Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 20:46:38
Üzenet elküldve: 2014-10-24 20:46:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Varonar//
*Teljesen félreérti a dolgot a maszkos, vagy inkább Varonar, mivel már elmondta a nevét, hiszen eléggé rossz irányba halad a mese, így Taug kénytelen belevágni a dologba, és pontosítani:*
- Nem az, akitől a megbízást kaptad, hanem akit le kéne vadásznod. A fene se fog Artheniorba menni, és a gazdagnegyed egyik kúriájába betörni, annyi erőből bármelyikbe betörhetnénk, azt tudjuk, hogy ott gazdagok vannak. Szerinted meddig húznánk? Én azt az alakot akarom elkapni, akit neked amúgy is el kéne. Feltéve, hogy a másik alak még nem kapta el. Viszont ha más is a nyomában van, az még jobb... *gondolkodik el, majd visszatér az eredeti szálra* Azt kérdeztem, hogy akit le kell vadásznod, annak ki van-e tömve a zsebe? Elmondom neked, én valami olyasmit tervezek, hogy valamelyikőnk tudatná az alakkal, hogy vadásznak rá, aztán innen még nem gondoltam tovább, de lehetséges lenne, hogy menekülőutat ajánlana, de ahelyett mi lennénk ott, aztán mondjuk az erdei ösvényen lecsapnánk rá. Ilyesmire gondoltam én, elvégre az áldozatod van a kikötőben, nemde? helyben van, és ha az a másik nyomorult még nem kapta el, akkor még "megmenthetjük". Amúgy is, miből gondolod, hogy már megölte? Te sem ölted még meg, mivel lenne ő jobb? Mikor kaptad a megbízást? *az alaknak hát újból lesz mit mesélnie, viszont még előtte megjegyzi:*
- Holnap a vörös hajú hölgyet le tervezem küldeni a kikötőbe *bök a fejével Dynti felé* Ha tudnánk, merre van a célpontod, és megéri, akkor megpróbálhatna már akkor a bizalmába férkőzni *viszont ezt már csak végső eshetőségnek mondta, ha valóban annyira sietniük kéne, mint ahogyan Varonar állítja. A férfi szavaira nem igazán tud mit mondani, viszont a gonosz vigyor láttán elkönyveli magában, hogy ez az alak még akár közéjük való is lehet.*
- Nem tudom, egyelőre még nincs tervem, és őszintén szólva nem hiszem, hogy találnék neked szerepet. Szerintem a két hölgyet tudnám elküldeni, elcsalnák az alakot, aki talán menne a farka után, és akkor egy sötét kis zugban elvehetik minden pénzét, és még az életét is, ha úgy adódik. Nadaénak talán pont erre lenne szüksége, hogy kicsit kieressze a gőzt... elég morcos *jegyzi meg, majd pedig a férfi szavainak hatására újból végigméri a kis tündért. Gyanús, nagyon gyanús, hogy őt látta a piacon, és akkor valóban az ő nyomán juthatott ide. Mindegy, ha esze van, akkor tartja a száját, különben Taug alighanem megfosztja a nyelvétől.*
- Nem tudom, nem ismerem, amint látod elég nagy ma itt a forgalom, jönnek és mennek a népek, általában azért kicsit nyugodtabb körülmények közt tengethetjük a napjainkat. Egy nap alatt három új arc tényleg ritkaság, még akkor is, ha a kámzsás holnap végleg kileheli a lelkét. A gyerek meg, hogy őrült lenne... Majd kiderül. Ha őrült, akkor jobb helyen van, mint bárhol máshol *villant egy vigyort, majd tovább eszegeti a halat. Talán nem is lesz szüksége még egyre, beéri ennyivel, a szerrel, és az alvással. Végül is többre már aligha vágyhat...*
- Nos, voltunk már többen is, és kevesebben is. És ha napközben jössz, akkor talán egy teljesen üres barlanggal is találkozhattál volna, legalábbis abból, amit eddig megtudtam. De akiket itt látsz, hát jelenleg ők a Kárhozottak. Még van valahol néhány társunk, de ők... eltűntek *vonja meg a vállát, hiszen fogalma sincs róla, mi történt Rasszal, vagy a többiekkel a wegtoreni bandából. Amikor elhagyta a helyet, akkor még itt voltak, utána pedig... mintha soha nem is léteztek volna. Ebből a szempontból jó, hogy legalább Zaraun testét megtalálta, róla legalább biztosan tudhatja, és a többiek is tudhatják majd, hogy hol van* Viszont ez aligha számít, itt nem rólunk van szó, hanem rólad. Ha úgy ítéled meg, hogy szeretnél a csapatunk tagja lenni, akkor hamarosan alkalmad is lesz bizonyítani *azt nem fogja hozzátenni, hogy amennyiben nemleges választ ad, úgy a kámzsás sorsára jut, mivel tud róluk, mert ennek fényében talán még az az ostoba Will sem válaszolna nemmel. A munka viszont láthatóan jobban tetszik a férfinek, mint a semmittevést, és a dolgos kezek mindig jól jönnek.*
- Lesz társaságod, ne aggódj, két ásó és két csákány biztosan lesz. Illetve van több is, de két emberre terveztem a kő kiásását, a becipelést pedig annyian fogjuk végezni, amennyien kellünk. Csak nekem és a kölyöknek lesz egy kis dolgunk odalent, így te azzal az elffel dolgozhatsz majd együtt *bök Rinan felé. Bizonyára nem lesz jó társaság, viszont ezzel kell majd beérje. Ráadásul valakinek figyelnie is kell rá, hiszen aligha kaphat egyelőre teljes értékű bizalmat, az még odább van.*
*Teljesen félreérti a dolgot a maszkos, vagy inkább Varonar, mivel már elmondta a nevét, hiszen eléggé rossz irányba halad a mese, így Taug kénytelen belevágni a dologba, és pontosítani:*
- Nem az, akitől a megbízást kaptad, hanem akit le kéne vadásznod. A fene se fog Artheniorba menni, és a gazdagnegyed egyik kúriájába betörni, annyi erőből bármelyikbe betörhetnénk, azt tudjuk, hogy ott gazdagok vannak. Szerinted meddig húznánk? Én azt az alakot akarom elkapni, akit neked amúgy is el kéne. Feltéve, hogy a másik alak még nem kapta el. Viszont ha más is a nyomában van, az még jobb... *gondolkodik el, majd visszatér az eredeti szálra* Azt kérdeztem, hogy akit le kell vadásznod, annak ki van-e tömve a zsebe? Elmondom neked, én valami olyasmit tervezek, hogy valamelyikőnk tudatná az alakkal, hogy vadásznak rá, aztán innen még nem gondoltam tovább, de lehetséges lenne, hogy menekülőutat ajánlana, de ahelyett mi lennénk ott, aztán mondjuk az erdei ösvényen lecsapnánk rá. Ilyesmire gondoltam én, elvégre az áldozatod van a kikötőben, nemde? helyben van, és ha az a másik nyomorult még nem kapta el, akkor még "megmenthetjük". Amúgy is, miből gondolod, hogy már megölte? Te sem ölted még meg, mivel lenne ő jobb? Mikor kaptad a megbízást? *az alaknak hát újból lesz mit mesélnie, viszont még előtte megjegyzi:*
- Holnap a vörös hajú hölgyet le tervezem küldeni a kikötőbe *bök a fejével Dynti felé* Ha tudnánk, merre van a célpontod, és megéri, akkor megpróbálhatna már akkor a bizalmába férkőzni *viszont ezt már csak végső eshetőségnek mondta, ha valóban annyira sietniük kéne, mint ahogyan Varonar állítja. A férfi szavaira nem igazán tud mit mondani, viszont a gonosz vigyor láttán elkönyveli magában, hogy ez az alak még akár közéjük való is lehet.*
- Nem tudom, egyelőre még nincs tervem, és őszintén szólva nem hiszem, hogy találnék neked szerepet. Szerintem a két hölgyet tudnám elküldeni, elcsalnák az alakot, aki talán menne a farka után, és akkor egy sötét kis zugban elvehetik minden pénzét, és még az életét is, ha úgy adódik. Nadaénak talán pont erre lenne szüksége, hogy kicsit kieressze a gőzt... elég morcos *jegyzi meg, majd pedig a férfi szavainak hatására újból végigméri a kis tündért. Gyanús, nagyon gyanús, hogy őt látta a piacon, és akkor valóban az ő nyomán juthatott ide. Mindegy, ha esze van, akkor tartja a száját, különben Taug alighanem megfosztja a nyelvétől.*
- Nem tudom, nem ismerem, amint látod elég nagy ma itt a forgalom, jönnek és mennek a népek, általában azért kicsit nyugodtabb körülmények közt tengethetjük a napjainkat. Egy nap alatt három új arc tényleg ritkaság, még akkor is, ha a kámzsás holnap végleg kileheli a lelkét. A gyerek meg, hogy őrült lenne... Majd kiderül. Ha őrült, akkor jobb helyen van, mint bárhol máshol *villant egy vigyort, majd tovább eszegeti a halat. Talán nem is lesz szüksége még egyre, beéri ennyivel, a szerrel, és az alvással. Végül is többre már aligha vágyhat...*
- Nos, voltunk már többen is, és kevesebben is. És ha napközben jössz, akkor talán egy teljesen üres barlanggal is találkozhattál volna, legalábbis abból, amit eddig megtudtam. De akiket itt látsz, hát jelenleg ők a Kárhozottak. Még van valahol néhány társunk, de ők... eltűntek *vonja meg a vállát, hiszen fogalma sincs róla, mi történt Rasszal, vagy a többiekkel a wegtoreni bandából. Amikor elhagyta a helyet, akkor még itt voltak, utána pedig... mintha soha nem is léteztek volna. Ebből a szempontból jó, hogy legalább Zaraun testét megtalálta, róla legalább biztosan tudhatja, és a többiek is tudhatják majd, hogy hol van* Viszont ez aligha számít, itt nem rólunk van szó, hanem rólad. Ha úgy ítéled meg, hogy szeretnél a csapatunk tagja lenni, akkor hamarosan alkalmad is lesz bizonyítani *azt nem fogja hozzátenni, hogy amennyiben nemleges választ ad, úgy a kámzsás sorsára jut, mivel tud róluk, mert ennek fényében talán még az az ostoba Will sem válaszolna nemmel. A munka viszont láthatóan jobban tetszik a férfinek, mint a semmittevést, és a dolgos kezek mindig jól jönnek.*
- Lesz társaságod, ne aggódj, két ásó és két csákány biztosan lesz. Illetve van több is, de két emberre terveztem a kő kiásását, a becipelést pedig annyian fogjuk végezni, amennyien kellünk. Csak nekem és a kölyöknek lesz egy kis dolgunk odalent, így te azzal az elffel dolgozhatsz majd együtt *bök Rinan felé. Bizonyára nem lesz jó társaság, viszont ezzel kell majd beérje. Ráadásul valakinek figyelnie is kell rá, hiszen aligha kaphat egyelőre teljes értékű bizalmat, az még odább van.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 19:14:32
Üzenet elküldve: 2014-10-24 19:14:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak - Taug //
-Az hát, pénzeszsák. Még az alakja is olyan. Annyit tudok róla, hogy Ő is szerencsejátékos, pont úgy mint az akit meg kellett volna ölnöm. Csak neki bejött az élet. Egyszer nyert egy hatalmas összeget és azóta jól megy neki a szekér. Legalábbis ezt mondta az egyik Őr a villájánál. De nem nyugaton él, hanem a gazdag negyedben Artheniorban. Én jöttem nyugatról, de a megbízást már itt szereztem. De persze rögtön egy másik fejvadásszal kellett versengenem, aki feltehetőleg már megölte a célpontot. Amúgy a fickó alacsony, kövér alak. Kopaszodó, általában izzadt mint egy disznó. Meg van egy ronda kis bajsza is. Olyan visszataszító mint általában az ilyen alakok szoktak lenni. Mikor pontosítottuk a munkát, akkor volt időm kicsit körbesétálni a villájában. Igaz csak pár szobát. Elég szép hely, őrökkel minden sarokban.
*Taug kijelentésére felhúzza a szemöldökét, de e mellé egy gonosz vigyor is megjelenik az arcán.*
-Remélem, hogy nem nélkülem.
*A cellában ülőnél nincs fegyver mint kiderült, de még a kislánynál lehet. De hamar nem lesz nála, ha időben átvizsgálják. Ez valamennyire megnyugtatja Varonart. Tényleg nem szeretne olyanok mellett aludni akiket nem ismer és ilyen furcsán néznek ki.*
-Az lehet, hogy jobban fél. Addig se kerül a közelembe. Sose bíztam meg a furcsa kinézetű gyerekekben, mert általában azok aljasak, vagy teljesen őrültek. Lehet, hogy furcsa félelem ez, de nem érdekel kiráz tőlük a hideg.
*Egy újabb falatot tép a halból, bízva abban, hogy az nem lesz olyan rossz ízű mint a többi volt. Most úgy tűnik szerencséje van, sima halhús íz járja át szája belsejét, és megkönnyebbülve rágja meg alaposan a falatot és nyeli le azt. Ekkor egy furcsa kérdés hangzik el felé. Taugnak igaza van afelől, hogy senkit se érdekel, hogy él vagy hal. Veszíteni valója nincs, nem kell sokat gondolkoznia, hogy megadja a választ.*
-Jobb mint odakint az biztos, bár nem hittem volna, hogy ennyi alakkal találkozok idebent. És igen, volt, hogy többre vágytam annál, hogy aprópénzért vérezzem össze a tőrömet.
*A munkaajánlatot figyelmesen végighallgatja és a kőre is odapillant, amit eddig még úgy külön észre se vett. Tetszik Varonarnak a gondolat, hogy így nem kéne a cellában ücsörögni egész nap. Ezért el is fogadja az ajánlatot.*
-Ha kapok ásót vagy csákány (esetleg mindkettőt) kiásom onnét. Bár kirángatni a lyukból már lehet, hogy kevés leszek egyedül.
-Az hát, pénzeszsák. Még az alakja is olyan. Annyit tudok róla, hogy Ő is szerencsejátékos, pont úgy mint az akit meg kellett volna ölnöm. Csak neki bejött az élet. Egyszer nyert egy hatalmas összeget és azóta jól megy neki a szekér. Legalábbis ezt mondta az egyik Őr a villájánál. De nem nyugaton él, hanem a gazdag negyedben Artheniorban. Én jöttem nyugatról, de a megbízást már itt szereztem. De persze rögtön egy másik fejvadásszal kellett versengenem, aki feltehetőleg már megölte a célpontot. Amúgy a fickó alacsony, kövér alak. Kopaszodó, általában izzadt mint egy disznó. Meg van egy ronda kis bajsza is. Olyan visszataszító mint általában az ilyen alakok szoktak lenni. Mikor pontosítottuk a munkát, akkor volt időm kicsit körbesétálni a villájában. Igaz csak pár szobát. Elég szép hely, őrökkel minden sarokban.
*Taug kijelentésére felhúzza a szemöldökét, de e mellé egy gonosz vigyor is megjelenik az arcán.*
-Remélem, hogy nem nélkülem.
*A cellában ülőnél nincs fegyver mint kiderült, de még a kislánynál lehet. De hamar nem lesz nála, ha időben átvizsgálják. Ez valamennyire megnyugtatja Varonart. Tényleg nem szeretne olyanok mellett aludni akiket nem ismer és ilyen furcsán néznek ki.*
-Az lehet, hogy jobban fél. Addig se kerül a közelembe. Sose bíztam meg a furcsa kinézetű gyerekekben, mert általában azok aljasak, vagy teljesen őrültek. Lehet, hogy furcsa félelem ez, de nem érdekel kiráz tőlük a hideg.
*Egy újabb falatot tép a halból, bízva abban, hogy az nem lesz olyan rossz ízű mint a többi volt. Most úgy tűnik szerencséje van, sima halhús íz járja át szája belsejét, és megkönnyebbülve rágja meg alaposan a falatot és nyeli le azt. Ekkor egy furcsa kérdés hangzik el felé. Taugnak igaza van afelől, hogy senkit se érdekel, hogy él vagy hal. Veszíteni valója nincs, nem kell sokat gondolkoznia, hogy megadja a választ.*
-Jobb mint odakint az biztos, bár nem hittem volna, hogy ennyi alakkal találkozok idebent. És igen, volt, hogy többre vágytam annál, hogy aprópénzért vérezzem össze a tőrömet.
*A munkaajánlatot figyelmesen végighallgatja és a kőre is odapillant, amit eddig még úgy külön észre se vett. Tetszik Varonarnak a gondolat, hogy így nem kéne a cellában ücsörögni egész nap. Ezért el is fogadja az ajánlatot.*
-Ha kapok ásót vagy csákány (esetleg mindkettőt) kiásom onnét. Bár kirángatni a lyukból már lehet, hogy kevés leszek egyedül.
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 18:37:28
Üzenet elküldve: 2014-10-24 18:37:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Varonar//
*Valami folyton történik... ez már egyszer igaz, de jól lehet, a többiek nem örülnek ennek annyira, mint Varonar. Nadae egyértelműen a végét járja idegileg, és Taugnak sem tett jót a szer hosszan tartó nélkülözése, ő sincs éppen a legjobb formájában, azonban igyekszik udvariasnak lenni a vendéggel, hiszen (lássuk be) vele akarja kiásatni holnap az oltárkövet, és őszintén ezt a dolgot is le szeretné tudni ma, hogy holnapra már csak az élvezetes dolgok maradjanak, úgy mint Zaraun felboncolása, a halálhír közlése, a vezetés átvétele, a szertartás, a barlang feltárása... Csupa érdekfeszítő dolog, de nem újoncok eligazítása. Az alak úgy tesz, ahogyan mondva van neki, el is megy némi ételért, hogy aztán Tauggal úriemberek módjára, két-két falat közt vitathassák meg a sorsát. Az elf a pipáját maga mellé helyezi az étkezés időtartamára, bár nem valószínű, hogy újabb adag dohányt el akarna füstölni még ma, de sosem lehet tudni. Jelenleg az egyetlen dolog, amire vágyik, hogy annyit vegyen be a szerből, ami egész éjszakára kiüti, de ki tudja, mi lesz akkor, mikor már tele a hasa. Vagy legalábbis lesz benne valami. Neki nagyon szerencséje van a hallal, bár ezt aligha tudhatja, ő viszonylag ízleteset kapott (külsőleg aligha lehet ezt megállapítani, különben még az Rinan gyerek valami rosszat adott volna neki), vagy lehet, csak az éhség hiteti ezt el vele. Mindegy is... Érdeklődve hallgatja a fickó történetét, néhány helyütt hümmög, viszont azt mindenképpen leszűri, hogy ez egy engedelmes alak. Azt mondta neki, hogy egyen, és evett. Azt mondta neki, hogy meséljen, és mesélt. Bár az előző logika alapján lehetséges, hogy csak Nadae társasága után furcsa, hogy valaki nem köt bele minden szóba.*
- Fejvadász nyugatról... tudod, mondd, hogy őrült vagyok, de adtál egy ötletet. Az a te alakod, akinek a fejét kéne venni, bizonyára gazdag, ha még nyugaton is ismerik. Vagy ha nyugatról jött, akkor is. Mit tudsz róla? Gazdag? Egy igazi pénzeszsák, mi? *Taugnak a vérében van a cselszövés, így pedig tudja, hogy ahelyett, hogy megölné a maszkos a célpontját, és visszamenne nyugatra valami kis fikányi pénzért, esetleg inkább a célpont fizethetné meg őket...*
- Mesélj a célpontról, ezt eresztheted bő lére, talán van egy ötletem, ami némi kis pénzmagot is rejt magában *valami ügyes előadás lesz az egészből, mondjuk valaki az alak társának adja ki magát, vagy sokkal inkább a célpont barátjának... Még össze kell álljon Taug fejében a kép, de bizonyosan nagyszerű lesz a végeredmény. Kár, hogy a holnapi napjuk már olyan zsúfolt lesz.*
- Valamikor a közeljövőben elővesszük a fickót, veled vagy nélküled, de elővesszük, főleg a pénzét *nyugtázza végül, majd pedig a fickó egészen egyszerűen belemegy abba, hogy a cellában aludjon a másik kettővel, persze a fegyverek témája aggasztja, és ezt az elf meg is tudja érteni.*
- A kámzsásnál bizonyosan nincsen, és meg is van kötözve, ha hihetek Nadaének, a kislány pedig... majd átvizsgáljuk, de ugyan már mit aggódsz egy gyerek miatt? Jobban fél az tőled, mint te tőle *vigyorog, hiszen nem érti, hogy rendben, hogy sötét, aljas kis tündérnek tűnik, fekete, fonnyadt, gonosz, ördögi, aljas, valami ilyesmi szavak jutnak eszébe róla, vagy még inkább az, hogy olyan egy elszáradt virág egy ereje teljében lévő mellett, mint ez a kislány egy igaz tündér mellett, de ezen túl nincsenek aggályai. Elvégre csak egy gyerek, és jó eséllyel az ijesztő külsejéért nem saját maga a felelős. Ezért még senkit nem kell tűzre vetni, habár néha hallani ilyen történeteket is.*
- Mondd csak, hogy tetszik itt? *teszi fel végül a kérdést* Nincsen családod, barátaid, senkinek nem számít, hogy élsz-e vagy halsz. Ha felfordulnád, a megbízóid csak lapoznak egyet, és hívják a következő orgyilkost, aki megkapja a régi feladatodat. Pótolható vagy. Sőt, szinte nem is létezel. Sohasem vágytál többre? *teszi fel a kérdést, bár a beépülés nyilván nem lesz egyszerű számára, hiszen az alvilági alakok nem bíznak senkiben, más alvilági alakokban sem, viszont...*
- Lenne itt munka is holnap. Ha nem szeretnél egész nap a cellában kuksolni, akár be is segíthetnél. Gondolom az ásóval tudsz bánni Azt a szép nagy követ kéne kiásni a földből *mutat a kőre, amit nem is olyan régen fedezett fel, és aminek az egyik oldala lapos, az lenne felül. Arra fektetnék az áldozatot. Azonban az alja a talajba van gyógyulva, így lesz vele némi munka, z már biztos* Ki kéne feszegetni onnét, és bejuttatni a cellába. Mit gondolsz, képes lennél rá? *teszi fel a kérdést, ami majdnem olyan sorsdöntő, mint az előzőek. Persze lenne segítsége, de ezt majd ráér még megtudni, egyelőre a szándékról van szó.*
*Valami folyton történik... ez már egyszer igaz, de jól lehet, a többiek nem örülnek ennek annyira, mint Varonar. Nadae egyértelműen a végét járja idegileg, és Taugnak sem tett jót a szer hosszan tartó nélkülözése, ő sincs éppen a legjobb formájában, azonban igyekszik udvariasnak lenni a vendéggel, hiszen (lássuk be) vele akarja kiásatni holnap az oltárkövet, és őszintén ezt a dolgot is le szeretné tudni ma, hogy holnapra már csak az élvezetes dolgok maradjanak, úgy mint Zaraun felboncolása, a halálhír közlése, a vezetés átvétele, a szertartás, a barlang feltárása... Csupa érdekfeszítő dolog, de nem újoncok eligazítása. Az alak úgy tesz, ahogyan mondva van neki, el is megy némi ételért, hogy aztán Tauggal úriemberek módjára, két-két falat közt vitathassák meg a sorsát. Az elf a pipáját maga mellé helyezi az étkezés időtartamára, bár nem valószínű, hogy újabb adag dohányt el akarna füstölni még ma, de sosem lehet tudni. Jelenleg az egyetlen dolog, amire vágyik, hogy annyit vegyen be a szerből, ami egész éjszakára kiüti, de ki tudja, mi lesz akkor, mikor már tele a hasa. Vagy legalábbis lesz benne valami. Neki nagyon szerencséje van a hallal, bár ezt aligha tudhatja, ő viszonylag ízleteset kapott (külsőleg aligha lehet ezt megállapítani, különben még az Rinan gyerek valami rosszat adott volna neki), vagy lehet, csak az éhség hiteti ezt el vele. Mindegy is... Érdeklődve hallgatja a fickó történetét, néhány helyütt hümmög, viszont azt mindenképpen leszűri, hogy ez egy engedelmes alak. Azt mondta neki, hogy egyen, és evett. Azt mondta neki, hogy meséljen, és mesélt. Bár az előző logika alapján lehetséges, hogy csak Nadae társasága után furcsa, hogy valaki nem köt bele minden szóba.*
- Fejvadász nyugatról... tudod, mondd, hogy őrült vagyok, de adtál egy ötletet. Az a te alakod, akinek a fejét kéne venni, bizonyára gazdag, ha még nyugaton is ismerik. Vagy ha nyugatról jött, akkor is. Mit tudsz róla? Gazdag? Egy igazi pénzeszsák, mi? *Taugnak a vérében van a cselszövés, így pedig tudja, hogy ahelyett, hogy megölné a maszkos a célpontját, és visszamenne nyugatra valami kis fikányi pénzért, esetleg inkább a célpont fizethetné meg őket...*
- Mesélj a célpontról, ezt eresztheted bő lére, talán van egy ötletem, ami némi kis pénzmagot is rejt magában *valami ügyes előadás lesz az egészből, mondjuk valaki az alak társának adja ki magát, vagy sokkal inkább a célpont barátjának... Még össze kell álljon Taug fejében a kép, de bizonyosan nagyszerű lesz a végeredmény. Kár, hogy a holnapi napjuk már olyan zsúfolt lesz.*
- Valamikor a közeljövőben elővesszük a fickót, veled vagy nélküled, de elővesszük, főleg a pénzét *nyugtázza végül, majd pedig a fickó egészen egyszerűen belemegy abba, hogy a cellában aludjon a másik kettővel, persze a fegyverek témája aggasztja, és ezt az elf meg is tudja érteni.*
- A kámzsásnál bizonyosan nincsen, és meg is van kötözve, ha hihetek Nadaének, a kislány pedig... majd átvizsgáljuk, de ugyan már mit aggódsz egy gyerek miatt? Jobban fél az tőled, mint te tőle *vigyorog, hiszen nem érti, hogy rendben, hogy sötét, aljas kis tündérnek tűnik, fekete, fonnyadt, gonosz, ördögi, aljas, valami ilyesmi szavak jutnak eszébe róla, vagy még inkább az, hogy olyan egy elszáradt virág egy ereje teljében lévő mellett, mint ez a kislány egy igaz tündér mellett, de ezen túl nincsenek aggályai. Elvégre csak egy gyerek, és jó eséllyel az ijesztő külsejéért nem saját maga a felelős. Ezért még senkit nem kell tűzre vetni, habár néha hallani ilyen történeteket is.*
- Mondd csak, hogy tetszik itt? *teszi fel végül a kérdést* Nincsen családod, barátaid, senkinek nem számít, hogy élsz-e vagy halsz. Ha felfordulnád, a megbízóid csak lapoznak egyet, és hívják a következő orgyilkost, aki megkapja a régi feladatodat. Pótolható vagy. Sőt, szinte nem is létezel. Sohasem vágytál többre? *teszi fel a kérdést, bár a beépülés nyilván nem lesz egyszerű számára, hiszen az alvilági alakok nem bíznak senkiben, más alvilági alakokban sem, viszont...*
- Lenne itt munka is holnap. Ha nem szeretnél egész nap a cellában kuksolni, akár be is segíthetnél. Gondolom az ásóval tudsz bánni Azt a szép nagy követ kéne kiásni a földből *mutat a kőre, amit nem is olyan régen fedezett fel, és aminek az egyik oldala lapos, az lenne felül. Arra fektetnék az áldozatot. Azonban az alja a talajba van gyógyulva, így lesz vele némi munka, z már biztos* Ki kéne feszegetni onnét, és bejuttatni a cellába. Mit gondolsz, képes lennél rá? *teszi fel a kérdést, ami majdnem olyan sorsdöntő, mint az előzőek. Persze lenne segítsége, de ezt majd ráér még megtudni, egyelőre a szándékról van szó.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 17:50:51
Üzenet elküldve: 2014-10-24 17:50:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak - Taug //
*Ténylegesen bebizonyosodik, hogy a kislány nem közéjük tartozik. Erről az tanúskodik, hogy a botos elf haragjában odaviharzik és kellő lendülettel tessékeli kifelé, de valamiért mégis visszatérnek mindketten. Úgy tűnik meggondolta magát. Varonar csendben nézi végig az újabb jelenetet, kezdi kedvelni a helyet, folyton történik valami. Lassan olyan lesz mint egy színház. Persze amilyen szerencsés helyzetben van Ő is a felbőszült elf épp mellé telepszik le, és lehet sejteni, hogy nem véletlenül. Mikor arra buzdítja, hogy vegyen magához ennivalót, akkor csak egy aprót bólint a másik felé, majd feltápászkodik és elvesz magának egy adaggal. Ahogy visszaül kezével bele is mar a hal húsába és egy csipettel a szájába rak. Miközben megrágja a falatot amit nehezen tart bent a szájában, mert sikerült pont olyan részt kienni belőle aminek teljesen út menti pocsolya íze volt, egy olyan kérdést kap amire szinte már számított. Érzi, hogy most jobb ha ténylegesen nem viccelődik vagy húzza a másikat, mert rosszul végezheti ezért rögtön bele is kezd amint lenyelte a falatot.*
-A nevem Varonar Korev, nyugatról érkeztem Arthenior környékébe és fejvadász vagyok. A vihar miatt keveredtem erre a helyre, na meg azért mert eltévedtem. Eredetileg a Kikötőbe indultam, hogy fejét vegyem egy embernek akiért pénzt ajánlottak. Szövetségeseim, barátaim és családom sincs. A magam ura vagyok. Értek valamennyire a fegyverekhez a munkámból adódóan.
*Gyorsan összegezte mindazt amit eddig a két nőszemélynek hosszasan elmondott. Tekintetét visszatereli a halra és megpróbálkozik egy újabb falattal, de úgy tűnik az egésznek olyan íze van. Meg se rágja normálisan a falatot csak lenyeli. Az elf kijelentésére bólint egyet, majd szemeivel az újdonsült alvótársait célozza meg.*
~Remek...~
-Rendben van. Remélem náluk nem maradt fegyver, nem szeretném ha álmomba kibeleznének. Mindkettőből kinézném.
