlegettem.
*Aki a rum szeretetével és bájaival mély nyomott hagyott Taranban és aki most rákacsintott. Valószínűleg nem tette volna, ha tudná, hogy az elmúlt éjjel az általa -koponyával- megjelölt barlangrészben tért nyugovóra a mágustanonc. Bár, az is igaz, hogy ez csak reggel tudatosult a férfiben. Ha már a különleges emberekről beszélünk, be is toppan a következő, Nadae. Ő már keményebb dió, aztán ott van őrült Taug maga, vagy az agyevő Mortar, aki teljesen őszintén mondva egy elmebeteg állat. Meg... Áh, hagyjuk. Lassan rádöbben, hogy a mellette ácsorgó ork boszorkánymester a legbarátságosabb lény a barlangban, persze csak a vörös kalóz után. Annak meg fene a gusztusát, hogy pont egy agyevőt csókolgat, mikor ott volna Taran is. A franc sem érti a nőket.*
-Üdv, újak!
*Köszön oda az érkezőknek, amit vélhetően teljes joggal tehet is, mert ő már igen régi motoros a Kárhozottak között. Tegnap érkezett.*
-Jól van, úgy látom, sürgetővé vált a munkánk. Ne is késlekedjünk!
*Szól oda a mellette ácsorgónak, majd újra nekifeszül a sziklának. Hosszú még az út a végső helyéig, ők pedig eleget pihentek.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-11 20:24:00
Üzenet elküldve: 2015-02-11 20:24:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Khyr Kreantis//
*Nem idővesztegetésről van szó, nem ezért marasztalná a lányt. Hanem mert egyelőre nem tudja, ki van itt egyáltalán, s kit tudna leküldeni vele. Nem tudja, hogy merre található a Varjas fickó, vagyis de. Lent a Rumosba, érte talán le is küldethet. Vagy hozzá mennek le, a munkával együtt. Egy fickóval látta, nem tudja, hogy most őt is idehozná, avagy csak meg akart szabadulni az itteni légkörtől. Azt sem tudja, hogy egyáltalán a Varjas itt maradt-e vagy sem. Nem beszélve arról, hogy szemlátomást az Őrültbe fagyott nem csak a szó, hanem egész lénye is. Kicsit feltápászkodva kezeit meglengeti az elf szemei előtt, de se nem lát, se nem hall. Nagyot sóhajt.*
~Biztos megint a „szellemek”. Nem kellene annyit szívnia. Bár, néha én is kipróbálnám.~
*A kérésre akaratlanul is szemöldöke a magasba szökken.*
- Bőrkabátot? *Látványosan körülnéz a barlangba, s akaratlanul is hangos kacagásba tör ki. A térben a falakról visszacsapódik hangja, betöltve az egész teret.* - Mint láthatod, nincs olyanunk. Mindenki maga gondoskodik ruhájáról, személyes holmijáról. De! Van rum! Tényleg a rum! Gyere utánam!
*Reméli, hogy a másodszámú Vöröske – lassan rá is rá kéne aggatni valamilyen jelzőt, amivel megkülönbözteti a többitől és még könnyen az eszébe is jut. A neve túl bonyolult, örült ha a Fejesnek el tudta mondani. Hasonló nyelvtörésre nem hajlandó még egyszer. Elindul a raktár felé, hatalmas léptekkel.
Megérkezvén a helyre, látja, hogy bizony a készlet leapadt. Ajkainak sarka lebiggyed, halk szipogás is hallható felőle. Ételük már alig, az a farkas van csak. Sose evett farkas húst, de hát ami nem késik… Akkor ezért is le kell majd valakit küldeni a kikötőbe. Úgy emlékszik, hogy Bongyorka mesélt neki, hogy számtalanszor kijárt halait árulni. Ismeri a kereskedőket, szót is ért velük. Ő csak az éjszakai kofákat ismeri, s velük is csak néhány verőlegénnyel a háta mögött tudott szót érteni.
Viszont ott van még a rum! Láthatóan senki sem ivott belőle, ezért áldja is a barlangiakat. A hordóhoz lépve, rögtön meg is csapolja azt, az üres üvegébe. Hatalmas kortyot iszik belőle. Napok óta nem ivott drága nedűjéből, s mintha újjászületett volna. Nagy, jóleső sóhajtást hallat, majd a lány felé fordul, feltéve ha követte a raktárba. Ha nem, akkor bosszankodva megy vissza, rummal teli üveggel a kezében.*
- Meglehet, hogy te nem vagy fáradt, én már két napja nem aludtam. Előtte meg, áh… *Legyint inkább.* - Mint láthatod, nagyszerű főnökünk transzba esett, így szükségem van egy kis időre, amíg átgondolom a dolgokat. *Ül le, az egyik szikladarabra, amit eddig is ülőalkalmatosságnak használt. Addig is, amíg agyának hátsó zuga kitalálja, mi hogy lenne jó, társalgást próbál kezdeményezni a lánnyal.
Sokszor nincs kedve a szárazföldi lényekkel foglalkozni, beszélgetni, sőt, leginkább hajója visszaszerzéséig maradna itt. Mégis valamiféle felelősség irántuk kezd kialakulni, s ha már itt van mellettük egy másik tolvaj, nem kellene csak úgy elhajtani. Sok ember fordult itt meg az utóbbi időben, akik csak megnézték a helyet, majd tovább is álltak, nem akarván itt maradni nem volt rá indokuk. Ezen sokat gondolkozott már.*
~Nekem mi az indokom?~
*De csak fejét rázza meg minden egyes alkalomkor. Nem akar ebbe mélyebben belegondolni, mert akkor a komolyabb problémáival is foglalkozni kéne. Azok pedig olyan jól elvannak szobájának sarkában.*
- Hol hagytad el a kabátod, ha ennyire fontos volt neked? A Kikötőben tudsz szerezni. Van egy ócskás bolt, mindent árul az öreg, ha akarod, hivatkozz rám, bármit odaad neked onnantól kezdve. *Ajánlja fel a nőnek a lehetőséget.
A sürgetésre nem reagál. Ha indulni akar a lány, nem akadályozza meg, de a részleteket nem mondta még meg, s egyelőre nem is szándékozik. Vagyis vagy megy, vagy marad, csak rajta áll. Érzi, hogy a fáradtság kezdi elhomályosítani, de nem enged még az érzésnek. Tényleg le kell küldeni pár embert több dologért is. Közben sandán a barlangászok felé tekint. Ha megnyitják az utat, akkor mihamarabb indulna is. Érzi, tudja, hogy a barlang végén találja meg Fáraó Átkát.*
- Ha egyelőre elfogadod, akkor ülj le. A Hópihe hajú fog veled menni. Adj neki is egy kis időt, amíg összeszedi magát. Lent majd megkerestek két fickót először.
*Nem idővesztegetésről van szó, nem ezért marasztalná a lányt. Hanem mert egyelőre nem tudja, ki van itt egyáltalán, s kit tudna leküldeni vele. Nem tudja, hogy merre található a Varjas fickó, vagyis de. Lent a Rumosba, érte talán le is küldethet. Vagy hozzá mennek le, a munkával együtt. Egy fickóval látta, nem tudja, hogy most őt is idehozná, avagy csak meg akart szabadulni az itteni légkörtől. Azt sem tudja, hogy egyáltalán a Varjas itt maradt-e vagy sem. Nem beszélve arról, hogy szemlátomást az Őrültbe fagyott nem csak a szó, hanem egész lénye is. Kicsit feltápászkodva kezeit meglengeti az elf szemei előtt, de se nem lát, se nem hall. Nagyot sóhajt.*
~Biztos megint a „szellemek”. Nem kellene annyit szívnia. Bár, néha én is kipróbálnám.~
*A kérésre akaratlanul is szemöldöke a magasba szökken.*
- Bőrkabátot? *Látványosan körülnéz a barlangba, s akaratlanul is hangos kacagásba tör ki. A térben a falakról visszacsapódik hangja, betöltve az egész teret.* - Mint láthatod, nincs olyanunk. Mindenki maga gondoskodik ruhájáról, személyes holmijáról. De! Van rum! Tényleg a rum! Gyere utánam!
*Reméli, hogy a másodszámú Vöröske – lassan rá is rá kéne aggatni valamilyen jelzőt, amivel megkülönbözteti a többitől és még könnyen az eszébe is jut. A neve túl bonyolult, örült ha a Fejesnek el tudta mondani. Hasonló nyelvtörésre nem hajlandó még egyszer. Elindul a raktár felé, hatalmas léptekkel.
Megérkezvén a helyre, látja, hogy bizony a készlet leapadt. Ajkainak sarka lebiggyed, halk szipogás is hallható felőle. Ételük már alig, az a farkas van csak. Sose evett farkas húst, de hát ami nem késik… Akkor ezért is le kell majd valakit küldeni a kikötőbe. Úgy emlékszik, hogy Bongyorka mesélt neki, hogy számtalanszor kijárt halait árulni. Ismeri a kereskedőket, szót is ért velük. Ő csak az éjszakai kofákat ismeri, s velük is csak néhány verőlegénnyel a háta mögött tudott szót érteni.
Viszont ott van még a rum! Láthatóan senki sem ivott belőle, ezért áldja is a barlangiakat. A hordóhoz lépve, rögtön meg is csapolja azt, az üres üvegébe. Hatalmas kortyot iszik belőle. Napok óta nem ivott drága nedűjéből, s mintha újjászületett volna. Nagy, jóleső sóhajtást hallat, majd a lány felé fordul, feltéve ha követte a raktárba. Ha nem, akkor bosszankodva megy vissza, rummal teli üveggel a kezében.*
- Meglehet, hogy te nem vagy fáradt, én már két napja nem aludtam. Előtte meg, áh… *Legyint inkább.* - Mint láthatod, nagyszerű főnökünk transzba esett, így szükségem van egy kis időre, amíg átgondolom a dolgokat. *Ül le, az egyik szikladarabra, amit eddig is ülőalkalmatosságnak használt. Addig is, amíg agyának hátsó zuga kitalálja, mi hogy lenne jó, társalgást próbál kezdeményezni a lánnyal.
Sokszor nincs kedve a szárazföldi lényekkel foglalkozni, beszélgetni, sőt, leginkább hajója visszaszerzéséig maradna itt. Mégis valamiféle felelősség irántuk kezd kialakulni, s ha már itt van mellettük egy másik tolvaj, nem kellene csak úgy elhajtani. Sok ember fordult itt meg az utóbbi időben, akik csak megnézték a helyet, majd tovább is álltak, nem akarván itt maradni nem volt rá indokuk. Ezen sokat gondolkozott már.*
~Nekem mi az indokom?~
*De csak fejét rázza meg minden egyes alkalomkor. Nem akar ebbe mélyebben belegondolni, mert akkor a komolyabb problémáival is foglalkozni kéne. Azok pedig olyan jól elvannak szobájának sarkában.*
- Hol hagytad el a kabátod, ha ennyire fontos volt neked? A Kikötőben tudsz szerezni. Van egy ócskás bolt, mindent árul az öreg, ha akarod, hivatkozz rám, bármit odaad neked onnantól kezdve. *Ajánlja fel a nőnek a lehetőséget.
A sürgetésre nem reagál. Ha indulni akar a lány, nem akadályozza meg, de a részleteket nem mondta még meg, s egyelőre nem is szándékozik. Vagyis vagy megy, vagy marad, csak rajta áll. Érzi, hogy a fáradtság kezdi elhomályosítani, de nem enged még az érzésnek. Tényleg le kell küldeni pár embert több dologért is. Közben sandán a barlangászok felé tekint. Ha megnyitják az utat, akkor mihamarabb indulna is. Érzi, tudja, hogy a barlang végén találja meg Fáraó Átkát.*
- Ha egyelőre elfogadod, akkor ülj le. A Hópihe hajú fog veled menni. Adj neki is egy kis időt, amíg összeszedi magát. Lent majd megkerestek két fickót először.
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-11 16:22:10
Üzenet elküldve: 2015-02-11 16:22:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Nadae Eilwen //
*Azok az átkozott megbízók. Elsősorban azokat a férfiakat hibáztatja, akiket Arthenior felé jövet ismert meg és üzletelt velük. Naiv volt, azt hitte egy átkozott csuklya és egy nevetséges álnév elég lesz ahhoz, hogy inkognitóban maradjon. Ostobaság volt. Bárcsak ne rohant volna olyan esztelenül a pénz után, bárcsak megelégedett volna a saját magának szerzett zsákmánnyal. Már késő ostobaságokon rágódni. Nincs nagy baj, csak még hozzá kell szoknia a csapatmunkához, úgy, mint régen.
Nem akarja vesztegetni sem a saját sem a többiek ideét. Nem örül neki, hogy Nadae valakit mellé akar tenni, de ha már így kell lennie, hát legyen, csak azt reméli, nem kell megint a fekete hajúval mennie, annál a fickónál kevés idegesítőbb dolgot tud elképzelni, az örökös egykedvűsége borzasztó. Nem örülne továbbá sem a gyereknek, sem a sötét bőrű nőnek, ahogy az elfnek sem, bár kétli, hogy az tartana vele. Ott van még az a másik kettő, az ork és a rövidebb fekete hajú, meg kéne tanulnia a neveket, mert ez így elég kiábrándító. Aztán már csak a vörös és az előtte álló bar… Nadae maradt. Egyik választás sem túlboldogító. Vannak még vajon? Mennyi patkányt rejthet még ez a barlang?
A lány a munka lényegi részére tér, ez már jobb, kellemesebb téma. Árnyakként követni néhány fafejű, idiótát? Gyerekjáték. Persze nem esik abba a hibába, hogy alábecsülje az őröket, mindég körül tekintő. Másrészről ezeknél a városi gyalogságoknál bevethet néhány primitívebb módszert, elsősorban az elterelést, figyelemelvonást, ártalmatlanítást. Tehát olyan praktikákat, amiket tapasztaltabb ellen már jól ismer, de ezek… nagyrészt részeg, unott pofák.*
- Ahogy mondod, csak nemrég jöttem, de nem akarom vesztegetni az időt, nem vagyok éhes, sem álmos. Csak vágj hozzám egy bőrkabátot és rendben vagyunk. Sajnos az előzőt elhagytam.
*Szavai őszinték. A Báróval töltött időről nem emlékszik sok mindenre, hogy mennyi idő telt el, hogy pontosan mi történt ott és az azután történtek is homályosak, hála égnek. Ahogy az is mikor szakadt le róla az a kabát, amit annyira szeretett. Élete része volt már, s milyen jó anyag. Siratja is egy kicsit, de a leglényegesebbek nem veszetek el. Az egyik, bakancsa szárában pihenő csont tőr, ami drága, de sokszor haszontalan, csak azért nem szabadult meg tőle még, mert családi örökség. Lenyúlta apjától, amikor meglépett. A másik, az övén lógó hosszútőr, melyet jobb szeret a kabátja alatt hordani, de jelenleg még az ing is cafatokban van rajta.*
- Ha nem tartotok, szerzek a kikötőből.
*Összefonja karjait a mellkasán. Nem akarja feltűnően érzékeltetni a nővel, hogy a lehető legkevesebb időt szándékozik a barlang falai között tölteni. Nem erre megy ki a játék, szolgálatukra áll, amíg pénzt hoz a meló neki is, de jobb, ha az elején megegyeznek, hogy munkát keres nem barátokat. Remélte, hogy Taug is arra fog kilyukadni a végén, a kígyós téma után, hogy felajánl egy munkát és isten véle.*
- Indulnék amilyen hamar csak lehetőség van rá.
