Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:45:29
Üzenet elküldve: 2015-01-24 19:45:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - Reggel//
* Akár két-három nap is eltelhetett amióta fent járt a barlangnál. Bárkitől azt várnák el, hogy elfeledje az utat ami ide vezetett de ez egy mélységinek a lételeme. Akár az éjszakai hold lágy fénye alatt is visszatalál a barlangba. Az éjszakát a hegy lábánál töltötte, de az első napsugarakkal már ő is indult. Nagyon óvatosan jött felfele, a keskeny ösvény nem kimondottan egy apró szekérnek való, de amikor ezt Zora kiválasztotta kimondottan a járás szélességéhez mérte a keréktávolságot. A barlang előtt megtorpan, széjjelnéz lát-e valakit kint majd a kis szekeret maga előtt tolva bemászik a barlangba.*
- Üdv. *köszönti Willt majd a két idegenre is ráemeli vörös íriszeit. A szekere magáért beszél. Aki tekintetét felé fordítja az láthat egy döglött farkast egészben, négy ásót és két vagy három bekötözött kisebb zsákot amiben ugyan csak ellátmány, gyógyszer vagy pedig posztó van.*
- Zoranyde Aleandar *mutatkozik be foghegyről de máris ismét az egyetlen ismerős felé fordul *Hol vannak a lányok? *kérdezi *Nadae, a tündér vagy a vezér? Hoztam egy farkast de nem tudom mihez kezdjünk vele. *mondja majd egy cseppet fordít a szavain *Pontosabban jó volna megnyúzni és talán a húsa is használható valamire ha másra nem akkor másik vadat becserkészni ugyanis méreggel lőttem ki.*magyarázza a fiúnak és a többieknek miközben a szép nagy szürke farkas tetem felé mutat.*
* Akár két-három nap is eltelhetett amióta fent járt a barlangnál. Bárkitől azt várnák el, hogy elfeledje az utat ami ide vezetett de ez egy mélységinek a lételeme. Akár az éjszakai hold lágy fénye alatt is visszatalál a barlangba. Az éjszakát a hegy lábánál töltötte, de az első napsugarakkal már ő is indult. Nagyon óvatosan jött felfele, a keskeny ösvény nem kimondottan egy apró szekérnek való, de amikor ezt Zora kiválasztotta kimondottan a járás szélességéhez mérte a keréktávolságot. A barlang előtt megtorpan, széjjelnéz lát-e valakit kint majd a kis szekeret maga előtt tolva bemászik a barlangba.*
- Üdv. *köszönti Willt majd a két idegenre is ráemeli vörös íriszeit. A szekere magáért beszél. Aki tekintetét felé fordítja az láthat egy döglött farkast egészben, négy ásót és két vagy három bekötözött kisebb zsákot amiben ugyan csak ellátmány, gyógyszer vagy pedig posztó van.*
- Zoranyde Aleandar *mutatkozik be foghegyről de máris ismét az egyetlen ismerős felé fordul *Hol vannak a lányok? *kérdezi *Nadae, a tündér vagy a vezér? Hoztam egy farkast de nem tudom mihez kezdjünk vele. *mondja majd egy cseppet fordít a szavain *Pontosabban jó volna megnyúzni és talán a húsa is használható valamire ha másra nem akkor másik vadat becserkészni ugyanis méreggel lőttem ki.*magyarázza a fiúnak és a többieknek miközben a szép nagy szürke farkas tetem felé mutat.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:33:05
Üzenet elküldve: 2015-01-20 18:33:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Vacsi//
*Némán ül le a tűzhöz. Qharr a vállára telepszik, és csillogó szemekkel nézi a hullát, lerí róla, hogy minden áron meg akarja kaparintani a szemét. Az epekedése már-már megható, de Thys egy baráti tockossal megoldja a dolgot, és a fekete dagadék a halat kezdi kémlelni.
Mindeközben ő maga egyszem szemével az új jövevényt, az orkot méregeti. Soha nem kedvelte az izmos zöldeket, számára természetellenes lények. ~A zöld azért van, hogy nyáron a leveleket vonja pompába, nem azért, hogy egy izomagy testén díszelegjen...~ -idézi fel egykori gondolatát régi hűbéresének, aki ork zsoldosokat akart felfogadni vára védelmére.
Két halat vesz magához, mindkettőt sütés előtt Qharr elé téve, hogy kivájja a szemüket. Nem az igazi, az emberi szem aromásabb, de jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. És a veréből leglább két pár is van.
Utána el is kezdi őket sütögetni, drága varjacskája pedig még a sült halból is elcsen egy-két falatot, de ezzel most ő nem foglalkozik. Jól esik neki, hogy végre van valami hús is a gyomrában, mert úgy érezte, ha még egy bogyót meg kell ennie, ki fogja ökelndezni.
Mikor az emberek legjava elvonult a hálókörletükbe, ő maga feláll, és lassan kivánszorog a sziklarepedésen. Ha valaki kérdezi, hogy hova megy, akkor ő azt fogja felelni, hogy a dokkokhoz fülelés gyanánt.
//Hajnal//
*A nap első sugaraival Thyseynn is megérkezik, ezzel rácáfolva arra, aki azt állította, hogy lelépett. Kezében valami jó ölnyi nagy barnás gömb van, egy hatalmas kenyér.
- Reggeli! *emeli fel egy kcisit a hangját, már amennyire a suttogásból fel tudja.* - Elég volt megmutatnom az arcom az ipsének, és máris odaadta. És én hülye azt hittem, harcolni is kell érte...
*Némán ül le a tűzhöz. Qharr a vállára telepszik, és csillogó szemekkel nézi a hullát, lerí róla, hogy minden áron meg akarja kaparintani a szemét. Az epekedése már-már megható, de Thys egy baráti tockossal megoldja a dolgot, és a fekete dagadék a halat kezdi kémlelni.
Mindeközben ő maga egyszem szemével az új jövevényt, az orkot méregeti. Soha nem kedvelte az izmos zöldeket, számára természetellenes lények. ~A zöld azért van, hogy nyáron a leveleket vonja pompába, nem azért, hogy egy izomagy testén díszelegjen...~ -idézi fel egykori gondolatát régi hűbéresének, aki ork zsoldosokat akart felfogadni vára védelmére.
Két halat vesz magához, mindkettőt sütés előtt Qharr elé téve, hogy kivájja a szemüket. Nem az igazi, az emberi szem aromásabb, de jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. És a veréből leglább két pár is van.
Utána el is kezdi őket sütögetni, drága varjacskája pedig még a sült halból is elcsen egy-két falatot, de ezzel most ő nem foglalkozik. Jól esik neki, hogy végre van valami hús is a gyomrában, mert úgy érezte, ha még egy bogyót meg kell ennie, ki fogja ökelndezni.
Mikor az emberek legjava elvonult a hálókörletükbe, ő maga feláll, és lassan kivánszorog a sziklarepedésen. Ha valaki kérdezi, hogy hova megy, akkor ő azt fogja felelni, hogy a dokkokhoz fülelés gyanánt.
//Hajnal//
*A nap első sugaraival Thyseynn is megérkezik, ezzel rácáfolva arra, aki azt állította, hogy lelépett. Kezében valami jó ölnyi nagy barnás gömb van, egy hatalmas kenyér.
- Reggeli! *emeli fel egy kcisit a hangját, már amennyire a suttogásból fel tudja.* - Elég volt megmutatnom az arcom az ipsének, és máris odaadta. És én hülye azt hittem, harcolni is kell érte...
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-18 17:16:54
Üzenet elküldve: 2015-01-18 17:16:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Vacsora, napváltás//
*Hosszú és zűrös volt a mai napja, és ami nem utolsó, kalandokkal teli. Természetesen a boncolás óta eltelt már annyi idő, hogy a gyomra rendbe jöjjön, minek utána ő is szívesen vesz részt a vacsorán. Éppen azon gondolkozik, hogy ő is süt néhány halat, de mivel Taug írnoki feladattal látja el, így mellőzi a halpucolás rejtelmeiben való elmerülést. Jó lesz neki a kölyök -Will, vagy mi a neve- által készített leves is, vagy pörkölt, vagy mindegy is, hogy mi az. Taug felkérésére csak bólint egyet, majd elveszi a pergament és az íráshoz szükséges eszközöket, és figyel, hogy szorgosan jegyzetelhessen.*
~Szabályok. Elengedhetetlenek lesznek majd annál inkább, minél nagyobb lesz a közösség.~
*Konstatálja magában, hogy a későbbiekben is neki kell majd mindezt leírnia, mert a többiekből nem nézi ki, hogy ismernék az írás művészetét, tudományát.*
-A megszerzett zsákmány szétosztásra kerül a Kárhozottak között, így kiküszöbölődik a lopás és az irigység a csapatban. Sok konfliktust meg fog előzni.
*Veti fel, mikor a Vezérük megadja a lehetőséget az ötletelésre. Mondandóját egy vállrándítás kíséri, amivel jelzi, hogy nem ragaszkodik hozzá, mert neki mindegy, hogy hány tolvaj nyakát kell átvágnia, de Taugnak viszont nem lesz mindegy, hogy mennyire egységes masszát ural.*
-A sziklahordásra én is jelentkezem.
*Emeli fel a jobb, tollat tartó kacsóját. Pusztán annyi fizikai ereje van, mint egy átlagos halandónak, ennélfogva nem is nagyon szereti a fizikai munkát, de még mindig jobb, mint kihúzni magát alóla, és esetleg részt venni az új barlangrész felderítésében. Ha ott találkoznak valamivel, nos, nem rendelkezik túl nagy harcértékkel és még varázsolni sem tud, így nem szeretne a halál torkába sétálni. Menjen csak a mellette ülő ork, az egy megtermett jószágnak néz ki.*
~Egész jó illata van a levesnek. Remélem semmi emberi nincs benne.~
*Saját gondolatát gyorsan elhessegeti, mert még a végén, ha továbbviszi, éhen marad. A feladatának elvégzése után szed magának, majd jól lakik.*
-Köszönöm.
*Pillant Willre, majd elvonul a saját barlangrésze felé. Illetve, mivel még nincs olyanja, hát keres egyet. A sors véletlen színjátéka csupán, hogy éppen Dyntiét találja meg és a sötétben nem veszi észre a koponyát, ami jelzi ezt a tulajdonviszonyt. Oda telepszik le, hogy átaludhassa az eljövendő éjszakát.*
*Hosszú és zűrös volt a mai napja, és ami nem utolsó, kalandokkal teli. Természetesen a boncolás óta eltelt már annyi idő, hogy a gyomra rendbe jöjjön, minek utána ő is szívesen vesz részt a vacsorán. Éppen azon gondolkozik, hogy ő is süt néhány halat, de mivel Taug írnoki feladattal látja el, így mellőzi a halpucolás rejtelmeiben való elmerülést. Jó lesz neki a kölyök -Will, vagy mi a neve- által készített leves is, vagy pörkölt, vagy mindegy is, hogy mi az. Taug felkérésére csak bólint egyet, majd elveszi a pergament és az íráshoz szükséges eszközöket, és figyel, hogy szorgosan jegyzetelhessen.*
~Szabályok. Elengedhetetlenek lesznek majd annál inkább, minél nagyobb lesz a közösség.~
*Konstatálja magában, hogy a későbbiekben is neki kell majd mindezt leírnia, mert a többiekből nem nézi ki, hogy ismernék az írás művészetét, tudományát.*
-A megszerzett zsákmány szétosztásra kerül a Kárhozottak között, így kiküszöbölődik a lopás és az irigység a csapatban. Sok konfliktust meg fog előzni.
*Veti fel, mikor a Vezérük megadja a lehetőséget az ötletelésre. Mondandóját egy vállrándítás kíséri, amivel jelzi, hogy nem ragaszkodik hozzá, mert neki mindegy, hogy hány tolvaj nyakát kell átvágnia, de Taugnak viszont nem lesz mindegy, hogy mennyire egységes masszát ural.*
-A sziklahordásra én is jelentkezem.
*Emeli fel a jobb, tollat tartó kacsóját. Pusztán annyi fizikai ereje van, mint egy átlagos halandónak, ennélfogva nem is nagyon szereti a fizikai munkát, de még mindig jobb, mint kihúzni magát alóla, és esetleg részt venni az új barlangrész felderítésében. Ha ott találkoznak valamivel, nos, nem rendelkezik túl nagy harcértékkel és még varázsolni sem tud, így nem szeretne a halál torkába sétálni. Menjen csak a mellette ülő ork, az egy megtermett jószágnak néz ki.*
~Egész jó illata van a levesnek. Remélem semmi emberi nincs benne.~
*Saját gondolatát gyorsan elhessegeti, mert még a végén, ha továbbviszi, éhen marad. A feladatának elvégzése után szed magának, majd jól lakik.*
-Köszönöm.
*Pillant Willre, majd elvonul a saját barlangrésze felé. Illetve, mivel még nincs olyanja, hát keres egyet. A sors véletlen színjátéka csupán, hogy éppen Dyntiét találja meg és a sötétben nem veszi észre a koponyát, ami jelzi ezt a tulajdonviszonyt. Oda telepszik le, hogy átaludhassa az eljövendő éjszakát.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:22:36
Üzenet elküldve: 2015-01-17 23:22:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Vacsora, majd napváltás //
*Varonar nem bizonyul túl nagy segítségnek a vacsora megfőzésében, ám szerencsére ezt még egyedül is meg tudja oldani Williän, noha a leves elkészültével kénytelen belátni, hogy ennyi léleknek a barlangban bizonyosan kevés lesz. Így hát bőségesen válogatva a Kárhozottak halkészletéből, jó néhány pikkelyest nyársa szúr a tűz mellett, hogy ha valaki a sültet preferálná, akkor ne lehessen hiányérzete a vacsorát illetően, melyet a siheder épp akkora igyekezettel készít, mint ahogy nemrég az emberáldozatot végezte be. Még azt sem lehet mondani, hogy a konyhaművészete kevésbé véres, mint a rituálé volt, ugyanis az előbbi kis halboncolása bizarr nyomokkal tette gazdagabbá a barlang kőlapjait. Kapkodja is a lábait, hogy még azelőtt eltüntesse a padlóra nem illő maradványokat, mielőtt a tűz köré gyűlne mindenki, s ezt több-kevesebb sikerrel meg is oldja. Így hát, mire Taug is helyét foglalja, Will már csak dudorászva kevergeti a megfőtt levest, amiből bárki nyugodtan szedhet magának, s olybá tűnik erre nem is nagyon kell buzdítani a népeket.
A kölyök is elnyammog egy sült halat, közben pedig érdeklődően hallgatja a druida szavait, amelyekből kitartó figyelme ellenére sem marad meg túl sok a fejében. A szabályok ugyan fontosak, ám ilyen részletességgel és ennyi kitérővel összekuszálódnak az elméjében a dolgok, így leginkább azt látja opcionálisnak, ha mindegyiket jótékonyan kizárja. A feladat, na, arra már inkább hegyezi a füleit, s felcsillanó szemekkel emelné az egyik mancsát, hogy az önkéntesek között is elsőként jelentkezzen a megmérettetésre, amikor is kiderül: oda bizony megfelelő erőnlét kell. Ha az észen kívül valaminek még híján van Williän, akkor az az ereje, ez az emberáldozatnál nagyon szépen meg is mutatkozott, szóval hamarost kihuny szemeiből az izgatottság apró csillanása, és már-már lehangoltan fejezi be a vacsora utolsó falatkáit.
Nem is hajlandó mit hozzátenni vezérük szavaihoz, az pedig végkép szomorúságba taszítja, hogy alig egy órája az áldozati bemutatója, most pedig a vacsorája sem ért meg senkinek egy szép szót, így hát egy halk "jó éjszakát"-tal el is andalog a tűz mellől, hogy Rinannal közös hálórészükön hajthassa álomra a fejét. Amiatt nem aggódik, hogy az elf megharagudna rá - amiért még mindig ugyanazt a szobát használja vele -, ugyanis biztos benne, hogy a mai éjjelt is a sokat emlegetett kocsmában fogja tölteni a Bájgúnár. Persze, ha nem így lenne, és zavarónak bizonyul a jelenléte, akkor kótyagosan keres magának egy másik helyet, ahol kipihenheti a mai nap fáradalmait, azonban még az éjjele sem úgy alakul, ahogy szerette volna.
Nyugodalmas alvás helyett az alapos megázás és fagyoskodás szülte betegség csap le rá, talán ennek is köszönhetőek voltak a lefekvés előtti bánatos gondolatai. Majdnem az egész éjszakát virrasztással tölti, no meg köhögéssel és a meghűlés okozta további kellemetlen tünetekkel.*
// Hajnal //
*Megelégelve, hogy egy percet alig bír aludni, s hol a hideg rázza, hol pedig leveri a víz, úgy dönt, inkább felkel, és valami hasznossal tereli el a figyelmét, ugyanis gőze nincsen, miképpen viszonyuljon a betegeskedéshez. Meglepő módon szinte még soha nem fázott meg, vagy ha el is kapott valamit, az mindig könnyen lefolyt és nem okozott különösebb problémát, most viszont hiába igyekszik a megszokott ütemben tenni-venni a barlangban, alig érez magában erőt. Végtagjain mintha ólomsúlyok nehezednének, a feje fájdalomtól nyilall, és még a torka is kellemetlenül ki van száradva. Bizonyosan a test hője is megemelkedett, mert orcáin szokatlan pirosság virít, no meg az állandó hidegrázása is beszédes tünete a láznak, de minimum a hőemelkedésnek.