*Úgy fest, hogy itt marad az estére. Igaz nem is menne nagyon máshova. A munkája elúszott, Ő elázott, kint ugyan úgy esik az eső. Az, hogy két idegennel kell egy helyen aludnia az már csak a bónusz. Éberen kell aludnia hisz, egyik cellatársa se néz ki valami bizalomgerjesztően. Talán ha nem is alszik az lesz a legjobb megoldás.*
*Ténylegesen bebizonyosodik, hogy a kislány nem közéjük tartozik. Erről az tanúskodik, hogy a botos elf haragjában odaviharzik és kellő lendülettel tessékeli kifelé, de valamiért mégis visszatérnek mindketten. Úgy tűnik meggondolta magát. Varonar csendben nézi végig az újabb jelenetet, kezdi kedvelni a helyet, folyton történik valami. Lassan olyan lesz mint egy színház. Persze amilyen szerencsés helyzetben van Ő is a felbőszült elf épp mellé telepszik le, és lehet sejteni, hogy nem véletlenül. Mikor arra buzdítja, hogy vegyen magához ennivalót, akkor csak egy aprót bólint a másik felé, majd feltápászkodik és elvesz magának egy adaggal. Ahogy visszaül kezével bele is mar a hal húsába és egy csipettel a szájába rak. Miközben megrágja a falatot amit nehezen tart bent a szájában, mert sikerült pont olyan részt kienni belőle aminek teljesen út menti pocsolya íze volt, egy olyan kérdést kap amire szinte már számított. Érzi, hogy most jobb ha ténylegesen nem viccelődik vagy húzza a másikat, mert rosszul végezheti ezért rögtön bele is kezd amint lenyelte a falatot.*
-A nevem Varonar Korev, nyugatról érkeztem Arthenior környékébe és fejvadász vagyok. A vihar miatt keveredtem erre a helyre, na meg azért mert eltévedtem. Eredetileg a Kikötőbe indultam, hogy fejét vegyem egy embernek akiért pénzt ajánlottak. Szövetségeseim, barátaim és családom sincs. A magam ura vagyok. Értek valamennyire a fegyverekhez a munkámból adódóan.
*Gyorsan összegezte mindazt amit eddig a két nőszemélynek hosszasan elmondott. Tekintetét visszatereli a halra és megpróbálkozik egy újabb falattal, de úgy tűnik az egésznek olyan íze van. Meg se rágja normálisan a falatot csak lenyeli. Az elf kijelentésére bólint egyet, majd szemeivel az újdonsült alvótársait célozza meg.*
~Remek...~
-Rendben van. Remélem náluk nem maradt fegyver, nem szeretném ha álmomba kibeleznének. Mindkettőből kinézném.
*Úgy fest, hogy itt marad az estére. Igaz nem is menne nagyon máshova. A munkája elúszott, Ő elázott, kint ugyan úgy esik az eső. Az, hogy két idegennel kell egy helyen aludnia az már csak a bónusz. Éberen kell aludnia hisz, egyik cellatársa se néz ki valami bizalomgerjesztően. Talán ha nem is alszik az lesz a legjobb megoldás.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 17:08:04
Üzenet elküldve: 2014-10-24 17:08:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Nadae, majd Aethe és Varonar//
*Taug is megnyugszik picit, bár a nő idegessége mintha rá is ráragadna egy kicsit. vagy csak izgatott? Izgatott lenne, amiért holnaptól ő vezeti ezt a csürhét? Vagy valóban azért dühös, mert Zaraun baleset áldozata lett, és így nem volt alkalma megölni? Vagy épp azért, amiért valóban feleslegesen tett egy sétát, amivel két napot veszített az életéből? Az az egy biztos, hogy nem túl nyugodt. Lehet, hogy a szer hiánya teszi, de lassan olyan hangulatingadozások áldozatává válik, mint a nőstények ama bizonyos napokon.*
- Még egy éjszaka. Még egy fél nap, és aztán új korszak köszönt be. Nem lesz több ilyen ostoba szétszéledés, nem szórakozunk tovább. Holnap reggeltől a hatalmunk növelése a cél *jegyzi meg újabb vigyor kíséretében* Hatalom a szárazföldön, és a tengeren *szív egyet a pipájából, hogy újabb füstgombóccal örvendeztesse meg Nadaét* Gondolom nem kell hozzátennem, melyik kié lesz *feltételezi, hogy a nő a tenger uralmát máris magára vette, és jól is teszi. Ha másért nem, már csak ezért is vissza kell szerezni a hajót, hiszen Taugnak semmi köze a vizekhez, a tengerekhez, jól fog jönni a szakértelme, csak tudná valahogyan maradásra bírni. Bár ezen még kár aggódnia, a hajó visszaszerzését sikeresen elnapolta azzal, hogy Dynti leküldésének ötletét felvetette. És ki tudja? Talán ha a nő látja, m lehet még a Kárhozottakból Taug irányítása alatt, akkor marad magától is. Legalábbis az elf valami ilyesmiben reménykedik.*
- Ahhoz képest, hogy már többet éltem, mint te valaha is fogsz, meglepően türelmetlen vagyok *nyújtózik egyet* Alig bírom kivárni a holnapot. Na de ki ne lenne izgatott emiatt? Rajtad kívül persze, te most nem feltétlen vágysz ennek a bagázsnak a vezetésére *mekeg, miközben belegondol, hogy Nadae az elmúlt pár napban átélhette azt, amire ő most vágyik, és nagyon nem tetszett neki. Ha most neki kéne a vezérnek lenni, hát... a társaság nagyja késsel a bordái között végezné. Nem, neki most valóban egy kis pihenésre, és csónakozásra lesz szüksége, Taug pedig ezt maradéktalanul meg is fogja adni neki. Semmi nem rosszabb, mintha a két jelenlévő nő közül az egyik még nyűgös is. Pasihiszti... Hát az elfnek nincs szíve megmondani, hogy kettejük közül ki hisztizik most jobban. Akárhogyan is, indokoltnak látja azt a pár nap kényszerpihenőt.*
- Hát, a helyedben nem napközben csinálnám, ez nem egyszerű szer, hanem a szer. Ez még engem is könnyen kiüt, pedig már vagy fél évszázada szívom, nem is olyan ritkásan. De ahogy a hölgy óhajtja *vonja meg a vállát. Láthatóan nem tudja, mire vállalkozik, de most majd megtudja. Nem olyan könnyű a szer hatása alatt eszméletednél maradni, eredetileg nem is ilyen célzattal készült. Taug eredetileg kábító hatású porként alkotta meg, amely gyorsan kiüti azt, aki felszívja, hogy aztán álmában beszélhessen a Szellemmel. Azonban a szervezete hozzászokott már annyira, hogy nem kábul el tőle (legalábbis nem mindig), így jöhetett rá a tudatmódosító hatásra is. Ha a nő is tartósan tervezi használni, akkor majd rájön, mi is ez valójában. majd pedig amikor a nő úgy a lelkére veszi a hajó téma említését, az elf már-már megsajnálja. Aztán végül mégsem.*
- Eszem ágában sem volt, nem úgy kezellek téged, mint aki véglegesen kiesett a szakmából. Mondjuk úgy, hogy egy kisebb szünetet tartasz, kipihened magad. Bár tudom, most koccintanom kéne veled a jövőre, és arra, hogy vissza fogjuk szerezni a hajódat, és mindenkit, aki rajta van, kíméletlenül megölünk, de... nem szokásom *vakarja meg a fejét* Majd ha újra tied a hajó (mert a tied lesz), akkor esetleg koccintunk a jövőre *nem csak erőlteti a magabiztosságot, valóban nincsenek kétségei a hajó visszaszerzését illetően. Az már más kérdés, hogy azért, mert nem is igazán érdekli egyelőre. Egyáltalán nem érdekli a hajó visszafoglalása, és éppen így nem is gondol bele, tehát esetleges problémákat sem fedezhet fel. Mintha csak Artheniort újból ork hordák támadnák meg, akkor is kétségek nélkül mondhatná, hogy úgyis visszaverik őket, mert az sem hatná meg. Az érdektelenség teszi igazán precíz előadássá a színjátékát. Aztán pedig a nemek arányában beálló problémák vitája következik, melyben Nadae új álláspontot ismertet, amivel az előzőt aknázza alá. Nem a hímek fognak amiatt hisztizni, mert ő nem tud válogatni.*
- Eléggé kétségbe lehetnél esve, ha már a kölyökre vállalkoznál *gondol itt Willre* De hidd el, néhány hét múlva már nem leszel ilyen válogatós. Néhány hét vagy néhány üveg ital *vonja meg a vállát* Nem értem mire fel az előítéletek velem kapcsolatban? *felháborodása egyértelműen megjátszott, mivel aligha tud most ezen a komoly sértésen valóban hőzöngeni* Ne ítélkezz, amíg nem próbáltad, neked sosem tanították ezt meg? *jegyzi meg vigyorogva* Ras és Rovéna istenektől eredő párt alkot, annak sem volt túl szép vége, mikor a szer hatása miatt egyszer Rovénára vetemedtem... vagy inkább vetettem magam *erőltet egy fancsali képet, bár ezzel inkább a nevetést leplezi, hiszen utólag átkozottul vicces lehetett a helyzet, sajnos ez a Ras gyerek sosem értette az ilyen tréfát. Majd pedig a barlangász csapathoz is jobb ötlete akad a nőnek, és valóban egyszerűbbé válik a helyzet, ha ő hátra marad.*
- Megkönnyítené a dolgot, ha te itt maradnál, de eddig még fűtött a tettvágy, mi történt? *persze erre nem vár választ, inkább bólint és megjegyzi, valamivel komolyabban* Rendben van, akkor viszem az új fiút, a díszmajmot, meg Dyntit. Ha valóban úgy ért a fegyverforgatáshoz, ahogyan mondod, akkor még jó hasznát vehetjük. Te addig majd idefent szórakoztathatod a kölyköt, lehet addigra a szertartás miatt miatt már olyan elmebeteg lesz belőle, amire vágytál. Ne aggódj, nem fogunk leselkedni *rötyög, de ez már inkább csak olyan kényszeredett vicc, hogy valami érzelmet mutathasson, mert különben még csak elaludna ültében. És éppen csak felkelnek, hogy elinduljanak a vacsorához, amikor hirtelen egy váratlan látogató érkezik. Megint. Taugot ez rettenetesen felbőszíti, olyannyira, hogy még az új jövevény szokatlan külseje sem oszlathatná a haragját. Még az a gondolat sem, hogy felnyitja, hogy megnézze, hogyan rakták össze, és mitől lett ilyen érdekes tündér (már ha ez egy tündér). Nem, ő egy nyugodt estére vágyott, amelytől most többszörösen meg lett fosztva, és akkor még ott van Nadae is, aki természetesen azonnal ráfogja a dolgot. Az átkozott...*
- Először látom életemben *mordul fel, miközben botjával erőteljeset koppant a barlang padlóján, hogy mutassa: ő is éppen eléggé dühös a kialakult helyzet miatt.* Intézzem el? Hát legyen. Hallottad, kölyök! *azzal megragadja a tündér karját (már amennyiben sikerül neki) és elkezdi kifelé vonszolni, ám mielőtt kilökni a résen, hogy aztán lehajítsa a fenébe a szirtről egyenesen Zaraun mellé, képtelen megállni a kérdést.*
- Hogy a francba kerültél ide? *préseli ki a fogai között a kérdést, majd igyekszik józannak maradni, és felidézni Nadae szavait: ha állandóan mindenkit ledobálnak a szirtről, előbb-utóbb hegy lesz a hullákból. Nem, ezt ő sem akarhatja, így kénytelen-kelletlen, de rá kell jöjjön, hogy ez a gyerek már sehova nem megy innen. Kaphat némi eleséget, aztán pedig megy a cellába. Másnap majd kiderül, hogy a kámzsással együtt áldozati bárány lesz-e belőle, vagy valamennyi hasznát vehetik.*
- Befelé *mondja végül* Menj a tűzhöz, és egyél egy halat, ha éhes vagy, aztán az éjszakát a cellában töltöd, Aztán majd meglátom *morogja, majd még hozzáteszi* És ha bárki kérdezi, nem engem követve jutottál ide *sziszegi oda* A két suhancot követted, Willt és Rinant, és így találtál erre a helyre, megértetted? *amennyiben a válasz igen, úgy a tündér bebocsájtást nyer a barlang belső részébe. És persze nem volna tanácsos a mai napon Taug idegeivel játszani, mert könnyen pórul járhat bárki, még egy gyerek is. Főleg egy gyerek, őt csak egy ütés eltenni az útból.
Követi Aethét befelé, majd a tűzhöz lépve megjegyzi:*
- Adjatok neki valamit enni. És még inkább nekem, a franc essen beléje, éhen veszem! *azzal ha kézhez kapja az eleséget, akkor figyelme az elhanyagolt maszkos alak felé fog terelődni, mivel láthatóan mindenki elfeledkezett róla, ezért most melléje telepedik le. Természetesen nem puszta önzetlenségből akar társaságot nyújtani neki, pusztán valakinek figyelnie kell rá, nehogy véletlenül elszökjön. Tény, hogy az eső elől menekült be, és ugyanúgy esik az eső, ha nem jobban, viszont lehet megváltozott a gondolkodásmódja, amióta tudja, hogy kik laknak itt. Illetve elvileg, ha hihet Nadaénak, akkor már faggatták eleget, így Taug szívesen folytatná ezt a nemes feladatot is. Amennyiben esetleg az alak merő udvariaskodásból nem merne kérni a kosztból, úgy némi bátorító szóval fog indítani:*
- Ha éhes vagy, egyél *eztán pedig ha az alak valóban némi élelemért megy, akkor meg fogja várni, aztán pedig megjegyzi:*
- Szóval az eső elől kerestél menedéket... Mondj el nekem mindent, amit eddig nekik, lehetőleg röviden, hogy aztán megláthassam, van-e értelme életben hagyni téged *szavaiból talán világosan kivehető, hogy nem tréfál, főleg most nem. Ha az alak belekezd a mesébe, akkor figyelmesen fogja hallgatni, miközben az újabb kérdéseket kiötli magában, és a végén megjegyzi:*
- Ha nem látod akadályát, akkor a mai éjszakát a cellában fogod tölteni kámzsás barátunkkal, és a kislánnyal. Persze ha látod akadályát, akkor is *vonja meg a vállát, elvégre ez csak amolyan tájékoztatás volt. Az okok teljesen egyértelműek, senki nem bízik egy jöttmentben, így sokkal jobb rács mögött tudni az illetőt, legalábbis addig, amíg másnap meggyőződhetnek róla, hogy hasznát vehetik-e, illetve hogy egyáltalán ez az alak szeretne-e közéjük tartozni.*
*Taug is megnyugszik picit, bár a nő idegessége mintha rá is ráragadna egy kicsit. vagy csak izgatott? Izgatott lenne, amiért holnaptól ő vezeti ezt a csürhét? Vagy valóban azért dühös, mert Zaraun baleset áldozata lett, és így nem volt alkalma megölni? Vagy épp azért, amiért valóban feleslegesen tett egy sétát, amivel két napot veszített az életéből? Az az egy biztos, hogy nem túl nyugodt. Lehet, hogy a szer hiánya teszi, de lassan olyan hangulatingadozások áldozatává válik, mint a nőstények ama bizonyos napokon.*
- Még egy éjszaka. Még egy fél nap, és aztán új korszak köszönt be. Nem lesz több ilyen ostoba szétszéledés, nem szórakozunk tovább. Holnap reggeltől a hatalmunk növelése a cél *jegyzi meg újabb vigyor kíséretében* Hatalom a szárazföldön, és a tengeren *szív egyet a pipájából, hogy újabb füstgombóccal örvendeztesse meg Nadaét* Gondolom nem kell hozzátennem, melyik kié lesz *feltételezi, hogy a nő a tenger uralmát máris magára vette, és jól is teszi. Ha másért nem, már csak ezért is vissza kell szerezni a hajót, hiszen Taugnak semmi köze a vizekhez, a tengerekhez, jól fog jönni a szakértelme, csak tudná valahogyan maradásra bírni. Bár ezen még kár aggódnia, a hajó visszaszerzését sikeresen elnapolta azzal, hogy Dynti leküldésének ötletét felvetette. És ki tudja? Talán ha a nő látja, m lehet még a Kárhozottakból Taug irányítása alatt, akkor marad magától is. Legalábbis az elf valami ilyesmiben reménykedik.*
- Ahhoz képest, hogy már többet éltem, mint te valaha is fogsz, meglepően türelmetlen vagyok *nyújtózik egyet* Alig bírom kivárni a holnapot. Na de ki ne lenne izgatott emiatt? Rajtad kívül persze, te most nem feltétlen vágysz ennek a bagázsnak a vezetésére *mekeg, miközben belegondol, hogy Nadae az elmúlt pár napban átélhette azt, amire ő most vágyik, és nagyon nem tetszett neki. Ha most neki kéne a vezérnek lenni, hát... a társaság nagyja késsel a bordái között végezné. Nem, neki most valóban egy kis pihenésre, és csónakozásra lesz szüksége, Taug pedig ezt maradéktalanul meg is fogja adni neki. Semmi nem rosszabb, mintha a két jelenlévő nő közül az egyik még nyűgös is. Pasihiszti... Hát az elfnek nincs szíve megmondani, hogy kettejük közül ki hisztizik most jobban. Akárhogyan is, indokoltnak látja azt a pár nap kényszerpihenőt.*
- Hát, a helyedben nem napközben csinálnám, ez nem egyszerű szer, hanem a szer. Ez még engem is könnyen kiüt, pedig már vagy fél évszázada szívom, nem is olyan ritkásan. De ahogy a hölgy óhajtja *vonja meg a vállát. Láthatóan nem tudja, mire vállalkozik, de most majd megtudja. Nem olyan könnyű a szer hatása alatt eszméletednél maradni, eredetileg nem is ilyen célzattal készült. Taug eredetileg kábító hatású porként alkotta meg, amely gyorsan kiüti azt, aki felszívja, hogy aztán álmában beszélhessen a Szellemmel. Azonban a szervezete hozzászokott már annyira, hogy nem kábul el tőle (legalábbis nem mindig), így jöhetett rá a tudatmódosító hatásra is. Ha a nő is tartósan tervezi használni, akkor majd rájön, mi is ez valójában. majd pedig amikor a nő úgy a lelkére veszi a hajó téma említését, az elf már-már megsajnálja. Aztán végül mégsem.*
- Eszem ágában sem volt, nem úgy kezellek téged, mint aki véglegesen kiesett a szakmából. Mondjuk úgy, hogy egy kisebb szünetet tartasz, kipihened magad. Bár tudom, most koccintanom kéne veled a jövőre, és arra, hogy vissza fogjuk szerezni a hajódat, és mindenkit, aki rajta van, kíméletlenül megölünk, de... nem szokásom *vakarja meg a fejét* Majd ha újra tied a hajó (mert a tied lesz), akkor esetleg koccintunk a jövőre *nem csak erőlteti a magabiztosságot, valóban nincsenek kétségei a hajó visszaszerzését illetően. Az már más kérdés, hogy azért, mert nem is igazán érdekli egyelőre. Egyáltalán nem érdekli a hajó visszafoglalása, és éppen így nem is gondol bele, tehát esetleges problémákat sem fedezhet fel. Mintha csak Artheniort újból ork hordák támadnák meg, akkor is kétségek nélkül mondhatná, hogy úgyis visszaverik őket, mert az sem hatná meg. Az érdektelenség teszi igazán precíz előadássá a színjátékát. Aztán pedig a nemek arányában beálló problémák vitája következik, melyben Nadae új álláspontot ismertet, amivel az előzőt aknázza alá. Nem a hímek fognak amiatt hisztizni, mert ő nem tud válogatni.*
- Eléggé kétségbe lehetnél esve, ha már a kölyökre vállalkoznál *gondol itt Willre* De hidd el, néhány hét múlva már nem leszel ilyen válogatós. Néhány hét vagy néhány üveg ital *vonja meg a vállát* Nem értem mire fel az előítéletek velem kapcsolatban? *felháborodása egyértelműen megjátszott, mivel aligha tud most ezen a komoly sértésen valóban hőzöngeni* Ne ítélkezz, amíg nem próbáltad, neked sosem tanították ezt meg? *jegyzi meg vigyorogva* Ras és Rovéna istenektől eredő párt alkot, annak sem volt túl szép vége, mikor a szer hatása miatt egyszer Rovénára vetemedtem... vagy inkább vetettem magam *erőltet egy fancsali képet, bár ezzel inkább a nevetést leplezi, hiszen utólag átkozottul vicces lehetett a helyzet, sajnos ez a Ras gyerek sosem értette az ilyen tréfát. Majd pedig a barlangász csapathoz is jobb ötlete akad a nőnek, és valóban egyszerűbbé válik a helyzet, ha ő hátra marad.*
- Megkönnyítené a dolgot, ha te itt maradnál, de eddig még fűtött a tettvágy, mi történt? *persze erre nem vár választ, inkább bólint és megjegyzi, valamivel komolyabban* Rendben van, akkor viszem az új fiút, a díszmajmot, meg Dyntit. Ha valóban úgy ért a fegyverforgatáshoz, ahogyan mondod, akkor még jó hasznát vehetjük. Te addig majd idefent szórakoztathatod a kölyköt, lehet addigra a szertartás miatt miatt már olyan elmebeteg lesz belőle, amire vágytál. Ne aggódj, nem fogunk leselkedni *rötyög, de ez már inkább csak olyan kényszeredett vicc, hogy valami érzelmet mutathasson, mert különben még csak elaludna ültében. És éppen csak felkelnek, hogy elinduljanak a vacsorához, amikor hirtelen egy váratlan látogató érkezik. Megint. Taugot ez rettenetesen felbőszíti, olyannyira, hogy még az új jövevény szokatlan külseje sem oszlathatná a haragját. Még az a gondolat sem, hogy felnyitja, hogy megnézze, hogyan rakták össze, és mitől lett ilyen érdekes tündér (már ha ez egy tündér). Nem, ő egy nyugodt estére vágyott, amelytől most többszörösen meg lett fosztva, és akkor még ott van Nadae is, aki természetesen azonnal ráfogja a dolgot. Az átkozott...*
- Először látom életemben *mordul fel, miközben botjával erőteljeset koppant a barlang padlóján, hogy mutassa: ő is éppen eléggé dühös a kialakult helyzet miatt.* Intézzem el? Hát legyen. Hallottad, kölyök! *azzal megragadja a tündér karját (már amennyiben sikerül neki) és elkezdi kifelé vonszolni, ám mielőtt kilökni a résen, hogy aztán lehajítsa a fenébe a szirtről egyenesen Zaraun mellé, képtelen megállni a kérdést.*
- Hogy a francba kerültél ide? *préseli ki a fogai között a kérdést, majd igyekszik józannak maradni, és felidézni Nadae szavait: ha állandóan mindenkit ledobálnak a szirtről, előbb-utóbb hegy lesz a hullákból. Nem, ezt ő sem akarhatja, így kénytelen-kelletlen, de rá kell jöjjön, hogy ez a gyerek már sehova nem megy innen. Kaphat némi eleséget, aztán pedig megy a cellába. Másnap majd kiderül, hogy a kámzsással együtt áldozati bárány lesz-e belőle, vagy valamennyi hasznát vehetik.*
- Befelé *mondja végül* Menj a tűzhöz, és egyél egy halat, ha éhes vagy, aztán az éjszakát a cellában töltöd, Aztán majd meglátom *morogja, majd még hozzáteszi* És ha bárki kérdezi, nem engem követve jutottál ide *sziszegi oda* A két suhancot követted, Willt és Rinant, és így találtál erre a helyre, megértetted? *amennyiben a válasz igen, úgy a tündér bebocsájtást nyer a barlang belső részébe. És persze nem volna tanácsos a mai napon Taug idegeivel játszani, mert könnyen pórul járhat bárki, még egy gyerek is. Főleg egy gyerek, őt csak egy ütés eltenni az útból.
Követi Aethét befelé, majd a tűzhöz lépve megjegyzi:*
- Adjatok neki valamit enni. És még inkább nekem, a franc essen beléje, éhen veszem! *azzal ha kézhez kapja az eleséget, akkor figyelme az elhanyagolt maszkos alak felé fog terelődni, mivel láthatóan mindenki elfeledkezett róla, ezért most melléje telepedik le. Természetesen nem puszta önzetlenségből akar társaságot nyújtani neki, pusztán valakinek figyelnie kell rá, nehogy véletlenül elszökjön. Tény, hogy az eső elől menekült be, és ugyanúgy esik az eső, ha nem jobban, viszont lehet megváltozott a gondolkodásmódja, amióta tudja, hogy kik laknak itt. Illetve elvileg, ha hihet Nadaénak, akkor már faggatták eleget, így Taug szívesen folytatná ezt a nemes feladatot is. Amennyiben esetleg az alak merő udvariaskodásból nem merne kérni a kosztból, úgy némi bátorító szóval fog indítani:*
- Ha éhes vagy, egyél *eztán pedig ha az alak valóban némi élelemért megy, akkor meg fogja várni, aztán pedig megjegyzi:*
- Szóval az eső elől kerestél menedéket... Mondj el nekem mindent, amit eddig nekik, lehetőleg röviden, hogy aztán megláthassam, van-e értelme életben hagyni téged *szavaiból talán világosan kivehető, hogy nem tréfál, főleg most nem. Ha az alak belekezd a mesébe, akkor figyelmesen fogja hallgatni, miközben az újabb kérdéseket kiötli magában, és a végén megjegyzi:*
- Ha nem látod akadályát, akkor a mai éjszakát a cellában fogod tölteni kámzsás barátunkkal, és a kislánnyal. Persze ha látod akadályát, akkor is *vonja meg a vállát, elvégre ez csak amolyan tájékoztatás volt. Az okok teljesen egyértelműek, senki nem bízik egy jöttmentben, így sokkal jobb rács mögött tudni az illetőt, legalábbis addig, amíg másnap meggyőződhetnek róla, hogy hasznát vehetik-e, illetve hogy egyáltalán ez az alak szeretne-e közéjük tartozni.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 15:45:43
Üzenet elküldve: 2014-10-24 15:45:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak//
*Ahogy a lány odalép hozzá és közelről vizsgálni kezdi a sebhelyeket az arcán Varonar, csak felé fordítja az arcát és figyeli ahogy a sérüléseket vizsgálja.*
-Nem véletlenül vannak, vagyis voltak nálam a fegyverek. Eddig általában sikerült vele megölnöm akit meg kellett.
*Válaszol Varonar. Kissé meztelenül érzi magát azok nélkül, hisz normális esetben mindig rajta van az öve amin a fegyverek lógnak, így mindig kéznél vannak. Persze ez más szituáció, most jobb ha úgy cselekszik ahogy neki azt mondják, mert így talán nem zárják be a másik maszkos mellé vagy ölik meg és vetik le a tengerbe.*
-A megbízást, valami gazdag pasas adta. Köpcös, bajszos, és pénzes. Már nem emlékszem a nevére, de elvileg a papíron rajta van.
*Lassan de biztosan halad a férfi kihallgatása, már talán kezdi unni is egy kicsit, amikor kicsit felpörögnek az események. Hirtelen nagy kiabálás és rémült szaladgálás és furcsa színjáték veszi kezdetét. Varonar nem érti az egészet, olyan hirtelen történt minden, hogy beletelik egy kis idő, hogy fel fogja mire is ez a nagy hacacáré. Végig követi szemével ahogy az elf odalépdel a rettegő fiúhoz, és beleélve magát, a vámpír szerepét olyan jól eljátssza, hogy Will halálra rémülve kirohan a zuhogó esőbe a nedves és csúszós sziklákhoz. Ez a helyzet senkinek sem tetszik, így utána is erednek. Mindannyian, kivéve Varonar. Őt otthagyják egyedül, ami talán annak is a jele, hogy már valamennyire megbízható. A kalóz kijelentésére csak némán bólint egyet, majd mikor kiviharzott a barlangból, hátradől kezével a sziklapadlón támaszkodva és lábait kissé közelebb tolja a tűz melegéhez. Eltöpreng rajta, hogy ez lenne a legjobb alakalom arra, hogy megszökjön ebből a barlangból, de úgy dönt, hogy inkább marad. Amúgy is csak az esőbe tudna vissza kimenni és még meg se száradt. Ha eddig nem ölték meg itt, talán már nem is fogják. Bár semmi sem biztos. Viszonylag hamar visszatérnek a barlangba, immáron a fiúval. Varonar ugyan abban a pozícióban ül és szárítja magát és ruháit a tűz mellett. Ezek után újabb alak érkezik a barlangba bottal kísérve lépteit. A férfi csak fejével követi, de gyorsan rájön, hogy Ő is helybéli, mert úgy közlekedik a barlangon belül, mint aki egész életében itt lakott. Kérdésére nem válaszol, azt ráhagyja a többiekre, hisz nem Őt kérdezték, így nem is járatja a száját. Fél füllel hallgatja, ahogy az újonnan érkezett és a kalóz szót váltanak, egy-egy szót el is kap, de végül inkább nem is próbálkozik azzal, hogy rájuk figyeljen. Ha róla beszélnek, úgy is kiderül később, hogy mit akarnak vele csinálni, a legrosszabb eset, hogy meghal. Ezzel a gondolattal újra kezébe kapja butykosát és újabb kortyot gurít le a torkán a vörös nedűből. Ekkor érkezik még egy lény, aki könnyedén köszön be közéjük. Varonar csak a szemét fordítja arra az irányba. Amint végzett az ivással a fejét is odafordítja.*
~Ő is közéjük tartozna?~
*Kérdi magát, hisz olyan könnyed hellóval köszönt be, hogy az ember azt hihetné, hogy idevalósi, de hamar választ kap a kérdésére, hisz meghallja Nadae morgolódását. Úgy tűnik ez az új jövevények napja.*
*Ahogy a lány odalép hozzá és közelről vizsgálni kezdi a sebhelyeket az arcán Varonar, csak felé fordítja az arcát és figyeli ahogy a sérüléseket vizsgálja.*
-Nem véletlenül vannak, vagyis voltak nálam a fegyverek. Eddig általában sikerült vele megölnöm akit meg kellett.
*Válaszol Varonar. Kissé meztelenül érzi magát azok nélkül, hisz normális esetben mindig rajta van az öve amin a fegyverek lógnak, így mindig kéznél vannak. Persze ez más szituáció, most jobb ha úgy cselekszik ahogy neki azt mondják, mert így talán nem zárják be a másik maszkos mellé vagy ölik meg és vetik le a tengerbe.*
-A megbízást, valami gazdag pasas adta. Köpcös, bajszos, és pénzes. Már nem emlékszem a nevére, de elvileg a papíron rajta van.
