Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 3 (41. - 60. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
60. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 19:13:42
Üzenet elküldve: 2014-07-27 19:13:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj -Will//
* Habár nem kérdezte a siheder nevét, a bemutatkozás mégiscsak komoly lépés, s lehetőség a másik befolyásolása felé. Mint a démonok a gyermekded mesékben, kik csak akkor hajthatók halandó uralom alá, ha az ember ismeri valódi nevüket. *
- Szürke...
* Suttogja bambán maga elé bámulva, épp oly hangosan, hogy a fiúcska még érthesse szavát. Eszébe jutott, hogy valamiféle hihető álnevet aggat magára, de beceneve is megteszi egyelőre, ez így sokkalta stílusosabb, meg egyébként is, teljesen mindegy. A lényeg, hogy mondjon valamit, s azt kedvesen tegye, nehogy elijessze a feltűnően naiv zöldfülűt, míg az "használhatatlanul minimális" kezeivel a csomókkal küszködik csuklóján.
Míg kezei szabaddá nem válnak, addig vérszín szemei a többieket vizslatják, várva a válaszokat imént feltett- nem kevés- kérdésére. Holló megkötözve, ő is kap egy biztató mosolyt, bár a fekete démon nyilvánvalóan dühöng, vicsorog gúzsba kötve, az sem lepné meg a mélységit, ha lángoló arccal szórná szebbnél-szebb átkait elrablóikra, vagy épp a tébláboló, mihaszna idegenekre. Erről jut eszébe: *
- Psszt, Kócos, most ki kivel van? * Húzza száját kissé oldalra, de fejével nem fordul arra, így kérdezi a gyereket, kinek máris megtalálta becenevét. A hóhajú már csak ilyen, mindenkire aggat valami efféle becézést, kire szebbet, kire otrombát. * - De csak halkan! * Toldja még meg csaknem egészen összezárt ajkakkal, aztán megereszt egy bárgyú vigyort az énekes szuka embere felé, látszólag az tekintget csak feléjük néha, míg a többiek "ivászati pózba helyezik" magukat.
Hiába az óvatosság, mindig akad valami, amivel az éles eszű sötételf sem számolt, s ez jelen esetben a Kócos padlócirkáló kutyuskája, kiben leküzdhetetlen vágy ébredt, hogy közelebbről is megnézze magának a foglyot. *
~ Rossz kutyus, helyedre! ~
* Csak gondolatban mer szólni az egyre bátrabb ebhez, ki már piszkos csizmáját szaglássza vakmerően. Az kéne csak, hogy csaholni, vagy mi még rosszabb, ugatni kezdjen és menten felhívja a barlang figyelmét a folyamatban lévő szökési kísérletre. Az állat még gazdája szavára sem hallgat, de legalább továbbra is csendben marad, Zaraun meg mozdítani sem meri lábát, nehogy megrémítse a kis dögöt.
És végre kezei is szabadulnak az oszlop mögött, de ennek csak tűnő, halovány félmosoly a jussa, esze ágában sincs karját előrébb húzni, hisz fenn kell tartania a rabmadár látszatát amíg csak lehet. A Kócos meg nem áll le, újabb akcióra készül, de kétballábas sompolygása csak reménytelen grimaszt mar a grafitszín képre, mit csak eztán következő tette tud felülmúlni vagy kétszer... *
~ És mellém rakja a korsót... ~
* Ezt már alig bírja ki szánakozó röhögés nélkül, de inkább csak hátraveti fejét az oszlopnak egyszer, aztán kétszer, hogy a tompa koppanásra szúró fájdalom szökjön alvadt vértől mocskos sebébe. *
- Kölyök, meg kell, hogy itass! A kutyád nem tudná valahogy elterelni a figyelmüket? Legalább pár szekundumra?
// Veszett nyáj -Will//
* Habár nem kérdezte a siheder nevét, a bemutatkozás mégiscsak komoly lépés, s lehetőség a másik befolyásolása felé. Mint a démonok a gyermekded mesékben, kik csak akkor hajthatók halandó uralom alá, ha az ember ismeri valódi nevüket. *
- Szürke...
* Suttogja bambán maga elé bámulva, épp oly hangosan, hogy a fiúcska még érthesse szavát. Eszébe jutott, hogy valamiféle hihető álnevet aggat magára, de beceneve is megteszi egyelőre, ez így sokkalta stílusosabb, meg egyébként is, teljesen mindegy. A lényeg, hogy mondjon valamit, s azt kedvesen tegye, nehogy elijessze a feltűnően naiv zöldfülűt, míg az "használhatatlanul minimális" kezeivel a csomókkal küszködik csuklóján.
Míg kezei szabaddá nem válnak, addig vérszín szemei a többieket vizslatják, várva a válaszokat imént feltett- nem kevés- kérdésére. Holló megkötözve, ő is kap egy biztató mosolyt, bár a fekete démon nyilvánvalóan dühöng, vicsorog gúzsba kötve, az sem lepné meg a mélységit, ha lángoló arccal szórná szebbnél-szebb átkait elrablóikra, vagy épp a tébláboló, mihaszna idegenekre. Erről jut eszébe: *
- Psszt, Kócos, most ki kivel van? * Húzza száját kissé oldalra, de fejével nem fordul arra, így kérdezi a gyereket, kinek máris megtalálta becenevét. A hóhajú már csak ilyen, mindenkire aggat valami efféle becézést, kire szebbet, kire otrombát. * - De csak halkan! * Toldja még meg csaknem egészen összezárt ajkakkal, aztán megereszt egy bárgyú vigyort az énekes szuka embere felé, látszólag az tekintget csak feléjük néha, míg a többiek "ivászati pózba helyezik" magukat.
Hiába az óvatosság, mindig akad valami, amivel az éles eszű sötételf sem számolt, s ez jelen esetben a Kócos padlócirkáló kutyuskája, kiben leküzdhetetlen vágy ébredt, hogy közelebbről is megnézze magának a foglyot. *
~ Rossz kutyus, helyedre! ~
* Csak gondolatban mer szólni az egyre bátrabb ebhez, ki már piszkos csizmáját szaglássza vakmerően. Az kéne csak, hogy csaholni, vagy mi még rosszabb, ugatni kezdjen és menten felhívja a barlang figyelmét a folyamatban lévő szökési kísérletre. Az állat még gazdája szavára sem hallgat, de legalább továbbra is csendben marad, Zaraun meg mozdítani sem meri lábát, nehogy megrémítse a kis dögöt.
És végre kezei is szabadulnak az oszlop mögött, de ennek csak tűnő, halovány félmosoly a jussa, esze ágában sincs karját előrébb húzni, hisz fenn kell tartania a rabmadár látszatát amíg csak lehet. A Kócos meg nem áll le, újabb akcióra készül, de kétballábas sompolygása csak reménytelen grimaszt mar a grafitszín képre, mit csak eztán következő tette tud felülmúlni vagy kétszer... *
~ És mellém rakja a korsót... ~
* Ezt már alig bírja ki szánakozó röhögés nélkül, de inkább csak hátraveti fejét az oszlopnak egyszer, aztán kétszer, hogy a tompa koppanásra szúró fájdalom szökjön alvadt vértől mocskos sebébe. *
- Kölyök, meg kell, hogy itass! A kutyád nem tudná valahogy elterelni a figyelmüket? Legalább pár szekundumra?
59. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 14:38:39
Üzenet elküldve: 2014-07-27 14:38:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj //
*Csakugyan alantas, észrevétlen módon érintik a mélységi mézes-mázos szavai a kölyök hazugságokra kiélezetlen füleit, nem hogy a nyugalom, de az együttérzés és a hűség halovány leple is kedveskedően öleli körbe a lelkét. Williän könnyeden hajlamos megadni másoknak a bizalmát, az erőteljes, határozott jellemek pedig mindég is vonzották, érthető egy ilyen kis elesett, magányos pára szemszögéből annak ellenében is, hogy amúgy meglepő módon problémáktól mentesen éli mindennapjait, hiányt nem szenved semmiből. Halászni tud, vadászni is hellyel-közzel, a tűzrakáshoz már-már mesterien ért, a többit pedig elintézi maga; rongyos ruháinak kimosása senkinek nem okozhat gondot...
Ellenben a mélységi csuklóin feszülő kötelek eloldozása már más tészta. Találkozott ő sokféle halászcsomóval, de olybá tűnik a csábos nőszemélyke valami teljesen egyedit fejlesztett ki, aminek megoldása valószínűsíthetően nem két percet fog igénybe venni.*
- Williän a nevem... *Suttogja csakugyan halkacskán, arra viszont cseppet sem ügyelve, figyelnek-e rájuk a többiek avagy sem.*
- Hát a tiéd? *Elhangzott már ugyan a grafitbőrű becses neve a Holló károgó ajkai mögül, azonban cseppet sem válhat mások meglepődésére, hogy a fiúcska ezúttal sem figyelt oda a részletekre. Közben persze ügyködik a csomó kibogozásán is, ám előbb tűnik fel Gombolyagnak gazdája mesterkedése, mint hogy a fiú végre kiszabadíthatná Zaraunt a fogságból. A kis blöki szépen kikászálódik Rinan karjai közül, majd vaskos kis lábaival odatipeg a mélységi elé. A tisztes távolságot azért megtartja, ám kobakját finoman oldalra dönti s hegyes füleit is élezi, hátha kiszűrhet valami fontosat az idegen hangjátékából. Persze szokás mondani, amilyen a gazda, olyan a kutyája, így nem csoda, ha az ébenszőrű szőrcsomó elébb merészkedik közelebb és szimatolja meg a suhanc lábát, minthogy amaz bármit is szólana.*
- Gombolyag... *Igyekezve csöndesen visszazavarni házi kedvencét szólal meg a bongyor hajú, ám az ebet nem különösebben érdekli a kölyök rendre intése, úgy gondolhatja, ha a gazdája ennyi energiát fordít az idegenre, akkor biztosan nagyon érdekes lehet a személye no meg az illata.
Válaszul csupán egy halk sóhaj szökik ki Will ajkai mögül, és mintegy végszóra a kötél is enged a szorításon, a mélységi kezei immáron szabadon mozdulhatnak, amennyiben közben nem buktak le és zavarták meg a kölyök mesterkedését. S ha ez nem lenne elég, van olyan előzékeny az ifjonc, hogy újfent sompolyogva meginduljon a tűzrakás körött heverő fémkorsók egyikéért, majd a vízesés hullámoztatta tó tiszta vizéből merítsen bele. Úgy véli ennyit még megérdemel a furcsa bőrű ismeretlen, ha mást is vágyna, azt viszont már kérnie kell.
Amennyiben ezt is zavargások nélkül tudja kivitelezni, visszatelepszik az oszlop takarásába, majd finoman a mélységi mellé helyezi a vízzel teli korsót, hogy ihasson.*
// Veszett nyáj //
*Csakugyan alantas, észrevétlen módon érintik a mélységi mézes-mázos szavai a kölyök hazugságokra kiélezetlen füleit, nem hogy a nyugalom, de az együttérzés és a hűség halovány leple is kedveskedően öleli körbe a lelkét. Williän könnyeden hajlamos megadni másoknak a bizalmát, az erőteljes, határozott jellemek pedig mindég is vonzották, érthető egy ilyen kis elesett, magányos pára szemszögéből annak ellenében is, hogy amúgy meglepő módon problémáktól mentesen éli mindennapjait, hiányt nem szenved semmiből. Halászni tud, vadászni is hellyel-közzel, a tűzrakáshoz már-már mesterien ért, a többit pedig elintézi maga; rongyos ruháinak kimosása senkinek nem okozhat gondot...
Ellenben a mélységi csuklóin feszülő kötelek eloldozása már más tészta. Találkozott ő sokféle halászcsomóval, de olybá tűnik a csábos nőszemélyke valami teljesen egyedit fejlesztett ki, aminek megoldása valószínűsíthetően nem két percet fog igénybe venni.*
- Williän a nevem... *Suttogja csakugyan halkacskán, arra viszont cseppet sem ügyelve, figyelnek-e rájuk a többiek avagy sem.*
- Hát a tiéd? *Elhangzott már ugyan a grafitbőrű becses neve a Holló károgó ajkai mögül, azonban cseppet sem válhat mások meglepődésére, hogy a fiúcska ezúttal sem figyelt oda a részletekre. Közben persze ügyködik a csomó kibogozásán is, ám előbb tűnik fel Gombolyagnak gazdája mesterkedése, mint hogy a fiú végre kiszabadíthatná Zaraunt a fogságból. A kis blöki szépen kikászálódik Rinan karjai közül, majd vaskos kis lábaival odatipeg a mélységi elé. A tisztes távolságot azért megtartja, ám kobakját finoman oldalra dönti s hegyes füleit is élezi, hátha kiszűrhet valami fontosat az idegen hangjátékából. Persze szokás mondani, amilyen a gazda, olyan a kutyája, így nem csoda, ha az ébenszőrű szőrcsomó elébb merészkedik közelebb és szimatolja meg a suhanc lábát, minthogy amaz bármit is szólana.*
- Gombolyag... *Igyekezve csöndesen visszazavarni házi kedvencét szólal meg a bongyor hajú, ám az ebet nem különösebben érdekli a kölyök rendre intése, úgy gondolhatja, ha a gazdája ennyi energiát fordít az idegenre, akkor biztosan nagyon érdekes lehet a személye no meg az illata.
Válaszul csupán egy halk sóhaj szökik ki Will ajkai mögül, és mintegy végszóra a kötél is enged a szorításon, a mélységi kezei immáron szabadon mozdulhatnak, amennyiben közben nem buktak le és zavarták meg a kölyök mesterkedését. S ha ez nem lenne elég, van olyan előzékeny az ifjonc, hogy újfent sompolyogva meginduljon a tűzrakás körött heverő fémkorsók egyikéért, majd a vízesés hullámoztatta tó tiszta vizéből merítsen bele. Úgy véli ennyit még megérdemel a furcsa bőrű ismeretlen, ha mást is vágyna, azt viszont már kérnie kell.
Amennyiben ezt is zavargások nélkül tudja kivitelezni, visszatelepszik az oszlop takarásába, majd finoman a mélységi mellé helyezi a vízzel teli korsót, hogy ihasson.*
58. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-27 13:38:03
Üzenet elküldve: 2014-07-27 13:38:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj //
* Egyre inkább zavarja a szürke torkának akaszkodó aljas penge, ám a szúró érzés sem képes lehervasztani megnyerő képéről azt a mívelt, kedves mosolyt, mellyel a dalnok szajha mögött ácsingózó idegenekhez beszél. Körmei néha saját kezébe vájnak észrevétlen, mikor beszéd közben kellemetlenül karcolja bőrét a fegyver, de így legalább sikerül elérnie, hogy szeme se rebbenjen, így nem esik ki szerepéből, mellyel a díszes közönséget kívánja megnyerni szökéséhez. Lágy, dallamos hangjában méregként csepeg az aljas mesterkedés; az igazság az, hogy tőreinél csak nyelve élesebb és gyilkosabb, ha úgy hozza szükség. Feje sajog, torka kapar a szomjúságtól, szóval most úgy hozta szükség, hogyha szemerkényi lehetősége is akad, akkor levágja mindet, kik menekülése útjába állnak. A virnyákoló kurtizánnak, meg nyáladzó kanjának meg amúgy is elmetszené torkát elrablásának ürügyén. De a jelenet egyelőre csak vágyott illúzióként formálódik elméjének mezsgyéjén. *
- Most már én is szeretném tudni, hogy miért hoztatok ide...
* Reflektál vigyorogva a kalózküllemű nőstény szarkasztikus kérdésére, s vérvörös íriszeit kurtán Rovénára villantja, majd fordítja is üstökét vissza, csak óvatosan, a szedett vetett nőre, meg a furcsa hajú sötételfre.
Habár szavai célt értek, s máris piával kínálják, sőt mi több, már az egész bagázs italozni kíván, az a fránya luvnya közönyösen ereszti el ivásra vonatkozó kívánságát füle mellett... Egy próbát megért mindenesetre. *
- Ocsmányabbat? * Vonja meg szemöldökét, s egyúttal vállát hetykén a nő becsmérlő szavaira. * - Most mit tehetnék, én őrülten bukom a karcsú, gyilkos feketékre. És most nézd meg, értem harcol, fel is izgat vele rendesen. * Vigyorog kajánul, szeme sarkából Rasdeher és Holló táncát lesve, de szemeiben pimasz fénnyel visszafordul fogvatartója felé, hogy őt is meglepje egy ízes megjegyzéssel:* - Persze veled is tudnék mit kezdeni!
* Tudna hát, szikkadtra véreztetné a csinos kis testét. De még nem most, hisz egyelőre ő áll rosszabbul, sőt, kénytelen az italról is lemondva tűrni, hogy egy oszlophoz kötözzék ismét. Nincs ellenére a kötözős dolgoknak, de ez valahogy mégsem az igazi. Hagyja magát, s békésen, kellemeset sóhajtva lehuppan a rideg kőre és hátratartja kezét, hogy azt az oszlop mögött összekössék. *
- Hollóm, gyere te is, pihenjünk cseppet, élvezzük e "kedves" emberek vendégszeretetét!
* Ezt már nem bírja ki nevetés nélkül, s hószín haját kedélyesen hátraveti szeme elől. *
- Egyébként jól mondja, olyan csóró vagyok, hogy ihaj. Sikerült minden vagyonomat elinni, ha hiszitek, ha nem. Bár ahogy látom a finom nedűt ti sem vetitek meg... Szóval ha pénzt akartok velem befürödtetek rendesen, még csak váltságdíjat sem kaptok értem!
* Most kivételesen nem ferdít a valóságon, az igazat szólja, még akkor is, ha ez vesztét okozhatja: ha rájönnek, hogy semmi hasznuk nem származhat e nagyszájú, öntelt mélységiből, tán megszabadulnak tőle inest. *
- Szóval kik is vagytok és mit akartok tőlem? Ha nekem vagyonom nincs is, tán valahogy segíthetek nektek pénzhez jutni. Elég sok embert ismerek...
* Hogy valóban segítene-e? Pont az elrablóinak? Ki tudja... Azt látja, illetve sejti, hogy valamiféle kis alvilági banda lehetnek, kik itt rejtőznek a törvény szolgái elől a barlangban. Ha pedig azok, tán még egymás hasznára is lehetnek.
Időközben beérett a nyikhaj kölök fülébe csepegetett méreg, s lám-lám, a kis naív sunyin sompolyog felé, hogy feltűnésmentesen az oszlop takarásában megbújva kötelével kezdjen babrálni. Most kényelmes így ülve, s a sötételf épp tárgyalni kíván, ám nem hátrány, ha keze szabaddá válik eközben. *
- Csak így tovább kölyök, jól csinálod!
* Suttogja lopva, ha épp másfelé figyelnek a többiek. *
// Veszett nyáj //
* Egyre inkább zavarja a szürke torkának akaszkodó aljas penge, ám a szúró érzés sem képes lehervasztani megnyerő képéről azt a mívelt, kedves mosolyt, mellyel a dalnok szajha mögött ácsingózó idegenekhez beszél. Körmei néha saját kezébe vájnak észrevétlen, mikor beszéd közben kellemetlenül karcolja bőrét a fegyver, de így legalább sikerül elérnie, hogy szeme se rebbenjen, így nem esik ki szerepéből, mellyel a díszes közönséget kívánja megnyerni szökéséhez. Lágy, dallamos hangjában méregként csepeg az aljas mesterkedés; az igazság az, hogy tőreinél csak nyelve élesebb és gyilkosabb, ha úgy hozza szükség. Feje sajog, torka kapar a szomjúságtól, szóval most úgy hozta szükség, hogyha szemerkényi lehetősége is akad, akkor levágja mindet, kik menekülése útjába állnak. A virnyákoló kurtizánnak, meg nyáladzó kanjának meg amúgy is elmetszené torkát elrablásának ürügyén. De a jelenet egyelőre csak vágyott illúzióként formálódik elméjének mezsgyéjén. *
- Most már én is szeretném tudni, hogy miért hoztatok ide...
* Reflektál vigyorogva a kalózküllemű nőstény szarkasztikus kérdésére, s vérvörös íriszeit kurtán Rovénára villantja, majd fordítja is üstökét vissza, csak óvatosan, a szedett vetett nőre, meg a furcsa hajú sötételfre.
Habár szavai célt értek, s máris piával kínálják, sőt mi több, már az egész bagázs italozni kíván, az a fránya luvnya közönyösen ereszti el ivásra vonatkozó kívánságát füle mellett... Egy próbát megért mindenesetre. *
- Ocsmányabbat? * Vonja meg szemöldökét, s egyúttal vállát hetykén a nő becsmérlő szavaira. * - Most mit tehetnék, én őrülten bukom a karcsú, gyilkos feketékre. És most nézd meg, értem harcol, fel is izgat vele rendesen. * Vigyorog kajánul, szeme sarkából Rasdeher és Holló táncát lesve, de szemeiben pimasz fénnyel visszafordul fogvatartója felé, hogy őt is meglepje egy ízes megjegyzéssel:* - Persze veled is tudnék mit kezdeni!