Mindennek ellenére összekaparja magát, és a tegnapi vacsorából maradt kuplerájt elkezdi felszámolni.*
*Varonar nem bizonyul túl nagy segítségnek a vacsora megfőzésében, ám szerencsére ezt még egyedül is meg tudja oldani Williän, noha a leves elkészültével kénytelen belátni, hogy ennyi léleknek a barlangban bizonyosan kevés lesz. Így hát bőségesen válogatva a Kárhozottak halkészletéből, jó néhány pikkelyest nyársa szúr a tűz mellett, hogy ha valaki a sültet preferálná, akkor ne lehessen hiányérzete a vacsorát illetően, melyet a siheder épp akkora igyekezettel készít, mint ahogy nemrég az emberáldozatot végezte be. Még azt sem lehet mondani, hogy a konyhaművészete kevésbé véres, mint a rituálé volt, ugyanis az előbbi kis halboncolása bizarr nyomokkal tette gazdagabbá a barlang kőlapjait. Kapkodja is a lábait, hogy még azelőtt eltüntesse a padlóra nem illő maradványokat, mielőtt a tűz köré gyűlne mindenki, s ezt több-kevesebb sikerrel meg is oldja. Így hát, mire Taug is helyét foglalja, Will már csak dudorászva kevergeti a megfőtt levest, amiből bárki nyugodtan szedhet magának, s olybá tűnik erre nem is nagyon kell buzdítani a népeket.
A kölyök is elnyammog egy sült halat, közben pedig érdeklődően hallgatja a druida szavait, amelyekből kitartó figyelme ellenére sem marad meg túl sok a fejében. A szabályok ugyan fontosak, ám ilyen részletességgel és ennyi kitérővel összekuszálódnak az elméjében a dolgok, így leginkább azt látja opcionálisnak, ha mindegyiket jótékonyan kizárja. A feladat, na, arra már inkább hegyezi a füleit, s felcsillanó szemekkel emelné az egyik mancsát, hogy az önkéntesek között is elsőként jelentkezzen a megmérettetésre, amikor is kiderül: oda bizony megfelelő erőnlét kell. Ha az észen kívül valaminek még híján van Williän, akkor az az ereje, ez az emberáldozatnál nagyon szépen meg is mutatkozott, szóval hamarost kihuny szemeiből az izgatottság apró csillanása, és már-már lehangoltan fejezi be a vacsora utolsó falatkáit.
Nem is hajlandó mit hozzátenni vezérük szavaihoz, az pedig végkép szomorúságba taszítja, hogy alig egy órája az áldozati bemutatója, most pedig a vacsorája sem ért meg senkinek egy szép szót, így hát egy halk "jó éjszakát"-tal el is andalog a tűz mellől, hogy Rinannal közös hálórészükön hajthassa álomra a fejét. Amiatt nem aggódik, hogy az elf megharagudna rá - amiért még mindig ugyanazt a szobát használja vele -, ugyanis biztos benne, hogy a mai éjjelt is a sokat emlegetett kocsmában fogja tölteni a Bájgúnár. Persze, ha nem így lenne, és zavarónak bizonyul a jelenléte, akkor kótyagosan keres magának egy másik helyet, ahol kipihenheti a mai nap fáradalmait, azonban még az éjjele sem úgy alakul, ahogy szerette volna.
Nyugodalmas alvás helyett az alapos megázás és fagyoskodás szülte betegség csap le rá, talán ennek is köszönhetőek voltak a lefekvés előtti bánatos gondolatai. Majdnem az egész éjszakát virrasztással tölti, no meg köhögéssel és a meghűlés okozta további kellemetlen tünetekkel.*
// Hajnal //
*Megelégelve, hogy egy percet alig bír aludni, s hol a hideg rázza, hol pedig leveri a víz, úgy dönt, inkább felkel, és valami hasznossal tereli el a figyelmét, ugyanis gőze nincsen, miképpen viszonyuljon a betegeskedéshez. Meglepő módon szinte még soha nem fázott meg, vagy ha el is kapott valamit, az mindig könnyen lefolyt és nem okozott különösebb problémát, most viszont hiába igyekszik a megszokott ütemben tenni-venni a barlangban, alig érez magában erőt. Végtagjain mintha ólomsúlyok nehezednének, a feje fájdalomtól nyilall, és még a torka is kellemetlenül ki van száradva. Bizonyosan a test hője is megemelkedett, mert orcáin szokatlan pirosság virít, no meg az állandó hidegrázása is beszédes tünete a láznak, de minimum a hőemelkedésnek.
Mindennek ellenére összekaparja magát, és a tegnapi vacsorából maradt kuplerájt elkezdi felszámolni.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:23:08
Üzenet elküldve: 2015-01-17 22:23:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak, Taug, vacsora, napváltás //
* Nagy nehezen, nem kevés idegesség után, végre bejut a Kárhozottakhoz. Összehúzott szemmel méri végig a terepet, de még nem von le konklúziót. Az öreg elf, röciden bemutatja, amire csupán egy mindenkinek szánt biccentéssel reagál. Nem kezd el beszélni, mert ha valaki annyira ismerkedni akar, az majd megtalálja. A vacsorára invitálás viszont annál inkább izgatja, igaz, nem túl gazdag az asztal. *
~ Hal. Mit is várhatnék, itt a tenger mellett. ~
* Húzza el a száját gondolatban, majd figyelmét a vezérre irányítja. Végig hallgatja a szentbeszédet, ám az egészből két dolgot tart meg. *
~ Szóval, ha valamilyek idióta belém köt lerúgdoshatom a veséjét. Helyes. ~
* Vigyorodik el, majd a kőcipelésre immár fizikailag is, bólint Tqug felé. *
- Jól esik majd egy kis mozgás. -
* Szólal meg először, mióta itt van. Azt persze nem teszi hozzá, hogy amúgy is szüksége lesz területre, ha be akar rendezkedni a méregkeveréshez. A továbbiakban ismét néma marad, csupán a tekintete cikázik ide-oda. A vacsora végeztével felkapja a holmiját, és a beomlott rész körül keres magának helyet. Leoldja a fegyverövét, ám a vértjétől nem válik meg. Táskáját párnának használva fekszik le, arccal a tűz felé. Agya egy ideig még zakatol, így álma nem mély, hamar felriad bármilyen zajra. *
* Nagy nehezen, nem kevés idegesség után, végre bejut a Kárhozottakhoz. Összehúzott szemmel méri végig a terepet, de még nem von le konklúziót. Az öreg elf, röciden bemutatja, amire csupán egy mindenkinek szánt biccentéssel reagál. Nem kezd el beszélni, mert ha valaki annyira ismerkedni akar, az majd megtalálja. A vacsorára invitálás viszont annál inkább izgatja, igaz, nem túl gazdag az asztal. *
~ Hal. Mit is várhatnék, itt a tenger mellett. ~
* Húzza el a száját gondolatban, majd figyelmét a vezérre irányítja. Végig hallgatja a szentbeszédet, ám az egészből két dolgot tart meg. *
~ Szóval, ha valamilyek idióta belém köt lerúgdoshatom a veséjét. Helyes. ~
* Vigyorodik el, majd a kőcipelésre immár fizikailag is, bólint Tqug felé. *
- Jól esik majd egy kis mozgás. -
* Szólal meg először, mióta itt van. Azt persze nem teszi hozzá, hogy amúgy is szüksége lesz területre, ha be akar rendezkedni a méregkeveréshez. A továbbiakban ismét néma marad, csupán a tekintete cikázik ide-oda. A vacsora végeztével felkapja a holmiját, és a beomlott rész körül keres magának helyet. Leoldja a fegyverövét, ám a vértjétől nem válik meg. Táskáját párnának használva fekszik le, arccal a tűz felé. Agya egy ideig még zakatol, így álma nem mély, hamar felriad bármilyen zajra. *
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-17 20:41:09
Üzenet elküldve: 2015-01-17 20:41:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Wram, majd vacsora, hegyi beszéd, napváltás//
- Nem kell, hogy mindenféle bogarak elkezdják szétrágni, és a szaga sem lenne kellemes. Így is viszonylag gyorsan ki kéne vinni a szirtre, ott a hideg eltartja, jó is, hogy eszembe juttattad *ez pedig Varonar tisztje lesz, leoldozni, és kicipelni a hullát, aztán ott hagyni. A szél nem fújhatja le, elfutni nem fog, miért ne lehetne ott. Azonban ezután ő maga is kikényszerül a hidegbe. Hát csak nem csalt a füle (ha már olyan szép hosszú) valóban Wram hangját hallotta. Az ork megkérdőjelezi a helyválasztás helyességét, legalábbis erre utaló megjegyzést tesz, és valahol van is benne igazság.*
- A fürgébb elfek szeretnek a fákon aludni. De ez már valóban túlzás. Nem én választottam, csak megszoktam *kiált vissza, és hangját egyre halkítja, ahogy az ork közeledik* Nem mondtam, hogy könnyű ide feljutni. Őszintén jeges terepen még én sem próbáltam.
*Az ork felértével kicsit talán lenyugszik, ha máshol nem, hát majd a barlangban a tűz mellett. Ugyan ki szereti a szűk helyeket? vagy a hideget? Nem messziről jött óriáshorda ők, akik ilyen időben szoktak barnulni. Beérve a barlangba gyorsan elkíséri az orkot a tűzhöz, ahol ehhez a témához csak néhány mondatot fűz:*
- Talán leendő társunkat, Wramot látjátok itt *már említette az orkot, szóval nem szándékozik az elejétől elmesélni a dolgokat, az orknak meghagyja a lehetőséget, hogy pontosan annyira mutatkozzon be, amennyire szeretne. Intézhet szónoklatot is, de ha csak pár szót mond, abba sem fog senki belehalni. A névsortól eltekint, mert hát kezdenek sokan lenni. A vacsorához remélhetőleg mind odagyűlnek, még Mortar is előbújik a rejtekéből, ha véletlenül magától nem tenné, érte küldi Willt, hiszen fontos dolgok fognak elhangzani. Mire a vacsora elkészül, ő maga már egy üres pergamentekerccsel, egy tollal, és némi tintával várja a kosztot. Ez utóbbiakat Tarannak adja.*
- Tudsz írni, nemde? *teszi fel a valahol költői kérdést, hiszen csak nem az olvasás képessége nélkül akar tűzmágussá válni a férfi. Ha meg olvasni tud, akkor írni is, hát nem nagy dolog az, le kell utánozni, amit a papírokon lát.*
- Mivel talán a közeljövőben nem fogunk ilyen szépen összejönni egy vacsorához, most fogom elmondani a fontos dolgokat. A barlangra vonatkozó szabályokat is, mert hát kelleni fog néhány. Teljes káoszban nem élhetünk. Nem lesz sok, de azokat le kéne írnod. Hátha később még szükség lesz rá *vonja meg a vállát* Most pedig nyomás, fogjunk pár halat *azzal ő is, ahogy valószínűleg mindenki más, kiszolgálja magát, és megvacsorázik. Valóban sok halat fogtak, ez nem kérdéses, sokkal inkább a mód, amivel... nem is számít. Amikor úgy látja, hogy már mindenki előtt ott ficánkol (illetve azt már aligha) egy-két halacska, akkor ő maga a sajátját ideiglenesen félreteszi, feláll, és belefog az ünnepi beszédbe.*
- Kérnék egy kis figyelmet. Nem tervezem hosszúra. Az új körülményeknek hála új intézkedések fognak érvénybe lépni, és ezekről szólnék most pár szót. Akik itt jelen vagytok, már szinte kivétel nélkül elköteleztétek magatokat a Kárhozottak mellett. Azonban sokan közületek még csak először járnak itt, szóval elsősorban egy kis felvilágosítást tartanék. Ha körbetekintetek, láthatjátok a barlangrészeket, ahol az estéket eltölthetitek. Sokan vagyunk, a hely pedig emiatt egyre kevesebb, éppen ezért vált esedékessé az első, és talán jelenleg legfontosabb feladatunk *a beomlott járat felé mutat* Nem tudjuk, milyen tágas a barlang, azonban a hegy méretéből ítélve lehet még bőven járat, és kamra. Éppen ezért azt a kőhalmot onnan el fogjuk tüntetni, és nem később, mint holnap. Meglátjuk, mit tartogat még számunkra az otthonunk. Ehhez kettő, de legfeljebb három önkéntest kérnék. A sziklák eltakarításához főleg erőre lesz szükség, ahhoz nem kellünk sokan, ha pedig valóban van a barlangnak egy másik (talán ennél sokkal nagyobb) része, akkor annak a felderítése már veszélyesebb lehet. Azonban nincs értelme felderítőcsapatot alkotni, mivel ha van odabent valami (bár ezt kétlem) az úgyis mindenkit érinteni fog. Nem a kikötő másik felére megyünk majd, csak be, a hegy gyomrába *itt megereszt egy vigyort, szándékosan használta a "gyomor" szót.*
- Más, az előzőhöz hasonló fontosságú feladat jelenleg nincs. Ettől függetlenül állandó feladat éjszakánként a dokkok körül hallgatózni, hátha hallunk... *itt egy kis szünetet tart* néhány érdekességet. Amiből ugyebár pénz is lehet, mint az néhányszor már bebizonyosodott. Ha bárki úgy érzi, hogy az éjszakát nem alvással szeretné tölteni, hanem szaglászna egy kicsit, az nálam jelentkezhet, és azt az éjszakát a kikötőben tölti *nem lenne értelme kötelezővé tenni mindezt. Minek minden éjjelre egy őrszem? Csak gyanút keltene. Azonkívül jól tudja, hogy nem mindig a kémkedésről fognak szólni ezek az éjszakák, viszont ha valaki éppen ezzel a kifogással szeretne lejutni éjjel a kikötőbe, hogy néhány örömlányt felkeressen... módjában áll. Taug bolond volna, ha ennek gátat akarna szabni. Már miért kéne bezárjon ide mindenkit? Bármit lehet csinálni, amíg módjával teszi az ember.*
- Aztán lássunk néhány olyan dolgot, amit talán ti is pontosan annyira utáltok, mint én. Szabályok. Ebből aztán nem lesz sok. A legfontosabb *pillant Taranra, hogy írja* Kárhozott Kárhozottat nem ölhet meg, kivétel ez alól a vezér által engedélyezett halálig tartó küzdelem. Kárhozott nem Kárhozottat a barlangban csak kivételes esetben ölhet meg. A vezér által elrendelt emberáldozat, melynek a foglyokat vetjük alá. Saját életének védelmében. Ezenkívül szintén a vezér által jóváhagyott halálig tartó küzdelem. *Ez utóbbi szabály az olyanokat hivatott védeni, mint Wram, vagy a Varjúlátó, akik hivatalosan még nem köteleződtek el, viszont nem is idegenek, vagy behatolók.*
- Behatolók. Mindenki behatolónak számít, aki úgy lép be a barlangba, hogy senki nem hívta. További utasításik elfogandó, cellába zárandó *int fejével a vasráccsal leválasztott barlangrész felé* Ha elkerülhetetlen, akkor bárki, Kárhozott és vendég is megölheti. *majd összecsapja a kezeit* Ennyit a gyilkolásról. Ha akad itt bárki, aki szerint ezek a szabályok nem helytállóak, szükségtelenek, akadályok, és ostobaságok, az ne fogja vissza magát *ha senki nem szól, akkor eképpen folytatja* Ebben az esetben innentől ez az érvényes. A következő: a problémás kérdések, mert jó eséllyel lesz ilyen is. Nem szeretném hosszan ecsetelni, jó eséllyel ti magatok is tudjátok, hogy mi ennek a módja *azzal újra Taranra pillant, hogy írja, és újból lassít a tempón, hogy lejegyezhető legyen* Összetűzés esetén a problémát a felek bízhatják a vezérre, aki eldönti, kinek van igaza, vagy... *itt egy kis szünetet tart, bár mindenki tudja, mi következik* megverekedhetnek az igazukért. Fegyverek nélkül, puszta kézzel, és mágiával. Ha szükséges, és az vezér engedélyezi, akár halálig is tarthat, ebben az esetben minden fegyver engedélyezett *talán apróságnak tűnhet, viszont véletlenül sem szeretné, hogy minden másnap meghaljon itt valaki. Ha viszont minden apróságért engedélyezett lenne a fegyvercsattogtatás, akkor talán figyelmetlenségből is bekövetkezhetnének szükségtelen halálok.*
- Ennyi lenne. Nem tartom szükségesnek, hogy bármi mást korlátozzak. Nem fogom megmondani, hogyan egyetek, és hogyan aludjatok, hogy melyik kezetekbe fogjátok a kardot, vagy hogy kivel osszátok meg az ágyatokat. A cél nem egy újabb, városhoz hasonló rend megalkotása, de ezt nyilván mind tudjátok. Persze ha valaki szerint egyéb szabályok is szükségesek... *azzal hallgat, figyel, szabad a rablás, bárki bármit felvethet, amiről úgy véli, hogy fontos, aztán Taug majd eldönti, összefér-e ez a Kárhozottakkal. Amennyiben ezen túl vannak, és az önkéntesek is előkerültek a sziklák elhordására, úgy minden további nélkül folytatja a vacsoráját. Bízik benne, hogy a fekhelyválasztást erre az estére meg tudja mindenki oldani, tekintve, hogy Nadae és Dynti ráadásul itt sincs, holnap estére meg remélhetőleg sokkal szellősebben lesznek már. A vacsora után pedig ő maga elvonul a barlangrészébe, megnézi, hogy él-e a tündér, aztán pedig leheveredik aludni. Hosszú, és fárasztó napja volt. A többiek persze még nyugodtan beszélgethetnek, vagy amit akarnak, ez már őt aligha fogja érdekelni. Idővel azért bizonyosan el fog csendesedni a barlang, legalább másnap reggelig.*
- Nem kell, hogy mindenféle bogarak elkezdják szétrágni, és a szaga sem lenne kellemes. Így is viszonylag gyorsan ki kéne vinni a szirtre, ott a hideg eltartja, jó is, hogy eszembe juttattad *ez pedig Varonar tisztje lesz, leoldozni, és kicipelni a hullát, aztán ott hagyni. A szél nem fújhatja le, elfutni nem fog, miért ne lehetne ott. Azonban ezután ő maga is kikényszerül a hidegbe. Hát csak nem csalt a füle (ha már olyan szép hosszú) valóban Wram hangját hallotta. Az ork megkérdőjelezi a helyválasztás helyességét, legalábbis erre utaló megjegyzést tesz, és valahol van is benne igazság.*
- A fürgébb elfek szeretnek a fákon aludni. De ez már valóban túlzás. Nem én választottam, csak megszoktam *kiált vissza, és hangját egyre halkítja, ahogy az ork közeledik* Nem mondtam, hogy könnyű ide feljutni. Őszintén jeges terepen még én sem próbáltam.