*Hangja nyugodt, még egy mosoly is kiül az arcára a lány nevetése után. Nem rögtön akar ő meggazdagodni, nem is akar túl gazdag lenni, még a végén feltűnő lenne.*
- Szép is lenne, ha oly könnyű lenne, van, akinek tehetsége van hozzá, van, aki bele születik, az összes többi olyan, mint én. A szállásotokat egyelőre elfogadom.
*Talán nem lopja be magát a lány szívébe, ezzel a hozzáállással, talán egyikük szívébe sem, de az is lehet, hogy ha egyszer összecsiszolódnak, akkor pizsi bulikat fognak tartani és párnákkal püfölik majd egymást.*
*Azok az átkozott megbízók. Elsősorban azokat a férfiakat hibáztatja, akiket Arthenior felé jövet ismert meg és üzletelt velük. Naiv volt, azt hitte egy átkozott csuklya és egy nevetséges álnév elég lesz ahhoz, hogy inkognitóban maradjon. Ostobaság volt. Bárcsak ne rohant volna olyan esztelenül a pénz után, bárcsak megelégedett volna a saját magának szerzett zsákmánnyal. Már késő ostobaságokon rágódni. Nincs nagy baj, csak még hozzá kell szoknia a csapatmunkához, úgy, mint régen.
Nem akarja vesztegetni sem a saját sem a többiek ideét. Nem örül neki, hogy Nadae valakit mellé akar tenni, de ha már így kell lennie, hát legyen, csak azt reméli, nem kell megint a fekete hajúval mennie, annál a fickónál kevés idegesítőbb dolgot tud elképzelni, az örökös egykedvűsége borzasztó. Nem örülne továbbá sem a gyereknek, sem a sötét bőrű nőnek, ahogy az elfnek sem, bár kétli, hogy az tartana vele. Ott van még az a másik kettő, az ork és a rövidebb fekete hajú, meg kéne tanulnia a neveket, mert ez így elég kiábrándító. Aztán már csak a vörös és az előtte álló bar… Nadae maradt. Egyik választás sem túlboldogító. Vannak még vajon? Mennyi patkányt rejthet még ez a barlang?
A lány a munka lényegi részére tér, ez már jobb, kellemesebb téma. Árnyakként követni néhány fafejű, idiótát? Gyerekjáték. Persze nem esik abba a hibába, hogy alábecsülje az őröket, mindég körül tekintő. Másrészről ezeknél a városi gyalogságoknál bevethet néhány primitívebb módszert, elsősorban az elterelést, figyelemelvonást, ártalmatlanítást. Tehát olyan praktikákat, amiket tapasztaltabb ellen már jól ismer, de ezek… nagyrészt részeg, unott pofák.*
- Ahogy mondod, csak nemrég jöttem, de nem akarom vesztegetni az időt, nem vagyok éhes, sem álmos. Csak vágj hozzám egy bőrkabátot és rendben vagyunk. Sajnos az előzőt elhagytam.
*Szavai őszinték. A Báróval töltött időről nem emlékszik sok mindenre, hogy mennyi idő telt el, hogy pontosan mi történt ott és az azután történtek is homályosak, hála égnek. Ahogy az is mikor szakadt le róla az a kabát, amit annyira szeretett. Élete része volt már, s milyen jó anyag. Siratja is egy kicsit, de a leglényegesebbek nem veszetek el. Az egyik, bakancsa szárában pihenő csont tőr, ami drága, de sokszor haszontalan, csak azért nem szabadult meg tőle még, mert családi örökség. Lenyúlta apjától, amikor meglépett. A másik, az övén lógó hosszútőr, melyet jobb szeret a kabátja alatt hordani, de jelenleg még az ing is cafatokban van rajta.*
- Ha nem tartotok, szerzek a kikötőből.
*Összefonja karjait a mellkasán. Nem akarja feltűnően érzékeltetni a nővel, hogy a lehető legkevesebb időt szándékozik a barlang falai között tölteni. Nem erre megy ki a játék, szolgálatukra áll, amíg pénzt hoz a meló neki is, de jobb, ha az elején megegyeznek, hogy munkát keres nem barátokat. Remélte, hogy Taug is arra fog kilyukadni a végén, a kígyós téma után, hogy felajánl egy munkát és isten véle.*
- Indulnék amilyen hamar csak lehetőség van rá.
*Hangja nyugodt, még egy mosoly is kiül az arcára a lány nevetése után. Nem rögtön akar ő meggazdagodni, nem is akar túl gazdag lenni, még a végén feltűnő lenne.*
- Szép is lenne, ha oly könnyű lenne, van, akinek tehetsége van hozzá, van, aki bele születik, az összes többi olyan, mint én. A szállásotokat egyelőre elfogadom.
*Talán nem lopja be magát a lány szívébe, ezzel a hozzáállással, talán egyikük szívébe sem, de az is lehet, hogy ha egyszer összecsiszolódnak, akkor pizsi bulikat fognak tartani és párnákkal püfölik majd egymást.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-11 15:28:49
Üzenet elküldve: 2015-02-11 15:28:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Khyr Kreantis//
*Az újabb vöröskés hajú lány hasonlóan fogadja, mint ő. Ettől kicsit megretten, s néhány tétova lépést tesz hátra. Egészen a Nyurgáig, amikor is neki ütközik. Ettől csak még jobban megijed, s egy halk sikollyal ugrik meg, kezét maga elé teszi, védekezés, vagy épp támadás végett. Nem tudja hova került újra, meg mi ez a hely, de biztos, hogy rossz helyen jár.
Bár ilyen egyszerű volna, hogy elveszti emlékezetét, de sajnos pontosan tudja hol van és mit keres itt. Apró, kósza pillantást vet az elsőszámú Vöröske irányába, hogy vajon az mit reagál a kezébe adott fecnire. Ám szürkéit gyanúsan visszaemeli a másodszámú Vöröskére.*
~Túl sok a vörös. Miért ilyen sok a vörös?~
- Nadae. *Mutatkozik be röviden és kurtán, csakhogy ne a kalózlány kifejezést használja. Valamiért deklarálónak tartja a kifejezést. Kalóz ő, úgy mint a többi férfi. Nincs szüksége, hogy megkülönböztetésül még a lány – ráadásul a lány! – jelzőt is odategyék.
Kedélye hamar lecsillapodik, s feltűnik, hogy csak bohókás hangulatában van a másik. De nem zavartatja magát, és inkább szóáradatot zúdít a másodszámú Vöröskére. Látszik, hogy sok mindent nem ért a lány. Nagyot sóhajtva inti le a lányt, hogy egyszerre csak egyet kérdezzen.*
- Már miért ne örülnél? Jobb lenne, ha a kikötői kalodába lennél bezárva tolvajkodásért? Ne lepődj meg, hogy ismerlek. Az alvilágiak mindig tisztában vannak társaikkal. Vagyis egy részük tisztában van, mint én is. Tudnunk kell ki a konkurencia, s hogy az mennyire is jártas az ilyen dolgokban. *Kacsint a lányra.* - Amúgy is, a megbízóid csak jókat ajnároztak rólad, néhány pohár rumocska után. Az ilyen fickókat könnyen ki lehet faggatni. *Vonogatja meg vállait.
Mindenesetre megérti a lányt. Ő neki sem sok kedve van itt lenni, inkább szelné a habokat, drága hajóján, a tengereken. De a hajóját eljátszották, a tulajdonára nem engedik vissza, legfeljebb vér és könyörgés árán. Neki viszont megmaradt a büszkesége, és egy senkiházinak nem fog könyörögni. Az emlékek hatására kezei ökölbe szorulnak. Igyekszik leplezni hirtelen rátörő dühét.*
- Nem kell értened, lényeg, hogy itt vagy és szükségünk van rád. És ha már munkát mondasz, lenne is itt valami! *Pattan ki agyából egy gondolat. A táboriaknak úgyis kell az információ, s ki tudná jobban ezt megszerezni, mint tolvajtársa? Persze nem egyedül, majd megy még néhány emberrel.* - Lenne itt egy dolog, persze nem egyedül végeznéd. Mi sem bízunk senkiben, és mivel senki sem bízik senkiben, mindenki gyanakvó, s így lehet a legjobb munkát elvégezni. De nem is ez a lényeg, *Legyint, könnyedén kezével, majd testsúlyát az egyik lábára helyezvén, teszi csípőre szabad kezét.* - Ki kéne, kémleli a kikötői őrséget. Nem árt, ha tudjuk mennyien vannak, hol vannak, egy időben. Ha balhé van, milyen gyorsan lehetne mozgósítani a tartalékot, gondolom ez nem nehéz munka lehet neked. Persze nem most rögtön kell indulnod, feltételezem csak nemrég értetek vissza. *Tekint körbe a terembe. Szürkéivel a Fejest keresi, de egyelőre nem találja. Inkább a jelenlévőket veszi szemügyre, hogy kivel is mehetne le a lány a Kikötőbe.* - Persze cserébe védelmet, szállást és ételt biztosítunk. Egyelőre. Később jöhetnek a zsákmányok is, de ne akarjon egyből az ember meggazdagodni, nem? *Kacsint még egyet, miközben elneveti magát. Más vágya sincs, csak hogy egy halom arany fölött gubbasszon és mérhetetlen boldogság árassza el testét.*
*Az újabb vöröskés hajú lány hasonlóan fogadja, mint ő. Ettől kicsit megretten, s néhány tétova lépést tesz hátra. Egészen a Nyurgáig, amikor is neki ütközik. Ettől csak még jobban megijed, s egy halk sikollyal ugrik meg, kezét maga elé teszi, védekezés, vagy épp támadás végett. Nem tudja hova került újra, meg mi ez a hely, de biztos, hogy rossz helyen jár.
Bár ilyen egyszerű volna, hogy elveszti emlékezetét, de sajnos pontosan tudja hol van és mit keres itt. Apró, kósza pillantást vet az elsőszámú Vöröske irányába, hogy vajon az mit reagál a kezébe adott fecnire. Ám szürkéit gyanúsan visszaemeli a másodszámú Vöröskére.*
~Túl sok a vörös. Miért ilyen sok a vörös?~
- Nadae. *Mutatkozik be röviden és kurtán, csakhogy ne a kalózlány kifejezést használja. Valamiért deklarálónak tartja a kifejezést. Kalóz ő, úgy mint a többi férfi. Nincs szüksége, hogy megkülönböztetésül még a lány – ráadásul a lány! – jelzőt is odategyék.
Kedélye hamar lecsillapodik, s feltűnik, hogy csak bohókás hangulatában van a másik. De nem zavartatja magát, és inkább szóáradatot zúdít a másodszámú Vöröskére. Látszik, hogy sok mindent nem ért a lány. Nagyot sóhajtva inti le a lányt, hogy egyszerre csak egyet kérdezzen.*
- Már miért ne örülnél? Jobb lenne, ha a kikötői kalodába lennél bezárva tolvajkodásért? Ne lepődj meg, hogy ismerlek. Az alvilágiak mindig tisztában vannak társaikkal. Vagyis egy részük tisztában van, mint én is. Tudnunk kell ki a konkurencia, s hogy az mennyire is jártas az ilyen dolgokban. *Kacsint a lányra.* - Amúgy is, a megbízóid csak jókat ajnároztak rólad, néhány pohár rumocska után. Az ilyen fickókat könnyen ki lehet faggatni. *Vonogatja meg vállait.
Mindenesetre megérti a lányt. Ő neki sem sok kedve van itt lenni, inkább szelné a habokat, drága hajóján, a tengereken. De a hajóját eljátszották, a tulajdonára nem engedik vissza, legfeljebb vér és könyörgés árán. Neki viszont megmaradt a büszkesége, és egy senkiházinak nem fog könyörögni. Az emlékek hatására kezei ökölbe szorulnak. Igyekszik leplezni hirtelen rátörő dühét.*
- Nem kell értened, lényeg, hogy itt vagy és szükségünk van rád. És ha már munkát mondasz, lenne is itt valami! *Pattan ki agyából egy gondolat. A táboriaknak úgyis kell az információ, s ki tudná jobban ezt megszerezni, mint tolvajtársa? Persze nem egyedül, majd megy még néhány emberrel.* - Lenne itt egy dolog, persze nem egyedül végeznéd. Mi sem bízunk senkiben, és mivel senki sem bízik senkiben, mindenki gyanakvó, s így lehet a legjobb munkát elvégezni. De nem is ez a lényeg, *Legyint, könnyedén kezével, majd testsúlyát az egyik lábára helyezvén, teszi csípőre szabad kezét.* - Ki kéne, kémleli a kikötői őrséget. Nem árt, ha tudjuk mennyien vannak, hol vannak, egy időben. Ha balhé van, milyen gyorsan lehetne mozgósítani a tartalékot, gondolom ez nem nehéz munka lehet neked. Persze nem most rögtön kell indulnod, feltételezem csak nemrég értetek vissza. *Tekint körbe a terembe. Szürkéivel a Fejest keresi, de egyelőre nem találja. Inkább a jelenlévőket veszi szemügyre, hogy kivel is mehetne le a lány a Kikötőbe.* - Persze cserébe védelmet, szállást és ételt biztosítunk. Egyelőre. Később jöhetnek a zsákmányok is, de ne akarjon egyből az ember meggazdagodni, nem? *Kacsint még egyet, miközben elneveti magát. Más vágya sincs, csak hogy egy halom arany fölött gubbasszon és mérhetetlen boldogság árassza el testét.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-11 14:08:23
Üzenet elküldve: 2015-02-11 14:08:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*Miközben azon tűnődik, mit csinálnak az elfek majd 250 évig ebben a világban, egy egész csapat rongyol be a barlang száján. Három nő legalább, de lehet, hogy a negyedik alak most szuszakolja át magát a résen. Figyelmét a jövevények felé fordítja, keresztbe tett lábait kioldja, és lazább testhelyzetet vesz fel. A vörös nő hallatja hangját és bemutat egy lányt, valami fehér hajú, félvér szerzet lehet, csak úgy ránézésre. Olybá tűnik, hogy a neve egyetlen betűből áll, ahogy a vörös bemutatja: N, vagy talán En?
A következő egy barnahajú tetovált bige. Azok ketten, a vörös, meg a barna hosszabb ideje ismerhetik egymást, mint a fehérhajú, ahogy Khyr megfigyeli viselkedésüket. Ez a munka ártalma, hogy akaratlanul is mindent megfigyel, kinézetet, viselkedést, szavakat, testbeszédet. Közben kezdi magát kényelmetlenül érezni, nem szereti a nagy csődületet. Egy-két létforma még elmegy, de ez már így egyszerre elég sok. Mindenesetre kedélyes társaság.
Ekkor jön oda hozzá a kalóznak kinéző hölgy és Khyr meglepetésére úgy köszönti, mintha ezer éve barátok lennének. Erre a lány elmosolyodik, és hasonló képen válaszol a barna hajúnak. Felpattan a helyéről, karjait magasba emeli és ő is sikollyal köszönti.*
- Kalóz lány, akit soha életemben nem láttam!
*Ő is összecsapja a kezét néhányszor, majd abba hagyva a bolondozást, figyeli a lány mondandóját. Néhány szó nem világos. Még mindég nem tudja, ki az a Varjúlátó, akit a fiú emlegetett, és most már azt sem tudja ki az a Fejes, bár sejti, hogy az a fura fekete hajú nyikhaj lehet, akivel a Rókalyukban találkozott. A bárós történet után. Még mindég hányingere van attól a sós tengervíztől, amit nyelt, iszappal keveredve.