* Tudna hát, szikkadtra véreztetné a csinos kis testét. De még nem most, hisz egyelőre ő áll rosszabbul, sőt, kénytelen az italról is lemondva tűrni, hogy egy oszlophoz kötözzék ismét. Nincs ellenére a kötözős dolgoknak, de ez valahogy mégsem az igazi. Hagyja magát, s békésen, kellemeset sóhajtva lehuppan a rideg kőre és hátratartja kezét, hogy azt az oszlop mögött összekössék. *
- Hollóm, gyere te is, pihenjünk cseppet, élvezzük e "kedves" emberek vendégszeretetét!
* Ezt már nem bírja ki nevetés nélkül, s hószín haját kedélyesen hátraveti szeme elől. *
- Egyébként jól mondja, olyan csóró vagyok, hogy ihaj. Sikerült minden vagyonomat elinni, ha hiszitek, ha nem. Bár ahogy látom a finom nedűt ti sem vetitek meg... Szóval ha pénzt akartok velem befürödtetek rendesen, még csak váltságdíjat sem kaptok értem!
* Most kivételesen nem ferdít a valóságon, az igazat szólja, még akkor is, ha ez vesztét okozhatja: ha rájönnek, hogy semmi hasznuk nem származhat e nagyszájú, öntelt mélységiből, tán megszabadulnak tőle inest. *
- Szóval kik is vagytok és mit akartok tőlem? Ha nekem vagyonom nincs is, tán valahogy segíthetek nektek pénzhez jutni. Elég sok embert ismerek...
* Hogy valóban segítene-e? Pont az elrablóinak? Ki tudja... Azt látja, illetve sejti, hogy valamiféle kis alvilági banda lehetnek, kik itt rejtőznek a törvény szolgái elől a barlangban. Ha pedig azok, tán még egymás hasznára is lehetnek.
Időközben beérett a nyikhaj kölök fülébe csepegetett méreg, s lám-lám, a kis naív sunyin sompolyog felé, hogy feltűnésmentesen az oszlop takarásában megbújva kötelével kezdjen babrálni. Most kényelmes így ülve, s a sötételf épp tárgyalni kíván, ám nem hátrány, ha keze szabaddá válik eközben. *
- Csak így tovább kölyök, jól csinálod!
* Suttogja lopva, ha épp másfelé figyelnek a többiek. *
57. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-26 16:09:56
Üzenet elküldve: 2014-07-26 16:09:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj //
- Szarházi... *Ez a legelső kifejezés, ami előszökken a résnyire nyílott ajkak mögül egy rövidebb, csendbe burkolódzott szünet elteltével. Újabb furcsa szó a tengernyi, levegőben röpködő káromkodások közepette, mi megüté a kölyök füleit, az csupán részletkérdés, miért éppen ez ült meg a száján. Mindenesetre magyarázat nélkül könnyeden hathat úgy, mintha a dús idomokkal megáldott hölgynek intézte volna sértését, márpedig ő nem az önkifejezés nagymestere, Rovéna méltán gondolhatja, hogy a pimasz siheder most megszólta. Zöldeskék lélektükrei is a nőre emelkednek amannak lekezelő szavainak nyomán, minden arra utal, kiugrott a szög a zsákból.
Azonban a mélységi és a körötte kialakuló mozgolódás hamarost eltereli a figyelmét, persze a csalafinta küllemű utasítására a füle botját se mozgatja. Naxaridának már nem lehet újdonság a kölyök öntörvényűsége, még a harcos nő határozottsága se mindég biztosíték az engedelmességre, az viszont vajmi édeskevés, amit Rovéna produkált.
Egyet oldalvást lép - amennyiben a nő nem rángatja meg -, hogy megszabadulhassék Rové pengéjének fenyegető közelségétől, no meg, hogy a kalózleány is odaférjen a fehér üstökűhöz, akinek kilátástalan helyzete egy-kettőre válik igen csak kellemessé. Legalábbis a fiú szerint csak nem lehet olyan borzalmas a helyzet, ha megitatják, így a korábbi őrzővédő fellépése is elpárolog, a nyugalmat megülni érzi a barlangban... Ennek ellenére is kissé megrezzen, mikor a zilált külsejű grafitbőrű hozzá intézi szavait.*
- Én csak Gombolyagért jöttem ide *Feleli csöppet megszeppenve, s úgy, mintha bárkinek fogalma lehetne arról, ki is az a Gombolyag. Persze nem olyan nehéz kitalálni, a Rinan kezei közt fészkelődő szőrmókra teljesen illik a jelző, pusztán annyi lehet furcsa a feleletben hogy egyáltalában nem a kérdésre válaszolt.*
- Köszönöm... *Motyogja félénken, mintha az előbb nem épp egy őrült gyilkost óhajtott volna megállítani, inkább odébb is andalog a Bájgúnárhoz, mellette nagyobb biztonságban érzi magát.
Ő is elhelyezkedik a hűvös padlón, majd kiskutyájának dús, éjfekete bundájába túrja ujjait, mindeközben pedig szemmel kíséri a történéseket. Ha összegeznie kéne, kiről miképpen vélekedik, akkor bizonyosan kiemelné a csábos nőszemélyt amannak ellenséges fellépése miatt, őt egyelőre nem szívleli, ellenben a többiekkel. Nem kedveli az erőszakot, főleg úgy, hogy számára a mélységi egy percig sem tűnik fenyegetőnek, ezért is ötlik valami az egyszerű elmébe, ami bizonyosan nem fog a gerlepár kedvére tenni, ő viszont a következményekkel nem szokott számolni, csupán azt teszi, ami épp az eszébe jut.
Miután Rovéna visszatipeg a társasághoz, ő még egy ideig simogatja Gombolyagot, ám minden simításnál egyre morcosabb formákba torzul az amúgy bájos pofija. Ekkor dönt úgy, hogy cselekedésre hajtja a fejét, szerinte senkit nem kellene kikötözni, mint valami haszonállatot szokás a városban, tehát szépen, csöndben, de legfőképpen feltűnésmentesen az oszlophoz araszol, melynél a mélységi van kikötözve, majd egyáltalán nem törődve a lebukás lehetőségének igen nagy mértékével, megkísérli eloldozni a férfit. A barátnőjénél, Hollónál is próbálkozhatna, azonban az eddig őrültként üvöltöző nőszemély nem nyerte el a bizalmát – melyre amúgy egy cseppet sem nehézkes szert tenni -, így hát nem volt kérdéses, kinél kísérelje meg a szöktetést...*
// Veszett nyáj //
- Szarházi... *Ez a legelső kifejezés, ami előszökken a résnyire nyílott ajkak mögül egy rövidebb, csendbe burkolódzott szünet elteltével. Újabb furcsa szó a tengernyi, levegőben röpködő káromkodások közepette, mi megüté a kölyök füleit, az csupán részletkérdés, miért éppen ez ült meg a száján. Mindenesetre magyarázat nélkül könnyeden hathat úgy, mintha a dús idomokkal megáldott hölgynek intézte volna sértését, márpedig ő nem az önkifejezés nagymestere, Rovéna méltán gondolhatja, hogy a pimasz siheder most megszólta. Zöldeskék lélektükrei is a nőre emelkednek amannak lekezelő szavainak nyomán, minden arra utal, kiugrott a szög a zsákból.
Azonban a mélységi és a körötte kialakuló mozgolódás hamarost eltereli a figyelmét, persze a csalafinta küllemű utasítására a füle botját se mozgatja. Naxaridának már nem lehet újdonság a kölyök öntörvényűsége, még a harcos nő határozottsága se mindég biztosíték az engedelmességre, az viszont vajmi édeskevés, amit Rovéna produkált.
Egyet oldalvást lép - amennyiben a nő nem rángatja meg -, hogy megszabadulhassék Rové pengéjének fenyegető közelségétől, no meg, hogy a kalózleány is odaférjen a fehér üstökűhöz, akinek kilátástalan helyzete egy-kettőre válik igen csak kellemessé. Legalábbis a fiú szerint csak nem lehet olyan borzalmas a helyzet, ha megitatják, így a korábbi őrzővédő fellépése is elpárolog, a nyugalmat megülni érzi a barlangban... Ennek ellenére is kissé megrezzen, mikor a zilált külsejű grafitbőrű hozzá intézi szavait.*
- Én csak Gombolyagért jöttem ide *Feleli csöppet megszeppenve, s úgy, mintha bárkinek fogalma lehetne arról, ki is az a Gombolyag. Persze nem olyan nehéz kitalálni, a Rinan kezei közt fészkelődő szőrmókra teljesen illik a jelző, pusztán annyi lehet furcsa a feleletben hogy egyáltalában nem a kérdésre válaszolt.*
- Köszönöm... *Motyogja félénken, mintha az előbb nem épp egy őrült gyilkost óhajtott volna megállítani, inkább odébb is andalog a Bájgúnárhoz, mellette nagyobb biztonságban érzi magát.
Ő is elhelyezkedik a hűvös padlón, majd kiskutyájának dús, éjfekete bundájába túrja ujjait, mindeközben pedig szemmel kíséri a történéseket. Ha összegeznie kéne, kiről miképpen vélekedik, akkor bizonyosan kiemelné a csábos nőszemélyt amannak ellenséges fellépése miatt, őt egyelőre nem szívleli, ellenben a többiekkel. Nem kedveli az erőszakot, főleg úgy, hogy számára a mélységi egy percig sem tűnik fenyegetőnek, ezért is ötlik valami az egyszerű elmébe, ami bizonyosan nem fog a gerlepár kedvére tenni, ő viszont a következményekkel nem szokott számolni, csupán azt teszi, ami épp az eszébe jut.
Miután Rovéna visszatipeg a társasághoz, ő még egy ideig simogatja Gombolyagot, ám minden simításnál egyre morcosabb formákba torzul az amúgy bájos pofija. Ekkor dönt úgy, hogy cselekedésre hajtja a fejét, szerinte senkit nem kellene kikötözni, mint valami haszonállatot szokás a városban, tehát szépen, csöndben, de legfőképpen feltűnésmentesen az oszlophoz araszol, melynél a mélységi van kikötözve, majd egyáltalán nem törődve a lebukás lehetőségének igen nagy mértékével, megkísérli eloldozni a férfit. A barátnőjénél, Hollónál is próbálkozhatna, azonban az eddig őrültként üvöltöző nőszemély nem nyerte el a bizalmát – melyre amúgy egy cseppet sem nehézkes szert tenni -, így hát nem volt kérdéses, kinél kísérelje meg a szöktetést...*
56. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-25 21:39:05
Üzenet elküldve: 2014-07-25 21:39:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
* Annak ellenére, hogy jelenleg az ő pozíciója előnyösebb egyre kevesebbszer húzódnak démoni mosolyra fekete ajkai...tán érzi a változást. Próbálja nem figyelni foglya folyamatos pofázására, ám az túl szemtelen, hogy sikerrel kizárja kaotikus elmélkedéseiből, s úgy tetszik az ádámcsutkájához szorított hideg fém ellenére is jól mulat. Nem a nyelvöltés miatt szabadítaná meg a kölyköt azon testrészétől, hanem elhangzott szavai miatt. Cyrilla is, mint minden más nő hiú, s ezen gunyoros szavakkal mély csorbát ejtettek önérzetén. Ott szúrtak, ahol a legjobban fáj neki,s ezt bizonyára nem is fogja elfelejteni. Külsejére különösen odafigyel a boszorkány: sötét szénnel ívesre húzza szemöldökeit, tussal finom vonalat fest szemhéjára, arcát pedig kagylóporral teszi sápadtabbá, s a körmei is mindig ében színben pompáznak, csak úgy, mint ajkai. ( természetesen mindegyik szépítkező eszköz lopott ) Hallva a pimasz férfi hahotázását ezúttal nem csak "kedves" és jelzésszerű legyintést, hanem rendes pofont ád jutalmul, hacsak a Ras nem bújik ki közben hosszú karmai közül.*
- Felvilágosítalak kölyök, ha már így rákérdeztél. Pont annyi éves vagyok ahány fiút kasztráltattam ezért a kérdésért. Hát legyél jó! Mert a kezemben a kés.. és lesz nyisz-nyasz. Szajhák pedig, akiket beküldenek a sötét sikátorba, hogy magukat kellessék a férfinépségnek s így pénzhez jussanak. Ismersz ilyet? Keressük meg no. * A további sértegetéseket már elengedi füle mellett, hiszen a bentről visszhangzó halk szavak jobban felkeltik az érdeklődését. Fürkészve, csendesen figyeli a barlang hatalmas mennyezetét, hallgatja a kövekről lefolyó vízcseppeket, amint földet érnek, miközben Rasdeherrel egyre beljebb araszolnak, s kerülnek közelebb a központi csarnokhoz. Azt hitte egy labirintus lesz a barlangban, de kellemesen csalódott és még az utat is könnyűszerrel megjegyezte. Eztán foglya üdvözli párját, s örül annak, hogy a mélységi hímnek még nem sikerült elmenekülnie.*
- Hallgass, te kis féreg! * Súgja a másik füleibe, s szorosabban szorítja annak torkához a hullámos pengét, ám elkövet egy hibát, mely egyébként szükségszerű volt, hogy körbenézzen, vessen egy pillantást a jelenlévőkre s azoknak fegyvereire, ám foglya ekkor ügyesen csavart egyet szorult helyzetén. Cseppet sem számított a most következő fordulatra, mikor Ras megragadja az elé szegezett pengét, s azon rántva egyet Cyri előrebukik. A meglepetés erejétől, s mivel több szempontra is kellene figyelnie egyszerre összezavarodik. Ugyan fegyverét továbbra is a markában szorongatja, ám mielőtt a kölyök felszólalna, s amint megérzi a hideg pengét torkán azonnal eldobja. Amaz tompa csilingeléssel esik a barlang hideg kövére, s csizmás talpával még rúg is egyet rajt, hogy messzire lökje magától. Az az egy természetesen nem hiányzik, akad bőven más játékszer még nála itt-ott, s még ha meztelenre vetkeztetnék is tudna meglepetést okozni. Saját csapdájába esett, bár így már gondtalanul végigmérheti az összes ellent. Először a kalózt vizsgálgatja, ki minden bizonnyal teljesíteni fogja a parancsot, s majd átkutatja őt. Ettől mosolyognia kell, ám egy halk hang sem hagyja el a torkát. A rajta hordott fegyverarzenálból kizárt dolog, hogy ne maradjon nála az átkutatás után is. Készségesen ki is vesz rögtön két kést csizmájából, s előre nyújtja azokat. Arcán még mindig az az őrült vigyor leledzik, ám az egyöntetűen látszódhat, hogy hajlik az együttműködésre. Rasdeher szavaira eltűnik fizimiskájáról a vidám görbület, s keserűen elhúzza a száját. Először a tarka íriszekbe, majd Raun vörösébe pillant és lassan bólint.*
- Rendben. Beszéljünk hát értelmes emberek módján. Mit akartok tőle? Mert, hogy pénz és egyéb más érték nincs nála, haha. Az ziher. * Mutat a grafitbőrűre, s ezzel párhuzamban ruhája ujjából előtűnik egy másik, tompa élű kis bicska is, melyet most direkt nem az őt átkutató kezébe adja, hanem ledobja a földre. Hajolgasson érte más, ha kíváncsi rá.*
A hozzászólás írója (Cyrilla Rodwar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.25 21:47:34
//Veszett nyáj//
* Annak ellenére, hogy jelenleg az ő pozíciója előnyösebb egyre kevesebbszer húzódnak démoni mosolyra fekete ajkai...tán érzi a változást. Próbálja nem figyelni foglya folyamatos pofázására, ám az túl szemtelen, hogy sikerrel kizárja kaotikus elmélkedéseiből, s úgy tetszik az ádámcsutkájához szorított hideg fém ellenére is jól mulat. Nem a nyelvöltés miatt szabadítaná meg a kölyköt azon testrészétől, hanem elhangzott szavai miatt. Cyrilla is, mint minden más nő hiú, s ezen gunyoros szavakkal mély csorbát ejtettek önérzetén. Ott szúrtak, ahol a legjobban fáj neki,s ezt bizonyára nem is fogja elfelejteni. Külsejére különösen odafigyel a boszorkány: sötét szénnel ívesre húzza szemöldökeit, tussal finom vonalat fest szemhéjára, arcát pedig kagylóporral teszi sápadtabbá, s a körmei is mindig ében színben pompáznak, csak úgy, mint ajkai. ( természetesen mindegyik szépítkező eszköz lopott ) Hallva a pimasz férfi hahotázását ezúttal nem csak "kedves" és jelzésszerű legyintést, hanem rendes pofont ád jutalmul, hacsak a Ras nem bújik ki közben hosszú karmai közül.*
- Felvilágosítalak kölyök, ha már így rákérdeztél. Pont annyi éves vagyok ahány fiút kasztráltattam ezért a kérdésért. Hát legyél jó! Mert a kezemben a kés.. és lesz nyisz-nyasz. Szajhák pedig, akiket beküldenek a sötét sikátorba, hogy magukat kellessék a férfinépségnek s így pénzhez jussanak. Ismersz ilyet? Keressük meg no. * A további sértegetéseket már elengedi füle mellett, hiszen a bentről visszhangzó halk szavak jobban felkeltik az érdeklődését. Fürkészve, csendesen figyeli a barlang hatalmas mennyezetét, hallgatja a kövekről lefolyó vízcseppeket, amint földet érnek, miközben Rasdeherrel egyre beljebb araszolnak, s kerülnek közelebb a központi csarnokhoz. Azt hitte egy labirintus lesz a barlangban, de kellemesen csalódott és még az utat is könnyűszerrel megjegyezte. Eztán foglya üdvözli párját, s örül annak, hogy a mélységi hímnek még nem sikerült elmenekülnie.*
- Hallgass, te kis féreg! * Súgja a másik füleibe, s szorosabban szorítja annak torkához a hullámos pengét, ám elkövet egy hibát, mely egyébként szükségszerű volt, hogy körbenézzen, vessen egy pillantást a jelenlévőkre s azoknak fegyvereire, ám foglya ekkor ügyesen csavart egyet szorult helyzetén. Cseppet sem számított a most következő fordulatra, mikor Ras megragadja az elé szegezett pengét, s azon rántva egyet Cyri előrebukik. A meglepetés erejétől, s mivel több szempontra is kellene figyelnie egyszerre összezavarodik. Ugyan fegyverét továbbra is a markában szorongatja, ám mielőtt a kölyök felszólalna, s amint megérzi a hideg pengét torkán azonnal eldobja. Amaz tompa csilingeléssel esik a barlang hideg kövére, s csizmás talpával még rúg is egyet rajt, hogy messzire lökje magától. Az az egy természetesen nem hiányzik, akad bőven más játékszer még nála itt-ott, s még ha meztelenre vetkeztetnék is tudna meglepetést okozni. Saját csapdájába esett, bár így már gondtalanul végigmérheti az összes ellent. Először a kalózt vizsgálgatja, ki minden bizonnyal teljesíteni fogja a parancsot, s majd átkutatja őt. Ettől mosolyognia kell, ám egy halk hang sem hagyja el a torkát. A rajta hordott fegyverarzenálból kizárt dolog, hogy ne maradjon nála az átkutatás után is. Készségesen ki is vesz rögtön két kést csizmájából, s előre nyújtja azokat. Arcán még mindig az az őrült vigyor leledzik, ám az egyöntetűen látszódhat, hogy hajlik az együttműködésre. Rasdeher szavaira eltűnik fizimiskájáról a vidám görbület, s keserűen elhúzza a száját. Először a tarka íriszekbe, majd Raun vörösébe pillant és lassan bólint.*
- Rendben. Beszéljünk hát értelmes emberek módján. Mit akartok tőle? Mert, hogy pénz és egyéb más érték nincs nála, haha. Az ziher. * Mutat a grafitbőrűre, s ezzel párhuzamban ruhája ujjából előtűnik egy másik, tompa élű kis bicska is, melyet most direkt nem az őt átkutató kezébe adja, hanem ledobja a földre. Hajolgasson érte más, ha kíváncsi rá.*
A hozzászólás írója (Cyrilla Rodwar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.25 21:47:34
55. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-22 18:56:05
Üzenet elküldve: 2014-07-22 18:56:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Jókedve hamar elszáll, s most leginkább csak dühöt érez. Haragszik a grafitpofájú mélységire és a szukájára is, aki követte őket. Aggódik Rastiért, bár jól tudja, hogy a férfi tud vigyázni magára. De mégis, kardtól vész ki kardal él. És ő nem akarja elveszíteni a párját. Mi több, ilyesmire még csak gondolni sem akar. Sokkal jobb evésre, rumozásra és fürdőzésre gondolni, az ilyen terveit egyelőre azonban igencsak el kell halasztania. Már csak azt reméli, hamarosan megszűnik a káosz, és minden visszatér arra az útra, ahová ő szeretné. Tervezni sosem jó, a terveket mindig keresztül húzzák, ha más nem, hát egy ilyen idióta, akinek valami fehérnép siet a megmentésére. Szép kis kavalkád, mintha egyébként nem volna elég az, hogy ellepték a barlangot a számára ismeretlen alakok. Velük azonban úgy tűnik, egyelőre nem kell foglalkoznia. Vagy mégis?
