//Révészen//
*Megegyeznek, hogy ő fog gondoskodni az állatokról. Kelletlenül ám, de rábólint. Emlékszik, régen, hogy tervezték boldogan, hogy mi is lesz a rágcsálókkal.* ~Talán csak megunta, nem olyan nagy baj az...~ *Amúgy is ő lett volna aki tanítja őket arra ami kell.*
-Persze. Valahol valami mezőn engedem őket. *Nem fog leállni vitatkozni, nem is lenne értelme, mert belegondolva lehet, hogy igaza van szerelmének.*
-Hát akkor majd veszünk, vagy varrok újat, nem nagy dolog. *Elnézi, ahogy a lány kiveszi a kulcsot, és itt már kezd gondolkodni, hogy valami azért még sincs rendjén, és ez akkor erősödik fel benne még jobban, amikor a szőke, dolga végeztével egyszerűen otthagyja ázni, egyedül. Most találkoztak újra, nem telt el még egy nap se. Érti ő, hogy haragszik a lány, na de azért ez már túlzás, szerinte.*
-Jó, majd utánad megyek, ha végeztem. *A rum dolgára már annyira nem is figyel. Ismeri a csapatok, tudja milyen iszákosak, ha megittak egy egész hordóval, ez van. Elmerül a forró fürdőben, egészen, és pár percig lent is marad, mintha kimoshatná a fejéből a gondolatokat. Mikor felér, vesz egy nagy levegőt, de az arca ugyan olyan elkámpicsorodott.* ~Ajj Leon, jó ez így? Elvesztetted a hajód, a rumodat, a szerelmed sem szeret annyira, mint annak előtte.~ *Beletúr a hajába, kimossa belőle a koszt.*
-Na meg ez a fogsor is! Hát mekkora hülyeség már? Bele is halhat valami fertőzésbe. *Suttogja alig hallhatóan, maga elé.* ~Egy gyermek, egy feleség van mögötted, egy talán halott szamár, és az élet gyötrelme.~ *Sóhajt.* ~És mid van most? Ruhád, kevés pénzed kardod meg egy patkánycsalád egy alomra való kicsivel. Egy ház. Hát, az nem is a tied. Abba bármikor visszaköltözhetnek. Fantasztikus! Egy élet munkája, amit bárki megirigyelne.~ *Újra elmerül, ám ezúttal bugyborékol is, mint valami gyerek. Tovább marad, mint amúgy tenné. Amikor pedig kijön, rendbe teszi a kádat. A szétdobált ruhákat is, mert végül is nem lettek összerámolva. Felveszi a tiszta, új nadrágját, meg az ingét, mellényéhez pedig tűt és cérnát vesz elő, hogy megvarrja.*
//Barlangban a többiekkel//
*Amikor kimegy, már mosolyt erőltet az arcára, de jobb kedvet nem tud, így nem szólal meg, egyszerűen leül és varrja tovább a mellényét, amit már jó pár szakadás tarkít. Ha bármi van, akkor azt hallgatja, odafigyel, de sajnos az érdemi dolgokról, mint a hajója átruházása, már lekésett, így mit sem tud róla. Egyébként annyira nem zavarná, hogy így történt, mert ha az övé a hajó, akkor is fel lett volna újítva, átnevezve, meg miegymás, és ugyan az lenne a kapitány, akinek a lány is adta, de mégis más így. Kiforgatva érzi magát. Ahogy jár a keze, egy szomorú dallamot kezd el dúdolgatni.*