A lány mond valami elég aggaszót. Történetet? Rengeteget? Róla? Ez elég aggasztó, főleg, hogy tolvaj. A tolvajoknak nem kellene hírnévre szert tenni, azok a politikusok, de az megint más történet.*
- Szóval… már megbocsájts, de mi? Persze, eddig sem voltam biztos benne, hogy én örülök, hogy itt vagyok, most meg már végképp nem tudom, hogy örüljek e. Ha már ekkora népszerűségre tettem szert…
*… jobb lenne felszívódni, gondolná. Mondhatni ez egyfajta udvariaskodás, hogy nem mondja ki egy az egybe, hogy azt gondolja, nem akar drúg lenni egy ilyen szervezetben. Most viszont már késő visszakozni, egyszerűbb lett volna lelökni a fekete hajút a szikláról és elkotródni. Abban nem lett volna köszönet, pláne ha tényleg úgy van, ahogy a fekete mondta. Ezeknek megvan az eszközük, hogy megfigyeljék az embert és félő, ha a kis védencüket kinyírja, akkor őt is könnyű szerrel elintézik. Te jó ég. Mehetne egy másik városba, megint.
Az ellenségekről még mindég nem tudja, mit gondoljon. Ahogy ezelőtt látta úgy látja most is, nincs itt ellenség, csak megbízás.*
- Nem is értem, de hagyjuk is. A fekete hajú azt mondta tolvajra van szükségetek, én pedig munkát keresek. Beszéljünk a bizniszről. Egyébként meg, nem bízok senkiben.
*Tekint a Taug nevű elfre, s visszakacsint Nadae felé. Természetesen elmúltak azok az idők, amikor hitte, hogy bárkiben is bízhat. Lianna talán kivétel, de hát Ő még abból a korból származik, amikor jómaga is porba fingó volt.*
A következő egy barnahajú tetovált bige. Azok ketten, a vörös, meg a barna hosszabb ideje ismerhetik egymást, mint a fehérhajú, ahogy Khyr megfigyeli viselkedésüket. Ez a munka ártalma, hogy akaratlanul is mindent megfigyel, kinézetet, viselkedést, szavakat, testbeszédet. Közben kezdi magát kényelmetlenül érezni, nem szereti a nagy csődületet. Egy-két létforma még elmegy, de ez már így egyszerre elég sok. Mindenesetre kedélyes társaság.
Ekkor jön oda hozzá a kalóznak kinéző hölgy és Khyr meglepetésére úgy köszönti, mintha ezer éve barátok lennének. Erre a lány elmosolyodik, és hasonló képen válaszol a barna hajúnak. Felpattan a helyéről, karjait magasba emeli és ő is sikollyal köszönti.*
- Kalóz lány, akit soha életemben nem láttam!
*Ő is összecsapja a kezét néhányszor, majd abba hagyva a bolondozást, figyeli a lány mondandóját. Néhány szó nem világos. Még mindég nem tudja, ki az a Varjúlátó, akit a fiú emlegetett, és most már azt sem tudja ki az a Fejes, bár sejti, hogy az a fura fekete hajú nyikhaj lehet, akivel a Rókalyukban találkozott. A bárós történet után. Még mindég hányingere van attól a sós tengervíztől, amit nyelt, iszappal keveredve.
A lány mond valami elég aggaszót. Történetet? Rengeteget? Róla? Ez elég aggasztó, főleg, hogy tolvaj. A tolvajoknak nem kellene hírnévre szert tenni, azok a politikusok, de az megint más történet.*
- Szóval… már megbocsájts, de mi? Persze, eddig sem voltam biztos benne, hogy én örülök, hogy itt vagyok, most meg már végképp nem tudom, hogy örüljek e. Ha már ekkora népszerűségre tettem szert…
*… jobb lenne felszívódni, gondolná. Mondhatni ez egyfajta udvariaskodás, hogy nem mondja ki egy az egybe, hogy azt gondolja, nem akar drúg lenni egy ilyen szervezetben. Most viszont már késő visszakozni, egyszerűbb lett volna lelökni a fekete hajút a szikláról és elkotródni. Abban nem lett volna köszönet, pláne ha tényleg úgy van, ahogy a fekete mondta. Ezeknek megvan az eszközük, hogy megfigyeljék az embert és félő, ha a kis védencüket kinyírja, akkor őt is könnyű szerrel elintézik. Te jó ég. Mehetne egy másik városba, megint.
Az ellenségekről még mindég nem tudja, mit gondoljon. Ahogy ezelőtt látta úgy látja most is, nincs itt ellenség, csak megbízás.*
- Nem is értem, de hagyjuk is. A fekete hajú azt mondta tolvajra van szükségetek, én pedig munkát keresek. Beszéljünk a bizniszről. Egyébként meg, nem bízok senkiben.
*Tekint a Taug nevű elfre, s visszakacsint Nadae felé. Természetesen elmúltak azok az idők, amikor hitte, hogy bárkiben is bízhat. Lianna talán kivétel, de hát Ő még abból a korból származik, amikor jómaga is porba fingó volt.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-10 21:28:41
Üzenet elküldve: 2015-02-10 21:28:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés, Haza?//
*A férfi szavai csak olaj a tűzre. Modorán nem változtat, ahogy nem is kíván vele tovább társalogni. Viselkedésében az is közrejátszik, ha itt marad még vitatkozni, oly dolgokat vághatnak egymás fejéhez, amivel elveszti az egyik legjobb bérencét. No meg persze ágyasát. Nem válaszol, nem reagál. Így is nehezen fogja magát vissza, nehogy visszaforduljon, és mellkason rúgva Zarát, a helyén marasztaljon. Inkább csendes, dühében, sétál fel a szirtekhez. A friss tengeri levegőt mélyen szívja le, amitől percek alatt megnyugszik. Tudja már mi hiányzott neki. A tenger.
Vakon követi társnőit, oda se figyelve merre haladnak, így fel sem tűnik az eltelt idő, s máris a barlang bejáratánál vannak. Szétnéz a süvítő szirten, hátha nem követte őket senki, majd bebújik ő is a résen.*
- Jesszus, hangosabban nem tudsz köszönni? *Szól Vöröskéhez, hangja megelőzi az érkezésüket.
Beléve a központi teremben egy pillanatra megáll és nézelődik. Nem sok minden változott, mióta elmentek, az arcok ismerősek. Egyet kivéve, vagyis inkább kettőt. Éles, örömteli sikolyt hallat, ahogy a barlang falánál pakolászó zöld orkot, épp a Bájgúnárra hajazó fickóval együtt. Úgyis nem rég beszéltek fajtájáról, de hogy ilyen hamar, viszont lásson egyet. Szinte megörül a ritka fajnak, de örömét nem élvezheti soká. Dolga van, s azt elvégezvén jöhet a szórakozás. Vidám léptekkel indul meg Bongyorkáék irányába, nem törődve azzal, hogy Vöröske épp a bemutatással bajlódik. Ám, amikor hozzájuk érnek, rögtön javítja társnőjét.*
- Zora, a neve Zora. *Ő maga is meglepődik, hogy a mélységi nevét ilyen egyszerűen megjegyezte. Vállait megvonva mosolyogni próbál a nőre.* - Örülök, hogy újra találkoztunk. Bocsánat, hogy a legutóbb nem kísértelek be, ám mikor visszajöttem, már elmentél. Reméltem, hogy nem örökre.
*Közben Bongyorka göndör fürtjeibe túrja a kezét. Előbányászva a törzsnél kovácsoltatott pengét, leguggol a fiú elé.*
- Ezt neked hoztam. Nem tudtam nem megfigyelni mennyire tetszett az Éjsötét hajú nyúzókése. *Adja át az immár koszossá vált anyagba bugyolált pengét.* - Ritka, egyedi mintájú, bár még nincs hozzá markolat, azt majd valamikor varázsolunk rá. *Kacsint a fiúra. Még egyszer beletúr a hajába, ha átvette az ajándékát. Könnyedén felállva indulna tovább. Ám előtte még megáll Vöröske mellett, kabátjának belső zsebéből előhúz egy, a másik által már láthatott papírt. Ezt csaklizta el a manustól a kikötői balhéjuk alatt. Sokatmondóan néz rá, miközben átnyújtja.*
- Fáraó Átka. Megszerezzük.
*Csak ennyit mond. Ha szétnyitja a papírt, akkor nem mást láthatja, hogy a tengert ábrázolja, háttérben a hold emelkedik s a nap merül alá. Látható még egy barlang amelynek szája pont a tengerbe torkollik. A barlangon túl pedig egy hajó ábrája vehető ki ami ragyogni látszik.
Ellépve Dynti mellől, szürke szemei szikrákat hánynak, ahogy az Őrült nyurgát keresi. Tekintete hamar megakad a druidán és dühöngő léptekkel siet felé. Hallja még Hópihe egyszerű kérdését, amiért akaratlanul is epésen felröhög.*
- Előlépni? Oh, nem, nekünk elég ha elevenen megnyúzzuk, nem megölni akarjuk.
*Mondatát befejezve lép vezérük színe elé.*
- Te, átkozott, senkiházi, te… Nincsenek is rád szavak! *Mielőtt hozzáérhetne egy újjal is, bevárja társnőjét, hiszen a tábori incidensét mindketten revansot akarnak venni. Közben, mellőle egy hangot hall meg. Szemei sarkából megpillantja az újabb vörös hajú leányzót.*
- Khyr! *Hallatszik újra örömteli sikolya, miközben kezeit összecsapja, ezzel is jelezve, örül a jelenlétének. Meglehet, elsőnek bolondnak nézi, hiszen nem is ismerik egymást. Vagyis inkább a nő nem ismerhető őt.* - Ezek szerint Fejes nem baltázta el a feladatát! *Mondja jól hallhatóan.* - Mielőtt azt hinnéd, hogy megbolondultam, a nevem Nadae, s rengeteg történetet hallottam már rólad! Én kértem meg azt az idióta fekete hajút, hogy menjen el érted. Azt hittem, hogy képtelen rá, de örülök, hogy itt vagy!
*De hogy válaszoljon is a lány által feltett kérdésre.*
- Hogy ellenségünk? Oh, aranybogaram, itt mindenkinek szinte csak ellenségei vannak. Na jó Bongyorkának nem. *Mutat Will irányába.* - Ebbe itt, meg ne bízz, ha kedves az életed, s talán túlélsz itt. *Kacsint a lányra.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.10 21:39:34
*A férfi szavai csak olaj a tűzre. Modorán nem változtat, ahogy nem is kíván vele tovább társalogni. Viselkedésében az is közrejátszik, ha itt marad még vitatkozni, oly dolgokat vághatnak egymás fejéhez, amivel elveszti az egyik legjobb bérencét. No meg persze ágyasát. Nem válaszol, nem reagál. Így is nehezen fogja magát vissza, nehogy visszaforduljon, és mellkason rúgva Zarát, a helyén marasztaljon. Inkább csendes, dühében, sétál fel a szirtekhez. A friss tengeri levegőt mélyen szívja le, amitől percek alatt megnyugszik. Tudja már mi hiányzott neki. A tenger.
Vakon követi társnőit, oda se figyelve merre haladnak, így fel sem tűnik az eltelt idő, s máris a barlang bejáratánál vannak. Szétnéz a süvítő szirten, hátha nem követte őket senki, majd bebújik ő is a résen.*
- Jesszus, hangosabban nem tudsz köszönni? *Szól Vöröskéhez, hangja megelőzi az érkezésüket.
Beléve a központi teremben egy pillanatra megáll és nézelődik. Nem sok minden változott, mióta elmentek, az arcok ismerősek. Egyet kivéve, vagyis inkább kettőt. Éles, örömteli sikolyt hallat, ahogy a barlang falánál pakolászó zöld orkot, épp a Bájgúnárra hajazó fickóval együtt. Úgyis nem rég beszéltek fajtájáról, de hogy ilyen hamar, viszont lásson egyet. Szinte megörül a ritka fajnak, de örömét nem élvezheti soká. Dolga van, s azt elvégezvén jöhet a szórakozás. Vidám léptekkel indul meg Bongyorkáék irányába, nem törődve azzal, hogy Vöröske épp a bemutatással bajlódik. Ám, amikor hozzájuk érnek, rögtön javítja társnőjét.*
- Zora, a neve Zora. *Ő maga is meglepődik, hogy a mélységi nevét ilyen egyszerűen megjegyezte. Vállait megvonva mosolyogni próbál a nőre.* - Örülök, hogy újra találkoztunk. Bocsánat, hogy a legutóbb nem kísértelek be, ám mikor visszajöttem, már elmentél. Reméltem, hogy nem örökre.
*Közben Bongyorka göndör fürtjeibe túrja a kezét. Előbányászva a törzsnél kovácsoltatott pengét, leguggol a fiú elé.*
- Ezt neked hoztam. Nem tudtam nem megfigyelni mennyire tetszett az Éjsötét hajú nyúzókése. *Adja át az immár koszossá vált anyagba bugyolált pengét.* - Ritka, egyedi mintájú, bár még nincs hozzá markolat, azt majd valamikor varázsolunk rá. *Kacsint a fiúra. Még egyszer beletúr a hajába, ha átvette az ajándékát. Könnyedén felállva indulna tovább. Ám előtte még megáll Vöröske mellett, kabátjának belső zsebéből előhúz egy, a másik által már láthatott papírt. Ezt csaklizta el a manustól a kikötői balhéjuk alatt. Sokatmondóan néz rá, miközben átnyújtja.*
- Fáraó Átka. Megszerezzük.
*Csak ennyit mond. Ha szétnyitja a papírt, akkor nem mást láthatja, hogy a tengert ábrázolja, háttérben a hold emelkedik s a nap merül alá. Látható még egy barlang amelynek szája pont a tengerbe torkollik. A barlangon túl pedig egy hajó ábrája vehető ki ami ragyogni látszik.
Ellépve Dynti mellől, szürke szemei szikrákat hánynak, ahogy az Őrült nyurgát keresi. Tekintete hamar megakad a druidán és dühöngő léptekkel siet felé. Hallja még Hópihe egyszerű kérdését, amiért akaratlanul is epésen felröhög.*
- Előlépni? Oh, nem, nekünk elég ha elevenen megnyúzzuk, nem megölni akarjuk.
*Mondatát befejezve lép vezérük színe elé.*
- Te, átkozott, senkiházi, te… Nincsenek is rád szavak! *Mielőtt hozzáérhetne egy újjal is, bevárja társnőjét, hiszen a tábori incidensét mindketten revansot akarnak venni. Közben, mellőle egy hangot hall meg. Szemei sarkából megpillantja az újabb vörös hajú leányzót.*
- Khyr! *Hallatszik újra örömteli sikolya, miközben kezeit összecsapja, ezzel is jelezve, örül a jelenlétének. Meglehet, elsőnek bolondnak nézi, hiszen nem is ismerik egymást. Vagyis inkább a nő nem ismerhető őt.* - Ezek szerint Fejes nem baltázta el a feladatát! *Mondja jól hallhatóan.* - Mielőtt azt hinnéd, hogy megbolondultam, a nevem Nadae, s rengeteg történetet hallottam már rólad! Én kértem meg azt az idióta fekete hajút, hogy menjen el érted. Azt hittem, hogy képtelen rá, de örülök, hogy itt vagy!