*Lassan de biztosan halad a férfi kihallgatása, már talán kezdi unni is egy kicsit, amikor kicsit felpörögnek az események. Hirtelen nagy kiabálás és rémült szaladgálás és furcsa színjáték veszi kezdetét. Varonar nem érti az egészet, olyan hirtelen történt minden, hogy beletelik egy kis idő, hogy fel fogja mire is ez a nagy hacacáré. Végig követi szemével ahogy az elf odalépdel a rettegő fiúhoz, és beleélve magát, a vámpír szerepét olyan jól eljátssza, hogy Will halálra rémülve kirohan a zuhogó esőbe a nedves és csúszós sziklákhoz. Ez a helyzet senkinek sem tetszik, így utána is erednek. Mindannyian, kivéve Varonar. Őt otthagyják egyedül, ami talán annak is a jele, hogy már valamennyire megbízható. A kalóz kijelentésére csak némán bólint egyet, majd mikor kiviharzott a barlangból, hátradől kezével a sziklapadlón támaszkodva és lábait kissé közelebb tolja a tűz melegéhez. Eltöpreng rajta, hogy ez lenne a legjobb alakalom arra, hogy megszökjön ebből a barlangból, de úgy dönt, hogy inkább marad. Amúgy is csak az esőbe tudna vissza kimenni és még meg se száradt. Ha eddig nem ölték meg itt, talán már nem is fogják. Bár semmi sem biztos. Viszonylag hamar visszatérnek a barlangba, immáron a fiúval. Varonar ugyan abban a pozícióban ül és szárítja magát és ruháit a tűz mellett. Ezek után újabb alak érkezik a barlangba bottal kísérve lépteit. A férfi csak fejével követi, de gyorsan rájön, hogy Ő is helybéli, mert úgy közlekedik a barlangon belül, mint aki egész életében itt lakott. Kérdésére nem válaszol, azt ráhagyja a többiekre, hisz nem Őt kérdezték, így nem is járatja a száját. Fél füllel hallgatja, ahogy az újonnan érkezett és a kalóz szót váltanak, egy-egy szót el is kap, de végül inkább nem is próbálkozik azzal, hogy rájuk figyeljen. Ha róla beszélnek, úgy is kiderül később, hogy mit akarnak vele csinálni, a legrosszabb eset, hogy meghal. Ezzel a gondolattal újra kezébe kapja butykosát és újabb kortyot gurít le a torkán a vörös nedűből. Ekkor érkezik még egy lény, aki könnyedén köszön be közéjük. Varonar csak a szemét fordítja arra az irányba. Amint végzett az ivással a fejét is odafordítja.*
~Ő is közéjük tartozna?~
*Kérdi magát, hisz olyan könnyed hellóval köszönt be, hogy az ember azt hihetné, hogy idevalósi, de hamar választ kap a kérdésére, hisz meghallja Nadae morgolódását. Úgy tűnik ez az új jövevények napja.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-24 12:58:07
Üzenet elküldve: 2014-10-24 12:58:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak – Taug//
*A férfi további magyarázkodására csak lazán legyint. Nem a kifogások érdeklik, hanem a tény, hogy nem volt itt. Senki, akinek ezt a bagázst össze kéne fognia. Valójában nem is érti, hogy miért is foglalkozik ezzel.*
- Jó, jó. Felőlem aztán mehetnének szanaszéjjel, hogy aztán újra összetereljétek őket. Meg is ölhetnék egymást, ahogy karban tartjátok őket. Nem az én felelősségem lesz ha elfajzanak még jobban, és egy szép éjszakán álmotok közben orvul megölnek titeket.
*Vonja meg a vállát, ejtve a témát, hiszen már kivesézték, s mint oly sok mindenben, ebben sem fognak egyet érteni. Az elf kijelentésére, csak helyeslően bólint.*
- Vedd is. Aztán intézd őket, ahogy akarod. Egy-két napig hagyjál békén a foglalkozásukkal. Az idegeim a végüket járják. A gyogyón fogok kikötni miattuk. No meg miattad is.
*Panaszkodik még egy utolsót a druidának, de ezzel be is fejezte, s ezt egy egyszerű kézmozdulattal is jelzi. Ami persze arra is irányul, hogy a folyamatos füstölést szeme elől elhessegesse.*
- Holnap adhatsz a szeredből. Legalább megtudom, hogy mire is voltak jók azok, amiket itten szállítottam neked. Nem árt, ha egy kicsit kikapcsolódik az ember.
*Neveti el magát. A másik talán úgy gondolja, hogy még soha nem próbált ki hasonló szereket, ám ebben nagyot téved. Bandájuk számtalan tagja élt hasonló dolgokkal, hasonló függőséget okozva, mint neki a rum. Egyszer-kétszer ő is el-elszívott azon dohányokkal összekevert valamikkel teli pipát, így nem ismeretlen ez a számára. De nem köti a másik orrára, hogy tudja miről is van szó itt valójában. Hadd higgye csak, hogy egy ártatlan, ebben a témában szűz emberről van szó. Mindenesetre ő maga, majd jól fog szórakozni.*
- Inkább örülj neki, hogy sokszor a vésztől mentettem meg azon bogyókat, amik összepréselődtek. Nem könnyű egyrészt a legnagyobb viharokban vigyázni rájuk, másrészt felcipelni nektek ide. *Ingatja meg fejét. Az, hogy múlt időben beszél tevékenységükről, valamiféleképpen rosszul esik neki. Arca elkomorul, egy pillanatra is. Nem csak múlt időben, de a jövőben is hasonló minőségben fog szállítani árut. Nem rajta múlik, hogy most sem hozza neki a kedvelt zöldségeit.* - Ne beszélj ennyire múltbélien erről a dologról.
*Hangja fagyossá vált. A férfi beletrafált a leggyengébb pontjába, de nem is tudhatja, hogy mi jár a nyurga alak fejében vele kapcsolatban. Ettől függetlenül nem adja fel, hogy hajóját visszaszerezze. Ha vissza is fogja szerezni, lehorgonyoz itt a szirtek alatt, ott biztonságban lesz, amíg rájön, hogy mivel is akar innentől fogva kezdeni magával. Mit is akar, s hogy hol.*
- Megszerzem őket. Eddig is megszereztem, még ha olykor a halál torkából kellett visszajönni miattad, de megszereztem. Ezután is megtudom, nem nagy dolog.
*Vonja meg vállait, miközben kezeit újra mellkasán keresztbe fonja.
Miután fejét visszafordítja a bagázs felől, szemöldökét felvonva néz a fiúra. A következő mondatok hallatán csak még magasabbra vonja a bal szemöldökét. Az egyik kezét maga mellé emeli, s mutató ujját mutatva, egy könnyed csuklómozdulattal körbeforgatja.*
- Válogatni? Ezek közül? *Hangja hitetlenkedő és némiképp lekezelő.* - No, hát akkor vessük is sorba. Vagy te…*Itt tart némi hatásszünetet, majd elneveti magát, több hozzáfűzni valója nincs is hozzá.* - Akkor van Bájgúnár, inkább előbb vágom fel ereimet, minthogy megengedjem neki, hogy hozzám érjen, akkor ott van Bongyori, vele még gond sem lenne, de amilyen naiv és tudatlan. Tudatlanságával még nincs is gond, a naivság a lényeg. Nem vagyok én már fiatal, dehogy van kedvem, hogy ezeket újra és újra betanítsam, átéljem. Ha még egy elfajztott lény lenne, még benne is lennék. No ott van még Ras, de őt ejthetjük is Rovéna miatt, akkor ez az új maszkos alak, hát, túl lelkiismeretes. Az egyetlen, aki megfelelő lehetett volna testem szentélyébe való belépésére, az az idióta, aki szerelmem viszonzatlansága miatt vetette le magát a mélybe…
*Ezzel összegezte is a véleményét az itteni férfiakról. Így logikusan következik,hogy nem maradt más a számára, mint vagy Vörike, vagy alkalmi afférok a Kikötőben, mint minden egyéb más alkalmakkor. Vagy megkeresi a régi társát, akivel olyan jól összemelegedtek annak idején.
Egy ismételt fejbólintással adja tudtára a másiknak, hogy beleegyezik, hogy eltávolítja a holttesteket, de szóbeli hozzáfűzni valója nem akad a témában. Úgy, ahogy a feladatok kiosztásában sem. Neki aztán mindegy, hogy ki mikor mit csinál, ő majd ellesz magával, no és Szukafattya testével, amíg egy biztonságos környékre kievez majd.
Nem tudja megállni, hogy ne röhögje el magát, ahogy a barlangász csapat tagjait próbálja összeválogatni.*
- Valóban össze vannak nőve. Gyanús nekem, ez a sülve-főve együtt lét. Lehet nem ártana másokkal is összeboronálni Bongyorit. De ha mindenki épp máshol lesz, akkor vigyázok a barlangra. Vidd a maszkost, az elfet, meg Vörikét barlangászni. Addig beavatom a faggatás rejtelmeibe Bongyorkát, már ha érdekelni fogják. S ha épp ide tévedne valaki, akkor meg is mutathatja, hogy mit is tanult.
*Arcán ördögi vigyor fut végig, s ezzel le is zárja a beszélgetést. Már fordul is meg, s indul a tűzrakás helyére. Ám még félúton sem jár, mikor a bejárathoz vezető folyosón egy újabb ismeretlen alak jelenik meg, s odaköszön nekik. Mintha kötélen rántanák vissza olyan sebességgel áll meg hirtelen. Mozdulatlanul szemléli az idegen női lényt. Majd kiegyenesedve megfordul és a nyurga elfre néz.*
- Ez a te hibád… *Sziszegi, hiszen máshogy nem kerülhetett ide a lány, minthogy követte a férfit. Noha érdekes, hogy a viharos időjárásban nem halt meg, pedig nem egy könnyű terep, de most ami még jobban érdekli, hogy ki ő, mi ő, és miért van itt. S miért most? Vagyis…Dehogy érdekli.* - Intézd el te…
*S ezzel a mondattal indul tovább a tűz felé, majd mikor elhalad a lány mellett, csak egyszerűen szól hozzá.*
- Helló.
*A tűzhöz érve türelmetlenül várja, napi adagjának jussát. Leülve az egyetlen épkézláb ember mellé, továbbra is sziszegve beszél Vörikéhez.*
- Esküszöm ez egy átjáró ház. Elmegy egy ember, s legalább még eggyel tér vissza.
*A férfi további magyarázkodására csak lazán legyint. Nem a kifogások érdeklik, hanem a tény, hogy nem volt itt. Senki, akinek ezt a bagázst össze kéne fognia. Valójában nem is érti, hogy miért is foglalkozik ezzel.*
- Jó, jó. Felőlem aztán mehetnének szanaszéjjel, hogy aztán újra összetereljétek őket. Meg is ölhetnék egymást, ahogy karban tartjátok őket. Nem az én felelősségem lesz ha elfajzanak még jobban, és egy szép éjszakán álmotok közben orvul megölnek titeket.
*Vonja meg a vállát, ejtve a témát, hiszen már kivesézték, s mint oly sok mindenben, ebben sem fognak egyet érteni. Az elf kijelentésére, csak helyeslően bólint.*
- Vedd is. Aztán intézd őket, ahogy akarod. Egy-két napig hagyjál békén a foglalkozásukkal. Az idegeim a végüket járják. A gyogyón fogok kikötni miattuk. No meg miattad is.
*Panaszkodik még egy utolsót a druidának, de ezzel be is fejezte, s ezt egy egyszerű kézmozdulattal is jelzi. Ami persze arra is irányul, hogy a folyamatos füstölést szeme elől elhessegesse.*
- Holnap adhatsz a szeredből. Legalább megtudom, hogy mire is voltak jók azok, amiket itten szállítottam neked. Nem árt, ha egy kicsit kikapcsolódik az ember.
*Neveti el magát. A másik talán úgy gondolja, hogy még soha nem próbált ki hasonló szereket, ám ebben nagyot téved. Bandájuk számtalan tagja élt hasonló dolgokkal, hasonló függőséget okozva, mint neki a rum. Egyszer-kétszer ő is el-elszívott azon dohányokkal összekevert valamikkel teli pipát, így nem ismeretlen ez a számára. De nem köti a másik orrára, hogy tudja miről is van szó itt valójában. Hadd higgye csak, hogy egy ártatlan, ebben a témában szűz emberről van szó. Mindenesetre ő maga, majd jól fog szórakozni.*
- Inkább örülj neki, hogy sokszor a vésztől mentettem meg azon bogyókat, amik összepréselődtek. Nem könnyű egyrészt a legnagyobb viharokban vigyázni rájuk, másrészt felcipelni nektek ide. *Ingatja meg fejét. Az, hogy múlt időben beszél tevékenységükről, valamiféleképpen rosszul esik neki. Arca elkomorul, egy pillanatra is. Nem csak múlt időben, de a jövőben is hasonló minőségben fog szállítani árut. Nem rajta múlik, hogy most sem hozza neki a kedvelt zöldségeit.* - Ne beszélj ennyire múltbélien erről a dologról.
*Hangja fagyossá vált. A férfi beletrafált a leggyengébb pontjába, de nem is tudhatja, hogy mi jár a nyurga alak fejében vele kapcsolatban. Ettől függetlenül nem adja fel, hogy hajóját visszaszerezze. Ha vissza is fogja szerezni, lehorgonyoz itt a szirtek alatt, ott biztonságban lesz, amíg rájön, hogy mivel is akar innentől fogva kezdeni magával. Mit is akar, s hogy hol.*
- Megszerzem őket. Eddig is megszereztem, még ha olykor a halál torkából kellett visszajönni miattad, de megszereztem. Ezután is megtudom, nem nagy dolog.
*Vonja meg vállait, miközben kezeit újra mellkasán keresztbe fonja.
Miután fejét visszafordítja a bagázs felől, szemöldökét felvonva néz a fiúra. A következő mondatok hallatán csak még magasabbra vonja a bal szemöldökét. Az egyik kezét maga mellé emeli, s mutató ujját mutatva, egy könnyed csuklómozdulattal körbeforgatja.*
- Válogatni? Ezek közül? *Hangja hitetlenkedő és némiképp lekezelő.* - No, hát akkor vessük is sorba. Vagy te…*Itt tart némi hatásszünetet, majd elneveti magát, több hozzáfűzni valója nincs is hozzá.* - Akkor van Bájgúnár, inkább előbb vágom fel ereimet, minthogy megengedjem neki, hogy hozzám érjen, akkor ott van Bongyori, vele még gond sem lenne, de amilyen naiv és tudatlan. Tudatlanságával még nincs is gond, a naivság a lényeg. Nem vagyok én már fiatal, dehogy van kedvem, hogy ezeket újra és újra betanítsam, átéljem. Ha még egy elfajztott lény lenne, még benne is lennék. No ott van még Ras, de őt ejthetjük is Rovéna miatt, akkor ez az új maszkos alak, hát, túl lelkiismeretes. Az egyetlen, aki megfelelő lehetett volna testem szentélyébe való belépésére, az az idióta, aki szerelmem viszonzatlansága miatt vetette le magát a mélybe…
*Ezzel összegezte is a véleményét az itteni férfiakról. Így logikusan következik,hogy nem maradt más a számára, mint vagy Vörike, vagy alkalmi afférok a Kikötőben, mint minden egyéb más alkalmakkor. Vagy megkeresi a régi társát, akivel olyan jól összemelegedtek annak idején.
Egy ismételt fejbólintással adja tudtára a másiknak, hogy beleegyezik, hogy eltávolítja a holttesteket, de szóbeli hozzáfűzni valója nem akad a témában. Úgy, ahogy a feladatok kiosztásában sem. Neki aztán mindegy, hogy ki mikor mit csinál, ő majd ellesz magával, no és Szukafattya testével, amíg egy biztonságos környékre kievez majd.
Nem tudja megállni, hogy ne röhögje el magát, ahogy a barlangász csapat tagjait próbálja összeválogatni.*
- Valóban össze vannak nőve. Gyanús nekem, ez a sülve-főve együtt lét. Lehet nem ártana másokkal is összeboronálni Bongyorit. De ha mindenki épp máshol lesz, akkor vigyázok a barlangra. Vidd a maszkost, az elfet, meg Vörikét barlangászni. Addig beavatom a faggatás rejtelmeibe Bongyorkát, már ha érdekelni fogják. S ha épp ide tévedne valaki, akkor meg is mutathatja, hogy mit is tanult.
*Arcán ördögi vigyor fut végig, s ezzel le is zárja a beszélgetést. Már fordul is meg, s indul a tűzrakás helyére. Ám még félúton sem jár, mikor a bejárathoz vezető folyosón egy újabb ismeretlen alak jelenik meg, s odaköszön nekik. Mintha kötélen rántanák vissza olyan sebességgel áll meg hirtelen. Mozdulatlanul szemléli az idegen női lényt. Majd kiegyenesedve megfordul és a nyurga elfre néz.*
- Ez a te hibád… *Sziszegi, hiszen máshogy nem kerülhetett ide a lány, minthogy követte a férfit. Noha érdekes, hogy a viharos időjárásban nem halt meg, pedig nem egy könnyű terep, de most ami még jobban érdekli, hogy ki ő, mi ő, és miért van itt. S miért most? Vagyis…Dehogy érdekli.* - Intézd el te…
*S ezzel a mondattal indul tovább a tűz felé, majd mikor elhalad a lány mellett, csak egyszerűen szól hozzá.*
- Helló.
*A tűzhöz érve türelmetlenül várja, napi adagjának jussát. Leülve az egyetlen épkézláb ember mellé, továbbra is sziszegve beszél Vörikéhez.*
- Esküszöm ez egy átjáró ház. Elmegy egy ember, s legalább még eggyel tér vissza.
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 23:09:16
Üzenet elküldve: 2014-10-23 23:09:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Aethe az elf mögött valamicskével lemaradva halad, mindig azon igyekezve, hogy valami eltakarja. Ha lenne egy kis esze, nem vállalná ezt a hegymászást, csak azért, hogy borsot törhessen valaki orra alá, de nincs jobb dolga, hát nem adja fel, megy tovább kitartóan.
A barlanghoz érve megvárja, míg célpontja bemegy, csak akkor lopakodik a bejárat közelébe. A sziklához lapulva hallgatózik egy ideig, és mint kiderül, óvatossága nem hiábavaló, odabenn többen is vannak. Márpedig ilyen helyeken csak kétféle lény él: a szentéletű remeték, meg olyan lókötők, mint Aethe. Hallgatja a benti társalgást, és bár az eső hangjától nem mindent hall, olyan kulcsszavak ütik meg a fülét, amik erősen az utóbbira utalnak. Időnként meg kell erőltetnie magát, hogy ne kezdjen el kuncogni, a bentiek beteges, morbid humora ugyanis nagyon hasonlít a sajátjához. Ráadásul azok ott benn épp evéshez készülnek, ő pedig reggel óta egy falatot sem evett.
Eltöpreng, hogyan tovább, majd úgy dönt, kockáztat. Felölti legjellemzőbb kislányos-mégis-elképesztően-vásott vigyorát, és belép a barlangba, pontosabban megáll a bejáratnál, hogy ha menekülnie kell, ne legyen túl nagy bajban.*
Üdv *int a bent lévőknek.*
*Aethe az elf mögött valamicskével lemaradva halad, mindig azon igyekezve, hogy valami eltakarja. Ha lenne egy kis esze, nem vállalná ezt a hegymászást, csak azért, hogy borsot törhessen valaki orra alá, de nincs jobb dolga, hát nem adja fel, megy tovább kitartóan.
A barlanghoz érve megvárja, míg célpontja bemegy, csak akkor lopakodik a bejárat közelébe. A sziklához lapulva hallgatózik egy ideig, és mint kiderül, óvatossága nem hiábavaló, odabenn többen is vannak. Márpedig ilyen helyeken csak kétféle lény él: a szentéletű remeték, meg olyan lókötők, mint Aethe. Hallgatja a benti társalgást, és bár az eső hangjától nem mindent hall, olyan kulcsszavak ütik meg a fülét, amik erősen az utóbbira utalnak. Időnként meg kell erőltetnie magát, hogy ne kezdjen el kuncogni, a bentiek beteges, morbid humora ugyanis nagyon hasonlít a sajátjához. Ráadásul azok ott benn épp evéshez készülnek, ő pedig reggel óta egy falatot sem evett.
Eltöpreng, hogyan tovább, majd úgy dönt, kockáztat. Felölti legjellemzőbb kislányos-mégis-elképesztően-vásott vigyorát, és belép a barlangba, pontosabban megáll a bejáratnál, hogy ha menekülnie kell, ne legyen túl nagy bajban.*
Üdv *int a bent lévőknek.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 20:29:21
Üzenet elküldve: 2014-10-23 20:29:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
*Számára a romantikus jelző emígy, amúgy sem mesélne sokat a helyzet mikéntjéről, azonban ahogy Rinant, úgy őt sem kimondottan zavarja az égi áldás, nem ám, mint a Vöröskét és Gombolyagot, aki máskülönben roppantul hálás, hogy valakinek a karjaiban vészelheti át az ítéletidőt. Dyntina arca most már nem csak az esőtől, de a kutya nyálától is nedvessé válik, amint a rózsaszín nyelv nem egyszer végigsikamlik a hamvas bőrön, szerencsére azonban hamar talál magának más elfoglaltságot a blöki, s ezúttal a lány szavait pecsételi meg egy-egy vakkantással.
Erre már Williän is elemeli az arcát a csurom vizes felső óvó takarásából, bár megeshet, hogy csak az elf nyugtató szavai késztették az előbújásra. Mindenesetre bólint egy aprót, persze a lelke legmélyén még mindig ott lappang a bizonytalanság, és mintha az idegen, Nadaéhoz hasonlatosan alkoholista hölgyemény ezt megneszelné, közelebb lépve hozzájuk a csuklóját ajánlja a bájgúnár vérszívónak a kétségek eloszlatására. Will türkiz lélektükreiben aggodalom csillan, főként, amint a vékony kacsó egyre közelebb kerül Rinan veszedelmes ajkaihoz, ám a várt vérfürdő helyett pusztán egy apró, intim csóknak lehet a szemtanúja. És akármilyen nevetséges is legyen, a sihedert leginkább ez a momentum nyugtatja meg, így szerencsére nem kap szívrohamot akkor sem, amikor hirtelen szokatlan magasságba kerül. Leginkább csak megilletődik, és amennyire az esőtől ellát, végigpásztázza tekintetével a borús fellegekkel övezett tájat.
Mivel a szirtek is a tengerszint fölött helyezkednek, úgy nem kéne ismeretlennek lennie a látványnak, s igazán nem is ez az újdonság, hanem a különleges érzet, mintha ő maga nőtt volna hirtelen óriássá. Láthatóan élvezi a helyzetet, nem is igazán szólal meg, ameddig be nem érnek a barlangba, és az elf sebessége is csak ekkor tűnik fel neki, amikor a kinti homálynál is sötétebb öleli körbe őket a szűk rés elértével. Onnét pedig már csak másodpercek kérdése, hogy a tűz mellett megállapodjanak, a bongyor fürtökkel megáldott kölyök meg nem tudja hirtelen, merre kapja a fejét.
Végül Rinanon állapodnak meg a megilletődött, zöldeskék lélektükrök, melyekbe hamar melegség költözik, révén, hogy már nem érzi magát veszélyben, és a befelé utat is rendkívül élvezte.*
- Én is ilyen gyors akarok lenni! *A vékony ajkakra boldog mosoly kucorodik, amint néhány bájos momentum erejéig még a hosszú életűt mustrálja, utána viszont összeszorítja a szemeit, és megrázza magát, hogy annál kevesebb nedvesség gyötörje a testét. Az apró vízcseppek narancsos árnyalattal koppannak a barlang rideg kőlapjain, s ha nincs szerencséje a Maszkosnak, no meg az elfnek, akkor ők is kapnak egy kis ízelítőt a kinti ítéletidő hűvös emlékéből. Persze ezzel sem ér el sokat, szóval ameddig a sebhelyes arcú a vacsorával ügyködik, addig ő elkezdi kifacsarni a vizet szakadt, vékonyka ruháiból, melyeket talán egy artheniori szegény gyermek is száját húzva dobna a tűzre. A hidegtől nem véd, koszos, rojtos, ráadásul most még csurom vizes is, de valahogy Will ki van békülve vele.
Éppúgy a lábán éktelenkedő sérüléssel is, ami még vérezget, ám hála Dyntina rumos kísérletének már sokkalta visszafogottabban teszi, révén, hogy kellően sikerült összehúzódnia a sebszéleknek. Nem is nagyon piszkálja, helyette inkább körbenéz a barlangban, ahol olybá tűnik, újabb lélekkel bővült a vacsoratársaság nem épp szívélyes köre. Taugot már ismeri, ha más nem látásból, elvégre két napja hagyta el a barlangot Zaraun utasítására, azonban sok mindent nem tudott még meg az elfről. Ám, ahogy a többieket, úgy őt sem tartja halálos fenyegetésnek, és groteszk viccelődésein jó szájízzel szokott kuncogni, még ha nem is igazán érti a valós jelentéstartalmat.*
*Számára a romantikus jelző emígy, amúgy sem mesélne sokat a helyzet mikéntjéről, azonban ahogy Rinant, úgy őt sem kimondottan zavarja az égi áldás, nem ám, mint a Vöröskét és Gombolyagot, aki máskülönben roppantul hálás, hogy valakinek a karjaiban vészelheti át az ítéletidőt. Dyntina arca most már nem csak az esőtől, de a kutya nyálától is nedvessé válik, amint a rózsaszín nyelv nem egyszer végigsikamlik a hamvas bőrön, szerencsére azonban hamar talál magának más elfoglaltságot a blöki, s ezúttal a lány szavait pecsételi meg egy-egy vakkantással.
Erre már Williän is elemeli az arcát a csurom vizes felső óvó takarásából, bár megeshet, hogy csak az elf nyugtató szavai késztették az előbújásra. Mindenesetre bólint egy aprót, persze a lelke legmélyén még mindig ott lappang a bizonytalanság, és mintha az idegen, Nadaéhoz hasonlatosan alkoholista hölgyemény ezt megneszelné, közelebb lépve hozzájuk a csuklóját ajánlja a bájgúnár vérszívónak a kétségek eloszlatására. Will türkiz lélektükreiben aggodalom csillan, főként, amint a vékony kacsó egyre közelebb kerül Rinan veszedelmes ajkaihoz, ám a várt vérfürdő helyett pusztán egy apró, intim csóknak lehet a szemtanúja. És akármilyen nevetséges is legyen, a sihedert leginkább ez a momentum nyugtatja meg, így szerencsére nem kap szívrohamot akkor sem, amikor hirtelen szokatlan magasságba kerül. Leginkább csak megilletődik, és amennyire az esőtől ellát, végigpásztázza tekintetével a borús fellegekkel övezett tájat.
Mivel a szirtek is a tengerszint fölött helyezkednek, úgy nem kéne ismeretlennek lennie a látványnak, s igazán nem is ez az újdonság, hanem a különleges érzet, mintha ő maga nőtt volna hirtelen óriássá. Láthatóan élvezi a helyzetet, nem is igazán szólal meg, ameddig be nem érnek a barlangba, és az elf sebessége is csak ekkor tűnik fel neki, amikor a kinti homálynál is sötétebb öleli körbe őket a szűk rés elértével. Onnét pedig már csak másodpercek kérdése, hogy a tűz mellett megállapodjanak, a bongyor fürtökkel megáldott kölyök meg nem tudja hirtelen, merre kapja a fejét.
Végül Rinanon állapodnak meg a megilletődött, zöldeskék lélektükrök, melyekbe hamar melegség költözik, révén, hogy már nem érzi magát veszélyben, és a befelé utat is rendkívül élvezte.*
- Én is ilyen gyors akarok lenni! *A vékony ajkakra boldog mosoly kucorodik, amint néhány bájos momentum erejéig még a hosszú életűt mustrálja, utána viszont összeszorítja a szemeit, és megrázza magát, hogy annál kevesebb nedvesség gyötörje a testét. Az apró vízcseppek narancsos árnyalattal koppannak a barlang rideg kőlapjain, s ha nincs szerencséje a Maszkosnak, no meg az elfnek, akkor ők is kapnak egy kis ízelítőt a kinti ítéletidő hűvös emlékéből. Persze ezzel sem ér el sokat, szóval ameddig a sebhelyes arcú a vacsorával ügyködik, addig ő elkezdi kifacsarni a vizet szakadt, vékonyka ruháiból, melyeket talán egy artheniori szegény gyermek is száját húzva dobna a tűzre. A hidegtől nem véd, koszos, rojtos, ráadásul most még csurom vizes is, de valahogy Will ki van békülve vele.
Éppúgy a lábán éktelenkedő sérüléssel is, ami még vérezget, ám hála Dyntina rumos kísérletének már sokkalta visszafogottabban teszi, révén, hogy kellően sikerült összehúzódnia a sebszéleknek. Nem is nagyon piszkálja, helyette inkább körbenéz a barlangban, ahol olybá tűnik, újabb lélekkel bővült a vacsoratársaság nem épp szívélyes köre. Taugot már ismeri, ha más nem látásból, elvégre két napja hagyta el a barlangot Zaraun utasítására, azonban sok mindent nem tudott még meg az elfről. Ám, ahogy a többieket, úgy őt sem tartja halálos fenyegetésnek, és groteszk viccelődésein jó szájízzel szokott kuncogni, még ha nem is igazán érti a valós jelentéstartalmat.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 19:11:08
Üzenet elküldve: 2014-10-23 19:11:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Nadae//
*Láthatóan a nő nem érti, miért kellett Taugnak a városba mennie, és nagyon jól teszi. Az elf sem túlzottan értette, na de ugyanakkor meg a francnak sem volt kedve vitatkozni. Mindig jól jön a szabad levegő, az erdő, és ilyenek, de azért ez a séta mégiscsak túlzás volt. Sebaj, ha ez kellett ahhoz, hogy a Szellem úgy ítélje meg, Zaraunnak leáldozott a napja, hát legyen!*
- Nem, azok egyértelműen nem voltak itt megtalálhatóak, bár a dokkoknál is vehet az ember bájitalt, a Rumos rókában meg sokkal rosszabb alakokat találsz, mint a városban, de az az idióta a városba küldött, én balga meg belementem, és nem lesz jobb érzés attól, mert te elmondod nekem azt, mit már tudok! És hidd el, szívesebben lettem volna itt, és irányítottam volna össze-vissza ezt a rohadt csürhét, mint hogy teljesen ismeretlen vidékeken kóboroljak! De tudod mi van... nem rád vagyok dühös, hanem arra az ostoba Zaraunra, elvégre az ő ötlete volt. És tudod, mi van még? Te se rám, meg Rasra vagy dühös, mert ha jobban belegondolok, az az ostoba mélységi volt a vezér, amikor én odébbálltam, szóval nem is értem, miért minket kerestél. Te Zaraun munkáját láttad el úgy, hogy senki nem szólt neked előre, hát legyél rá dühös. Bár egy ponton megértelek... *töm újra egy kevés dohányt a pipába, hogy újra meggyújtsa, és szívhasson belőle, ha már vacsora nem lesz* Rajta ezt már aligha verhetjük le *sóhajt, hiszen nincs is rosszabb, mint mikor az emberfia ellensége elhalálozik valami balesetben, és ráadásul talán még gyors és fájdalommentes is a halála.*
- Pazarlás, hogy sokan gyűlölték, és mégis egy ostoba balesetben halt meg *jegyzi meg egy újabb szívás előtt. Persze meglehet, hogy Nadae nem képes ilyen tisztán látni a helyzetet, és beismerni, hogy valóban Zaraun eltűnése miatt szakadt rá a munka, de emiatt aligha lehet hibáztatni, hiszen ő egész nap ezeket az alakokat irányította, míg Taug a friss levegőn volt, és senki nem bosszantotta.*
- Holnap reggeltől átveszek mindent *jegyzi meg egy újabb füstfelhő kíséretében* Neked meg talán nem ártana egy kicsi a szerből *vigyorodik el, hiszen az nem pusztán lenyugtatja, és boldoggá teszi, de első alkalommal jó eséllyel ki is üti, mi más kellhet még?* Az újak miatt se fájjon a fejed, bár a maszkos bizonyosan a cellában fog aludni a kámzsás alakkal együtt, gondolom ezzel mindenki egyet fog érteni.