*Az ork felértével kicsit talán lenyugszik, ha máshol nem, hát majd a barlangban a tűz mellett. Ugyan ki szereti a szűk helyeket? vagy a hideget? Nem messziről jött óriáshorda ők, akik ilyen időben szoktak barnulni. Beérve a barlangba gyorsan elkíséri az orkot a tűzhöz, ahol ehhez a témához csak néhány mondatot fűz:*
- Talán leendő társunkat, Wramot látjátok itt *már említette az orkot, szóval nem szándékozik az elejétől elmesélni a dolgokat, az orknak meghagyja a lehetőséget, hogy pontosan annyira mutatkozzon be, amennyire szeretne. Intézhet szónoklatot is, de ha csak pár szót mond, abba sem fog senki belehalni. A névsortól eltekint, mert hát kezdenek sokan lenni. A vacsorához remélhetőleg mind odagyűlnek, még Mortar is előbújik a rejtekéből, ha véletlenül magától nem tenné, érte küldi Willt, hiszen fontos dolgok fognak elhangzani. Mire a vacsora elkészül, ő maga már egy üres pergamentekerccsel, egy tollal, és némi tintával várja a kosztot. Ez utóbbiakat Tarannak adja.*
- Tudsz írni, nemde? *teszi fel a valahol költői kérdést, hiszen csak nem az olvasás képessége nélkül akar tűzmágussá válni a férfi. Ha meg olvasni tud, akkor írni is, hát nem nagy dolog az, le kell utánozni, amit a papírokon lát.*
- Mivel talán a közeljövőben nem fogunk ilyen szépen összejönni egy vacsorához, most fogom elmondani a fontos dolgokat. A barlangra vonatkozó szabályokat is, mert hát kelleni fog néhány. Teljes káoszban nem élhetünk. Nem lesz sok, de azokat le kéne írnod. Hátha később még szükség lesz rá *vonja meg a vállát* Most pedig nyomás, fogjunk pár halat *azzal ő is, ahogy valószínűleg mindenki más, kiszolgálja magát, és megvacsorázik. Valóban sok halat fogtak, ez nem kérdéses, sokkal inkább a mód, amivel... nem is számít. Amikor úgy látja, hogy már mindenki előtt ott ficánkol (illetve azt már aligha) egy-két halacska, akkor ő maga a sajátját ideiglenesen félreteszi, feláll, és belefog az ünnepi beszédbe.*
- Kérnék egy kis figyelmet. Nem tervezem hosszúra. Az új körülményeknek hála új intézkedések fognak érvénybe lépni, és ezekről szólnék most pár szót. Akik itt jelen vagytok, már szinte kivétel nélkül elköteleztétek magatokat a Kárhozottak mellett. Azonban sokan közületek még csak először járnak itt, szóval elsősorban egy kis felvilágosítást tartanék. Ha körbetekintetek, láthatjátok a barlangrészeket, ahol az estéket eltölthetitek. Sokan vagyunk, a hely pedig emiatt egyre kevesebb, éppen ezért vált esedékessé az első, és talán jelenleg legfontosabb feladatunk *a beomlott járat felé mutat* Nem tudjuk, milyen tágas a barlang, azonban a hegy méretéből ítélve lehet még bőven járat, és kamra. Éppen ezért azt a kőhalmot onnan el fogjuk tüntetni, és nem később, mint holnap. Meglátjuk, mit tartogat még számunkra az otthonunk. Ehhez kettő, de legfeljebb három önkéntest kérnék. A sziklák eltakarításához főleg erőre lesz szükség, ahhoz nem kellünk sokan, ha pedig valóban van a barlangnak egy másik (talán ennél sokkal nagyobb) része, akkor annak a felderítése már veszélyesebb lehet. Azonban nincs értelme felderítőcsapatot alkotni, mivel ha van odabent valami (bár ezt kétlem) az úgyis mindenkit érinteni fog. Nem a kikötő másik felére megyünk majd, csak be, a hegy gyomrába *itt megereszt egy vigyort, szándékosan használta a "gyomor" szót.*
- Más, az előzőhöz hasonló fontosságú feladat jelenleg nincs. Ettől függetlenül állandó feladat éjszakánként a dokkok körül hallgatózni, hátha hallunk... *itt egy kis szünetet tart* néhány érdekességet. Amiből ugyebár pénz is lehet, mint az néhányszor már bebizonyosodott. Ha bárki úgy érzi, hogy az éjszakát nem alvással szeretné tölteni, hanem szaglászna egy kicsit, az nálam jelentkezhet, és azt az éjszakát a kikötőben tölti *nem lenne értelme kötelezővé tenni mindezt. Minek minden éjjelre egy őrszem? Csak gyanút keltene. Azonkívül jól tudja, hogy nem mindig a kémkedésről fognak szólni ezek az éjszakák, viszont ha valaki éppen ezzel a kifogással szeretne lejutni éjjel a kikötőbe, hogy néhány örömlányt felkeressen... módjában áll. Taug bolond volna, ha ennek gátat akarna szabni. Már miért kéne bezárjon ide mindenkit? Bármit lehet csinálni, amíg módjával teszi az ember.*
- Aztán lássunk néhány olyan dolgot, amit talán ti is pontosan annyira utáltok, mint én. Szabályok. Ebből aztán nem lesz sok. A legfontosabb *pillant Taranra, hogy írja* Kárhozott Kárhozottat nem ölhet meg, kivétel ez alól a vezér által engedélyezett halálig tartó küzdelem. Kárhozott nem Kárhozottat a barlangban csak kivételes esetben ölhet meg. A vezér által elrendelt emberáldozat, melynek a foglyokat vetjük alá. Saját életének védelmében. Ezenkívül szintén a vezér által jóváhagyott halálig tartó küzdelem. *Ez utóbbi szabály az olyanokat hivatott védeni, mint Wram, vagy a Varjúlátó, akik hivatalosan még nem köteleződtek el, viszont nem is idegenek, vagy behatolók.*
- Behatolók. Mindenki behatolónak számít, aki úgy lép be a barlangba, hogy senki nem hívta. További utasításik elfogandó, cellába zárandó *int fejével a vasráccsal leválasztott barlangrész felé* Ha elkerülhetetlen, akkor bárki, Kárhozott és vendég is megölheti. *majd összecsapja a kezeit* Ennyit a gyilkolásról. Ha akad itt bárki, aki szerint ezek a szabályok nem helytállóak, szükségtelenek, akadályok, és ostobaságok, az ne fogja vissza magát *ha senki nem szól, akkor eképpen folytatja* Ebben az esetben innentől ez az érvényes. A következő: a problémás kérdések, mert jó eséllyel lesz ilyen is. Nem szeretném hosszan ecsetelni, jó eséllyel ti magatok is tudjátok, hogy mi ennek a módja *azzal újra Taranra pillant, hogy írja, és újból lassít a tempón, hogy lejegyezhető legyen* Összetűzés esetén a problémát a felek bízhatják a vezérre, aki eldönti, kinek van igaza, vagy... *itt egy kis szünetet tart, bár mindenki tudja, mi következik* megverekedhetnek az igazukért. Fegyverek nélkül, puszta kézzel, és mágiával. Ha szükséges, és az vezér engedélyezi, akár halálig is tarthat, ebben az esetben minden fegyver engedélyezett *talán apróságnak tűnhet, viszont véletlenül sem szeretné, hogy minden másnap meghaljon itt valaki. Ha viszont minden apróságért engedélyezett lenne a fegyvercsattogtatás, akkor talán figyelmetlenségből is bekövetkezhetnének szükségtelen halálok.*
- Ennyi lenne. Nem tartom szükségesnek, hogy bármi mást korlátozzak. Nem fogom megmondani, hogyan egyetek, és hogyan aludjatok, hogy melyik kezetekbe fogjátok a kardot, vagy hogy kivel osszátok meg az ágyatokat. A cél nem egy újabb, városhoz hasonló rend megalkotása, de ezt nyilván mind tudjátok. Persze ha valaki szerint egyéb szabályok is szükségesek... *azzal hallgat, figyel, szabad a rablás, bárki bármit felvethet, amiről úgy véli, hogy fontos, aztán Taug majd eldönti, összefér-e ez a Kárhozottakkal. Amennyiben ezen túl vannak, és az önkéntesek is előkerültek a sziklák elhordására, úgy minden további nélkül folytatja a vacsoráját. Bízik benne, hogy a fekhelyválasztást erre az estére meg tudja mindenki oldani, tekintve, hogy Nadae és Dynti ráadásul itt sincs, holnap estére meg remélhetőleg sokkal szellősebben lesznek már. A vacsora után pedig ő maga elvonul a barlangrészébe, megnézi, hogy él-e a tündér, aztán pedig leheveredik aludni. Hosszú, és fárasztó napja volt. A többiek persze még nyugodtan beszélgethetnek, vagy amit akarnak, ez már őt aligha fogja érdekelni. Idővel azért bizonyosan el fog csendesedni a barlang, legalább másnap reggelig.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:15:41
Üzenet elküldve: 2015-01-14 21:15:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
*A barátságos kis csevej után, amit Thyssel folytatott, idejét látta annak, hogy meglesse a rituálét, amin elvileg egy embert fognak feláldozni. Így is lett, de hogy a műveletet egy gyerek végezte el, azt egy kicsit furcsán fogadta Taran.*
~Most már egészen biztos, hogy itt senki sem normális. Ó igen, már csak meg kell találni a módját, hogy rávegyem Taugot, hogy támogasson valami hasonlóan őrült cselekedetet, ami arannyal is kecsegtet.~
*Nem kedveli a halálsikolyt, de főleg nem a kiontott belek átható bűzét, így inkább nem is figyel oda a körülötte lévő világra. Természetesen nem ijedne meg, ha neki kellene csinálni, de az értelmetlen halált sosem szívlelte. Számára ez éppen beleillik az említett kategóriába. Természetesen most is sokkal érdekesebb dologgal foglalja el magát, amint kielemzi a körülötte lévők tekintetét. Először Taug az, akin megállapodik az ő ébenszínű írisze, mert pont rajta gondolkozik.*
~Talán meglepően könnyű lesz.~
*A feladatot elvégző kölykön hamar tovasiklik a tekintete. Ő az igazi áldozat, aki túl fiatalként csöppent bele az Őrült Taug világába és gyermeteg elméjét amaz könnyedén megfertőzte, letörve így az egyéniséget, ami kialakulhatott volna benne. A Halálmadár... Benne talán társra találhat a későbbiek folyamán. Jóllehet, nem látja a szemét, de vélhetően egy olyan emberről van szó, aki veszélyesnek akar látszani, de korántsem annyira az, mint a többiek. A boncolás után vár arra, hogy megtudja, hogy mi is a terve Taugnak vele kapcsolatban. Kap vajon feladatot, vagy mindenekelőtt bizonyítania kell?*
*A barátságos kis csevej után, amit Thyssel folytatott, idejét látta annak, hogy meglesse a rituálét, amin elvileg egy embert fognak feláldozni. Így is lett, de hogy a műveletet egy gyerek végezte el, azt egy kicsit furcsán fogadta Taran.*
~Most már egészen biztos, hogy itt senki sem normális. Ó igen, már csak meg kell találni a módját, hogy rávegyem Taugot, hogy támogasson valami hasonlóan őrült cselekedetet, ami arannyal is kecsegtet.~
*Nem kedveli a halálsikolyt, de főleg nem a kiontott belek átható bűzét, így inkább nem is figyel oda a körülötte lévő világra. Természetesen nem ijedne meg, ha neki kellene csinálni, de az értelmetlen halált sosem szívlelte. Számára ez éppen beleillik az említett kategóriába. Természetesen most is sokkal érdekesebb dologgal foglalja el magát, amint kielemzi a körülötte lévők tekintetét. Először Taug az, akin megállapodik az ő ébenszínű írisze, mert pont rajta gondolkozik.*
~Talán meglepően könnyű lesz.~
*A feladatot elvégző kölykön hamar tovasiklik a tekintete. Ő az igazi áldozat, aki túl fiatalként csöppent bele az Őrült Taug világába és gyermeteg elméjét amaz könnyedén megfertőzte, letörve így az egyéniséget, ami kialakulhatott volna benne. A Halálmadár... Benne talán társra találhat a későbbiek folyamán. Jóllehet, nem látja a szemét, de vélhetően egy olyan emberről van szó, aki veszélyesnek akar látszani, de korántsem annyira az, mint a többiek. A boncolás után vár arra, hogy megtudja, hogy mi is a terve Taugnak vele kapcsolatban. Kap vajon feladatot, vagy mindenekelőtt bizonyítania kell?*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-12 22:43:47
Üzenet elküldve: 2015-01-12 22:43:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
*Olybá tűnik az emberáldozatba nem csúszott jelentősebb hiba, máskülönben Taug ábrázata nem fürdőzne ekkora nyugodalomban, noha az is igaz, a druida képéről nehéz leolvasni, hogy éppen mi jár az elméjében. Ám, miután besétált a cellában sem tetszik úgy, hogy fejét kívánná venni a sihedernek, szóval Williän megkönnyebbülten nyugtázza magában, mindent jól csinált. Persze hiányzik neki a várt elismerés, az örömteli tapsikolás, azonban Gombolyag példáján okulva tudja, erre nem nagyon számíthat az itteniektől.
Egy pillanatra talán el is szontyolodik, amint arra gondol, Rinan mennyiszer dicsérte meg és ismerte el a szakértelmét, de hát elrontotta a barátságukat, melynek kapcsán kezdi belátni, hogy ő volt a ludas. Ám még nem tudja, miként kérje elf barátja bocsánatát. Valami igazán lehengerlőt szeretne neki adni, hogy egy pillanatra se kételkedhessen a jóindulatában, ehhez viszont sok barlangbélit kell majd kikérdeznie, amelyre a mostani helyzet több szempontból sem alkalmas. Rinan valószínűleg küldetésre fog menni, a hozzá legközelebb álló nőszemélyek szintén nem tartózkodnak szerény kis búvóhelyükön, ráadásul olyan sok az új arc körülötte, hogy már ő is kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát, pedig nála a barátkozás igazán nem szokott problémát jelenteni. Tehát meg van lőve, azonban ez még a jövő zenéje.
Rövid kis gondolatmenetéből végül vezérük hangja rázza fel, amint parancsba adja a további tennivalókat, mielőtt viszont a dolgára indulna, homlok ráncolva pillant le a kámzsás lefedett holttestére.*
- Minek takarod le? *Kérdezi értetlenkedve s talán egy csöppet neheztelve is az elfre, ugyanis egyáltalán nem tetszik neki, hogy mesterművét ily módon becsmérlik, és teszik láthatatlanná a külvilág számára. Ha a többiek nem is fejezik ki elismerésüket, ő azért büszke magára, hogy véghez tudta vinni a feladatot, szóval függetlenül a druida válaszától, amint az hátrahagyta a cellát, felfújt arccal lerántja a leplet a testről. Ábrázata azonban hamarost ártatlan, izgatott mosolyba fordul, miként vet még néhány pillantást az alkotásra, aztán ő is kisétál a cellából, hogy a tó vizében lemossa magáról illetve Taug késéről a vért. Persze óvatosan jár el, okulva Aethe szerencsétlen balesetéből, de olybá tűnik, nem lehetnek túl sokan a gaztevők, ugyanis őt semmiféle támadás nem éri.
Miután végzett, lerázza a bőrén, illetve a pengén gyöngyöző vízcseppeket, majd körbepillant Varonarért, minekután ő lett kiosztva mellé társnak.*
- Varonaaar! Segíts vacsorát készíteni! *Kiabál egyet, majd ha lett foganatja felszólításának, ha nem, ő nekiáll az étel megfőzésének.
Elsőként is Taug szobájába megy, hogy elhelyezhesse a kését valami jól látható helyre – révén, hogy az elfnek épp dolga akadt -, majd pedig a raktárba caplat át fáért és alapanyagokért a vacsorához, amelynek fő összetevője meglepő módon a hal lesz. Amint összeszedett mindent, felnyalábolja a holmikat, majd a főcsarnokba lépked a kondérhoz, hogy először is tüzet csiholjon. Minekután ez nála már teljesen rutinos művelet, hamar elkészül vele, így hát hoz némi vizet a jövendőbeli leveshez, és a halakhoz fordul.
Amennyiben Varonar a segítségére van, rá bízza a megpucolásukat, illetve kizsigerelésüket, amennyiben nem, úgy egyedül oldja meg a dolgot. Ugyan már ezernyi alkalommal véghezvitte a feladatot, most mégis újfajta érdeklődéssel figyelgeti meg a belsőségeket, s ha az ő kezein múlik, akkor kíváncsiságból még azok közül is felvág néhányat, hogy láthassa, hogyan néznek ki. Mielőtt viszont túlzottan elbíbelődne véres kis üzelmeivel, a bejárat felől furcsa, ismeretlen hang csapja meg a füleit. Persze, ahogy hátrapillant nem lát senkit, ám a szirten tomboló szél a barlangba is könnyedén közvetíti nem csak a koszt, hanem a különféle hangokat is. Egy szemöldökvonáson kívül azonban nem mutat több érdeklődést az eset irányában, folytatja a főzöcskézést, amit természetesen kicsattanó örömmel végez.*
*Olybá tűnik az emberáldozatba nem csúszott jelentősebb hiba, máskülönben Taug ábrázata nem fürdőzne ekkora nyugodalomban, noha az is igaz, a druida képéről nehéz leolvasni, hogy éppen mi jár az elméjében. Ám, miután besétált a cellában sem tetszik úgy, hogy fejét kívánná venni a sihedernek, szóval Williän megkönnyebbülten nyugtázza magában, mindent jól csinált. Persze hiányzik neki a várt elismerés, az örömteli tapsikolás, azonban Gombolyag példáján okulva tudja, erre nem nagyon számíthat az itteniektől.