*De hogy válaszoljon is a lány által feltett kérdésre.*
- Hogy ellenségünk? Oh, aranybogaram, itt mindenkinek szinte csak ellenségei vannak. Na jó Bongyorkának nem. *Mutat Will irányába.* - Ebbe itt, meg ne bízz, ha kedves az életed, s talán túlélsz itt. *Kacsint a lányra.*
A hozzászólás írója (Nadae Eilwen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.10 21:39:34
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-10 21:27:51
Üzenet elküldve: 2015-02-10 21:27:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés Taran //
- Na azt megnézném. Egy beles mágus. Hát nagyon remélem is. Nem azért csákányozok itt, mert unatkozom. -
* Hagyja rá a másikra, de elégedetten látja, hogy bár nem egy kolosszus a másik, jó érzékkel forgatja a szerszámot, s sikerül is egy méretes darabot kiszabadítani a halomból. *
- Jah. Essünk neki. -
* Dobja le a csákányt Wram, majd a sziklához lép, s megtámaszkodik rajta, helyet hagyja Tarannak is. Valóban súlyos darab, mert csak második nekifutásra sikerül megindulniuk. A kérdésen már meg sem lepődik, hisz tudja, hogy megtévesztő a külseje. *
- Egy ideje már nem számolom. Olyan három évtizede lehet, hogy megszülettem. Nem olyan régen. -
* Válaszolja közönyösen, mert nem nagyon foglalkoztatja a dolog. Él, amíg él. *
- Na azt megnézném. Egy beles mágus. Hát nagyon remélem is. Nem azért csákányozok itt, mert unatkozom. -
* Hagyja rá a másikra, de elégedetten látja, hogy bár nem egy kolosszus a másik, jó érzékkel forgatja a szerszámot, s sikerül is egy méretes darabot kiszabadítani a halomból. *
- Jah. Essünk neki. -
* Dobja le a csákányt Wram, majd a sziklához lép, s megtámaszkodik rajta, helyet hagyja Tarannak is. Valóban súlyos darab, mert csak második nekifutásra sikerül megindulniuk. A kérdésen már meg sem lepődik, hisz tudja, hogy megtévesztő a külseje. *
- Egy ideje már nem számolom. Olyan három évtizede lehet, hogy megszülettem. Nem olyan régen. -
* Válaszolja közönyösen, mert nem nagyon foglalkoztatja a dolog. Él, amíg él. *
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:57:40
Üzenet elküldve: 2015-02-10 20:57:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hazatérés//
*Habár szívesen végignézte volna, mihez kezd egymással a két kalóz, egyáltalán ki ússza meg élve, mivel ő a csapat újonca, egyelőre még nem virgonckodik ilyesmivel. Ennek köszönhetően Dyntinek nem kellett egyedül megtennie az utat, aminek végső soron a hóhajú is örül, mert valljuk be, elsőre egyedül nem talált volna oda a barlanghoz, elkóválygott volna jó darabig a kanyargós ösvényen. Menet közben persze figyel a Vörösre, igyekszik minden a megközelítéssel kapcsolatos instrukciót megjegyezni, de hát ő is csak ember, legalábbis félig, jó memóriája ellenére azért vannak határai, be fogja még járni egy párszor ezt az utat, mire csukott szemmel is végig menne rajta. Köpenyét szorosabban húzza össze magán, az ilyen helyeken azért mégis csak nagyobb szél szokott lenni, és bár arra nevelték és edzették, hogy sok megpróbáltatást kibírjon, meghűlni azért mégsem szeretne.
Lelkiekben kicsit megkönnyebbül, mikor végre elérik a búvóhelyet, ami ideális rejteknek bizonyul, hiszen egy külső szemlélő fürkésző tekintete valószínűleg átsiklana a szűk bejárat felett. Szerencsére nem debella, a túlzott falánkság amúgy is olyan luxusnak számított mindig is, amit akkor sem engedhetett meg magának, mikor rendszeresen szép kis summánkat érő megbízásokat kapott. Hamar átfurakszik a sziklák között a Vörös mögött haladva, egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy néhány rövidke pillanatig cseng a füle a hirtelen jött kiáltástól.
Tekintete kíváncsian jár körbe, mint a barlangokat kutatva, mind a jelenlévőket tanulmányozva. Minő meglepetés, Dyntin kívül egyetlen ismerős arcot sem lát, elvégre egy kezén meg tudná számolni, mennyit ismer a Kárhozottak közül, vagy legalábbis tud nevet társítani az archoz. És még maradna is két szabad ujja. Ellenben a Vörös is mintha kissé tanácstalan lenne, legalábbis a fejvakarásból erre következtet. Sebaj, türelmesen áll és vár, hogy mi lesz.*
- Sziasztok többiek! *Ejt meg egy barátságos köszönést, miközben megállapítja magában, nagyon színes társaságba keveredett, és nem csak a különböző hajkoronák árnyalat egyvelege miatt. Előző kompániája is sokféle szerzetből verődött össze, de a népségeket tekintve nem volt ekkora választék. Túlnyomó többségben emberek alkották a szerveződést, akadt egy-két félvér, sőt, valahonnan még egy gnómot is verbuváltak.*
- Fő a változatosság... *Jegyzi meg maga elé motyogva, miközben már azt várja, honnan bukkan elő egy óriás vagy röppen fel egy tündérke. Azon természetesen nem akad fenn, hogy valakik épp egy farkas tetemét nyúzzák, elvégre orgyilkos, a szakmája velejárója, hogy lát elég hullát, vért és zsigereket. Na jó, utóbbit csak ritkábban, de még kölyökként hozzászoktatták a látványhoz.
Némán követi a nyúzókhoz idegenvezetőjét, miközben memorizálja magában a számára új arcokat, és a hozzájuk tartozó neveket.*
- Csak nem vezérré kívánsz előlépni? *Kérdezi somolyogva, suttogva a fojtogatásra célozva. Sejti, hogy inkább valamivel kihúzták a gyufát a lánynál, mintsem puccskísérlet lenne kialakulóban, de hát na, magas labda, nem lehetett kihagyni. Mortar említésére majdnem elvigyorodik, de uralkodik vonásain és csak egy apró mosolyt enged meg magának. Hát igen, majdnem amiatt a férfi miatt vette a fejét a Vörös, emiatt máris az emlékezetébe véste őket a Havaska.*
*Habár szívesen végignézte volna, mihez kezd egymással a két kalóz, egyáltalán ki ússza meg élve, mivel ő a csapat újonca, egyelőre még nem virgonckodik ilyesmivel. Ennek köszönhetően Dyntinek nem kellett egyedül megtennie az utat, aminek végső soron a hóhajú is örül, mert valljuk be, elsőre egyedül nem talált volna oda a barlanghoz, elkóválygott volna jó darabig a kanyargós ösvényen. Menet közben persze figyel a Vörösre, igyekszik minden a megközelítéssel kapcsolatos instrukciót megjegyezni, de hát ő is csak ember, legalábbis félig, jó memóriája ellenére azért vannak határai, be fogja még járni egy párszor ezt az utat, mire csukott szemmel is végig menne rajta. Köpenyét szorosabban húzza össze magán, az ilyen helyeken azért mégis csak nagyobb szél szokott lenni, és bár arra nevelték és edzették, hogy sok megpróbáltatást kibírjon, meghűlni azért mégsem szeretne.
Lelkiekben kicsit megkönnyebbül, mikor végre elérik a búvóhelyet, ami ideális rejteknek bizonyul, hiszen egy külső szemlélő fürkésző tekintete valószínűleg átsiklana a szűk bejárat felett. Szerencsére nem debella, a túlzott falánkság amúgy is olyan luxusnak számított mindig is, amit akkor sem engedhetett meg magának, mikor rendszeresen szép kis summánkat érő megbízásokat kapott. Hamar átfurakszik a sziklák között a Vörös mögött haladva, egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy néhány rövidke pillanatig cseng a füle a hirtelen jött kiáltástól.
Tekintete kíváncsian jár körbe, mint a barlangokat kutatva, mind a jelenlévőket tanulmányozva. Minő meglepetés, Dyntin kívül egyetlen ismerős arcot sem lát, elvégre egy kezén meg tudná számolni, mennyit ismer a Kárhozottak közül, vagy legalábbis tud nevet társítani az archoz. És még maradna is két szabad ujja. Ellenben a Vörös is mintha kissé tanácstalan lenne, legalábbis a fejvakarásból erre következtet. Sebaj, türelmesen áll és vár, hogy mi lesz.*
- Sziasztok többiek! *Ejt meg egy barátságos köszönést, miközben megállapítja magában, nagyon színes társaságba keveredett, és nem csak a különböző hajkoronák árnyalat egyvelege miatt. Előző kompániája is sokféle szerzetből verődött össze, de a népségeket tekintve nem volt ekkora választék. Túlnyomó többségben emberek alkották a szerveződést, akadt egy-két félvér, sőt, valahonnan még egy gnómot is verbuváltak.*
- Fő a változatosság... *Jegyzi meg maga elé motyogva, miközben már azt várja, honnan bukkan elő egy óriás vagy röppen fel egy tündérke. Azon természetesen nem akad fenn, hogy valakik épp egy farkas tetemét nyúzzák, elvégre orgyilkos, a szakmája velejárója, hogy lát elég hullát, vért és zsigereket. Na jó, utóbbit csak ritkábban, de még kölyökként hozzászoktatták a látványhoz.
Némán követi a nyúzókhoz idegenvezetőjét, miközben memorizálja magában a számára új arcokat, és a hozzájuk tartozó neveket.*
- Csak nem vezérré kívánsz előlépni? *Kérdezi somolyogva, suttogva a fojtogatásra célozva. Sejti, hogy inkább valamivel kihúzták a gyufát a lánynál, mintsem puccskísérlet lenne kialakulóban, de hát na, magas labda, nem lehetett kihagyni. Mortar említésére majdnem elvigyorodik, de uralkodik vonásain és csak egy apró mosolyt enged meg magának. Hát igen, majdnem amiatt a férfi miatt vette a fejét a Vörös, emiatt máris az emlékezetébe véste őket a Havaska.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-10 07:54:28
Üzenet elküldve: 2015-02-10 07:54:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hazatérés//
*A Rumosban is érződött Nadae és a szöszi fickó közötti feszültség, így útközben jobbnak látja, ha inkább előremegy és hagyja őket kibontakozni, abban reménykedve, hogy egyik sem jut közben Zaraun sorsára, bár tény, hogy legalább Will is tudna min gyakorolni. Igaz, annak jobban örülne, ha nem Nadae lenne az, de a mai napja után, ez sem kimondottan zavarná. Remélhetőleg En is csatlakozik hozzá, így nem kell a hosszadalmas utat egyedül megtennie, csendben. Így, ha ez így van, akkor a sziklák mentén, a szirteknél elmagyarázza a lánynak, hogy hogyan tudja majd máskor is legkönnyebben megtalálni a barlangot, hiszen olyan kanyargós az út, hogy első alkalommal biztos nem tudná megjegyezni, hisz pontosan a cél, hogy ne találjon oda senki.
Arca pillanatokon belül felvirul, amint odaérnek és átpréseli magát a sziklák között.*
- Hahó! *Kiáltja bé, még az előtt, hogy teste is megérkezne. Amint belép, megáll és csípőre teszi a kezét. Gondolhatta volna, hogy mire visszaérnek, ismét lesz egy-két új arc, hiszen úgy szaporodnak itt, mint a gombák. Szemöldökét felvonja és úgy jártatja körbe a szemét. Elsősorban is a mélységi leányzó tűnik fel neki, ám hamar összerakja a képet, hogy ő minden bizonnyal a Szürke testvére lehet. Ami már jobban meglepi az az újdonsült vörös leányzó, ki Tauggal cseverészik. Arca elárulja, hogy nem igazán örül, hogy újabb nőneművel gyarapodtak, pláne, olyannal, aki szintén egész csinoska is. Így ismét csak elterelődik róla a figyelem. Utána megpillantja Taran társaságában az orkot és hatalmas szemei kétszeresére növekednek.*
- Mi a fene? *Pottyan ki a száján. Mindenre számított, amint megérkezik, csak éppen egy orkra nem, aki ráadásul már dolgozik is. Tekintetével Mortar után kutat, ám csalódottan veszi tudomásul, hogy minden bizonnyal még nem tért vissza a feladatból, amit Nadae ráosztott. Akkora a felfordulás, hogy hirtelen azt sem tudja kihez szóljon és mit mondjon. Ezt En is érzékelheti az oldalán, hiszen a vöröske csak áll mellette és vakargatja a tarkóját, miközben jobbra is néz, balra is néz, és rosszallóan csóválja a fejét, s közben mintha arra várna, hogy mindenki körberajongja, amiért végre visszatért.*
- Emberek! *Szólal még végül, olyan hanggal, mivel próbálja túlharsogni az esetleges magánbeszélgetéseket* és elfek, mélységiek, orkok... *Teszi hozzá már sokkal halkabban, ezzel is hangot adva értetlenkedésének.* Ő itt En! En, ők itt a többiek. *Szándékosan nem mondja En teljes nevét, mivel azt már régen elfelejtette.* Izé, ő az orgyilkos. *teszi hozzá, szavait még mindig a sokaságnak címezve, majd visszafordul En felé.* Na, a Bongyori fiú ott azzal a mélységi leányzóval, ő Will. A lány nevét nem tudom, de egy régebbi tagnak a nővére azt hiszem, aki meghalt. *Mutat a farkasnyúzók társasága felé.* Aztán... Az a fickó ott a vörös leányzóval, ő Taug, aki önkényesen kinevezte magát vezérnek, és akit hamarosan két kezemmel folytok meg. A vörös leányzót pedig nem ismerem. *Újabbat fordul, ezúttal a barlang bővítős csapat felé, s ha Taran esetleg pont felé fordul, hát ő azért üdvözlésképpen kap egy kacsintást.* Az ork melletti fickó Taran, valami mágusféle. Az orkot pedig megint csak nem ismerem. Komolyan mondom, elmegyünk néhány napra, ezek meg idecsődítenek mindenfélét. *Szemeivel a többiek után kutat, ám sem Aethet, sem Rinant, sem Varonart, vagy a másik csuklyás fickót nem látja. Lépteit Will és Zora felé indítja meg, vélhetőleg En is követi a rövid bemutatás után.*
- Will drága, tartanál egy rövid összefoglalót, hogy ki kicsoda? *Nevetgéli el a dolgot és leginkább Khyr és Wram felé bökdös nagyon feltűnően, majd Zorára néz.* Dynti vagyok. Te pedig... Ha jól sejtem, te vagy annak a húga, aki néhány napja meg akart ölni pár aranyért. *Közli némi fenhangon, de igyekszik barátságosnak mutatkozni, majd a farkastetemre tévednek szürke íriszei.* És ez meg már megint micsoda? *Tárja szét karjait.* És hol van Mortar? *Hát persze, hogy ez érdekli a legjobban.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.10 08:36:16
*A Rumosban is érződött Nadae és a szöszi fickó közötti feszültség, így útközben jobbnak látja, ha inkább előremegy és hagyja őket kibontakozni, abban reménykedve, hogy egyik sem jut közben Zaraun sorsára, bár tény, hogy legalább Will is tudna min gyakorolni. Igaz, annak jobban örülne, ha nem Nadae lenne az, de a mai napja után, ez sem kimondottan zavarná. Remélhetőleg En is csatlakozik hozzá, így nem kell a hosszadalmas utat egyedül megtennie, csendben. Így, ha ez így van, akkor a sziklák mentén, a szirteknél elmagyarázza a lánynak, hogy hogyan tudja majd máskor is legkönnyebben megtalálni a barlangot, hiszen olyan kanyargós az út, hogy első alkalommal biztos nem tudná megjegyezni, hisz pontosan a cél, hogy ne találjon oda senki.