Egyik szemöldökét felhúzza, amikor a kutyás kölyök -bár ez esetben kutya nélkül- elé áll. Túl sok türelme nincs most a fiúhoz, mint ahogy senki máshoz sem. Általában meglepően türelmes tud lenni, ez viszont nem az az eset.*
- Ennek a bácsinak a nénije épp a rozsdás fogpiszkálójával akarja megszurkálni az én bácsimat, szóval maradj csendben és ülj szépen a tomporodra! *veti oda a fiúnak. Szavaiban nem hallatszik olyan haragos él, amilyen akkor vehető észre ha például a sötételf hímhez beszél.*
- Jól mondja a kedvenc kalózom. Jelenleg még csak játszunk. *ezt már nem a kutyus gazdájának mondja, sokkal inkább annak, akinek torkához kardja hegye szorul. Közben -még ha nem is úgy tűnik- végig figyel arra, hogy a pengét kellőképp a másik nyakához nyomja. Nagyobb beszélgetésbe nem kezd vele, főként azért nem, mert megjelenik a barlangban Rasdeher is, bár nem épp abban a helyzetben, amiben látni szeretné. Ennek ellenére arca arról árulkodik, a látszat ellenére nincs olyan szorult helyzetben. Rovéna viszont, hogy biztosra menjen olyannyira igyekszik foglyuk torkához szorítani a fegyvert, hogy annak még a nyelés is megfontolandó legyen. Ha egy más helyzet alakult volna ki, talán még az ivást is megengedte volna, így viszont az egyébként sem túl tetszetős kívánságlistát elereszti a füle mellett.*
- Ennél ocsmányabb szukát ha akarnál sem találhatnál magadnak! *Csattan fel, a szürkének címezve mondandóját. Valójában nem gondolja rondának a nőt, az ilyesmit azonban tökéletesen palástolja. Elvégre dalnok is ő, vagy mifene, ritkán mondd ő mindenkinek igazat. Hisz a balladákról nem fontos az, hogy igazak legyenek. Csak jól elő kell adni őket. Ez esetben leginkább arra szolgál a szövegelés, hogy a fekete nőszemély figyelmét magára vonja, ezzel is segítve párját.*
- Hé, némber! Nekem is van egy ajánlatom. Méghozzá az, hogy vedd le a koszos mancsod róla, és takarodj el innen! Vagy ha jobban tetszik, akkor előbb a tárnalakód tűzöm kardélre, azután pedig elszórakoztatom magam azzal, ahogy figyelem a hollót miközben lakmározik belőled. Jól fontold meg, melyik hangzik ígéretesebben! Ha meg is ölöd őt, én keresztülszúrom a hímed nyakát és hamarabb utolérlek, minthogy letalálj erről a szirtről. *Szabad kezét időközben késének markolatára csúsztatja arra az esetre, ha szükség volna még egy fegyverre. Reméli, hogy a fecsegéssel elég időt ad kedvesének arra, hogy a fekete ruhás nőszemély fölé kerekedjen. És hogy szavai elegek ahhoz, hogy a nő figyelmét elvonják, legalább egy rövid időre.
Ha minden úgy sikerül ahogy kigondolták és ezúttal végre semmi sem szól közbe, akkor megkötözi az elfogott párost, egy-egy oszlophoz. Még véletlenül sem egy helyre, de úgy, hogy szem előtt legyenek. Ha végzett, visszatér a többiekhez és összecsapja tenyereit.*
- Akkor most igyunk!
//Veszett nyáj//
*Jókedve hamar elszáll, s most leginkább csak dühöt érez. Haragszik a grafitpofájú mélységire és a szukájára is, aki követte őket. Aggódik Rastiért, bár jól tudja, hogy a férfi tud vigyázni magára. De mégis, kardtól vész ki kardal él. És ő nem akarja elveszíteni a párját. Mi több, ilyesmire még csak gondolni sem akar. Sokkal jobb evésre, rumozásra és fürdőzésre gondolni, az ilyen terveit egyelőre azonban igencsak el kell halasztania. Már csak azt reméli, hamarosan megszűnik a káosz, és minden visszatér arra az útra, ahová ő szeretné. Tervezni sosem jó, a terveket mindig keresztül húzzák, ha más nem, hát egy ilyen idióta, akinek valami fehérnép siet a megmentésére. Szép kis kavalkád, mintha egyébként nem volna elég az, hogy ellepték a barlangot a számára ismeretlen alakok. Velük azonban úgy tűnik, egyelőre nem kell foglalkoznia. Vagy mégis?
Egyik szemöldökét felhúzza, amikor a kutyás kölyök -bár ez esetben kutya nélkül- elé áll. Túl sok türelme nincs most a fiúhoz, mint ahogy senki máshoz sem. Általában meglepően türelmes tud lenni, ez viszont nem az az eset.*
- Ennek a bácsinak a nénije épp a rozsdás fogpiszkálójával akarja megszurkálni az én bácsimat, szóval maradj csendben és ülj szépen a tomporodra! *veti oda a fiúnak. Szavaiban nem hallatszik olyan haragos él, amilyen akkor vehető észre ha például a sötételf hímhez beszél.*
- Jól mondja a kedvenc kalózom. Jelenleg még csak játszunk. *ezt már nem a kutyus gazdájának mondja, sokkal inkább annak, akinek torkához kardja hegye szorul. Közben -még ha nem is úgy tűnik- végig figyel arra, hogy a pengét kellőképp a másik nyakához nyomja. Nagyobb beszélgetésbe nem kezd vele, főként azért nem, mert megjelenik a barlangban Rasdeher is, bár nem épp abban a helyzetben, amiben látni szeretné. Ennek ellenére arca arról árulkodik, a látszat ellenére nincs olyan szorult helyzetben. Rovéna viszont, hogy biztosra menjen olyannyira igyekszik foglyuk torkához szorítani a fegyvert, hogy annak még a nyelés is megfontolandó legyen. Ha egy más helyzet alakult volna ki, talán még az ivást is megengedte volna, így viszont az egyébként sem túl tetszetős kívánságlistát elereszti a füle mellett.*
- Ennél ocsmányabb szukát ha akarnál sem találhatnál magadnak! *Csattan fel, a szürkének címezve mondandóját. Valójában nem gondolja rondának a nőt, az ilyesmit azonban tökéletesen palástolja. Elvégre dalnok is ő, vagy mifene, ritkán mondd ő mindenkinek igazat. Hisz a balladákról nem fontos az, hogy igazak legyenek. Csak jól elő kell adni őket. Ez esetben leginkább arra szolgál a szövegelés, hogy a fekete nőszemély figyelmét magára vonja, ezzel is segítve párját.*
- Hé, némber! Nekem is van egy ajánlatom. Méghozzá az, hogy vedd le a koszos mancsod róla, és takarodj el innen! Vagy ha jobban tetszik, akkor előbb a tárnalakód tűzöm kardélre, azután pedig elszórakoztatom magam azzal, ahogy figyelem a hollót miközben lakmározik belőled. Jól fontold meg, melyik hangzik ígéretesebben! Ha meg is ölöd őt, én keresztülszúrom a hímed nyakát és hamarabb utolérlek, minthogy letalálj erről a szirtről. *Szabad kezét időközben késének markolatára csúsztatja arra az esetre, ha szükség volna még egy fegyverre. Reméli, hogy a fecsegéssel elég időt ad kedvesének arra, hogy a fekete ruhás nőszemély fölé kerekedjen. És hogy szavai elegek ahhoz, hogy a nő figyelmét elvonják, legalább egy rövid időre.
Ha minden úgy sikerül ahogy kigondolták és ezúttal végre semmi sem szól közbe, akkor megkötözi az elfogott párost, egy-egy oszlophoz. Még véletlenül sem egy helyre, de úgy, hogy szem előtt legyenek. Ha végzett, visszatér a többiekhez és összecsapja tenyereit.*
- Akkor most igyunk!
54. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-22 16:03:29
Üzenet elküldve: 2014-07-22 16:03:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj //
*Az átkozott ében ajkú szukának sikerült az, mi többeknek már a vesztét okozta. Sikerrel lefegyverezi Rasdehert, és úgy gondolhatja, hogy sarokba is szorította. Ennek ellenére is a férfi a harc hevében, kelletlen izgalomtól kiszáradt ajkain a barázdák kisimulnak, ahogy nyelve magabiztosan előbújik odújából, végigsiklik a vigyori szájon, majd ismét biztonságba húzódik. Mint a kellemetlen ráncok egy alapos gyógynövénykezelés után, úgy tűnnek el pillanatok alatt a puha ajakpárnákon szántott barázdák is. Ráadásul gúnyos jelentést is hordoz magában ez az egyetlen kis nyelv öltés, a jelenleg előnyösebb helyzetét élvező nőstény irányába. ~Ne hidd, hogy most megfogtál, szuka! Te is tudod, hogy sokkal jobb helyzetben vagyok.~ Ras minden apró kis rezzenést megfigyel az ellen arcán, és vár a megfelelő pillanatra, hogy saját malmára hajthassa a helyzet nehézségeit. Erre már meg is van a saját furfangos terve.*
-Kölyök? Mennyi idős a néni? Ilyen öreg, és még mindig szajháskodik?
*Kiereszti hangját. Saját ostobaságán kezd hahotázni, ami talán merész húzás az ő állapotában. Ha így folytatja meglehet, hogy valóban átszúrják a torkát, és erejét vesztve, fuldokolva hull a barlang hideg talajára. Egyelőre ettől nem kell félni. Még a forrófejű ringyó is tud uralkodni saját magán, valameddig még képes visszafojtani bugyuta gondolatait.
Rasdeher kap egyet a tarkójára, de mit sem számít ez. Annál jobban megfontolt, hogy ezért az apró mozzanatért azonnal bosszúhadjáratot indítson, így megásva a saját sírját ebben a dohos, kényelmetlen barlangban. Nem, egyelőre még nem szeretne elhalálozni, bármennyire is hívogató örök álomba merülni, jobb esetben egy sötét koporsóban a föld alatt méterekkel.*
-Nem terveztem ellenállni... nem mindenki olyan fafejű, mint te! Hogy is hívott a mélységi? Holló, mi? Nevetséges! Éjfélnek több esze van. Ilyen mélyen megsérteni ártatlan állatok lelkivilágát!
*Eszében sincs ellenkezni, sőt minél hamarabb szeretné elérni a központi csarnokot, ahol mint nem rég megtudta, Rovéna, és két társuk is vár rájuk. Lassan araszol beljebb az Üvöltő-szirt titkos járatának legbelsejébe, míg végig a torkához szoruló pengét, és annak gazdáját vizslatja. Nem kell sokat befelé gyalogolniuk, annyira mégsem hatalmas járatról van szó, hogy órákon át bolyongjanak itt.
Úgy tűnik Rovénának igaza volt. Két bajtársukon kívűl három idegen, és egy kis termetű kölyökkutya is befészkelte magát a barlangba, hogy milyen szándékkal később talán kiderül. Most a kannibál épp csak egy pillantást szán rájuk, majd tarka íriszeit a falnak boruló megviselt kinézetű foglyukra emeli.*
-Hát megvagy szarházi! Szép volt Rovéna.
*Mosolyog biztatóan, és egyben megnyugtatóan kedvesére, hogy ne aggódjon, mindent meg fog oldani, de semmiképpen sem szabad átadni a mélységit az életére törő ringyónak. Ha kell, akkor maga szalad bele a kard hegyébe, hogy Rovénak ne legyen miért kegyelmezni az átkozottnak. Ez lenne a legkritikusabb megoldás, de mielőtt ezen terv végrehajtásán kezdene töprengeni, szeretne megpróbálni valamit.
Összes megmaradt nyálát összegyűjti a szájában, mit arra akar felhasználni, hogy egy pillanatra megzavarja, vagyis szembe köpje ellenségét, majd ha sikerrel jár mit sem törődve a lehetséges sebesülésekkel megragadja a nyakának szegezett pengét, és egy nem túl nagyot rántva rajta kibillenti Cyrillát az egyensúlyából. Ez idő alatt talán képes mögé kerülni, és megszorongatni a még mindig tokjában pihenő másik fegyverével. Megvárja, hogy a nő újra ráfigyeljen, és ekkor egy eltorzult vigyorral körítve megkísérli az akciót. Ha pontosan az arcát találja telibe, megragadja a hullámos kardot, mire az csúnya sebet ejthet bal tenyerén, de ezzel mit sem törődve rántja meg magafelé a fegyvert. Nem szándéka kirántani Holló tenyerének szorításából, inkább ez idő alatt akar mögé kerülni, előrántani másik kardját, és saját vérében úszó kezével megragadni az állát. Minden erejét, és gyorsaságát felteszi erre a támadásra, hogy aztán a hideg fémet a torkához szegezhesse. Ha mindez sikerül ráordít.*
-Dobd el a fegyvert ribanc! Nekem nincs okom megkímélni az életed.
*Ha nem engedelmeskedne, már szúrná is át a légcsövét, hogy lassú, fájdalmas halálban legyen része. Ha eldobja a fegyvereit, Ras Nadae felé biccent.*
-Kutasd át, hátha elrejtett még néhány kést!
*Miközben a kalózlány átkutatja, Rasdeher új foglyuk fülébe lehel néhány mondatot.*
-Van egy előnyös ajánlatom a számodra! Ha együtt működsz, és tudunk értelmes emberek módjára beszélni elengedlek.
*Majd ismét Rovénához szól, mit sem törődve a nézőközönséggel.*
-Édes, azt a mocskot kösd ki az egyik oszlophoz, és ennek is hozz kötelet. Nem akarom, hogy ficánkoljon.
// Veszett nyáj //
*Az átkozott ében ajkú szukának sikerült az, mi többeknek már a vesztét okozta. Sikerrel lefegyverezi Rasdehert, és úgy gondolhatja, hogy sarokba is szorította. Ennek ellenére is a férfi a harc hevében, kelletlen izgalomtól kiszáradt ajkain a barázdák kisimulnak, ahogy nyelve magabiztosan előbújik odújából, végigsiklik a vigyori szájon, majd ismét biztonságba húzódik. Mint a kellemetlen ráncok egy alapos gyógynövénykezelés után, úgy tűnnek el pillanatok alatt a puha ajakpárnákon szántott barázdák is. Ráadásul gúnyos jelentést is hordoz magában ez az egyetlen kis nyelv öltés, a jelenleg előnyösebb helyzetét élvező nőstény irányába. ~Ne hidd, hogy most megfogtál, szuka! Te is tudod, hogy sokkal jobb helyzetben vagyok.~ Ras minden apró kis rezzenést megfigyel az ellen arcán, és vár a megfelelő pillanatra, hogy saját malmára hajthassa a helyzet nehézségeit. Erre már meg is van a saját furfangos terve.*
-Kölyök? Mennyi idős a néni? Ilyen öreg, és még mindig szajháskodik?
*Kiereszti hangját. Saját ostobaságán kezd hahotázni, ami talán merész húzás az ő állapotában. Ha így folytatja meglehet, hogy valóban átszúrják a torkát, és erejét vesztve, fuldokolva hull a barlang hideg talajára. Egyelőre ettől nem kell félni. Még a forrófejű ringyó is tud uralkodni saját magán, valameddig még képes visszafojtani bugyuta gondolatait.
Rasdeher kap egyet a tarkójára, de mit sem számít ez. Annál jobban megfontolt, hogy ezért az apró mozzanatért azonnal bosszúhadjáratot indítson, így megásva a saját sírját ebben a dohos, kényelmetlen barlangban. Nem, egyelőre még nem szeretne elhalálozni, bármennyire is hívogató örök álomba merülni, jobb esetben egy sötét koporsóban a föld alatt méterekkel.*
-Nem terveztem ellenállni... nem mindenki olyan fafejű, mint te! Hogy is hívott a mélységi? Holló, mi? Nevetséges! Éjfélnek több esze van. Ilyen mélyen megsérteni ártatlan állatok lelkivilágát!
*Eszében sincs ellenkezni, sőt minél hamarabb szeretné elérni a központi csarnokot, ahol mint nem rég megtudta, Rovéna, és két társuk is vár rájuk. Lassan araszol beljebb az Üvöltő-szirt titkos járatának legbelsejébe, míg végig a torkához szoruló pengét, és annak gazdáját vizslatja. Nem kell sokat befelé gyalogolniuk, annyira mégsem hatalmas járatról van szó, hogy órákon át bolyongjanak itt.
Úgy tűnik Rovénának igaza volt. Két bajtársukon kívűl három idegen, és egy kis termetű kölyökkutya is befészkelte magát a barlangba, hogy milyen szándékkal később talán kiderül. Most a kannibál épp csak egy pillantást szán rájuk, majd tarka íriszeit a falnak boruló megviselt kinézetű foglyukra emeli.*
-Hát megvagy szarházi! Szép volt Rovéna.
*Mosolyog biztatóan, és egyben megnyugtatóan kedvesére, hogy ne aggódjon, mindent meg fog oldani, de semmiképpen sem szabad átadni a mélységit az életére törő ringyónak. Ha kell, akkor maga szalad bele a kard hegyébe, hogy Rovénak ne legyen miért kegyelmezni az átkozottnak. Ez lenne a legkritikusabb megoldás, de mielőtt ezen terv végrehajtásán kezdene töprengeni, szeretne megpróbálni valamit.
Összes megmaradt nyálát összegyűjti a szájában, mit arra akar felhasználni, hogy egy pillanatra megzavarja, vagyis szembe köpje ellenségét, majd ha sikerrel jár mit sem törődve a lehetséges sebesülésekkel megragadja a nyakának szegezett pengét, és egy nem túl nagyot rántva rajta kibillenti Cyrillát az egyensúlyából. Ez idő alatt talán képes mögé kerülni, és megszorongatni a még mindig tokjában pihenő másik fegyverével. Megvárja, hogy a nő újra ráfigyeljen, és ekkor egy eltorzult vigyorral körítve megkísérli az akciót. Ha pontosan az arcát találja telibe, megragadja a hullámos kardot, mire az csúnya sebet ejthet bal tenyerén, de ezzel mit sem törődve rántja meg magafelé a fegyvert. Nem szándéka kirántani Holló tenyerének szorításából, inkább ez idő alatt akar mögé kerülni, előrántani másik kardját, és saját vérében úszó kezével megragadni az állát. Minden erejét, és gyorsaságát felteszi erre a támadásra, hogy aztán a hideg fémet a torkához szegezhesse. Ha mindez sikerül ráordít.*
-Dobd el a fegyvert ribanc! Nekem nincs okom megkímélni az életed.
*Ha nem engedelmeskedne, már szúrná is át a légcsövét, hogy lassú, fájdalmas halálban legyen része. Ha eldobja a fegyvereit, Ras Nadae felé biccent.*
-Kutasd át, hátha elrejtett még néhány kést!
*Miközben a kalózlány átkutatja, Rasdeher új foglyuk fülébe lehel néhány mondatot.*
-Van egy előnyös ajánlatom a számodra! Ha együtt működsz, és tudunk értelmes emberek módjára beszélni elengedlek.
*Majd ismét Rovénához szól, mit sem törődve a nézőközönséggel.*
-Édes, azt a mocskot kösd ki az egyik oszlophoz, és ennek is hozz kötelet. Nem akarom, hogy ficánkoljon.
53. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-19 13:20:40
Üzenet elküldve: 2014-07-19 13:20:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Még csak észre sem akarja venni már Rinan szakadatlan próbálkozását a kalózlánnyal, az eddig se bagózott rá különösebben, viszont a megnyilvánulásán ahogy végigmutat magán, nem tudja megállni, hogy ne bukjon ki belőle egy jókedvű nevetés. Viszonylag sikertelenül próbálja visszafojtani, csak annyit tud rajta segíteni, hogy elfordul és a szája elé teszi a kezét de ettől függetlenül egyértelmű, hogy azon a kettőn mulat jól. Legalábbis addig, amíg a lány testtartását észre nem veszi.*
- Mit? *Néz rá értetlenül. Mit tarthat ő meg? Most nem is mondott semmit, csak magában mulatott.
A teljesen értetlen arc talán egyértelműbb válasz is a féltékenységi kérdésre, mint ha szóban tette volna meg.