Egy pillanatra talán el is szontyolodik, amint arra gondol, Rinan mennyiszer dicsérte meg és ismerte el a szakértelmét, de hát elrontotta a barátságukat, melynek kapcsán kezdi belátni, hogy ő volt a ludas. Ám még nem tudja, miként kérje elf barátja bocsánatát. Valami igazán lehengerlőt szeretne neki adni, hogy egy pillanatra se kételkedhessen a jóindulatában, ehhez viszont sok barlangbélit kell majd kikérdeznie, amelyre a mostani helyzet több szempontból sem alkalmas. Rinan valószínűleg küldetésre fog menni, a hozzá legközelebb álló nőszemélyek szintén nem tartózkodnak szerény kis búvóhelyükön, ráadásul olyan sok az új arc körülötte, hogy már ő is kezdi kicsit kényelmetlenül érezni magát, pedig nála a barátkozás igazán nem szokott problémát jelenteni. Tehát meg van lőve, azonban ez még a jövő zenéje.
Rövid kis gondolatmenetéből végül vezérük hangja rázza fel, amint parancsba adja a további tennivalókat, mielőtt viszont a dolgára indulna, homlok ráncolva pillant le a kámzsás lefedett holttestére.*
- Minek takarod le? *Kérdezi értetlenkedve s talán egy csöppet neheztelve is az elfre, ugyanis egyáltalán nem tetszik neki, hogy mesterművét ily módon becsmérlik, és teszik láthatatlanná a külvilág számára. Ha a többiek nem is fejezik ki elismerésüket, ő azért büszke magára, hogy véghez tudta vinni a feladatot, szóval függetlenül a druida válaszától, amint az hátrahagyta a cellát, felfújt arccal lerántja a leplet a testről. Ábrázata azonban hamarost ártatlan, izgatott mosolyba fordul, miként vet még néhány pillantást az alkotásra, aztán ő is kisétál a cellából, hogy a tó vizében lemossa magáról illetve Taug késéről a vért. Persze óvatosan jár el, okulva Aethe szerencsétlen balesetéből, de olybá tűnik, nem lehetnek túl sokan a gaztevők, ugyanis őt semmiféle támadás nem éri.
Miután végzett, lerázza a bőrén, illetve a pengén gyöngyöző vízcseppeket, majd körbepillant Varonarért, minekután ő lett kiosztva mellé társnak.*
- Varonaaar! Segíts vacsorát készíteni! *Kiabál egyet, majd ha lett foganatja felszólításának, ha nem, ő nekiáll az étel megfőzésének.
Elsőként is Taug szobájába megy, hogy elhelyezhesse a kését valami jól látható helyre – révén, hogy az elfnek épp dolga akadt -, majd pedig a raktárba caplat át fáért és alapanyagokért a vacsorához, amelynek fő összetevője meglepő módon a hal lesz. Amint összeszedett mindent, felnyalábolja a holmikat, majd a főcsarnokba lépked a kondérhoz, hogy először is tüzet csiholjon. Minekután ez nála már teljesen rutinos művelet, hamar elkészül vele, így hát hoz némi vizet a jövendőbeli leveshez, és a halakhoz fordul.
Amennyiben Varonar a segítségére van, rá bízza a megpucolásukat, illetve kizsigerelésüket, amennyiben nem, úgy egyedül oldja meg a dolgot. Ugyan már ezernyi alkalommal véghezvitte a feladatot, most mégis újfajta érdeklődéssel figyelgeti meg a belsőségeket, s ha az ő kezein múlik, akkor kíváncsiságból még azok közül is felvág néhányat, hogy láthassa, hogyan néznek ki. Mielőtt viszont túlzottan elbíbelődne véres kis üzelmeivel, a bejárat felől furcsa, ismeretlen hang csapja meg a füleit. Persze, ahogy hátrapillant nem lát senkit, ám a szirten tomboló szél a barlangba is könnyedén közvetíti nem csak a koszt, hanem a különféle hangokat is. Egy szemöldökvonáson kívül azonban nem mutat több érdeklődést az eset irányában, folytatja a főzöcskézést, amit természetesen kicsattanó örömmel végez.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-11 19:25:38
Üzenet elküldve: 2015-01-11 19:25:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Taug //
* Wramnak tele van már a hócipője ezzel a hellyel. Hideg van, a sziklák csúsznak, a hó esik. Épp újabb sziklát céloz meg, bár tudja, hogy nem erre kellene pazarolnia erejét, de valahogy le kell, hogy vezesse a dühét. Akár sikerül, akár nem, a varázslat közben meghallja az elf hangját. Kénszínű tekintete felé villan, s meg is indul. *
- Na végre. Elf létedre érdekes helyet választottál. Még egy pillanatig itt kell szerencsétlenkednem, és a szellemekre itt hagylak. -
* Morog a másiknak, de azért megindul a másik által mutatott irányba. *
- Remélem is. Ki nem állhatom a szűk helyeket. -
* Mondja, majd igyekszik átszuszakolni magát a bejáraton. *
Wram Vrauk megpróbált varázsolni egy Mana lövedék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
* Wramnak tele van már a hócipője ezzel a hellyel. Hideg van, a sziklák csúsznak, a hó esik. Épp újabb sziklát céloz meg, bár tudja, hogy nem erre kellene pazarolnia erejét, de valahogy le kell, hogy vezesse a dühét. Akár sikerül, akár nem, a varázslat közben meghallja az elf hangját. Kénszínű tekintete felé villan, s meg is indul. *
- Na végre. Elf létedre érdekes helyet választottál. Még egy pillanatig itt kell szerencsétlenkednem, és a szellemekre itt hagylak. -
* Morog a másiknak, de azért megindul a másik által mutatott irányba. *
- Remélem is. Ki nem állhatom a szűk helyeket. -
* Mondja, majd igyekszik átszuszakolni magát a bejáraton. *
Wram Vrauk megpróbált varázsolni egy Mana lövedék nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-11 16:47:23
Üzenet elküldve: 2015-01-11 16:47:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Áldozat a Szellemnek, majd Wram//
*Úgy fest, minden a helyére került, összeverődött a díszes közönség, ami szebb, és nagyobb, mint amilyet remélhetett kezdetben. Körbetekint a szemlélőkön, és úgy látja, hogy az eredeti bandából, de még csak a második eresztésből sincs már itt nagyon senki. A wegtoreni banda utolsó tagjaként ő van itt, a második hullámból Will és (ha még itt eszi a fene) a kormosképű, és a többiek mind-mind újak. Számukra Taug a vezér. És mi lehet ennél gyönyörűbb?*
- Hogy a kés? Persze, a tied az áldozat bemutatásának erejéig. Ez a szent kés, illik ezzel felvágni az áldozatot *jegyzi meg, miközben átnyújtja a díszes pengét a kölyöknek, hogy aztán nézze, mit is művel. Az ujj megvágása megtörténik, és ezúttal a macskacsikóforma műveleteket is kihagyja, azaz nem áll neki nyalogatni magát. Ez már mindenképpen jó kezdet, a beszédbe egy helyen picit hibázik, de a nagyobb baj, hogy elkezdi javítgatni magát. ostoba kölyök, hát ha nem áll neki dadogni, senkinek nem tűnt volna fel... Lényegtelen. A vágások nagyjából a helyükön vannak, és leginkább ez a számít, a többi csak körítés, a Szellem a lelket, és az elmét látja, nem pedig a szavakat. Az áldozat áldozat marad, amint a kámzsás lelke kihuny. Ami a jelek alapján kicsit talán nehezen és fájdalmasan fog bekövetkezni, a kölyökben még nincs elég erő, hogy rendesen vágjon a késsel, de ezt nem lehet felróni neki. Aztán mikor a végső torokmetszés is befejeződik, Taug enyhén bólint, majd belép a cellába, a néhai kámzsást a róla előzőleg leszedett lepellel takarja le, amint megbizonyosodott róla, hogy halott.*
- Mosd le a kést, aztán Varonarral álljatok neki a vacsorának *adja ki a parancsot, majd pedig a többiekhez fordul, még néhány szót mond, ha már ilyen sokan gyűltek itt össze:*
- Vacsora közben, amikor remélhetőleg a legtöbben itt lesznek, átbeszélünk néhány fontosabb dolgot, a szabályokat, és természetesen a feladatokat, amik ránk várnak.
*Ekkor pedig megüti valami a fülét. Egy kiáltás. Saját neve. Ez már igencsak gyanús, nem sokan kiabálják a nevét a közelben. A hang is ismerős számára, legalábbis az orkhoz tudja kapcsolni, akivel még a városban a fesztiválon beszélt. Hát valóban eljött... hogy is hívták? Wram, ha minden igaz. Mivel talán tudják egy kis ideig nélkülözni, így kimászik az odúból, ahol szomorúan veszi tudomásul, hogy a nagy hideg és a nagy esők bizony még nagyobb hidegbe, sőt, fagyba fordultak át, így még veszélyesebb lett az út felfelé a hegyre. Összehúzza magán a rongyait, miközben körbekémlel, és fentről meg is pillantja az orkot, alig néhány méter választja el az utolsó kisebb kanyartól, ahonnan már egyenesen felfelé vezet az út a barlanghoz.*
- Csak tovább, csak tovább! *bődül el, és ha az ork felnéz, akkor felemeli a karját, hogy Wram láthassa, jó helyen van. Ha felér, akkor Taug üdvözli, majd pedig a hasadékra mutat:*
- Az volna ott bejárat a Kárhozottak barlangjába. Ne tévesszen meg a hasadék mérete, belül igen tágas jószág *valószínűleg Wram sem fog sokáig kint maradni, amikor be is mehet a melegbe, a tűz mellé, így Taugnak sem kell majd megfagynia.*
*Úgy fest, minden a helyére került, összeverődött a díszes közönség, ami szebb, és nagyobb, mint amilyet remélhetett kezdetben. Körbetekint a szemlélőkön, és úgy látja, hogy az eredeti bandából, de még csak a második eresztésből sincs már itt nagyon senki. A wegtoreni banda utolsó tagjaként ő van itt, a második hullámból Will és (ha még itt eszi a fene) a kormosképű, és a többiek mind-mind újak. Számukra Taug a vezér. És mi lehet ennél gyönyörűbb?*
- Hogy a kés? Persze, a tied az áldozat bemutatásának erejéig. Ez a szent kés, illik ezzel felvágni az áldozatot *jegyzi meg, miközben átnyújtja a díszes pengét a kölyöknek, hogy aztán nézze, mit is művel. Az ujj megvágása megtörténik, és ezúttal a macskacsikóforma műveleteket is kihagyja, azaz nem áll neki nyalogatni magát. Ez már mindenképpen jó kezdet, a beszédbe egy helyen picit hibázik, de a nagyobb baj, hogy elkezdi javítgatni magát. ostoba kölyök, hát ha nem áll neki dadogni, senkinek nem tűnt volna fel... Lényegtelen. A vágások nagyjából a helyükön vannak, és leginkább ez a számít, a többi csak körítés, a Szellem a lelket, és az elmét látja, nem pedig a szavakat. Az áldozat áldozat marad, amint a kámzsás lelke kihuny. Ami a jelek alapján kicsit talán nehezen és fájdalmasan fog bekövetkezni, a kölyökben még nincs elég erő, hogy rendesen vágjon a késsel, de ezt nem lehet felróni neki. Aztán mikor a végső torokmetszés is befejeződik, Taug enyhén bólint, majd belép a cellába, a néhai kámzsást a róla előzőleg leszedett lepellel takarja le, amint megbizonyosodott róla, hogy halott.*
- Mosd le a kést, aztán Varonarral álljatok neki a vacsorának *adja ki a parancsot, majd pedig a többiekhez fordul, még néhány szót mond, ha már ilyen sokan gyűltek itt össze:*
- Vacsora közben, amikor remélhetőleg a legtöbben itt lesznek, átbeszélünk néhány fontosabb dolgot, a szabályokat, és természetesen a feladatokat, amik ránk várnak.
*Ekkor pedig megüti valami a fülét. Egy kiáltás. Saját neve. Ez már igencsak gyanús, nem sokan kiabálják a nevét a közelben. A hang is ismerős számára, legalábbis az orkhoz tudja kapcsolni, akivel még a városban a fesztiválon beszélt. Hát valóban eljött... hogy is hívták? Wram, ha minden igaz. Mivel talán tudják egy kis ideig nélkülözni, így kimászik az odúból, ahol szomorúan veszi tudomásul, hogy a nagy hideg és a nagy esők bizony még nagyobb hidegbe, sőt, fagyba fordultak át, így még veszélyesebb lett az út felfelé a hegyre. Összehúzza magán a rongyait, miközben körbekémlel, és fentről meg is pillantja az orkot, alig néhány méter választja el az utolsó kisebb kanyartól, ahonnan már egyenesen felfelé vezet az út a barlanghoz.*
- Csak tovább, csak tovább! *bődül el, és ha az ork felnéz, akkor felemeli a karját, hogy Wram láthassa, jó helyen van. Ha felér, akkor Taug üdvözli, majd pedig a hasadékra mutat:*
- Az volna ott bejárat a Kárhozottak barlangjába. Ne tévesszen meg a hasadék mérete, belül igen tágas jószág *valószínűleg Wram sem fog sokáig kint maradni, amikor be is mehet a melegbe, a tűz mellé, így Taugnak sem kell majd megfagynia.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:58:58
Üzenet elküldve: 2015-01-06 20:58:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
*Csendben áll egy ideje, gondolataiba meredve. A vállán ücsörgő varjú meglehetősen kíváncsian szemléli az áldozás előkészületeit, gazdája szöges ellentétét képezve ezzel. Lényegében ők ketten voltak a legjobb barátok, ugyanakkor az ég és föld hasonlata illett rájuk a legjobban. Qharr kíváncsi teremtés volt, barátságos, és hűséges, az utolsó percig hűséges. Thyseynn közönyös, csökönyös, viselkedése pedig néha köcsögös. Ha élete egy ballada lenne, az a bizonyos homály, amiben elvész a történet végén, bizony előreláthatatlan. Egyszer Sárkánybérc embereitől menekül fejvesztve, aztán Lihanech egy rossz hírű vidékén tanyázik z életével játszva, lepaktál egy fekete mágussal, aztán egy tiptop látomás kedvéért egy olyan helyre téved, ahol egy szekta éppen gombatolvajlás okán végez ki rituálisan egy manuszt. Nem lehet tudni, hol ér véget a ballada, és hogy, de azt biztos, hogy őt nem fogja a kutya se gyászolni. Éppen olyan hmályba vész a neve, mint az előbb említett története.*
- Ó, gyermek, én nem vagyok Halálmadár. A halálmadarak a halottak után járnak, hogy lakmározhassanak a húsukból. Én csak előkészítem a terepet a varjaknak... *jegyzi meg sejtelmesen a buzgó mócsing tűzmágustanoncnak. Hangja sokásosan fagyos, mint a jég, és olyan hörgős suttogás elegye, mint akinek torokgyíkja van.
Mikor a rituálé elkezdődik, gondolataiból visszafordul a világba, hogy végignézhesse a történést. ~Tehát a gyermek fogja megölni? Tán nincs gyomruk kibelezni valakit, akinek nagy eséllyel már annyira összeaszott a bele, hogy nem is látszik? Még a végén kiderül, hogy a kölyök a legelfogultabb és legőrültebb gyilkos itt mind közül. Én már nem lepődök meg semmin...~*
*Csendben áll egy ideje, gondolataiba meredve. A vállán ücsörgő varjú meglehetősen kíváncsian szemléli az áldozás előkészületeit, gazdája szöges ellentétét képezve ezzel. Lényegében ők ketten voltak a legjobb barátok, ugyanakkor az ég és föld hasonlata illett rájuk a legjobban. Qharr kíváncsi teremtés volt, barátságos, és hűséges, az utolsó percig hűséges. Thyseynn közönyös, csökönyös, viselkedése pedig néha köcsögös. Ha élete egy ballada lenne, az a bizonyos homály, amiben elvész a történet végén, bizony előreláthatatlan. Egyszer Sárkánybérc embereitől menekül fejvesztve, aztán Lihanech egy rossz hírű vidékén tanyázik z életével játszva, lepaktál egy fekete mágussal, aztán egy tiptop látomás kedvéért egy olyan helyre téved, ahol egy szekta éppen gombatolvajlás okán végez ki rituálisan egy manuszt. Nem lehet tudni, hol ér véget a ballada, és hogy, de azt biztos, hogy őt nem fogja a kutya se gyászolni. Éppen olyan hmályba vész a neve, mint az előbb említett története.*
- Ó, gyermek, én nem vagyok Halálmadár. A halálmadarak a halottak után járnak, hogy lakmározhassanak a húsukból. Én csak előkészítem a terepet a varjaknak... *jegyzi meg sejtelmesen a buzgó mócsing tűzmágustanoncnak. Hangja sokásosan fagyos, mint a jég, és olyan hörgős suttogás elegye, mint akinek torokgyíkja van.
