//Második szál//
//Zara, Dynti, Rey//
- Azonnal teszed azt le! *Riadalom és düh tükröződik ki magasra váltott hangéléből, ahogy még ülőhelyéről is felpattan, hogy megmentse azt, ami értelmet adott az életének, vagy legalábbis az egyik olyat. Ezért nem is meglepő, ha erővel kap a férfi karja után, s míg szemöldöke alatt megpattan egy ideg, szemei szikráznak.* Ne merészeld, vagy beduglak a kráken gyomrába, hogy lakmározzon belőled… a… bármi is legyen a gyomrában! *Ha Zara felhagy ezzel a kísérlettel, úgy a vörös is homlokát törölve ül vissza, szaporán szedve a levegőt.
A kis páros közjátékra, ugyan elmosolyodik, de nem reagál semmit, főleg azért, mert nagyon is érti miért viselkedett így a lány, vagy legalábbis sejti. Ha kettesben lennének a szöszivel, nyilván nem lökte volna el magától.
Szemeit meresztve vizsgálva a Wram által kihegyezett fogakat, még az ő gyomrának is erős belegondolni a fájdalomba, ami ezzel járhatott. Le is dermed.*
- Mi a szentséges cápaivadék… *Szaggatottan peregnek le a szavak ajkáról, jobbra és balra forgatva a fejét, hogy jobban megvizsgálja, majd oda sem nézve veregeti meg Zaranir vállát.*
- Hát… sok sikert, ha érted mire gondolok. *Gonoszan kacarászik és Reydisre kacsint, akinek ölelését egyébként tőle szokatlan módon, de egész pozitívan fogadja. A szőkeség talán az egyetlen nőnemű ezen a földön, akit nem akar folyamatosan képen törölni, elég csak megnézni a Naddal való kapcsolatát. De a hegyesfogú inkább olyan számára, mint a húga, vagy legalábbis pótolja annak hiányát. Egyébként is ijesztő a hasonlóság, annyit leszámítva, hogy Miani nem csak félig ember, és, hogy sosem adná a fejét arra, hogy egy ilyesmi barlangban éljen, vagy olyan dolgokat műveljen, mint amik itt zajlanak. Ő ahhoz túlságosan kifinomult és nemesi. Meg is veregeti enyhén a lány hátát, de még így sem bontakozik bele túlságosan hosszú ölelkezésbe. Két kezébe zárja fél-elf vállait és annak le-lecsukódó szemeibe néz.*
- Ha kialudtad magad mindent elmondok, és újdonsült kapitányként talán tanácsra is rászorulsz, de, most, sipirc lefeküdni aludni! Van egy kis beszédem még Saramirral is. *Fejével a szőkére bök. Sajnos a férfi nevét talán már sosem fogja helyesen megjegyezni. Meg is forgatja a lányt a tengelye körül és a szobák irányába igazítja.* Nyomás! *Nem parancsoló a hangja, de valahol mégis a gondoskodó nővérek szavaival küldi el az új kapitányt, ha pedig ő hallgat is a szavára akkor fordul vissza a férfi és a rum felé.*
- Nos, melyikünk kezdje? *Afféle pillantást vet Zaranir felé, mintha azt kívánná sugallni, hogy bizony úgy tűnik a kereskedőnek is van miről beszélnie.*