*Majd pedig a nő nem bírja tovább hallgatni Taug beszámolóját a gombákról, ki is fakad, habár nem nagyon, de eléggé. Az elf szerint ez jót tesz az idegállapotának, kibeszéli magából az idegességet, bárki tudhatja, hogy ez nyugtató hatású. Olyasmi, mint mikor a csecsemők sírnak. A feszültség levezetésére az egyik legalkalmasabb dolog, ha másokra mondunk keresetlen szavakat, és az a másik magára veszi, ahogyan Taug is tette az előbb.*
- Hát, ezt el is vártam, nem volt kis munka összeírni annyi mindent, amit közel lehetetlen összekaparni *vigyorodik el újból, majd szív egyet a pipájából* Őszintén mondhatom azonban, hogy nem volt rátok panasz. Tényleg megkaptam mindent, mondjuk néhány bogyó gyakran ki volt préselődve, de az már igazán nem rajtatok múlt. Kár, hogy kiestetek a szakmából *sóhajt újból, hiszen tudja, hogy a hajótéma még nem lejátszott meccs, viszont az elf halogatni fogja, halogatni, ameddig csak lehet. Úgy tudja, Nadae csak azért van itt, hogy a hajóját visszaszerezze. Minél később kapja vissza, annál tovább maradhat, és annál több esélye lesz a végleges maradás, és csatlakozás mellett dönteni. Az elf nem szívesen engedné el, hiszen ebben a félbolond bagázsban jól jön egy viszonylag értelmesebb alak. Dyntiről persze nem nyilatkozhat, hiszen nem ismeri, de a másik kettő... Nem, azok még véletlenül sem alkalmasak bármilyen olyan dologra, amihez ész kell.*
- Ha majd visszakaptad a hajódat, újra megszerezheted őket a veszélyes, és nehezen elérhető helyekről, nemde? *hiszen Taugnak esze ágában sem lenne ilyen helyekre menni, csak azért, hogy pénzt spóroljon. Oldja csak meg ő, és cserébe megkapja a pénzt. Ahogyan mondotta, őt nem zavarták a speciális igények, amíg meg volt fizetve.*
- Tudatmódosítás... *persze a nő bizonyára az alkoholra gondol, de Taugnak továbbra is marad a sokkal jobb ötlete* Már ajánlottam a szert, annál jobb tudatmódosító pedig aligha létezik. És főleg nem gyorsabb *teszi hozzá, mivel az még csak mehetne, hogy sokkal vidámabbá tesz, mint az alkohol valaha tudna, de hogy még gyorsan is hat...* Nem jó a hölgyet megvárakoztatni, igaz-e?
*Költői kérdés, miután Nadae üvöltése még egy darabig visszhangzik is a barlang falain, azonban nem tudta megállni. Majd pedig a nő egészen érdekes szemszögből közelíti meg a kevés nőnemű problémát. Ez nagyjából olyan, mintha tüzet akarnánk rakni mindenféle eszköz, vagy tárgy nélkül, é azt mondanánk, azért nem sikerül, mert nincs semmi, amivel táplálhatnánk. Holott pedig azért nem sikerül, mivel nincs semmi, amivel egyáltalán meggyújthatnánk. Nadae szavai is reális észrevételt tükröznek, de a hímeknek eből sokkal több gondja lehet.*
- Ugyan, nem értem a problémádat, te legalább válogathatsz *jegyzi meg nem túl komoly hangon, habár tény, hogy nem épp az átlagos, vagy akár élhető hímfelhozatalról van szó a barlangon belül, na de mégis vannak. Mondjuk Taugnak is be kell látni, hogy egyik fél részéről sem túl előnyös a felállás, na de az ilyen problémák pontosan nagyon jól áthidalhatóak némi alkohollal.*
- Majd mindenkit szépen sorjában *ismétli meg, amit Nadae mondott, de szándékosan lehagyja az utolsó szót. Egy biztos, nem a "leütni"-t gondolja oda.* Mellesleg ez a problémáknak azon nagyszerű részébe tartozik, amelyre gyógyír a alkohol. A rum, ha úgy jobban tetszik.
*Majd pedig a nő elmélete a hullahegyről ismét mosolyt csal az arcára, miközben egy jó nagyot szív a pipájából. Ez a tevékenység éppen eléggé megnyugtatja az elfáradt idegeit, talán Nadaének se kéne alkohol, meg a szer, csak egy pipa meg némi dohány. Ki tudja?*
- Nos, hát részemről az is csoda volna, akkora kupac lenne belőlük, hogy mi a szirtről láthassuk. Arra meg nem jár senki, csak néha a vadak, azok meg hadd lakjanak jól belőlük. Viszont a te ötleted sem utolsó *gondolkodik el* Osztozzunk meg, Zaraunt elviheted a csónakkal, ahová akarod, mert valóban kényelmesebb ott felboncolni, a kámzsást viszont lehajítjuk a szirtről. Aztán ha akarod, innentől minden hullát dobálhatunk a tengerbe *vonja meg a vállát* Én csak szeretném látni, milyen gyönyörű látvány, ahogyan a holttest lebucskázik, végig a hegyoldalon, hatalmas porfelhő és kavicsáradat közepette. Ne mondd, hogy te nem néznéd végig szívesen, ha más nem, kíváncsiságból. Olyan lehetne ez, mint egy átlagembernek a naplemente *vigyorodik el, és szemében ismét megcsillan az őrültség fénye. Majd a következő kérdésre hirtelen megrázza a fejét, mintha csak a szétszóródott gondolatait akarná egy kupacba összerendezni.*
- Nem kaptál volna feladatot? Valóban nem... Nos, ami azt illeti, ha gondolod, segíthetsz az ásásban. No meg saját elképzelésed szerint elviheted egy utolsó, romantikus csónaktúrára a mélységit. Utána pedig teszel, amit szeretnél, amíg a rituálénak vége, de ezzel mindenki így lesz a kölyköt kivéve. Ha akarjátok, nézitek, ha nem, akkor nem. Eztán pedig (miután végignéztük, ahogyan a hulla romantikusan lebucskázik a hegyoldalon) éppen úgy kiveheted a részed a barlang belsejének feltárásában, mint a többiek, bár... személy szerint négy főnél többet indokolatlannak tartanék a feladatra. Ha valóban van ott valami, ami esetleg rosszkor támad ránk, akkor könnyen végezhetjük ott azért, mert nem férünk el rendesen. Négy fő ideális lenne, én bizonyosan mennék, jöhetnél te is, és... Dynti valószínűleg nem lesz itt, mivel a kikötőben lesz. Akkor marad a bolond kölyök, a másik bolond kölyök, aki elf, és a maszkos *gyorsan végiggondolja, és reméli, hogy senkit nem hagyott ki* Lehet hogy jobb lenne egy három fős csapat *jegyzi meg végül* Hozhatnánk az elfet, és akkor Will itt maradna a betolakodóval... *ez már a mondat felénél hülyeségnek hangzik, csak azért mondja végig, hogy ha véletlen Nadaénak nem tűnt volna fel, akkor mindenképpen vegye észre* Mondd csak, a két kölyök mennyire van jóban? Én úgy nézem, ezek sülve-főve együtt vannak, lehet, hogy így lesz ez holnap is. Én a maszkost mindenképpen vinném, ha más nem, hát nyílfogónak *vonja meg a vállát* Ez jó beavatás volna neki: ha jól teljesít, akkor talán megbízhatunk benne (főleg ha tényleg összeakadunk odalent valamivel, akkor nagyon gyorsan meggyőződhetünk róla, hogy van-e értelme megtartani), ha pedig nem, hát építjük tovább a hullahegyet. Itt, vagy a tenger fenekén, az már mindegy *aztán pedig a vacsora gondolatára ismét megkordul a gyomra* Igen, lehet az kéne már nekik *azzal ha Nadae megy, akkor megy ő is, és az istenek legyenek kegyesek a két kölyökhöz, ha nem lesz valami ehető dolguk Taug számára, mire odaér.*
A hozzászólás írója (Taug Quithine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.23 19:11:28
*Láthatóan a nő nem érti, miért kellett Taugnak a városba mennie, és nagyon jól teszi. Az elf sem túlzottan értette, na de ugyanakkor meg a francnak sem volt kedve vitatkozni. Mindig jól jön a szabad levegő, az erdő, és ilyenek, de azért ez a séta mégiscsak túlzás volt. Sebaj, ha ez kellett ahhoz, hogy a Szellem úgy ítélje meg, Zaraunnak leáldozott a napja, hát legyen!*
- Nem, azok egyértelműen nem voltak itt megtalálhatóak, bár a dokkoknál is vehet az ember bájitalt, a Rumos rókában meg sokkal rosszabb alakokat találsz, mint a városban, de az az idióta a városba küldött, én balga meg belementem, és nem lesz jobb érzés attól, mert te elmondod nekem azt, mit már tudok! És hidd el, szívesebben lettem volna itt, és irányítottam volna össze-vissza ezt a rohadt csürhét, mint hogy teljesen ismeretlen vidékeken kóboroljak! De tudod mi van... nem rád vagyok dühös, hanem arra az ostoba Zaraunra, elvégre az ő ötlete volt. És tudod, mi van még? Te se rám, meg Rasra vagy dühös, mert ha jobban belegondolok, az az ostoba mélységi volt a vezér, amikor én odébbálltam, szóval nem is értem, miért minket kerestél. Te Zaraun munkáját láttad el úgy, hogy senki nem szólt neked előre, hát legyél rá dühös. Bár egy ponton megértelek... *töm újra egy kevés dohányt a pipába, hogy újra meggyújtsa, és szívhasson belőle, ha már vacsora nem lesz* Rajta ezt már aligha verhetjük le *sóhajt, hiszen nincs is rosszabb, mint mikor az emberfia ellensége elhalálozik valami balesetben, és ráadásul talán még gyors és fájdalommentes is a halála.*
- Pazarlás, hogy sokan gyűlölték, és mégis egy ostoba balesetben halt meg *jegyzi meg egy újabb szívás előtt. Persze meglehet, hogy Nadae nem képes ilyen tisztán látni a helyzetet, és beismerni, hogy valóban Zaraun eltűnése miatt szakadt rá a munka, de emiatt aligha lehet hibáztatni, hiszen ő egész nap ezeket az alakokat irányította, míg Taug a friss levegőn volt, és senki nem bosszantotta.*
- Holnap reggeltől átveszek mindent *jegyzi meg egy újabb füstfelhő kíséretében* Neked meg talán nem ártana egy kicsi a szerből *vigyorodik el, hiszen az nem pusztán lenyugtatja, és boldoggá teszi, de első alkalommal jó eséllyel ki is üti, mi más kellhet még?* Az újak miatt se fájjon a fejed, bár a maszkos bizonyosan a cellában fog aludni a kámzsás alakkal együtt, gondolom ezzel mindenki egyet fog érteni.
*Majd pedig a nő nem bírja tovább hallgatni Taug beszámolóját a gombákról, ki is fakad, habár nem nagyon, de eléggé. Az elf szerint ez jót tesz az idegállapotának, kibeszéli magából az idegességet, bárki tudhatja, hogy ez nyugtató hatású. Olyasmi, mint mikor a csecsemők sírnak. A feszültség levezetésére az egyik legalkalmasabb dolog, ha másokra mondunk keresetlen szavakat, és az a másik magára veszi, ahogyan Taug is tette az előbb.*
- Hát, ezt el is vártam, nem volt kis munka összeírni annyi mindent, amit közel lehetetlen összekaparni *vigyorodik el újból, majd szív egyet a pipájából* Őszintén mondhatom azonban, hogy nem volt rátok panasz. Tényleg megkaptam mindent, mondjuk néhány bogyó gyakran ki volt préselődve, de az már igazán nem rajtatok múlt. Kár, hogy kiestetek a szakmából *sóhajt újból, hiszen tudja, hogy a hajótéma még nem lejátszott meccs, viszont az elf halogatni fogja, halogatni, ameddig csak lehet. Úgy tudja, Nadae csak azért van itt, hogy a hajóját visszaszerezze. Minél később kapja vissza, annál tovább maradhat, és annál több esélye lesz a végleges maradás, és csatlakozás mellett dönteni. Az elf nem szívesen engedné el, hiszen ebben a félbolond bagázsban jól jön egy viszonylag értelmesebb alak. Dyntiről persze nem nyilatkozhat, hiszen nem ismeri, de a másik kettő... Nem, azok még véletlenül sem alkalmasak bármilyen olyan dologra, amihez ész kell.*
- Ha majd visszakaptad a hajódat, újra megszerezheted őket a veszélyes, és nehezen elérhető helyekről, nemde? *hiszen Taugnak esze ágában sem lenne ilyen helyekre menni, csak azért, hogy pénzt spóroljon. Oldja csak meg ő, és cserébe megkapja a pénzt. Ahogyan mondotta, őt nem zavarták a speciális igények, amíg meg volt fizetve.*
- Tudatmódosítás... *persze a nő bizonyára az alkoholra gondol, de Taugnak továbbra is marad a sokkal jobb ötlete* Már ajánlottam a szert, annál jobb tudatmódosító pedig aligha létezik. És főleg nem gyorsabb *teszi hozzá, mivel az még csak mehetne, hogy sokkal vidámabbá tesz, mint az alkohol valaha tudna, de hogy még gyorsan is hat...* Nem jó a hölgyet megvárakoztatni, igaz-e?
*Költői kérdés, miután Nadae üvöltése még egy darabig visszhangzik is a barlang falain, azonban nem tudta megállni. Majd pedig a nő egészen érdekes szemszögből közelíti meg a kevés nőnemű problémát. Ez nagyjából olyan, mintha tüzet akarnánk rakni mindenféle eszköz, vagy tárgy nélkül, é azt mondanánk, azért nem sikerül, mert nincs semmi, amivel táplálhatnánk. Holott pedig azért nem sikerül, mivel nincs semmi, amivel egyáltalán meggyújthatnánk. Nadae szavai is reális észrevételt tükröznek, de a hímeknek eből sokkal több gondja lehet.*
- Ugyan, nem értem a problémádat, te legalább válogathatsz *jegyzi meg nem túl komoly hangon, habár tény, hogy nem épp az átlagos, vagy akár élhető hímfelhozatalról van szó a barlangon belül, na de mégis vannak. Mondjuk Taugnak is be kell látni, hogy egyik fél részéről sem túl előnyös a felállás, na de az ilyen problémák pontosan nagyon jól áthidalhatóak némi alkohollal.*
- Majd mindenkit szépen sorjában *ismétli meg, amit Nadae mondott, de szándékosan lehagyja az utolsó szót. Egy biztos, nem a "leütni"-t gondolja oda.* Mellesleg ez a problémáknak azon nagyszerű részébe tartozik, amelyre gyógyír a alkohol. A rum, ha úgy jobban tetszik.
*Majd pedig a nő elmélete a hullahegyről ismét mosolyt csal az arcára, miközben egy jó nagyot szív a pipájából. Ez a tevékenység éppen eléggé megnyugtatja az elfáradt idegeit, talán Nadaének se kéne alkohol, meg a szer, csak egy pipa meg némi dohány. Ki tudja?*
- Nos, hát részemről az is csoda volna, akkora kupac lenne belőlük, hogy mi a szirtről láthassuk. Arra meg nem jár senki, csak néha a vadak, azok meg hadd lakjanak jól belőlük. Viszont a te ötleted sem utolsó *gondolkodik el* Osztozzunk meg, Zaraunt elviheted a csónakkal, ahová akarod, mert valóban kényelmesebb ott felboncolni, a kámzsást viszont lehajítjuk a szirtről. Aztán ha akarod, innentől minden hullát dobálhatunk a tengerbe *vonja meg a vállát* Én csak szeretném látni, milyen gyönyörű látvány, ahogyan a holttest lebucskázik, végig a hegyoldalon, hatalmas porfelhő és kavicsáradat közepette. Ne mondd, hogy te nem néznéd végig szívesen, ha más nem, kíváncsiságból. Olyan lehetne ez, mint egy átlagembernek a naplemente *vigyorodik el, és szemében ismét megcsillan az őrültség fénye. Majd a következő kérdésre hirtelen megrázza a fejét, mintha csak a szétszóródott gondolatait akarná egy kupacba összerendezni.*
- Nem kaptál volna feladatot? Valóban nem... Nos, ami azt illeti, ha gondolod, segíthetsz az ásásban. No meg saját elképzelésed szerint elviheted egy utolsó, romantikus csónaktúrára a mélységit. Utána pedig teszel, amit szeretnél, amíg a rituálénak vége, de ezzel mindenki így lesz a kölyköt kivéve. Ha akarjátok, nézitek, ha nem, akkor nem. Eztán pedig (miután végignéztük, ahogyan a hulla romantikusan lebucskázik a hegyoldalon) éppen úgy kiveheted a részed a barlang belsejének feltárásában, mint a többiek, bár... személy szerint négy főnél többet indokolatlannak tartanék a feladatra. Ha valóban van ott valami, ami esetleg rosszkor támad ránk, akkor könnyen végezhetjük ott azért, mert nem férünk el rendesen. Négy fő ideális lenne, én bizonyosan mennék, jöhetnél te is, és... Dynti valószínűleg nem lesz itt, mivel a kikötőben lesz. Akkor marad a bolond kölyök, a másik bolond kölyök, aki elf, és a maszkos *gyorsan végiggondolja, és reméli, hogy senkit nem hagyott ki* Lehet hogy jobb lenne egy három fős csapat *jegyzi meg végül* Hozhatnánk az elfet, és akkor Will itt maradna a betolakodóval... *ez már a mondat felénél hülyeségnek hangzik, csak azért mondja végig, hogy ha véletlen Nadaénak nem tűnt volna fel, akkor mindenképpen vegye észre* Mondd csak, a két kölyök mennyire van jóban? Én úgy nézem, ezek sülve-főve együtt vannak, lehet, hogy így lesz ez holnap is. Én a maszkost mindenképpen vinném, ha más nem, hát nyílfogónak *vonja meg a vállát* Ez jó beavatás volna neki: ha jól teljesít, akkor talán megbízhatunk benne (főleg ha tényleg összeakadunk odalent valamivel, akkor nagyon gyorsan meggyőződhetünk róla, hogy van-e értelme megtartani), ha pedig nem, hát építjük tovább a hullahegyet. Itt, vagy a tenger fenekén, az már mindegy *aztán pedig a vacsora gondolatára ismét megkordul a gyomra* Igen, lehet az kéne már nekik *azzal ha Nadae megy, akkor megy ő is, és az istenek legyenek kegyesek a két kölyökhöz, ha nem lesz valami ehető dolguk Taug számára, mire odaér.*
A hozzászólás írója (Taug Quithine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.23 19:11:28
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 18:47:39
Üzenet elküldve: 2014-10-23 18:47:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Már az elképzelés is sértő, hogy létezik egyáltalán olyan emberfattyú, aki megkérdőjelezi faji mibenlétét, ráadásul mindezt a jelenlétében, mégcsak észre sem véve, hogy miféle szavakat ejt ki egyébként pondrólétéhez képest igen vonzó ajkain.*
- Vond vissza, fattyú. Lehet, hogy a magadfajtáknak szüksége van hasonló ismeretekre, de mi a természetes gyógyulás hívei vagyunk. Bőven elég, ha a kezembe akadó anyaggal állítom meg a vérzést, elvégre az is ritka, hogy egyáltalán megsérüljek. Nem tehetek róla, hogy csak az ágyban töltöttem hosszabb időt a hozzátok hasonlókkal.
*Miután rövidke monológjával letudta a nagyszájú kalózcsitrit, végre foglalkozhat olyan dolgokkal is, amikkel érdemes. Így felbuzdulva nem is igazán meglepő, hogy túllőtt a célon.
A maga részéről a vihar csak még romantikusabbá teszi a pillanatot, ha nem is olyan értelemben. Mindenesetre valóban nem sok értelme van, hogy ennyi ideig ölelgeti a kölyköt, de mégis valahogy jólesik neki az érintés. Igen rég volt már, hogy bensőséges kapcsolatot létesített volna egy vele egynemű lénnyel, melyet az emberek talán barátságként emlegetnek.*
- Nem vagyok vérszívó, kölyök. Megnyugodhatsz.
*Nehéz visszatartania a nevetést, ahogy a vöröske kilétének bizonyításával akarja megnyugtatni az ázott bongyorit, de végülis egy próbát mégiscsak megér. Az elf figyelmét persze az sem kerüli el, ahogy a leányzó tekintetével üzen, mintha feltételezné, hogy ismét korábbi baromkodását folytatná. Kitörni készülő kuncogását visszafojtva ujjaival puhán ragadja meg a felé nyújtott csuklót, hogy magához húzza a leányzó kézfejét. Ám az elvárt harapáshoz képest csak finoman megcsókolja a leányzó bőrét, és miután villant felé egy sármos mosolyt, felkapja a kölyköt, és egy határozott mozdulattal felülteti a nyakába.*
- Ha mindenhová hurcolásznalak kell, hogy ne sérülj meg, akkor így fogok tenni.
*Vigyorog rá, majd elindulnak vissza, ugyanis úgy tűnik, még Nadae is nehezen bírta a nyirkos barlangot társaságuk nélkül.*
- Nem bírtad ki nélkülünk? Meg tudlak érteni.
*Vigyorog önelégülten, majd eliramodik a fiúcskával a nyakában kedvenc kis barlangjuk irányában. Remélhetőleg a maszkos idiótának semmi hülyeség nem jutott eszébe távollétükben, mindenesetre azt kétli, hogy eszébe jutott volna hasznossá tenni magát, így a vacsorakészítés feladatát továbbra is sajátjának tudhatja. Lepakolja a kölyköt a tűz mellé, hogy melegedjen kissé, és mielőtt nekilátna a sütésnek, még érdekli, milyen érzés lehet a nyakában utazni.*
- Hogy tetszett az elf sebesség, öcskös?
*Vigyorog rá, elvégre jóval megelőzték a kintmaradtakat, így egyelőre senki sincs, aki rárivallhatna.
Amimt megkapta a válaszát, nekiáll végre a sütésnek, ám nyugalmukat ismét egy számára ismeretlen jelenlét zavarja meg.*
- Ez megint ki a fene?
*Ám amint észleli, hogy az illető is otthonosan mozog a barlangban, a továbbiakban nem sokat törődik jelenlétével.*
*Már az elképzelés is sértő, hogy létezik egyáltalán olyan emberfattyú, aki megkérdőjelezi faji mibenlétét, ráadásul mindezt a jelenlétében, mégcsak észre sem véve, hogy miféle szavakat ejt ki egyébként pondrólétéhez képest igen vonzó ajkain.*
- Vond vissza, fattyú. Lehet, hogy a magadfajtáknak szüksége van hasonló ismeretekre, de mi a természetes gyógyulás hívei vagyunk. Bőven elég, ha a kezembe akadó anyaggal állítom meg a vérzést, elvégre az is ritka, hogy egyáltalán megsérüljek. Nem tehetek róla, hogy csak az ágyban töltöttem hosszabb időt a hozzátok hasonlókkal.
*Miután rövidke monológjával letudta a nagyszájú kalózcsitrit, végre foglalkozhat olyan dolgokkal is, amikkel érdemes. Így felbuzdulva nem is igazán meglepő, hogy túllőtt a célon.
A maga részéről a vihar csak még romantikusabbá teszi a pillanatot, ha nem is olyan értelemben. Mindenesetre valóban nem sok értelme van, hogy ennyi ideig ölelgeti a kölyköt, de mégis valahogy jólesik neki az érintés. Igen rég volt már, hogy bensőséges kapcsolatot létesített volna egy vele egynemű lénnyel, melyet az emberek talán barátságként emlegetnek.*
- Nem vagyok vérszívó, kölyök. Megnyugodhatsz.
*Nehéz visszatartania a nevetést, ahogy a vöröske kilétének bizonyításával akarja megnyugtatni az ázott bongyorit, de végülis egy próbát mégiscsak megér. Az elf figyelmét persze az sem kerüli el, ahogy a leányzó tekintetével üzen, mintha feltételezné, hogy ismét korábbi baromkodását folytatná. Kitörni készülő kuncogását visszafojtva ujjaival puhán ragadja meg a felé nyújtott csuklót, hogy magához húzza a leányzó kézfejét. Ám az elvárt harapáshoz képest csak finoman megcsókolja a leányzó bőrét, és miután villant felé egy sármos mosolyt, felkapja a kölyköt, és egy határozott mozdulattal felülteti a nyakába.*
- Ha mindenhová hurcolásznalak kell, hogy ne sérülj meg, akkor így fogok tenni.
*Vigyorog rá, majd elindulnak vissza, ugyanis úgy tűnik, még Nadae is nehezen bírta a nyirkos barlangot társaságuk nélkül.*
- Nem bírtad ki nélkülünk? Meg tudlak érteni.
*Vigyorog önelégülten, majd eliramodik a fiúcskával a nyakában kedvenc kis barlangjuk irányában. Remélhetőleg a maszkos idiótának semmi hülyeség nem jutott eszébe távollétükben, mindenesetre azt kétli, hogy eszébe jutott volna hasznossá tenni magát, így a vacsorakészítés feladatát továbbra is sajátjának tudhatja. Lepakolja a kölyköt a tűz mellé, hogy melegedjen kissé, és mielőtt nekilátna a sütésnek, még érdekli, milyen érzés lehet a nyakában utazni.*
- Hogy tetszett az elf sebesség, öcskös?
*Vigyorog rá, elvégre jóval megelőzték a kintmaradtakat, így egyelőre senki sincs, aki rárivallhatna.
Amimt megkapta a válaszát, nekiáll végre a sütésnek, ám nyugalmukat ismét egy számára ismeretlen jelenlét zavarja meg.*
- Ez megint ki a fene?
*Ám amint észleli, hogy az illető is otthonosan mozog a barlangban, a továbbiakban nem sokat törődik jelenlétével.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 17:10:53
Üzenet elküldve: 2014-10-23 17:10:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak – Taug//
*Szemeit forgatja, ahogy hallgatja a kifogásokat. Hát persze, ezért kell elmenni a városba. Be a szárazföldbe. Munkáért. Mert anyagért, meg emberekért, meg…*
- Ahha, s azok nem voltak megtalálhatóak, Itt, a Kikötőbe? A közelségben? Tudod milyen fárasztó dadát játszani? Bár a dada szerep még hagyján, azt még élvezem is, lévén, hogy a csapat nagy része eltűnt, s csak két pasira kell vigyázni. No de ezek a senkiházi újak? Akik csak úgy idetévedtek?
*Háborodik fel, miközben hangját suttogásra fogja. De csak legyint, mint sem törődve, nem az ő problémája már. A férfi visszajött, s innentől kezdve nincs gondja a betolakodókkal. Legfeljebb ha kínzásra áll a szénája, vagy kifaggatásra, akkor szívesen kezelésbe veszi őket. Egyéb esetbe, egy-két napig hagyjanak békén.
Gyomra hangos mordulásba kezd, némileg elnyomva az elf szavait. Csak fejbólintással veszi tudomásul a férfi kismeséjét, ami mellesleg egyáltalán nem érdekli és ezt az információt könnyen le is lehet olvasni arcáról. Főleg hogy a történet végére, már a körme hegyével piszkálja ki a piszkot a körme alól. Szemeit forgatja, az újabb kiselőadáson, hogy mire is használja a druida valójában a gombákat. Mintha neki értenie kellene ehhez. Ezt a hegyi beszéd után szóvá is teszi.*
- Aha, jó. Ha jól tudom, én csak a beszállítód voltam. Ami, jegyzem meg, nem volt könnyű. Rohadt nehéz a kedvedbe járni, s mindenféle bogyókat, növényeket, flórákat, zöldségeket, dudvákat összeszedni neked. Esküszöm nagyobb meló volt a Te kis külön megrendeléseidet teljesíteni, mint mindenki másét összetéve. Bár már épp ezért érdekelhetne, hogy mire is használtad, de amíg tejeltetek rendesen nem érdekelt. Jelzem most sem érdekel, amíg nem akarsz eltenni láb alól. *Majd suttogóra fogja a hangját.* - Jegyzem meg, hogy a legtöbb zöldséged megszerzése nehéz és veszélyes és csak specifikus helyen találhatóak. Kár hogy csak én ismerem
*Vigyorog rá Taugra, s nem a legszebb mosolyával.*
- Bár egy kis tudat módosítás nem jönne rosszul, a nehezebb napokon. Mint a mai….
*Fejét hátrafordítva a kis bagázs felé, hangját felemelve elkiabálja magát.*
- Hol van már az a vacsora, ti mocskos csürhe?
*Nem tehet róla, a kapitányi éne, olykor-olykor kibukik belőle, s nem épp a megfelelő embereknek a nem épp megfelelő mondatokat címzi. De éhes, fáradt és nyűgös. S kevés alkohol is van a szervezetébe. S bajait tetőzi, hogy csurom víz, s egy épkézláb férfi sincs ebben a barlangba, aki felmelegíthetné.*
- Tényleg? Bajok lesznek belőle? Na ne mondd!! Magam sem jöttem volna rá!
*Tetteti a hülyét, de csak mert ideges ettől a ténytől is.* - Majd beüt a pasi hiszti s persze, hogy mi isszuk majd meg Dyntivel a levét. Na, majd kezeljük, legfeljebb mindenkit szépen sorjában leütünk.