Mikor a rituálé elkezdődik, gondolataiból visszafordul a világba, hogy végignézhesse a történést. ~Tehát a gyermek fogja megölni? Tán nincs gyomruk kibelezni valakit, akinek nagy eséllyel már annyira összeaszott a bele, hogy nem is látszik? Még a végén kiderül, hogy a kölyök a legelfogultabb és legőrültebb gyilkos itt mind közül. Én már nem lepődök meg semmin...~*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-05 22:25:03
Üzenet elküldve: 2015-01-05 22:25:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottakat keresve //
* Wram ezerszer is átkozza a telet, hisz nem kevés nehézséget okoz a megtermett orknak. Szitál a hó, csúszósak a kövek, amiken kénytelen egyensúlyozni. Haragja egyre nő, s egy megcsúszást követően ki is pukkan. Felidézi magában a megfelelő igéket, s egy havas sziklára mutatva kilő egy varázslövedéket. Amennyiben sikerül neki, úgy a szikla megperzselődik, s a vajákos dühe csillapodik valamennyire. Ha nem, úgy még idegesebb lesz. *
~ Hol a francban lehet az az elf? Ajánlom neki, hogy megtaláljam! ~
* Morgolódik magában, miközben azért küzd, hogy le ne csússzon a kövekről. *
- TAUG! -
* Harsan a kiáltás, ami fokozatosan elvedzik a sziklák között. Nem ostoba ő, nincs senki a közelben, amikor elkiáltja magát. Kardját szorítva néz körül, hogy van-e eredménye a kiáltásnak. *
A hozzászólás írója (Wram Vrauk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 22:27:28
* Wram ezerszer is átkozza a telet, hisz nem kevés nehézséget okoz a megtermett orknak. Szitál a hó, csúszósak a kövek, amiken kénytelen egyensúlyozni. Haragja egyre nő, s egy megcsúszást követően ki is pukkan. Felidézi magában a megfelelő igéket, s egy havas sziklára mutatva kilő egy varázslövedéket. Amennyiben sikerül neki, úgy a szikla megperzselődik, s a vajákos dühe csillapodik valamennyire. Ha nem, úgy még idegesebb lesz. *
~ Hol a francban lehet az az elf? Ajánlom neki, hogy megtaláljam! ~
* Morgolódik magában, miközben azért küzd, hogy le ne csússzon a kövekről. *
- TAUG! -
* Harsan a kiáltás, ami fokozatosan elvedzik a sziklák között. Nem ostoba ő, nincs senki a közelben, amikor elkiáltja magát. Kardját szorítva néz körül, hogy van-e eredménye a kiáltásnak. *
A hozzászólás írója (Wram Vrauk) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.05 22:27:28
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-05 16:23:57
Üzenet elküldve: 2015-01-05 16:23:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak – Áldozat a Szellemnek//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Alig fér a bőrébe, hiszen látva, hogy már a rögtönzött oltár is a helyén leledzik, illetve mindenki elindult a maga útjára, biztos benne, hogy rohamos időn belül megtörténik az - általa reggel óta izgatottan várt - áldozati bemutató. Valószínűleg akkor is ennyire izgága lenne, ha pusztán csak szemlélőjeként vehetne részt az eseményen, minekután viszont ő maga fogja levezetni a szertartást, nem lehet meglepő a lelkesedése. Egy Kárhozottnak legalábbis nem. Közülük is annak, aki már szembesült a gyermeki ábrázattal megáldott siheder sötét oldalával is, de ez pusztán részlet kérdése...
Szóval, amint int neki Taug, hogy kövesse, ő már lohol is utána, majd segít, amiben tud, noha gyakorta van inkább mások terhére, mint hasznára, most azonban minden erejét és koncentrációját beveti a siker érdekében. Persze a vetkőztetésen kívül sokat nem tud tenni, a kötözés teljes mértékben a druidára marad, maximum csak tartani segít a kámzsás végtagjait, hogy minél gördülékenyebben folyhasson le az előkészület.
Kissé azért izgul, mert most nem csak Aethe és vezérük lesz szemtanúja a nagy eseménynek, mint hajnalban Zaraun kifacsarodott holtteste fölött, hanem teljesen új tagjai szerény kis csoportosulásuknak, illetve egy-két régebbi dísztárgy is – vagy épp majom, ha az elf hasonlatával kívánna élni -, feltéve, ha Rinan addig le nem lép a légből kapott megbízás kapcsán. Mindenesetre ő miatta nem fog szomorkodni – legalábbis kívülről bizonyosan nem tervezi mutatni -, ha nem követi majd nyomon büszkeséggel a tetteit, bőségesen elég lesz neki Taug vagy épp az újoncok elismerése.
Tehát, csendben várakozik, míg a druida mindenkit le nem rendez, aztán vesz egy jó mély levegőt, ahogy bólintásával jelzi felkészültségét a ceremóniára. Már csak egy dolog hiányzik, amiért nem féli kezét nyújtani az elfnek.*
- Nekem nincsen késem, megkaphatom a tiédet addig? *Pillant rá nagy, kifejező lélektükreivel, és amennyiben Taug nem tagadja meg tőle a kérést, s a megmaradtak közül is mindenki hajlandó neki áldozni a figyelmét, megkezdi a tanultak gyakorlatba ültetését.
Először is a megkötözött, minimális öltözékre vetkőztetett kámzsás idegen bal oldalára lépdel, de aztán eszébe jut, hogy mintha a jobb oldalt említette volna az elf még reggel, így szépen átcaplat az oltár másik felére. Homlokát ráncolva bizonytalanodik el újfent, ám némi töprengés végett egy apró bólintással tudatja magával, hogy a megfelelő helyen ácsorog. Ezután a ki tudja milyen gondolatok közt őrlődő férfi mellkasa fölé emeli a kést, hegyével lefelé tartva, és az emlékeiben igen csak haloványan derengő szövegnek kezd neki.*
- Ó, hatalmas Szellem... tiéd ez az... nem... fogadd el tőlem ezt az áldozatot, és kérlek, légy megértő velünk ezután is... *Böki ki nagy nehezen, de a lényeget megfogalmazta benne, és itt el is érkezik a kellemetlenebb részéhez az emberáldozatnak.
Alsó ajkát beharapva vágja meg mutatóujja begyét a pengével, s emlékezve a nyalakodásért járó botcsapásra most inkább távol tartja szájától a sebet, és hagyja, hogy üde pirossággal kiserkenő vére színezze be elsőként a kölcsönbe adott kést. Miután túljut a fájdalom csípős érzetén, lepillant a kámzsásra, akinek figyelme valószínűleg ezen momentumokban már nem lengedezik vajmi másik létsíkon, bár megeshet, hogy kótyagos, minekután jó ideje nem kapott semmit enni. Bármiként is essék, ha Gombolyaggal végezni tudott, egy ismeretlen alak, aki megsértette területüket már nem fogja felzaklatni a kölyök lelki világát, szóval az oltár elé térdepelve a hasának felső részébe szúrja a kést. Igyekszik határozottan kivitelezni a mozdulatait, ám a felvágásával megint akadnak problémái. Meg kell feszengetnie az izmait, hogy megejtse a szükséges "bemetszést", és ezzel sem kezeinek tisztán maradásán, sem pedig az ismeretlen alak szenvedésein nem segít. Mindenesetre nem esik kétségbe emiatt, viszonylag nyugodtan és kitartóan cincálja a húsát, míg elegendő mértékben fel nem hasította a testet, aztán kirántva a pengét felkel az oltár mellől, hogy ezúttal az áldozat feje mögé sétálhasson. Aprót fújva törli meg homlokát a kézfejével, végül pedig elvágja a kámzsás torkát, aki ha magánál van, még mindig nem részesülhet gyors halálban, ugyanis a kés nem ment túl mélyre. Persze a vége elkerülhetetlen a súlyos sérüléseknek hála, ha nem a saját vérébe fog lassan belefulladni, akkor egyszerűen csak elvérzik, azonban bárhogy is legyen, Will bevégezte a feladatát.*
- Na? *Mosolyodik el izgatottan, amint kíváncsian kutatja Taug tekintetét, várva az elismerés apró szikráját, vagy épp a düh baljóslatú előjeleit benne, majd a többiek felé is vet egy pillantást, hogy szemrevételezze reakcióikat.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Alig fér a bőrébe, hiszen látva, hogy már a rögtönzött oltár is a helyén leledzik, illetve mindenki elindult a maga útjára, biztos benne, hogy rohamos időn belül megtörténik az - általa reggel óta izgatottan várt - áldozati bemutató. Valószínűleg akkor is ennyire izgága lenne, ha pusztán csak szemlélőjeként vehetne részt az eseményen, minekután viszont ő maga fogja levezetni a szertartást, nem lehet meglepő a lelkesedése. Egy Kárhozottnak legalábbis nem. Közülük is annak, aki már szembesült a gyermeki ábrázattal megáldott siheder sötét oldalával is, de ez pusztán részlet kérdése...
Szóval, amint int neki Taug, hogy kövesse, ő már lohol is utána, majd segít, amiben tud, noha gyakorta van inkább mások terhére, mint hasznára, most azonban minden erejét és koncentrációját beveti a siker érdekében. Persze a vetkőztetésen kívül sokat nem tud tenni, a kötözés teljes mértékben a druidára marad, maximum csak tartani segít a kámzsás végtagjait, hogy minél gördülékenyebben folyhasson le az előkészület.
Kissé azért izgul, mert most nem csak Aethe és vezérük lesz szemtanúja a nagy eseménynek, mint hajnalban Zaraun kifacsarodott holtteste fölött, hanem teljesen új tagjai szerény kis csoportosulásuknak, illetve egy-két régebbi dísztárgy is – vagy épp majom, ha az elf hasonlatával kívánna élni -, feltéve, ha Rinan addig le nem lép a légből kapott megbízás kapcsán. Mindenesetre ő miatta nem fog szomorkodni – legalábbis kívülről bizonyosan nem tervezi mutatni -, ha nem követi majd nyomon büszkeséggel a tetteit, bőségesen elég lesz neki Taug vagy épp az újoncok elismerése.
Tehát, csendben várakozik, míg a druida mindenkit le nem rendez, aztán vesz egy jó mély levegőt, ahogy bólintásával jelzi felkészültségét a ceremóniára. Már csak egy dolog hiányzik, amiért nem féli kezét nyújtani az elfnek.*
- Nekem nincsen késem, megkaphatom a tiédet addig? *Pillant rá nagy, kifejező lélektükreivel, és amennyiben Taug nem tagadja meg tőle a kérést, s a megmaradtak közül is mindenki hajlandó neki áldozni a figyelmét, megkezdi a tanultak gyakorlatba ültetését.
Először is a megkötözött, minimális öltözékre vetkőztetett kámzsás idegen bal oldalára lépdel, de aztán eszébe jut, hogy mintha a jobb oldalt említette volna az elf még reggel, így szépen átcaplat az oltár másik felére. Homlokát ráncolva bizonytalanodik el újfent, ám némi töprengés végett egy apró bólintással tudatja magával, hogy a megfelelő helyen ácsorog. Ezután a ki tudja milyen gondolatok közt őrlődő férfi mellkasa fölé emeli a kést, hegyével lefelé tartva, és az emlékeiben igen csak haloványan derengő szövegnek kezd neki.*
- Ó, hatalmas Szellem... tiéd ez az... nem... fogadd el tőlem ezt az áldozatot, és kérlek, légy megértő velünk ezután is... *Böki ki nagy nehezen, de a lényeget megfogalmazta benne, és itt el is érkezik a kellemetlenebb részéhez az emberáldozatnak.
Alsó ajkát beharapva vágja meg mutatóujja begyét a pengével, s emlékezve a nyalakodásért járó botcsapásra most inkább távol tartja szájától a sebet, és hagyja, hogy üde pirossággal kiserkenő vére színezze be elsőként a kölcsönbe adott kést. Miután túljut a fájdalom csípős érzetén, lepillant a kámzsásra, akinek figyelme valószínűleg ezen momentumokban már nem lengedezik vajmi másik létsíkon, bár megeshet, hogy kótyagos, minekután jó ideje nem kapott semmit enni. Bármiként is essék, ha Gombolyaggal végezni tudott, egy ismeretlen alak, aki megsértette területüket már nem fogja felzaklatni a kölyök lelki világát, szóval az oltár elé térdepelve a hasának felső részébe szúrja a kést. Igyekszik határozottan kivitelezni a mozdulatait, ám a felvágásával megint akadnak problémái. Meg kell feszengetnie az izmait, hogy megejtse a szükséges "bemetszést", és ezzel sem kezeinek tisztán maradásán, sem pedig az ismeretlen alak szenvedésein nem segít. Mindenesetre nem esik kétségbe emiatt, viszonylag nyugodtan és kitartóan cincálja a húsát, míg elegendő mértékben fel nem hasította a testet, aztán kirántva a pengét felkel az oltár mellől, hogy ezúttal az áldozat feje mögé sétálhasson. Aprót fújva törli meg homlokát a kézfejével, végül pedig elvágja a kámzsás torkát, aki ha magánál van, még mindig nem részesülhet gyors halálban, ugyanis a kés nem ment túl mélyre. Persze a vége elkerülhetetlen a súlyos sérüléseknek hála, ha nem a saját vérébe fog lassan belefulladni, akkor egyszerűen csak elvérzik, azonban bárhogy is legyen, Will bevégezte a feladatát.*
- Na? *Mosolyodik el izgatottan, amint kíváncsian kutatja Taug tekintetét, várva az elismerés apró szikráját, vagy épp a düh baljóslatú előjeleit benne, majd a többiek felé is vet egy pillantást, hogy szemrevételezze reakcióikat.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:41:54
Üzenet elküldve: 2015-01-04 15:41:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Díszes társaság//
*Nohát-nohát, úgy fest, szépen lassan minden a helyére kerül, az apró tündér eszik a trutyiból, ez biztosítja jó eséllyel az életben maradását. A társaság cseppet kótyagosnak látszik, persze az este közeledtével nem is csoda, ha kezdenek álmosodni, bár néhányuk még semmi komolyat nem csinált, Taug egész álló nap talpon volt ilyen-olyan ügyekkel. Valójában úgy érzi, többet öregedett ezalatt a nap alatt, mint eddig egész életében. Azonban a Kárhozottak létszáma nagyon hamar elérte a megfelelő létszámát, majd tovább is bővült, ez pedig nem lehet másnak köszönhető, mint a kiváló vezetői képességeinek. Amikor bejelenti a kivégzést, arra senki nem akar, vagy csak épp nem mer sokat válaszolni, persze nem is baj.*
- A gombák rablása önmagában nem halálos... vagyis igen, de... *megvakarja a fejét, persze Taran nem neki beszélt, de hát hallotta, és talán illendő volna felvilágosítania* Adott az az alak *bök a kámzsás felé, aki a cellában fekszik* Bejön ide, a gombák egy részét már a zsákjába dugta, a két hölgy rajtaüt, aztán homály, és kámzsás barátunk 2 napja ott fekszik abban a cellában, mintha aludni, lélegzik, de semmi más. Hát hagyjam, hogy éhen haljon? Nem lenne szép dolog. És foglalja a helyet, hasznunk meg nincs belőle, Ras barátunk hirtelen eltűnése óta már olyan sem akad, aki... megenné! *csattintja össze hirtelen a fogait, majd vigyorogva halad tovább, hogy Will gondjait ellássa, illetve kíváncsiságát kielégítse. Int a kölyöknek, hogy kövesse, majd a kámzsást megfosztja a köpenyétől, maszkjától, hogy csak egy réteg ruha fedje, az arcát meg semmi. Ezután felsegíti a kőre, mert hát magától nem fog odafeküdni. Remélhetőleg akadni fog elég hosszú kötél, legalábbis ő szerzett régen, így muszáj legyen, különben valaki szintén ki lesz belezve.*
- Mivel nincs mihez hozzákötni, az ősi módszert alkalmazzuk *a kötelet ráköti a kámzsás bal lábára, majd a jobb lábára, a jobb kezére, a bal kezére, és végül újra a bal lábára, így körben összekötözte a végtagjait* Így egyik végtag sem mozdul a többi nélkül, és hiába nem rögzíti semmi a kőhöz, nem tud elfutni. Az oltár felfelé szélesedik, így a kötélkör kisebb, mint a teteje.
*Ellenőrzi, hogy jók a csomók, feszes-e a kötél, nem szakad-e el sehol, s minthogy ezzel készen van, minden figyelme a kormosképű elfre összpontosulhat.*
- Díszmajom... *ezt inkább csak azért mondja, hogy Taran tudhassa: biz' ez az a kölyök, akiről szó volt, őt kell kerülni testtel, és körülfogni késsel. Igazából sok ötlete van, mit is mondhatna erre. "Lent felejtettem a késemet, nézz le a szirtről, hogy látod-e. Ha nem, hajolj ki jobban, mindezt addig, amíg meg nem találod" vagy "Menj le a Rókalukba, nézd meg, ott vagyok-e", esetleg a "Csókold meg a... ", de mindezek helyett valami egyszerűbbel, mégis nagyszerűbbel áll elő.*
- Ha nagyon akarsz valamit csinálni, menj le a kikötőbe, a dokkokhoz, éjjel szaglássz kicsit körbe, hátha akad valami olyan meló, mint legutóbb, valami apróság, amiből több ezer aranyat lehet kisajtolni *valóban nem ártana már egy apróbb felderítés a dokkok bandái között, ha meg közben valaki kést döf a szívébe, hát megtérülő veszteség...*
- Akkor lassan ideje lesz kezdeni *pillant Willre, és amint a kölyök készen áll, Taug tapsolni fog kettőt, és kéri a társaság figyelmét ide szegeződni.*
*Nohát-nohát, úgy fest, szépen lassan minden a helyére kerül, az apró tündér eszik a trutyiból, ez biztosítja jó eséllyel az életben maradását. A társaság cseppet kótyagosnak látszik, persze az este közeledtével nem is csoda, ha kezdenek álmosodni, bár néhányuk még semmi komolyat nem csinált, Taug egész álló nap talpon volt ilyen-olyan ügyekkel. Valójában úgy érzi, többet öregedett ezalatt a nap alatt, mint eddig egész életében. Azonban a Kárhozottak létszáma nagyon hamar elérte a megfelelő létszámát, majd tovább is bővült, ez pedig nem lehet másnak köszönhető, mint a kiváló vezetői képességeinek. Amikor bejelenti a kivégzést, arra senki nem akar, vagy csak épp nem mer sokat válaszolni, persze nem is baj.*
- A gombák rablása önmagában nem halálos... vagyis igen, de... *megvakarja a fejét, persze Taran nem neki beszélt, de hát hallotta, és talán illendő volna felvilágosítania* Adott az az alak *bök a kámzsás felé, aki a cellában fekszik* Bejön ide, a gombák egy részét már a zsákjába dugta, a két hölgy rajtaüt, aztán homály, és kámzsás barátunk 2 napja ott fekszik abban a cellában, mintha aludni, lélegzik, de semmi más. Hát hagyjam, hogy éhen haljon? Nem lenne szép dolog. És foglalja a helyet, hasznunk meg nincs belőle, Ras barátunk hirtelen eltűnése óta már olyan sem akad, aki... megenné! *csattintja össze hirtelen a fogait, majd vigyorogva halad tovább, hogy Will gondjait ellássa, illetve kíváncsiságát kielégítse. Int a kölyöknek, hogy kövesse, majd a kámzsást megfosztja a köpenyétől, maszkjától, hogy csak egy réteg ruha fedje, az arcát meg semmi. Ezután felsegíti a kőre, mert hát magától nem fog odafeküdni. Remélhetőleg akadni fog elég hosszú kötél, legalábbis ő szerzett régen, így muszáj legyen, különben valaki szintén ki lesz belezve.*
- Mivel nincs mihez hozzákötni, az ősi módszert alkalmazzuk *a kötelet ráköti a kámzsás bal lábára, majd a jobb lábára, a jobb kezére, a bal kezére, és végül újra a bal lábára, így körben összekötözte a végtagjait* Így egyik végtag sem mozdul a többi nélkül, és hiába nem rögzíti semmi a kőhöz, nem tud elfutni. Az oltár felfelé szélesedik, így a kötélkör kisebb, mint a teteje.