Ismét egy grimaszos mosoly ahogy a kutya Rinan kezében landol. Megérdemli, így jár aki átmegy öreg nőbe, ha kutyát lát.*
- Íme egy félelmetes orgyilkos, akinek a látványa is jeges rémülettel tölti el a legbátrabbak szívét is. *Mutat felé gúnyos mosollyal, de legalább ő élvezi a helyzetet.* Hm...vajon milyen ízű lehet a kutyahús? *Figyeli tettetett érdeklődéssel, ahogy megpróbál a legkétszínűbben mosolyogni rá, csak hogy egy kicsit játszadozzon meg megfigyelje erre a férfi reakcióit, amíg a kijáratnál folyik az előadás.
Az egyetlen ami felkelti az érdeklődését az a fajtársa, bár a felé intézett kérést kissé feleslegesnek találja, de hát egy hozzájuk hasonló kívülálló honnan is tudhatná, hogy ők is csak pár perce érkeztek ide először. Ettől függetlenül a hanglejtésen, meg az egész összképen elmosolyodik.*
- Nekem tetszik az ötlet. *Egyszerre utal mind a pálinkára, mind az ölésre, de ezt megtartja magának. Nem valószínű, hogy a többiek rájönnének, de ha valaki mégis, az már kit érdekel?* Sajnos nálam csak víz van. *Mutat az oldalán csüngő kis kulacsra, de látszólag a "Rumos Lady"-nek elég volt csak megemlíteni, hogy pálinka, már viszi is oda az üveget neki. Bár az is igaz, hogy abban rum van és nem pálinka, az ital az mégiscsak ital.* A rumkirálynő már intézkedik. *Mutat felé mosolyogva. Ezek után talán már lezártnak is tekintheti a beszélgetést ha nincs több szava hozzá másnak, tekintete a feketehajúra vándorol. Így elnézve "picit" pánikban lehet, de általában a megerősítés helyett ilyenkor szokták a legjobban leengedni a védelmüket.
Csak megrántja a vállát. Semmi köze ehhez az egészhez, felőle aztán nyugodtan meg is ölheti a túszát, ő még csak azt sem tudja, hogy kicsoda, így csak érdektelenül figyeli ő is a háttérben az események alakulását.*
- Szerinted van valamelyiken vérdíj? *Guggol re Rinanhoz szinte alig hallható hangon szólva hozzá. A játékos mosolya egyértelművé teszi, hogy nem szándékozik itt bárkinek is nekiesni, de azért a jövőre nézve, ha valamelyik ismét egyedül járkálna gyanútlanul, mondjuk a kikötőben...*
//Veszett nyáj//
*Még csak észre sem akarja venni már Rinan szakadatlan próbálkozását a kalózlánnyal, az eddig se bagózott rá különösebben, viszont a megnyilvánulásán ahogy végigmutat magán, nem tudja megállni, hogy ne bukjon ki belőle egy jókedvű nevetés. Viszonylag sikertelenül próbálja visszafojtani, csak annyit tud rajta segíteni, hogy elfordul és a szája elé teszi a kezét de ettől függetlenül egyértelmű, hogy azon a kettőn mulat jól. Legalábbis addig, amíg a lány testtartását észre nem veszi.*
- Mit? *Néz rá értetlenül. Mit tarthat ő meg? Most nem is mondott semmit, csak magában mulatott.
A teljesen értetlen arc talán egyértelműbb válasz is a féltékenységi kérdésre, mint ha szóban tette volna meg.
Ismét egy grimaszos mosoly ahogy a kutya Rinan kezében landol. Megérdemli, így jár aki átmegy öreg nőbe, ha kutyát lát.*
- Íme egy félelmetes orgyilkos, akinek a látványa is jeges rémülettel tölti el a legbátrabbak szívét is. *Mutat felé gúnyos mosollyal, de legalább ő élvezi a helyzetet.* Hm...vajon milyen ízű lehet a kutyahús? *Figyeli tettetett érdeklődéssel, ahogy megpróbál a legkétszínűbben mosolyogni rá, csak hogy egy kicsit játszadozzon meg megfigyelje erre a férfi reakcióit, amíg a kijáratnál folyik az előadás.
Az egyetlen ami felkelti az érdeklődését az a fajtársa, bár a felé intézett kérést kissé feleslegesnek találja, de hát egy hozzájuk hasonló kívülálló honnan is tudhatná, hogy ők is csak pár perce érkeztek ide először. Ettől függetlenül a hanglejtésen, meg az egész összképen elmosolyodik.*
- Nekem tetszik az ötlet. *Egyszerre utal mind a pálinkára, mind az ölésre, de ezt megtartja magának. Nem valószínű, hogy a többiek rájönnének, de ha valaki mégis, az már kit érdekel?* Sajnos nálam csak víz van. *Mutat az oldalán csüngő kis kulacsra, de látszólag a "Rumos Lady"-nek elég volt csak megemlíteni, hogy pálinka, már viszi is oda az üveget neki. Bár az is igaz, hogy abban rum van és nem pálinka, az ital az mégiscsak ital.* A rumkirálynő már intézkedik. *Mutat felé mosolyogva. Ezek után talán már lezártnak is tekintheti a beszélgetést ha nincs több szava hozzá másnak, tekintete a feketehajúra vándorol. Így elnézve "picit" pánikban lehet, de általában a megerősítés helyett ilyenkor szokták a legjobban leengedni a védelmüket.
Csak megrántja a vállát. Semmi köze ehhez az egészhez, felőle aztán nyugodtan meg is ölheti a túszát, ő még csak azt sem tudja, hogy kicsoda, így csak érdektelenül figyeli ő is a háttérben az események alakulását.*
- Szerinted van valamelyiken vérdíj? *Guggol re Rinanhoz szinte alig hallható hangon szólva hozzá. A játékos mosolya egyértelművé teszi, hogy nem szándékozik itt bárkinek is nekiesni, de azért a jövőre nézve, ha valamelyik ismét egyedül járkálna gyanútlanul, mondjuk a kikötőben...*
52. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-18 22:02:34
Üzenet elküldve: 2014-07-18 22:02:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj //
* Cyri nem az a szoborarcú, hidegvérű némber. Vonásai rövid idő leforgása alatt változnak alaposan kifejezve minden érzelmet, s míg az előbb riadtan nézett a másikra, mint egy megszeppent erdei vad, most alig palástolt harag olvasható ki a fehér íriszekből. Dühös, amiért nem úgy sikerült az ütése, mint amilyennek azt ő előre, gondosan megtervezte... még a hosszan tartó véraláfutás gondolata sem vigasz, viszont mókásabban mutatna a férfi fizimiskáján. Hát cselekszik is és a levegőben egy félköríves mozdulattal most Ras arca felé indít csapást, bár ezt csak elterelésnek szánja, ezért elég lassú is ahhoz, hogy a másik könnyedén kitérhessen előle, amíg ő a combjára erősített bőrszíjról előránt egy aprócska, de annál élesebb levélkést. Eztán rögtön hátraugrik a két fegyvert előretartva. A kést meg is pörgeti tenyerében, s most leginkább őrült mészáros tekintettel közeledik Rasdeher felé. Nevetni még nem felejt el a sértéseken, élesen felkacag, de aztán látszik, hogy sokkal érdekfeszítőbb dolgokra koncentrál: átszabni a fiúcska szemrevaló arcát. A holló után már amúgy is hiába kapna, s mondana egy sort káromkodásainak listájából, a férfi máris ellentámadást indít felé. Fiatalabb, talán gyorsabb is, de azért Cyri sincs berozsdásodva, hiába, hogy már hónapok óta nem praktizált. Talán túlbizakodó volt, s ezért nem is számított arra, hogy a másik pengéje találatot ér majd. Hitetlenkedés feszíti mellkasát, s szívja be lassan a levegőt. Az adrenalintól a fájdalmat csak később kezdi el érezni, a düh ismét felülkerekedik, ám partnere is nagyobb vehemenciával osztja pengéjének áldását, s az ébenfeketehajú nő hátrálásra kényszerül most vele szemben, hiszen ereje nem érhet fel egy férfiéval.
Később mégis sikerül ügyesen kivágnia magát a szorult helyzetből. Miután a sziklába fúródott kardot újra a kezében érezte, talán csak a véletlennek köszönhetően, de a kitörését jól időzíti, s hullámos pengéje a férfi torkának szegeződik. Ha az nyel talán hozzá is ér annak ádámcsutkájához. Mindennek ellenére Cyri arca most rémült és kaotikusnak tetszhet, bár háttal van a foglyának, úgyhogy az csak akkor látná, ha oldalvást fordul.*
- Elhallgass kölyök! * A vér fémes ízét érzi a szájában, mitől megint köpni támadna kedve.*
- Megvágtál!... te böszme! * Itt foglya kaphat egy tarkó "legyintést" mely nem erős, csupán szükségszerű rendre intés Holló részéről. A Ras alkuját el is engedi a füle mellett. Még szerencse, mert a tárgyalásban nem valami jó, éppen ezért sietősebbre is veszi kettejük iramát.*
- Ez a seb maradandó! Hú mit kapsz még ezért tőlem, te... te.. Még pihe sem nőtt az álladon, mikor én már javában ontottam a vért. * Közben, ha Ras sem ellenkezik, akkor egyre beljebb haladnak a barlangban. Ha elágazódáshoz érnek, akkor csak egy erősebb szorítással próbálja a másik értésére adni, hogy mutatnia kellene a helyes irányt.*
- Meg ne állj, kölyök... megkeressük a barátnődet. Merre van hm?
* Hamar megtalálják amit keresnek. Legalább is Holló hallani véli, ahogy Raun a nevét kiálltja és kéri, hogy adja meg magát. A fogát csikorgatja, mintha fontolóra venné az ajánlatot, ám eszében sincs ilyesmit tenni. S,hogy a tárnalakó ilyet kér tőle végérvényesen megbizonyosodik arról, hogy a fejére ejtették. Elindul "foglyával" együtt, s lassan felfedi alakját a többiek előtt is.*
- NEM adjuk meg magunkat! * Szögezi le az elején, kissé rekedt hangján.*
- Raun? gyere! Tűnjünk el innen! Ti meg, ha moccanni mertek, akkor a kölyöknek elvágom a torkát. Úgy a'! * Az őrület jelei megmutatkozhatnak arcának rezdülésein, ajka remegésén, s ütemtelen légvételén. Így talán komolyabban is veszik szavait, bár könnyedén fordíthatnak úgy a helyzeten, hogy Cyri pár másodperc múlva már a földre kerül, fájdalomtól összeroskadva.*
- Csere. A kölyköt a tárnalakóért! Na? Mit szóltok? Ugye jó így?
// Veszett nyáj //
* Cyri nem az a szoborarcú, hidegvérű némber. Vonásai rövid idő leforgása alatt változnak alaposan kifejezve minden érzelmet, s míg az előbb riadtan nézett a másikra, mint egy megszeppent erdei vad, most alig palástolt harag olvasható ki a fehér íriszekből. Dühös, amiért nem úgy sikerült az ütése, mint amilyennek azt ő előre, gondosan megtervezte... még a hosszan tartó véraláfutás gondolata sem vigasz, viszont mókásabban mutatna a férfi fizimiskáján. Hát cselekszik is és a levegőben egy félköríves mozdulattal most Ras arca felé indít csapást, bár ezt csak elterelésnek szánja, ezért elég lassú is ahhoz, hogy a másik könnyedén kitérhessen előle, amíg ő a combjára erősített bőrszíjról előránt egy aprócska, de annál élesebb levélkést. Eztán rögtön hátraugrik a két fegyvert előretartva. A kést meg is pörgeti tenyerében, s most leginkább őrült mészáros tekintettel közeledik Rasdeher felé. Nevetni még nem felejt el a sértéseken, élesen felkacag, de aztán látszik, hogy sokkal érdekfeszítőbb dolgokra koncentrál: átszabni a fiúcska szemrevaló arcát. A holló után már amúgy is hiába kapna, s mondana egy sort káromkodásainak listájából, a férfi máris ellentámadást indít felé. Fiatalabb, talán gyorsabb is, de azért Cyri sincs berozsdásodva, hiába, hogy már hónapok óta nem praktizált. Talán túlbizakodó volt, s ezért nem is számított arra, hogy a másik pengéje találatot ér majd. Hitetlenkedés feszíti mellkasát, s szívja be lassan a levegőt. Az adrenalintól a fájdalmat csak később kezdi el érezni, a düh ismét felülkerekedik, ám partnere is nagyobb vehemenciával osztja pengéjének áldását, s az ébenfeketehajú nő hátrálásra kényszerül most vele szemben, hiszen ereje nem érhet fel egy férfiéval.
Később mégis sikerül ügyesen kivágnia magát a szorult helyzetből. Miután a sziklába fúródott kardot újra a kezében érezte, talán csak a véletlennek köszönhetően, de a kitörését jól időzíti, s hullámos pengéje a férfi torkának szegeződik. Ha az nyel talán hozzá is ér annak ádámcsutkájához. Mindennek ellenére Cyri arca most rémült és kaotikusnak tetszhet, bár háttal van a foglyának, úgyhogy az csak akkor látná, ha oldalvást fordul.*
- Elhallgass kölyök! * A vér fémes ízét érzi a szájában, mitől megint köpni támadna kedve.*
- Megvágtál!... te böszme! * Itt foglya kaphat egy tarkó "legyintést" mely nem erős, csupán szükségszerű rendre intés Holló részéről. A Ras alkuját el is engedi a füle mellett. Még szerencse, mert a tárgyalásban nem valami jó, éppen ezért sietősebbre is veszi kettejük iramát.*
- Ez a seb maradandó! Hú mit kapsz még ezért tőlem, te... te.. Még pihe sem nőtt az álladon, mikor én már javában ontottam a vért. * Közben, ha Ras sem ellenkezik, akkor egyre beljebb haladnak a barlangban. Ha elágazódáshoz érnek, akkor csak egy erősebb szorítással próbálja a másik értésére adni, hogy mutatnia kellene a helyes irányt.*
- Meg ne állj, kölyök... megkeressük a barátnődet. Merre van hm?
* Hamar megtalálják amit keresnek. Legalább is Holló hallani véli, ahogy Raun a nevét kiálltja és kéri, hogy adja meg magát. A fogát csikorgatja, mintha fontolóra venné az ajánlatot, ám eszében sincs ilyesmit tenni. S,hogy a tárnalakó ilyet kér tőle végérvényesen megbizonyosodik arról, hogy a fejére ejtették. Elindul "foglyával" együtt, s lassan felfedi alakját a többiek előtt is.*
- NEM adjuk meg magunkat! * Szögezi le az elején, kissé rekedt hangján.*
- Raun? gyere! Tűnjünk el innen! Ti meg, ha moccanni mertek, akkor a kölyöknek elvágom a torkát. Úgy a'! * Az őrület jelei megmutatkozhatnak arcának rezdülésein, ajka remegésén, s ütemtelen légvételén. Így talán komolyabban is veszik szavait, bár könnyedén fordíthatnak úgy a helyzeten, hogy Cyri pár másodperc múlva már a földre kerül, fájdalomtól összeroskadva.*
- Csere. A kölyköt a tárnalakóért! Na? Mit szóltok? Ugye jó így?
51. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-16 19:43:49
Üzenet elküldve: 2014-07-16 19:43:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Válaszul pusztán elégedetten vigyorog Eonarinra, egy vállrántással nyugtázva véleményét. Ő aztán nem fogja több lelkesedésre bíztatni, a lényeg, hogy egy oldalon álljanak.
~ Egy oldalon, na de melyiken? ~ Az egész felállás annyira zavaros, hogy hirtelenjében fogalma sincs, mégis mit kéne tennie, vagy ki ellen ránt fegyvert, mindenesetre egy dologban biztos: nem árt, ha előveszi.
Nadae szavai hallatán felnevet, hangja visszhangzik a barlangban, elismerő mosollyal fikszírozza a lányt.*
- Ezzel nem vitatkozom.
*Kacsint rá, ugyanakkor ebben a pillanatban a kis Will kibontakozik karjai óvásából, kezébe nyomja az említett ebet, és nekiveselkedik a nagyvilágnak. Rinan kissé megszeppenten pillantgat hol a szokatlanul csendes kutyusra, hol szokatlanul bátor gazdájára. ~ Ebbe meg mi ütött? ~ Lényegében bármit inkább kinézett volna a fiúból, minthogy védelmébe veszi majd a sötételf férfit, ugyanakkor van benne valami aranyos, mégha hasznos nincs is.
A sarló és az öleb azonban nemigen fér meg egymás mellett, így is finomabb egyensúlyozásra volt szüksége, hogy ne nyársalja fel Will házikedvencét. Végül halk sóhajjal visszacsúsztatja a sarlót helyére, és törökülésben helyet foglal a padlón, Gombolyagot az ölébe helyezve vakargatja az állat hasát.*
- Pajtikám, ebből a menetből kihagytak.
*Vigyorog az ebre, és a fülét vakargatva halkan felnevet. Igazából cseppet sem érdekli, érti-e szavait a lurkó, bár egészen okos kis állatkának tűnik, meg aztán barátságos hangszíne majd talán elmulasztja félelmét. Lassan a barlang bejárata felől érkező, nem éppen bizalomgerjesztő hangok is elhalnak, a kedélyek csillapodnak, és a veszély egy pillanatra megszűnni látszik, kérdés, hogy ez így marad-e.*
- Szóval végre iszunk?
*Kapja fel a fejét a jó hír hallatán, ezt az ötletét díjazza az ismeretlennek, harci vágya lelohadt ugyanis, mióta kellemesebb lehetőségek is felvetődtek szórakozás gyanánt. Nem mintha megvetné a nyílt ellent, de igazándiból kényelmesebb váratlan támadással leteríteni a célpontot, minthogy lassú és kiszámíthatatlan ütlegelésben legyen része...az ilyesmihez hangulat kell. Ellenben inni, azt mindig szeretett. Ahhoz nem kell semmi, csak ital, amit fogyaszthat, no meg talán társaság, bár a magányos italozgatás sincs kifejezetten ellenére. Mindegy, amíg van mivel tompítania érzékeit, oldania gátjait, mégha ez nem is vezet éppen jóra.*
//Veszett nyáj//
*Válaszul pusztán elégedetten vigyorog Eonarinra, egy vállrántással nyugtázva véleményét. Ő aztán nem fogja több lelkesedésre bíztatni, a lényeg, hogy egy oldalon álljanak.
~ Egy oldalon, na de melyiken? ~ Az egész felállás annyira zavaros, hogy hirtelenjében fogalma sincs, mégis mit kéne tennie, vagy ki ellen ránt fegyvert, mindenesetre egy dologban biztos: nem árt, ha előveszi.
Nadae szavai hallatán felnevet, hangja visszhangzik a barlangban, elismerő mosollyal fikszírozza a lányt.*
- Ezzel nem vitatkozom.
*Kacsint rá, ugyanakkor ebben a pillanatban a kis Will kibontakozik karjai óvásából, kezébe nyomja az említett ebet, és nekiveselkedik a nagyvilágnak. Rinan kissé megszeppenten pillantgat hol a szokatlanul csendes kutyusra, hol szokatlanul bátor gazdájára. ~ Ebbe meg mi ütött? ~ Lényegében bármit inkább kinézett volna a fiúból, minthogy védelmébe veszi majd a sötételf férfit, ugyanakkor van benne valami aranyos, mégha hasznos nincs is.
A sarló és az öleb azonban nemigen fér meg egymás mellett, így is finomabb egyensúlyozásra volt szüksége, hogy ne nyársalja fel Will házikedvencét. Végül halk sóhajjal visszacsúsztatja a sarlót helyére, és törökülésben helyet foglal a padlón, Gombolyagot az ölébe helyezve vakargatja az állat hasát.*
- Pajtikám, ebből a menetből kihagytak.
*Vigyorog az ebre, és a fülét vakargatva halkan felnevet. Igazából cseppet sem érdekli, érti-e szavait a lurkó, bár egészen okos kis állatkának tűnik, meg aztán barátságos hangszíne majd talán elmulasztja félelmét. Lassan a barlang bejárata felől érkező, nem éppen bizalomgerjesztő hangok is elhalnak, a kedélyek csillapodnak, és a veszély egy pillanatra megszűnni látszik, kérdés, hogy ez így marad-e.*
- Szóval végre iszunk?