*A szertartásra irányuló logikai érvek nem hatják meg a lányt. Sőt, újra kiül arcára az érdektelenség.*
~Szellemek, hogyne. Én meg a tengerek császárnője vagyok, mi?~
*De nem fejti ki hangosan véleményét, mert akárhányszor megteszi, mindig vitatkozásba torkollik beszélgetésük. Ő nem hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy márpedig ezen entitások léteznek, a másik meg rendszerint meggyőzni akarja. S ezen beszélgetések vége sose sül el jól. Ha meg sem szólal, arcára pontosan kiül, hogy mit is gondol.*
- De legalább Bongyori is fel lesz avatva. Legalább történik is valami izgalmas…
*Morogja továbbra is. Kedvtelennek érzi magát, mert nincs mit tennie, s már csak épp ezért sem érdekli Szukafattyával történt eset. Vállait megvonja az újabb mese után, hogy mit is készül tenni a tetemmel, bár egy ponton erős késztetést érez, hogy közbevágjon. Ajkaiba beleharap, hiszen nem szakítaná félbe az egyébként érdekes elképzelést. De mint olyat, megint nem tudja megállni.*
- Mh, aztán meg a hullák egészen feltornyosulnak a sziklafal mentén, egészen idáig. A városi, s a kikötői őrségnek még véééletlenül sem fog feltűnni, áh dehogy, még hajókról sem! *Gúnyolódik a férfival, de csak azért, mert annyira szereti.* - Tudod nekünk kalózoknak van egy nagyszerű megoldásunk erre. Mégpedig a tengerfenékre való küldés, jó kis nehezékekkel. Nem ártana kipróbálni. Nagyobb a tenger, mint az a sziklafal. Ajánlom, hogy még lent boncold fel a tetemet, majd Bongyorka segítségével vidd el a faházához. Majd lemegyek s egy csónakkal beevezek egy kicsit, s a tenger fenékre süllyesztem a testét. A halak is örülnek neki, egy idő után feltűnő sem lesz a hullahegyek.
*Adja tanácsát, de hogy ténylegesen elfogadja-e a másik, azt nem tudja, bár kétli. Elég makacs teremtések mindannyian, hogy nehezen engednek a másiknak.
Örömmel hallja, hogy semmi dolgot nem szán neki az elf holnapra. Akkor tehát megint azt tehet, amit akar. Egy pillanat erejéig arcán felragyog a vidámság, de ugyanilyen gyorsan komorrá is válik.*
~Szóval még egy nap semmittevés… Remélem, hogy beleegyezik, hogy legalább csónakkal hadd evezzek ki, s tüntessem el a hullát. Jobb, mint itt ülni és tétlenkedni, s várni, hogy magától visszajöjjön Felmar.~
*A tudat, hogy Dynti mehet a hajó felkutatásáért, megnyugtatja. Nem bízná másra a feltérképezést, mint rá. Tudja, hogy ő legalább jó és alapos munkát végez. Más csak könnyelműen kezelnék a helyzetet. Tudja, hogy tudja a lány, hogy mit jelent számára a hajó. nem csak az, az összes, s a tenger. Rajta kívül jelenleg senki sem érti meg.*
- Nem tudom, hogy cak azért nem adtál nekem munkát, mert elfogytak, vagy mert nem tudsz nekem mit adni. Vagy csak mert tudod, nem végzel el bármit.
*Összehúzott szemekkel, keresztbe font karral néz fel a druidára.*
- Áh, lényegtelen is. Inkább rúgjuk seggen, azokat, akik nem főznek-sütnek, mert ez így lassan nem állapot. Mekkora egy neveletlen banda ez az istenit!
*Zsörtölődik, majd még megvárja, hogy mit mondd erre Taug, s annak függvényébe fordul meg és indul Rinan popsijának megrugásához.*
*Szemeit forgatja, ahogy hallgatja a kifogásokat. Hát persze, ezért kell elmenni a városba. Be a szárazföldbe. Munkáért. Mert anyagért, meg emberekért, meg…*
- Ahha, s azok nem voltak megtalálhatóak, Itt, a Kikötőbe? A közelségben? Tudod milyen fárasztó dadát játszani? Bár a dada szerep még hagyján, azt még élvezem is, lévén, hogy a csapat nagy része eltűnt, s csak két pasira kell vigyázni. No de ezek a senkiházi újak? Akik csak úgy idetévedtek?
*Háborodik fel, miközben hangját suttogásra fogja. De csak legyint, mint sem törődve, nem az ő problémája már. A férfi visszajött, s innentől kezdve nincs gondja a betolakodókkal. Legfeljebb ha kínzásra áll a szénája, vagy kifaggatásra, akkor szívesen kezelésbe veszi őket. Egyéb esetbe, egy-két napig hagyjanak békén.
Gyomra hangos mordulásba kezd, némileg elnyomva az elf szavait. Csak fejbólintással veszi tudomásul a férfi kismeséjét, ami mellesleg egyáltalán nem érdekli és ezt az információt könnyen le is lehet olvasni arcáról. Főleg hogy a történet végére, már a körme hegyével piszkálja ki a piszkot a körme alól. Szemeit forgatja, az újabb kiselőadáson, hogy mire is használja a druida valójában a gombákat. Mintha neki értenie kellene ehhez. Ezt a hegyi beszéd után szóvá is teszi.*
- Aha, jó. Ha jól tudom, én csak a beszállítód voltam. Ami, jegyzem meg, nem volt könnyű. Rohadt nehéz a kedvedbe járni, s mindenféle bogyókat, növényeket, flórákat, zöldségeket, dudvákat összeszedni neked. Esküszöm nagyobb meló volt a Te kis külön megrendeléseidet teljesíteni, mint mindenki másét összetéve. Bár már épp ezért érdekelhetne, hogy mire is használtad, de amíg tejeltetek rendesen nem érdekelt. Jelzem most sem érdekel, amíg nem akarsz eltenni láb alól. *Majd suttogóra fogja a hangját.* - Jegyzem meg, hogy a legtöbb zöldséged megszerzése nehéz és veszélyes és csak specifikus helyen találhatóak. Kár hogy csak én ismerem
*Vigyorog rá Taugra, s nem a legszebb mosolyával.*
- Bár egy kis tudat módosítás nem jönne rosszul, a nehezebb napokon. Mint a mai….
*Fejét hátrafordítva a kis bagázs felé, hangját felemelve elkiabálja magát.*
- Hol van már az a vacsora, ti mocskos csürhe?
*Nem tehet róla, a kapitányi éne, olykor-olykor kibukik belőle, s nem épp a megfelelő embereknek a nem épp megfelelő mondatokat címzi. De éhes, fáradt és nyűgös. S kevés alkohol is van a szervezetébe. S bajait tetőzi, hogy csurom víz, s egy épkézláb férfi sincs ebben a barlangba, aki felmelegíthetné.*
- Tényleg? Bajok lesznek belőle? Na ne mondd!! Magam sem jöttem volna rá!
*Tetteti a hülyét, de csak mert ideges ettől a ténytől is.* - Majd beüt a pasi hiszti s persze, hogy mi isszuk majd meg Dyntivel a levét. Na, majd kezeljük, legfeljebb mindenkit szépen sorjában leütünk.
*A szertartásra irányuló logikai érvek nem hatják meg a lányt. Sőt, újra kiül arcára az érdektelenség.*
~Szellemek, hogyne. Én meg a tengerek császárnője vagyok, mi?~
*De nem fejti ki hangosan véleményét, mert akárhányszor megteszi, mindig vitatkozásba torkollik beszélgetésük. Ő nem hajlandó elfogadni azt a tényt, hogy márpedig ezen entitások léteznek, a másik meg rendszerint meggyőzni akarja. S ezen beszélgetések vége sose sül el jól. Ha meg sem szólal, arcára pontosan kiül, hogy mit is gondol.*
- De legalább Bongyori is fel lesz avatva. Legalább történik is valami izgalmas…
*Morogja továbbra is. Kedvtelennek érzi magát, mert nincs mit tennie, s már csak épp ezért sem érdekli Szukafattyával történt eset. Vállait megvonja az újabb mese után, hogy mit is készül tenni a tetemmel, bár egy ponton erős késztetést érez, hogy közbevágjon. Ajkaiba beleharap, hiszen nem szakítaná félbe az egyébként érdekes elképzelést. De mint olyat, megint nem tudja megállni.*
- Mh, aztán meg a hullák egészen feltornyosulnak a sziklafal mentén, egészen idáig. A városi, s a kikötői őrségnek még véééletlenül sem fog feltűnni, áh dehogy, még hajókról sem! *Gúnyolódik a férfival, de csak azért, mert annyira szereti.* - Tudod nekünk kalózoknak van egy nagyszerű megoldásunk erre. Mégpedig a tengerfenékre való küldés, jó kis nehezékekkel. Nem ártana kipróbálni. Nagyobb a tenger, mint az a sziklafal. Ajánlom, hogy még lent boncold fel a tetemet, majd Bongyorka segítségével vidd el a faházához. Majd lemegyek s egy csónakkal beevezek egy kicsit, s a tenger fenékre süllyesztem a testét. A halak is örülnek neki, egy idő után feltűnő sem lesz a hullahegyek.
*Adja tanácsát, de hogy ténylegesen elfogadja-e a másik, azt nem tudja, bár kétli. Elég makacs teremtések mindannyian, hogy nehezen engednek a másiknak.
Örömmel hallja, hogy semmi dolgot nem szán neki az elf holnapra. Akkor tehát megint azt tehet, amit akar. Egy pillanat erejéig arcán felragyog a vidámság, de ugyanilyen gyorsan komorrá is válik.*
~Szóval még egy nap semmittevés… Remélem, hogy beleegyezik, hogy legalább csónakkal hadd evezzek ki, s tüntessem el a hullát. Jobb, mint itt ülni és tétlenkedni, s várni, hogy magától visszajöjjön Felmar.~
*A tudat, hogy Dynti mehet a hajó felkutatásáért, megnyugtatja. Nem bízná másra a feltérképezést, mint rá. Tudja, hogy ő legalább jó és alapos munkát végez. Más csak könnyelműen kezelnék a helyzetet. Tudja, hogy tudja a lány, hogy mit jelent számára a hajó. nem csak az, az összes, s a tenger. Rajta kívül jelenleg senki sem érti meg.*
- Nem tudom, hogy cak azért nem adtál nekem munkát, mert elfogytak, vagy mert nem tudsz nekem mit adni. Vagy csak mert tudod, nem végzel el bármit.
*Összehúzott szemekkel, keresztbe font karral néz fel a druidára.*
- Áh, lényegtelen is. Inkább rúgjuk seggen, azokat, akik nem főznek-sütnek, mert ez így lassan nem állapot. Mekkora egy neveletlen banda ez az istenit!
*Zsörtölődik, majd még megvárja, hogy mit mondd erre Taug, s annak függvényébe fordul meg és indul Rinan popsijának megrugásához.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 14:11:45
Üzenet elküldve: 2014-10-23 14:11:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Nadae//
*A kérdés nagyon meglepi, bár amikor kicsit jobban belegondol, tény, hogy eredetileg ő sem értette, mi a fenének kell neki, pont neki a városba mennie. Viszont éppen ezen okból elég sokszor el is mondta neki az a bolond, így most már kívülről tudja, miért kellett odamennie.*
- Mert a mélységinek ez volt a perverziója *jegyzi meg, majd nekiáll a betanult dolgok felsorolásának* Hogy körbenézzek, felmérjem a terepet, ha lehetséges, új tagokat toborozzak. keressek valami munkát, esetleg valamit nekünk, amiből nagyobb pénz is lehet később. Járjam be a piacot, vegyek olyasmiket, amikre még szükség lehet. Nagyjából ennyi volt a dolgom. Többnyire sikerrel végeztem a feladatomat, találtam valakit, aki jó tanítványom lehetett volna, aztán, mint azt nyilván kitaláltad, el is veszítettem *elvégre egyedül jött be a barlangba, nem hozott senkit a rongyai alatt, sem pedig a mellényzsebében (ha lenne neki)* Munkát találtam, két csomagot elvittem a megfelelő helyekre tisztességes mennyiségű aranyért, viszont ezzel vége is lett a dolognak, semmi ennél nagyobb szabású munka nem akadt számunkra. A piacon szeretem egy-két dolgot, ami később még hasznunkra válhat *mutatja meg a madzagon függő bájitalokat* illetve a tisztáson és az erdőben minden gyógynövényt összeszedtem, amire csak szükségünk lehet *a mérget, amit nem mellesleg most pépesített és tartósított, direkt nem teszi hozzá, arról nem kell tudnia senkinek. Persze nyilván bárki kinézi belőle, hogy akad nála bőven méreg, de más ezt sejteni, és más tudni. Aztán pedig a hirtelen jött vállpaskolgatás meglepi, és hát képzeli, hogy mennyire örülhet neki a nő, de a dödögés ezúttal elkerüli a figyelmét. Nincs is rá szükség, hogy hallja, sejti, hogy nagyjából mindenki annyira van elragadtatva tőle, mint ő a többiektől, és ez így is van rendjén. Ugyanakkor a fontosabb kérdés: a gombák. Ezt is megválaszolja a nő, Taug sejtése beigazolódik, és ezzel a kámzsás végképp elveszti minden reményét az életre. Ugyanakkor Nadae még mindig rosszul tud néhány dolgot, amit kénytelen is lesz a tudtára adni. Persze örül neki, hogy rajta kívül senki nem ért itt a növényekhez, így nem kell attól tartson, hogy felismerik a mérgét, vagy ilyenek. Még sosem próbált valakibe gyógynövényként mérget diktálni, de lehet ennek is eljön majd a napja.*
- A szer nem gombából készül, és főleg nem Lynol lángjából. Már sokszor mondtam, hogy az arra van, hogy ha valaki mérget kóstolna, akkor ellenszernek nagyszerű. Tudod, milyen mohó itt mindenki, könnyen lehet, hogy valakinek odakészítek egy kevés mérget, aztán más issza meg. Ilyenkor ha úgy ítélem meg, hogy rájött, hogy nem éri meg ellopni másét, akkor kap ellenszert. A szer pedig sokkal több ennél, csak te még sosem próbálta *a régiek közül szinte mindenki próbálta már, bár nem sokáig bírták utána. Persze első néhány használatnál mindenkit szinte másodpercek alatt kiüt, akármilyen keveset is szívnak fel. A mennyiség ugyanis nem a szer erejét növeli, csak a hatást hosszabbítja, épp olyan erősen hat az elmére egy porszemnyi, mint egy maroknyi, csak előbbi alig másodpercekig tartó bódulatot okoz, utóbbi pedig megöl.
Úgy fest, Nadae szíve sem sajogna túlzottan, ha a kámzsásnak ez lenne az utolsó napja, legalábbis bólint, mikor Taug közli a sorsát. Persze az elf már meg sem lepődik azon, hogy a szertartásra is rákérdez. Mondjuk tény, hogy ő még nem látott ilyet, és valószínűleg az itteniek közül senki sem, hiszen csak a wegtoreni bandának volt hozzá sokszor szerencséje. Talán nem is olyan ostoba ötlet meghívni őket, bizonyára kíváncsiak lennének... talán páran. Mégiscsak jobb, ha többen teszik tiszteletüket a Szellem előtt, mikor áldozatot mutatnak be neki.*
- A szertartás fontos része a betolakodó halálának. A Szellem nem veti meg az emberáldozatot, ezért gyakorta szoktam bemutatni neki ilyet, és ha valaki önként kínálkozik, hát miért is ne engedném? Mégis csak szívesebben látod a kámzsást kikötözve az áldozati sziklára, mintha te lennél ott, nemde? *villant egy pillanatra egy félőrült vigyort Nadae felé, majd a homlokára csap* Persze, még áldozati szikla sincs. Sok dolgunk lesz holnap, remélem megvannak még a régi szerszámaink *simogatja az állát, hiszen áldozati szikla nélkül nem lehet áldozatot bemutatni. Körbepillantva megakad a szeme egy kövön, amelynek az egyik oldala kellően lapos, de kis részben a földbe van gyógyulva, szóval azt majd ki kell ásni, és néhány önként jelentkezővel be fogják vinni a cellába.*
- Gondolom senkinek nem lenne kifogása ellene, ha a cellában csinálnánk meg az oltárt. Úgyis túl nagy az a hely csak azért, hogy rabokat tartsunk ott, és hadd lássák csak a véres sziklát életük utolsó napjain, hadd tudják, hogy rájuk is ez a sors vár *vigyorog kegyetlenül. A láncok még ráérnek, a holnapi emberáldozat nagyon egyszerű, és gyors lesz, éppen csak megadják a szükséges tiszteletet, majd átsegítik a kámzsást a túlvilágra. Láncok helyett jók lesznek a kötelek is, ha van oltár, és Taug szent pengéje.*
- Szóval még nem látott vért, ehe? Akkor visszavonom, sokkal jobb ötletem támadt *újból őrült fény kezd csillogni a szemeiben, kegyetlen, őrült fény.* Nem csak a segítőm lesz. Ő fogja megölni ezt az alakot, ő fogja a rituálénak megfelelően felvágni a gyomrát. Előtte a vérrel való festést, majd utána a kicsontozást én fogom végezni, viszont ő fogja megölni a férfit. Meglátjuk, ez milyen hatással lesz a fejlődésére *kegyetlenség egyből a mély vízbe dobni a kölyköt, éppen ezért tetszik annyira Taugnak az ötlet.
A nő további ötletelgetésére, hogy vajon mit is művel Zaraun odalent, ismét elmosolyodik, viszont most semmi őrület nincs a tekintetében. Persze, beteg dolog valaki halálával viccelődni, de ő inkább örül, hogy valaki végre osztja a beteges humorát.*
- Bizonyára a hajlékonyságával akart lenyűgözni téged... szegény pára, túlzásba vitte a gyakorlást, és így az egész értelmét vesztette *majd pedig a következő kérdésre csak hümmög. Ezen is gondolkozott már, de nem sokat, legalábbis nem eleget* Hogy mit csinálok vele? Nos, mindenképpen eltüntetem onnan. Gondolj csak bele, bárki az ösvényre téved, és meglátja... Az ösvényt pedig nem nehéz meglelni. Nem kell, hogy bárki ott találja, miközben ő békésen heverészik. Többek között a terveimben szerepel, hogy holnap valaki segítségével felhozzuk a testet. Mivel feláldozni már nem tudom (azt már megtette helyettem az oldalát átszakító szikla), így megnézem, maradt-e használható csontja, aztán pedig lehajítjuk a francba a szirt túloldaláról. Ott bizonyosan senki nem fogja megtalálni, és az ösvényről se láthatják meg, mivel a másik oldalon van. A szirtről is aligha fogjuk már látni... A többit a hiénákra bízom. Ugyanez lesz kámzsás barátunk holttestével is. És mindenkiével, akit valaha megölünk, így fogjuk temetni őket *vigyorog, hiszen már látja maga előtt, ahogy az élettelen testek tehetetlenül bucskáznak le a hegyről, míg végül már nem is lehet látni őket.*
- Ketten vagytok nők *hümmög* Hát ez elég szegényes, ezt be kell látni. Lehetne szélesebb is a választék, ez a későbbiekben még problémák gyökere lehet *jegyzi meg, miközben ásít egyet. Hiába, hosszú volt a nap, főleg a séta ideáig, és ő sem bír ki azért mindent. Ugyanakkor még épp eléggé ébernek érzi magát, ráadásul a vacsorát semmi pénzért ki nem hagyná. Majd pedig Nadae sopánkodására csak ingatja a fejét.*
- Jobban sajnáltam volna mérget. Elvégre borból még van itt, ha meg elfogyna, akkor is vehetünk a kikötőben *a "vehetünk" szót enyhén megnyomja, hogy Nadae érezze, ez olyasmit jelent: lophatunk* Viszont mérget beszerezni már sokkal macerásabb, és abból nincs is olyan sok, hogy minden ilyen jöttmentnek jusson. Tulajdonképpen még hálás is lehetek neki, amiért a szirt peremén tornázott, annyival több méreg marad azoknak, akik majd eztán fogják szúrni a szememet.
*Taug el sem tudja képzelni, min gondolkodhat a nő, amíg ő a jövőt ecseteli, de akkor nem is érdekli. Nyilván próbálja beleélni magát, hogy Őrült Taug vezetése alatt mit elérhetnének a Kárhozottak. Zaraun mindössze egy bandát akart őrültekből, akik a világvégén bujdokolnak egy barlangban. Az elf viszont olyan világot akar teremteni, ahol a Zaraunhoz hasonlóknak kell csak barlangokban bujkálni, és ahol az őrültek irányítanak mindent. És mindennek az élén ott lenne ő, Őrült Taug, a Szellem hű szolgája. Gyönyörűen hangzik. Mikor Nadae megjegyzi, hogy őrült, csak halkan nevetni kezd.*
- Ezt még soha senki nem tagadta *jegyzi meg, azonban a továbbiakban igyekszik a teendőkre koncentrálni, és hogy mindezt hogyan fogják megvalósítani. Tény, hogy ha mindez így van, akkor lesz még dolguk bőven, de hát idejük annyi, mint a tenger.*
- Szóval akad munka dögivel... *hümmög* Hát ha azt mondod, ez a kettő tud bánni a karddal, akkor tanítsák csak meg a kis Willt meg ezt a maszkost, bár kitanulják majd maguktól is, ha bele lesznek kényszerülve. A hajó pedig... nem megy az sehová, ahogy tudom. Azonban holnap majd leküldöm Dyntit, hogy tudjon meg pár dolgot arról, mennyi idő múlva szándékoznak továbbállni, ha egyáltalán terveznek ilyet. Ahogy elnézem *méri végig a vörös hajú nőt* neki a matrózok örömmel elmondanak majd bármit. Aztán lássuk csak, holnap reggel első dolgom lesz fogni a kölyköt, és felhozni vele a mélységi tetemét, közben pedig a maszkos alak és Rinan kiássák azt a követ ott *mutat a leendő oltárra* Bevisszük a cellába, utána én mindent előkészítek, feláldozzuk a kámzsást, és utána nekiláthatunk a beomlott járatnak. Ez így megfelel? *azt nem szőtte bele, hogy Dyntit mikor küldi el a kikötőbe, ez igazából nem is olyan fontos, amikor épp nem lesz nélkülözhetetlen, akkor már mehet is, a lényeg, hogy estére legyen újra itt.*
*A kérdés nagyon meglepi, bár amikor kicsit jobban belegondol, tény, hogy eredetileg ő sem értette, mi a fenének kell neki, pont neki a városba mennie. Viszont éppen ezen okból elég sokszor el is mondta neki az a bolond, így most már kívülről tudja, miért kellett odamennie.*
- Mert a mélységinek ez volt a perverziója *jegyzi meg, majd nekiáll a betanult dolgok felsorolásának* Hogy körbenézzek, felmérjem a terepet, ha lehetséges, új tagokat toborozzak. keressek valami munkát, esetleg valamit nekünk, amiből nagyobb pénz is lehet később. Járjam be a piacot, vegyek olyasmiket, amikre még szükség lehet. Nagyjából ennyi volt a dolgom. Többnyire sikerrel végeztem a feladatomat, találtam valakit, aki jó tanítványom lehetett volna, aztán, mint azt nyilván kitaláltad, el is veszítettem *elvégre egyedül jött be a barlangba, nem hozott senkit a rongyai alatt, sem pedig a mellényzsebében (ha lenne neki)* Munkát találtam, két csomagot elvittem a megfelelő helyekre tisztességes mennyiségű aranyért, viszont ezzel vége is lett a dolognak, semmi ennél nagyobb szabású munka nem akadt számunkra. A piacon szeretem egy-két dolgot, ami később még hasznunkra válhat *mutatja meg a madzagon függő bájitalokat* illetve a tisztáson és az erdőben minden gyógynövényt összeszedtem, amire csak szükségünk lehet *a mérget, amit nem mellesleg most pépesített és tartósított, direkt nem teszi hozzá, arról nem kell tudnia senkinek. Persze nyilván bárki kinézi belőle, hogy akad nála bőven méreg, de más ezt sejteni, és más tudni. Aztán pedig a hirtelen jött vállpaskolgatás meglepi, és hát képzeli, hogy mennyire örülhet neki a nő, de a dödögés ezúttal elkerüli a figyelmét. Nincs is rá szükség, hogy hallja, sejti, hogy nagyjából mindenki annyira van elragadtatva tőle, mint ő a többiektől, és ez így is van rendjén. Ugyanakkor a fontosabb kérdés: a gombák. Ezt is megválaszolja a nő, Taug sejtése beigazolódik, és ezzel a kámzsás végképp elveszti minden reményét az életre. Ugyanakkor Nadae még mindig rosszul tud néhány dolgot, amit kénytelen is lesz a tudtára adni. Persze örül neki, hogy rajta kívül senki nem ért itt a növényekhez, így nem kell attól tartson, hogy felismerik a mérgét, vagy ilyenek. Még sosem próbált valakibe gyógynövényként mérget diktálni, de lehet ennek is eljön majd a napja.*
- A szer nem gombából készül, és főleg nem Lynol lángjából. Már sokszor mondtam, hogy az arra van, hogy ha valaki mérget kóstolna, akkor ellenszernek nagyszerű. Tudod, milyen mohó itt mindenki, könnyen lehet, hogy valakinek odakészítek egy kevés mérget, aztán más issza meg. Ilyenkor ha úgy ítélem meg, hogy rájött, hogy nem éri meg ellopni másét, akkor kap ellenszert. A szer pedig sokkal több ennél, csak te még sosem próbálta *a régiek közül szinte mindenki próbálta már, bár nem sokáig bírták utána. Persze első néhány használatnál mindenkit szinte másodpercek alatt kiüt, akármilyen keveset is szívnak fel. A mennyiség ugyanis nem a szer erejét növeli, csak a hatást hosszabbítja, épp olyan erősen hat az elmére egy porszemnyi, mint egy maroknyi, csak előbbi alig másodpercekig tartó bódulatot okoz, utóbbi pedig megöl.
Úgy fest, Nadae szíve sem sajogna túlzottan, ha a kámzsásnak ez lenne az utolsó napja, legalábbis bólint, mikor Taug közli a sorsát. Persze az elf már meg sem lepődik azon, hogy a szertartásra is rákérdez. Mondjuk tény, hogy ő még nem látott ilyet, és valószínűleg az itteniek közül senki sem, hiszen csak a wegtoreni bandának volt hozzá sokszor szerencséje. Talán nem is olyan ostoba ötlet meghívni őket, bizonyára kíváncsiak lennének... talán páran. Mégiscsak jobb, ha többen teszik tiszteletüket a Szellem előtt, mikor áldozatot mutatnak be neki.*
- A szertartás fontos része a betolakodó halálának. A Szellem nem veti meg az emberáldozatot, ezért gyakorta szoktam bemutatni neki ilyet, és ha valaki önként kínálkozik, hát miért is ne engedném? Mégis csak szívesebben látod a kámzsást kikötözve az áldozati sziklára, mintha te lennél ott, nemde? *villant egy pillanatra egy félőrült vigyort Nadae felé, majd a homlokára csap* Persze, még áldozati szikla sincs. Sok dolgunk lesz holnap, remélem megvannak még a régi szerszámaink *simogatja az állát, hiszen áldozati szikla nélkül nem lehet áldozatot bemutatni. Körbepillantva megakad a szeme egy kövön, amelynek az egyik oldala kellően lapos, de kis részben a földbe van gyógyulva, szóval azt majd ki kell ásni, és néhány önként jelentkezővel be fogják vinni a cellába.*
- Gondolom senkinek nem lenne kifogása ellene, ha a cellában csinálnánk meg az oltárt. Úgyis túl nagy az a hely csak azért, hogy rabokat tartsunk ott, és hadd lássák csak a véres sziklát életük utolsó napjain, hadd tudják, hogy rájuk is ez a sors vár *vigyorog kegyetlenül. A láncok még ráérnek, a holnapi emberáldozat nagyon egyszerű, és gyors lesz, éppen csak megadják a szükséges tiszteletet, majd átsegítik a kámzsást a túlvilágra. Láncok helyett jók lesznek a kötelek is, ha van oltár, és Taug szent pengéje.*
- Szóval még nem látott vért, ehe? Akkor visszavonom, sokkal jobb ötletem támadt *újból őrült fény kezd csillogni a szemeiben, kegyetlen, őrült fény.* Nem csak a segítőm lesz. Ő fogja megölni ezt az alakot, ő fogja a rituálénak megfelelően felvágni a gyomrát. Előtte a vérrel való festést, majd utána a kicsontozást én fogom végezni, viszont ő fogja megölni a férfit. Meglátjuk, ez milyen hatással lesz a fejlődésére *kegyetlenség egyből a mély vízbe dobni a kölyköt, éppen ezért tetszik annyira Taugnak az ötlet.
A nő további ötletelgetésére, hogy vajon mit is művel Zaraun odalent, ismét elmosolyodik, viszont most semmi őrület nincs a tekintetében. Persze, beteg dolog valaki halálával viccelődni, de ő inkább örül, hogy valaki végre osztja a beteges humorát.*
- Bizonyára a hajlékonyságával akart lenyűgözni téged... szegény pára, túlzásba vitte a gyakorlást, és így az egész értelmét vesztette *majd pedig a következő kérdésre csak hümmög. Ezen is gondolkozott már, de nem sokat, legalábbis nem eleget* Hogy mit csinálok vele? Nos, mindenképpen eltüntetem onnan. Gondolj csak bele, bárki az ösvényre téved, és meglátja... Az ösvényt pedig nem nehéz meglelni. Nem kell, hogy bárki ott találja, miközben ő békésen heverészik. Többek között a terveimben szerepel, hogy holnap valaki segítségével felhozzuk a testet. Mivel feláldozni már nem tudom (azt már megtette helyettem az oldalát átszakító szikla), így megnézem, maradt-e használható csontja, aztán pedig lehajítjuk a francba a szirt túloldaláról. Ott bizonyosan senki nem fogja megtalálni, és az ösvényről se láthatják meg, mivel a másik oldalon van. A szirtről is aligha fogjuk már látni... A többit a hiénákra bízom. Ugyanez lesz kámzsás barátunk holttestével is. És mindenkiével, akit valaha megölünk, így fogjuk temetni őket *vigyorog, hiszen már látja maga előtt, ahogy az élettelen testek tehetetlenül bucskáznak le a hegyről, míg végül már nem is lehet látni őket.*
- Ketten vagytok nők *hümmög* Hát ez elég szegényes, ezt be kell látni. Lehetne szélesebb is a választék, ez a későbbiekben még problémák gyökere lehet *jegyzi meg, miközben ásít egyet. Hiába, hosszú volt a nap, főleg a séta ideáig, és ő sem bír ki azért mindent. Ugyanakkor még épp eléggé ébernek érzi magát, ráadásul a vacsorát semmi pénzért ki nem hagyná. Majd pedig Nadae sopánkodására csak ingatja a fejét.*
- Jobban sajnáltam volna mérget. Elvégre borból még van itt, ha meg elfogyna, akkor is vehetünk a kikötőben *a "vehetünk" szót enyhén megnyomja, hogy Nadae érezze, ez olyasmit jelent: lophatunk* Viszont mérget beszerezni már sokkal macerásabb, és abból nincs is olyan sok, hogy minden ilyen jöttmentnek jusson. Tulajdonképpen még hálás is lehetek neki, amiért a szirt peremén tornázott, annyival több méreg marad azoknak, akik majd eztán fogják szúrni a szememet.
