Nincs játékban - Üvöltő-szirt
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-29 22:53:16
Üzenet elküldve: 2014-11-29 22:53:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Nincs sok ideje behálózni a fiút, de kezdetnek ez is sokkalta jobb, mint a semmi.*
Hát persze, hogy megtenném *mosolyog vissza.* Van tehetséged a dolgokhoz, menni fog. Majd én megmondom Taugnak, milyen ügyesen csináltad, ne félj. *mondja még, mielőtt a barlangban nyüzsgés támadna, hála a visszatérőknek.*
Egyre ügyesebb a fiú *kacsint rá Dyntire, amikor az észreveszi Will vöröslő kezeit.* Úgy bele fog jönni, hogy hajjaj! Az is szép munka *biccent a koponyán ügyködő ismeretlen felé.
Látva, mennyire küzd a kölyök a kézmosással, megragadja az alkalmat, hogy még egy kicsit közelebb kerüljön hozzá. Letérdel mellé, majd gyengéden megfogja mindkét kezét, és visszanyomja a vízbe.*
Le fog az jönni *biztatja*, csak hagyd ázni egy kicsit, aztán meg próbáld meg ezzel *húz elő egy megviselt rongydarabot a zsebéből. A rongyon látszik, hogy nem egyszer használták már, de viszonylag tisztának látszik, egy-két különösen makacs, barnás foltot kivéve.*
*Nincs sok ideje behálózni a fiút, de kezdetnek ez is sokkalta jobb, mint a semmi.*
Hát persze, hogy megtenném *mosolyog vissza.* Van tehetséged a dolgokhoz, menni fog. Majd én megmondom Taugnak, milyen ügyesen csináltad, ne félj. *mondja még, mielőtt a barlangban nyüzsgés támadna, hála a visszatérőknek.*
Egyre ügyesebb a fiú *kacsint rá Dyntire, amikor az észreveszi Will vöröslő kezeit.* Úgy bele fog jönni, hogy hajjaj! Az is szép munka *biccent a koponyán ügyködő ismeretlen felé.
Látva, mennyire küzd a kölyök a kézmosással, megragadja az alkalmat, hogy még egy kicsit közelebb kerüljön hozzá. Letérdel mellé, majd gyengéden megfogja mindkét kezét, és visszanyomja a vízbe.*
Le fog az jönni *biztatja*, csak hagyd ázni egy kicsit, aztán meg próbáld meg ezzel *húz elő egy megviselt rongydarabot a zsebéből. A rongyon látszik, hogy nem egyszer használták már, de viszonylag tisztának látszik, egy-két különösen makacs, barnás foltot kivéve.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-29 13:10:41
Üzenet elküldve: 2014-11-29 13:10:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
*Izgatottsága hamar átcsap az értetlenkedés és kíváncsiság egészen érdekes egyvelegébe, amint oldalra biccentett fejjel hallgatja Dyntinát a nevéről szőtt kis felvilágosítót illetően, és bár eleinte nem úgy néz ki, mint aki felfogta a Vöröske szavainak értelmét, végül azonban egy apró bólintással jelzi, hogy megjegyezte a kérést. Leginkább az nem világos a számára, hogy valaki miért nem szereti a tulajdon nevét használni – pontosabban a teljes verzióját -, elvégre a többieket sem szokta becézgetni, és nem is él a Rumos Királynő által másokra aggatott jelzőkkel sem - amelyek persze mind rendkívül találóak -, ezzel pedig még senkinek nem volt problémája. De hát, ha ez a leány kívánsága, nem ő lesz az, aki ellenkezni fog.*
- Rendben van, Dynti... *Mosolyodik el barátságosan, finom kis vonásain pedig nyoma sincs a néhány perccel ezelőtti vérontás élvezetének, vagy épp a Rinan támadásából fakadó rémületének. Nem úgy, mint testén az árulkodó bizonyítékoknak, amelyek többnyire a száradó félben lévő vörös nedűben nyilvánulnak meg.*
- Próbáltam, hogy a délutáni emberáldozatnál büszke lehessen rám Taug. *Válaszolja készségesen, ellenére annak, hogy Dyntina végül vállát rántotta a dologra, a kis dicséretre pedig örömtelien elmosolyodik. Efféle vidám ábrázattal fogadja azt is, hogy vezérük is lassacskán eléri a barlangot, akkor pedig nem lesz, aki megállítsa, hogy elújságolhassa neki a nagy hírt. Addig is viszont itt van ez a furcsa szerzet a levágott fejjel, szóval a várakozást is hasznossá téve telepedik le mellé, hogy megvizsgálhassa munkálkodását. Persze mindemellett nem röppennek el a füle mellett a Vöröske kérdései sem, amelyekre épp olyan lelkesen válaszol, mint ahogyan a lány várta.*
- Ki, bizony! Mármint Taug, én csak az emberáldozathoz próbáltam rajta. *Meséli izgatottan, bár tény és való, hogy amíg odakint kellett fagyoskodnia, addig kevéssé tudta értékelni a lehetőséget, hogy magától a mestertől tanulhasson, most viszont minden sokkal szebbnek tűnik.* Igen, tetszett, bár elég furcsán álltak a végtagjai... *Jegyzi meg fancsali képpel, amint tanácstalanul megvakarja a tarkóját, aztán elpillant Varonar felé, ám előbb Zora hiányát kell megmagyaráznia.* Nemrég ment el, fogalmam sincs hova. A cellához pedig csak Taugnak van kulcsa, azért van még mindig ott, de kapott enni. *Teszi hozzá egy szelíd mosollyal, és ha már ennyi kérdést intézett felé a vörös hajú hölgyemény, úgy ő sem féli megérdeklődni, amire még kíváncsi.*
- És ti hol voltatok? Mindenki csak úgy eltűnt. *Pislog kíváncsian Dyntinára, utána viszont lepillant magára, konstatálva, hogy ha a nadrágja már megszáradt, akkor bizonyosan a felsőjével is így történt a tűz közelében, szóval nyugodtan fel is öltözhetne.*
- Vizesek maradtak tegnapról a ruháim, de szerintem már megszáradtak... *Motyogja eltűnődve, és miután kinézelődte magát Mortar mellett, felkel, majd a tóhoz lépve elkezdi lemosni magáról a vért, hogy felsőjét már ne piszkítsa tovább. Azonban a helyzet most nem olyan egyszerű, mint mikor Zaraun egykori életét kellett lesikálnia a kezeiről még frissiben, Gombolyag vére ugyanis elkezdett megszáradni.*
- Nem jön le... *Pislog hátra a többiekre egy kissé kétségbeesve, no meg várva, hogy valaki ellenállhatatlan késztetést érezzen a megsegítésére.*
*Izgatottsága hamar átcsap az értetlenkedés és kíváncsiság egészen érdekes egyvelegébe, amint oldalra biccentett fejjel hallgatja Dyntinát a nevéről szőtt kis felvilágosítót illetően, és bár eleinte nem úgy néz ki, mint aki felfogta a Vöröske szavainak értelmét, végül azonban egy apró bólintással jelzi, hogy megjegyezte a kérést. Leginkább az nem világos a számára, hogy valaki miért nem szereti a tulajdon nevét használni – pontosabban a teljes verzióját -, elvégre a többieket sem szokta becézgetni, és nem is él a Rumos Királynő által másokra aggatott jelzőkkel sem - amelyek persze mind rendkívül találóak -, ezzel pedig még senkinek nem volt problémája. De hát, ha ez a leány kívánsága, nem ő lesz az, aki ellenkezni fog.*
- Rendben van, Dynti... *Mosolyodik el barátságosan, finom kis vonásain pedig nyoma sincs a néhány perccel ezelőtti vérontás élvezetének, vagy épp a Rinan támadásából fakadó rémületének. Nem úgy, mint testén az árulkodó bizonyítékoknak, amelyek többnyire a száradó félben lévő vörös nedűben nyilvánulnak meg.*
- Próbáltam, hogy a délutáni emberáldozatnál büszke lehessen rám Taug. *Válaszolja készségesen, ellenére annak, hogy Dyntina végül vállát rántotta a dologra, a kis dicséretre pedig örömtelien elmosolyodik. Efféle vidám ábrázattal fogadja azt is, hogy vezérük is lassacskán eléri a barlangot, akkor pedig nem lesz, aki megállítsa, hogy elújságolhassa neki a nagy hírt. Addig is viszont itt van ez a furcsa szerzet a levágott fejjel, szóval a várakozást is hasznossá téve telepedik le mellé, hogy megvizsgálhassa munkálkodását. Persze mindemellett nem röppennek el a füle mellett a Vöröske kérdései sem, amelyekre épp olyan lelkesen válaszol, mint ahogyan a lány várta.*
- Ki, bizony! Mármint Taug, én csak az emberáldozathoz próbáltam rajta. *Meséli izgatottan, bár tény és való, hogy amíg odakint kellett fagyoskodnia, addig kevéssé tudta értékelni a lehetőséget, hogy magától a mestertől tanulhasson, most viszont minden sokkal szebbnek tűnik.* Igen, tetszett, bár elég furcsán álltak a végtagjai... *Jegyzi meg fancsali képpel, amint tanácstalanul megvakarja a tarkóját, aztán elpillant Varonar felé, ám előbb Zora hiányát kell megmagyaráznia.* Nemrég ment el, fogalmam sincs hova. A cellához pedig csak Taugnak van kulcsa, azért van még mindig ott, de kapott enni. *Teszi hozzá egy szelíd mosollyal, és ha már ennyi kérdést intézett felé a vörös hajú hölgyemény, úgy ő sem féli megérdeklődni, amire még kíváncsi.*
- És ti hol voltatok? Mindenki csak úgy eltűnt. *Pislog kíváncsian Dyntinára, utána viszont lepillant magára, konstatálva, hogy ha a nadrágja már megszáradt, akkor bizonyosan a felsőjével is így történt a tűz közelében, szóval nyugodtan fel is öltözhetne.*
- Vizesek maradtak tegnapról a ruháim, de szerintem már megszáradtak... *Motyogja eltűnődve, és miután kinézelődte magát Mortar mellett, felkel, majd a tóhoz lépve elkezdi lemosni magáról a vért, hogy felsőjét már ne piszkítsa tovább. Azonban a helyzet most nem olyan egyszerű, mint mikor Zaraun egykori életét kellett lesikálnia a kezeiről még frissiben, Gombolyag vére ugyanis elkezdett megszáradni.*
- Nem jön le... *Pislog hátra a többiekre egy kissé kétségbeesve, no meg várva, hogy valaki ellenállhatatlan késztetést érezzen a megsegítésére.*
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-28 19:30:20
Üzenet elküldve: 2014-11-28 19:30:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Az agyas vacsorát illető válaszon undorodva húzza el a száját, nem túl csábos grimaszt varázsolva ezzel az arcára. Járhat bárhol, történhet vele bármi, saját faja testének elfogyasztására nem tudná rávenni magát, talán csak ha annyira szorítaná a kényszer, de olyan helyzet még nem állt elő. Valamiért azonban mégis imponáló számára, hogy egyik korábbi ellenfelük koponyáját hurcolja magával a férfi.
A barlangi hangulatot továbbra sem igazán tudja mire vélni, Rinan arcán valamiféle komor érzelmi löket látható legalábbis az első pillanatban amikor belépnek, utána rögtön elő veszi sármját, amit a lány egy játékos szemöldök rántással viszonoz. A tündérke kit még nem igazán ismer viszont kifejezetten elégedettnek tűnik. Willel egyelőre nem foglalkozik, hisz biztos benne, hogy ha valami történt is, biztos nem a kölyök bűne az. Szemeit szürkìtve vizslatja rács mögötti társaságot is, s ha épp még nála van az üveg hát lassan az ajkához emeli, ekkor csapja meg fülét az éjhajú kérdése es gúnyos röhögése. Leereszti az üveget a mellkasáig, majd fél testtel felé fordul. Fél szemöldöke ugyan a magasba kúszik, de szája is gúnyosan ível.*
- A látszat néha csal. Ne becsüld le őket. *Érinti az üveg felső részét a mocsárlakó mellkasához, s még közelebb lép.* Ahogy engem sem, tudom, hogy illesz ide.* Újabbat kortyol, majd eltávolodik a másik közelségeből. Fene sem tudja, talán a rumtól lett olyan merész, hogy önként ilyen közel kerüljön, de azt nem mondhatni, hogy egy egészen parányit nem ment fel a pulzusa. Mindenesetre egész önelégülten indulna a táskája felé, amikor a férfi újabb szóáradot indít meg, amitől most Dyntin lenne a sor, hogy préselve köpje ki a maradék rumot a száján, de ő amellett marad, hogy nyel egyet, majd sarkon fordul.*
- Öhm, velem? Mármint velem egy szobában? *Már nyoma sincs az iménti kacérkodó énjének, arca s haja egyszínűvé válik, tartása is inkább esetlen, mint magabiztos, hangja meghökkent.* Úgy értem... *Lesüti a szemét és nagyon reméli, hogy más nem lett szem és fül tanúja ennek a kis jelenetnek, s leginkább Nadae, aki biztos ki nem hagyná, hogy szoljon valamit. Gyorsan összekapja magát. Végtére is Mortar nem bír rajta kívül senki mást, bár miután pontosan ő volt az aki belerángatta a férfit ebbe az egészbe, meg is akarták ölni... Így aztán valamiféle morális késztetésként fogja fel a dolgot.* Hát jó. *Bólint rá a dologra egy apró kis mosollyal az arcán.* Csak nehogy éjszaka átessek rajtad. *Valamit még feltétlen hozzá kellett tennie.
Persze Rinan hegyes kis fülei elől sem marad rejtve Mortar morcos kérdése. Nem mintha féltenie kellene az elfet, de azért inkább a két férfi között marad, biztos, ami biztos. Főleg miután az elf magát meg nem hazudtolva kezd el neki bájologni, s még a haját is érinti. A maga részéről az ilyet nem veti meg soha. Miért is kéne? Amíg nem fogdossák a hátsóját, addig ő is tud bájologni. Most is ezt tenné, ha nem állna fent a lehetőség, hogy a mögötte álló rögtön lelép. Így aztán végül kacsint egyet.*
- Még szép, hogy hiányoztam. *Ahogy sejtette a Bájgúnár már tovább is áll Nadae felé, nem is baj, legalább kicsit félre tud vonulni a túlzott tesztoszteron elől. Feje szinte kong a kérdéstől, hogy tényleg leváltsa Nadaet estére? Elvégre is abban sem lehetett biztos, hogy a nő nem mászik rá éjszaka, de így meg ő nem biztos magában. Mert hát egy jó éjszakája talán neki is lehet, de mi lesz másnap? Talán kellene még egy kis idő... *
- Drágám, szólíts Dynnek, vagy Dyntinek, de ne Dyntinának, mert attól kiver a víz is. *sóhajt egy mélyet, majd mosolyogva fordul Will felé, ami hamar letörli a vigyort a képéről.* Hát veled mi a fészkes fene történt? *Méri végig a kölyköt homlokráncolva, majd végül vállát rántva megborzolja a haját kaján vigyorral.* Megjegyzem jól áll a vörös. *Céloz Will vérfoltos testére.* Hogy Taug? Találkoztunk velük, ugyanis hoz valami fickót meg egy kislányt, aki elvileg a foglyuk. De ne aggódj, lassan itt lesznek, csak hát, ő sem most született, nem olyan fürge mint mi.*Teszi a kezét a kölyök vállára nyugtatólag.* Mondd csak a Szürkét tényleg kicsontoztátok? És milyen volt, tetszett? És hol a nővére? És Varonar miért van még mindig rács mögött? *Ömleszti kíváncsi kérdéseit valószínűleg a legjobb emberre, hisz Will naiv és őszinte. Úgyis valaszol. Lopva azért az éjhajú felé néz, de úgy tűnik tökéletesen elfoglalta magát a zsákmány hámozgatásával, ami a kölyöknek is feltűnt. Ő maga nem igazán szól semmit, nem sokára úgyis útra kelnek, s ha egyszer visszajön, tisztázni fogja ezt a dolgot.* És miért nincs rajtad semmi? Egyre hidegebb van kint.*Úgyis fel lehetne fogni a dolgot, mintha anyáskodna, ha olyan típus lenne, így azonban inkább csak egy egyszerű értetlenkedő kérdés volt.*
*Az agyas vacsorát illető válaszon undorodva húzza el a száját, nem túl csábos grimaszt varázsolva ezzel az arcára. Járhat bárhol, történhet vele bármi, saját faja testének elfogyasztására nem tudná rávenni magát, talán csak ha annyira szorítaná a kényszer, de olyan helyzet még nem állt elő. Valamiért azonban mégis imponáló számára, hogy egyik korábbi ellenfelük koponyáját hurcolja magával a férfi.