*Kapja fel a fejét a jó hír hallatán, ezt az ötletét díjazza az ismeretlennek, harci vágya lelohadt ugyanis, mióta kellemesebb lehetőségek is felvetődtek szórakozás gyanánt. Nem mintha megvetné a nyílt ellent, de igazándiból kényelmesebb váratlan támadással leteríteni a célpontot, minthogy lassú és kiszámíthatatlan ütlegelésben legyen része...az ilyesmihez hangulat kell. Ellenben inni, azt mindig szeretett. Ahhoz nem kell semmi, csak ital, amit fogyaszthat, no meg talán társaság, bár a magányos italozgatás sincs kifejezetten ellenére. Mindegy, amíg van mivel tompítania érzékeit, oldania gátjait, mégha ez nem is vezet éppen jóra.*
50. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-16 15:56:04
Üzenet elküldve: 2014-07-16 15:56:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Fejét előbb a barlang tulajdonosa felé fordítja, majd ahogy meghallja, a Bájgúnár hangját ismét visszafordul felé. Ajkait szélesre húzza a megjegyzés hallatán. Kezeivel végigmutat magán, egymáshoz koccanó ékszerei csengéseivel együtt.*
- Ezt...Nem kedvelni lehetetlen.
*Tesz még egy apró széljegyzetet, majd már a kialakuló eseményekre koncentrál. Koncentrálna, ha a színes hajú mélységi nem venné ismét fenyegetőre a hangsúlyt. Megjegyzését nem tudja, hogy a leendő gúnynév, vagy a földszíni társa miatt kapja. Mivel számtalan féltékeny fúriával találkozott már, így az utóbbi tudja be.*
- Nyugalom van, megtarthatod.*Emeli fel óvón kezén. Előbbi félpercnyi dilemmájára hamar megkapja a választ, de arra már nem figyel. Az események gyorsan pörögnek, ő maga viszont nem kíván nagyon belebonyolódni. Harchoz nem nagyon ért ő, ha csak azt nem sunyiban, sötétben, hátulról és alattomban kell azt végrehajtani. Tudja, hogy nyílt harcban bárkivel szemben alul maradna.
A bejárat melletti falra tapad továbbra is, ahogy szemfülesen figyel. A lány megjegyzésére csak bólogat. Legyen hát, ha élve, hát élve.
Megkönnyebbült sóhajt hallatva leszakítja magát a falról, majd fel alá kezd járkálni a barlangba, miközben üvegét újabb és újabb kortyoknak hála juttatja egyre több ürességhez. Ismét. Közben hallgatja a kialakuló beszélgetést a kissé zilált mélységi és a barna hajú szépség között. A lány dühöng, ez nem is meglepő, hiszen szívszerelmét károsítják odakint. Ilyenkor viszont előbújik belőle a vadmacska. Tekintete megállapodik a göndör hajú fiún, mikor az fenyegetően szólalna meg. Egyik szemöldöke ismét a magasba szökken. Majd vállát könnyen megvonja.*
- Nem bántja, csak játszik vele.
*Próbálja megnyugtatni a fiú kedélyeit, nem tudja, mennyi sikerrel végül.
Mikor meghallja a fiú igényeit kérdőn néz Rovénára. A bejárat felé való kiáltás alatt szólal meg.*
- Megvendégelni hoztátok?
*Még egy kört megtesz járkálásában, miközben a mélységi, újabb, már kedvesebb szavait intézi a társasághoz. Lépteit azonnal lefékezi, épp a páros mellett megállva. Visszafordul és a rossz passzban lévőre néz. Majd tekintetével arra néz, amerre a másik. A mélységihez beszél, és végül a leggalamblelkűbbnek tűnőhöz intézi szavait. Magában csak elismerően bólogat, ahogy a férfi próbálja kipuhatolni az erőviszonyokat.
Újabb kortyra emeli az üveget, s ahogy fejét hátra hajtja, látja szeme sarkából a csapzott sötét bőrűt. Róla ismét a Trió női tagjára vándorol tekintete.*
- Nézd már szegény párát. Ácsingózik egy kis édes nedűre. Egy kicsit azért még kaphat, nem? Az még nem a világ vége, főleg ha még élve is kell. Ilyentől megvonni az emberi lényt, bűn!
*És még a nyelve is megeredhet, bármiért is hozták ide őt. Ha Rovéna elfogadja nem túl hosszú érvét, akkor rummal már nem teli üvegjét a mélységihez emeli.*
//Veszett nyáj//
*Fejét előbb a barlang tulajdonosa felé fordítja, majd ahogy meghallja, a Bájgúnár hangját ismét visszafordul felé. Ajkait szélesre húzza a megjegyzés hallatán. Kezeivel végigmutat magán, egymáshoz koccanó ékszerei csengéseivel együtt.*
- Ezt...Nem kedvelni lehetetlen.
*Tesz még egy apró széljegyzetet, majd már a kialakuló eseményekre koncentrál. Koncentrálna, ha a színes hajú mélységi nem venné ismét fenyegetőre a hangsúlyt. Megjegyzését nem tudja, hogy a leendő gúnynév, vagy a földszíni társa miatt kapja. Mivel számtalan féltékeny fúriával találkozott már, így az utóbbi tudja be.*
- Nyugalom van, megtarthatod.*Emeli fel óvón kezén. Előbbi félpercnyi dilemmájára hamar megkapja a választ, de arra már nem figyel. Az események gyorsan pörögnek, ő maga viszont nem kíván nagyon belebonyolódni. Harchoz nem nagyon ért ő, ha csak azt nem sunyiban, sötétben, hátulról és alattomban kell azt végrehajtani. Tudja, hogy nyílt harcban bárkivel szemben alul maradna.
A bejárat melletti falra tapad továbbra is, ahogy szemfülesen figyel. A lány megjegyzésére csak bólogat. Legyen hát, ha élve, hát élve.
Megkönnyebbült sóhajt hallatva leszakítja magát a falról, majd fel alá kezd járkálni a barlangba, miközben üvegét újabb és újabb kortyoknak hála juttatja egyre több ürességhez. Ismét. Közben hallgatja a kialakuló beszélgetést a kissé zilált mélységi és a barna hajú szépség között. A lány dühöng, ez nem is meglepő, hiszen szívszerelmét károsítják odakint. Ilyenkor viszont előbújik belőle a vadmacska. Tekintete megállapodik a göndör hajú fiún, mikor az fenyegetően szólalna meg. Egyik szemöldöke ismét a magasba szökken. Majd vállát könnyen megvonja.*
- Nem bántja, csak játszik vele.
*Próbálja megnyugtatni a fiú kedélyeit, nem tudja, mennyi sikerrel végül.
Mikor meghallja a fiú igényeit kérdőn néz Rovénára. A bejárat felé való kiáltás alatt szólal meg.*
- Megvendégelni hoztátok?
*Még egy kört megtesz járkálásában, miközben a mélységi, újabb, már kedvesebb szavait intézi a társasághoz. Lépteit azonnal lefékezi, épp a páros mellett megállva. Visszafordul és a rossz passzban lévőre néz. Majd tekintetével arra néz, amerre a másik. A mélységihez beszél, és végül a leggalamblelkűbbnek tűnőhöz intézi szavait. Magában csak elismerően bólogat, ahogy a férfi próbálja kipuhatolni az erőviszonyokat.
Újabb kortyra emeli az üveget, s ahogy fejét hátra hajtja, látja szeme sarkából a csapzott sötét bőrűt. Róla ismét a Trió női tagjára vándorol tekintete.*
- Nézd már szegény párát. Ácsingózik egy kis édes nedűre. Egy kicsit azért még kaphat, nem? Az még nem a világ vége, főleg ha még élve is kell. Ilyentől megvonni az emberi lényt, bűn!
*És még a nyelve is megeredhet, bármiért is hozták ide őt. Ha Rovéna elfogadja nem túl hosszú érvét, akkor rummal már nem teli üvegjét a mélységihez emeli.*
49. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:06:46
Üzenet elküldve: 2014-07-15 18:06:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 128
OOC üzenetek: 397
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
// Veszett nyáj //
* Hiába rontott hát be a barlangba, hogy összefogva a búvóhelyet bitorló idegenekkel levágják elrablóit, látszólag mindenki apró meglepettséggel, majd teljes közönnyel szemléli a zilált külsejű mélységi kirohanását. Olyan rohadtul kimértek, halvérűek; bosszantó rezignáltság tölti be a vízpárában úszó kis termet, mitől a hóhajúnak kedve lenne most levágni mindet.
Vagy ennyire szánalmasan festhet vértől mocskos üstökével, kezein kötéllel, ahogy fennhangon követel választ a történtekre? Úgy merednek rá, mint egy holdkóros szerencsétlenre, válaszra is csak az a hegyesfülű hím méltatja, ki ravasz mosollyal arcán fegyvert ránt. De vajon ki ellen? A nyáladzó gerlepárral volna ő is, vagy épp ellenük? A mélységi nősténnyel viszont ismerik egymást, ez bizonyos, ám ez a felfedezés jelen helyzetben vajmi keveset segíthet az elrabolt hímen, helyzete továbbra is kilátástalannak tűnik. Kezei lassan lehanyatlanak combjára, s tehetetlenül, a mennyezet jókora résén át beszűrődő napfénybe szúrva vérvörös tekintetét veti hátát a rideg sziklafalnak. Elfáradt. Ez az egész olyan, mint valami szürreális, groteszk színjáték, amiben képtelen kitörni az áldozat szerepéből. Elbújni nincs hová, ekkora túlerővel szemben ebben a meggyötört állapotban viszont nem tud mit tenni, így marad a harmadik megoldás: folytatódjon a színdarab, s játssza tovább a hús-vér zsákmány szerepét, óvatosan, észrevétlenül alakítva a történet menetét. A nézőközönség megvan hozzá, ahogyan színészi adottságai is a manipulálásra, pláne ha mindegyik olyan vajszívű, mint az aggódó kutyás kölyök, kinek rémült arcát szemének sarkából még épp hogy elkapja, mikor elé áll elrablója. *
- Megadom magam, Rovéna...
* Sóhajt színlelt belenyugvással a torkának szegezett pengére, s lomhán a fegyver gazdájára emeli rezzenéstelen szemeit. Nevén szólítja a cafkát, legyen ez a közvetlenség jele- ha nem épp a fenyegetésé... *
- Nyugton maradok, ha kapok valamit enni és inni, esetleg egy kötést a fejemre... és neki nem eshet bántódása!
* Csigalassúsággal, vörös íriszeit le nem véve a nőről fordítja üstökét oldalra, s ismét elkiáltja magát, hogy túlharsogja a vízesés robaját.*
- Holló, Szürke vagyok, hallasz?! Tedd le a fegyvert és add meg magad te is!
* Újabb gesztus a mocskok felé, mi remélhetőleg valami haszonnal kecsegtet. Valamit valamiért, talán valamelyik pojácában megvan ez a betyárbecsület és nem hagyja majd, hogy tovább kínozzanak egy együttműködő, sebzett, kimerült sötételfet.
Pár szekundumig rezzenéstelen képpel mered a szirénhangú szajhára, majd megviselt arcára lágyan ívelt, tetszetős mosoly kúszik, és óvatosan oldalra billenti fejét, hogy rálásson a többiekre. *
- Hölgyem, kaphatnék akkor inni? * Fajtársát szúrja ki magának, azt a tetovált arcú nőcskét, s a legmegnyerőbb színnel festi hangját ahogy hozzá beszél. * - Egy korty pálinkáért most ölni tudnék... * Alig látható, pimasz fény csillan vérszín lélektükrén, de visszapillantva Rovénára el is illan. * - Persze a víz is megteszi.
* Próbál nem izegni-mozogni, legalábbis ártalmatlannak és nyugodtnak tűnni, feltűnésmentesen felmérni a díszes társaságot. A víz mellett álldogál még némán egy szedett vetett göncű ember nőstény is, talán valami kalóz forma, de mélységi szemei az árnyak közt megbúvó alakot sem hagyják észrevétlen. Végül a siheder kölök felé fordul barátságosan- már amennyire engedi neki a nyakát szegélyező rideg acél- , ki a kíváncsiságtól fűtve, lepasszolva a kutyust az elfnek, egyre közelebb merészkedik hozzájuk. *
- Velük vagy te is? Nem tűnsz pedig egy tipikus gazfickónak... Aranyos kis bolhazsák, egyébként. * Bök orrával az ijedt kutyus felé. *
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 20:31:06
// Veszett nyáj //
* Hiába rontott hát be a barlangba, hogy összefogva a búvóhelyet bitorló idegenekkel levágják elrablóit, látszólag mindenki apró meglepettséggel, majd teljes közönnyel szemléli a zilált külsejű mélységi kirohanását. Olyan rohadtul kimértek, halvérűek; bosszantó rezignáltság tölti be a vízpárában úszó kis termet, mitől a hóhajúnak kedve lenne most levágni mindet.
Vagy ennyire szánalmasan festhet vértől mocskos üstökével, kezein kötéllel, ahogy fennhangon követel választ a történtekre? Úgy merednek rá, mint egy holdkóros szerencsétlenre, válaszra is csak az a hegyesfülű hím méltatja, ki ravasz mosollyal arcán fegyvert ránt. De vajon ki ellen? A nyáladzó gerlepárral volna ő is, vagy épp ellenük? A mélységi nősténnyel viszont ismerik egymást, ez bizonyos, ám ez a felfedezés jelen helyzetben vajmi keveset segíthet az elrabolt hímen, helyzete továbbra is kilátástalannak tűnik. Kezei lassan lehanyatlanak combjára, s tehetetlenül, a mennyezet jókora résén át beszűrődő napfénybe szúrva vérvörös tekintetét veti hátát a rideg sziklafalnak. Elfáradt. Ez az egész olyan, mint valami szürreális, groteszk színjáték, amiben képtelen kitörni az áldozat szerepéből. Elbújni nincs hová, ekkora túlerővel szemben ebben a meggyötört állapotban viszont nem tud mit tenni, így marad a harmadik megoldás: folytatódjon a színdarab, s játssza tovább a hús-vér zsákmány szerepét, óvatosan, észrevétlenül alakítva a történet menetét. A nézőközönség megvan hozzá, ahogyan színészi adottságai is a manipulálásra, pláne ha mindegyik olyan vajszívű, mint az aggódó kutyás kölyök, kinek rémült arcát szemének sarkából még épp hogy elkapja, mikor elé áll elrablója. *
- Megadom magam, Rovéna...
* Sóhajt színlelt belenyugvással a torkának szegezett pengére, s lomhán a fegyver gazdájára emeli rezzenéstelen szemeit. Nevén szólítja a cafkát, legyen ez a közvetlenség jele- ha nem épp a fenyegetésé... *
- Nyugton maradok, ha kapok valamit enni és inni, esetleg egy kötést a fejemre... és neki nem eshet bántódása!
* Csigalassúsággal, vörös íriszeit le nem véve a nőről fordítja üstökét oldalra, s ismét elkiáltja magát, hogy túlharsogja a vízesés robaját.*
- Holló, Szürke vagyok, hallasz?! Tedd le a fegyvert és add meg magad te is!
* Újabb gesztus a mocskok felé, mi remélhetőleg valami haszonnal kecsegtet. Valamit valamiért, talán valamelyik pojácában megvan ez a betyárbecsület és nem hagyja majd, hogy tovább kínozzanak egy együttműködő, sebzett, kimerült sötételfet.
Pár szekundumig rezzenéstelen képpel mered a szirénhangú szajhára, majd megviselt arcára lágyan ívelt, tetszetős mosoly kúszik, és óvatosan oldalra billenti fejét, hogy rálásson a többiekre. *
- Hölgyem, kaphatnék akkor inni? * Fajtársát szúrja ki magának, azt a tetovált arcú nőcskét, s a legmegnyerőbb színnel festi hangját ahogy hozzá beszél. * - Egy korty pálinkáért most ölni tudnék... * Alig látható, pimasz fény csillan vérszín lélektükrén, de visszapillantva Rovénára el is illan. * - Persze a víz is megteszi.
* Próbál nem izegni-mozogni, legalábbis ártalmatlannak és nyugodtnak tűnni, feltűnésmentesen felmérni a díszes társaságot. A víz mellett álldogál még némán egy szedett vetett göncű ember nőstény is, talán valami kalóz forma, de mélységi szemei az árnyak közt megbúvó alakot sem hagyják észrevétlen. Végül a siheder kölök felé fordul barátságosan- már amennyire engedi neki a nyakát szegélyező rideg acél- , ki a kíváncsiságtól fűtve, lepasszolva a kutyust az elfnek, egyre közelebb merészkedik hozzájuk. *
- Velük vagy te is? Nem tűnsz pedig egy tipikus gazfickónak... Aranyos kis bolhazsák, egyébként. * Bök orrával az ijedt kutyus felé. *
A hozzászólás írója (Zaraun Aleandar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.15 20:31:06
48. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-15 16:59:43
Üzenet elküldve: 2014-07-15 16:59:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
// Veszett nyáj //
*Ameddig Rinan nem zökkenti ki, addig rémülten pislogva figyeli a barlang gyomrához vezető járatban szökkenő árnyakat, hallgatja az egyre furcsább és félelmetesebb hangokat, amikor viszont vállain simítást érez, ösztönösen húzódik össze, rándul meg a teste, amint izmai védekezőlegesen megfeszülnek. Csupán akkor nyugszik meg, mikor zöldeskékjei tanúbizonyságot szereznek "támadójának" rá vonatkozólag veszélytelen mivoltáról, bár a zavarodottság nem párolog tova az arcáról.
Érezve gazdájának bizonytalanságát és félelmét ezúttal Gombolyag sem igyekszik kiszabadulni az óvó karok öleléséből, s kivételesen a hangját sem hallatja, csupán a füleit hegyezve próbálja követni az eseményeket épp annyi sikerrel, mint maga Williän.
Igazán lecsillapodni sincsen ideje a két teremtés zakatoló szívének, majdnem hogy a semmiből szökken eléjük egy mélységi hím. Hószín hajába vörössel festettek a vércsíkok, külleme is éppoly kaotikus, mint az arcára kiülő érzelmek s a vízesés hangos robajával keveredett ordítása. Ha nem ölelné most Rinan, bizonyosan hátrálna ijedtében, így viszont van ideje megfigyelni, átérezni az ellenséges férfi helyzetét, bár az bizonyos, hogy a maga egyszerű észjárásával nem fogja maradéktalanul kibogozni a fennálló zavargás mivoltát, pusztán a megérzéseire hagyatkozva következteti ki, hogy eme zilált külsejű pára is éppoly szerencsétlen áldozata a körülményeknek, mint ő maga. Merthogy bizony fogolynak érzi magát, hátrahagyatott, sérült vadnak, aki a jelenlévők jóindulatára van bízva, már pedig amit eddig a járat felől hallott nem volt túl bizalomgerjesztő.
Közben az űzött odébb szökken előlük, s az egyik sziklának veti a hátát, vérszín íriszei fenyegetően villannak, ám hiába a félelmet keltő testtartás, a kölyök érdeklődését már felkeltette az újabb grafitbőrű. Kibontakozik a Bájgúnár öleléséből – szabaddá vállott kezébe Gombolyagot nyomja -, jómaga pedig óvakodva ugyan, de az ismeretlen férfi felé lépdel. Egyáltalában semmit nem ért a helyzetből, azt viszont tudja, hogy mind Naxarida, mind Rinan személye biztonságot jelent, s talán még az Eonarin nevezetű hölgy is a védelmét adná, ha a szükség úgy hozza. Már pedig ő úgy szeretné, ha senkinek nem esne bántódása, így nem féli ígéretét adni a sötételf férfinak.*
- Ne aggódj, mi nem bántunk téged *Naivan csengő kijelentése mellett barátságos mosoly leli otthonát a vékony ajkakon, ám alig, hogy előbuggyantak szájából a szavak, a korábbi magát kihívóan illegető nőszemély bukkan elő, és újdonsült barátjelöltjének torkához szegezi a pengéjét. Máskülönben nem egy bátor kölyök ő, azonban ha elkötelezi magát, akkor képes bizonyos határok átlépésére, s ez most sem alakul másképpen. Persze egyértelműen ostoba lépést tesz – főleg annak fényében, hogy két újabb ismeretlen alak kerül elő a járatból -, mindenesetre a mélységi hímnek háttal, a nővel szemben fordul, szeme sarkában pedig az éles kard csillanása tükröződik.*
- Ne bántsd *Hangja bár nem éppen magabiztos, fenyegetőnek sem mondható, azonban tekintete állhatatosan fúrja magát Rovéna őzbarnáiba. Egyértelműen nincsen tisztában azzal, hogy jelentéktelen személye nem sok vizet fog zavarni, azonban egy percig sem tanakodott azon, kiálljon-e a bár zilált külsejű, ám egyértelműen erőteljes jellemmel megáldott férfi mellett.*
// Veszett nyáj //
*Ameddig Rinan nem zökkenti ki, addig rémülten pislogva figyeli a barlang gyomrához vezető járatban szökkenő árnyakat, hallgatja az egyre furcsább és félelmetesebb hangokat, amikor viszont vállain simítást érez, ösztönösen húzódik össze, rándul meg a teste, amint izmai védekezőlegesen megfeszülnek. Csupán akkor nyugszik meg, mikor zöldeskékjei tanúbizonyságot szereznek "támadójának" rá vonatkozólag veszélytelen mivoltáról, bár a zavarodottság nem párolog tova az arcáról.