*Ellenőrzi, hogy jók a csomók, feszes-e a kötél, nem szakad-e el sehol, s minthogy ezzel készen van, minden figyelme a kormosképű elfre összpontosulhat.*
- Díszmajom... *ezt inkább csak azért mondja, hogy Taran tudhassa: biz' ez az a kölyök, akiről szó volt, őt kell kerülni testtel, és körülfogni késsel. Igazából sok ötlete van, mit is mondhatna erre. "Lent felejtettem a késemet, nézz le a szirtről, hogy látod-e. Ha nem, hajolj ki jobban, mindezt addig, amíg meg nem találod" vagy "Menj le a Rókalukba, nézd meg, ott vagyok-e", esetleg a "Csókold meg a... ", de mindezek helyett valami egyszerűbbel, mégis nagyszerűbbel áll elő.*
- Ha nagyon akarsz valamit csinálni, menj le a kikötőbe, a dokkokhoz, éjjel szaglássz kicsit körbe, hátha akad valami olyan meló, mint legutóbb, valami apróság, amiből több ezer aranyat lehet kisajtolni *valóban nem ártana már egy apróbb felderítés a dokkok bandái között, ha meg közben valaki kést döf a szívébe, hát megtérülő veszteség...*
- Akkor lassan ideje lesz kezdeni *pillant Willre, és amint a kölyök készen áll, Taug tapsolni fog kettőt, és kéri a társaság figyelmét ide szegeződni.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-20 17:27:09
Üzenet elküldve: 2014-12-20 17:27:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - Nadae//
- Közöttetek élek, ha feltűnt. Egyszerűen azt teszem, amit akarok, csak éppen több időm van rá.
*Vonja meg a vállát. Valójában ő sem szívesen menne bele egy hasonló vitába, mert bár igen közel áll hozzá más fajok pocskondiázása, most mégis van, ami inkább testesítené meg vágyait.*
- Úgy rinyálsz, mintha nem tudtad volna a legelejétől, hogy miért vagyok itt. A szórakozást üldözöm... nem értem, miért zavar ez. Elvégre te sem ok nélkül tengeted itt a napjaid. A hajó, amit vissza akarsz szerezni, Taug irányítási mániája, a kölyök, aki mindent meg akar ismerni, mind okkal verődtünk itt össze, mert egyszerűen egyezik az utunk a céljaink felé, mégha azok különböznek is.
*A kis hiszti kezd hosszabban elhúzódni, mint ahogyan számított rá. Bár meglehet, hogy épp csak egy túlzottan női pillanatában kapta el Nadaét.*
- Élvezed a találgatást? Ha szidni akarod a múltamat, előbb inkább érdekeljen annyira, hogy bármit is megtudj rólam.
*Mégha szavai sértődötten hathatnának is, hangja színtelen vontatottsága elvonja erről a figyelmet, egyáltalán nem érdeklik a lány szavai. Talán Nadae is észreveszi ezt, épp ezért irányítja más irányba a beszélgetést...
Tudja, mennyire feldühíti avval, hogy nem veszi komolyan fenyegetéseit, de még így sem tesz semmit, hogy legalább megfélemlítse Rinant. Ki tudja, talán azért, mert Taug elrontotta békés kis magányukat, talán mert csak a szája nagy, vagy mélyen legbelül mégiscsak kedveli az elfet. Mindenesetre a kés épp olyan gyorsasággal tűnik el, ahogy előkerült, és már csak Nadae finoman ringatozó popóját látja maga előtt.*
- Alig várom, hogy megtudjam.
*Szól a dúdolgató kalóz után, bár tény, hogy már inkább csak magának mondja szavait.*
//Díszes társaság//
*Ajkaira azért kiül a már jól megszokott vigyor, ahogy kilép a tavacskához, mely mellett már gyülekeznek az ismeretlen újoncok. Magában tovább vigyorog a sietős távozáson, amit Nadae véghez visz, de kivételesen nem teszi szóvá, pláne, hogy egyéb idegesítő dolgok motoszkálnak ismét elméjébe, melyekről a lány eddig remekül elterelte a figyelmét. Will kerül látóterébe, és bár haragjának egy része elszállt már, mégsem tud úgy tekinteni rá, mint azelőtt. Legalábbis egyelőre semmiképp.
A hétalvó kámzsás feláldozásának híre a legkevésbé sem foglalkoztatja most, számára amúgy sem jelent semmit jelentéktelen élete. Ehelyett inkább a korábban még nem látott férfira tekint, aki mintha Dynti beszélgetőtársa lett volna, mielőtt Nadae félbeszakíthatta volna őket. Egészen elszaporodnak köreikben ezek a hosszúfürtű fiúkák, és őket látva elgondolkodik, hogy valóban az ő férfiasságát kéne-e megkérdőjelezni.*
- Csak óvatosan az öreggel... hirtelen haragú egy tata.
*Vigyorog a férfira, végül is a jelenlévők között még mindig ő a legszimpatikusabb számára... meg aztán el kell ütnie valamivel az időt, míg Nadae visszatér. Maga sem érti, miért kerekedett ilyen jó kedve, de ha már így adódott a helyzet, kihasználja, és Taug mellé lépve az aszottképűre vigyorog.*
- Van egy olyan érzésem, hogy szívesen kitennéd a szűröm, de helyette inkább megszánsz valamiféle feladatáradattal, úgyhogy halljuk. Lehetőleg ne kelljen egymás képét néznünk közben... végül is ez nem csak nekem jó.
*Vonja meg a vállát vigyorogva, na nem mintha szavai bármit is változtathatnának az őrült észjárásán. Egyelőre azonban még messze nem térképezte fel az öreg gyenge pontjait, egy-két próbálkozás pedig mégsem árthat, legfeljebb lesz gondja erre, ha a közelében kell maradnia.*
- Közöttetek élek, ha feltűnt. Egyszerűen azt teszem, amit akarok, csak éppen több időm van rá.
*Vonja meg a vállát. Valójában ő sem szívesen menne bele egy hasonló vitába, mert bár igen közel áll hozzá más fajok pocskondiázása, most mégis van, ami inkább testesítené meg vágyait.*
- Úgy rinyálsz, mintha nem tudtad volna a legelejétől, hogy miért vagyok itt. A szórakozást üldözöm... nem értem, miért zavar ez. Elvégre te sem ok nélkül tengeted itt a napjaid. A hajó, amit vissza akarsz szerezni, Taug irányítási mániája, a kölyök, aki mindent meg akar ismerni, mind okkal verődtünk itt össze, mert egyszerűen egyezik az utunk a céljaink felé, mégha azok különböznek is.
*A kis hiszti kezd hosszabban elhúzódni, mint ahogyan számított rá. Bár meglehet, hogy épp csak egy túlzottan női pillanatában kapta el Nadaét.*
- Élvezed a találgatást? Ha szidni akarod a múltamat, előbb inkább érdekeljen annyira, hogy bármit is megtudj rólam.
*Mégha szavai sértődötten hathatnának is, hangja színtelen vontatottsága elvonja erről a figyelmet, egyáltalán nem érdeklik a lány szavai. Talán Nadae is észreveszi ezt, épp ezért irányítja más irányba a beszélgetést...
Tudja, mennyire feldühíti avval, hogy nem veszi komolyan fenyegetéseit, de még így sem tesz semmit, hogy legalább megfélemlítse Rinant. Ki tudja, talán azért, mert Taug elrontotta békés kis magányukat, talán mert csak a szája nagy, vagy mélyen legbelül mégiscsak kedveli az elfet. Mindenesetre a kés épp olyan gyorsasággal tűnik el, ahogy előkerült, és már csak Nadae finoman ringatozó popóját látja maga előtt.*
- Alig várom, hogy megtudjam.
*Szól a dúdolgató kalóz után, bár tény, hogy már inkább csak magának mondja szavait.*
//Díszes társaság//
*Ajkaira azért kiül a már jól megszokott vigyor, ahogy kilép a tavacskához, mely mellett már gyülekeznek az ismeretlen újoncok. Magában tovább vigyorog a sietős távozáson, amit Nadae véghez visz, de kivételesen nem teszi szóvá, pláne, hogy egyéb idegesítő dolgok motoszkálnak ismét elméjébe, melyekről a lány eddig remekül elterelte a figyelmét. Will kerül látóterébe, és bár haragjának egy része elszállt már, mégsem tud úgy tekinteni rá, mint azelőtt. Legalábbis egyelőre semmiképp.
A hétalvó kámzsás feláldozásának híre a legkevésbé sem foglalkoztatja most, számára amúgy sem jelent semmit jelentéktelen élete. Ehelyett inkább a korábban még nem látott férfira tekint, aki mintha Dynti beszélgetőtársa lett volna, mielőtt Nadae félbeszakíthatta volna őket. Egészen elszaporodnak köreikben ezek a hosszúfürtű fiúkák, és őket látva elgondolkodik, hogy valóban az ő férfiasságát kéne-e megkérdőjelezni.*
- Csak óvatosan az öreggel... hirtelen haragú egy tata.
*Vigyorog a férfira, végül is a jelenlévők között még mindig ő a legszimpatikusabb számára... meg aztán el kell ütnie valamivel az időt, míg Nadae visszatér. Maga sem érti, miért kerekedett ilyen jó kedve, de ha már így adódott a helyzet, kihasználja, és Taug mellé lépve az aszottképűre vigyorog.*
- Van egy olyan érzésem, hogy szívesen kitennéd a szűröm, de helyette inkább megszánsz valamiféle feladatáradattal, úgyhogy halljuk. Lehetőleg ne kelljen egymás képét néznünk közben... végül is ez nem csak nekem jó.
*Vonja meg a vállát vigyorogva, na nem mintha szavai bármit is változtathatnának az őrült észjárásán. Egyelőre azonban még messze nem térképezte fel az öreg gyenge pontjait, egy-két próbálkozás pedig mégsem árthat, legfeljebb lesz gondja erre, ha a közelében kell maradnia.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-19 19:40:27
Üzenet elküldve: 2014-12-19 19:40:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
*Amíg Aethe magába küzdi a kevésbé bizalomgerjesztő küllemmel megáldott Lynol Lángja trutymót, addig törökülésbe helyezkedik, majd a térdére könyökölve, és a tenyerén megtámasztva az állát hallgatja az odakint zajló eseményeket. Először is Qhuarr gazdája érzi elengedhetetlennek, hogy tanácsokkal lássa el vezérüket, ő meg csupán csak a fejét csóválja rá, hiszen bizonyos benne, Taug így is mindennek az ismerője. Aztán, mintha az eddig oly nagy csendbe burkolódzott Nadae dallamos hangját hallaná, és nem is kell sokat várnia, hogy belépjen szeretett kalózuk a druida lakosztályára, ahol épp a tündérkét ápolgatják.*
- Jól fogom! *Mosolyodik el szélesen, amint lélektükreit a Rumosra emelve simul bele az érintésébe, majd csendben figyeli, ahogy kisétál a helyiségből. Eleinte nem érti, mire fel a búcsúzás, de aztán eszébe ötlenek Dyntina szavai, miszerint valamerre el kell menniük.* Gyertek haza hamar! *Kiált még utánuk, hátha meghallják, miután viszont ismét csend telepedik a barlangra, tovább bámulja a ramaty állapodban leledző Aethét.
Gondolatai ezúttal az elf szavain kattognak, hiszen nem adott neki sok biztatást – vagy épp ellenvetést – Rinan lefejezésének ügyében, és mivel ennyire bizonytalan választ kapott, úgy most már ő is elveti a képtelen ötletet, hogy bántsa egykori legjobb barátját. Azzal győzködi magát, hogy bizony jobb lesz a kisebbeket fojtogató Bájgúnárnál, és már csak azért sem fog revansot venni az árulásáért.
Effajta elmélkedések közepette éri a visszatérő Taug hangja, majd utasítására egy határozott bólintással felel, s ahogy kívánta, felkel a földről, hogy kilépdeljen a csarnokba. Azért még vet egy aggodalmas pillantást a druida lakrésze felé, mert ő nem olyan biztos benne, hogy meglesz-e felügyelet nélkül a tündérke, ám ha ez a férfi akarata, akkor nem is fog ellenszegülni.
Közben vezérük is útjára engedi a két nőszemélyt, valamiféle levelet nyomva a kezükbe, amit természetesen leplezetlen kíváncsisággal mustrál a siheder, de hát hiába nézi, túl sok nem derül ki róla, szóval hamarost érdektelenné válik a figyelme szempontjából. Eztán kerül sor a Varjúlátó üdvözlésére, ám itt se tud már sokat tenni, hiszen jómaga letudta korábban az ismerkedést, és kivételesen most meghagyja a kámzsásnak a magyarázkodást is; nem vág bele a két férfi beszédébe, hogy ő válaszolhasson a feltett kérdésre.
Amint viszont letudták a traccspartit, végre elérkezik a várva várt áldozatra is, szóval új erőre kapva húzza ki magát Taug első utasításának nyomán.*
- Igenis! *Kiáltja vidáman, majd már trappol is a raktárba, hogy felnyaláboljon néhány kötelet, amivel majd az oltárhoz erősíthetik a néma gomba tolvajt. A néhányból végül egészen sok lesz, de talán nem is gond, ha lesz utánpótlás, amennyiben valamelyik kötél véletlenül elszakadna, vagy egyéb módon menne kárba, így hát megrakott kezekkel sétál vissza vezérükhöz. Türelmesen kivárja, míg befejezi a szócséplést, aztán érdeklődő pillantásokkal sújtva az elfet szólal meg.*
- És most? Mire kellenek a kötelek? *Kíváncsiskodik, hiszen a gyakorlatnál nem esett szó az áldozat kikötözéséről, mint első lépésről, és van annyira ostoba, hogy ezt kizáró tényezőnek vegye a kötelek felhasználását illetően.*
*Amíg Aethe magába küzdi a kevésbé bizalomgerjesztő küllemmel megáldott Lynol Lángja trutymót, addig törökülésbe helyezkedik, majd a térdére könyökölve, és a tenyerén megtámasztva az állát hallgatja az odakint zajló eseményeket. Először is Qhuarr gazdája érzi elengedhetetlennek, hogy tanácsokkal lássa el vezérüket, ő meg csupán csak a fejét csóválja rá, hiszen bizonyos benne, Taug így is mindennek az ismerője. Aztán, mintha az eddig oly nagy csendbe burkolódzott Nadae dallamos hangját hallaná, és nem is kell sokat várnia, hogy belépjen szeretett kalózuk a druida lakosztályára, ahol épp a tündérkét ápolgatják.*
- Jól fogom! *Mosolyodik el szélesen, amint lélektükreit a Rumosra emelve simul bele az érintésébe, majd csendben figyeli, ahogy kisétál a helyiségből. Eleinte nem érti, mire fel a búcsúzás, de aztán eszébe ötlenek Dyntina szavai, miszerint valamerre el kell menniük.* Gyertek haza hamar! *Kiált még utánuk, hátha meghallják, miután viszont ismét csend telepedik a barlangra, tovább bámulja a ramaty állapodban leledző Aethét.
Gondolatai ezúttal az elf szavain kattognak, hiszen nem adott neki sok biztatást – vagy épp ellenvetést – Rinan lefejezésének ügyében, és mivel ennyire bizonytalan választ kapott, úgy most már ő is elveti a képtelen ötletet, hogy bántsa egykori legjobb barátját. Azzal győzködi magát, hogy bizony jobb lesz a kisebbeket fojtogató Bájgúnárnál, és már csak azért sem fog revansot venni az árulásáért.
Effajta elmélkedések közepette éri a visszatérő Taug hangja, majd utasítására egy határozott bólintással felel, s ahogy kívánta, felkel a földről, hogy kilépdeljen a csarnokba. Azért még vet egy aggodalmas pillantást a druida lakrésze felé, mert ő nem olyan biztos benne, hogy meglesz-e felügyelet nélkül a tündérke, ám ha ez a férfi akarata, akkor nem is fog ellenszegülni.
Közben vezérük is útjára engedi a két nőszemélyt, valamiféle levelet nyomva a kezükbe, amit természetesen leplezetlen kíváncsisággal mustrál a siheder, de hát hiába nézi, túl sok nem derül ki róla, szóval hamarost érdektelenné válik a figyelme szempontjából. Eztán kerül sor a Varjúlátó üdvözlésére, ám itt se tud már sokat tenni, hiszen jómaga letudta korábban az ismerkedést, és kivételesen most meghagyja a kámzsásnak a magyarázkodást is; nem vág bele a két férfi beszédébe, hogy ő válaszolhasson a feltett kérdésre.
Amint viszont letudták a traccspartit, végre elérkezik a várva várt áldozatra is, szóval új erőre kapva húzza ki magát Taug első utasításának nyomán.*
- Igenis! *Kiáltja vidáman, majd már trappol is a raktárba, hogy felnyaláboljon néhány kötelet, amivel majd az oltárhoz erősíthetik a néma gomba tolvajt. A néhányból végül egészen sok lesz, de talán nem is gond, ha lesz utánpótlás, amennyiben valamelyik kötél véletlenül elszakadna, vagy egyéb módon menne kárba, így hát megrakott kezekkel sétál vissza vezérükhöz. Türelmesen kivárja, míg befejezi a szócséplést, aztán érdeklődő pillantásokkal sújtva az elfet szólal meg.*
- És most? Mire kellenek a kötelek? *Kíváncsiskodik, hiszen a gyakorlatnál nem esett szó az áldozat kikötözéséről, mint első lépésről, és van annyira ostoba, hogy ezt kizáró tényezőnek vegye a kötelek felhasználását illetően.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-19 12:35:41
Üzenet elküldve: 2014-12-19 12:35:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak-Díszes társaság//
*A bizalmatlanság kölcsönös. Dynti tetszik neki, bár az is igaz, hogy egy szép, vörös haj még nem elegendő ahhoz, hogy bizalmat szavazzon neki Taran. Mindenkivel így van ez, és a közeg még inkább okot ad a kételyre.*
-Nem csak azért jöttem, de ha már itt tartunk, szólj csak, ha fázol, s szívesen megmelengetlek.