A barlangi hangulatot továbbra sem igazán tudja mire vélni, Rinan arcán valamiféle komor érzelmi löket látható legalábbis az első pillanatban amikor belépnek, utána rögtön elő veszi sármját, amit a lány egy játékos szemöldök rántással viszonoz. A tündérke kit még nem igazán ismer viszont kifejezetten elégedettnek tűnik. Willel egyelőre nem foglalkozik, hisz biztos benne, hogy ha valami történt is, biztos nem a kölyök bűne az. Szemeit szürkìtve vizslatja rács mögötti társaságot is, s ha épp még nála van az üveg hát lassan az ajkához emeli, ekkor csapja meg fülét az éjhajú kérdése es gúnyos röhögése. Leereszti az üveget a mellkasáig, majd fél testtel felé fordul. Fél szemöldöke ugyan a magasba kúszik, de szája is gúnyosan ível.*
- A látszat néha csal. Ne becsüld le őket. *Érinti az üveg felső részét a mocsárlakó mellkasához, s még közelebb lép.* Ahogy engem sem, tudom, hogy illesz ide.* Újabbat kortyol, majd eltávolodik a másik közelségeből. Fene sem tudja, talán a rumtól lett olyan merész, hogy önként ilyen közel kerüljön, de azt nem mondhatni, hogy egy egészen parányit nem ment fel a pulzusa. Mindenesetre egész önelégülten indulna a táskája felé, amikor a férfi újabb szóáradot indít meg, amitől most Dyntin lenne a sor, hogy préselve köpje ki a maradék rumot a száján, de ő amellett marad, hogy nyel egyet, majd sarkon fordul.*
- Öhm, velem? Mármint velem egy szobában? *Már nyoma sincs az iménti kacérkodó énjének, arca s haja egyszínűvé válik, tartása is inkább esetlen, mint magabiztos, hangja meghökkent.* Úgy értem... *Lesüti a szemét és nagyon reméli, hogy más nem lett szem és fül tanúja ennek a kis jelenetnek, s leginkább Nadae, aki biztos ki nem hagyná, hogy szoljon valamit. Gyorsan összekapja magát. Végtére is Mortar nem bír rajta kívül senki mást, bár miután pontosan ő volt az aki belerángatta a férfit ebbe az egészbe, meg is akarták ölni... Így aztán valamiféle morális késztetésként fogja fel a dolgot.* Hát jó. *Bólint rá a dologra egy apró kis mosollyal az arcán.* Csak nehogy éjszaka átessek rajtad. *Valamit még feltétlen hozzá kellett tennie.
Persze Rinan hegyes kis fülei elől sem marad rejtve Mortar morcos kérdése. Nem mintha féltenie kellene az elfet, de azért inkább a két férfi között marad, biztos, ami biztos. Főleg miután az elf magát meg nem hazudtolva kezd el neki bájologni, s még a haját is érinti. A maga részéről az ilyet nem veti meg soha. Miért is kéne? Amíg nem fogdossák a hátsóját, addig ő is tud bájologni. Most is ezt tenné, ha nem állna fent a lehetőség, hogy a mögötte álló rögtön lelép. Így aztán végül kacsint egyet.*
- Még szép, hogy hiányoztam. *Ahogy sejtette a Bájgúnár már tovább is áll Nadae felé, nem is baj, legalább kicsit félre tud vonulni a túlzott tesztoszteron elől. Feje szinte kong a kérdéstől, hogy tényleg leváltsa Nadaet estére? Elvégre is abban sem lehetett biztos, hogy a nő nem mászik rá éjszaka, de így meg ő nem biztos magában. Mert hát egy jó éjszakája talán neki is lehet, de mi lesz másnap? Talán kellene még egy kis idő... *
- Drágám, szólíts Dynnek, vagy Dyntinek, de ne Dyntinának, mert attól kiver a víz is. *sóhajt egy mélyet, majd mosolyogva fordul Will felé, ami hamar letörli a vigyort a képéről.* Hát veled mi a fészkes fene történt? *Méri végig a kölyköt homlokráncolva, majd végül vállát rántva megborzolja a haját kaján vigyorral.* Megjegyzem jól áll a vörös. *Céloz Will vérfoltos testére.* Hogy Taug? Találkoztunk velük, ugyanis hoz valami fickót meg egy kislányt, aki elvileg a foglyuk. De ne aggódj, lassan itt lesznek, csak hát, ő sem most született, nem olyan fürge mint mi.*Teszi a kezét a kölyök vállára nyugtatólag.* Mondd csak a Szürkét tényleg kicsontoztátok? És milyen volt, tetszett? És hol a nővére? És Varonar miért van még mindig rács mögött? *Ömleszti kíváncsi kérdéseit valószínűleg a legjobb emberre, hisz Will naiv és őszinte. Úgyis valaszol. Lopva azért az éjhajú felé néz, de úgy tűnik tökéletesen elfoglalta magát a zsákmány hámozgatásával, ami a kölyöknek is feltűnt. Ő maga nem igazán szól semmit, nem sokára úgyis útra kelnek, s ha egyszer visszajön, tisztázni fogja ezt a dolgot.* És miért nincs rajtad semmi? Egyre hidegebb van kint.*Úgyis fel lehetne fogni a dolgot, mintha anyáskodna, ha olyan típus lenne, így azonban inkább csak egy egyszerű értetlenkedő kérdés volt.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-28 18:41:34
Üzenet elküldve: 2014-11-28 18:41:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
//A hozzászólás csúfos 16+ dolgokat tartalmaz(hat).//
*A jól megérdemelt és nem túl hosszan tartó pihenést régi és újabb kárhozottak érkezte szakítja félbe, morcos elfünk a gyengén ficánkoló tűz melengető körében ül fel, és tekint feléjük. Elsőként az általa igencsak megkedvelt vörös leányzó tűnik fel neki, aki felé intéz is egy sármos mosolyt, őt aztán mindig kellemes érzés látni. Mellette azonban feltűnik egy idegen nősté... férfi, aki valószínűleg szintén embereiket gyarapítja majd, elvégre Dynti már a szobák felé inti. Fene megtévesztő egy lobonca van. Kissé talán túlságosan bensőségesek is... nagyon is azok. A hosszúfülű ifjonc ismét kimaradt tehát a buliból. Addig egészen rendben van az új tag, amíg meg nem szólal. Pfuj. Nem mintha elf füleivel nem hallaná tisztán suttogását.*
- A helyedben jobban vigyáznék a nyelvemre, kislány.
*Vigyorodik el sötéten, lenéző tekintetet villantva az emberre. Ezt már lassan tökélyre fejlesztette, és amúgy is a felsőbbrendű faj dolga ez, ugyebár.*
- Hiányoztál.
*Lép közelebb Dyntihez, elmosolyodva húzza végig ujjait a lány egyik találomra választott vörös hajtincsén, majd megpillantja mögötte a kalózhercegnőt is.*
- Rólad már nem is beszélve.
*Kacsint rá, és kifejezetten hatásosan színleli általános jó kedvét, de azért némileg érzékenyebb ezekben a pillanatokban.* A sötétbőrű barátnőd nemrég távozott, de állítólag még visszatér. Habár kérdéses, hogy egyáltalán a szirtről lejutott-e élve. Elbaszott egy idő van.
*Vonja meg vállát az elf, és közelebb lépve suttog Nadae fülébe.* Mégis milyen céllal hoztad ide Zaraun édes pici hugicáját? Talán megsajnáltad?
*Nem mintha azért suttogna, hogy a többiek ne hallják, inkább azért, hogy legyen oka közelebb hajolni a heves természetű leányzóhoz, és beszívni hajának érzéksimogató illatát. Közben persze Will is előbukkan, testén egykori barátjának vérével, és meglepő mértékű jókedvvel. Rinan legszívesebben ott helyben kibelezné, de inkább egyszerűen figyelmen kívül hagyja a fiút.*
- Remélem, jó távol, egy mély veremben.
*Mordul fel a vezír említésére, épphogy nem köp a padlóra megvetésében.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.28 18:42:27
//A hozzászólás csúfos 16+ dolgokat tartalmaz(hat).//
*A jól megérdemelt és nem túl hosszan tartó pihenést régi és újabb kárhozottak érkezte szakítja félbe, morcos elfünk a gyengén ficánkoló tűz melengető körében ül fel, és tekint feléjük. Elsőként az általa igencsak megkedvelt vörös leányzó tűnik fel neki, aki felé intéz is egy sármos mosolyt, őt aztán mindig kellemes érzés látni. Mellette azonban feltűnik egy idegen nősté... férfi, aki valószínűleg szintén embereiket gyarapítja majd, elvégre Dynti már a szobák felé inti. Fene megtévesztő egy lobonca van. Kissé talán túlságosan bensőségesek is... nagyon is azok. A hosszúfülű ifjonc ismét kimaradt tehát a buliból. Addig egészen rendben van az új tag, amíg meg nem szólal. Pfuj. Nem mintha elf füleivel nem hallaná tisztán suttogását.*
- A helyedben jobban vigyáznék a nyelvemre, kislány.
*Vigyorodik el sötéten, lenéző tekintetet villantva az emberre. Ezt már lassan tökélyre fejlesztette, és amúgy is a felsőbbrendű faj dolga ez, ugyebár.*
- Hiányoztál.
*Lép közelebb Dyntihez, elmosolyodva húzza végig ujjait a lány egyik találomra választott vörös hajtincsén, majd megpillantja mögötte a kalózhercegnőt is.*
- Rólad már nem is beszélve.
*Kacsint rá, és kifejezetten hatásosan színleli általános jó kedvét, de azért némileg érzékenyebb ezekben a pillanatokban.* A sötétbőrű barátnőd nemrég távozott, de állítólag még visszatér. Habár kérdéses, hogy egyáltalán a szirtről lejutott-e élve. Elbaszott egy idő van.
*Vonja meg vállát az elf, és közelebb lépve suttog Nadae fülébe.* Mégis milyen céllal hoztad ide Zaraun édes pici hugicáját? Talán megsajnáltad?
*Nem mintha azért suttogna, hogy a többiek ne hallják, inkább azért, hogy legyen oka közelebb hajolni a heves természetű leányzóhoz, és beszívni hajának érzéksimogató illatát. Közben persze Will is előbukkan, testén egykori barátjának vérével, és meglepő mértékű jókedvvel. Rinan legszívesebben ott helyben kibelezné, de inkább egyszerűen figyelmen kívül hagyja a fiút.*
- Remélem, jó távol, egy mély veremben.
*Mordul fel a vezír említésére, épphogy nem köp a padlóra megvetésében.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.28 18:42:27
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-28 14:19:50
Üzenet elküldve: 2014-11-28 14:19:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak – Aethe, Dyntina, Mortar //
*Értetlenül áll Rinan kiborulása előtt – pontosabban ül -, azonban Aethe hamarost tesz róla, hogy megnyugodjon aggódó lelke. Jól esik neki a gyámolító ölelés, mert a történtek után még ő érzi magát áldozatnak, amiért nekitámadt legjobb barátja, és most jószerivel átnéz rajta. Nem tudja felfogni, mi rosszat tett, amikor mindenki a gyilkolásról s vérontásról beszél, és erre buzdították őt is... Csak gyakorolni szeretett volna, hogy amikor sor kerül az igazi emberáldozatra, Taug is büszke lehessen rá, a druida viszont nincs itt, hogy megpaskolja a kobakját, és még a tetemet is eltüntette Rinan, nehogy learathassa munkája gyümölcsét. Legalábbis ő így magyarázza meg magának az elf furcsa reakcióját, ám ha ő nincs mellette, akkor boldogan elfogadja Aethe útmutatásait is a továbbiakra nézve.*
- Elvitte Gombolyagot, most hogy fogom megmutatni Taugnak? Mérges lesz, amiért nem tudja megnézni, mit csináltam jól és rosszul... *Motyogja aggodalmasan, amint lepillant véres kezeire, azonban az ajánlat kellően kizökkenti a félelmeiből, és felcsillanó szemekkel pillant a tündérkére.* Komolyan megtennéd? Az nagyon jó lenne! *Mosolyodik el szélesen, hiszen bár rémesen tanulatlan és butuska, mindig nyitott arra, hogy vajmi újat tehessen magáévá, legyen szó egy új halászati technikáról vagy épp Zaraun holttestének feláldozásáról. Mielőtt viszont teljesen a leányka hatása alá kerülhetne, megérkezik Dyntina, Nadae – bár őt később veszi csak észre -, no meg holmi ismeretlen alak, akinek szavaival kevésbé foglalkozik. Sokkalta inkább érdekli, hol van vezérük, és ha valaki, akkor a Vöröske ezt biztosan tudja – legalábbis ő így gondolja -, szóval kipattan az ágyból, majd úgy ahogy van, véresen és félmeztelenül caplat ki az érkezőkhöz.*
- Dyntina! Hol van Taug? Ugye ő is itt lesz mindjárt? *Kérdezi leplezetlen izgatottsággal, ám bármennyire is nem fér a bőrébe, a kíváncsisága mindég erőteljes mozgatórugója a cselekedeteinek, tehát egyhamar az ébenhajú alak felé fordulnak türkiz íriszei. Ennyi véres tapasztalás után a minap pedig nem meglepő, ha a kölyök is erőteljes érdeklődést kezd mutatni a cselekvése iránt, szóval odatrappol hozzá, majd a férfi mellé telepedve figyeli, mit művel.*
- Ez kinek a feje? *Szólal meg, s hangjában ártatlan érdeklődés csendül, amint nagyra nyílt szemekkel figyeli a koponyatisztogatás kevésbé gusztusos rituáléját. Attól sem riad vissza, hogy a leszántott bőrt megnyomogassa, vagy épp az edénybe kanalazott agyvelőt érintse, amennyiben nem csapja le a kezét az ismeretlen, akinek nevét egyelőre még nem jegyezte meg.*
*Értetlenül áll Rinan kiborulása előtt – pontosabban ül -, azonban Aethe hamarost tesz róla, hogy megnyugodjon aggódó lelke. Jól esik neki a gyámolító ölelés, mert a történtek után még ő érzi magát áldozatnak, amiért nekitámadt legjobb barátja, és most jószerivel átnéz rajta. Nem tudja felfogni, mi rosszat tett, amikor mindenki a gyilkolásról s vérontásról beszél, és erre buzdították őt is... Csak gyakorolni szeretett volna, hogy amikor sor kerül az igazi emberáldozatra, Taug is büszke lehessen rá, a druida viszont nincs itt, hogy megpaskolja a kobakját, és még a tetemet is eltüntette Rinan, nehogy learathassa munkája gyümölcsét. Legalábbis ő így magyarázza meg magának az elf furcsa reakcióját, ám ha ő nincs mellette, akkor boldogan elfogadja Aethe útmutatásait is a továbbiakra nézve.*
- Elvitte Gombolyagot, most hogy fogom megmutatni Taugnak? Mérges lesz, amiért nem tudja megnézni, mit csináltam jól és rosszul... *Motyogja aggodalmasan, amint lepillant véres kezeire, azonban az ajánlat kellően kizökkenti a félelmeiből, és felcsillanó szemekkel pillant a tündérkére.* Komolyan megtennéd? Az nagyon jó lenne! *Mosolyodik el szélesen, hiszen bár rémesen tanulatlan és butuska, mindig nyitott arra, hogy vajmi újat tehessen magáévá, legyen szó egy új halászati technikáról vagy épp Zaraun holttestének feláldozásáról. Mielőtt viszont teljesen a leányka hatása alá kerülhetne, megérkezik Dyntina, Nadae – bár őt később veszi csak észre -, no meg holmi ismeretlen alak, akinek szavaival kevésbé foglalkozik. Sokkalta inkább érdekli, hol van vezérük, és ha valaki, akkor a Vöröske ezt biztosan tudja – legalábbis ő így gondolja -, szóval kipattan az ágyból, majd úgy ahogy van, véresen és félmeztelenül caplat ki az érkezőkhöz.*
- Dyntina! Hol van Taug? Ugye ő is itt lesz mindjárt? *Kérdezi leplezetlen izgatottsággal, ám bármennyire is nem fér a bőrébe, a kíváncsisága mindég erőteljes mozgatórugója a cselekedeteinek, tehát egyhamar az ébenhajú alak felé fordulnak türkiz íriszei. Ennyi véres tapasztalás után a minap pedig nem meglepő, ha a kölyök is erőteljes érdeklődést kezd mutatni a cselekvése iránt, szóval odatrappol hozzá, majd a férfi mellé telepedve figyeli, mit művel.*
- Ez kinek a feje? *Szólal meg, s hangjában ártatlan érdeklődés csendül, amint nagyra nyílt szemekkel figyeli a koponyatisztogatás kevésbé gusztusos rituáléját. Attól sem riad vissza, hogy a leszántott bőrt megnyomogassa, vagy épp az edénybe kanalazott agyvelőt érintse, amennyiben nem csapja le a kezét az ismeretlen, akinek nevét egyelőre még nem jegyezte meg.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-27 17:28:12
Üzenet elküldve: 2014-11-27 17:28:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Kárhozottak - Halálosztag //
- Nem, dehogy. Nem kell ehhez gyakorlat, ha valaki élvezettel csinálja. Bár, ha jól mennek a terveim, akkor hamarosan sokkal jobban fog menni...