Érezve gazdájának bizonytalanságát és félelmét ezúttal Gombolyag sem igyekszik kiszabadulni az óvó karok öleléséből, s kivételesen a hangját sem hallatja, csupán a füleit hegyezve próbálja követni az eseményeket épp annyi sikerrel, mint maga Williän.
Igazán lecsillapodni sincsen ideje a két teremtés zakatoló szívének, majdnem hogy a semmiből szökken eléjük egy mélységi hím. Hószín hajába vörössel festettek a vércsíkok, külleme is éppoly kaotikus, mint az arcára kiülő érzelmek s a vízesés hangos robajával keveredett ordítása. Ha nem ölelné most Rinan, bizonyosan hátrálna ijedtében, így viszont van ideje megfigyelni, átérezni az ellenséges férfi helyzetét, bár az bizonyos, hogy a maga egyszerű észjárásával nem fogja maradéktalanul kibogozni a fennálló zavargás mivoltát, pusztán a megérzéseire hagyatkozva következteti ki, hogy eme zilált külsejű pára is éppoly szerencsétlen áldozata a körülményeknek, mint ő maga. Merthogy bizony fogolynak érzi magát, hátrahagyatott, sérült vadnak, aki a jelenlévők jóindulatára van bízva, már pedig amit eddig a járat felől hallott nem volt túl bizalomgerjesztő.
Közben az űzött odébb szökken előlük, s az egyik sziklának veti a hátát, vérszín íriszei fenyegetően villannak, ám hiába a félelmet keltő testtartás, a kölyök érdeklődését már felkeltette az újabb grafitbőrű. Kibontakozik a Bájgúnár öleléséből – szabaddá vállott kezébe Gombolyagot nyomja -, jómaga pedig óvakodva ugyan, de az ismeretlen férfi felé lépdel. Egyáltalában semmit nem ért a helyzetből, azt viszont tudja, hogy mind Naxarida, mind Rinan személye biztonságot jelent, s talán még az Eonarin nevezetű hölgy is a védelmét adná, ha a szükség úgy hozza. Már pedig ő úgy szeretné, ha senkinek nem esne bántódása, így nem féli ígéretét adni a sötételf férfinak.*
- Ne aggódj, mi nem bántunk téged *Naivan csengő kijelentése mellett barátságos mosoly leli otthonát a vékony ajkakon, ám alig, hogy előbuggyantak szájából a szavak, a korábbi magát kihívóan illegető nőszemély bukkan elő, és újdonsült barátjelöltjének torkához szegezi a pengéjét. Máskülönben nem egy bátor kölyök ő, azonban ha elkötelezi magát, akkor képes bizonyos határok átlépésére, s ez most sem alakul másképpen. Persze egyértelműen ostoba lépést tesz – főleg annak fényében, hogy két újabb ismeretlen alak kerül elő a járatból -, mindenesetre a mélységi hímnek háttal, a nővel szemben fordul, szeme sarkában pedig az éles kard csillanása tükröződik.*
- Ne bántsd *Hangja bár nem éppen magabiztos, fenyegetőnek sem mondható, azonban tekintete állhatatosan fúrja magát Rovéna őzbarnáiba. Egyértelműen nincsen tisztában azzal, hogy jelentéktelen személye nem sok vizet fog zavarni, azonban egy percig sem tanakodott azon, kiálljon-e a bár zilált külsejű, ám egyértelműen erőteljes jellemmel megáldott férfi mellett.*
47. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-14 22:50:03
Üzenet elküldve: 2014-07-14 22:50:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Rovéna oly sok megnyilvánulási formája, köztük a mézes-mázos, a költői, a szerelmes, a gyerekes vagy épp a félőrült gyilkos nem mondható megjátszottnak. Egyszerűen csak kissé összetett személyiség és egyúttal zavaros, vélhetőleg nem is teljesen épelméjű. Bár ki tudja? Minden esetre, ez az összetettség a jelen helyzetben tökéletesen megmutatkozik. A kedves fecsegést ami annyira jellemző rá, egy pillanat alatt fölöslegesnek találja, és félredobva inkább kardot ránt. Cseverészni később is ráér. Helyette inkább beveti magát a sötét járatba. Nem kell sok idő, hogy itt ráakadjon a látszólag eszméletlen grafitképűre. Nehéz eldöntenie, mihez volna több kedve. Talán egyszerűen elvágni a hím torkát és nem vesződni vele, vagy időt szánni arra, hogy hosszú, fájdalmas halált biztosítson ennek a féregnek. Túl sokáig mégsem morfondírozhat azon, melyik is lenne a kedvezőbb megoldás. A mélységi meglepő energiával -amit ki tudja honnan is nyer a fején terpeszkedő sebet elnézve- pattan fel, félreütve a pengét, és egyenesen a lánynak ugrik. Megkötözve természetesen mégsem olyan fürge, és a fegyver ellökésével is előre jelzi szándékát. Így Rové még épp időben tud lefordulni, ezért nem lesz nagyobb baja, minthogy kissé kibillen az egyensúlyából, amikor válla összetalálkozik azzal a semmirekellővel. Ez viszont pont elég arra, hogy kifusson markából az a nyomorult, míg ő visszaszerezve stabilitását talpra szökken. Mégis, valami érthetetlen okból a hím befelé rohan, nem pedig a kijárat irányába. Idő közben a kalózkirálynő is megérkezik. Örömteli megnyilvánulására Rovéna is megereszt egy elillanó mosolyt. Jól érti a kérdő tekintetet, amint a másik intéz felé.*
- Egyelőre élve kell. De ha nagyon ugrál vagy a szukája pattog, akkor döglik. Megy a levesbe. *Az utolsó kifejezés ez esetben szó szerint értendő, bár az is meglehet, hogy Rasdeher inkább sülve lelné kedvét a sötételfben. Mielőtt még szegény párának kiszáradna a torka az üvöltözéstől, hát utána ered. Alig tesz meg egy-két lépést, amikor meghallja a szárnysuhogást, megérzi a súlyt a vállán, s a karmokat amik a bőrébe vájnak kapaszkodásképp.*
- Éjfél! *Miközben megszólítja, már teszi is a dolgát. Eloldozza az ében tollas összekötött csőrét, hogy ha úgy adódik, az kíméletlenül fel tudja használni. Elég összeszokott párost alkotnak már a hollóval, még ha nem is annyira, mint Rasti és a madár.
Amint megszabadítja a madárt a kis madzagtól, maga elé emelve a pengéjét folytatja az utat befelé. Tervei szerint ahogy beér a barlang legnagyobb üregébe, megkeresi azt az átkozott szürke bőrűt, és a torkának nyomja kardja hegyét. Fájdalmasan, bár még nem halálosan, de ezúttal erősen szorítva a markolatot. Úgy, hogy a másiknak eszébe se jusson ficánkolni a korábbihoz hasonló módon.*
- Ha a helyes kis ülepeden maradnál, befognád a pofádat, akkor talán már mindezt tudnád. De így Aranyom, talán csak a nyamvadt életed rövidíted. Bizonyára sejted, de azért felvilágosítalak. Ha a ribancod csak egy karcolást ejt Rasdeheren, azt előbb rajtad, majd ha te már kiszenvedtél, akkor rajta fogom megfizetni. Remélem értjük egymást. *Vágja a szavakat a fogolyként iderángatott férfihoz, amennyiben terve eddig sikeresnek bizonyul. Ha pedig valaki megzavarná szavai közben, akkor kész egyszerűen átdöfni a szürke torkot, többet nem is törődve a szukafattyával.*
//Veszett nyáj//
*Rovéna oly sok megnyilvánulási formája, köztük a mézes-mázos, a költői, a szerelmes, a gyerekes vagy épp a félőrült gyilkos nem mondható megjátszottnak. Egyszerűen csak kissé összetett személyiség és egyúttal zavaros, vélhetőleg nem is teljesen épelméjű. Bár ki tudja? Minden esetre, ez az összetettség a jelen helyzetben tökéletesen megmutatkozik. A kedves fecsegést ami annyira jellemző rá, egy pillanat alatt fölöslegesnek találja, és félredobva inkább kardot ránt. Cseverészni később is ráér. Helyette inkább beveti magát a sötét járatba. Nem kell sok idő, hogy itt ráakadjon a látszólag eszméletlen grafitképűre. Nehéz eldöntenie, mihez volna több kedve. Talán egyszerűen elvágni a hím torkát és nem vesződni vele, vagy időt szánni arra, hogy hosszú, fájdalmas halált biztosítson ennek a féregnek. Túl sokáig mégsem morfondírozhat azon, melyik is lenne a kedvezőbb megoldás. A mélységi meglepő energiával -amit ki tudja honnan is nyer a fején terpeszkedő sebet elnézve- pattan fel, félreütve a pengét, és egyenesen a lánynak ugrik. Megkötözve természetesen mégsem olyan fürge, és a fegyver ellökésével is előre jelzi szándékát. Így Rové még épp időben tud lefordulni, ezért nem lesz nagyobb baja, minthogy kissé kibillen az egyensúlyából, amikor válla összetalálkozik azzal a semmirekellővel. Ez viszont pont elég arra, hogy kifusson markából az a nyomorult, míg ő visszaszerezve stabilitását talpra szökken. Mégis, valami érthetetlen okból a hím befelé rohan, nem pedig a kijárat irányába. Idő közben a kalózkirálynő is megérkezik. Örömteli megnyilvánulására Rovéna is megereszt egy elillanó mosolyt. Jól érti a kérdő tekintetet, amint a másik intéz felé.*
- Egyelőre élve kell. De ha nagyon ugrál vagy a szukája pattog, akkor döglik. Megy a levesbe. *Az utolsó kifejezés ez esetben szó szerint értendő, bár az is meglehet, hogy Rasdeher inkább sülve lelné kedvét a sötételfben. Mielőtt még szegény párának kiszáradna a torka az üvöltözéstől, hát utána ered. Alig tesz meg egy-két lépést, amikor meghallja a szárnysuhogást, megérzi a súlyt a vállán, s a karmokat amik a bőrébe vájnak kapaszkodásképp.*
- Éjfél! *Miközben megszólítja, már teszi is a dolgát. Eloldozza az ében tollas összekötött csőrét, hogy ha úgy adódik, az kíméletlenül fel tudja használni. Elég összeszokott párost alkotnak már a hollóval, még ha nem is annyira, mint Rasti és a madár.
Amint megszabadítja a madárt a kis madzagtól, maga elé emelve a pengéjét folytatja az utat befelé. Tervei szerint ahogy beér a barlang legnagyobb üregébe, megkeresi azt az átkozott szürke bőrűt, és a torkának nyomja kardja hegyét. Fájdalmasan, bár még nem halálosan, de ezúttal erősen szorítva a markolatot. Úgy, hogy a másiknak eszébe se jusson ficánkolni a korábbihoz hasonló módon.*
- Ha a helyes kis ülepeden maradnál, befognád a pofádat, akkor talán már mindezt tudnád. De így Aranyom, talán csak a nyamvadt életed rövidíted. Bizonyára sejted, de azért felvilágosítalak. Ha a ribancod csak egy karcolást ejt Rasdeheren, azt előbb rajtad, majd ha te már kiszenvedtél, akkor rajta fogom megfizetni. Remélem értjük egymást. *Vágja a szavakat a fogolyként iderángatott férfihoz, amennyiben terve eddig sikeresnek bizonyul. Ha pedig valaki megzavarná szavai közben, akkor kész egyszerűen átdöfni a szürke torkot, többet nem is törődve a szukafattyával.*
46. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-14 13:50:04
Üzenet elküldve: 2014-07-14 13:50:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 208
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj-Cyrilla//
*Ez az átkozott barlang! Ezidáig csak bosszúságot okozott sötét lelkű kalandorainknak, hasznát sajnos még nem tapasztalhatták meg az eldugott, ősi járatoknak. Rithya dolga lett volna őrizni rejteküket, és ha e küldetését sikerre viszi, akkor Rasdehert sem emlékezteti halandóságára a vállát ért fájdalmas találat. Akkor Éjfél csőre sem lenne gúzsba kötve, így képtelen volt időben jelezni gazdájának az orvtámadást.
De ami megtörtént azzal nincs mit tenni. A férfi kész azonnal korrigálni figyelmetlenségét, és összes figyelmét egyből a sunyi, bár nem túl eszes támadójára koncentrálja. Nem olyan fából faragták, ki egy ilyen csel után egyszerűen meghátrál. Megpördül, ezzel végre szembetalálja magát a fülsértő orgánummal rendelkező nővel. Az ezidáig tokjában pihenő hideg fémet néhány homokszem lepottyanása alatt vérrel telepumpált, és adrenalintól feszülő kezébe ragadja, szinte már összeroppantva a markolatát. Ez alatt a röpke pár másodperc alatt mintha egy csöppet sem enyhült volna bal karjában szétkígyózó csontig hatoló fájdalom intenzitása. Ras kénytelen arra gondolni, hogy ezzel az egyetlen csapással sikerült a nőnek eltörni kulcscsontját. Az pedig a kannibál részéről nem lenne épp egy szerencsés dolog pont most, hogy sikerül összeakasztania a bajszát egy láthatólag jól képzett közelharcossal. Sőt végzetes lehetne. Ám mikor reflexből dobócsillagjaiért nyúl rá kell jönnie sérülése nem olyan súlyos, mint először hitte, csak egyszerűen rettenetesen fáj. Ezt, miután több párharcban is volt része, és több sebesülés is díszeleg rajta abból az időkből, feltudja már mérni. Már csak azt kellene megtudnia mennyire sérült a válla. Erre használja fel azt az időt, mit a csacsogásával nyer. ~Szegény barom! Azt hittem nem csak dumálni jöttél.~ Megforgatja, és 90 fokban megemeli karját, ami igaz recseg-ropog, de használhatónak ítéli meg. Eztán el is kezdődhet játéka a dús, rúzstól fekete ajkú, igazából egész vonzó, de valójában felháborítóan eszetlen libával.*
-Jól sejtettem, Éjfél okosabb madár, mint Te, ringyó! Legalább ő felfogja, hogy mi is a dolga.
*Arcáról a találat után sem rohad le a jellegzetes rókavigyor, sokkal inkább még magabiztosabbá válik. Mondandója végén pedig az éjfekete holló felé biccent, ki a csata kezdetének pillanatában megemelte lusta seggét, hogy Rovénáért induljon, ki talán megszabadítja csőrére kötözött béklyótól.
Ezzel Ras lezárta az érdekfeszítő társalgást, figyelmét inkább kardja járása köti le. Egymás utáni sebes suhintásokkal próbálja kizökkenteni az ellent. Pengéje visítva vág a levegőbe, majd mint a hófehér fogak, úgy koccan össze a két penge. Ezek a hangok vágnak mélyen a barlangban tartózkodók fülébe, és valószínűleg fel is kelti a figyelmüket. Legalább egy alkalommal viszont az éles fém húsba, és textilbe ütközik, mit könnyedén fel is szakít, mire az élet italát kezdi magából ontani a női test. Végre talán sarokba szoríthatja ellenfelét! Ez a tudat mely feltüzeli, és butaságra ösztökéli. Hevesebben veti magát a csatába, gyorsabb, erősebb, de nem pontosabb vágásokra szánja el magát, ami nagy baklövés tőle. Hisz a nő ellentámadást indít, ennél fogva a koponyája felé érkező roham elől alig képes elhajolni, a nőstény fegyvere épp az orra előtt suhan el, és vágódik a sziklába. ~Basszus!~ Jajdul fel egy pillanatra magában Rasdeher is, de a következőben már ismét a fegyvertelen nőt támadja, ám ez a csapása is mellé trafál, ráadásul a bukfenc után egyik pengéjét is elveszti a csata hevében. ~Hülye ribanc!~ Nincs elég ideje, hogy a másik vágó eszközéért nyúljon, mivel egy hullámos kard hegye szegeződik értékes torkának.*
-Jól van na! Nem kell lökdösődni! Gondold át jól, mit teszel. Ha megölsz akkor 6 ember fog a nyomodban lenni állandóan, hogy megbosszuljanak engem! Nem hiszem, hogy az én Virágszálam gyorsan meg akarna majd ölni, inkább halálra kínoz, a húsodat pedig a hollónak adja. Szerinted megéri? Meg tudjuk beszélni, ugye?
*Furcsa de még most is vigyorog, mintha egyszerűen hidegen hagyná a halál, vagy csak van egy terve?! Közben elindul a központi csarnok irányába.*
//Veszett nyáj-Cyrilla//
*Ez az átkozott barlang! Ezidáig csak bosszúságot okozott sötét lelkű kalandorainknak, hasznát sajnos még nem tapasztalhatták meg az eldugott, ősi járatoknak. Rithya dolga lett volna őrizni rejteküket, és ha e küldetését sikerre viszi, akkor Rasdehert sem emlékezteti halandóságára a vállát ért fájdalmas találat. Akkor Éjfél csőre sem lenne gúzsba kötve, így képtelen volt időben jelezni gazdájának az orvtámadást.
De ami megtörtént azzal nincs mit tenni. A férfi kész azonnal korrigálni figyelmetlenségét, és összes figyelmét egyből a sunyi, bár nem túl eszes támadójára koncentrálja. Nem olyan fából faragták, ki egy ilyen csel után egyszerűen meghátrál. Megpördül, ezzel végre szembetalálja magát a fülsértő orgánummal rendelkező nővel. Az ezidáig tokjában pihenő hideg fémet néhány homokszem lepottyanása alatt vérrel telepumpált, és adrenalintól feszülő kezébe ragadja, szinte már összeroppantva a markolatát. Ez alatt a röpke pár másodperc alatt mintha egy csöppet sem enyhült volna bal karjában szétkígyózó csontig hatoló fájdalom intenzitása. Ras kénytelen arra gondolni, hogy ezzel az egyetlen csapással sikerült a nőnek eltörni kulcscsontját. Az pedig a kannibál részéről nem lenne épp egy szerencsés dolog pont most, hogy sikerül összeakasztania a bajszát egy láthatólag jól képzett közelharcossal. Sőt végzetes lehetne. Ám mikor reflexből dobócsillagjaiért nyúl rá kell jönnie sérülése nem olyan súlyos, mint először hitte, csak egyszerűen rettenetesen fáj. Ezt, miután több párharcban is volt része, és több sebesülés is díszeleg rajta abból az időkből, feltudja már mérni. Már csak azt kellene megtudnia mennyire sérült a válla. Erre használja fel azt az időt, mit a csacsogásával nyer. ~Szegény barom! Azt hittem nem csak dumálni jöttél.~ Megforgatja, és 90 fokban megemeli karját, ami igaz recseg-ropog, de használhatónak ítéli meg. Eztán el is kezdődhet játéka a dús, rúzstól fekete ajkú, igazából egész vonzó, de valójában felháborítóan eszetlen libával.*
-Jól sejtettem, Éjfél okosabb madár, mint Te, ringyó! Legalább ő felfogja, hogy mi is a dolga.
*Arcáról a találat után sem rohad le a jellegzetes rókavigyor, sokkal inkább még magabiztosabbá válik. Mondandója végén pedig az éjfekete holló felé biccent, ki a csata kezdetének pillanatában megemelte lusta seggét, hogy Rovénáért induljon, ki talán megszabadítja csőrére kötözött béklyótól.
Ezzel Ras lezárta az érdekfeszítő társalgást, figyelmét inkább kardja járása köti le. Egymás utáni sebes suhintásokkal próbálja kizökkenteni az ellent. Pengéje visítva vág a levegőbe, majd mint a hófehér fogak, úgy koccan össze a két penge. Ezek a hangok vágnak mélyen a barlangban tartózkodók fülébe, és valószínűleg fel is kelti a figyelmüket. Legalább egy alkalommal viszont az éles fém húsba, és textilbe ütközik, mit könnyedén fel is szakít, mire az élet italát kezdi magából ontani a női test. Végre talán sarokba szoríthatja ellenfelét! Ez a tudat mely feltüzeli, és butaságra ösztökéli. Hevesebben veti magát a csatába, gyorsabb, erősebb, de nem pontosabb vágásokra szánja el magát, ami nagy baklövés tőle. Hisz a nő ellentámadást indít, ennél fogva a koponyája felé érkező roham elől alig képes elhajolni, a nőstény fegyvere épp az orra előtt suhan el, és vágódik a sziklába. ~Basszus!~ Jajdul fel egy pillanatra magában Rasdeher is, de a következőben már ismét a fegyvertelen nőt támadja, ám ez a csapása is mellé trafál, ráadásul a bukfenc után egyik pengéjét is elveszti a csata hevében. ~Hülye ribanc!~ Nincs elég ideje, hogy a másik vágó eszközéért nyúljon, mivel egy hullámos kard hegye szegeződik értékes torkának.*
-Jól van na! Nem kell lökdösődni! Gondold át jól, mit teszel. Ha megölsz akkor 6 ember fog a nyomodban lenni állandóan, hogy megbosszuljanak engem! Nem hiszem, hogy az én Virágszálam gyorsan meg akarna majd ölni, inkább halálra kínoz, a húsodat pedig a hollónak adja. Szerinted megéri? Meg tudjuk beszélni, ugye?