*Rántja meg a vállát, széles mosolyt követően. Ha már a lány incselkedik vele, miért ne tegye ő is. Persze, ez a kijelentés inkább fordítva lenne hiteles, mert valójában mindent ő kezdett. Annyi szent, ha igaz is, amit Taug mondott Nadae érzelmi intelligenciájáról, nem valószínű, hogy az fogja jellemezni a vörös hajú lányt is, pedig mindketten kalózok. Hát ez fura.*
~Talán korábban nem volt kalóz, csak arra sodorta az élet.~
*Érdekes információkat tudott meg Taugról is. Valamiféle tudatmódosító szeren élhet. Ez fontos információ a későbbiekre nézve, mert örömet ugyan okozhat az elfnek a szer, de éppen úgy lehet gyengeség, támadható felület is. A diskurzus és női-férfi szócsaták után úgy fest, hogy most elválnak az útjaik Dyntivel.*
-Ne kíméld őket!
*Kacsint rá köszönésképp, s megvárja, míg kijutnak a barlangból. Körül-belül ekkor érkezhet meg Őrült Taug is közéjük, aki közli velük, hogy hamarosan embert fog áldozni, méghozzá valami gombák ellopása miatt.*
~Ez érdekes. Függőbb, mint gondoltam.~
*Egyáltalán nincs Taran ínyére az ok nélküli kínzás, és az efféle barbár dolgok, de részt fog venni az eseményen. Jó lecke lehet ez, s visszatartó gondolat, ha a tűzmágus egyszer mégiscsak arra vetemedne, hogy Taug ellen forduljon. Újként most nyerhet majd igazi bepillantást a különböző személyiségekbe, ahogy a lélek tükrén át figyeli, amint az áldozásra tekintenek. Meglátszik, hogy ki figyeli majd őrült vággyal az efféle dolgokat, s ki az, ki lesütött szemmel várja a végét, mert nem tudja, mibe is csöppent. Taran bírja az ilyeneket, de ha mindenképp ki kellene végezni valakit, akkor ő azt kíméletesen tenné. Tőr a szívbe és nyugodt elalvás. Na jó, ez nem igaz. Önnön erejéből lobbantaná lángra, s nézné, ahogy szénné sül.*
-Gyere, Halálmadár! Ha már te leszel az utódja a kámzsásnak... Csak ne lopj gombát!
*Mosolyodik el Thys felé fordulva, majd elindul Taug felé.*
*A bizalmatlanság kölcsönös. Dynti tetszik neki, bár az is igaz, hogy egy szép, vörös haj még nem elegendő ahhoz, hogy bizalmat szavazzon neki Taran. Mindenkivel így van ez, és a közeg még inkább okot ad a kételyre.*
-Nem csak azért jöttem, de ha már itt tartunk, szólj csak, ha fázol, s szívesen megmelengetlek.
*Rántja meg a vállát, széles mosolyt követően. Ha már a lány incselkedik vele, miért ne tegye ő is. Persze, ez a kijelentés inkább fordítva lenne hiteles, mert valójában mindent ő kezdett. Annyi szent, ha igaz is, amit Taug mondott Nadae érzelmi intelligenciájáról, nem valószínű, hogy az fogja jellemezni a vörös hajú lányt is, pedig mindketten kalózok. Hát ez fura.*
~Talán korábban nem volt kalóz, csak arra sodorta az élet.~
*Érdekes információkat tudott meg Taugról is. Valamiféle tudatmódosító szeren élhet. Ez fontos információ a későbbiekre nézve, mert örömet ugyan okozhat az elfnek a szer, de éppen úgy lehet gyengeség, támadható felület is. A diskurzus és női-férfi szócsaták után úgy fest, hogy most elválnak az útjaik Dyntivel.*
-Ne kíméld őket!
*Kacsint rá köszönésképp, s megvárja, míg kijutnak a barlangból. Körül-belül ekkor érkezhet meg Őrült Taug is közéjük, aki közli velük, hogy hamarosan embert fog áldozni, méghozzá valami gombák ellopása miatt.*
~Ez érdekes. Függőbb, mint gondoltam.~
*Egyáltalán nincs Taran ínyére az ok nélküli kínzás, és az efféle barbár dolgok, de részt fog venni az eseményen. Jó lecke lehet ez, s visszatartó gondolat, ha a tűzmágus egyszer mégiscsak arra vetemedne, hogy Taug ellen forduljon. Újként most nyerhet majd igazi bepillantást a különböző személyiségekbe, ahogy a lélek tükrén át figyeli, amint az áldozásra tekintenek. Meglátszik, hogy ki figyeli majd őrült vággyal az efféle dolgokat, s ki az, ki lesütött szemmel várja a végét, mert nem tudja, mibe is csöppent. Taran bírja az ilyeneket, de ha mindenképp ki kellene végezni valakit, akkor ő azt kíméletesen tenné. Tőr a szívbe és nyugodt elalvás. Na jó, ez nem igaz. Önnön erejéből lobbantaná lángra, s nézné, ahogy szénné sül.*
-Gyere, Halálmadár! Ha már te leszel az utódja a kámzsásnak... Csak ne lopj gombát!
*Mosolyodik el Thys felé fordulva, majd elindul Taug felé.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-17 17:33:05
Üzenet elküldve: 2014-12-17 17:33:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - Díszes társaság//
*Szóval meghalt. A kölyök megölte a kutyát. Igazán ígéretes inas lehet még belőle, így hát inkább úgy dönt, hagyja a csudába a haragját, a maradékot már lenyeli, és a kölyök ez egyszer megmenekült. A fojtogatásos rész... hát a díszmajom sosem volt túl okos, el akarja tékozolni az egyetlent, aki miatt Taug hagyta volna még élni... az ő dolga. Így legalább könnyedén félreállíthatóvá vált. Talán nem is kéne nagy ügyet csinálni a halálából... egyszerűen csak behullana a szakadékba, aminek a mélyén akár Rash holtteste is ott rothadhat, senki nem tudna róla. Ő is csak eltűnne, és soha senki nem keresné Taugon... Viszont sajnos egyéb dolgokkal is foglalkoznia kell, így csak annyit mond:*
- A te dolgod, nem utasítalak rá, és nem is tiltom meg. Ha le akarod vágni a fejét, hát vágd, de a helyedben nem késlekednék. Sokan utazhatnak a trófeára *villant egy félőrült vigyort a kölyökre. Nem, határozottan nem csak ő szeretne fejet vágni, az elf is nagyon örülne, ha egyszer karóra tűzhetné a fejét a barlang főtermében. Talán ezért az egyért megéri még tartani a kis majmot.
A raktáras incidens könnyedén zárul le, láthatóan a kormosnak nem sikerült erőszakot tennie a kalózon, mivel az fel volt fegyverezve. Taug tényleg nem érti, miért kell ilyesmivel kísérletezzen a kölyök, ha ennyire ki van éhezve, menjen le a kikötőbe, aztán keressen egy szajhát, akinek tud annyit fizetni hogy hozzányúljon. Ha így mennek tovább a dolgok, lassan a legegyszerűbb megoldás a micsodájának levágása lesz, esetleg a kiherelése, hogy szépen tudjon énekelni. Viszont legalább annyi esze van, hogy ne szólaljon meg, ha már ilyen kellemetlen (és lássuk be: szánalmas) helyzetben kapták el, bár Taugnak minden beszédre kifejlett válasza lett volna: egy pofon a bottal. Nadae szintén kisétál, láthatóan ő sem kíván megszólalni, és ő is jól teszi, bár neki töretlen a jókedve, ez pedig igen boldogító. ehet rá kéne hagyni a díszmajom micsodájának megnyírását, Azonban kénytelen a Lynol lángjával foglalkozni, aminek a Varjúlátó meg is érzi a jellegzetes (de véletlenül sem kellemes) illatát, és máris néhány jó tanáccsal látja el Taugot.*
- Az még csak hagyján, hogy valami megharapta az ujját, de ő készséggel ki is szívta, és le is nyelte a mérget *kiált vissza. Persze nem biztos, hogy ez történt, lehet, csak megszédült a tündér, vagy ilyenek, de jobb félni... Aztán meg a már leszedett Lynol lángjának ennél több haszna úgysem lehet. Viszont valóban, miután a nagyját belediktálta a tündérbe, rak egy keveset a sebre is, aztán ezt a problémát is elintézettnek veszi.*
- Hagyd itt, egy darabig úgyse megy sehová *utasítja Willt, aztán újból visszamegy a közonti terembe, hogy szemügyre vegye, ugyan mi lehetett az, ami Aethében kárt tett. Majd ha jobban magához ért, mindenképpen ki kell faggassa ez ügyben. Közben pedig a két nőnemű indulni készül, hát még gyorsan odanyomja Nadae kezébe a levelet, amelyet már megírt, sőt, a Rash jóvoltából itt fellelhető pecséttel le is pecsételt. Nem vörös, hanem inkább sárgás viaszon egyértelműen kivehető a holló jelkép. A Kárhozottak.*
- Ezt adjátok oda a törzsfőnek, ha ő nem is tud olvasni, biztosan lesz, aki felolvassa neki. És még véletlenül se jusson eszetekbe feltörni a pecsétet, a legnagyobb tiszteletlenség használt levelet adni *aztán nem is tartóztatja már őket tovább, ha így sietnek, hát hadd menjenek, majd csak akad közönsége így is, és úgy is. Illetve nem neki, hanem Willnek.*
- Akkor hát üdvözöllek a Kárhozottak között, Varjúlátó *tér vissza a második kámzsás dolgára, úgyis hiányzott már innét valaki, akinek van egy varja, ha Rash és az övé már így eltűnt* Hogyan ragadt rád ez a név? *ő még nem tudja azt, ami a csuklyást igazán érdekessé teszi, a képessége, hogy láthat az állat szemével. Azonban kár lenne tovább vesztegetni az időt, hiszen már délután van a javából, hamarosan ehetnek is, és még mindig nem tálalta a legújabb feladatukat, a barlang bővítését. Azt majd étkezés közben.*
- Will, hozz kötelet a raktárból. Bár némelyek szerint már meghalt, még szuszog a kámzsás, és nem akarom, hogy esetleg problémák merüljenek fel *láncokat még nem szerelt az oltárra, így a kötéllel lesz kénytelen beérni. Majd pedig a többiekhez szól, viszonylag hangosan, hogy aki már elvonult a saját barlangrészébe (például Mortar, az is hallhassa, és részt vehessen az eseményen, ha szeretne.*
- Kámzsás barátunk betévedt ide, ellopta a gombáim egy részét, és semmilyen értelmes magyarázattal nem tudott előállni a tetteit illetően. Bezártuk, és napok óta bezárva tartjuk, de azóta sem szólalt meg, így hát mást nem tudok, és nem is akarok tenni. Mégiscsak szörnyű az éhhalál... A kámzsást fel fogjuk áldozni egy fertályórán belül a Szellemnek, aki talán kegyeibe fogad minket! *így már egyértelmű lesz az újak számára is, mi a tények állása, mi fog itt következni.*
*Szóval meghalt. A kölyök megölte a kutyát. Igazán ígéretes inas lehet még belőle, így hát inkább úgy dönt, hagyja a csudába a haragját, a maradékot már lenyeli, és a kölyök ez egyszer megmenekült. A fojtogatásos rész... hát a díszmajom sosem volt túl okos, el akarja tékozolni az egyetlent, aki miatt Taug hagyta volna még élni... az ő dolga. Így legalább könnyedén félreállíthatóvá vált. Talán nem is kéne nagy ügyet csinálni a halálából... egyszerűen csak behullana a szakadékba, aminek a mélyén akár Rash holtteste is ott rothadhat, senki nem tudna róla. Ő is csak eltűnne, és soha senki nem keresné Taugon... Viszont sajnos egyéb dolgokkal is foglalkoznia kell, így csak annyit mond:*
- A te dolgod, nem utasítalak rá, és nem is tiltom meg. Ha le akarod vágni a fejét, hát vágd, de a helyedben nem késlekednék. Sokan utazhatnak a trófeára *villant egy félőrült vigyort a kölyökre. Nem, határozottan nem csak ő szeretne fejet vágni, az elf is nagyon örülne, ha egyszer karóra tűzhetné a fejét a barlang főtermében. Talán ezért az egyért megéri még tartani a kis majmot.
A raktáras incidens könnyedén zárul le, láthatóan a kormosnak nem sikerült erőszakot tennie a kalózon, mivel az fel volt fegyverezve. Taug tényleg nem érti, miért kell ilyesmivel kísérletezzen a kölyök, ha ennyire ki van éhezve, menjen le a kikötőbe, aztán keressen egy szajhát, akinek tud annyit fizetni hogy hozzányúljon. Ha így mennek tovább a dolgok, lassan a legegyszerűbb megoldás a micsodájának levágása lesz, esetleg a kiherelése, hogy szépen tudjon énekelni. Viszont legalább annyi esze van, hogy ne szólaljon meg, ha már ilyen kellemetlen (és lássuk be: szánalmas) helyzetben kapták el, bár Taugnak minden beszédre kifejlett válasza lett volna: egy pofon a bottal. Nadae szintén kisétál, láthatóan ő sem kíván megszólalni, és ő is jól teszi, bár neki töretlen a jókedve, ez pedig igen boldogító. ehet rá kéne hagyni a díszmajom micsodájának megnyírását, Azonban kénytelen a Lynol lángjával foglalkozni, aminek a Varjúlátó meg is érzi a jellegzetes (de véletlenül sem kellemes) illatát, és máris néhány jó tanáccsal látja el Taugot.*
- Az még csak hagyján, hogy valami megharapta az ujját, de ő készséggel ki is szívta, és le is nyelte a mérget *kiált vissza. Persze nem biztos, hogy ez történt, lehet, csak megszédült a tündér, vagy ilyenek, de jobb félni... Aztán meg a már leszedett Lynol lángjának ennél több haszna úgysem lehet. Viszont valóban, miután a nagyját belediktálta a tündérbe, rak egy keveset a sebre is, aztán ezt a problémát is elintézettnek veszi.*
- Hagyd itt, egy darabig úgyse megy sehová *utasítja Willt, aztán újból visszamegy a közonti terembe, hogy szemügyre vegye, ugyan mi lehetett az, ami Aethében kárt tett. Majd ha jobban magához ért, mindenképpen ki kell faggassa ez ügyben. Közben pedig a két nőnemű indulni készül, hát még gyorsan odanyomja Nadae kezébe a levelet, amelyet már megírt, sőt, a Rash jóvoltából itt fellelhető pecséttel le is pecsételt. Nem vörös, hanem inkább sárgás viaszon egyértelműen kivehető a holló jelkép. A Kárhozottak.*
- Ezt adjátok oda a törzsfőnek, ha ő nem is tud olvasni, biztosan lesz, aki felolvassa neki. És még véletlenül se jusson eszetekbe feltörni a pecsétet, a legnagyobb tiszteletlenség használt levelet adni *aztán nem is tartóztatja már őket tovább, ha így sietnek, hát hadd menjenek, majd csak akad közönsége így is, és úgy is. Illetve nem neki, hanem Willnek.*
- Akkor hát üdvözöllek a Kárhozottak között, Varjúlátó *tér vissza a második kámzsás dolgára, úgyis hiányzott már innét valaki, akinek van egy varja, ha Rash és az övé már így eltűnt* Hogyan ragadt rád ez a név? *ő még nem tudja azt, ami a csuklyást igazán érdekessé teszi, a képessége, hogy láthat az állat szemével. Azonban kár lenne tovább vesztegetni az időt, hiszen már délután van a javából, hamarosan ehetnek is, és még mindig nem tálalta a legújabb feladatukat, a barlang bővítését. Azt majd étkezés közben.*
- Will, hozz kötelet a raktárból. Bár némelyek szerint már meghalt, még szuszog a kámzsás, és nem akarom, hogy esetleg problémák merüljenek fel *láncokat még nem szerelt az oltárra, így a kötéllel lesz kénytelen beérni. Majd pedig a többiekhez szól, viszonylag hangosan, hogy aki már elvonult a saját barlangrészébe (például Mortar, az is hallhassa, és részt vehessen az eseményen, ha szeretne.*
- Kámzsás barátunk betévedt ide, ellopta a gombáim egy részét, és semmilyen értelmes magyarázattal nem tudott előállni a tetteit illetően. Bezártuk, és napok óta bezárva tartjuk, de azóta sem szólalt meg, így hát mást nem tudok, és nem is akarok tenni. Mégiscsak szörnyű az éhhalál... A kámzsást fel fogjuk áldozni egy fertályórán belül a Szellemnek, aki talán kegyeibe fogad minket! *így már egyértelmű lesz az újak számára is, mi a tények állása, mi fog itt következni.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-17 08:26:03
Üzenet elküldve: 2014-12-17 08:26:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Taran, majd Nadae//
*Néhány pillantást vet a csuklyás férfi felé. Bár nem válaszolt pár kérdésére, úgy tűnik nem is nagyon zavartatja magát azzal, hogy a vöröskével foglalkozzon, miután Taug megérkezett, s szinte rögtön egyértelművé tette ki az úr a... barlangnál, figyelmét inkább az köti le, hogy a férfivel diskuráljon. Ezért nem is tud rá haragudni, hisz a lány, ha tehetné sem adna neki engedélyt arra, hogy itt maradjon köztük, a druida viszont "tudja" (általában) mit csinál, és ha ő úgy gondolja, hogy némi munkáért cserébe helyet kaphat itt, ám legyen. Csak azt az átkozott károgó madarat tartsa tőle minél távolabb.