*Kacsint Nadae felé, miközben az utolsó kis tartó bőrt is elvágja, s elkezdi befelé csomagolni a levágott testrészt. Tekintete többször odavetül Dynti nyakára viszont, néha akaratlanul is megcsóválja fejét, hiszen nagyon nem tetszik neki, amit lát.*
- Mikor lettél te ilyen kemény?
*Pillant kekeckedve a vöröske felé, miközben a jól elintézett tagra pillant, kit megfosztott éppen az egyik legfontosabb dolgától. Mikor várnak a hölgyikére, akkor a kalóz felé csak helyeslően biccent, valóban nem ártott volna még pár rongyba becsavarni, de azért akkora nagy csomagot sem akar vinni magával, így mikor nagyon kezd az csöpögni, úgy fordítja az egészet, hogy pont ne érjen a ruhájához, viszont annyira feltűnő se legyen a népnek.
Az új társaságnál felvont szemöldökkel figyeli az állítólagos rabszolgát, aki elkezdte tépni Taran haját, s aki úgy látszik, nagyon-nagyon neveletlen. Ha Mortarral csinálná ezt, akkor úgy elverné, hogy foga se maradna, de hát jelen esetben nem idegeskedik ezen, amíg nem vele csinálja ezt. Mondjuk meg fog gyűlni a baja a társaságnak a leányzóval! Ugyanakkor az is biztos, hogy hamarosan jól nevelt lesz közöttük...*
- Ó, hogy ez? *pillant le a kis csomagra Taug szavaira* Ő az enyém. Dísznek tökéletes lesz elsősorban, bár még rajta van minden. Egy ilyen agyból két ember is jól megvacsorázik.
*Szavai tűnhetnek ironikusnak, ugyanakkor teljesen komolyan gondolja. Dynti elhúzta előtte a mézesmadzagot, mikor azt az illetőt említette, aki embereket szokott kóstolgatni. Mondjuk az ébenhajúnak nincs arra a fattyúra szüksége, csupán az ötlet felvetése miatt volt hasznos az információ.
Mikor Taug felveti, hogy meg kellene látogatniuk valami barbár helyet a hölgyeményeknek, nem éppen repdes az örömtől, de mikor mondta neki a vöröske, hogy van ez a bizonyos társaság, valahogy kezdte sejteni, hogy azért kötelezettségek is fűződnek ehhez, amit teljesíteni kell. Márpedig úgy tűnik, hogy Dyntit pont egy ilyen szólítja el - természetesen most -, úgyhogy az ébenhajú csak unottan megvonja a vállát a felé intézett pillantásra, amolyan "menj, ha akarsz, nekem mindegy" stílusban.
Szerencsére nem időznek odalent túl sokat, így sietősen lépked a többiek után a sziklán felfelé. Meglepő módon jól mozog, bár nem azért, mert gyakorlott lenne e terepen, hanem hozzá van szokva ahhoz, hogy a veszélyesebb helyeken nagyon jól kiélezi a koncentráló képességét. A mocsárban erre hatalmas szükség volt, hiszen egy rossz mozdulat, s már magába is nyeli a láp az embert. Többször kellett sietve keresztülhaladnia rajta, mikor is szemei ide-oda cikáztak a lehetséges lépések közben, ezzel figyelve minden kis kétes fűcsomóra, vagy nedves tűnő talajrészre. Ez lényegében most is így van, csupán a körülmények változnak. Most nem a besüppedő mocsaras részre kell figyelnie, hanem a meredekebb, csúszósabb részekre, esetleg a kevésbé biztosakra.
Hamarosan végre megérkeznek az annyira beharangozott barlanghoz, ahova belépve kellemes csalódás éri Mortart. A barlangrajzok, az omladozó falak, szobrok, s a kis forrás is nagyon magával ragadó. Ahogy körbepillant - először fel sem fogva a három alakot, aki bent van -, nagyot sóhajt, s enyhe félmosoly kúszik arcára, melyet viszont hamar levarázsol, nehogy még Dynti véletlenül azt higgye, hogy nagyon tetszik neki a hely. Mondjuk nagyon nem is kell megerőltetnie magát, hiszen amint végignéz a díszes társaságon, rögtön egy újabb sóhaj hagyja el a száját. Talán a kis tündérkében van valami, ami kiemeli ebből az unalmas bagázsból... Úgyhogy csupán biccent egyet, s mikor Dynti visszaér, kissé megvetően, halkabban szól hozzá, hogy csak ő, maximum Nadae hallja.*
- Ez most komoly? Ezek a "Kárhozottak"? *azzal hamar elröhögi magát* Azt hittem, hogy kicsit ide illek majd, de így... *mondja merő gúnnyal a hangjában, de végül szűkebbre húzza ajkait* Szobák? *pillant a mutatott irányba* Kösz, nekem a tiéd is jó lesz.
*Emeli fel kissé állát karba tett kezekkel, sunyi félmosollyal fűszerezve. Na, nem mintha viccelne... Eleve úgy tűnik, hogy több ember van, mint szoba, s mivel Dyntin kívül senkit sem visel el maga mellett, így sajnos kénytelen lesz beköltözni az ő szobájába... "Sajnos"...
Viszont igaz is, itt nincs értelme rejtegetni a kis magának szánt ajándékot, úgyhogy kicsomagolja a levágott fejet, majd ülőhelyet keresve magának valahol a barlang egy szegletében, elkezdi leszántani a bőrt, a hajat, s úgy általában mindent. Fel is kap valahonnan egy viszonylag épebb tálat, amibe pedig az agyat kanalazza ki, melyet kidobni egyáltalán nem akar, jó lesz az vacsorára. Közben tisztogatni kezdi a koponyát, s ezzel el is üti jelenleg az időt, ha nincs más teendő.*
- Nem, dehogy. Nem kell ehhez gyakorlat, ha valaki élvezettel csinálja. Bár, ha jól mennek a terveim, akkor hamarosan sokkal jobban fog menni...
*Kacsint Nadae felé, miközben az utolsó kis tartó bőrt is elvágja, s elkezdi befelé csomagolni a levágott testrészt. Tekintete többször odavetül Dynti nyakára viszont, néha akaratlanul is megcsóválja fejét, hiszen nagyon nem tetszik neki, amit lát.*
- Mikor lettél te ilyen kemény?
*Pillant kekeckedve a vöröske felé, miközben a jól elintézett tagra pillant, kit megfosztott éppen az egyik legfontosabb dolgától. Mikor várnak a hölgyikére, akkor a kalóz felé csak helyeslően biccent, valóban nem ártott volna még pár rongyba becsavarni, de azért akkora nagy csomagot sem akar vinni magával, így mikor nagyon kezd az csöpögni, úgy fordítja az egészet, hogy pont ne érjen a ruhájához, viszont annyira feltűnő se legyen a népnek.
Az új társaságnál felvont szemöldökkel figyeli az állítólagos rabszolgát, aki elkezdte tépni Taran haját, s aki úgy látszik, nagyon-nagyon neveletlen. Ha Mortarral csinálná ezt, akkor úgy elverné, hogy foga se maradna, de hát jelen esetben nem idegeskedik ezen, amíg nem vele csinálja ezt. Mondjuk meg fog gyűlni a baja a társaságnak a leányzóval! Ugyanakkor az is biztos, hogy hamarosan jól nevelt lesz közöttük...*
- Ó, hogy ez? *pillant le a kis csomagra Taug szavaira* Ő az enyém. Dísznek tökéletes lesz elsősorban, bár még rajta van minden. Egy ilyen agyból két ember is jól megvacsorázik.
*Szavai tűnhetnek ironikusnak, ugyanakkor teljesen komolyan gondolja. Dynti elhúzta előtte a mézesmadzagot, mikor azt az illetőt említette, aki embereket szokott kóstolgatni. Mondjuk az ébenhajúnak nincs arra a fattyúra szüksége, csupán az ötlet felvetése miatt volt hasznos az információ.
Mikor Taug felveti, hogy meg kellene látogatniuk valami barbár helyet a hölgyeményeknek, nem éppen repdes az örömtől, de mikor mondta neki a vöröske, hogy van ez a bizonyos társaság, valahogy kezdte sejteni, hogy azért kötelezettségek is fűződnek ehhez, amit teljesíteni kell. Márpedig úgy tűnik, hogy Dyntit pont egy ilyen szólítja el - természetesen most -, úgyhogy az ébenhajú csak unottan megvonja a vállát a felé intézett pillantásra, amolyan "menj, ha akarsz, nekem mindegy" stílusban.
Szerencsére nem időznek odalent túl sokat, így sietősen lépked a többiek után a sziklán felfelé. Meglepő módon jól mozog, bár nem azért, mert gyakorlott lenne e terepen, hanem hozzá van szokva ahhoz, hogy a veszélyesebb helyeken nagyon jól kiélezi a koncentráló képességét. A mocsárban erre hatalmas szükség volt, hiszen egy rossz mozdulat, s már magába is nyeli a láp az embert. Többször kellett sietve keresztülhaladnia rajta, mikor is szemei ide-oda cikáztak a lehetséges lépések közben, ezzel figyelve minden kis kétes fűcsomóra, vagy nedves tűnő talajrészre. Ez lényegében most is így van, csupán a körülmények változnak. Most nem a besüppedő mocsaras részre kell figyelnie, hanem a meredekebb, csúszósabb részekre, esetleg a kevésbé biztosakra.
Hamarosan végre megérkeznek az annyira beharangozott barlanghoz, ahova belépve kellemes csalódás éri Mortart. A barlangrajzok, az omladozó falak, szobrok, s a kis forrás is nagyon magával ragadó. Ahogy körbepillant - először fel sem fogva a három alakot, aki bent van -, nagyot sóhajt, s enyhe félmosoly kúszik arcára, melyet viszont hamar levarázsol, nehogy még Dynti véletlenül azt higgye, hogy nagyon tetszik neki a hely. Mondjuk nagyon nem is kell megerőltetnie magát, hiszen amint végignéz a díszes társaságon, rögtön egy újabb sóhaj hagyja el a száját. Talán a kis tündérkében van valami, ami kiemeli ebből az unalmas bagázsból... Úgyhogy csupán biccent egyet, s mikor Dynti visszaér, kissé megvetően, halkabban szól hozzá, hogy csak ő, maximum Nadae hallja.*
- Ez most komoly? Ezek a "Kárhozottak"? *azzal hamar elröhögi magát* Azt hittem, hogy kicsit ide illek majd, de így... *mondja merő gúnnyal a hangjában, de végül szűkebbre húzza ajkait* Szobák? *pillant a mutatott irányba* Kösz, nekem a tiéd is jó lesz.
*Emeli fel kissé állát karba tett kezekkel, sunyi félmosollyal fűszerezve. Na, nem mintha viccelne... Eleve úgy tűnik, hogy több ember van, mint szoba, s mivel Dyntin kívül senkit sem visel el maga mellett, így sajnos kénytelen lesz beköltözni az ő szobájába... "Sajnos"...
Viszont igaz is, itt nincs értelme rejtegetni a kis magának szánt ajándékot, úgyhogy kicsomagolja a levágott fejet, majd ülőhelyet keresve magának valahol a barlang egy szegletében, elkezdi leszántani a bőrt, a hajat, s úgy általában mindent. Fel is kap valahonnan egy viszonylag épebb tálat, amibe pedig az agyat kanalazza ki, melyet kidobni egyáltalán nem akar, jó lesz az vacsorára. Közben tisztogatni kezdi a koponyát, s ezzel el is üti jelenleg az időt, ha nincs más teendő.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-27 09:11:43
Üzenet elküldve: 2014-11-27 09:11:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Nem csak Nadaenak tűnik fel természetesen az éjhajú ténykedése a hullával. Talán ha normális, származásukhoz hű lányok lennének most villantanák meg gyomruk teljes tartalmát. Ehhez képest sem nő társának hangja, sem saját szemének csillogása nem utal arra, hogy erre készülnek, sőt a maga részéről Dyntit őszintén meg is lepi a dolog, Ezt nem is tudná tagadni, de inkább nem kérdez rá, ahogy arra sem, hol tanult meg így lefejezni valakit. Bár az jobban fúrja az oldalát, hogy mi a célja vele.*
- Semmiség. *Legyint egyet a nyakára utalva, mert hát bár tényleg nem esett komolyabb baja, de nála a mérce amúgy is más ebben a tekintetben. A fájdalomnak megvannak a maga szintjei és ez a félresikerült fojtogatás bizony valahol alul helyezkedik el. * Csak meglepett. *Ismeri be kelletlenül, de többet szándékosan nem mond, nehogy azt higgye a férfi, hogy valami puhány kis hölggyel van dolga.
Kis akciója a kereskedőházban, s nem mellesleg a Mortarnál való próbálkozása is némileg célt ért. Kíváncsi volt a reakcióra, s az, ahogy a nedűt kifújta a szájából, már a Taugék felé megindított menete közben megmosolyogtatja, de ekkor még a férfi csak a hátát láthatja, csak akkor fordul vissza, amikor meghallja a másik válaszát. Udvariasan meghajol és karját lenditi menet közben, de játékos vigyora mégis csak ott marad az arcán.* Hát, hogyne Uram... *Aprót ránt szemöldökén játékosan és suhan is közben tovább. Na ez a viselkedés sokkal inkább illik rá, mint azok amiket eddig művelt, ugyanakkor még mindg azt vallja, hogy talán jobb lenne nem bojgatni a múltat, de már arra is rájött, hogy erre képtelenek, úgyhogy tiltakozás helyett talán ideje utána menni a dolgoknak. Úgyhogy tetszik neki a kapott reakció, nem úgy mint amivel Taug fogadja őket az idegen bemutatkozása után.*
- Szóval fogoly, mi? *Hangsúlyozza a kérdést ismételten az éjhajú felé, a tőle kapott kimondatlan kérdésre.* Egy gyerek? Nem elég nekünk a... *Kérdését nem fejezi be, lévén, hogy a zöldszeműnek szándékosan nem beszélt Willről, sőt még csak Rinanról sem. Végül nem fejezi be, inkább témát vált.* Dyn vagyok, ez a nem túl kedves hölgyemény pedig Nadae. *A férfit nem kell bemutatnia, megteszi ő magától is.
Reménykedését, hogy hamarosan kellemesen leissza magát egy magy adag rum társaságában Taug rögtön félbeszakítja. Tudja ő, hogy nem hangzik ez olyan rosszul, hiszen rumuk és ételük van bőven, s máskor ez bőven elég indok, hogy induljon, most azonban valami csak visszarántja és az nem az, hogy nemrég végzett valakivel az utcán.
Kelletlenül elhúzza a száját és vesz egy mély levegőt, miközben hallgatja a druida igen vidám hangvételű beszédét. Vett egy pillantást előbb Nadae, majd Mortar felé, s végül csak bólint egyet.* Rendben, de csak a rum miatt. *Vonja meg a vállát, mintha teljesen érdektelen lenne.
A kislány akcióját, meg úgy egyébként a többiek reakcióját sem nézi jó szemmel, de ha most Mort es a Taran nevű fickó előtt neki áll dühöngeni, azzal saját (igen lényegtelen) tekintélyét ásná alá. Majd ha a barbárok után visszatér a barlangba talán tehet valamit a leányzó érdekében. Kárhozottak ide, vagy oda, azt már tapasztalatból nem képes elviselni, ha valakinek irányítani akarják az életét. Így nem szól semmit, a szirtek felé veszi az irányt Nadae után, pontosan abba az irányba ahol még délelőtt a mocsárlakó fülébe duruzsolva igyekezett őt meggyőzni, hogy maradjon velük. Útközben igyekszik rájönni, vajon jól tette-e de agya üresen kong, így választ most nem fog rá kapni. Szokásosan Nadae hangjára kapja fel a fejét.*
- Tudom, hol van. *Bólint egyet.* Bár nem tudom milyen fogadtatásra számítsunk. Én hallottam már ezekről a törzsekről, abból az irányból jöttek, ahonnan én is. De az én népem kerülte velük a kontaktust, mert állítólag nem lehet velük tárgyalni. Hát, lehet azért, mert nem minket küldtek. *Kacag harsányan, miközben lépkednek a sziklák rengetegében, látszólag összevissza bolyongva, de talán az éjhajúnak is feltűnhet, hogy mégis vannak támpongok, hogy mikor merre forduljanak. Igaz, ennek ellenére ő talán egyedül mégis eltévedne.* A vezetőjük valami Karan, vagy Hagan. *Merengve ráncolja a szemöldökét.* Vagy inkább Nagak. *Emeli fel ujját megvilágosodva. Néha vet egy pillantást a háta mögé, ha a sötételf itt lelte halálát, akkor az "egyszerű" embereknek még inkább oda kell figyelni.