*Furcsa de még most is vigyorog, mintha egyszerűen hidegen hagyná a halál, vagy csak van egy terve?! Közben elindul a központi csarnok irányába.*
45. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-11 14:34:35
Üzenet elküldve: 2014-07-11 14:34:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Igen, jól tudja, hogy Rinan nem úgy értette, de nem is gondolta annyira komolyan amit az előbb mondott inkább viccelődve kérte csak ki magának.
A továbbiakban kettejükre hagyja a kéjelgést, a kisfiú még ha már nem is annyira kicsi, a viselkedését tekintve nagyjából 13éves szintnél ragadhatott le.
Ő inkább keresztbe font karokkal nekidől a falnak, onnan figyeli a többieket illetve méri fel az egész helyet. Az ő szemének a sötétség vagy félhomály teljesen megszokott és természetes, amíg valaki ki nem szúrja a szemét egy erős fényű fáklyával gond nélkül tisztán lát mindent ami épp szem előtt van, ahogy az egyik lány elvonulását is észleli hisz őt se a kölyök, se az ölebe egy pillanatig sem kötik le komolyabban ahhoz, hogy egy ismeretlen helyeken ne tartsa fél szemét a bennlévőkön.
A léptek halk neszét még ha a bent uralkodó zsivajtól nem is hallja, a dúdolást már annál inkább észreveszi. Nem igazán tudja, hogy a megjelenése, mozgása vagy a dúdolásának szövege miatt, de egyik keze automatikusan az egyik szablya markolatára siklik, bíbor szemeivel az újonnan érkezett minden mozgását élénken figyelve és követve. Valahogy egyáltalán nem tudja érdekelni, hogy ez a ringóseggű liba minek nézi, mindene, a mozgása, a tartása, minden azokra a magas rangú nőstényekre emlékezteti őt akik mindenki mást maguk körül ugráltattak. Persze ő azokhoz akarta mindig is magát feltornázni, ezt a magatartást itt és most egy felszíni nőci produkálja és ez nagyon nincs ínyére.*
~Rumos Lady?! Inkább iszákos őrült.~ *Fiatal kora ellenére sok ellenfele volt már és jó néhány célpontja, de olyannal még nem igen találkozott, akit ennyire hidegen tudott volna hagyni az a tény, hogy épp meg akarják ölni. Arról nem is beszélve, hogy ez a lány egy két lábon járó katasztrófa ha mérges. Amerre mentek ő azt rúgott fel amit épp el tudott érni a lábával.
A hangzatos megszólításokat hallva grimaszolva figyeli a nőt. Már csak az kellene még ide, hogy ő is egy ilyet kapjon mint ezek. Volt már neki is egy párszor álneve, ezt viszont inkább érzékeli gúnynévnek mint álnak.*
- Kéred vissza a pengét a nyakadhoz? *Hangja halk, nyugodt, mégis cseng benne némi fenyegető él miről bíbor tűzben égő mandulaszemei is árulkodnak. A miatt a részeg disznó miatt nem sikerült végül átszúrnia a nyakát akár komolyan veszi a kalózkiránynő akár nem, ezen a tényen úgysem változtathat.* Amúgy sem volt túl sok mondanivalónk egymásnak. *Dől vissza a falhoz, ismét keresztbe font karokkal. Így is épp elég ideg volt mindkettőjük, minek jártatta volna feleslegesen a száját.
A továbbiakban nem foglalkozik a másik kettőről szóló kérdésekkel, főként hogy ők még azt sem veszik észre ha a területükön egy ezek szerint idegen elmászkál. Talán neki is ezt kellett volna tennie, amíg ezek beszélgetnek szépen elszivárogni és körbenézni a barlangban.
A gondolatmenetéből a kiáltás szakítja ki, minek következtében egy pillanat alatt már a kezeiben is mindkét fegyvere.*
- És felettébb bosszantó elé is... *Teszi hozzá Rinan szavaihoz grimaszolva.
A mélységi láttán majd állapotán ismét kicsit meglepődik. Még ebben a szorult helyzetében is egész jóképűnek tűnik.*
- Az te vagy, nekem egyáltalán nem tetszik ez az egész, minden ami történik idegesítő. * Kapja mérgesen Rinanra a tekintetét. Azt már hozzá sem teszi, hogy eddig a társaság sem nyerte el a tetszését, és egy pillanatra a hím láttán még az is átvillan az agyán, hogy lehet ugyanilyen ajánlatot kapott ő is, csak az elutasítás lehetőségének nemlétét felejtették el közölni. Ezt persze azonnal próbálja is kiverni a fejéből mielőtt megint kicsit beleszállna a vér. Képtelen most mókát látni abban amiben régi barátja mohón megtalálta, ahhoz túl rossz napon van túl. Ettől függetlenül a férfi szemében fellángoló tűz és a sarló látványa sikeresen gonosz mosolyt csalnak ajkaira.*
//Veszett nyáj//
*Igen, jól tudja, hogy Rinan nem úgy értette, de nem is gondolta annyira komolyan amit az előbb mondott inkább viccelődve kérte csak ki magának.
A továbbiakban kettejükre hagyja a kéjelgést, a kisfiú még ha már nem is annyira kicsi, a viselkedését tekintve nagyjából 13éves szintnél ragadhatott le.
Ő inkább keresztbe font karokkal nekidől a falnak, onnan figyeli a többieket illetve méri fel az egész helyet. Az ő szemének a sötétség vagy félhomály teljesen megszokott és természetes, amíg valaki ki nem szúrja a szemét egy erős fényű fáklyával gond nélkül tisztán lát mindent ami épp szem előtt van, ahogy az egyik lány elvonulását is észleli hisz őt se a kölyök, se az ölebe egy pillanatig sem kötik le komolyabban ahhoz, hogy egy ismeretlen helyeken ne tartsa fél szemét a bennlévőkön.
A léptek halk neszét még ha a bent uralkodó zsivajtól nem is hallja, a dúdolást már annál inkább észreveszi. Nem igazán tudja, hogy a megjelenése, mozgása vagy a dúdolásának szövege miatt, de egyik keze automatikusan az egyik szablya markolatára siklik, bíbor szemeivel az újonnan érkezett minden mozgását élénken figyelve és követve. Valahogy egyáltalán nem tudja érdekelni, hogy ez a ringóseggű liba minek nézi, mindene, a mozgása, a tartása, minden azokra a magas rangú nőstényekre emlékezteti őt akik mindenki mást maguk körül ugráltattak. Persze ő azokhoz akarta mindig is magát feltornázni, ezt a magatartást itt és most egy felszíni nőci produkálja és ez nagyon nincs ínyére.*
~Rumos Lady?! Inkább iszákos őrült.~ *Fiatal kora ellenére sok ellenfele volt már és jó néhány célpontja, de olyannal még nem igen találkozott, akit ennyire hidegen tudott volna hagyni az a tény, hogy épp meg akarják ölni. Arról nem is beszélve, hogy ez a lány egy két lábon járó katasztrófa ha mérges. Amerre mentek ő azt rúgott fel amit épp el tudott érni a lábával.
A hangzatos megszólításokat hallva grimaszolva figyeli a nőt. Már csak az kellene még ide, hogy ő is egy ilyet kapjon mint ezek. Volt már neki is egy párszor álneve, ezt viszont inkább érzékeli gúnynévnek mint álnak.*
- Kéred vissza a pengét a nyakadhoz? *Hangja halk, nyugodt, mégis cseng benne némi fenyegető él miről bíbor tűzben égő mandulaszemei is árulkodnak. A miatt a részeg disznó miatt nem sikerült végül átszúrnia a nyakát akár komolyan veszi a kalózkiránynő akár nem, ezen a tényen úgysem változtathat.* Amúgy sem volt túl sok mondanivalónk egymásnak. *Dől vissza a falhoz, ismét keresztbe font karokkal. Így is épp elég ideg volt mindkettőjük, minek jártatta volna feleslegesen a száját.
A továbbiakban nem foglalkozik a másik kettőről szóló kérdésekkel, főként hogy ők még azt sem veszik észre ha a területükön egy ezek szerint idegen elmászkál. Talán neki is ezt kellett volna tennie, amíg ezek beszélgetnek szépen elszivárogni és körbenézni a barlangban.
A gondolatmenetéből a kiáltás szakítja ki, minek következtében egy pillanat alatt már a kezeiben is mindkét fegyvere.*
- És felettébb bosszantó elé is... *Teszi hozzá Rinan szavaihoz grimaszolva.
A mélységi láttán majd állapotán ismét kicsit meglepődik. Még ebben a szorult helyzetében is egész jóképűnek tűnik.*
- Az te vagy, nekem egyáltalán nem tetszik ez az egész, minden ami történik idegesítő. * Kapja mérgesen Rinanra a tekintetét. Azt már hozzá sem teszi, hogy eddig a társaság sem nyerte el a tetszését, és egy pillanatra a hím láttán még az is átvillan az agyán, hogy lehet ugyanilyen ajánlatot kapott ő is, csak az elutasítás lehetőségének nemlétét felejtették el közölni. Ezt persze azonnal próbálja is kiverni a fejéből mielőtt megint kicsit beleszállna a vér. Képtelen most mókát látni abban amiben régi barátja mohón megtalálta, ahhoz túl rossz napon van túl. Ettől függetlenül a férfi szemében fellángoló tűz és a sarló látványa sikeresen gonosz mosolyt csalnak ajkaira.*
44. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-10 22:04:45
Üzenet elküldve: 2014-07-10 22:04:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj- Rasdeher//
- Harr! * Ad hangot örömének, miután a lendületes csapás találatot ér. Egy alacsony félfordulattal aztán újból a férfival szembe kerül, s fegyverét védekezően maga elé tartja. Nem támad újból, enyhén oldalra billentett fejjel nézi, mint koccannak össze áldozatának fogai. Meg kell hagyni szívós azért a fickó, de ezt is számításba vette a sötét hajú némber. Éppen végre akarna hajtani egy kitörést, mikor Ras az övére akasztott táskában kezd turkálni. Minden valamirevaló harcos, de még az is aki konyít valamicskét az ilyesmihez tudja, hogy nem szabad hagyni, hogy elővegye amit akar az ellen. Már épp rákiabálna, hogy ne merészelje, mikor felszólal. Annak gúnytól csöpögő szavaitól csupán mosolyra húzódnak a fekete ajkak, megmutatva ezzel a fehér fogakat is.*
- Ugyan, kérlek. Előre engedted a nődet egyedül, s te meg itt maradtál ugyan csak ilyen állapotban. Ez sem pallérozott elmére vall barátocskám. * Hamvas kisasszonyhoz méltón köp egyet a sötéten tátongó bejárat felé. Mikor Rasdeher megmozgatja sajgó vállát Cyri elvigyorodik. Örül, hogy ő fájdalmának okozója, s ez viszont nem ép elmére vall. Ezt azonban már ő is elismerné. A vidám görbület aztán hamarost eltűnik fakó arcáról, mikor meglátja, hogy barátja a barlang bejárata felé orientálódik. Halk káromkodást szűr fogai közt, de nem tud tovább vele foglalkozni, pedig gondosan szőtt tervében pont most jött volna az a rész, hogy hajít egy levélkést a grafitbőrűnek.
A fehér íriszek aztán újból megállapodnak a vele szemben állón, s Cyri lassan körözni kezd körülötte. Zaraun közben orra bukik, Hollónak pedig kedve támad átpártolni, hogy ő maga nyúzhassa meg a bokájától kezdve a férfit egészen a feje tetején lévő forgóig. Hátra nem nézhet, hogy hol jár a hóhajú, mivel minden erejével Rasdeherre koncentrál, ki segítségért kiállt.* ~ Ez nem jó. Nagyon nem jó! ~ * Mantrázza magában, s tudja, hogy gyorsan kell cselekednie.*
- Hallgass te idióta! Vagy elhallgattassalak? Ó igen... az kell a magadfajtának. * Mondata végén hosszú félkörívben a levegőbe szánt, közvetlenül a férfi előtt. Mivel Raun befelé szaladt, így nincs más választása ő is a központi csarnok felé táncol, ellenfelével együtt. A pengék tompa, magas hangon koccannak össze. Az első pár vágási kísérlet elől sikerül kitérnie, ám Rasheder sokkal gyorsabb, mint azt ő gondolta, így a harmadik suhintás elől éppen hogy csak sikerül elhátrálnia, s egyensúlyát megtartania. S ha ez még mindig nem elég a bosszantására az utolsó vágása találatot is ér: Combján a feszes bőrnadrág felszakad egy kis részen, s a vágásból lassan egy vékony folyamocskában elindul az édes vörös nedv.*
- Óh, hát balerina órákra is jártál? No jól van. Nem mondom,tényleg alábecsültelek. De most jobb lesz, majd meglátod!
* Sikerült alaposan felpumpálni a vérében lévő adrenalint. Újból nekiveselkedik, ezúttal kardjának élével csap egyenest a férfi koponyája felé, ám ez a lépése kiszámítható lehetett, úgyhogy könnyedén ki is térhet előle. A kard viszont ez esetben mélyen a sziklába vájódik, s nem is tudja kihúzni. Kénytelen eltávolodni fegyverétől, mivel számít arra, hogy ekkor támadnak rá. Kezdi egyre inkább elveszíteni magabiztosságát, s fegyvere nélkül pedig meztelennek érezni magát, ezért, ha tud/hagyják neki akkor egy elegáns bukfenccel a penge felé indul, s a lapját csizmatalpával enyhén meglökve kihúzza azt a sziklák béklyójából.
A hullámos kard visszahajló markolata alkalmas arra, hogy kivédje és egyúttal beakassza ellenfele fegyverét. Meg is próbálkozik vele és ha sikerül, akkor messzire hajítja, saját pengéjét pedig Rasdeher torkához szorítja.*
- Átszabjuk a csinos kis pofidat. Na?! Mit fog ehhez szólni a kis barátnőd? Kérdezzük meg tőle... Lódulj! Gyorsan, befelé! * Löki meg a férfi térdeit, hogy indulásra ösztökélje, s ha amaz nem készül még valami meglepetéssel akkor kettecskén elindulnak Zaraun után egyre beljebb és beljebb. Persze közel sem biztos, hogy jól kifundált elképzeléseit a gyakorlatban sikerül egyáltalán félig is végrehajtani.*
//Veszett nyáj- Rasdeher//
- Harr! * Ad hangot örömének, miután a lendületes csapás találatot ér. Egy alacsony félfordulattal aztán újból a férfival szembe kerül, s fegyverét védekezően maga elé tartja. Nem támad újból, enyhén oldalra billentett fejjel nézi, mint koccannak össze áldozatának fogai. Meg kell hagyni szívós azért a fickó, de ezt is számításba vette a sötét hajú némber. Éppen végre akarna hajtani egy kitörést, mikor Ras az övére akasztott táskában kezd turkálni. Minden valamirevaló harcos, de még az is aki konyít valamicskét az ilyesmihez tudja, hogy nem szabad hagyni, hogy elővegye amit akar az ellen. Már épp rákiabálna, hogy ne merészelje, mikor felszólal. Annak gúnytól csöpögő szavaitól csupán mosolyra húzódnak a fekete ajkak, megmutatva ezzel a fehér fogakat is.*
- Ugyan, kérlek. Előre engedted a nődet egyedül, s te meg itt maradtál ugyan csak ilyen állapotban. Ez sem pallérozott elmére vall barátocskám. * Hamvas kisasszonyhoz méltón köp egyet a sötéten tátongó bejárat felé. Mikor Rasdeher megmozgatja sajgó vállát Cyri elvigyorodik. Örül, hogy ő fájdalmának okozója, s ez viszont nem ép elmére vall. Ezt azonban már ő is elismerné. A vidám görbület aztán hamarost eltűnik fakó arcáról, mikor meglátja, hogy barátja a barlang bejárata felé orientálódik. Halk káromkodást szűr fogai közt, de nem tud tovább vele foglalkozni, pedig gondosan szőtt tervében pont most jött volna az a rész, hogy hajít egy levélkést a grafitbőrűnek.
A fehér íriszek aztán újból megállapodnak a vele szemben állón, s Cyri lassan körözni kezd körülötte. Zaraun közben orra bukik, Hollónak pedig kedve támad átpártolni, hogy ő maga nyúzhassa meg a bokájától kezdve a férfit egészen a feje tetején lévő forgóig. Hátra nem nézhet, hogy hol jár a hóhajú, mivel minden erejével Rasdeherre koncentrál, ki segítségért kiállt.* ~ Ez nem jó. Nagyon nem jó! ~ * Mantrázza magában, s tudja, hogy gyorsan kell cselekednie.*
- Hallgass te idióta! Vagy elhallgattassalak? Ó igen... az kell a magadfajtának. * Mondata végén hosszú félkörívben a levegőbe szánt, közvetlenül a férfi előtt. Mivel Raun befelé szaladt, így nincs más választása ő is a központi csarnok felé táncol, ellenfelével együtt. A pengék tompa, magas hangon koccannak össze. Az első pár vágási kísérlet elől sikerül kitérnie, ám Rasheder sokkal gyorsabb, mint azt ő gondolta, így a harmadik suhintás elől éppen hogy csak sikerül elhátrálnia, s egyensúlyát megtartania. S ha ez még mindig nem elég a bosszantására az utolsó vágása találatot is ér: Combján a feszes bőrnadrág felszakad egy kis részen, s a vágásból lassan egy vékony folyamocskában elindul az édes vörös nedv.*
- Óh, hát balerina órákra is jártál? No jól van. Nem mondom,tényleg alábecsültelek. De most jobb lesz, majd meglátod!
* Sikerült alaposan felpumpálni a vérében lévő adrenalint. Újból nekiveselkedik, ezúttal kardjának élével csap egyenest a férfi koponyája felé, ám ez a lépése kiszámítható lehetett, úgyhogy könnyedén ki is térhet előle. A kard viszont ez esetben mélyen a sziklába vájódik, s nem is tudja kihúzni. Kénytelen eltávolodni fegyverétől, mivel számít arra, hogy ekkor támadnak rá. Kezdi egyre inkább elveszíteni magabiztosságát, s fegyvere nélkül pedig meztelennek érezni magát, ezért, ha tud/hagyják neki akkor egy elegáns bukfenccel a penge felé indul, s a lapját csizmatalpával enyhén meglökve kihúzza azt a sziklák béklyójából.
A hullámos kard visszahajló markolata alkalmas arra, hogy kivédje és egyúttal beakassza ellenfele fegyverét. Meg is próbálkozik vele és ha sikerül, akkor messzire hajítja, saját pengéjét pedig Rasdeher torkához szorítja.*
- Átszabjuk a csinos kis pofidat. Na?! Mit fog ehhez szólni a kis barátnőd? Kérdezzük meg tőle... Lódulj! Gyorsan, befelé! * Löki meg a férfi térdeit, hogy indulásra ösztökélje, s ha amaz nem készül még valami meglepetéssel akkor kettecskén elindulnak Zaraun után egyre beljebb és beljebb. Persze közel sem biztos, hogy jól kifundált elképzeléseit a gyakorlatban sikerül egyáltalán félig is végrehajtani.*
43. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-10 21:42:58
Üzenet elküldve: 2014-07-10 21:42:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*A jövevény felé fordulva elmosolyodik, kissé oldalra fordítja a fejét, érdeklődő tekintettel méri végig. Tetszik neki a hangszín, melyet a lány használ, elgondolkodtató, hogy valóban így beszél-e, vagy csupán Rinanhoz hasonlóan megjátssza magát. Ugyan soha nem ismerné be, mégis reméli, hogy nem ő az egyetlen, akinek rejtegetnie kell önmagát. Mielőtt Nadae felé fordulna, biccent egyet fejével a lánynak. Halkan nevet a kalózlány megjegyzésén, kéjes vigyorra húzódik szája.*
- Nincs mitől tartanod, minden testrészed kedvelem.
*Kacsint felé, figyelmét azonban hamar eltereli a rémülten pislogó Will. Talán mindenkinél hamarabb észrevette a nő hiányát, ami nem is nagy csoda, elvégre együtt érkeztek. ~ Varjú? Ez volna a neve? ~ Éjfekete íriszei végigkutatják a sziklákat, azonban a nőnek nyoma sincs, márpedig kétli, hogy elhagyta volna a barlangot.