*Taug el sem tudja képzelni, min gondolkodhat a nő, amíg ő a jövőt ecseteli, de akkor nem is érdekli. Nyilván próbálja beleélni magát, hogy Őrült Taug vezetése alatt mit elérhetnének a Kárhozottak. Zaraun mindössze egy bandát akart őrültekből, akik a világvégén bujdokolnak egy barlangban. Az elf viszont olyan világot akar teremteni, ahol a Zaraunhoz hasonlóknak kell csak barlangokban bujkálni, és ahol az őrültek irányítanak mindent. És mindennek az élén ott lenne ő, Őrült Taug, a Szellem hű szolgája. Gyönyörűen hangzik. Mikor Nadae megjegyzi, hogy őrült, csak halkan nevetni kezd.*
- Ezt még soha senki nem tagadta *jegyzi meg, azonban a továbbiakban igyekszik a teendőkre koncentrálni, és hogy mindezt hogyan fogják megvalósítani. Tény, hogy ha mindez így van, akkor lesz még dolguk bőven, de hát idejük annyi, mint a tenger.*
- Szóval akad munka dögivel... *hümmög* Hát ha azt mondod, ez a kettő tud bánni a karddal, akkor tanítsák csak meg a kis Willt meg ezt a maszkost, bár kitanulják majd maguktól is, ha bele lesznek kényszerülve. A hajó pedig... nem megy az sehová, ahogy tudom. Azonban holnap majd leküldöm Dyntit, hogy tudjon meg pár dolgot arról, mennyi idő múlva szándékoznak továbbállni, ha egyáltalán terveznek ilyet. Ahogy elnézem *méri végig a vörös hajú nőt* neki a matrózok örömmel elmondanak majd bármit. Aztán lássuk csak, holnap reggel első dolgom lesz fogni a kölyköt, és felhozni vele a mélységi tetemét, közben pedig a maszkos alak és Rinan kiássák azt a követ ott *mutat a leendő oltárra* Bevisszük a cellába, utána én mindent előkészítek, feláldozzuk a kámzsást, és utána nekiláthatunk a beomlott járatnak. Ez így megfelel? *azt nem szőtte bele, hogy Dyntit mikor küldi el a kikötőbe, ez igazából nem is olyan fontos, amikor épp nem lesz nélkülözhetetlen, akkor már mehet is, a lényeg, hogy estére legyen újra itt.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 12:51:48
Üzenet elküldve: 2014-10-23 12:51:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak – Taug//
*Szemmel láthatóan Taug tudja a dolgát, s nem sűrűn háborgatja őrült dühöngésében. Egy darabig. Csak néhány percig. De abban a néhány percben legalább élvezhette, hogy most, kivételesen nem vele foglalkoznak. Persze mindez más lenne, ha egy hajón lennének. Akkor természetes lenne számára, hogy ő van a figyelem szempontjában, de hát mindig is jobban értett a tengervízi bagázshoz, mint a szárazföldihez. Ő csak ide csatlakozott, mindazért, hogy a hajóját visszaszerezze. S nem azért, hogy bébiszittert játsszon a barlangban. Érzi, hogy a napok óta tartó tétlenség és henyélés lassan kezd az agyára menni. Háborgatása nem sajnos, nem tart sokáig.*
- Egyáltalán miért mentél el a városba? *Ha napokkal ezelőtt mondta is az nyurga elf, hogy miért, a lány akkor sem értette. Nem érti, az emberek mit kereshetnek a szárazföld belsejében, távol a tengertől, a víztől.* - Persze, hogyne örülnék…*Paskolja meg egyik kezével Taug vállát – már ha eléri – míg a másik kezét a derekán tartja.* - Örülök, mint a Kraken mély és büdös gyomrának. *Mormogja orra alatt.
Köztudomású tény, hogy az elf nem szereti az embereket, vagyis semmilyen emberszabású lényt. Noha ezzel ő maga is sokszor így van, de valamiért az elf közelében ez a tulajdonsága csak még jobban felerősödik.
Fejét hátrafordítva, követi a férfi tekintetét, az újabb kérdés hallatán. Gombák. Ahogy visszaemlékezik, rá kell hogy jöjjön, hogy valamit tényleg szedegetett a férfi egy zsákba. Amit egyenesen a raktárba vitt, miután bezárt. Lassan visszafordítja a fejét.*
- Nem, nem mi szedtük. Nem a mi beteges szokásunk, hogy gombákból főzetet csináljunk, amitől csak nevetségesen vihogunk bele a világba. Ez a te reszortod.
*A megölési kísérletre egyszerűen csak bólint, mintha engedélyt adna erre. Úgy tűnik, - noha a férfival szinte sose jár ugyanazon agytekervényeik – hogy most egy rugóra jár az agyuk. Néma, lopó betolakodók megölése. Összehúzott szemekkel tekint fel ismét, ahogy Bongyorira terelődik a figyelme.*
- Szertartás? *Ismétli. Ezt sem értette szinte sose. Mi értelme van az ilyen dolgoknak? Egyszerűen csak meg kell fogni és át kell vágni a torkát. Minek ide szertartás?* - Miért? Szükséges az? Egyszerűen csak odaállsz vele mögé és megmondod, hogy vágja el a torkát, s el van intézve. *Vonja meg egyszerűen a vállát. Taug feltételezésén, hogy a halászfiú látott már vért, csak hangos kacagásba tőr ki.* - Nap vicce! Feltehetően egy megzakkant személy lesz utána, de ezt csak annyiból szűröm le, amennyit eddig láttam belőle. De szükség van erre, ez van.
*Emlékszik az ő első esetére, amikor embert ölt. Senkinek sem könnyű az első, még neki sem, habár elég egy elfajzott környezetben nőtt fel. De látni mást meghalni, s megölni valakit az két teljesen különböző dolog. Lelke egy része sajnálja Bongyorit, a rá váró feladatra, de a mai nap folyamán, főleg az elmúlt percek eseménye alapján, fordult meg az ő fejében is. A gyerek számára nem tartható fent ez az állapot, s valamit tenni kell. Valamit. S úgy látszik, hogy a Nyurga meg is találta a feladatot.*
- Ejj…*Rázza meg a fejét.* - Ez az eszement férfi. Biztos elég hajlékony, és szeret tornázni. Vagy csak megunta, hogy folyton fogoly s meg tanul a lábával enni, ha a kezét épp megkötözték. *Befejezi a találgatást, hiszen meglehet tényleg meghalt. Ha meg így van…* - Mit akarsz csinálni a testével? *Néz fel sandán, s ismételten csak összehúzott szemekkel az elfre.
Ám a férfikövetkező tettén meglepődik. Az elmosolyodott. Enyhén félrehajtja fejét, s csak némán pislog, ahogy nézi a jelenséget. Nem tudja még, hogy ijesztő-e, vagy épp jól áll Nyurgának a mosolygás.*
- Rohadt ijesztő. *Összegzi végül, vigyorogva. De aztán újra csak a fejét rázza.* - Ezek az átkozott nők, ők az oka mindennek. Pedig ha egy kicsit türelmes, olyan kegyelembe lehetett volna része. Főleg hogy immár ketten vagyunk nők.
*Ez a szám ismételten csak megijeszti. Noha nem mintha a hajókon oly sok női kalóz lett volna, de eleinte jobbnak vélte a társaságot, hogy többen képviselték magukat a női nemből. Az ilyen arányokból mindig csak a baj származik, egy hosszú idő után. Mindig.
Színjátékát is befejezi, s elveszi kezét a Taug szívéről, hogy maga előtt fonja keresztbe karjait.*
- Borral mérgeznéd. Elrontanád szegény bort! *Csóválja meg ismételten csak a fejét.* - Pedig szegény pára nem tehet róla, hogy úgy gyűlölöd az emberszabásúakat, mint az alkoholista a vizet. Kicsinyes bosszúd a drága nedű bánta volna.
*A férfi a növényekért van odáig meg vissza, ő maga az alkohol minden válfajáért. No persze megteheti, hogy válogathat, s ezt kedve szerint meg is teszi, ezért van tele egyelőre a raktár rummal.
Koszorúba font kézzel hallgatja a férfi elképzelésiét. Szemeit ismét összeszűkíti, de immár azért, mert próbálja elképzelni, ahogy Ő vezeti ezt a kis bandát, s hogy abból mi is sülne ki. Arcára lassan kúszik fel a már jól ismert ördögi vigyor. Meglehet, hogy hajója visszaszerzése után is itt marad? A kínálkozó jövő nem is olyan ellenére való.*
- Te egy őrült vagy! *Összegzi nevetve a hallottak alapján a ki nem mondottakat.* - Egyébként. Dyntivel beszélni kell, no meg Bájgúnárral is, hogy tanítsanak harcolni. A csoportátlag ilyen téren elég gyatra. No meg valamit kezdhetnénk a hajómmal tett ígérettel is. Jah és még valami! A barlang beljebb lévén részeiről elég érdekes hangok szűrődnek ki.
*Szemmel láthatóan Taug tudja a dolgát, s nem sűrűn háborgatja őrült dühöngésében. Egy darabig. Csak néhány percig. De abban a néhány percben legalább élvezhette, hogy most, kivételesen nem vele foglalkoznak. Persze mindez más lenne, ha egy hajón lennének. Akkor természetes lenne számára, hogy ő van a figyelem szempontjában, de hát mindig is jobban értett a tengervízi bagázshoz, mint a szárazföldihez. Ő csak ide csatlakozott, mindazért, hogy a hajóját visszaszerezze. S nem azért, hogy bébiszittert játsszon a barlangban. Érzi, hogy a napok óta tartó tétlenség és henyélés lassan kezd az agyára menni. Háborgatása nem sajnos, nem tart sokáig.*
- Egyáltalán miért mentél el a városba? *Ha napokkal ezelőtt mondta is az nyurga elf, hogy miért, a lány akkor sem értette. Nem érti, az emberek mit kereshetnek a szárazföld belsejében, távol a tengertől, a víztől.* - Persze, hogyne örülnék…*Paskolja meg egyik kezével Taug vállát – már ha eléri – míg a másik kezét a derekán tartja.* - Örülök, mint a Kraken mély és büdös gyomrának. *Mormogja orra alatt.
Köztudomású tény, hogy az elf nem szereti az embereket, vagyis semmilyen emberszabású lényt. Noha ezzel ő maga is sokszor így van, de valamiért az elf közelében ez a tulajdonsága csak még jobban felerősödik.
Fejét hátrafordítva, követi a férfi tekintetét, az újabb kérdés hallatán. Gombák. Ahogy visszaemlékezik, rá kell hogy jöjjön, hogy valamit tényleg szedegetett a férfi egy zsákba. Amit egyenesen a raktárba vitt, miután bezárt. Lassan visszafordítja a fejét.*
- Nem, nem mi szedtük. Nem a mi beteges szokásunk, hogy gombákból főzetet csináljunk, amitől csak nevetségesen vihogunk bele a világba. Ez a te reszortod.
*A megölési kísérletre egyszerűen csak bólint, mintha engedélyt adna erre. Úgy tűnik, - noha a férfival szinte sose jár ugyanazon agytekervényeik – hogy most egy rugóra jár az agyuk. Néma, lopó betolakodók megölése. Összehúzott szemekkel tekint fel ismét, ahogy Bongyorira terelődik a figyelme.*
- Szertartás? *Ismétli. Ezt sem értette szinte sose. Mi értelme van az ilyen dolgoknak? Egyszerűen csak meg kell fogni és át kell vágni a torkát. Minek ide szertartás?* - Miért? Szükséges az? Egyszerűen csak odaállsz vele mögé és megmondod, hogy vágja el a torkát, s el van intézve. *Vonja meg egyszerűen a vállát. Taug feltételezésén, hogy a halászfiú látott már vért, csak hangos kacagásba tőr ki.* - Nap vicce! Feltehetően egy megzakkant személy lesz utána, de ezt csak annyiból szűröm le, amennyit eddig láttam belőle. De szükség van erre, ez van.
*Emlékszik az ő első esetére, amikor embert ölt. Senkinek sem könnyű az első, még neki sem, habár elég egy elfajzott környezetben nőtt fel. De látni mást meghalni, s megölni valakit az két teljesen különböző dolog. Lelke egy része sajnálja Bongyorit, a rá váró feladatra, de a mai nap folyamán, főleg az elmúlt percek eseménye alapján, fordult meg az ő fejében is. A gyerek számára nem tartható fent ez az állapot, s valamit tenni kell. Valamit. S úgy látszik, hogy a Nyurga meg is találta a feladatot.*
- Ejj…*Rázza meg a fejét.* - Ez az eszement férfi. Biztos elég hajlékony, és szeret tornázni. Vagy csak megunta, hogy folyton fogoly s meg tanul a lábával enni, ha a kezét épp megkötözték. *Befejezi a találgatást, hiszen meglehet tényleg meghalt. Ha meg így van…* - Mit akarsz csinálni a testével? *Néz fel sandán, s ismételten csak összehúzott szemekkel az elfre.
Ám a férfikövetkező tettén meglepődik. Az elmosolyodott. Enyhén félrehajtja fejét, s csak némán pislog, ahogy nézi a jelenséget. Nem tudja még, hogy ijesztő-e, vagy épp jól áll Nyurgának a mosolygás.*
- Rohadt ijesztő. *Összegzi végül, vigyorogva. De aztán újra csak a fejét rázza.* - Ezek az átkozott nők, ők az oka mindennek. Pedig ha egy kicsit türelmes, olyan kegyelembe lehetett volna része. Főleg hogy immár ketten vagyunk nők.
*Ez a szám ismételten csak megijeszti. Noha nem mintha a hajókon oly sok női kalóz lett volna, de eleinte jobbnak vélte a társaságot, hogy többen képviselték magukat a női nemből. Az ilyen arányokból mindig csak a baj származik, egy hosszú idő után. Mindig.
Színjátékát is befejezi, s elveszi kezét a Taug szívéről, hogy maga előtt fonja keresztbe karjait.*
- Borral mérgeznéd. Elrontanád szegény bort! *Csóválja meg ismételten csak a fejét.* - Pedig szegény pára nem tehet róla, hogy úgy gyűlölöd az emberszabásúakat, mint az alkoholista a vizet. Kicsinyes bosszúd a drága nedű bánta volna.
*A férfi a növényekért van odáig meg vissza, ő maga az alkohol minden válfajáért. No persze megteheti, hogy válogathat, s ezt kedve szerint meg is teszi, ezért van tele egyelőre a raktár rummal.
Koszorúba font kézzel hallgatja a férfi elképzelésiét. Szemeit ismét összeszűkíti, de immár azért, mert próbálja elképzelni, ahogy Ő vezeti ezt a kis bandát, s hogy abból mi is sülne ki. Arcára lassan kúszik fel a már jól ismert ördögi vigyor. Meglehet, hogy hajója visszaszerzése után is itt marad? A kínálkozó jövő nem is olyan ellenére való.*
- Te egy őrült vagy! *Összegzi nevetve a hallottak alapján a ki nem mondottakat.* - Egyébként. Dyntivel beszélni kell, no meg Bájgúnárral is, hogy tanítsanak harcolni. A csoportátlag ilyen téren elég gyatra. No meg valamit kezdhetnénk a hajómmal tett ígérettel is. Jah és még valami! A barlang beljebb lévén részeiről elég érdekes hangok szűrődnek ki.
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 12:11:58
Üzenet elküldve: 2014-10-23 12:11:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Nadae//
*Szép kis vihar kerekedett megint, ráadásul a barlang milyen zajos ilyenkor! Szerencsére a szél miatt az eső nem igazán zuhog be a barlangba, dacára a kellemes lyuknak a plafonon, így még lehet is érteni a válaszokat, habár Nadae dödögéséből nem sokat hall, de arcát elnézve talán jobb is. Mi a fene, hát így felhergelték volna? A kis rosszcsontok... Aztán ha végül nem kapna érdemi választ senkitől, az se lenne nagy baj, majd a maradék kérdést is szegény Nadaéra zúdítja. Miközben pedig a tartósításon dolgozik, rosszallóan csóválja a fejét, hogy nem tudott elég későn érkezni ahhoz, hogy legyen vacsora. Na sebaj, sebaj, csak hát üres gyomorra a szer sem esik jól, legalábbis így még őt is kiüti, hiába a hosszú-hosszú évtizedek gyakorlata. Viszont ha már Nadae ilyen rossz kedvében van, akkor bizonyára örülni fog Taug társaságának, hiszen neki bárki örülne. Persze ilyen valótlant még a szer hatása alatt sem képzelne, az eddigi legrosszabb húzása bódult állapotban az volt, amikor Ras nőjét próbálta megkörnyékezni. Régi szép idők...*
- Höö *horkan fel az ingerült szavakra. Persze, Nadae láthatóan kikészült a mai naptól, legalábbis minden idegszála sikít a fájdalomtól, de Taug ettől még nem fogja eltűrni a fenyegetőzést, ráadásul ok nélkül* Amikor én elindultam a városba, az a bolond emberevő még itt volt, és azt hiszem jeleztem is, hogy holnap délelőtt érkezem. Inkább örülnél, hogy hamarabb láthatsz *ebből az egész fenyegetőzésből csak a legkéjesebb éjszakát tudja komoly ígéretnek venni, de ezt inkább nem mondja, nehogy Nadae olyat tegyen, amit később megbán. Vagy legalábbis valami megfontolatlant. Most jobbnak látja nem hergelni a nőt, egészen addig, amíg magába nem száll egy kicsit. De legalább tudja, hogy Ras is elveszett valamikor időközben. Nem tudja sajnálni, sosem szerette, mi több, igencsak utálta. Viszont nem örülhet sokáig ennek a hírnek, mert úgy látszik, a nő végre tényleges információközlésbe kezd.*
- Dynti *pillant körbe, és meg is állapodik a tekintete az új jövevényen. Érdekes, hogy pont ez a nőcske nem szúrt szemet neki. Majd hirtelen nem tudja, melyik maszkosra nézzen, mivel kettő is akad, és mindkettő új jövevény, de hamarosan be tudja azonosítani, hogy melyik melyik. Nyilván a ketrecben lévő lesz az, aki egyszer csak itt volt. Na de miért? Körbepillant, és azonnal szemet szúr neki valami, ami megpecsételi a kámzsás sorsát.*
- Jól sejtem, hogy nem ti loptátok el a gombák egy részét? *kérdezi morogva, mert hát valóban, főleg a Lynol lángjának közel fele hiányzik, és jó eséllyel a kámzsásnál lesznek* Ez az alak ha fel is fog addig ébredni, holnap megölöm *jegyzi meg, és nagyot szív a pipájából* Van, amit én sem tűrök, és az a gombáim bántalmazása. A fekete alak nem éri meg a holnapi naplementét. A másik... hát a beszámolód alapján ő nem nyúlt a növényeimhez, és nyilván a raktárban sem járt. Egyelőre őt nem szándékozom eltenni láb alól *sóhajt, mivel valóban sajnálja a gombákat, egy spóraszórást még akart nekik engedni, mielőtt szemezgetni kezd közülük. Remélhetőleg el nem vesztek, a kámzsásnál lesz mind, akkor azokat már felhasználja, de így most két spóraszórást kell majd várjon, hogy végre megfelelő mennyiségű legyen belőlük a barlangban.*
- Majd a kölyköt lehet kölcsönvenném a szertartáshoz *bök fejével Will felé. Nem valami eszes, ahogy tudja, viszont legalább teszi, amit mondanak neki* Remélem látott már vért, különben ez eléggé... durva lehet majd a számára. Bár persze mindannyian meg lesztek hívva a rituáléra, bár az eddigieken sem sokan tették tiszteletüket *vonja meg a vállát, majd újból szippant a pipából, és kifúj egy füstfelhőt. Szép is volna, ha olyan csodálatos karikákat tudna pöfékelni, mint azok a matrózok a kikötőben, de ő egyelőre csak füstfoltokra képes. Ugyanakkor a nőt láthatóan meglepi a hír, miszerint az a Zaraun már nincs köztük.*
- Nem vagyok benne biztos, azonban ha én pihenni akarnék egy kicsit, azt nem zuhogó esőben csinálnám a sziklák között, miközben a sarkammal vakarom az oldalamat *az oldalát átdöfő sziklát már nem említi. Ez is bőven elég információ kell legyen* Ha még él is, bizonyára nincs eszméleténél, a holnap reggelt pedig még valami csoda folytán sem érheti meg odalent *segíteni meg senki nem fog neki. Még csak az kéne. nem véletlenül nem kürtölte szét a halálhírt, várni akar holnap reggelig, amikorra már biztos ténnyé válik. Ha az esőtől nem lett volna csúszós az ösvény, és a sziklák, bizonyára lemászott volna, hogy megbizonyosodjon az állapotáról, és ha még él, agyonüsse. Azonban nem akarta kockáztatni, hogy rosszul lépjen, megcsússzon, és ő is ott végezze. A nő elmélete viszont mosolyt csal az arcára, kis híján rossz helyre is szívta a füstöt.*
- Hát, az a baj, hogy még ki is nézem belőle, amilyen ostoba volt. Nem kár érte *komorodik el* Mégis mit képzelt magáról? Azt hitte, engedelmeskedni fogunk a parancsainak, holott mi raboltuk el? *morog, miközben Nadae tovább folytatja a színjátékot, így már meg sem próbál pipázni, legalábbis amíg vége nem lesz.*
- Talán nem lett volna jó ötlet, még a végén olyan borral állított volna be hozzád, amit én már megmérgeztem *persze tudja, hogy a nő a rumot helyezi minden egyéb ital elé, azonban a sötételf nem ilyen volt, ő ránézésre bizonyára borral ment volna egy nő szobájába. És ha Nadae csak egy pohárral is iszik belőle... Ostoba baleset lehetett volna az egészből.*
- Hogy Ras? *kérdezi, miközben újból szippant a pipából. Ezek szerint valóban eltűnt a férfi, legalább ennyi örömhír is jutott a mai napra* Az ő testét nem találtam meg a sziklák között, ha erre gondolsz. És máshol sem. Ha pedig nincs holttest, azt csak egyet jelenthet *pillant sötéten Nadaéra, mintha legalábbis valami katasztrófát készülne bejelenteni* Ezúttal ő került a villa rossz végére *eközbenár képtelen tovább a komoly ábrázatra, mivel roppant vicces csavar lenne a Szellemtől, ha egy másik emberevő eledele vált volna belőle.*
- Szerintem életben van. Valahol... *többet nem tud hozzáfűzni, mivel Nadae volt itt az elmúlt pár napban, nem Taug, így neki kéne tudni, ki merre jár. És persze a legfogósabb kérdés. Hogy mihez fog most az elf kezdeni?*
- Mihez kezdek? *kérdezi, és újat szív a pipájából, mely szinte teljesen kiürült már* Végrendeletet hamisítani értelmetlen lenne, nem ismert minket annyira, hogy bárkire is hagyja a kis királyságát. Meg nem is hiszem, hogy sok ideje lett volna irkálni, ha csak baleset volt. Nekem zuhanás közben az első dolgom nem az, hogy tintát és pergament ragadjak, a helyében inkább üvöltöttem volna. No meg miért is hamisítanék végrendeletet? Ha Ras valóban eltűnt, akkor én maradtam az egyetlen azok közül, akik a kezdetektől itt vannak *nem a Kárhozottakra gondol, sokkal inkább a kis wegtoreni csapatra, abból már láthatóan csak ő maradt, vagy ha valaki mégis elkerülte a figyelmét, Ras eltűnésével senki nem lehet ellenfele.*
- Én vagyok a rangidős *teszi le végül a pipáját* Holnap bejelentem a mélységi halálát, és hogy így fájó szívvel bár, de átveszem a Kárhozottak vezetését. Mi többet akarhatok még? *kérdezi enyhén őrült mosollyal. Ha valóban ő lesz a vezér, akkor bizony többé senki nem szabhat neki gátat, és a Kárhozottak nevű kis csoport valóban mindenki rémálmává fog válni. Senki nem mer majd aludni, míg Őrült Taug lélegzik, és ez valami természetfeletti boldogsággal, és elégedettséggel tölti el.*
*Szép kis vihar kerekedett megint, ráadásul a barlang milyen zajos ilyenkor! Szerencsére a szél miatt az eső nem igazán zuhog be a barlangba, dacára a kellemes lyuknak a plafonon, így még lehet is érteni a válaszokat, habár Nadae dödögéséből nem sokat hall, de arcát elnézve talán jobb is. Mi a fene, hát így felhergelték volna? A kis rosszcsontok... Aztán ha végül nem kapna érdemi választ senkitől, az se lenne nagy baj, majd a maradék kérdést is szegény Nadaéra zúdítja. Miközben pedig a tartósításon dolgozik, rosszallóan csóválja a fejét, hogy nem tudott elég későn érkezni ahhoz, hogy legyen vacsora. Na sebaj, sebaj, csak hát üres gyomorra a szer sem esik jól, legalábbis így még őt is kiüti, hiába a hosszú-hosszú évtizedek gyakorlata. Viszont ha már Nadae ilyen rossz kedvében van, akkor bizonyára örülni fog Taug társaságának, hiszen neki bárki örülne. Persze ilyen valótlant még a szer hatása alatt sem képzelne, az eddigi legrosszabb húzása bódult állapotban az volt, amikor Ras nőjét próbálta megkörnyékezni. Régi szép idők...*
- Höö *horkan fel az ingerült szavakra. Persze, Nadae láthatóan kikészült a mai naptól, legalábbis minden idegszála sikít a fájdalomtól, de Taug ettől még nem fogja eltűrni a fenyegetőzést, ráadásul ok nélkül* Amikor én elindultam a városba, az a bolond emberevő még itt volt, és azt hiszem jeleztem is, hogy holnap délelőtt érkezem. Inkább örülnél, hogy hamarabb láthatsz *ebből az egész fenyegetőzésből csak a legkéjesebb éjszakát tudja komoly ígéretnek venni, de ezt inkább nem mondja, nehogy Nadae olyat tegyen, amit később megbán. Vagy legalábbis valami megfontolatlant. Most jobbnak látja nem hergelni a nőt, egészen addig, amíg magába nem száll egy kicsit. De legalább tudja, hogy Ras is elveszett valamikor időközben. Nem tudja sajnálni, sosem szerette, mi több, igencsak utálta. Viszont nem örülhet sokáig ennek a hírnek, mert úgy látszik, a nő végre tényleges információközlésbe kezd.*
- Dynti *pillant körbe, és meg is állapodik a tekintete az új jövevényen. Érdekes, hogy pont ez a nőcske nem szúrt szemet neki. Majd hirtelen nem tudja, melyik maszkosra nézzen, mivel kettő is akad, és mindkettő új jövevény, de hamarosan be tudja azonosítani, hogy melyik melyik. Nyilván a ketrecben lévő lesz az, aki egyszer csak itt volt. Na de miért? Körbepillant, és azonnal szemet szúr neki valami, ami megpecsételi a kámzsás sorsát.*
- Jól sejtem, hogy nem ti loptátok el a gombák egy részét? *kérdezi morogva, mert hát valóban, főleg a Lynol lángjának közel fele hiányzik, és jó eséllyel a kámzsásnál lesznek* Ez az alak ha fel is fog addig ébredni, holnap megölöm *jegyzi meg, és nagyot szív a pipájából* Van, amit én sem tűrök, és az a gombáim bántalmazása. A fekete alak nem éri meg a holnapi naplementét. A másik... hát a beszámolód alapján ő nem nyúlt a növényeimhez, és nyilván a raktárban sem járt. Egyelőre őt nem szándékozom eltenni láb alól *sóhajt, mivel valóban sajnálja a gombákat, egy spóraszórást még akart nekik engedni, mielőtt szemezgetni kezd közülük. Remélhetőleg el nem vesztek, a kámzsásnál lesz mind, akkor azokat már felhasználja, de így most két spóraszórást kell majd várjon, hogy végre megfelelő mennyiségű legyen belőlük a barlangban.*
- Majd a kölyköt lehet kölcsönvenném a szertartáshoz *bök fejével Will felé. Nem valami eszes, ahogy tudja, viszont legalább teszi, amit mondanak neki* Remélem látott már vért, különben ez eléggé... durva lehet majd a számára. Bár persze mindannyian meg lesztek hívva a rituáléra, bár az eddigieken sem sokan tették tiszteletüket *vonja meg a vállát, majd újból szippant a pipából, és kifúj egy füstfelhőt. Szép is volna, ha olyan csodálatos karikákat tudna pöfékelni, mint azok a matrózok a kikötőben, de ő egyelőre csak füstfoltokra képes. Ugyanakkor a nőt láthatóan meglepi a hír, miszerint az a Zaraun már nincs köztük.*
- Nem vagyok benne biztos, azonban ha én pihenni akarnék egy kicsit, azt nem zuhogó esőben csinálnám a sziklák között, miközben a sarkammal vakarom az oldalamat *az oldalát átdöfő sziklát már nem említi. Ez is bőven elég információ kell legyen* Ha még él is, bizonyára nincs eszméleténél, a holnap reggelt pedig még valami csoda folytán sem érheti meg odalent *segíteni meg senki nem fog neki. Még csak az kéne. nem véletlenül nem kürtölte szét a halálhírt, várni akar holnap reggelig, amikorra már biztos ténnyé válik. Ha az esőtől nem lett volna csúszós az ösvény, és a sziklák, bizonyára lemászott volna, hogy megbizonyosodjon az állapotáról, és ha még él, agyonüsse. Azonban nem akarta kockáztatni, hogy rosszul lépjen, megcsússzon, és ő is ott végezze. A nő elmélete viszont mosolyt csal az arcára, kis híján rossz helyre is szívta a füstöt.*
- Hát, az a baj, hogy még ki is nézem belőle, amilyen ostoba volt. Nem kár érte *komorodik el* Mégis mit képzelt magáról? Azt hitte, engedelmeskedni fogunk a parancsainak, holott mi raboltuk el? *morog, miközben Nadae tovább folytatja a színjátékot, így már meg sem próbál pipázni, legalábbis amíg vége nem lesz.*
- Talán nem lett volna jó ötlet, még a végén olyan borral állított volna be hozzád, amit én már megmérgeztem *persze tudja, hogy a nő a rumot helyezi minden egyéb ital elé, azonban a sötételf nem ilyen volt, ő ránézésre bizonyára borral ment volna egy nő szobájába. És ha Nadae csak egy pohárral is iszik belőle... Ostoba baleset lehetett volna az egészből.*
- Hogy Ras? *kérdezi, miközben újból szippant a pipából. Ezek szerint valóban eltűnt a férfi, legalább ennyi örömhír is jutott a mai napra* Az ő testét nem találtam meg a sziklák között, ha erre gondolsz. És máshol sem. Ha pedig nincs holttest, azt csak egyet jelenthet *pillant sötéten Nadaéra, mintha legalábbis valami katasztrófát készülne bejelenteni* Ezúttal ő került a villa rossz végére *eközbenár képtelen tovább a komoly ábrázatra, mivel roppant vicces csavar lenne a Szellemtől, ha egy másik emberevő eledele vált volna belőle.*
- Szerintem életben van. Valahol... *többet nem tud hozzáfűzni, mivel Nadae volt itt az elmúlt pár napban, nem Taug, így neki kéne tudni, ki merre jár. És persze a legfogósabb kérdés. Hogy mihez fog most az elf kezdeni?*
- Mihez kezdek? *kérdezi, és újat szív a pipájából, mely szinte teljesen kiürült már* Végrendeletet hamisítani értelmetlen lenne, nem ismert minket annyira, hogy bárkire is hagyja a kis királyságát. Meg nem is hiszem, hogy sok ideje lett volna irkálni, ha csak baleset volt. Nekem zuhanás közben az első dolgom nem az, hogy tintát és pergament ragadjak, a helyében inkább üvöltöttem volna. No meg miért is hamisítanék végrendeletet? Ha Ras valóban eltűnt, akkor én maradtam az egyetlen azok közül, akik a kezdetektől itt vannak *nem a Kárhozottakra gondol, sokkal inkább a kis wegtoreni csapatra, abból már láthatóan csak ő maradt, vagy ha valaki mégis elkerülte a figyelmét, Ras eltűnésével senki nem lehet ellenfele.*
- Én vagyok a rangidős *teszi le végül a pipáját* Holnap bejelentem a mélységi halálát, és hogy így fájó szívvel bár, de átveszem a Kárhozottak vezetését. Mi többet akarhatok még? *kérdezi enyhén őrült mosollyal. Ha valóban ő lesz a vezér, akkor bizony többé senki nem szabhat neki gátat, és a Kárhozottak nevű kis csoport valóban mindenki rémálmává fog válni. Senki nem mer majd aludni, míg Őrült Taug lélegzik, és ez valami természetfeletti boldogsággal, és elégedettséggel tölti el.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-23 10:50:50
Üzenet elküldve: 2014-10-23 10:50:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak –Taug//
*Az eseményeket, s a válaszokat megvárva vonul vissza be a barlangba, remélve, hogy társai követik. A kiadós eső miatt, seperc alatt bőrig áztak. Ahogy a barlang belsejébe ér, lekapja fejéről a kendőt, s kicsavarja belőle a vizet. Ugyanígy tesz csizmájával is. Talán az idegen nem épp a legnőisebb vonásaival találkozik, ahogy lerúgja barna lábbörtönét és a tűz mellé hajítsa, hogy száradhasson. Combközépig érő nadrágjával nem foglalkozik, ahogy felsőtestét takaró szürke atlétával sem. Kabátját már rég elhagyta, valamelyik sarokba, miután visszaértek Vörikével a partról. Újból ellenőrzi a kulcs helyét, majd mezítláb kezd el tenni-vetni.