Lassan megérkeznek, s miután átslisszan a két szikla között, fagyos levegő fogadja őket, s nem csak a barlangi klíma miatt. Ha valami, hát ez a kép biztosan nem fog tetszeni a mocsárlakónak.*
- Aye *Lép be egy műtisztelgéssel.* Öhm, mindenki ő itt Mortar, Mortar ők itt Rinan, Will és a fura kis tündérszerzemény meg valami Aethe. *Mutat az illető személyekre, majd halad is tovább. Ahhoz képest, hogy nem őshonos a helyen, egész gyorsan magáévá tette, s első léptei a rum titkos lelőhelye felé vezetnek, majd egy teli üveggel tér vissha, mit úgy húz meg, mint aki évek óta nem jutott folyadékhoz. Nyújtja tovább Nadae és Mortar felé, majd körbenéz.*
- Jaj már, mi ez a búskomor hangulat? A sötételf miatt? *Teszi csipőre a kezét, s ha kap választ hanem odasétál a zöldszemű mellé.* Ott arra vannak a szobák *Emeli kezét a levegőbe, idézőjelet formálva az ujjaival. Majd elvigyorodik.* Nem tudom mi a terved azzal *Bök a ruhába pólyált levágott fejre, mit a férfi szorongat* De már nem kell rejtegeni. Itt legalábbis nem.
*Nem csak Nadaenak tűnik fel természetesen az éjhajú ténykedése a hullával. Talán ha normális, származásukhoz hű lányok lennének most villantanák meg gyomruk teljes tartalmát. Ehhez képest sem nő társának hangja, sem saját szemének csillogása nem utal arra, hogy erre készülnek, sőt a maga részéről Dyntit őszintén meg is lepi a dolog, Ezt nem is tudná tagadni, de inkább nem kérdez rá, ahogy arra sem, hol tanult meg így lefejezni valakit. Bár az jobban fúrja az oldalát, hogy mi a célja vele.*
- Semmiség. *Legyint egyet a nyakára utalva, mert hát bár tényleg nem esett komolyabb baja, de nála a mérce amúgy is más ebben a tekintetben. A fájdalomnak megvannak a maga szintjei és ez a félresikerült fojtogatás bizony valahol alul helyezkedik el. * Csak meglepett. *Ismeri be kelletlenül, de többet szándékosan nem mond, nehogy azt higgye a férfi, hogy valami puhány kis hölggyel van dolga.
Kis akciója a kereskedőházban, s nem mellesleg a Mortarnál való próbálkozása is némileg célt ért. Kíváncsi volt a reakcióra, s az, ahogy a nedűt kifújta a szájából, már a Taugék felé megindított menete közben megmosolyogtatja, de ekkor még a férfi csak a hátát láthatja, csak akkor fordul vissza, amikor meghallja a másik válaszát. Udvariasan meghajol és karját lenditi menet közben, de játékos vigyora mégis csak ott marad az arcán.* Hát, hogyne Uram... *Aprót ránt szemöldökén játékosan és suhan is közben tovább. Na ez a viselkedés sokkal inkább illik rá, mint azok amiket eddig művelt, ugyanakkor még mindg azt vallja, hogy talán jobb lenne nem bojgatni a múltat, de már arra is rájött, hogy erre képtelenek, úgyhogy tiltakozás helyett talán ideje utána menni a dolgoknak. Úgyhogy tetszik neki a kapott reakció, nem úgy mint amivel Taug fogadja őket az idegen bemutatkozása után.*
- Szóval fogoly, mi? *Hangsúlyozza a kérdést ismételten az éjhajú felé, a tőle kapott kimondatlan kérdésre.* Egy gyerek? Nem elég nekünk a... *Kérdését nem fejezi be, lévén, hogy a zöldszeműnek szándékosan nem beszélt Willről, sőt még csak Rinanról sem. Végül nem fejezi be, inkább témát vált.* Dyn vagyok, ez a nem túl kedves hölgyemény pedig Nadae. *A férfit nem kell bemutatnia, megteszi ő magától is.
Reménykedését, hogy hamarosan kellemesen leissza magát egy magy adag rum társaságában Taug rögtön félbeszakítja. Tudja ő, hogy nem hangzik ez olyan rosszul, hiszen rumuk és ételük van bőven, s máskor ez bőven elég indok, hogy induljon, most azonban valami csak visszarántja és az nem az, hogy nemrég végzett valakivel az utcán.
Kelletlenül elhúzza a száját és vesz egy mély levegőt, miközben hallgatja a druida igen vidám hangvételű beszédét. Vett egy pillantást előbb Nadae, majd Mortar felé, s végül csak bólint egyet.* Rendben, de csak a rum miatt. *Vonja meg a vállát, mintha teljesen érdektelen lenne.
A kislány akcióját, meg úgy egyébként a többiek reakcióját sem nézi jó szemmel, de ha most Mort es a Taran nevű fickó előtt neki áll dühöngeni, azzal saját (igen lényegtelen) tekintélyét ásná alá. Majd ha a barbárok után visszatér a barlangba talán tehet valamit a leányzó érdekében. Kárhozottak ide, vagy oda, azt már tapasztalatból nem képes elviselni, ha valakinek irányítani akarják az életét. Így nem szól semmit, a szirtek felé veszi az irányt Nadae után, pontosan abba az irányba ahol még délelőtt a mocsárlakó fülébe duruzsolva igyekezett őt meggyőzni, hogy maradjon velük. Útközben igyekszik rájönni, vajon jól tette-e de agya üresen kong, így választ most nem fog rá kapni. Szokásosan Nadae hangjára kapja fel a fejét.*
- Tudom, hol van. *Bólint egyet.* Bár nem tudom milyen fogadtatásra számítsunk. Én hallottam már ezekről a törzsekről, abból az irányból jöttek, ahonnan én is. De az én népem kerülte velük a kontaktust, mert állítólag nem lehet velük tárgyalni. Hát, lehet azért, mert nem minket küldtek. *Kacag harsányan, miközben lépkednek a sziklák rengetegében, látszólag összevissza bolyongva, de talán az éjhajúnak is feltűnhet, hogy mégis vannak támpongok, hogy mikor merre forduljanak. Igaz, ennek ellenére ő talán egyedül mégis eltévedne.* A vezetőjük valami Karan, vagy Hagan. *Merengve ráncolja a szemöldökét.* Vagy inkább Nagak. *Emeli fel ujját megvilágosodva. Néha vet egy pillantást a háta mögé, ha a sötételf itt lelte halálát, akkor az "egyszerű" embereknek még inkább oda kell figyelni.
Lassan megérkeznek, s miután átslisszan a két szikla között, fagyos levegő fogadja őket, s nem csak a barlangi klíma miatt. Ha valami, hát ez a kép biztosan nem fog tetszeni a mocsárlakónak.*
- Aye *Lép be egy műtisztelgéssel.* Öhm, mindenki ő itt Mortar, Mortar ők itt Rinan, Will és a fura kis tündérszerzemény meg valami Aethe. *Mutat az illető személyekre, majd halad is tovább. Ahhoz képest, hogy nem őshonos a helyen, egész gyorsan magáévá tette, s első léptei a rum titkos lelőhelye felé vezetnek, majd egy teli üveggel tér vissha, mit úgy húz meg, mint aki évek óta nem jutott folyadékhoz. Nyújtja tovább Nadae és Mortar felé, majd körbenéz.*
- Jaj már, mi ez a búskomor hangulat? A sötételf miatt? *Teszi csipőre a kezét, s ha kap választ hanem odasétál a zöldszemű mellé.* Ott arra vannak a szobák *Emeli kezét a levegőbe, idézőjelet formálva az ujjaival. Majd elvigyorodik.* Nem tudom mi a terved azzal *Bök a ruhába pólyált levágott fejre, mit a férfi szorongat* De már nem kell rejtegeni. Itt legalábbis nem.
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-23 23:09:31
Üzenet elküldve: 2014-11-23 23:09:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Még sosem tévedett akkorát, mint amikor bizalmába fogadta ezt az undorító kis lényt, mert akármennyire meglepő (vagy visszataszító) is, még egy bérgyilkosnak is vannak érzései, ahogyan van hite, és hűsége a barátai felé. Rinan számára ez a kutya sokkal többet jelentett, mint bármelyik általa kioltott élet, vagy bármelyik még a barlangban sürgő-forgó lélek, neki nem csak egy egyszerű állat volt.
Valóban fontolgatta, hogy végez a kölyökkel, aki messze nem az a fehér folt a térképen, amelynek eddig hitte, az az elhatárolt naívság is csak tapasztalatlanság volt, nem pedig emberiség. Mégsem tette meg, mert éppen azt venné el tőle, amit eddig olyan készségesen őrzött, amit soha nem akar letagadni, ami azzá teszi, aki.
Mint valami ázott dög, lucskosan mászik be a barlangba, és lehuppan a tűz mellett, a lángokba mered, miközben melengeti tenyereit. Most amúgy is egy kis csendre és békére vágyik, mivel nem látja itt egyik barlanglakót sem, valószínűleg végre alkalma is nyílik erre. A barátságos ropogás ugyan nem feledteti, ami történt, mégis valamelyest enyhíti az elf melankóliáját, halkan dúdolgat egy szomorú dalt, megfeledkezve arról, hogy nincs teljesen egyedül, mégha a temető tündér és a kifordult kölyök nem is élvezheti társaságát, az apró kis börtönben csöndben rejtőzködő férfi meghallhatja őt.*
*Még sosem tévedett akkorát, mint amikor bizalmába fogadta ezt az undorító kis lényt, mert akármennyire meglepő (vagy visszataszító) is, még egy bérgyilkosnak is vannak érzései, ahogyan van hite, és hűsége a barátai felé. Rinan számára ez a kutya sokkal többet jelentett, mint bármelyik általa kioltott élet, vagy bármelyik még a barlangban sürgő-forgó lélek, neki nem csak egy egyszerű állat volt.
Valóban fontolgatta, hogy végez a kölyökkel, aki messze nem az a fehér folt a térképen, amelynek eddig hitte, az az elhatárolt naívság is csak tapasztalatlanság volt, nem pedig emberiség. Mégsem tette meg, mert éppen azt venné el tőle, amit eddig olyan készségesen őrzött, amit soha nem akar letagadni, ami azzá teszi, aki.
Mint valami ázott dög, lucskosan mászik be a barlangba, és lehuppan a tűz mellett, a lángokba mered, miközben melengeti tenyereit. Most amúgy is egy kis csendre és békére vágyik, mivel nem látja itt egyik barlanglakót sem, valószínűleg végre alkalma is nyílik erre. A barátságos ropogás ugyan nem feledteti, ami történt, mégis valamelyest enyhíti az elf melankóliáját, halkan dúdolgat egy szomorú dalt, megfeledkezve arról, hogy nincs teljesen egyedül, mégha a temető tündér és a kifordult kölyök nem is élvezheti társaságát, az apró kis börtönben csöndben rejtőzködő férfi meghallhatja őt.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-23 21:50:35
Üzenet elküldve: 2014-11-23 21:50:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak //
*Mire folytathatná a beszélgetést a kölyökkel, kész népgyűlés támad a szobában, és mindenki olthatatlan vágyat érez, hogy megossza a véleményét a döglött kutyával kapcsolatban. Aethe nem reagál Rinan kitörésére, van egy olyan érzése, hogy ha hagyja menni a maga útján, az is az ő malmára hajtja a vizet. A mélységi szavaira pedig csak újra elmosolyodik - nevezze csak a dolgot Sötét Csendnek vagy aminek akarja, a lényeg, hogy végre úgy tűnik, lehet kezdeni valamit a fiúval. És még jobb, hogy a rajongva szeretett Taug nincs itt, és Aethe kaphatja el ezt a pillanatot, amiben a fiú olyan könnyen formálható.
A többiek távozása után közelebb sétál, leül a fiú mellé, és átkarolja a vállát.*
Ne is figyelj rájuk *mondja. A hangja könnyed, mint mindig, semmi jele benne annak, hogy épp most nézett végig egy véres eseményt és annak következményeit.* Williän, ugye? Nos, Williän, nagy lépést tettél ma. Biztos, hogy Taug is büszke lesz rád, de én is itt vagyok, még meg is taníthatlak erre-arra, mit szólsz?
*Lelki szemei előtt megjelenik a fiú, mint a gyerekrabló istenség segítője, és beleborzong az örömbe.*
*Mire folytathatná a beszélgetést a kölyökkel, kész népgyűlés támad a szobában, és mindenki olthatatlan vágyat érez, hogy megossza a véleményét a döglött kutyával kapcsolatban. Aethe nem reagál Rinan kitörésére, van egy olyan érzése, hogy ha hagyja menni a maga útján, az is az ő malmára hajtja a vizet. A mélységi szavaira pedig csak újra elmosolyodik - nevezze csak a dolgot Sötét Csendnek vagy aminek akarja, a lényeg, hogy végre úgy tűnik, lehet kezdeni valamit a fiúval. És még jobb, hogy a rajongva szeretett Taug nincs itt, és Aethe kaphatja el ezt a pillanatot, amiben a fiú olyan könnyen formálható.
A többiek távozása után közelebb sétál, leül a fiú mellé, és átkarolja a vállát.*
Ne is figyelj rájuk *mondja. A hangja könnyed, mint mindig, semmi jele benne annak, hogy épp most nézett végig egy véres eseményt és annak következményeit.* Williän, ugye? Nos, Williän, nagy lépést tettél ma. Biztos, hogy Taug is büszke lesz rád, de én is itt vagyok, még meg is taníthatlak erre-arra, mit szólsz?
*Lelki szemei előtt megjelenik a fiú, mint a gyerekrabló istenség segítője, és beleborzong az örömbe.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-21 23:52:59
Üzenet elküldve: 2014-11-21 23:52:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak //
*Afféle transzban figyeli vérbefagyott áldozata élettelen testét, melyből a különös tündérke hangja szakítja ki. Taugtól várta az elismerést, ám a leány szavainak is éppúgy örül, mintha maga a druida ajkairól csengettek volna le, így elmosolyodva hátrafordul hozzá. Türkiz lélektükrei, arcának finom kis vonásai már nem csak az ártatlan ifjú makulátlan örömét hivatottak megidézni, vajmi aprócska változás kucorodott a tiszta érzések mögé; a gyilkolás élvezete. Az elf elhintette benne a mérget, amely lassú, komótos tempóban, számító kígyó módjára tekeredik egyre a kölyök szíve köré, s ki tudja, milyen festmény készül majd az eddig hófehér vászonra. Ha ilyen ütemben halad előre, vélhetően hamar kiderül, mielőtt azonban túlzottan elmélyülhetne a büszkeség mámorító tengerében, megérkezik Rinan is.
Nem igazán tudja megfejteni, hogy mi lappang a rideg kőként, mégis tompa fénnyel csillanó tekintet mögött, az viszont bizonyos, ő nem osztozik felszabadító örömében. Enyhe csalódottsága ellenére nem veti a férfi szemére, amiért nem értékeli igazán a bátorságát és eredményeit, melyet abban ért el, amiről maga a hosszú életű is ódákat zengett, pusztán visszafordítja tekintetét Gombolyag mozdulatlan tetemére, és leteszi mellé a vörös élettől szennyezett kést.
Még egy rövidke momentum erejéig sem bánja meg a tettét, a kutya halálát sem sajnálja, noha tény és való, hogy még atyja eltávozása sem rengette meg igazán, de mivel ezzel sem önmaga, sem pedig más nincs tisztában, úgy voltaképpen irreleváns a helyzetet tekintve. Nem ám, mint a jövőjét illetően, hiszen valahol mélyen ott rejtezett már benne a gyilkoláshoz idomos közöny mások élete iránt, bár könnyen megeshet, hogy pusztán csak ostobasága és naiv jelleme miatt nem hatnak rá az efféle tragédiák. Akárhogyan is legyen, ma délután elindult egy ösvényen, amelyről a környezetét tekintve valószínűleg már nem fog letérni, hacsak nem fog mindenki úgy reagálni, mint Rinan.
Rettentően megijed, amikor a férfi nekitámad. Nem érti, honnét ez a düh iránta, és miért bántja legjobb barátja, azonban a gondolkodásra vajmi kevés az ideje és energiája, hiszen leginkább az életéért kell küzdenie. Véres kezeit az elf csuklóira szorítja, ajkai pedig tágra nyílottan igyekeznek minél több levegőt juttatni a tüdejébe, azonban alig telik el egy kis idő, már is szorító érzéstől szenved a mellkasában. Vergődése mellett pusztán csak értetlenül néz a férfi már-már kifejezéstelen lélektükreibe, aztán mintegy villámütésszerűen megszűnik a szorongatás, ő pedig a rideg kőre hull.