Taran szemtelen megjegyzésére újfent megvonja egyik szemöldökét.*
- Minek neked éles tőr? Ott a nyelved. *Célozgat a kis beszólásokra.
Ami a hatalom kérdéskörét illeti, egyetérően bólint egyet. Elég csak exkapitányára gondolni, aki bár megfelelő volt erre a posztra, mégis mintha a sok évi tisztségviselés az eszét is elvette volna, s bár a lány sokat ábrándozott róla, hogy egy nap ő is irányíthatja a legénységet, ezt a terhet bizony senki válláról nem venné le. Itt a barlangban pedig pláne, ahol általában akkora a fejetlenség, hogy Taug legyen a talpán, aki követni tudja, bár egyelőre úgy tűnik még képes kezelni a dolgokat, akkor is, ha kissé, hát szellemes is a fickó.
Csalódottan húzza el a száját, amint kiderül, hogy a máguska bizony nem követett el még semmi olyan sunyiságot, amiért meg kellene magát húznia egy ilyen helyen. Számított valami érdekfeszítő kis történetre, gyilkosságra, esetleg egy pajzán történetre, amiket úgy imád. S szemöldöke csak tovább húzódik látván, hogy ennek ellenére is mekkora adagot fogyasztott a rumból. Rögtön utána nyújtja is a kezét, hogy több ilyen baleset ne történhessen. Hisz már Will is elpocsékolta magára a finom nedű nagy részét, de úgy dönt ezt most nem jegyzi meg a másiknak, ellenben elmosolyodik, amikor az folytatja a cseverészést. Sőt, nem csak elmosolyodik, ördögi vigyor kúszik a képére, s láthatóan elégedett a válasszal.*
- Nos, mertem remélni, hogy csak nem azért jöttél közénk, hogy tüzet csiholj a kis hókusz-pókuszaiddal, vagy megpróbálj felmelegíteni. *Bár valahol elismeri a mágusokat, azért láthatóan túl jó véleménye nem alakult ki róluk az elmúlt évek során, hisz állandóan csak azt a tökkeütött idiótát juttatják eszébe, aki elrontotta a haja színét. Azért a kezdő bizalmat megadja a másiknak, de ahhoz, hogy jobb véleménnyel legyen az efféle dolgokról, nála bizonytani kell, s ehhez kevés lesz néhány szépen csengő szó.
Jót kacag a férfi ötletén, de azért egy pillanatra mégis elgondolkodik rajta.*
- Felcsapnál kalóznak? Hmm... *Méri végig a másikat.* Hát nem tudom bírnád-e, kemény élet az. *Ezúttal rajta a sor, hogy viszonozza a jelentőségteljes pillantást, azzal, hogy kekeckedik vele egy sort.* Olykor napokig csak hánykódsz a tengeren, a nap tűz, meleg van mindenhol, máskor a viharokkal kell megküzdeni, a higiéniai viszonyokról nem is szólva. Bár... *Ekkor merül fel benne egy lehetőség, amit inkább csak magában vet fel. Nadae úgyis vissza akarja szerezni rég elvesztett hajóját, s a férfi esetleg odáig fejlesztené tudását a tűzmágia terén, talán tényleg hasznát vehetnék, így végtére is nem is butaság, amit a másik mond.* Ha kipróbálnád magad, talán lenne egy ötletem, hogy mivel tudnánk hasznosítani. *Továbbra is huncut módon mosolyog, de többet nem árul el.* De, előbb lássuk meddig húzod közöttünk. *Kacsint rá egyet.*
- Nem láttam még inni, szerintem valami egészen más dolgot használhat khm... *Köszörüli meg a torkát a végén a vezetőjükre célozva, s kínosan ügyelve rá, hogy ne nagyon hallja amit beszélnek. Ugyanakkor, még ha hallja sincs semmi gond, hiszen a lánynak ez az egy nap és a társaság ismerete bőven elég volt arra, hogy felmérje, hogy rá és a kardjára is bizony nagy szükség van itt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint két küldetés egy nap alatt.* A rum az szigorúan a nők kiváltsága. *Húzza ki magát büszkén. A csevegést megzavarja közbelépő Nadae. Dynti szürkéivel alaposan végigméri a másikat, annak arcát, esetleg ruházatának állapotát, s hamar megállapítja, hogy itt bizony szó sem volt huncutkodásról.* Elrontották a mókád? *Kérdezi a nőtől incselkedő hangon.
Némileg lelombozza a gondolat, hogy máris indulniuk kell, még jó ideig húzta volna az időt, hogy elkerülje azt, ami akkor várja, amikor visszaérnek, de valahol mélyen ugyanakkor meg mégis csak sürgetné ezt a dolgot, hogy minél gyorsabban túl legyenek rajta és visszatérjenek. Nem tud magán kiigazodni.
Taran kérdésére csak Nadaera pillant, majd vissza a férfire.* Ő bármikor elrabolhat. *Vigyorodik el, majd sóhajt egyet.*
- Legyen, induljunk. Aztán, mire visszaérünk légyszíves ne gyűjtsd fel a barlangot, mert ha a rum odavész, megkeressük az égett hulládat, s abban még halálod után sem lesz köszönet. *Vágja még oda a mágusnak, s egy végső kacsintással indulna meg a nő oldalán a kijárat felé, amikor hirtelen megtorpan.* Ja, ezt lehet nem kéne vinni. *Röhög fel, amikor tudatosul benne, hogy még mindig koponyával a hóna alatt mászkál.* Egy pillanat. *Indul meg a szobáknak nevezett üregek, a közös helységtől lehető legtávolabbika felé, mely láthatóan mégteljesen üres, vagy csak előző lakói tűntek el. ~Brr, remélem nem az a kannibál és a macája laktak itt.~ A hideg is kirázza a gondolattól. Megindul és az ágyszerű tákolmány egyikére ejti helyezi gondosan a koponyát, ezzel is jelezvén, hogy ez a helység immár foglalt. Egy pillanatra azért elmélázik, agya egyrésze inkább azt sugallja, hogy célszerűbb lenne megint Nadae mellett aludni, másrészt viszont tudja, hogy az éjhajú máskülönben simán lelép, ezt pedig nem engedheti. Arról nem is szólva, hogy elnézegetve az ágyikót, egyre pajzánabb gondolatai támadnak.*
- Biztos, hogy nem vagyok normális. *Motyogja maga elé, majd előkapja köpenyét az oldalán csüngő batyujából, s magára kanyarítja, az övén függő tőr egyikét pedig a csizmája szárába helyezi. Ha el is veszik tőle a másik tőrt és a szabylát, jobban örülne, ha mégis csak lenne egy biztonságban elrejtve. Visszakapja a batyuját és megindul kifelé.*
- Hát akkor... lóra. Vagyis lábra. *Ejt meg egy kis idétlenkedést és szokás szerint ő indul meg legelől. Kifelé a barlangból, amikor már a többiek nem látják azért Nadae felé fordul.*
- Van itt még valami. *Kezd el kutatni a táskájában. Némi kutakodás után sikeres megtalálja a majd 500 aranyat rejtő kis zsákocskát és Nadae Eilwen felé dobja.
* Ez még járt neked is. Remélem futja majd belőle egy körre visszafelé a Rumosban. *A nő is megkapja a megérdemelt kacsintást, majd folytatja útját kifelé a barlangból, s visszafordul.* Lehet nem ártana neked is elrejtened a fegyvereidet, ha ezek is olyan bizalmatlanok, mint az én családom volt az idegen követekkel, majdnem biztos, hogy elkobozzák őket egy időre. Vagy Rinan azt is elvette tőled? *Vonogatja kacéran a szemöldökét.*
//Taran, majd Nadae//
*Néhány pillantást vet a csuklyás férfi felé. Bár nem válaszolt pár kérdésére, úgy tűnik nem is nagyon zavartatja magát azzal, hogy a vöröskével foglalkozzon, miután Taug megérkezett, s szinte rögtön egyértelművé tette ki az úr a... barlangnál, figyelmét inkább az köti le, hogy a férfivel diskuráljon. Ezért nem is tud rá haragudni, hisz a lány, ha tehetné sem adna neki engedélyt arra, hogy itt maradjon köztük, a druida viszont "tudja" (általában) mit csinál, és ha ő úgy gondolja, hogy némi munkáért cserébe helyet kaphat itt, ám legyen. Csak azt az átkozott károgó madarat tartsa tőle minél távolabb.
Taran szemtelen megjegyzésére újfent megvonja egyik szemöldökét.*
- Minek neked éles tőr? Ott a nyelved. *Célozgat a kis beszólásokra.
Ami a hatalom kérdéskörét illeti, egyetérően bólint egyet. Elég csak exkapitányára gondolni, aki bár megfelelő volt erre a posztra, mégis mintha a sok évi tisztségviselés az eszét is elvette volna, s bár a lány sokat ábrándozott róla, hogy egy nap ő is irányíthatja a legénységet, ezt a terhet bizony senki válláról nem venné le. Itt a barlangban pedig pláne, ahol általában akkora a fejetlenség, hogy Taug legyen a talpán, aki követni tudja, bár egyelőre úgy tűnik még képes kezelni a dolgokat, akkor is, ha kissé, hát szellemes is a fickó.
Csalódottan húzza el a száját, amint kiderül, hogy a máguska bizony nem követett el még semmi olyan sunyiságot, amiért meg kellene magát húznia egy ilyen helyen. Számított valami érdekfeszítő kis történetre, gyilkosságra, esetleg egy pajzán történetre, amiket úgy imád. S szemöldöke csak tovább húzódik látván, hogy ennek ellenére is mekkora adagot fogyasztott a rumból. Rögtön utána nyújtja is a kezét, hogy több ilyen baleset ne történhessen. Hisz már Will is elpocsékolta magára a finom nedű nagy részét, de úgy dönt ezt most nem jegyzi meg a másiknak, ellenben elmosolyodik, amikor az folytatja a cseverészést. Sőt, nem csak elmosolyodik, ördögi vigyor kúszik a képére, s láthatóan elégedett a válasszal.*
- Nos, mertem remélni, hogy csak nem azért jöttél közénk, hogy tüzet csiholj a kis hókusz-pókuszaiddal, vagy megpróbálj felmelegíteni. *Bár valahol elismeri a mágusokat, azért láthatóan túl jó véleménye nem alakult ki róluk az elmúlt évek során, hisz állandóan csak azt a tökkeütött idiótát juttatják eszébe, aki elrontotta a haja színét. Azért a kezdő bizalmat megadja a másiknak, de ahhoz, hogy jobb véleménnyel legyen az efféle dolgokról, nála bizonytani kell, s ehhez kevés lesz néhány szépen csengő szó.
Jót kacag a férfi ötletén, de azért egy pillanatra mégis elgondolkodik rajta.*
- Felcsapnál kalóznak? Hmm... *Méri végig a másikat.* Hát nem tudom bírnád-e, kemény élet az. *Ezúttal rajta a sor, hogy viszonozza a jelentőségteljes pillantást, azzal, hogy kekeckedik vele egy sort.* Olykor napokig csak hánykódsz a tengeren, a nap tűz, meleg van mindenhol, máskor a viharokkal kell megküzdeni, a higiéniai viszonyokról nem is szólva. Bár... *Ekkor merül fel benne egy lehetőség, amit inkább csak magában vet fel. Nadae úgyis vissza akarja szerezni rég elvesztett hajóját, s a férfi esetleg odáig fejlesztené tudását a tűzmágia terén, talán tényleg hasznát vehetnék, így végtére is nem is butaság, amit a másik mond.* Ha kipróbálnád magad, talán lenne egy ötletem, hogy mivel tudnánk hasznosítani. *Továbbra is huncut módon mosolyog, de többet nem árul el.* De, előbb lássuk meddig húzod közöttünk. *Kacsint rá egyet.*
- Nem láttam még inni, szerintem valami egészen más dolgot használhat khm... *Köszörüli meg a torkát a végén a vezetőjükre célozva, s kínosan ügyelve rá, hogy ne nagyon hallja amit beszélnek. Ugyanakkor, még ha hallja sincs semmi gond, hiszen a lánynak ez az egy nap és a társaság ismerete bőven elég volt arra, hogy felmérje, hogy rá és a kardjára is bizony nagy szükség van itt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint két küldetés egy nap alatt.* A rum az szigorúan a nők kiváltsága. *Húzza ki magát büszkén. A csevegést megzavarja közbelépő Nadae. Dynti szürkéivel alaposan végigméri a másikat, annak arcát, esetleg ruházatának állapotát, s hamar megállapítja, hogy itt bizony szó sem volt huncutkodásról.* Elrontották a mókád? *Kérdezi a nőtől incselkedő hangon.
Némileg lelombozza a gondolat, hogy máris indulniuk kell, még jó ideig húzta volna az időt, hogy elkerülje azt, ami akkor várja, amikor visszaérnek, de valahol mélyen ugyanakkor meg mégis csak sürgetné ezt a dolgot, hogy minél gyorsabban túl legyenek rajta és visszatérjenek. Nem tud magán kiigazodni.
Taran kérdésére csak Nadaera pillant, majd vissza a férfire.* Ő bármikor elrabolhat. *Vigyorodik el, majd sóhajt egyet.*
- Legyen, induljunk. Aztán, mire visszaérünk légyszíves ne gyűjtsd fel a barlangot, mert ha a rum odavész, megkeressük az égett hulládat, s abban még halálod után sem lesz köszönet. *Vágja még oda a mágusnak, s egy végső kacsintással indulna meg a nő oldalán a kijárat felé, amikor hirtelen megtorpan.* Ja, ezt lehet nem kéne vinni. *Röhög fel, amikor tudatosul benne, hogy még mindig koponyával a hóna alatt mászkál.* Egy pillanat. *Indul meg a szobáknak nevezett üregek, a közös helységtől lehető legtávolabbika felé, mely láthatóan mégteljesen üres, vagy csak előző lakói tűntek el. ~Brr, remélem nem az a kannibál és a macája laktak itt.~ A hideg is kirázza a gondolattól. Megindul és az ágyszerű tákolmány egyikére ejti helyezi gondosan a koponyát, ezzel is jelezvén, hogy ez a helység immár foglalt. Egy pillanatra azért elmélázik, agya egyrésze inkább azt sugallja, hogy célszerűbb lenne megint Nadae mellett aludni, másrészt viszont tudja, hogy az éjhajú máskülönben simán lelép, ezt pedig nem engedheti. Arról nem is szólva, hogy elnézegetve az ágyikót, egyre pajzánabb gondolatai támadnak.*
- Biztos, hogy nem vagyok normális. *Motyogja maga elé, majd előkapja köpenyét az oldalán csüngő batyujából, s magára kanyarítja, az övén függő tőr egyikét pedig a csizmája szárába helyezi. Ha el is veszik tőle a másik tőrt és a szabylát, jobban örülne, ha mégis csak lenne egy biztonságban elrejtve. Visszakapja a batyuját és megindul kifelé.*
- Hát akkor... lóra. Vagyis lábra. *Ejt meg egy kis idétlenkedést és szokás szerint ő indul meg legelől. Kifelé a barlangból, amikor már a többiek nem látják azért Nadae felé fordul.*
- Van itt még valami. *Kezd el kutatni a táskájában. Némi kutakodás után sikeres megtalálja a majd 500 aranyat rejtő kis zsákocskát és Nadae Eilwen felé dobja.
* Ez még járt neked is. Remélem futja majd belőle egy körre visszafelé a Rumosban. *A nő is megkapja a megérdemelt kacsintást, majd folytatja útját kifelé a barlangból, s visszafordul.* Lehet nem ártana neked is elrejtened a fegyvereidet, ha ezek is olyan bizalmatlanok, mint az én családom volt az idegen követekkel, majdnem biztos, hogy elkobozzák őket egy időre. Vagy Rinan azt is elvette tőled? *Vonogatja kacéran a szemöldökét.*
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-12-16 21:55:13
Üzenet elküldve: 2014-12-16 21:55:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//Taug, Will//
*Próbál segíteni Willnek, hogy ne a fiúnak kelljen cipelnie a teljes súlyát - na nem jó szándékból, hanem mert nem biztos benne, hogy elbírja, és nem akar arccal előre a padlón kikötni -, de a lábai még valamiféle furcsa, zselés állapotban leledzenek, és nem nagyon akarják megtámasztani egyébként nem tekintélyes súlyát. Valahogy azért beérnek a kijelölt szobába, és mindenki egy darabban marad, már amennyire Aethe egy darabban érzi magát.
Többé-kevésbé már felfogja, ami körülötte történik, bár még mindig úgy, mintha víz alól szemlélődne, a látása homályos, a hangok tompák. Annyit azért lát, hogy a trutymó, amiből Taug az orra alá nyom egy kanállal, a legkevésbé sem bizalomgerjesztő, sőt, kifejezetten gusztustalan. De a lényegi, isteni részének akkor se lesz baja, ha ez a bolond megmérgezi ezt a testet, hát csak elfintorodik, vállat von, és kinyitja a száját, hadd etessék babamód.*
//Taug, Will//
*Próbál segíteni Willnek, hogy ne a fiúnak kelljen cipelnie a teljes súlyát - na nem jó szándékból, hanem mert nem biztos benne, hogy elbírja, és nem akar arccal előre a padlón kikötni -, de a lábai még valamiféle furcsa, zselés állapotban leledzenek, és nem nagyon akarják megtámasztani egyébként nem tekintélyes súlyát. Valahogy azért beérnek a kijelölt szobába, és mindenki egy darabban marad, már amennyire Aethe egy darabban érzi magát.
Többé-kevésbé már felfogja, ami körülötte történik, bár még mindig úgy, mintha víz alól szemlélődne, a látása homályos, a hangok tompák. Annyit azért lát, hogy a trutymó, amiből Taug az orra alá nyom egy kanállal, a legkevésbé sem bizalomgerjesztő, sőt, kifejezetten gusztustalan. De a lényegi, isteni részének akkor se lesz baja, ha ez a bolond megmérgezi ezt a testet, hát csak elfintorodik, vállat von, és kinyitja a száját, hadd etessék babamód.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286