Arca pillanatokon belül felvirul, amint odaérnek és átpréseli magát a sziklák között.*
- Hahó! *Kiáltja bé, még az előtt, hogy teste is megérkezne. Amint belép, megáll és csípőre teszi a kezét. Gondolhatta volna, hogy mire visszaérnek, ismét lesz egy-két új arc, hiszen úgy szaporodnak itt, mint a gombák. Szemöldökét felvonja és úgy jártatja körbe a szemét. Elsősorban is a mélységi leányzó tűnik fel neki, ám hamar összerakja a képet, hogy ő minden bizonnyal a Szürke testvére lehet. Ami már jobban meglepi az az újdonsült vörös leányzó, ki Tauggal cseverészik. Arca elárulja, hogy nem igazán örül, hogy újabb nőneművel gyarapodtak, pláne, olyannal, aki szintén egész csinoska is. Így ismét csak elterelődik róla a figyelem. Utána megpillantja Taran társaságában az orkot és hatalmas szemei kétszeresére növekednek.*
- Mi a fene? *Pottyan ki a száján. Mindenre számított, amint megérkezik, csak éppen egy orkra nem, aki ráadásul már dolgozik is. Tekintetével Mortar után kutat, ám csalódottan veszi tudomásul, hogy minden bizonnyal még nem tért vissza a feladatból, amit Nadae ráosztott. Akkora a felfordulás, hogy hirtelen azt sem tudja kihez szóljon és mit mondjon. Ezt En is érzékelheti az oldalán, hiszen a vöröske csak áll mellette és vakargatja a tarkóját, miközben jobbra is néz, balra is néz, és rosszallóan csóválja a fejét, s közben mintha arra várna, hogy mindenki körberajongja, amiért végre visszatért.*
- Emberek! *Szólal még végül, olyan hanggal, mivel próbálja túlharsogni az esetleges magánbeszélgetéseket* és elfek, mélységiek, orkok... *Teszi hozzá már sokkal halkabban, ezzel is hangot adva értetlenkedésének.* Ő itt En! En, ők itt a többiek. *Szándékosan nem mondja En teljes nevét, mivel azt már régen elfelejtette.* Izé, ő az orgyilkos. *teszi hozzá, szavait még mindig a sokaságnak címezve, majd visszafordul En felé.* Na, a Bongyori fiú ott azzal a mélységi leányzóval, ő Will. A lány nevét nem tudom, de egy régebbi tagnak a nővére azt hiszem, aki meghalt. *Mutat a farkasnyúzók társasága felé.* Aztán... Az a fickó ott a vörös leányzóval, ő Taug, aki önkényesen kinevezte magát vezérnek, és akit hamarosan két kezemmel folytok meg. A vörös leányzót pedig nem ismerem. *Újabbat fordul, ezúttal a barlang bővítős csapat felé, s ha Taran esetleg pont felé fordul, hát ő azért üdvözlésképpen kap egy kacsintást.* Az ork melletti fickó Taran, valami mágusféle. Az orkot pedig megint csak nem ismerem. Komolyan mondom, elmegyünk néhány napra, ezek meg idecsődítenek mindenfélét. *Szemeivel a többiek után kutat, ám sem Aethet, sem Rinant, sem Varonart, vagy a másik csuklyás fickót nem látja. Lépteit Will és Zora felé indítja meg, vélhetőleg En is követi a rövid bemutatás után.*
- Will drága, tartanál egy rövid összefoglalót, hogy ki kicsoda? *Nevetgéli el a dolgot és leginkább Khyr és Wram felé bökdös nagyon feltűnően, majd Zorára néz.* Dynti vagyok. Te pedig... Ha jól sejtem, te vagy annak a húga, aki néhány napja meg akart ölni pár aranyért. *Közli némi fenhangon, de igyekszik barátságosnak mutatkozni, majd a farkastetemre tévednek szürke íriszei.* És ez meg már megint micsoda? *Tárja szét karjait.* És hol van Mortar? *Hát persze, hogy ez érdekli a legjobban.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.10 08:36:16
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-09 20:57:25
Üzenet elküldve: 2015-02-09 20:57:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés - Wram //
*Azért nem olyan nyámnyila Taran, mint amilyennek az ork gondolja. A saját fajában átlagos erejűnek számít, jóllehet, tényleg nem fordított sok figyelmet a fizikai edzésre. Az orkok mások. Azok eredendően izmosak, irdatlan fizikummal bírnak. Létezik, hogy egy ork erősnek lásson valamit, aki nem abból a fajból származik, vagy nem óriás? Talán ez a válasz már filozófiai szinteket súrolna.*
-Ja, és akkor megnő a pocakom!
*Mosolyodik el, majd egy újabbat csákányozik.*
-Az ehhez hasonló munkák éppen úgy kellenek az erőnléthez, mint a hús.
*Meg a gabona és egyéb finomságok. Bár, mit is vár az orkoktól? Ők ragadozók, nem? Esznek azok egyáltalán gabonát? Újabb megválaszolatlan kérdések, amin a hallgatag percekben lehet gondolkozni.*
-Akkor ebben az egyben hasonlítunk! Bár, az a gyanúm, hogy itt mindig akad munka számunkra. Olyan is, ami pénzhez juttat, meg olyan is, ami a céltalan érzetet elnyomja.
*Mint például ez. A csákányozás közben ki is ásott egy nagyobb sziklát, ami a tehetetlenségi erőnek engedve legurult a földig, mély barázdát hagyva a törmelékbe.*
-Azt hiszem, ez kétemberes lesz. Elgurítjuk?
*Még szép. Derékig ér a hatalmas kavics, és egyedül nem bírná el a mágus. Talán az ork igen, de nagyobb az esélye, hogy együttes erejük is éppen csak elég az Áldás arrébb noszogatásához.*
-Mennyi idős vagy?
*Csak azért, mert elég kortalannak néz ki az összes. Taran sosem olvasta még, hogy a zöldszín faj meddig van a világon, azt pedig végleg nem tudja beazonosítani, hogy ez a példány mióta is keveri a mérgeit. Ocsmány az fiatalon is, meg öregen is.*
*Azért nem olyan nyámnyila Taran, mint amilyennek az ork gondolja. A saját fajában átlagos erejűnek számít, jóllehet, tényleg nem fordított sok figyelmet a fizikai edzésre. Az orkok mások. Azok eredendően izmosak, irdatlan fizikummal bírnak. Létezik, hogy egy ork erősnek lásson valamit, aki nem abból a fajból származik, vagy nem óriás? Talán ez a válasz már filozófiai szinteket súrolna.*
-Ja, és akkor megnő a pocakom!
*Mosolyodik el, majd egy újabbat csákányozik.*
-Az ehhez hasonló munkák éppen úgy kellenek az erőnléthez, mint a hús.
*Meg a gabona és egyéb finomságok. Bár, mit is vár az orkoktól? Ők ragadozók, nem? Esznek azok egyáltalán gabonát? Újabb megválaszolatlan kérdések, amin a hallgatag percekben lehet gondolkozni.*
-Akkor ebben az egyben hasonlítunk! Bár, az a gyanúm, hogy itt mindig akad munka számunkra. Olyan is, ami pénzhez juttat, meg olyan is, ami a céltalan érzetet elnyomja.
*Mint például ez. A csákányozás közben ki is ásott egy nagyobb sziklát, ami a tehetetlenségi erőnek engedve legurult a földig, mély barázdát hagyva a törmelékbe.*
-Azt hiszem, ez kétemberes lesz. Elgurítjuk?
*Még szép. Derékig ér a hatalmas kavics, és egyedül nem bírná el a mágus. Talán az ork igen, de nagyobb az esélye, hogy együttes erejük is éppen csak elég az Áldás arrébb noszogatásához.*
-Mennyi idős vagy?
*Csak azért, mert elég kortalannak néz ki az összes. Taran sosem olvasta még, hogy a zöldszín faj meddig van a világon, azt pedig végleg nem tudja beazonosítani, hogy ez a példány mióta is keveri a mérgeit. Ocsmány az fiatalon is, meg öregen is.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-09 18:04:17
Üzenet elküldve: 2015-02-09 18:04:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Farkas nyúzás – Zora //
*Miként Mortar látványosan elvonult aludni, Will nem számít a segítségével, ám nem is kívánná saját gyengeségét másra hárítani. Bizonyos benne, hogy félholtan is meg tudna birkózni a feladattal, s szerencséjére Zoranyde is vele van, akit női mivolta ellenére nem tekint gyöngének. Voltaképpen a siheder szerény tudásából kimaradtak a gyengébbik nemet illető sztereotípiák, anyját nem ismerte és az apja sem beszélt róluk sokat, vagy ha mégis, épp annyi maradt meg az elméjében, mint amit Rinan tanított neki róluk meg a kocsmákról... Semmi. Teljesen biztos, hogy cirka tizennyolc éve alatt most lát először ennyi nőnemű egyént egy rakáson, és minekután még egyik sem ismertette meg vele az őket érintő negatív szóbeszédeket, nem is támaszkodik rájuk. Elvégre Zoranyde elejtett egymaga egy farkast, Nadae a sérülése ellenére küldetésre indult, ám elég csak arra gondolni, hogy a díszes kompánia két hangoskodó királynője képes azután is dolgozni, hogy az előző éjjelt végig itták és szórakozták. No nem, ezek nem olyan dolgok, melyek gyengeségre utalnak, szóval meg sem fordul a fejében, hogy a grafitbőrű hölgyeménynek egy pillanatra is gondja akadna a cipekedéssel, ezt tanúsítván pedig együtt be is viszik a farkast a cellába.*
- Nem szereted a halat? *Kérdez rá, hangjában mélységes megrökönyödéssel, ugyanis el sem tudja képzelni, milyen érzés lehet az. Világéletében halat evett - hamar fel is kopott volna az álla, ha nekiáll válogatni -, ám igazból semmire nem tudná azt mondani, hogy nem szereti, hiszen az élelem az élelem, azt pedig szeretni és becsülni kell, ugyanis azt is tudja, milyen, ha nincs belőle.
Itt a barlangban majdhogynem királyi életet él, olyan húsokat kóstolhat, amelyekről még hallani sem hallott, ráadásul az élettere is sokkal nagyobb, mint a rozoga kis viskóban volt a tengerparton, társasága is mindég akad, még ha normális felfogással a behatásuk igen csak destruktív a fiú jellemét tekintve.*
- Akkor milyen húst szeretsz? *Kíváncsiskodik, miután gondolataiba mélyedve elsietett a késért, s visszatért, hogy segíthessen a nyúzásban.
Ahogy Zora, úgy ő is leguggol a tetem mellé, az enyhe éllel fűszerezett megjegyzésre azonban halovány értetlenkedés ül ki az arcára, hiszen ha nem Taug, hanem ő végezte volna be a hentesmunkát, akkor sem értené a célozgatást. Így meg hát végkép gőze sincs arról, mit felejtett el, de nem is törődik vele túlzottan sokat.*
- Nem, még nem nyúztam farkast, meg más állatokat se nagyon. Talán egyszer egy patkányt, de ezt ne mondd el Rinannak... Éhes voltam és nem volt más... *Motyogja olyan bűnbánattal, mintha eddigi életének nem a tegnap esti emberölés lett volna a legnagyobb vétsége, hanem a kis rágcsáló levadászása évekkel ezelőtt, hogy tompíthassa valamivel az éhségét. Bizonyára azért érzi így, mert hegyes fülű, egykori barátjának is akad egy patkánya, mint kis kedvenc, és biztos benne, hogyha kiderülne, hogy ő már patkányt is ölt, akkor örökre meggyűlölné a férfi. Nem, ez nem olyan dolog, amit megengedhet magának.
Közben eljut hozzá a lány hangja is, így hát felkel a farkas mellől, és a háta mögé guggolva figyeli az aprólékos, kissé nehézkes munkát. A csontok reccsenésénél azért még az ő arcára is kiül egy halovány fintor, ám annyira azért nem ütközik meg rajta, hogy megfutamodjon a munkától.
Így hát, miután végez Zoranyde az egyik lábbal, visszahelyezkedik mellé, hogy ő is kezelésbe vehessen egy másikat.*
- Igyekszem... *Motyogja, viszonozva a lány bátorító mosolyát, majd, amiként az imént látta, ő is elébb a bőr és hús körbevágásával kezdi a műveletet. Ezzel is elbíbelődik, hiszen nem akar hanyag munkát végezni, amire viszont a csonthoz ér, hirtelen elfelejti, mi is következik. Arcára is kiül a bizonytalanság, mielőtt azonban a mélységi segítségére támaszkodhatna, ösztönösen megmozgatja a lábat, hogy lássa, mi történt vele eddig, a csontok találkozásának hangja pedig eszébe is juttatja; ezúttal a nemrég említett inakat kell megtalálnia.
A két csont elválasztásával is jó ideig elszórakozik, de végül aztán a sok rángatásnak köszönhetően lihegve, ám lemetszi az állat mellső lábát.*
- Kész van. Amikor te csináltad, nem tűnt ilyen nehéznek. *Jegyzi meg szabadkozásképpen, majd visszapillant az állatra.* Most meg kellene fordítani, ugye? *Kérdezi, hiszen két mancs még hátra van, és bár ez tűnik logikus lépésnek, inkább megvárja, mit mondd a szakavatott hölgyemény.*
*Miként Mortar látványosan elvonult aludni, Will nem számít a segítségével, ám nem is kívánná saját gyengeségét másra hárítani. Bizonyos benne, hogy félholtan is meg tudna birkózni a feladattal, s szerencséjére Zoranyde is vele van, akit női mivolta ellenére nem tekint gyöngének. Voltaképpen a siheder szerény tudásából kimaradtak a gyengébbik nemet illető sztereotípiák, anyját nem ismerte és az apja sem beszélt róluk sokat, vagy ha mégis, épp annyi maradt meg az elméjében, mint amit Rinan tanított neki róluk meg a kocsmákról... Semmi. Teljesen biztos, hogy cirka tizennyolc éve alatt most lát először ennyi nőnemű egyént egy rakáson, és minekután még egyik sem ismertette meg vele az őket érintő negatív szóbeszédeket, nem is támaszkodik rájuk. Elvégre Zoranyde elejtett egymaga egy farkast, Nadae a sérülése ellenére küldetésre indult, ám elég csak arra gondolni, hogy a díszes kompánia két hangoskodó királynője képes azután is dolgozni, hogy az előző éjjelt végig itták és szórakozták. No nem, ezek nem olyan dolgok, melyek gyengeségre utalnak, szóval meg sem fordul a fejében, hogy a grafitbőrű hölgyeménynek egy pillanatra is gondja akadna a cipekedéssel, ezt tanúsítván pedig együtt be is viszik a farkast a cellába.*
- Nem szereted a halat? *Kérdez rá, hangjában mélységes megrökönyödéssel, ugyanis el sem tudja képzelni, milyen érzés lehet az. Világéletében halat evett - hamar fel is kopott volna az álla, ha nekiáll válogatni -, ám igazból semmire nem tudná azt mondani, hogy nem szereti, hiszen az élelem az élelem, azt pedig szeretni és becsülni kell, ugyanis azt is tudja, milyen, ha nincs belőle.
Itt a barlangban majdhogynem királyi életet él, olyan húsokat kóstolhat, amelyekről még hallani sem hallott, ráadásul az élettere is sokkal nagyobb, mint a rozoga kis viskóban volt a tengerparton, társasága is mindég akad, még ha normális felfogással a behatásuk igen csak destruktív a fiú jellemét tekintve.*
- Akkor milyen húst szeretsz? *Kíváncsiskodik, miután gondolataiba mélyedve elsietett a késért, s visszatért, hogy segíthessen a nyúzásban.