Erőteljesen köhögve kap a nyakához, légcsöve még most is úgy reagál, mintha Rinan keze mit sem engedett volna a fogásból, ám pillanatról pillanatra kezd enyhülni a fájdalma, és lassan a levegőt is rendesen tudja venni.
Összerezzen, amint a hosszú fülű ismét hozzá ér, s igazán nem tudja értékelni a figyelmességét sem. Ha Williän hite képes volt megrendülni az elfben akkor, amikor csak mókából vérszívónak tettette magát, úgy az életét fenyegető, komoly támadásától jó időre bizalmát vesztette. Azt sem nézi jó szemmel, hogy a Taugnak tartogatott ajándékot egyszerűen felnyalábolja Rinan.*
- Mit csinálsz? Meg akartam mutatni Taugnak! *Hangja a benne felgyülemlett feszültség és aggodalom ellenére erőtlenül csendül fel a barlangban, hiszen a fojtogatás éppúgy hatott a hangszálaira is. Ám hiába ellenzi a hosszú életű cselekedetét, annak támadása és fenyegető viselkedése végett nem mer többet tenni, minthogy felül az ágyban, és csendben végignézi, amint elviszi tőle Gombolyagot.*
*Afféle transzban figyeli vérbefagyott áldozata élettelen testét, melyből a különös tündérke hangja szakítja ki. Taugtól várta az elismerést, ám a leány szavainak is éppúgy örül, mintha maga a druida ajkairól csengettek volna le, így elmosolyodva hátrafordul hozzá. Türkiz lélektükrei, arcának finom kis vonásai már nem csak az ártatlan ifjú makulátlan örömét hivatottak megidézni, vajmi aprócska változás kucorodott a tiszta érzések mögé; a gyilkolás élvezete. Az elf elhintette benne a mérget, amely lassú, komótos tempóban, számító kígyó módjára tekeredik egyre a kölyök szíve köré, s ki tudja, milyen festmény készül majd az eddig hófehér vászonra. Ha ilyen ütemben halad előre, vélhetően hamar kiderül, mielőtt azonban túlzottan elmélyülhetne a büszkeség mámorító tengerében, megérkezik Rinan is.
Nem igazán tudja megfejteni, hogy mi lappang a rideg kőként, mégis tompa fénnyel csillanó tekintet mögött, az viszont bizonyos, ő nem osztozik felszabadító örömében. Enyhe csalódottsága ellenére nem veti a férfi szemére, amiért nem értékeli igazán a bátorságát és eredményeit, melyet abban ért el, amiről maga a hosszú életű is ódákat zengett, pusztán visszafordítja tekintetét Gombolyag mozdulatlan tetemére, és leteszi mellé a vörös élettől szennyezett kést.
Még egy rövidke momentum erejéig sem bánja meg a tettét, a kutya halálát sem sajnálja, noha tény és való, hogy még atyja eltávozása sem rengette meg igazán, de mivel ezzel sem önmaga, sem pedig más nincs tisztában, úgy voltaképpen irreleváns a helyzetet tekintve. Nem ám, mint a jövőjét illetően, hiszen valahol mélyen ott rejtezett már benne a gyilkoláshoz idomos közöny mások élete iránt, bár könnyen megeshet, hogy pusztán csak ostobasága és naiv jelleme miatt nem hatnak rá az efféle tragédiák. Akárhogyan is legyen, ma délután elindult egy ösvényen, amelyről a környezetét tekintve valószínűleg már nem fog letérni, hacsak nem fog mindenki úgy reagálni, mint Rinan.
Rettentően megijed, amikor a férfi nekitámad. Nem érti, honnét ez a düh iránta, és miért bántja legjobb barátja, azonban a gondolkodásra vajmi kevés az ideje és energiája, hiszen leginkább az életéért kell küzdenie. Véres kezeit az elf csuklóira szorítja, ajkai pedig tágra nyílottan igyekeznek minél több levegőt juttatni a tüdejébe, azonban alig telik el egy kis idő, már is szorító érzéstől szenved a mellkasában. Vergődése mellett pusztán csak értetlenül néz a férfi már-már kifejezéstelen lélektükreibe, aztán mintegy villámütésszerűen megszűnik a szorongatás, ő pedig a rideg kőre hull.
Erőteljesen köhögve kap a nyakához, légcsöve még most is úgy reagál, mintha Rinan keze mit sem engedett volna a fogásból, ám pillanatról pillanatra kezd enyhülni a fájdalma, és lassan a levegőt is rendesen tudja venni.
Összerezzen, amint a hosszú fülű ismét hozzá ér, s igazán nem tudja értékelni a figyelmességét sem. Ha Williän hite képes volt megrendülni az elfben akkor, amikor csak mókából vérszívónak tettette magát, úgy az életét fenyegető, komoly támadásától jó időre bizalmát vesztette. Azt sem nézi jó szemmel, hogy a Taugnak tartogatott ajándékot egyszerűen felnyalábolja Rinan.*
- Mit csinálsz? Meg akartam mutatni Taugnak! *Hangja a benne felgyülemlett feszültség és aggodalom ellenére erőtlenül csendül fel a barlangban, hiszen a fojtogatás éppúgy hatott a hangszálaira is. Ám hiába ellenzi a hosszú életű cselekedetét, annak támadása és fenyegető viselkedése végett nem mer többet tenni, minthogy felül az ágyban, és csendben végignézi, amint elviszi tőle Gombolyagot.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-21 08:15:07
Üzenet elküldve: 2014-11-21 08:15:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak//
* Hát nem egy vérszomjas állat, de hát ez van, ha nem tetszik el lehet kerülni. Magától biztosan Zora sem fogja túl sűrűn zaklatni az elfet, az ízléséhez túlzottan sápatag és búval bélelt.
A panaszos szűkölés mindenkit gyors távozásra késztet. Látszik, hogy nem egy gyermekotthonban nőttek fel ahol jóformán mindennaposak voltak az efféle problémák. Az ork kölykök nagyon jó ízűnek titulálták a macska avagy kutyahúst, így ha valamely oknál fogva kevés volt az élelem, este vadászi indultak és a begyűjtött kóbor állatokat egyenesen a szobájukban "áldozták" fel a korgó gyomor oltárán.
Ha már mindenki beszaladt megnézni mi történt Zora is odasietett az elfet követve. Látja a kisállat kifordult beleit és sejti, hogy ez most nem az éhség miatt történt, sőt ha jól emlékszik pár perccel ezelőtt még pont a kutyus védte meg a fiút amikor Zora tehetetlen dühében meglökte. Ennyit a szerencsétlen páráról, viszont ami a következő pillanatban történik az meglepi. Amilyen vehemensen védte a kölyköt az elf most pont olyan vakon fojtogatja. Zora érdektelenül áll és nézi a történéseket, semmi köze hozzájuk. Talán ha egy sötételf volna az elf karmai között védelmére kelne de, hogy egy ilyen értelmileg gyengének tűnő ífjúért nem mozdul az már biztos. A közjáték csak pár rövid pillanatig tart és még mielőtt az életét és elvenné a földre ereszti. A többi már nem érdekli, pont eleget látott, hogy késztetést érezzen Artheniorba való visszatérésre, mégis még visszatekint a többiek felé épp csak egy intést intézve a maradóknak.*
- Vigyázzatok, a Sötét Csend megszállta a lelkét. *ennyit mond és nem többet. Biztos ezt is hülyeségnek fogják titulálni de mindegy.
A mélységi kisiet a barlangól, le a sziklaösvényen és nemsokára már a folyónál is van. Valószínűleg visszatér, mert a barlang idevonzza.*
* Hát nem egy vérszomjas állat, de hát ez van, ha nem tetszik el lehet kerülni. Magától biztosan Zora sem fogja túl sűrűn zaklatni az elfet, az ízléséhez túlzottan sápatag és búval bélelt.
A panaszos szűkölés mindenkit gyors távozásra késztet. Látszik, hogy nem egy gyermekotthonban nőttek fel ahol jóformán mindennaposak voltak az efféle problémák. Az ork kölykök nagyon jó ízűnek titulálták a macska avagy kutyahúst, így ha valamely oknál fogva kevés volt az élelem, este vadászi indultak és a begyűjtött kóbor állatokat egyenesen a szobájukban "áldozták" fel a korgó gyomor oltárán.
Ha már mindenki beszaladt megnézni mi történt Zora is odasietett az elfet követve. Látja a kisállat kifordult beleit és sejti, hogy ez most nem az éhség miatt történt, sőt ha jól emlékszik pár perccel ezelőtt még pont a kutyus védte meg a fiút amikor Zora tehetetlen dühében meglökte. Ennyit a szerencsétlen páráról, viszont ami a következő pillanatban történik az meglepi. Amilyen vehemensen védte a kölyköt az elf most pont olyan vakon fojtogatja. Zora érdektelenül áll és nézi a történéseket, semmi köze hozzájuk. Talán ha egy sötételf volna az elf karmai között védelmére kelne de, hogy egy ilyen értelmileg gyengének tűnő ífjúért nem mozdul az már biztos. A közjáték csak pár rövid pillanatig tart és még mielőtt az életét és elvenné a földre ereszti. A többi már nem érdekli, pont eleget látott, hogy késztetést érezzen Artheniorba való visszatérésre, mégis még visszatekint a többiek felé épp csak egy intést intézve a maradóknak.*
- Vigyázzatok, a Sötét Csend megszállta a lelkét. *ennyit mond és nem többet. Biztos ezt is hülyeségnek fogják titulálni de mindegy.
A mélységi kisiet a barlangól, le a sziklaösvényen és nemsokára már a folyónál is van. Valószínűleg visszatér, mert a barlang idevonzza.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-19 13:58:37
Üzenet elküldve: 2014-11-19 13:58:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Elégedetten vigyorodik el, miután dicséretet hall az étel felől, de valójában amúgy is csak a bongyori fiúcska véleménye érdekli. A hozzá közelebb álló kárhozottak ugyanis nincsenek jelen, és bár a kifordított tündérke érdekes jelenség, a többiek igencsak untatják.
Közben egyre inkább megállapíthatja, hogy testvére cseppet sem hasonlít Zaraunhoz, meg se közelíti bátyja szép szavak mögé rejtett vérszomját, ez a lány csak egyszerűen buta és barátságos. Mintha mindennek ellene volna, ami a fajtáját jellemzi. Arról már nem is beszélve, milyen élvezettel bámulja meg azt a sok-sok dögunalmas növényt, meg gombát, amelyeket a kárhozottak nemes vezére gondozgat nagy szeretettel, mintha az állatkái volnának. Nem is igazán kérdéses, hogy Taug kibelezné-e a leányzót, ha hozzájuk érne, de Rinan nem vesztegeti az idejét arra, hogy figyelmeztesse, ha ennyire sötét, akkor épp elég, ha legalább szerveit felhasználhatják.*
- Hát pedig nekem kőfalnak tűnnek. Sok-sok szikla egymáson.
*Sóhajt fel, unottan tekintve a sötétbőrűre. Akármilyen vonzalmat érez is a nőstény a természet eme csodái felé, az elf nem osztozik rajta. Érdeklődve néz inkább a csendben feltápászkodó fiúra, de nem teszi szóvá távozását, elvégre odamegy, ahová csak akar, amúgy is jót tenne neki némi pihenés. Talán az volna a legjobb, ha átaludná az éjszakát, legalább csak álmában küszködne a rá váró borzalmakkal.
Gondolataiból a Will távozásának irányából érkező hangok riasztják fel, elf fülei nagyon is felismerik Gombolyag vészkiáltásait. Nem néz a mélységire, jelenleg még a létezése sem érdekli, maga is eltűnik a falak mögött.
Pár lépésnyire, döbbenten áll meg a kölyök mögött, tudja, hogy elkésett, éjfekete íriszei üresen merednek a kutya holtteste felé. Lélegzetének utolsó hörgései is elhaltak, nyűszítése is csak az elf fülében hallatszik már, akárha visszhangozna, mintha abban a pillanatban újra és újra lejátszódna szeme előtt, ahogyan barátjának kése tépi fel az állat bőrét, erőszakkal küldve át a túloldalra. Aztán hirtelen múlik el, Rinan kissé oldalra fordított tekintetéből a véres jelenet következményeinek tükörképe tekint vissza, hitetlenül néz a fiúra. Ujjai vadul szorulnak a forró nyakra, a falhoz szorítja a már valószínűleg tehetetlenül vergődő Williänt. Érzi a szívverését, az utolsó lélegzetvétleket, testének tompa lüktetését, szendvtelen arccal mered a szenvedő kölyökre.
Tompa puffanás jelzi, hogy a fiú földet ért, Rinan pedig szomorú tekintettel simít végig az élettelen kutya vértől ragacsos bundáján. Willnek pár lila foltot leszámítva nemigen marad semmiféle sérülése, pusztán az érzés, hogy éppencsak megmaradt lelke a testében, mielőtt barátja szorítása elragadta volna. Rinan újra felkapja a fiút, de ezúttal óvatosan átemeli ágyára, és betakarja egy vastag szőrmepaplannal. Tekintete kerüli Willét, nem azért, mert bánná, amit tett, inkább büntetésképp.*
- Vigyázz a kölyökre... másodszorra nem leszek kíméletes.
*Fordul az ocsmány szárnyas felé, noha arckifejezése továbbra sem sokat változik, szavai így is fenyegetően hangzanak.
Gombolyag teteméhez lép, óvatosan emelve meg viszi ki az aprócska tóhoz, ahol rá se hederítve a sötétbőrűre vagy a mocskos kis tündérre, letakarítja még meleg testéről a vért. Egyetlen könnycsepp gördül le az arcán, ahogy lecsukja az állat szemeit, majd a Varonar által használt ásót és egy farönköt felkapva kiviszi a barlangból a kutyát.
Nem igazán érdekli a dermesztő hideg, a barlangtól egyre távolodva keres egy folyót, és amint megtalálja, pár lépéssel gázol be a vízbe, majd ereszti el a rönkre fektetett Gombolyagot, addig nézve utána, míg a sodrás el nem viszi a fekete tekintet elől. Kivonszolja testét a partra, majd lassú léptekkel tér vissza a barlangba *
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.19 14:01:59
*Elégedetten vigyorodik el, miután dicséretet hall az étel felől, de valójában amúgy is csak a bongyori fiúcska véleménye érdekli. A hozzá közelebb álló kárhozottak ugyanis nincsenek jelen, és bár a kifordított tündérke érdekes jelenség, a többiek igencsak untatják.
Közben egyre inkább megállapíthatja, hogy testvére cseppet sem hasonlít Zaraunhoz, meg se közelíti bátyja szép szavak mögé rejtett vérszomját, ez a lány csak egyszerűen buta és barátságos. Mintha mindennek ellene volna, ami a fajtáját jellemzi. Arról már nem is beszélve, milyen élvezettel bámulja meg azt a sok-sok dögunalmas növényt, meg gombát, amelyeket a kárhozottak nemes vezére gondozgat nagy szeretettel, mintha az állatkái volnának. Nem is igazán kérdéses, hogy Taug kibelezné-e a leányzót, ha hozzájuk érne, de Rinan nem vesztegeti az idejét arra, hogy figyelmeztesse, ha ennyire sötét, akkor épp elég, ha legalább szerveit felhasználhatják.*
- Hát pedig nekem kőfalnak tűnnek. Sok-sok szikla egymáson.
*Sóhajt fel, unottan tekintve a sötétbőrűre. Akármilyen vonzalmat érez is a nőstény a természet eme csodái felé, az elf nem osztozik rajta. Érdeklődve néz inkább a csendben feltápászkodó fiúra, de nem teszi szóvá távozását, elvégre odamegy, ahová csak akar, amúgy is jót tenne neki némi pihenés. Talán az volna a legjobb, ha átaludná az éjszakát, legalább csak álmában küszködne a rá váró borzalmakkal.
Gondolataiból a Will távozásának irányából érkező hangok riasztják fel, elf fülei nagyon is felismerik Gombolyag vészkiáltásait. Nem néz a mélységire, jelenleg még a létezése sem érdekli, maga is eltűnik a falak mögött.
Pár lépésnyire, döbbenten áll meg a kölyök mögött, tudja, hogy elkésett, éjfekete íriszei üresen merednek a kutya holtteste felé. Lélegzetének utolsó hörgései is elhaltak, nyűszítése is csak az elf fülében hallatszik már, akárha visszhangozna, mintha abban a pillanatban újra és újra lejátszódna szeme előtt, ahogyan barátjának kése tépi fel az állat bőrét, erőszakkal küldve át a túloldalra. Aztán hirtelen múlik el, Rinan kissé oldalra fordított tekintetéből a véres jelenet következményeinek tükörképe tekint vissza, hitetlenül néz a fiúra. Ujjai vadul szorulnak a forró nyakra, a falhoz szorítja a már valószínűleg tehetetlenül vergődő Williänt. Érzi a szívverését, az utolsó lélegzetvétleket, testének tompa lüktetését, szendvtelen arccal mered a szenvedő kölyökre.