Úgy tűnik a vacsora tényleg nem főzi meg magát, s az utasított személyek sem szívesen teszik meg a dolgokat, lévén, hogy folyvást elterelik figyelmüket. Nem túl jó kedvében kezd neki az újabb tűzrakásnak – immár főzés céljából – s annak meggyújtásával. Az sem árt, ha több tűz ég. Nem árt ha gyorsan megszáradnak a kint elázókkal, nem hiányozna egy kiadós megfázás senkinek sem. A nyirkos barlang meg épp nem akadályozná meg. Napok óta fogadkozik, hogy számos tűz rakásával megpróbálja kiszárítani a barlangot, némileg, de mint mindig, akad jobb dolga is ennél.
Ha visszajöttek a többiek, akkor a meggyulladni kezdő tűz köré parancsolja őket.*
- Most már azért igazán megsüthetnétek a vacsorát.
*Közli kissé ingerülten. Az egész napos éhség és rum ivás kezdi kikezdeni gyomrát. Érzi, hogy türelme kezd a végére érni. Arca mindent elárul, főleg az adott hangulatait, s most látszik, hogy akinek kedves az élete nem szól hozzá.
Ebben a hangulatban érkezik meg nagy puffanásokkal kedvenc pesszimista elfe, amit ekkor még természetesen nem is sejt. A bejárathoz képest oldalt áll, az idegen maszkos s az előtte égő tűz mellett, víztől csöpögős hajjal és ruhákkal. Csípőre tett kézzel és összehúzott szemekkel tekint a bejárt felé.*
- Ha még valaki véletlenül idetalál, halál fia. *Sziszegi a fogai közül, s ha az idegennek jó a hallása, – hiszen félig elf – akkor könnyűszerrel meghallhatta a lány morgolódását. Túl sok volt már ez a mai nap a „véletlen látogatók” tekintetében. Nem kíván újabb idegenekkel jelenleg foglalkozni, hogy kik is ők, és mit is keresnek is, no meg hogy hogy a fészkes fenébe találtak ide, egyszerűen most már csak leölné őket, ha jönnének. Meglehet, hogy a maszkosnak szerencséje volt, hogy nem épp ebben a hangulatban találta a lányt?
Várakozásának megfelelően nem egy újabb idegen toppan be. Az eső miatt nem hallhatta a nyurga alak botjának koppanásait. Némileg könnyed sóhajt hallatva, de még mindig összehúzott tekintettel néz az újonnan érkező elf felé.
Kérdéseire ő nem ad választ, itt vannak a többiek, feleljenek ők nekik, már ha épp nem más dologgal foglalatoskodnak. Csak magába tesz megjegyzéseket a kérdéseket illetően, amit mindig azt hisz, hogy csak ő hall. Hiszen ember lévén az ő hallása feleannyira sem jó, mint egy elfé. S ingerlékeny állapotában elfelejti, hogy vannak környezetében olyanok, akik tisztán értik minden szavát.*
- Nem tudom, de remélem, hogy a hét pokol legmélyebb bugyrában rohadnak szét. *Sziszegi fogai között.* - Oh, csak egy kedves idegen, ki nem talált jobb helyet a vihar elől.
*Feleslegesek is szavai, mert ha meg is kapja az elf válaszát, már el is vonul. Szürke szemeivel figyelemmel kíséri a férfi mozgását, aki csakhamar visszatér a központi terembe, őt kissé félrehúzva.
A kérdésözön meghallgatása után, szemeit még mindig összehúzva tartva, jeges tekintettel mered, a nálánál jóval magasabb férfira.*
- Ha még egyszer, te vagy Ras, itt mertek hagyni, vagy ha csak az egyikőtök úgy megy el, hogy nem szól, később jön, mint ahogy várható volt, vagy csak itt hagyja rám, egyedül a barlangot, esküszöm, hogy olyan új kínzási módszerekkel kasztráltatlak titeket, hogy a legkéjesebb éjszakáimat is felül fogja múlni.
*Sziszegi fogai közül fenyegetését, jelezvén, hogy rohadtul nincs kedve a földi lények gondjaival, bajaival foglalkozni.*
- Amúgy, *vonja meg könnyedén a vállát, némileg kedvesebb hangszínre váltva.* - A lány Dynti, az én ismerősöm. *Szokatlan lehet bárki számára, hogy egy embert, egy lényt, egy entitánst a nevén nevezett. Köztudott, hogy ritkán nevez bárkit is a nevén. * - Régen találkoztunk, most vérdíj van a fején, mert van egy idióta, hatalommániás, perverz férje, akitől megszökött, bla, bla, bla. A Maszkos eltévedt, s az eső elől kért menedéket, a másikról fogalmam sincs. Egyszer csak itt volt, de mivel érdemi válasszal nem volt hajlandó szolgálni, így kapott egy kis megleckéztetést, és bezártam, hogy ne zavarjon sok vizet, ha felkelne. *S közben megpaskolja melleit, ahol a zár kulcsát rejti.
Befejezve kiselőadását a nap történteiről, a férfi áll elő újabbakkal. Szemöldöke a magasba kúszik a hír hallatán.*
- Szukafattya? Ebben biztos vagy?
*Hiszen reggel még itt volt, élt és virult, sőt még délután is, mikor Vörikével találkozott, s még a parton is ott volt velük. Igaz utána eltűnt mint a kámfor, s meglehet, hogy az eső miatt leesett, vagy még hamarabb levetette volna magát a szikláról?
Ekkor, mintha megvilágosodás érte volna, ijedten az elf szívéhez kap.*
- Lehet, hogy nem tudta feldolgozni, mikor hallotta, hogy nem áll messze tőlem, hogy nővel is megosztom ágyamat? S elkeseredettségében, hogy nem kap meg levetette volna magát a szikláról?
*Suttogja, hogy csak a férfi hallhassa. Hangszíne ijedt és kétségbeesett, de szemein látszik, hogy jót szórakozik.*
- Pedig ha tudtam volna, hogy így érez, biztos megbeszélhettük volna. *Csóválja meg a fejét.* - Megkaphatott volna, ha csak ennyi kellett volna az életbe maradásához.
*Húzza el a száját. Egyelőre nem tudja hova tenni a férfi halálát. Nem ismerte olyannyira, hogy elsirassa – nem mintha ez nagy szokása lenne – nem is sajnálhatja halálát épp ismeretlensége miatt. Bár az is igaz, hogy ígérkező kapcsolatnak néztek elébe.
Lopva a többiekre tekint, majd vissza a férfira.*
- Hol van Ras? S mihez akarsz most kezdeni?
*Az eseményeket, s a válaszokat megvárva vonul vissza be a barlangba, remélve, hogy társai követik. A kiadós eső miatt, seperc alatt bőrig áztak. Ahogy a barlang belsejébe ér, lekapja fejéről a kendőt, s kicsavarja belőle a vizet. Ugyanígy tesz csizmájával is. Talán az idegen nem épp a legnőisebb vonásaival találkozik, ahogy lerúgja barna lábbörtönét és a tűz mellé hajítsa, hogy száradhasson. Combközépig érő nadrágjával nem foglalkozik, ahogy felsőtestét takaró szürke atlétával sem. Kabátját már rég elhagyta, valamelyik sarokba, miután visszaértek Vörikével a partról. Újból ellenőrzi a kulcs helyét, majd mezítláb kezd el tenni-vetni.
Úgy tűnik a vacsora tényleg nem főzi meg magát, s az utasított személyek sem szívesen teszik meg a dolgokat, lévén, hogy folyvást elterelik figyelmüket. Nem túl jó kedvében kezd neki az újabb tűzrakásnak – immár főzés céljából – s annak meggyújtásával. Az sem árt, ha több tűz ég. Nem árt ha gyorsan megszáradnak a kint elázókkal, nem hiányozna egy kiadós megfázás senkinek sem. A nyirkos barlang meg épp nem akadályozná meg. Napok óta fogadkozik, hogy számos tűz rakásával megpróbálja kiszárítani a barlangot, némileg, de mint mindig, akad jobb dolga is ennél.
Ha visszajöttek a többiek, akkor a meggyulladni kezdő tűz köré parancsolja őket.*
- Most már azért igazán megsüthetnétek a vacsorát.
*Közli kissé ingerülten. Az egész napos éhség és rum ivás kezdi kikezdeni gyomrát. Érzi, hogy türelme kezd a végére érni. Arca mindent elárul, főleg az adott hangulatait, s most látszik, hogy akinek kedves az élete nem szól hozzá.
Ebben a hangulatban érkezik meg nagy puffanásokkal kedvenc pesszimista elfe, amit ekkor még természetesen nem is sejt. A bejárathoz képest oldalt áll, az idegen maszkos s az előtte égő tűz mellett, víztől csöpögős hajjal és ruhákkal. Csípőre tett kézzel és összehúzott szemekkel tekint a bejárt felé.*
- Ha még valaki véletlenül idetalál, halál fia. *Sziszegi a fogai közül, s ha az idegennek jó a hallása, – hiszen félig elf – akkor könnyűszerrel meghallhatta a lány morgolódását. Túl sok volt már ez a mai nap a „véletlen látogatók” tekintetében. Nem kíván újabb idegenekkel jelenleg foglalkozni, hogy kik is ők, és mit is keresnek is, no meg hogy hogy a fészkes fenébe találtak ide, egyszerűen most már csak leölné őket, ha jönnének. Meglehet, hogy a maszkosnak szerencséje volt, hogy nem épp ebben a hangulatban találta a lányt?
Várakozásának megfelelően nem egy újabb idegen toppan be. Az eső miatt nem hallhatta a nyurga alak botjának koppanásait. Némileg könnyed sóhajt hallatva, de még mindig összehúzott tekintettel néz az újonnan érkező elf felé.
Kérdéseire ő nem ad választ, itt vannak a többiek, feleljenek ők nekik, már ha épp nem más dologgal foglalatoskodnak. Csak magába tesz megjegyzéseket a kérdéseket illetően, amit mindig azt hisz, hogy csak ő hall. Hiszen ember lévén az ő hallása feleannyira sem jó, mint egy elfé. S ingerlékeny állapotában elfelejti, hogy vannak környezetében olyanok, akik tisztán értik minden szavát.*
- Nem tudom, de remélem, hogy a hét pokol legmélyebb bugyrában rohadnak szét. *Sziszegi fogai között.* - Oh, csak egy kedves idegen, ki nem talált jobb helyet a vihar elől.
*Feleslegesek is szavai, mert ha meg is kapja az elf válaszát, már el is vonul. Szürke szemeivel figyelemmel kíséri a férfi mozgását, aki csakhamar visszatér a központi terembe, őt kissé félrehúzva.
A kérdésözön meghallgatása után, szemeit még mindig összehúzva tartva, jeges tekintettel mered, a nálánál jóval magasabb férfira.*
- Ha még egyszer, te vagy Ras, itt mertek hagyni, vagy ha csak az egyikőtök úgy megy el, hogy nem szól, később jön, mint ahogy várható volt, vagy csak itt hagyja rám, egyedül a barlangot, esküszöm, hogy olyan új kínzási módszerekkel kasztráltatlak titeket, hogy a legkéjesebb éjszakáimat is felül fogja múlni.
*Sziszegi fogai közül fenyegetését, jelezvén, hogy rohadtul nincs kedve a földi lények gondjaival, bajaival foglalkozni.*
- Amúgy, *vonja meg könnyedén a vállát, némileg kedvesebb hangszínre váltva.* - A lány Dynti, az én ismerősöm. *Szokatlan lehet bárki számára, hogy egy embert, egy lényt, egy entitánst a nevén nevezett. Köztudott, hogy ritkán nevez bárkit is a nevén. * - Régen találkoztunk, most vérdíj van a fején, mert van egy idióta, hatalommániás, perverz férje, akitől megszökött, bla, bla, bla. A Maszkos eltévedt, s az eső elől kért menedéket, a másikról fogalmam sincs. Egyszer csak itt volt, de mivel érdemi válasszal nem volt hajlandó szolgálni, így kapott egy kis megleckéztetést, és bezártam, hogy ne zavarjon sok vizet, ha felkelne. *S közben megpaskolja melleit, ahol a zár kulcsát rejti.
Befejezve kiselőadását a nap történteiről, a férfi áll elő újabbakkal. Szemöldöke a magasba kúszik a hír hallatán.*
- Szukafattya? Ebben biztos vagy?
*Hiszen reggel még itt volt, élt és virult, sőt még délután is, mikor Vörikével találkozott, s még a parton is ott volt velük. Igaz utána eltűnt mint a kámfor, s meglehet, hogy az eső miatt leesett, vagy még hamarabb levetette volna magát a szikláról?
Ekkor, mintha megvilágosodás érte volna, ijedten az elf szívéhez kap.*
- Lehet, hogy nem tudta feldolgozni, mikor hallotta, hogy nem áll messze tőlem, hogy nővel is megosztom ágyamat? S elkeseredettségében, hogy nem kap meg levetette volna magát a szikláról?
*Suttogja, hogy csak a férfi hallhassa. Hangszíne ijedt és kétségbeesett, de szemein látszik, hogy jót szórakozik.*
- Pedig ha tudtam volna, hogy így érez, biztos megbeszélhettük volna. *Csóválja meg a fejét.* - Megkaphatott volna, ha csak ennyi kellett volna az életbe maradásához.
*Húzza el a száját. Egyelőre nem tudja hova tenni a férfi halálát. Nem ismerte olyannyira, hogy elsirassa – nem mintha ez nagy szokása lenne – nem is sajnálhatja halálát épp ismeretlensége miatt. Bár az is igaz, hogy ígérkező kapcsolatnak néztek elébe.
Lopva a többiekre tekint, majd vissza a férfira.*
- Hol van Ras? S mihez akarsz most kezdeni?
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-22 17:28:08
Üzenet elküldve: 2014-10-22 17:28:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - mindenki, akinek van füle, főleg Nadae//
*Tény, hogy viszonylag későn jut el a szirthez, de ebben közrejátszik még a kis kitérője is, ugyanis még a szántóknál is járt, beszerzett egy jelentősebb adagot a sárga Lyrdec nevű növényből is. Persze, jó az, hogy gyógyítja a gyomorbajokat, de ő sokkal jobban kedveli a belőle készült sűrűbb főzetet, amely pedig nagyszerű rémálmokat tud előidézni. Ó igen, előszeretettel itat ilyesmit bárkivel, persze megfelelő körítéssel egybekötve, talán hosszan mesél neki arról, hogy rossz álmok vajon minek a hatásai lehetnek, esetleg eljátssza, hogy bűbájt rak rá, amivel a következő álmában bepillantást nyerhet a jövőbe... Mindkét módszer igencsak kegyetlen, de az utóbbi könnyen az öngyilkosságba is kergethet valakit, ha az illető amúgy sem túl okos, esetleg paranoiás, könnyen befolyásolható...
Viszont még így is remek idő alatt járta meg a visszautat, hiszen nem csak, hogy sötétedés előtt kijutott az erdőből, de még most sincs teljesen naplemente, és máris itt van az ösvény lábánál, mely felvisz a szirthez. A halálos levélkéknek sem volt még idejük veszíteni ezalatt az erejükből, hát itt kényelmesebbre veszi a tempót, úgyse lesz egyszerű felmászni egészen a szirtig. Békésen baktat felfelé, miközben többször is körbetekint maga körül, néha-néha pedig lepillant az ösvényről. Nem járhat még túl magasan, amikor egy alkot fedez fel alant a sziklák közt. Persze ebből nem következik, hogy nincs magasan, az inkább csak abból, hogy megismeri: ez bizony az a sötételf, akit elraboltak, és akit Taug meg akart mérgezni. Látható ugyanakkor az is, hogy nem örömében heverészik ott, mivel mindkét lába természetellenes szögben áll, és egyik oldala félig át van döfve egy éles szikla által. Az elf felpillant, nagyjából sejti, mi történhetett: a balga fentről zuhant le. Ez szomorú, nagyon szomorú, így jó eséllyel nem sok ép csontja maradt, amit Taug majd hasznosíthatna, ha veszi a fáradtságot, hogy lemásszon oda, és felhúzza a testét (és fogja venni a fáradtságot, mivel a francnak sem kell ide varjúraj, meg mindenféle dögevő). Azonban ez már csak a holnapi nap munkája lesz, talán errefelé kevés vad jár, szóval egy éjszakán át kihúzza még a sötételf. Remélhetőleg nem fut el sehová ezalatt az indokolatlanul meredező lábain.*
- Mit mondasz, öreg, kibírod még egy estén át? Csak kiálts, ha nem! *ezután egy darabig szórakozottan fülel, majd pedig megvonja a vállát, és továbbmegy. Jó nagy eső volt itt nem is olyan régen, még mindig csepereg (és hamarosan újra rá fog kezdeni a felhőkből ítélve, így jobb lenne sietni...), talán a temérdek sok víz miatt a vér szaga nem jutott messzire. Az elf igencsak morcos lenne, ha valami arra járó állat ellopná másnapra a tetemet. Jó kis séta áll még előtte, de szerencsére fel tud érni az újabb nagy zuhé előtt. Szívesen megcsodálná, milyen a szirtről az eső látványa, ám lehet, hogy az az ostoba sötételf is ebbe halt bele, így ezt a tevékenységet elnapolja. Helyette először a zsákját löki a barlangba, aztán pedig utánamászik, lehetőleg elég hangosan ahhoz, hogy minden bent lévő értesülhessen az érkezéséről. Mondjuk lehet, hogy eredetileg nem fogják tudni, ki az, no de... majd meglátják. Ezután egyszerűen besétál a barlang belsejébe, ahol pedig nem sokan vannak, néhányan hiányoznak, és akad egy új arc is. Köszönés helyett inkább rá oly jellemző módon a tárgyra tér:*
- He... a többiek? Mintha legutóbb többen lettünk volna *mondjuk ő annak csak örül, ha fogynak, azonban mégiscsak jó volna tudni, mi lett velük, hiszen ha meghaltak, akkor értékes csontokra lelhet. Majd a figyelme az új jövevényre terelődik, de nem szólítja meg, inkább a többiekre néz.*
- Ki a szerencsés ismeretlen? Hogy került ide, és meddig szándékozik maradni? Nem itt, hanem életben *ha pedig erre a kérdésére is választ kapott, akkor csak hümmög, majd pedig eltűnik a barlang raktárrészében, hogy egyelőre oda pakolja le a zsákját, csak a halálos Yrtasynt veszi elő, de azt maradéktalanul, majd átsétál a saját "szobájába", hogy összeszedje a pipáját, a dohányt, meg persze a pépesítéshez és tartósításhoz szükséges eszközöket, majd újra visszatér a színre, hogy aztán a többiek közé üljön, ám vacsorakészítés és vallatás helyett elvégzi a pépesítést, no meg a tartósítást, közben pedig igyekszik egy pár percre elragadni Nadaét az éppen aktuális, és persze halaszthatatlan teendői közül. Nincsenek hátsó szándékai, éppen jelenleg ő tűnt a társaság legértelmesebb tagjának.*
- Mit mulasztottam? Ki ez az új alak? *persze ezt már egyszer kérdezte úgy mindenkitől, de most kicsit bővebb választ vár* És az a másik? Él még? *bök fejével a ketrec felé, ahol az öntudatlan állapotban lévő kámzsás hever. Ha a műveletet befejezte, és választ is kapott a kérdéseire, akkor előveszi a pipáját, majd nekiáll füstölni. Talán nem túl illendő, de ugyan mit zavarhat, ha a tűz nála sokkal jobban füstöl, vagy fog füstölni, ami meg elengedhetetlen a vacsorához. Kis pöfékelés után (és persze ha megemésztette Nadae válaszait), akkor ő is előáll a saját új információjával.*
- Az a sötételf, akit mi raboltunk, és akiért váltságdíjat akartunk kérni. Aki aztán elkezdte keverni a sz... *eddigre remélhetőleg a nő vette, kiről van szó, ha ezt jelzi is valahogyan, akkor Taug a tárgyra tér* Odalent hever a szikláknál, ott pihen szinte hogy az ösvény elejének közelében *azzal újabbat szív a pipából, majd miután kiengedte a füstöt, teljesen közönyösen hozzáteszi:*
- Meghalt *persze nem túl hangosan, ahogy eddig sem beszélt túl hangosan, a többieknek nem kell még tudni. Ezzel persze utalni szeretne valamire, és a másik talán sejtheti is, mi az, de egyelőre még nem szeretné kimondani, csak vár a reakcióra.*
*Tény, hogy viszonylag későn jut el a szirthez, de ebben közrejátszik még a kis kitérője is, ugyanis még a szántóknál is járt, beszerzett egy jelentősebb adagot a sárga Lyrdec nevű növényből is. Persze, jó az, hogy gyógyítja a gyomorbajokat, de ő sokkal jobban kedveli a belőle készült sűrűbb főzetet, amely pedig nagyszerű rémálmokat tud előidézni. Ó igen, előszeretettel itat ilyesmit bárkivel, persze megfelelő körítéssel egybekötve, talán hosszan mesél neki arról, hogy rossz álmok vajon minek a hatásai lehetnek, esetleg eljátssza, hogy bűbájt rak rá, amivel a következő álmában bepillantást nyerhet a jövőbe... Mindkét módszer igencsak kegyetlen, de az utóbbi könnyen az öngyilkosságba is kergethet valakit, ha az illető amúgy sem túl okos, esetleg paranoiás, könnyen befolyásolható...
Viszont még így is remek idő alatt járta meg a visszautat, hiszen nem csak, hogy sötétedés előtt kijutott az erdőből, de még most sincs teljesen naplemente, és máris itt van az ösvény lábánál, mely felvisz a szirthez. A halálos levélkéknek sem volt még idejük veszíteni ezalatt az erejükből, hát itt kényelmesebbre veszi a tempót, úgyse lesz egyszerű felmászni egészen a szirtig. Békésen baktat felfelé, miközben többször is körbetekint maga körül, néha-néha pedig lepillant az ösvényről. Nem járhat még túl magasan, amikor egy alkot fedez fel alant a sziklák közt. Persze ebből nem következik, hogy nincs magasan, az inkább csak abból, hogy megismeri: ez bizony az a sötételf, akit elraboltak, és akit Taug meg akart mérgezni. Látható ugyanakkor az is, hogy nem örömében heverészik ott, mivel mindkét lába természetellenes szögben áll, és egyik oldala félig át van döfve egy éles szikla által. Az elf felpillant, nagyjából sejti, mi történhetett: a balga fentről zuhant le. Ez szomorú, nagyon szomorú, így jó eséllyel nem sok ép csontja maradt, amit Taug majd hasznosíthatna, ha veszi a fáradtságot, hogy lemásszon oda, és felhúzza a testét (és fogja venni a fáradtságot, mivel a francnak sem kell ide varjúraj, meg mindenféle dögevő). Azonban ez már csak a holnapi nap munkája lesz, talán errefelé kevés vad jár, szóval egy éjszakán át kihúzza még a sötételf. Remélhetőleg nem fut el sehová ezalatt az indokolatlanul meredező lábain.*
- Mit mondasz, öreg, kibírod még egy estén át? Csak kiálts, ha nem! *ezután egy darabig szórakozottan fülel, majd pedig megvonja a vállát, és továbbmegy. Jó nagy eső volt itt nem is olyan régen, még mindig csepereg (és hamarosan újra rá fog kezdeni a felhőkből ítélve, így jobb lenne sietni...), talán a temérdek sok víz miatt a vér szaga nem jutott messzire. Az elf igencsak morcos lenne, ha valami arra járó állat ellopná másnapra a tetemet. Jó kis séta áll még előtte, de szerencsére fel tud érni az újabb nagy zuhé előtt. Szívesen megcsodálná, milyen a szirtről az eső látványa, ám lehet, hogy az az ostoba sötételf is ebbe halt bele, így ezt a tevékenységet elnapolja. Helyette először a zsákját löki a barlangba, aztán pedig utánamászik, lehetőleg elég hangosan ahhoz, hogy minden bent lévő értesülhessen az érkezéséről. Mondjuk lehet, hogy eredetileg nem fogják tudni, ki az, no de... majd meglátják. Ezután egyszerűen besétál a barlang belsejébe, ahol pedig nem sokan vannak, néhányan hiányoznak, és akad egy új arc is. Köszönés helyett inkább rá oly jellemző módon a tárgyra tér:*
- He... a többiek? Mintha legutóbb többen lettünk volna *mondjuk ő annak csak örül, ha fogynak, azonban mégiscsak jó volna tudni, mi lett velük, hiszen ha meghaltak, akkor értékes csontokra lelhet. Majd a figyelme az új jövevényre terelődik, de nem szólítja meg, inkább a többiekre néz.*
- Ki a szerencsés ismeretlen? Hogy került ide, és meddig szándékozik maradni? Nem itt, hanem életben *ha pedig erre a kérdésére is választ kapott, akkor csak hümmög, majd pedig eltűnik a barlang raktárrészében, hogy egyelőre oda pakolja le a zsákját, csak a halálos Yrtasynt veszi elő, de azt maradéktalanul, majd átsétál a saját "szobájába", hogy összeszedje a pipáját, a dohányt, meg persze a pépesítéshez és tartósításhoz szükséges eszközöket, majd újra visszatér a színre, hogy aztán a többiek közé üljön, ám vacsorakészítés és vallatás helyett elvégzi a pépesítést, no meg a tartósítást, közben pedig igyekszik egy pár percre elragadni Nadaét az éppen aktuális, és persze halaszthatatlan teendői közül. Nincsenek hátsó szándékai, éppen jelenleg ő tűnt a társaság legértelmesebb tagjának.*
- Mit mulasztottam? Ki ez az új alak? *persze ezt már egyszer kérdezte úgy mindenkitől, de most kicsit bővebb választ vár* És az a másik? Él még? *bök fejével a ketrec felé, ahol az öntudatlan állapotban lévő kámzsás hever. Ha a műveletet befejezte, és választ is kapott a kérdéseire, akkor előveszi a pipáját, majd nekiáll füstölni. Talán nem túl illendő, de ugyan mit zavarhat, ha a tűz nála sokkal jobban füstöl, vagy fog füstölni, ami meg elengedhetetlen a vacsorához. Kis pöfékelés után (és persze ha megemésztette Nadae válaszait), akkor ő is előáll a saját új információjával.*
- Az a sötételf, akit mi raboltunk, és akiért váltságdíjat akartunk kérni. Aki aztán elkezdte keverni a sz... *eddigre remélhetőleg a nő vette, kiről van szó, ha ezt jelzi is valahogyan, akkor Taug a tárgyra tér* Odalent hever a szikláknál, ott pihen szinte hogy az ösvény elejének közelében *azzal újabbat szív a pipából, majd miután kiengedte a füstöt, teljesen közönyösen hozzáteszi:*
- Meghalt *persze nem túl hangosan, ahogy eddig sem beszélt túl hangosan, a többieknek nem kell még tudni. Ezzel persze utalni szeretne valamire, és a másik talán sejtheti is, mi az, de egyelőre még nem szeretné kimondani, csak vár a reakcióra.*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-21 11:51:19
Üzenet elküldve: 2014-10-21 11:51:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Bár minden figyelmével igyekszik az idegen férfira figyelnie, s hogy azt kellő képen kifaggassa, már amit még ki tud belőle szedni, a mögötte zajló események zajától nem tud ereje teljében koncentrálni.