Ahogy Zora, úgy ő is leguggol a tetem mellé, az enyhe éllel fűszerezett megjegyzésre azonban halovány értetlenkedés ül ki az arcára, hiszen ha nem Taug, hanem ő végezte volna be a hentesmunkát, akkor sem értené a célozgatást. Így meg hát végkép gőze sincs arról, mit felejtett el, de nem is törődik vele túlzottan sokat.*
- Nem, még nem nyúztam farkast, meg más állatokat se nagyon. Talán egyszer egy patkányt, de ezt ne mondd el Rinannak... Éhes voltam és nem volt más... *Motyogja olyan bűnbánattal, mintha eddigi életének nem a tegnap esti emberölés lett volna a legnagyobb vétsége, hanem a kis rágcsáló levadászása évekkel ezelőtt, hogy tompíthassa valamivel az éhségét. Bizonyára azért érzi így, mert hegyes fülű, egykori barátjának is akad egy patkánya, mint kis kedvenc, és biztos benne, hogyha kiderülne, hogy ő már patkányt is ölt, akkor örökre meggyűlölné a férfi. Nem, ez nem olyan dolog, amit megengedhet magának.
Közben eljut hozzá a lány hangja is, így hát felkel a farkas mellől, és a háta mögé guggolva figyeli az aprólékos, kissé nehézkes munkát. A csontok reccsenésénél azért még az ő arcára is kiül egy halovány fintor, ám annyira azért nem ütközik meg rajta, hogy megfutamodjon a munkától.
Így hát, miután végez Zoranyde az egyik lábbal, visszahelyezkedik mellé, hogy ő is kezelésbe vehessen egy másikat.*
- Igyekszem... *Motyogja, viszonozva a lány bátorító mosolyát, majd, amiként az imént látta, ő is elébb a bőr és hús körbevágásával kezdi a műveletet. Ezzel is elbíbelődik, hiszen nem akar hanyag munkát végezni, amire viszont a csonthoz ér, hirtelen elfelejti, mi is következik. Arcára is kiül a bizonytalanság, mielőtt azonban a mélységi segítségére támaszkodhatna, ösztönösen megmozgatja a lábat, hogy lássa, mi történt vele eddig, a csontok találkozásának hangja pedig eszébe is juttatja; ezúttal a nemrég említett inakat kell megtalálnia.
A két csont elválasztásával is jó ideig elszórakozik, de végül aztán a sok rángatásnak köszönhetően lihegve, ám lemetszi az állat mellső lábát.*
- Kész van. Amikor te csináltad, nem tűnt ilyen nehéznek. *Jegyzi meg szabadkozásképpen, majd visszapillant az állatra.* Most meg kellene fordítani, ugye? *Kérdezi, hiszen két mancs még hátra van, és bár ez tűnik logikus lépésnek, inkább megvárja, mit mondd a szakavatott hölgyemény.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:33:23
Üzenet elküldve: 2015-02-07 22:33:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Reggel //
*Természetes, hogy egy szakadt kurtizán is lehet szép, a kosz alatt is lapulhat tündöklés, ahogy az avar alól is kihajt a hóvirág. Khyr tisztában van azzal, hogy a gazdagság és a szépség nem rokon értelmű fogalmak, de kiegészítik egymást. Viszont a férfi mond egy teljesen rossz állítást, legalábbis a lány szerint. A szépség nem a külsőségeken múlik. Ugyan. Senki sem fog hosszasan töprengeni, ha elé állítunk egy girhes, lófogú, boglyas bigét és egy telt karcsú, csillogó szemű, fiatal lánykát, hogy melyiket válassza. Az mondjuk erősen illúzió romboló, hogyha a kettes számú hölgy megszólal és szájából kilóg a kapa.
Hogy is van a dalban? A csinos arc is takarhat gonosz elmét, ahogy a zord külső is többször arany szívet fed. A lány arcára lehet mondani, hogy a szemnek kellemes, futólag, a teste lehet, hogy arányos és mivel edzett ezért szépen domborodó, de ami belül van, a véren és az őrülten pumpáló szív mögött az egyáltalán nem szép. A virágoskert helyett ott nincs más, mint sár, meg kavics. Enyészet. Ezt fekete szeme tükrözi a legjobban, gyermeki ártatlansága régen kihunyt, a világ iránt érzett gyűlölet, az önzés, a gyilkolás kioltotta a jóság lángját.
Khyr erre a gondolatmenetre mosolyogva megrázza a fejét, nem akarja, hogy bármit eláruljon arckifejezése.
Természetesen az elf nem hallott a vérvonalról, nincs is nagy jelentősége, legalábbis a lány szerint. Egyetlen homályos mesét tud róla. Talán egyszer utána jár a dolgoknak, de jelenleg fontosabb dolgokkal kell megküzdenie.
A másik felajánlja a levest még egyszer. Khyr nem nagyétkű, még akkor sem eszik sokat, amikor nem tudja mikor fog enni legközelebb. Ez egyenesen ellent mond a természet törvényének, miszerint ha éhes vagy eszel, de ő nem bánja, annyit eszik amennyi éppen elég, különben ha pocakot ereszt nem tudná átpréselni magát különböző kicsiny helyeken.*
- Köszönöm elég volt a halból.
*Mondja mosollyal, a tálját a maradék leves mellé teszi, és a combjaira támasztja kezeit. Amíg a férfi beszél, kicsit megborzolja a haját. Lehet, hogy bolhás lett útközben? Már csak az hiányzik.
Létezik, hogy a története lenyűgözi a szemben ülő férfit? Az igazságot mondta el. A lány nem lát semmi lenyűgözőt ebben, kényszer volt így felnőni, a patkány szaros város kellős közepén. Ez egyáltalán nem érdem, persze, ez a hely. Körbenéz, szemébe ötlik a farkast rángató kisfiú és a nő, aki épp csak egyetlen szóra méltatta megérkeztét. Azok ketten, a mocsári férfi, aki kedvtelésből gyilkol és ez az elf aki vele szemben ül, teljesen más gondolkodásmóddal rendelkeznek, mint azok akikkel Khyr eddig találkozott. Persze nem rossz értelemben, sőt elég otthonosan érzi itt magát, már most.
A férfi beszéde közben elég feltűnően méregetni kezdi a lány alkatát. Ha Khyr most jött volna le a barlang faláról, gondolhatná azt, hogy csak és kizárólag szakmai szempontból méri fel az adottságait. A férfiak, akármilyen fajból is származnak, ugyanolyanok maradnak. Ez nem zavarja a lányt, különösebben. Azért van a szem, hogy lásson vele.
Többnyire hal az eledel, azt állítja a férfi. Nagyon jó. Ugyan nem a legrosszabb étel a világon, de az a remegő halhús nem a kedvence, habár sok benne a fehérje, ami pótolhatatlan építőeleme az izmoknak. Akkor sem kell túlzásba esni az evésével, még a végén pikkelyeket növeszt.*
- Azt szállítmányt meglesném, inkább ruha végett, de ha a hullákról kell lenyúznom a cuccot az sem gond. Azoknak a népeknek a dögei, akik lezuhannak? Észrevettem, hogy elég nehezen lehet lejutni ide.
*A barlangba való lejutás könnyedén kicsinálhatja az embert. Egyetlen rossz lépés és már zuhan is, hogy aztán egy hangos reccsenéssel törjön ketté a gerince.
Khyr gyilkoláshoz való viszonyulása egyelőre kétes. Számtalan álmatlan éjszakája volt az után, hogy megölte azt a fiút. Habár nem láthatta, csak a hírek szálltak el hozzá, de így is megviselte. Nem maga az, hogy kioltotta az életét annak az embernek, hanem az a szokatlan érzés, amit kiváltott megijesztette.*
- Oh, nem vagyok én szakács. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudok megsütni egy nyulat a tűzön, de a fűszerezéshez nem értek. De ha te mondod, akkor megkóstolom a farkasodat.
*Kacsint a férfira, majd elneveti magát. Még ilyet, farkas hús. A sok őz és nyúl után, ha megeszik egy szelet farkast, elmondhatja, hogy megette azt, ami megette a kajáját. Ez elég cikornyás gondolat volt.*
- Egyesek minden félét kitalálnak a kígyókról, hallottam már, hogy kihullik tőle a haj, vagy megrövidül az ember látása, még azt is, hogy az, aki kígyót eszik, felvágott nyelvel ébred. Nekem a kedvencem a rizses kígyó több kondérral elfogyasztottam már és semmi bajom, sőt úgy tudok tekeregni, mint egy sikló.
*Mosolyog. Igaz, hogy nem csak a kígyós mozgásra hagyatkozik egy-egy betörés idején, hisz olykor szükség van a mókus gyorsaságára és a macska ügyességére is, de ha olykor nem tud a mancsival megtámaszkodni, akkor a testét megfeszítő izmok is a segítségére lehetnek az oldalán, vagy éppen combjain.*
- Ahogy én tudom, nem kell különösebb fűszerezés, víz, rizs, só és persze kígyó. Esetleg erős paprika, annak, aki szereti. Én személy szerint tüzesen szeretem.
*Hátrább dől beszéde közben és keresztbe teszi a lábait. Arra nem tér ki, hogy a paprika rendszerint kétszer csíp, mert erről úrhölgyeknek nem illik beszélni.
Végül az elf is bemutatkozik, elég egyszerűen. Sokkal inkább tér ki a feladataira. Khyr érdeklődve figyeli, sok mindenhez ért, valószínűleg jól is csinálja, amit csinál. Az eszközök barkácsolása különösen megragadja a lány figyelmét. Pláne az ölésre szánt eszközök ismertetése, bár kevesebbet kap belőlük, mint amennyit szeretne, azért hozzá tudja képzelni a kimaradt részeket. Félő, hogy kicsordul a nyála, ha sokáig gondolkodik ezen.*
- Sok ellenségetek van?
*Teszi fel az egyszerű kérdést. Nem lepődik meg különösen. Még nem teljesen biztos benne mit rejt ez a kis banda itt a barlang mélyén. Arra gondolt, hogy bérenc gyilkosok is lehetnek, de azoknak nincs ellensége, csak megbízása. Ahogy a tolvajoknak sincs ellensége, nem azért lop, mert utálja azt a valakit, és azt akarja, hogy neki kevesebb legyen, hanem azért, mert magának akar többet.
Habár az elffel szemben Khyr jóval rövidebb ideig él, neki ez teljesen megfelel. Nincs szüksége hosszú időre, hogy aztán ugyanazt az életet élje, mint most is, csak száz évvel tovább. Még csak az kéne. Így is sok bolondot dédelget már ez a világ, még halála után sincs nyugta az embernek.*
*Természetes, hogy egy szakadt kurtizán is lehet szép, a kosz alatt is lapulhat tündöklés, ahogy az avar alól is kihajt a hóvirág. Khyr tisztában van azzal, hogy a gazdagság és a szépség nem rokon értelmű fogalmak, de kiegészítik egymást. Viszont a férfi mond egy teljesen rossz állítást, legalábbis a lány szerint. A szépség nem a külsőségeken múlik. Ugyan. Senki sem fog hosszasan töprengeni, ha elé állítunk egy girhes, lófogú, boglyas bigét és egy telt karcsú, csillogó szemű, fiatal lánykát, hogy melyiket válassza. Az mondjuk erősen illúzió romboló, hogyha a kettes számú hölgy megszólal és szájából kilóg a kapa.
Hogy is van a dalban? A csinos arc is takarhat gonosz elmét, ahogy a zord külső is többször arany szívet fed. A lány arcára lehet mondani, hogy a szemnek kellemes, futólag, a teste lehet, hogy arányos és mivel edzett ezért szépen domborodó, de ami belül van, a véren és az őrülten pumpáló szív mögött az egyáltalán nem szép. A virágoskert helyett ott nincs más, mint sár, meg kavics. Enyészet. Ezt fekete szeme tükrözi a legjobban, gyermeki ártatlansága régen kihunyt, a világ iránt érzett gyűlölet, az önzés, a gyilkolás kioltotta a jóság lángját.
Khyr erre a gondolatmenetre mosolyogva megrázza a fejét, nem akarja, hogy bármit eláruljon arckifejezése.
Természetesen az elf nem hallott a vérvonalról, nincs is nagy jelentősége, legalábbis a lány szerint. Egyetlen homályos mesét tud róla. Talán egyszer utána jár a dolgoknak, de jelenleg fontosabb dolgokkal kell megküzdenie.
A másik felajánlja a levest még egyszer. Khyr nem nagyétkű, még akkor sem eszik sokat, amikor nem tudja mikor fog enni legközelebb. Ez egyenesen ellent mond a természet törvényének, miszerint ha éhes vagy eszel, de ő nem bánja, annyit eszik amennyi éppen elég, különben ha pocakot ereszt nem tudná átpréselni magát különböző kicsiny helyeken.*
- Köszönöm elég volt a halból.
*Mondja mosollyal, a tálját a maradék leves mellé teszi, és a combjaira támasztja kezeit. Amíg a férfi beszél, kicsit megborzolja a haját. Lehet, hogy bolhás lett útközben? Már csak az hiányzik.
Létezik, hogy a története lenyűgözi a szemben ülő férfit? Az igazságot mondta el. A lány nem lát semmi lenyűgözőt ebben, kényszer volt így felnőni, a patkány szaros város kellős közepén. Ez egyáltalán nem érdem, persze, ez a hely. Körbenéz, szemébe ötlik a farkast rángató kisfiú és a nő, aki épp csak egyetlen szóra méltatta megérkeztét. Azok ketten, a mocsári férfi, aki kedvtelésből gyilkol és ez az elf aki vele szemben ül, teljesen más gondolkodásmóddal rendelkeznek, mint azok akikkel Khyr eddig találkozott. Persze nem rossz értelemben, sőt elég otthonosan érzi itt magát, már most.
A férfi beszéde közben elég feltűnően méregetni kezdi a lány alkatát. Ha Khyr most jött volna le a barlang faláról, gondolhatná azt, hogy csak és kizárólag szakmai szempontból méri fel az adottságait. A férfiak, akármilyen fajból is származnak, ugyanolyanok maradnak. Ez nem zavarja a lányt, különösebben. Azért van a szem, hogy lásson vele.
Többnyire hal az eledel, azt állítja a férfi. Nagyon jó. Ugyan nem a legrosszabb étel a világon, de az a remegő halhús nem a kedvence, habár sok benne a fehérje, ami pótolhatatlan építőeleme az izmoknak. Akkor sem kell túlzásba esni az evésével, még a végén pikkelyeket növeszt.*
- Azt szállítmányt meglesném, inkább ruha végett, de ha a hullákról kell lenyúznom a cuccot az sem gond. Azoknak a népeknek a dögei, akik lezuhannak? Észrevettem, hogy elég nehezen lehet lejutni ide.
*A barlangba való lejutás könnyedén kicsinálhatja az embert. Egyetlen rossz lépés és már zuhan is, hogy aztán egy hangos reccsenéssel törjön ketté a gerince.
Khyr gyilkoláshoz való viszonyulása egyelőre kétes. Számtalan álmatlan éjszakája volt az után, hogy megölte azt a fiút. Habár nem láthatta, csak a hírek szálltak el hozzá, de így is megviselte. Nem maga az, hogy kioltotta az életét annak az embernek, hanem az a szokatlan érzés, amit kiváltott megijesztette.*
- Oh, nem vagyok én szakács. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudok megsütni egy nyulat a tűzön, de a fűszerezéshez nem értek. De ha te mondod, akkor megkóstolom a farkasodat.
*Kacsint a férfira, majd elneveti magát. Még ilyet, farkas hús. A sok őz és nyúl után, ha megeszik egy szelet farkast, elmondhatja, hogy megette azt, ami megette a kajáját. Ez elég cikornyás gondolat volt.*
- Egyesek minden félét kitalálnak a kígyókról, hallottam már, hogy kihullik tőle a haj, vagy megrövidül az ember látása, még azt is, hogy az, aki kígyót eszik, felvágott nyelvel ébred. Nekem a kedvencem a rizses kígyó több kondérral elfogyasztottam már és semmi bajom, sőt úgy tudok tekeregni, mint egy sikló.