Tompa puffanás jelzi, hogy a fiú földet ért, Rinan pedig szomorú tekintettel simít végig az élettelen kutya vértől ragacsos bundáján. Willnek pár lila foltot leszámítva nemigen marad semmiféle sérülése, pusztán az érzés, hogy éppencsak megmaradt lelke a testében, mielőtt barátja szorítása elragadta volna. Rinan újra felkapja a fiút, de ezúttal óvatosan átemeli ágyára, és betakarja egy vastag szőrmepaplannal. Tekintete kerüli Willét, nem azért, mert bánná, amit tett, inkább büntetésképp.*
- Vigyázz a kölyökre... másodszorra nem leszek kíméletes.
*Fordul az ocsmány szárnyas felé, noha arckifejezése továbbra sem sokat változik, szavai így is fenyegetően hangzanak.
Gombolyag teteméhez lép, óvatosan emelve meg viszi ki az aprócska tóhoz, ahol rá se hederítve a sötétbőrűre vagy a mocskos kis tündérre, letakarítja még meleg testéről a vért. Egyetlen könnycsepp gördül le az arcán, ahogy lecsukja az állat szemeit, majd a Varonar által használt ásót és egy farönköt felkapva kiviszi a barlangból a kutyát.
Nem igazán érdekli a dermesztő hideg, a barlangtól egyre távolodva keres egy folyót, és amint megtalálja, pár lépéssel gázol be a vízbe, majd ereszti el a rönkre fektetett Gombolyagot, addig nézve utána, míg a sodrás el nem viszi a fekete tekintet elől. Kivonszolja testét a partra, majd lassú léptekkel tér vissza a barlangba *
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.19 14:01:59
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-19 11:27:20
Üzenet elküldve: 2014-11-19 11:27:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - a barlangban//
* A tündér hasonlatára felhúzza szemöldökeit. Nincs semmiféle ismerete a sírokkal kapcsolatban, de nem hajlandó az otthont sírként felfogni még abban az esetben sem ha maga a halál nem kezelendő fájdalommal. A halál lépés a kiteljesedés felé, oda ahol az isteneik is élnek.
Tovább megy, egészen hátra ahol szó szerint szinte darabszámra szemügyre veszi a gombatenyészetet és a gyógy- és másfajta növények kicsiny kertjét. Jó néhányat felismer közülük és nem egy olyan is van amit már régebben használt. Nagy késztetést érez, hogy egy kisebb gombát leszedjen egy kellemes teázgatás reményében, de szerencsére ekkor meghallja hogy kész a leves.
Visszalépked a tűz mellé majd sorát bevárva átveszi a neki szánt tányért.*
- Köszönöm. *mondja egy halvány mosoly társaságában majd hozzálát az evéshez. Meleg, és az fontos. Az ízvilága nem egyezik meg a nőstény által megszokottal de meg lehet enni. Csendesen falatozik, épp csak a körülötte beszélgetőkre figyel. Természetesen válaszolgat is, először Willnek.*
- Egy ideig biztos. *nem döntötte még el, hogy mindörökre eben a barlangban akarja leélni az életét, na meg amúgy is útja van Artheniorba gondolkodik el miközben eszébe jut az újonnan szerzett világoskék ing gazdája. Stridnek is megígérte, hogy még benéz hozzá, ha másért nem hát hogy visszaadja neki. Tekintete a gondolatai hatására sokkal derűsebb lesz. Minden képen szívesen megnézné mit kezd magával a piperkőc mélységi egy igazi barlangban.*
- Szeretem a barlangokat és ez egy kimondottan kényelmes, sőt gyönyörű természeti alkotás. *fűzi még hozzá miközben a kis vízesés felé tekint majd ismét néhány kanál levessel lesz könnyebb tányérja. Rinan szavait is meghallgatja.*
- Ezek a falak többek mint egyszerű kőfalak. *mondja mosolyogva *Voltam én már olyan barlangban is aminek a bejáratán ha bementél és még léptél mondjuk öt-hat lépést olyan jeges szél bújt a ruháid alá, hogy legszívesebben azonnal ki is másztál volna. *mondja majd ismét néhány kanál leves következik.
Úgy tűnik közben már ketten is befejezték az ennivalójukat mert először Will majd valami keserves nyüszítés után pedig a lidércke is eltűnik a társaságukból. A hang irányába néz de valahogy nem akaródzik utánuk mennie. Csak fájdalmat hallott ki nem pedig fenyegetést tehát kicsiny az esélye, hogy valami baja essen a kölyöknek, ha csak nem egy patkány farkincájára lépett rá a saját szobájában.*
- Mi történhetett? *kérdezi az elfet.*
* A tündér hasonlatára felhúzza szemöldökeit. Nincs semmiféle ismerete a sírokkal kapcsolatban, de nem hajlandó az otthont sírként felfogni még abban az esetben sem ha maga a halál nem kezelendő fájdalommal. A halál lépés a kiteljesedés felé, oda ahol az isteneik is élnek.
Tovább megy, egészen hátra ahol szó szerint szinte darabszámra szemügyre veszi a gombatenyészetet és a gyógy- és másfajta növények kicsiny kertjét. Jó néhányat felismer közülük és nem egy olyan is van amit már régebben használt. Nagy késztetést érez, hogy egy kisebb gombát leszedjen egy kellemes teázgatás reményében, de szerencsére ekkor meghallja hogy kész a leves.
Visszalépked a tűz mellé majd sorát bevárva átveszi a neki szánt tányért.*
- Köszönöm. *mondja egy halvány mosoly társaságában majd hozzálát az evéshez. Meleg, és az fontos. Az ízvilága nem egyezik meg a nőstény által megszokottal de meg lehet enni. Csendesen falatozik, épp csak a körülötte beszélgetőkre figyel. Természetesen válaszolgat is, először Willnek.*
- Egy ideig biztos. *nem döntötte még el, hogy mindörökre eben a barlangban akarja leélni az életét, na meg amúgy is útja van Artheniorba gondolkodik el miközben eszébe jut az újonnan szerzett világoskék ing gazdája. Stridnek is megígérte, hogy még benéz hozzá, ha másért nem hát hogy visszaadja neki. Tekintete a gondolatai hatására sokkal derűsebb lesz. Minden képen szívesen megnézné mit kezd magával a piperkőc mélységi egy igazi barlangban.*
- Szeretem a barlangokat és ez egy kimondottan kényelmes, sőt gyönyörű természeti alkotás. *fűzi még hozzá miközben a kis vízesés felé tekint majd ismét néhány kanál levessel lesz könnyebb tányérja. Rinan szavait is meghallgatja.*
- Ezek a falak többek mint egyszerű kőfalak. *mondja mosolyogva *Voltam én már olyan barlangban is aminek a bejáratán ha bementél és még léptél mondjuk öt-hat lépést olyan jeges szél bújt a ruháid alá, hogy legszívesebben azonnal ki is másztál volna. *mondja majd ismét néhány kanál leves következik.
Úgy tűnik közben már ketten is befejezték az ennivalójukat mert először Will majd valami keserves nyüszítés után pedig a lidércke is eltűnik a társaságukból. A hang irányába néz de valahogy nem akaródzik utánuk mennie. Csak fájdalmat hallott ki nem pedig fenyegetést tehát kicsiny az esélye, hogy valami baja essen a kölyöknek, ha csak nem egy patkány farkincájára lépett rá a saját szobájában.*
- Mi történhetett? *kérdezi az elfet.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-18 22:58:10
Üzenet elküldve: 2014-11-18 22:58:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kárhozottak //
*Az ételt elfogadja, az az elve, hogy akkor kell enni, amikor van mit, mert ki tudja, mikor lesz ilyen legközelebb. Ezúttal ráadásul egész jól jár, a leves egyáltalán nem rossz.
Mivel a várt botrány nem következik be, újra unatkozni kezd, és feltűnik neki Will távozása. Először nemigen foglalkozik vele, aztán meglepő, fájdalmas hangokat hall arról, amerre a fiú ment - nem túl hangosan, de azért felismeri, hogy nem kellemes érzésből fakadnak. Hagyja, hadd társalogjanak tovább, akiknek az is elég izgalmas, és szép csendesen, ahogy máskor is az elkóborolt gyerekek után lopózik, követi a hangokat.
Meglepő látvány várja a "szobában" - a fiú az ajtónak háttal, az ágy mellett áll, véres kezében véres kés. A hangokat már nem hallani, akárki vagy akármi is van előtte az ágyon, alighanem elpusztult.
Aethe halkan, elismerően füttyent.*
Bevallom, ezt nem néztem ki belőled *jegyzi meg, miközben ajkain megjelenik a rá jellemző vigyor.*
*Az ételt elfogadja, az az elve, hogy akkor kell enni, amikor van mit, mert ki tudja, mikor lesz ilyen legközelebb. Ezúttal ráadásul egész jól jár, a leves egyáltalán nem rossz.
Mivel a várt botrány nem következik be, újra unatkozni kezd, és feltűnik neki Will távozása. Először nemigen foglalkozik vele, aztán meglepő, fájdalmas hangokat hall arról, amerre a fiú ment - nem túl hangosan, de azért felismeri, hogy nem kellemes érzésből fakadnak. Hagyja, hadd társalogjanak tovább, akiknek az is elég izgalmas, és szép csendesen, ahogy máskor is az elkóborolt gyerekek után lopózik, követi a hangokat.
Meglepő látvány várja a "szobában" - a fiú az ajtónak háttal, az ágy mellett áll, véres kezében véres kés. A hangokat már nem hallani, akárki vagy akármi is van előtte az ágyon, alighanem elpusztult.
Aethe halkan, elismerően füttyent.*
Bevallom, ezt nem néztem ki belőled *jegyzi meg, miközben ajkain megjelenik a rá jellemző vigyor.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-16 20:13:06
Üzenet elküldve: 2014-11-16 20:13:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak - A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
- N-nincsen... *Hebegi a grafitbőrű nőszemélynek, miközben épp feltápászkodik, bár igazán a kérdést sem tudja behatárolni. Miért hiszi mindenki azt, hogy bármi problémája van, hogy beteg? Neki csak a ruhái áztak át és fázott odakint, ám itt, a tűz melegében, száradó ruhában már teljesen jól érzi magát. Azt persze ő nem látja át, amit mindenki más, hogy gyengülő erőnléte egy kialakuló megfázásnak a klasszikus tünete, noha az a tény is igen beszédes, miszerint tegnap óta vizes holmikban fagyoskodott a barlang amúgy is rideg, nyirkos falai között. Neki mindez nem mond semmit, majd este, amikor valószínűleg már igazán kutyául lesz, akkor megérti a többiek, főként Rinan óvatoskodását, aggodalmát. Addig viszont köszöni szépen, ő vígan van.*
- Igen, Taug a vezér. Biztosan nemsokára visszajön, azt mondta, hogy délután lesz az emberáldozat, azt hiszem... *Magyarázza készségesen, függetlenül attól, hogy senki nem kérdezte, ám a szertartás időpontjában valóban elbizonytalanodott, de nem töri rajta sokáig a kobakját, úgy van vele, hogy majd kiderül, ha visszatért a druida.
Inkább figyeli a barlangban igen csak otthonosan mozgó mélységi hölgyeményt, aki az elfhez intézett kérdése nyomán veszi a fáradtságot, hogy csakugyan utána nézzen a többieknek, ám ahogy akaratlanul is feltételezte Williän, tényleg mindenki elment a dolgára. Mondjuk ő a miértjére volt kíváncsi, azonban olybá tűnik, hogy Rinan ma kevésbé készséges a légből kapott kérdéseinek megválaszolásában. Nem is erősködik tovább a siheder, inkább hallgatja Zoranyde rövidke történetét arról, miként is került a Kárhozottak rejtekébe.*
- És te is velünk fogsz maradni akkor? *Érdeklődi meg a többi tag számára is hasznos információt, na nem mintha ezúttal tisztában lenne a kérdés jelentőségével, pusztán csak örülne, ha a viszonylag barátságosnak tűnő sötételf is csatlakozna hozzájuk. Úgy is kevés nőszemély van a barlangban, és ahogy eddig észrevette, mind nagyon kedvesek tudnak lenni, a meghitt, kellemes hangulatot pedig imádja a fiú, hiszen akkor kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak érezheti magát, no meg a környezetét.
Közben néha lepillant a készülődő, gőzölgő levesre is, melynek mennyei illatától hamarost megkordul a gyomra, azonban tudja, hogy türelmesnek kell lennie, és szerencsére a szavak még mindig képesek lekötni, főként, amikor kiderül, hogy Varonart tényleg ki kellene mentenie. Törni is kezdi a fejét, miféle módon bírja a cella ajtaját kinyílásra a kulcs hiányában, mielőtt azonban túlzottan elmerülhetne a tervezgetésben, elkészül a leves, és őt éri a megtiszteltetés, hogy elsőként megkóstolhassa. Érthetően erősebben hat rá az üres gyomrát megtölteni kívánó étek gondolata, mint Varonar szabadulása, szóval egykettőre elfelejti, hogy néhány pillanattal korábban miben sántikált.*
- Ez nagyon finom lett! *Mosolyogja, miután túlesett az első kanál leveskén, és ellenben Rinannal vagy a többiekkel, ő evés közben egy árva szót sem szól; ajkait jobban lefoglalja az újabb és újabb falat meghűtése lehelete révén, no meg maga az étkezés folyamata. Nem mintha amúgy nem szokott volna tele szájjal beszélni, de mivel most úgy tűnik, hogy mindenki talált magának beszélgetőpartnert, és igazán ő sem tud mit hozzászólni a témákhoz, úgy inkább bölcs csendbe burkolódzik.
Addig is visszaemlékezik a Taug által tanítottakra, hogy miként kell feláldozni egy embert, s ennek kapcsán lelki szemei elé is elképzeli Zaraun megcsonkított hulláját, amin gyakorolt, csakhogy délutánra már minden pontosan menjen, azonban még mindig aggódik, hogy elbaltáz majd valamit, amit nagyon nem szeretne. Példának okáért meg kell tanulnia, hogy ne nyalja le ösztönösen a kiserkenő vérét, hanem hagyja a pengére folyni, no meg ott van a zagyva szöveg, aminek jóformán egy szavára sem emlékszik. Bizonytalansága révén elhatározza, hogy addig gyakorolni fog valamilyen módon, tehát miután letudta az evést, és megköszönte Rinannak, kicsit magára hagyja a társalgókat, és a szobájukként funkcionáló vájatba siet, ahol tudja, hogy az elf is tart néhány hasonló kést, mint amivel nemrég próbáltak.
Bátorkodik elvenni egyet, és amennyiben senki nem zavarja meg, körülnéz, hogy esetleg kitömjön-e valamit, vagy hogyan oldja meg egy test reprodukálását, aztán megakad a szeme az ágyán pihengető Gombolyagon...
Ugyan nem ember, de élőlény, és hogy néha mi játszódik le Williän elméjében, az is rejtély, mindenesetre arra a következtetésre jut, hogy a kutyáján is nyugodtan gyakorolhat, elvégre Zaraun se jajgatott a fájdalomtól, míg bevégezte rajta a szertartást, és voltaképpen még kíváncsi is, hogy miben különbözhet egy állat belsője az emberétől. Szóval némi izgatottsággal és hezitálással, de letérdel a blöki elé, aki valószínűleg érezheti a vesztét, mert morogni kezd, ám mivel még kölyök, nem igen tud ellenszegülni a fiú szorító kezének, amellyel a földre kényszeríti a testét, hogy ne ficánkoljon annyit. Persze így a saját ujját se tudja megvágni Williän, azonban magában elmondja, hogy épp mi következne, majd egy határozott mozdulattal - ahogy Taug is csinálta nemrég -, beleszúrja a kést szerencsétlen állat hasába, akinek nyüszítése bizonyosan bejárja a barlang egészét.
Természetesen Will is megrémül a fájdalomtól súlyos hang hallatán, és egyből kihúzza belőle a pengét, de ha lehet még rontani a helyzeten, akkor most megtette, mert így patakban kezd folyni az állat vére. Eléggé kétségbe esik a siheder, ám meglepő módon a legelső gondolata nem az, hogy megmentse Gombolyagot, hanem hogy megpróbáljon lenyugodni és befejezze, amit elkezdett, mert a druida máskülönben megbünteti, noha az elf most itt sincsen. Tehát az utolsó mozzanatot is megteszi, vagyis elvágja a nyakát, amivel vélhetően már csak megsegítette a fájdalmaktól kínlódó kutyát.