Elmélkedését egy formátlan ordítás töri meg, irdatlan visszhangzásával fintorba kényszerítve arcát. Nem tudta, hogy nők képesek hasonló hang kiadására, ám ha így is van, nem akarta megtudni. Mindenesetre már késő, némi dulakodás, egyéb ordítások hangjai is eljutnak füleihez, mielőtt Rovéna - ahogy az egyelőre még láthatatlan férfi szólította - némi elővigyázatosság után egy perdüléssel a barlangba veti magát.*
- Érdekes éjszaka elé nézünk...
*Veti oda Eonarinnak, arcán vegyes érzelmek, némi mohó izgalom és érdeklődés vetül vigyorára. És ha ez még mindig nem volna elég, még a kölyök is szórakoztatja, ennyi bénázásnak is ritkán tanúja, különleges tehetséggel rendelkezik a fiú - és persze hűséges ölebe - valahogyan ugyanis mindig a balhé közepébe keverednek. Szórakozott mosollyal követi a fiút, hogy aztán vállát átkarolva nyugtatóan rávigyorogjon. Váratlanul azonban szinte szembekerülnek egy eddig még nem látott, meglehetősen zilált külsejű férfival. Az újabb artikulálatlan kiáltás hallatán pár pillanatra kissé megrökönyödött arcot vág, míg végül élénk hahotázásba fakad.*
- Attól tartok, hogy a választ nem nálunk kell keresned. Egyre jobban kedvelem ezt a helyet...
*Éhes vigyorra fakadnak ajkai, ragadozó tekintettel méri végig esetleges ellenségeit, szabad karjával előhúzza sarlóját, noha ellenfelei feltehetőleg erőfölényben vannak.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.10 21:45:34
//Veszett nyáj//
*A jövevény felé fordulva elmosolyodik, kissé oldalra fordítja a fejét, érdeklődő tekintettel méri végig. Tetszik neki a hangszín, melyet a lány használ, elgondolkodtató, hogy valóban így beszél-e, vagy csupán Rinanhoz hasonlóan megjátssza magát. Ugyan soha nem ismerné be, mégis reméli, hogy nem ő az egyetlen, akinek rejtegetnie kell önmagát. Mielőtt Nadae felé fordulna, biccent egyet fejével a lánynak. Halkan nevet a kalózlány megjegyzésén, kéjes vigyorra húzódik szája.*
- Nincs mitől tartanod, minden testrészed kedvelem.
*Kacsint felé, figyelmét azonban hamar eltereli a rémülten pislogó Will. Talán mindenkinél hamarabb észrevette a nő hiányát, ami nem is nagy csoda, elvégre együtt érkeztek. ~ Varjú? Ez volna a neve? ~ Éjfekete íriszei végigkutatják a sziklákat, azonban a nőnek nyoma sincs, márpedig kétli, hogy elhagyta volna a barlangot.
Elmélkedését egy formátlan ordítás töri meg, irdatlan visszhangzásával fintorba kényszerítve arcát. Nem tudta, hogy nők képesek hasonló hang kiadására, ám ha így is van, nem akarta megtudni. Mindenesetre már késő, némi dulakodás, egyéb ordítások hangjai is eljutnak füleihez, mielőtt Rovéna - ahogy az egyelőre még láthatatlan férfi szólította - némi elővigyázatosság után egy perdüléssel a barlangba veti magát.*
- Érdekes éjszaka elé nézünk...
*Veti oda Eonarinnak, arcán vegyes érzelmek, némi mohó izgalom és érdeklődés vetül vigyorára. És ha ez még mindig nem volna elég, még a kölyök is szórakoztatja, ennyi bénázásnak is ritkán tanúja, különleges tehetséggel rendelkezik a fiú - és persze hűséges ölebe - valahogyan ugyanis mindig a balhé közepébe keverednek. Szórakozott mosollyal követi a fiút, hogy aztán vállát átkarolva nyugtatóan rávigyorogjon. Váratlanul azonban szinte szembekerülnek egy eddig még nem látott, meglehetősen zilált külsejű férfival. Az újabb artikulálatlan kiáltás hallatán pár pillanatra kissé megrökönyödött arcot vág, míg végül élénk hahotázásba fakad.*
- Attól tartok, hogy a választ nem nálunk kell keresned. Egyre jobban kedvelem ezt a helyet...
*Éhes vigyorra fakadnak ajkai, ragadozó tekintettel méri végig esetleges ellenségeit, szabad karjával előhúzza sarlóját, noha ellenfelei feltehetőleg erőfölényben vannak.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.10 21:45:34
42. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-10 15:37:01
Üzenet elküldve: 2014-07-10 15:37:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Veszett nyáj//
*Értetlenkedve néz a Bájgúnár irányába, aki szemmel láthatóan hozzá intézi szavait. Egy pillanat töredékéig nézi a vigyorgó fickót*
- Esetleg van, ami nem tetszik, Bájgúnár? *Vonja fel egyik szemöldökét, miközben szájai szélesre húzódnak. Tekintete nem marad sokáig a fekete hajú egyeden, rögtön visszaréved a nemrég barlangba tévedt tulajdonos felé, aki lassan konstatálja az előbbi monológját. Amaz a tekintetét végigviszi az előbb „bemutatott” személyeken. Követi a barnahajú szépség méregetéseinek célpontjait. A mélységi lányon megáll pillantása, s vállait megvonja.*
- Még nincs. De, ami késik… Igazság szerint a kikötőben találtam rá, épp megölni akart. Vagyis eléggé erre utalt azon tette, hogy torkomnak kardját emelte. *Magyarázza, miközben visszanéz Rovénára.* - Nem beszélt ahhoz még eleget, hogy legyen neve. Bár Morcos is részben azért kapta nevét, mert nem beszél, vagy csak oly ritkán.
*A lány újabb kérdésére csak pislog. Hogy-hogy csak három? Hiszen négyen voltak itt, vagyis hárman mikor bejöttek ők hárman a barlangba, no az már négy. Morcos ott gubbaszt, vele vitatkozott egy nő, aki… Hopp eltűnt. Eltűnt? De hát hova tűnhetett el? Kifelé nem mehetett, mert akkor szembe kellett volna találkoznia a cseppet sem veszélytelen szerelmetes párocskával. Akkor viszont vagy a barlang üregben vagy, vagy botor módra beljebb merészkedett. Hogy ennek megbizonyosodjon végignéz a barlang központi részén. Ha itt is van az illető, olyan sötét helyet volt képes találnia, ahol ő nem vehet észre.*
- Ha eltűnt, eltűnt, majd megbánja, ha bemerészkedik…
*Szavait egy sikoly töri meg. Vagy inkább visítás. Szemöldöke újra a magasba szökken, ahogy a dallamosan beszélő nőt nézi.*
- Egy vadmacskát is magatokkal hoztatok? *Néz továbbra is kérdőn. Kérdésére hamar választ kap, hiszen a lány kivonja a hátán függő kardot. Sóhajtva hátrál néhány lépést, nem kíván az esetlegesen kialakuló harcok kereszttüzébe kerülni. Azonban álláspontja hamar megváltozik, még egy kortyot iszik a flaskából és a barlang szája felé tartó nő után ered, szinte lomhán. Mögötte nem messze megállva, - a barlang központi helységének bejáratánál - derekát megtörve hajol ki Rovéna mögül, hogy lássa mit is találta a szerelmesek egyike. Annak megszólításán hamar megörül.*
- Szukafattya! *Ujjong a frissen szerzett névnek, majd annak gazdáját szemléli meg. Egy újabb mélységi. Halk sóhajt hallat. Úgy tűnik, most azok találkozója van a barlangba, ha ez az egyed láthatóan nem is saját akaratából jött ide.
Az események felgyorsulnak. A hajánál tartott sötétbőrű szabadulni igyekszik, láthatóan sikeresen. S az alak épp felé tart. Vagyis inkább a barlang szája felé. Egy gyors mozdulattal a barlang hideg falának támaszkodik háttal. Épp időben, mikor a Szukafattya elhalad mellette. *
~Hogy mit akarunk? Ez tényleg jó kérdés. Én csak a hajómat, egyelőre. De hogy a Trió mit akar?~
*Kérdő tekintettel hajol ki ismét a sötét folyosóra, hogy a hármas női tagjának tekintetével találkozzon.*
~Megöljük? Kifaggatjuk? Megkínozzuk? Megnyúzzuk?~
*Találgat magában, mire is kellhet a szemmel láthatóan nem a helyzet magaslatán álló férfi.*
//Veszett nyáj//
*Értetlenkedve néz a Bájgúnár irányába, aki szemmel láthatóan hozzá intézi szavait. Egy pillanat töredékéig nézi a vigyorgó fickót*
- Esetleg van, ami nem tetszik, Bájgúnár? *Vonja fel egyik szemöldökét, miközben szájai szélesre húzódnak. Tekintete nem marad sokáig a fekete hajú egyeden, rögtön visszaréved a nemrég barlangba tévedt tulajdonos felé, aki lassan konstatálja az előbbi monológját. Amaz a tekintetét végigviszi az előbb „bemutatott” személyeken. Követi a barnahajú szépség méregetéseinek célpontjait. A mélységi lányon megáll pillantása, s vállait megvonja.*
- Még nincs. De, ami késik… Igazság szerint a kikötőben találtam rá, épp megölni akart. Vagyis eléggé erre utalt azon tette, hogy torkomnak kardját emelte. *Magyarázza, miközben visszanéz Rovénára.* - Nem beszélt ahhoz még eleget, hogy legyen neve. Bár Morcos is részben azért kapta nevét, mert nem beszél, vagy csak oly ritkán.
*A lány újabb kérdésére csak pislog. Hogy-hogy csak három? Hiszen négyen voltak itt, vagyis hárman mikor bejöttek ők hárman a barlangba, no az már négy. Morcos ott gubbaszt, vele vitatkozott egy nő, aki… Hopp eltűnt. Eltűnt? De hát hova tűnhetett el? Kifelé nem mehetett, mert akkor szembe kellett volna találkoznia a cseppet sem veszélytelen szerelmetes párocskával. Akkor viszont vagy a barlang üregben vagy, vagy botor módra beljebb merészkedett. Hogy ennek megbizonyosodjon végignéz a barlang központi részén. Ha itt is van az illető, olyan sötét helyet volt képes találnia, ahol ő nem vehet észre.*
- Ha eltűnt, eltűnt, majd megbánja, ha bemerészkedik…
*Szavait egy sikoly töri meg. Vagy inkább visítás. Szemöldöke újra a magasba szökken, ahogy a dallamosan beszélő nőt nézi.*
- Egy vadmacskát is magatokkal hoztatok? *Néz továbbra is kérdőn. Kérdésére hamar választ kap, hiszen a lány kivonja a hátán függő kardot. Sóhajtva hátrál néhány lépést, nem kíván az esetlegesen kialakuló harcok kereszttüzébe kerülni. Azonban álláspontja hamar megváltozik, még egy kortyot iszik a flaskából és a barlang szája felé tartó nő után ered, szinte lomhán. Mögötte nem messze megállva, - a barlang központi helységének bejáratánál - derekát megtörve hajol ki Rovéna mögül, hogy lássa mit is találta a szerelmesek egyike. Annak megszólításán hamar megörül.*
- Szukafattya! *Ujjong a frissen szerzett névnek, majd annak gazdáját szemléli meg. Egy újabb mélységi. Halk sóhajt hallat. Úgy tűnik, most azok találkozója van a barlangba, ha ez az egyed láthatóan nem is saját akaratából jött ide.
Az események felgyorsulnak. A hajánál tartott sötétbőrű szabadulni igyekszik, láthatóan sikeresen. S az alak épp felé tart. Vagyis inkább a barlang szája felé. Egy gyors mozdulattal a barlang hideg falának támaszkodik háttal. Épp időben, mikor a Szukafattya elhalad mellette. *
~Hogy mit akarunk? Ez tényleg jó kérdés. Én csak a hajómat, egyelőre. De hogy a Trió mit akar?~
*Kérdő tekintettel hajol ki ismét a sötét folyosóra, hogy a hármas női tagjának tekintetével találkozzon.*
~Megöljük? Kifaggatjuk? Megkínozzuk? Megnyúzzuk?~
*Találgat magában, mire is kellhet a szemmel láthatóan nem a helyzet magaslatán álló férfi.*
41. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-07-10 08:39:00
Üzenet elküldve: 2014-07-10 08:39:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Veszett nyáj – Varjú a sziklán //
*Csicsereg tovább a kis ingó-bingó… Hallgatja a mézes-mázas, körmönfont szavakat. A gyomra felfordul tőle. Nem szereti a nemesi urizálást, de ha pénz van mögötte, el kell viselni. Általában a megbízók hamar rájönnek, hogy tőmondatokban beszéljenek, és akkor nem alázzák őket porrá minden megjegyzésük után.
Az, hogy a porcelánbaba ezt egy meglehetősen kétes eredetű társaság számára adja elő, az több, mint vészjósló. Vagy a nőcske kettyent, vagy valami vaj van a füle mögött.*
~ Mindkettő… ~ *állapítja meg, ahogy tekintete a nő kezeire csúszik. Az övön pihentetett tenyér, és a csípő mellé húzott ujjak… Aljas támadó pozíció, ha a nő fordított pengeállással is tud küzdeni.
Azt viszont el kell ismernie, hogy figyelmes is. Rákérdez, hogy a kölykön kívül ki a másik… Nem illetődik meg rajta. Tudja, hogy ki az, akit innentől kezdve kezelésbe kell majd vennie. Vagy a nőcskét, vagy a nőcske hímjét.
A kölyök is érzi, hogy valami nincs rendben a cukorsüveg babával. Hátrál, hátrál és hátrál. Meg sem lepődik rajta, hogy oszlopba ütközik. Ott legalább a háta biztonságban van, bár így is képtelen lenne megvédeni magát.
Ekkor érkezik a herélt visítás a bejárat felől, majd egy jóval mélyebb hang üvölt a párja után. A babuci pedig kivillantja azt, amit valójában rejtegetett a szíjon. Ámbátor kicsit paranoiás a lelkem, sőt… Felfedi egy nagy hiányosságát. Nem tud két helyre koncentrálni egyszerre… A környezet kipereg ujjai közül, amíg csivitel. Ellenben a keze gyorsan jár…*
~Olyan makacs sünféle… Csak akkor repül, ha belerúgnak… ~
*A tajtékos visítás után szóló férfihang minden bizonnyal a már jól ismert „Rasdeher”-é. Ha lehet a szemében még lejjebb csúszni, az talán csak akkor lehetséges, ha a hím még ráadásul sötételf is. Hogy nem képes magát megvédeni, egy nyavalyás barlangban, egy önmagát felfedő támadóval szemben – aki szerencsére nem ő, így a „Rovéna”-ként aposztrofált babuci is befejezheti a számolást, hátha attól a kicsi feje is megnyugszik –, akkor bizony a hím vagy idióta, vagy tényleg herélt, de ez esetben már az elméjére is kiterjedően. Akkor viszont miért marad nála a nőcske?
A számolásra visszatérve: ő viszont folytathatja… Mert ezek szerint Rasdeher és Rovéna egy újabb személyt hozott magával, aki nem mellesleg elég harcias is. Miért követte volna bárki idáig ezt a két, láthatóan akasztófavirágot? A barlangot újabb szóvirágok töltik be, és kedve támadna oldalra köpni a megkeseredett nyálat szájából. Rém gusztustalan ez az ömlengés, még a káromkodásoknál is…
Majd számolhat tovább. Egy mélységit cibál a ringyócska a terembe, aki eszméletlennek tetszik. Egészen addig, amíg fel nem áll, és el nem kezd sakál módjára üvölteni.*
~Újabb… Remek ~
*A kölyök persze természetesen nem tud megálljt parancsolni a kis fickándozó jószágának, és a kalamajka kellős közepén terem. Eddig sem indult a megsegítésére, most sem fog. A saját kárából tanul az ember.
Az érkező földféreg felé villan ismét a tekintete, ahogy az szónokolni kezd. Keze megkötve, beszéde hangzatos, és kérdéseket intéz. Idecipelték. Ohh, nagyszerű, az ártatlan vallatnivaló.
Az állás: három mélységi kukac, egy hamarosan-halandó kölyök, egy pletykafészek, a bájgúnárnak aposztrofált férfi, egy visító, egy mentálisan és való életben is herélt hím és a nőcskéje, akik vezető pozíciót töltenek itt be… Ez kilenc fő.*
~Jön még valaki? Áll a bál… ~ *fanyalog.
Kínjában már a hasadékot nézi a sziklafal kupoláján. Mivel senkinél nem lát lőfegyvert, így akár meg is lehetne kísérelni…
Majd éjszaka…*
A hozzászólás írója (Naxarida Xanyor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.10 08:41:48
*Csicsereg tovább a kis ingó-bingó… Hallgatja a mézes-mázas, körmönfont szavakat. A gyomra felfordul tőle. Nem szereti a nemesi urizálást, de ha pénz van mögötte, el kell viselni. Általában a megbízók hamar rájönnek, hogy tőmondatokban beszéljenek, és akkor nem alázzák őket porrá minden megjegyzésük után.
Az, hogy a porcelánbaba ezt egy meglehetősen kétes eredetű társaság számára adja elő, az több, mint vészjósló. Vagy a nőcske kettyent, vagy valami vaj van a füle mögött.*
~ Mindkettő… ~ *állapítja meg, ahogy tekintete a nő kezeire csúszik. Az övön pihentetett tenyér, és a csípő mellé húzott ujjak… Aljas támadó pozíció, ha a nő fordított pengeállással is tud küzdeni.
Azt viszont el kell ismernie, hogy figyelmes is. Rákérdez, hogy a kölykön kívül ki a másik… Nem illetődik meg rajta. Tudja, hogy ki az, akit innentől kezdve kezelésbe kell majd vennie. Vagy a nőcskét, vagy a nőcske hímjét.
A kölyök is érzi, hogy valami nincs rendben a cukorsüveg babával. Hátrál, hátrál és hátrál. Meg sem lepődik rajta, hogy oszlopba ütközik. Ott legalább a háta biztonságban van, bár így is képtelen lenne megvédeni magát.
Ekkor érkezik a herélt visítás a bejárat felől, majd egy jóval mélyebb hang üvölt a párja után. A babuci pedig kivillantja azt, amit valójában rejtegetett a szíjon. Ámbátor kicsit paranoiás a lelkem, sőt… Felfedi egy nagy hiányosságát. Nem tud két helyre koncentrálni egyszerre… A környezet kipereg ujjai közül, amíg csivitel. Ellenben a keze gyorsan jár…*
~Olyan makacs sünféle… Csak akkor repül, ha belerúgnak… ~
*A tajtékos visítás után szóló férfihang minden bizonnyal a már jól ismert „Rasdeher”-é. Ha lehet a szemében még lejjebb csúszni, az talán csak akkor lehetséges, ha a hím még ráadásul sötételf is. Hogy nem képes magát megvédeni, egy nyavalyás barlangban, egy önmagát felfedő támadóval szemben – aki szerencsére nem ő, így a „Rovéna”-ként aposztrofált babuci is befejezheti a számolást, hátha attól a kicsi feje is megnyugszik –, akkor bizony a hím vagy idióta, vagy tényleg herélt, de ez esetben már az elméjére is kiterjedően. Akkor viszont miért marad nála a nőcske?
A számolásra visszatérve: ő viszont folytathatja… Mert ezek szerint Rasdeher és Rovéna egy újabb személyt hozott magával, aki nem mellesleg elég harcias is. Miért követte volna bárki idáig ezt a két, láthatóan akasztófavirágot? A barlangot újabb szóvirágok töltik be, és kedve támadna oldalra köpni a megkeseredett nyálat szájából. Rém gusztustalan ez az ömlengés, még a káromkodásoknál is…
Majd számolhat tovább. Egy mélységit cibál a ringyócska a terembe, aki eszméletlennek tetszik. Egészen addig, amíg fel nem áll, és el nem kezd sakál módjára üvölteni.*
~Újabb… Remek ~
*A kölyök persze természetesen nem tud megálljt parancsolni a kis fickándozó jószágának, és a kalamajka kellős közepén terem. Eddig sem indult a megsegítésére, most sem fog. A saját kárából tanul az ember.
Az érkező földféreg felé villan ismét a tekintete, ahogy az szónokolni kezd. Keze megkötve, beszéde hangzatos, és kérdéseket intéz. Idecipelték. Ohh, nagyszerű, az ártatlan vallatnivaló.
Az állás: három mélységi kukac, egy hamarosan-halandó kölyök, egy pletykafészek, a bájgúnárnak aposztrofált férfi, egy visító, egy mentálisan és való életben is herélt hím és a nőcskéje, akik vezető pozíciót töltenek itt be… Ez kilenc fő.*
~Jön még valaki? Áll a bál… ~ *fanyalog.
Kínjában már a hasadékot nézi a sziklafal kupoláján. Mivel senkinél nem lát lőfegyvert, így akár meg is lehetne kísérelni…
Majd éjszaka…*
A hozzászólás írója (Naxarida Xanyor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.10 08:41:48
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286