*Mosolyog. Igaz, hogy nem csak a kígyós mozgásra hagyatkozik egy-egy betörés idején, hisz olykor szükség van a mókus gyorsaságára és a macska ügyességére is, de ha olykor nem tud a mancsival megtámaszkodni, akkor a testét megfeszítő izmok is a segítségére lehetnek az oldalán, vagy éppen combjain.*
- Ahogy én tudom, nem kell különösebb fűszerezés, víz, rizs, só és persze kígyó. Esetleg erős paprika, annak, aki szereti. Én személy szerint tüzesen szeretem.
*Hátrább dől beszéde közben és keresztbe teszi a lábait. Arra nem tér ki, hogy a paprika rendszerint kétszer csíp, mert erről úrhölgyeknek nem illik beszélni.
Végül az elf is bemutatkozik, elég egyszerűen. Sokkal inkább tér ki a feladataira. Khyr érdeklődve figyeli, sok mindenhez ért, valószínűleg jól is csinálja, amit csinál. Az eszközök barkácsolása különösen megragadja a lány figyelmét. Pláne az ölésre szánt eszközök ismertetése, bár kevesebbet kap belőlük, mint amennyit szeretne, azért hozzá tudja képzelni a kimaradt részeket. Félő, hogy kicsordul a nyála, ha sokáig gondolkodik ezen.*
- Sok ellenségetek van?
*Teszi fel az egyszerű kérdést. Nem lepődik meg különösen. Még nem teljesen biztos benne mit rejt ez a kis banda itt a barlang mélyén. Arra gondolt, hogy bérenc gyilkosok is lehetnek, de azoknak nincs ellensége, csak megbízása. Ahogy a tolvajoknak sincs ellensége, nem azért lop, mert utálja azt a valakit, és azt akarja, hogy neki kevesebb legyen, hanem azért, mert magának akar többet.
Habár az elffel szemben Khyr jóval rövidebb ideig él, neki ez teljesen megfelel. Nincs szüksége hosszú időre, hogy aztán ugyanazt az életet élje, mint most is, csak száz évvel tovább. Még csak az kéne. Így is sok bolondot dédelget már ez a világ, még halála után sincs nyugta az embernek.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-07 17:16:11
Üzenet elküldve: 2015-02-07 17:16:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Reggel//
*Úgy látszik, a hölgy igencsak éhes, mivel gyorsan elpusztítja rendelkezésére álló táplálékot, habár ezt aligha lehetne bajnak nevezni. Hal van, annyi, mint a tengerben, Rinan legalább ennyire hasznosította magát, amióta Taug hála a jó égnek nem látta. Ugyanakkor reméli, hogy a feladatát elvégezte.*
- Drága Khyr *sóhajt Taug, mivel mostanában nagyon nagy divattá vált a nevek rövidítése. Ahonnan ő jön, ott azért hajlandóak voltak végigmondani az egyén nevét, függetlenül attól, hogy négy, vagy akár öt szótagnyi is volt, itt viszont nem tűrik azt, ami egy szótagnál hosszabb. Végtére egyszer őt is hívhatja valaki "Ta"-nak. Egyszer.* A szépség nem pusztán a külsőségeseken, és legkevésbé sem testet fedő rongyokon múlik. Nem keverjük össze a szépet a gazdaggal.
*Elvégre ha csak a ruhában lenne szép a nő, akkor már kihalt volna az élet Lanawinon. Persze érti ő, mire céloz a nő, hiszen a ruhai néhol valóban cafatokban vannak, de ugyanakkor ez miért szabna gátat a szépségnek? Valóban a gazdagokkal keverheti a szépséget, mivel a szakadt ruhák és a kócos haj is lehet szép, ha tükrözi az egyén lelkét. Persze ki tudja, mi lapul a hölgy szívének mélyén? Mennyi sötétség van a lelkében? Taug egyedül arra áhítozik, hogy ezt megtudja.*
- Khyr Kreantis *ismételi a nevet, miközben le sem veszi szemeit nőről. Ezek szerint mégsem rövidített, valóban ez a neve, ami végtére is jó, legalább könnyebb megjegyezni. A többi név teljes mértékben ismeretlen számára. Ha igyekezne a hölgy kedvére tenni, akkor nyilván hevesen bólogatna, és elmondaná, mennyire híres Wegtorenben is a... a... hát az a vérvonal, klán, vagy akármi, amit mondott, viszont Taug főleg az őszinteségével hódít, minden téren.*
- Soha életemben nem hallottam róluk *vakarja meg a fejét, ezzel olyan elf benyomását keltve, aki még mindig próbál visszagondolni, hátha hallott róluk, csak elfelejtette, valójában azonban már régen elkönyvelte magában, hogy a nevek ismeretlenek, csak egyszerűen viszketett a feje. Belekortyol a tányérba, majd harap egy falatot a kenyérből, közben pedig eszébe ötlik, hogy lehet a hölgy pusztán illemből fogja vissza magát.*
- Vehetsz még bátran a levesből, ha éhes vagy. Estére jó eséllyel úgyis kevés lenne, szóval lesz más - lehetséges, hogy a leves innen már csak a szakadékba megy a hullák után, szóval kár lenne veszni hagyni. Végtére nem rossz ez, csak hát ami halból meg vízből készül, az főleg tengerészeknek való étek, nem Taugnak. Közben a hölgy rátér a fontosabb dolgokra, így az elfnek újból figyelnie kell. Egy kecses, vonzó nőszemély, aki egészen kiskora óta tanulja a lopást. Taugnak egyáltalán nincs ellenére ez a kép, és egészen jól összeegyeztethető nővel, aki előtte foglal helyet. A hajlongás nem igazán zavarta, nem is említi meg, hogy többet ne csinálja, mert jó eséllyel többször neki már nem fog bemutatkozni.
- Igazán tetszetős, valóban jó tolvaj lehetsz *már akkor áttért a tegeződésre, mikor z ételt ajánlotta, talán így tudta a legészrevétlenebbül megoldani a dolgot. Az előbbi szavakkal párhuzamosan alaposan végignéz a nő testén, ami persze annak is betudható volna, hogy a testalkatát méri fel a tolvaj szakma kapcsán, de a valódi ok egészen más. Amikor az ételre terelődik a szó, újból a hölgy szemébe néz, majd megsimogatja az állát, mintha csak nagyon gondolkodna.*
- Többnyire hal, habár érkezett egy szállítmányunk nem is oly régen, abban igen sokféle élelmet találhatsz *gondolkodik el, bár ő maga még nem nézte át a dolgokat* Mellesleg ott találhatsz szövetet, vagy akár ruhákat is *habár a szakadt dolgok hamisítatlan előnye, hogy nem fednek sokat, azért mégiscsak hideg van a hegyen, ahol lehullt a hó is nemrég* Ha megengeded, csak nem egy igazi szakácshoz van szerencsém? Mellesleg, a farkas húsát sokan bírálják elég erőteljesen, pedig nagyon is finoman el lehet készíteni. Persze, vadhús, keményebb, az izmok, meg minden, de megfelelő helyekről a megfelelő mennyiségű húst leválasztva, elég sokáig sütni ahhoz, hogy megpuhuljon, a megfelelő fűszereket, na meg persze egy kis zsírt hozzáadva... igen, nem csak a vadhússal, de akár a háznál tartott szárnyasok húsával is versenyezhet. Ettől persze nem utasítom el a kígyóhús gondolatát sem, ugyanis ha valami, hát kígyó az rengeteg van itt. A legtöbb nem veszélyes, és vannak igen szép, kövér példányok is. Így a hidegben sokkal könnyebb elkapni őket, hiszen melegebb helyeken alszanak, persze soványabbak is, de néhány nap alatt felhizlalhatóak, ha az kell. Szóval... mi szükségeltetik még a rizses kígyóhoz? Rizsen kívül persze, ami szintén akad, bár azt hiszem csak egy kisebb zsáknyi, és elég régi. Wegtorenben szereztük, de senkinek nem kellett igazán. Kár lett volna veszni hagyni, hát elhoztam... *amint pedig meghallgatta az elkészítés módját, ami jó eséllyel magában foglalja az edény leírását is, amivel (még) nem rendelkeznek, rátér a maga részére.*
- Taug, így bőven megfelel. A történetemre nincs értelme időt pazarolni, amolyan mindenes vagyok, főzök, kotyvasztok, írok, olvasok, csontozok, ölök. Többnyire a mindennapi eszközöket is én barkácsolom itt az ellenségek csontjaiból, néhány kés, villa, kanál sosem árt. Meg annak a termetes jószágnak a fogazatából is fogok egy kellemesen halálos, recés pengét készíteni. Mintha csak tucatnyi farkasfog csipkézné az élét, beleszúrod ellenségedbe, majd kitéped... sok minden egyébbel együtt *nem tér ki a belekre, meg a gyomorra, mivel nem akarja elriasztani a hölgyet azok után, hogy ő itt legígéretesebb példány eddig. Függetlenül attól, hogy csak egy rövid életű ember.*
*Úgy látszik, a hölgy igencsak éhes, mivel gyorsan elpusztítja rendelkezésére álló táplálékot, habár ezt aligha lehetne bajnak nevezni. Hal van, annyi, mint a tengerben, Rinan legalább ennyire hasznosította magát, amióta Taug hála a jó égnek nem látta. Ugyanakkor reméli, hogy a feladatát elvégezte.*
- Drága Khyr *sóhajt Taug, mivel mostanában nagyon nagy divattá vált a nevek rövidítése. Ahonnan ő jön, ott azért hajlandóak voltak végigmondani az egyén nevét, függetlenül attól, hogy négy, vagy akár öt szótagnyi is volt, itt viszont nem tűrik azt, ami egy szótagnál hosszabb. Végtére egyszer őt is hívhatja valaki "Ta"-nak. Egyszer.* A szépség nem pusztán a külsőségeseken, és legkevésbé sem testet fedő rongyokon múlik. Nem keverjük össze a szépet a gazdaggal.
*Elvégre ha csak a ruhában lenne szép a nő, akkor már kihalt volna az élet Lanawinon. Persze érti ő, mire céloz a nő, hiszen a ruhai néhol valóban cafatokban vannak, de ugyanakkor ez miért szabna gátat a szépségnek? Valóban a gazdagokkal keverheti a szépséget, mivel a szakadt ruhák és a kócos haj is lehet szép, ha tükrözi az egyén lelkét. Persze ki tudja, mi lapul a hölgy szívének mélyén? Mennyi sötétség van a lelkében? Taug egyedül arra áhítozik, hogy ezt megtudja.*
- Khyr Kreantis *ismételi a nevet, miközben le sem veszi szemeit nőről. Ezek szerint mégsem rövidített, valóban ez a neve, ami végtére is jó, legalább könnyebb megjegyezni. A többi név teljes mértékben ismeretlen számára. Ha igyekezne a hölgy kedvére tenni, akkor nyilván hevesen bólogatna, és elmondaná, mennyire híres Wegtorenben is a... a... hát az a vérvonal, klán, vagy akármi, amit mondott, viszont Taug főleg az őszinteségével hódít, minden téren.*
- Soha életemben nem hallottam róluk *vakarja meg a fejét, ezzel olyan elf benyomását keltve, aki még mindig próbál visszagondolni, hátha hallott róluk, csak elfelejtette, valójában azonban már régen elkönyvelte magában, hogy a nevek ismeretlenek, csak egyszerűen viszketett a feje. Belekortyol a tányérba, majd harap egy falatot a kenyérből, közben pedig eszébe ötlik, hogy lehet a hölgy pusztán illemből fogja vissza magát.*
- Vehetsz még bátran a levesből, ha éhes vagy. Estére jó eséllyel úgyis kevés lenne, szóval lesz más - lehetséges, hogy a leves innen már csak a szakadékba megy a hullák után, szóval kár lenne veszni hagyni. Végtére nem rossz ez, csak hát ami halból meg vízből készül, az főleg tengerészeknek való étek, nem Taugnak. Közben a hölgy rátér a fontosabb dolgokra, így az elfnek újból figyelnie kell. Egy kecses, vonzó nőszemély, aki egészen kiskora óta tanulja a lopást. Taugnak egyáltalán nincs ellenére ez a kép, és egészen jól összeegyeztethető nővel, aki előtte foglal helyet. A hajlongás nem igazán zavarta, nem is említi meg, hogy többet ne csinálja, mert jó eséllyel többször neki már nem fog bemutatkozni.