Miután végzett, véres kezekkel és riadt, hitetlenkedő ábrázattal pillant le az immáron mozdulatlan testre, s voltaképpen nem tudja, hogy mit gondoljon erről az egészről. Más valószínűleg azonnal megbánást tanúsítana, netalántán elsírná magát az állat elvesztésének nyomán, Will azonban csak pislog lefelé, és valahol még büszke is magára, amiért majd elújságolhatja Taugnak, milyen bátor és ügyes volt. Szóval végezetül egyszerűen csak elmosolyodik.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.16 20:22:05
- N-nincsen... *Hebegi a grafitbőrű nőszemélynek, miközben épp feltápászkodik, bár igazán a kérdést sem tudja behatárolni. Miért hiszi mindenki azt, hogy bármi problémája van, hogy beteg? Neki csak a ruhái áztak át és fázott odakint, ám itt, a tűz melegében, száradó ruhában már teljesen jól érzi magát. Azt persze ő nem látja át, amit mindenki más, hogy gyengülő erőnléte egy kialakuló megfázásnak a klasszikus tünete, noha az a tény is igen beszédes, miszerint tegnap óta vizes holmikban fagyoskodott a barlang amúgy is rideg, nyirkos falai között. Neki mindez nem mond semmit, majd este, amikor valószínűleg már igazán kutyául lesz, akkor megérti a többiek, főként Rinan óvatoskodását, aggodalmát. Addig viszont köszöni szépen, ő vígan van.*
- Igen, Taug a vezér. Biztosan nemsokára visszajön, azt mondta, hogy délután lesz az emberáldozat, azt hiszem... *Magyarázza készségesen, függetlenül attól, hogy senki nem kérdezte, ám a szertartás időpontjában valóban elbizonytalanodott, de nem töri rajta sokáig a kobakját, úgy van vele, hogy majd kiderül, ha visszatért a druida.
Inkább figyeli a barlangban igen csak otthonosan mozgó mélységi hölgyeményt, aki az elfhez intézett kérdése nyomán veszi a fáradtságot, hogy csakugyan utána nézzen a többieknek, ám ahogy akaratlanul is feltételezte Williän, tényleg mindenki elment a dolgára. Mondjuk ő a miértjére volt kíváncsi, azonban olybá tűnik, hogy Rinan ma kevésbé készséges a légből kapott kérdéseinek megválaszolásában. Nem is erősködik tovább a siheder, inkább hallgatja Zoranyde rövidke történetét arról, miként is került a Kárhozottak rejtekébe.*
- És te is velünk fogsz maradni akkor? *Érdeklődi meg a többi tag számára is hasznos információt, na nem mintha ezúttal tisztában lenne a kérdés jelentőségével, pusztán csak örülne, ha a viszonylag barátságosnak tűnő sötételf is csatlakozna hozzájuk. Úgy is kevés nőszemély van a barlangban, és ahogy eddig észrevette, mind nagyon kedvesek tudnak lenni, a meghitt, kellemes hangulatot pedig imádja a fiú, hiszen akkor kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak érezheti magát, no meg a környezetét.
Közben néha lepillant a készülődő, gőzölgő levesre is, melynek mennyei illatától hamarost megkordul a gyomra, azonban tudja, hogy türelmesnek kell lennie, és szerencsére a szavak még mindig képesek lekötni, főként, amikor kiderül, hogy Varonart tényleg ki kellene mentenie. Törni is kezdi a fejét, miféle módon bírja a cella ajtaját kinyílásra a kulcs hiányában, mielőtt azonban túlzottan elmerülhetne a tervezgetésben, elkészül a leves, és őt éri a megtiszteltetés, hogy elsőként megkóstolhassa. Érthetően erősebben hat rá az üres gyomrát megtölteni kívánó étek gondolata, mint Varonar szabadulása, szóval egykettőre elfelejti, hogy néhány pillanattal korábban miben sántikált.*
- Ez nagyon finom lett! *Mosolyogja, miután túlesett az első kanál leveskén, és ellenben Rinannal vagy a többiekkel, ő evés közben egy árva szót sem szól; ajkait jobban lefoglalja az újabb és újabb falat meghűtése lehelete révén, no meg maga az étkezés folyamata. Nem mintha amúgy nem szokott volna tele szájjal beszélni, de mivel most úgy tűnik, hogy mindenki talált magának beszélgetőpartnert, és igazán ő sem tud mit hozzászólni a témákhoz, úgy inkább bölcs csendbe burkolódzik.
Addig is visszaemlékezik a Taug által tanítottakra, hogy miként kell feláldozni egy embert, s ennek kapcsán lelki szemei elé is elképzeli Zaraun megcsonkított hulláját, amin gyakorolt, csakhogy délutánra már minden pontosan menjen, azonban még mindig aggódik, hogy elbaltáz majd valamit, amit nagyon nem szeretne. Példának okáért meg kell tanulnia, hogy ne nyalja le ösztönösen a kiserkenő vérét, hanem hagyja a pengére folyni, no meg ott van a zagyva szöveg, aminek jóformán egy szavára sem emlékszik. Bizonytalansága révén elhatározza, hogy addig gyakorolni fog valamilyen módon, tehát miután letudta az evést, és megköszönte Rinannak, kicsit magára hagyja a társalgókat, és a szobájukként funkcionáló vájatba siet, ahol tudja, hogy az elf is tart néhány hasonló kést, mint amivel nemrég próbáltak.
Bátorkodik elvenni egyet, és amennyiben senki nem zavarja meg, körülnéz, hogy esetleg kitömjön-e valamit, vagy hogyan oldja meg egy test reprodukálását, aztán megakad a szeme az ágyán pihengető Gombolyagon...
Ugyan nem ember, de élőlény, és hogy néha mi játszódik le Williän elméjében, az is rejtély, mindenesetre arra a következtetésre jut, hogy a kutyáján is nyugodtan gyakorolhat, elvégre Zaraun se jajgatott a fájdalomtól, míg bevégezte rajta a szertartást, és voltaképpen még kíváncsi is, hogy miben különbözhet egy állat belsője az emberétől. Szóval némi izgatottsággal és hezitálással, de letérdel a blöki elé, aki valószínűleg érezheti a vesztét, mert morogni kezd, ám mivel még kölyök, nem igen tud ellenszegülni a fiú szorító kezének, amellyel a földre kényszeríti a testét, hogy ne ficánkoljon annyit. Persze így a saját ujját se tudja megvágni Williän, azonban magában elmondja, hogy épp mi következne, majd egy határozott mozdulattal - ahogy Taug is csinálta nemrég -, beleszúrja a kést szerencsétlen állat hasába, akinek nyüszítése bizonyosan bejárja a barlang egészét.
Természetesen Will is megrémül a fájdalomtól súlyos hang hallatán, és egyből kihúzza belőle a pengét, de ha lehet még rontani a helyzeten, akkor most megtette, mert így patakban kezd folyni az állat vére. Eléggé kétségbe esik a siheder, ám meglepő módon a legelső gondolata nem az, hogy megmentse Gombolyagot, hanem hogy megpróbáljon lenyugodni és befejezze, amit elkezdett, mert a druida máskülönben megbünteti, noha az elf most itt sincsen. Tehát az utolsó mozzanatot is megteszi, vagyis elvágja a nyakát, amivel vélhetően már csak megsegítette a fájdalmaktól kínlódó kutyát.
Miután végzett, véres kezekkel és riadt, hitetlenkedő ábrázattal pillant le az immáron mozdulatlan testre, s voltaképpen nem tudja, hogy mit gondoljon erről az egészről. Más valószínűleg azonnal megbánást tanúsítana, netalántán elsírná magát az állat elvesztésének nyomán, Will azonban csak pislog lefelé, és valahol még büszke is magára, amiért majd elújságolhatja Taugnak, milyen bátor és ügyes volt. Szóval végezetül egyszerűen csak elmosolyodik.*
A hozzászólás írója (Williän Ciraon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.16 20:22:05
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-16 16:22:33
Üzenet elküldve: 2014-11-16 16:22:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak//
*Egyébként beszédes hangulatát most hirtelen vágják el az illatok, egyelőre inkább a főzésre koncentrál, mint a barlangbeliekre.*
- Taug magával vitte a kulcsot. Ha akarnám, sem tudnám kiszedni onnan.
*Sóhajt fel, de persze nem kifejezetten zavarja a dolog. Most amúgy is van dolga, a leves elkészüléséig pedig szerencsére nincs sok hátra.*
- Szóval azt mondod, Nadae hozott fel?
*Ez kissé meglepi az elfet, de nem sokáig foglalkoztatja, inkább mosolyogva simítja meg a hozzá dörgölődző fiú bongyor tincseit, kissé úgy tűnhet, mintha a háziállata volna.*
- Ezt el is várom. *Vigyorog rá, majd óvatosan belekóstol a lébe, és elégedett mosoly kúszik ajkaira.*
- Kész is van.
*Először természetesen Will kap belőle, elvégre miatta kezdte el, de ezután megkínálja a különc tündérkét és a sötétbőrűt is. Varonarhoz megy utoljára, betolva a ketrecen át vacsoráját, elvégre bizonyosan éhes lehet már a férfi. Végül persze maga is hozzálát az evéshez, meglepően jól esik neki az étel, noha a nap nagy részét átaludta.*
- Érdekes hasonlat. *Vigyorog a tündérkére, majd tekintete a mélységire vándorol.* És te? Otthonosan érzed magad a kőfalak közt?
*Elvégre ez volna a normális környezet egy tárnalakó számára.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.16 16:23:29
*Egyébként beszédes hangulatát most hirtelen vágják el az illatok, egyelőre inkább a főzésre koncentrál, mint a barlangbeliekre.*
- Taug magával vitte a kulcsot. Ha akarnám, sem tudnám kiszedni onnan.
*Sóhajt fel, de persze nem kifejezetten zavarja a dolog. Most amúgy is van dolga, a leves elkészüléséig pedig szerencsére nincs sok hátra.*
- Szóval azt mondod, Nadae hozott fel?
*Ez kissé meglepi az elfet, de nem sokáig foglalkoztatja, inkább mosolyogva simítja meg a hozzá dörgölődző fiú bongyor tincseit, kissé úgy tűnhet, mintha a háziállata volna.*
- Ezt el is várom. *Vigyorog rá, majd óvatosan belekóstol a lébe, és elégedett mosoly kúszik ajkaira.*
- Kész is van.
*Először természetesen Will kap belőle, elvégre miatta kezdte el, de ezután megkínálja a különc tündérkét és a sötétbőrűt is. Varonarhoz megy utoljára, betolva a ketrecen át vacsoráját, elvégre bizonyosan éhes lehet már a férfi. Végül persze maga is hozzálát az evéshez, meglepően jól esik neki az étel, noha a nap nagy részét átaludta.*
- Érdekes hasonlat. *Vigyorog a tündérkére, majd tekintete a mélységire vándorol.* És te? Otthonosan érzed magad a kőfalak közt?
*Elvégre ez volna a normális környezet egy tárnalakó számára.*
A hozzászólás írója (Rinan Zihyris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.16 16:23:29
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:35:09
Üzenet elküldve: 2014-11-12 21:35:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak - a barlangban//
*Legalább egy kis csodálkozást sikerül kiváltania az újonnan érkezőből - ami persze nem meglepő, a legtöbben, tartozzanak bármely faj bármely neméhez, rá szoktak csodálkozni a megjelenésére vagy a viselkedésére. Úgy dönt, most rájátszik a dologra - itt minek játssza a jó kislányt? A többiek sem tűnnek kifejezetten szent életűnek, kezdve Csontozó Tauggal. Az ártatlan kis hülye szerepe egyébként is foglalt már, és elfoglalója nem úgy fest, mint aki egyhamar meg akar szabadulni tőle.*
Pont olyan, mint egy sír *von vállat közömbös, már-már unott arccal. Még csak nem is kell nagyon megjátszania magát, elvégre látott ő már annyi sírt belülről, hogy cseppet sem rémiszti a gondolat.* Különösen, ha az a fószer a ketrecben szép csendesen feldobta a talpát.
*Legalább egy kis csodálkozást sikerül kiváltania az újonnan érkezőből - ami persze nem meglepő, a legtöbben, tartozzanak bármely faj bármely neméhez, rá szoktak csodálkozni a megjelenésére vagy a viselkedésére. Úgy dönt, most rájátszik a dologra - itt minek játssza a jó kislányt? A többiek sem tűnnek kifejezetten szent életűnek, kezdve Csontozó Tauggal. Az ártatlan kis hülye szerepe egyébként is foglalt már, és elfoglalója nem úgy fest, mint aki egyhamar meg akar szabadulni tőle.*
Pont olyan, mint egy sír *von vállat közömbös, már-már unott arccal. Még csak nem is kell nagyon megjátszania magát, elvégre látott ő már annyi sírt belülről, hogy cseppet sem rémiszti a gondolat.* Különösen, ha az a fószer a ketrecben szép csendesen feldobta a talpát.
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-12 10:36:43
Üzenet elküldve: 2014-11-12 10:36:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak - a barlangban//
* Meglepi, hogy az ifjú eldől egy kisebb lökéstől.*
- Valami bajod van? *kérdezi bár túl sok kedvesség nincs a hangjában. A barátkozás még távol áll tőle, főleg azzal vagy azokkal akik a testvérének nem adták meg a tisztességes temetést ami az ő esetükben a legegyszerűbben csak az elégetés. Persze ezt egy ember és egy elf nincs honnan tudja hisz minden fajnak megvan a saját rituáléja.
Rinan védő mozdulatára természetesen vissza húzódik, nem haragszik ő igazán a fiúra csak épp nem tűri jól ha efféle dolgokat hall minden esetre az elf szavai valahol komolyabban beleivódnak a tudatába majd pedig ismételten Will kezd el fecsegni ami egy korabeli fiatalemberhez képest igen furcsa. Magassága alapján már kenyérkeresőnek számíthat a fiú de beszéde és megnyilvánulásai szerint még igen csak kisgyerek.*
- Szóval Taug a vezér. *ismétli meg halkabban a hallottakat. Tudja, hogy nem érdemes többet a múltba belekötni, főleg ha egy ilyen csodás barlangban akar lakni de azért érdemes ismerni azt, hogy ki mire képes. Na most egy halottat csontozó, gombát és növényeket gyűjtő elf nem félelmetes viszont óvatosságra int. Az már biztos, hogy az általa készített teából vagy étekből nem igen fog enni.
Ismét Will egy kijelentése az ami megfogja.*
- Elmentek? *kérdez vissza majd ki is mászik, hogy körülnézzen a szabad levegőn majd vissza.*
- Tényleg nincs senki már a barlang előtt. *mondja és most nem tudja, hogy miként is érezze magát. Itt áll idegenek között egy vadidegen helyen és még az is tovább állt akit vagy három órával régebb óta ismer.*
- Nadaeval jöttem fel. Azt mondta, hogy tudja, hol van Raun és csak mikor már a dokkoknál jártunk árulta el, mi történt vele.
* Nem pattog többet viszont le sem ül. Eleve nem fázik és nem is vizes tehát, nincs szüksége a tűz szárító vagy melegítő hatására. Inkább hátra sétál az imént említett növény és gombagyűjteményhez, hogy alaposan szemügyre vegye milyen növényeket termeszt itt Taug. Miközben hátra lépdel elhalad egy apró lányalak mellett is. Tekintetét végigjáratja rajta majd nagyon csodálkozva csóválja meg a fejét. Ha valamit eddig sohasem látott barlangban az a tündér. Miféle kis lidérc lehet ez a szótlan lány aki itt kuporog.*
- Te nem gyűlölöd a nyirkos hideg falakat? *veti oda két lépés között a lánynak hisz Nadaenak ez az egyik legnagyobb problémája a barlanggal. Később elsétál a rács mellett is, oda is beles de a maszkoshoz most inkább nem szól. Érzékeny orrát már más illatok vonzzák. Nem, nem a leves hanem Taug féltett kincsei.*
* Meglepi, hogy az ifjú eldől egy kisebb lökéstől.*
- Valami bajod van? *kérdezi bár túl sok kedvesség nincs a hangjában. A barátkozás még távol áll tőle, főleg azzal vagy azokkal akik a testvérének nem adták meg a tisztességes temetést ami az ő esetükben a legegyszerűbben csak az elégetés. Persze ezt egy ember és egy elf nincs honnan tudja hisz minden fajnak megvan a saját rituáléja.
Rinan védő mozdulatára természetesen vissza húzódik, nem haragszik ő igazán a fiúra csak épp nem tűri jól ha efféle dolgokat hall minden esetre az elf szavai valahol komolyabban beleivódnak a tudatába majd pedig ismételten Will kezd el fecsegni ami egy korabeli fiatalemberhez képest igen furcsa. Magassága alapján már kenyérkeresőnek számíthat a fiú de beszéde és megnyilvánulásai szerint még igen csak kisgyerek.*
- Szóval Taug a vezér. *ismétli meg halkabban a hallottakat. Tudja, hogy nem érdemes többet a múltba belekötni, főleg ha egy ilyen csodás barlangban akar lakni de azért érdemes ismerni azt, hogy ki mire képes. Na most egy halottat csontozó, gombát és növényeket gyűjtő elf nem félelmetes viszont óvatosságra int. Az már biztos, hogy az általa készített teából vagy étekből nem igen fog enni.