Visszasírja a régi időket, mikor még a hajóján, az ő kis eldugott zugába, a hajó mélyén faggathatta ki az éppen aktuális delikvenst, a saját módszere szerint, s úgy hogy közben nem zavarják, főleg nem idegesítő hangok, mint nyávogás, szipogás, rohangálás.
Ha a maszkos elég figyelmes, akkor láthatja, hogy a lány arcizmai meg-megrándul, s az üveget tartó keze is vészesen szorulnak össze, melynek eredménye az üveg eltörése lenne. Amint ez elér a tudatáig a szorításon enged, ám ekkor lábát kezdi el idegesen remegtetni.*
~Ebben a zajban, még is hogy dolgozzon az ember? No meg ilyen éhesen?~
*S ebben a pillanatban pattan fel hirtelen és fordul meg, hogy elejét vegye a mögött folyó események berekesztésének. Ám, ahogy megpillantja, hogy mi is folyik itt, szinte gondolkozás nélkül, reflexszerűen dobja oda Vörikének a kért üveget.*
- Hát ez mégis…? *Néz hitetlenkedve az elf fiúcskára.* - Te még soha a büdös életbe nem kötöztél sebet? *Düllednek ki szemei, ahogy próbálja értelmezni a látottakat, ami nem nehéz, de mégis.* - Biztos hogy elf vagy te?
*Teszi fel a kérdést, majd az újra meginduló Bájgúnár után indul, ám úgy tűnik ahhoz képest most túl lassú, minek hatására újabb szipogás, és rohangálás az eredménye.
A halászfiú naivsága, mint mindig, most is meglepi, s nem tudja hova tenni. Fejét rázza nyugtázza csak az eseményeket, s az össze-vissza rohangáló bagázs figyeli a tekintetével, de ő maga el nem mozdul. Ha Dynti ott hagyta az üveget, mielőtt még a halász után ment volna, akkor most felkapja, s kortyol belőle egyet, miközben tekintetével visszatéved az idegenre.
Tekintete elborul, ahogy Bájgúnárra néz, s nézése is azt sugallja, hogy jobban teszi ha most a másik után siet. De úgy tűnik, hogy erre szükség sem volt, készségesen indul el, s hamar meg is előzi nőtársát. Lassú léptekkel indul utánuk, de még egy pillanatra visszafordul az idegen férfihoz.*
- Ha bármihez is hozzányúlsz halál fia vagy.
*Láthatólag nincs a legjobb passzban a lány. Még gyorsan végigtekint a barlangon, hogy memorizálja mindennek a helyét, ha a másik mégis elvenni kívánna valamit feltűnjön. Automatikusan ellenőrzi a mellei közé rejtett ketreckulcsot is, s folytatja lépteit a kijárat felé.
Amint kiér, zúdul a nyakába az eső, de szemmel láthatólag ezt őt egyáltalán nem zavarja. Hozzá szokott már a hasonló viharokhoz és az elázásokhoz is. A ruhák rátapadtak, kirajzolva mindannyiuk alakját. A kint fogadó idilli kép, némi émelygést okoz a lánynak, s szükségszerűen meg is kapaszkodik a szikla falába.*
- Vérszívók.
*Ismétli, majd az annak titulált férfi felé fordul, hogy ismételten csak jobban szemügyre vegye. Rövidke élete során számtalan lénnyel találkozott még, de olyanokkal, amelyek vérrel táplálkoznak, még nem. Noha a férfi reakciója, nem lepi meg. Ha már egy ilyen lénynek van titulálva, tökéletesen el is játssza annak szerepét. Lehet, hogy ezt jelenti jó fejvadásznak lenni? Bármikor bárki bőrébe bele tud bújni, hogy a megölni kívánt lény közelébe férkőzzön? Ahogy fogaskerekei ezen járnak, a bizalmatlanság kezd ismét úrrá lenni rajta, ami lassan meg is látszik az arckifejezésén. Szemöldökeit összehúzza, úgy tekint Bájgúnárra.
De mindenféleképpen várja a következő percek eseményeit, hogy vajon az elfecske mit is fog tenni Dyntivel. Arcán kaján mosoly fut végig, ahogy a vörös hajúra néz, közben kezét csípőjére teszi. Lassan odasétál, halkan Bongyorihoz, s vizes hajába túrja ujjait.*
- Ne aggódj, ha vérszívó is, te lehetsz az, aki megölheti. Amúgy mi történt veled?
*Teszi fel a kérdést, mivel az előbbi magyarázatot épp nem hallotta, le volt kötve, hogy az idegennel tárgyaljon. A gyilkosság ötlete csak hirtelen pattant ki fejéből. Nem állapot, hogy egy ilyen naiv fiú legyen csapatuk tagja. No, nem mintha bánná a fiú személyiségét, mert az igenis kedvére való. Az ilyen őszinte kedvesség és szeretet ritka kincs már manapság, s mint olyat, azt meg kell becsülni. Ám lassan meg kell ízleltetni a fiúval a vér ízét, s ha nincs jobb, hát akkor Bájgúnár lesz az a gaztevő. Neki aztán édes mindegy. Közben lassan visszamegy a barlang bejárata felé, szembe fordulva a többiekkel, hátát pedig a hideg, vizes és nyirkos falnak vetve. Kezét keresztbe teszi, úgy figyeli az eseményeket.
Az újabb korty rum, kezdi megtenni hatását, s arcán kiíródnak gondolatai, így aki jártas némi emberismeretben tudhatja, hogy mire gondol, vagyis épp min jár az esze. Bár a hűsítő eső, jót tesz szervezetének, és főleg fejének, annak tisztulásának.
Ha meg is történik a bemutatás, ha nem, azért rossz álló tekintettel méri végig a társaságot.*
- Ha már így oda vissza elázott mindenki és kijár a legtöbbünknek egy jó megfázás, akkor talán a vacsorát is megfőzhetnétek.
*Jelenti ki, hogy a fiúk tudtára hozza, hogy márpedig ő éhes, s nem csak ő, de a lány is. S meglehet, hogy ők maguk ketten is, s ideje lenne már megsütni azokat a halakat. *
- No meg nem kéne egyedül hagyni, drága jó vendégünket.
*Fintorogja el magát, majd tekintete újra az elf fiúra vándorol. Miután bementek, biztos, hogy az újabb maszkos alakkal szembe ülteti a fiút, beszéljék csak meg a szakma rejtelmeit, s szedje ki belőle mennyit tud. S ha megfelelőnek találja – már a foglalkozása szempontjából – talán fel is ajánlja neki, hogy maradjon itt hosszabb időre. Legalább addig, amíg Ras, vagy Taug vissza nem tér.*
*Bár minden figyelmével igyekszik az idegen férfira figyelnie, s hogy azt kellő képen kifaggassa, már amit még ki tud belőle szedni, a mögötte zajló események zajától nem tud ereje teljében koncentrálni.
Visszasírja a régi időket, mikor még a hajóján, az ő kis eldugott zugába, a hajó mélyén faggathatta ki az éppen aktuális delikvenst, a saját módszere szerint, s úgy hogy közben nem zavarják, főleg nem idegesítő hangok, mint nyávogás, szipogás, rohangálás.
Ha a maszkos elég figyelmes, akkor láthatja, hogy a lány arcizmai meg-megrándul, s az üveget tartó keze is vészesen szorulnak össze, melynek eredménye az üveg eltörése lenne. Amint ez elér a tudatáig a szorításon enged, ám ekkor lábát kezdi el idegesen remegtetni.*
~Ebben a zajban, még is hogy dolgozzon az ember? No meg ilyen éhesen?~
*S ebben a pillanatban pattan fel hirtelen és fordul meg, hogy elejét vegye a mögött folyó események berekesztésének. Ám, ahogy megpillantja, hogy mi is folyik itt, szinte gondolkozás nélkül, reflexszerűen dobja oda Vörikének a kért üveget.*
- Hát ez mégis…? *Néz hitetlenkedve az elf fiúcskára.* - Te még soha a büdös életbe nem kötöztél sebet? *Düllednek ki szemei, ahogy próbálja értelmezni a látottakat, ami nem nehéz, de mégis.* - Biztos hogy elf vagy te?
*Teszi fel a kérdést, majd az újra meginduló Bájgúnár után indul, ám úgy tűnik ahhoz képest most túl lassú, minek hatására újabb szipogás, és rohangálás az eredménye.
A halászfiú naivsága, mint mindig, most is meglepi, s nem tudja hova tenni. Fejét rázza nyugtázza csak az eseményeket, s az össze-vissza rohangáló bagázs figyeli a tekintetével, de ő maga el nem mozdul. Ha Dynti ott hagyta az üveget, mielőtt még a halász után ment volna, akkor most felkapja, s kortyol belőle egyet, miközben tekintetével visszatéved az idegenre.
Tekintete elborul, ahogy Bájgúnárra néz, s nézése is azt sugallja, hogy jobban teszi ha most a másik után siet. De úgy tűnik, hogy erre szükség sem volt, készségesen indul el, s hamar meg is előzi nőtársát. Lassú léptekkel indul utánuk, de még egy pillanatra visszafordul az idegen férfihoz.*
- Ha bármihez is hozzányúlsz halál fia vagy.
*Láthatólag nincs a legjobb passzban a lány. Még gyorsan végigtekint a barlangon, hogy memorizálja mindennek a helyét, ha a másik mégis elvenni kívánna valamit feltűnjön. Automatikusan ellenőrzi a mellei közé rejtett ketreckulcsot is, s folytatja lépteit a kijárat felé.
Amint kiér, zúdul a nyakába az eső, de szemmel láthatólag ezt őt egyáltalán nem zavarja. Hozzá szokott már a hasonló viharokhoz és az elázásokhoz is. A ruhák rátapadtak, kirajzolva mindannyiuk alakját. A kint fogadó idilli kép, némi émelygést okoz a lánynak, s szükségszerűen meg is kapaszkodik a szikla falába.*
- Vérszívók.
*Ismétli, majd az annak titulált férfi felé fordul, hogy ismételten csak jobban szemügyre vegye. Rövidke élete során számtalan lénnyel találkozott még, de olyanokkal, amelyek vérrel táplálkoznak, még nem. Noha a férfi reakciója, nem lepi meg. Ha már egy ilyen lénynek van titulálva, tökéletesen el is játssza annak szerepét. Lehet, hogy ezt jelenti jó fejvadásznak lenni? Bármikor bárki bőrébe bele tud bújni, hogy a megölni kívánt lény közelébe férkőzzön? Ahogy fogaskerekei ezen járnak, a bizalmatlanság kezd ismét úrrá lenni rajta, ami lassan meg is látszik az arckifejezésén. Szemöldökeit összehúzza, úgy tekint Bájgúnárra.
De mindenféleképpen várja a következő percek eseményeit, hogy vajon az elfecske mit is fog tenni Dyntivel. Arcán kaján mosoly fut végig, ahogy a vörös hajúra néz, közben kezét csípőjére teszi. Lassan odasétál, halkan Bongyorihoz, s vizes hajába túrja ujjait.*
- Ne aggódj, ha vérszívó is, te lehetsz az, aki megölheti. Amúgy mi történt veled?
*Teszi fel a kérdést, mivel az előbbi magyarázatot épp nem hallotta, le volt kötve, hogy az idegennel tárgyaljon. A gyilkosság ötlete csak hirtelen pattant ki fejéből. Nem állapot, hogy egy ilyen naiv fiú legyen csapatuk tagja. No, nem mintha bánná a fiú személyiségét, mert az igenis kedvére való. Az ilyen őszinte kedvesség és szeretet ritka kincs már manapság, s mint olyat, azt meg kell becsülni. Ám lassan meg kell ízleltetni a fiúval a vér ízét, s ha nincs jobb, hát akkor Bájgúnár lesz az a gaztevő. Neki aztán édes mindegy. Közben lassan visszamegy a barlang bejárata felé, szembe fordulva a többiekkel, hátát pedig a hideg, vizes és nyirkos falnak vetve. Kezét keresztbe teszi, úgy figyeli az eseményeket.
Az újabb korty rum, kezdi megtenni hatását, s arcán kiíródnak gondolatai, így aki jártas némi emberismeretben tudhatja, hogy mire gondol, vagyis épp min jár az esze. Bár a hűsítő eső, jót tesz szervezetének, és főleg fejének, annak tisztulásának.
Ha meg is történik a bemutatás, ha nem, azért rossz álló tekintettel méri végig a társaságot.*
- Ha már így oda vissza elázott mindenki és kijár a legtöbbünknek egy jó megfázás, akkor talán a vacsorát is megfőzhetnétek.
*Jelenti ki, hogy a fiúk tudtára hozza, hogy márpedig ő éhes, s nem csak ő, de a lány is. S meglehet, hogy ők maguk ketten is, s ideje lenne már megsütni azokat a halakat. *
- No meg nem kéne egyedül hagyni, drága jó vendégünket.
*Fintorogja el magát, majd tekintete újra az elf fiúra vándorol. Miután bementek, biztos, hogy az újabb maszkos alakkal szembe ülteti a fiút, beszéljék csak meg a szakma rejtelmeit, s szedje ki belőle mennyit tud. S ha megfelelőnek találja – már a foglalkozása szempontjából – talán fel is ajánlja neki, hogy maradjon itt hosszabb időre. Legalább addig, amíg Ras, vagy Taug vissza nem tér.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-20 20:00:09
Üzenet elküldve: 2014-10-20 20:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak – Rinan, Will//
*Folyamatos pislogással igyekszik a szemébe szökő zuhatagot megállítani, mintha lenne valami esélye is erre. Így csak belefolyik a szemgödrébe, és mindenhova. Fehér ingujjával törölgeti látószervét és megnyugvással veszi tudomásul, hogy az elf is belátta, hogy eme kis játéka, melybe, ha csak párszó erejéig, de ő maga is besegédkezett.
Hirtelen jött ingerültsége lassan szerte foszlik, amint azt tapasztalja, hogy a Bongyori nem ellenkezik, nem fut tovább. Nagyot sóhajt. Nem is igen mert volna a kalózka szemébe nézni, ha csak a kölyök felnyársalt, véres cafatos testével térnének vissza. Szürke íriszei azonban továbbra is csodálkozva tekintenek a fiúra. Olyan ő maga mint egy fehér lap, mit még nem szennyezett penna hegye. Talán, ha a lelkivilága kellően megedződne, s azt a fajta gyorsaságot, amivel kiiramodott a barlangból fejlesztené, még veszélyes ellenféllé is válhatna. De egyelőre túl gyámoltalannak tűnik, ártatlannak. Talán csak egy nagy sokkon kellene átesnie, hogy változzon. De vannak olyanok, kik sosem változnak.
Igen romantikus látvány, ahogy az elf ölelgeti a fiút, s talán még romantikusabb lenne, ha közben nem áznának mindannyian csontig, vagy nem ugrándozna közöttük egy szintén bőrig ázott kutyus. Egy ideig csak tétlenül nézegeti, lábával hessegeti arrébb a vakarcsot, majd megsajnálja. Végül, amíg ezek ketten itt ölelkeznek, addig ők mindketten egyedül vannak. Lehajol, hogy a kicsit felkapja, és amennyire tudja védje az esőtől. Legalább így valaki őt is ölelgeti. Bár megfordul a fejében, hogy pimasz vigyorral bedugja a két hím közé a fejét kérlelvén, hogy ugyan már, őt is nyugodtan meg lehet ölelgetni, annak ellenére, hogy éppen csak megismerkedtek, de hamar felméri, hogy ez nem az a helyzet, így marad továbbra a szőrgombóccal. Igaz, az ázott kutyák szagánál aztán még a tehén trágya is csak egy fokkal kellemetlenebb, de igyekszik nem fintorogni.*
- Igazán jó itt ácsorogni az esőben, de nem mehetnénk esetleg... vissza? *Kérdőn előtolja fejét, hüvelykujjával pedig a valahol a hátuk mögött levő barlang bejárata felé bök. De rögtön vissza is szívja kérdését.* Persze én ráérek... Egy kis eső még nem ártott senkinek, én pedig tök jól elvagyok. ~Szétfagyok és a kutya is büdös.~ *Azért is fújt visszavonulót, mert csak most tűnik fel neki, hogy bár Will enged az ölelésnek, hangja korántsem arról árulkodik, hogy meg lenne győzve elf barátja "nem vérszívóságáról". Így szabad kezéről a fogával fentebb húzza az fehér anyagot, majd közelebb lép a férfipároshoz.*
- Be is bizonyítjuk neked. *Mondja igyekezvén felvenni a legbájosabb vigyorát. Szabaddá tett csuklóját pedig az elfhez tolja.* - Na, próbáld meg kiszívni a vérem. *Hogy ezzel magának, vagy Willnek akar bizonyítani az kérdéses, de talán, ha a kölyök látja, hogy Rinan nem tudja kiszívni az ő vérét, akkor biztosabb léptekkel jön velük a barlangba. Azért reméli, hogy a férfi nem veszi olyan komolyan a felhívást, hogy rögtön bele is harapjon a csuklójába, csak imitálna valami harapásszerűt, aztán bizonyításképp megmutatnák a fiúnak, hogy lám, nincs mitől aggódnia. Ezt mind egyetlen egy nézéssel igyekszik is Rinan tudtára adni, remélvén, hogy tud gondolatban olvasni.*
*Folyamatos pislogással igyekszik a szemébe szökő zuhatagot megállítani, mintha lenne valami esélye is erre. Így csak belefolyik a szemgödrébe, és mindenhova. Fehér ingujjával törölgeti látószervét és megnyugvással veszi tudomásul, hogy az elf is belátta, hogy eme kis játéka, melybe, ha csak párszó erejéig, de ő maga is besegédkezett.
Hirtelen jött ingerültsége lassan szerte foszlik, amint azt tapasztalja, hogy a Bongyori nem ellenkezik, nem fut tovább. Nagyot sóhajt. Nem is igen mert volna a kalózka szemébe nézni, ha csak a kölyök felnyársalt, véres cafatos testével térnének vissza. Szürke íriszei azonban továbbra is csodálkozva tekintenek a fiúra. Olyan ő maga mint egy fehér lap, mit még nem szennyezett penna hegye. Talán, ha a lelkivilága kellően megedződne, s azt a fajta gyorsaságot, amivel kiiramodott a barlangból fejlesztené, még veszélyes ellenféllé is válhatna. De egyelőre túl gyámoltalannak tűnik, ártatlannak. Talán csak egy nagy sokkon kellene átesnie, hogy változzon. De vannak olyanok, kik sosem változnak.
Igen romantikus látvány, ahogy az elf ölelgeti a fiút, s talán még romantikusabb lenne, ha közben nem áznának mindannyian csontig, vagy nem ugrándozna közöttük egy szintén bőrig ázott kutyus. Egy ideig csak tétlenül nézegeti, lábával hessegeti arrébb a vakarcsot, majd megsajnálja. Végül, amíg ezek ketten itt ölelkeznek, addig ők mindketten egyedül vannak. Lehajol, hogy a kicsit felkapja, és amennyire tudja védje az esőtől. Legalább így valaki őt is ölelgeti. Bár megfordul a fejében, hogy pimasz vigyorral bedugja a két hím közé a fejét kérlelvén, hogy ugyan már, őt is nyugodtan meg lehet ölelgetni, annak ellenére, hogy éppen csak megismerkedtek, de hamar felméri, hogy ez nem az a helyzet, így marad továbbra a szőrgombóccal. Igaz, az ázott kutyák szagánál aztán még a tehén trágya is csak egy fokkal kellemetlenebb, de igyekszik nem fintorogni.*
- Igazán jó itt ácsorogni az esőben, de nem mehetnénk esetleg... vissza? *Kérdőn előtolja fejét, hüvelykujjával pedig a valahol a hátuk mögött levő barlang bejárata felé bök. De rögtön vissza is szívja kérdését.* Persze én ráérek... Egy kis eső még nem ártott senkinek, én pedig tök jól elvagyok. ~Szétfagyok és a kutya is büdös.~ *Azért is fújt visszavonulót, mert csak most tűnik fel neki, hogy bár Will enged az ölelésnek, hangja korántsem arról árulkodik, hogy meg lenne győzve elf barátja "nem vérszívóságáról". Így szabad kezéről a fogával fentebb húzza az fehér anyagot, majd közelebb lép a férfipároshoz.*
- Be is bizonyítjuk neked. *Mondja igyekezvén felvenni a legbájosabb vigyorát. Szabaddá tett csuklóját pedig az elfhez tolja.* - Na, próbáld meg kiszívni a vérem. *Hogy ezzel magának, vagy Willnek akar bizonyítani az kérdéses, de talán, ha a kölyök látja, hogy Rinan nem tudja kiszívni az ő vérét, akkor biztosabb léptekkel jön velük a barlangba. Azért reméli, hogy a férfi nem veszi olyan komolyan a felhívást, hogy rögtön bele is harapjon a csuklójába, csak imitálna valami harapásszerűt, aztán bizonyításképp megmutatnák a fiúnak, hogy lám, nincs mitől aggódnia. Ezt mind egyetlen egy nézéssel igyekszik is Rinan tudtára adni, remélvén, hogy tud gondolatban olvasni.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-10-20 18:08:57
Üzenet elküldve: 2014-10-20 18:08:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Rinan, Dyntina //
*A kölyök szemei előtt más sem lebeg, minthogy minél gyorsabban és minél távolabb kerüljön a barlangtól, no meg annak sötét, démoni lakójától. Olykor megcsúszik a köveken, ám vékonyka ujjai mindég találnak fogást az oldalvást húzódó sziklafalon vagy épp kiálló fűcsomókon, fatörzseken, így szerencsére nem szerez újabb sérüléseket, és nem is zuhan alá a szirtek valamely dermesztő, feneketlen mélységébe. Persze a Rinantól való félelme nagyobb annál, semmint, hogy tudatosan kerülje a veszélyes kiszögelléseket, pusztán csak a reflexein, no meg a vak szerencsén múlik az épsége, melyet továbbra sem érez biztonságban.
Ennek tetejében a vörös fürtökkel megáldott, bájos nőszemély hangja is éket ver a szakadó eső monoton robajába, s ez éppoly erővel csap le a háborodott lelkű sihederre, mint amikor egy-egy villámlás a közelben leli meg áldozatát egy árvátlankodó, kiszárad fa formájában. Sejti, hogy ha Dyntina, akkor az általa vérszívónak hitt elf is a nyomában lehet, s mintha csak gondolnia kellett volna rá, a férfi valóban beéri. Azonban nem lépteinek zaja az, ami felkelti a figyelmét, amolyan megérzés inkább, amely arra készteti, hogy egy nagyobb szikla falánál megállapodjon, majd átnézzen a válla felett. Százszor is elátkozza magát, amiért így cselekedett, hiszen az áthatolhatatlannak tűnő esőfüggöny sötétjében derengő árny képe biztosítja arról, hogy most fog véget érni sanyarú kis élete.
Nincs szükség arra, hogy néhány momentum lepergésével a Vöröske megállásra bírja, ugyanis továbbra is egy helyben ácsorog, fejét viszont visszafordítja, az esővíztől s könnyektől ázott arcát pedig a tenyereibe bújtatja, hátha nem veszik észre őt, ha ő sem látja a többieket. Az anyai ösztönöktől fűtött rivallás viszont biztosítja arról, hogy nagyon is észrevehető a kárhozottak számára, az elméjében zakatoló gondolatok tehát nem, hogy csillapodnának, hanem egyre nagyobb zavarodottságba taszítják a kölyköt. A hideg ellenére is tűzforró az arca, a nyakából áramló melegség pedig erőteljesen, ritmikusan dübörög felfelé a fejébe. Mielőtt viszont véglegesen elveszíthetné a kontrollt, Rinan jól ismert, nyugodt hangja simul a fülébe, és bár maga sem tudja, honnét veszi a bátorságot, de reszkető kezeit elemelve az arca elől ezúttal teljes egészében a díszes társaság felé fordul.
Talán jobb is, hogy Dyntinára most nem néz, mert felbőszült arca, ázott, viharvert külleme megint előidézné benne a halál félelmét, na nem mintha az elf kellemesebb látványt nyújtana, de legalább ő nem dühös.*
- Nincsenek...? *Kérdezi alig hallhatóan, a szavak így is alig akartak kibújni didergő, vékony ajkai mögül, amelyek újbóli ölelkezésével megenged magának egy nagyobb nyelést.
Zöldeskék tekintetét oldalvást fordítja, fejét egy kicsit lefelé tartja, mintegy így próbálva védekezni az arcába zúduló esőtől, amely most inkább a nyakát éri, persze ez már igazából nem is lényeges, emígy is csurom vizes mindene. Leginkább egy ázott patkányra emlékeztet, vagy ha szebb hasonlattal kívánunk élni, akkor egy gyámoltalan kiskutyára, aki gazdája féktelen dühétől indult világnak, mindenesetre szerencsétlenebbül nem is nézhetne ki.
Rinan kérdésére egy aprócska bólintással felel, s egy kicsit megnyugodva hagyja, hogy köré fonódhassanak a férfi óvó, erős karjai. A saját vézna mancsait az elf mellkasán pihenteti, miközben arcát valahol a kezei között elbújtatva a hosszú életű vizes felsőjébe fúrja.*
- Biztos nem vagy vérszívó...? *Hangja bátortalan színben csendül fel kisvártatva, miközben szorosan bújik Rinanhoz, és bár megrendült benne a bizalma, még mindig ő az egyetlen a barlangiak közül, akiben leginkább a támaszát, vigaszát látja. Ostoba módon akkor is nála keresné a biztonságot, ha a következő pillanatban elnyisszanthatná a torkát a férfi, na nem mintha Williänon számon lehetne kérni a logikát, ésszerűséget. A Vöröskét viszont még nem ismeri annyira, hogy hozzá bújjon a megnyugvás reményében, persze valószínűleg megtenné, ha nem lenne jelen a hosszú fülű erdőlakó is.*
*A kölyök szemei előtt más sem lebeg, minthogy minél gyorsabban és minél távolabb kerüljön a barlangtól, no meg annak sötét, démoni lakójától. Olykor megcsúszik a köveken, ám vékonyka ujjai mindég találnak fogást az oldalvást húzódó sziklafalon vagy épp kiálló fűcsomókon, fatörzseken, így szerencsére nem szerez újabb sérüléseket, és nem is zuhan alá a szirtek valamely dermesztő, feneketlen mélységébe. Persze a Rinantól való félelme nagyobb annál, semmint, hogy tudatosan kerülje a veszélyes kiszögelléseket, pusztán csak a reflexein, no meg a vak szerencsén múlik az épsége, melyet továbbra sem érez biztonságban.
Ennek tetejében a vörös fürtökkel megáldott, bájos nőszemély hangja is éket ver a szakadó eső monoton robajába, s ez éppoly erővel csap le a háborodott lelkű sihederre, mint amikor egy-egy villámlás a közelben leli meg áldozatát egy árvátlankodó, kiszárad fa formájában. Sejti, hogy ha Dyntina, akkor az általa vérszívónak hitt elf is a nyomában lehet, s mintha csak gondolnia kellett volna rá, a férfi valóban beéri. Azonban nem lépteinek zaja az, ami felkelti a figyelmét, amolyan megérzés inkább, amely arra készteti, hogy egy nagyobb szikla falánál megállapodjon, majd átnézzen a válla felett. Százszor is elátkozza magát, amiért így cselekedett, hiszen az áthatolhatatlannak tűnő esőfüggöny sötétjében derengő árny képe biztosítja arról, hogy most fog véget érni sanyarú kis élete.
Nincs szükség arra, hogy néhány momentum lepergésével a Vöröske megállásra bírja, ugyanis továbbra is egy helyben ácsorog, fejét viszont visszafordítja, az esővíztől s könnyektől ázott arcát pedig a tenyereibe bújtatja, hátha nem veszik észre őt, ha ő sem látja a többieket. Az anyai ösztönöktől fűtött rivallás viszont biztosítja arról, hogy nagyon is észrevehető a kárhozottak számára, az elméjében zakatoló gondolatok tehát nem, hogy csillapodnának, hanem egyre nagyobb zavarodottságba taszítják a kölyköt. A hideg ellenére is tűzforró az arca, a nyakából áramló melegség pedig erőteljesen, ritmikusan dübörög felfelé a fejébe. Mielőtt viszont véglegesen elveszíthetné a kontrollt, Rinan jól ismert, nyugodt hangja simul a fülébe, és bár maga sem tudja, honnét veszi a bátorságot, de reszkető kezeit elemelve az arca elől ezúttal teljes egészében a díszes társaság felé fordul.
Talán jobb is, hogy Dyntinára most nem néz, mert felbőszült arca, ázott, viharvert külleme megint előidézné benne a halál félelmét, na nem mintha az elf kellemesebb látványt nyújtana, de legalább ő nem dühös.*
- Nincsenek...? *Kérdezi alig hallhatóan, a szavak így is alig akartak kibújni didergő, vékony ajkai mögül, amelyek újbóli ölelkezésével megenged magának egy nagyobb nyelést.
Zöldeskék tekintetét oldalvást fordítja, fejét egy kicsit lefelé tartja, mintegy így próbálva védekezni az arcába zúduló esőtől, amely most inkább a nyakát éri, persze ez már igazából nem is lényeges, emígy is csurom vizes mindene. Leginkább egy ázott patkányra emlékeztet, vagy ha szebb hasonlattal kívánunk élni, akkor egy gyámoltalan kiskutyára, aki gazdája féktelen dühétől indult világnak, mindenesetre szerencsétlenebbül nem is nézhetne ki.
Rinan kérdésére egy aprócska bólintással felel, s egy kicsit megnyugodva hagyja, hogy köré fonódhassanak a férfi óvó, erős karjai. A saját vézna mancsait az elf mellkasán pihenteti, miközben arcát valahol a kezei között elbújtatva a hosszú életű vizes felsőjébe fúrja.*
- Biztos nem vagy vérszívó...? *Hangja bátortalan színben csendül fel kisvártatva, miközben szorosan bújik Rinanhoz, és bár megrendült benne a bizalma, még mindig ő az egyetlen a barlangiak közül, akiben leginkább a támaszát, vigaszát látja. Ostoba módon akkor is nála keresné a biztonságot, ha a következő pillanatban elnyisszanthatná a torkát a férfi, na nem mintha Williänon számon lehetne kérni a logikát, ésszerűséget. A Vöröskét viszont még nem ismeri annyira, hogy hozzá bújjon a megnyugvás reményében, persze valószínűleg megtenné, ha nem lenne jelen a hosszú fülű erdőlakó is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286