- Igazán tetszetős, valóban jó tolvaj lehetsz *már akkor áttért a tegeződésre, mikor z ételt ajánlotta, talán így tudta a legészrevétlenebbül megoldani a dolgot. Az előbbi szavakkal párhuzamosan alaposan végignéz a nő testén, ami persze annak is betudható volna, hogy a testalkatát méri fel a tolvaj szakma kapcsán, de a valódi ok egészen más. Amikor az ételre terelődik a szó, újból a hölgy szemébe néz, majd megsimogatja az állát, mintha csak nagyon gondolkodna.*
- Többnyire hal, habár érkezett egy szállítmányunk nem is oly régen, abban igen sokféle élelmet találhatsz *gondolkodik el, bár ő maga még nem nézte át a dolgokat* Mellesleg ott találhatsz szövetet, vagy akár ruhákat is *habár a szakadt dolgok hamisítatlan előnye, hogy nem fednek sokat, azért mégiscsak hideg van a hegyen, ahol lehullt a hó is nemrég* Ha megengeded, csak nem egy igazi szakácshoz van szerencsém? Mellesleg, a farkas húsát sokan bírálják elég erőteljesen, pedig nagyon is finoman el lehet készíteni. Persze, vadhús, keményebb, az izmok, meg minden, de megfelelő helyekről a megfelelő mennyiségű húst leválasztva, elég sokáig sütni ahhoz, hogy megpuhuljon, a megfelelő fűszereket, na meg persze egy kis zsírt hozzáadva... igen, nem csak a vadhússal, de akár a háznál tartott szárnyasok húsával is versenyezhet. Ettől persze nem utasítom el a kígyóhús gondolatát sem, ugyanis ha valami, hát kígyó az rengeteg van itt. A legtöbb nem veszélyes, és vannak igen szép, kövér példányok is. Így a hidegben sokkal könnyebb elkapni őket, hiszen melegebb helyeken alszanak, persze soványabbak is, de néhány nap alatt felhizlalhatóak, ha az kell. Szóval... mi szükségeltetik még a rizses kígyóhoz? Rizsen kívül persze, ami szintén akad, bár azt hiszem csak egy kisebb zsáknyi, és elég régi. Wegtorenben szereztük, de senkinek nem kellett igazán. Kár lett volna veszni hagyni, hát elhoztam... *amint pedig meghallgatta az elkészítés módját, ami jó eséllyel magában foglalja az edény leírását is, amivel (még) nem rendelkeznek, rátér a maga részére.*
- Taug, így bőven megfelel. A történetemre nincs értelme időt pazarolni, amolyan mindenes vagyok, főzök, kotyvasztok, írok, olvasok, csontozok, ölök. Többnyire a mindennapi eszközöket is én barkácsolom itt az ellenségek csontjaiból, néhány kés, villa, kanál sosem árt. Meg annak a termetes jószágnak a fogazatából is fogok egy kellemesen halálos, recés pengét készíteni. Mintha csak tucatnyi farkasfog csipkézné az élét, beleszúrod ellenségedbe, majd kitéped... sok minden egyébbel együtt *nem tér ki a belekre, meg a gyomorra, mivel nem akarja elriasztani a hölgyet azok után, hogy ő itt legígéretesebb példány eddig. Függetlenül attól, hogy csak egy rövid életű ember.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-06 23:26:03
Üzenet elküldve: 2015-02-06 23:26:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés - Taran //
* A helyzethez képest egész jól haladnak, bár ez talán Wram karizmainak köszönhető leginkább, hisz Taran még csákánnyal sem olyan erős, mint az ork. *
- Hát az rád férne. Egyél többet. Főleg vadhúst. -
* Akaratlanul is tanácsot ad, mert nem szívleli a gyengéket. *
- Valami olyasmi. De hívtak már méregkeverőnek, sőt boszorkánymesternek is. Ez a baj a nyelvetekkel, hogy mindent tucatnyiképp nevez meg. Sh'aman. Nálunk ez mindent lefed. -
* Mondja Wram, miközben újra használja az ork nyelvet, ami leginkább olyan, mi t egy mélyről jövő morgás, de azért lehet érteni. A fiú szavaira megáll egy pillanatra. *
- Tűzmágia, mi? Volt szerencsém pár könyvhőz, ami ezzel foglalkozik. Kemény dió. És tényleg drágák. -
* Ért egyet, hisz maga is áldozott nem kevés aranyat a templomnak, mégsem tud egy varázslatot sem. *
- Hát azt én is remélem. Rühellek céltalanul lenni. De mind a keveréshez, mind a mágiához, pénz kell. Mindegy miből. -
* Vonja meg vállait, s most tényleg öszintén felel, hisz neki mindegy mit kér Taug, csak meglegyen a fizetsége. *
* A helyzethez képest egész jól haladnak, bár ez talán Wram karizmainak köszönhető leginkább, hisz Taran még csákánnyal sem olyan erős, mint az ork. *
- Hát az rád férne. Egyél többet. Főleg vadhúst. -
* Akaratlanul is tanácsot ad, mert nem szívleli a gyengéket. *
- Valami olyasmi. De hívtak már méregkeverőnek, sőt boszorkánymesternek is. Ez a baj a nyelvetekkel, hogy mindent tucatnyiképp nevez meg. Sh'aman. Nálunk ez mindent lefed. -
* Mondja Wram, miközben újra használja az ork nyelvet, ami leginkább olyan, mi t egy mélyről jövő morgás, de azért lehet érteni. A fiú szavaira megáll egy pillanatra. *
- Tűzmágia, mi? Volt szerencsém pár könyvhőz, ami ezzel foglalkozik. Kemény dió. És tényleg drágák. -
* Ért egyet, hisz maga is áldozott nem kevés aranyat a templomnak, mégsem tud egy varázslatot sem. *
- Hát azt én is remélem. Rühellek céltalanul lenni. De mind a keveréshez, mind a mágiához, pénz kell. Mindegy miből. -
* Vonja meg vállait, s most tényleg öszintén felel, hisz neki mindegy mit kér Taug, csak meglegyen a fizetsége. *
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:28:53
Üzenet elküldve: 2015-02-05 20:28:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés - Wram //
*Kisvártatva a köveket elhordják. Lassan ideje lesz újakat fejteni, így az utolsó követ ledobva fel is készül az új munkafázisra.*
-Ha törvényszerű, megerősödöm, de az én kenyerem a mágia.
*Bízik benne, hogy az orknál is van csákány, mert bizony, ha nincs, akkor a Taran által kikapart törmelék elszállítása lesz a sorsszerű dolga. Elvégre azt is el kell végezni, és még mindig ketten vannak. Még jó, hogy gondolt a törmelékre és hozott egy dézsát.*
-Á, egy alkimista! Ez jó. A mérgek jók lesznek a kalózlányoknak.
*Nem részletezi, hogy melyikeknek, később bizonyára meg fogja őket is ismerni a zöld lény. Mondjuk arra nincs garancia, hogy kedvelni is fogják egymást.*
-A gyógyításhoz is értesz? Harci sérülések kezelése, barlangi fertőzések, mérgek semlegesítése...
*A felsorolás minden szavánál kinyitja egy ujját, de az utolsó elem után nem számol tovább, hanem megragadja a csákányt és üt néhányat. Szótlanul teszi, már csak azért is, hogy felkészülhessen a következő válaszra.*
-Sajnos, nekem a szorgalmam nagyobb, mint a tehetségem. Egyelőre. Tűzmágiával akarok foglalkozni, amihez pénz kell. Meg persze az, hogy ne szorítsanak korlátok közé ostoba városi törvényekkel.
*Lényegében kavicsos földet bont és két ütés között mondja ki az őszinte szavakat, mintha azok a legtermészetesebbek lennének. Még szerencse, hogy a Kárhozottak között azok is.*
-Ez a hely tökéletes e célok megvalósítására. Cserébe talán hasznára lehetek a csoportnak.
*Vagyis nem talán, hanem reméli, hogy hasznára lesz az alvilág elfajzott egyedeinek. Nem szívesen végezné úgy, ahogy a kámzsás. Ha már éheztetnék, azt elviselné, de hogy pont egy ostoba kölyök boncolja fel, na, az már sok. Különben is, még Taran maga is olyan fiatal és heves. Kár az életerőért.*
*Kisvártatva a köveket elhordják. Lassan ideje lesz újakat fejteni, így az utolsó követ ledobva fel is készül az új munkafázisra.*
-Ha törvényszerű, megerősödöm, de az én kenyerem a mágia.
*Bízik benne, hogy az orknál is van csákány, mert bizony, ha nincs, akkor a Taran által kikapart törmelék elszállítása lesz a sorsszerű dolga. Elvégre azt is el kell végezni, és még mindig ketten vannak. Még jó, hogy gondolt a törmelékre és hozott egy dézsát.*
-Á, egy alkimista! Ez jó. A mérgek jók lesznek a kalózlányoknak.
*Nem részletezi, hogy melyikeknek, később bizonyára meg fogja őket is ismerni a zöld lény. Mondjuk arra nincs garancia, hogy kedvelni is fogják egymást.*
-A gyógyításhoz is értesz? Harci sérülések kezelése, barlangi fertőzések, mérgek semlegesítése...
*A felsorolás minden szavánál kinyitja egy ujját, de az utolsó elem után nem számol tovább, hanem megragadja a csákányt és üt néhányat. Szótlanul teszi, már csak azért is, hogy felkészülhessen a következő válaszra.*
-Sajnos, nekem a szorgalmam nagyobb, mint a tehetségem. Egyelőre. Tűzmágiával akarok foglalkozni, amihez pénz kell. Meg persze az, hogy ne szorítsanak korlátok közé ostoba városi törvényekkel.
*Lényegében kavicsos földet bont és két ütés között mondja ki az őszinte szavakat, mintha azok a legtermészetesebbek lennének. Még szerencse, hogy a Kárhozottak között azok is.*
-Ez a hely tökéletes e célok megvalósítására. Cserébe talán hasznára lehetek a csoportnak.
*Vagyis nem talán, hanem reméli, hogy hasznára lesz az alvilág elfajzott egyedeinek. Nem szívesen végezné úgy, ahogy a kámzsás. Ha már éheztetnék, azt elviselné, de hogy pont egy ostoba kölyök boncolja fel, na, az már sok. Különben is, még Taran maga is olyan fiatal és heves. Kár az életerőért.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-05 17:42:03
Üzenet elküldve: 2015-02-05 17:42:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Will //
* Taug leegyszerűsítette számára a nyúzást. Végül is, legalább könnyebb dolga lesz, nem kell megkínlódniuk a mancsokon felüli rész kihámozásával. A négy lábát szépen a forgójánál elmetszi a testtől, majd pedig a fejjel is meg fog próbálkozni. Ezen egy cseppet elmereng amíg Taug a farkas fogait méregeti.*
- Legyen. *szól végül beleegyezően és fél füllel még azt is hallja, hogy az érkező férfit oda küldte hozzájuk segíteni. Nem hagyja abba az állat rángatását és valószínűleg pár perc alatt ketten is odaérnek a cellához vele, ha meg véletlenül mégis melléjük lépne Mortar akkor akár fele idő alatt is.*
- Igen. *válaszol Willnek* Az erdei és a barlangi vadakat kóstoltam már. Halat kevesebbet, meg azt nem is igazán szeretem. *azon még nem gondolkodott el, hogy márpedig itt a legtöbbet halat fog enni vagy igen csak gyakran fog eljárni vadászni.
Amíg Will elmegy kést szerezni addig Zora még pihen egy kicsit. Csak a fiú visszatérő lépéseinek halk zajára guggol le a farkas mellé, hogy csak kíváncsiságból ő is benézzen a farkas pofájába. Semmi számára érdekeset nem lát benne.*
- A lábait. Ha jól halottam már csináltál effélét. *a hangjában van egy egészen kicsi él hisz amikor megérkezett a fiú önszántából árulta el, hogy segítette feláldozni a testvére tetemét. Persze azt nem tudja milyen szintig ment a hentesmunka és talán jobb is így.*
- Gyere a hátához és figyeld amint vágom. *mondja és megemeli a farkas hátsó lábát. Megmozgatja keresve a forgócsontot majd belülről a bőrbe mártja kését. Óvatosan halad. Amikor már félig sikerült a bőrt kétfelé metszeni ismét mozgatja a lábat, hogy újra, még pontosabban megtalálhassa a csontot amit két felé kell nyisson nemsokára.*
- Talán ez a rész a legnehezebb. Meg kell találni azokat az inakat amik összefogják, egyben tartják a két csontot. *mondja majd hallatszik is egy erősebb reccsenés majd még egy. *Azt hiszem meg van. *mondja felemelve a fejét és ellenőrzi, hogy a fiú tényleg odafigyelt-e a mozdulatokra.*
- A háta felőli részt minél rövidebben kell átmetszeni. Ott a legmelegebb az irha. *magyarázza és most épp nem érdeklim hogy nem lesz olyan szépen lekerekítve a farkas felső combja mint mondjuk a vaddisznóknál szokásos. Nemsokára átmetszi az utolsó darabka bőrt is és már emeli is fel a testtől elválasztott lábat.*
- Ez meg van. Most te következel. *mondja és mutat az állat mellső lába felé.* Az irhára vigyázz. *teszi még hozzá és ujjával is meginti a fiút de a mosoly az arcán bátorításául szolgál.*
* Taug leegyszerűsítette számára a nyúzást. Végül is, legalább könnyebb dolga lesz, nem kell megkínlódniuk a mancsokon felüli rész kihámozásával. A négy lábát szépen a forgójánál elmetszi a testtől, majd pedig a fejjel is meg fog próbálkozni. Ezen egy cseppet elmereng amíg Taug a farkas fogait méregeti.*
- Legyen. *szól végül beleegyezően és fél füllel még azt is hallja, hogy az érkező férfit oda küldte hozzájuk segíteni. Nem hagyja abba az állat rángatását és valószínűleg pár perc alatt ketten is odaérnek a cellához vele, ha meg véletlenül mégis melléjük lépne Mortar akkor akár fele idő alatt is.*
- Igen. *válaszol Willnek* Az erdei és a barlangi vadakat kóstoltam már. Halat kevesebbet, meg azt nem is igazán szeretem. *azon még nem gondolkodott el, hogy márpedig itt a legtöbbet halat fog enni vagy igen csak gyakran fog eljárni vadászni.
Amíg Will elmegy kést szerezni addig Zora még pihen egy kicsit. Csak a fiú visszatérő lépéseinek halk zajára guggol le a farkas mellé, hogy csak kíváncsiságból ő is benézzen a farkas pofájába. Semmi számára érdekeset nem lát benne.*
- A lábait. Ha jól halottam már csináltál effélét. *a hangjában van egy egészen kicsi él hisz amikor megérkezett a fiú önszántából árulta el, hogy segítette feláldozni a testvére tetemét. Persze azt nem tudja milyen szintig ment a hentesmunka és talán jobb is így.*
- Gyere a hátához és figyeld amint vágom. *mondja és megemeli a farkas hátsó lábát. Megmozgatja keresve a forgócsontot majd belülről a bőrbe mártja kését. Óvatosan halad. Amikor már félig sikerült a bőrt kétfelé metszeni ismét mozgatja a lábat, hogy újra, még pontosabban megtalálhassa a csontot amit két felé kell nyisson nemsokára.*
- Talán ez a rész a legnehezebb. Meg kell találni azokat az inakat amik összefogják, egyben tartják a két csontot. *mondja majd hallatszik is egy erősebb reccsenés majd még egy. *Azt hiszem meg van. *mondja felemelve a fejét és ellenőrzi, hogy a fiú tényleg odafigyelt-e a mozdulatokra.*
- A háta felőli részt minél rövidebben kell átmetszeni. Ott a legmelegebb az irha. *magyarázza és most épp nem érdeklim hogy nem lesz olyan szépen lekerekítve a farkas felső combja mint mondjuk a vaddisznóknál szokásos. Nemsokára átmetszi az utolsó darabka bőrt is és már emeli is fel a testtől elválasztott lábat.*
- Ez meg van. Most te következel. *mondja és mutat az állat mellső lába felé.* Az irhára vigyázz. *teszi még hozzá és ujjával is meginti a fiút de a mosoly az arcán bátorításául szolgál.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-02-04 22:57:39
Üzenet elküldve: 2015-02-04 22:57:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Barlangbővítés - Taran //
* Egyik kő kerül a másikra, s a munka halad. Igaz, hogy Wram jót derül a másikon, ez nem elsősorban neki szól, inkább a szervezésnek. *
- Majd megerősödsz itt. Hamár nem akad itt egy combosabb alak. -
* Vonja meg széles vállait az ork, miközben egy újabb fordulóra kanyarodik. *
- Nem csak dísznek hordom azt a fegyverövet, elhiheted. -
* Válaszolja meg a kérdést. Sajnos a közös munka egyik hátulütője, hogy van idő a beszélgetésre. *
- Nincs nagy történetem. Maradjunk annyiban, hogy ismerem a növények kevésbé kedves, ám annál ártóbb oldalát, s egy napon találkoztam egy öreg elffel. -
* Sandít Taug irányába Wram. *
- Nekem munka és pénz kell, neki tudás. Hát megegyeztünk. Ennyi az egész. Ami meg előtte volt, olyan unalmas, hogy beleőszülnél, mire a végére érnék. -
* Legyint a végén a vajákos, és az omlásnál újabb darabokat szabadít ki a csákánnyal. *
- De akkor halljuk! Te mit tudsz mesélni? -
* Áll meg egy pillanatra, s néz a másikra. *
* Egyik kő kerül a másikra, s a munka halad. Igaz, hogy Wram jót derül a másikon, ez nem elsősorban neki szól, inkább a szervezésnek. *
- Majd megerősödsz itt. Hamár nem akad itt egy combosabb alak. -
* Vonja meg széles vállait az ork, miközben egy újabb fordulóra kanyarodik. *
- Nem csak dísznek hordom azt a fegyverövet, elhiheted. -
* Válaszolja meg a kérdést. Sajnos a közös munka egyik hátulütője, hogy van idő a beszélgetésre. *
- Nincs nagy történetem. Maradjunk annyiban, hogy ismerem a növények kevésbé kedves, ám annál ártóbb oldalát, s egy napon találkoztam egy öreg elffel. -
* Sandít Taug irányába Wram. *
- Nekem munka és pénz kell, neki tudás. Hát megegyeztünk. Ennyi az egész. Ami meg előtte volt, olyan unalmas, hogy beleőszülnél, mire a végére érnék. -
* Legyint a végén a vajákos, és az omlásnál újabb darabokat szabadít ki a csákánnyal. *
- De akkor halljuk! Te mit tudsz mesélni? -
* Áll meg egy pillanatra, s néz a másikra. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286