Ismét Will egy kijelentése az ami megfogja.*
- Elmentek? *kérdez vissza majd ki is mászik, hogy körülnézzen a szabad levegőn majd vissza.*
- Tényleg nincs senki már a barlang előtt. *mondja és most nem tudja, hogy miként is érezze magát. Itt áll idegenek között egy vadidegen helyen és még az is tovább állt akit vagy három órával régebb óta ismer.*
- Nadaeval jöttem fel. Azt mondta, hogy tudja, hol van Raun és csak mikor már a dokkoknál jártunk árulta el, mi történt vele.
* Nem pattog többet viszont le sem ül. Eleve nem fázik és nem is vizes tehát, nincs szüksége a tűz szárító vagy melegítő hatására. Inkább hátra sétál az imént említett növény és gombagyűjteményhez, hogy alaposan szemügyre vegye milyen növényeket termeszt itt Taug. Miközben hátra lépdel elhalad egy apró lányalak mellett is. Tekintetét végigjáratja rajta majd nagyon csodálkozva csóválja meg a fejét. Ha valamit eddig sohasem látott barlangban az a tündér. Miféle kis lidérc lehet ez a szótlan lány aki itt kuporog.*
- Te nem gyűlölöd a nyirkos hideg falakat? *veti oda két lépés között a lánynak hisz Nadaenak ez az egyik legnagyobb problémája a barlanggal. Később elsétál a rács mellett is, oda is beles de a maszkoshoz most inkább nem szól. Érzékeny orrát már más illatok vonzzák. Nem, nem a leves hanem Taug féltett kincsei.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-11 16:55:26
Üzenet elküldve: 2014-11-11 16:55:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Kárhozottak - a barlangban//
*A maszkos látja, hogy még egy új alak tűnik fel a barlangban, akit még nem látott. De ez már egyáltalán nem lepi meg.*
~Lassan többen lesznek itt mint a kikötőben és ha az elfnél van a kulcs, akkor megint itt lehetek bent egy jó darabig. Remek.~
*Gondolkodik magában Varonar miközben kezéből az ásót a földre dobja és mellé letelepedik a földre a rácsos ajtó közvetlen közelébe. Kifújja magából a felesleges levegőt majd a falnak dönti a fejét és lehunyja szemeit. Nem alszik, csak így talán kevésbé lehangolónak találja a helyet, nem látja a nedves és hideg kőfalakat, inkább csak feketeséget.
Mikor Rinan kérdez tőle, fejét nem fordítja a többiek felé, még szemét se nyitja ki. Csak szája mozog, az is azért mert anélkül nem megy még neki a beszéd.*
-Gondolom rosszkor voltam rossz helyen.
*A válasza gyors és egyszerű. Persze feltűnik neki, hogy a nevét nem rendesen mondta, de ezt inkább nem firtatja. Feleslegesnek tartja, most inkább kiélvezi a pihenést. Az ásás után jól esik neki.
Mikor az étel felől hall, fél szemét kinyitja és fejét nem mozdítva odatekint, hogy lássa is mi készül. Ahogy nagyjából beazonosítja az étel mivoltját szemét újra becsukja és csak egy kézmozdulattal jelzi, hogy rendben van.*
-Szerintem megdöglött a sarokban. Nem nagyon mozdul, majd talán megbökdösöm, hogy él-e még.
*Tovább folytatja az üldögélést a rács mellett a falnak dőlve, miközben hallgatja a beszélgetést, amíg ki nem engedik vagy valami olyasmi történik amiben Ő is érdekelt.*
*A maszkos látja, hogy még egy új alak tűnik fel a barlangban, akit még nem látott. De ez már egyáltalán nem lepi meg.*
~Lassan többen lesznek itt mint a kikötőben és ha az elfnél van a kulcs, akkor megint itt lehetek bent egy jó darabig. Remek.~
*Gondolkodik magában Varonar miközben kezéből az ásót a földre dobja és mellé letelepedik a földre a rácsos ajtó közvetlen közelébe. Kifújja magából a felesleges levegőt majd a falnak dönti a fejét és lehunyja szemeit. Nem alszik, csak így talán kevésbé lehangolónak találja a helyet, nem látja a nedves és hideg kőfalakat, inkább csak feketeséget.
Mikor Rinan kérdez tőle, fejét nem fordítja a többiek felé, még szemét se nyitja ki. Csak szája mozog, az is azért mert anélkül nem megy még neki a beszéd.*
-Gondolom rosszkor voltam rossz helyen.
*A válasza gyors és egyszerű. Persze feltűnik neki, hogy a nevét nem rendesen mondta, de ezt inkább nem firtatja. Feleslegesnek tartja, most inkább kiélvezi a pihenést. Az ásás után jól esik neki.
Mikor az étel felől hall, fél szemét kinyitja és fejét nem mozdítva odatekint, hogy lássa is mi készül. Ahogy nagyjából beazonosítja az étel mivoltját szemét újra becsukja és csak egy kézmozdulattal jelzi, hogy rendben van.*
-Szerintem megdöglött a sarokban. Nem nagyon mozdul, majd talán megbökdösöm, hogy él-e még.
*Tovább folytatja az üldögélést a rács mellett a falnak dőlve, miközben hallgatja a beszélgetést, amíg ki nem engedik vagy valami olyasmi történik amiben Ő is érdekelt.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Üvöltő-szirt
Üzenet elküldve: 2014-11-11 13:52:54
Üzenet elküldve: 2014-11-11 13:52:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kárhozottak – Rinan, Zora, (Varonar) //
*Vékony, ámde formás ajkai már épp szóra nyílnának, hogy hosszas ecsetelésbe kezdjen arról, hova valósi, a mélységi nőstény viszont hamarost a torkára fagyasztja mondanivalóját, amint ellenségesen "nekitámad", már amennyire támadásként lehet értékelni egy barlangi fenevad kislányos megnyilvánulását. Persze, ha tisztában lenne Williän a grafitbőrűek általában gyilkos és könyörtelen mivoltával, akkor netalántán rácsodálkozna az enyhe kirohanásra, de mivel történetesen ez nincsen így, leginkább csak értetlenkedik, hogy mi a nőszemély problémája. Türkiz lélektükrei sem árulkodnak másról - amint hol Rinanra, hol Zorára fordulnak -, hogy nem igazán tudja felfogni a helyzet súlyosságát, szerencséjére azonban elf barátja kezeskedik ostobaságáért, így neki nem kell tovább rontania a helyzetet. Na meg, utána az is lefoglalja, hogy feltápászkodjon a földről, ugyanis kihűlt, gyenge testét úgy billenti le az ülőhelyként hasznosított szikladarabról a lány, mint lágy szellő egy tollpihét a madár fészkéből. Gombolyag is felpattan, ahogy gazdája kis híján felrúgja a tűzrakásra, és inkább el is iszkol a közelből, mert semmi indíttatása sült ebként végezni valakinek a gyomrában. Persze, ahogy Will kutyájától várható, tisztes távolságból azért nekiáll ugatni, csak hogy tisztázza a gazdájával, ez így nagyon nincsen rendjén, majd miután kellőképpen kipanaszkodta magát, eltipeg a tóhoz, hogy lefetyeljen hűs, frissítő vizéből.
Addigra a siheder is összeszedi magát, és visszaül a helyére, mielőtt azonban ismételten a társasághoz fordulna, még villant egy rosszalló pillantást Gombolyag felé, akinek felháborodásával most igazán nem ért egyet.*
- S-sajnálom... *Szólal meg kisvártatva, miután nagyjából felfogja, hogy korábbi szavai nem voltak éppen helyénvalóak, vagy ha nem is ezt szűri le lényegként, azt azért érzi, hogy feszültséget keltett, emiatt pedig mindenképpen bocsánatot kérne.
Amennyiben pedig Rinannak sikerül lenyugtatnia a sötételf hölgyeményt, úgy az ő lelke is megbékél, s lassacskán visszarázódik a melegedés örömteli pillanataiba. Természetesen szavait azért nem fogja vissza, és minek után a hosszú életű nem adott – szerinte – túl pontos leírást Taugról, úgy ő szívélyesen veszi magához a feladatot, hogy ezen korrigálhasson.*
- Taug a vezérünk! Vannak gombái és növényei a tónál, azokat nem szabad bántani, mert mérges lesz, meg... sok mindentől mérges lesz, de ő jó vezető. *Mosolyogja angyalian, mintha csak az említett jelenléte érdekében formálta volna így a szavait, legalábbis egy épelméjűnek így hathat, azonban Williän tényleg képes ennyire lelkesedni még egy olyan állhatatlan személy iránt is, mint a druida.
Figyelme viszont hamarost Varonar irányába fordul, hiszen a szerencsétlenje még mindig a rácsok mögött gubbaszt nem éppen szószátyár társaival, s mivel az előbb nem kapott választ a kérdésére, úgy ismét Rinanra pillant, hogy ezúttal rábírja az akaratára.*
- De Rinan, nem kellene kiengednünk? *Pillog a férfire ártatlan zöldeskékjeivel, azonban ha nemleges választ kap, akkor sem kenődik el, mert ahogy anno Zaraunt is, úgy biztos benne, hogy Varonart is kiszabadíthatja majd valamiképpen, persze kizárólag a leves után, mert a vacsora már régen esett, jómaga pedig ki vagyon merülve, szóval egyelőre semmi sem állhat az útjába, hogy elfogyaszthassa az ebédjét.*
- Rendben van, nem leszek beteg. *Mosolyogja örömtelien, úgy simítva kobakját Rinan tenyerébe, akár egy szelíd blöki, akit a simogatáson kívül más sem éltet. Lehet, hogy az elf csupán a haját akarta rendezetlenebb formába igazítani, ő viszont szavak nélkül követeli magának a figyelmet, még ha nem is éppen tudatosan teszi. Persze mindeközben Zoráról sem feledkezik meg, bár sok mindent már nem tud neki mondani, azonban az utóbbi kérdését még illendőnek találná megválaszolni.*
- Csak azok, akik a cellában vannak. Tényleg, Rinan, a többiek hova mentek? *Pillant érdeklődve hosszú fülű barátjára, s ahogy ráemeli lélektükreit, valamiképpen eszébe jut a küldetése is, miszerint ki kell derítenie a férfi gyengeségeit, hogy Taug majd megvédhesse. Ahhoz viszont kevés a tudománya, hogy valami igazán furfangos módszerrel húzza ki belőle az információt, ám tisztában van vele, hogy a druida megbízására sem hivatkozhat, elvégre a lelkére kötötte a férfi, hogy ne árulja el, mert csak megnehezítené a saját dolgát vele.
Azt is érzékeli, hogy társaságban nem válaszolna meg neki egy ilyen fontos kérdést az elf, szóval egy időre még jegeli a feladatot, s addig is töri a kobakját, miképpen oldja meg addig, ameddig vissza nem tér Taug.*
- Hogy jutottál ide, Zora? *Kíváncsiskodik, mert annyit még ő is tud, hogy a barlangot fellelni nem éppen gyerekjáték.*
*Vékony, ámde formás ajkai már épp szóra nyílnának, hogy hosszas ecsetelésbe kezdjen arról, hova valósi, a mélységi nőstény viszont hamarost a torkára fagyasztja mondanivalóját, amint ellenségesen "nekitámad", már amennyire támadásként lehet értékelni egy barlangi fenevad kislányos megnyilvánulását. Persze, ha tisztában lenne Williän a grafitbőrűek általában gyilkos és könyörtelen mivoltával, akkor netalántán rácsodálkozna az enyhe kirohanásra, de mivel történetesen ez nincsen így, leginkább csak értetlenkedik, hogy mi a nőszemély problémája. Türkiz lélektükrei sem árulkodnak másról - amint hol Rinanra, hol Zorára fordulnak -, hogy nem igazán tudja felfogni a helyzet súlyosságát, szerencséjére azonban elf barátja kezeskedik ostobaságáért, így neki nem kell tovább rontania a helyzetet. Na meg, utána az is lefoglalja, hogy feltápászkodjon a földről, ugyanis kihűlt, gyenge testét úgy billenti le az ülőhelyként hasznosított szikladarabról a lány, mint lágy szellő egy tollpihét a madár fészkéből. Gombolyag is felpattan, ahogy gazdája kis híján felrúgja a tűzrakásra, és inkább el is iszkol a közelből, mert semmi indíttatása sült ebként végezni valakinek a gyomrában. Persze, ahogy Will kutyájától várható, tisztes távolságból azért nekiáll ugatni, csak hogy tisztázza a gazdájával, ez így nagyon nincsen rendjén, majd miután kellőképpen kipanaszkodta magát, eltipeg a tóhoz, hogy lefetyeljen hűs, frissítő vizéből.
Addigra a siheder is összeszedi magát, és visszaül a helyére, mielőtt azonban ismételten a társasághoz fordulna, még villant egy rosszalló pillantást Gombolyag felé, akinek felháborodásával most igazán nem ért egyet.*
- S-sajnálom... *Szólal meg kisvártatva, miután nagyjából felfogja, hogy korábbi szavai nem voltak éppen helyénvalóak, vagy ha nem is ezt szűri le lényegként, azt azért érzi, hogy feszültséget keltett, emiatt pedig mindenképpen bocsánatot kérne.
Amennyiben pedig Rinannak sikerül lenyugtatnia a sötételf hölgyeményt, úgy az ő lelke is megbékél, s lassacskán visszarázódik a melegedés örömteli pillanataiba. Természetesen szavait azért nem fogja vissza, és minek után a hosszú életű nem adott – szerinte – túl pontos leírást Taugról, úgy ő szívélyesen veszi magához a feladatot, hogy ezen korrigálhasson.*
- Taug a vezérünk! Vannak gombái és növényei a tónál, azokat nem szabad bántani, mert mérges lesz, meg... sok mindentől mérges lesz, de ő jó vezető. *Mosolyogja angyalian, mintha csak az említett jelenléte érdekében formálta volna így a szavait, legalábbis egy épelméjűnek így hathat, azonban Williän tényleg képes ennyire lelkesedni még egy olyan állhatatlan személy iránt is, mint a druida.
Figyelme viszont hamarost Varonar irányába fordul, hiszen a szerencsétlenje még mindig a rácsok mögött gubbaszt nem éppen szószátyár társaival, s mivel az előbb nem kapott választ a kérdésére, úgy ismét Rinanra pillant, hogy ezúttal rábírja az akaratára.*
- De Rinan, nem kellene kiengednünk? *Pillog a férfire ártatlan zöldeskékjeivel, azonban ha nemleges választ kap, akkor sem kenődik el, mert ahogy anno Zaraunt is, úgy biztos benne, hogy Varonart is kiszabadíthatja majd valamiképpen, persze kizárólag a leves után, mert a vacsora már régen esett, jómaga pedig ki vagyon merülve, szóval egyelőre semmi sem állhat az útjába, hogy elfogyaszthassa az ebédjét.*
- Rendben van, nem leszek beteg. *Mosolyogja örömtelien, úgy simítva kobakját Rinan tenyerébe, akár egy szelíd blöki, akit a simogatáson kívül más sem éltet. Lehet, hogy az elf csupán a haját akarta rendezetlenebb formába igazítani, ő viszont szavak nélkül követeli magának a figyelmet, még ha nem is éppen tudatosan teszi. Persze mindeközben Zoráról sem feledkezik meg, bár sok mindent már nem tud neki mondani, azonban az utóbbi kérdését még illendőnek találná megválaszolni.*
- Csak azok, akik a cellában vannak. Tényleg, Rinan, a többiek hova mentek? *Pillant érdeklődve hosszú fülű barátjára, s ahogy ráemeli lélektükreit, valamiképpen eszébe jut a küldetése is, miszerint ki kell derítenie a férfi gyengeségeit, hogy Taug majd megvédhesse. Ahhoz viszont kevés a tudománya, hogy valami igazán furfangos módszerrel húzza ki belőle az információt, ám tisztában van vele, hogy a druida megbízására sem hivatkozhat, elvégre a lelkére kötötte a férfi, hogy ne árulja el, mert csak megnehezítené a saját dolgát vele.
Azt is érzékeli, hogy társaságban nem válaszolna meg neki egy ilyen fontos kérdést az elf, szóval egy időre még jegeli a feladatot, s addig is töri a kobakját, miképpen oldja meg addig, ameddig vissza nem tér Taug.*
- Hogy jutottál ide, Zora? *Kíváncsiskodik, mert annyit még ő is tud, hogy a barlangot fellelni nem éppen gyerekjáték.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1267-1286